Rytų aukštaičių vilniškių ilgųjų balsių priegaidžių audicinis tyrimas

Acta Linguistica Lithuanica LIV (2006), 63 – 82 A keleti felső-ausztaiek vilniusi nyelvjárásában a hosszú magánhangzók hangsúlyának auditív vizsgálata Jolita Urbanavičienė Litván Nyelvi Intézet Vytautas Kardelis Vilniusi Egyetem A cikk a vilniusi litván nyelvjárási terület északkeleti nyelvjárásaiban a hosszú monoftongusok hangsúlyainak auditív vizsgálatát írja le, és bemutatja annak eredményeit. Az auditív elemzéshez négy kutatási pontot választottak ki: Adutiškis, Svirkos és Vidutinė, amelyek a litván–belarusz határ mentén helyezkednek el, a vilniusi terület északkeleti nyelvjárásaihoz tartoznak; a negyedik, Linkmenys, az utėnai és vilniusi terület nyelvjárásai közötti átmenetet képviseli, és vokalizmusa tekintetében az előbbihez áll közelebb. Ezeket a pontokat gondosan úgy választották ki, hogy szubjektíven értékelhető legyen a hangsúlyok auditív észlelhetősége a vilniusi nyelvjárási terület északkeleti részének különböző pontjain. A hangsúlyok vizsgálatához négy minimális párt választottak ki elülső és hátulsó magánhangzókkal, valamint diftongusokkal. A kísérletet minden vizsgált pontról származó, hét-hét fős hallgatói csoportokkal végezték. A statisztikai eredményeket az UKR.PAS program segítségével értékelték, amely figyelembe veszi az U-kritériumot. A kísérlet fő következtetései a következők: a vizsgált északkeleti vilniusi pontokon a hangsúlyok teljes kiegyenlítődése nem volt megállapítható. Csak egyes esetekben beszélhetünk a hangsúlyok közötti kontraszt csökkenéséről. A vizsgálat eredményei a hallgatók tekintetében számos tényezőre érzékenyek: (1) a nyelvjárás használata, (2) életkor, (3) iskolázottság, (4) zenei hallás. Azok a hallgatók különböztetik meg jobban a hangsúlyokat, akik jól ismerik a nyelvjárást, és saját megnyilatkozásaikban is megvalósítják a hangsúlyoppozíciókat. A nyelvjárás egyéni sajátosságai nincsenek hatással a hangsúlyok azonosítására. A hosszú magánhangzók hangsúlyainak észlelhetősége nem függ a szótagmag fonetikai tulajdonságaitól sem. 63 JOLITA URBANAVIČIENĖ, VYTAUTAS KARDELIS 1. A HANGSÚLYOK KIEGYENLÍTŐDÉSÉNEK TENDENCIÁI A KELETI NYELVJÁRÁSOKBAN A litván dialektológiai munkákban, főként empirikus megfigyelések alapján, említik az egyhangzós hangsúlyok eltűnésének tendenciáját a keleti és déli nyelvjárásokban, valamint a városi beszélt nyelvben (Gerullis 1930: xxxi-ii; LKG 1965: 132; Pakerys 1982: 154; DLKG 2005: 39). Úgy vélték, hogy a keleti alnyelvjárásokban általában mind az egyhangzós, mind a diftongusokon megvalósuló hangsúlyok eltűntek. 1968-ban J. Kazlauskas ezt írta: „Nagy tévedés azt állítani, hogy a keleti felső-ausztaiek nyelvjárásaiban a hangsúlyok megmaradtak a hangsúlyos diftongusokban, a hosszú magánhangzókban és a diftongusokban pedig kiegyenlítődtek ie, uo. A keleti felső-ausztaiek hangsúlyairól most egyáltalán nem lehet beszélni” (Kazlauskas 2000: 14). Azt javasolta, hogy a ká.lnas, vaĩ.kas szavakat így írják: kà.lnas, vãl.kas. Később elvetették a hangsúlyok teljes kiegyenlítődésének gondolatát (lásd Zinkevičius 1974: 93–94; Kosienė 1982: 61–71). Mind a Litván nyelvatlasz (LKA₂ 1982: 125), mind a Litván nyelvjárások című szöveggyűjtemény (LKT 1970: 37) azt az álláspontot képviseli, hogy a déli és keleti dzūkaiak (a jelenlegi osztályozás szerint a déli felső-ausztaiek és a keleti felső-ausztaiek vilniusi csoportja) rosszabbul különböztetik meg a hangsúlyokat, mint a kapsaiak és zanavykaiak, de jobban, mint a keleti felső-ausztaiek. Úgy vélik, hogy valamennyi litván nyelvjárás közül a žemaitiaiak és a nyugati felső-ausztaiek különböztetik meg legjobban a hangsúlyokat. E. Mikalauskaitė (1975: 80) szerint ez azért van így, mert a žemaitiaiak mindig az első elemet hangsúlyozzák, és a hangsúlyokat a hang mozgása, vagyis a tónus alapján különböztetik meg. Ezt az állítást A. Girdenis kísérleti kutatásai pontosították. Megállapították, hogy legalábbis a žemaitiaiak hangsúlyai a főhangmagasság-változás meredekségében és az energia eltérő koncentrációjában különböznek: az akutó energiája egyetlen hangpontra összpontosul és hirtelen változik, a cirkumflexus viszont nem hirtelen, és energia-összpontosítás nélkül ejtik (lásd Girdenis 1974: 186 = 2000: 300; 1996: 82 = 2001: 254; 1998: 38 = 2001: 404; 2003: 272). A keleti és déli felső-ausztaiek jól különböztetik meg a diftongusok vagy kevert diftongusok hangsúlyait, mert számukra a hangsúlyos hang helye a fontos. Az egyhangzós hangsúlyok ezekben a nyelvjárásokban hasonlóvá válnak, mert a hang mozgása – emelkedése és esése – a két hangsúly ejtésekor kiegyenlítődik, így az emelkedő hangsúly a lejtőshöz közelít, és fordítva. A hangsúlyok disztinktív kiemelkedőségét és akusztikai jegyeit részletesebben A. Pakerys vizsgálta (1982: 151–156). Megállapította, hogy egyetlen nyelvjárásban sem semlegesítődnek teljesen a hangsúlyok. Azoknak a diftongusoknak vagy kevert diftongusoknak a hangsúlyai különülnek el a legjobban, amelyek [a], [e] magánhangzóval kezdődnek. A legnehezebben azonosíthatók az emelkedő hangsúlyú- 64 Rytų aukštaičių vilniškių ilgųjų balsių priegaidžių audicinis tyrimas A diftongus alkotó kettőshangzók, amelyek [i], [u] elemmel kezdődnek (nyilván azért, mert ezek hangsúlyos helyzetben is hajlamosak megőrizni fesztelen artikulációjukat, vö. DLKG 2005: 39). A [ie], [uo] monoftongusok és poliftongusok hangsúlykülönbségének disztinktív feltűnősége szintén csekély: az ilyen szótagok hangsúlyait a legjobban a žemaitok, kevésbé jól a nyugat-aukštaitiai kaunasiak, legkevésbé pedig a dél- és kelet-aukštaitiaiak különböztetik meg. A. Pakerys szerint a nyugat-aukštaitiaiak és a žemaitok hangsúlyainak feltűnősége sokkal kevésbé függ a szótagmag minőségétől, mint a dél- vagy kelet-aukštaitiaiaké (lásd Pakerys 1982: 154). A kelet-aukštaitiai vilniškiai nyelvjárásból kevés kutatás, különösen kísérleti vizsgálat készült. Empirikus megfigyeléseik alapján a dialektológusok rámutatnak, hogy a hangsúlyok kiegyenlítődése a kelet-aukštaitiai területen nem egyenletes. Minél keletebbre haladunk, annál inkább emlékeztet az akut és a cirkumflex a tvirtagalė hangsúlyra, a legkeletibb peremvidékeken – Adùtiškisben, Tverėčiusban, Lazūnaiban, Zietelában – azonban ismét jól elkülönül egymástól a két hangsúly (Zinkevičius 1966: 33). Ezt a tendenciát más periférikus területek empirikus vizsgálatai is megerősítik: Dievėniškėsen és Gervėčiuose jól hallható mind a hangsúlyos, mind a hangsúly előtti hosszú magánhangzók hangsúlya (Kardelytė 1975: 13; Mikulėnienė, Morkūnas 1997: 16; DvŽ 2005: XVI). A hangsúlyos magánhangzók akusztikai jegyeinek kísérleti elemzése az egyik vilniškiai peremvidéken (Svirkosban) azt mutatta, hogy az akut és cirkumflex monoftongusok jegyek együttese alapján különböznek: 1) időtartamukban (a tvirtagalė magánhangzók hosszabbak); 2) az alapfrekvencia és az intenzitás csúcsértékeiben (az akut magánhangzók ejtésekor a hangerő és a hangmagasság csúcsa korábban következik be, mint a cirkumflex hangok artikulációjakor); 3) minőségükben (a tvirtagalė magánhangzók jobban megőrzik eredeti tulajdonságaikat)1 (lásd Urbanavičienė 2005: 158). Ebből arra lehet következtetni, hogy a vilniškiai terület egészén a hangsúlykülönbség disztinktív feltűnősége eltérő lehet: a Belaruszhoz közelebb eső keleti területen feltűnőbb, nyugaton pedig halványabb. Hogy ez a hipotézis helytálló-e, azt megerősítheti 1 R. Kudirka (2005: 1–21), aki a köznyelvi monoftongusok hangsúlyainak akusztikai jegyeit vizsgálta hasonló módon, arra jutott, hogy az akut és cirkumflex magánhangzók statisztikailag sem időtartamuk, sem alapfrekvencia- és intenzitásértékeik, sem formánsstruktúrájuk tekintetében nem különböznek. Csak általános, rendszerszerű szabályszerűségeket figyelt meg: a cirkumflex hangok hosszabbak, és nagyobb a tartományuk, mint az akut magánhangzóké. Ezek az eredmények a városlakók beszélt nyelvére jellemző hangsúlykiegyenlítődés megnyilvánulásaként értékelhetők (adatközlőként fiatalabb kaunasiakat választottak; vö. még DLKG 2005: 39). 65 Jolita Urbanavičienė, Vytautas Kardelis csupán szubjektív vizsgálatok – auditív kísérletek. A jelen cikkben ismertetett vizsgálatok célja: (1) annak megállapítása, hogyan azonosítják a hallgatók anyanyelvjárásukban az akut és a cirkumflex közötti különbségeket; (2) a különböző vilniškiai kutatópontok hangsúlyainak disztinktív feltűnőségének összehasonlítása. Az auditív vizsgálatok szubjektívnek tekinthetők, mivel nagymértékben függnek a kiválasztott adatközlőktől (vö. még Pakerys 1982: 154). Emellett a különböző nyelvjárások eredményei – amelyekre az adott nyelvjárások fonetikai, fonológiai és prozódiai sajátosságai is hatással vannak – csak feltételesen hasonlíthatók össze. Az ilyen kísérletek azonban hiteles adatokat nyújtanak a nyelvjáráshasználók hangsúlyészleléséről, és kiegészítik az objektív, műszeres vizsgálatokat; a fonológiai hipotézisek helyességét pedig mind az auditív, mind a műszeres kísérletek igazolják. 2. A VIZSGÁLT KUTATÓPONTOK FONTOSABB FONETIKAI SAJÁTOSSÁGAI Auditív vizsgálat tárgyát négy kutatópont hangsúlyai képezték. E pontok közül három – Adutiškis, Svirkos és Vidutinė – a Litvánia és Belarusz közötti határ mentén helyezkedik el, az északkeleti vilniškiaiakhoz tartozik; a negyedik, Linkmenys pedig az utenai és vilniškiai nyelvjárások érintkezési területén található, és vokalizmusa tekintetében közelebb áll az utenaiakhoz² (lásd 1. ábra). A vilniškiai peremvidék ilyen különböző kutatópontjait tudatosan választották ki, hogy szubjektíven értékeljék a nyelvjárás több helyén a hangsúlyok auditív feltűnőségét. A vizsgált kutatópontok által lefedett területek a vokalizmus minőségében és mennyiségében, valamint a konsonantizmus egyes sajátosságaiban is különböznek egymástól. Az Adutiškis területen (a Švenčionysi járásbeli Adutiškis városában beszélik) a balti ā, ē alsó nyelvállású reflexei hangsúlyos helyzetben hosszúak, hangsúlytalan helyzetben pedig félhosszúak maradtak fenn, például: ká·še. ‚kása (igei alak)‘, ka.štuvù ‚szűrővel‘, knĩ·ga.s ‚könyvek‘, ne·rà ‚nincs‘. A Svirkos területen (a Švenčionysi járásbeli Adutiškis plébánia nagy részét foglalja el) ezek a reflexek diftongizálódtak – ejtésük [ieː/ᵉ·], [uː·], például: kᵘ·š́·še. ‚kása (igei alak)‘, žĩr·vᵘ·ž́·i ‚a földben‘, kᵘ·š́·minᵘ. ~ kòmino ‚kémény‘, nie·rà ‚nincs‘. Hangsúlyos helyzetben 2 Itt hangsúlytalan helyzetben az ę· és ie· magánhangzók semlegesítődnek, vö.: piė·nas: pe.nė.li.s. 66 Rytų aukštaičių vilniškių ilgųjų balsių priegaidžių audicinis tyrimas 1. ábra. Az északi vilniškiai nyelvjárás pontjai: Adutiškis, Svirkos, Vidutinė és Linkmenys. váltakozva félhosszú [i.], [u.] és rövid [i], [u] magánhangzókat használnak. A Vidutinė-vidék (Strūnaitis plébánia, Švenčionys járás) beszélői a köznyelvinél kevésbé feszes, kevésbé labializált [ɔ·] hangot ejtenek, továbbá egy kevésbé szűk [e·] hangot. Hangsúlytalan helyzetben itt szintén labializált [ɔ·] és szűkült [e·] fordul elő, például: kɔːšė „kása (főnév)”, knĩːgɔˌi „a könyvben”, kɔˌštuvù „szűrővel”. Ezen a vidéken hangsúlyos helyzetben rövid [i], [u] hangokat is használnak. Fontos fonetikai jellemző a megkeményedett r mássalhangzó is a hátul képzett magánhangzók előtt, például: škĩːrus. Az említett pontoktól és Fehéroroszország területétől távolabb fekvő Linkmenys-vidéken (Ignalina járás) hangsúlyos helyzetben [ɔː] és [e·] magánhangzók fordulnak elő, hangsúlytalan helyzetben pedig félhosszú [a.] és [e.] hangok, például: mɔːjus „mojusi”, subatɔˌi „szombaton”, tėːvas „apa”, de knĩːga.i „a könyvben”, kɔːmina „a kémény”, te.vėːli.s. Továbbá a Linkmenys-vidéken csak az első dzsukálási sajátosság szerint dzsukálnak: az i-típusú magánhangzók előtt [t], [d] mássalhangzók állnak, nem pedig [c], [ʒ], például: kiėːti.s „kietis (növény)”, dĩr.va.i „a földben”, gɔːrdi „finom”. A másik három vizsgált vidéken mindkét dzsukálási sajátosság érvényesül. 67 JOLITA URBANAVIČIENĖ, VYTAUTAS KARDELIS 3. AZ AUDÍCIÓS KÍSÉRLET ANYAGA ÉS MÓDSZERTANA A monoftongusok intonációs kontúrjai rendkívül finom fonológiai jelenségek közé sorolhatók. Az ilyen instabil nyelvi elemek vizsgálatához – amelyek létezését nem minden beszélő érzékeli, és amelyeket nem mindenki valósít meg – audíciós kísérleteket végeznek3. Így megállapítható, hogy maguk a nyelvjárás beszélői (ebben az esetben az auditorok) hallás alapján meg tudnak-e különböztetni egy adott jelenséget. A vizsgálat során figyelembe vették a vilniškiai nyelvjárás sajátosságait: az audíciós kísérletek anyagát minden egyes kutatási pont adatközlőjétől külön-külön rögzítették. A feldolgozott és meghallgatásra előkészített adatokat a négy vizsgált kutatási pontot képviselő különböző auditorcsoportoknak mutatták be. Az intonációs kontúrok vizsgálatához négy minimálpárt választottak, elöl és hátul képzett, monoftongus- és diftongusszerű eredetű hangokkal. Olyan általános érvényű párokkal dolgoztak, amelyek mind a négy kutatási pontra alkalmasak. Csak a [kó·še.: kɔ̃·še.] párt kellett a Linkmenys kutatási ponton a [mó·jus: mɔ̃·jus] párra cserélni, miután kiderült, hogy mindkét tagja cirkumflexes. A vizsgált szavakat rövid, világos tartalmú, háromszavas nyelvjárási mondatokba illesztették, amelyekben a fonetikai különbségek is jól láthatók, vö.: Adutiškis kutatási pont píe·nas rú·ksta vá.saru.: dú·mai rú·ksta iš kɔ·mina. rú·bais skī·rɔus iš_kitu.: knī·ga.s skī·rɔus ne·rà píe·nu. ká·še. ká·štuva: bú·lbu. ká·še. gar̃ži žĩr.va.i kiẽ·cis á.uga: gelažìe·s kiẽ·cis neišpasakì·tas 3 A kísérleti kommutáció (angolul: commutation test) módszerének úttörője L. Hjemslev (Hjelmslev 1935) volt. A kapott adatok értékelési módszerét M. K. Jensenas (Jensen 1961) dolgozta ki. V. Labov (Labov 1972) a kommutációs módszert pszichofonetikai jelenségek vizsgálatára alkalmazta. Az analóg biológiai és orvosi vizsgálatokban alkalmazott képleteket lásd Urbach (1975). Litvániában a VU Kísérleti Fonetikai Laboratóriuma alkalmazta az audíciós kísérletek módszertanát fonetikai kutatásokban; a laboratóriumot A. Girdenis vezette. Ezt a módszert gyakran használják a litván nyelvjárások különféle jelenségeinek elemzésére – például a kupiškėnai monoftongusainak intonációs kontúrjai (lásd Eidukaitienė 1977), az utenai nyelvjárás kettőshangzós végződéseinek intonációs oppozíciója (lásd Kosienė 1979), az észak-panevėžysiek mormolt magánhangzói (lásd Kačiuškienė 1983), valamint az utenai nyelvjárás fonológiai másodlagos hangsúlya (lásd Kosienė, Girdenis 1979 = Girdenis 2000b: 141–152). A legújabb vizsgálatok közül a dél-aukštaitiai (Leskauskaitė 2004: 192–194) és a nyugat-aukštaitiai šiauliškiai (Kazlauskaitė 2002: 144–145) intonációs kontúrjainak audíciós kísérletei említendők. 68 Rytų aukštaičių vilniškių ilgųjų balsių priegaidžių audicinis tyrimas Svirkų-i kutatópont A tej nyáron füstölög.: A füst a kéményből száll fel. A ruhák másmilyenek, mint a többi.: A könyvek nem tejesek. A köcsögöt. A köcsögöt.: …. A köcsögöt. A garzsi borsó erős növényként nő: a vas erőssége elmondhatatlan Vidutinė kutatópont A tej nyáron füstölög.: A füst a kéményből száll fel. A ruhák másmilyenek, mint a többi.: A könyvek nem tejesek. A köcsögöt. A köcsögöt.: …. A köcsögöt. A garzsi borsó erős növényként nő: a vas erőssége elmondhatatlan Linkmenų kutatópont a széna füstöl nyáron.: a füst a kéményből száll fel. a ruhák különböznek a másiktól.: a könyv különbözik, nem találtam meg a répát: szombaton megvolt. a föld keményen terem: a vas olyan kemény, hogy elmondhatatlan Az egyes kutatópontok képviselőjének (ez esetben a diktornak) a megadott mondatokat ötször kellett megismételnie: nyelvjárásban, semleges intonációval, normál tempóban, a frázishangsúllyal a középső szót kiemelve. Diktornak a következőket választották: (1) az idősebb nemzedék helyi lakosait (szül. 1933–1936 között), akiknek nyelvjárását a köznyelv a lehető legkevésbé befolyásolta, artikulációjuk pedig meglehetősen kifejező; (2) férfiakat, mivel a mély hangot a hallás jobban megkülönbözteti (a férfihangok a spektrális elemzéshez is alkalmasabbak – több felhangjuk van, mint a női hangoknak, lásd Girdenis 2003: 62, 15. jegyzet); (3) helyben maradó, egész életükben egyetlen faluban élő embereket. Adutiškis anyagát 4 B. G. (szül. 1935-ben Adutiškisben, Švenčionysi járásban) olvasta fel, Svirkų diktora L. M. volt (szül. 1935-ben Kackonių faluban, Švenčionysi járásban), Vidutinėben J. V. olvasta fel a mondatokat (szül. 1936-ban Kaŗklinė faluban, Švenčionysi járásban), Linkmenyse pedig P. K. (szül. 1933-ban Linkmenų faluban, Ignalinai járásban). Az anyagot irányított mikrofonnal ellátott SONY diktafonra rögzítették, majd onnan számítógépre vitték át. 4 A mondatokat ismétléses módszerrel rögzítették: a diktornak anyanyelvjárásán elmondták a szükséges mondatot, ő pedig ötször megismételte a frázist. A mondat megismétlése révén elkerülhető a szöveg felolvasásakor fellépő természetellenes intonáció. Ezenkívül az idősebb nemzedék diktorainak nehezebb a szöveget felolvasniuk, mint megismételniük. 69 JOLITA URBANAVIČIENĖ, VYTAUTAS KARDELIS A PRAAT4.1.27 programmal kivágták a mondatokból a központi szavakat. Ezekből 10 párt állítottak össze, amelyekben a szavakat véletlenszámtáblázat alapján rendezték el (lásd Girdenis 2003: 378–381). Ha a táblázatban páratlan szám szerepel, előre az akut alak kerül (pl.: rūksta), ha páros szám – a pár első helyére a cirkumflex alak kerül (pl.: rūksta). Pl.: rūksta „rūksta” – rūksta „rūgsta”, rūksta „rūksta” – rūksta „rūgsta”, rūksta „rūksta” – rūksta „rūgsta”, rūksta „rūksta” – rūksta „rūgsta”, rūksta „rūksta” – rūksta „rūgsta”, rūksta „rūksta” – rūksta „rūgsta”, rūksta „rūksta” – rūksta „rūgsta”, rūksta „rūksta” – rūksta „rūgsta”, rūksta „rūksta”. A szópárok „blokkjai” elé olyan mondatokat illesztettek, amelyekből a párokat kivágták. Minden adatközlő szavait külön rendezték el. Az így előkészített anyagot a számítógépen hagyták, mert a magnóra való ismételt átvitel rontotta volna a hangminőséget5. A hallás utáni kísérleteket hordozható számítógéppel végezték6. Ezután hallgatócsoportokkal dolgoztak; mindegyik hét főből állt. A hallgatóknak meg kellett hallgatniuk a bemutatott szópárokat, és meg kellett állapítaniuk, melyik mondathoz tartozik a hallott szó. A hallgatók félig fonetikus írással lejegyzett mondatokat tartalmazó lapokat kaptak (a mondatok számozása 1 vagy 2 volt). Először meghallgathatták ezeket a mondatokat, majd csak a szavakat játszották le párokban. A hallgatóknak meg kellett állapítaniuk, hogy a pár első szava melyik mondatból származik, és a második melyikből (ezt számokkal jelölték). A kísérlet összetettsége miatt fiatalabb és középkorú embereket választottak hallgatónak. Iskolázottságukat (különösen filológiai végzettségüket), zenélési vagy éneklési tapasztalatukat, valamint anyanyelvjárásukhoz fűződő viszonyukat is figyelembe vették. Feltehető, hogy ezek a tényezők befolyásolhatják a kísérlet eredményeit. 5 K. Garšva másfajta hallás utáni vizsgálati módszert javasol: szerinte elég természetes módon kiejteni egy szót, és megkérdezni a hallgatókat, hogy a minimális pár melyik tagjára hasonlít jobban. A szerző véleménye szerint, ha az eltérő jelentésű homonimák egymás mellett állnak, hajlamosak vagyunk fonetikailag is megkülönböztetni őket (lásd Garšva 2004: 25). 6 Amíg nem álltak rendelkezésre személyi számítógépek, a hallás utáni kísérletekben az adatközlő is közvetlenül részt vett: felolvasta a lapokra írt mondatokat és szópárokat, a hallgatók pedig megjelölték, melyik szó melyik mondathoz tartozik. A mai lehetőségek révén elkerülhető az adatközlő és a hallgatók közötti közvetlen érintkezés; ráadásul maga az adatközlő is részt vehet a kísérletben hallgatóként (vö. Girdenis 2003: 62–63). 70 Rytų aukštaičių vilniškių ilgųjų balsių priegaidžių audicinis tyrimas Az Adutiškisben rögzített párokat helyi (vagy Adutiškisből származó), nyelvjárásban beszélő lakosok hallgatták meg: R. G. (szül. 1939), A. G. (szül. 1964), D. G. (szül. 1969), I. G. (szül. 1972), D. G. (szül. 1973), S. G. (szül. 1988) és I. G. (szül. 1994). Az adutiškisi hallgatócsoport különösen muzikális – a kísérlet résztvevői közül öten rendelkeznek zenélési vagy éneklési tapasztalattal. Két hallgatónak felsőfokú végzettsége van, egyikük okleveles filológus. A Svirkos-csoportot a nyelvjárás képviselői alkották, akik a Svirkos környékén születtek, nőttek fel és élnek (vagy onnan költöztek el), és jól beszélik a nyelvjárást. Ők V. M. (szül. 1935), aki Svirkosban él; V. G. (szül. 1968), Kackonys faluból származik, Vilniusban él; T. R. (szül. 1969), Kackonys faluból származik, Švenčionysben él; R. S. (szül. 1969), Kackonys faluból származik, Vilniusban él; R. P. (szül. 1972), Svirkosban él; G. J. (szül. 1972), Svirkosban él; V. N. (szül. 1973), Kackonys faluból származik, Vilniusban él. Öt hallgató jól beszéli a nyelvjárást, rendszeresen használja, noha közülük hárman jelenleg városban élnek. További két hallgató állandó lakosa Svirkos falunak, de nyelvjárásukat jelentősen befolyásolta a köznyelv. A kísérlet három résztvevője végzett felsőoktatási intézményt, egyikük litván nyelv és irodalom szakos. Az egyik hallgató jelezte, hogy fejlett zenei hallással rendelkezik. A Vidutinėben végzett hallás utáni kísérletben a Vidutinė falu négy lakosa – E. P. (szül. 1940), J. M. (szül. 1940), J. B. (szül. 1935), B. J. (szül. 1939) – és a szomszédos Karklinė falu három képviselője – R. M. (szül. 1974), A. J. (szül. 1961, jelenleg Vilniusban él), I. C. (szül. 1945) – vett részt. A kísérlet minden résztvevője nyelvjárásban beszél. Négy hallgatónak van felsőfokú végzettsége, közülük egyik litván nyelv és irodalom szakos. Az egyik hallgató jelezte, hogy jó zenei hallása van. A Linkmenys-csoportot az itt született és felnőtt hallgatók alkották: V. P. (szül. 1972), D. A. (szül. 1972), N. A. (szül. 1973), D. P. (szül. 1974), G. K. (szül. 1976), J. K. (szül. 1978) és D. K. (szül. 1981). Mindannyian jól beszélik a nyelvjárást. A Linkmenysben élő négy kísérleti résztvevő folyamatosan használja a nyelvjárást. Három hallgató jelenleg Visaginasban, Utenában és Vilniusban él, de jól megőrizte a nyelvjárást, és gyakran beszéli. Két hallgató végzett felsőoktatási intézményt (egyikük litván nyelv és irodalom szakos), hárman középfokú szakmai végzettségűek, ketten pedig felsőfokú, nem egyetemi végzettséggel rendelkeznek. A hallgatók azt jelezték, hogy nincs fejlett hallásuk. 71 Jolita Urbanavičienė, Vytautas Kardelis 4. AZ EXPERIMENT EMPIRIKUS EREDMÉNYEI A kísérlet valamennyi résztvevője érzékelte, hogy a vizsgált szavak hangmagassági hangsúlyukban különböznek, noha erre nem hívták fel a figyelmet7. A kísérlet kezdetén a hallgatók csak a mondatokat hallgathatták meg, hogy megjelölhessék a vizsgált párok közötti különbségeket. A mondatok meghallgatása után az adutiškiaiak azt jelezték, hogy a [kiėˑcis, skiˑr̄us, kȧˑšė, rụˑksta] szavakat élesebben, „metszőbben”, rövidebben ejtik, míg cirkumflexes párjaik hosszabbak és elnyújtottabbak. A [káˑšę.: kȧˑšę.] pár meghallgatásakor néhány hallgató azt hallotta, hogy a hangsúlyos magánhangzó minősége különbözik: az akutus magánhangzó hallásra „tiszta” [ɑˑ]-nak tűnik, míg a cirkumflexes magánhangzó kissé labializált – [åˑ]. Vagyis az Adutiškysben élő hallgatók a hosszúság és a minőség különbségeit emelték ki. A Svirkos-csoport hallgatói szerint a [iˑ] magánhangzó a [skīˑr̄us] szóban feltűnőbbnek tűnik számukra, mint a [skīˑr̄us] szóban; a [kiėˑcis] szóban az [ieˑ] inkább kettőshangzósodik, mint a [kiėˑcis] szóban. A hallgatók egy része úgy hallotta, hogy a cirkumflexes magánhangzók hosszabbak. Az adutiškiaiakhoz hasonlóan a svirkosi pont képviselői is finom hosszúsági és minőségi (a hangsúlyosabb artikulációval és a diftongizációval összefüggő) különbségeket érzékeltek, a hangerő és a hangmagasság különbségeit viszont nem hallották. A mondatokban elhangzó szavak meghallgatása után Vidutinė és Karklinė hallgatói úgy hallották, hogy a [rūˑksta, skīˑr̄us] szavakban a hangsúlyos magánhangzó hosszabb, elnyújtottabb, míg a [rūˑksta, skīˑr̄us] szavakban rövidebb és hirtelenebb. A [káˑšę.: kȧˑšę.] pár meghallgatásakor azonban a helyiek azt hallották, hogy a tőhangsúlyos hangot hosszabban nyújtják, bár állítólag a kezdete hangsúlyosabb. A kísérlet néhány résztvevője azt hallotta, hogy a [skīˑr̄us: skīˑr̄us] szavak [r] hangja minőségében különbözik – a főnév mássalhangzója keményebb, mint az igéé. Valamennyi hallgató elismerte, hogy a [rūˑksta: rūˑksta], [kóˑšę.: kȧˑšę.] párok jobban elkülönültek, mint a [skīˑr̄us: skīˑr̄us], [kiėˑcis: kiėˑcis] párok (hasonlóképpen nyilatkoztak az adutiškiai csoport tagjai is). A linkmeniaiak a vizsgált szópárok meghallgatása után kivétel nélkül a hosszúságbeli különbségeket jelezték. Véleményük szerint az akutus szavak [kiéˑti.s, skīˑr̄us, mȯˑjus, rūˑksta] hangsúlyos magánhangzói hirtelenebbek és rövidebbek, míg a cirkumflexes párok megfelelő magánhangzói hosszabbak és elnyújtottabbak. A hallgatók egy része különösen hangsúlyozta a cirkumflexes magánhangzók hosszúságát. Néhány adatközlő szerint a [kiėˑti.s] szó akutus alakjában 7 Ez természetesen csak a litván szakirányú képzettséggel rendelkező kísérleti résztvevők számára volt magától értetődő. 72 Rytų aukštaičių vilniškių ilgųjų balsių priegaidžių audicinis tyrimas a magánhangzó kezdete feltűnőbb és erőteljesebb. A hallgatók semmilyen minőségi különbséget nem hallottak. 5. A KÍSÉRLET STATISZTIKAI EREDMÉNYEI Az eredményeket az UKR.PAS programmal értékeltük, amely az úgynevezett u kritériumot számítja ki. Az összes válasz és a pozitív válaszok számának megadásával a program kiszámítja a 95%-os konfidenciaintervallumot, az u kritériumot és annak kritikus értékeit. Ha az u kritérium értéke kisebb a kritikus értéknél, akkor a válaszok száma nem tér el szignifikánsan a véletlen találgatások számától, vagyis az összehasonlított szavak közötti különbség nem elegendő, a vizsgált jegyek pedig nem relevánsak (vagy a kísérlet nem mutatta ki őket). Ha az u kritérium értéke nagyobb az u0,05 kritikus értékénél (u > 1,96), úgy tekintjük, hogy a vizsgált szavak fonológiailag releváns jegyben különböznek, mivel meghaladják a véletlen találgatás 50%-os határát. Ha a kritikus határ 67%, vagyis a helyes válaszok 2/3-a, akkor a kísérlet eredményei rendkívül megbízhatónak tekinthetők (bővebben lásd Girdenis 2003: 63–64)8. Az alábbiakban az egyes vizsgált kutatópontok auditív kísérleteinek eredményeit tárgyaljuk. 6. AZ ADUTIŠKISI KUTATÓPONT Az adutiškiai beszélők a hátsó magánhangzókat tartalmazó párokat különítették el a legjobban [rūˈksta: rūˈksto, káːše.: kàːše.], valamivel gyengébben pedig az elöl képzett hangsúlyos magánhangzókat tartalmazó szavakat [skíːrǫus: skìːrǫus, kiéːcis: kièːcis]. 8Az auditív kísérletek eredményeinek értékelésével kapcsolatban más vélemények is vannak. Például Jensen (Jensen 1961: 159–161) meg van győződve arról, hogy a 85–65%-os helyes válaszarány gyenge („félig fonológiai”) oppozícióra utal. Véleménye szerint egyértelmű oppozíciót a 100–85%-os helyes válaszarány mutatna (ezt a véleményt Garšva (2004: 25) is osztja). Más kutatók (például Harris (1963: 32–33)) csak a 100%-os (kétségtelen különbség), illetve az 50%-os (találgatás) határt elérő eredményekről beszélnek. E. V. Eidukaitienė azokat a válaszokat tekinti szignifikánsnak, amelyek meghaladják a véletlen találgatás 50%-os határát: „ha az intervallum alsó határa eléri az 50%-ot, a vizsgált jelenségek között nincs fonológiai oppozíció; ha az alsó határ jóval meghaladja az 50%-ot, az eredmények szignifikánsak, fonológiai oppozíció áll fenn” (Eidukaitienė 1977: 21). A helyes válaszok aránya többnyire meghaladja az 50%-os határt, de nem éri el a 85%-ot. A 100%-os eredmények irreálisnak tekinthetők, mivel csak ideális beszélők és hallgatók érhetnék el őket, akiknek kifinomult a hallásuk, kiváló akusztikai körülmények között dolgoznak, és a kísérlet során maximálisan tudnak összpontosítani. 73 Jolita Urbanavičienė, Vytautas Kardelis 1. táblázat. Az adutiškisi kutatópont auditív kísérletének adatértékelése az u kritérium9 alapján Szópár n₁ n p (%) 95%-os konfidenciaintervallum u ≥ uₐ P Különbség kiė:cis: kiė:cis 44 70 62,9 50,4 ÷ 74,2 2,18 > 1,96 P < 0,05 elegendő škī: rū̃s: škī: rū̃s 47 70 67,1 54,8 ÷ 78,0 2,93 > 2,58 P < 0,01 meglehetősen nagy kã:še.: kã:še. 51 70 72,9 60,8 ÷ 82,9 3,97 > 3,29 P < 0,001 nagy rū̃:ksta: rū̃:ksta 59 70 84,3 73,5 ÷ 92,0 3,48 > 3,29 P < 0,001 nagyon nagy Összesen 201 280 71,8 66,1 ÷ 77,0 7,54 > 3,29 P < 0,001 nagy A kapott eredmények azt mutatják, hogy az u kritérium értéke minden esetben meghaladja a kritikus értéket. Még a leggyengébben azonosított pár – kiė:cis: kiė:cis – esetében is magas a helyes válaszok aránya (62,9%). A többi párnál a helyes válaszok aránya meghaladja a 67%-os határt. Ez az azonosítási arány azt jelzi, hogy a válaszok több mint 2/3-a helyes volt. A [škī:r̃us: škī:r̃us] pár esetében az u kritérium meglehetősen nagy különbséget mutat (P < 0,01). A [kã:še.: kã:še.] párt a hallgatók 72,9%-a azonosította helyesen, az u kritérium pedig statisztikailag nagy különbséget mutatott (P < 0,001). A hallgatók a [rū̃:ksta: rū̃:ksta] párt különítették el a legjobban: a helyes válaszok aránya 84,3% volt, a konfidenciaintervallum szélső értéke elérte a 92%-ot, az u kritérium értéke meghaladta a kritikus értéket (P < 0,001), a különbség fennállásának valószínűsége pedig nagyon nagy. Az adutiškiai hallgatók összesített eredménye 71,8%: a bemutatott 280 párból 201-et azonosítottak helyesen. A 67%-os határ átlépése azt mutatja, hogy a kapott bizonyítékok kétséget sem hagynak (Girdenis 2003: 63). 7. SVIRKŲI PONT Az adutiškiai hallgatóktól eltérően a svirkiai hallgatók azonosították a leggyengébben a [rū̃:ksta] és a [kʰu:šˈe.] szavak intonációját: a helyes válaszok aránya 61,4% (lásd a 2. táblázatot). Az u kritérium értéke nem haladja meg a kritikus értéket (P > 0,05), de ebben az esetben is legalább 90% a különbség fennállásának valószínűsége. 9 A szimbólumok jelentése: n1 – a helyes válaszok száma, n – az összes válasz száma, p – a helyes válaszok százalékos aránya, 95% p. int. – a 95%-os megbízhatósági intervallum (a legkisebb és a legnagyobb érték százalékban), ua – az u kritérium kritikus értéke, P – az 50%-os határérték túllépésének valószínűsége. 74 Rytų aukštaičių vilniškių ilgųjų balsių priegaidžių audicinis tyrimas 2. táblázat. A svirkiai pont audíciós kísérleti adatainak értékelése u kritériummal Szópár n₁ n p (%) 95% p. int. u ≥ uₐ P Különbség rū-ksta: rū-ksta 43 70 61,4 49,0 ÷ 72,9 1,93 < 1,96 P > 0,05 nem elegendő kʊ̃š.ė: kʊ̃š.ė 43 70 61,4 49,0 ÷ 72,9 1,93 < 1,96 P > 0,05 nem elegendő škíːr̥us: škíːr̥us 47 70 67,1 54,8 ÷ 78,0 2,93 > 2,58 P < 0,01 meglehetősen nagy kíeːcis: kíeːcis 55 70 78,6 67,0 ÷ 87,6 5,09 > 3,29 P < 0,001 nagy Összesen 188 280 67,1 61,3 ÷ 72,6 5,86 > 3,29 P < 0,001 nagy A többi esetben a helyes válaszok az összes válasz több mint 2/3-át teszik ki, azaz meghaladják a 67%-os határt. A hallgatók 47 szó [škíːr̥us – škíːr̥us] párját (67,1%), valamint a [kíeːcis – kíeːcis] szópárokat (78,6%) helyesen azonosították. Az első esetben az u kritérium meglehetősen nagy különbséget jelez (P < 0,01), a második esetben pedig kétségtelenül nagy különbséget rögzítettek (P < 0,001). Az eredmények összesítésekor kiderült, hogy a 210 bemutatott szóból 145-öt ismertek fel helyesen (69,1%). A svirkiaiak felismerési aránya valamivel alacsonyabb az adutiškiai csoporténál (71,8%), de mindkét esetben igen nagy a különbség fennállásának valószínűsége (P < 0,001). Valószínű, hogy a [ieː] poliftongus intonációja segítette a hallgatókat a kettőshangzósodás eltérő fokozatainak azonosításában – a cirkumflex [iẽː] kifejezettebb, mint az [íeː]. Az elöl képzett magánhangzókat [i], [ie] tartalmazó párokat a svirkiaiak szintén jobban megkülönböztették, mint a hátul képzett [uː], [uɔː] hangzókat tartalmazó szavakat. Az adutiškiai hallgatók viszont fordítva: a magas frekvenciatartományba eső hangok intonációit jobban megkülönböztették, mint az alacsony frekvenciatartományban lévő magánhangzókét. Ezért ezek a kísérletek nem mutatják, hogy az intonációk disztinktív feltűnősége összefüggne a szótag fonetikai alapjával. 8. VIDUTINĖS PONT Ennek a pontnak a képviselői az adutiškiaiakhoz hasonlóan a hangsúlyos elöl képzett magánhangzót tartalmazó párokat [škíːr̥us, kíeːcis] különítették el a leggyengébben, míg a hangsúlyos hátul képzett magánhangzók [kɔːše, ruːksta] intonációit ismerték fel a legjobban (lásd a 3. táblázatot). 75 JOLITA URBANAVIČIENĖ, VYTAUTAS KARDELIS 3. táblázat. A Vidutinė település auditív kísérleti adatainak értékelése u kritériummal Szópár | n1 | n | p (%) | 95%-os konfidenciaintervallum | u≥uα | P | Különbség ški·rруs: ski·rруs | 40 | 70 | 57,1 | 44,7 – 69,0 | 1,20 < 1,96 | P > 0,05 | nem kielégítő kiė·cis: kiė·cis | 42 | 70 | 60,0 | 47,6 – 71,6 | 1,68 < 1,96 | P > 0,05 | nem kielégítő kɔ́ šė.: kɔ̌ šė. | 48 | 70 | 68,6 | 56,3 ÷ 79,3 | 3,18 > 2,58 | P < 0,01 | meglehetősen nagy rū·ksta: rū·ksta | 52 | 70 | 74,3 | 62,3 ÷ 84,1 | 4,24 > 3,29 | P < 0,001 | nagy Összesen | 182 | 280 | 65,0 | 59,1 ÷ 70,6 | 5,10 > 3,29 | P < 0,001 | nagy A [ški·rруs: ski·rруs] párokat meghallgatva az auditorok az esetek 57,1%-ában helyesen azonosították a különbséget, a [kié·cis: kiė·cis] pároknál pedig az esetek 60,0%-ában ismerték fel. Mindkét esetben az u kritérium nem haladja meg a kritikus értéket, és statisztikailag a párok közötti különbség nem elegendő (P > 0,05). A [kɔ́ šė.: kɔ̌ šė.] és a [rū·ksta: rū·ksta] párok elkülönítése megbízhatóbb volt: a helyes válaszok aránya 68,6%, illetve 74,3% volt. A konfidenciaintervallum alsó határa meghaladja az 50%-ot, felső határa pedig eléri a 79–84%-ot. A [kɔ́ šė.: kɔ̌ šė.] pár vizsgálatakor meglehetősen nagy különbséget rögzítettek (P < 0,01), a [rū·ksta: rū·ksta] szavak közötti auditív különbség pedig kétségtelenül nagy (P < 0,001). A Vidutinė pont auditív kísérletének összesített eredményei közel állnak a Svirkosból származó hallgatók adataihoz. Az egyes szavak felismerése alapján azonban a Vidutinėből származó résztvevők válaszai az adutiškėiekkel egyeznek meg, vagyis a legjobban a hangsúlyos [u·], [ɔ·] magánhangzós szavakat ismerték fel. 9. A LINKMENYSI PONT A linkmenysi auditorok eredményeinek összesítésekor kiderült, hogy a hangsúlyos hátul képzett magánhangzókat tartalmazó párok felismerése különösen változó (lásd a 4. táblázatot). A [rū·ksta: rū·ksta] párok meghallgatása után az esetek 80,0%-át azonosították helyesen. Ezzel szemben a [mɔ́·jus: mɔ̄·jus] szópárok elemzésekor mindössze 55,7% volt a helyes válaszok aránya; ez azt mutatja, hogy a véletlen találgatás és a valódi felismerés közötti különbség nem elegendő. A hangsúlyos elülső magánhangzók intonációs különbségeinek felismerése 65,7% és 67,1% között változik. Mind a [ški·rруs: ski·rруs], mind a [kiē·ti.s: kiē·ti.s] esetében az u kritérium értéke nagyobb a kritikus értéknél, a rögzített különbség pedig meglehetősen nagy (P < 0,01). 76 Rytų aukštaičių vilniškių ilgųjų balsių priegaidžių audicinis tyrimas 4. táblázat. A Linkmenys pont auditív kísérleti adatainak értékelése u kritériummal Szópár | n₁ | n | p (%) | 95%-os konfidenciaintervallum | u ≷ uα | P | Különbség mɔ̄jus: mɔ̄jus | 39 | 70 | 55,7 | 43,3 ÷ 67,7 | 0,96 < 1,96 | P > 0,05 | nem kielégítő skī̄rɔus: skī̄rɔus | 46 | 70 | 65,7 | 53,3 ÷ 76,8 | 2,67 > 2,58 | P < 0,01 | meglehetősen nagy kiɛ·tɪ.s: kiɛ·tɪ.s | 47 | 70 | 67,1 | 54,8 ÷ 78,0 | 2,93 > 2,58 | P < 0,01 | meglehetősen nagy rū̄ksta: rū̄ksta | 56 | 70 | 80,0 | 68,6 ÷ 88,7 | 5,38 > 3,29 | P < 0,001 | nagy Összesen | 188 | 280 | 67,1 | 61,3 ÷ 72,6 | 5,86 > 3,29 | P < 0,001 | nagy E változások ellenére a Linkmenysből származó auditorok összesített eredményei jobbak a Vidutinė körzetének adataihoz képest, és megegyeznek a svirkiečiek összesített eredményeivel. A helyes válaszok az összes válasz 67,1%-át teszik ki, ezért a véletlen találgatás lehetősége kizárható. 10. ÁLTALÁNOS EREDMÉNYEK Az összes kutatópont adatainak elemzése után nem kaptunk egyértelmű válaszokat. Még egyetlen kutatópont esetében is az adatközlők válaszai a nem kellő mértékű, a találgatás határán mozgó különbségtől a kétséget sem hagyó eredményig terjednek. Mindazonáltal bizonyos tendenciák kirajzolódnak. 5. táblázat. Az egyes kutatópontok auditív kísérleti adatainak értékelése u kritérium alapján Kutatópont | n₁ | n | p (%) | 95% p. int. | u ≷ uα | P | Adutiškio különbség | 201 | 280 | 71,8 | 66,1 – 77,0 | 7,54 > 3,29 | P < 0,001 | nagy Svirkų | 188 | 280 | 67,1 | 61,3 ÷ 72,6 | 5,86 > 3,29 | P < 0,001 | nagy Linkmenų | 188 | 280 | 67,1 | 61,3 ÷ 72,6 | 5,86 > 3,29 | P < 0,001 | nagy Vidutinė | 182 | 280 | 65,0 | 59,1 ÷ 70,6 | 5,10 > 3,29 | P < 0,001 | nagy A hangsúlyokat auditív úton a legjobban a terület keleti szélén fekvő Adutiškio képviselői különítették el (71,8% helyes válasz). A bemutatott párokat a legrosszabbul a déli aukštaitisok területéhez közelebb fekvő Vidutinė adatközlői azonosították (65,0% helyes válasz). Az adutiškiaiaknál valamivel gyengébben, 77 Jolita Urbanavičienė, Vytautas Kardelis de a Vidutinė képviselőinél jobban ismerték fel a hangsúlyokat a Svirkos és Linkmenys csoportok hallgatói. Érdekes, hogy a pozitív válaszok összesített aránya (67,1%) közel áll a utenaiak hasonló kísérletének eredményéhez – 68,2% (lásd Kosienė 1982: 68). Vagyis a cikk elején megfogalmazott hipotézisnek, miszerint az utenaiakhoz közelebb, a vilniškių nyelvjárásterület peremén elhelyezkedő területeken a hangsúlyok jobban kiegyenlítődhetnek, nincs alapja. Legfeljebb arra lehet következtetni, hogy a hangsúlyok auditív észlelhetősége a déli aukštaitisokhoz közelebb fekvő, déli vilniškių területen lehet gyengébb. A déli aukštaitisok a bemutatott pároknak mindössze 50–56%-át ismerték fel auditív úton (lásd Leskauskaitė 2004: 192–194); vagyis a déli aukštaitisok területén a hangsúlyok kiegyenlítődésének és a fonológiailag releváns különbség hiányának tendenciájáról beszélhetünk10. 11. ÖSSZEFOGLALÁS A kísérlet eredményeinek megvitatása után néhány általánosabb következtetés vonható le. Az auditív kísérletek eredményei egyaránt függnek a beszélőktől és a hallgatóktól. Mivel beszélőnek minden szempontból egyenértékű nyelvjáráshasználókat választottak, valószínű, hogy a kísérleti eredményeket leginkább a hallgatók, illetve az őket meghatározó legfontosabb tényezők befolyásolták: életkor; iskolázottság; a nyelvjárás használata; zenei hallás. A zenei hallás hatása a hangsúlyok vizsgálatára azért figyelhető meg, mert a képzett hallás segít jobban érzékelni a hangmagasság modulációit. Az életkor és az iskolázottság szintén befolyásolta a kísérleti eredményeket: a fiatalabb hallgatók (feltehetően érzékenyebb hallásuk miatt) finomabban rögzítették a hangsúlykülönbségeket, mint az idősebb kísérleti résztvevők. A magasabb végzettségű hallgatók jobban képesek összpontosítani és pontosabban leírni a különbségeket. A legvilágosabban azonban az látszott, hogy a nyelvjárást aktívan használó, és a vizsgált jelenségeket saját beszédükben is megvalósító hallgatók (életkortól és végzettségtől függetlenül is) érzékenyebben észlelik a különbségeket, mint azok, akiknek a beszédét a köznyelv befolyásolja (azt, hogy a hallgatók saját beszédük jellegzetességeit érzékelik a legjobban, már Clark, Yallop 2002: 232 is megállapította). Így valamennyi felsorolt tényező kisebb vagy nagyobb mértékben befolyásolta az auditív kísérletek eredményeit. 10 Vö. továbbá más nyelvjárások adataival: a nyugat-aukštaitisok a vizsgált három pár közül kettőt nagyon jól azonosítottak (69–76% helyes válasz, u > u0,001, lásd Kazlauskaitė 2002: 145). A kelet-aukštaitis kupiškėnaiak 64–65% helyes választ adtak (lásd Eidukaitienė 1977: 23). 78 Rytų aukštaičių vilniškių ilgųjų balsių priegaidžių audicinis tyrimas A monoftongusokból és poliftongusokból álló szótagok intonációit összehasonlítva nem figyelhető meg, hogy az intonációk disztinktív feltűnősége a szótag fonetikai alapjától függne. Az adutiškiai és a Vidutinė-körzetek intonációinak auditív vizsgálata azt a benyomást keltette, hogy a mély frekvenciájú hangok intonációit jobban meg lehet különböztetni, mint a magas frekvenciatartományban lévő magánhangzóét. A Svirkos és Linkmenys adatai azonban nem támasztották alá ezt a feltevést: a svirkosiak jobban azonosították az elülső magánhangzókat tartalmazó szavakat [skiːr̃us, kieːcis], a linkmenysiek pedig az [uː] és az [ieː] hangokat tartalmazókat. Egészen más eredmények születnének valószínűleg a kettőshangzók és a kevert kettőshangzók intonációinak vizsgálatakor (vö. Pakerys 1982: 156). A kísérlet eredményeire a fonológiai rendszer sajátosságai is hatással lehetnek. Például a svirkosiak jobban megkülönböztették a [kiéːcis: kiẽːcis] párt, mivel eltér a [ieː] poliftongus diftongizációjának foka. Az adutiškiaiak a [káːše.: kãːše.] párt az eltérő labializáció alapján különböztették meg – a cirkumflexusos magánhangzót erősebben kerekítik. Ez a tényező – a fonológiai sajátosságok – azonban szintén nem abszolút érvényű, mivel a svirkosiak a diftongizáció alapján nem különböztették meg a [kúːšė.: kũːšė.] párt, a Vidutinė-körzet képviselői pedig nem ismerték fel a [škiːr̃us: škiːr̃us] párt az [r] eltérő depalatalizációja alapján. Három körzet képviselői közül azonban mégis a legtöbben (Svirkas kivételével) a [rúːksta: rũːksta] párt különböztették meg a legjobban, amelynek nincsenek megkülönböztető fonetikai sajátosságai. A kirajzolódó tendenciák áttekintése után ismét hangsúlyozni kell, hogy a cikkben szubjektív kísérletet ismertettünk, amelynek adatait objektív – statisztikai – módszerekkel elemeztük. Nem zárható ki, hogy más auditorcsoportok bevonásával az eredmények némileg eltérnének. Emellett az elvégzett kísérletek mintái nem nagyok. Nem annyira egyetlen pontra kívántunk összpontosítani, mint inkább a különböző körzetek adatainak összehasonlítására. Ezért e kísérlet következtetéseit a további kutatások hipotéziseiként is kell tekinteni: (1) Az északkeleti aukštaitis-vilniškiai nyelvjárás vizsgált peremvidéki pontjain az intonációk teljes nivellálódását nem regisztráltuk. Az intonációk hasonulásáról csak egyedi esetekben beszélhetünk. (2) Az auditív kísérlet eredményeit az auditorokat jellemző több tényező együttese határozza meg: 1) a nyelvjárás használata; 2) életkor; 3) iskolázottság; 4) zenei hallás. (3) Azok az auditorok különböztetik meg jobban az intonációkat, akik jól ismerik a nyelvjárást, és maguk is megvalósítják az intonációs oppozíciót a beszédaktusokban. A körzetek megkülönböztető 79 Jolita Urbanavičienė, Vytautas Kardelis sajátosságai nincsenek hatással az intonációk azonosítására. A hosszú magánhangzók intonációinak feltűnősége sem függ a szótagmag fonetikai sajátosságaitól11. LITERATŪRA Clark, J., Yallop, C. 2002: An Introduction to Phonetics and Phonology. 2nd edition. Oxford– Cambridge: Blackwell. DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. 5 leid., red. V. Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2005. Eidukaitiene, E. V. 1977: Kupiškėnų monoftongų priegaidės (audicinis tyrinėjimas). Kalbotyra 28 (1), 18–23. Garšva, K. 2004: Eksperimentinės komutacijos metodas dialektologijoje. In: Baltų ir kitų kalbų fonetikos ir akcentologijos problemos. Vilnius: VPU, 21–25. Gerullis, G. 1930: Litauische Dialektstudien. Leipzig: Markert & Peters Verlag. Girdenis, A. 1974: Prozodinės priegaidžių ypatybės šiaurės žemaičių tarmėje (trukmė, pagrindinis tonas, intensyvumas). In: Eksperimentinė ir praktinė fonetika. Vilnius: Vilniaus pedagoginis institutas, 160–198. [= Girdenis, A. 2000: Kalbotyros darbai 1, 284–307.] Girdenis, A. 1996: Energetinė šiaurės žemaičių tarmės priegaidžių fonetinės prigimties interpretacija. Baltistica 31 (1), 71–84. [= Girdenis, A. 2001: Kalbotyros darbai 3, 243–256.] Girdenis, A. 1998: Šiaurės žemaičių priegaidžių skiriamieji požymiai. Lietuvių kalba: Tyrimai ir tyrėjai. Kazimiero Jauniaus 150-osioms gimimo ir 90-osioms mirimo metinėms paminėti. Konferencijos pranešimų tezės, Vilnius: LKI; VPU, 37–38. [= Girdenis, A. 2001: Kalbotyros darbai 3, 403–404.] Girdenis, A. 2003: Teoriniai lietuvių fonologijos pagrindai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Harris, Z. S. 1963: Structural Linguistics. Chicago–London: Phoenix Books. 11 Straipsnio autoriai nuoširdžiai dėkoja dizaineriui Mantui Kelpšui už pagalbą rengiant spaudai žemėlapį. 80 Rytų aukštaičių vilniškių ilgųjų balsių priegaidžių audicinis tyrimas Hjelmslev, L. 1935: On the Principles of Phonematics. In: Proceedings of the 2nd International Congress of Phonetic Sciences. Cambridge: University Press, 49–54. Jensen, K. M. 1961: Tonemicity. Bergen–Oslo: Norwegian University Press. Kačiūskienė, G. 1983: Šiaurės panevėžiškių murmamųjų balsių fonetinės ypatybės, distribucija ir fonologinė interpretacija. Kalbotyra 34 (1), 14–23. Kardelytė, J. 1975: Gervėčių tarmė: Fonetika ir morfologija. Vilnius: Mintis. Kazlauskaitė, R. 2002: Pašūšvio šnektos fonologinė sistema: vokalizmas ir prozodija. Daktaro disertacija. Vilnius: VU. Kazlauskas, J. 2000: Rinktiniai raštai 1: Lietuvių kalbos istorinė gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Kosienė, O. 1979: Priegaidžių opozicija dvigarsinėse uteniškių galūnėse. In: Ak-tualiosios kalbotyros problemos. Mokslinės konferencijos pakvietimas, programa ir tezės. Vilnius, 44–46. Kosienė, O. 1982: Rytų aukštaičių uteniškių monoftongų priegaidės. Kalbotyra 33 (1), 61–71. Kosienė, O., Girdenis, A. 1979: Fonologinis šalutinis kirtis rytų aukštaičių uteniškių tarmėje. Kalbotyra 30 (1), 48–56. [= Girdenis, A. 2000: Kalbotyros darbai 2, 141–152.] Kudirka, R. 2005: Lietuvių bendrinės kalbos monoftongų priegaidžių akustiniai požymiai. Acta Linguistica Lithuanica 52, 1–21. Labov, W. 1972: On the use of the present to explain the past. In: L. Heilmann, ed., Proceedings of the XII International Congress of Linguists, Bologna – Florence. Bologna: Il Mulino, 825–851. Leskauskaitė, A. 2004: Pietų aukštaičių vokalizmo ir prozodijos bruožai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. LKA2 – Lietuvių kalbos atlasas 2: Fonetika, red. K. Morkūnas. Vilnius: Mokslas, 1982. 81 Jolita Urbanavičienė, Vytautas Kardelis LKG – Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija, red. K. Ulvydas. Vilnius: Mintis, 1965. LKT – Lietuvių kalbos tarmės. Chrestomatija, sudarė E. Grinaveckienė, A. Jonait yte, K. Morkūnas, B. Vanagienė, A. Vidugiris. Vilnius: Mintis, 1970. Mikalauskaitė, E. 1975: Lietuvių kalbos fonetikos darbai. Vilnius: Mokslas. Mikulėnienė, D., Morkūnas, K. 1997: Dieveniškių šnektos tekstai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Pakerys, A. 1982: Lietuvių bendrinės kalbos prozodija. Vilnius: Mokslas. Urbach, V. J. 1975: Статистический анализ в биологических и медицинских исследованиях. Москва: Медицина. Urbanavičienė, J. 2005: Svirkų šnektos (rytų aukštaičių vilniškių) fonologinė sistema: vokalizmas ir prozodija. Daktaro disertacija. Vilnius: VDU, LKI. Zinkevičius, Z. 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis. Zinkevičius, Z. 1974: Dėl akūto ir cirkumflekso skyrimo rytų Lietuvos tarmėse. Baltistica 10 (1), 93–94. Jolita Urbanavičienė Leksikografijos centras Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected] Vytautas Kardelis Baltistikos ir bendrosios kalbotyros katedra Vilniaus universitetas Universiteto g. 5, LT-01513 Vilnius [email protected] 82