Berufsnamen im Preußisch–litauischen

CHRISTIANE SCHILLER Humboldt-Universität zu Berlin Tudományos kutatási területek: porosz litván lexikográfia, névtan, balti–német nyelvi, irodalmi és kulturális kapcsolatok. FOGLALKOZÁSNEVEK A POROSZ LITVÁN NYELVBEN Foglalkozással kapcsolatos személynevek a porosz litván nyelvben MEGJEGYZÉS A tanulmány középpontjában a foglalkozásnevek mint olyan névosztály állnak, amelyet a litván névtani kutatás – a német és angol nyelvű kutatással ellentétben – eddig nem különített el önálló névosztályként. Egy 18. századi, porosz litván eredetű forrásból kigyűjtöttük az összes foglalkozásnévként besorolható családnevet, majd származékmorfológiai és szemantikai elvek alapján osztályoztuk őket. Emellett megállapítottuk az egyes foglalkozásnevek és származékaik gyakoriságát, ami lehetővé teszi az egyes foglalkozási területek elterjedtségére vonatkozó következtetések levonását a litvánul beszélő közösségen belül. Végezetül a foglalkozásnevek osztályozásával kapcsolatos problémákat tárgyaljuk. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a foglalkozásra utaló családnevekkel foglalkozik. A német és angol nyelvű kutatással ellentétben a litván névtan eddig nem fordított figyelmet a foglalkozásnevekre mint önálló névosztályra. Az itt bemutatott kutatási eredmények alapjául egy 18. század elejéről származó litván-porosz forrás szolgál. Ebből a forrásból kigyűjtöttük az összes foglalkozásra utaló családnevet, és származékmorfológiai, valamint szemantikai elvek szerint osztályoztuk őket. Továbbá meghatároztuk egyes foglalkozásnevek és származékaik gyakoriságát, ami információt nyújt egyes foglalkozások litvánul beszélő közösségen belüli elterjedtségéről. A tanulmány végén a foglalkozásnevek osztályozásának problémáit tárgyaljuk. KULCSSZAVAK: névtan, foglalkozásnevek, Porosz Litvánia. KULCSSZAVAK: foglalkozásra utaló családnév, Kis-Poroszország, névtan. 48 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Berufsnamen im Preußisch-litauischen A foglalkozásnevek a litván névtudományban eddig alig képezték tudományos vizsgálatok tárgyát. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a német nyelvű névtudománytól eltérően1 itt nem a családnevek önálló osztályaként tartják számon őket, hanem a ragadványnevek osztályába sorolják.2 A nagy-litván nyelvterületre vonatkozóan csupán Zigmas Zinkevičius munkái (1977: 59–62), illetve (2008: 539–548) relevánsak. Porosz-Litvánia vonatkozásában e tekintetben Asta Urbonavičiūtė tanulmányát (2005) kell megemlíteni. Jelen tanulmány Porosz-Litvánia közvetlen foglalkozásneveinek osztályát vizsgálja. Közvetlen foglalkozásneveken azokat a melléknevekből eredetileg képzett családneveket értjük, amelyek a fő- és mellékjövedelmet biztosító tevékenységre, a társadalmi helyzetre vagy a névviselők által betöltött hivatalokra utalnak (Kunze 1998: 107). A közvetett foglalkozásnevektől a metonimikus használat hiánya különbözteti meg őket.3 A tanulmány forrásanyagát a Horst Kenkel által 1972-ben kiadott, Amtsbauern und Kölmer im nördlichen Ostpreußen um 1736 című jegyzék képezi (a továbbiakban K); ennek III. „Litauer” (K 249–273), valamint IV. „Kölmer und Erbfreie” (K 273–282) mutatóját dolgoztuk fel. A jegyzék az adott időszakra vonatkozóan átfogóan rögzíti a porosz-litvániai történeti családnévállományt. Mivel a családnevek kialakulása a 18. században még nem fejeződött be, közvetlen kapcsolat áll fenn az egyes névviselők, illetve közvetlen őseik foglalkozása vagy tevékenysége és a családnevek között. Ennélfogva a feltárt családnevek tájékoztatást nyújthatnak a litvánok által ténylegesen űzött foglalkozási területekről. A német családnevekkel ellentétben, amelyek között a közvetlen foglalkozásnevek a leggyakoribb családnevek közé tartoznak,4 Porosz-Litvániában a közvetlen foglalkozásnevek 1 A német nyelvű névtudományban a családneveket rendszerint öt osztályba sorolják: keresztnevekből eredő családnevek, származási helyre utaló családnevek, lakóhelyre utaló családnevek, foglalkozásra, hivatalra és társadalmi állásra utaló családnevek, valamint ragadványnevekből eredő családnevek; vö. Fleischer (1968: 98–120), Kunze (1998: 63), Kohlheim/Kohlheim (2008: 21–40) stb. 2 So von Zigmas Zinkevičius (2008), der, wie das Inhaltsverzeichnis (S.10) erkennen lässt, die Berufsnamen (Asmenvardžiai, susiję su žmogaus amatu) unter III. Übernamen (Pravardynas) behandelt. Aleksandras Vanagas (1999: 470f.) verzichtet in seiner Klassifikation der litauischen Familiennamen gänzlich auf die Ausgliederung der Berufsnamen. 3 Közvetett foglalkozásnevek esetében az embereket a foglalkozásukra jellemző eszközökről, termékekről, munkaruházatról és hasonlókról nevezik el, például a Mehlhose névvel egy péket, vagy a Kupfer névvel egy kovácsot. A közvetett foglalkozásnevek átmeneti helyet foglalnak el a foglalkozásnevek és a ragadványnevek között, mivel csak metonimikusan utalnak a foglalkozásra. Kunze (1998: 137). 4 A leggyakoribb német családnevek 1–14. helyét közvetlen foglalkozásnevek foglalják el, vö. Müller, Schmidt, Schneider, Fischer, Weber, Meyer, Wagner, Becker, Schulz, Hoffmann, Schäfer, Bauer, Koch, Richter. Csak a 15. helyen következik egy ragadványnév, a Klein. Forrás: TopNames 5000. Straipsniai / Articles 49 CHRISTIANE SCHILLER Porosz-Litvániában a litván eredetű közvetlen foglalkozásnevek közvetlen versenyben állnak a patronimikumokkal és a ragadványnevekkel. E különbségek elsősorban a két névrendszer eltérő kialakulásával magyarázhatók. A német családnevek rendszere lényegében a középkori városok összefüggésében formálódott, ahol a viszonylag nagy népsűrűség és a foglalkozásokhoz kötődő településszerkezet miatt éppen a foglalkozás kínálkozott névadó motívumként. Ezzel szemben Porosz-Litvániában kis léptékű településszerkezetek és csekély mértékű munkamegosztás (ennek megfelelően kevéssé differenciált foglalkozási struktúra) uralkodott; itt a családnevek kialakulása elsősorban patronimikus, azaz keresztnévalapú, valamint ragadványnévi névalkotási mintákra vezethető vissza. Az egyetlen kivétel a Kalwis családnév, amelyre alább még visszatérünk. A korpuszban szereplő névalakok bemutatásakor figyelembe kell venni, hogy a feljegyzést rendszerint németek készítették, akikről nem feltétlenül feltételezhető, hogy ismerték a litván nyelvet. Ennek megfelelően abból kell kiindulni, hogy a litván neveket pontatlanul, vagyis nem hanghűen adták vissza. Emellett számolni kell a litván névanyag német nyelvi rendszerbe való beilleszkedésének fonetikai és morfológiai szempontjaival is. A porosz-litván névalakokat itt eredeti írásmódjukban, a litván összehasonlító anyagot pedig a standard nyelvi helyesírással közöljük. A korabeli lejegyzési körülményeknek tulajdonítható változatokat nem kommentáljuk. 1. NÉVTÍPUSOK KÉPZÉSMORFOLÓGIAI ÉS GENETIKAI SZEMPONTBÓL A foglalkozásnevek az alapul szolgáló köznevek alapján, képzésmorfológiai szempontból egyszerű, származékos és összetett alakokra oszthatók. 1.1. Egyszerű alakok Egyszerű alaknak tekintjük itt mindazokat az eredeti litván lexémákat, amelyek szinkrón szempontból, a vizsgált időszakra (17–18. század) vonatkoztatva, 50 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Berufsnamen im Preußisch-litauischen sem származékként, sem összetételként nem elemezhetők. E meghatározás szerint a korpuszban egyedüli egyszerű alakokként a kálvis5 ‘kovács’ foglalkozásmegnevezésen alapuló névalakok mutathatók ki: Kalwis (K 53, K 140), Kalwies (K 20, K 32, K 35 és másutt), Calwis (K 131), illetve Calwies (K 35).6 Ez a tény a névalak nagy régiségére utal, amely a legkorábbi munkamegosztás kifejeződése. E foglalkozási terület kiemelkedő helyét valamennyi európai nyelvben a ‘kovács’ jelentésű közvetlen foglalkozásnevek nagy gyakorisága dokumentálja.7 1.2. Származékok A litván nyelv a -ius és a -ininkas (-inykas) derivációs affixumokkal cselekvőneveket képez. Ha a képzés alapja valamely eszköz vagy termék megnevezése, ezek foglalkozásmegnevezésként működnek, amelyekből közvetlen foglalkozásnevek keletkezhetnek. 1.2.1. -ius8. A -ius derivációs affixummal képzett foglalkozásmegnevezések összetett képzési folyamat eredményei: a szuffixálás mellett rendszerint tőbeli metatónia is végbemegy, vö. puõdžius a púodas alakhoz képest (Stundžia 2009: 127). Az ilyen típusú foglalkozásmegnevezésekre visszavezethető foglalkozásnevek a jelen korpuszban gyakoriak. A megfelelő köznév képzési alapja lehet örökszó, mint a Bal(l)nus (K 30 és másutt), a lit. bálnus ‘nyerges’ szóhoz kapcsolódóan (vö. lit. bálnas ‘nyereg’), a Girnus (K 20 és másutt) a lit. gĩrnius ‘malomkőfaragó’ szóhoz kapcsolódóan (vö. lit. gìrnos ‘malomkövek’), a Dirszus (K 32 és másutt) pedig a lit. diržius ‘szíjgyártó’ szóhoz kapcsolódóan (vö. lit. diržas ‘szíj’); ugyanakkor lehet jövevényszó is, mint a Bludszus (K 84 és másutt), a lit. bliùdžius ‘tálkészítő’ szóhoz kapcsolódóan (vö. lit. bliùdas ‘tál’, a nyugati orosz блюдо szóból), valamint a Kubillus (K 95) a lit. kubìlius ‘kádár’ szóhoz kapcsolódóan (vö. lit. kùbilas ‘dézsa’, az ófelnémet kubilo, középfelnémet kübel szóból). A vizsgált családnevekben a flexiós végződést megelőző mássalhangzó palatalitása rendszerint nincs jelölve. 5 Valamennyi standard litván referenciaalakot az LKŽe alapján idézzük. 6 Sowohl Pranas Skardžius (1943 [1996]: 379) als auch LKG I (§ 530) analysieren kálvis als Ableitung aus dem Verb ká lti mit dem Suffix -vis (Skardžius -vja-). Diese Interpretation hat aus diachroner Perspektive durchaus ihre Berechtigung, wird aber dem synchronen Befund nicht gerecht, da das Suffix -vis längst nicht mehr produktiv war und dementsprechend im betrachteten Zeitraum nicht mehr zur Bildung von Nomina agentis und damit zur Bildung von Berufsnamen verwendet wurde. 7 Eine entsprechende Übersicht bietet Kunze (1998: 117). 8 Zu diesem Wortbildungstyp s. Skardžius (1943 [1996]: 78). Straipsniai / Articles 51 CHRISTIANE SCHILLER 1.2.2. -inin kas9. A modern litván standardnyelvben is produktív -inin kas képzővel alkotott köznevek számos további foglalkozásnév alapjául szolgálnak. Ebben az esetben is az örökölt megfelelő szavak mellett kölcsönszavak is lehetnek a képzési alapok, amint az a Drawenings (K 100) példájában látható, amely a lit. draviniṅkas ‘méhész’ szóhoz kapcsolódik (vö. lit. dravė, illetve lit. draviš ‘méhkas’), a Laukenings (K 188) a lit. laukininkas ‘paraszt’ szóhoz (vö. lit. laũkas ‘mező’), illetve a Szardinings (K 131) a lit. žardininkas ‘kertész’ szóhoz (vö. lit. žardis ‘gazdasági udvar’); de kölcsönszavak is, mint a Kalkenings (K 116 és másutt), amely a lit. kalkininkas ‘mészégető’ szóhoz kapcsolódik (vö. lit. kálkis ‘mész’, az óalnémet kalk szóból10), a Kragenings (K 122 és másutt) a lit. krāgininkas ‘kannagyártó’ szóhoz (vö. lit. krāgas ‘korsó’, az óalnémet krōg szóból), illetve a Murenings (K 157) a lit. mūrininkas ‘kőműves’ szóhoz (vö. lit. mūras ‘fal’, a középfelnémet mūr(e), illetve az óalnémet mūre szóból). A -iniṅkas képző a vizsgált családnevekben a németre jellemző, hangsúlytalan szótagbeli magánhangzó-redukciót mutatja, ezért rendszerint -enings alakban jegyzik le. Alkalmanként olyan foglalkozásnevek is adatolhatók, amelyek olyan köznevekre vezethetők vissza, amelyeket egy tőből mindkét affixum felhasználásával képeztek; vö. Kurpenings (K 37), a lit. kùrpininkas ‘cipész’ szóhoz kapcsolódóan, valamint Kurpius (K 59 és másutt), a lit. kur̃pius ‘cipész’ szóhoz, továbbá Plitzus (K 90), a lit. plyčius ‘téglakészítő, téglaégető’ szóhoz, és Plietenings (K 117), a lit. plytininkas ‘téglakészítő, téglaégető’ szóhoz. 1.2.3. -ėjas11. A -ėjas egy további, ma is produktív képzőelem, amelyet cselekvőnevek képzésére használnak. A képzés alapjául itt az ige múlt idejű töve szolgál. Az ebben a korpuszban azonban alig adatolhatók olyan foglalkozásnevek, amelyek erre a képzővel alkotott foglalkozásmegnevezésekre vezethetők vissza. Itt mindössze egy ilyen foglalkozásnév volt igazolható: Audeyus (K 14), a lit. audėjas ‘szövő’ szóhoz kapcsolódóan. Ez az eredmény nagyrészt egybevág Zinkevičiuséval (2008: 539–548). Az Audėjas (541) mellett ő csak a Kalejas ‘kovács’ alakot említi (543). A történetileg jól adatolt ių-tövű audėjus12 nyilvánvalóan a más -ius végű foglalkozásmegnevezések mintáját követi. 1.3. Összetételek Az összetett köznévre visszavezethető közvetlen foglalkozásnevek száma csekély, ami megfelel a litván szóalkotásban az összetétel szerepének 9 Zu diesem Wortbildungstyp s. Skardžius (1943 [1996]: 140–148). 10 Valamennyi középfelnémet és óalnémet alakot az EWD alapján idézünk. 11 Zu diesem Wortbildungstyp s. Skardžius (1943 [1996]: 83f.). 12 Kurschat (1876: 204). LKŽe führt darüber hinaus Belege aus den Wörterbüchern von Konstantinas Sirvydas und Christian Gottlieb Mielcke an. 52 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Berufsnamen im Preußisch-litauischen Az összetételnek a litván szóalkotásban betöltött szerepe. Ezzel kapcsolatban megemlíthetők a megfelelő köznevekből képzett családnevek: Rupkalwis (K 139 és másutt), a lit. rùpkalvis ‘durva kovács’ szóhoz kapcsolódóan; Schaltkalwis (K 140), a lit. šáltkalvis ‘hidegkovács’ szóhoz; Kraule(y)dies (K 43 és másutt), a lit. kraujalėdỹs ‘érvágó, köpölyöző’ szóhoz; vagy Bandszerus (K 142 és másutt), feltehetően a lit. bandšėris ‘jószágot gondozó béres’ szóhoz. A Bandszerus esetében is feltételezhető az iu-tövű alak más iu-tövű foglalkozásmegnevezések általi befolyásolása, amennyiben helytálló a foglalkozásnévként való értelmezése. 1.4. Kölcsönszavak A közvetlen foglalkozásnevek külön csoportját alkotják azok a nevek, amelyek olyan foglalkozásmegnevezésekre vezethetők vissza, amelyeket a németből vagy szláv nyelvekből kölcsönöztek. A németből kölcsönzött megfelelő köznevek mind a (közép)felnémet, mind a (közép)alnémet kölcsönzési forrásokra visszavezethetők; vö. Zimmermons (K 123), a lit. cìmermonas alakhoz, a középfelnémet < mhd. zimmerman, Beckeris (K 30), a lit. bekėris alakhoz, a középfelnémet, illetve óalnémet < mhd. bzw. mnd. becker, Schipporus (K 104), a lit. šiporius alakhoz, az óalnémet < zu mnd. schipper ‘hajós’ szóból. A szlávból kölcsönzött közneveken alapuló közvetlen foglalkozásnevek lengyel és belarusz kölcsönszavakból egyaránt erednek, bár az egyes esetekben sokszor nem állapítható meg a pontos forrás; vö. Kawohl (K 146 és másutt), a lit. kavõlis ‘kovács’ szóhoz, a lengyel kowal, illetve a belarusz кавалъ alakból; Skambraks (K 31 és másutt), a lit. skámbrakas ‘muzsikus’ szóhoz, a lengyel skomoroch alakból; vagy Kažemecks (K 90 és másutt), a lit. kažemėkas ‘tímár’ szóhoz, a belarusz кажемяка alakból. Amint Zinkevičius korpusza (2008: 539–548) mutatja, a szláv kölcsönszavak között számos -orius végű foglalkozásnév található, amelyek a megfelelő belarusz -арь, illetve lengyel -arz képzésekre vezethetők vissza. Az ilyen típusú foglalkozásnevek nemcsak a litván foglalkozásnevek mintájául szolgáltak, például a Stiglorus (K 97), a lit. stiklõrius ‘üveges’ esetében13, hanem az újraelemzett -orius képző láthatóan a Schipporus (K 104), a lit. šiporius esetében a németből való kölcsönzésekben várható megfelelő -eris képzőt is felváltotta (vö. šiùsteris ‘cipész’), illetve a -ėris képzőt (vö. bėkėris ‘pék’).14 13 Skardžius (1931 [1998]: 264) nimmt für lit. stiklorjus eine Umbildung von wruss. стекларъ auf der Basis von lit. stìklas ‘Glas’ an. 14 A -orius képző által valószínűsített szláv közvetítés első látásra nem valószínű, mivel a megfelelő, németből kölcsönzött foglalkozásmegnevezés lengyelül Szyper (Linde V 633). Straipsniai / Articles 53 CHRISTIANE SCHILLER 2. NÉVTÍPUSOK SZEMANTIKAI SZEMPONTBÓL Bereits Zinkevičius (2008: 539–548), der eine umfassende Liste der litauischen Berufsnamen darbietet, hat eine entsprechende Klassifizierung vorgenommen. Er unterscheidet vier Subklassen: 1. Soziale Stellung, 2. Amt, 3. Handwerk, 4. Militärtär. Diese Subklassifizierung lässt sich durch Differenzierung der Berufsfelder im Bereich Handwerk erweitern. An dieser Stelle soll eine modifizierte Version der von Kunze (1998: 107f.) angeführten Klassifizierung zugrunde gelegt werden. Neben den aus den Berufsbezeichnungen hervorgegangenen direkten Berufsnamen werden, wenn diese selbst nicht greifbar sind, die von diesen gebildeten patronymischen Ableitungen berücksichtigt.15 1. Mezőgazdasági foglalkozások, erdő- és tógazdálkodás, ősfoglalkozások Laukenings (K 188) a lit. laukininkas ‘paraszt’ szóhoz, Szemenings (K 123) a lit. žėmininkas ‘paraszt’ szóhoz18, Uckeninck (K 133) a lit. ūkininkas ‘(nagybirtokos) paraszt’ szóhoz, Szard inings (K 131) a lit. žardininkas ‘kertész’ szóhoz, Bandszerus (K 142 és másutt) feltehetően a lit. bandžėris ‘az állatokat gondozó béres’ szóhoz, Kum(m)etz (K 154 és másutt) a lit. kūmetis ‘bérlőgazdaságban dolgozó cseléd’ szóhoz, Bandszus (K 50) a lit. bandžius ‘pásztor’ szóhoz19, Klaptschus (K 30 és másutt) a lit. klāpičius ‘béres’ szóhoz, Almonaitis (K 72) patronimikus név a lit. almonas ‘udvarmester’ szóhoz20, Drawenings (K 100) a lit. drąnininkas ‘méhész’ szóhoz. 15 Ezen áttekintés kritikai átolvasásáért és kiegészítő megjegyzéseiért Asta Urbonavičiūtė asszonynak tartozom köszönettel. 16 Mivel a lit. žėmininkas a ‘paraszt’ mellett a ‘szárazföldi lakos’ értelmezést is megengedi, ez a névalak potenciálisan származásnévként is besorolható. 17 E névalak esetében az LPŽ (I 186) a foglalkozásnévi értelmezés mellett a belarusz Бандзоў (a Бенедикт névből származó) személynévből való eredeztetést is lehetségesnek tartja. 18 A lit. almonas ‘udvarmester’ jelentésben jól adatolt a porosz-litván szótárakban, vö. Clavis Germanico-Lithvana (CIG): Hoffmann Álmonas, ó. M. (962); Hoffmutter Álmonene, ês. F. (965); Philipp Ruhig: Littauisch=Deutsches und Deutch=Littauisches Lexicon (RŽ), Hofmann bey der Pacht, ál=|| monas, ono, m. (208). Az LKŽe emellett Kristijonas Donelaitis Metai című művéből is közöl adatot: „×álmonas (vok. dial. homann) sm. (1) [K]; R208 dvaro pienininkas: Ir kaip kiaulės álmono – tik gėda sakyti – kiauliškas dainas dainuot ir žvieg į užsimanė K. Donel“. Ezért ezen a helyen az almonas értelmezésében — amely az Almonaitis névalak képzési alapja — a foglalkozásnévi értelmezés előnyben részesítendő az LPŽ-ben (I 89) potenciális lehetőségként felvetett, két tövű személynévből való származtatással szemben (ahol a hivatkozás: Almonáitis→AÍmonas→AÍmanas). Ezt az a tény is alátámasztja, hogy az LPŽ-ben (I 89) említett Álmonas és Almonáitis családnevek előfordulásai elsősorban olyan településekre vonatkoznak, amelyek a történeti porosz-litván terület közvetlen közelében találhatók; az almonas köznév erre a területre adatolt. 54 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Berufsnamen im Preußisch-litauischen 2. Élelmiszeripari foglalkozások Packawatsch (K 136) a lit. pakvočius ‘pék’ szóhoz, Beckeris (K 30) a lit. bėkėris ‘pék’ szóhoz, Meßeningkatis (K 166 és másutt) patronimikus név a lit. mėsininkas ‘mészáros’ szóhoz, Bruweleit (K 68) patronimikus név a lit. br(ī)uvėlė ‘sörfőző’ szóhoz, Piwor (K 122) a lit. pyvōras ‘sörfőző’ szóhoz. 3. Fémfeldolgozás Kalwis (K 20 és másutt) a lit. kálvis ‘kovács’ szóhoz, Kawohl (K 146 és másutt) a lit. kavõlis ‘kovács’ szóhoz, Rupkalwis (K 139 és másutt) a lit. rùpkalvis ‘durvavas-kovács’ szóhoz, Schaltkalwis (K 140) a lit. šáltkalvis ‘hidegkovács’ szóhoz, Kragenings (K 122 és másutt) a lit. krãginikas ‘kannagyártó’ szóhoz, Katillus (K 32 és másutt) a lit. katilius ‘serpenyőkovács’ szóhoz, Skauradszus (K 14) a lit. *skauradžius ‘serpenyőkovács’ szóhoz, Geledzus (K 64), illetve Gelleszus (K 114) a geležius ‘kovács, vaskereskedő’ szóhoz. 4. Famegmunkálás Discheratis (K 27 és másutt) patronimikus név a lit. dišerė ‘asztalos’ szóhoz, Deyluaitis (K 105) patronimikus név a lit. dailius ‘asztalos?’ szóhoz, Dilluwatis (K 77) patronimikus név a lit. dielius ‘deszkavágó’ szóhoz, Geldszus (K 64 és másutt) a lit. *geldžius ‘vályúkészítő’ szóhoz, Sketschus (K 37) a lit. skiečius ‘szövőfésű-készítő’ szóhoz, Kubillus (K 95) a lit. kubilius ‘kádár’ szóhoz; Butkkeraitis (K 8 és másutt) patronimikus név a lit. bùtkerė ‘kádár’ szóhoz, Radszus (K 32 és másutt) a lit. rãčius ‘kerékgyártó’ szóhoz, Stellmokatis (K 20) patronimikus név a lit. stėl̃mokas ‘kerékagy-készítő’ szóhoz. 5. Bőrgyártás és -feldolgozás Schicksnus (K 108 és másutt) a lit. šikšnius ‘tímár’ szóhoz, Kaßenecks (K 90 és másutt) a lit. kažemėkas ‘cserzővarga’ szóhoz, Kurpenings (K 37) a lit. kùrpininkas ‘cipész’ szóhoz, Kurpius (K 59 és másutt) a lit. kùrpius ‘cipész’ szóhoz, Schustereit (K 33 és másutt) patronimikus név a lit. šiùsteris ‘cipész’ szóhoz, Sapagus (K 75) a lit. *sopagius ‘csizmavarró’ szóhoz, Bal(l)nus (K 30 és másutt) a lit. balnius ‘nyerges’ szóhoz, DirsZus (K 32 és másutt) a lit. diržius ‘szíjgyártó’ szóhoz. 6. Textil- és szőrmeipar Schneid ereit (K 9 u.a.) lit. šneideris ‘szabó’ patronimikuma, Krautzuns (K 13 u. a.) lit. kraučius ‘szabó’ patronimikuma, Kepurnings (K 37) a lit. kepùrininkas ‘kalapkészítő’ szóból, Audeyus (K 14) a lit. audėjas ‘szövő’ szóból, Kaylus (K 63 u. a.) a lit. kai̇lius ‘szűcs’ szóból, Kuschnerus (K 85 u. a.), Kurschnorus (K 119) a lit. kušniėrius ‘szűcs’ szóból. 7. Építőipar Muren ingk (K 157) a lit. mūrininkas ‘kőműves’ szóból, Zimmermons (K 123) a lit. cìmermonas ‘ács’ szóból, Zimmernings (K 10) a lit. cìmerininkas ‘ács’ szóból, Kalkenings (K 116 u. a.) a lit. kálkininkas ‘mészégető’ szóból, Plitzus (K 90) a lit. plyčius ‘téglakészítő, téglavető’ szóból és Plietenings (K 117) a lit. plytininkas ‘téglakészítő, téglavető’ szóból, Stegus (K 58) a lit. stiėgius ‘tetőfedő’ szóból, Sticklus (K 150 u. a.) a lit. stiklius ‘üveges’ szóból, Stiglorus (K 97) a lit. stikliórius ‘üveges’ szóból. 8. Egyéb feldolgozóipar Bludszus (K 84 u. a.) a lit. bliūdžius ‘edényfoltozó’ szóból, Bludenings (K 20) a lit. bliūdininkas ‘edényfoltozó’ szóból, Podszus (K 30 u. a.) a lit. puõdžius ‘fazekas’ szóból, Girnus (K 20 u. a.) a lit. gìrnius ‘malomkőfaragó’ szóból, Rötzus (K 158), Retschus (K 162) a lit. rėčius ‘szitakészítő’ szóból Straipsniai / Articles 55 CHRISTIANE SCHILLER 9. Szolgáltatások Kartzaunings (K 113) a lit. karčiauniṅkas ‘kocsmáros’ szóból, Kraule(y)dies (K 43 u. a.) a lit. kraujaleidýs ‘érvágó, köpölyöző’ szóból, Waßenings (K 126) a lit. važininkas ‘fuvaros’ szóból, Maynus (K 123 u. a.) a lit. mai̇nius ‘csaló, kereskedő’ szóból, Kuptschus (K 157), Kubzus (K 57) a lit. kūpčius ‘kereskedő’ szóból. 10. Hivatalok Bormeistratis (K 25) a lit. bormeistras / burmistras ‘polgármester’ patronimikuma, Golmisteras (K 154) a ném. Garnmeister ‘a halászmester helyettese’ szóból (Wenskus 1990, 48), Patabuleit (K 53) feltehetően a lit. patóbelis ‘egyházfi, templomszolga’ patronimikuma, Starrost (K 139 u. a.) a lit. stórasta ‘(település-)vezető’ szóból, Lautzas (K 108 u. a.) a lit. laũčas ‘vadőr’ szóból, Packmoratis (K 30) a lit. pakamórė ‘uradalmi felügyelő’ patronimikuma, Waßna (K 120 u. a.) nyilvánvalóan a lit. važnas ‘futár, hírnök’ szóból. 11. Katonai Scherwenings (K 186) a lit. šárūniṅkas ‘fegyvermester’ szóból, Straltzuhns (K 49) a lit. strėlčius, strielčius ‘íjász’ patronimikuma. 12. Egyéb Schipporus (K 104) a lit. šiporius ‘hajós’ szóból, Bugeningk (K 97 u. a.) feltehetően a lit. būgnininkas ‘dobos’ szóból, Skambraks (K 31 u. a.) a lit. skámbrakas ‘zenész, muzsikus’ szóból, Birbindschus (K 128 u. a.) a lit. birbinčius ‘sípos’ szóból. 4. A GYAKORISÁG: A POROSZ–LITVÁN TERÜLET 10 LEGGYAKORIBB KÖZVETLEN FOGLALKOZÁSNEVE A közvetlen foglalkozásnevek mennyiségi felmérése az eltérő helyesírási formák miatt rendkívül nehéznek bizonyul. Ezenfelül sok foglalkozásnév csak a megfelelő apai ági képzések révén ragadható meg. Ezért ezen a ponton célszerűnek tűnik, hogy a közvetlen foglalkozásnevek mellett az ezekből képzett patronimikus és pentheronimikus formákat19 is figyelembe vegyük, mivel csak így állapítható meg az adott köznév névalkotó potenciálja. Egy közvetlen foglalkozásnév valamennyi írásváltozatát, valamint annak összes közvetlen patronimikus és pentheronimikus származékát figyelembe véve a következő kép rajzolódik ki. Amint a táblázat mutatja, a „kovács”, „szabó” és „bognár” jelentésű foglalkozásneveket kivéve a gyakoriság tekintetében alig van párhuzam a német családnevekkel. A feltárt gyakorisági mintázat inkább a porosz–litván terület falusias településszerkezetét tükrözi, a sajátos foglalkozási területek dominanciájával. 19Pentheronimikusnak azokat a névformákat nevezzük, amelyek az após névformáiból képződnek a vő megnevezésére. 56 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Berufsnamen im Preußisch-litauischen 1. TÁBLÁZAT: A leggyakoribb közvetlen foglalkozásnevek és származékaik Összesen | A névviselők száma | A foglalkozásnévből képzett patronimikus és pentheronimikus származékok viselőinek száma 1. | KALVIS ‘kovács’ | 74 | 11 | 63 2. | ŠNEIDERIS ‘szabó’ | 45 | 11 | 34 3. | PUODŽIUS ‘fazekas’ | 39 | 17 | 22 4. | BUTKERĖ ‘kádár’ | 28 | 0 | 28 5. | BALNIUS ‘nyerges’ | 21 | 19 | 3 6. | RAČIUS ‘kerékgyártó, bognár’ | 19 | 6 | 13 7. | KURPIUS ‘cipész’ | 15 | 3 | 12 8. | KAŽEMĖKAS ‘tímár’ | 15 | 13 | 2 9. | DIŠERĖ ‘asztalos’ | 11 | 1 | 10 10. | KUBILIUS ‘kádár’ | 10 | 7 | 3 11. | KUMETIS ‘béres’ | 10 | 3 | 7 5. PROBLÉMÁK A. Elhatárolási problémák Nem minden feltételezett közvetlen foglalkozásnév motivált közvetlen foglalkozásnévként. Kapcsolatok mutatkoznak mind a közvetett foglalkozásnevekkel, mind a ragadványnevekkel. A Klebons családnév viselőinek ősénél (K 154) például nem jöhet szóba a lelkészi hivatal betöltése; vö. lit. klebõnas ‘lelkész’. A lelkészek rendszerint kiváltságos, többnyire német nyelvű rétegekből kerültek ki, amelyek már korán örökölhető családnevekkel rendelkeztek. Tevékenységük így már nem befolyásolhatta a családnevek kialakulását. A Klebons név ezért csak közvetett foglalkozásnévként értelmezhető, például egy potabel, azaz egyházi szolga megnevezéseként, vagy ragadványnévként; ez utóbbi esetben a névadási motívum például a névviselő mély vallásossága lehetett. Hasonlóképpen problematikus azokat a családneveket a közvetlen foglalkozásnevek közé sorolni, amelyek állítólag a társadalmi helyzetet fejezik ki. Nyilvánvaló, hogy a Karalus családnév viselői (K 43 és mások) (vö. lit. karãlius ‘király’) nem töltötték be a királyi tisztséget. Inkább arról van szó, hogy Straipsniai / Articles 57 C H R I S T I A N E S C H I L L E R arra lehet következtetni, hogy a Karalus esetében olyan ragadványnévről volt szó, amely viselőjét bizonyos társadalmi tulajdonságai alapján jellemezte. Ezzel szemben a Bajohr családnév (K 109) esetében, amely a litván bajōras ‘nemes’ szóból származik, tekintettel arra, hogy ez a melléknév már a 16. században egyértelműen a névviselő társadalmi helyzetének jelölésére szolgált,20 feltételezhető a megfelelő kapcsolat. Itt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a szóban forgó melléknév ellentétes jelentésben is használható volt, vagyis egy különösen szegény ember megnevezésére.21 Ez az összefüggés a Didžiūnas ‘nemes, nagybirtokos’ családnév egyes változatainak viselőire is érvényesnek látszik. Így például Albas Dizuns mindössze 0,15 g (hufen) földet művel, messze a falu legkisebb területét.22 Az antonimikus használat lehetősége a társadalmi helyzetet tükröző családneveket közelíti a ragadványnevekhez, és amellett szól, hogy ne soroljuk őket a közvetlen foglalkozásnevek közé. B. A szabómesterség problémája Eddig abból indultak ki, hogy a Schneiderei egy eredetileg német családnévből létrejött litván apai névképzés.23 Ezzel szemben az szól, hogy ez a név a németországi porosz-litván eredetű családnevek között 741 névviselővel az 5. helyet foglalja el, a Naujoks (1432), a Kalweit (915), a Rudat (751) és a Petereit (742) után,24 miközben azok a litván apai névképzések, amelyek alapja egy német foglalkozásmegnevezés, jóval ritkábbak. Igaz, a Schneider név a német névrendszeren belül is 108291 előfordulással szerepel25 20 In Diehlmann (2006: 237) wird die Sozialstruktur des Ortes Wittgirren (Kreis Tilsit) wie folgt beschrieben: „Zu Widdigire seint ein bayor, ein halbzinsner vnd 6 scharwergker“. Der „bayor“ wird mit dem entsprechenden Beinamen als Jacubel Baior angeführt. 21 Diese Verwendung von lit. Bajoras dokumentiert Butkus (2005: 155) ‘7. neturtingas’. 22 K 25 a Dinglaucken hivatalhoz tartozó Wandlauszen település lakóiként és az általuk művelt hufenek birtokosaiként a következőket sorolja fel: „Pritzck. Aredatis 2 g, Jurg Kundrugs 1 g, Ensk. Waschkuns 1,15 g. Hans Polluckatis 1 g, Albas Dizuns 0,15 g“. 23 Vgl. Vanagas (1989: 964) „Šneideraitis [...] Šneideráitis [...] – žr. Šneideris“, „Šneideris [...]. Plg. Šneidaris, Šneider ys (žr.). Iš vok. Schneider, Schneiders (M. Gottschald, 1954, p. 521; H. Bahlow, 1967, p. 464)“. Kohlheim/Kohlheim (2005: 542) „Schneiderei: ursprünglich in Ostpreußen verbreitete patronymische Bildung zu →Schneider mit dem litauischen Suffix –eit.“ Ebenso auch Schiller (2008: 40). 24 Forrás: TopNames5000. Vö. még Schiller (2008: 40). 25 Forrás: TopNames5000. 58 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Berufsnamen im Preußisch-litauischen a harmadik leggyakoribb név, a gyakoriság szempontjából közvetlenül szomszédos családnevek, például a Müller (1.), a Schmidt (2.), a Fischer (4.) és a Weber (5.) litván apai névképzései azonban egyáltalán nem vagy csak szórványosan adatolhatók; vö. Schmittat (57), Fischereit (7).26 Ebből arra kell következtetni, hogy a Schneider német családnév helyett a németből átvett Šneideris foglalkozásmegnevezést és az abból képzett litván családnevet kell rendszerint a Schneidereit apai névképzés alapjának tekinteni. Tekintettel arra, hogy a családnevek végződése gyakran elmarad, a korpuszban adatolható Schneider névalakot, különösen akkor, ha egyértelműen litván utónév kapcsolódik hozzá, a litván šneideris megfelelőjének kell tekinteni. Ebből következően más, kezdetben német családnévként azonosított névalakok is a porosz-litván foglalkozásnevek csoportjába sorolhatók, amennyiben egyértelműen litván névviselőkre vonatkoznak. Ezt többek között a Kleinschmidt (vö. Crisas Kleinschmidt, K 25) és a Schuster (vö. Johnis Schuster, K 132) névalakok esetében érdemes megfontolni; ezeknél a családnevek litván végződéseit feltehetőleg nem jegyezték fel, így az integráció mértéke nem állapítható meg. Ezek a nevek az illető által végzett tevékenységről tájékoztatnak, ezért közvetlen kapcsolatban állnak a névviselővel, illetve közvetlen őseivel. Ezzel szemben azok a német foglalkozásnevek, amelyek Porosz-Litvániában a német névviselők későbbi bevándorlásának köszönhetően terjedtek el, ahogyan többek között Urbonavičiūtė korpusza (2005) is dokumentálja őket, nem értelmezhetők ebben az értelemben. Csupán egy példát említve, a Bergmann családnév sem kapcsolódik a történeti porosz-litván munkavilághoz. c. A közvetlen foglalkozásnevekből képzett apanévi családnevek Amint a leggyakoribb foglalkozásnevek jegyzéke mutatja, sok foglalkozásnév csak az általuk képzett apanévi családnevek révén ragadható meg. Ez a megfigyelés kétféleképpen értelmezhető. Egyrészt úgy, hogy a nevek kialakulása és megszilárdulása az adatgyűjtés időpontjára, 1736-ra már nagyrészt lezárult, és a családnevek csak a megfelelő apanévi alakokon keresztül hagyományozódtak tovább. Az itt vizsgált családnevek azonban nem mindegyikénél azonos a foglalkozásnevek és az azokból származó apanévi képzések aránya. Emellett egy másik szempontot sem szabad szem elől téveszteni 26 Forrás: http://christoph.stoepel.net/geogen/v3/Default.aspx Straipsniai / Articles 59 CHRISTIANE SCHILLER : mivel a névadás rendszerint a foglalkozás gyakorlásának megkezdése előtt történt, a később folytatott foglalkozásnak a névadásban láthatólag csak csekély szerepe volt, amennyiben már letelepedett, vagyis nem betelepült tagról van szó a faluközösségben. A gyermekek elnevezésekor az apa által űzött foglalkozás nagyobb jelentőséggel bírt. A megfelelő foglalkozásmegjelölés és az abból képzett foglalkozásnév az adott apanévi családnevek képzésekor versenyzett az elsődleges, vagyis az apa keresztnevéből képzett apanévi alakokkal, valamint az apa ragadványnevéből képzett apanévi alakokkal. Az egyes apanévi képzések versengése például a következő adatban mutatkozik meg: Tumschas Jäckstait oder Schneiderait (K 123); a foglalkozásnévből képzett apanévi alakot itt másodlagos névként jegyezték fel. ÖSSZEFOGLALÁS Amint a jelen vizsgálat rámutat, a litván foglalkozásnevek nagyobb figyelmet érdemelnek az onomasztikai kutatás részéről. Mivel — ahogyan itt világossá vált — a foglalkozásnevek rendszerint nem metaforikus és nem metonimikus használatából kell kiindulnunk, a ragadványnevek közé sorolásuk, ahogyan az a litván kutatásban szokásos, felülvizsgálatra szorul. Inkább itt is a foglalkozásneveket kell önálló névosztályként kezelni, a német nyelvű kutatásban megszokott módon. A megfelelő köznevekhez fűződő szoros kapcsolatuk révén a foglalkozásnevek viszonylag jól azonosíthatók. A foglalkozásmegjelölések ismert, itt ismét feltárt képzési mintái alapján az itt összegyűjtött foglalkozásnevek némelyike olyan foglalkozásmegjelölésekre vezethető vissza, amelyek eddig még nem szerepeltek az LKŽ-ben. Ez jelzi, milyen lehetőségeket rejthet a porosz-litván névkincs szisztematikus feltárása a litván lexikológia számára. A litván foglalkozásnevek ezenkívül lehetővé teszik, hogy megállapításokat tegyünk a litvánok által űzött foglalkozási területekről. A porosz-litván szótárakban fennmaradt foglalkozásmegjelölések nem mindegyike jelenik meg a névkincsben is. A jellegzetesen városi foglalkozásokra utaló foglalkozásnevek, mint például az aukskalis ‘ötvös’ vagy a ziegor(i)ninkas ‘órás’, a jelen korpuszban nem voltak kimutathatók. A foglalkozásnevekben képviselt egyes szakmák gyakorisága inkább Porosz-Litvánia falusias településszerkezetét tárja elénk. Bár a porosz-litván közösségek társadalmi szerkezetére vonatkozó megállapítások részben legalább a foglalkozásmegjelölések megadásából is levonhatók a 60 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Berufsnamen im Preußisch-litauischen Bár adóösszeírások, egyházi anyakönyvi bejegyzések stb. révén lehetséges, az így közvetített kép a tevékenységi területekről mégis hiányos, mivel az ilyen jegyzékek rendszerint csak egy személy fő keresőtevékenységét tüntetik fel. A mellékkeresetként végzett tevékenységek sokasága így figyelmen kívül marad. Ezek a családnevekben jelennek meg előttünk, és ezáltal a falusi munkamegosztás további szempontjait dokumentálják. Nem csupán a porosz–litván foglalkozásnevek kutatása nyit meg tehát sokféle perspektívát. IRODALOM Butkus Alvydas 1995: Lietuvių pravardės. Kaunas: Æsti. CIG – CLAVIS GERMANICO-LITHVANA; LMAB RS: f. 137 13–14. – Clavis Germanico-Lithvana. Rankraštinis XVII amžiaus vokiečių–lietuvių kalbų žodynas 1–2, összeállította Vincentas Drotvinas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995–1997; 3–4. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas (I. rész az 1. és 2. kötetben; II. rész a 3. és 4. kötetben; Addenda [= IIA] a 4. kötetben, 1135–1184. o.). Diehlmann Hans Heinrich 2006: Die Türkensteuer im Herzogtum Preußen 1540. Memel–Tilsit (Sonderschriften des Vereins für Familienforschung in Ost- und Westpreußen e. V. 88/2). Hamburg: Selbstverlag des Vereins. EWD – Pfeifer Wolfgang 1989: Etymologisches Wörterbuch des Deutschen. Berlin: Akademieverlag. Fleischer Wolfgang 1964: Die deutschen Personennamen. Berlin: Akademieverlag. K – Kenkel Horst. Hivatásos parasztok és kölmérek Észak-Kelet-Poroszországban 1736 körül (A Kelet- és Nyugat-Poroszországi Családkutató Egyesület különkiadványai 9). Hamburg: az egyesület saját kiadása, 1972. Kohlheim Rosa, Kohlheim Volker 2005: Duden. Familiennamen. Herkunft und Bedeutung von über 20 000 Nachnamen. Mannheim, Leipzig et al.: Dudenverlag. Kunze Konrad 1998: dtv-Atlas Namenkunde. Vor- und Familiennamen im deutschen Sprachgebiet. München: Deutscher Taschenbuchverlag. Linde V – Linde Samuel Bogumił. A lengyel nyelv szótára 5. Lwów: Ossoliński Nemzeti Intézet, 1859. LKG I – Lietuvių kalbos gramatika 1. Vilnius: Mintis, 1965. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas, elektronikus változat, szerkesztőbizottság: Gertrūda Naktinienė (főszerk.), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008. www.lkz.lt. Straipsniai / Articles 61 CHRISTIANE SCHILLER LPŽ I–II – Lietuvių pavardžių žodynas 1–2, szerk. Aleksandras Vanagas. Vilnius: Mokslas, 1985–1989. RŽ – Littauifch=Deutfches und Deutfch=Littauifches Lexicon [...] Philipp Ruhig, Walterkehmen lelkésze és seniora, Inſterburg főhivatalából. K̊önigsberg, nyomtatta és kiadta I. H. Hartung, 1747. S c h i l l e r C h r i s t i a n e 2008: Porosz–litván eredetű családnevek a Német Szövetségi Köztársaságban. – Zunamen 3.1, 38–58. S k a r d ž i u s P r a n a s 1998 [1931]: Die slavischen Lehnwörter im AltLitauischen. – Pranas Skardžius. Rinktiniai raštai 4. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1998. S k a r d ž i u s P r a n a s 1996 [1943]: Lietuvių kalbos žodžių daryba. – Pranas Skardžius. Rinktiniai raštai 1. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996. S t u n d ž i a B o n i f a c a s 2009: A köznyelvi litván akcentológia. Vilnius: Egyetemi Kiadó. TopNames5000. Az interneten: http://christoph.stoepel.net/geogen/v3/Software.aspx (19.03.2012). U r b o n a v i č i ū t ė A s t a 2005: Klaipėdos krašto lietuviškos ir vokiškos profesinės kilmės pavardės etnolingvistiniu požiūriu. – Filologija 10, 84–88. V a n a g a s A l e k s a n d r a s 1999: Pavardės. – Lietuvių kalbos enciklopedija, red. Vytautas Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 466–472. W e n s k u s R e i n h a r d 1990: Namengebung und Namenwechsel im nordöstlichen Ostpreußen in der frühen Neuzeit. – Altpreußische Geschlechterkunde, Neue Folge 20, 27–142. Z i n k e v i č i u s Z i g m a s 1977: Vilniaus lietuvių asmenvardžiai XVII a. pradžioje. Vilnius: Mokslas. Z i n k e v i č i u s Z i g m a s 2008: Lietuvių asmenvardžiai. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Foglalkozáshoz kapcsolódó személynevek a porosz litván nyelvben Ö S S Z E F O G L A L Ó Amint ez a tanulmány kimutatja, a foglalkozással kapcsolatos személynevek a porosz litván nyelvben is külön személynévosztályt alkotnak. Közvetlen, azaz metonímia- és metaforamentes használatuk nem teszi lehetővé, hogy a ragadványnevek osztályába soroljuk őket. A közvetlenül a foglalkozással kapcsolatos személynevek foglalkozásokat jelölő köznevekből erednek, és e lexikai osztályra jellemző szóalkotást példázzák, vö. a –ius, –ininkas és –ėjas képzőkkel alkotott származékokat, valamint az összetételeket. A foglalkozással kapcsolatos személynevek egy másik csoportja ki- 62 Acta Linguistica Lithuanica LXVI Berufsnamen im Preußisch-litauischen a szláv (lengyel és belarusz) nyelvekből, valamint a németből különböző időszakokban kölcsönzött foglalkozásnevekből ered. A cikkben javasolt, a foglalkozással kapcsolatos személynevek tizenkét szintű osztályozása lehetővé teszi, hogy a megfelelő foglalkozási terület szerint különböztessük meg őket. A statisztikai elemzés kimutatta, hogy a kézműves termelés területén űzött foglalkozásokat jelölő, foglalkozással kapcsolatos személynevek (pl.: Schmied ‘kovács’, Schneider ‘szabó’, Töpfer ‘fazekas’, Böttcher ‘kádár’, Sattler ‘nyerges’, Radmacher ‘kerékgyártó’, Schumacher ‘cipész’, Gerber ‘tímár’ és Tischler ‘asztalos’), rendkívül gyakoriak. Nem minden, foglalkozás- vagy szolgálatnevekből eredeztethető családnév értelmezhető közvetlenül a foglalkozáshoz kapcsolódó személynévként. Esetenként ragadványnévként is magyarázhatók. Beérkezett: 2012. január 7. CHRISTIANE SCHILLER Humboldt-Universität zu Berlin Német Nyelvi és Nyelvészeti Intézet Unter den Linden 6, D-10099 Berlin, Deutschland [email protected] Straipsniai / Articles 63