Zur Handhabung deutscher Realienbe­zeichnungen in den ins Litauische übersetzten „Kinder- und Hausmärchen“ der Brüder Grimm

HANS-HARRY DRÖBIGER Universität Vilnius, Kaunasi Bölcsészettudományi Kar Kutatási területek: kognitív nyelvészet, metafora, metonímia, fordításelmélet és -gyakorlat. A német reáliamegnevezések kezelése a Grimm testvérek litván nyelvre fordított Gyermek- és házi mesék című művében A német reáliamegnevezések magyar megfelelői a Grimm testvérek Gyermek- és házi meséinek litván nyelvű fordításaiban ABSZTRAKT A tanulmány a konceptuális metonímia szerepével foglalkozik a német reáliamegnevezések denotatív ekvivalenciájában a litván nyelvben. Ennek megfelelően a fordítástudomány és a kognitív nyelvészet interdiszciplináris összekapcsolására tesz kísérletet. A vizsgálat tárgyát a Grimm testvérek Gyermek- és házi meséi képezik, amelyek 200 meséjükkel zárt vizsgálati korpuszt alkotnak, és 19. századi szövegekként társadalom- és kultúrtörténeti kutatások forrásául szolgálnak. Az ekvivalencia vizsgálatának fő módszere a nyelv-összehasonlítás, amelyet a német és litván szótárakban található reáliamegnevezések lexikográfiai kodifikációja támaszt alá. Az „Elméleti alapok” című rész röviden ismerteti a mese, a kultúra, a reáliák, a reáliamegnevezések, a metonímia fogalmát, valamint az ekvivalenciatípusok Werner Koller (2011) szerinti rendszerét. A „Reáliamegnevezések a KHM-ben: ekvivalencia és metonímia között” című rész a német reáliamegnevezések kezelését tárgyalja a litván KULCSSZAVAK: mese, Grimm testvérek, reáliamegnevezés, érintkezés, metonímia, ekvivalencia, német nyelv, litván nyelv. KULCSSZAVAK: mese, Grimm testvérek, kultúraspecifikus szavak, érintkezés, metonímia, ekvivalencia, német nyelv, litván nyelv. Straipsniai / Articles 201 HANS-HARRY DRÖBIGER A mesefordítások vizsgálata. Az eredeti mű és a fordítások összevetése alapján három ekvivalenciatípust különítünk el: 1. teljes ekvivalencia, amelyben a metonímiának nincs szerepe; 2. ekvivalencia, amelynél a kontiguitás terében konceptuális eltolódások fordulnak elő, amelyek metonimikus eltolódásként, metonimikus eltorzításként és metonimikus torzításként jelennek meg; 3. null-ekvivalencia, amelynek fő jellemzője az idegen szavak beépülése. A tanulmányt a következtetések zárják, amelyek új kutatási lehetőségekre hívják fel a figyelmet az ekvivalencia és a konceptuális metonímia terén. ANNOTÁCIÓ A tanulmány célja, hogy összekapcsolja a kognitív metonímia modelljét a denotatív ekvivalencia szó szintjén érvényes típusainak modelljével, és megvizsgálja, milyen magyarázó lehetőségeket kínál a kognitív metonímia modellje a Grimm testvérek meséinek Juozas Balčikonis (1938–1939) és Adomas Druktenis (1999–2001) által készített litván fordításaiban használt szóekvivalensek alkalmazásának és előfordulásának leírására és magyarázatára. A Grimm testvérek meséi (GFT) tágabb értelemben a 19. századi német nyelvű országok kultúrtörténetének és társadalmi életének forrásaként is felfoghatók. A kultúraspecifikus szavak a) olyan sajátos kulturális tudásra utalnak, amely történeti értelemben a jelenkori tudásstruktúrával nem vagy nem teljesen egyeztethető össze, továbbá b) a német nyelvű országok közösségének közös kulturális tudására utalnak. A GFT fordításai azt mutatják be, miként kezelik a német kultúraspecifikus szavakat a külföldi olvasók számára. Ebben a tanulmányban azt kívánom bemutatni, hogy a fordítók elérték-e, és ha igen, miként, a kultúraspecifikus szavak helyes és megfelelő értelmezését az ekvivalensek kiválasztásával. Ez lehetővé teszi annak feltárását, milyen szemantikai és kognitív eljárások állnak bizonyos ekvivalensek használata mögött. A német eredeti és a két litván fordítás összevetésével megállapítható, hogy az eredeti szövegek kultúraspecifikus szavait átültették-e, és ha igen, miként, a fordításokba; végül induktív módon következtethetünk arra, hogy a konceptuális metonímia milyen mértékben játszik szerepet a kultúraspecifikus szavak célszövegbeli visszaadásában. Ennek vizsgálata a konceptuális metonímia elméletének módosításaihoz vezethet a kognitív nyelvészet keretében. BEVEZETÉS: A TANULMÁNY CÉLJA, VIZSGÁLATI TÁRGYA ÉS MÓDSZEREI A jelen tanulmány célja, hogy a konceptuális metonímiára vonatkozó megfontolások segítségével kapcsolatot teremtsen a Werner Koller (2011) által felállított denotatív ekvivalenciatípusok modelljével, és ezáltal megvizsgálja, mennyiben alkalmas a konceptuális metonímia magyarázó potenciálja arra, hogy alkalmazzuk a német reáliamegnevezések kezelésének vizsgálatára a Gyermek- és 202 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Zur Handhabung deutscher Realienbezeichnungen in den ins Litauische übersetzten Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm házi mesék Juozas Balčikonis és Adomas Pruktenis által készített litván fordításaiban. A vizsgálati korpuszt a Grimm testvérek mesegyűjteménye alkotja, amely világszerte Kinder- und Hausmärchen (KHM) címen vált ismertté. A gyűjtemény első, 1812-es megjelenése óta több, részben jelentősen átdolgozott kiadást és utánnyomást ért meg. Vizsgálataimban az 1857-es Ausgabe letzter Hand mit den Originalanmerkungen der Brüder Grimm kiadásra támaszkodom, amely 2010-ben új kiadásban jelent meg, és a 200 kanonizált mesét tartalmazza. Ebből következően a KHM zárt korpuszt alkot, ami előnyt jelent a tervezett vizsgálatok szempontjából, mivel a mesék tartalmi minősége (kultúrtörténeti és társadalomtörténeti forrásként) és nyelvi megformálása szorosan kötődik a gyűjtés, írásba foglalás és nyomtatás időszakához (1812–1857). A két litván fordítás az Ausgabe letzter Hand kiadáson alapul, azonban kronológiai és szerkesztési különbségek figyelhetők meg. Balčikonis fordítása 1938–1939-ben, Druktenisé 1999–2001-ben készült. Balčikonis fordításának 2010-es kiadásából 20 mese hiányzik1; Druktenis fordításának 1999–2001-es kiadása teljes. A KHM reáliamegnevezései iránti érdeklődést az indokolja, hogy ezek a sajátos lexikai egységek a) olyan kulturális tudásra utalnak, amely történeti értelemben már nem egyeztethető össze a jelenkor tudásstruktúráival, és b) a német nyelvi és kulturális közösség általános kulturális tudására utalnak. A fordításokban használt litván ekvivalensek befolyásolják, hogy ez a térben és időben idegen kulturális tudás hozzáférhetővé válik-e a litván olvasók számára. Általánosságban a reáliamegnevezések fordításbeli kezelése a két nyelv közötti lexikai-szemantikai ekvivalencia problémájával függ össze. A megnevezett cél elérése – vagyis Koller ekvivalenciatípus-modelljének deduktív ellenőrzése az alapul vett mesék szövegeiben végzett szóelemzéssel – érdekében a szövegkorpuszból kigyűjtjük a mesék cselekményében szereplő kulturális tárgyakat megnevező szókincset; annak eldöntésében pedig, hogy reáliamegnevezésekről van-e szó, a német nyelv aktuális és történeti szótárai mellett különösen Franz Dorn-onomasziológiai szótára szolgál alapul. 1 Kimaradnak a következő mesék: 38. „Die Hochzeit der Frau Füchsin”, 39.2 „Die Wichtelmänner. Zweites Märchen”, 39.3 „Die Wichtelmänner. Drittes Märchen”, 41 „Herr Korbes”, 42 „Der Herr Gevatter”, 43 „Frau Trude”, 45 „Däumerlings Wanderschaft”, 66 „Häsichenbraut”, 95 „Der alte Hildebrand”, 105 „Märchen von der Unke”, 131 „Die schöne Katrinelje und Pif Paf Poltrie”, 132 „Der Fuchs und das Pferd”, 138 „Knoist und seine drei Söhne”, 139 „Das Mädchen von Brakel”, 140 „Das Hausgesinde”, 149 „Der Hahnenbalken”, 150 „Die alte Bettelfrau”, 170 „Lieb und Leid teilen”, 183 „Der Riese und der Schneider”, 190 „Die Brosamen auf dem Tisch”. Straipsniai / Articles 203 HANS-HARRY DRÖßIGER seiff a tényállásrendszer megállapítására szolgál az ismeretek terjedelmét és tartalmát illetően2. A német eredeti és a két litván fordítás szövegének összehasonlításával végső soron feltárható, hogy az eredetiben szereplő reáliamegnevezéseket kulturális referenciájukkal együtt visszaadták-e a fordításokban, és ha igen, hogyan; így induktív módon következtethetünk arra, hogy a fogalmi metonímia milyen mértékben játszik szerepet a reáliamegnevezések fordításbeli kezelésében. Ebből végül lehetőségek adódnak a fogalmi metonímiára vonatkozó kognitív nyelvészeti megközelítések módosítására. ELMÉLETI ALAPOK 1. Mese A mesét epikai műfajnak (más szóval zsánernek) tekintik, és fantasztikus, a valóság fölé emelkedő, változatos elbeszélésként jellemzik, amely az istenek szférájának hiánya révén különül el a mítosztól, a konkrét történelmi és földrajzi vonatkozások hiánya révén pedig a mondától. A mese fő ismertetőjegyeiként általában a tér- és időtlenséget, a természeti és oksági törvények magától értetődő felfüggesztését (például az átváltozásokat, a beszélő állatokat, növényeket vagy tárgyakat), valamint olyan mesebeli lények megjelenését említik, mint az óriások, törpék, boszorkányok és sárkányok (vö. Metzler Literatur Lexikon 1990: 292). Mindazonáltal a mesékben bizonyos kellékek is megjelennek, amelyek gyakran lényeges részét alkotják a mese cselekményének, de mindenképpen a mese által közvetített kultúra (hétköznapi, állami-társadalmi, udvari kultúra stb.) tárgyai, és így a történelmi hitelesség bizonyítékai. Ha a mesékre kulturális-történeti és társadalomtörténeti forrásként tekintünk (vö. Metzler Literatur Lexikon 1990: 293), a KHM éppen e kellékek megjelenése révén felhasználható arra, hogy képet alkossunk a múlt történelmi korszakairól, amelyeket tágabb értelemben középkorként lehet megjelölni. Az itt kelléknek nevezett dolgok olyan történelmi kultúrtárgyak, amelyekre sajátos reáliamegnevezésekkel utalunk. Természetesen azt is meg kell állapítani, hogy a KHM a német nyelvi és kulturális közösség általános irodalmi-nyelvi örökségének része, ezért számos lexikai egység általánosabb reáliamegnevezésként az általános kulturális háttérre is utal. 2 Franz Dornseiff (2004) rendszerezése szerint ezek a következő tárgycsoportok: 2 „Élet”; 4 „Nagyság, mennyiség, szám”; 8 „Hely és helyváltoztatás”; 11 „Gondolkodás”; 14 „Művészet és kultúra”; 15 „Együttélés”; 16 „Evés és ivás”; 18 „Társadalom”; 19 „Eszközök, technika”; 20 „Gazdaság, pénzügyek”; 21 „Jog, etika”; 22 „Vallás, érzékfeletti”. 204 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Zur Handhabung deutscher Realienbezeichnungen in den ins Litauische übersetzten Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm 2. Kultúra, reáliák, reáliamegnevezések Haß-Zumkehr, aki Hansen újabb, kibővített kultúrafogalmát alkalmazza3, így írja le a kultúra fogalmát: „Túlmutat a politikai-társadalmi tényezőkön, és magában foglalja a társadalmi közegek értékrendjét és orientációit, valamint azok konstruált jellegét. A társadalmi csoportok a kulturális orientációkat nem csupán befogadó módon »valósítják meg«, hanem aktívan meg is változtatják és továbbörökítik.” (Haß-Zumkehr 2001: 2) Cavagnoli hasonlóképpen úgy véli, hogy a nyelv egyszerre tekinthető egy kultúra termékének, valamint a kulturális elképzelések tükrének és közvetítő közegének; a kultúra pedig magában foglal minden viselkedésmintát, értéket és tapasztalatot (vö. Cavagnoli 2005: 79 f.). Ez a „magában foglalás” az úgynevezett háttértudásra utal, amely alapvető szerepet játszik egy nyelvi és kulturális közösség kialakulásában. A tudás tehát kultúra nélkül nem képzelhető el. A nyelv közvetítésével történő tudásátadás, például a fordítás során, elvileg mindig kultúraközvetítés is4. A kultúra „jelentéssel bíró jelek sokrétű rendszere, amely arra szolgál, hogy eligazodjunk az adott világban (...) Ebbe az eligazodási teljesítménybe az alapvető létfontosságú értékek éppúgy beletartoznak, mint a hétköznapibb, gyakorlati konvenciók.” (Haß-Zumkehr 2001: 15) Ez a következőket jelenti: 1. A kultúra eligazít – egy kultúrában tájékozódni kell. 2. A kulturális tudás konvencionalizált, és meghatározott formában kodifikált egy nyelvi és kulturális közösségben. 3. A kultúra mint tudástér stabil és értelmezhető összetevőkkel rendelkezik (vö. Haß-Zumkehr 2001: 16 f.). A kulturális háttértudás megfelelő nyelvi kifejezése különböző módokon valósítható meg, például különféle meghatározások révén a szövegekben (szakszövegekben is), két- és többnyelvű szaknyelvi szótárakban és szaklexikonokban, fordításkor pedig kodifikált ekvivalensek használatával, vagy ezek hiányában ekvivalensek létrehozására szolgáló eljárásokkal. Ebből a tág kultúrafogalomból kiindulva nemcsak tárgyakat, személyek cselekedeteit, tárgyak, személyek és cselekedetek tulajdonságait/jellemzőit, hanem erkölcsi, esztétikai, akarati és utilitarista fogalmakat is egy kultúra részeként értelmezhetünk. Egy ilyen tág kultúrafogalom logikusan a reália fogalmának tág értelmezéséhez vezet. Ha a reáliák általános meghatározását 3 Bibliografische Angaben zu Hansen. s. Haß-Zumkehr (2001). 4 Dornseiff (1964: 305 f.) nannte dies „Kulturübertragung“, und zwar im Sinne einer „erfreulichen Bereicherung im Begriffsvorrat“ einer Zielsprache. Straipsniai / Articles 205 HANS-HARRY DRÖßIGER als kulturspezifische Gegenstände und Handlungen (vgl. Nord 1993: 224) sowie als Identitätsträger einer nationalen/ethnischen Kultur im weitesten Sinne (vgl. Snell-Hornby et al. 1999: 288) folgt, wird zunächst klar, „hogy a reáliák önmagukban és ténylegesen is egy nyelvi és kulturális közösség tudáskészletéhez tartoznak, e tudáskészleten belül meghatározhatók, és ott mindenkor kommunikációs célokra rendelkezésre állnak, vagyis megfelelő megnevezésekkel utalni és hivatkozni lehet rájuk. A nyelvi és kulturális közösséghez való – olykor kizárólagos – tartozásuk révén a reáliák és megnevezéseik sajátos fordítási, illetve (általánosabban) nyelvi közvetítési problémát jelentenek.” (Drößiger 2010: 36 f.) Nord azt javasolja, hogy ha szükségessé válik a reáliamegnevezések kezelése, „magyarázó fordítást” alkalmazzunk, hogy utalni lehessen a forrásnyelvi „kulturális beágyazottságra” (vö. Nord 1993: 226). Kognitív nyelvészeti megfogalmazásban azonban arról van szó, hogy egy nyelvi és kulturális közösség kulturális tudását egy másik közösség számára mentálisan hozzáférhetővé, ezáltal pedig nyelvileg kommunikálhatóvá tegyük, anélkül, hogy tartósan módosítani kívánnánk a célnyelv és -kultúra kulturális tudásrendszerét. A KHM esetében ez a fent említett kulturális tudás két típusát érinti. A reáliák5 és megnevezéseik különféle osztályozási modelljeitől függetlenül a mesék egyszerű elbeszélő szerkezete alapján (vö. Kindlers neues Literatur-Lexikon 1996: 916) induktív módon meghatározhatók bizonyos reáliakategóriák, amelyek megfelelnek a mesei elbeszélés összetevőinek. Ezek az összetevők: a szereplők, a cselekmény helyszíne, ideje és menete, a szereplők kellékei, valamint a helyek és cselekvések. A reáliamegnevezés terminusa arra tesz kísérletet, hogy egyesítse a jelenség nyelvészeti és fordítástudományi értelmezéseit. A reáliamegnevezésekre többek között a következő terminológiai változatok honosodtak meg, illetve használatosak ma is: „idegen szavak” (H. Paul, W. Schmidt), „jövevényszókészlet” (W. Schmidt), „megnevezés-exotizmus” (T. Schippan, H. Glück), „országjellegű reáliák” (W. Fleischer), „exotizmusok” (Ch. Römer / B. Matzke), „reáliaszó / reáliamegnevezés” (E. Riesel, Ch. Nord).6 A Realienbezeichnung terminust átfogó értelemben kellene használni, 5 Eines der Modelle wäre das von Влахов/Флорин (s. 2009: 49–72), auf das aber hier aus Platzgründen nicht eingegangen werden kann. Ebenso geeignet sind systematische Darstellungen des Wortschatzes, wie sie für das Deutsche in Gestalt von systematischen Wörterbüchern, z. B. von Dornseiff Der deutsche Wortschatz nach Sachgruppen, entwickelt wurden. 6 A reáliamegnevezések fogalmának részletes magyarázatáért és a konkrét forrásmegjelölésekért Drößigerre (2010: 36–52) utalok, ahol bemutattam a nyelvészet és a fordítástudomány különböző területeinek értelmezéseit. 206 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Zur Handhabung deutscher Realienbezeichnungen in den ins Litauische übersetzten Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm általános olvasatban használjuk, anélkül, hogy bevonnánk az „idegenség” kritériumát, amelyet a lexikológiában és a stilisztikában igen gyakran az ábrázolás kritériumaként alkalmaznak, mivel ez lehetővé teszi a kapcsolódást a genealógiai nyelvkutatáshoz, amely az indoeurópai nyelvi és kulturális közösségek közötti hasonlóságokat erőteljesebben hangsúlyozza, mint a köztük lévő különbségeket. 3. Ekvivalenciatípusok és metonímia Die Systematik der denotativen Äquivalenztypen nach Koller (s. 2011: 230–243) orientiert sich an den Äquivalenzbeziehungen zwischen den Lexemen zweier Sprachen (vgl. Koller 2011: 230), so dass die Anwendung dieser Systematik auf die Handhabung von Realienbezeichnungen im Rahmen von Übersetzungen sinnvoll erscheint. Eine gewisse Analogie zwischen den Äquivalenztypen nach Koller und den Auffassungen zur Metonymie (eine Übersicht hierzu s. Drößiger 2004: 30) führt zu der Schlussfolgerung, dass das Potenzial der Metonymie (des Kontiguitätsraumes) bei der Suche nach Äquivalenten für bestimmte Bezeichnungen der Ausgangssprache (AS) in einer Zielsprache (ZS) angewendet werden kann. Die folgende Übersicht verdeutlicht die gemeinte Analogie: 1. TÁBLÁZAT. Ekvivalenciatípusok és metonímia (forrás: a tanulmány szerzője) Ekvivalenciatípus (Koller szerint) | Metonímiatípusok / eltolódások az érintkezési térben Egy-az-egyhez megfelelés | Metonímia nem lehetséges vagy nem szükséges, mivel a forrásnyelv és a célnyelv szemantikailag ekvivalens megnevezésekkel rendelkezik; ez a konnotatív és pragmatikai ekvivalenciát is magában foglalja, pl. német Ungeheuer > litván siaubūnas7 Egy-a-többhöz megfelelés | A célnyelv az érintkezési tér különböző lexémáit használja, míg a forrásnyelvben erre egy poliszém lexéma szolgál, pl. német Frau > litván moteris (alapjelentése a „férfi” ellentéteként), žmona (feleség, férjezett nő), šeimininkė (háziasszony, vendéglátó), ponia (megszólítás). Több-az-egyhez megfelelés | A forrásnyelv több lexémája az érintkezési tér egy részét reprezentálja, a célnyelvben pedig hiperonomikus lexéma szerepel, pl. német Kammer, Stube, Zimmer > litván kambarys. 7 A KHM-ből származó összes példa (német eredeti és litván fordítások). Straipsniai / Articles 207 HANS-HARRY DRÖßIGER Ekvivalenciatípus (Koller szerint) Metonímiatípusok / eltolódások a kontiguitás terében Egy-az-nullához megfelelés Az AS egy lexémájának nincs megfelelője a ZS-ben, ugyanakkor a ZS-ben más megnevezési eljárások segítségével utalhatnak az AS-lexéma jelentésére, pl. ném. ein rechtes Höllenfeuer > lit. baisiai prikūrenta. Az ilyen esetekben például az ok-okozat típusú metonimikus viszony figyelhető meg. Egy-az-részhez megfelelés Az AS egy lexémájának ekvivalenseként a ZS-ben olyan lexémát alkalmaznak, amely az AS-lexéma jelentésének csupán egy részére utal; ez rendszerint az egész-rész metonimikus viszonynak felel meg, pl. ném. Keller > lit. pogrindis. Bizonyos reáliák és megnevezéseik egyediségéből egy-egy nyelvi és kulturális közösségen belül gyakran következik, hogy a fordítónak olyan eljárásokat kell keresnie, amelyekkel egy nyelvi és kulturális közösségben a tárgyi pontosságot és a címzetthez való igazodást szem előtt tartva (vö. Drößiger 2011: 7 f.; Drößiger 2012: 8 f.) járjon el a német reáliamegnevezések fordításakor. Ez a metonímia kínálta lehetőségekre is vonatkozik, hiszen a fent említett egyedi eljárások nem teszik lehetővé, hogy elméletileg leképezzük a fordított szövegekben ténylegesen alkalmazott valamennyi metonímiatípust. Ennek oka a metonímia természetében rejlik, mivel „a metonímia (illetve a kontiguitás) olyan folyamat is, amely lehetővé teszi a beszélők/írók számára, hogy a rendelkezésükre álló tudást részben kreatív módon módosítsák (...)”: (Drößiger 2007: 175) A fordító olykor túllő a célon, vagyis túlságosan messzire viszi az eltolódást a kontiguitás terében, így felborul a tárgyi pontosság és a címzetthez való igazodás egyensúlya; ennek következtében a szokásos értelemben már nem beszélhetünk „eltolódásról” (lásd alább a metonimikus torzításról szóló részt). REÁLIAMEGNEVEZÉSEK A KHM-BEN: AZ EKVIVALENCIA ÉS A METONÍMIA KÖZÖTT A társadalmi közösségek mindennapi életének alapjairól, a természet kulturális, gazdasági, szellemi és társadalmi lehetőségeiről, valamint a lét munka és spirituális tevékenységek formájában történő megéléséről szerzett tudás 208 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Zur Handhabung deutscher Realienbezeichnungen in den ins Litauische übersetzten Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm a nyelvspecifikus lexikai egységekben fejeződik ki, ugyanakkor nagy földrajzi térségek közös tudását jelenti, ezért a fent említett tág kultúrafogalom alkalmazásával feltételezhető, hogy minden indoeurópai nyelvi és kulturális közösség saját szókincset alakított ki a kulturális háttér általános összetevőinek megnevezésére. I. TELJES EKVIVALENCIA – NINCS METONÍMIA A KHM litván fordításainak a német eredetivel való összevetése azt mutatja, hogy e két nyelvben rendelkezésre állnak alapszavak azon mindennapi kulturális tárgyak megnevezésére, amelyek jelentős része nem vezethető vissza közös indoeurópai alapszókincsre, amelyből nyelvspecifikusan fejlődtek volna ki; ehelyett minden nyelv saját szógyököket és – az adott nyelv morfológiai sajátosságaitól függően – alapszavakat alakított ki. Ennek következtében e nyelvekben teljesen ekvivalens lexémák jöttek létre, amelyek használata a fordításokban nem okoz nehézséget, mivel mind a tárgyhoz, mind a címzetthez megfelelőek. 2. TÁBLÁZAT. Teljesen ekvivalens reáliamegnevezések (Forrás: a tanulmány szerzője) NÉMET LITVÁN NÉMET LITVÁN Balta kirvis Tű adata Seprű šluota Kemence krosnis Kenyér duona Kastély dvaras, pilis Fonal siūlai Kötél virvė Harang varpas Szoba pirkia Tűzhely židinys Bölcső lopšys Udvar kiemas Özvegy našlė Láda skrynia Cérna siūlas Néhány példa bizonyos történelmi körülmények miatt a németből a litvánba történő kölcsönzésnek tekinthető: Straipsniai / Articles 209 HANS-HARRY DRÖßIGER 3. TÁBLÁZAT. Németből átvett kölcsönszavak (Forrás: a tanulmány szerzője) NÉMET8 > LITVÁN9 NÉMET > LITVÁN gróf > gró f kerék > kerék herceg > herceg keret > keret kréta > kréta terem > terem telek > loti És természetesen az alapszókincs körében olyan adatok is találhatók, amelyek más, többnyire régebbi indoeurópai nyelvekből származó közös kölcsönzésekre utalnak, így ezekben az esetekben valóban beszélhetünk indoeurópai örökségről: 4. TÁBLÁZAT. Indoeurópai örökség (Forrás: a tanulmány szerzője) NÉMET LITVÁN NÉMET LITVÁN tölgy tölgy pipa pipa szoba szoba lány lány / leány üst üst ajtó ajtó korona korona Cukor cukor A német nyelv újabb keletű reáliamegnevezései, különösen azok a szavak, amelyek szóalkotással – többnyire összetétellel – jöttek létre, csak a fordítás során okoznak problémát. Ezek csak akkor oldhatók meg, ha a célkultúra nyelvében találhatók összehasonlítható (egyenértékű) tények, amelyek a különböző nyelvi és kulturális közösségek kulturális fejlődésének közös vonásaira (mesterségek, uralmi formák, mindennapi tárgyak, építészet, közlekedési eszközök stb.) utalnak. Szemléltetésül következzen néhány példa a KHM-ből az öltözködés témaköréből: 8 Bár a Kreide és a Graf esetében feltételezik a közép- vagy vulgáris latinból a germán nyelvekbe történő lehetséges kölcsönzést, úgy vélem, hogy e szavak elterjedése a germán nyelvekben, az érvényes jelentés irányába történő jelentésváltozással együtt, valamint a germán és a balti nyelvterület földrajzi szomszédsága megfelelő indoklásul szolgál a litván nyelvbe való kölcsönzésükre, amely – ha nem is kizárólag a németből, de legalábbis az indoeurópai nyelvcsalád germán ágából – történt. 9 A litván szóanyag igazolásai csak a legritkább esetben találhatók meg a Lietuvių kalbos žodynas (LKŽ). című szótárban. Egyértelmű lexikográfiai adatokat a Grimm testvérek Deutsche Wörterbuch című szótára kínál (vö. http://dwb.uni-trier.de/de/ [2013-02-27]), valamint a Duden. Herkunftswörterbuch; bibliográfiai adatokért lásd az irodalomjegyzéket. 210 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Zur Handhabung deutscher Realienbezeichnungen in den ins Litauische übersetzten Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm 5. TÁBLÁZAT. A német összetételek litván megfelelői (Forrás: a tanulmány szerzője) NÉMET LITVÁN NÉMET LITVÁN Kaufmannskleider kereskedők ruhái Pelzrock prémkabát Brauthemd esküvői ing Holzschuhe facipő Lumpenrock skarnalái Bratenrock kabát Megjegyzendő azonban, hogy a Bratenrock10 esetében a litván fordításból hiányoznak vagy elvesztek bizonyos fogalmi elemek, mivel az alkalmazott litván lexéma, az apsiaustas, általában kabátot vagy felöltőt jelent. II. METONIMIKUS EKVIVALENCIA – MOZGÁSOK A KONTIGUITÁS TERÉBEN A KHM litván fordításai azt mutatják, hogy a német reáliamegnevezések jelentését nem mindig adták vissza ekvivalens módon (eltekintve a fordításokban előforduló hibás vagy hiányzó lexémáktól). A felhasznált litván megnevezések metonimikus ekvivalenciájának ezek az esetei, amelyek együtt járnak a forrásnyelv kultúraspecifikus tudásának elvesztésével, ezért a címzett igényeinek ugyan megfelelnek, de tárgyilag már nem pontosak, a következő típusokra oszthatók. 1. Metonimikus eltolódás A fent említett Bratenrock példája esetében a litván fordításban választott megnevezés a metonímia e típusát képviseli, amikor a litván szövegben a pontosabb, meghatározott társadalmi és használati konnotációkkal rendelkező német lexéma helyett az apsiaustas szerepel, amely az ilyen ruhadarabok hiperonimája. A litván szövegben alkalmazott hiperonimák következtében elvesznek a konnotációk (például a pejoratív jelentésárnyalat a német Wanst esetében), illetve a fogalmak pontosabb meghatározásaira, például fajtákra, típusokra utaló referenciák, amelyek a németben nagyon gyakran a determinatív összetételek első tagjában 10 A Bratenrock férfiaknak készült ruhadarab volt, amelyet különösen a 19. században viseltek ünnepélyes alkalmakkor; Gehrocknak is nevezték. A Bratenrock megnevezés a DUW szerint „elavult, tréfás” elemet tartalmaz. Straipsniai / Articles 211 HANS-HARRY DRÖBIGER a determinatív összetételekben fordulnak elő, elvesznek. Ezt az első típust metonimikus eltolódásnak nevezem; a fordításokban ilyenkor a kontiguitás terében jelen lévő fölérendelt fogalom megnevezése szerepel. A KHM litván fordításaiból az első típus további példái a következők11: 6. TÁBLÁZAT. Metonimikus eltolódás (Forrás: a tanulmány szerzője) NÉMET LITVÁN Wanst pilvas Windhund šuo [csak Balčikonisnál] Schlafgemach kambarys [csak Balčikonisnál] sütőkemence kemence hátsó ajtó, ház ajtaja, kapu ajtó sült kolbász kolbász 2. Metonimikus elferdítés A metonimikus ekvivalencia második típusát metonimikus elferdítésnek nevezem; ide sorolhatók a hagyományos metonímiakutatásban leírt, a kontiguitás terében végbemenő elmozdulás jelenségei, például a tárgy – a tárgyon végzett tevékenység, az ok – okozat, az egész – objektív tulajdonságok / az egész részei stb. A KHM-ből vett alábbi egyedi esetek, valamint a litván fordításokban „ekvivalensként” előforduló lexémák ezt a metonimikus elferdítést képviselik, bár nem mindig állapítható meg egyértelműen, miért döntött a fordító az ilyen metonimikus elferdítések alkalmazása mellett. • KHM 1: németül „(...) ekkor fogott egy aranygolyót, feldobta a magasba, majd újra elkapta; és ez volt a legkedvesebb játékszere12 > litvánul „(...) aranygolyót vett magához, játszott vele.” (Balčikonis) – A metonimikus elferdítés itt a tárgy és a tárgyon végzett cselekvés között jön létre, mivel a žaisti olyan ige, amely a német spielen igének felel meg. 11E példák némelyike ugyan csak egyedi esetként fordul elő, de éppen ezért érdekesek a kategóriák szerinti megkülönböztetés szempontjából. Balčikonis például a Hintertür szót užpakalinės durys formában is visszaadta. 12 A KHM idézett kiadásának helyesírása és központozása nem mindenben felel meg a ma szokásos szabályoknak. A reáliamegnevezések dőlt betűs kiemelése a tanulmány szerzőjétől származik. 212 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Zur Handhabung deutscher Realienbezeichnungen in den ins Litauische übersetzten Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm • KHM 11: németül: „Történt pedig, hogy az ország királya nagy vadászatot tartott az erdőben.” > litvánul: „Egyszer csak vadászott annak az országnak a királya.” (Balčikonis) – A metonimikus eltolódás itt az esemény és az eseményen belüli cselekvés között történik, mivel a litván medžioti ige a német jagen igének felel meg. • KHM 5: németül: „A farkas ekkor elment egy fűszereshez, és vett magának egy nagy darab krétát.” > litvánul: „Akkor a farkas elfutott a boltba, vett egy nagy darab krétát (...)” (Balčikonis) – A metonimikus eltolódás itt a személy és a cselekvésének helyszíne közötti kapcsolatot érinti, mivel a krautuvė a német (Kram)Laden litván megfelelője. • KHM 6: németül: „(...) kiveszi a lőfegyvert, amelynek a pisztolytáskákban kell lennie (...)” > litvánul: „(...) előhúzza a pisztolyt, amely a kantár mögé van dugva (...)” (Balčikonis) – A metonimikus eltolódás itt az egyik kohiponimáról egy másikra történt, ugyanazon hiperonima, a lőfegyver alá tartozóan. • KHM 25: németül: „A Hajnalcsillag azonban felállt, adott neki egy csirkelábat, és azt mondta: »ha nincs nálad a lábacska¹³, nem tudod kinyitni az üveghegyet (...)«” > litvánul: „A hajnalcsillag felállt, odaadta neki a kulcsocskát, és így szólt: – Ha nem lesz nálad az a kulcsocska, nem tudod kinyitni az üveghegyet (...)” (Balčikonis) – A metonimikus eltolódás itt a tárgy és a tárgy funkciója között történt. • KHM 14: németül: „Amikor aztán elkezdődött az ünnepség, a három hajadon különös öltözékben lépett be (...)” > litvánul: „Amikor megkezdődött az ünnepség, három furcsán öltözött nő lépett a terembe (...)” (Balčikonis) – A metonimikus eltolódás túlmegy a litván nyelvben elfogadható általánosításon, mivel a német Jungfer szó által jelölt fogalmi összetevők¹⁴ elvesztek a fordításban, ugyanis a litván moteriškė felnőtt nőre utal. 3. Metonimikus torzítás A metonimikus ekvivalencia harmadik típusát metonimikus torzításnak nevezem; ez mindig akkor következik be, amikor a kontiguitás terében zajló elmozdulás olyan messzire jutott, hogy az eredeti- lényegi szemantikai összetevői ¹³ DWB: „hinkel, n. junges huhn (...)“ (http://woerterbuchnetz.de/cgi-bin/WBNetz/genFOplus.tcl?sigle=DWB&lemid=GH09066 [2013-07-08]). Hinkelbeinchen ennek megfelelően egy fiatal tyúk lábának megnevezése. ¹⁴ DWB: „2) jungfer, a fiatal úrnő fogalmából (...) kiindulva, szemben az idősebb, tulajdonképpeni háziasszonnyal, először a ház hajadon lányát jelöli, majd általában a hajadont, megtisztelő megnevezésként, ott, ahol ma a teljes Jungfrau szót használjuk, vagy ha inkább egy cím (vö. 3) kiemelése a cél (...)” (http://woerterbuchnetz.de/DWB/?sigle=DWB&mode=Vernetzung&lemid=GJ01376 [2012-12-10] Straipsniai / Articles 213 HANS-HARRY DRÖßIGER a lexémák eltűntnek tűnnek, aminek következtében többé nem valósulhat meg a tárgyszerű referálás, és így a tudásközvetítés sem. Ennek félreértések és téves értelmezések a következményei. A fordító döntése, hogy ilyen szemantikailag torzító megnevezéseket használ, nem mindig magyarázható meg ésszerűen, különösen azért, mert a litván célnyelvben megfelelő ekvivalensek is rendelkezésre állnak. Néhány példa: KHM 2: német „(...) keresztkomaságra hívott a Basem (...) > litván „(...) hív engem draugė keresztelőre (...)“ (Balčikonis) – A draugė (szó szerint: „barátnő”) választásával törlődik a rokonság fogalmi összetevője; a helyes litván ekvivalens a pusseserė. lenne. KHM 4: német „»Majd elkaplak« – mondta a Unhold“ > litván „– Majd megtanítlak én, – mondta a ilgabarzdis.“ (Balčikonis) – A veszély és a gonoszság fogalmi összetevői elvesznek a litván ilgabarzdis (szó szerint: „a hosszú szakállú”) szóval; a helyes litván ekvivalens a pabaisa, amelyet a fordító a KHM más helyein is használt. KHM 6: német „»Akkor felkiáltott: »Ó, milyen szép Goldzeug!«« > litván „– Ó, milyen gražūs daiktai! – kiáltott fel (...)“ (Balčikonis) – Az anyag megjelölése és az arany értékének érzékeltetése elvész, mivel a litván megnevezés (szó szerint: „szép dolgok”) ugyan közli, hogy az aranyból készült dolgok valószínűleg szépek, de nem minden szép dolog készül aranyból; a helyes litván ekvivalens a aukso daiktai. lenne. KHM 9: német „(...) így szólt a királyhoz: »Közönséges Bettelmädchen, akit magaddal hoztál (...)« > litván „(...) mondta a fiának: – Koldus elgetos dukterį vettél feleségül (...)“ (Balčikonis). Szó szerinti értelemben itt „egy koldus lányáról” van szó, ám ez metonimikus torzítás, hiszen a szövegben per se nem esik szó arról, hogy a megnevezett lány valóban egy koldus lánya volna, csupán arról, hogy külsőre koldusasszonynak látszik. III. NULLA EKVIVALENCIA – IDEGEN SZAVAK BEÉPÍTÉSE A másik nyelvi és kulturális közösség kulturális tudásának hozzáférhetővé tétele a saját közösség számára nagyon gyakran bizonyos lexémák közvetlen átvételével történik, mivel a célnyelvi kultúrában a nyelvi genealógia értelmében megállapítható ekvivalensek nem állnak rendelkezésre. A KHM fordításaiban ezek Germanismen, amelyek a célnyelvi 214 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Zur Handhabung deutscher Realienbezeichnungen in den ins Litauische übersetzten Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm A szöveg további szintaktikai-szemantikai kapcsolatok, például explikáció, parafrázis vagy hasonlók nélkül került beillesztésre. Különösen a személyek, illetve a mértékek / mennyiségek / pénzérmék kategóriáiban jelennek meg ezek a reáliamegnevezések „adott”, a célnyelvbe morfológiailag, esetenként fonetikai-fonológiai szempontból is beépült idegen szavakként: 7. TÁBLÁZAT. Idegen szavak átvétele a litván nyelvbe (Forrás: a tanulmány szerzője) NÉMET LITVÁN NÉMET LITVÁN tallér taleris herceg hercogas báró baronas egérke maūšelis gróf grafas Az érmék elnevezéseinek kezelésében azonban nincs egységesség, hiszen nem minden érmeelnevezést vesznek át germanizmusként; a Taler valószínűleg nagyobb ismertsége miatt kivételt képez. Az át nem vett érmeelnevezések közé tartozik a Batzen (KHM 15) és a Heller (KHM 4), amelyek helyett a metonimikus eltolódás értelmében a litván szövegben fölérendelt fogalmak szerepelnek, pl. ném. Batzen > lit. pinigėliai; ném. Scheidemünze > lit. smulkiai. KÖVETKEZTETÉSEK A KHM-ben szereplő reáliamegnevezések feltárása és leírása nemcsak a mesék bizonyos részleteinek jobb megértéséhez járul hozzá, hanem a mesék által közvetített tudás rekonstruálásához is; ebből összehasonlítások adódnak a mindennapi dolgokról, a társadalmi viszonyokról stb. alkotott jelenlegi ismereteinkkel. Ebben az értelemben valóban beszélhetünk a mesékről mint társadalom- és kultúrtörténeti forrásokról. Ennek előfeltétele azonban a kultúra tág fogalma, valamint a reáliák és elnevezéseik tág értelmezése. E két előfeltétel következetesen a KHM reáliamegnevezéseinek szisztematikus elemzéséhez vezet: ennek nemcsak azokat a különösen feltűnő reáliamegnevezéseket kell számba vennie, amelyek éles ellentétben állnak mai kultúránkkal, hanem azokat is, amelyek a közös európai kultúránk nagyrészt közös alapjaira utalnak. Nyelvészeti szempontból kimutatható, hogy a fordítástudomány szókincsre vonatkozó ekvivalenciamodellje, például a Koller-féle, lexikai-szemantikai vagy kognitív nyelvészeti kategóriákkal, például a met- Straipsniai / Articles 215 HANS-HARRY DRÖßIGER onímiával kombinálható annak érdekében, hogy jobban feltárjuk és leírjuk bizonyos szókincsterületek kezelését a fordításokban. Az ilyen kombinációk a megfelelő elméleti konstrukciók változásait eredményezik; például a fordítástudomány lexikai ekvivalenciamodellje három ekvivalenciatípusra egyszerűsíthető: (1) teljes ekvivalencia, (2) metonimikus ekvivalencia mint mozgások az érintkezési tartományban, (3) zéró ekvivalencia, amely idegen szó átvételére kényszeríthet. A metonímiára vonatkozó kognitív nyelvészeti elméleti megközelítések is felülvizsgálatra és módosításra szorulhatnak, mivel a metonimikus eltolódások, elfordulások és torzulások megkülönböztetése azt mutatja, hogy az érintkezési tartomány felépítését és folyamatait tovább kell kutatni ahhoz, hogy általánosságban megalapozottabb állításokat lehessen tenni az emberi tudásról. QUELLEN B r o l i a i G r i m a i 1999–2001: Vaikų ir namų pasakos 1–4. Iš vokiečių kalbos vertė Adomas Pranas Druktenis. Vilnius: Alma littera. Brolių Grimų Pasakos 1–2. 2010. Iš vokiečių kalbos vertė Juozas Balčikonis [Original der Übersetzung: 1938–1939]. Kaunas: Vaiga. G r i m m J a c o b, G r i m m W i l h e l m 2010: Kinder- und Hausmärchen. Ausgabe letzter Hand mit den Originalanmerkungen der Brüder Grimm. Mit einem Anhang sämtlicher, nicht in allen Auflagen veröffentlichter Märchen und Herkunftsnachweisen hrsg. von Heinz Rölleke. 3 Bde. [Original: 1857] [= KHM]. Stuttgart: Reclam. FACHLITERATUR C a v a g n o l i S t e f a n i a 2005: Vom Paradigma zur Umsetzung: Das Bozner Modell. – Wissenstransfer durch Sprache als gesellschaftliches Problem, hrsg. von Gerd Antos, Sigurd Wichter. Frankfurt/Main: Peter Lang, 77–89. D o r n s e i f f F r a n z 1964: Sprache und Sprechender, hrsg. von Jürgen Werner. Leipzig: Koehler & Amelang. D r ö ß i g e r H a n s-H a r r y 2004: Bemerkungen zur kommunikativen und kognitiven Charakteristik der Metonymie im Deutschen. – Kalbų studijos 5, 30–40. D r ö ß i g e r H a n s-H a r r y 2007: Metaphorik und Metonymie im Deutschen. Untersuchungen zum Diskurspotenzial semantisch-kognitiver Räume. Hamburg: Dr. Kovač. D r ö ß i g e r H a n s-H a r r y 2010: Zum Begriff und zu Problemen der Realien und ihrer Bezeichnungen. – Vertimo studijos 3, 36–52. 216 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Zur Handhabung deutscher Realienbezeichnungen in den ins Litauische übersetzten Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm Drößiger Hans-Harry 2011: Terminologie in Theorie und Praxis unter dem besonderen Aspekt der interkulturellen Kommunikation. – Inostrannye jazyki v vys ej kole 2(17), 5–13. Drößiger Hans-Harry 2012: Realien, ihre Bezeichnungen und Aspekte der Interkulturalität. – Kalbų studijos 20, 5–11. Haß-Zumkehr Ulrike 2001: Deutsche Wörterbücher – Brennpunkt von Sprach- und Kulturgeschichte. Berlin, New York: de Gruyter. Kindlers neues Literatur-Lexikon 1996: Bd. 6. Hrsg. von Walter Jens. München: Kindler. Koller Werner 2011: Einführung in die Übersetzungswissenschaft. 8., neubearbeitete Auflage. Tübingen: Francke. Metzler Literatur Lexikon 1990: Hrsg. von Günther und Irmgard Schweikle. 2., überarbeitete Auflage. Stuttgart: Metzler. Nord Christiane 1993: Einführung in das funktionale Übersetzen. Tübingen, Basel: Francke. Snell-Hornby M., Hönig H. G., Kußmaul P., Schmitt P. A. (Hrsg.) 1999: Handbuch Translation. 2., verbesserte Auflage. Tübingen: Stauffenburg. Влахов Сергей, Флорин Сидер 2009: Непереводимое в переводе. Москва: Р. Валент. WÖRTERBÜCHER Dornseiff Franz 2004: Der deutsche Wortschatz nach Sachgruppen. 8., völlig neu bearbeitete Auflage von Uwe Quasthoff. Berlin, New York: de Gruyter. Duden. Das Herkunftswörterbuch 2005: 3., völlig neu bearbeitete und erweiterte Auflage (CD-ROM). Mannheim: Bibliographisches Institut & F. A. Brockhaus AG. Duden. Deutsches Universalwörterbuch 2006: 6., überarbeitete und erweiterte Auflage (CD-ROM) [= DUW]. Mannheim: Bibliographisches Institut & F. A. Brockhaus AG. Grimm Jacob, Grimm Wilhelm 1998–2004: Deutsches Wörterbuch. [Original: 1852–1960] [= DWB]. URL: http://www.dwb.uni-trier.de/ [2013.02.22.] Lietuvių kalbos žodynas, elektroninis variantas, redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. red.), Jonas Paulauskas, Rიტutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008. Prieiga internete: www.lkz.lt. [2013.02.22]. Straipsniai / Articles 217 HANS-HARRY DRÖBIGER Vokiškų realijų pavadinimų atitikmenys Brolių Grimų Vaikų ir namų pasakų vertimuose į lietuvių kalbą SANTRAUKA Šio straipsnio tikslas – remiantis rinktiniais pavyzdžiais apžvelgti vokiškų realijų pavadinimų atitikmenų vartojimą Juozo Balčikonio ir Adomo Prano Druktenio į lietuvių kalbą verstose brolių Grimų Vaikų ir namų pasakose. Vartojant realijų pavadinimų atitikmenis, didelis vaidmuo tenka metonimijai. Metonimija gali būti sąmoningai pavartota ieškant atitikmens, antra vertus, metonimija gali tapti išeitimi, kai atitikmenų lietuvių kalboje nėra. Dalis brolių Grimų pasakose esančių realijų pavadinimų ypatingi tuo, kad žymi informaciją, nebeatitinkančią šiuolaikinio žmogaus žinių. Taigi nuo lietuviškų atitikmenų parinkimo priklauso tai, kaip lietuvis skaitytojas supras šį jam erdvės ir laiko atžvilgiu svetimą kultūrinį pasaulį. Atitikmens parinkimas susijęs su bet kurių dviejų kalbų leksinės-semantinės ekvivalencijos problema. Pasitelkiant lietuviškus atitikmenis straipsnyje įvertinami Wernerio Kollerio (2011) atitikmenų tipai. Įteikta 2013 m. liepos 5 d. HANS-HARRY DRÖBIGER Vilniaus universitetas, Kauno humanitarinis fakultetas Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas, Lietuva [email protected] 218 Acta Linguistica Lithuanica LXIX