1759 metų „Ziwato“ skaitvardžių linksniavimas ir jų raida

SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ Lietuvos edukologijos universitetas Kutatási területek: szinkrón és diakrón morfológia, szóalkotás. AZ 1759-ES ZIWATO1 SZÁMNEVEK RAGOZÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A számnevek ragozása az 1759-es ZIWATAS-ban és fejlődésük Ö S S Z E F O G L A L Á S A tanulmány a XVIII. századi észak-szamogit kretingai nyelvjárás legjelentősebb írásos emlékének, az 1759-es Ziwato-nak a számnévragozását és annak fejlődését elemzi. A kutatás célja a Ziwato nyelvjárása számnévragozásának szinkrón leírása, valamint a mai északnyugat-szamogit kretingai nyelvjárás2 és az elemzett nyelvjárás számnévragozási paradigmáinak összehasonlítása. A belső rekonstrukciós és az összehasonlító módszer segítségével rekonstruáltuk a XVIII. századi észak-szamogit kretingai nyelvjárás számnévragozási rendszerét. Ö S S Z E F O G L A L Ó A tanulmány a számnevek ragozását és fejlődését elemzi az észak-szamogit kretingai nyelvjárás 18. századi legjelentősebb írásos emlékében, az 1759-es Ziwatas-ban. A kutatás célja a ragozás elemzése és szinkrón leírásának bemutatása 1 ZIWATAS PONA YR DIEWA MUSU JEZUSA CHRISTUSA. Metų̨ Pona 1759. Dabartine bendrine kalba knygos pavadinimas reikštų Mūsų Viešpaties ir Dievo Jėzaus Kristaus gyvenimas. Mokslo darbuose ji vadinama tiesiog Ziwatu. 2 A továbbiakban ezt a nyelvjárást ÉSZK rövidítéssel jelöljük. K U L C S S Z A V A K: számnév, a Ziwato nyelvjárása, észak-szamogit kretingaiak, ragozás, végződés. K U L C S S Z A V A K: számnév, a Ziwatas nyelvjárása, észak-szamogit kretingai nyelvjárás, ragozás, végződés. 154 Acta Linguistica Lithuanica LXX 1759 metų Ziwato skaitvardžių linksniavimas ir jų raida Ziwatas alnyelvének számneve; összevetni a számnév ragozási paradigmáit a mai kretingai északnyugat-szamogit alnyelvjárásban, valamint az elemzés alatt álló alnyelvjárásban. A belső rekonstrukció és az összehasonlító módszer lehetővé tette a számnév ragozási rendszerének rekonstruálását a 18th. századi kretingai északnyugat-szamogit alnyelvjárásban. BEVEZETÉS A történeti morfológia és a dialektológia kutatói3 az 1759-es Ziwatą a XVIII. századi észak-szamogit kretingai alnyelvjárás legjobb nyelvemlékének tartják. A kiadványban az akkori, valószínűleg lengyel betűkkel4 világosan és következetesen jelenik meg az ÉÉSZK alnyelvjárás fonológiai rendszere, valamint nyelvtani és morfológiai szerkezete. Ziwato alnyelvjárásának fonológiai és morfológiai rendszere5 meglehetősen alaposan fel van tárva (bővebben lásd Girdenis, Girdenienė 1997: 19–44; lásd még a 3. lábjegyzetet). E nyelvemlék névszóragozási rendszerét is következetesen vizsgálták és írták le6 (lásd Vaičiakauskytė 2002b). Ziwato alnyelvjárásának morfológiája archaikus, ezért következetes elemzése feltárja az ÉÉSZK alnyelvjárás névszói morfológiájának fejlődését és változási tendenciáit. Ziwato alnyelvjárás névszói paradigmáinak összevetése az ÉÉSZK-val megmutatja az elemzett alnyelvjárás névszóinak változási jegyeit, valamint a tövek keveredését. 3 Arra vonatkozóan, hogy a Ziwatas a tengerparti szamogit nyelvjárás Kretinga környéki változatában íródott, bővebben lásd Girdenis 2000a: 237–257; Girdenis, Girdenienė 1997: 11–19; Girdenis, Skirmantas 1998: vii–xiv; Vaičiakauskytė 2002b: 4–7. Vladas Grinaveckis a Ziwatas szövegét használta fel a szamogit nyelvjárások affrikátakülönbségeinek kialakulását magyarázva (1973: 292, 365 és másutt). Zigmas Zinkevičius a szamogit nyelvjárás XVIII. századi litván írott nyelvben való fokozatos térnyeréséről szólva a Ziwatą az „elejétől végéig szamogit nyelven írt” szövegek közé sorolta, és ismertette e nyelvemlék fonológiájának és morfológiájának legfontosabb jellemzőit (1966: 217–218 és másutt; 1980: 196 és másutt). Giedrius Subačius a könyv szamogit sajátosságait vizsgálta (1998: 38, 44–58), és megállapította, mely nyelvjárási jelenségeket veszik észre a szamogit beszélők a legnehezebben, illetve a legkönnyebben; kiemelte az akkori Ziwato helyesírási újításait. Jonas Palionis a XVIII. századi vallásos írások nyelvét elemezve (1979: 114–115; 1995: 122) hangsúlyozta, hogy a Ziwate erős tendencia mutatkozik a tengerparti szamogit nyelvjárás bizonyos alakjainak elhagyására és a nyelv aukštaitizálására. A szerző felsorolta a szövegben leggyakrabban használt aukštaitizmusokat, amelyek használatát valószínűleg az akkori aukštaitis szövegek helyesírási hagyománya határozta meg. 4 Apie Ziwato grafiką ir rašybą jau ne kartą rašyta (plačiau žr. Girdenis 2000a: 233–257; 2000b: 183–190; 2001: 292–326; Girdenis, Girdenienė 1997: 11–44; Girdenis, Skirmantas 1998: vii–xiv; Vaičiakauskytė 2001: 119–133; 2002a: 223–236; 2002b: 4–7), todėl šiame straipsnyje apie tai nesikartojama. 5 Jau Kazimieras Būga (1958: 561–578) analizuodamas fonetinius balsių pakitimus lietuvių tarmėse dažnai rėmėsi Ziwate fiksuotomis formomis. Albertas Rosinas (1995: 25 ir kt.) rekonstruodamas baltų kalbų įvardžių kait ymo paradigmas pasinaudojo Ziwate paliudytomis participinių įvardžių formomis. 6 A Ziwato főneveinek ragozási rendszeréről és fejlődéséről lásd még Vaičiakauskytė 2001; 2002a; Vaičia-kauskienė 2005; 2013; a névmások ragozásáról és fejlődéséről: Vaičiakauskienė 2004a; 2004b. Straipsniai / Articles 155 SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ A tanulmány célja a Ziwato alnyelvjárás számneveinek szinkrón ragozási leírása, valamint az ÉÉSZK és az elemzett alnyelvjárás számnévi ragozási paradigmáinak összevetése. A cikk a névszók változásának történetével foglalkozik, tárgyalja a végződések eredetét, és kísérletet tesz a változás okainak és indítékainak magyarázatára. A belső rekonstrukciós és összehasonlító módszerek lehetővé tették a számnevek ragozási rendszerének rekonstruálását a XVIII. századi ÉÉSZK alnyelvjárásban. A Ziwato szövegében tőszámnevek és sorszámnevek szerepelnek. Többes számot jelölő számneveket tartalmazó mondatok is előfordulnak, továbbá egy-egy mondat gyűjtőszámnévvel, illetve törtszámnévvel. Először a tőszámnevek ragozási paradigmáit tárgyaljuk, majd a sorszámnevekét. A nyelvtanokban a számneveket rendszerint ebben a sorrendben mutatják be (vö. DLKG 239–244). TŐSZÁMNEVEK A vizsgált szövegben leggyakrabban tőszámnevek fordulnak elő, amelyek kevéssé különböznek a kretingai nyelvjárásban használt formáktól. Elsőként ezeket tárgyaljuk. Tőszámnevek 1. A vizsgált szövegben wynas 3123, wynt s 4011, wyina 1322 szerepel. Az említett számnevek névmási funkciót is betölthetnek (vö. LKG 693); ezt a vizsgált szöveg számneveinek használata is alátámasztja, például: Tada wyiny kalbėję, jog ira czernakrižniks, ne užlaykus Zokana židu 1796–8. A szóban forgó számnevek esetragjai mind a Ziwate, mind a mai kretingai nyelvjárásban megegyeznek az o (f. ā) tövű melléknevek paradigmáival (részletesebben lásd Vaičiakauskytė 2002b: 69–75; vö. még Aleksandravičius 1967: 237), ezért a cikk csak azokat a paradigmabeli sajátosságokat tárgyalja, amelyek a szóban forgó számnevek fejlődése szempontjából lényegesek. A Ziwato nyelvjárásában az említett számnevek egyes számú paradigmája nagyon jól megőrződött. Egyes szám Többes szám Alanyeset wynt s 4011, wync 10911, wyinas 3123 ~ vên(t)s Alanyeset wyiny 4827 ~ vėinė Birtokos eset wyina 1420 ~ vėina Birtokos eset – Részes eset wyinam 20026 ~ vėinâm Részes eset – Tárgyeset wyina 7010 ~ vėina Tárgyeset wyinus 12121 ~ vėinùs Eszközhatározói eset wyinu 8620 ~ vėinò Eszközhatározói eset – Vt. wyinamy 3198 ~ vėinarnè Vt. – Š. – Š. – 156 Acta Linguistica Lithuanica LXX 1759 metų Ziwato skaitvardžių linksniavimas ir jų raida Egyes szám V. wyina22 13₂₂ ~ vęinà K. wyinos 24₂₂ ~ vę́iniuos N. wyina 94₄ ~ vę́inâ⁷ / vęinâ G. wyina 114₁ ~ vęina Įn. wyinu 56₁ ~ vęinò Vt. wyino 59₅, wyinoy 66₁₁, wyinoj 69₈ ~ vęinũo Š. wyina 177₁₄ ~ vęinà 1. Az egyes szám alanyesetének végződése -as, -a, például: Yr teyp milawſis Pona Jezufas Karalus wyſa ſwieta, wyinas yſzeje, nes dabar Mokityniu neturjeje 53₁₇–₁₉; Tu Maria wyina yſź gymynes źmoniu, kurę mes figurowojom, yr apſakjem 289₂₁–₂₃. Az összehasonlító nyelvjárásban a hímnemű egyes számú alanyeset végződéséből kiesett az a magánhangzó, ezért -s végű alakot használunk, a nőnemű alaké pedig -a (vę̇ns ~ vienas, vę̇inà ~ vienà). Ziwate-ban a hímnemű alanyeset felvidéki alakja uralkodik -as végződéssel. A szamogitiai végződésű alakok az elemzett szövegben mindössze háromszor fordulnak elő, pl.: [...] amikor az anya megöleli, mert nem messze egy másik volt [...] 20₂₇–₂₈; Élnek ott hét napig, azok a szent gyermekek, Jézus és János, egy másikkal beszélgetnek, és könnyeket hullatnak 40₉–₁₁; [...] ti nem tudjátok, egy embernek meg kell halnia mindenkiért, nem pedig úgy, hogy az egész világ elvesszen 109₁₁–₁₂. A tárgyalt számnév hímnemű alanyeseti alakjának végződéséből akkor esett ki a magánhangzó, amikor a tőben még megvolt az ė, vagyis *vę̇nas; ezért az autentikus nyelvjárási alakok: wyns, wyn c és wynts. 2. A hím- és nőnemű számnevek egyes szám tárgyesetének végződése egyaránt -a, például: O anyi pakiely akis fawa nieka neregjeje, tyktay wyina Jezula Chriſtuſa 89₁₇–₁₈; Pyrmu wyina rąka ſugroby, yr ne afzryję wyny prymuſie, jog až gilas y ąntrapufy Kriziąws yſzeje 223₂₅–₂₆. A lyginamojo nyelvjárásban az egyes szám accusativusi alakja szintén megrövidült -a végződésű (vę̇inâ ~ viéną), az *-an̄⁸ folytatójaként. 3. Az egyes szám instrumentalisának végződése -u = [ọ]⁹, például: Tynay priſz anà wyinu kielu kławpynieje, yr abłudnay ij ſweykyna kalbiedamy 205₂₆–₂₇; Pyrmu dydy pakara Jezula milawſe: Kurſay ju wyinu Motryſzky gylus dayktus apey yſzganima kalbieje [...] 78₁₃–₁₅. A lyginamos nyelvjárásban az egyes szám instrumentalisának végződése -o, amelyet a Ziuwatas rögzít (vę̇inò ~ viénu, viéna). A tárgyalt számnevek egyes szám accusativusának 7 Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az elemzett szövegben a nőnemű alak monoftongussal szerepel (az ilyen alakokról bővebben lásd Vaičiakauskytė 2002b: 17). 8 Plačiau dėl šios galūnės kilmės žr. Vaičiakauskytė 2002b: 15, 36. 9 Itt és a továbbiakban a szövegben szögletes zárójelben, a Ziwato grafikája és helyesírása alapján, a nyelvjárás átírt fonetikus végződései szerepelnek, amelyek nem egyeznek meg a szöveg írásmódjával. Straipsniai / Articles 157 SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ az alak flexiója –a, az instrumentalisé pedig – –o. Ennek az az oka, hogy az észak-szamogit nyelvjárásban a hosszú, hangsúlytalan cirkumflexes végződések korábban rövidültek meg, mint az akutusosak (vö. Girdenis 2001: 174; lásd még Vaičiakauskytė 2002b: 37). 4. Az egyes szám hímnemű inessivusának végződése –amy = [amę], a nőneműé pedig – –o, –oy és –oj, például: Zwyczajus griekiey norint w yin a m y, kurflay ant fugriešiyima prymufyje 3198–9; Tropyios w y i n o dyno fubatos, kada buwa Baźničioy, ftojos yr skayte knigas Izaiošiaws Praraka 595–7; Ateje dynoy w y i n o y Jezulas milawlis tamy Miefty Kafarnawy y namus S. Petra 6611–12; Razkaźniamfis yr milawlis Ponas Jezufas, prašitas buwa w y i n o j dynoj ant pietu pry Symona rawputoje, o tafey buwa Lycemerniku 697–9. Az észak-szamogit kretingai nyelvjárás egyes szám inessivusi alakjainak végződései –amę és –uo (vė́inà–mė ~ vienamè, vė́inūo ~ vienol[jè]). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a nőnemű számnév egyes szám inessivusi végződésének grafikai változatai a szövegben megegyeznek a főnévi alakokéival, vagyis a két névszó végződései egyeztetve vannak (vö. a megadott nőnemű példákat). 5. A többes szám nominativusának hímnemű számnevi végződése –y = [e], például: Tada w y i n y kalbieje, jog ira czernakriźniks, ne užłaykus Zokana židu 1796–8. A Ziwato szövegében a tárgyalt számnév hímnemű többes számú nominativusi alakja (nőnemű alakra nincs adat) megegyezik az észak-szamogit kretingai nyelvjárásban használatossal (vė́inę ~ vienì). Ez a számnévi végződés névmási eredetű10. 6. A többes szám hímnemű accusativusi alakjainak (nőneműre nincs adat) végződése –us, például: Kelfes Enoks yr Eliošius Prarakay, kurie w y i n u s wieroy patwirtins, kiy tus y wiera afabliway židus wers 30917–19. A többes szám accusativusi alakjában a –us végződés a mai kretingai nyelvjárásban is megtalálható (vė́inʹūs ~ vienus). A számnevek említett esetének –us flexiója az u-tövű ragozásból került át11. 2. A Ziwato nyelvjárásában a most tárgyalt számneveken kívül a du 394, dwy 33122 számnevek paradigmája is jól megőrződött. Csak a locativusi és vocativusi alakok nem fordultak elő (lásd a paradigmát). N. du 39₄ ~ dò N. dwy 331₂₂ ~ dvè K. dwyju 42₇ ~ dvėǰū K. dwyiu 106₂ ~ dvėǰū R. dum 266₁₀ ~ dòm R. dwym 61₅ ~ dvēm B. du 3₁ ~ dò B. dwy 20₈ ~ dvè Eszk. dum 209₇ ~ dòm Eszk. dwym 205₁₆ ~ dvēm H. – H. – Sz. – Sz. – 10 Plačiau apie šios galūnės kilmę ir raidą žr. Aleksandravičius 1967: 222; dar plg. Zinkevičius 1966: 271, žemėl. nr. 22; 309–310. 11 Plačiau dėl šios galūnės kilmės ir raidos žr. Vaičiakauskytė 2002b: 19. 158 Acta Linguistica Lithuanica LXX 1759 metų Ziwato skaitvardžių linksniavimas ir jų raida 1. A nominativuszi és accusativusi végződések -u = [ọ], -y = [ẹ], például: Akyjlmyrknju du Aniohu ftojos, yr kà anims ifakie Ponas Jezufas yfz prowije 5712–13; Kada Daržėlie meldžiaws yfztekejie yfz munas Krawje lafzu afztunioleka tukftančiu d u šimtu d w y d e š i m - t y yr pækiy 33121–22. A kretingai nyelvjárási területen ugyanazokat a formákat használják, amelyeket a Ziwatas (dọ̃ ~ dù, dvẹ̃ ~ dùi) is rögzít. A hímnemű számnév nominativuszi és accusativusi -ọ végződése (valószínűleg proklízis miatt) a *-ō-ból rövidült, a nőnemű -ẹ pedig a *-ę-ből12. 2. A genitivuszi végződés -u, például: Aynofius prakieyktafis yfzwidys Jezufa, d w y j u dayktu jo klawfe 1743–4. Az összehasonlító nyelvjárásban a genitivuszi forma megegyezik az elemzett szövegben adatolt formával (dvẹjū̃ ~ dvijū̃). Igaz, a nyelvjárás néhány pontján (Kretinga, Budria) a végződés megőrizte az ősi -n vagy -m elemet: dvẹjūn13 (vö. Aleksandravičius 1967: 238). 3. A dativuszi és instrumentaliszi formákat -um = [ọm], -ym = [ẹm] flexiókkal használják, például: Ponas Jezufas pafyrode d u m Mokityniurn Eytantyms y Ermaus 26610, Jog qnfay dabrawalnay diel yfzganima Swieta norjeje numyrty, o d u m dayktum dydefney aną apkalbieje [...]; Dyinu arba d w y m pyrmejney, diet pryfygatawoima ant węfeles 614–6; [...] Jpawzdamy jem ant Galwos Szwe, tos fu d w y m kartym [...] 20515–16. A kretingai nyelvjárásban a dativuszi és instrumentaliszi formák nem különböznek a Ziwate (dọm ~ dùm, dvẹm ~ dùim) adataitól. A nőnemű számnevek dativusza az instrumentalisztól csak a hangsúlyozásban és a vele összefüggő visszahúzott hangsúlyban tér el (vö. a paradigmát; lásd még Vaičiakauskytė 2002b: 39; Aleksandravičius 1963: 105). A mai nyelvjárás dum, dvim alakjai dum, dvim žemaitiai újítások, amelyek az egyes számú nominativuszból és a -m formánsból jöttek létre, azaz dọ + -m, dvẹ + -m (vö. Aleksandravičius 1967: 239; Girdenis 1962: 215; Kazlauskas 1968: 128). 3. A tris 501 tőszámnév paradigmája szintén hiányos: a Ziwate nem fordultak elő e számnév lokativuszi és vocativuszi alakjai. N. tris 501 ~ trĩs G. tryju 1422 ~ trẹjū D. trims 15626 ~ trĩms A. tris 2014 ~ trìs Eszk. trymis 11514 ~ trèmìs Helyhatározói eset – Megszólító eset – 12 Dar dėl lyčių du ir dvi kilmės žr. Zinkevičius 1981: 57–58. 13Valószínűleg a Ziwato idején is nazális magánhangzóval ejtették a névszók hangsúlyos genitivuszi végződését (bővebben lásd Vaičiakauskytė 2002b: 18); lásd még Aleksandravičius 1963: 102. Straipsniai / Articles 159 SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ 1. A nominativuszi végződés -is, pl.: Weyżiek ćion źmagau, t r i s cuday 50₁. Az összehasonlításba bevont nyelvjárásban a tárgyalt számnév nominativuszi alakja –īs végződésű (trīs ~ trȳs). A szóban forgó számnév nominativuszi flexiója i-tövűből fejlődött ki (bővebben lásd Vaičiakauskytė 2002b: 51–52; vö. még Būga 1958: 566). 2. A genitivuszi alak végződése -u, pl.: Mokikes źmagau nu tos Pagonkas t r y ju dayktu 85₁₆–₁₇. A kretingai nyelvjárásterületen e számnév genitivuszi alakja megegyezik a Ziwato alakjával (trėjū ~ trijų). A nyelvjárás egyes pontjain – más névszókhoz hasonlóan – a genitivusban megmaradt az -n vagy -m: trėjūn (vö. Aleksandravičius 1967: 238). 3. A dativuszi, accusativusi és instrumentaliszi alakok átvették az i-tő végződéseit: -ims, -is és -mis, pl.: [...] potam pradieje fu dydziu fmutku t r i m s Mokitynems kalbiety [...] 156₂₆–₂₇; Apey tą, ką Jezus milawfis nu Dwilekas metu dare, yr fprowojos pakol deje t r i s defimtis 51₁–₂; Hey, Hey, Hey, Wach, kurfay griawni Baźńićiy Diewa, o t r y m i s dynomis ię pabudawoj 229₁₈–₂₀. A ŠVŽK nyelvjárásterületen a dativuszi és accusativusi eset egybeesik az elemzett szöveg alakjaival (trīms ~ trìms, trīs ~ trīs, trę̀mìs ~ trimìs¹⁴). A mai kretingai nyelvjárásban ugyanakkor gyakran előfordulnak a rövidült instrumentaliszi alakok is. 4. A 4-től 9-ig terjedő számnevek paradigmái szintén hiányosak: N. šiésy 19₃ ~ šešė N. kietures 37₂₂ ~ kė̇torės G. pi̇ekiu 102₈ ~ pęńkū G. kieturiu 208₂₇–₂₀₉₁ ~ kė̇turū̃ D. – D. – A. kieturis 303₈, kieturius 55₆ ~ kė̇toris A. kietures 55₁ ~ kė̇tores I. šiésies 126₃, siésieys 322₂₄ ~ šešės I. kieturiomis 311₁₉ ~ kė̇turū̃mìs L. – L. – I. – I. – 1. A hímnemű számnevek nominativuszi végződése -y = [ę], -i, a nőneműeké pedig -es, pl.: To paznoćiyma znokay f e p t i n y 325₁₁; Znokay to ira aſztuni 318₂₇–₃₁₉₁; Kada jaw k i e t u r e s deśimtis dienu yſz eje po pagimdima Sunaws Diewa [...] 37₂₂–₂₃. ŠVŽK nyelvjárásában a tárgyalt számnevek nominativuszi alakjainak végződése -ę és -ęs (šęšę ~ šeši, šę́šęs ~ šešios). Figyelemre méltó, hogy az aſztuni számnév 319₁ nominativuszi végződésében az i magánhangzó nem vált nyíltabbá (lásd a megadott példát). Ez valószínűleg véletlen korrektúrahiba vagy sporadikus aukštaitizálás eredménye. 2. A genitivuszi végződés -’u, pl.: Jezufas milawfis Pylotuy nieka ne atlākie, o tay diel k i e t u r i u pryčinu 208₂₇–₂₀₉₁. A kretingai számnevek genitivusza megegyezik az elemzett szövegben adatolt alakkal (šęšū, ~ šešių). 14 Įnagininko forma šiaurės žemaičių gali būti ir trīms (plg. Girdenis 1996: 25). 160 Acta Linguistica Lithuanica LXX 1759 metų Ziwato skaitvardžių linksniavimas ir jų raida 3. A tárgyeset végződései: -is, -’us és -es, pl.: Apey kieturis dayktus paskučiavus: Apey fmerti, apey fuda, apey Pekla, yr apey amžyna garby 3038–10; Uwōzok čionay kieturius duchawnus darbus, kuryi padeda, tay ira, ipatingas giwenymas, Madlitwa, poftyniks, yr kuna karoims 556–8; Potam kada kietures dešimtis dienu yr naktu yžeje, trofka qnlay, kurflay wyfa fwieta penieje yr žiwuje 5518–20. A kretingiški nyelvjárásban (šėšis ~ šėšis, šėšės ~ šėšias) a hímnemű számneveknek mássalhangzós tövű végződésük van: -is, amely – amint Zigmas Zinkevičius (1981: 59) állítja – az ősi mássalhangzós r tövű ragozás nyomát őrzi. Az észak-žemaitiai nyelvjárásokban ma a többes szám tárgyeseti keturis alak helyett a keturius alak is használatos (Girdenis 1996: 51, 56). A kretingai területen az ilyen alakok még gyakoribbak. Ezt a ragot a számnevek nyilvánvalóan a melléknévi paradigmából vették át (vö. žalius, gražius). Ilyen tárgyeseti alak egyszer az elemzett szövegben is előfordul (lásd a második idézett példát). 4. Az eszközhatározói alak végződései: -eys, -es = [e˙s], -’omis, pl.: Regi dabar wyfa kuna muna fweyka, ale Petnic̄io yszwijfi, fu šiešiomis tukftančiomis, šiešies šimtas, šiešiomis dešimtymis, yr šiešiomis ronomis pry ftulpa fu ronita, yr dawgiesne 1262–5; Afakims? Siešieys fpaabays 32224. A ŠVŽK nyelvjárásban az eszközhatározói alakok a következők: (šėšės ~ šėšiais, šėšioms ~ šėšiom(i)s). A Ziwate váltakozva fordul elő a hímnemű számnevek eszközhatározói alakja a žemaitiai, monoftongizálódott végződéssel: -es, valamint a felföldi alak (vö. a közölt példákat; részletesebben lásd Vaičiakauskytė 2002b: 17). A nőnemű számnevek eszközhatározói alakja (akárcsak a főneveké és mellékneveké) a Ziwate szövegében általánosan még megrövidülés nélkül használatos (részletesebben lásd Vaičiakauskytė 2002b: 44, 74). 5. A Ziwate dešimtis 2251 számnév alakjai többnyire többes számú jelentésben fordulnak elő. Egyes számú alakja csak egyetlen alkalommal fordult elő. A szóban forgó számnév az i tövű főnevek szerint ragozódik (vö. Vaičiakauskytė 2002a: 223–236; lásd még Vaičiakauskytė 2002b: 50–62), ezért e cikk ezt nem tárgyalja ismételten. Csak azokat a szempontokat említjük, amelyek a szóban forgó számnév ragozástörténete szempontjából relevánsak. E számnév paradigmája a következő: Alanyeset: dešimtis 2251 ~ dèšimtis Birtokos eset: defimtiu 9516, dešimtu 515 ~ dèšimtũ / dèšimtũn15 Részes eset – Tárgyeset: dešimti 1337, dešimtis 3722 ~ dèšimt’i, dèšimtis Eszközhatározói eset: dešimtymis 1264 ~ dèšimtėmis Helyhatározói eset – Vocativus – 15 Egyes nyelvjárási pontokon (más névszókhoz hasonlóan) a birtokos esetben fennmaradt a -n vagy -m (vö. Aleksandravičius 1967: 238; lásd még a 13. lábjegyzetet). Straipsniai / Articles 161 SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ 1. A kretingai nyelvjárási területen a többes szám birtokos esetű alakok (más tőosztályokhoz hasonlóan) -u végződéssel használatosak (dešimtū ~ dešimčių). A vizsgált szövegben előforduló dešimtu 515 birtokos esetű alak, vagyis a végződés magánhangzója kemény mássalhangzó után áll, „elárulja”, hogy ez a számnév korábban mássalhangzós tövű volt (lásd még: Vaičiakauskytė 2002b: 57). 2. Az 1-től 9-ig terjedő számnevek a tíz 2251 számnévvel egy szóban is írhatók, de leggyakrabban különálló alakokként írják őket, vö. harminc 29516 és harminc tíz 1336. A vizsgált szöveg azt mutatja, hogy a 18. század közepén a kretingaiak a tízes számnevek nem rövidült alakjait használták. A számnevek a nyelvben (vö. Girdenis 1962: 215) mintegy címkeként működnek, ezért fonémaszerkezetük, különösen a szóvégi részük, leegyszerűsödött. Ez az egyszerűsödés azonban a kretingai nyelvjárásban feltehetően csak a 18. század közepe után ment végbe. 3. A lygėnai nyelvjárásban az eszközhatározói alak változó: a -ęms és -ęmis (dešimtèm(i)s16 ~ dešimtim(i)s) végződést is felveheti, mivel az észak-zemaiták őrizték meg a legjobban a többes szám eszközhatározói alakjainak teljes formáját; ez különösen igaz az i tőosztályú főnevekre (Zinkevičius 1966: 233; lásd még: Vaičiakauskytė 2002b: 59). A Ziwate a dešimtis számnév többes számú eszközhatározói alakjai rövidülés nélkül szerepelnek. 6. A 11-től 19-ig terjedő számnevek paradigmája a vizsgált szövegben hiányos: helyhatározói és megszólító eseti alakok nem fordultak elő. Ezek a számnevek összetett szavak. Első tagjukat bizonyos számnévi alakok alkotják, második tagjuk pedig a -leka17 elem. A régi írásos emlékek azt mutatják, hogy a megfelelő sorszámnevek a 16–17. században még szókapcsolatok voltak, a tőszámnevek viszont a 16–17. századra már felvették a mai típusú, összeolvadt alakjukat (Zinkevičius 1981: 60). A Ziwatas nem rögzít ilyen alakokat. V. dwileka 8110 ~ dvîleka K. dwilekas 15214 ~ dvîlekas N. dwilekay 4616 ~ dvîlekâ B. dwileka 15214 ~ dvîleka Eszk. dwileku 1434 ~ dvîlekǫ Helyhatározói – Megszólító eset – 1. A tárgyalt számnevek alanyesetű és tárgyesetű alakjai -a végződésűek, például: Yr furinka kaypo butum dwileka pintyniu, truputiu kuriu lyka kur walgius 8110–11; Mufu milawjis Ponas Jezujas, turiedamas metu dwileka, norieje uzlaykity pryfakimus Tiewa fawa 4622–23. 16 A szóvégi másodlagos rövid kettőshangzó a várt folyamatos lejtő hanglejtés helyett gyakran középső hanglejtésű (Girdenis 1996: 25). 17 Dėl šio dėmens kilmės žr. Zinkevičius 1981: 61–63. 162 Acta Linguistica Lithuanica LXX 1759 metų Ziwato skaitvardžių linksniavimas ir jų raida A kretingai nyelvjárásban az alanyesetű alak egybeesik a tárgyesetűvel (dvîlek̃a ~ dvýleka). Ezt a vizsgált szöveg is tanúsítja: lényegében csak alanyesetű és tárgyesetű alakokat használnak18. Miután a litván nyelvből eltűnt a semleges nem, az –a végződést idővel feltehetően az ā-tövű főnevek egyes számú alanyesetének (*–ā) vagy tárgyesetének (*–añ) végződéseként értelmezték (vö. LKG 1965: 620). Ezután az ā-tövű főnevek paradigmája alapján a többi eset egyes számú alakját is megalkották. Az észak-zsmai nyelvjárások adatai és elemzése (Girdenis 1996: 214, 252) azt mutatják, hogy a szóban forgó számnevek alany- és tárgyesetének végződésében álló a magánhangzót többnyire erősen redukáltan vagy egyáltalán nem ejtik. Az írásmód alapján ítélve a Ziwato nyelvjárásában az alany- és tárgyeset végződésében ez a magánhangzó még kiejtésre került. Amint a szövegben bemutatott és elemzett példák mutatják, a 11–19 közötti számnevek második tagjának –lek– magánhangzója még nyílt volt. Mint ismeretes, a zsmaiak bizonyos morfémákban a szó belseji, hangsúlytalan helyzetben e helyett ė-t ejtenek (vö. Zinkevičius 1966: 58; lásd még Vaičiakauskytė 2002b: 53), ezért az észak-zsmai kiejtés változó: e-vel és ė-vel is ejtik. A ė-t tartalmazó változatok gyakoribbak, a fiatalok beszédében pedig alighanem ezek az egyeduralkodók (Girdenis 1996: 117). Így a Ziwato elemzése alátámasztja azt a feltevést, hogy az archaikusabb változat a –lek– (vö. még Girdenis 1996: 252). 2. A birtokos eset végződése –as, például: O Tamofius wyinas, yłz dwilekas kurſay wadynas Newierniku, ne buwa ſu jeys, kad ateje Jezufas 2715–7. Az ŠVŽK nyelvjárásában a birtokos eset alakja megegyezik a Ziwatéban adatolt alakkal (dvîlekas ~ dvýlikos). A zsmai –as végződés feltehetően analógiás úton, az ā-tövű főnevek paradigmájának alany- és tárgyesete alapján került be (részletesebben lásd Vaičiakauskytė 2002b: 37). 3. A részes eset alakjának végződése –ay = [ɑː], például: O nuto čiefa nerądama, apey darbus Jezufa milauſe, iki pat dwilekay metu 4615–16. Az összehasonlításul szolgáló nyelvjárásban a szóban forgó számnevek részes esetű alakjában (az ā-tövű főnevekhez hasonlóan) egyszótagúsodott zsmai –a végződés található (dvîlekâ ~ dvýlikai) (részletesebben lásd Vaičiauskytė 2002b: 36). A Ziwatéban használt –ay végződés nyilvánvalóan a felnémetesítés eredményeként értékelendő19. 4. Az eszközhatározói alak –u = [ɔ] végződésű, például: Ateje ſu dwileku Apaſztalu y Jeruzalu, idant tynay ſu anays, kaypo ſu ſawa milemays pyrmesney wećieriotum, ne kaypo ſu ieys parſyſtotum 1433–6. Az ŠVŽK nyelvjárásában az eszközhatározói alak nem tér el a vizsgált szövegben adatolt alaktól (dvîlekò ~ dvýlika). 18 A dwileka 8110 számnév az egyetlen, amely az említett eseteken kívül birtokos, részes és eszközhatározói alakban is előfordul (lásd a paradigmát), mivel ez a számnév a szakrális jelentéskörhöz kapcsolódik, például: ſu dwileku Apaſztalu 1434–5 stb. Kivételt képez az egyszer előforduló pſakiſlekas 251 alak. 19 Plačiau apie tai žr. Vaičiauskytė 2002b: 17. Straipsniai / Articles 163 SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ 7. A vizsgált szövegben a 100-as számnévnek (pl.: šimta 6412) nem fordulnak elő alanyeseti alakjai, és csak többes számú formái használatosak. Ez a számnév az o tövű főnevekhez hasonlóan ragozódik, amelyeket Vaičiakauskytė (2002b: 12–27) tárgyalt, ezért e cikkben nem ismételjük meg a leírásukat. Az összehasonlító nyelvjárásban e számnévnek az elemzett szövegben adatolt alakjai használatosak. Az elemzett számnév paradigmája tehát a következő: Alanyeset – Birtokos eset šimtu8 ~ šimtų / šimtų Részes eset – Tárgyeset šimtus16 ~ šimtùs Eszközhatározói eset šimtas3 ~ šimtãs Helyhatározói eset – Megszólító eset – 8. A Žiwate előforduló összes tőszámnév közül a tukfątąnte 33213 számnév maradt tárgyalatlan. Amint a vizsgált szöveg mutatja, ez a számnév a kretingai nyelvjárásban már a XVIII. század közepén átkerült a régi i tőosztályból az ē tőosztályba20; csak a többes szám eszközhatározói alakjának van iā tőosztályú végződése (lásd a paradigmát), amelyet valószínűleg a szerző hiperkorrekciójaként kell értékelni. E számnév ragozása megegyezik az ē tőosztályú főnevek ragozásával (vö. Vaičiakauskienė 2013: 62–65), ezért a dolgozat a paradigma azon eseteit tárgyalja, amelyek relevánsak e számnév ragozásának fejlődése szempontjából. Egyes szám Többes szám Alanyeset tukfątąnte13 ~ túkstônte Alanyeset tukfątąntes15 ~ túkstôntes Birtokos eset tukfúntes11 ~ túkstôntes Birtokos eset tukfątanciú80 ~ túkstôņũ Részes eset – N. – G. tukfątṇy15 ~ túkstôṇte G. tukfąntes10 ~ túkstôntes Ins. – Ins. tukfąntančiomis126 ~ túkstôņčùomis Lok. – Lok. – Ill. – Ill. – 1. Az egyes számú alanyeset -e végződésű alakja, pl.: Gałwo nu Erſzkiesiu21 karunas (y kurę kietures dešimtis kartu wiezdays užgawa, tąnkiev ie dielodamy) buwa ronu gylu tukfątąnte 33211–13 20 Aleksandravičiaus (1967: 241) teigimu, šis skaitvardis dažniausiai linksniuojamas kaip i kamienis daiktavardis ir tik retkarčiais pasakomas su ē kamieno galūnėmis. Veikiausiai aptariamas skaitvardis yra visuotinai perėmęs ē kamieno fleksiją dabartinėje kretingiškių patarmėje. Tai liudytų ir analizuojamas tekstas. 21 Valószínűleg sajtóhiba, mivel a szöveg grafémája és helyesírása alapján (lásd Vaičiakauskytė 2002b: 6) ezt a szót így kellett volna írni: Erſzkieziu. 164 Acta Linguistica Lithuanica LXX 1759 metų Ziwato skaitvardžių linksniavimas ir jų raida A kretingai nyelvjárás területén, amint már említettük, ennek a számnévnek ē tőbeli végződése van: -ę (tūkstōntę ~ tūkstantė). Ziwatas a nem szűkült e magánhangzót rögzíti22. A magánhangzó közelmúltbeli szűkülését más samogit nyelvjárások széles e hangja is jelzi; bővebben lásd Girdenis 2000a: 232–236; Vaičiakauskytė 2002b: 49; vö. még Aleksandravičius 1963: 111; Būga 1958: 560. 2. A többes szám eszközhatározói esete, amint már említettük, iā tőbeli –’omis végződésű, például: Regi dabar wÿsa kuna muna śweyka, ale Petnicio yszwiji, Ju śiešiomis tu kʃftančio-mis […] 1262–3. A kretingai nyelvjárásban a többes szám eszközhatározói esetének végződése ē tövű: –iems (tūkstōntiems ~ tūkstantėm(i)s). Amint a példa mutatja, a tárgyalt számnév eszközhatározói esetének alakja a Ziwato nyelvjárásában még nem rövidült meg; az iā tőbeli –’omis végződést pedig, amint már említettük, hiperkorrekciós esetnek kell tekinteni. Többszörös számnevek A Ziwato nyelvjárásában a többszörös számnevek – szokás szerint – többes számú (esetleg páros) főnevekkel fordulnak elő. E számnevek közül leggyakrabban a tárgyeseti alak használatos. Az említett alakon kívül alanyesetű és birtokos esetű formákat tartalmazó mondatok is előfordultak. E számnevek ragozása megegyezik az o tövű melléknevek ragozásával (vö. Vaičiakauskytė 2002b: 72–73). Így sikerült összeállítani a többszörös számnevek következő paradigmáját: Al. trejy 2251 ~ trėjė23 Birt. septineriu 5221 ~ sèptìnėrū Dat. – Tárg. trejus 2173 ~ trėjùs Eszk. – Helyh. – Megsz. – Gyűjtő számnevek Az elemzett szövegben egyszer fordul elő a gyűjtő számnév piękieta 812 tárgyesetű alakja, mégpedig: Ira ćionay wyinas waykielis, kurfay tur piękieta dunas bakanelu yr dwy źuwy [...] 811–3. Egyébként ezek a számnevek egyáltalán nem jellemzők a žemaitokra. Megjegyzendő, hogy az északi žemaitok ma már csak a rögzült púors trẽits kifejezésben használják őket (vö. Aleksandravičius 1967: 243; lásd még Girdenis 1996: 22). 22 Plačiau apie šios galūnės raidą žr. Vaičiakauskytė 2002b: 46; Vaičiakauskienė 2013: 62. Nesusiaurėjusi balsį e Ziwatas fiksuoja ir šio skaitvardžio daugiskaitos vardininko ir galininko formose, pvz.: Diel tyrionyfzka ſuronyima Gałwos karunu, yfzekieje krawje łafzu tris t u kʃt ą n t e s […] 332₁₄–₁₅; Kada par piękes t u kʃt a n t e s metu yr daugiaws mizerna gymyne zmonia karota buwa ant prapulties 110–12. 23 Az északi žemaitok gyakran nem metâ, hanem mèts alakot mondanak, ezért a szokásos trėjė metâ, trėjùs mèts kifejezések helyett olyan változatok is előfordulnak, mint például a trīs metâ, trīs mèts (vö. Girdenis 1996: 69). Straipsniai / Articles 165 SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ Törtszámnevek A Ziwate egyszer előfordul a puskietwyrtas törtszámnév is 30922. A használt alakból látható, hogy az elemzett szöveg birtokos esete žemait végződést, –as-t kap, például: [...] yr gulieley kunay anu p a r p u s k i e t w y r t a s dienos Jeruzaluy regiemay, ku-ryi anus užmufz tiesijes 30921–23. SORSZÁMNEVEK 1. A Ziwato szövegében viszonylag gyakran fordulnak elő sorszámnevek. Leggyakoribbak az 1-től 10-ig terjedők. Figyelemre méltó, hogy a Ziwato nyelvjárásában még használatos volt a Sekmas 28819 ’hetedik’ és az afzmus 28825 ’nyolcadik’ sorszámnév. Az összehasonlítási nyelvjárásban ezek a számnevek úgyszólván már nem használatosak – ritkán, fakultatív módon idős emberek mondják őket. Egy-egy összetett sorszámnévi alak is előfordul, például a kieturiolektay 3715, piɛkiolektamy 2982. Azt is meg kell említeni, hogy csak egyes számú sorszámnévi alakok használatosak. Kivételt képez a hímnemű többes szám birtokos esetének egyszer előforduló alakja, az antru 31223. A sorszámnevek úgy ragozódnak és hangsúlyozódnak, mint az o (n. ā) tövű melléknevek (vö. Vaičiakauskytė 2002b: 68–95). Itt a tárgyalt számnevek paradigmájának azokat az eseteit vizsgáljuk, amelyek a ragozás fejlődése szempontjából relevánsak. Hímnem Nőnem Alanyeset ąntras 16010, pęnkts 31016 ~ õntros, pęnkts Alanyeset ąntra 2095 ~ õntrà Birtokos eset antra 2028 ~ õntra Birtokos eset àntros 422 ~ õntrùos Részes eset antram 1477 ~ õntrâm Részes eset àntray 2012 ~ õntrā; / ontrâ: Tárgyeset àntra 13624 ~ õntra Tárgyeset àntra 2249 ~ õntra Eszközhatározói eset pyrmu 19616 ~ pẽrmò Eszközhatározói eset – Lásd àntramy 29512 ~ õntràmè Lásd antroy 2582 ~ õntrũo Helyhatározói eset – Helyhatározói eset – 1. A hímnemű számnevek alanyeseti végződései: –as, –s, –us = [ɔs], a nőneműeké pedig – –a, például: Apaſztalu qn t r a s apłakimas 16010; Pęnkts znoks 31016; Sekmus znoks 31217; Antra karuna wadinta ira Panelu, o ta Paneliems ira duta, apey kures gieda Bažnicia Szwęta 29414–16; Aſzmus Chors prieme ę, Cherubynay, garbindamy jos Wiera [...] 28825–26. Az összehasonlítási nyelvjárásban az egyes számú alanyeseti alakok megegyeznek azokkal, amelyeket a Ziwate (õntrˢə ~ àntras, pęnkts ~ pẽnktas, õntrā ~ antrà) tanúsít. Ahogy az elemzett szöveg példái mutatják, a hímnemű sorszámnevek –as végű alanyeseti alakjai aukštaitiai jellegűek. Ezt bizonyítja leginkább a –us végű alakok = [ɔs] használata (részletesebben lásd Vaičiakauskytė 2002b: 13; vö. még Girdenis, Girdenienė 1997: 22). 166 Acta Linguistica Lithuanica LXX 1759 metų Ziwato skaitvardžių linksniavimas ir jų raida 2. Az egyes számú birtokos eset végződései –a és –os, a többes számú birtokos eseté pedig –u, például: Givena tyn kielės dynas, anyi waykiele fzwaty Jezusas yr Jonas loskaway ant wyn̄ts a n t r a weyzīedamy, yr zīertawodamy 409–11; [...] ylz a n t r o s fzalyis fiedieje Motina ano kaypo fzul̄yne wyfokios milašyr̄dites 136–13726–1; Kada ant kal̄na Aliwu fiefes Majeftoty fawa, terp Aniolu, fufyrinkufes regies wyfas gymynes, yr atlacis wyinus nu a n t r u [...] 31221–23. A kretingai nyelvjárási területen a hímnemű sorszámnevek alakjai egybeesnek a Ziwato alakjaival, a nőnemű számnevek birtokos esete pedig az észak-szamogit nyelvjárásban rendszerint nem a végződésben, hanem a tőben hangsúlyos (õntrᵃs ~ añtros) (Girdenis 1996: 145). A Ziwate –os végződésű tárgyalt alakja arra utal, hogy ez a forma korábban a nyelvjárásban a végződésen volt hangsúlyos (lásd a megadott paradigmát; vö. még Vaičiakauskytė 2002b: 36). 3. A részes eset végződései a következők: –am és –ay = [aˑ], például: Jey tada afz numazgojaw koies jufu, Ponas Mokitojes: yr jus kalty efte wyinas a n t r a m kojes mazgoty 1475–7; [...] yr teyp dydes linkfmybes paſakoie wyina ą n t r a y [...] 2011–12. A ŠVŽK-ben a hímnemű számnevek részes esete egybeesik a Ziwato nyelvjárás-előzményének alakjával, a nőnemű számneveknek pedig monoftongizálódott –a végződésük van (ontrâm ~ antrám, õntrâˑ / ontrâˑ ~ añtrai). A Ziwate-ban a felvidéki nyelvjárási –ay végződés szerepel (részletesebben lásd Vaičiakauskytė 2002b: 17). Figyelemre méltó, hogy a vizsgált szövegben egyszer előfordul a nőnemű egyes számú részes eset monoftongust tartalmazó alakja: trete 8₄ ~ tretê ’harmadiknak’. 4. A hímnemű sorszámnevek helyhatározói esetének végződése –amy = [amę], a nőnemű alakokat pedig grafikai változatok jelölik: –o, –oy, –oj, például: Pęnkta karuna ira žiwata, apey kurę parašie Jonas fzwętas Apokalipfiu (kures wadȳnama knigas taiemničiu Diewa) ą n t r a m y k apytuly 29510–12; A n t r o y dynoj, tay ira, Subatoj, eje Biskupay židu pry Pylota, kalbiedamy [...] 2581–2; Kada ateje dyn̄a Szwętes weliku, kurioy dynoj mufyie užmufzty ant wakara awyneli, tay ira k i e t w y r t o dešimtoj dynoj Mienelys pyrmoie (tay ira) Marčiawa: o p ę k t o dešimto dynoj, praſydieje Szwęte weliku [...] 1384–7. Kretinga beszélt nyelvjárásában az említett alakok morfológiai rövidülésen mentek keresztül (õntrám ~ antram[è], õntrũo ~ antro[jè]), a összehasonlított nyelvjárás más területein pedig rövidülés nélküli alakok használatosak. A sorszámnevek hímnemű helyhatározói esete – akárcsak a többi névszóé (részletesebben lásd Vaičiakauskytė 2002b: 15–16) – még nem rövidült meg. 2. A vizsgált szövegben a pirmas, pirma számnév közép- és felsőfokú alakjai szerepelnek24. Néhány érdekesebb mondatot közlünk a közép- és felsőfokú alakokkal, például: O milawfis Jezusas anims tare: Užtyj̄a užtyj̄a ſakaw jums, jog p y r m e s n i s ne kaypo Abrahamas buwa 10210–11; Tą p y r m i a w ſi znoka yr cuda Padare Ponas Jezusas yr itykeje i ang Mokityney jo 627–9. 24 A melléknevek fokozott alakjairól bővebben lásd (DLKG 245; lásd még Paulauskienė 1994: 245–246 stb.). Straipsniai / Articles 167 SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ 3. Minden sorszámnévnek lehetnek határozott alakjai is (vö. DLKG: 245). A Ziwate című műben szintén előfordulnak határozott alakú sorszámnevek25. Néhány érdekesebb, határozott alakú sorszámnevet tartalmazó mondatot idézünk az elemzett szövegből, például: Pa-layminty ira ubagay dwåsioy (tay ira pyrmyi žodey) nes anu ira Karalifte Dangaws 6319–21; [...] garby tu, kuri ira po Diewa pyrmoj, ant amžiu amžinuju 2929–10; [...] kur buwa paskutyne wečiere, giwena, iki dėsìmtofes dyinos, tay ira, iki Sekminiu 27612–14; Jezus milawfis tuo cieflu pry Motinas žiwaty giwena iki dewintoje mienefys 247–8. KÖVETKEZTETÉSEK A Ziwato nyelvjárásának számneveit elemezve, és azokat a ŠVŽK nyelvjárásával összehasonlítva a következő általánosító következtetéseket vonhatjuk le. 1. Amint a vizsgált szöveg mutatja, a 18. század közepén a kretingai nyelvjárásban a dešimtis számnév alakja még nem rövidült meg, ezért a tízesek alakjai is általánosan rövidítetlenül használatosak. 2. A dešimtys számnév többes számú birtokos esetű alakja, a dešimtu 515 a defimtiu 9516 mellett azt mutatja, hogy ennek a számnévnek korábban mássalhangzós töve volt. 3. Az összetett számnevek második tagjának -lek- magánhangzója még nem szűkült. A Ziwa-to elemzése azt mutatja, hogy az archaikusabb változat a -lek-. A mai észak-zsamoity kretingai nyelvjárásban fakultatívan a -lek- és a -lęk- alakok használatosak; a végződés szűkült magánhangzójú alakjai gyakoribbak. 4. A Ziwato nyelvjárásában a tūkstantis számnév már a régi i tövűből ē tövűvé alakult. 5. A XVIII. század közepén a kretingaiak még használták a sek­mus 28819 ‘hetedik’ és az afzmus 28825 ‘nyolcadik’ sorszámneveket. A jelenlegi összehasonlító nyelvjárásban ezek a számnevek már eltűntek. LITERATŪRA A l e k s a n d r a v i č i u s J u o z a s 1963: Kretingos tarmės daiktavardžio kait ybos ypatybės ir galūnių raida. – Kalbotyra 9, 101–117. A l e k s a n d r a v i č i u s J u o z a s 1967: Kretingos tarmė. Daktaro disertacija. Vilniaus universitetas. B ū g a K a z i m i e r a s 1958: Rinktiniai raštai 1. Vilnius: Valstybinė polit. ir moksl. lit. leidykla. DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, vyr. red. Vytautas Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2006. 25 Kelintinių skaitvardžių įvardžiuotinės formos sutampa su atitinkamų būdvardžių formomis (plg. Vaičiakauskytė 2002b: 90–95). 168 Acta Linguistica Lithuanica LXX 1759 metų Ziwato skaitvardžių linksniavimas ir jų raida Girdenis Aleksas 1962: Tirkšlių tarmės morfologija ir žodžių darba (rankraštis). Girdenis Aleksas 1996: Taip šneka tirkšliškiai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Girdenis Aleksas 2000a: Kalbotyros darbai 1. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Girdenis Aleksas 2000b: Kalbotyros darbai 2. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Girdenis Aleksas 2001: Kalbotyros darbai 3. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Girdenis Aleksas, Girdenienė Danutė 1997: 1759 metų Ziwato indeksas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Girdenis Aleksas, Skirmantas Petras 1998: 1759 metų Ziwatas. (Faksimilinis leidinys). Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Grinaveckis Vladas 1973: Žemaičių tarmių istorija. Vilnius: Mintis. Kazlauskas Jonas 1968: Lietuvių kalbos istorinė gramatika. Vilnius: Mintis. LKG – Lietuvių kalbos gramatika 1. Fonetika ir morfologija, ats. red. Kazys Ulvydas. Vilnius: Mintis, 1965. Palionis Jonas 1979: Lietuvių literatūrinės kalbos istorija. Vilnius: Mokslas. Palionis Jonas 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Paulaukienė Aldona 1994: Lietuvių kalbos morfologija. Paskaitos lituanistams. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Rosinas Albertas 1995: Baltų kalbų įvardžiai: morfologijos raida. Vilnius: Vilniaus universitetas. Subačius Giedrius 1998: Žemaičių bendrinės kalbos idėjos: XIX amžiaus pradžia. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Vaičiakauskytė Sonata 2001: 1759 metų Ziwato o, io, iio kamienų daiktavardžiai ir jų raida. – Kalbotyra 50(1), 119–133. Vaičiakauskytė Sonata 2002a: 1759 metų Ziwato i ir priebal­s inio kamieno daiktavardžiai ir jų raida. – Baltistica 36(2), 223–236. Vaičiakauskytė Sonata 2002b: 1759 metų Ziwato vardažodžio linksniavimo sistema. Dak­taro disertacija. Vilniaus pedagoginis universitetas. Vaičiakauskienė Sonata 2004a: 1759 metų Ziwato gimininiai įvardžiai ir jų raida. – Kalbotyra 53, 81–91. Vaičiakauskienė Sonata 2004b: 1759 metų Ziwato negimininiai įvardžiai ir jų raida. – Baltistica 39(2), 279–287. Vaičiakauskienė Sonata 2005: 1759 metų „Ziwato“ u ir iu kamieno daiktavardžiai ir jų raida. – Acta Linguistica Lithuanica 53, 91–99. Straipsniai / Articles 169 SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ Vaičiakauskienė Sonata 2013: 1759 metų Ziwato moteriškojo linksniavimo daiktavardžiai ir jų raida. – Acta Linguistica Lithuanica 68, 51–70. Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 1980: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 1. Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 1981: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 2. Vilnius: Mokslas. Declension of Numerals in the 1759 ZIWATAS and Their Development SUMMARY The article analyses the declension of numerals in the best 18th century monument of writing of the North Samogitian sub-dialect of Kretinga, the 1759 Ziwatas, and their development. The goal of research is to analyse and provide a synchronic description of declension of the numeral of the sub-dialect of the Ziwatas; to compare the declension paradigms of the numeral in contemporary Northwest Samogitian sub-dialect of Kretinga and the sub-dialect under analysis. The paper focuses on the development of the nominal; it discusses the origin of endings and tries to explain the reasons and motives of change. Internal reconstruction and comparative methods enabled the reconstruction of the declension system of the numeral of the 18th century North Samogitian sub-dialect of Kretinga. The analysis of numerals in the sub-dialect of the Ziwatas and their comparison with contemporary North Samogitian sub-dialect of Kretinga revealed that in the mid-18th century the sub-dialect of Kretinga still featured an un-shortened form of the numeral dešimtis (ten); therefore, the forms of tens are universally used un-shortened. What is more, the plural genitive form of the numeral dešimtys, dešimtų 515 next to dešimčių 9516, shows that the numeral used to have a consonantal stem. The study of numerals in the sub-dialect under analysis shows that the vowel of the second component -lek- in compound numerals was still not narrowed. The analysis of the Ziwatas validates the idea that -lek- is a more archaic variant. Contemporary North Samogitian sub-dialect of Kretinga uses the forms with -lek- and -lęk- optionally; more common forms are those with a narrowed vowel of the ending. The study leads to the conclusion that in the sub-dialect of the Ziwatas the numeral tūkstantis (thousand) had already shifted from the old i stem to ē stem. Įteikta 2014 m. balandžio 16 d. SONATA VAIČIAKAUSKIENĖ Lietuvos edukologijos universitetas Taraso Ševčenkos g. 31, LT-03111 Vilnius, Lietuva [email protected] 170 Acta Linguistica Lithuanica LXX