Dėl iliatyvų „laukan“, „laukuosun“ semantikos rytų aukštaičių vilniškių šnektose

92 acta Linguistica Lithuanica LXVIII esMiniai ŽodŽiai: rytų aukštaičiai vilniškiai, iliatyvas laukan, laukuosun, iliatyvo semantia ka, az illatívusz határozószósulása. kulcsszavak: a keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárás alcsoportjai, laukan, laukuosun illatívusz, az illatívusz szemantikája, az illatívusz határozószósulása. daiVa kardeLytė-grineVičienė Litván Nyelvi Intézet Kutatási irányok: dialektológia, a nyelvjárások morfológiája és szemantikája. a LAUKAN, LAUKUOSUN ILLATÍVUSZOK szemantikájáról a keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárásváltozatokban on the semantics of illatives laukan, laukuosun in the subdialects of the eastern aukštaitian of Vilnius összefoglaló A tanulmány a referenciális lingvisztika elméleti alapelveire támaszkodva tárgyalja a laukas lexéma laukan, laukuosun illatívuszi alakjainak szemantikai sajátosságait a keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárásváltozatokban. a felvetett kérdések: a) miben különböznek a laukas lexéma illatívuszai, amelyeket különböző kontextusokban használnak, e forma meghatározott funkciójától, és b) különbözik-e az illatívusznak mint paradigmatikus esetnek a jelentése a laukas lexéma alapvető jelentéseitől. Tárgyalják továbbá az egyes számú illatívuszi laukan határozószósulásának kérdését is. A referencialista nyelvészet elméleti elvein alapuló annotációban a tanulmány a laukas lexéma laukan, laukuosun illatívuszi alakjainak szemantikai sajátosságait tárgyalja Vilnius keleti aukštaitis nyelvjárásának alköznyelveiben. Számos kérdést vet fel: a) miben különböznek a különböző kontextusokban használt laukas lexéma illatívuszai e forma meghatározott funkciójától, valamint b) vajon az illatívusz jelentése — lévén paradigmatikus eset — különbözik-e a laukas lexéma elsődleges jelentéseitől. Tárgyalja továbbá a singularis illatívuszi laukan határozósulásának kérdését is. dėl iliatyvų laukan, laukuosun semantikos rytų aukštaičių vilniškių šnektose 93tanulmányok / articles A litván nyelv négy posztpozicionális helyhatározói esete (inesszívusz, vagyis belső helyben lévő, illatívusz, vagyis belső irányt jelölő, adesszívusz, vagyis külső helyben lévő, és allatívusz, vagyis külső irányt jelölő) közül a nyelvjárásokban ma már csak az inesszívuszt és az illatívuszt használják. Az inesszívusz minden nyelvjárásban jellemző, az illatívusz a déli és keleti aukštaitis nyelvjárások területén élő, Gervėčiai 47, 48, 67, 68, 69, 70). vidékén pedig az allatívusz formái is előfordulnak (lásd: Lka iii 48–56; 72–78, térkép. 44, 45, 46, 1. A litván nyelv posztpozicionális helyhatározói eseteinek kialakulásával és analizavo adelė Laigonaitė (1957a: 21–39). kalbamųjų formų susidarymą ir funkfejlődésével kapcsolatos kérdéseket részletesen tárgyalták; erről több nyelvész is írt. A köznyelvi helyhatározói esetek nyelvjárási használatát Zigmas Zinkevičius írta le (1966: 200–203; 1980: 253–263; 1982: 21–38). Albertas Rosinas a névmások és a régi írásos emlékek anyaga alapján vizsgálta a posztpozicionális helyhatározói esetek eredetét és fejlődését (1995: 53–76; 2000: 272–273; 2001a: 173–183; 2001b: 136 tt.). Részletesen vizsgálják a régi írások posztpozíciós helyhatározó eseteit (lásd Gelumbeckaitė 1997: 179–202, Kavaliūnaitė 2003: 33–49, Žilinskaitė 2010 és e nyelvészek más munkáit). A megnevezett formák szemantikai elemzésére azonban egyelőre csak egyes nyelvészek fordítanak figyelmet (lásd Žilinskaitė 2010 és más munkákat, amelyekben a régi írások helyhatározó eseteit úttörő módon elemzik). Ebben a tanulmányban szintén a helyhatározó esetek szemantikai elemzésének útját próbáljuk követni. Pontosabban itt a laukas lexéma iliatívuszi formáinak használati sajátosságait és a vitatható kérdéseket tárgyaljuk a keleti aukštaitiszi vilniusi nyelvjárásokban. Az iliatívuszi laukan, laukuosun1 formákat már több nyelvész leírta. A legtöbb figyelmet az említett forma határozószósodásának problémájára fordították (Laigonaitė 1957b: 35kk, Mikulskas 2003: 71–96, Lipartė 2000: 144–152). A vizsgált iliatívuszok használati eseteit a keleti aukštaitiszi vilniusi nyelvjárásokban szemantikai szempontból Justina röviden áttekintette mestermunkájában Petkelytė (2010: 17–20). 2. a vizsgált objektum leírása a referenciális nyelvészet alapelveire támaszkodik. A referencia területe a nyelvi kifejezés és a valóság közötti viszony. A referenciális mechanizmusok lehetővé teszik a nyelvi közlések és azok összetevőinek összekapcsolását nem nyelvi objektumokkal, helyzetekkel, eseményekkel, tényekkel, valamint a tárgyak valós világban elfoglalt helyzetével. Általánosságban fogalmazva a referencia az egyedi, minden alkalommal új objektumokkal és helyzetekkel fennálló kapcsolatok összessége. Ezért a referencia nem a szavakra és a nyelvi kifejezésre, hanem azok nyelvbeli használatára – a kontextusokra és azok összetevőire – irányul (Padučeva 2001: 7–8). A referenciális nyelvészet egyik területe a térés helyvizsgálat. A térbeli referenciát az érdekli, hogy a nyelvi kifejezés milyen kapcsolatban áll a térbeli viszonyokkal. A hely re1 a vizsgált nyelvjárásokban az egyes számú illatívusz egyik alakjaként a laukan használatos. A többes számú illatívuszi alakok változatosak, előfordulnak a laukuosun, laukuosan, laukuosna változatok. A tárgyalás során a többes számú illatívuszi alakok közül a laukuosun használata mellett döntöttünk. A morfológiai változatok a szemantikai elemzés szempontjából nem relevánsak, ezért ebben a tanulmányban részletesebben nem tárgyaljuk őket. Ugyanezen okból a fonetikai változatokat sem elemezzük. 94 acta Linguistica Lithuanica LXVIII ferencia a dolog vagy a szituáció tartózkodási / daiVa kardeLytė-grineVičienė lezajlási helyét (szűkebb értelemben), az irány referenciáját (azaz az egyik helyről a másikra történő mozgást), valamint a lokális kiindulóponttal való kapcsolatokat foglalja magában (vö. x megérkezik / elindul y-ból). Megkülönböztetjük a tér statikus (ném. Positionierung) és dinamikus (ném. Direktionalisierung) referenciáját (bővebben lásd Vater 1996: 41; 2005: 71; 113–130). Az első esetben a referens pozícióját (helyét, lokációját), a másodikban pedig az egyik helyről a másikra történő mozgását elemezzük. A litván nyelvben a referens tartózkodási helyét az inessivus, míg mozgását a laive : lipu į laivą, lipu laivan és mások reprezentálják. erdvėje kryptį – iliatyvo linksnis ir prielinksninės konstrukcijos, pvz.: esu miške : einu į mišką, einu miškan; gyvenu mieste : važiuoju į miestą, važiuoju miestan; sėdžiu 3. hogy világosabban bemutassuk a laukas lexéma működését a keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjárásokban, először az itt használt említett lexéma fő jelentéseit ismertetjük. Meghatározásuk megfogalmazásakor az LkŽe-ben közölt megfogalmazásokra támaszkodtunk, azonban azokat a rendelkezésre álló nyelvjárási anyag figyelembevételével módosítottuk. (1) ʻművelt föld, vetésterület’: nù‿tαi pav.sari.‿jåu kàp ǀ in‿tr.kta.ȓu. prade jå d.rp(t) ti.ná. laukùs nu‿bala.ʒe. m∙nasi. ǀ tαi‿tadù jå venu.ka.(d) dúɔdava. vá. gi. piet.2 ‖ (a. g., 1936, bėčionys3); visakàs v∙rαi da.giem visùs laukùs ǀ niẽkur nel.g davå. senki sem kaszálta le ǀ sehol. rendetlenül ǀ minden el volt véve ǀ mindenhol a mezőn ǀ és le volt taposva ǀ és el volt véve ‖ (M. r.-g., 1933, Rimšėnai). (2) ʻnyílt, sík, többnyire üres hely’: [a nyulaknak] a széle volt és most ǀ én hogyan ne vinném ki a mezőkre ǀ azt nem tudom. ‖ nem tudom. ‖ szokott lenni. ha kevés volt ǀ akkor szokott lenni. igen. hát csibéket keresnek ‖ (P. V., 1925, Didžiasalis); Ez volt a faluja. *Gyerekkorában már két számjegyű faluja volt. Faluja volt. Három földje volt. ‖ (vö.: a falu elnevezése) és ezen a falun keresztül, valamint az elnevezésen keresztül ‖ jut ki a faluba. És ez a *lányos nő. Két számjegyű, és a *gyermekek mind ott vannak. ‖ (vö.: a rajta.) akkor a rajta. ǀ kur‿.žeru. .turau ǀ rα.stαz b.å. .žeru ‖ ti.ná.ina.s skα.ta.tαs‿.žerαs ǀ tαi‿.kirstα b.å. ǀ lauk. lauk. pa vad.nimαs‿vα ‖ (j. b., 1923, kiniūnai). (3) ʻszabad ég alatti hely; levegő’: b.å. dallamos, jó. Ez.‿gi két darab kettő van. Ez nem piaci káposzta, hanem két darab. (s. c., 1923, barkuškė); a.‿mi∙énk. Vásárolt, nem kevés volt. a. Ez a mi∙vásárunk, gi itt és telefonon is elérhető. gi‿itt mindenhol‿gi katonák ‖ [aztán ők voltak a ti vásárotokban?] . mú∙su. e.‿m.s lun---| lauk b.a.m vis ǁ (o. Š., 1927, Maldenėnai). tehát a laukas lexéma a keleti felső-ausztaiji vilniusi nyelvjárási beszédben három alapvető jelentéssel bír. a vizsgált lexéma valamennyi paradigmatikus alakját élő nyelvhasználatban alkalmazzák, az illatívuszokat is. 2 A nyelvjárási példák a dinamikus szinkrónia elvei szerint lettek fonetikusan átírva, vagyis úgy, ahogyan az adatközlők ejtik, nem pedig úgy, ahogyan ejteniük kellene. 3 A példa után, zárójelben, az adatközlő keresztés vezetéknevének kezdőbetűi, születési éve és lakóhelye szerepel. dėl iliatyvų laukan, laukuosun semantikos rytų aukštaičių vilniškių šnektose 95cikkek / articles 4. A keleti felső-ausztaiji vilniusi nyelvjárási laukas lexéma illatívuszi alakjainak tárgyalásakor a nyelvészetben újabban uralkodó azon véleményre támaszkodunk, miszerint az egyes grammatikai vagy lexikai egységek elemzésekor rendkívül fontos a kontextuális információ (vö. Kleinas 1990: 9 kk., Mikulskas 2003: 71–96 és mások). Wolfgang Klein, a referenciális nyelvészet képviselője szerint (1990: 9 tt), a nyelvben bővelkednek az olyan megnyilatkozások, amelyek konvencionális jelentése üres helynek (rendszerbeli kontekstu. autorius kalba apie kontekstinę integraciją: kalbėtojas ir klausytojas résnek) tűnik; ezt csak úgy lehet kitölteni, ha az egyes megnyilatkozások jelentését megfelelő módon összekapcsoljuk a kontextuális információval, hogy a beszédaktussal megvalósuljon az információátadás célja. A kontextus módosítja a lexémák referenciális környezetét. A laukas lexéma illatívuszának szemantikáját tárgyalva a kontextuális információ kétségtelenül szintén nagyon sokat számít. A vizsgált forma elemzése szempontjából fontos további aspektus az illatívusz esetfunkciója. A szakirodalomban meghatározásai nem egységesek. Egyes helyeken általánosságban azt állítják, hogy az illatívusz a szereplő vagy a cselekvés mozgásának irányát jelöli (Zinkevičius: 1966, 200), máshol pedig azt, hogy ezt a formát a cselekvésnek egy tárgy belseje, illetve egy meghatározott hely felé irányuló irányának kifejezésére használják (Lke: 1999, 250). A laukas jelentéseinek bemutatott explikációiból látható, hogy e lexéma illatívuszával kifejezett cselekvési irány nem feltétlenül egy tárgy belseje vagy egy meghatározott hely felé irányul. Következésképpen az illatívusz a cselekvés irányát egyaránt jelezheti egy tárgy belseje és nyílt tér felé. Összefoglalóan elmondható, hogy az illatívusznak csak egy funkciója van – valamely irányú mozgást jelöl. Azok a kontextusok, amelyekben az illatívuszi alakot használják, így vagy úgy módosíthatják jelentését, bizonyos árnyalatot kölcsönözhetnek neki. E tanulmányban kísérletet teszünk annak megvitatására: a) miben különböznek a laukas lexéma különböző kontextusokban használt illatívuszai e forma meghatározott funkciójától, és b) különbözik-e az illatívusznak mint paradigmatikus esetnek a jelentése a laukas lexéma fő jelentéseitől. 5. A keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjárási anyag elemzése után, amelyet a keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjárási adatbázisból (raVdb), valamint más kiadatlan, átírt forrásokból és felvételekből4 vettünk, a vizsgált lexéma illatívuszi alakjainak jelentésváltozatai közül több is elkülöníthető, amelyek konkrét kontextusokból rajzolódnak ki. 5.1. A tárgyalt példák első csoportja: (4) e‿c gi.vẽ·nå. ré.ike ǀ v·rαs nu‿i‿žmɔ·nà ǀ vese ǀ vαikũ· neb.å. ǀ nù išẹ.nα v·rαs laukañ. ǀ gi‿ti‿šiená.u kai‿i‿vis gi‿v·rai b.daå.‿gi aŋkåũ. ǀ e‿m·teris liẽkα namiẽ ǁ (k. č., 1934, naujasalis); (5) mɔ∙mà liẽkα namus ruše vá.gi ǀ mè(s) sá.ula. nɛtɛk∙() išẹ.nam papjá.unam iki‿aš tuɔ- ũ∙ ka.ũ∙ v.lundu. ǀ tadù gr∙štam nam∙‿jåu ǀ p.ri.u(s) suvá.lga.m ‖ tadù‿jåu kα‿išẹ.nam ǀ tαi‿ik pirmã∙s v.landa.s ‖ pirm. v.landa. pietα. ‖ .‿jåu pá∙piecei bú∙ da.a. 4 mivel nem minden felvételt hallgattak meg, fennmarad a feltételezés, hogy a levont következtetések pontosításra szorulhatnak. 96 acta Linguistica Lithuanica LXVIII piŋũ∙ v.landu. ǀ tαi‿ú.n .nešα lauka ‖ tèp‿me(s) daiVa kardeLytė-grineVičienė susέ∙dam pavá.lgå.m ‖ (V. Ž., 1924, Mėčionys); (6) g.me. v∙likta. rukpjú∙če. | e.‿taig linùs tik‿rá.udava. rukpjú∙ti. | tαi‿màš aš‿pa. rã∙(s) s.vaiu. nus.neåu t laukαñ. ǁ (s. Š., 1926, Liepiškės). Minden példában ugyanaz a referens különítendő el – az egyes számú illativus, a laukan. A bemutatott kontextusokban a referenciális környezet különbözik, és ez jelzi, hogy az adott esetben konkrétan mit nevez meg a vizsgált forma. A (4) és (5) mondatokban a referenciális környezetet a namai főnév, valamint az išeiti és šienauti (4), illetve a pjauti és atnešti (5) igék határozzák meg. az alany zárt térből (a házból) nyílt térbe (a mezőre) mozog azzal a céllal, hogy bizonyos fizikai munkát végezzen (szénát kaszáljon, arasson, vagy valamit elvigyen). A (6) példában a hely, ahonnan a mozgás kiindul, nincs megnevezve, de a referenciális környezet jelzi, hogy a nyílt térbe való mozgásnak szintén célja van – lenet tépni. A kontextuális információ megmutatja, hogy az említett példákban a laukan forma olyan földterületként értelmeződik, amelyet valamilyen módon megművelnek. Így itt az illatívusz jelentése nem különbözik a harmadik szakaszban bemutatott első laukas lexéma jelentésétől. Az ilyen típusú példákból látható, hogy az illatívusz funkciója itt a zárt vagy feltételezett térből nyílt térbe irányuló mozgás jelölése. A kontextusokból kirajzolódnak továbbá a vizsgált referens jelentését jellemző oppozíciók: + konkrét : - elvont / - határokkal nem rendelkező : + bizonyos határokkal rendelkező / - zárt : + nyílt / + jellemző rá egy bizonyos, vele kapcsolatos céltevékenység : - nem jellemző rá egy bizonyos, vele kapcsolatos céltevékenység. Ismételten megjegyzendő, hogy ezek a jegyek az egyes számú illatívuszi formára jellemzők. 5.2. A vizsgált forma némileg eltérő szemantikai árnyalatot kap az alábbi kontextusokban: (7) tαi‿ti‿kari l.ka. ká.imi ǀ e.‿katu--- ǀ kitù ikela. laukúɔsan ǀ veŋkieuɔsan ǀ ž.mi. raz dal.jα ‖ (j. 5 d.-r., 1918, dindos); (8) ȓɔ.be.sẹ. plέ∙ša. i‿n.šα ǀ v.žα ǀ i‿vẹ∙‿stat∙t ǀ tαi‿túɔs pal.ka. in‿viẽta.s va--- ǀ va ʒè ‖ ne‿lɔ∙ckù pr.šie ǀ ne‿savan∙rei ǀ ne‿savan∙rei iš.ja.m laukúɔsan ǀ i‿và pamiškiẽŋ kɔ.- .n ‖ pask∙rɛ. ir‿pl∙še ‖ (j. d.-r., 1918, dindos). Ezekben a példákban a referens a többes számú illativus: laukuosan / laukuosna . A referenciális környezetet a kaimas ‘falu’ főnév és az iškėlė (7), išėjome (8) igék jelölik. Az illativus formális funkciója ugyanaz, mint a korábban tárgyalt példákban – 5 itt még megemlíthető az LkŽe-ben közölt példa: Seniau mes kaime gyvenom, tik paskui išėjom ant laukų (į vienkiemius) (Veliuona), valamint a Zietelában lejegyzett Jau aš norėjau ait an lauko . dėl iliatyvų laukan, laukuosun semantikos rytų aukštaičių vilniškių šnektose 97straipsniai / articles A feltételezett alanyok nyílt tér felé mozognak. A hely azonban, ahonnan a mozgás történik, nem zárt objektum. Ez egy földrajzi régió, amelyet a kaimas ‘falu’ főnév jelöl ((7) példában formálisan nyílt térből egy másikba. dyje, (8) – numanomas). Šiuose pavyzdžiuose subjektų slinkties kryptis yra iš vieA tuščiavaló teret jelölő lexéma itt a lakott, beépített térrel – a faluval – áll szemben. A vizsgált forma ilyen használati esetéről Lipartė is beszél a „Az illatívusz, illetve a laukan határozószó jelentései és lehetséges szinonimái a litván nyelvjárásokban” című tanulmányában (2000: 145–146). A szerző az ilyen típusú példákat a szabad ég alatt, meghatározatlan rendeltetéssel végbemenő cselekvés konkrét helyéhez sorolja. A kutató szerint ebben az esetben a laukas lexéma és alakjainak fő funkciója megkülönböztető: a laukas az erdővel, a településsel, illetve (gyakrabban többes számban) a várossal vagy a faluval áll szemben6 . A keleti aukštaitiszi vilniškiai nyelvjárások vizsgált típusú kontextusaiban a laukuosun illatívusz nemcsak a cselekvés nyílt térbe irányuló irányát jelöli, hanem megkülönböztető jegyet is felvesz. Figyelemre méltó, hogy ez a vizsgált lexéma illatívuszának többes számú alakjára jellemző. Az LkŽe-ben a laukas szó ötödik jelentése: ʻfalu, faluközösség (a várostól megkülönböztetve)’. A keleti aukštaitiszi vilniškiai nyelvjárásokban az említett lexéma az ʻegyutcás település’ jelentést csak többes számú alakban használva, valamint az általa megnevezett helyen való tartózkodást vagy az oda irányuló mozgást jelölve veszi fel. A megtárgyalt példákból ugyanazok az oppozíciók rajzolódnak ki, mint a művelt földterületre irányuló mozgást jelentő illatívuszi laukan esetében, csak még egy, megkülönböztető jegyet jelölő oppozícióval egészítendők ki (– beépített tér : + beépítetlen tér). Különbözik az a tevékenység is, amelyet a referens a megnevezett helyen végez, mégpedig jellegét tekintve – az első esetben fizikai munka (kaszálni, vágni és hasonlók), a másodikban meghatározatlan tevékenység (ezt a gyventi ’élni’ igével lehetne megnevezni). 5.3. A laukas lexéma illatívusza a keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjárásokban más típusú kontextusokban is használatos: (9) ir‿.nα(s) s.ka. ka(p)‿pavá.gẹ. ǀ iš·jå. ǀ j· p·ki prad·å. ǀ jis‿laukañ. kimegy. kielégíti. ǁ (j. k., 1926, Šileikiškė); (10) jé.igu j iš·ja. laukαñ. ǀ iška.t gȓũ·nα ǀ a‿jẹ.gu iš‿låũ.kå. atẹ.nα kambariñ. ǀ ir‿v·l gȓũ·- nα ǀ já.‿jåu .rå. trú·kstα ǁ (o. b., 1930, krikonys); (11) anà kαi‿kàs kalbέ∙davɔ. s.kɔ. un‿agunu. | anà išẹ.nα laukañ. | kap‿v∙jαs p.če | pavẹ.ju. . ka.bα išẹ.nα ǁ (1932, stanislavavas). A bemutatott kontextusokban a vizsgált formák referenciális környezete (a išėjo „kiment” ige) azt mutatja, hogy az alany zárt, térbeli helyről mozog ki ((9) és (11) példában ez kikövetkeztethető – az a helyiség, ahol ettek vagy valamilyen tevékenységet végeztek, a (10) példá6 Pabrėžtina, kad pavyzdžių, kur iliatyvo formos laukan vartojamos tokia miestui ir kaimui priešinama vienkiemio reikšme, evijai Lipartei rasti nepavyko. 98 acta Linguistica Lithuanica LXVIII jában pedig – szoba) nyitott térbe. E kontextusokban a nyitott tér daiVa kardeLytė-grineVičienė rendeltetése nem releváns. Itt az alany különböző dimenziójú terekbe irányuló mozgása a legfontosabb7. Kirajzolódik a laukan illatívusz megkülönböztető jegye, amely ebben az esetben a belső és külső tér oppozícióját jelöli. Ez különösen világos a (10) példában (szoba (belső tér) : laukas (külső tér)). ez nem volt jellemző az illatívusz korábban tárgyalt használati eseteire. Szintén megjegyzendő, hogy az ilyen típusú kontextusokban csak az illatívusz egyes számú alakját rögzítették. Számos nyelvész (Laigonaitė 1957b: 49), Ulvydas 2000: 291. és köv. stb.) az ilyen típusú kontextusokban használt laukan illatívuszi alakot határozószónak tartja. Mikulskas (2003: 85) Észak-Litvánia nyelvjárásainak8 és az LkŽ adatai alapján megadja a laukan illatívusz határozószói használatának okait. Szerinte a vizsgált alak gyors határozószói használatát minden bizonnyal a laukas főnév szemantikai struktúrájának elvontabbá válása idézte elő. Ennek a főnévnek a legelvontabb jelentései: ʻszabad ég alatti hely’ és ʻkülső rész’ többnyire csak a térbeli ellentét, a belső : külső egyik oldalát jelölik. A szerző szerint az ilyen lexéma elveszíti tárgyi jelentését, csupán elvontan jelzi az irányt a térben (belülről kifelé), és ténylegesen már határozószó. Érdemes megfontolni, hogy a keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjárásokban az említett kontextusokban használt egyes számú laukan illatívusz határozószónak tekintendő-e. ahogy már említettük, itt az illatívusz élő használatú, paradigmatikus eset. mint minden illatívusz, a laukan forma sem szakadt el a paradigmától. ezzel szemben a határozószónak tekintett formák többnyire eltávolodtak tőle. Mikulsko (2003: 85) azon gondolatára emlékezve, hogy a laukas lexéma, amelyet a ʻszabad ég alatti hely; ’külső’ jelentésben használnak, és amely elveszíti tárgyi jelentését, s csupán elvontan jelzi az irányt a térben, szeretnénk felhívni a figyelmet a beszédaktus pragmatikai aspektusára. A nyelvészeti pragmatika azt vizsgálja, hogyan függ a jelentés átadása a megnyilatkozás kontextusától, a beszélgetés résztvevőinek státusára vonatkozó ismeretektől, a beszélő közvetített szándékától, a megnyilatkozás módjától, helyétől, idejétől stb. (lásd Ryvitytė 2011: 7–12). ezt szem előtt tartva ellent lehet mondani annak a gondolatnak, hogy az említett jelentésben használt laukan forma elveszíti tárgyi jelentését. konkrét kontextusban a címző, amikor bizonyos információt ad át a címzettnek (a jelen esetben ez arra való utalás, hogy az alany / tárgy zárt térből nyílt térbe mozog), azt számos nyelvi és nem nyelvi tényezővel kapcsolja össze, nemcsak az „külső” jelentéssel, hanem konkrét helyként is. A beszélő, amikor azt mondja: „kimegyek”, az ilyen típusú kontextusokban a kelet-aukštaitis vilniškiai nyelvjárásokban az oras lexéma illatívuszi alakjai is használhatók, vö. oras második jelentése: ‘szabad ég alatti hely, mező’: tai a.nam’e jau o·rañ. klaus’·c’ | kur šuvà l.s (Padvarės); patsta·tė tina·i ir· i.švɛdė ɔran· ta.s mɛrga.s pa.s ta.s akėtśas ir prǝ.rǝš ažû kasu· (ps.) faktorių. konkrečiuose kontekstuose forma laukan suvokiama ne tik kaip abstrak- (Žižmai) (dvŽ ii 33). Ebben a tanulmányban az oras lexéma illatívuszi alakjait részletesebben nem tárgyalják. A 8. cikkben a szerző Alekso Girdenio és Genutė Kačiuškienė „Párhuzamos jelenségek a lett és az északi litván igék rendszerében” (2000: 307–314) című cikkére támaszkodik. dėl iliatyvų laukan, laukuosun semantikos rytų aukštaičių vilniškių šnektose 99cikkek / articles voje konkrét helyet is jelöl, ahová a zárt helyiségből kilépő eljut. A (9) és (10) példákban feltehetően ez az udvar lesz, a (11)-ben pedig az udvar vagy a ház melletti nyitott hely. čia dar galima nurodyti tokį pavyzdį: (12) aš‿sakåũ. | n. br. | jåu‿su‿š.tɔ.u niekadà nẹ.jåũ. š·kt ir‿neiù ǁ ir‿aš‿r. ir‿nu-ẹ.jåũ. | nugi‿.nas vi.ràni.s | ir‿acist·jåu ǁ ir‿.nαs iš.jå. | iš.jå. | pasku. merga.tẹ. iš .jå. laukαñ. | ti.ná. an‿s.vå. rẹ.kalå. tèna.s ǁ (j., 1938, ažušilė). Ebben a kontextusban az eiti igével használt laukan illatívusz további jelentésárnyalatot nyer – a ʻszékelni’ jelentést9 . A keleti aukštaitis vilniškiai nyelvjárásokban a mozgást jelentő igékkel használt egyes számú illatívuszi laukan forma értelmezése elválaszthatatlan a kontextustól és a pragmatikai információtól. Csak ezek a tényezők segíthetnek meghatározni az adott esetben használt forma jelentését, valamint grammatikai státuszát is. mivel a vizsgált nyelvjárásokban az illatívusz, amint már említettük, paradigmatikus eset, a ʻszabad ég alatti hely; jelentésben használt laukan formák „išorė“, negalime laikyti visišku abstraktu, galima daryti išvadą, jog rytų aukštaičių vilniškių šnektų forma laukan nėra suprieveiksmėjusi. Ji laikytina vienaskaitos iliatyvo linksniu. 5.4. Atskirai aptartina dar viena, paskutinė, tiriamąją formą iliustruojančių pavyzdžių grupė: (13) nù | šitu∙s rũ∙bus visùs kur‿jåu‿nakv∙jɔ. | tαi‿.neš lauka ‖ (j. b., 1916, Mileikiškiai); (14) tα nuš.vå.‿ji. ǀ i.‿n.mu. až.degẹ. š.tu. ‖ . ǀ j. žmǻ∙nαi i‿meȓ∙tie mažà ǀ tα liẽ pe. lå.š∙ isin.št lauka ǀ e.‿t. diẽdu. anà t∙se. aš‿nežinå ar‿s.degẹ. tαz‿diẽdαs ǀ su‿namù ‖ tèp‿kαt ǀ båũ.dẹ. ki‿. šǻ∙nu. ‖ (a. g., 1936, bėčionys); (15) alè vi‿tek j.z‿gi lauka() nemes.‿gi ǀ vα‿š.te vi‿tiek‿vá.gi.davå.m ‖ (e. M., 1928, smilginiškė). a megadott kontextusokban a referenciális környezetet a iš(si) nešti és mesti igék nevezik meg. a kiűzés (elkülönítés) jelentésű igék közé sorolandók (bővebben lásd Mikulskas 2003: 84). (15) pavyzdyje nusakomo veiksmo kryptis yra iš uždaro objekto („namai“) į atvirą erdvę. (13) ir (14) pavyzdžiuose kryptis konkrečiai nenurodyta, tačiau nufeltételezhető, hogy ugyanolyan. tehát ezekben a kontextusokban ismét kirajzolódik a belső : külső oppozíció, de itt más jellegű, mint a (9)–(11) példákban leírt. Lipartė (2000: 149–150) hasonló típusú eseteket is említ, és leírásuk során tárgyalja a partikulumos igéket. A partikulumos igék következtében kialakult ternáris aspektusrendszer egyik kategóriáját – a perfektívumot – gir9 tekintette át. A frazeologizmusról, amelynek jelentése: eiti laukan, lásd bővebben. Lipartė 2000: 150–151. 100 acta Linguistica Lithuanica LXVIII denis és kačiuškienė (2000: 307–314; lásd még daiVa kardeLytė-grineVičienė kaikarytė, 2011). A perfektívum bizonyos, „elhalványult” szemantikájú határozószókkal – posztverbiumokkal – képződik, amelyek jelentésükben és funkciójukban közel állnak a perfektív igék igekötőihez. Az úgynevezett anihilációs jelentésű igék után állva ezek a posztverbiumok azt jelzik, hogy a cselekvés a végéhez vagy egy bizonyos határhoz közeledik. Az említett tanulmány szerzői szerint ez a jelenség csak az északi nyelvjárásokra (az északnyugati žemaitė nyelvjárásokra, valamint az északi šiauliškiai és panevėžiškiai beszédmódokra) jellemző, és a szomszédos lett nyelv hatására alakult ki10 (girdenis, kačiuškienė 2000: 311). Lipartė szerint ez a jelenség nem csupán a megjelölt nyelvjárások sajátossága, ezért állítólag nem lehet azt állítani, hogy a lett nyelv hatására alakult ki. adatai szerint egyes példák nyugati és középső aukštaitis nyelvjárásokból, valamint Litvánia határain kívül (Fehéroroszországban) található litván nyelvszigetekről (Zietela, Lazūnai, Ramaškoniai) is fel vannak jegyezve. Mikulskas (2003: 75, 5. jegyzet) megjegyzi, hogy Lipartė példái csak lokális jelentést mutatnak, az úgynevezett partikulák pedig – akárcsak azok prefigált megfelelői – itt nem töltik be az aspektusjelölő funkcióját11. A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy a lauka(n) forma, különösen ha mozgást jelentő igék után áll, gyakran kétértelműen értelmezhető. E bizonytalanság oka azoknak a főneveknek a szemantikai fejlődése az elvonatkoztatás irányába, amelyekből ezek a formák származnak. A kutató szerint „mivel ezek az illativusi formák általánosságban csupán a cselekvés belülről (a középpontból) kifelé (a periféria felé) irányulását fejezik ki, inkább határozószósodnak, és kevésbé alkalmasak a perficientivus számára fontos határfunkció kifejezésére. mivel a lauka(n) formákat (és lokális változataikat), valamint a šalin alakot egész Litvániában széles körben irányhatározószóként használják, a lehetséges kettős értelmezés miatt nehezebb felismerni posztverbális használatuk eseteit. e formák lexikográfiai bemutatásának kérdését eldöntve bizonytalan esetekben ahhoz a perficientivus szerkezetek elterjedését jelző földrajzi határhoz kellene igazodni, amelyet a litván északi nyelvjárásaiban a leggyakoribb posztverb, a žemė(n) (és lokális változatainak) használata megbízhatóan megvilágít” (Mikulskas 2000: 82–86). A keleti keleti aukštaitis vilniškis dialektus példáiban használt laukan forma nem posztverbális elem. A tárgyalt kontextusokban az illatívuszi laukan mozgásiránya ugyanaz marad, mint az előző példákban – belülről kifelé. Itt szembetűnő a belső : külső oppozíciója, az illatívuszi laukan gyakran csak csekély mértékben jelöl tárgyi jelentést, 10 Vö. žem. Kiskit kóję žmėn (tirkšliai) = la. Cērtit kãju nuôst, Tas o reiškia abstrakčią vietą išorėje ((18) ir (20) pavyzdžiai). Šis iliatyvas savo reikšme vélnias jau skęsta žmyn (Ša tės) = la. Tas vęns jau slìkst nuôst, Málkų neturiù - žimą šalù į žmę (Papilė) = la. Makas màn nàv – zìe mã sastu nuôst (girdenis, kačiuškienė 2000: 308–309). 11 Az LkŽ kartotékája alapján Rolandas Mikulskas pontosan kijelöli az északi nyelvjárásokban használt perfektív konstrukciók elterjedési vonalát. ebbe a perficientív szerkezetek elterjedési területébe még be kell illeszteni az északi kupiškėnaiakat és uteniškiaiakat is (Mikulskas 2003: 76).