Šnekamosios lietuvių kalbos morfologinės ypatybės

Acta Linguistica Lithuanica LX (2009), 1 – 15 A beszélt litván nyelv morfológiai sajátosságai Ineta Dabašinskienė Vytauto Didžiojo universitetas A beszélt nyelv kutatása Litvániában még új és kevéssé vizsgált terület. Mivel a természetes, spontán nyelvi adatok gyűjtése és elemzése összetett feladat, amely különleges felkészültséget, valamint megfelelő adatgyűjtési, átírási és kódolási módszereket igényel, jelentős idő-, pénz- és személyes ráfordítással jár. Ez az oka annak, hogy Litvániában mindeddig nem folyt olyan szisztematikus kutatás, amely lehetővé tette volna a beszélt litván nyelv legfontosabb morfológiai, szintaktikai, szemantikai vagy pragmatikai jellemzőinek meghatározását. A beszélt litván nyelv grammatikailag kódolt korpuszának létrehozása volt az első lépés az ezen a területen végzendő szélesebb körű kutatás felé. A tanulmány fő célja a beszélt és az írott litván nyelv összehasonlítása volt. Bizonyos nyelvtani kategóriák és a szókészlet eloszlását vizsgáltuk a használati tendenciák megállapítása érdekében. 1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK, AVAGY KI, HOL ÉS HOGYAN BESZÉL… A nyelvészek gyakran felhívják a figyelmet a beszélt és az írott nyelvváltozatokra, amelyek a szintaxis, a morfológia és a szókincs sajátosságaiban különböznek egymástól. A beszélt nyelv az írott nyelvhez hasonlóan műfajok sokféleségében jelenhet meg; ez a nyelvi jellemzőket is meghatározza: például a televíziós és rádiós hírek, az előadások és az interjúk stb. különböznek a hétköznapi beszédtől1, amely többnyire spontán, meghatározott időben és térben zajlik, a beszélőknek pedig nincs lehetőségük arra, hogy előzetesen szerkesszék a mondandójukat. A hétköznapi beszéd szókincse kevésbé változatos, szintaxisa pedig töredezett, 1 Kazimieras Župerka a hétköznapi stílusról ír, amelyet csaknem szinonimaként társalgási stílusnak is nevez. E stílus használati területei közé tartozik a családi, utcai és utazás közbeni beszéd, vagyis a nem hivatalos, nem szakmai kommunikáció, amelyet egyszerű érintkezés, érzelmi hatás kiváltására irányuló funkció stb. jellemez (1997: 89). 1 Ineta Dabašinskienė A megnyilatkozások rövidek és egyszerűek. Könnyű felismerni a nem standard nemű alakok, a tájnyelvi és szlengszavak használatáról, a különösen gyakori ismétlésekről, a különféle alakok rövidítéseiről, a sok töltelékszóról és más olyan nyelvi egységekről, amelyeket nehéz megnevezni és eredetük szerint meghatározni. Kazimieras Župerka (1997: 89–91) szerint itt két ellentétes tendencia érvényesül: a nyelv rövidítése, amely a gyors beszéddel, a spontaneitással, az információ mennyiségével és a kényelemmel függ össze, valamint a nyelvi túlburjánzás, amely bizonyos lexikai elemek mértéktelen használatát jelzi. Andrius Utka a szövegek sokféleségéről és jelölőikről szólva azt állítja, hogy a spontán beszéd, mivel rendkívül kifejező, markáns jegyekkel rendelkezik, amelyek megkülönböztetik más műfajoktól; ezt konkrét adatokkal is szemlélteti: „A spontán kifejezőképesség paradigmája, amely a spontán kifejezőképesség funkcióját fejezi ki, a legerőteljesebb, mert nem kevesebb mint 32 jelentős jegyből áll: ezek közül 30 pozitív (tai, jau, čia, ten, tas, ką, tą, tiek, taip, mes, labai, bet, dabar, aš, kaip, kur, nors, vis, tada, daug, nes, o, kai, kiek, to, buvo, gal, visi, jeigu, dar), 2 pedig negatív (az átlagos szóhossz, az iterációs index)” (Utka 2004). A különbségek ellenére, amelyek mintha azt mutatnák, hogy a beszélt nyelv egyszerűbb, meg kell jegyezni, hogy szerkezete összetett. Az összetettség mindenekelőtt a nyelvtani jelenségek megnevezésekor mutatkozik meg. Nyilvánvaló, hogy nehézségek merülnek fel, amikor a beszélt nyelvet az írott nyelv normái alapján kidolgozott elméletek (különösen a szintaxis elméletei) segítségével próbáljuk leírni. A beszélgetésnek, illetve a párbeszédes beszédnek — a helyzettől, a beszélgetés résztvevőitől, azok számától, a témától és más nyelvi, valamint nem nyelvi jegyektől függően — sajátos szerkezete van, amely eltér az írott nyelvétől, amely mondatok nyelvi folyamára épül. A beszélgetés során fontos a kommunikáció, annak pedig a beszédhelyzet, amely a résztvevők szerepeiből és kapcsolataiból, továbbá a helyből, az időből és az általános kommunikációs környezetből áll. A beszédhelyzet legfontosabb összetevői a résztvevők, akiknek egymáshoz fűződő kapcsolata a kommunikáció során válik nyilvánvalóvá, egyúttal társadalmi szerepeiket is feltárva. A helyzetek változásától függő társadalmi szerepek a kommunikáción keresztül valósulnak meg (Karaliūnas 1997: 88-89), ezért természetes, hogy számos nyelvi sajátosságot a beszélő helyzethez kötött társadalmi szerepe határoz meg. Amikor az egyén egyik szerepből a másikba lép át, beszédmódja és kódja is megváltozik: például a hivatalnok vagy az igazgató szerepe többnyire a hivatalos, tárgyilagos stílussal függ össze; a munkatárs és a vásárló szerepére inkább a hétköznapi, fesztelen beszélt nyelvi eszközök jellemzők, a barát társadalmi szerepéhez pedig a bizalmas, köznapi beszédműfaj illik. A résztvevők másik fontos jellemzője a pszichológiai aspektus, azaz 2 Šnekamosios lietuvių kalbos morfologinės ypatybės nézeteik, indítékaik, érzelmeik, rokonszenveik és ellenszenveik, valamint tapasztalataik (Versch ueren 1987). A beszélgetés résztvevőihez kapcsolódó valamennyi sajátosság nemcsak a beszélgetés témáját határozza meg, amely a szókincs változatosságával függ össze, hanem a pragmatikát is, amely a morfológiai, szintaktikai és fonológiai különbségeket is tükrözheti. Következésképpen különböző beszélgetések elemzése eltérő eredményeket hozhat, mivel azok a fent említett sajátosságoktól függenek. 2. A KUTATÁS ANYAGA ÉS MÓDSZERTANA 2.1. A litván beszélt nyelv korpusza2 (ŠKT) A korpuszok létrehozásának haszna mindenki számára nyilvánvaló. Ma már nagy terjedelmű, írott litván nyelvi korpuszunk van, sőt nem is csak egy. Ezek létrehozása és bővítése nem olyan nehéz, mint a beszélt nyelvi korpuszoké. Idő-, emberi és pénzügyi erőforrások szempontjából össze sem hasonlíthatók az ilyen munkák, ezért a beszélt nyelvi korpuszok száma sem nagy, és többnyire kis terjedelműek. A beszélt nyelv kutatása világszerte nem számít újdonságnak, különösen a nagy nyelvek esetében. Az angol beszélt nyelv korpuszairól már sok éve tudunk; vannak német, horvát, orosz, spanyol, sőt észt nyelvi korpuszok is, ám terjedelmük néhány ezer és több millió szó között változik. Hollandiában nemrég ért véget egy tíz évig tartó projekt, amely jelentős emberi és pénzügyi erőforrásokat vett igénybe, és bejelentette a Holland Beszélt Nyelv Nemzeti Korpuszát3, amely 10 millió szóból áll. Litvániában a beszélt nyelv kutatása továbbra is új és kevéssé feltárt terület. Mivel a természetes, spontán nyelv adatainak gyűjtése és feldolgozása összetett munka, amely külön felkészültséget, sok időt, erőfeszítést és pénzügyi ráfordítást igényel, eddig csupán a beszélt nyelv egyes területeiről (rádió- és televízióműsorokból, azaz előre elkészített / megtervezett, nem pedig spontán beszélgetésekből) gyűjtöttek adatokat. Fontos, hogy a beszélt nyelvi korpusz létrehozásának sok éven át érlelődő gondolata részben megvaló 2 A beszélt nyelvi korpuszok megtalálhatók az interneten: www.vdu.lt/LT-courses/ --> TUDOMÁNY 3 http://www.elis.rug.ac.be/cgn/ és http://lands.let.kun.nl/cgn/ehome.htm 3 INETA DABAŠINSKIENĖ … A munka első lépései az LVMSF4 pénzügyi támogatásának elnyerése után kezdődtek: létrehoztak egy társalgási litván nyelvi, grammatikailag annotált korpuszt. A társalgási nyelv digitális adatbázisa, vagyis annak átírt, annotált és hangzó formája az első lépés anyanyelvünk tényleges használatának további rögzítése és a következő nemzedékek számára való megőrzése felé. Ez a társalgási nyelvi korpusz, bár még nem nagy terjedelmű, már lehetővé teszi a társalgási litván nyelv legfontosabb morfológiai, szintaktikai, szemantikai és pragmatikai sajátosságainak megfigyelését és meghatározását. A korpusz sokoldalú elemzésre való alkalmassága és általános használhatósága érdekében úgy döntöttek, hogy a kiegyensúlyozott korpusz elvét követik. Így a kiegyensúlyozott korpusz létrehozásakor több szempontot is figyelembe vettek: a beszélt nyelv jellegét és szerkezetét, a beszélgetőpartnerek közötti kapcsolatot, a demográfiai mutatókat, valamint a beszélgetőpartnerek társadalmi viszonyait. Az elkészült korpusz elemzésre Vilnius és Kaunas városának (később, a munka folytatásával pedig más litvániai régiók5) társalgási nyelvi adatait és azok hangzó változatait kínálja. Figyelembe vették a beszélgetőpartnerek nemét, iskolázottságát és életkorát. 2.2. Módszertan A vizsgálathoz mintegy 30 órányi társalgásinyelv-felvételt (természetes, spontán beszélgetéseket) használnak fel; a felvételeket átírták és kódolták, összesen mintegy 50 000 morfológiailag annotált szót tartalmaznak. A felvételek digitális diktafonnal készültek, amely kellően jó minőségű hangfelvételek rögzítését teszi lehetővé, azok más digitális adathordozókra való egyszerű átvitelét a Windows Media Player program segítségével, valamint *mp3 formátumban történő mentésüket. A felvételek elkészítése után a munka következő szakasza azok átírása és kódolása volt egy speciális programmal. Napjainkban világszerte jól ismert a CHILDES (Child Language Data Exchange System, MacWhinney 2000) program, amely a beszé… 4 Az LVMSF által támogatott „A köznyelvi litván társalgási nyelvi korpusz létrehozása: digitalizálás és grammatikai annotálás” című projekt (VDU, 2006). A projektet a VDU koordinálta, partnerintézménye a VU volt. A korpusz terjedelme mintegy 50 000 grammatikailag annotált szó. 5 Az LVMSF által támogatott „A beszélt litván nyelv korpuszának létrehozása” című projekt folytatja a megkezdett munkát, és gyűjti, illetve feldolgozza a beszélt litván nyelv adatait. Ebben a projektben a VDU mellett a VU, a KU, az ŠU és az LKI is részt vesz. A tervezett korpuszterjedelem mintegy 250 000 grammatikailag annotált szó. 4 Šnekamosios lietuvių kalbos morfologinės ypatybės … eredetileg gyermeknyelvi adatok elemzésére hozták létre6, ma pedig sikeresen alkalmazzák a felnőttek társalgási nyelvének kutatására is. A program egyik legfontosabb előnye, hogy lehetővé teszi nagy terjedelmű szövegek automatikus nyelvészeti elemzésének gyors és pontos elvégzését. A CHILDES rendszer két eszközt foglal magában. Az első a CHAT átírási és kódolási formátum. A második a CLAN elemzőprogram-csomag. A CLAN Combo, Kwal és Freq programjaival statisztikai vizsgálatok végezhetők a használt szókincs, a nyelvtani kategóriák gyakoriságáról, a megnyilatkozások hosszáról stb. A CHILDES program7 és kódolási elveinek litván nyelvre való alkalmazásával a jövőben nemcsak morfológiai, hanem szintaktikai elemzést is lehet majd végezni a társalgási nyelvről, továbbá vizsgálni lehet a társalgás diskurzus- és pragmatikai sajátosságait. 2.3. A korpusz felépítése A kutatás alapjául szolgáló beszélt nyelvi korpusz egyelőre kis terjedelmű, ezért úgy döntöttünk, hogy csak a két legfontosabb társadalmi színteret különítjük el: a magán- és a nyilvános szférát. A magánszférára olyan helyzetek jellemzők, amelyekben a beszélők társas kapcsolatai szorosak, barátiak, bizalmasak. A magánbeszélgetések leggyakoribb társadalmi szerepei a családtagé és a baráté. A nyilvános szférában folyó kommunikációt hivatalosabb kapcsolatok jellemzik, a beszélők közötti társas interakció pedig leggyakrabban különféle intézményekben zajlik – üzletben, fodrászatban, bankban, iskolában, egyetemen. A nyilvános szférában folyó beszélgetések leggyakoribb társadalmi szerepei az eladóé, a vásárlóé, az ügyintézőé, az ügyfélé, a tanáré és a tanulóé. Mivel a magánszférában folyó beszélgetések többnyire egymást jól ismerő, bizalmasan érintkező személyek között zajlanak, sokféle témáról esik szó. A korpusz e beszélgetéseket magában foglaló részének elnevezése „magánbeszélgetések”. A nyilvános szférában zajló kommunikáció leggyakrabban különféle intézményekben történik, ezért a korpusz e terület beszélgetéseit magában foglaló részének elnevezése „intézményi beszélgetések” (lásd az 1. táblázatot). 6 A CHILDES program segítségével a gyermeknyelvi, gyermeki és részben a felnőtt nyelvi adatokat már évek óta kódolják és elemzik (Savickienė 2001, 2003, 2005; Balčiūnienė 2005, 2007). 7 Dr. Andrius Utka (VDU) ezt a programot a beszélt litván nyelv elemzésére alkalmazta. 5 Ineta Dabašinskienė 1. táblázat. A rögzített beszélgetések résztvevőinek leggyakoribb társadalmi szerepei és a beszélgetések helyszínei Magánbeszélgetések Intézményi beszélgetések A résztvevők társadalmi szerepei A beszélgetések helyszíne A résztvevők társadalmi szerepei A beszélgetések helyszíne barát, -nő otthon fodrász fodrászatban férj, feleség vendégségben eladó, -nő bankban fiú, lány falun orvos, -nő jegypénztárban unoka kávézóban beteg, -nő üzletben nagypapa, nagymama autóban manikűrös szépségszalonban rokon, -nő telefonon ügyfél egyetemen ismerős, -nő vezető, -nő munkahelyi irodában dolgozó, -nő gyógyszertárban állomáson A nyelvi sajátosságok sokasága nemcsak a beszélgetés helyzetétől és a társas résztvevők szerepeitől függ, hanem olyan tényezőktől is, mint a beszélő neme és életkora (ezeket egyelőre nem vesszük figyelembe). A felnőttek másképpen beszélnek más felnőttekkel, saját vagy hasonló korú emberekkel, mint a gyermekekkel vagy az idősebb generáció tagjaival. Amikor gyermekekkel beszélnek, módosítják, egyszerűsítik a beszédüket (Kamandulytė 2005, 2007, Savickienė 2006). Az idősebb generációval való beszélgetésre különféle udvariassági módosulások, egyes névmások gyakoribb használata (Rosinas 1996: 41), tiszteletteljesebb hangnem, érthetőbb beszéd és bizonyos szókincs jellemző. A beszélők neme szintén igen fontos a beszélgetések szociolingvisztikai és pragmatikai elemzése szempontjából. Az eltérő iskolázottságú beszélgetőpartnerek nyelvi sajátosságai is különböznek: a nyelvhelyesség, a kifejezőerő, a szókincs gazdagsága és a lexikai változatosság tekintetében. A beszélgetőpartnerek nem és életkor szerinti megoszlása igen változatos; ezt a 2. táblázat mutatja be. Annak érdekében, hogy egy kisebb terjedelmű, de kiegyensúlyozott standard litván beszélt nyelvi korpuszt hozzunk létre, a beszélgetések szerkezetét is figyelembe vettük. Simas Karaliūnas (1997: 105) a kommunikációs aktusok következő szerkezeti típusait különbözteti meg: a dialógust, a monológot, a beszélgetést (polilógust), a vitát, az előadást, a referátumot, a levelezést és a színházi előadást stb. Mivel a kutatás tárgya a spontán beszélt litván nyelv, csak a spontaneitásra jellemző típusokat gyűjtöttük össze: a dialógusokat és a polilógusokat. A beszélt nyelv jellege összefügg a beszélgetések szerkezetével: spontán beszélgetés két vagy több beszélgetőpartner között zajlik, vagyis a spontán beszéd a dialógusok és polilógusok megkülönböztetéséhez kapcsolódik, a felkészült- 6 Šnekamosios lietuvių kalbos morfologinės ypatybės Ezt a nyilvános beszédet egy személy mondja, tehát monológhoz kapcsolódik. A monológ természetesen gyakran párbeszédbe vagy polilógusba megy át, amikor kérdéseket tesznek fel a beszélőnek, illetve vitatkoznak vele, ezért nem indokolt éles határt húzni a spontán párbeszéd és polilógus, valamint a nyilvános monológ között. A beszélgetések témáit nem ismertetjük, mivel nagyon változatosak, és gyakran még egyetlen beszélgetés során is számos alkalommal változik a téma. A rögzített szövegek beszélgetésszerkezet szerinti megoszlása a következő: 25 párbeszéd és 28 polilógus. 2. táblázat.A rögzített beszélgetések megoszlása a beszélgetőpartnerek életkora és neme szerint Korcsoport A beszélgetőpartnerek száma, neme gyermekek (1–10 évesek) 2 fiú, 4 lány serdülők (10–18 évesek) 2 fiú, 3 lány fiatalok (18–30 évesek) 12 férfi, 19 nő középkorúak (30–60 évesek) 8 férfi, 17 nő idősebb korúak (>60 évesek) 1 férfi, 1 nő Összesen: 25 férfi, 44 nő 3. A BESZÉLT NYELV MORFOLÓGIAI JELLEMZŐI A mai írott litván nyelv korpuszának (RKT) adatai azt mutatják, hogy a litván nyelv leggyakoribb szóalakjai a következők: ir, Lietuvos, Respublikos, dėl, Seimo, ar, arba, iš, bei, su. A leggyakoribb főnévi alak a Lietuvos, a melléknévi alak az aukščiausiosios, az igei alak a buvo, a leggyakoribb névmás a jis (www. donelaitis.vdu.lt). Nyilvánvaló, hogy ez a szókincs sajátos forráshoz kötődik: az írott nyelvi korpusz nagyrészt újságokból és folyóiratokból gyűjtött publicisztikai szövegekből áll. A várakozásoknak megfelelően a kutatás adatai azt mutatták, hogy a szókincs és a morfológiai kategóriák használata eltér a beszélt nyelvi korpuszban. Megállapították, hogy a beszélt nyelvi korpuszban leggyakrabban használt főnévi alakok a következők: kartas, diena, laikas, vieta; a leggyakoribb melléknévi alakok: geras, gera, graži; a leggyakoribb igei alakok: nežinau, žinau, yra, nori, būt, nėra, pasakyt; a leggyakoribb névmások: aš, tu, mes, tas; a határozószók: ten, čia; az egyéb szavak: nu, ir, ne, bet, kad, ką, tai, ar. Ezek a jellemzők azt mutatják, hogy a beszélt nyelvre rövid szavak és rövidített szóalakok jellemzők. 7 INETA DABAŠINSKIENĖ Fontos megemlíteni, hogy amikor általában a szókincsről vagy az egyes szófajok szemantikai csoportjairól beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy gyakran összefüggés található a jelentés és a forma között (a jelentésbeli esetekről lásd Savickienė 2003, 2005). A nominativusz gyakori használata azt mutatja, hogy a személyeket jelölő főnevek a ŠKT-ben gyakrabban fordulnak elő, mint az RKT-ben. Az első személyű igék jelentése (mentális folyamatok) eltér a harmadik személyű igék jelentésétől (aktív cselekvés). A használatalapú megközelítés (ang. usage-based approach) és a gyakorisági hatás (ang. frequency effect) elméleti szemléletét követő nyelvtanban Michael Tomasello (2003), Joan Bybee (1985, 1995) és más kutatók (Bybee & Hopper 2001) azt állítják, hogy a gyakoribb vagy ritkább alakok használata az adott szó jelentésétől függ, és fordítva, bizonyos szavak csak bizonyos alakokban fordulhatnak elő gyakrabban. A gyakoriság hatása a szóstruktúrák változását, például rövidülést és összevonást idézhet elő. Litvániában egyelőre kevés olyan munkát találunk, amely részletesen vizsgálta volna a gyakoriság formára és jelentésre gyakorolt hatását. A beszélt nyelvi korpusz előzetes adatai alapján megállapíthatók a mai beszélt litván nyelv nyelvtani kategóriái használatának főbb tendenciái. E cikk célja csupán a beszélt nyelv morfológiai elemzésének bemutatása volt, nem pedig a beszélt litván nyelv egészének áttekintése, ezért a vizsgálat csak a ŠKT-re, nem pedig az egyes beszélt nyelvi műfajok szövegeire terjedt ki. Érthető, hogy más beszélt nyelvi műfajokban a nyelvtani formák és a lexikai egységek használata eltérhet. Vida Žilinskienė azonban, aki hosszú ideje vizsgálja a nyelvtani formák publicisztikai, szakmai, tudományos és szépirodalmi stílusban való használatát, azt állítja, hogy a különbségek csekélyek. Megállapította, hogy a szépirodalmi stílusú szövegek térnek el leginkább a nem szépirodalmi szövegektől (Žilinskienė 2005). Természetesen feltételezhető, hogy más jellegű beszélt nyelvi adatok nem mutatnak majd jelentős eltéréseket, ez azonban már a további kutatások feladata. Vida Žilinskienė (2001; 2002a; 2002b; 2005), aki hosszú ideje vizsgálja az írott litván nyelv morfológiai kategóriáinak különböző stílusokban való megoszlását, valamint Erika Rimkutė (2006) adatai azt mutatják, hogy a két kutató eredményei nagyon hasonlóak, a vizsgált szövegek és stílusok különbözősége ellenére is. Ehhez a kutatáshoz Erika Rimkutė morfológiailag annotált korpuszának adatait választottuk az írott litván nyelv forrásaként. Elsőként azt kívántuk megvizsgálni, hogyan oszlanak meg a szófajok a beszélt nyelvben. A 3. táblázat adatai egyértelmű különbségeket mutatnak a ŠKT és az RKT adatai között. 8 Šnekamosios lietuvių kalbos morfologinės ypatybės 3. táblázat. A szófajok megoszlása Szófaj ŠKT RKT Főnév 16,2 39,37 Melléknév 2,8 7,33 Névmás 16,9 8,7 Számnév 1,9 0,96 Ige 22,8 20,5 Határozószó 10,2 6,72 Elöljárószó 4,2 4,65 Partikula 12 1,97 Kötőszó 8,2 7,62 Hangutánzó szó, indulatszó 4,8 0, 2 Összesen: 100% 100% Először is látható, hogy a gyakoriság alapján különbözik a fő szófajok használata: az ŠKT-ben a leggyakoribb szófaj az ige, az RKT-ben pedig a főnév, bár az igék használata közötti különbség nem túl nagy (22,8% és 20,5%). Az írott nyelvben a főnév dominál, a beszélt nyelvben pedig az ige. Ez az eredmény nem meglepő, mivel a beszélt nyelv sokkal kifejezőbb, elevenebb, és ezeket a sajátosságokat az igék gyakoribb használata is biztosítja. Az ŠKT-ben a főnévnél valamivel gyakrabban használnak névmást; az RKT-ben is a névmás áll a harmadik helyen gyakoriság szerint, de e szófaj használatának gyakorisága kétszeres eltérést mutat, vö. 16,9% és 8,7%. Az RKT-től eltérően az ŠKT-ben sokkal gyakrabban fordulnak elő partikula, határozószó, indulatszó és hangutánzó szó. Ezeket a szófajokat szintén az alkotott diskurzus kifejezőerejével, spontaneitásával és érzelmi telítettségével hozzák összefüggésbe. Ahogyan Audrius Utka állítja: „a nagyon gyakori szavak vagy szóalakok gyakorisági eloszlása a szövegekben nem kaotikus vagy véletlenszerű. Mivel a szöveg leggyakoribb strukturális egységei, a gyakori szavak közvetlenül kapcsolódnak a szöveg funkcióihoz, ezért a szöveg egyéb formai sajátosságaival együtt a szövegfunkciók jelentős mutatói” (2005: 49). A számnevek, kötőszók és elöljárószók használata hasonló gyakoriságú. Nagyon 9 Ineta Dabašinskienė különbözik a melléknevek használata: az ŠKT-ben sokkal ritkábban használják őket, mint az RKT-ben. A gyermekek és felnőttek beszélgetéseit elemző egyéb beszélt nyelvi kutatások is azt mutatják, hogy a melléknevek használata különösen ritka (Kamandulytė 2005). Érdemes megvitatni és összehasonlítani a leggyakoribb szófajok, a főnév és az ige grammatikai kategóriáinak eloszlását. A melléknevet is tárgyaljuk a főnévéhez hasonló grammatikai kategóriák használata miatt, noha ez a szófaj nem jellemzően gyakori. Eset. A grammatikai esetek gyakrabban használatosak, mint a szemantikaiak, mind az ŠKT-ben, mind az RKT-ben (lásd a 4. táblázatot). Vagyis az esetek használati gyakoriságuk alapján két csoportba tömörülnek: egy alapvető csoportba (alanyeset, birtokos eset és tárgyeset), valamint egy periférikus csoportba (részes eset, eszközhatározói eset, helyhatározói eset, megszólító eset). Szembetűnőbb különbségek az egyes esetek használati gyakoriságának vizsgálatakor mutatkoznak. A főnév alanyesete a leggyakoribb eset az ŠKT-ben, az RKT-ben pedig a birtokos eset. Ez a különbség különösen jelentős, mivel az egyes számú birtokos eset gyakorisága csaknem kétszeres eltérést mutat (vö. 22,9% és 40,2%). A birtokos eset gyakori használata az RKT-ben annak értelmező birtokosi funkciójából ered, amelyet számos publicisztikai forrásban betölt. A tárgyesetet sokkal gyakrabban használják a beszélt, mint az írott nyelvben (vö. 26% és 15,8%). Így az ŠKT-ben az egyes számú alapvető esetek gyakorisági sorrendje a következő: alanyeset, tárgyeset, birtokos eset, míg az RKT-ben: birtokos eset, alanyeset, tárgyeset. A korábbi beszélt nyelvi kutatásokban az alanyeset gyakori használatát gyermekek és felnőttek beszédében egyaránt rögzítették (lásd Savickienė 2003, 2005). A várakozásoknak megfelelően az egyes számú helyhatározói és eszközhatározói eset használata hasonló az ŠKT-ben és az RKT-ben, a megszólító és a részes eseté azonban különbözik: a megszólító eset sokkal gyakoribb a beszélt nyelvben (vö. 3,3% és 0,6%), a részes eset pedig az írott nyelvben (2,6% és 4%). A többes számú paradigmában csak a birtokos eset valamivel gyakoribb használatát látjuk az ŠKT-ben; a többi eset eloszlása hasonló az egyes számú paradigmáéhoz. 4. táblázat. A főnevek és melléknevek eseteinek megoszlása (%). Eset ŠKT Főnév egyes szám ŠKT Főnév többes szám ŠKT Melléknév egyes szám ŠKT Melléknév többes szám RKT Főnév egyes szám RKT Főnév többes szám RKT Melléknév egyes szám RKT Melléknév többes szám Alanyeset 31,6 30 62,5 61,7 27,5 23,7 40 34,6 Birtokos eset 22,9 33,5 15,3 17,7 40,2 42,4 26,7 30,3 10 Šnekamosios lietuvių kalbos morfologinės ypatybės 4. táblázat folytatása Eset ŠKT főnév egyes szám ŠKT főnév többes szám ŠKT melléknév egyes szám ŠKT melléknév többes szám RKT főnév egyes szám RKT főnév többes szám RKT melléknév egyes szám RKT melléknév többes szám Alanyeset 2,6 2,3 1,5 1,3 4 4,3 3,3 3,9 Birtokos eset 26 22,8 14 10,7 15,8 18,2 17,7 19,1 Eszközhatározói eset 5 9 4,4 7,7 5,8 7,3 7,8 8,5 Helyhatározói eset 8,6 2,1 2 0,6 6 3,8 4,1 3,6 Megszólító eset 3,3 0,3 0,3 0,3 0,6 0,3 0,2 0,08 A szláv nyelvek statisztikai adatai hasonlóak a litván beszélt nyelv eredményeihez: orosz: alanyeset — 32.6%, birtokos eset — 25.3%, tárgyeset — 22%, részes eset — 4.1%, helyhatározói eset — 10.1%, eszközhatározói eset — 5% (Zemskaja 1979: 74); lengyel: alanyeset — 34.2%, birtokos eset — 29.8%, tárgyeset — 19.2%, részes eset — 4.8%, eszközhatározói eset — 4.4%, helyhatározói eset — 7.6% (Laskowski 1989: 212). A melléknévi paradigma esetgyakorisági sorrendje mind az ŠKT-ben, mind az RKT-ben hasonló: a leggyakrabban az alanyesetet használják, ezt követi a birtokos eset, a tárgyeset, az eszközhatározói eset, a helyhatározói eset, valamint a részes és a megszólító eset. A legnagyobb különbség az alanyeset és a birtokos eset használatában mutatkozik: az ŠKT-ben a melléknév alanyesete igen gyakori, akár 62,5%-ot is elér, míg az RKT-ben csak mintegy 40%; a birtokos eset a beszélt nyelvben kevésbé gyakori, mint az írott nyelvben: 15,3% és 26,7%. Tehát mind a főnévi, mind a melléknévi paradigma azt mutatja, hogy az ŠKT-ben a leggyakoribb eset az alanyeset. Fontos megjegyezni, hogy az ŠKT-ben nincs nyilvánvaló különbség a főnévi és melléknévi tárgyeset, illetve birtokos eset használata között, mivel egyes és többes számban hasonló a gyakoriságuk. A melléknévi esetrendszerben a második leggyakoribb eset a birtokos eset, míg a főnévi paradigmában egyes számban a tárgyeset, többes számban pedig a birtokos eset gyakoribb. Nem és szám. Az eredmények azt mutatták, hogy a hímnem mint jelöletlen tag mindkét korpuszban dominál: az ŠKT-ben a főnevek 55,9%-a hímnemű, 44,1%-a nőnemű; a melléknevek 55,6%-a hímnemű, 44,4%-a nőnemű. Az RKT-ben a főnevek 60,4%-a hímnemű, 39,6%-a nőnemű; a melléknevek 54,4%-a hímnemű, 41,5%-a nőnemű. Az egyes számot gyakrabban használják, mint a többes számot. 11 INETA DABAŠINSKIENĖ Az igealakok. Az ige az ŠKT leggyakrabban használt szófaja. Az ige ragozott és nem ragozott alakjait összehasonlítva látható, hogy az ŠKT-ben a ragozott alakok aránya meghaladja a 80%-ot, az RKT-ben pedig körülbelül 50%. Az RKT-től eltérően a melléknévi igeneveket, határozói igeneveket és féligenévi alakokat jóval ritkábban használják az ŠKT-ben. 5. táblázat.Az igealakok megoszlása Alakok | ŠKT | RKT; Ragozott alakok | 82,1 | 50,7; Melléknévi igenevek | 5,4 | 27,7; Határozói igenevek | 0,4 | 3,2; Féligenévi alakok | 0,2 | 1,8; Főnévi igenév | 11,9 | 16,6; Összesen | 100% | 100% Az igeidők használata hasonlóan oszlott meg a két korpuszban: leggyakrabban a jelen idő fordul elő, amely az összes igeidőalak felét teszi ki; ezt követi az egyszerű múlt, a jövő idő, míg a gyakori múltat csak nagyon ritkán használják. A jövő idejű alakok csaknem kétszer gyakrabban fordultak elő az ŠKT-ben, mint az RKT-ben, vö. 12,9% és 7,9%. 6. táblázat.Az igeidők megoszlása Igeidők | ŠKT | RKT; Jelen idő | 55,6 | 52,5; Egyszerű múlt | 30,9 | 37,8; Gyakori múlt | 0,6 | 1,8; Jövő idő | 12,9 | 7,9; Összesen: | 100% | 100% Az ige személyalakjai között a harmadik személy dominál. Az RKT-ben a harmadik személy dominál az egyes és többes számú alakok között. Az ŠKT eltérő adatokat mutat: az egyes szám első és harmadik személyű alakjait közel ilyen 12 Šnekamosios lietuvių kalbos morfologinės ypatybės Hasonló gyakorisággal a második személy sem szorul a használat perifériájára. Az első, a második és a harmadik személy hasonló használata azt mutatja, hogy a párbeszédes nyelvhasználat dominál. 7. táblázat.Az igei személyek megoszlása Személyek ŠKT RKT E/1. személy 28,4 7,5 E/2. személy 21,2 4.6 E/3. személy 29,2 53,4 T/1. személy 6 5,9 T/2. személy 4,4 2,5 T/3. személy 10,8 26,1 Összesen: 100% 100% A litván nyelvben az első ragozási típusú igék dominálnak, ezért nem véletlen, hogy a ŠKT adatai azt mutatják: az ilyen igéket 61%-nál nagyobb arányban használják, a második ragozási típusúakat 17%-ban, a harmadikat pedig 22%-ban. 4. KÖVETKEZTETÉSEK A beszélt nyelvi korpusz előzetes adatai alapján megállapítottuk a mai beszélt litván nyelv grammatikai kategóriáinak használatára jellemző fő tendenciákat. A fő szófajok grammatikai kategóriáinak ŠKT-beli használatát áttekintve megállapítható, hogy ezek az adatok jelentősen eltérnek az RKT adataitól. Elsősorban az igék, névmások, partikula és más funkciószavak igen gyakori használatát kell megemlíteni. A melléknevek igen ritka használata alkalmas kritérium lehet a beszélt nyelv felismerésére. Más kritériumok is fontosak: a nominativusz dominanciája a főnevek és melléknevek egyes és többes számú paradigmáiban, a nem ragozott alakok ritka használata (különösen a melléknévi igeneveké), valamint az ige első és harmadik személyű alakjainak hasonló gyakoriságú használata. Ezek az eredmények első kísérletet jelentenek arra, hogy statisztikailag alátámasszuk a beszélt és írott nyelv gyakran csak megfigyelés útján rögzített különbségeit. Remélhető, 13 INETA DABAŠINSKIENĖ hogy a jövőben gyarapodni fog a beszélt nyelvi adatokra épülő lexikai, morfológiai és szintaktikai kutatások száma. LITERATŪRA BALČIŪNIENĖ, I. 2005: Parodomųjų įvardžių įsisavinimas. Lituanistica (4), 45–54. BALČIŪNIENĖ, I. 2007: Parental reactions to the grammatically correct and incorrect utterances of the children. Estonian papers in Applied Linguistics 3, 47–56. BYBEE, J. 1985: Morphology: A Study of the Relation Between Meaning and Form. Amsterdam: John Benjamins. BYBEE, J. 1995: Regular Morphology and the lexicon. Language and cognitive processes 10 (5), 425–455. BYBEE, J. & P. HOPPER, eds., 2001: Frequency and the emergence of the linguistic structure. Amsterdam: John Benjamins. KAMANDULYTĖ, L. 2005: Vaikiškosios kalbos registras. Gimtoji kalba 7, 12–16. KAMANDULYTĖ, L. 2007: Morphological Modifications in Lithuanian child directed speech. Estonian Papers in Applied Linguistics 3, 155–167. KARALIŪNAS, S. 1997: Kalba ir visuomenė. Psichosociologiniai ir komunikaciniai kalbos vartojimo bruožai. Vilnius. LASKOWSKI, R. 1989: Markedness and the category of case in Polish. In: O. M. Tomić, ed., Markedness in synchrony and diachrony. Berlin etc: Mouton de Gruyter, 207–226. MACWHINNEY, B. 2000: The CHILDES project: tools for analyzing talk: Transcription, format and programs. Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum Associates. RIMKUTĖ, E. 2006: Morfologinio daugiareikšmiškumo ribojimas kompiuteriniame tekstyne. Daktaro disertacija. Kaunas: VDU. ROSINAS, A. 1996: Lietuvių bendrinės kalbos įvardžiai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. SAVICKIENĖ, I. 2001: The role of diminutives in Lithuanian child language acquisition. Linguistica Baltica 9, 109–118. 14 Šnekamosios lietuvių kalbos morfologinės ypatybės Savickiene, I. 2003: The Acquisition of Lithuanian Noun Morphology. Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften. Savickiene, I. 2005: Linkšnių vartojimo dažnumas ir daiktavardžių reikšmė. Acta Linguistica Lithuanica 52, 59–65. Savickiene, I. 2006: Komunikacinė pragmatika ir kalbėjimo situacijos tikslas: deminutyvų vartojimo atvejis. Kalbos kultūra 79, 258–265. Tomasello, M. 2003: Constructing a Language. A Usage Based Theory of Language Acquisition. Cambridge, MA: Harvard University Press. Utka, A. 2004: Statistinis tekstų funkcijų nustatymas. Daktaro disertacija. Kaunas: VDU. Utka, A. 2005: Labai dažnos žodžių formos lietuvių kalboje. Lituanistica 1(61), 48–55. Verschu(e)ren, J. 1987: Pragmatics as a theory of linguistic adaptation. (IPrA Working Document 1). Zemskaja, E. A. 1979: Russkaja razgovornaja reč’. Moskva: Nauka. Žilinskiene, V. 2001: Lietuvių ir latvių kalbų publicistikos leksikos ir morfologijos pagrindinės statistinės charakteristikos. Lituanistica 3 (47), 69–79. Žilinskiene, V. 2002a: Žodžių formų vartojimas lietuvių kalbos dalykinio ir publicistinio stilių duomenimis. Lituanistica 1 (49), 106–116. Žilinskiene, V. 2002b: Gramatinių formų vartojimas lietuvių kalbos moksliniame stiliuje. Acta Linguistica Lithuanica 46, 173–183. Žilinskiene, V. 2005: Vardažodžių, įvardžių ir jų gramatinių formų vartojimas lietuvių kalbos stiliuose. Lituanistica 4 (64), 28–44. Župerka, K. 1997: Stilistika. Šiauliai: ŠU. Ineta Dabašinskienė Vytauto Didžiojo universitetas Regionistikos katedra K. Donelaičio g. 52-208, LT-44244 Kaunas [email protected] 15