Dėl esamojo ir būtojo kartinio laiko dalyvių bei padalyvių darybos ir morfeminio skaidymo

Acta Linguistica Lithuanica LIV (2006), 83 – 93 A jelen idejű és az egyszeri múlt idejű participiumok, valamint a határozói igenevek képzéséről és morfémikus elemzéséről JOLANTA VASKELIENĖ Šiaulių universitetas A cikk új kísérletet tesz arra, hogy szinkrón szempontból meghatározza a jelen idejű és az (egyszeri) múlt idejű participiumok, valamint a határozói igenevek morfológiai szerkezetét. A nyelvtanok és kézikönyvek eltérően tagolják ezeket a formákat. Az elemzés elsősorban attól függ, hogy az alapjukul szolgáló, kijelentő módú jelen idejű, egyes szám harmadik személyű alakokat és a toldalékokat diakrón vagy szinkrón szempontból vizsgálják-e. A szakirodalomban gyakran idézett példák ellentmondanak a rag meghatározásának, és egyetlen művön belül is változhat a harmadik személyű alakok értelmezése: hol tematikus magánhangzónak, hol ragként tekintenek rájuk. A cikk bemutatja, hogyan írható le a jelen és a múlt idejű participiumok, valamint a határozói igenevek képzése abból a feltevésből kiindulva, hogy a harmadik személyű alakok történeti tematikus magánhangzói szinkrón szempontból ragok. A morfológia A. Paulauskienė szerint „a szófajok tudománya, amely az azokat alkotó szavak grammatikai jelentését és morfémikus összetételét vizsgálja” (Paulauskienė 1994: 10). Tehát ez a tudomány kutatja: (1) a szó morfémikus szerkezetét – meghatározza és osztályozza a szót alkotó jelentéssel bíró részeket, a morfémákat; (2) a szavak ragozását1. A kutatás e két aspektusának – a morfémikus elemzésnek és a ragozásnak – ki kell egészítenie egymást, mivel egyes morfémák elkülönítése összefügg az alakok képzésével. A cikk célja, hogy ismét tisztázza, miként képződnek (szinkrón szempontból) a jelen és az egyszeri múlt idejű participiumok, valamint a határozói igenevek, és hogyan kell ezeket az igealakokat morfémákra bontani. 1 A. Paulauskienė morfologijos objektu laiko ir žodžių darybą (Paulauskienė 1994: 10; Paulauskienė 2006: 9). Kitų kalbininkų (taip pat ir straipsnio autorės) manymu, žodžių daryba yra atskira kalbotyros disciplina. Bet kokiu atveju žodžių daryba, kaip ir kaityba, lemia darybiškai skaidžių žodžių morfeminę analizę. 83 JOLANTA VASKELIENĖ Mindenekelőtt fel kell idézni a morfológia néhány terminusát. Számos nyelvészeti munkában a morféma, az előtag, a képző, a tő meghatározása lényegében megegyezik2. A szótő meghatározása releváns. Olyan szó részeként értelmezik, amely a rag és a ragozási képzők elhagyása után marad3 (LKE 305; vö. még KTŽ). Ez a lexikai tő meghatározása volna, míg morfológiai tőnek a szó rag elhagyása után megmaradó részét tekintik4 (lásd Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 12; vö. még Paulauskienė 2006: 15–16). Vannak morfémákra bontható tövek (amelyekben az elkülönített morfémák más tövekben is előfordulnak), részben bontható, illetve bonthatatlan tövek (lásd Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 13–14). Különösen változatos a rag meghatározása, amelynek fogalma igen fontos a jelen és az egyszeri múlt idejű participiumokról, valamint a határozói igenevekről szólva5. Például a rag „a szó töve, illetve a tő és a képző után álló affixum” (LKE 210), amely a grammatikai jelentéseket fejezi ki. A. Paulauskienė szerint a rag abban különbözik más morfémáktól, hogy „a szó változó része, amely a szó grammatikai jelentéseit és az általuk meghatározott mondatbeli szintaktikai szókapcsolatot jelöli” (Paulauskienė 1994: 35; vö. még Ambraškas, Žiugžda 1985: 32; Paulauskienė 1983: 25; Paulauskienė 2006: 15). A litván nyelvben a szó grammatikai jelentéseinek többségét rag fejezi ki; például a főnevek ragjai többnyire a nemet, a számot és az esetet jelölik, az ige- 2 Például a morféma a nyelvi rendszer legkisebb, alakkal és jelentéssel rendelkező kétoldalú egysége (vö. LKE 420; Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 4–5; KTŽ); az előtag „a szó töve előtt álló affixum, amely pontosabban meghatározza annak jelentését” (LKE 503). A tő meghatározásai annak különféle sajátosságait hangsúlyozzák: a tő „a szó fő morfémája, minden affixum nélkül” (LKE 615); „a szó lexikai alapját jellemzi, szemantikai gerincét alkotja” (Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 6); ehhez a morfémához „kapcsolódnak a szóalkotási és ragozási affixumok” (Paulauskienė 1994: 32), és belőle több rokon szó képezhető (lásd Ambraškas, Žiugžda 1985: 32). Képzőknek a tő után álló, szóalkotási vagy grammatikai alakokat képző formánsul szolgáló affixumokat tekintik (vö. Paulauskienė 1994: 34–35; Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 7–8; LKE 503). 3 Az LKE-ben (305) megadott tőpéldák: karei-vis, atgalin-is, aukštesn-is. A kareivis főnév tövének a kareiv- tekintendő, nem pedig a karei- 4 Hozzá kell tenni, hogy ha nemcsak a ragot, hanem a főnévi igenév -ti képzőjét is elhagyjuk, például knyg-a, knygyn-as, kabin-ti stb. (Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 12). 5 Gyakran attól függ, hogy a szerző mit hangsúlyoz: a morféma szóban elfoglalt helyét vagy a funkcióját. A főnévi igenév végén álló morfémát nem ragnak, hanem képzőnek kell tekinteni: -ti, bár a KTŽ szerzői szerint a pozíciója miatt ezt is többnyire ragnak nevezik. 84 Dėl dalyvių bei padalyvių morfeminio skaidymo igék – személyt és számot (néha módot és időt is). Különleges végződésnek tekintik a rövid hímnemű participiumalakok, pl. dirb-ąs, dirb-ą; myl-įs, myl-į; dirb-ęs, dirb-ę végződéseit – e participiumok képzői (jelen időben -nt-, múlt egyszerű időben -us-) „történetileg megváltoztak és összeolvadtak a végződésekkel” (LKE 135; lásd még LKGII 313, 315; DLKG 355). Nincs egyetértés abban, hogy mi a jelen és a múlt egyszerű idejű igék harmadik személyének végződése: egyes nyelvészek szerint ennek a személynek nincs végződése, más nyelvészek pedig úgy vélik, hogy a mai litván nyelv szempontjából indokolt végződésnek tekinteni. Ez utóbbi álláspont a Lietuvių kalbos gramatikoje című munkában rajzolódik ki, amely szerint az igék ragozási osztályait a VÉGZŐDÉS alapján határozzák meg (kiemelés tőlem – J. V.): „az első paradigma igéinek harmadik személyű alakjaiban a végződés -(i)a”, [...] „a második paradigmába azok az igék tartoznak, amelyek harmadik személyű alakjainak végződése -i”, míg „a harmadik paradigma igéinek harmadik személyű alakjaiban a végződés -o” (LKGII 131–133; vö. még Ambraškas, Žiugžda 1985: 93–94; Paulauskienė 1994: 297). A múlt egyszerű idő harmadik személyének végződései az -o (suko) és az -ė (barė) magánhangzók (lásd LKGII 134–135). Más vélemény is létezik: a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje hangsúlyozzák, hogy a harmadik személyű alakoknak nincs külön végződésük6, hanem „puszta tőből állnak” (DLKG 332); a jelen és a múlt egyszerű idő tővégi elemei alapján három ragozási osztályt különböztetnek meg (lásd DLKG 334; vö. még Paulauskienė 2006: 147–148). Tehát a mai litván nyelv (a szinkrónia) szempontjából mi a jelen és a múlt egyszerű idejű alak harmadik személyű végződése – végződés vagy tővég? Az utóbbi választás megnehezíti a szavak morfémákra bontását, mivel felmerül, hogy miként kell tekinteni az igékben a tő után álló morfémákat (suk-a, myl-i, raš-o; suk-o, raš-ė stb.): a, i, o és o, ė. Egyet kell érteni A. Paulauskienė álláspontjával: ha valaki „a mai nyelv grammatikájában a történeti tővégeket végződésként értelmezi, ez nem tekinthető hibának. A mai nyelv szempontjából a tővégek végződések” (Paulauskienė 1979: 133). Vagyis ugyanannak a nyelvi egységnek (vagy részeinek) a szinkrón és a diakrón értelmezése eltérhet, és el is tér7. 6 A nincs külön végződése megfogalmazás nem egyértelmű; rögtön felmerül a kérdés, hogy a harmadik személyű alaknak van-e egyáltalán végződése. 7 Például a mai nyelv igéinek jelen és múlt egyszerű idejű, egyes szám első és második személyű kettőshangzós végződései (saug-au, saug-ai; suk- 85 JOLANTA VASKELIENĖ A litván szavak többsége (minden ragozható szó és a nem ragozhatók egy része) morfémákra bontható, és a morfémákra bontásuk általában nem okoz kétséget8; a jelen idejű aktív participiumok (1) és gerundiumok (2), a jelen idejű passzív participiumok (3), valamint a múlt egyszerű idejű aktív participiumok (4) és gerundiumok (5) képzésének (és ezzel együtt morfémákra bontásának) magyarázata során azonban – részben a harmadik személy végződésére/tővégére vonatkozó választott álláspont miatt is – zavar támad. Mit írnak ezekről a participiumokról és gerundiumokról a legfontosabb nyelvészeti munkák? J. Jablonskis Lietuviškos kalbos gramatikos című művének Veiksmavardžiai című fejezete a participiumokkal is foglalkozik9. (1) A jelen idejű aktív participiumokról, például velkąs – velkanti, darąs, -anti, stovįs, -inti, ezt írja: „az igéből a harmadik személy (jelen idő) végződését a – o, i kell ąs, iš elemre változtatni” (Jablonskis 1901/1957: 105). (2) A jelen idejű ragozhatatlan gerundiumokról, például sukant, stovint, azt írja, hogy „ez az igei származékszó a jelen idejű harmadik személyből képződik, a végződéseket o – a, i helyett ant (antis), int (intis) alakot téve” (Jablonskis 1901/1957: 106). (3) A ragozható jelen idejű passzív participiumok, például rašomas – rašoma, sukamas, -a, mylimas, -a, „a jelen idejű harmadik személyből képződnek: az o, a, i végződésekhez hozzá kell tenni a mas, ma szótagot” au, suk-ai) a régi tővéghez, ā-hoz kapcsolódó személyragok, -u és -i hozzákapcsolódásával keletkeztek (lásd LKGII 134–135). Szinkrón szempontból a gyakorisági cselekvést megnevező ramstyti igét a -styt képzővel létrehozott származéknak tekintik, amely a remti igéből ered (Pakerys 2002: 309); a helyet jelölő ganykla szó a -ykla képzővel alkotott származék (Ambrazas 1993: 209; LKGI 399), míg diakrón szempontból a ramstyti a ramstis főnévhez kapcsolódik, és a -yti képzővel alkotott származéknak tekintendő; a ganykla pedig feltehetően a -kla képzővel keletkezett (Urbutis 1978: 33). 8 Például a nusinešdavau igét a neš- gyökmorféma alkotja (vö. ugyanez a gyök a rokon szavakban: neš-ti, neš-imas, at-neš-tas stb.), a nu- igekötő (vö. nu-vežti, nu-sukti), a si (at-si-gulti, nu-si-pirkti) visszaható partikula, a -dav- (ei-dav-ome, pieš-dav-au) múlt gyakorisági idő képzője és a -au végződés, amely az egyes szám első személy nyelvtani jelentéseit hordozza (vö. ėj-au, buv-au); a gražesnį melléknevet a következő morfémákra bontjuk: graž- gyök (vö. graž-umas, apy-graž-is), a középfok jele a -esn- képző (vö. nauj-esn-is), valamint az -į végződés (gražesn-is, gražesn-io, gražesn-iam stb.; ugyanezekkel az egyes szám hímnemű tárgyesetre jellemző nyelvtani jelentésekkel más, -į végződésű melléknevek is rendelkeznek, pl. baltesn-į, geresn-į). Tehát ezekben a szavakban a múlt gyakorisági idő jele a -dav- képző, a melléknév középfokáé pedig a -esn- képző. (A cikk nem tárgyalja az egymorfémás szavak (kötőszók, névutók stb.) morfémákra bontását, a zérómorfémák/kvázimorfémák problémáit és hasonló kérdéseket.) 9 Jablonskis e nyelvtanában a participiumokat és gerundiumokat veiksmavardžiai néven említi, a jelen időt pereinamuoju laiku-nak, a személyt pedig ypata-nak nevezi. 86 Dėl dalyvių bei padalyvių morfeminio skaidymo (Jablonskis 1901/1957: 107). (4) A múlt idejű cselekvő igenévi alakok képzésekor (pl., vilkęs, vilkusi, daręs, dariusi) „a harmadik személy (múlt idejű) végződéseit, az o-t és az ė-t ęs-re, illetve usi-ra kell változtatni” (Jablonskis 1901/1957: 105). (5) A múlt idejű határozói igenevek (pl., dirbus, rašius) „a múlt idejű harmadik személyből képződnek, az o-t vagy ė-t us-ra változtatva” (Jablonskis 1901/1957: 106). Jablonskis későbbi nyelvtanának Dalyviai (Igenévi alakok) című fejezetében (amelyben már a mai terminust használja) azt írja, hogy (1) a jelen idejű cselekvő igenévi alakok a jelen idő harmadik személyű tövéből képződnek: „a tővégi magánhangzókat (a, o, i) az as, ęs végződésekre változtatva ilyen alakokat kapunk: sukęs, lūžtas, vėjęs, skaitęs, lydįs” (Jablonskis 1922/1957: 299); (2) a jelen idejű határozói igenevek Jablonskis szerint jelen idejű tövekből képződnek: „az a és o tővégeket ant végződéssé, az i tővéget pedig int végződéssé alakítjuk; így ezeket az alakokat kapjuk: metant, leidžiant, [...] lydint” (Jablonskis 1922/1957: 320); (3) a jelen idejű szenvedő igenévi alakok a harmadik személyű tövekből képződnek: „a tővégi magánhangzókhoz (a, o, i) hozzáadjuk a mas végződést; így kapjuk: suka-mas, lūžta-mas, veja-mas, skaito-mas, lydi-mas” (Jablonskis 1922/1957: 300); (4) a múlt idejű cselekvő igenévi alakok képzésekor „tővégi magánhangzóikat (o, ė) az ęs végződésre változtatjuk; ezt kapjuk: sukęs” (Jablonskis 1922/1957: 299); (5) a múlt idejű határozói igenevek múlt idejű tőből képződnek: „a tővégeket (ė, o) us végződéssé alakítjuk, és ezt kapjuk: bėgus” (Jablonskis 1922/1957: 321). Jablonskis szerint tehát valamennyi származtatott alak az ige jelen vagy múlt idejű harmadik személyéből képződik, az eljárás azonban következetlen: egyrészt a jelen idejű cselekvő igenévi alakok és határozói igenevek (1, 2), valamint a múlt idejű cselekvő igenévi alakok és határozói igenevek (4, 5) képzésekor azt javasolja, hogy a tővégeket „változtassuk / alakítsuk át” 10 az igenévi végződésekké, másrészt a jelen idejű szenvedő igenévi alakok (3) képzésekor azt mondja, hogy a tővéghez egy szótagot / végződést kell hozzáadni. A -mas, -ma elemet nem lehet végződésnek tekinteni, mert a szó ragozásakor (sukam-as, sukam-o, sukam-am, sukam-ą stb.) csak a -as, -a változik, az m pedig az igenévi alakok mindegyikében megmarad. Továbbá a határozói igenevek képzőit sem lehet végződésnek tekinteni11. 10 Jablonskis nem túl világos megfogalmazásai, miszerint a tővégeket végződésekké kell változtatni/alakítani, néhány későbbi litván nyelvészeti munkában is ismétlődnek. 11 J. Jablonskis nyelvtanaiban végződésnek nevezik mind az infinitivusi képzőt, a -ti elemet, mind a múlt idejű szenvedő igenévi alakok formánsát, a -tas elemet, például myletas; vagyis a képző és a végződés viszonya nem egyértelmű. 87 JOLANTA VASKELIENĖ A Lietuvių kalbos gramatikoje azt írják, hogy a jelen idejű cselekvő igenévi alakok (1) „az igék jelen idejű töveiből képződnek. Az ige jelen idejű egyes szám harmadik személyű végződésének elhagyása után hozzáadjuk az igenév hímnemű egyes számú alanyesetének -(i)ąs végződését, többes számú alanyesetének -(i)ą végződését, ha az igenév az első ragozási osztályba tartozó igéből képződik; a hímnemű egyes számú alanyeset -as végződését, többes számú alanyesetének -ą végződését, ha az igenév a harmadik ragozási osztályba tartozó igéből képződik; illetve a hímnemű egyes számú alanyeset -įs végződését, többes számú alanyesetének -i végződését, ha az igenév a második ragozási osztályba tartozó igéből képződik; például: dirb-a: dirb-as, dirbą; kur-ia: kur-ias, kur-ią; rašo: raš-ąs, raš-ą; tyl-i: tyl-įs, tyl-į. A hímnemű alakok többi esete és valamennyi nőnemű eset a -(i)ant- [...], -ant- [...] vagy -int- [...] képzőt tartalmazza. Ugyanezekkel a képzőkkel készülnek a hímnemű egyes és többes számú alanyeset hosszú, vagyis másodlagos alakjai is12, például: dirb-ant-is, dirb-ant-ys; [...] tyl-int-is, tyl-int-ys” (LKGII 312). (2) „A jelen idejű határozói igenevek az igék jelen idejű töveiből képződnek, a -ant [...] vagy -int [...] képző hozzáadásával, például: dirb-a: dirb-ant, raš-o: raš-ant, tyl-i: tyl-int” (LKGII 385). Így magyarázva a morfémákra bontást (raš-ąs, raš-anč-io, raš-ant-i; tyl-is, tyl-inč-io, tyl-int-i; raš-ant-i, raš-anč-ios stb.) az alakok képzése támasztja alá. Úgy tűnik, hogy a Lietuvių kalbos gramatikoje a jelen idejű szenvedő igenévi alakok képzését (3) is meg kellene magyarázni, a mű azonban következetlen, mivel ezek az igenevek a szerzők szerint „az igék jelen idejű harmadik személyű alakjából képződnek (amely egybeesik a régi jelen idejű tővel), a végződéshez a -mas, -a képzőt adva, például: dirba: dir- Lényegében Jablonskis nyelvtanaihoz hasonlóan magyarázza az igenévi és határozói igenévi alakok képzését Ambraška és Žiugžda Lietuvių kalbos gramatika című nyelvtana: a jelen idejű cselekvő igenévi alakok képzéséről szólva határozatlan megfogalmazást használnak: a tővégeket végződésekké változtatják (lásd Ambraška, Žiugžda 1985: 130). Az igék jelen idejű harmadik személyű alakjának végződését felváltva nevezik végződésnek (ugyanott: 93) és tővégnek (ugyanott: 130, 141); az igék múlt idejű magánhangzóit tővégeknek nevezik, amelyeket a szerzők szerint az igenévi és határozói igenévi alakok képzésekor az adott igenévi végződésekre változtatnak (ugyanott: 130), vagy a határozói igenév képzőjére (ugyanott: 141). A jelen idejű szenvedő igenévi alakok -mas (ugyanott: 131), valamint a határozói igenevek -ant és -us formánsainak végződésként való megnevezése (ugyanott: 141) ellentmond az ugyanebben a nyelvtanban megadott végződésdefiníciónak (ugyanott: 32). 12 A hosszú és rövid alakok használatáról lásd LKGII (313–314); DLKG (355); Paulauskienė (2006: 155); Miliūnaitė, szerk. (2004: 51); LG (330). 88 Dėl dalyvių bei padalyvių morfeminio skaidymo ba-mas, dirba-ma; myli: myli-mas, myli-ma; rašo: rašo-mas, rašo-ma” (LKGII 322). Mindenekelőtt a -mas végződést, amely magában foglalja az -as ragot is, nem kellene képzőnek nevezni13. Más kérdés, hogy ha a raghoz (lásd az dirba, myli, rašo igéket) -mas járul, nem világos, hogy a a, į, o ragok mely morfémákhoz tartoznak a dirbamas, mylimas, rašomas igenevekben, és hogyan kell az ilyen szavakat morfémákra bontani. (4) A múlt idő egyszerű múlt idejű cselekvő melléknévi igeneveiről a Lietuvių kalbos gramatikoje azt írják, hogy „a múlt idő egyszerű múlt idejű töveiből képződnek. Az ige múlt idejű egyes szám harmadik személyű ragját elhagyva hozzáadjuk a melléknévi igenév hímnemű egyes szám alanyeseti -ęs, illetve többes szám alanyeseti -ę ragját, például: dirb-o: dirb-ęs, dirb-ę [...]. A többi hímnemű és az összes nőnemű esetben -(i)us- képző áll, amelyhez [...] melléknévi esetragok kapcsolódnak, például: [...] dirb-us-io” (LKGII 317). (5) „A múlt idő egyszerű múlt idejű határozói igenevei az ige múlt idő egyszerű múlt idejű tövéből képződnek, az -(i)us képző hozzáadásával, például: dirb-o: dirb-us” (LKGII 385). Vagyis a Lietuvių kalbos gramatikoje minden származtatott alak (a jelen idejű szenvedő melléknévi igenevek kivételével) a jelen idő és a múlt idő egyszerű múlt idejű tövéből képződik, a tő pedig a harmadik személyű alak rag nélküli formája. A Lietuvių kalbos gramatikos álláspontját lényegében néhány felsőoktatási morfológiatankönyv is követi (lásd Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976, Paulauskienė 1994)14. A Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje hangsúlyozzák, hogy a jelen idő és a múlt idő egyszerű múlt idejű töve a melléknévi és határozói igenevek képzésének alapja: (1) „a jelen idejű cselekvő melléknévi igenév a jelen idejű tőből képződik -nt- képzővel és melléknévi [...] ragokkal: dirba – dirba-nt-is, dirba-nt-i; tyli – tyli-nt-is, tyli-nt-i. A 3. ragozású igékből (o-tövű igékből) képzett ilyen igenevek esetében az ige- 13 Igaz, a szóalkotásban a kényelem kedvéért a raggal együtt álló szóelemet képzőnek nevezik, de az alakok képzéséről szólva pontosabban kellene használni a képző, rag terminusokat. 14 Némi eltérés mutatkozik: például a tankönyvekben a jelen idejű szenvedő melléknévi igenevek -mas végződését nem képzőnek (lásd LKGII 322), hanem ragnak tekintik (lásd Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 177; Paulauskienė 1994: 347–248). Amint említettük, ragként csak a szó változó része, azaz az -as tekinthető. A múlt idő egyszerű múlt idejű határozói igenév -us képzőjét nem lehet ragnak nevezni (lásd Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 195). A jelen idejű határozói igenevek -ant, -int morfémáinak megnevezésére a szerencsétlen ragformáns terminust használják (Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 195). 89 JOLANTA VASKELIENĖ az ige tövének véghangzója-o ÁTALAKUL (kiemelés tőlem – J. V.) -a-vá, például: rašo – raša-nt-is, raša-nt-i” (DLKG 355). (2) Hasonlóképpen képződik a jelen idejű határozói igenév is, de itt azt mondják, hogy „a 3. ragozású igékből (o-tövű igékből) képzett határozói igenevek esetében a jelen idejű tő véghangzója, az -o -a-vá ALAKUL (kiemelés tőlem – J. V.) [...], például: daro – dara-nt, skaito – skaita-nt” (DLKG 379). (3) „A jelen idejű szenvedő melléknévi igenév a jelen idejű tőből képződik -m- képzővel, amelyhez [...] melléknévi ragok járulnak: dirb-a – dirba-m-as, -a; myli – myli-m-as, -a; rašo – rašo-m-as, -a” (DLKG 361). (4) „A múlt idő egyszerű múlt idejű cselekvő melléknévi igenév a múlt idő egyszerű múlt idejű tövéből képződik -(i)us képzővel (a hímnemű egyes és többes szám alanyeset kivételével), valamint melléknévi [...] ragokkal. Az ilyen igenevek képzésekor a tővégi -o és -ė magánhangzókat ELDOBJUK (kiemelés tőlem – J. V.). [...] A hímnem alanyesetének rövid alakjai -ęs (egyes számú) és -ę (többes számú) raggal képződnek, amely a múlt idő egyszerű múlt idejű tövének végső mássalhangzójához kapcsolódik: dirb-o – dirb-ęs, dirb-ę” (DLKG 357–358). (5) „A múlt idő egyszerű múlt idejű határozói igenevei az ige múlt idő egyszerű múlt idejű tövéből képződnek: elhagyjuk a tővégi magánhangzót, és hozzáadjuk az -(i)us képzőt: dirb-o – dirb-us”¹⁵ (DLKG 379). Vagyis lényegében a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje a diakronikus szemléletet követi: Z. Zinkevičiaus Lietuvių kalbos istorijoje azt írja, hogy „a jelen idejű cselekvő melléknévi igenévi alakok alapjában a jelen idejű igei tő rejlik, amely -nt- képzővel bővült” (Zinkevičius 1996: 159). A szerző szerint a szenvedő igenevek bizonyos melléknevekből fejlődtek ki, és „a jelen idejű alakok alapjában a jelen idejű igei tő rejlik, amely *-mō- (> balti -ma-) képzővel bővült [...], például renka-mas (: renka), rašo-mas (: rašo), myli-mas (: myli)” (Zinkevičius 1996: 163). A DLKG-hez hasonlóan a LKE (lásd 134, 135, 454)¹⁶, Paulauskienė (2006: 155–156, 159, 169)¹⁷, LG (329, 334, 340), Dobrovolskis és mások (1998: 186–187, 190) is így magyarázzák a jelen idő és a múlt idő egyszerű múlt idejű melléknévi és határozói igeneveinek képzését, csakhogy 15 Ismét homályos megfogalmazásokkal találkozunk: a tővégi -o és -ė magánhangzók elhagyatnak / elhagyódnak, vagy a rövid ragok a tő végső mássalhangzójához kapcsolódnak. Vagyis a cselekvő múlt idő egyszerű múlt idejű melléknévi igenév és határozói igenév képzésekor a régi tővégnek, azaz az -o és -ė ragnak el kell tűnnie. 16 Ebben a műben valóban nem esik szó arról, hogy a múlt idő egyszerű múlt idejű igék tövének véghangzója elhagyódik vagy hasonló történik. 17 A tankönyv nem ír arról, hogy a múlt idő egyszerű múlt idejű melléknévi és határozói igenevek képzésekor hová tűnik a múlt idő egyszerű múlt idejű tő véghangzója; a jelen idejű cselekvő melléknevi igene- 90 Del dalyvių bei padalyvių morfeminio skaidymo A határozói igenevekről a könyv azt írja, hogy ezek a nem ragozható igealakok a megfelelő igeidők tövéből képződnek a következő képzők hozzáadásával: jelen időben -ant, -int, egyszerű múlt időben – -us (Dobrovolskis és mtsai. 1998: 197–198). Mint látható, a litván nyelvészeti művekben a konkrét példák gyakran nem felelnek meg a végződés megadott meghatározásának (például a végződés a szó változó részének minősül, de így nevezik a jelen idejű passzív melléknévi igenevek -mas végződését, a határozói igenevek -ant, -int, -us képzőit stb.). Emellett ugyanazon művön belül sem mindig következetes az egyes szám harmadik személyű alak végződésének megítélése: azt vagy tővégi elemnek, vagy végződésnek kellene tekinteni. Tehát ha a szó változó része a végződés, akkor a mai nyelv – a szinkrónia – szempontjából a jelen idejű igék dirb-u, dirb-i, dirb-a, dirb-ame, dirb-ate, az egyszerű múlt idejű igék dirb-au, dirb-ai, dirb-o, dirb-ome, dirb-ote stb. végződésének a -u, -i, -a, -ame, -ate; -au, -ai, -o, -ome, -ote elemeket kell tekinteni (azzal a magyarázattal, hogy az egyes szám harmadik személyű végződés az egykori tő). Ezután (1) a jelen idejű aktív melléknévi igenevek képzése a következőképpen magyarázható: az igék jelen idejű egyes szám harmadik személyű végződését (a, i, o) elhagyva hozzáadjuk a melléknévi igenév hímnemű egyes szám alanyesetének -(i)ąs / -is végződését, illetve többes szám alanyesetének -(i)ą / -i végződését, például: kur-ia: kur-ias, kur-ią; raš-o: raš-ąs, raš-ą; tyl-i: tyl-įs, tyl-į (azzal a magyarázattal, hogy történetileg ezekkel a végződésekkel olvadt össze a melléknévi igenév -nt képzője). A hímnemű alakok többi esete (valamint a hímnemű alanyeset hosszú alakjai) és az összes nőnemű eset az -(i)ant- / -int- képzőt és a megfelelő végződéseket tartalmazza, például: kenč-iant-i, raš-ant-i, tyl-int-i, dirb-ant-is, tyl-int-is, dirb-ant-i, tyl-int-i stb. (2) Hasonlóképpen képezzük a jelen idejű határozói igeneveket is: az igék jelen idejű egyes szám harmadik személyű végződését elhagyva hozzáadjuk az -ant vagy -int képzőt, például: dirb-a: dirb-ant, raš-o: raš-ant, tyl-i: tyl-int (vagyis a mai nyelvben a képzőnek két változata van: -ant- és -int-). (3) A jelen idejű passzív melléknévi igenevek szintén a jelen idejű igék egyes szám harmadik személyű alakjából képződnek: a végződést elhagyva hozzáadjuk az -am- / -om- / -im- képzőt és a megfelelő végződést, például: dirb-a: dirb-am-as, raš-o: raš-om-as, myl-i: myl-im-as (a jelen idejű passzív melléknévi igenevek legfontosabb képzőeleme az -m-, de a mai nyelvben a képzőnek három változata van: -am-, -om-, -im-). (4) Az egyszerű múlt idejű aktív igenevek tagolása a következő: dirb-a – dirb-a-nt-is (dirbęs), stov-i-nt-is (stovįs), a passzív melléknévi igenevekben pedig a tő után következő magánhangzó már nem választható le: dirb-a-m-as, turi-m-as, raš-o-m-as stb. 91 JOLANTA VASKELIENĖ A melléknévi igenevek az igék egyszerű múlt idejű egyes szám harmadik személyű alakjából képződnek: a végződést elhagyva hozzáadjuk a melléknévi igenév hímnemű egyes szám alanyesetének -ęs, illetve többes szám alanyesetének -ę végződését (dirb-o: dirb-ęs, dirb-ę stb., azzal a magyarázattal, hogy történetileg ezekkel a végződésekkel olvadt össze a melléknévi igenév -us- képzője). A hímnemű alakok többi esete és az összes nőnemű eset az -(i)us- képzőt tartalmazza, amelyhez a megfelelő végződések kapcsolódnak. (5) Az egyszerű múlt idejű határozói igenevek az igék egyszerű múlt idejű egyes szám harmadik személyű alakjából képződnek: a végződést elhagyva hozzáadjuk a határozói igenév -(i)us képzőjét (dirb-o: dirb-us). Így magyarázva a morfémákra bontást az alakok képzése támasztja alá. LITERATŪRA AMBRAŠKA, J., ŽIUGŽDA, J. 1985: Lietuvių kalbos gramatika 1. Fonetika ir morfologija. Chicago: JAV Lietuvių bendruomenės Švietimo Taryba. AMBRAZAS, S. 1993: Daiktavardžių darybos raida. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. DLKG = Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. Vytautas Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2005. DOBROVOLSKIS, B., KNIŪKŠTA, P., KUČINSKAITĖ, A., PAULAUSKIENĖ, A., RYKLIENĖ, A., STUNDŽIA, B., TARVYDAITĖ, D. 1998: Lietuvių kalbos žinynas. Kaunas: Šviesa. JABLONSKIS, J. 1901/1957: Lietuviškos kalbos gramatika. Cituojama pagal: Jablonskis 1957, 57–180. JABLONSKIS, J. 1922/1957: Lietuvių kalbos gramatika. Cituojama pagal: Jablonskis 1957, 183–433. JABLONSKIS, J. 1957: Rinktiniai raštai 1. Sudarė J. Palionis. Vilnius: Valstybinės politinės ir mokslinės literatūros leidykla. JAKAITIENĖ, E., LAIGONAITĖ, A., PAULAUSKIENĖ, A. 1976: Lietuvių kalbos morfologija. Vilnius: Mokslas. KTŽ = Kalbotyros terminų žodynas [www.terminynas.lt]. 92 Dėl dalyvių bei padalyvių morfeminio skaidymo LG = Lithuanian grammar, red. Vytautas Ambrazas. Vilnius: Baltos lankos, 1997. LKE = Lietuvių kalbos enciklopedija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1999. LKGI = Lietuvių kalbos gramatika. T. 1. Fonetika ir morfologija. Vilnius: Mintis, 1965. LKGII = Lietuvių kalbos gramatika. T. 2. Morfologija. Vilnius: Mintis, 1971. Miliūnaitė, R., sud., 2004: Kalbos patarimai. Gramatinės formos ir jų vartojimas (1). 3-as leid. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Pakerys, A. 2002: Akcentologija II. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Paulauskienė, A. 1979: Gramatinės lietuvių kalbos veiksmažodžio kategorijos. Vilnius: Mokslas. Paulauskienė, A. 1983: Lietuvių kalbos morfologijos apybraiža. Kaunas: Šviesa. Paulauskienė, A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija. Paskaitos lituanistams. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Paulauskienė, A. 2006: Lietuvių kalbos morfologijos pagrindai. Kaunas: Technologija. Urbutis, V. 1978: Žodžių darybos teorija. Vilnius: Mokslas. Zinkevičius, Z. 1996: Lietuvių kalbos istorija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Jolanta Vaskelienė Šiaulių universitetas Lietuvių kalbotyros ir komunikacijos katedra P. Višinskio g. 38, LT-76352 Šiauliai [email protected] 93