„Lietuvos vietovardžių žodynas“. 1 tomas: A–B

Acta Linguistica Lithuanica LX (2009), 135 – 144 Recenziók Recenziók Litván helynévszótár. 1. kötet: A–B1. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009. ISBN 978-9955-704-70-6 (1 tomas), 978-9955-704-71-3 (bendras) A Litván Nyelvi Intézet hosszú hallgatás után kiadta a tudományos intézményhez méltó és szükséges művet — a Litván helynévszótárt, az A és B betűvel kezdődő névalakok részletes feldolgozását. A szöveg nagy részét dr. L. Bilkis, dr. M. Razmukaitė és habil. dr. V. Maciejauskienė írta. A munkába a világ neves tudósainak nagy csoportját vonták be; nem litván szakemberek voltak, bár a filológia területén sokat dolgoztak. A szerkesztők jelentős toponimikai anyagot feldolgozó szótárt készítettek, tisztelettel közölték prof. A. Vanagas szótári bevezetőjét, annak angol fordítását és más anyagokat. Csaknem száz éven át több nemzedék gyűjtötte lelkesen az adatokat, most pedig megpróbálták méltó módon összefoglalni őket. Még a néhai prof. habil. dr. A. Vanagas ébresztette fel mindenkiben a tudományos gondolatot, ösztönzött munkára és alkotásra. Az Intézet litvánisztikai kutatásainak visszaszorulása idején egy ilyen nagy és átfogó munka, a tulajdonnevek történetének és eredetének magyarázata nagy dicséretet és örömöt érdemel — talán fellobban a tudományos kutatás lángja, talán az LKŽ kiadatlan anyaga is mozgásba lendül és másként, tévelygő utakon ragyog fel; hasznosítani lehet majd a 450 ezer cédulát tartalmazó kartotékot. Ez a helynévszótár sok gondolatot és reményt ébreszt. Az ember a különféle helyek neveit olvasva meglátja bennük népe humorérzékét és költőiségét, de a kemény, sós verítéket hullató népfenntartó gazda szavát vagy valamely váratlan szóalkotást is. Igyekeznek megmagyarázni minden szó eredetét, vagy litván és más indoeurópai nyelvekből vett példákat adni K. Būga, J. Balčikonis, J. Gerullis, Z. Zinkevičius, más baltisták és különösen a szlavisták nyomán. Ez növeli a mű jelentőségét, bár előfordulnak egyértelmű, szlavisztikai irányultságú magyarázatok is. A szótár olvasásának megkezdésekor mégis sok minden homályos, mert sok mindent nem magyaráznak meg sorról sorra, például azt, hogy miért ismétlődik egy-egy adat hasonló szövege, 1 A szerkesztők és a szerzők nincsenek feltüntetve a címoldalon (a szerk. megj.). 135 Recenzijos miért olyan nehéz megtalálni a „lásd” utalást egy-egy betűrendbe nem rendezett helynévi szócikk több oldalán, miért közlünk ugyanazokhoz a szavakhoz több szócikket és így tovább. Hogyan történhetett, hogy az Avižlys és származékai az új, 40 éves Vnt városnak, a gyári Sirutavičių-féle Kairiškiainak, végül pedig Pp-nek is jutottak (245. o.); az Ignalina környéki óza aizà lett (vö. A. Salio RRₙ 580); a híres, a grodnói járásban fekvő, Gudijában elpusztított Ažiėrkų falut egyáltalán nem találták meg (249–250. o.); a btg-i Ąžlupys (és a lejtő patakja) teljesen ismeretlen dolog — ezt az Ąžlupist nem találtam a szótárban (talán Ąžuolo lupys? — miféle képzés ez?); az Ąžpurviai, Ašpurviai (256. o.) nem általában kuróni, hanem a Kurföldről áttelepült letteké; a keleti Až- előtag nem jellemző Drž-re (256. o.), itt valami másról van szó; a Bakšėnai híres falu, az LKŽ rengeteg adatot közöl róla, mindez Slm-re vonatkozik, itt pedig már Alz-ra; a Bakšėneliai Slm, még a Bkš rövidítés is kimaradt az Ivadasból; még a Bakūras szlengszó is öröm a helynévkutatóknak — talán mások másként gondolják; lásd a 315. oldalt; a keliūtė Blnk-ben, a keliūtė átírása a magánhangzók megnyújtása miatt történt? (339. o.); nincs megadva, honnan származik a Baltagalvinė (341. o.); Krž-ben Balgalvinė van, nem Baltagalvinė (345. o.); Krš mellett nincs meg a híres út menti csárda, Baltóji; Baltāšiškės Druskininkai város egyik része (343. o.); Lk-ben csak Barborėlė szerepel, nem Barborėlę (368. o.); a kis tó nevét Sd sem ezzel a formával mondja, hanem csak ežerėlį (383. o.); Škn-ben a liėkno alakot még agyonkeresve sem találni, csak liėkną van (388. o.); a Grdm-i (Gardamóból való?) Bártininkai csodaszámba megy; talán Grdn? — 389. o.; Rdn-ben csak a Bartkėvyčios dvaras szerepelt, és magát a Bartkėvyčiąt is láttam, mielőtt elszállították; Rdn-ben és Krš-ben mindenki így nevezte — 390. o.; a Bartkuški alig volt fellelhető a Bartkaus szócikkben — 390. o.; Barziai Blt-ben, Barzūnai Vlkš-ben, Barzūpė Pgg-ben — összeköti őket a zd > z (395. o.); a Baukštė / Baukštininkai Klp-ben csupán kiejtés, az írásmód más — 403. o.; a Bauškuralės krūmai csak germanizált forma, ez Bauğštininkai (404. o.); vajon a germanisztika más hatása is megjelenik még? (404. o.); Bãzė Bl-ben — ott volt a rádióbázis (helynév?). A szöveg szerzői nyilvánvalóan jól felkészültek a litván nyelv minden kérdésében, bár a szerkesztőbizottság tagjai közül szinte mindenki autodidakta a litván nyelvtudományban, így aligha tudtak bármit is kijavítani; pedig meg kellett volna jegyezni, hogy a dirvōnas (XCIX. o.) egyetlen F. Kuršaitisé, aki ingadozott a szabályos hangsúlyozásban; a prūdas szó váratlanul a 269. oldalon kapott hangsúlyt; a helyesírási lexika rövidítései ezúttal a szokásosnál több jövevényszót tartalmaznak: prd. = prūdas (CLXVIII. o.), rv. (= ravas, noha van griovys is), egyik helyen revà, máshol dial. rieva (ugyanott); mindenféle ingadozás és magyarázatra szoruló dolog látható. A litván nyelvre nem jellemző az az elv, hogy ugyanazokat vagy asszimilálódott mássalhangzókat ejtsük ki, a szótárban azonban ezt gyakran fejlődésként, bővülésként kezelik, noha alighanem kiejtés szerinti írásmódról van szó: Abriès-kelis (< *Abriėsk-kelis) — 8. o.; a kiejtésbeli jelenséget, az Ąžuolupyst pedig a litván történeti grammatika jelenségévé teszik, a < *Ąžuollupis alakból vezetik le (273. o.); talán a második tag -upys (?). Sok ilyen utalás van. Ezek nem nyelvi fejlődési, hanem kiejtésbeli jelenségek (részben a járásokban, egykori körzetekben és elöljáróságokban használt, gyakran nem hivatalos „helyi” írásmódhoz kapcsolódnak). 136 Recenzijos Nežinia, kaip čia pasidarė, kad Įvade parašytas Bbr (Babrūngas) — p. CLXX, vėliau pasidarė Bābrungas (ir Babrungas) — p. 286 — kaip šitaip, nors tikrinta, ir girdėta vien Babrūngas, taip teigia ir netoli tos upės gimęs prof. A. Salys (žr. jo raštų II 499, taip pat NdŽ paskutinio sąsiuvinio p. 202); atkreiptinas dėmesys babr — šaknies dariniai kaip ir lietuviški, o jau Babraunīkai (-ykai), Babroniškė prie Kaniavõs slaviškiausi nuo strujų (p. 287); kirčiuojama Bābrungenai ir Babrungēnai (p. 288) — tikrinant šitaip neteko girdėti, tiktai -ēnai; ir kitur vinguriuojama: rašoma Babrungēnų kelias Plt, liepiama žr. Babrungēnai, Babrūngo prūdas siunčiamas tik į Babrūngą, kurio pirmoji forma esanti Bābrungas (p. 288); Bacianāi Dkšt, Bacēniškė Dkšt esantys (ar buvę) žadiniai, iš ten turi kitus balsius (p. 289); Bādros bemaž iš vienų tik dadininkų (Pnd, Šmn (kaip tas Klr prikibo?) — p. 294 yra aiškios Bēdros (plg. Bēdre (-ės Pnd) p. 411. Ktč (ten pat); Āntšvenčiai / Ántšvenčiai Všvl = Ántšvenčiai (ten pat), liko netranskribuotų formų: Anžuolė End (?), Anžuolija Skdv, Šll (tai Pdv, Padie v yčio k.), Anžuolynė Šln, Trg, Anžuolytė Šln, Anžuolkelmis Klm, Anžuolo kakta Varn, Anžuolyt-ravis Klm (Grimzdžių k.) — p. 140 — tai visur yra šaknies ąžuol- dariniai iš nosinius balsius išlaikiusių šaknų būrio; yra variantas Ažūorytravis Knr, nors tariama anžu·lītravīs (p. 272), kelių kilometrų upeliukas su dviem variantais; ãpgraužos Klm (ne kartojamas), bet ten *r̥i prieš au > rau dažniausiai, todėl girdėta ãpgraužas ~ āpgraužos, p. 144; kur bus daug įvardžiuotinių formų (pvz., apskritasis, -oji (-oja)), tai čia šnektų morfologija vienodinta, kas naudositės, būkite atsargūs: ž. apskritasis, rytiečių apskritasiai, -ója ir pan. (p. 156); apstabamóji Lk taisytina į apstābamoji (kaip ir žinomoji) — p. 158; apstatēlis Tvr = apstatēlis (ten pat); aptvarēlis ir aptvarālis Jdr ar ne ta pati dr. (p. 161–162); Apuōlė ir apuolūs skirtingos šaknys: apūolė ir āpuolos, t.y. Apuōlė ir apuolūs (p. 162); Apušrotynēlis Vkš turi priesagą -ēlis (p. 167); didžiai įtartina forma tyrēlis: daiktavardis yra Týrėlis Krš, Rdn, Trš, Pp ir kitur, miestelėnai Šiauliuose, Kuršėnuose, Šaukėnuose ir kt. taria ti.rė.lis, reikėjo su giminiu bro lenais bartis — kad čia nebūtų taip (p. 165); Ātaka, Atakā yra tik rašyba — tai Āttaka, Attaka, Atteka, susijusi su atitekėti — p. 201; prie Trš kaimas àtuōnė, upelis àtuōni:s, o transkribuoti reiktų Atuonys, Atuoniai pagal tarimą — p. 201; ašymas greičiau bus iš Atvašymo, nes žemaičių šnektos čia įnirtingai meta šalin v (p. 202); Bagdāniškė Aps = Bagdõniškė (p. 296 — iš žadininkų šnektos); Bēltė SmlB — tokio kirčiavimo lietuvių šnektose apskritai nėra (p. 423). Az etimológiai szócikkek is ingadoznak: ami nem K. Būga, J. Balčikonis és mások nyomdokain halad, az először a szláv és germán vidékekre veti tekintetét, nem pedig saját balti területeire. Az ābrē közszó kétségtelenül balti eredetű, ilyen szócikkbe kerül azonban az Ābramas rst Dbk, Abramynė és így tovább (7. o.). 137 Recenzijos A szótár szerzőinek figyelmét egyáltalán nem keltette fel J. Gerullis és Chr. Stang nagy értékű műve, a „Lietuvių žvejų tarme Prūsuose” (1933), ezért nem találjuk meg benne a Labguva közvetlen közelében fekvő Agilas falut (VII–VIII., 96. o.), ahol még beszéltek litvánul, Beižgiosas „a Gilijos egyik ága” (96. o.), Beržynė (96. o.), Akmina (vö. akmėna), aukštaitok (96. o.) stb. Ebből a szótárból semmit sem tudhatunk meg A. Salys által összeállított „Lietuvos žemėlapio vardynas” című munkából (Boston, Lietuvos enciklopedijos leidykla, 1956, 12–46. o.). A Vilnius kerületben van egy folyó, Airūpė; a kerület csaknem írástudatlan tisztviselőcskéi Európa néven tüntették fel (27. o.), ráadásul ezt kétszer is tényként közlik, holott a szótár bevezetőjében (CLXIII. o.) az Europa alakot idézik valódi névként. Antapunė JrgA (118. o.) a Pūnios névből ered, nem a Punėlės névből — az egészen más alak lenne; az aštrójo Švnčl helyhatározói melléknév az á.štrasai alakból származik, nem az aštrùsis alakból (119. o.); ha Kl esetében Ánties kalvále szerepel (123. o.), akkor a Lk, Užv, Žr helyeken hallható ộ.ñtes pẽ.ìke kiejtés alapján már Ánties pélkė alak adódik (ugyanott); a Židikų ántmolis alak valójában ántmolis (128. o.); fonémikai szempontból a Kur területén használt galelėliai nem származhat a legrégibb galéjis alakból (133. o.). Teljesen átalakították a helynevek feltüntetésének rendjét. Az LKŽ és valamennyi „Lietuvių kalbos gramatika” a fontosabb kisvárosokat, a korábbi járási központokat és az egyházközségi központokat vette alapul; ezekhez stabil nyelvjárási sajátosságok is kötődtek. Most mintha a seniūnija-hovatartozást, sőt annak változásait is figyelembe vennék. Sok ilyen seniūniját megszüntettek, ezért nagy számuk nem segíthet a nyelvjárási jelenségek elterjedésének meghatározásában. Az ember elfárad a rövidítések jegyzékének böngészésében is, ha a nyelvjárási adatokat akarja megkeresni. Még valamilyen rövidítésjegyzéket is kellene készíteni; el kellene hagyni a kolhozok és brigádok feltüntetésének szaporítását és változatait, amikor egy falunak (például Bakšėnainek és másoknak) több rövidítése is van. Mi, nyelvészek, mind fejből tudjuk az LKŽ valamennyi történeti helyének (megyéknek, járásoknak, egyházközségeknek) rövidítéseit, itt viszont sok mindent megváltoztattak és eléggé összekevertek. Talán azért, mert még a néhai A. Vanagas professzor bevezetője is nagyon homályosan és naivan ír a nyelvjárási helynevek átírásáról, holott tudományos követelmény, hogy az átírás a nyelvjárások fonetikai törvényeinek a köznyelvben megjelenő megfelelései alapján történjen (vö. XXI–XXII., XXIII. o. – a Sūbačius, Karsaškiškis stb. nevekről). Nyilvánvalóan ebben az esetben is vannak kihagyások, például Aluošià köznyelvi (azaz bžk) alakja, Apūšvangis bžk alakja stb. Ahol Litvániában megkülönböztetik a hangsúlyfajtákat (még Kp-ben is), ott liėknas alakot mondanak (2, 4), míg a liėknas alak olyan nyelvjárásból való, amely nem különbözteti meg a hangsúlyfajtákat (a 3. oldalon kezdődik, és a szótárban gyakran két alak szerepel egymás mellett). Az ablingà közszói alak nem létezik a nyelvben (utánakérdeztek, de nem találták), ez K. Būga által a Ablingà helynévből kitalált jelentés. Nagyszüleim földje Abromáitiškė volt, nem pedig Abromaitiškė (6. o.); ismerjük el a Abromãvyčia, Kasparãvyčia, Silvestrãvyčia vezetékneveket, tehát Rdn területén Abromãvyčios ganyklos volt (9. o.). A Abromavyčynė dűlő Kv területén található (ugyanott), nem pedig Abromavičinė. A žemaitiai iránti türelmetlenség is megmutatkozik az Antanãvyčios Antanavičiumi alakra változtatásában (117. o.). 138 Recenzijos Molėtai környékén, Čiulėnai faluban található az Aigelaĩ; L. Bilkis szerkesztő szerint ez Eigėlaĩ. A žemaitiai (Kln, Trg, Krtv) akuopų kiejtéséhez nem szükséges a keleti fonémákat alkalmazni, mintha azok jövevényszavakból és a köznyelvből keletkeztek volna: a žemaitiai a tőben és a szóvégen hangsúlyos *a > hangokat >uo.-ként ejtik. A szókezdetek al- és el- kérdése mindmáig mintha megoldhatatlan volna. A szótár 8. oldalán szereplő Aldija ‖ Áldija minden nyelvjárásból való, ahol e- > a-; vajon valaha tisztázódik-e, melyik az eredeti forma (sok helyen Éldija) — 55. o.; bár az Áldos mellett óvatosan az ald ← eld magyarázat szerepel (55. o.). Ugyanez az a- ‖ e- rekonstrukciós probléma merül fel az Aleną, Aleninė és így tovább alakoknál (60. o.); itt minden nyelvjárásban e- > a- van; még azt is feltételezik, hogy az alėti ’áramoltatni’ igével kell összekapcsolni; az Alkėrius mš Dkš (Skuodas mellett) késői szláv jövevényszó, ie-vel, ezért így is marad (netán miestas, slėsorius stb.) — 67. o.; vajon képesek-e a litvánok kiejteni az Alk-kalis, Alk-kapis alakokat, ha még csak egy megjegyzés sincs (67. o.); bár sokféle lehetőség van, nem tűnhet-e furcsának az Ālojos teljesen szláv jellege, amikor közvetlenül mellette ott van az Ālovė, az aln-, alt- és más tő, vö. a lett Elėja-val és másokkal — 76. o.; az Amėrika Lž, Als és másutt csupán a röviden hangsúlyos magánhangzó szabályos nyelvjárási megnyúlása (85. o.); ahol a t ir d találkozik, mindenütt egyetlen mássalhangzót, d-t ejtenek: valóban így kell-e állítani (akkor mi lesz mindenütt, például az An Duõkiškį esetében, és sok más olyan helynévnél, amelyet általában így magyaráznak — egész életükben így magyarázzák az utakat: ọn_telšūn, ọn_daubios stb. (a 97. oldaltól). A Bagalìnės pievoms, Bāgaliui Vž esetében a lengyel Bagal, Bagalski családnevek sem segítenek (294. o.) — ez nyilván a be- partikula (a telšiškiai és varniškiai nyelvjárásokban a ne-, te- helyett, az e-kapcsolatok szélesedésével ba-, na-, ta- alakban), ahogyan az idős gyomlálók mondták, akiket a hatóságok arra utasítottak, hogy hatalmas területeket gyomláljanak ki: sanš.m žmogų tuokes bagalėnes vã.gas Šv, ba gā.la varā er d.šis ešuokst ba gā.la vārkštọ.nt Jdr; a Vž bagal- eleméhez annyi magyarázatot fűztek, annyi lengyel és más példát találtak, itt pedig csak a begal- alakot hozták fel, amely egyértelmű (294–295. o.); Āpso énekesi nyelvjárási Bagdāniškė alakját Bagdōniškė formára kell visszaállítani (296. o.); láttam már sok mindent, de hogy egy dzūk nyelvjárási kisvárost Žemaitijába helyezzenek át, az már nem járja: a Bėižionys Trakai járásban van, nem Telšiaiban!!! (418. o.), ráadásul az egész név a lengyelből kölcsönzött; a Beižionių kalnas már ismét régi helyére került; a Ššt-i Beldauskaičių sōdas valójában Baldauskaičių sōdas (421. o.), az al kettőshangzó redukciója miatt; a Bėlmontas megmutatta a mi egész csűrés-csavarásunkat (423. o.); a történelem ezt mutatja: A. Salys, J. Balčikonis, sőt P. Skardžius és mások sem akarták a köznyelvi litván szavakban az ol kettőshangzót, ezért Ndž, A. Salys írásaiban csak Bėlmantas szerepel; lapozzák fel, ne hallgassák el: miért kellene ezt teljesen eltitkolni? Aki akarja, úgyis megtalálja, és csak a vállát vonogatja (vö. 423. o.); az LKŽ I 738-ban szereplő belà Rt-ből való, az idegen szó kiejtését nem ismerték; valóban az olasz nyelvvel kell összekapcsolnunk? Az Ob-i Bendróvės = Bendróvės (430. o.); a Benekainys a köznyelvi litvánban a régi litván alakot őrizte meg, mégis azt mondják, hogy a belarusz nyelvvel vessük össze a torzított Benekonis alakot (432. o.); a Trg-i Bènškiškė lehetetlen (434. o.), csak a Beñškiškė; klõnė; Rtn = klõnė (436. o.); előkerült a Biržytė is (49. o.), noha a teljes szövegben 139 Recenzijos főként Biržytė van; a bišyti, -ija, -ijo J „ördögnek nevezni” egy autodidakta által alkotott szó (LKŽ I² 853), akárcsak a VPU hallgatói által alkotott „szabályos” miestas „város”, vikas „viėkas” stb.; még prof. V. Grinaveckis is megtévesztődött — csak biešyti létezik; K. Klv Pakenė alakja Pakinė (507. o.), mint Kinė, nem pedig a polonizált Kenà, amelyet még a nagy lengyel nyelvészek, J. Otrębskio, W. Smoczyńskio és mások sem közölnek; az LUEV esetében K. Būgára támaszkodtunk. Jo, úgy tűnik, nem sajátította el az igazságot; e sorok szerzőjét J. Balčkonis szóban megfeddte; a Žl-beli Bliovokas és Blivokas (516. o.) az ú > i szabály későbbi elterjedését jelezheti; a Blūdinėlis = Blūdinėlis változtatása szükséges (518. o.); a szlávosodás felé fújó dúdasok a Pakaunė lakóira jellemző Bosisuvka (539. o.) története új keletű; a Bož- és Buož- tövek kérdése zavaros: például Grk-ben buožė.li-nek ejtjük, átírva Boželė (546. o.); a Babrūngo faluban hallható Božiu kiejtését nem ismerem, átírás alapján búožė-nek kellene ejteni (542. o.), de használatának területe ismeretlen, mert jelentéktelen falu, csak néhány átlagos gazdálkodó lakja; Breslaujá város az egykori litván plébánián, Broslavas tó, míg a többi szinonima az elszlávosodott embereké (360–361. o.); a Smn-beli Briánkio raistas csak írásmódban tér el = Brénkio r. alaktól (561. o.); a Briédvaišis tó nevének eredetéről semmit sem tudok, de Tt-ben hallottam a brîvaišė tóról (567. o.); a Krtv-beli Tárpkojis helyett tarpkuojis van (567. o.); Brunavà (575. o.) litván plébánia volt, amelyet Šventajára cseréltek; voltak ott litvánok, néhányan Papilė mellett éltek, egyikük Ancevičius docens anyja volt; emlékszem a brũ.nava kiejtésre, a másik kettőt nem hallottam, mindannyian kihaltak — K. Garšva sem találta meg, és könyvében sem írt róluk; vö. Brūniškis Rùsnė mellett, Brūnupis folyó Všv mellett; a Blk-beli Bruožiai, Bruoželiai és mások (576. o.), mert a gudiai és Pažemaitė litvánjai az o magánhangzót uo kettőshangzóval váltják fel (Erž-ben minden o > uo); Krš környékén csak būdas ~ Būdos volt (589. o.), nem Būdai; Rdn-ben csak Bugáiliškė volt (599. o.), Bugáila életéről sok adatot jegyeztem fel, különösen szigorú háziasszony volt; itt miért változtatták a hangsúlyt cirkumflexre? A Bukantės takelis — csak a tanítók találták ki, a nép nem ismerte; Stk-ben Bukantiškė = Bukantė, aki nem lengyelesít (605. o.); Smn-ben csak Būkūnykai volt (607. o.); a Būkonto pievos egy betelepült ember által, az egyházi anyakönyvek alapján ejtett = Būkanto p. alak (609. o.); a Bulikų kunkulynė (613. o.) hibás átírás, csak Bulikų kankolynė — ez az LKŽ hibája, az an > un szabályosan; a Rdn-beli Bulkšos vienkiemis = Bulkšo gyvenimas (614. o.). Ezek azok a kétségek és bizonytalanságok, amelyek a teljes kötet olvasása közben és után felmerültek. A nyelvjárási determinatív alakok nagyon össze vannak zavarva. Kelet-Litvániában ãklasai (-iai), -ója van, tehát mindenféleképpen előfordul (A. Valeckienė habilitált doktor 1985-ben a tudományos művekben megadott területi térképeket: itt sokféleképpen írják, nyilván úgy, ahogy az adatközlők jelentették. Aklàsis Kv, Lž, Nt, de ott á.klasis-nek mondják, Jonava járás Markutiškysében pedig egyáltalán nincsenek determinatív alakok, ezért Aklasis Ežeras (nagybetűvel, ahogyan az 1980 körüli helyesírási szakemberek a Pirtis, Pelkė, Vidurinė Mokykla, Bažnyčia stb. írását akarták). Krš mögött széles körben mindenki az Upýna alakot használja (Dirvonėnai környékén), az Akmenõs alakot nem is ismerik (38. o.). A Rambyno-hegy tilžėnai nyelvjárása 140 Recenzijos semmiképpen sem lehetett kimondani akmenbalė (legalábbis akmenbalė) — 41. o.; Krš-ben pedig csak ākmino dirvōnas van (ugyanott); Tl-ben akmenōute-nek ejtik, ahogyan Ub-ben és Šts-ben is (ugyanott); Plt-ben egymás között kūliarežis-nek mondják, míg az Akmeniės rėžis alakot csak a betelepültek használják (ugyanott). Kitaláltak a melléknévi alakú helynevek: Akranglioja Rait, Akranglioji Lp, Akruglioji Dg (49. o.), míg az Akruglės alak mellett nagyon szabályos forma áll (ugyanott); ismét a bk Aukštasis szerepel az Áukštastiai helyett — 232. o.; a 242–243. oldalon elhagyták a žemaitiai Avėtymo, Avėčios és más alakokat; Baltōsios várnos raistėlis = Baltōsios várnos raistėlis (346. o.); Baltūlis Mtz megálló Valkininkai előtt, más litván baltāsis helyett (348. o.); Lzd-ben nincs meg az Akmenuotasis alak, csak az Akmenuotas (legalább hozzáteszi: tusāi, Škt-ben és bk-ban pedig akmenuōtasis szerepel (47. o.)). Kérdéses, hogy a gazdaságok tulajdonosairól elnevezett nevek helynevek-e. Milyen Aleksandráičio dvaras Trš-ben teljesen feledésbe merült; akárcsak a Rdn-beli Alejūno vienkiemis (hasonló alak Rt-ben is) — 58. o.; a földbirtokosok vezetékneve vajon meghatározza-e a helynevet, ha a föld tulajdonosaihoz ma már senki sem kapcsolja (133. o.); a kiejtés és a helyesírás eredményeként sok alak megkettőződik vagy megváltozik a hangsúlya: Ánt sieniai Plt-ben (kiejtése ánčėinė), Ántsietuvis Nmk-ben = Ántsietuvis (kiejtése únčítuvis), Ántsakiai ir Ánčakiai Rs-ben = Ántsakiai (135. o.). Ántšyšiai, Ántšyšiai, Ántšyšių pievos Ktč-ben = Ántšyšiai, -ių pievos (ugyanott) = Ántšyšiai. A litván nyelvben nincs olyan szabály, amely szerint azonos vagy hasonult mássalhangzókat kellene kiejteni. Ezt gyakran fejlődésnek, elterjedésnek tekintik, pedig alighanem a kiejtés helyesírásáról van szó: Abriès-kelis (< *Abriesk-kelis) — 8. o. és a továbbiakban. Elég sok ilyen megjegyzés van. Ezek nem a nyelvi fejlődés, hanem a nyelv kiejtésének jelenségei (részben pedig a járások, egykori körzetek és seniūnija-k nem hivatalos „helyi” írásmódjai). A ritka hangsúlyozási eltérések közül talán a Lìeptas „patak” állítólag a liéptas szóból ered (43. o.) = liėptas; a nyelvjárásokban sehol sem hangsúlyozzák az Aleksėikos Grnd alakot (59. o.), illetve az Aleksėikos ar Alekseikos formát (59. o.), és az írásmód sem a miénk; vajon az Akūlovo vienkiemis Rdn-ben nem a Dubiniai óhitű faluból származik-e, a Sztolipin-korszakból (51. o.); az Akūotninkai már szerepelt a „Vilniaus krašto žodynas”-ban; J. Vosylius litván nyelvész, aki Szibéria után Vilniusban, egy buszállomáson dolgozott, 1961-ben hallotta és örvendezett neki (az Okuótnikai alakot hallotta), ezen nincs mit kételkedni (52. o.); nem tudni, hogyan került a keleti nyelvjárásokból Skdv-be az Aliksnynai; nekem ott mindenütt azt mondták, hogy Alksnynai (sőt alksninai) — 63. o.; Alijōsis Vp az Alijōsius alakból, amikor a nyelvjárásban az ’u > i; az Alyvà egész Litvániában szinte kétféle hangsúlyozású, itt viszont az első hangsúlyozási típusba került. Alyvinis, Alyvos sódas (különösen a sōdnas, csak Alyvų) — 66. o.; a lenkimai liėknas alakja, úgy tűnik, Lėknas (bocsánat, liėknas, micsoda ellenőrizetlen alak?) — és az a liėknas teljesen eltűnt — 68. o.; egy kartėniškė csak ennyit mondott nekem 141 Recenzijos Kūlupis esąs, ne Aklūlupis (p. 75); priešdėlio ant- (prieš p, b tariami am-) dariniai žodžiuose kirčiuojami tvirtagališkai: Ámbrastve Vkš, ne Ámbrastvė (p. 83); kokio kalbėsenos stiliaus tarimo junginiai An Bōbriškį, An Bareikiūs (p. 89) ir kitur tariama, nežinia; Vakarų aukštaičių Šātrija (p. 95) išmokta tarti iš mūsų mokyklų prastos kalbos vos ne visoje Lietuvoje, nes buvo nuo amžių taisyklės -ija formos savi yra 2 kirčiuotės, o tarptautiniai žodžiai komūnija, litānija, Graīkija, jei neturi kokio lietuvių prisidėjimo, kūrimo Vokietijā, Prancūzijā ir kt.; Angeliškis Užv iš naujai išmokto ā.nūola kažin ar turi e (p. 99); į Angerklio keitimą Ingerkliu labai gerai pastebėta, bet neatkreiptas dėmesys (p. 99), nes ir Anturkės / Inturkės klausimo nekelta, nes minima tik Inturkė (p. CLCXXII) viena forma, o žodynai kiek teikė — net neminimas čia NdŽ ir LKŽ ir t.t., rytiečių ant- ir int- santykiavimas ilgai truko, įsigalėjo int-, bet buvę tarta ir ūnturk’e. Āntupio lenkimai iš Žlg, nesamo kaimo ar miestelio tai Krg, Krt, tikriausiai kolūkio, nes ānt- žodžio ar kokio trumpinio neturi — p. 137; Žemaičiuose pakeistas vietovardis Āntagluonis Trg (Vaīdlai) vietoj humoristinio Minkštapaūčiai, bet tai nepaveldėta (p. 113); Ateistų kapaī tiktai nuo 1975 metų, kai kilo antireliginė isterika, dabar beveik nebežinoma (p. 204); vėl atsirado, kaip „tikras“ faktas Trgn sūduvā „klampynė“ (p. 219) — tai iš fantazijos srities; Aukščioja ilg ame straipsnyje (p. 221–226) įvardžiuotinių formų nelabai sutvarkyta iš A. Valeckienės nurodytų Vidurio Lietuvos ir pietų aukštaičių šnektų; Rsn iš sakytojo Deivilaičio girdėta 1958 m. Aūkšt Ši:sà (t + š = č taip skambėjo man tada = Aukšta Šyšā (p. 228 — Aukšt Šyšos pievos; Aukštakalnis Mlt (Čiulėnų k.) pramanas, neišgirsta tvirtagalė priegaidė (p. 227), taip esą ir Dglš, apslavejusiuose po Joninių žudynių Dbg (p. 227); iš Varn tarimo Aukštāpė.Įkė nukeltinis kirtis skiemenyje ė.l palaikytas pagrindiniu (p. 229); įtartinas Nv, Kv, Pp Aūkštdvaris; Mlt (tuose Čiulėnuose). Atrodo, kad daug kas yra fonetikos reiškinių plotų nesuvokimas; iš Lz yra Babrėnai (p. 287) ir Bebrėnai (p. 410), o kilmės pavardės bemaž tos pačios surašytos (Babrāitis, Babrānskas, Babbravičius — p. 287 ir Bēbris, Bebravičius, Bebrun- — p. 410); Bedinikei Užv siunčiamosios Bedinės niekaip neradau (p. 413), čia gali būti Bēdinikė, nes ē išliktų į Bgs santrumpą iš LKŽ lyg ir čia nusinešęs, nes čia jau nespjauta į valsčiaus Glv trumpinį (p. 295); Bajorėlis Žlb yra tik Bajorēlis (p. 308); sukirčiuota plyniā, net *plynià, plýnė (p. 309); Bālvis ež. Trš yra prie Pabalvės k., dabar stumiantis senąjį vardą iš gyvenimo (p. 351); dvejopos Bambl- ir Bumb- šaknys iš tų pat vietų: Bambalynės kūlynai Stp (Joniškis didysis) — p. 354 ir Bumbalinė K lov, Pušalotas p. 615; Bāmbėnai Int[urkė] Mlt ir Bùmbalis / Bumbalýs Jon — p. 615; kodėl Rdn bumbeikė (? bọmbė.k.lė) aiškinama žodžiu bumbėtti, o ten yra tik bọ.mb = bámba iš bọmbėte, p. 615; 354; Bambinai (Paš) = Skd (p. 354) ir Bùmbinai (Il) p. 616 — teisus A. Vanagas; Bambliāi su visu lizdu p. 142 Recenzijos 354–355. és a Bumbliȧi is a teljes fészekkel együtt szerepel — az első fészek teljesen jó, igen ésszerűen lett átírva, a másodiknak viszont a nagy része nincs átírva (kivéve Stlg, Rait; a žvyrduobė =žvyrduobė alakot pedig háromszor is hangsúlyozzák, ami kétségbe ejt); ugyanez érvényes a többi Bamb-Bumb-viszonyra is: a bamb- > bumb- alakokat kellett volna megvizsgálni, valamint a suvalkai esetet a bumbėti formával, azaz az utánzás miatt; vajon Lkm-ben két tó van: Bandinis — 356. o. és Bundinis — 618. o. (nyilvánvalóan valamit nem ellenőriztek); régi imádságocska... A rövidítések készítésébe belelendülve olyanokat is alkotnak, amelyeket nem vesznek fel a jegyzékbe, például Pšk (2*) — 474. o.; Bijūtiškis mindig Mlt-hez tartozott, és a keleti aukštaitis nyelvjárás kiválóan megmutatkozott, nem pedig a lengyel nemesi nyelvre vágyó VU-oktatóké (475. o.; ahogy a Bikavos up. Vn (476. o.) a kolhoz irodájában Plnk-ban (mert ilyen falu nincs) Bikavà lett (475. o.), nehéz megérteni (és még azt a Bikavą alakot is a hitelesebb Bikavà alakhoz küldik; ugyanott); mit nem értettek itt a szerzők a bilijišo (Ant, Mlt) szóban — ez egy régi évfordulós szó: az 1900-as jubileumi megemlékezéseket a Šatrija, a Girnikai, a Medvegalis halmainál és máshol is így tartották, így nevezték; ott kezdődött a litván nyelv művelése is (479. o.); a Bimbalìnė-t tréfásan a cselédház köznévvel illették (481. o.); a Bliorkis Bsg valójában feltehetően (516. o.) a Bliurkės (Bliùrkis (520. o.), Bsg alak, mivel az io szélesebbé vált (rövid ’o az ’u-ból), de miért kell megismételni, hogy a Bliūdìnėlis-tó Ign és a három bliūdìnėliai Klt alak a -ėlis képzővel készült (518. o.); Blazài Kin = Blazāi — az a magánhangzó és a z mássalhangzó a lettül beszélő kursenieki hatására alakult ki (522. o.); a Bobutės Išimtinė ar. Vkš ‘öregségi járandóság’ (közhasználatú közszó) — 531. o.; a Bolševikas nj. sértő szó (536. o.); Botāgas pv. Krš = Vatā.ga (541. o.); a Blėnda (512. o.) és a Blinda (514–515. o.) esetében a kérdés lényege az en kettőshangzó nyelvjárási helyzete; sok helyen ingadozik, különféleképpen ejtik, de legalább az en > átírási területével össze kell kapcsolni: az en megőrzését Krž, Rg, Btrm, Rtn, Grdn, Jkn, Msn mutatja (ha ez igaz), míg Auk, Kltn, Pkn, Čk, Rsn, Jsv és mások nem támasztják alá; vagyis ingadozás tapasztalható, s talán a lejegyzés is bizonytalan, az átírási szabályok pedig meghatározatlanok; a Blérbalė pusztán helyesírási forma (512. o.; > *Blerbbalė írásmódja nem megfelelő); a Bliatkiškė Trk teljesen alkalmatlan helyesírás vagy átírás; a Blindalėlis Žlb (515. o.) — irodalmiasítja — a -ėlis képzővel és hasonlókkal. A Bumbalinė a Bambalinė alaknak felel meg az am > um váltakozás miatt (615. o.); ugyanígy a Pšl-beli Bumbalynė is Bambalinė lesz (am > um, és a hangsúlyos i megnyúlik; uo.); a Jon-i Bùmbalis / Bumbahýs alakban is am > um van (uo.); Rdn bọ.mb–bámba alakjáról, illetve a bambėti, ne bumbėti alakról nem is beszélve (619. o.): a Bumbeikė, Bumbeikės kis forrás neve, nem „šaltinėlis” (615. o.); a Bumbinai II = Bambinai alakjában am > om van, az um-ot A. Vanagas feltevése szerint vették át (616. o.); a Buojis mellett sok adat szól (620. o.), a Štk-i Bojinės viszont idegen eredetű szóként túlzottan át van írva (534. o.); Krš-ben volt egy uradalom, a Bùrbos (a birtokos vezetékneve alapján), 143 Recenzijos Apja halála után három lánya maradt, Burbikės néven emlegették őket; nyugati egyetemeken tanultak, egyikük Lengyelországba jutva neves vegyész tudós lett, Burbo, a *Burbikis vezetéknévhez semmi köze; a Burbikiai felől ezt az egykori uradalmat is mindenki Krš-ben Burbikėmis néven emlegeti, a fiatalok Burbikėse rendeznek táncmulatságot stb. (623. o.); és amikor Krš-ben a Kvotkėliai uradalmat önkénteseknek osztották fel, a nevet „litvánosították” Bijūnėliai alakra, így a Bijūnėlis vezetéknév nem hiteles (475. o.); miért kapcsolják a Burkštinas nevet a koshoz, miközben a borostyán jelentése van — legalább ezt megemlíthették volna (628. o.); Bušeikos kelnės L1 a Mušeikos Kelnės (636. o.); a Šatrija nevet Plt-be a tanítók vitték el, ahogy az írónő becenevét is valamelyik pártvezető terjeszti (640. o.). Nehéz munkát vállalt magára a helynévkutatók kis csoportja, miközben nem támogatja őket a litván nyelvészeti kérdésekben csak távolról jártas tudósokból álló szerkesztőség. Ha továbbra sem ismerjük a helynevek történetét, a fonetikai törvények rendszerét és elterjedési területeiket, valamint a hangsúlyozási tényeket, akkor még többet fogunk tévedni, és az egész nyelvtudományt félrevezetjük. Nem írtam le mindent; talán a tanítók maguk is felfedeznek valamit, csak meg kell akarniuk ismerni a lényeget. Most már akármerre néz az ember (žemaitiaiul), mindenbe belebotlik. Egy ilyen jelentős munkában óvatosabban válogatnék a lényegtelen tények közül (a Būnkėriai erdő), valamint az államok vagy a világ országainak nevével tréfálkozó elnevezések közül — a litvánok tréfálkoznak így. Íme, a kuršėnaiai žemaitiaiaknak volt egy Jeruzolimas nevű helyük Gruževskis földbirtokos birtokán; régen, már 25 éve elfeledték, nevettek rajta, aztán elvetették. Vytautas Antanas Vitkauskas Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius, Litvánia 144