Wege der deutschen Entlehnungen in die ostpreußische Zeitung „Naujasis Tilžės keleivis“ (1924–1940)

Acta Linguistica Lithuanica LIV (2006), 27 – 47 A német kölcsönszavak útjai a kelet-poroszországi újságba Naujasis Tilžės keleivis (1924–1940) INDRE BROKARTAITE-PLADIENĖ Šiaulių universitetas A cikk arra tesz kísérletet, hogy értékelje a Naujasis Tilžės keleivis című újságban adatolt német kölcsönszavak kronológiai rétegződését; a lap megjelenési időszaka a porosz–litván nyelvközösség fennállásának utolsó évtizedeire esik. Áttekinti e kölcsönszavak csoportjának tipológiai sajátosságait (szerkezetét, kronológiai megoszlását). Tárgyalja azokat az alapvető német nyelvváltozatokat, amelyek különböző mértékben a kelet-poroszországi litván nyelvbe került német kölcsönszavak forrásául szolgáltak: ezek Kelet-Poroszország alsó német nyelvjárásai, valamint az írott nyelvből kialakult, majd szakmai és politikai változatokat kifejlesztő standard nyelv. Kitér továbbá azokra a litván nyelvváltozatokra, amelyek befolyásolhatták a német kölcsönszavak szerkezeti átalakulását vagy kiszorulását; arra, hogyan alkalmazkodtak a német kölcsönszavak a porosz litvánban a 18. századtól kezdve; az írott kelet-poroszországi litván nyelvben való használatukról folytatott nyilvános vitákra; valamint arra, hogy a kialakulóban lévő standard nyelv milyen mértékben befolyásolta használatukat a Naujasis Tilžės keleivis című lapban. 0. ELŐZETES MEGJEGYZÉSEK A litván Naujasis Tilžės keleivis című újság, amely 1924 és 1940 között Tilsitben jelent meg, lehetőséget nyújt a kelet-poroszországi litván sajtó német kölcsönszavainak vizsgálatára abban az időszakban, amikor a porosz litván1 már önálló nyelvváltozatot alkot- 1 A fent említett újságban ezt a kisebbségi nyelvet maguk a nyelvhasználók a szinonim Prūsų lietuvių/lietuvi(n)inkų kalba (magyarul: porosz– kifejezésekkel nevezik meg 27 INDRĒ BROKARTAITĖ-PLADIENE … amelynek sajátosságait alapvetően a nyelvi kontaktus következményei és a társadalmi kétnyelvűség alakították (vö. Schiller 1999: 225–226, 228). A kontaktlingvisztika alapjaira2 épülő tanulmány célja a német jövevényszavaknak a fent említett újságba vezető útját követni, és ennek megfelelően két feladatkört kíván lefedni: 1. A vizsgálat tárgyának elméleti koncepciója (német jövevényszavak a Naujašis Tilžės keleivis című lapban), amely egyrészt tágabb elméleti megközelítést (a tipológiai és szerkezeti sajátosságok elemzését), másrészt történeti áttekintést feltételez. 2. A német jövevényszavaknak a Naujašis Tilžės keleivis című lapba vezető útjának példákon keresztüli bemutatása, amely az összegyűjtött korpusz kvalitatív elemzésére támaszkodik. 1. A VIZSGÁLAT TÁRGYÁNAK SAJÁTOSSÁGAI A német jövevényszavak a Naujašis Tilžės keleivis című lapban nehezen osztályozható és nem rendszerszerű kutatási tárgynak tekinthetők, amely terminológiai, tipológiai és szerkezeti Litauisch), illetve Rytprūsių lietuvių kalba (németül: Ostpreußisch-Litauisch) néven jelölik. E két, a politikai hovatartozást tükröző elnevezés közül az első honosodott meg inkább a német nyelvű szakirodalomban; a földrajzilag pontosabb Ostpreußisch-Litauisch elnevezést Zinkevicius használja (2002b: 476). A litván nyelvtudományban a Mažosios Lietuvos lietuvių kalba terminust részesítik előnyben (németül: das Kleinlitauische), amelyet német szerzők a Preußisch-Litauisch szinonimájaként is említenek (vö. Hinderling, Hasselblatt 2004: 3272). Napjainkban mindezek az elnevezések történelmi fogalomnak számítanak, mivel a porosz–litván nyelvi közösség már kihalóban van. 2 A kontaktlingvisztika olyan helyzeteket vizsgál, amelyekben két (vagy több) nyelv érintkezik egymással, és e kontaktus következtében legalább az egyik megváltozik. A változás egymással szorosan összefonódó nyelvi és nyelven kívüli jelenségek komplexumaként értelmezendő (Oksaar 2004: 3160, Clyne 1996: 12). A nyelvi kontaktus kutatása viszonylag fiatal és dinamikusan fejlődő nyelvészeti diszciplínának számít, amely még igyekszik elméleteinek és eszköztárának egyértelmű meghatározására; az eddig elért ismeretek enciklopédikus dokumentációját a HSK-sorozat kontaktlingvisztikáról szóló két kötete adja (Goebl, Nelde, Stary, Wölck 1996, 1997). 28 Deutsche Entlehnungen im Naujasıs Tilžės keleivis Pontosításokra van szükség. Mivel az ilyen jellegű kutatásokhoz nem áll rendelkezésre koherens elméleti keret, e részben a fent említett újságban található kölcsönzések alapvető jellemzőit és kutatásuk módszertanát a kölcsönzött szókincsre vonatkozó koncepcionális kutatások, valamint más porosz-litván elsődleges források német kölcsönzött szókincsét vizsgáló tanulmányok alapján tárgyaljuk. 1.1. Terminológiai, strukturális és tipológiai előzetes megjegyzések A vizsgálat tárgyát az újság tematikus sajátosságai miatt az eredményre és a folyamatra egyaránt utaló KÖLCSÖNZÉS3 terminussal jelöljük. A korpusz időbeli rétegzettsége mindenekelőtt a következő példákkal szemléltethető4: … Bernas, ant Staldo (1) Bertainio (2) stowėdamas, nuwirto …. (1926-52-3, Iß muſu Kraßto), … apſirėdžjuſi jūdu Kedeliu (3) … (1924-62-3, Iß muſu Kraßto), … atidengė Piningų (4) Szmugeli (5)… (1938-72-3, Iß muſų Kraßto), … nuwirto ant Szaſijos (6) į Kampą ſukdamas … (1926-8-4, Margumynai), … Wokietijos Führeris (7) ir Reichskancleris (8) Adolf Hitler … (1937-46-2, Politikos Naujienos) Míg a staldas ’istálló’, bertainis ’a csűr egyik, a cséplőszérű szélén fekvő rekesze’, kedelis ’női szoknya, kötény’, piningas ’pénzdarab, pénzérme’, szmugelis ’csempészet’, szaſija ’országút’ más forrásokban is német kölcsönzésekként szerepelnek (lásd: Alminauskis 1935, Čepienė 1995, Kurschat 1883), a führeris ’vezető, irányító’, reichskancleris 3 A Betz-féle tipológia alapján a kölcsönzés a német szakirodalomban tág fogalommá fejlődött (amely a szókölcsönzés és a tükörfordítás eredményeit egyaránt magában foglalja, de kölcsönzési folyamatot is jelöl), és jelentésében már nem felel meg litván megfelelőjének, a skolinys (jövevényszó) kifejezésnek. 4 A Naujasıs Tilžės keleivis című lapban német fraktúr betűkkel nyomtatott példamondatokat itt latin betűs nyomtatással közöljük (néhány jellegzetes fraktúr betű megőrzésével). 29 INDRE BROKARTAITE-PLADIENĖ ’Birodalmi kancellár’ jelentésben később átvett szavaknak tekinthetők, amelyek más írásművekben még nem honosodtak meg. Ezért véleményem szerint időrendi szempontból célszerű a kölcsönzések két csoportjáról beszélni: 1. A természetes német–litván nyelvi érintkezések útján átvett, és mind a beszélt, mind az írott porosz-litván nyelvben használt jövevényszókincs, amelynek ez az újság egyértelműen csak másodlagos használati forrása (1., 2., 3., 4., 5., 6. példa). Az ilyen német kölcsönzések nyelvi sajátosságainak vizsgálatakor a Naujasisis Tilžės keleivis című lapban összehasonlító módszerre támaszkodom: a példákat összevetem a dialektológiai kutatások adataival (a szomszédos nyelvjárásokban, lásd Zinkevičius 2002a), a kelet-porosz szótárak szócikkeivel (Drotvinas 1987, Kurschat 1883, Alminauskis 1935), illetve e szótárakról készült lexikológiai tanulmányokkal (Čepienė 1993, 1995, 2000b) vagy más kelet-porosz írásművekkel (Čepienė: 1998a, 1998b, Kaukienė: 1997, Palionis: 1995). Más kelet-poroszországi litván újságokkal csak igen korlátozott mértékben lehet összehasonlítani, hiszen J. Range (1994: 216) és Z. Zinkevičius (2002b) szerint a porosz-litván sajtóban található német kölcsönzött szókincset a 20. század elejétől máig csak érintőlegesen kutatták; ugyanez érvényes a kelet-poroszországi sajtó korábbi időszakainak német kölcsönzéseire is (lásd Palionis 1995: 175). 2. A sajtó mint médium számára nélkülözhetetlen új kölcsönzések, amelyek részben még a kölcsönzési folyamatban vannak, de a szövegekben gyakran fordulnak elő (7., 8. példa); némelyikük fonológiai-morfológiai beilleszkedése azonban csekély fokú (7. példa). A szinkrónia dinamikája szempontjából az ilyen szavakat a kölcsönzések közé kell sorolni5, mivel ennél a csoportnál ez az újság egyáltalán az elsődleges előfordulási forrás. Nyelvi elemzésüket elsősorban C. Berning (1960), K. Doerr (2002), S. Müller (1994) és A. Wolf (1991) munkáira alapozom. 5 Vaicekauskienė (2004: 8) definiert die dynamische Synchronie als variablen Gebrauch von Fremdwörtern in Verbindung mit den primären Ergebnissen dieser Entwicklung, d.h. als die Herausbildung bestimmter Verhältnisse zum Sprachsystem (s. dazu auch Tesch 1978: 23–24, Bechert, Wildgen 1991: 9, Wolff 2004: 21, Coseriu 1975: 138). 30 Deutsche Entlehnungen im Naujasis Tilžės keleivis A korpusz strukturális változatosságára egy további megjegyzés vonatkozik. Mivel a nyelvi érintkezések dinamikus modellen alapulnak, a példákban is megjelennek strukturális keveredések és hibridizációk (vö. Bechert, Wildgen 1991:154, Vaicekauskienė 2004: 124, Weinreich 1976). A kölcsönzések szerkezete a szókölcsönzéstől (1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 12. példa) a tükörfordításon (9., 10., 11a. példa) át a hibridekig (11b. példa) terjed: Emellett egyedül utazik Trukis (9) Klaipėdából (1924-54-4, Gelžkeltrukiu (10) Važiavimo Sąrašas) Repülőgép (11a) (1925-44-1, Naujausios žinios) ... nagy volt a Oršėpis (11b)... fudaskytas (1925-72-1, Naujaulios žinios) Winterhilfēs (12) A munkát ezen a télen végzik el. (1936-63-1, Politikos Apžwalga) Természetesen külön kell kiemelni a strukturálisan prototipikus és periférikus elemeket, miközben a kölcsönzéseket el kell különíteni a nyelvben létrejött kiterjesztéseiktől (származékoktól, utánképzésektől). Strukturális szempontból itt a német kölcsönzések közé elsősorban a szókölcsönzés eredményeit soroljuk (ezek pedig jövevényszavakra és idegen szavakra oszlanak; Range (1994: 218) azonban ezt a különbségtételt a balti nyelvek esetében nem tartja célszerűnek). A népnyelvi kölcsönzési formák a szókincs mindennapi területeit ölelik fel, és többnyire asszimilálódott jövevényszavak formájában jelennek meg (1., 2., 3., 4., 5. példa). Ebbe a csoportba tartoznak mind a német eredetű internacionalizmusok (reichskancleris „birodalmi kancellár”), mind a német közvetítésű internacionalizmusok (szafija „országút”, automobylas „elavult forma: automobil”). A szókölcsönzések mellett itt a szóalkotási kalkok preferált formáit is vizsgáljuk (mindenekelőtt a tükörfordításokat (trukis < vonat, gelžkeltrukis < vasúti szerelvény, orlaivis < léghajó) és a hibrid formákat (oršėpis < lit. oras + lit. šēpis / ném. Schiff). A különféle kölcsönzési formák többnyire az új megnevezés bevezetésekor versengenek egymással a helyükért, például a tükörfordítás és a hibrid forma (orlaivis vs. oršėpis). J. Range (1994: 211) a porosz-litván szóalkotási kalkokat olyan nyelvi interferenciáknak tekinti, amelyek a maguk módján 31 INDRĖ BROKARTAITE-PLADIENĖ az irodalmi kölcsönzés eredményeihez vezettek. A 9., 10. és 11. példa alapján felmerül a gyanú, hogy a szövegek szerzői szándékosan is közreműködtek a kölcsönzött forma rögzítésében; ez pedig olyan történeti áttekintést tesz szükségessé, amely feltárja, milyen mértékben befolyásolhatták a történelmi előzmények a német eredetű kölcsönszókészletet a Naujasis Tilžės keleivis című lapban. 1.2. Történelmi előzmények Az összegyűjtött korpusz nem tekinthető a 20. század eleji írott porosz litván nyelv német eredetű kölcsönszókincse valós állománya hű tükörképének; ez nagyrészt az újság sajátosságaival magyarázható, például a szövegek szerzőinek nyelvhez való viszonyával és nyelvészeti ismereteivel, valamint a kölcsönzések eltérő minőségével (általános szókincs vagy szakszavak). Bár a kölcsönzések használata Kelet-Poroszország litván újságjaiban gyakran személyfüggő volt6, a Naujasis Tilžės keleivis célul tűzte ki a litván nyelv megőrzését, és a hazafias újságok közé sorolták. A politikai, társadalmi és kulturális életről szóló tájékoztatás mellett kulturális és nyelvápoló tevékenységre is ösztönözte Kelet-Poroszország litvánjait (Kaunas 1996: 548). Szerkesztője, Enzys Jagomast Kelet-Poroszország litván kiadványainak kiadójaként és aktív kulturális munkásként volt ismert; az identitás kérdéseit Vydūnas cikkei7 tárgyalták. Emiatt a Naujasis Tilžės 6 Nach Palionis (1995: 175) kam es dabei meistens auf den Herausgeber an: auch im Keleivis von F. Kurschat (bis 1880) gibt es entbehrliche Entlehnungen: festungas ‚Festung‘, kurbas ‚Korb‘. Alminauskis (1935: 14) führt auch unbegründete Verwendung von Entlehnungen an: „Fehlt dem Zeitungsschreiber für irgendeinen Ausdruck das litauische Wort, so bedient er sich des deutschen Wortes mit litauischer Endung. Zu solchen Fremdwörtern gehören bestimmt armekoras „Armeechor“, hautitsas „Hauptitze“. Am Anfang des 20 Jhs. störten solche Bildungen die zweisprachigen Leser nicht mehr. 7 Például 1924-ben németül és litvánul jelentek meg cikkei: 1. szám: Tėviškės žemė / Heimaterde, 2. szám: Tikrasis lietuvių gymis / Das wahre litauische Gesicht, 8. szám: Klaipėdos krašto bažnyčia / Die Kirche im Memelgebiet (és polémia: 20. szám: Römer lelkész válasza, 33. szám: Vydūnas: Válasz a válaszra), 21. szám: Vokiečiai ir Lietuviai / Deutsche und Litauer, 37. szám: Lūkesčiai / Erwartungen, 43. szám: Kaip mums pasielgt reikėtų / Wie wir uns verhalten sollten. 32 Deutsche Entlehnungen im Naujasis Tilžės keleivis keleivis nemcsak a nyelvhasználat jegyzékeként8, hanem kulturális termékként, részben pedig korpusztervezési eszközként is értelmezhető; ezt tükrözik a nyelvápolásról szóló ritka cikkek (különösen az 1936–1938 közötti években). 2. NÉMET KÖLCSÖNZÉSEK A NAUJASIS TILŽĖS KELEIVIS CÍMŰ LAPBAN: A FORRÁSKÉNT SZOLGÁLÓ NÉMET NYELVVÁLTOZATOK ÉS A POROSZ LITVÁN KÖZVETÍTÉS Ez a vállalkozás természetesen szoros összefüggésben áll a 13. századtól a 20. század közepéig Porosz Litvániában végbement történelmi és társadalmi-kulturális jelenségekkel, valamint az egyes nyelvek szociolingvisztikai differenciáltságával. A kutatás alapvető kérdései a következők: Mely német nyelvváltozatokból kerültek már korábban kölcsönzések a porosz litván nyelvjárásokba, illetve írásművekbe, s ezért jelennek meg az újságban is? Mely német nyelvváltozatokból vették át közvetlenül a kölcsönzéseket? A német forrásnyelvváltozatok vizsgálata során az elemzés a jellegzetes tematikus csoportok feltárására, valamint a kölcsönszókincs tárgyi szempontú rétegződésére irányul. A porosz litván közvetítő nyelvváltozatok bemutatásakor azt is tárgyalja, hogy az akkori megfelelő koncepcionális tendenciák milyen mértékben érvényesültek a kölcsönzések használatában. Mindez kronologikus megközelítést és terminológiai egyértelműséget kíván, ám csak igen vázlatosan mutatható be, mivel mindig számolni kell átfedésekkel és egymásba mosódásokkal. A legkorábbi kölcsönzési forrásnak (német nyelvjárások) az egykori Porosz Litvániában főként elterjedt helyi dialektus (telepesnyelvjárás), a Niederpreußisch (más néven Ostpreußisch) tekinthető, amelyet a Niederdeutsch (más néven Plattdeutsch) gyűjtőfogalma alá sorolnak. A nyugat-aukstaitisztikus jegyeken alapuló 8 Bei der Untersuchung der Entlehnungen wurde auch Grosses (2002: 257) Hinweis in Acht genommen, dass die Zeitung eine mosaikartige Gemeinschaftsarbeit vieler Autoren ist, wobei die Gefahr subjektiver Spracherscheinungen entsteht. Deswegen wurde in dieser Forschung die individuelle Verwendung (z.B. wenn die Entlehnung nur einmal vorkommt) als Sonderfall behandelt. 33 INDRE BROKARTAITE-PLADIENĖ A porosz-litván nyelvjárások litván közvetítő változatoknak tekinthetők. A kölcsönzések szempontjából újabb változatnak tekinthető a történeti szempontból megkülönböztethető német írott nyelv. A porosz-litván írott nyelv eközben lehetséges közvetítő változatnak számít. A legújabb kölcsönzési változatot német standardnyelvnek (ahogyan a 20. század elején a szótárakban és nyelvtanokban összegyűjtötték és normázták), illetve felnémetnek nevezik (itt ez a fogalom az alsónémet ellentéteként szerepel, bár napjainkra többértelművé vált). Történelmi okokból nem jelölhető meg porosz-litván nyelvváltozat közvetítő változatként. 2.1. A német telepesnyelvjárásokból kölcsönzött köznyelvi szókincs és annak porosz-litván közvetítő változatai A német telepesnyelvjárásokból származó kölcsönzések elsődleges használati forrásai természetesen Kelet-Poroszország litván nyelvjárásai. A német szókincs a 13. század eleje óta intenzív népnyelvi kapcsolatok révén szóban került át a porosz-litván nyelvbe. Az újságban a német nyelvjárásokból a porosz-litván nyelvbe átvett, az anyagi kultúrára vonatkozó főneveket használnak, amelyek a kelet-európai társadalomtörténet bizonyos aspektusait tárják fel (vö. Čepienė 1993; a lengyelre vonatkozóan lásd Wiktorowicz 2002: 337). A következő tematikus csoportokba tartozó kölcsönzésekről van szó: háztartási tárgyak (kurbas ‚kosár‘ < kelet-porosz korb, korv9, dekis ‚takaró‘ < kelet-porosz dęk), ruházat (kedelís ‚női kabát‘ < kelet-porosz kėdel, ceikis ‚ruhaanyag‘ < kelet-porosz zeik), épületek és épületrészek (staldas ‚istálló‘ < középalnémet stall, stuba ‚szoba‘ < ófelnémet stuba), építőanyagok (balkis ‚gerenda, szarufa‘ < középalnémet balke, planka ‚deszka‘ < kelet-porosz planke), közigazgatási szókincs (vaktmistras ‚őrmester‘ < kelet-porosz wachméster), ételek (šmanta ‚tejszín, tejföl‘ < kelet-porosz šmant, plume / pliume ‚szilva‘ < kelet-porosz plume). Porosz-litván meghonosodásukról a bővített alakok, különösen a kicsinyítő képzések tanúskodnak (Ked分lukas ‚kis női kabát‘, 9 A kelet-porosz kölcsönzési alakokat Alminauskis (1935), Drotvinas (1987), Fraenkel (1962) és Kurschat (1883) alapján közöljük. 34 Deutsche Entlehnungen im Naujasis Tilžės keleivis Stubelė, kis szoba‘). Egyes kölcsönzéseknél kimutatható az alsónémet alakból (Burgermijtras) a felnémet alak felé (Burgermejteris, Bürgemejteris) történő fejlődés. Mivel számos ilyen kölcsönzés a 20. századi nyugat-litván nyelvjárások dialektológiai kutatásaiból ismert, feltehető, hogy a beszélt porosz-litván nyelvben is elterjedtek voltak. Az asszimilációjukat illetően azonban csak kevés példával igazolható, hogy az újság közvetlenül a beszélt porosz-litvánban meglévő kölcsönzési alakokat használta: így a ‚börtön, fegyház‘ jelentésére a Naujasis Tilžės keleivis nem a népetimológiailag módosult šiktūžė alakot használja, hanem a Cuktūžė formát, amely jobban megfelel az eredeti zuchthūs alaknak. Az újság példái arra engednek következtetni, hogy a Naujasis Tilžės keleivis a más írásos dokumentumokban elterjedt írásalakban használta a népnyelvi kölcsönzéseket. A porosz-litván írott nyelv tehát közvetítő változatnak bizonyul. A beszélt porosz-litvánból (egyes esetekben közvetlenül is) került át a német kölcsönanyag az írott változatba (vallási írásokba, szótárakba, később pedig a sajtó nyelvébe). A Naujasis Tilžės keleivis valóban olyan népnyelvi eredetű szóátvételeket tartalmaz, amelyeket a 16–17. századi írásokban is használtak, például: stunda ‚óra‘, turmas ‚torony‘, stukis ‚darab‘ (vö. Čepienė 1998a, 1998b, 2000b). Megállapítható azonban, hogy a kölcsönzésekkel kapcsolatos nyelvművelő elképzelések csak szerény mértékben valósultak meg a gyakorlatban Porosz-Litvániában. Kelet-Poroszország általános litván írott nyelve a nyugat-aukštaitis nyelvjárás alapjain alakult ki, és Daniel Klein kodifikálta 1653-as és 1654-es nyelvtanaiban (Rimša 1972: 75, Palionis 1995: 39). A 18. században a porosz-litván nyelv megtisztításának és szélesebb körű használatának eszméi a német nyelv megtisztítására irányuló elképzelésekkel egy időben terjedtek el. Michael Mörlin Bedencken über das principium primarium in lingva lithvanica (1706) című értekezése a vallási írások megreformálására irányuló terv volt10 (Girčienė 2003: 397; lásd még Aleknavičienė, Schiller 2002: 91–97, 10 Az értekezés a polonizmusok és germanizmusok kerülésére szólított fel (ami német, azt nem szabad használni, ha található rá más kifejezés), és arra intett, hogy ne bízzanak túlságosan a népnyelvben, mert azt germanizmusok rontják. Az érthetetlen fogalmakat körülírásokkal kell helyettesíteni, nem 35 INDRĖ BROKARTAITĖ-PLADIENE Palionis 1995: 125). Dieses Traktat veranlasste philologische Diskussionen zur Sprachsäuberung: Mörlin z.B. sah keine Möglichkeit eines Kompromisses hinsichtlich der Verwendung von Wörtern nichtlitauischer Herkunft, Perkuhn warf ihm die umschreibende Übersetzung vor (Aleknavičienė, Schiller 2003: 36–47). Mörlins Ideen hinsichtlich der Entlehnung wurden hauptsächlich von Johannes Schulze, Philipp Ruhig, Ludwig Rhesa fortgesetzt. In den Schriften herrschte jedoch Unsicherheit bei der Verwendung von Entlehnungen. Die Textverfasser verwendeten für denselben Begriff an einer Stelle das Lehnwort, an einer anderen schon die litauische Entsprechung (Palionis 1995: 84–88), nicht alle hatten ausreichende linguistische Kenntnisse: So schlug Rhesa vor, manche deutsche Entlehnungen durch Wörter slawischer Herkunft zu ersetzen (Jonikas 1987: 402). Deutsche Entlehnungen waren bei manchen Autoren schon Bestandteil der Sprache und wurden in Wörterbüchern nicht speziell markiert, Philipp Ruhig z.B. betrachtete sie als einheimische Wörter und gab keine Randbemerkungen dazu (Girčienė 2003: 398). Als die litauische Schriftsprache in Ostpreußen seit Mitte des 19. Jhs. wegen der äußerst restriktiven sprachpolitischen Gesetze einem starken Assimilationsdruck seitens des Deutschen ausgesetzt war und stufenweise zurückzog, vermieden nur bestimmte Einzelgänger in ihren Schriften die deutschen Entlehnungen. So empfahl Ludwig Rhesa cuktūžė ‚Zuchthaus‘, jegerė ‚Jäger‘, bekeris ‚Bäcker‘, gruntas ‚Grundlage‘, skūnė ‚Scheune‘ durch apkalimas, medėjas, kepėjas, tvirtumas, kluonas zu ersetzen (Palionis 1995: 174). A keletporoszországi nyelvtanok és szótárak sem szolgálhatnak támaszul, mivel nem az egyszerű beszélőknek készültek, hanem tudományos célokat követtek. Egyetlen előnyük az a tény, hogy Kelet-Poroszországban az írott nyelv használatát a 18. században a nyelvtanok és szótárak szabványosították (Palionis 1995: 169). A lexikográfiai munka Kelet-Poroszországban csak a 19. század második felében lendült fel11, de nem öltött olyan széles méreteket, mint Nagy-Litvániában. Szűk körű dialektizmusok használhatók. Az írott nyelv célja a sikeres kommunikáció biztosítása (Jonikas 1986: 391-395). 11 Kurschat szótára (Wörterbuch der littauischen Sprache: Deutsch-littauisches Wörterbuch I. Teil 1870, II. Teil 1874, Littauisch-deutsches Wörterbuch 1883) sok litván szókincset tartalmaz, amelyet Tilsit és Ragnit környékén gyűjtöttek össze. 36 Deutsche Entlehnungen im Naujasis Tilžės keleivis 2.2. A német írott nyelvből származó kölcsönanyag és annak porosz-litván közvetítése A 18–19. századi porosz-litván írások kölcsönszavainak mértékét egyrészt a természeti és társadalmi valóság változásai, másrészt a német írott nyelv kialakulása idézte elő. A 17–18. században az alsónémet használati körei a háztartási kommunikációra korlátozódtak, a 17. század elején pedig az alsónémet írott nyelv is háttérbe szorult. Az egész újnagyfelnémet korszakban dolgoztak a nyelv normáinak kialakításán, az egységesülést azonban csak 1900 körül érték el. A porosz-litván nyelvnek a 18–19. században új társadalmi, közigazgatási és politikai viszonyokat kellett meghatároznia és leírnia. A hivatalos stílus idegen szakszókincse a törvények gyakoribb újranyomtatása miatt a 18. században kölcsönszavakként került be a porosz-litván írott nyelvbe. A Naujasis Tilžės keleivis című újságban számos gazdasági és jogi terminus található kölcsönszóként, amelyek Palionis (1995:152–154) szerint már a Prūsų valdžios gromatos, pagraudenimai ir pasakymai lietuvių valstiečiams című műben is megjelentek, például landrotas ’járási elöljáró’, urlaubs ’szabadság’. Az újság olyan tükörfordításokat is használ, amelyek a 19. századi keletporoszországi sajtóban új vallási és társadalmi terminusokként alakultak ki, például F. Kurschat alkotása, a ligonbutis ’kórház’, a draugbro lis ’hit- és sorstárs’, a geležkeltrūkis ’vasúti szerelvény’, valamint az újság kiadója, Kelkis által megalkotott geležkelis ’vasút’. Megjegyzendő, hogy a német írott nyelv közvetítésével bekerült nemzetközi szavak száma is növekedett a porosz-litván nyelvben. Ez azt tükrözi, hogy a 17–18. században maga a német nyelv is jelentős idegen nyelvi hatásnak volt kitéve. Miután az alsónémet Hanza elveszítette kereskedelmi vezető szerepét, holland eredetű kölcsönszavak kerültek át a nyelvbe (šleužė… A homályos szavakat zárójelbe tették, a hitelesnek tekintett szavakat pedig kihúzták; ennek gyakorlati jelentősége lett azáltal is, hogy azokat a Nagy-Litvániának szánt Aušra és Varpas című újságokban is használták. A szótár német–litván részében azonban sok lexikai germanizmus is található (bukštavas, ėdelmonas, steliuoti, stundas) (Palionis 1995: 195–198). 37 INDRĖ BROKARTAITĖ-PLADIENĖ ’zsilip’, apfelsynė ’narancs’), az abszolutizmus korában pedig egyértelművé válik a francia hatás (kostymas ’jelmez’, tortė ’torta’, hotelė ’szálloda’, gardynai ’függönyök’). A 19–20. században növekedett az angol hatás, a politikai, tudományos és kereskedelmi kapcsolatok révén pedig megszaporodtak a közvetlen szóátvételek (sztreikis ’sztrájk’, lokomotyvė ’mozdony’). Emellett a Naujasis Tilžės keleivis című újságban a szükséges szaknyelvi szókincset is használták, amely nagyrészt latin és görög szótövekből képződött (például Automobylas ’a szó szerinti forma: automobil’), vagy más keletporoszországi periodikákban megjelent új nemzetközi szavakat vettek át (például deputiertas ’képviselők’, profeseris ’professzor’, teateris ’színház’); számos részlet világosan mutatja a német közvetítést (Palionis 1995: 218–220). A Naujasis Tilžės keleivis című újságban (és általában a porosz-litván nyelvben) tehát nemcsak az akkori politikai helyzet felelős az idegen szavak arányának növekedéséért, hanem az ipari országok átfogó civilizációs fejlődése is. Az első világháború után világszerte megindult a technikai fejlődés, ami a szaknyelvi szókészlet jelentős bővülését eredményezte; a speciális szókincs kölcsönzött nemzetközi szavak (német eredetűek vagy közvetítésűek) formájában a fent említett újság szövegeibe is bekerült. A 19. század végén a kölcsönszavak használatának kérdésére nem lehetett egyértelmű választ adni. Az Aušra (1883–1886) szerkesztői sem elméletileg nem tudták megindokolni az idegen szavak tilalmát, sem a gyakorlatban nem tudták elkerülni őket. Különösen akadályozta őket elégtelen nyelvészeti felkészültségük és a litván nyelvvel kapcsolatos romantikus szemléletük. Sokkal jelentősebb szerepet játszott a Varpas című újság, főként attól kezdve, hogy Jablonskis ott közöltette újra nyelvészeti cikkeit és recenzióit. Az írott nyelv megtisztításáért Kudirka is munkálkodott. A Varpas című lapban számos lexikai változat fordult elő, mivel igyekeztek a nem litván szavakat helyettesíteni vagy új terminusokat alkotni: ligonbutis / ligongulis / ligongulta / ligongnamis ’kórház’ (Palionis 1995: 233–234). A Varpas és az Ūkininkas című újságok szerkesztői visszafogottabbak voltak az új szavak alkotásában, mint az Aušra szerkesztői. Az új terminusok változatossága a különböző keletporoszországi újságokban részben az általános érthetőségre való törekvéssel magyarázható, 38 Deutsche Entlehnungen im Naujasis Tilžės keleivis magyarázni. Így a telegrafas, ‚távíró‘ a Keleivis című lapban például vielu pustas, vielinis pustas, žaibinis pustas volt, az Aušra című újságban viszont tolrašiš, ‚távíró‘. Az volt a szokás, hogy a litván megfelelő mellett zárójelben feltüntették a kölcsönszót (Girčienė 2003: 403). Ezt a hagyományt a Naujasis Tilžės keleivis is folytatja: a fallčirmas, ‚ejtőernyő‘ kölcsönszó mellett litván megfelelőkkel is találkozunk tükörszóképzések (Iššigelbėjimo Prietaisas, Nufileidimo Įtaisymas, Nufileidimo Skėtis, Oro Skėtis) vagy tükörfordítások (Kritimo Skėtis) formájában. 2.3. A felnémetből származó kölcsönszavak és a litván standard nyelv közvetett hatása A 19. század végi–20. század eleji kelet-poroszországi írott nyelv kölcsönzési folyamatának szempontjából különösen érdekes a német felnémet nyelvváltozat kialakulása. Az 1871-es birodalomalapítás után a német nyelv felértékelése agresszív jelleget öltött: a német világnyelvvé vált, és ennek megfelelő figyelmet kellett rá fordítani. A 20. században Poroszország áttért a kisebbségekkel szembeni nyílt kulturális asszimilációs politikára (Palionis 1995: 256, Polenz 1998: 9), ami természetesen hatással volt a porosz-litván kölcsönszókincsre. A nemzeti német felnémet nyelvváltozat kialakulásához hozzájárult a standard nyelvi norma elterjedése és a purizmus iránti új érdeklődés (például a 19. század végén már korán, tervszerűen németesítették a vasúti és postai szakkifejezéseket (Bahnsteig a Perron helyett, Fahrkarte a Billet helyett, Briefumschlag a Kuvert helyett); az 1885-ben alapított általános német nyelvápoló egyesület a nyelvművelés, a nyelvtisztítás és a nemzeti öntudat nevében tevékenykedett (Stedje 1989: 148–151). Ezeket az eszméket követve új fogalmakat és német megfelelőket dolgoztak ki a torna területén, amelyek kölcsönszóként a Naujasis Tilžės keleivis című lapban is megjelentek: maršuoti, ‚menetelni‘, turnuoti, ‚tornázni‘. A nemzetiszocializmus Kelet-Poroszországban még szigorúbban folytatta ezt az agresszív nyelvpolitikát. A nemzetiszocialista szakterminológia főként régről ismert szókincsből állt, amely részben új értelmezést vagy jelentésmódosulást kapott; egyértelmű volt a jelszavak és rövidítések iránti hajlam (vö. Wolf 1991, Müller 1994: 57, 39 INDRĖ BROKARTAITE-PLADIENĖ Doerr 2002: 32). Zwei Gruppen von Neubildungen der sog. Reichssprache lassen sich im Naujasis Tilžės keleivis erkennen: (a) als Funktionswörter dienende Neuprägungen, die häufig durch Halbaffixe gekennzeichnet sind, z.B. Reich- (reichskanc leris ‚Reichskanzler‘), -karte (lebensmittelkartė ‚Lebensmittelkarte‘). (b) die Neubildungen mit propagandistischen Qualitäten, die als Tarnwörter und Euphemismen funktionieren, z.B. Winterhilfe ‚Winterhilfswerk‘ (s. dazu auch Doerr 2002: 38). Im Naujasis Tilžės keleivis neigt man dazu, daraus Lehnübersetzungen (Žiemos pagalba) zu machen, der richtige Inhalt bleibt jedoch versteckt12. Viele dieser Begriffe besitzen in der o.e. Zeitung nicht selten zwei Formen: Wortentlehnung (mit geringer linguistischer Eingliederung) und Lehnübersetzung (Beispiel für die literarische Entlehnungsform). Még a Német Birodalomban is, az első világháború körüli időszakban, a nyelvművelést fokozottabban a nacionalizmus szolgálatába állították, az idegen szavak használatát pedig szellemi hazaárulásnak nevezték (Stedje 1989: 164, Müller 1994: 95–96). Hitler ezzel szemben pozitívan tekintett az idegen szavakra: használatuknak le kellett nyűgöznie a nép többségét, amely nem vagy csak pontatlanul értette az idegen kifejezéseket (Müller 1994: 54). A Naujasis Tilžės keleivis számos ilyen kölcsönszó elsődleges használati forrásának bizonyul; a szövegek szerzői igyekeznek befogadni az új politikai kölcsönszókincs áradatát, és szövegeikben az olvasók elé tárni, noha alig esik szó arról, melyik forma – a kölcsönszó vagy a kölcsönzés mintájára alkotott szó – a megfelelő. A litván közvetítő nyelvváltozat megnevezése különösen nehéz. A litván írott nyelv már a 18. században is eltérően működött és fejlődött Kelet-Poroszországban, illetve Nagy-Litvániában (Palionis 1995: 163). A két nyelvváltozat viszonya paradoxnak tűnik: bár a litván írott nyelv porosz ága a 19. század közepén és második felében jelentős használati korlátozást szenvedett el, és szociopolitikai okokból soha nem érte el a porosz-litván nyelvi közösség számára a felnémet nyelvváltozat szintjét- 12 A Winterhilfswerk (röviden Winterhilfe) kifejezést elsősorban funkciószóként értelmezték, ám ez valójában az adó- és háborús finanszírozás álcázó megnevezése. 40 Deutsche Entlehnungen im Naujasis Tilžės keleivis …ként szolgált, alapul véve a mai litván standard nyelv kialakulásához13. Másrészt pedig, bár a függetlenség éveiben (1918–1940) a litván államnyelvvé vált, a porosz litván nyelvben történő kölcsönzésre csak közvetett hatást gyakorolhatott, mivel ezek a nyelvek két különböző életvalóságot (társadalmi, politikai stb. valóságot) jelenítettek meg. Bár az a benyomásunk, hogy a Naujasis Tilžės keleivis szövegeinek szerzőire sok mindent ráhagytak az új kölcsönszavak átvétele és közlése során, alaposabb elemzéssel megállapítható, hogy bizonyos nyelvművelő eszméket mégis Litvániából vettek át. Litvániában 1918–1940 között fogalmazták meg a kölcsönszavak normálásának alapelveit (Būga elméleti munkái, Skardžius szláv jövevényszavakkal kapcsolatos kutatásai és Alminauskis germanizmusokkal kapcsolatos kutatásai alapján). A litván standard nyelv szókészletének megtisztítása és gazdagítása a két világháború közötti időszakban a népnyelv (nyelvjárások) adataira épült (Palionis 1995: 252–256). Ezt az elvet sajnos a két világháború közötti időszakban Kelet-Poroszországban már nem lehetett a gyakorlatban alkalmazni, mivel az ottani litván nyelvi kisebbség már nagymértékben kétnyelvű volt. A Naujasis Tilžės keleivis a litván standard nyelv új szavait sorolja fel megfelelőkként; rámutat, hogy némelyikük a német jövevényszavak helyettesítőjeként szolgálhat14, továbbá a porosz litván nyelvben meghonosodott német kölcsönszavak litván megfelelőit is megadja15, gyakran azonban nyelvészeti indoklás helyett az érzelmekre apellál: 13 A Kelet-Poroszország déli részén élő litvánok nyelvjárásának alapján a 17. század közepén alakult ki a nagylitván írott nyelv. 14 Például: sąjunga, paskaita, uždavinys (1936-16-3), menas, įvykis, gamta (1936-18-3), padermė, tauta (1940-13-3) stb. 15 „A medžiaga németül Material vagy Stoff lenne, ezért nem kell a nem litván „Ceikis” szót használni, hanem a ruhákhoz való „Medžiaga” [anyag], a „Maišas” [zsák] ugyanaz, mint a „žakas”, de a „žakas” szó (németül Sack) a litván írott nyelvben nem használatos” (1936-71-2). „A Krofnis litván elnevezés a „Kakalis” vagy „Peczius” szavak helyett; a Kakalis a német „Kachel-Ofen” szóból származik (1936-23-4, Ifjúsági sarok). 41 Indre Brokartaite-Pladiene Többé nem mondhatjuk azt, hogy „Szpygelis” vagy „Zerkolas”, mert az egyik szó német, a másik lengyel, hanem szépen azt kell mondanunk, hogy „Weidrodis”, vagyis az a tárgy, amely az arcot mutatja. A Kėdė-t kell mondani a csúnya „Sztülė” szó helyett, amelyet a német nyelvből vettek át. Ugyanígy nem megfelelő a „Krafe” szó használata sem, mert ez a szláv nyelvek szava. A Laikrodis szebb szó, mint a „Zėgorius” elnevezés, amely a német „Zeiger” vagy az alnémet „Zėger, Sėger” szóból alakult ki (1936-23-4, Ifjúsági sarok). A nyelvműveléssel foglalkozó ilyen rovatok főként 1936–1938-ban jelentek meg a Naujasis Tilžės keleivis című lapban; a kialakuló litván irodalmi nyelv bizonyos területeken és a kiadó nem véletlen szándékából16 mintaként szolgált a normálás során. 3. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK Általánosságban elmondható, hogy a Naujasis Tilžės keleivis című újságban jelen lévő német jövevényszókincs a kelet-poroszországi szoros német–litván nyelvi kapcsolatok következtében alakult ki; a német nyelvváltozatok a német telepesnyelvjárásoktól a felnémetig terjednek, és különböző mértékben tekinthetők a kölcsönzés forrásainak. Nem szabad alábecsülni a porosz litván nyelvváltozatok (nyelvjárások, írott nyelv) közvetítő szerepét sem. Ezt az összetett jelenséget az 1. ábra erősen leegyszerűsítve szemlélteti. A Naujasis Tilžės keleivis köznyelvi szókincsének jövevényszavai természetesen nem feltétlenül közvetlenül a német telepesnyelvjárásokból származnak, hanem a beszélt porosz litván nyelv, különösen pedig a porosz litván írott nyelv közvetíthette őket, ahol már korábban megtörtént a nyelvi adaptációjuk. E jövevényszavak közül sokat már a 17–18. században tárgyaltak, és találó litván megfelelőik is voltak, mégis meghonosodtak a porosz litván nyelvben. A porosz litván írott nyelvben (bibliafordításokban, újságokban) alakult ki az irodalmi kölcsönzés, vagyis sok egyéni jövevényszó-alkotás született, amelyek később bekerültek a Naujasis Tilžės keleivis szövegeibe. 16D. Kaunas szerint e lap kiadását a litván kormány is társfinanszírozta. 42 Deutsche Entlehnungen im Naujasıs Tilžės keleivis A kölcsönzött szaknyelvi szókincs esetében mindenekelőtt a német írott nyelv és a felnémet nyelv erős hatását kell kiemelni; a jövevényszavak egyes szaknyelvekhez (kölcsönzött internacionalizmusokkal), illetve a birodalmi nyelvhez kapcsolódnak. A kölcsönzés során a szövegek szerzői különböző jövevényalakokat választottak, amelyek versengtek egymással. Az újság sok esetben a német jövevényszavak elsődleges megjelenési forrásának számított, míg a független Litvánia standard nyelve csak közvetett hatást gyakorolt: a porosz litván nyelv megtisztítására irányuló törekvéseket, valamint egyes régi jövevényszavak megfelelőit kínálta. 1. ábra A német jövevényszavak útjai a Naujasıs Tilžės keleivis című lapban 43 Indrė Brokartaitė-Pladiene IRODALOM Aleknavičienė, O., Schiller, Ch. 2002: Rastas antras Michaelio Mörlino Principium primarium in lingua Lithuanica (1706) egzempliorius. Archivum Lithuanicum 4, 79–98. Aleknavičienė, O., Schiller, Ch. 2003: Jacobas Perkuhnas prieš Michaelį Mörliną, Johanna Schultzą ir Philippą Ruhigą traktate Wohlgegruendetes Bedenken Uber die Ins Litthauſche Uberſetzte Zehen Fabeln Æſopi, Und derſelben paſſionirte Zuſchrifft (1706). Archivum Lithuanicum 5, 15–50. Alminauskis, K. 1935: Die Germanismen des Litauischen. Teil 1: Die deutschen Lehnwörter im Litauischen. Kaunas: Šv. Kazimiero D-jos Knygynas. Bechert, J., Wildgen, W. 1991: Einführung in die Sprachkontaktforschung. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Berning, C. 1960: Vom „Abstammungsnachweis“ zum „Zuchtwart“. Vokabular des Nationalsozialismus. Berlin–New York: Walter de Gruyter. Clyne, M. 1996: Sprache, Sprachbenutzer, Sprachbereich. In: H. Goebl, P.H. Nelde, Z. Starý, W. Wolck, Hrsg., 1996, 12–22. Coseriu, E. 1975: Synchronie, Diachronie und Typologie. In: D. Cherubim, Hrsg., Sprachwandel. Reader zur diachronischen Sprachwissenschaft. Berlin–New York: Walter de Gruyter. Čepiene, N. 1993: Germanizmai XVII a. Mažosios Lietuvos vakarų aukštaičių tarmėje (remiantis „Lexicon Lithuanicum“). Lietuvių kalbotyros klausimai 30, 37–46. Čepiene, N. 1995: Lietuvių kalbos germanizmai ir jų fonetinė adaptacija. Daktaro disertacijos santrauka. Vilnius. Čepiene, N. 1998a: Mikalojaus Daukšos raštų germanizmai. Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 31–38. Čepiene, N. 1998b: Jono Bretkūno Biblijos germanizmai. Baltistica. V priedas, 91–96. Čepiene, N. 2000a: Germanizmai Mažosios Lietuvos raštuose. In: Mažosios Lietuvos enciklopedija 1. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 463–464. 44 Deutsche Entlehnungen im Naujasīs Tilžės keleivis Čepienė, N. 2000b: Vokiškos kilmės namų apyvokos daiktų pavadinimai F. W. Haacko, P. Ruigio ir K. G. Milkaus žodynuose. Acta Linguistica Lithuanica 43, 34–38. Doerr, K. 2002: Nazi-Deutsch: An Ideological Language of Exclusion, Domination and Annihilation. In: R. Michael, K. Doerr, Nazi-Deutsch / Nazi-German: An English Lexicon of the Language of the Third Reich. Westport: Greenwood Publishing Group, 27–46. Drotvinas, V. 1987: Lexicon Lithuanicum. Rankraštinis XVII a. vokiečių-lietuvių kalbų žodynas. Vilnius: Mokslas. Fraenkel, E. 1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch. Bd.1, 2. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Girčienė, J. 2003: Leksikos gryninimo polinkiai bendrinės lietuvių kalbos istorijoje. Archivum Lithuanicum 5, 391–410. Goebl, H., Nelde, P.H., Starý, Z., Wölck, W., szerk., 1996/1997: Kontaktlinguistik. Ein internationales Handbuch zeitgenössischer Forschung. 1., 2. félkötet. Berlin–New York: Walter de Gruyter. Grosse, S. 2002: Zur deutschen Sprache zwischen 1918 und 1933. In: D. Cherubim, J. Karlheinz, A. Linke, Hrsg., Neue deutsche Sprachgeschichte: mentalitäts-, kultur- und sozialgeschichtliche Zusammenhänge. Berlin–New York: Walter de Gruyter, 253–268. Hinderling, R., Hasselblatt, C., 2004: Baltisch / Deutsch. In: W. Besch, A. Betten, O. Reichmann, S. Sonderegger, Hrsg., Sprachgeschichte. Ein Handbuch zur Geschichte der deutschen Sprache und ihrer Erforschung. 3. Teilbd. Berlin–New York: Walter de Gruyter, 3269–3282. Jonikas, P. 1987: Lietuvių kalba ir tauta amžių būvyje. Visuomeniniai lietuvių kalbos istorijos bruožai. Čikaga: Lituanistikos instituto leidykla. Kaukienė, A. 1997: Klaipėdos krašto vakarų aukštaičių tarmė. Brolių Vil­iaus ir Makso Gaigalaičių raštų kalbos pagrindu. Klaipėda: KU leidykla. Kaunas, D. 1996: Mažosios Lietuvos knyga. Lietuviškos knygos raida 1547–1940. Vilnius: Baltos lankos. 45 Indre Brokartaitė-Pladienė Kurschat, F. 1883: Wörterbuch der littauischen Sprache. 2. Littauisch-deutsches Wörterbuch. Halle a. S.: Buchhandlung des Waisenhauses. Müller, S. 1994: Sprachwörterbücher im Nationalsozialismus: die ideologische Beeinflussung von Duden, Sprachbrockhaus und anderen Nachschlagewerken während des „Dritten Reichs“. Stuttgart: M&P, Verlag für Wissenschaft und Forschung. Naujasis Tilžės Keleivis. Tilžė, 1924–1940. Oksaar, E. 2004: Terminologie und Gegenstand der Sprachkontaktforschung. In: W. Besch, A. Betten, O. Reichmann, S. Sonderegger, ed., Sprachgeschichte. Ein Handbuch zur Geschichte der deutschen Sprache und ihrer Erforschung. 3. Teilbd. Berlin–New York: Walter de Gruyter, 3160–3170. Palionis, J. 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Polenz, P. von 1998: Vom Sprachimperialismus zum gebremsten Sprachstolz. Das 20. Jahrhundert in der sprachenpolitischen Geschichte der deutschsprachigen Länder. In: H. Kämper, H. Schmidt, Hrsg., Das 20. Jahrhundert. Sprachgeschichte –Zeitgeschichte. Berlin–New York: Walter de Gruyter, 9–26. Range, J. 1994: Zur Erforschung des Lehngutes in den baltischen Sprachen. Linguistica Baltica 3, 211–231. Rimša, V. 1972: Rytų Prūsijos lietuvių kalbos elementai dabartinėje bendrinėje lietuvių kalboje. Kalbotyra 24 (1), 75–81. Schiller, Ch. 1999: [Rec.] Audronė Kaukienė, Klaipėdos krašto vakarų aukštaičių tarmė. Brolių Viliaus ir Makso Gaigalaičių raštų kalbos pagrindu. Archivum Lithuanicum 1, 222–228. Stedje, A. 1989: Deutsche Sprache gestern und heute: Einführung in die Sprachgeschichte und Sprachkunde. München: Wilhelm Fink Verlag. Tesch, G. 1978: Linguale Interferenz. Theoretische, terminologische und methodische Grundfragen zu ihrer Erforschung. Tübingen: TBL–Verlag Narr. Vaicekauskiene, L. 2004: Naujųjų lietuvių kalbos svetimžodžių norminimo teorija ir praktika. Daktaro disertacija. Vilnius. 46 Deutsche Entlehnungen im Naujasis Tilžės keleivis Weinreich, U. 1976: Sprachen in Kontakt: Ergebnisse und Probleme der Zweisprachigkeitsforschung. Hrsg. und Nachwort von A. de Vincenz. München: Beck. Wiktorowicz, J. 2002: Die deutsch-polnische Nachbarschaft und ihre Widerspiegelung in der polnischen Sprache. In: D. Cherubim, Hrsg., Neue deutsche Sprachgeschichte. Berlin–New York: Walter de Gruyter, 337-348. Wolf, A. 1991: Wandel im Jargon des Nationalsozialismus. Freiburg im Breisgau: Padagogische Hochschule. Wolff, G. 2004: Deutsche Sprachgeschichte von den Anfängen bis zur Gegenwart. Ein Studienbuch. Tübingen, Basel: A. Francke Verlag. Zinkevičius, Z. 2002a: Mintys pasirodžius lietuvių kalbos atlaso I tomui. In: Ders., Rinktiniai straipsniai 1. Vilnius: Lietuvių Katalikų Mokslo Akademija, 404–410. Zinkevičius, Z. 2002b: Zum Einfluss des Deutschen auf das Ostpreußisch-Litauische am Anfang des 20. Jahrhunderts. In: Ders., Rinktiniai straipsniai 2. Vilnius: Lietuvių Katalikų Mokslo Akademija, 393–398. Indrė Brokartaitė-Pladienė Šiaulių Egyetem Bölcsészettudományi Kar P. Višinskio utca 38., LT-76352 Šiauliai [email protected] 47