Mikalojaus Daukšos raštų ilgosios šaknies „sta“ kamieno veiksmažodžiai

RAIMONDA ŠARKYTĖ Klaipėdai Egyetem Kutatási területek: baltisztika, az ige története. MIKALOJAUS DAUKŠA ÍRÁSAIBAN ADATOLT, HOSSZÚ TÖVŰ STA TÖVŰ IGÉK Sta tövű, hosszú gyökerű igék Mikalojus Daukša írásaiban Ö S S Z E F O G L A L Ó A cikk Mikalojus Daukša írásaiban adatolt, hosszú gyökerű sta tövű igéket elemzi. A vizsgált típusba tartozó adatolt igéket különböző szempontokból vizsgálja: tárgyalja az igék morfológiáját (a jelen és a múlt idő szerkezetét), morfonológiáját (vokalizmusát, konsonantizmusát, a magánhangzó-váltakozás eseteit), valamint a konstrukciós kódolás sajátosságait a kategorikus szemantika szempontjából. Daukša igéit Martynas Mažvydas és Jonas Bretkūnas igerendszereivel, a litván nyelvjárások és a mai litván nyelv adataival veti össze, hogy tisztázza a lexémák földrajzi elterjedését és kronológiáját, valamint a szerkezeti változások indítékait. Ö S S Z E F O G L A L Á S A cikk a Mikalojus Daukša írásaiban adatolt, hosszú gyökerű sta tövű igéket vizsgálja. A szóban forgó igéket különböző szempontok alapján elemzi: figyelembe veszi morfológiájukat (a jelen és a múlt idejű alakok szerkezetét), morfonológiájukat (a vokalizmust, a konsonantizmust, a magánhangzó-váltakozás eseteit), valamint a konstrukciós kódolás sajátosságait a kategorikus szemantika vonatkozásában. A Daukša műveiben adatolt igék szerkezetét összeveti Bretkūnas és Mažvydas régi írásaiban, továbbá a litván nyelvjárásokban és a mai litván nyelvben található szerkezettel. A kutatás célja az adatolt lexémák lokalizációjának és kronológiai rétegeinek meghatározása, valamint a szóban forgó igék változási okainak feltárása. K U L C S S Z A V A K: Daukša, ige, infixum, sta tő, gyökérstruktúra, nyelvjárások, régi írások. K U L C S S Z A V A K: Daukša, ige, infixum, sta tő, gyökérstruktúra, nyelvjárások, régi szövegek. Straipsniai / Articles 9 RAIMONDA ŠARKYTĖ 0. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK 0.1. A tanulmány tárgyát a Mikalojaus Daukša írásaiban (Postilėje és Katekizme) adatolt, hosszú tövű sta tövű igék képezik¹. E szerző műveiben 87 betoldásos és sta tövű igét találtunk: közülük 30 betoldásos, 57 pedig sta tövű, utóbbiak közül 49-nek hosszú magánhangzó van a tövében. Tágabb kontextuális perspektívából Daukša igerendszerét kortársai, Martynas Mažvydas és Jonas Bretkūnas igerendszerével vetjük össze. Mažvydas írásaiban 17, Bretkūnas Bibliájában pedig 43 hosszú tövű sta tövű ige adatolható. E szerzők igerendszereinek sajátosságait alább a litván nyelvjárások és a mai litván nyelv adataival vetjük össze. A közép-litván nyelvváltozatot szemléltető Daukša-írásokat számos szempontból vizsgálták², ám e szerző műveiben a hosszú tövű sta tövű igék részletes leírása még hiányzik. A Sta tövű igék népes igecsoportot alkotnak, a keleti balti nyelvekben terjedtek el a legszélesebb körben, és olyan sajátos jegyekkel rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket más szerkezeti típusoktól. A Sta tövű igék fejlődésében különös jelentősége volt a kategorikus szemantikának: a mai litván nyelvben a sta formáns leggyakrabban önként bekövetkező, terminatív cselekvést és egy állapot fokozatos megváltozását fejezi ki; egyes sta tövű igék causativa / resultativa oppozíciót alkotnak (vö. verčia / virsta, gręžia / grįžta, rūgsta / rūgsta, diegia / dygsta stb.), és rezultativ folyamatot jelölnek (a sta tövű igékről és fejlődésükről bővebben lásd Pakalniškienė 1995, továbbá Kazlauskas 1968: 333, Kuiper 1937: 202–203). A sta tövű igék jelentős része denominális vagy deadjektivális képzésű, ezért többnyire a tövükül szolgáló szóhoz kapcsolódó átalakuló állapotot, annak változását jelenti: šilpti, vargti, álkti, il̀gti, kálsti (bővebben lásd Pakalniškienė 2000: 71–89). A mai litván nyelvben (ritka kivételektől eltekintve) a sta tövű alakok optimálisan valósítják meg a szemantikai és morfológiai kódolás aszimmetriáját, és megfelelnek a konstrukciós ikonicitás elvének, mivel a sta tő az önként bekövetkező cselekvés jelentését és/vagy az intranzitivitás kategóriáját fejezi ki³. Morfonológiai szerkezetük tekintetében a sta tövű igék tövében rövid vagy hosszú magánhangzó állhat (pas- 1 A rövid tövű, betoldásos és sta tövű igéket, amelyeket Mikalojaus Daukša műveiben találtunk, már tárgyaltuk; lásd Pakalniškienė, Šarkytė 2012. 2 Daukša akcentológiai kérdéseit Pranas Skardžius vizsgálta, a névmások szerkezetét Albertas Rosinas (2001) írta le, Daukša írásstílusát, szókincsét és a fordítás nyelvének sajátosságait Jonas Palionis (1979, 1995) elemezte; Jurgis Lebedys (1963, 1977) az atematikus igéket kutatta (Algirdas Sabaliauskas 1957: 77–114), a régi írásokban szereplő visszaható igék elemzését Audronė Kaukienė (2006) adta közre; az egyes betoldásos és sta tövű igetípusokat Vitalija Kapsevičienė (2002, 2003) írta le. 3 Csak kevés igére jellemző a tranzitivitás kategóriája; leggyakrabban prefixumos alakokban fordul elő, vö.: išvysta, užmiršta, išgirsta, mėgsta. 10 Acta Linguistica Lithuanica LXVII Mikalojaus Daukšos raštų ilgosios šaknies sta kamieno veiksmažodžiai Ehhez a típushoz azok a sta tövű igék tartoznak, amelyeknek a tövében nem változik a magánhangzó-állomány – alapjukat hosszú magánhangzó, kettőshangzó vagy vegyes diftongus alkotja –, múlt idejükben pedig o-tövű alakok állnak. Az újabb rétegbe tartozó (kettős morfológiai jellemzésű) sta tövű igék jelen idejű tövében megnyúlt q, ę, y, ū magánhangzók találhatók, amelyek az n betoldásának eltűnése után keletkeztek s, š, z, ž előtt: mąžta, šąšta, gęsta, vysta, dūžta. Az alapvető sta tövű igék főalakjaiban a magánhangzó-váltakozás nem jellemző; rendszerint arra törekednek, hogy a magánhangzó-állományt minden főalakban egységesítsék. A sta tövű igék mássalhangzó-szerkezete igen változatos; az összetettebb tőszerkezet különösen a hosszú tövű igékre jellemző. 1. MIKALOJAUS DAUKŠA HOSSZÚ TÖVŰ STA TÖVŰ IGÉI 1.1. Daukša írásaiban 49 hosszú tövű ige adatolható; közülük 25 tövében hosszú magánhangzó van, 4 ige tőmagját kettőshangzó alkotja, 20 ige tövében pedig vegyes diftongus található. Ehhez a szerkezeti igetípushoz kizárólag sta tövű igék tartoznak. Az 1. táblázat a Daukša, Mažvydas és Bretkūnas szövegeiben adatolt valamennyi példát közli. A tőbeli magánhangzó hosszúságának jelölése a vizsgált szerző írásaiban problémás; a magánhangzót sok esetben diakritikus hangsúlyjellel jelölik, amely aligha tükrözi a magánhangzó hosszúságát, ezért a hosszú magánhangzónak nincs megkülönböztető grafikus jelölése (vö. az alakokat: nulūf-ta DP 213,44, plūfta DP 580,14, užrikbta DP 463,10, wikfta DP 508,46, iždikfta DP 487,11 / iždigfta DP 99,33 stb.). A kérdéses igék összevetése más régi írások adataival ugyancsak bizonytalanságokat vet fel, mivel sem Mažvydas, sem Bretkūnas írásaiban nincs következetes grafikus jelölése a hosszú magánhangzóknak, kivéve Bretkūnas néhány alakját, amelyek mintha a hosszú tőbeli magánhangzót tükröznék; vö. papijkfti BB12, 6, pakljda BB154, 3 (j és ij = y), plūfta BB293, 25, įchplūdę BB141, 31⁴. A vizsgált igéket a litván nyelvjárások és a köznyelvi litván adatai alapján tekinthetjük hosszú tövű igéknek: a nyelvjárásokban és a mai litván nyelvben szerkezetük stabil, a hosszú magánhangzó minden paradigmában megmarad, váltakozó alakok nincsenek, ezért nincs okunk feltételezni, hogy a Daukša által adatolt alakokban a rövid tőbeli magánhangzó volt túlsúlyban. Az alábbiakban a régi írások jelen idejű alakjainak jegyzéke következik, az igék tőbeli magánhangzó-állományának figyelembevételével: 4 Másfelől az ū magánhangzó hosszúságát e szerző írásaiban nagyon következetlenül jelölik; vö. a BB alakjait: plu-ftanczę, plūftanczę, plūftanczę; a köznyelvi pakūrti – múlt idő, egyes szám harmadik személy: pakūrė; bővebben lásd Raudienė 2001: 16. Straipsniai / Articles 11 RAIMONDA ŠARKYTĖ 1. TÁBLÁZAT. A jelen idő alakjainak jegyzéke a régi írásokban Daukša Mažvydas Bretkūnas 1. A. TŐBEN HOSSZÚ MAGÁNHANGZÓT TARTALMAZÓ IGÉK užblė̇tancʒėa DK 161,13 – – iždįgłta DP 99,33 iždįkłta DP 487,11 – įſchdigłta BB552, 23 iufſta DP 462,29 iſijūſta DP 312,15 – – ſulįgłta DP 59,28 ſulįgłtame DP 296,5 ſulįgłtancʒius DP 217,27 – – pralobſta DP 4,9 – pralobſta BB326, 47 nuluſta DP 213,44 nulū́ta DP 484,19 – – megſta DP 40,13 mêgſti DP 10,28 [mêgėme DP 110,26] [panegįáma DP 623,50] pamêgſta DP 378,4; DP 435,38 pamêkſta DP 213,48; pamêgſta DP 395,5 megſta GK II 452 mekſta GKII 338 mekſta BB551, 19 meginog DP 489(490),22 megingatható DP 406,21 megrendülve DP 389,47 [megingathatatlan DP 46,39] – meginog BBJoz2,16 – – megrészegedni BB12, 6 árad DK 180,19 árad DP 238(138),48; DP 370,1; DP 580,14 kiárad DP 580,40 kiárad DP 626,23; kiárad DP 251,2; elárad DP 626,23 – árad BB293, 25 [áradat BB354, 2] elhallgat DP 463,10 – – megromlik DP 86,42∞ – – megreped DP 13,1∞ – – kialszik DP 104,8 kialszik DP 500,17, DK 169,4 kialszom DK 169,3 – [megszűnik BB18, 10] vágyik DK 175,16 vágyik DP 36,10 vágyik GKII 447 – 12 Acta Linguistica Lithuanica LXVII Mikalojaus Daukšos írásainak hosszú tövű sta tövű igék Daukša Mažvydas Bretkūnas trôkβta DK 104,17; DK 155,22 trôkβtu DK 135,7; DK 140,22 trôkβtamę DK 51,10 trôkβtanti DK 106,4; trôkβtaſis DP 399,20 wikſta DP 508,46 – – iβwſſta DP 287,4 – kivirágzik BB284, 50 prazílta DP 303,42 – – 1B. VEGYES KETTŐSHANGZÓT TARTALMAZÓ GYÖKŰ IGÉK alkſta DP 533,39, DK 104,16 alkſtáncžius DP 475,29; alkſtancžiam DP 523,5 alkſtat GAm alxtanczus GK I 170 – âlpſta DP 66,11, âlpſtati DK 162,20 – apalpſtant BB544, 32 nugáltáś DP 80,40 nenugſgaſt’ DP 446,37∞ teſſinūſigſt GK II 514 – ižgîrſta DP 248,22 – – grîβta DP 236,4; DP 162,45 griβta DP 236,4 apgrîβta DP 9,16; atgrîβta DP 549,1; nugriβta DP 328,50; pagrîβta DP 382,45; fugriβta DP 120,36; DP 188,32; DP 433,30; DP 477,48; fugriβta DP 206,25; DP 280,2; DP 282,42; fugriβtancžius DP 542a(542),29 sugriſcht GK I 153 tegrîſcht GK II 514 grinſchta BB334, 24 fugrinſchta BB290, 43 tegrinſchta BB529, 11 pailſt DP pailſtamę DP 357,19 – atſilſta BB12, 7 użmirβta DP 560,25, DK 114,9 użmirβta DP 274,35; DP 586,33 użmirβtamę DP 18,37 ußumirſta GK II 522 ußchmirſtam GK II 452 – ſkêſta DP 222,36 skeſtancžia DP 78,20 – – patârpſta DP 61,13 – – ižtirpſtaſis DP 615,40 iſchtirpſt GK II 278 – wârgſtáte DP 32,4 wargſtancziu 136 wargſtanczę GK II 39 pawargſta BB324, 25 pawirſta DP 39,39; DK 12,1 pawirſta DK 11,13; DK 99,3 pawirſti GK II 334 pawirſta BB280, 16 Straipsniai / Articles 13 RAIMONDA ŠARKYTĖ Daukša Mažvydas Bretkūnas 1 C. KÉTŐSHANGZÓS TÖVŰ IGÉK – – aūfta BB73, 25 aūftant BB73, 24 ižgãiβta DP 582,33 nopgãiβta DP 81,3 – iſchgaiſchtam BB400, 12 paſwēikſta DP 369,45 – – 1.2. Daukša írásaiban a szabályos paradigmák dominálnak, a vizsgált igék szemantikai és konstrukciós kódolása optimális: az igék szemantikai jellemzői (önálló / terminatív cselekvés) morfológiai jelölővel rögzülnek –sta. Daukša műveiben az sta tövű jelen idejű alakok stabilak és dominálnak (lásd az 1. táblázatot), megfelelnek a paradigmák szerkezeti feltételeinek, és a szerző által adatolt hosszú gyökvokálisú sta tövű igék többsége a mai litván nyelvben is meghonosodott. A vizsgált szerző írásaiban mindössze két igének van kétféle jelen idejű alakja: pamėgſta DP ‖ mėgeme DP; nepanókſtama „felfoghatatlan” DP ‖ nepanókamoý „összehasonlíthatatlanban” DP. Ezek alapján feltételezhető, hogy az sta tő terjedése a litván nyelvben fokozatosan, több forma versengése közben ment végbe. A drįsti ige Daukša Postilėje című művében még a tövű volt (vö. dręſa DP 23,47).5 1.3. Az összegyűjtött adatokból kitűnik, hogy a vizsgált szerző írásaiban a múlt idejű alakok nem változatosak: kizárólag az o tövű alakok adatoltak, amelyek megfelelnek az sta tövű igék paradigmatikus feltételeinek (lásd a 2. táblázatot). Másfelől számos ige múlt idejű alakja nem adatolt, vagy nem mutatja meg a tövet. 2. TÁBLÁZAT. A múlt idejű alakok jegyzéke Daukša Mažvydas Bretkūnas Áłko DP 242,49, iβálko DP 106,40; iβalkuſi DK 162,18 – iſchalkens BB546, 48 Iβáuβo DP 427,15 – praauſcha BB90, 8 vžáuβuſiu DK 93,2 – – iždĩgo DP 82,35∞; DP 84,13; DP 610,44 iždĩgús DP 97,21∞; iždĩge DP 97,22∞ – iſchdiga BB91, 23 A mai litván nyelvben ez az ige már új morfológiai szerkezetű. Elmondható, hogy az ige fejlődését nemcsak a kategorikus szemantika, hanem a paradigma kiegyenlítésére irányuló törekvés is meghatározta; így ugyanaz a magánhangzó általánosult az ige valamennyi alakjában, és áttért a sta tőre.5 14 Acta Linguistica Lithuanica LXVII Mikalojus Daukša írásainak hosszú gyökérmagánhangzós sta tövű igék Daukša Mažvydas Bretkūnas ižgandós DP 440,38; ižgándos DP 41,16; ižgandotes DP 194,14∞; nugándos DP 6,36; nugándos DP 337,14; nufigado DP 590,29 nūfiganda GK II 277 įsiganda BB95, 28 nūfsiganda BB101, 3 persiganda BB95, 28 fugėdo DP 576,52 fugigėdes DP 400,25 – – pragido DP 159,2 – – grīmzdo DP 290,3 grīmždo DP 288,3∞ nugrimzdus DP 595,4 nogrimzdij GK II 522 – grīžo DP 179,14 grīžo DP 61,37 pagrīžo DP 189,33; pagrīžo DP 444,53; pagrīžulios DP 393,28; sugrīžo DP 213,1; fugrīžo DP 390,6; fugrižo DP 49,16; DP 65,38; DP 479,47 fugrižo DP 65,38; DP 58,18∞; DP 63,27∞; DP 381,9∞ fugrižo DP 49,16; DK 121,10; DP 122,38; DP 189,38∞; DP 193,50; DP 195,10; DP 302,33; DP 386,22∞; DP 471,23∞; DP 591,4; fugrižo DP 384,13; fugrižo DP 63,11; DP 93,28; DP 185,23; DP 228,42; DP 229,21; DP 229,36; DP 311,35; DP 465,21; fugrižo DP 419,44; fugrižomę DP 282,7; fugrižome DP 58,35; fugrižes DP 149,8; DP 385,24 fugrižes DP 381,22∞; fugrižes DP 274,18∞; fugrižes DP 296,11; DP 496,40; fugrižes DP 391,19; fugrižés DP 385,25; fugrižés DP 204,35; fugriže DP 188,35; fugriže DP 276,54; DP 412,17; fugrižulios DP 180,11; fugrižuliam’ DP 561,43; fugrižuliu DP 280,6 fugrijbai GK II 462 atgriba BB20,10 atgrinba BB20, 9 apsigriba BB142, 6 palsigriba BB95, 24 pailfūju DP 174,33 nūilfau GK II 513 ifchilis GK II 447 apilfa GK II 528 – Straipsniai / Articles 15 RAIMONDA ŠARKYTĖ Daukša Mažvydas Bretkūnas paiúko DP 285,29 paiúk au DP 308,6; paiúkes DP 168a paiunkai GK II 359 paiunkta GK II 481 paiunktojes GK II 501 – nukaltės DP 432,29 – – paklído DP 136,39; DP 136,41; DP 165,39; DP 218,4 paklido DP 469,47; paklìdules DP 246,37; paklìdúlios DP 218,13; DP 232,12 paklìdújus DP 534,16; paklìdúliai DP 441,2 – pakljda BB154, 3 palìnke DP 422,3 palinkus DP 52,21; palìnkusí DP 189,33 – – fulìgo DP 344,2 – – pralòbė DP 290,31; pralòbes DP 579,12 – praloba BB57, 13 Nulūdo DP 359,10∞; nulūdote DP 216,8; nulūde DP 191,11; nulūdúsi DK 106,19; nulūdúsi DP 334,43 – – mego DP 492,42 pamego DP 598,47; pamégo DP 27,5; pamégos DP 625,28; pamêgo DP 28,32; DP 35,5; DP 46,8; DP 280,35; DP 425,35; DP 595,31; pamégau DP 591,42∞; pamégai DP 435,7 pamegau DP 593,8; pamégau DP 432,17; pamęgtąs DP 397,23 pamega GKI 216 – vȝmìrɓo DK 124,16; vȝmîrɓo DP 355,36; DP 602,21 vȝmîrɓome DP 135,2 vȝmîrɓes DK 122,6; vȝmîrɓes DP 77,20; DP 361,4; vȝmîrɓe DP 94,36 vɓmirſcha GK II 525 vɓmirſchau GK II 472 nevɓmirſcha GK II 431 uɓumirſcha BB90, 23 uɓmirſchai BB533, 19 pranóko DP 399,43; 602,33; pranóko DP 602,29; DP 616,25 – nunokens BB566, 14 panoka BB69, 23 panoko BB1Moz31,23 plìɓo DP 288,1∞ perplìɓo 179,1 – perplifcha BB397, 31 plúdo DP 169,2 iɓplúdo DP 176,2; iȝplúdo DK 142,5 – ifchplūde BB141, 31 iɓrîɓko DP 33,8 vȝrîɓko DP 418,23 iffirifka GKII 280 – 16 Acta Linguistica Lithuanica LXVII Mikaloj aus Daukšos raštų ilgosios šaknies sta kamieno veiksmažodžiai Daukša Mažvydas Bretkūnas paſkendo DP 60,48 paſkėdo DP 523,13; DP 418,43 – – užſprīngo DP 140,5 – – paſwėiko 113,36∞ – – praſóko DP 5,2; praſókulius DP 474,25 – – tróbko DP 144,32 troſka GKII 451 itroſchkens BB546, 48 nuwargę DP 8,14 pawargėsis DP 206,30 pawarguſi GK II 524 pawarguſiuu GK II 522 pawargufio BB181, 6 užwėllūsiu DK 93,2; užwėles DP 353,18; užwėluf eis DP 404,26 – – Ißwīdo DP 117,36∞; Ißwīdau DK 144,9; Iß3wide DP 208,13 iſchwida GKII 462 iſchwida BB117,6 iſwjda BB118, 11 iwiko DP 50,31 – – pawirto DP 491,14; pawîrto DP 43,9∞; pérwirtufius DP 416,27 pawirtes GK I 182 pawirta BB42, 26 pawito DP 463,14 pawîte DP 582,39 – – prażīdo DP 398,22 – – 1.4. Daukšos igetövének gyökérstruktúrája változatos. A meglehetősen egyszerű mássalhangzó-szerkezetű igék dominálnak, vö.: CVC (húsz ige), CCVC (plūdo DP 169,2; paklido DP 469,47; plūpo DP 288,1∞, paſwėiko 113,36∞), tizenkét igének kéttagú a szóvége (CVCC típus). Ritkább szerkezetek is előfordulnak, amelyek gyakoribbak a vegyes kettőshangzót tartalmazó igegyökű igékben, vö.: CCCVCC (užſprīngo DP 140,5), CCVCCC (grįmždo DP 290,3), VCC (ilg tis DP 454,22, pailfujiu DP 174,33, ãlpfta DP 66,11, Álko DP 242,49), CCCVC (ſprógſta DP 13,1), VC (Ißâußo DP 427,15). A vizsgált igék fő alakjaiban nincs adat magánhangzó-váltakozásra⁶. 1.5. Az összehasonlított szerzők – Daukša, Mažvydas és Bretkūnas – sta tövű igéi között nincsenek jelentős szerkezeti különbségek; a három szerző írásaiban az esetek többségében mind a jelen, mind a múlt idejű alakok megegyeznek: következetesen a sta tövű jelen idejű, valamint az o tövű múlt idejű alakok használatosak. Csupán Bretkūnas a tövű alakja említendő: praſchoka BB 18, 10, jóllehet Daukša írásai- ⁶ A vizsgált szerző írásaiban mindössze egyetlen ige, a dreſa (történetileg a tövű) példázza a magánhangzók minőségi váltakozását: dreſa DP 23,47 – driffo DP 76,35. Bretkūnas írásaiban a drinſa alak tanúsítja, hogy ennek az igének a paradigmájában már megkezdődött a kiegyenlítődés folyamata. Straipsniai / Articles 17 RAIMONDA ŠARKYTĖ ezekben a sta tövű prabõksta DP 104,8 alakot használják. Mindkét alak önként végbemenő cselekvés jelentésében fordul elő: ‘elmúlik, elszalad, eltűnik’. Az alakok ilyen versengése a sta tő expanziójáról és a morfoszemantikailag átlátszó alak szemantikai kódolásban való megszilárdulásáról tanúskodik. „[...] a sta-tövű típusba való átmenetet a lexéma szemantikai elágazása idézte elő, amelynek következtében a mutatív és önként végbemenő cselekvés jelentését felvevő ige jelen idejű sta-tövű alakokat is kap” (Kiseliūnaitė 1991: 122). Mažvydas és Bretkūs szövegeiben a vizsgált igék főalakjai között nem adatolt magánhangzó-váltakozás. Daukšához hasonlóan Bretkūs az a tövű dristi igealakokat a régi magánhangzó-váltakozással használta: nedrenła BB98, 32, valamint kiegyenlített vokalizmussal: drinflat BB99, 15. 1.6. A litván nyelvjárásokban a hosszú tövű igéknek rendszerint sta tövű jelen idejű alakjaik vannak. A nem ikonszerű váltakozó alakok különféleképpen magyarázhatók: egyes nyelvjárásokban régebbi infixális alakok maradtak fenn (skẽnda Š, Kz, Aps, Ad, viñta Er, Krk, Kkl, ruñga Glv), esetleg ia tövű alakok is (mẽgia Ob, V.Krev, Brž, Pš, Slm, Užp, Vaižg, Sv, Všk, Lnkv, SD137, Ds); másutt a jelen idejű tő vokalizmusa a múlt idejű tő vokalizmusának általánosításával változott meg (príruga Zt), továbbá kontaminált alakok is előfordulnak (vỹma Lz). 1.7. A mai litván nyelvben valamennyi hosszú tövű ige alakjai sta tövűek, nincs indoka párhuzamos alakok kialakulásának. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Daukša munkáiban a stabil sta tövű jelen idejű alakok dominálnak, amelyek megfelelnek a paradigmák szerkezeti feltételeinek; csupán néhány párhuzamos jelen idejű alak adatolt (mẽgsta ‖ mẽgia, nòka ‖ noksta ‘utolér, egyenlővé válik’), és ezek a sta tő expanzióját mutatják. 1.1. A Daukša által lejegyzett igék konstrukciós kódolása egységes és optimális; az adatolt igék többsége morfoszemantikailag átlátszó, mivel a kategorikus szemantikát (mutatívum, intranzitívum, gyakran rezultatívum) morfológiai jelölő, a sta formáns fejezi ki. 2. Mažvydas és Bretkūs írásaiban adatolt jelen és múlt idejű alakok megfelelnek a Daukša által használtaknak; igéik között nincsenek jelentős szerkezeti különbségek. Bretkūs Biblijoje című művében csupán egy igének vannak párhuzamos alakjai: plūsta ‖ plūdžia; ez a szerző az a tövű prašoka alakot ‘elmúlik, elszalad’ jelentésben használta, amelynek Daukša műveiben ugyanezzel a jelentéssel sta tövű alak felel meg. 3. A litván nyelvjárásokban a hosszú tövű igék általában sta tövű alakjai használatosak; Daukša adatolt igéi közül csupán néhánynak vannak párhuzamos jelen 18 Acta Linguistica Lithuanica LXVII Mikalojaus Daukšos raštų ilgosios šaknies sta kamieno veiksmažodžiai a múlt idejű alakok közül mindegyik a felső-aukštaitiai területen adatolt, morfológiai szerkezetük meglehetősen változatos: ezek a régi infixumos alakok skėnda Š, Kz, Aps, Ad, vūnta Ėr, Krk, Kkl és rūnga Glv, valamint a ia és a tövű alakok: sveikia Lz, mėgia Ob, V.Krėv, Brž, Pš, Slm, Užp, Vaižg, Sv, Všk, Lnkv, SD137, Ds, plūdžia, prirūga Zt, valamint a kontaminációs alak vỹma Lz. A mai litván nyelvben csak az optimálisan átlátszó és maximálisan ikonikusan motivált sta tövű alakok használatosak, amelyek a szemantikai és morfológiai kódolás aszimmetriáját tükrözik. ŠALTINIAI DK – Kathechismas, arba Mokslas kiekvienam krikščioniui privalus. Parasitas per D. Jaku-ba Ledesma Theologa Societaitis Iesu. Ižgulditas iš Liežuvio Lankiškio ing Lietuviška per Kuniga Mikaloju Daukša Kanonika Žemaičiu. Išspaustas Vilniuje Metuose užgimimo Viešpaties 1595. Prieiga per internetą: http://www.lki.lt/seniejirastai/db.php. DP – Postilla Catholicka: Tai esti izguldymas Ewangeliujų kiekvienos nedelos ir szvetes per vissus metus / Per kuniga Mikloiv Davksza Kanonika Mednikų- [Vilnius: Akademijos sp.], 1599. Prieiga per internetą: http://www.lki.lt/seniejirastai/db.php. Mž – D o m i n y k a s U r b a s. Martyno Mažvydo raštų žodynas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996. G i e d r ė N o r v i l a i t ė 2004: Intarpiniai ir sta-kamieniai veiksmažodžiai M. Mažvydo raštuose. Magistro baigiamasis darbas. Klaipėdos universitetas. Transliteruotas J. Bretkūno Biblijos (I-oji ir III-ioji dalys) rankraštinis tekstas. – Lina Raudienė 2001: Jono Bretkūno „Biblijos“ šakniniai veiksmažodžiai. Magistro baigiamasis darbas. Klaipėdos universitetas. LITERATŪRA K a p s e v i č i e n ė V i t a l i j a 2002: Morfologinė intarpinių ir sta-kamienių veiksmažodžių (grūva, gyja tipu) struktūra senojoje lietuvių raštijoje. – Vārds un tā pētīšanas aspekti: Rakstu krājums 6. Liepāja. K a p s e v i č i e n ė V i t a l i j a 2003: Morfologinė intarpinių ir sta-kamienių veiksmažodžių (kyla, byra tipų) struktūra senuosiuose lietuvių raštuose. – Vakarų Baltų kalbos ir kultūros reliktai (Tiltai, priedas Nr.14). Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla. K a r a l i ū n a s S i m a s 1987: Baltų struktūrų bendrybės ir jų kilmė. Vilnius: Mokslas. K a u k i e n ė A u d r o n ė 1994: Lietuvių kalbos veiksmažodžio istorija. Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla. Straipsniai / Articles 19 RAIMONDA ŠARKYTĖ Kaukienė Audronė 2002: Lietuvių kalbos veiksmažodžio istorija 2. Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla. Kaukienė Audronė 2006: Sangražinių veiksmažodžių istorija. Klaipėda: Druka. Kazlauskas Jonas 1968: Lietuvių kalbos istorinė gramatika. Vilnius: Mintis. Kiseliūnaitė Dalia 1991: Šakninių veiksmažodžių struktūros įvairavimas baltų kalbose. Daktaro disertacija. Vilnius. Kolln Hernan 1969: Oppositions of voice in Greek, Slavic and Baltic. – Det Kongelige Danske Videnskabernes Selskab. Historisk - filosofiske Meddelelser 43(4). Kuiper F. B. J. 1937: Die Indogermanishen Nasalprasentia. Amsterdam. Lebedys Jurgis 1963: Mikalojus Daukša. Vilnius: Valstybinė grožinės literatūros leidykla. Lebedys Jurgis 1977: Senoji lietuvių literatūra. Vilnius. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas, elektroninis variantas, redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. red.), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008. www.lkz.lt. Pakalniškienė Dalia 1996a: Lietuvių kalbos intarpinių ir sta-kamieninių veiksmažodžių diachroniniai sluoksniai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 83–85. Pakalniškienė Dalia 1996b: Naujausias intarpinių ir sta-kamieninių veiksmažodžių sluoksnis: imitatyvai. – Baltistica 31(1). Pakalniškienė Dalia 1997: Senosios baltų kaitos atspindžiai intarpinių veiksmažodžių šaknyse. – VIII tarptautinio baltistų kongreso „Baltų kalbos XVI ir XVII amžiuje“ pranešimų tezės. Vilnius. Pakalniškienė Dalia 2000: Lietuvių kalbos intarpiniai ir sta-kamieniai denominatyvai. – Veiksmažodžio raidos klausimai (Tiltai, priedas Nr. 1). Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla, 71–89. Pakalniškienė Dalia 2004: Bendrieji baltų kalbų veiksmažodžiai. Morfologinė struktūra. – Vārds un tā pētīšanas aspekti (Rakstu krājums 8). Liepāja, 201–210. Pakalniškienė Dalia 2005: Intarpiniai resp. sta-kamieniai veiksmažodžiai bendrinėje lietuvių ir latvių kalboje. – Vārds un tā pētīšanas aspekti (Rakstu krājums 9). Liepāja. Pakalniškienė Dalia 2005: Rytų baltų CiR tipo veiksmažodžiai (Baltistica, priedas Nr. 6). Pakalniškienė Dalia 2008: Lietuvių kalbos intarpinių veiksmažodžių su e šaknyje kilmė. – Baltistikos problemos 3. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 250–263. 20 Acta Linguistica Lituanica LXVII Mikalojaus Daukšos raštų ilgosios šaknies sta kamieno veiksmažodžiai P a k a l n i š k i e n ė D a l i a, Š a r k y t ė R a i m o n d a 2012: Mikalojaus Daukšos raštų intarpiniai ir sta kamieno veiksmažodžiai natūraliosios morfologijos požiūriu. – Res humanitariae 11. Klaipėda, 149–170. P a l i o n i s J o n a s 1979: Lietuvių literatūrinės kalbos istorija. Vilnius: Mokslas. P a l i o n i s J o n a s 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. R a u d i e n ė L i n a 2001: Jono Bretkūno „Biblijos“ šakniniai veiksmažodžiai. Magistro baigiamasis darbas. Klaipėdos universitetas. R o s i n a s A l b e r t a s 2001: Mikalojaus Daukšos tekstų įvardžių semantinė ir morfologinė struktūra. Vilnius: MELI. S a b a l i a u s k a s A l g i r d a s 1957: Atematiniai lietuvių kalbos veiksmažodžiai. – Kai kurie lietuvių kalbos gramatikos klausimai, 77–114. S k a r d ž i u s P r a n a s 1996–1999: Rinktiniai raštai 1–5. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla (1), Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas (2–5). V i d u g i r i s A l o y z a s 1973: Zietelos tarmės veiksmažodžio kaityba. – Lietuvių kalbotyros klausimai 14, 199–219. Sta Stem Verbs with Long Root Attested in the Texts of Mikalojus Daukša S U M M A R Y The aim of this article was to explore long rooted sta stem verbs attested in the old texts of Mikalojus Daukša. 49 verbs in question have been found, 25 of which have a long vowel, 4 verbs have a diphtong and 20 verbs have tautosyllabic combinations with n in their root. The analysis of attested verbs allowed highlighting the most prominent peculiarities of usage of verbs in the texts of Daukša and his contemporaries Mažvydas and Bretkūnas, also in Lithuanian dialects and contemporary Lithuanian language: 1. In the works of the aforementioned author stable sta stem structures, complying with the paradigm structure requirements, prevail, thus the majority of them correspond to the forms used in the contemporary Lithuanian language. The only complementary forms found in the works of Daukša megsta || megia, noka || noksta testify the expansion of sta stem. Semantic and constructional coding in the majority of attested verbs is optimal, that is, semantic characteristics of verbs in question (namely, spontaneous, reflexive, intransitive, and frequently resultative action) are reinforced by a morphological marker sta. 2. The present and past forms found in the texts of Mažvydas and Bretkūnas in the majority of cases correspond to those attested in Daukša’s texts, the verbs do not have any prominent Straipsniai / Articles 21 RAIMONDA ŠARKYTĖ structural differences in the works of all three authors, the only complementary forms plūsta || plūdžia have been found in the texts of Bretkūnas. This author used a stem verb prašoka differently from Daukša, who preferred sta stem forms for the same meaning. 3. In Lithuanian dialects complementary forms vary in their morphological root structure, that is, several infix forms, a and ia stem forms have been registered in Aukštaitija region as substitutes for stable sta stem forms. In the current Lithuanian language only optimally transparent and iconic sta stem forms, complying with asymmetry of semantic and morphological coding are being used. Įteikta 2012 m. liepos 30 d. RAIMONDA ŠARKYTĖ Klaipėdos universitetas Herkaus Manto g. 84, LT-92294 Klaipėda, Lietuva [email protected] 22 Acta Linguistica Lithuanica LXVII