Rytų baltų fitonimo „avietė“ („rubus“) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika
Full text
63straipsniai / articles esMiniai ŽodŽiai: fitonimas; Rubus; Ribes rubrum; Vaccinium uliginasum, myrtillus, uligiZusammenfassung. Schlüsselwörter: Phytonym; Rubus; Ribes rubrum; Vaccinium uliginasum, myrtillus, uliginosum. roLandas kregŽdys Lietuvių kalbos institutas Forschungsschwerpunkte: vergleichende Grammatik der baltischen und anderer indoeuropäischer Sprachen, Etymologie. das Phytonym HIMBEERE (RUBUS) der ostbaltischen Sprachen: morphologische Entwicklung und etymologische Zusammenhänge. ]}} һуҗoresponderos สำนักเลขานุการองค์กร умһур, 彩票总代理 天天中彩票未json一级特黄大片 (invalid?) Need correct? We need output only valid JSON matching format. Translation last had weird. Need redo. Hungarian, preserve capitalization perhaps. ProbLeMatika east baltic names of the raspberry (Rubus): morphological analysis, retrieval of the etymological links of the phytonym a cikkben a keleti balti nyelvek avietė (Rubus) fitonimájának képzése kerül elemzésre, kritikusan értékelve az eddigi litván. aviẽtė 2, nyj. aviet 3b, avtė 1, avtė 2, avėt 3a, nyj. az avene etimológiája, amely a zoonimikus konnotációjú lexémák kapcsolatán alapul. a lett nyelvi avietė-megnevezések morfológiai változatainak részletes szerkezeti elterjedése nélkül, litván nyj. alakok kerülnek bemutatásra. nyj. aš(v)óklė, ašóklis, ašóklė, vašóklis, vaišóklis, vaišókšlis, vaišvóklis; mel. (nyj.) vaivóras, nyj. vąvóras, vavóras, lett. (nyj.) vàivari(2), vaîvari2, vavariņi, vàivariņi, vaivariņas, lett. szókapcsolatok. nyj. àitu uôgas eredetének leírásai. a Rubus fitonimájának annotációja. a fitonima eredetének jelenlegi zoonim érvelése miatt a the article deals with derivation and development peculiarities of the east baltic names of litván későbbi etimológiai értékelése, aviẽtė 2, nyj. málna 3b, avtė 1, avtė 2, avėt 3a, lett. az „avene” kifogásolt. a sokféle lett Rubus fitonima lexémáinak képzési elemzésén túl a litván látszólagos morfológiai vagy szemantikai megfelelőinek etimológiai kutatása nyj. aš(v)óklė, ašóklis, ašóklė, vašóklis, vaišóklis, vaišókšlis, vaišvóklis, lett. nyj. az „àitu uôgas” szintén szerepel.
64 acta roLandas kregŽdys Linguistica Lithuanica LXIX 0. Bevezetés lit. aviẽtė 2, nyj. aviet 3b, avtė 1, avtė 2, avėt 3a (az ie > ė diftongusmonoftongizációval a žemaitis nyelvjárási területen [lásd Zinkevičius 1966: 86]) „édes bogyójú bokros növény (Rubus); annak bogyója” baltų prokalbės veldiniams (plg. Zinkevičius 1984: 336, 1987: 152), kilmę ernstas fraenkelis (LeW 28), remdamasis ankstesniais baltistų veikalais (plg. būga ii 20; Me i 232), grindžia, pasitelkdamas z o o n i m i n ę reikšminę kono - taciją suponuojančiu bei darybiškai panašiu (t. y. vediniu) lie. dial. aš(v)óklė ‘serbentas’ (← subst. lie. ašva ‘kumelė; didesnė kumelė; didesnė veislinė kumelė’ [LkŽe])1, t. y. veda šį fitonimą iš subst. lie. avs 4 ‘gyvulys, laikomas vilnoms, (LkŽe), a késői keleti hús- (másutt tej-) és egyéb ...-hoz tartozók’ (dLkŽ5), valamint a lett (nyj.) avene, -es ‘málna, -ák; gyümölcsöt termő málnabokor’ – a subst.-ból lett. avs ‘juh’ (Me I 232). E növénynevek ilyen etimológiai fejlődését a litván szavak eredetével foglalkozó legújabb művek is feltételezik (LeŽ 38; aLeW). Az említett lit. aviẽtė, aviet és lett avene, -es eredetének magyarázata feltehetően a népetimológiához sorolandó (vö. lett nyj. àitu uôgas ‘málnák, illetve juhbogyók’2 Valka [LVda 74]); ez kvázi-etimológiai értelmezések kialakulásához vezetett, vö.: 1) Václavo Macheko (1961: 346) fejtegetését e növénynév és a szőrös állat – a juh – közötti kapcsolatról, amely azon alapul, hogy az állítólag érett málna felszíne hasonlít ezen állat gyapjúszálaira (lásd még LeŽdb); 2) Wojciecho smoczyńskio (LeŽ 38) magyarázatát, miszerint a málnabogyók bárányokra hasonlítanak; 3) konstantīno karulis (LeV I: 93) – aki feltehetően a germanisták v. Himbeere ‘málna’ szóval kapcsolatos azonos állítására támaszkodott (erről lásd alább) – az „dámszarvas” elnevezésű, a szarvasfélék családjába tartozó emlős motivációját, amely rekonstruálja e növény zoonimikus konnotációját, és amelyet a málna leveleinek a juhok kedvelt táplálékára való referenciája támaszt alá. A szó eredetére vonatkozó zoonimikus hipotézis kialakulását nyilvánvalóan befolyásolhatták egy teljesen más szóképzési modellű3, a tatpuruṣa típusba tartozó, azonos szemantikai kifejezésű német nyelvi kompo1 egyes kutatók szerint. nyelvjárási az aš(v)óklė szót megpróbálja összekapcsolni a litván ašvenis 1 (fn.), ašvienỹs 3b ‘igásló’ (LkŽe) szóval (bővebben lásd: Wodtko, 2 t. y. reflektuojama pseudoetimologinė sintagma, suponuota homonimų la. dial. aviêtenes ‘avietės’ bilsirslinger, schneider 2008: 233). ka (LVda 74) ↔ lett avitiņa, avetiņa ‘bárányka’ (Me i 232), továbbá vö. lett nyelvjárási avetene ‘málna’ Mazsalaca ↔ lett dial. avȩtna ‘avelė’ rucava (eh i: 190). 3, azaz nem származékoké, hanem összetett szavaké, vö. kazimieras būga (rr ii 20) a fitonimára vonatkozó utalását: lie. ašvklė ‘ribizli’ morfológiai alternánsát v. Bocksbeere ‘fekete ribizli (Ribes nigrum)’, illetve „kecskebogyó”, amely utóbbi etiológiája egyesek szerint odoronimiai motiváción alapul (például richard Loewe [1913: 131] azt állítja, hogy feketedųjų serbentų krūmo dvokiantį kvapą esantį panašų į ožio smarvę), kitų aiškinama vėlyva senųjų struktūrinių elementų kaita, nulemta liaudies etimologijos (plačiau žr. Prokosch 1916: 292–293).
rytų baltų fitonimo avietė (rubus) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika 65tanulmányok / articles zitas v. Himbeere ‘dámszarvas bogyója, illetve málna (Rubus idaeus)’ < v. Hinde ‘dámszarvas (Cervus dama); a dámszarvas nősténye’ + v. Beere ‘bogyó’ (frisch 1741: 454; kluge 2002: 412), amelynek motivációja4 e vadállat agancsaihoz kapcsolódik (Loewe 1913: 131, 161). sajnálattal kell megállapítani, hogy a zoonim konnotációjú fitonimakompoziták szerkezetét vizsgáló kutatók nem figyeltek fel egy meglehetősen fontos, a litván nyelvjárásokra jellemző pejoratív jelentésárnyalatra, ha egyik elemük egy állat megnevezését tükrözi: lie. dial. kãčuogė 1 ‘(növ.) hamvas málna (Rubus saxatilis); bogyója’ ↔ subst. litván kat 4, kãtė 2 ‘(áll.) a ragadozók családjába tartozó háziállat (Felis domestica)’ / litván nyelvj. šùnuogė 1 ‘(növ.) hamvas málna (Rubus saxatilis); a hamvas málna bogyója’ ↔ subst. litván šu, šuvà 4 ‘(zool.) háztartás őrzésére, vadászatra stb. tartott állat.’ (LkŽe) és másutt (további példákért lásd Gritėnienė 2006: 133) – ennek a növénynek a bogyóit nem gyűjtik és nem használják táplálékként, mivel savanyúak és magvasak (Gritėnienė 2006: 134). Hangsúlyozandó, hogy a zoonim elem nélkül ez a jelentés nem jellemző a vizsgált fitonimára, illetve a virtuális referens „málna” jelenik meg, vö. la. dial. aveņuôgas2, avèņuógas2 ‘málnák’, amelyeket Vidzemben, Kurföldön és Zemgalában használnak, Naukšēniben pedig a la. dial. avesenuogas ‘u. o.’ (LVda 73 [lásd alább]). ezért az ilyen értelmezés ellentmondásos a meghatározott keleti balti fitonimák szemantikai kifejezésének szempontjából, amely pejoratív konnotáció nélkül a „bogyó” virtuális denotátumát tükrözi. A morfológiai, állítólag képzett litván aviẽtė, aviet megfelelőjének (illetve származékának), amely mindeddig szemantikailag motiválatlan litván dial. aš(v)óklė ‘ribizli’ státusza (lásd még aLeW) feltehetően egészen más, mint ahogyan eddig próbálták magyarázni (vö. blažek 2010: 14), vagyis a referens strukturális sajátosságain alapul, nem pedig zoonimikus motiváción. óvatosan feltehető, hogy a litván dial. ašóklis 1 ‘(növénytan) ribizli, ribizlibokor és -bogyó (Ribes rubrum)’ (LkŽe) / litván nyelvj. ašóklė5 1 ‘t. o. ↔ fekszik. nyelvj. ašvóklis 1 ‘t. o. / litván. ašvklė 2 ‘t. p.’ und lie. dial. ašvokšlė ‘t. o. (szórványos epentetikus, illetve nem etimologikus második -š--sel) vezetendő le, Kazimieras Būga (rr ii 20) feltevésével ellentétben (lásd korábban), a litvánból ribiszke 1 ‘(növ.) piros, sárgás vagy fekete bogyótermésű ribiszke (Ribes); e gyümölcstermő cserje bogyója; füstcsőben vagy kéményben; a kút emelőkarjának kampós rúdja a vödör felakasztására; konzol, tolvaj; kétágú bot, fából készült kampó a béklyók és kötelek hajtására; jégcsap stb.’ (LkŽe), a ‘bot / kampós rúd ↔ az, ami lelóg, mint a 4’ referenst tükrözve, a népi etimológiára jellemző tényanyaggal argumentálható (bővebben lásd: hermodsson 1990: 82–83). nasis serbentas (Ribes rubrum); šio vaiskrūmio uoga’ (LkŽe) < subst. lie. všas 4 ‘kablys (ppr. ant karties, vielos ar grandinės) katilui pakabinti, verdant ant ugnia5 kezdő afarézissel a *vašvoklis alak miatt (másodlagos -v-vel [vö. Zinkevičius 1966: 199]) ↔ *(v-)ašvoklis analóg folyamat – e fonéma eltűnése két v…v miatt szabályos (vö. endzelīns 1961: 7; Me iV 654–655), valamint a dialektális sajátosságok és az első tag alapjául szolgáló szó kezdő v-jének változási tendenciái miatt (vö. Zinkevičius 1966: 177–178) – morfológiai kiegyenlítődés.
66 Acta Linguistica Lithuanica LXIX: pagalẏs; pagalys / kartis, ant kurios kažkas roLandas kregŽdys prikabinta’ + (antrinis) suff. liet. -ŏklŏ- (apie jį žr. Skardžius I 198). Vadinasi, šis fitonimas galėtų būti priskiriamas asociatyvams, jo semantinė konotacija motyvuotina serbentų uoginių kekių, svyrančių žemyn nuo krūmo šakų lyg karčių ar pagaliukų, aplipusių uogomis, forma. be šaknies vaš-, lietuvių kalbos šnektose vartojami tos pačios kilmės šaknies vaiš- (← lie. dial. vašas 4 ‘šiaip kablys ar įrankis su kabliu’ [LkŽe]) vediniai, plg. lie. dial. vaišóklis 1 ‘raudonasis serbentas (Ribes rubrum); e gyümölcstermő cserje bogyója’ / lit. nyj. vaišvuokliai ‘uo. o.’ ↔ lit. nyj. vaišókšlis 1 ‘uo. o.’ // lie. dial. vaišvóklis 1 ‘raudonasis serbentas (Ribes rubrum); šio vaiskrūmio uoga’ ↔ lie. dial. vaišvókšlis 1 ‘t. p.’ (LkŽe), amelyek e fitonima hipernormalizmusainak (részletesebben lásd Vitkauskas 1994: 107kk.; urbutis 1998: 55, 2009: 146, 241; kabašinskaitė 1998: 50) képzési csoportját feltételezik. a fitonima gyökerében -ą- (illetve tautoszillabikus *an) szereplő alakja, vö. lit. nyj. vanšas ‘vąšas’ [LeW 1207], láthatóan eltűnt a hipernormalizmusok fonetikai változatainak sokasága miatt (egyes žemaitis nyelvjárásokban pedig az ą > , ū változás következtében – emiatt a szókezdő vis eltűnt [lásd Zinkevičius 1966: 178; LeW ibd.]), amely az elsődleges képzési alap szemantikai neutralizációjához vezetett, s idővel népi etimológiai kapcsolatot implikálhatott a következő igével: lit. vešti, vẽša (vẽši, -ja), -jo ‘jól növekedni, virulni stb.’ ∼ subst. lit. nyj. vešà 4 ‘dús növekedés, jó növekedés’ (↔ subst. lit. vašà 4 ‘virulás, gyarapodás, növekedés stb.’ [LkŽe]) (vö. kabašinskaitė 1998: 32), vagyis az e ige (és főnév) sorozatában a képzési elem megjelenése az -ą- (< an) eliminációját feltételezhette (vö. urbutis 1981: 102), vö. subst. lit. dial. ešklė 2 (paprastai daugiskaita) ‘(bot.) raudonasis serbentas (krūmas ir uoga) (Ribes rubrum)’ (LkŽe). 1. Latvių kalbos aviečių pavadinimų Morfologinių variantų struktūrinė sklaida Lit. aviẽtė, aviet (dial. avtė, avtė, avėt) kilmė negali būti aiškinama skyrium nuo latvių kalbos dialektinių kontaminantų, refektuojančių šaknį aiv-6, plg. lat. dial. aviêkstenes Vecpiebalga (LVda 72; lásd még: Me i 14) ← (*aiv-iet-es ‘málnák’, a következővel való kontamináció miatt: 1. lett dial. av-enes plg. la. dial. aviẽtes ir kt. [žr. toliau]) *aiv- + suff. -iet- (žr. endzelīns 1951: 389) ‘málnák’ (a -enes suff. képzővel [lásd Endzelīns 6; a zoomorf motiváció hívei nyilván inkább a lett àita ‘juh’ szóból származtatnák (Me i 14), azonban a tő dentális -tnvégződésű változata nincs adatolva. 67tanulmányok / articles 1951: 298]) és e két kontamináns 1a. lett. la.ning] váltakozásából.1a. lett. la.ning] váltakozásából. 1a. lett. la.ning] váltakozásából. lett. la.ning] váltakozásából. 1a. lett. la.ning] váltakozásából. 1a. lett. la.ning] váltakozásából.
rytų baltų fitonimo avietė (rubus) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika lett. la.ning] váltakozásából. 1a. lett. la.ning] váltakozásából. lett. la.ning] váltakozásából. 1a. lett. la.ning] váltakozásából. lett. la.ning] váltakozásából. 1a. lett. la.ning] váltakozásából. nyj. aviẽtenes (avetenes, aviêtenes, aviêtenes2 [LVda 74]); 2. jelentés. nyj. avišķes ‘t. sz.” (∼ la. nyj. avišķas [LVda 74]) su suff. lett. -išķ-ē- (< -iskŏ- [plg. endzelīns 1951: 365–368] yra la. dial. aviškas [LVda ibd.] -šķ- > -šk- [žr. endzelīns 1951: 186, 367; apie vieną šio kitimo etiologijos aiškinimą žr. rudzīte 1993: 338]), 2a. la. dial. avîkšas ‘t. p.’ (← la. dial. av-ie-kšas [LVda 73] resp. -ie- > -î- [plačiau žr. endzelīns 1951: 137–138; rudzīte 1993: 243], reflektuojančiu struktūrinių elementų -šk- > -kšmetatezę [plg. endzelīns 1951: 234; žr. i.2.1. tipą; dar žr. Me iii 524–525 (s. v. riksis)]), t. y. išskirtini 3 pagrindiniai latvių bendrinės kalbos ir jos dialektų fitonimo „avietė“, kuriam itin būdingi fonomorfologiniai kitimai, šaknų la. av- / aivdarybos modeliai (dar žr. schemą): I. suff. la. -iet képzős származékok, vö. ē tő. (fem.): aviẽtes, aviêtes, aviêtes2, avetes2 / avîtes (a -ī- < -ierévén [lásd az i.1.2. típust]) (LVda 74); ŏ tő. (masc.) (s.) la. (nyj.) avieši (Me i 232; LVda 74) (< la. *avietīs [lásd az i.2.1.1. típust] ∼ lit. nyelvjárási avietỹs 3b [sm.] ‘cserjeszerű, édes bogyójú növény (Rubus); annak bogyója’ [LkŽe]) > ē / ā kam. (nőnemű) lett nyelvjárási aviêčas2, aviečes Zemgalében (LVda 73), -tj- > -čváltozással (lásd rudzīte 1993: 288), valamint változatai (kontaminánsai): I.1. képző lett -iet- + képző la. -ene, vö. la. nyj. aviẽtenes, avetenes, aviêtenes2, avietenes / avitenes -ie- > -ī- > -ĭ váltakozással (LVda 74; lásd az i.1.2. típust); I.1.1. képző la. nyelvj. -et- (< la. -ietképző [LVda 73]) + képző lásd. -ene, vö. lásd. nyelvj. avetenes (LVda 73); I.1.1.1. a szerkezeti elem első -e abszorpciójával, vö. lett. dial. avtene (Me i 232; LVda 74) ← lett. dial. av-e-tene(s) (lásd az i.1.1. típust); I.1.1.2. -iet strukturális elem abszorpciójával, vö. lett. av(iet)enes (Me i 230); I.1.2. suff. la. dial. -īt- (< suff. la. -iet- [plg. rudzīte 1993: 243]) + suff. la. -ene, plg. lat. dial. avitenes (LVda 74) su -ĭ- < -īkaita (plg. rudzīte 1993: 128); I.2. szuff. lat. -iet- + iii tipo szuff. lat. nyelvjárási -ĭšķ- (> -išk- [lásd korábban]), vö. litván nyelvjárási aviêškas, aviéškas, aveškas2 / aviêšķi (LVda 74) / aveškas (su -e- < -ie- [LVda 73]) -ti abszorpcióval (resp. *av-ie-[ti]-šķi); I.2.1. szuffixum litván -iet- + metatezises (dėl -ti absorbcijos [žr. i.2. tipą]) -kš- (< -šk- [žr. anksčiau]), plg. lat. tarm. àiviêkšas2, àiviékšas2 / aviẽkšas, aviêkšas, aviêkšas2, aviékšas, avekšas2, aviẽkšes, avekšes2, aviêkši, avekši2 / lat. tarm. avēkša, avêkšas [Me i 232; LVda 73] su -e- < ie- [žr. i.1.1. tipą]) / lat. tarm. àivîkšas2, avîkšas, avkšas (LVda 74) su -ī- < -ie- (plg. i.1.2. tipą); I.2.1.1. išnykus -k-, plg. la. dial. aviêšas, aviêšas2 / aviêši, aviêši2, avîši [< su -ī- < -ie- (žr. i.1.2. tipą)] [LVda 73, 74] ← aviê-k-šas, aviê-k-šas2 / aviê-kši, ave-k-ši2 [žr. i.2.1., i.2.2.1. tipus; plg. endzelīns 1951: 224–226, 230tt.; rudzīte 1993: 338, 354]; tiesa, jānis endzelīnas (1951: 389) la. avieši (hímnemű) a lit.-tel hozta kapcsolatba. aviečia (hímnemű többes szám), vagyis feltételezett prala. *aveitŏ- ‘málna’ (hímnemű), noha az említett
68 roLandas kregŽdys acta Linguistica Lithuanica LXIX -kir nélküli formák egymás mellett használatosak, vö. lett dial. aviêkši Malta ↔ aviêši kaunata (LVda 73, 74); ezért feltehető, hogy 2 homofon létezett: lett avieši, amelyet a régi írások is említenek (vö. aweeschi Madbeern XVi 325 [fennell 1989: 10]), su antriniu suff. la. -ietŏ-, ir dialektinio darinio su absorbuotu -kresp. la. dial. avie(k)ši (žr. i.2.1. tipą); I.2.1.2. a -kš- > -žkaita strukturális elemekkel (erről bővebben lásd endzelīns 1951: 251), vö. lett. nyj. aviêžas (LVda 74) ← aviê-kš-as (lásd az i.2.1 típust); I.2.1.3. epentetikus, illetve nem etimologikus -r-, vö. lett. nyj. aviẽrkšas, avikšas (su -ĭ- < -ī- < -iekaitomis [žr. i.2.1. tipą]) (LVda 73, 74); I.2.2. képző la. -iet- (> -īt- [su -tir -ktranspozicija ir / arba -tabsorbcija]) + képző la. -iskŏ- + képző la. -ene (a triplex affixus strukturálásáról lásd még: ambavekšenes, avîkšines (LVda 72, 73, 74) razas 1993: 184), t. y. la. dial. aviêkstenes, àiviêkstenes, àiviékstenes2, àivekstenes2, àiviekstenes2 / aviẽkstenes, aviêkstenes, aviékstenes, avekstenes2, aviekstenes / avīkstenes, avkstenes2 // àiviêkstines2, àiviekstines2 / aviêkstines, aviékstines, avekstines2 / suff.-fel -ine < -ene (lásd Endzelīns 1951: 300; lásd az ii.1. típust) és -ie- > -ī- / -ie- > -ebei -šķ- > -škkel váltakozva (ezért š < s is [vö. Rudzīte 1993: 291]) ← la. dial. aviẽtenes és egyebek / avitenes (lásd az i.1., i.1.2. típusokat), az i.2.1. típusú lexémákkal kontaminálódva; I.2.2.1. -šķ- (< -stj- [bővebben lásd Endzelīns 1951: 178–179; Rudzīte 1993: 286, 308]) strukturális elemmel, vö. la. dial. aviêkšķenes (LVda 73) ← la. dial. aviêkstenes (žr. i.2.2. tipą) su -kšķpagal analogiją su la. dial. (gen. pl.) ? *aviekšķu (plg. rudzīte 1993: 309) ← la. nyelvjárási aviẽkstes, aviêkstes, aviékstes, avekstes2 (lásd az i.2.2.4.c. típust); I.2.2.2. su struktūrinio elemento -kabsorbcija, plg. la. dial. àiviéstenes2 / avestenes2, aviestenes ← lett. nyelvjárási ave-k-stenes2 (LVda 73); I.2.2.3. a -k-, -t abszorpciójával járó strukturális elemekkel és a gyökszó -e- < -ieváltozásával (lásd az i.1.1. típust) vagy anélkül, vö. lett. nyj. avẽsenes, avèsenes, avêsenes2, avesenes / aviẽsenes, aviêsenes, aviêsenes2, avesenes, avesenes2 / aviêšenes, aviêšenes2, avisenes (su -ĭ- < -ī- < -iekaitomis) (Me i: 232; LVda 73, 74) ← lat. nyj. av-ie-k-s-t-enes (lásd az i.2.2. típust); I.2.2.4. a strukturális elem, a -neabszorpciójával: a) az i.2.2.3. típusú képzések, vö. lat. nyj. aviẽses, aviêses2, aveses2 ← la. nyj. avies-en-es (lásd az i.2.2.3. típust); b) i.2.2.1. tipo darinių, plg. la. dial. avekšķes (LVda 73) su -e- < -ie- (žr. i.1.1. tipą) ← la. nyj. aviêkšķe-ne-s (lásd az i.2.2.1. típust); c) i.2.2. típusú képződményeket, vö. lett nyelvj. àiviêkstes2, àiviékstes2, àivîkstes2 / aviẽkstes, aviêkstes, aviékstes, avekstes2 (LVda 72, 73) ← lett nyelvj. àiviêkst-en-es, àiviékst-en-es2 / aviẽkst-en-es, aviêkst-en-es, aviékst-en-es, avekst-en-es2 (lásd az i.2.2. típust); I.2.2.5. su struktūrinio elemento -eabsorbcija: a) i.2.2.3. tipo darinių, plg. la. dial. avesnes2 ← la. dial. aves-e-nes (žr. i.2.2.3. tipą); b) i.2.2. tipo darinių, plg. la. dial. aviẽkšnes (apv) ↔ la. dial. avekšenes (žr. i.2.2. tipą);
rytų baltų fitonimo avietė (rubus) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika 69straipsniai / articles I.2.2.6. a szerkezeti elem -t- > -n disszimilációjával, vö. lett aviesnenes, avieksnenes (Lange 1773: 44; LVda 74) ← la. dial. aves-t-enes2 ← la. dial. aveks-t-enes (taip pat žr. i.2.2.2. tipą); I.2.2.7. su struktūrinių elementų -t- / -teabsorbcija, plg. la. dial. àiviêkšines2 (LVda 73) ← la. dial. àiviêks-t-ines2, àivieks-t-ines2; la. dial. aviêksenes, avieksenes (LVda ibd.) ← la. dial. aviêks-t-enes; la. nyj. aviêksnes (LVda ibd.) ← la. dial. aviêks- -te-nes; la. nyj. aviéksnes (LVda ibd.) ← la. dial. aviéks-te-nes (lásd az i.2.2. típust); II. suff. lett. -ene képzős származékok, vö. ē tő; lett. (nyj.) avenes (fem.), aveņi (masc.) (LVda 73) és annak kontaminációs változatai a suff. -ietképzővel (lásd korábban): II.1. suff.-szel -ene > -ine változás, vö. lett dial. avines (LVda 74; lásd az i.2.2. típust); III. suff. -ĭšķē képzések (a lett suff. -ĭskŏ-, -išķŏ- [< *-ĭskŏ-] kapcsán lásd még: Ambrazas 2000: 183), vö. lett dial. aviškas ( -šk- < -šķ- [Me i 232] mellett), avišķes, avišķas (LVda 74); úgy vélni, hogy ezek az alakok a lettből származhatnak nyj. aviêškas, aviéškas, aveškas2 / aviêšķi (žr. i.2. tipą) arba suponuojamą seką: av-ĭ-škas ← *av-ī-škas ← *av-ie-škas (žr. i.1.2., i.2.2. tipus), matyt, negalima dėl iii.1. tipo pavyzdžių: III.1. su suff. lat. nyj. -išk- > -uškkaita (aukštaičių dialektinis bruožas [žr. endzelīns 1951: 366]), plg. lat. nyj. avuôškas (LVda 74), t. y. -ŭ-šk- > -ū-šk- (sposcheMa. A „avietė“ lett fitonimó képzési elemeinek és fonotaktikai láncszemeinek változásbeli elterjedése
70 acta Linguistica Lithuanica LXIX radinis pailginimas, būdingas Latgalos roLandas kregŽdys šnektoms [žr. breidaks i 371, ii 243]) > -uo-šk- (plg. breidaks ii 325); III.1.1. su suff. la. -ene, plg. la. nyelvj. avuôšķenes (LVda 74); III.1.2. szerkezeti elem -k abszorpciója, vö. lettül avuoši (hímnemű), illetve Awohschi (depkin 1704 i: 89) ↔ lettül nyelvj. avuôš-k-as (nőnemű) (lásd a iii.1. III.2. su struktūrinio elemento -iabsorbcija, plg. la. dial. aûšķenes (← *av-i-šķ- + suff. la. -ene [Me i 230; LVda 72]); III.2.1. su epenteziniu -k-, plg. la. dial. aûkšķenes (LVda 73) ← la. dial. aûšķenes (tai neįprastas kitimas, mat aukšzemniekų šnektoms būdinga sekos -kšk1-ojo típust); vagy a 2. -knykimo tendenciája [lásd Rudzīte 1993: 336]); III.2.2. -šk- (< -šķ- [lásd korábban]) > -kš metatézissel, vö. la. nyelvj. aûkšenes (LVda 73) ← la. nyelvj. aû-šķ-enes (lásd a iii.2. típust); III.2.3. -k-abszorpcióval, vö. lit. nyj. aušenes (Me I 230) ← lit. nyj. aû-k-šenes (lásd a iii.2.1. típust). Feltételezni, hogy a lett nyelvjárásokban az „málna” gyökérbeli ajvfitonim megnevezései innovatívak, illetve epentetikus (nem etimológiai) -i reflexióként értelmezendők (vö. lit. nyj. mé-i-linkas 1 ‘malūnininkas’ ↔ lie. mélninkas [-nykas] 1 [< blr. мeльнiк ‘t. p.’] ‘t. p.’ és egyebek [LkŽe]; top. lit. dial. A-i-riógala ↔ top. lie. Ariógala „Raseiniai járásbeli kisváros neve” [Būga III 333; Zinkevičius 1966: 136; Kabašinskaitė 1998: 33–34]) nemcsak az említett fonetikai jelenség helyzeti korlátozása miatt nem lehetséges (– a litvánban, akárcsak a lettben, a nyelvjárási szavakban a magánhangzó és a nazális vagy likvid mássalhangzó közé illesztik be [lásd Zinkevičius uo.; Endzelīns 1951: 152–153]), hanem rendkívül csekély földrajzi elterjedtsége miatt is. A lett nyelvjárásokban az aivutő számos vidzemei és latgalei nyelvjárásban adatolható (lásd LVDA 72–73). ezért történetiségét, úgy tűnik, nem érdemes kétségbe vonni. Endzelīns (1961: 7), miközben megpróbálta meghatározni a helynevek és víznevek la. aivieksta vs. sāviena, àiviekste2 vs., foly. Meirāni, eivieksts folyó. Līvāni (az utóbbi ei- < airesp. /a/ palatális elemmel [az ilyen változásról bővebben lásd di iii1 534; rudzīte 1993: 241]) eredetét illetően rekonstruálja a *vai-vieksti alapalakot, annak eredeti formáját illetően bizonytalanul a la. viẽksta ‘a folyó mély helye’ (Me iV 654–655). Természetesen hihetnénk ennek a feltevésnek fenntartás nélkül, ha csak vízneveket jelölne, de a helynév (resp. víznévi alternáns nélkül) la. aivieksta vs. sāviena a la. dial. àiviékstes2 ‘málna’ Vīpe (ezeket a nyelvjárásokat csak a Medņi nyelvjárási területe választja el). Következésképpen az említett lett víznevek denotátuma lehet *‘málnával benőtt, elburjánzott hely’ (ezek gyakran a folyók lejtőin tenyésznek), vö. lit. Málna erdő. / hegy, Málnás-patak, Málnỹnė erdő. / hegy és egyéb, amelyek a litván aviẽtė, aviet (LVŽ I 242–243) szavakból származtathatók. ha ez a feltételezés helyes, Endzelīns által rekonstruált *vai-viekst alak a szó eleji aferezist feltételezné (erről a jelenségről bővebben lásd: Vanagas 1981: 379). 71cikkek / articles
rytų baltų fitonimo avietė (rubus) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika 2. A RUBUS keleti balti fitonimológiai fejlődése A bevezetésben és az 1. alfejezetben kifejtett érvek alapján óvatosan feltételezhető, hogy a litván aviẽtė, aviet, lett. ]}ાની2?Winvalid? Wait output malformed. Need exact JSON. Final rewrite. Rethink strings preserve. text ends nyelvj. aviẽtes és mtsai. (lásd korábban) nem a s z e m a n t i k a i l a g differenciált zoonimummal, a litván avs, a lett avs, hanem a fitonimákkal, a litván vaivóras 1 ‘(növ.) hamvas áfonya (Vaccinium uliginasum); bogyója; fekete áfonya (Vaccinium myrtillus); fekete varjúbogyó (Empatrum nigrum); gyógyszerészeti borágófű (Borrago officinalis)’ / vavóras 1 ‘(bot.) tőzegáfonya (Vaccinium uliginasum); annak bogyója’ (LkŽe); la. vàivari(2), vaîvari2, ugyanabból a gyökből: (v)aiv- / (v)avsu suff. lit. -ora- (erről bővebben lásd Skardžius I 307; vö. LeŽ 714) és suff. la. -ar- (lásd róla Endzelīns 1951: vavariņi, vàivariņi, vaivariņas ir kt. ‘gailiai (Ledum)’ (Me iV 444–445), pasidarytais 339). Igaz, az eddig említett fitonimákat hagyományosan reduplikációs képződményekhez sorolják (Būga II 323; Skardžius I 24; Endzelīns 1951: 265; Buivydienė 2006: 333), amelyek képzését a litván vaivórykštis 1, vaivorýkštis 1 „a napsugarak esőcseppekben való megtörésekor keletkező, sokszínű ív alakú sáv, tündérek sávja” és egyéb szavakkal (LkŽe) való etimológiai kapcsolat indokolja; ezek vagy a balti nyelvjárási *vār- / *ver- „azúrkék, kék” tövekből, vagy egy egészen más konnotációjú igei indoeurópai tőből származnak (lásd alább), vö. litván voverýkštis 1 „szivárvány” (LkŽe; Būga II 323; Skardžius I 373, 404). A *vār- / *ver rekonstruált töveket Endzelīns megalapozottan bírálta (DI III1 495–496; lásd még: LeŽdb), azt állítva, hogy az ā ↔ e magánhangzó-váltakozás nehezen bizonyítható. ezért az említett litván „šilauogės (Vaccinium uliginosum), illetve girtuoklės” és a lett „gailių” elnevezések eredetét állítólag e növényeket egyesítő funkcionális attribútummal, illetve a szédülés előidézésével indokolja, azaz egy la. reduplikánst feltételez. *vavarir összevethető a cs. vrávorati ‘tántorogni, imbolyogni’ < indoeurópai. *uĕr- „csavarni, hajlítani” (lásd még: di III1 494–496; LeW 1185; LeV ii 486; Laumane 2005: 236). sajnos, ez a magyarázat is kétségeket ébreszt, mivel az áfonya funkcionális konnotációját nem e növény bódító tulajdonsága (vö. az elfogyasztásuk után – tántorogni), hanem bogyóinak kolorációs sajátosságai határozzák meg, vö. A kezem olyannyira kék, mint maga a szivárvány, Varn; Kék szemei vidáman ragyogtak, mint a fekete áfonyák Žem (LkŽe; lásd s. v. vaivóras). A „girtuoklė” elnevezés pontosan ugyanazon uzemára – „kék bogyó” – vezethető vissza, mivel az ivó emberek arca puffadt, elkékült szokott lenni, vö. Pamėlenuo(ja) (a részegek) mint a szivárványok, és meghalnak rdn (LkŽe; lásd s. v. vaivóras). e társításos konnotáció és a fekete áfonya, illetve a mámorka azonos termőhelye miatt feltehetően a la. jelentése is megváltozott. vàivari(2), vaîvari2 „mámorka” (← *„fekete áfonya / részegítő bogyó”) jelentése, vö. Egyél sok vaivórát, olyan leszel, mint egy részeg klp ← Nos, pusztán vaivórától nem részegszel meg, ha a mámorka nem lesz a közelben trg; A vaivórai be vannak vonva (körül vannak véve) mámorkával rsn (LkŽe; lásd a vaivóras címszót). valójában būgos (rr ii 322) kísérlete a litván vaivóras és a litván vaivorýkštis összekapcsolására feltehetően teljesen helyes. csupán a hipotézis szerzője, aki éleslátóan megcáfolta a melléknevet. rövidítés
78 Acta Linguistica Lithuanica LXIX Buivydienė Rūta 2006: Néhány ritkább népi roLandas kregŽdys szivárványnévről. – Baltistica 41(2), 333–337. Endzelīns Jānis 1951: A lett nyelv grammatikája. Rīga: Latvijas valsts izdevniecība. Fennell endzelīns jānis 1961: Latvijas PSR vietvārdi. i daļa. 2 sējums (k–Ō). rīga: Latvijas Psr zinatņu akadēmijas izdevniecība. Trevor Garth 1989: A G. Mancelius-féle «Phraseologia Lettica» (1638) lett–német átdolgozása. Melbourne: Lett Tercier Bizottság. fr isch j. L. 1741: Német–latin szótár: amelyben nemcsak az eredeti, valamint az azokból származtatott és összetett, általánosan használatos szavak találhatók; hanem a legtöbb művészet és mesterség, a bányaés sóművek, halászat, vadászat-, erdőés háztartás stb. területén használatos közönséges német elnevezések is… Sok éven át a legnagyobb szorgalommal összegyűjtve… A latin szavak jegyzékével együtt her modsson Lar s 1990: Növénynevek és kihalt szókincs. Szavak. Berlin: Georg Olms Verlag. grinaveckis Vladas 1973: A žemaitiai nyelvjárások története. Vilnius: Mintis. gritėnienė aurelija 2006: A növénynevek motivációja a Panevėžys északi környékén beszélt alnyelvjárásban. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. A Himbeere, Hirschbeere, Hindläufte, Hindlaub értelmezéséhez. kluge friedrich 2002: A német nyelv etimológiai szótára. – Studia Neophilologica 62(1). stockholm: routledge, 79-84. kabašinskaitė birutė 1998: A litván nyelv népi etimológiája és közeli jelenségei. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet. berlin & new york: Walter de gruyter. 24. kiadás szerk. Elmar Seebold által. Lange 1773: A teljes lett lexikon lett–német része, amelyben nemcsak e nyelv valamennyi tőszava és származékaik, hanem a ritka, csak bizonyos vidékeken használatos szavak is fel vannak tüntetve kikeresés céljából. Are we need preserve ſ? No. But translation should preserve markup etc. No markup. Need maybe Kregždys Rolandas 2012: A balti mitologémák etimológiai szótára I: A krisztburgi szerződés. Vilnius: Litván Kulturális Kutatóintézet. Kuryłowicz Jerzy 1964: Az indoeurópai nyelv ragozási kategóriái. Heidelberg: Carl Winter & Universitätsverlag. Kur yłowicz Jerzy 1987: A rövidített nevek néhány tulajdonságáról. – Nyelvészeti tanulmányok. Varsó: PWn, 213–218. : Translation only. schloß ober// Pahlen. Laumane benita 2005: Smalki lija zelta lietus. A természeti jelenségek elnevezései lett nyelven 1. Liepāja: Liepājai Pedagógiai Akadémia.
rytų baltų fitonimo avietė (rubus) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika 79 cikk / articles Loewe Richard 1913: Germán növénynevek. Etimológiai vizsgálatok a Hirschbeere, Hindebeere, Rehbockbeere és rokonaik kapcsán (Germanische Bibliothek, Hersche Philologie 29(2), 345–356. ausgegeben von W. streitberg, ii 6). heidelberg: Winter. Machek Václav 1961: Zum Wortschatz des Litauischen. teil 2. – Zeitschrift für slaviMallor y james P., adams douglas Q. 2006: Bevezetés a protoindoeurópaiba és a protoindoeurópai világba, Oxford. oxford és new york: oxfordi egyetemi kiadó. Masica colin P. 1991: Az indoárja nyelvek. cambridge és sydney: cambridge-i egyetemi kiadó. Prokosch eduard 1916: [review] heinrich Marzell, die tiere in deutschen Pflanzennamen, ein botanischer beitrag zum deutschen sprachschatze by heinrich Marzell; richard Loewe. germanische Pflanzennamen. etymologische untersuchungen über hirschBeere, Hindebeere, Rehbockbeere és rokonaik. ii 6 by richard Loewe; W. streitberg. – Journal of English and Germanic Philology 15(2), 289–293. rudzīte Marta 1993: A lett nyelv történeti fonetikája. rīga: Zvaigzne. szpyra-kozłowska jolanta 2000: Morféma nélküli szóalkotás, avagy a prozódiai morfológiáról és a csonkolt alakokról. – A Lengyel Nyelvészeti Társaság közleménye, füzet LVi. kraków: a Lengyel Tudományos Akadémia Nyelvi Intézete, 59–78. urbutis Vincas 1981: Balti etimológiai etűdök. Vilnius: Mokslas. Urbutis Vincas 1998: Lie. pãšinas és (trm.) pašáiža – azonos tövű szinonimák. – Baltistica 33(1), 49–57. urbutis Vincas 2009: Baltų etimologijos etiudai 2. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Vanagas Aleksandras 1981: A litván hidronimák etimológiai szótára. Vilnius: Mokslas. Vitkauskas Vytautas 1994: A régi an (> ą), en (> ę), in (> į), un (> ų) változatai bizonyos szavak töveiben és alakjaiban. – Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 107–111. Wodtko dagmar s., irslinger britta, schneider carolin 2008: Nomina im Indogermanischen Lexikon. Heidelberg: Universitätsverlag Winter. Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 1984: Lietuvių kalbos kilmė. A litván nyelv története 1. Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 1987: Az első írásos emlékekig. A litván nyelv története 2. Vilnius: Mokslas. Nepokupnij, Anatolij Pavlovics 1976: Balti–északi szláv nyelvek, a Rubus fitonim. a látszólagos kapcsolatok. Киeв: Наукова думка.
80 acta roLandas kregŽdys Linguistica Lithuanica LXIX east baltic names of the raspberry (Rubus): morphological analysis, retrieval of the etymological links of the phytonym suMMary the article deals with derivation and development peculiarities of the east baltic names of morfológiai vagy szemantikai megfelelők etimológiai elemzése, például a litváné. nyelvj. aš(v)óklė ‘ribizli’, lett. nyelvj. àitu uôgas ‘málna ill. a juh bogyói’, szintén bemutatásra kerül. az itt javasolt elemzés alapján a következő következtetések javasolhatók: 1. 3 elsődleges derivációs modell a lett av- / aivgyökök esetében, amelyek málnát jelentenek, és a szerkezeti változatosság kiemelkedő sokféleségével rendelkeznek, különböztethető meg: a) a -ietképzővel képzett származékok (-iet- / nyj. -īt- + a1. -ene, a2. nyj. -ĭšķ-, a3. -iskŏ- + -ene); b) képzett szavak a következő képzővel: -ene; c) származékok az alábbi képzővel -ĭšķē (+ -ene). 2. lit. málna, máln, lett. nyelvjárási aviẽtes stb., etimológiailag a litván vaivóras ‘áfonya (Vaccinium uliginasum); fekete áfonyával (Vaccinium myrtillus) rokon; mocsári bogyó (Empatrum nigrum); borágó (Borrago officinalis)’ / litván. vavóras 1 ‘áfonya (Vaccinium uliginasum)’; la. vàivari(2), vaîvari2, vavariņi, vàivariņi, vaivariņas et al. ‘rozmaringos hanga (Ledum)’, a csonkolás típusú derivációs modellt feltételezik, azaz melléknévi eastbalt. *(v)aiv- / *(v)av- *‘színes; irizáló → kék, vörös’ + képző eastbalt. -eitē // suff. Lit. -ora- / suff. Let. -ar. 3. szemantikai innováció, illetve a ‘mocsártea’ ← a lett *‘áfonya / fekete áfonya’ szemantémáinak váltakozása A vàivari(2), vaîvari2, vavariņi, vàivariņi, vaivariņas stb. „mocsárikutyatej (Ledum)” elnevezést a növények növekedési helyének fokozatos lokalizációja határozza meg. 4. A keletbalti melléknévi csonkolási típus gyökei *(v)aiv- / *(v)av- „irizáló, illetve a „blue / red” a subst.-ból származtatandó. litván vaivorýkštis / vaivórykštė „vörösre színezett sokszínű ív”, lett vaŗavîksna, vaŗ(a)vîksne, varavīksna és from the outside and violet from inside (with the other dyes of the spectrum between mások ‘szivárvány és mások’. 5. a „vörös színű bogyó” referense a növénynevekben, lit. aviẽtė, aviet, lett nyelvjárási Az aviẽtesnek semmi köze nincs a zo||||| avs „juh”, lett avs „ugyanez”, amely eredetét tekintve eltérő. Beérkezett 2013. december 30-án roLandas kregŽdys Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, Vilnius LT-10308, Lietuva [email protected]