Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius?

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: Kis-Litvánia lexikográfiájának története, a litván írott nyelv története. FRYDRICHAS VILHELMAS HAKAS A NÉVLEGES PRÁGAI KÉZIRATOS SZÓTÁR SZERZŐJE?1 Friedrich Wilhelm Haack a néven nevezett prágai kéziratos szótár szerzője?2 ABSZTRAKT A cikk a néven nevezett, XVIII. század első feléből származó német–litván kéziratos szótár szerzőségének kérdését elemzi. A kéziratot Ilja Lemeškin néhány évvel ezelőtt találta meg a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárában (NK ČR: XVI.F.30). A cikk célja annak megállapítása, hogy Frydrichas Vilhelmas Hakas (Friedrich Wilhelm Haack, 1707–1754), a Kis-Litvániában tevékenykedő lexikográfus és evangélikus lelkész lehetett-e a szótár szerzője. E feltevésre a kézirat elején szereplő proveniencia ad alapot, amely szerint: „Auctor Hacke“. 1 A cikk a Friedrich Wilhelm Haacknak tulajdonított német–litván kéziratos szótár kutatása és kiadásra előkészítése (XVIII. század eleje) című projekt keretében készült (témavezető: Grasilda Blažienė prof. dr.), amely a Az államnyelv szabványosítása, használata, fejlesztése és terjesztése 2006–2015 program része. A kutatást a Litván Nyelvi Állami Bizottság támogatta (szerződésszám: K-4/2012). 2 A cikk a Friedrich Wilhelm Haacknak tulajdonított német–litván kéziratos szótár kutatása és kiadásra előkészítése (a XVIII.th század eleje) (témavezető: Grasilda Blažienė prof. dr.) projekt keretében, a Az államnyelv szabványosítása, használata, fejlesztése és terjesztése a 2006–2015 közötti időszakban program részeként készült. A kutatást a Litván Nyelvi Állami Bizottság támogatta (szerződésszám: K-4/2012). KULCSSZAVAK: Kis-Litvánia lexikográfiája, prágai kéziratos szótár, Frydrichas Vilhelmas Hakas, szerzőség. KULCSSZAVAK: Kis-Litvánia lexikográfiája, a prágai kéziratos szótár, Friedrich Wilhelm Haack, szerzőség. 292 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Friedrich Wilhelm Haack a prágai kéziratos szótár úgynevezett szerzője? A fent említett kérdés megválaszolása érdekében a cikk azt vizsgálja, hogy a kézirat adományozási bejegyzésében említett „Hacke” azonosítható-e Friedrich Wilhelm Haackkal; emellett tárgyalja a szótár szövegének jellegét, és röviden áttekinti kapcsolatát a XVII–XVIII. századi Kis-Litvánia más kéziratos német–litván szótáraival. A németországi levéltárakban talált Haack-autográfok alapján összehasonlítja kézírását a prágai szótár másolójáéval. ANNOTÁCIÓ A cikk a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárában Ilya Lemeshkin által néhány éve felfedezett, úgynevezett prágai német–litván kéziratos szótár (a 18th. század első fele) szerzőségének kérdését elemzi (NK ČR: XVI.F.30). A cikk célja annak vizsgálata, hogy a litvániai Kis-Litvániában tevékenykedő lexikográfus és evangélikus-lutheránus lelkész, Friedrich Wilhelm Haack (1707–1754) lehetett-e a szótár szerzője. E feltételezés előzménye a kézirat elején található proveniencia-bejegyzés, amely ezt írja: „Auctor Hacke”. A kérdés megválaszolása érdekében a cikk megvizsgálja, hogy az adományozási bejegyzésben említett „Hacke” azonosítható-e Friedrich Wilhelm Haackkal; továbbá elemzi a szótár szövegének jellegét, röviden áttekinti kapcsolatát Kis-Litvánia más kéziratos német–litván szótáraival, és a németországi levéltárakban talált Haack-autográfok alapján összehasonlítja Haack kézírását a prágai szótár másolójáéval. 1. BEVEZETÉS 2010 nyarán habil. dr. Ilja Lemeškin, a prágai Károly Egyetem docense kéziratot talált a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárában: egy német–litván szótárt (Národní knihovna České republiky [NK ČR]: XVI.F.30; a továbbiakban: P)3, amely jelentősen gazdagítja Kis-Litvánia kéziratos lexikográfiai örökségét. Ez az r betűs szótár bővíti a XVII. és XVIII. századból korunkra maradt kétnyelvű kéziratos szótárak körét. A prágai német–litván szótár (P 2r–344v) mellett egy rövid etimológiai tanulmány, pontosabban annak csupán kezdeménye is található (P 345r); címlapja nincs. A kézirat kötése arra utal, hogy valószínűleg soha nem is volt neki, és a kézirat első lapja maga a szótár szövegének lapja. Így nincs hiteles információ sem a szerzőről (az összeállítóról vagy a másolóról), sem a keletkezés idejéről és helyéről, nem is szólva a szöveg forrásairól. Ezért a kutatók látókörébe nemrég bekerült kézirat – mint minden anonim forrás – elsősorban attribúciós kérdéseket vet fel: a szerzőség, a datálás és a lokalizálás kérdését. P attribúciójának egyes kérdéseire részben már választ kaptunk. Lemeškinnek a kézirat papírjára vonatkozó elemzése azt mutatja, hogy a német–litván szótár új- 3 E lexikográfiai forrás paleográfiai leírásáról, felfedezésének körülményeiről és a XIX. századi cseh litvánisztikában elfoglalt helyéről bővebben lásd: Lemeškin 2012: 31–57. Straipsniai / Articles 293 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ A két vízjellel ellátott papír 1683-ra és 1712-re datálható. A P betűvel jelölt, etimológiai tanulmánynak szentelt rész papírjának gyártása – amint a harmadik vízjel tanúsítja – 1701-ben kezdődött (Lemeškin 2012: 52–53). Következésképpen 1712 e kézirat terminus post quem időpontja kétségtelen. Valószínűnek tartják, hogy a P a XVIII. század 3–4. évtizedében készülhetett (Lemeškin 2012: 31; Lemeškin 2013: 269). Azt azonban még meg kell állapítani, hogy P pontosan hol helyezkedik el a fennmaradt XVIII. századi kis-litvániai kéziratos szótárak időrendjében. Datálását talán a negyedik vízjel azonosítása pontosíthatná. Mielőtt Prágába, korábban pedig Bécsbe került volna, a kézirat egy ideig Halléban volt (lásd alább), de valószínű, hogy P nem ott, hanem Kelet-Poroszországban készült, hiszen éppen az itt a XVII–XVIII. században működő Finken és Trutnava műhelyek papírjára írták (Lemeškin 2012: 52–53; Lemeškin 2013: 278). A szótár szerzőségének kérdését vizsgálva kiindulópontként a kézirat elején, az üres előzéklapon található első provenienciát, pontosabban az adományozási bejegyzést kell tekinteni (lásd még az 1. ábrát): Auctor Hacke. ‖ War Prediger in Lithauen. Hat ‖ zu Halle studirt. Seine Sprach=‖lehre soll auf4 dem Waißenhause ‖ gedruckt seÿn. Dono dedit ‖ {I. / D.}5 Baumgarten. (P 1r) Fordítás A szerző Hacke. Litvániában volt prédikátor. Halléban tanult. Nyelvtankönyvét az Árvaházban kell kinyomtatni. {I. / D.} Baumgarten ajándéka. A legvalószínűbb, hogy a kéziratot egyelőre azonosítatlan személynek adományozó Siegmund Jakob Baumgartennel, a XVIII. századi hallei egyetem neves teológiaprofesszorával (Siegmund Jakob Baumgarten, 1706–1757) azonosítható6 (Lemeškin 2012: 54); személyes könyvtárában litván könyvek is voltak (Kaunas 1996: 188), bár egyelőre nem világos, hogy a bejegyzést ő maga írta-e (Lemeškin 2013: 277). Mindenesetre Baumgartennek a kézirat egyik első tulajdonosának kellett lennie. Amint az adományozási bejegyzésből kitűnik, P szerzőjeként egy „Hacke” vezetéknevű személyt neveznek meg. Ez a vezetéknév a kézirat gerincére is fel van írva: „Hacke ‖ Lexicon Lithuan=‖cum”. Ezért felmerül a kérdés, milyen kapcsolat van e kézirat és a litván lexikográfia történetéből ismert Hako Frigyes Vilmos (Friedrich Wilhelm Haack, 1707–1754) között. 4 Valószínű, hogy a bejegyzésnek ez a szava auf alakban olvasandó. Az utolsó betű grafikai formája azonban nem zárja ki teljesen annak lehetőségét, hogy az auß elöljárószó áll itt. 5 A kapcsos zárójelek { } itt és a továbbiakban nehezen olvasható betűket jelölnek. Ebben az esetben a betű kétféleképpen olvasható: I vagy D (értelmezésük lehetőségeiről lásd Lemeškin 2012: 55; Lemeškin 2013: 277). 6 Bővebben lásd prof. dr. Grasilda Blažienė tanulmányát e Acta Linguistica Lithuanica kötetben. 294 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? 1 1. ÁBRA. P 1r: a szótár kéziratának adományozási bejegyzése; Prága, Národní knihovna České republiky: XVI.F.30 Ar Hakas galėjo būti P autorius? Šis klausimas jau keltas (Lemeškin 2012: 55, 57; Lemeškin 2013: 277), bet išsamiau tema neanalizuota, tad įtikinamai argumentuoto atsakymo kol kas nėra. Šio straipsnio tikslas – nustatyti, ar vadinamojo Prahos vokiečių–lietuvių kalbų žodyno autorystė7 gali būti priskirta Frydrichui Vilhelmui Hakui. Todėl svarbu: 1) išsiaiškinti, ar donacijos įraše minimas „Hacke“ iš tikrųjų identifikuotinas su Frydrichu Vilhelmu Haku (žr. 2 sk.); 2) aptarti žodyno teksto pobūdį (žr. 3.1 sk.) ir trumpai apžvelgti santykį su kitais XVII–XVIII amžiaus Mažosios Lietuvos rankraštiniais žodynais (žr. 3.2 sk.); 3) atlikti žodyno bei Hako autografų rašysenos analizę (žr. 4 sk.). 2. FRYDRICH VILHELM HAK ÉLETRAJZI ÁTTEKINTÉSE Frydrich Vilhelmas Hakas 1707. április 8-án8 született Kretingalėben (Klaipėda járás). Apja evangélikus-lutheránus lelkész, Erdmanas Hakas (?–1731) volt, Martin Luther Kiskátéjának (1719) egyik fordításellenőre (LyK 145; 7 A P szerzőségéről szólva a továbbiakban kizárólag a kéziratban rögzített német–litván szótárat értjük alatta, vagyis a szerzőség vizsgálatába nem vonjuk be a kézirat végén elkezdett etimológiai tanulmányt. 8 Általában azt írják, hogy Hakas 1706-ban született, ám a hallei egyetem dokumentumaiban saját kezűleg bejegyzett pontos dátum – 1707. április 8. (Haack [po 1728-09-02], Haack [1730-07-12 ar vėliau]) – arra utal, hogy valójában egy évvel később született (lásd az 5. ábrát). Straipsniai / Articles 295 B I R U T Ė T R I Š K A I T Ė Brž II 67). Tizenhét évesen, 1724. szeptember 6-án Hakas beiratkozott a königsbergi egyetemre („1724 [...] 6. Septembris Haack Ffdr. Wilh., Memel. Pruss.“; Erler 1911/1912: 322), ahol három évig teológiát tanult. Itt valószínűleg kiváló litván nyelvtudásával tűnt ki – rábízták ugyanis az 1727-es Újszövetség korrektúrájának átolvasását, amelyet Johann Jacob Quandt (1686–1772), a königsbergi egyetem teológiaprofesszora és az ottani Litván Nyelvi Szeminárium felügyelője gondozásában adtak ki9. Így aligha véletlen, hogy ez az Újszövetség-kiadás vált később Hakas szótárának fő forrásává. 1727 végén Hakas Halléba, a pietizmus eszméinek központjába utazott, hogy folytassa tanulmányait. A hallei egyetemre 1727. december 17-én iratkozott be10, és részt vett az ott nemrég alapított Litván Nyelvi Szeminárium11 munkájában, amelyet Gotthilf August Francke (1696–1769), a híres August Hermann Francke fia vezetett. Hamarosan maga Hakas is litván nyelvet kezdett tanítani a szeminárium első adjunktusával, Johann Richterrel (1705–1754) együtt. Miután Richter visszatért Kelet-Poroszországba, Hakas négy évig, 1732 áprilisáig volt a szeminárium adjunktusa. Hallei évei Hakas életének legtermékenyebb és legalkotóbb időszakát jelentették. A szeminárium hallgatóival együtt itt lefordították és kiadták a híres hallei pietista Johann Anastasius Freylinghausen értekezését, az Ordnung des Heyls című művet (Davadnas mokslas apie dūšios išganymą, Halle, 1729; Francke 1730-11-17: 2v). Tudjuk, hogy abban az időben a szemináriumban más pietista műveket is fordítottak – Freylinghausen Compendium Theologiae című művét (Trumpas teologijos mokslas), valamint August Hermann Francke Die Lehre vom Anfang des Christlichen Lebens című művét (Mokslas apie krikščioniškojo gyvenimo pradžią) –, ám e fordítások további sorsáról egyelőre nem találtak adatokat (Aleknavičienė, Schiller 2002: 60, 64). Bár Hakast e munkák fordítójaként közvetlenül nem említik, hozzájárulása kétségtelen. Hakas legfontosabb alkotói öröksége azonban az 1730 végén megjelent litván–német és német–litván szótár, a Vocabularium Litthvanico-Germanicum, et Germanico-Litthvanicum (a továbbiakban: HŽ)12. A litván írásbeliség történetében... 9 Azt, hogy Hakas átnézte az 1727-ben Königsbergben kiadott litván Újszövetség korrektúráját, Johann Arnold Pauli, a klaipėdai egyházi kerület főesperese (németül Erzpriester) említi a Klaipėdából Halléba, Gotthilf August Francke-hez írt 1727-09-10-i levelében (Pauli 1727-09-10; a közlést lásd Winter 1954: 200–201). 10 Erről Hakasnak a hallei egyetem anyakönyvében szereplő bejegyzése tanúskodik (Haack 1727-12-17; Juntke 1960: 195; lásd a 4. ábrát). 11 Halléban a Litván Nyelvi Szeminárium 1727 és 1740 között működött (Specht 1935: 36; Schiller 1994: 195). 12 A szótár készítésére Johann Arnold Pauli utal a Klaipėdából Halléba, Gotthilf August Francke-hez írt 1728-01-07-i levelében (Pauli 1728-01-07; a közlést lásd Winter 1954: 201–203). 296 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? első nyomtatott, litván címszavakat tartalmazó párhuzamos szótárként vonult be a történelembe, vagyis ebben jelentek meg elsőként a litván szavak címszóként13. A valamivel kisebb német–litván rész, amelynek mikrostruktúrája egyszerű, inkább a regiszter szerepét töltötte be, segítve a litván szó megtalálását az első részben (Drotvinas 1998: 86). A szótárhoz csatolt rövid német nyelvű litván nyelvtan lényegében Danielius Kleinas Grammatica Litvanica (1653) és Compendium Litvanico-Germanicum (1654) című munkáira támaszkodott (Buchienė, Palionis 1957: 42–43; Zubaitienė 2012: 122), lexikográfusként azonban Hakas eredeti volt. Saját szótárának összeállításakor nem támaszkodott azokra a Kis-Litvániában már a XVII. században készült kéziratos szótárakra, amelyek közel egy évszázada másolatokban terjedtek, és amelyek ismertek voltak előtte (az egyik másolatot, amelyet kollégája, Richter készített, egy ideig oktatási segédanyagként használták a szemináriumban14), hanem egészen más utat választott: a litván nyelvre fordított Újszövetség (1727) és Zsoltároskönyv (1728) legújabb fordításait használta fel15. Hako szótára tehát az addig készült kéziratos szótáraktól eltérően lényegében csak e bibliai könyvek szókincsét rögzítette. A források ilyen megválasztása valószínűleg a célközönségnek – a teológushallgatóknak és a vallási művek fordítóinak – szólt. Más szóval Hakas olyan szótár összeállítására törekedett, amely megfelelt a korabeli igényeknek: alkalmas volt a teológushallgatók litván nyelvi oktatására és tanulására, valamint a vallási művek litvánra fordításának egyre intenzívebbé váló gyakorlatához16. 1732 tavaszán I. Frigyes Vilmos király (Friedrich Wilhelm I, 1688–1740) Hakast nevezte ki a Kelet-Poroszországba költöző salzburgiak kísérőjéül. Amint azt a levéltári források tanúsítják, Francke igen sajnálta, hogy elveszíti az általa felügyelt szeminárium docensét, sőt engedélyt kért a királytól Hakas visszatérésére (Francke 1732-05-01). 13 Elképzelhető, hogy korábban is léteztek litván címszavakat tartalmazó kéziratos szótárak. 14 Ez az úgynevezett Richter-szótár, amelyet ma is a hallei Francke-intézmények levéltárában őriznek (AFSt: J 84; lásd a 3.2. fejezetet). A kézirat elején Hakas saját kezű kiegészítései találhatók (Schiller 2009: 126), amelyeket 1728-06-18, a szótár másolásának befejezése és 1732 áprilisa, Hakas Halléból való távozása között jegyezhetett be. 15 Hako szótárának forrásai – az 1727-es Újszövetség és az 1728-as Zsoltároskönyv – szerepelnek a címlapon, valamint Francke előszavában is: „Darinne alle im ‖ Neuen Teſtament und Pſalter ‖ befindliche Wörter nach dem Alpha=‖beth enthalten ſind“ (HŽ 1r); „ein kleines ‖ Vocabel-Buch / darin die Wörter aus ‖ dem Neuen Teſtament und Pſalter / ſo ‖ ſie in Händen haben / enthalten wären“ (Francke 1730-11-17: 3r). A szótár legújabb kutatásai nem támasztják alá, hogy Hakas bármilyen más forrást is használt volna (lásd Zubaitienė 2012: 35–36, 122). 16 Ebben az időszakban két akadémiai intézményben folyt aktív litván nyelvű vallási szövegfordítás: a königsbergi egyetemen Quandt, a hallei egyetemen pedig Francke vezetésével. Bár a mindkét egyetemen létrehozott Litván Nyelvi Szemináriumok fő célja a leendő evangélikus-lutheránus lelkészek és tanítók felkészítése volt a kelet-poroszországi litván plébániákon végzendő munkára, vezetőik a litvánul legjobban tudó szemináriumi hallgatók segítségével további célokat is kitűztek: oktatási irodalom készítését és a hiányzó vallási művek litván fordításainak elkészítését. Straipsniai / Articles 297 B I R U T Ė T R I Š K A I T Ė Bár az engedélyt megadták17, Hakas nem kapta meg18. Hazafelé, Berlinben Hakast az emigráló salzburgiak prédikátorává szentelték. Kelet-Poroszországba visszatérve, az 1733. február 7-i királyi rendelettel19 Hakast Gumbinnen diakónusává nevezték ki. Emellett az új gervischkeni (gumbinneni járás) templomban is lelkészi feladatokat látott el20. Nem sokkal később, 1733 végén – feltehetően a gumbinneni plébánossal, Christoph Geystadttal való nézeteltérések miatt – Pilkallenbe (Pilkallen járás) helyezték át, ahol élete végéig, 1754. november 19-ig szolgált lelkészként (Quandt 4 14v, 17r, 85v; Arnoldt 1777: 111, 129; Moeller 1968: 50, 110). Hako rövid életrajzi áttekintése tehát nem hagy kétséget afelől, hogy valóban azonosítható a donációs bejegyzésben említett „Hacke” személlyel. Amint az a bejegyzésben is szerepel, Hakas Halléban tanult, itt adta ki nyelvtanát (a szótárral együtt), majd hazatérve élete utolsó napjáig Kelet-Poroszország litván plébániáin szolgált lelkészként (vö. 1. táblázat). 1 TÁBLÁZAT. Frydrichas Vilhelmas Hakas életrajzában és a P (1r) donációs bejegyzésében említett tények A P donációs bejegyzésében említett tények Frydrichas Vilhelmas Hakas (1707-04-08–1754-11-19) életrajzi adatai Auctor Hacke. || Aláírásaiban a következő alakokat használta: Haack, Friederich Wilhelm, Haack, Friedericus Wilhelmus, Haack, Friedericus Gvilielmus; vezetéknevének további alakjai: Haacke, Haak War Prediger in Lithauen. Gumbinnen diakónusa (1733) Gerviškenų lelkésze (1733) Pilkallen lelkésze (1733–1754) Halle-ban tanult. Teológiai tanulmányok a hallei egyetemen, valamint tanítás az ottani litván nyelvi szemináriumban (1727–1732) Nyelvtana=||állítólag az Árvaházban || jelent meg nyomtatásban. Litván–német és német–litván szótár [...] Egy rövidre fogott litván nyelvtan függelékével (1730, Halle, Stephanus Orban) Csupán pontatlan feltevés, hogy Hacke szótárral együtt megjelent nyelvtanát az Árvaházban (németül: Waisenhaus) nyomtathatták ki: „Nyelvtana=|| 17 Erre Gotthilf August Francke 1732–05–13-i, I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz intézett leveléből következtettek, amelyben köszönetet mond a királynak, amiért engedélyezte Hacke számára, hogy fél évre visszatérjen Halléba (Francke 1732–05–13). 18 Ezt Hacke Gotthilf August Francke-hoz írt, 1732–05–19-én Szczecinből keltezett levelében állítja; a király ekkor már engedélyezte számára a Halléba való visszatérést (Haack 1732–05–19; a közlést lásd Drotvinas 2001: 179–186). 19 Ezt a dokumentumot Hacke 1733–06–22-én, Königsbergből Berlinbe (?) küldött, I. Frigyes Vilmos porosz királynak címzett levele említi (Haack 1733–06–22: 1r; lásd 7. ábra). 20 Gerviškėnaiban az evangélikus-lutheránus templom 1730-ban épült. 1733 és 1746 között a gumbinneni diakónusok szolgáltak itt lelkészként (Moeller 1968: 42). 298 A c t a L i n g u i s t i c a L i t h u a n i c a L X X I Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? „Az árvaházban kell nyomtatni“ (P 1r). Bár az Árvaháznak volt nyomdája, Hacke Vocabolarium című művét – amint a címlapján olvasható – a hallei egyetemen működő Stephanus Orban nyomdájában adták ki: „HALLE, || Druckts Stephanus Orban, Univerſ. Buchdr.“ (HŽ 1r). A vezetéknév írásmódjának eltérése azzal magyarázható, hogy többféle alakja volt használatban. Bár Haack saját fennmaradt autográfjai alapján (lásd 4. fejezet) a vezetéknevét Haack alakban írta (Haack 1727-12-17; Haack 1732-05-03; Haack 1732-05-19; Haack 1733-06-22), apja azonban a Kiskatekizmusban Haak alakban írta alá nevét21. Haak vezetéknevét Pauli és Quandt is így írta (Pauli 1727-09-10; Pauli 1728-01-07; Quandt 4 14v, 17r, 85v). Francke a Haack alakot használta (Francke 1730-11-17; Francke 1732-05-13). A levéltári dokumentumokban a Haack és a Haak mellett Haak vezetéknevének egy további alakja is előfordul: Haacke (Friedrich Wilhelm I 1733-10-01a; Friedrich Wilhelm I 1733-10-01b). Általánosságban e vezetéknévnek számos helyesírási változata volt és van, vö.: Haack, Haacke, Haak, Haake, Hack, Hacke, Hacken, Hak, Hake, Haken, Hakius (lásd a königsbergi és hallei egyetem anyakönyveit [Erler 1917: 154–155, 157; Juntke 1960: 194]; továbbá lásd Falkenhahn 1964: 256–257; Kohlheim, Kohlheim 2005: 300–301, 304). Ezután azt kell tisztázni, mennyire pontos az a P adományozási bejegyzésében közölt információ, hogy Haak e kéziratos szótár szerzője. 3. AZ ÚGYNEVEZETT PRÁGAI SZÓTÁR – EGY KORÁBBI KISLITVÁNIAI KÉZIRATOS SZÓTÁR MÁSOLATA Bármely szöveg szerzőségének elemzésekor fontos megállapítani, milyen jellegű: eredeti, hiteles szöveg, vagyis autográf, avagy másolat. 3.1. A P másolatjellegére utaló jegyek Azt, hogy a P-ben rögzített német–litván szótárszöveg nem eredeti, hanem egy korábbi forrásból másolták át, a szöveg fizikai jegyei – a parablepszis vagy dittográfia okozta javítások – tanúsítják22. Amikor a másoló a protográfot olvassa és annak szövegét másolja, tekintete az azonos vagy hasonló szavak, morfémák vagy kifejezések miatt olykor előreugorhat a szöveg egy későbbi részére, vagy visszatérhet egy már korábban olvasotthoz, 21 Vö.: „Erdmann Haak Pfarrer in Deutſch Crottingen d[en] 18 Octob[e]r 1719“ (LyK 145). 22 Apie nuorašams būdingas teksto ypatybes žr. Subačius 2001: 294–313. Straipsniai / Articles 299 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ tehát vagy egy későbbi, vagy egy már lemásolt töredéket ír át. P-ben mindkét eset előfordul, ezeket rendszerint javították. P-ben gyakoribb a parablepszis, amikor másolás közben a másoló tekintete előreugrott a szövegben, és a szavak kezdetének egyezése miatt a szótár következő szócikkének egy részét másolta le. Amikor ezt észrevette, a hibásan beírt szavak kikaparásával vagy a helyes szavak fölé írásával javította. Például a sorok kezdeteinek egyezése (az úgynevezett homoearkton), pontosabban – a szomszédos lexémák, azaz összetételek első tagjának azonossága – Laβ- miatt a szótár másolója Laβeifen helyett a protográfban egy sorral lejjebb álló Laβdünckel szót másolta le. A tévedést észrevéve az összetétel második tagjának kikaparásával javított: -dünckel helyére -eifen került, vö.: P 156r Laβeifen [2]23 «←Laβdünckel»24 – Kirftuwas Kerteklis Laβdünckel [1] A Bratβfan lexémánál először a következő lexéma, a Bratβpieβ megfelelője, a Giełźmas került átírásra, később azonban kikaparták, és a helyére a megfelelő alakot, a Skauradą írták, vö.: P 44v Bratβfan – Skauradą «←Giełźmas» Bratβpieβ – Giełźmas Hasonló történt a Churfürſt[ich] lexémánál is: itt rögtön a következő, egy sorral lejjebb álló lexéma, a Churfürſtin megfelelője, az Ercikene került be, később azonban a hibát észrevéve Ercikįźkas alakra javították (az -įź- részt a -ene fölé írták), vö.: 23 A [] jellel a szótárban a sor fölé írt számokat jelöljük. Ezek arra utalnak, hogy miután a másoló már a protográf alapján kijavította a szöveget, észrevette, hogy a szavak betűrendi sorrendjén mégis változtatni kell, ezért megszámozta a lexémákat, megmutatva, hogy melyik szócikknek melyik után kell következnie. 24 Itt és a továbbiakban a ‹ › szögletes idézőjelek között szövegkritikai megjegyzések szerepelnek; a ← nyíl azt jelöli, miből történt a javítás. 300 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Friedrich Wilhelm Hacke a prágai kéziratos szótár szerzője? P 50v Churfürltl[ich] – Ercikilzkas «←Ercikene» Churfürltin – Ercikene Jóval ritkábbak a P-ben előforduló ditográfia esetei, amikor a szöveg másolása közben a szótár másolójának tekintete visszatért a protográf már lemásolt részletéhez, vagyis megismételte a már lemásolt szavakat. Például a Kindlich lemma mellett először a már lemásolt Kindifch lemma megfelelője szerepel, Waikifzkas, amelyet később az s-re y-t írva Waikifzkay alakra javított; vö.: P 144v Kindich – Waikifzkas Kindich werd[en] P 145r Kindlich – Waikifzkay «←Waikifzkas» Ezeken kívül a szótárban másféle hibák is előfordulnak, amelyek feltehetően szintén P másolójának tulajdoníthatók, és nem az előtte fekvő protográfban szerepeltek, ahonnan azokat vakon lemásolta volna. A következő esetek és példák említendők: a) a másolandó szöveg betűinek téves olvasata, pl.: P 81v Eÿdams Bruder – Zentą Prolis «corr. Brolis» P 256v StiefKinder – Awaikei «corr. Pawaikei» P 305v Vorgebirg – Anikalnes «corr. Antkalnes» b) a másolandó szavak határainak téves megállapítása, amikor két szót egynek, vagy egy szót kettőnek tekintenek, pl.: P 134v Höllen Hund – Peklolžū «corr. Peklos lžū» Straipsniai / Articles 301 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ P 15r Munkaidő – Darbi mette «corr. Darbimette» P 173r Tejpor – Pien pūdis «corr. Pienpūdis» Az utóbbi hibák jellege információt nyújt P másolójának nyelvi kompetenciájáról. Ezekből arra lehet következtetni, hogy P másolójának litván nyelvtudása még szerényes volt. Valószínű tehát, hogy a szótárt is azért másolta (le), hogy megtanulhassa a nyelvet. 3.2. P és Kis-Litvánia más kéziratos szótárai P makrostruktúrájának és mikrostruktúrájának alaposabb vizsgálata nem hagy kétséget afelől, hogy a Kis-Litvánia XVII–XVIII. századi kéziratos német–litván szótárainak családjába tartozik, amelyet jelenleg – amint azt Vincas Urbutis megállapította (Urbutis 1987: 59–75; Urbutis 2008: 622–623) – napjainkig fennmaradt következő kéziratok alkotnak: 1) Lexicon Lithuanicum (a XVII. század közepe, LMAVB RS: F 137 – 10, a továbbiakban – Lex); 2) Clavis Germanico-Lithvana (1680 után, LMAVB RS: F 137 13–14, a továbbiakban – C); 3) az úgynevezett Richter-szótár (1728, AFSt: J 84, a továbbiakban – R); 4) az úgynevezett Krause-szótár (a XVIII. század 3–4. évtizede, LLTIB R: F 1 – 5792, a továbbiakban – K). Ebbe a szótárcsaládba tartozik a második világháború alatt eltűnt szótár is, amelyet addig – a Lexhez, C-hez és K-hoz hasonlóan – a königsbergi Porosz Állami Levéltárban, a Ludwig Rhesa-gyűjteményben őriztek, és „Msc. 84 4°” jelzettel rendelkezett (a továbbiakban – Q¹, Urbutis 1987: 70–75)25. A Lex, R, K, Q¹, részben pedig C26 ugyanabból a fenn nem maradt lexikográfiai forrásból származik, és legalább két, összevetésük alapján rekonstruálható, különböző fokú prototípust képvisel: *Lexet és a később abból kialakult *Q27-t. Pontosabban fogalmazva, a napjainkig fennmaradt Lex az egyetlen ismert másolata a *Lexnek, míg R, K, Q¹, részben pedig C, a *Lexen alapuló, de már jelentősen kibővített *Q új, javított és kiegészített redakciója (Urbutis 1987: 75; Urbutis 2008: 622–623). Lemeškin, a kézirat felfedezője is említette, hogy P ehhez a kis-litvániai kéziratos szótárcsaládhoz kapcsolható (Lemeškin 2012: 31; Lemeškin 2013: 270, 271). Az alábbiakban olyan példák következnek, amelyek alátámasztják ezt az állítást. P genetikai kapcsolatait a Lexszel, C-vel, R-rel, K-val és Q¹-gyel szinte bármelyik részletük tanúsítja (lásd a 2. és 3. táblázatot). 25 E szótár töredékei Kazimieras Būga, Pranas Skardžius és mások munkáiban is megtalálhatók (a publikációt lásd: Zubaitienė 2009). 26 A bonyolultabb keletkezéstörténetű C lexikográfiai előzményeiről és a Kis-Litvánia más kéziratos német–litván szótáraihoz való viszonyáról részletesebben lásd: Urbutis 1987: 70–75; Schiller 2002: 164–169; Triškaitė 2008: 44–74; Schiller 2009: 184–196. 27 Taip šį neišlikusį žodyną žymi Urbutis (1987: 74), o Christiane Schiller (2002: 165) – *KR arba *PRK (t. y. vok. Prä-Richter / Krause). 302 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? 2 TÁBLÁZAT. P egyezései a Lex, C, R, K művekkel P 158v Lex 58r C I 1175, 1178–1179 R 150 K 322–323 Leg Henne Wiłzta Dedanti [1]²⁸ Leg=Henne. Wißta d édanti. [1] [Lege] Henne Wiłzta Dedanti. Leg Heñe Wiłzta deddan-ti ←dedenti. Legehöltzer Stellinges [2] Leg=Höltzer. [2] [Lege]hölt-zer Lege Höltzer Stelinges. Legen Deti. Gulditi. Gultili Leg[en] Deti, guldyti, gultili. [3] Legen. Dēmi, dejau, ſu, ti. e[t] Deddu. || Gul-dau, dzau, ſu, ti. || Gullu, ejau, ſu, ti. || Lauſús [...] [3] Legen Deti. Guldÿti. Gultili à Deti, Praef. Demmi. Paguldyti{i} Legen Deti. Gulditi. Gultili. [...] [4] [...] Lehnbänck Solas atloßinnis [8] Lehn=Banck. Solas atloßinnis. [4] Lehn Bänck Solas atl{o/e}ßinnis. Lehnbank Solas atloßinnis. Lehne Atlo{ʒas [5] Lehne. Atloßas, ô. M. [5] Lehne Atloßas. Lehne Atloßas. Lehne[n] Życziti Ankſzczoti Lehne[n] 3iczyti, Ankßczoti ←A{k}kß-czoti› [6] Lehnen. Sȝlēju, au, ſu, ti. || Sȝlējuš, jaus, ſús, tis. [...] Stengiūs, aus, ſús, tis. || Pasſirem̄u, emjau, ſu, ti. || Ȝyçȝiju, au, ſu, ti. ¬Angßȝoju, jau,⁷²⁹ ¬Lykoti.⁷³⁰ [6] Lehnen Żẏcziti. Ankſzczoti. Lehnen Zycciti. Ankſzczoti. [7] Lehner. Ȝýczielis, cȝiô. M. Lehn Gutt [9] [Lehn=]Gutt. [7] Lehn Gut Lehn Gutt Lehn Herr [10] [Lehn=]Herr. [8] [Lehn] Herr Lehn Herr Lehre Moklas. Pamokflas. Pamokinimas Lehre Mokslas, pamokslas, pa|mokinīmas. [11] Lehre. Moklas, ô. M. Pamókflas, ô. M. Pamokí̄nimas [...] [9] Lehre Mokflas. Pa-mokflas. Pamo-kinimas. Lehre Moklas. Pamokflas. Pa-mokinīmas 28 A makrostruktúra e szakaszában a C és R szócikkek sorrendje némileg eltér a P-étől (valamint a Lex és K-étől). A táblázatban a P szócikkeinek elrendezése szerinti sorrendben szerepelnek, forrásbeli tényleges elhelyezkedésüket pedig a szögletes zárójelben megadott számozás mutatja. 29 Utólag írta be C összeállítója. Itt és a továbbiakban a ¬ jel a kommentált részlet határait jelöli. 30 Utólag egy másik személy írta be. Straipsniai / Articles 303 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ P 158v Lex 58r C I 1175, 1178–1179 R 150 K 322–323 Lehren Tanítani Lehren Tanítani. [12] Tanítok. Mokinnu, nau, lu, ti [...] [17] Lehren Mokȳti. Lehren Tanítani. Lehrer Tanító Lehrer Tanító. [13] Lehrer. Tanító, az övé. M. [...] [16] Lehrer Tanító. Lehrer Tanító Lehrhaftig Tudós Lehrhaftig Tudós. [14] Lehrhafft. Tudós, ó. M. ga, ós. F. gay. [15] [Lehr]hafftig Tudós. Lehrhafttig Tudós. Lehrjahr [15] Lehr=Jahr [10] [Lehr] Jahr Lehrjahr Lehrling Tanonc Lehrling Tanonc [16] [Lehr=]Jung. Tanonc,ês ‹corr. iô›. M. [11] [Lehr]ling Tanuló. Lehrling Tanuló. LehrM[ei]ft[e]r Mester Lehrmeister Mester. [17] [Lehr=]Meister. Tanító. [12] [Lehr] Meister Mester. Lehr Meister Mester. Amint látható, a szótárakat összekapcsoló közös vonások beszédesek: nemcsak a címszavak, azaz a német szavak egyeznek, hanem a szócikkek litván része is: a litván megfelelőik vagy azok hiánya, jellegük (egy szó vagy szókapcsolat), számuk és sorrendjük (azokat a megfelelőket vagy nyelvtani információkat, amelyek csak egyetlen szótárban szerepelnek, az ősszöveg önálló továbbfejlesztése eredményének kell tekinteni). 3 TÁBLÁZAT. A P közös vonásai a Lexszel, R-rel, K-val, Q-val1 P 63v Lex 26v–27r R 66–67 K 138 Q1?31 Ehre Garbe tisztelet. Kalász, szó Ehre Garbe tisztelet. Tisztelet, méltóság. Częltis. Szlowę. Słową. Kwola. Loſka. Ehre Garbe. Częltis. Szlowe. Słowa. Ehre Garbe. Częltis. Szlowe. Słowa Ehren Garbinti. Gerbti. Sczwolty Ehren Garbinti, gerbti. Ehren Garbinti, Gerbti. Czwoliti. Szienawoti. Ehren anthun, gar-||ben {i}łȥkelti. Ehren Garbinti. Gerbti. Czwoliti. ehren Garbinti. Gerbti. Kwoliti Ehrendieb Garbes waggis Ehren=Dieb Ehrendieb Garbes waggis. [nėra duomenų] EhrenKrantȥ Garbes wainiks Ehren Krantȥ EhrenKrantȥ Garbes wainiks. [nėra duomenų] Tiszteletdíj Kietenos ‹corr. Rietenos› Ehren Preiß Rietenos. EhrenPreiß Kietenos ‹javítva: Rietenos›. Ehrenpreiss Rietenos 31 Az oldalak ismeretlenek. Q1 adatai innen származnak: Zubaitienė 2009: 162. 304 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? P viszonyának a fennmaradt és rekonstruálható, XVII–XVIII. századi kis-litvániai kéziratos szótárakhoz fűződő részletes elemzése külön kutatási téma. Ezúttal elegendő annyit megjegyezni, hogy a példák azt tanúsítják: P kapcsolata – akárcsak R, K és Q1 esetében – a *Lexszel nem közvetlen, hanem annak *Q redakcióján keresztül valósul meg (vö. azokkal a szócikkekkel, amelyek hiányoznak a Lexből, de megtalálhatók C-ben, R-ben, K-ban és Q1). A fennmaradt szótárak közül P-hez K áll a legközelebb (vö. a 2. táblázatban a Stellinges lemma litván megfelelőjét; a Legehöltzer mellett álló Garbes waggis, a Ehrendieb mellett; a Garbes wainiks az EhrenKrantz mellett; továbbá a 3. táblázatban mindkét szótárban tévesen szereplő Kietenos ‹corr. Rietenos› alakot az EhrenPreiß mellett). A szövegtörténeti elemzés tehát azt tanúsítja, hogy P olyan másolat, amely legalább két korábbi, rekonstruálható kéziratos szótár rétegeit tükrözi: 1) *Lex (közvetetten, az abból kifejlődött *Q-n vagy annak másolatán keresztül); 2) *Q (közvetlenül vagy közvetve, egy közvetítő szótáron keresztül). Ezért az adományozási bejegyzés „Auctor Hacke” („Hacke szerző”) szavainak értelmezésekor, illetve P szerzőségéről általában szólva különbséget kell tenni aközött, hogy mire gondolhattak, és mit kell keresni: a szöveg szerzőjét vagy a másolatot készítő személyt. A szerzőség vizsgálandó aspektusának megválasztása eltérő időbeli határokat szab a kutatási területnek. Az első esetben, vagyis az e szótárban rögzített szöveg szerzőjét keresve, a XVII. századra kell tekinteni: itt keresendő a *Lex összeállítója (a XVII. század első fele), valamint jelentősen kibővített redakciójának, a *Q-nak az összeállítója32 (a XVII. század második fele). Nyilvánvaló, hogy az 1707-ben született Hacke semmiképpen sem lehetett a XVII. században készített, P-ben rögzített szöveg szerzője. A második esetben, vagyis arra a kérdésre válaszolva, hogy ki másolta le a korábban elkészített szöveget, és hogyan keletkezett az új lexikográfiai forrás – az úgynevezett prágai szótár –, a XVIII. század első felére, vagyis a kézirat keletkezésének időszakára kell összpontosítani. Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a kézirat gerincén és az adományozási bejegyzésben említett Hacke lehetett-e P másolója. Ennek megállapítására az egyetlen megbízható módszer a szótár másolójának és Hackének a kézírását összehasonlítani. 4. A PRÁGAI SZÓTÁR ÁTÍRÓJÁNAK ÉS HACK KÉZÍRÁSÁNAK ELEMZÉSE Az átíró és Hack kézírásának elemzése azért lehetséges, mert Hack autográfjai fennmaradtak. Ezeket három németországi levéltárban találták meg: 1) a Halle-Wittenbergi Martin Luther Egyetem levéltárában (Archiv der Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg [UA Halle]); 32 Schiller feltevése szerint *Q szerzője a katniavai lelkész, Teofilis Šulcas (Theophil Schultz, 1629–1673) lehetett, aki nyomdai kiadásra előkészítette, majd 1673-ban kiadta Kristupas Sapūnas grammatikáját (Schiller 2005: 154). Straipsniai / Articles 305 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 2) a hallei Francke-intézmények levéltárában (Archiv der Franckeschen Stiftungen [AFSt]; 3) a porosz kulturális örökség berlini Titkos Állami Levéltárában (Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz zu Berlin [GStA PK]). Jelenleg legalább hat Hack-autográf ismert. Ezek a hallei egyetemi dokumentumokba tett bejegyzések, valamint Gotthilf August Francke-hoz és I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz címzett levelek: 1) Hack bejegyzése a hallei egyetem anyakönyvében, 1727. december 17. (UA Halle: Rep 46, Nr. 3 [Matrikel 1724–1741]; lásd a 4. ábrát); 2) Hack bejegyzése a hallei egyetem Album Alumnorum című kötetében, 1728. szeptember 2. után (AFSt: W XX/III/5; lásd az 5. ábrát)33; 3) Hack bejegyzése a hallei egyetem Album Alumnorum című kötetében, 1730. július 12-én vagy azt követően (AFSt: W XX/III/5); 4) Hack levele Gotthilf August Francke-hoz Berlinből Halléba, 1732. május 3. (AFSt: H C 424:1; lásd a 6. ábrát); 5) Hack levele Gotthilf August Francke-hoz Stettinből Halléba, 1732. május 19. (AFSt: M 5 C 5:14)34; 6) Hack levele I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz Königsbergből Berlinbe (?), 1733. június 22. (GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, EM 56 e 4, Nr. 22, 1r–2v; lásd a 7. ábrát). Hogy ezek a dokumentumok kétségtelenül Hack autográfjai, azt az őket összekapcsoló, azonos kézírásjegyek bizonyítják. Amint látható, ezek az autográfok az 1727–1733 közötti évekből származnak, vagyis a P-éhez hasonló időszakból (feltételezve, hogy a XVIII. század 30-as–40-es éveiben keletkezett), ezért különösen alkalmasak a kézírás összehasonlítására. Hack bejegyzései a hallei egyetem anyakönyvében és az Album Alumnorum című kötetben újkori humanista írással készültek35. Hack három levele pedig német nyelvű, újkori gótikus kurzívval íródott; egy-két nem német eredetű szó vagy morféma kivételével, amelyeket az akkori paleográfiai hagyománynak megfelelően humanista kurzívval jegyeztek le. A prágai német–litván szótárt egyetlen személy írta, néhány későbbi bejegyzés kivételével. Kétféle írást használtak benne: a német címszavakat újkori gótikus kurzívval írták, a litván megfelelőket, valamint a német szócikkekben előforduló latin vagy más eredetű szavakat (például a hónapok neveit és a helyneveket) pedig humanista írással. A P szótár szövegét csak Hack autográfjainak azonos írástípusú mintáival lehet összevetni. 33 E levéltári dokumentum hivatkozásáért őszinte köszönet illeti dr. (hp) Ona Aleknavičienė-t. 34 Šis laiškas jau publikuotas (žr. Drotvinas 2001: 179–186). 35 Megjegyzendő, hogy az Album Alumnorum kötetben Hack kezétől származó német bejegyzések is találhatók; ezek tanúsítják, hogy egy ideig rábízták a nyilvántartás vezetését (például a szeminárium későbbi látogatóinak kinevezéséről szóló információkat). 306 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? 2 19v. ÁBRA: szótártöredék; Prága, Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtára: XVI.F.30 P másolója és Hacke kézírásának elemzése során az írásszakértők kézírásvizsgálati módszertanára támaszkodtunk (Michel 1982; Kurapka, Malevski, Palskys, Kuklianskis 1998). A két kézírás összevetésekor, valamint a hasonlóságok és különbségek feltárásakor az általános kézírásjegyekre és a speciális jegyekre összpontosítottunk; ez utóbbiak a legstabilabbak, ezért bizonyító erejük a legnagyobb (Kurapka, Malevski, Palskys, Kuklianskis 1998: 205). Straipsniai / Articles 307 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 3. ÁBRA. P 109v: szótártöredék; Prága, Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtára: XVI.F.30 4. ÁBRA. Friedrich Wilhelm Haacke bejegyzése a Hallei Egyetem anyakönyvében, 1727-12-17; Halle, Martin Luther Egyetem Levéltára: Rep 46, Nr. 3 (Matrikel 1724–1741) 308 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Az átíró és Hacke általános grafikai megjelenését értékelve, a P, valamint a P gótikus és humanista írásmóddal írt szakaszokat összevetve a megfelelő Hako-autográfokkal, úgy tűnik, hogy különböző személyek kézírásáról van szó (vö. 2., 3. és 4., 5., 6., 7. ábra). A benyomás akkor sem változik, ha figyelmünket az adott írás egyes betűinek és különálló elemeinek grafikai megjelenésére vagy kapcsolásuk módjára összpontosítjuk. Így például a prágai szótárból és Haacke autográfjaiból származó gótikus kurzív írásmintákat összevetve látható, hogy különösen a D, E, G, K, T, V, a, e, g, h, k, r betűk és mások alakja, valamint kapcsolásuk módja tér el (vö. a 4. táblázattal36). 4 TÁBLÁZAT. Újkori gótikus kurzív írás a P kéziratában és Haacke autográfjaiban P másolójának szövege Haacke autográfjai Durch Ewigkeit Gnade Herr König, Könige Pfarrer Tag, Tages Apa, apja 36A táblázatban a P-ből és Hacke autográfjaiból származó részletek eredeti méretükben szerepelnek. 310 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? A humanista írásmintákat elemezve nyilvánvalóak a betűk A, D, I, P, f, l, ſ és más betűk alakjának, valamint összekapcsolási módjainak különbségei (vö. 5. táblázat37). 5 T Á B L Á Z A T. Humanista írás P-ben és Hacke autográfjaiban A P másolójának szövege | Hacke autográfjai April, Aprill | [kézirati részletek] December, Decembr. | [kézirati részletek] Ianuari[us], Ianuarij | [kézirati részletek] Professor, Profelleur | [kézirati részletek] Az íráskép összehasonlításából tehát kitűnik, hogy a P másolójára jellemző írásjegyek nem tükröződnek Hacke autográfjaiban, és fordítva. Ezért Hacke nem tekinthető P másolójának. Ezt a következtetést egy másik érv is alátámasztja, amely kizárja, hogy Hackét azonosítsuk P másolójával. Amint már említettük, P-ben olyan litván megfelelőket találunk, amelyeket hibásan másoltak át a protográfból (az írásjegyek téves olvasása vagy a szóhatárok hibás megállapítása miatt, lásd a 3.1. fejezetet); ezek P másolójának nem túl magas litvántudásáról tanúskodnak. Aligha hihető, hogy Hacke, az Újszövetség korrektúrájának ellenőrzője, valamint a litván szótár és nyelvtan összeállítója tévedett volna a litván szavak másolásakor, különösen azokéban, amelyek a nyelv alapszókincséhez tartoznak, például: Prolis «corr. Brolis» P 81v, Awaikei «corr. Pawaikei» P 256v stb. Ellenkezőleg, még az is valószínűsíthető, hogy Hacke a protográfban található hibákat nem vette volna át a másolatba, hanem kijavította volna. Visszatérve a kézirat elején található, Hacke szerzőségét állító adománylevél-bejegyzéshez, meg kell állapítani, hogy pontatlan: Hacke sem a szótár szerzője, sem annak másolója. A tévedés oka valószínűleg az, hogy a bejegyzés – amint Lemeškin említi (Lemeškin 2013: 277) – már Hacke halála után, vagyis 1754. november 19. után készült; erre utal a múlt idő használata: „Auctor Hacke. || War Prediger in Lithauen.“38 („A szerző Hacke. Volt prédikátor Litvániában.”). Pontosabban 37A táblázatban a P-ből és Hacke autográfjaiból származó részletek eredeti méretükben szerepelnek. 38Az idézetben félkövérrel szedve. Straipsniai / Articles 311 B I R U T Ė T R I Š K A I T Ė Más szóval, a Hako szerzőségét állító proveniencia a kéziratban több mint húsz évvel azután jelent meg, hogy Hakas 1732 tavaszán elutazott Halléból. E proveniencia ilyen datálása teljesen lehetséges, mivel a kézirat legvalószínűbb adományozója, Siegmund Jakob Baumgarten, két és fél évvel élte túl Hakast (1757. július 4-én halt meg). Ha tehát a provenienciát Baumgarten saját kezűleg írta be, vagy neki diktálták, akkor 1754. november vége és 1757. július eleje közé datálható; ha pedig a bejegyzést más személy írta, akkor akár még későbbi is lehet – egészen 1777-ig, amikor a kézirat Joseph Zlobicky, a Bécsi Egyetem professzorának magánkönyvtárába került39. Bárhogy is legyen, ez az adományozási bejegyzés arról tanúskodik, hogy akár negyedszázad vagy még hosszabb idő elteltével Hako neve továbbra is élénken élt a halleiak emlékezetében. Azt vizsgálva, miért éppen Hakast tüntették fel a P kézirat szerzőjeként, nem kétséges, hogy ez a Halléi Litván Nyelvi Szemináriumban végzett aktív tevékenységével függ össze. Mint már említettük (lásd 2. fejezet), Hakas volt a szeminárium második oktatója, aki négy éven át tanított litván nyelvet a teológushallgatóknak (1728–1732-04). Éppen ekkor folyt a legintenzívebb alkotómunka a szemináriumban. Francke felügyelete alatt nemcsak maga Hakas dolgozott litván nyelvű írásokon, hanem az ő irányításával a szeminárium hallgatóit is bevonták ezek előkészítésébe. A kitartó munka meghozta gyümölcsét – mint említettük, megjelent Freylinghausen értekezésének közös fordítása (1729), Hakas kétkötetes szótára és litván nyelvtana (1730), emellett további vallási műveket is lefordítottak (lásd 2. fejezet). A munkában természetesen döntő szerep jutott a litván Kretingaléből származó, litvánul kiválóan tudó Hakasnak – az ő hozzájárulása volt a legnagyobb. Amikor 1732 áprilisában visszatért szülőföldjére, a szeminárium alkotó tevékenysége megszakadt (Schiller 1994: 198). Hakas tehát a Halléi Litván Nyelvi Szeminárium történetének legmaradandóbb nyomot hagyó oktatója. A legvalószínűbb, hogy P adományozója, Baumgarten a kéziratos könyvet – amelyet minden bizonnyal a szeminárium valamelyik hallgatója vitt Halléba – összekapcsolta Hakas által készített Vocabularium című művével, és annak kéziratának vélte. Aligha véletlen, hogy az adományozási bejegyzés a nyelvtant is megemlíti, amely Hakas szótárával együtt jelent meg. A P szerzőségével kapcsolatos kérdések – hogy ki írta a szótárt, és ki másolta le később – tehát továbbra is nyitottak. E szöveg és a kézirat története szempontjából fontos kérdések megválaszolására alighanem az egyetlen mód a dokumentumanyagok felkutatása és az írásképek elemzése. Ezért a levéltárakban a XVII–XVIII. századi königsbergi és halléi egyetemi hallgatók, valamint a Kelet-Poroszország litván nyelvű plébániáin szolgáló lelkészek vagy kántortanítók autográfjait, továbbá litván vonatkozású tevékenységükről tanúskodó dokumentumokat kell keresni; ezek talán segíthetnek megfejteni e kézirat és a benne rögzített szöveg szerzőségének rejtélyét. 39 Lásd a P szabad előzéklapján található második provenienciát: „Ex Libris Iosephi Zlobický ‖ Professoris litteraturae Bo=‖hemicæ Vienæ 1777.“ (P 1r). 312 A c t a L i n g u i s t i c a L i t h u a n i c a L X X I Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? 5. KÖVETKEZTETÉSEK 5.1. A prágai német–litván kéziratos szótár (a XVIII. század első fele) szövegtörténeti elemzése azt tanúsítja, hogy P egy korábbi kis-litvániai kéziratos szótár másolata. P-ben a XVII. században összeállított névtelen szótárak, a *Lex és a *Q szövegei tükröződnek. 5.2. A P-ben, valamint az úgynevezett Richter-szótárban (1728) és Krause-szótárban (a XVIII. század 3–4. évtizede) rögzített, keletkezése szempontjából többrétegű német–litván szótárszöveg összeállítóit a XVII. században kell keresni. Ezért a XVIII. század első felében élt Friedrich Wilhelm Haack (1707–1754), akinek a szerzőségét a kézirat egyik provenienciája neki tulajdonítja, nem tekinthető e szótár szövege szerzőjének. 5.3. Hakas nem azonosítható a szótár másolójával sem. Ezt P másolójának és Hakasnak az írásképeit összehasonlítva állapították meg, a németországi levéltárakban talált autográfjai alapján. 5.4. Amíg nem azonosítják e kéziratos szótár másolóját, célszerű a kéziratot nem Hakas, hanem annak a városnak a nevén említeni, ahol jelenleg őrzik – vagyis prágai szótárként. FORRÁSOK ÉS IRODALOM Aleknavičienė Ona, Schiller Christiane 2002: Johannes Behrendtas – Dawádno Móklo apie Dujbios Ißgánimą (1729) redaktorius, recenzentas ir maldos vertėjas. – Archivum Lithuanicum 4, 43–78. Arnoldt Daniel Heinrich 1777: D. Daniel Heinrich Arnoldts, Königlich(en) Preußischen Oberhofpredigers und Consistorialraths, kurzgefaßte Nachrichten von allen seit der Reformation an den Lutherischen Kirchen in Ostpreußen gestandenen Predigern. Herausgegeben von Friedrich Wilhelm Benefeldt, Pfarrer in Arnau, Königsberg, bey Gottlieb Lebrecht Hartung. 1777. BržA II – Vaclovas Biržiška, Aleksandrynas. Az 1865 előtt író régi litván írók életrajzai, bibliográfiái és biobibliográfiái 2. XVIII–XIX. század. Chicago: JAV LB Kultūros Fondas, 1963. Buchienė Tamara, Palionis Jonas 1957: Pirmosios spausdintos lietuvių kalbos gramatikos. – Pirmoji lietuvių kalbos gramatika. 1653 metai. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 9–63. C – CLAVIS GERMANICO-LITHVANA [1680 után]; LMAVB RS: f. 137 13–14; fakszimile kiadás: Clavis Germanico-Lithvana. XVII. századi kéziratos német–litván szótár 1–2, szerkesztette Vincentas Drotvinas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995–1997; 3–4, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997. Straipsniai / Articles 313 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Drotvinas Vincentas 1998: F. W. Haacko „Vocabularyrim Litthvanico-Germanicum, et Germanico–Litthvanicum“ (Halle, 1730). – Lietuvių kalbotyros klausimai 39, 82–99. Drotvinas Vincentas 2001: Friedricho Wilhelmo Haacko laiškas Gotthilfui Augustui Franckei. – Acta Linguistica Lithuanica 45, 179–186. Erler Georg 1911/1912: A königsbergi Albertus Egyetem anyakönyve és doktorrá avatási jegyzékei. 2. Az 1657–1829-es beiratkozások. Leipzig: Verlag von Duncker & Humblot. Erler Georg 1917: Die Matrikel der Albertus-Universität zu Königsberg i. Pr. 3. Personenregister und Heimatverzeichnis. Leipzig: Verlag von Duncker & Humblot. Falkenhahn Viktor 1964: Zu den Anfängen der Baltistik. – Beiträge zur Geschichte der Slawistik. Berlin: Akademie-Verlag, 256–265. Francke Gotthilf August 1730-11-17: Előszó. – HŽ, 2r–3v. Francke Gotthilf August 1732-05-01: Levél I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz Halléból Berlinbe; AFSt: H C 424:2. Francke Gotthilf August 1732-05-13: Levél I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz Halléból Berlinbe; AFSt: M 5 C 5:28. Friedrich Wilhelm I 1733-10-01a: I. Frigyes Vilmos porosz király rendelete a ragainéi egyházkerület főpapjához Friedrich Wilhelm Haack pilkalni plébániára történő beiktatásáról; GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, EM 118 e 3, Nr. 72. Friedrich Wilhelm I 1733-10-01b: I. Frigyes Vilmos porosz király rendelete a ragainéi kerületi elöljáróhoz Friedrich Wilhelm Haack pilkalni plébániára történő beiktatásáról; GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, EM 118 e 3, Nr. 72. Haack Friedrich Wilhelm 1727-12-17: Bejegyzés a Hallei Egyetem anyakönyvében; UA Halle: Rep 46, Nr. 3 (Matrikel 1724–1741). Haack Friedrich Wilhelm [1728-09-02 után]: Bejegyzés az „Album Alumnorum Mensae Regiae Borusicae provincialis ex regia liberalitate adparatae inde a Cal. Ian. MDCCXXVIII” című műben. – Ordnung und Album des königlich preußischen Provinzial-Fre unbat?; AFSt: W XX/III/5. Haack Friedrich Wilhelm [1730-07-12 vagy később]: Bejegyzés az „Album Alumnorum Mensae Regiae Borusicae provincialis ex regia liberalitate adparatae inde a Cal. Ian. MDCCXXVIII” című műben. – Ordnung und Album des königlich preußischen Provinzial-Freitischs; AFSt: W XX/III/5. Haack Friedrich Wilhelm 1732-05-03: Levél Gotthilf August Franckéhoz Berlinből Halléba; AFSt: H C 424:1. Haack Friedrich Wilhelm 1732-05-19: Levél Gotthilf August Franckéhoz Stettinből Halléba; AFSt: M 5 C 5:14. Haack Friedrich Wilhelm 1733-06-22: Levél I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz Königsbergből Berlinbe (?); GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, EM 56 e 4, Nr. 22, 1r–2v. 314 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? HŽ – VOCABVLARIVM LITTHVANICO-GERMANICVM, ET GERMANICO-LITTHVANICVM, amely az Újszövetségben és a zsoltároskönyvben található összes szót ábécérendben tartalmazza; egy rövidre fogott litván nyelvtani függelékkel. Készítette Friederich Wilhelm Haack / S.S. Theol. Cultore, akkoriban a hallei litván szeminárium oktatója. HALLE, nyomtatta Stephanus Orban, az egyetem könyvnyomdásza. Juntke Fritz 1960: Matrikel der Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg 1. 1690–1730. Halle: Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt. K – Az ún. Krause-féle kéziratos német–litván szótár [a XVIII. század 30–40-es évei]; LLTIB R: f. 1 – 5792. Kaunas Domas 1996: Mažosios Lietuvos knyga. Lietuviškos knygos raida 1547–1940. Vilnius: Baltos lankos. Kohlheim Rosa, Kohlheim Volker 2005: Duden Familiennamen. Herkunft und Bedeutung. Mannheim, Leipzig, Wien, Zürich: Dudenverlag. Kurapka Egidijus, Malevski Hendryk, Palskys Eugenijus, Kuklianskis Samuelis 1998: Kriminalistikos technikos pagrindai. Vilnius: Eugrimas. Lemeškin Ilja 2012: Friedrichui Wilhelmui Haackui priskiriamas Prahos rankraštinis vokiečių–lietuvių kalbų žodynas. – Mažoji Lietuva: paribio kultūros tyrimai. Kalbų ir kultūrų sankirtų archyvai 3. Vilnius: Europos kalbų ir kultūrų dialogo tyrėjų asociacija, 31–58. Lemeškin Ilja 2013: Prahos vokiečių–lietuvių rankraštinio žodyno autorystės klausimu. – Acta Linguistica Lithuanica 69, 269–279. Lex – LEXICON LITHUANICUM [a XVII. század közepe]; LMAVB RS: f. 137 – 10; dokumentumkiadás: Lexicon Lithuanicum. Rankraštinis XVII a. vokiečių–lietuvių kalbų žodynas, sajtó alá rendezte Vincentas Drotvinas. Vilnius: Mokslas, 1987. LyK – [Heinrich Johann Lysius] 1993: Mažasis katekizmas, pagal Berlyno rankraštį parengė Pietro Umberto Dini. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Michel Lothar 1982: Gerichtliche Schriftvergleichung. Eine Einführung in Grundlagen, Methoden und Praxis. Berlin, New York: Walter de Gruyter. Moeller Friedwald 1968: Altpreußisches evangelisches Pfarrerbuch von der Reformation bis zur Vertreibung im Jahre 1945 1. Die Kirchspiele und ihre Stellenbesetzungen. Hamburg: Selbstverlag des Vereins für Familienforschung in Ost- und Westpreußen e. V. P – Az ún. prágai kéziratos német–litván szótár [a XVIII. század első fele]; NK ČR: XVI.F.30. Pauli Johann Arnold 1727-09-10: Levél Gotthilf August Francke-nek Klaipėdából Halléba; AFSt: H C 467:3. Straipsniai / Articles 315 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Pauli Johann Arnold 1728–01–07: Levél Gotthilf August Francke-nek Klaipėdából Halléba; AFSt: H C 467:1. Q¹ – Kéziratos német–litván szótár [a XVIII. század 30–40-es évei?; elveszett; a königsbergi egykori Porosz Állami Levéltár jelzete: Msc. 84 4º]. Quandt 4 – [Johann Jacob Quandt, 1772 előtt] Preuss. Presbyterologie 4; GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, Hs. 2. R – Az ún. Richter-féle kéziratos német–litván szótár, 1728; AFSt: J 84. Schiller Christiane 1994: Das Litauische Seminar in Halle (1727–1740) und seine Mitglieder. Auf Spurensuche. – Acta Baltica 32, 195–223. Schiller Christiane 2002: Clavis Germanico-Lithvana – ein Werk von Friedrich Prätorius d.Ä.? – Linguistica Baltica 10, 159–172. Schiller Christiane 2005: Wie alt ist ein Wörterbuch? Überlegungen zur relativen Chronologie von Wörterbüchern. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 1. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 153–159. Schiller Christiane 2009: Zur Geschichte der preußisch-litauischen Lexikographie. Die handschriftliche Lexikographie bis 1744. Berlin (Habilitationsschrift). Specht Franz 1935: Das Litauische Seminar an der Universität Halle. – Archivum Philologicum 5, 36–53. Subačius Paulius 2001: Tekstologija. Teorijos ir praktikos gairės. Vilnius: Aidai. Triškaitė Birutė 2008: Rankraštinio Mažosios Lietuvos žodyno Clavis Germanico-Lithvana geneze (daktaro disertacija). Kaunas: Vytauto Didžiojo universiteto leidykla. Urbutis Vincas 1987: 1728 m. klaipėdiškių žodyno leksikografiniai šaltiniai. – Baltistica 23(1), 57–75. Urbutis Vincas 2008: Žodynų istorija. – Lietuvių kalbos enciklopedija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 622–628. Winter Eduard 1954: Die Pflege der West- und Südslavischen Sprachen in Halle im 18. Jahrhundert. Beiträge zur Geschichte des bürgerlichen Nationwerdens der west- und südslavischen Völker. Berlin: Akademie-Verlag. Zubaitienė Vilma 2009: Neišlikusių XVIII amžiaus Mažosios Lietuvos rankraštinių žodynų fragmentai. Bibliotheca Archivi Lithuanici 8. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Zubaitienė Vilma 2012: Frydrichas Vilhelmas Hakas, Vocאבularium Liththvanico-Germanicum, et Germanico-Litthvanicum... Nebst einem Anhang einer kurtzgefaßten Litthauischen Grammatic (1730) 2. Studija, indeksai, rodyklės. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. 316 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Friedrich Wilhelm Haack a „prágai kéziratos szótár” szerzője? Friedrich Wilhelm Haack a „prágai kéziratos szótár” szerzője? ÖSSZEFOGLALÓ A cikk a prágai kéziratos német–litván szótár (a 18.th század első fele) szerzőségének kérdését elemzi. A kéziratot Ilya Lemeshkin találta meg néhány évvel ezelőtt a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárában (Národní knihovna České republiky: XVI.F.30; a továbbiakban: Prágai szótár). A cikk célja annak vizsgálata, hogy a kis-litvániai lexikográfus és evangélikus-evangélikus lelkész, Friedrich Wilhelm Haack (1707–1754) lehetett-e a szótár szerzője. Ezt a feltevést a kézirat elején található proveniencia teszi indokolttá, amely szerint: „Auctor Hacke. || War Prediger in Lithauen. Hat || зu Halle ſtudirt. Seine Sprach=||lehre ſoll auf dem Waiſenhauſe || gedruckt ſeyn [...].”. A kérdés megválaszolása érdekében a cikk azt vizsgálja, hogy az adományozási feliratban említett „Hacke” azonosítható-e Friedrich Wilhelm Haackkal. A családnév alakjának csekély eltérése ellenére (Hacke vs. Haack), Haack életrajzának rövid áttekintése azt bizonyítja, hogy róla van szó. A szerzőség kérdésének elemzésekor felmerült, hogy az „Auctor” szó nemcsak a szöveg szerzőjét, hanem annak átíróját is jelenthette; ezért a Prágai szótár szövegének jellegét is megvizsgálták. A szövegelemzés feltárta, hogy a Prágai szótár nem eredeti lexikográfiai mű, hanem egy korábbi szótár másolata. A Prágai szótárat összevetve más, Kis-Litvániában összeállított német–litván kéziratos szótárakkal (például a Lexicon Lithuanicum, Clavis Germanico-Lithvana, valamint az úgynevezett Richter- és Krause-szótárakkal) megállapították, hogy közös eredetűek, és a Prágai szótár legalább két, a 17.th században összeállított szótár szövegét őrzi. Következésképpen Haack, aki a 18.th század első felében élt, nem lehetett a Prágai szótárban rögzített, 17.th századi szöveg szerzője. A német levéltárakban fellelt Haack-autográfok alapján összehasonlították kézírását a Prágai szótár átírójának kézírásával, és arra a következtetésre jutottak, hogy Haack még az átíróval sem azonosítható. A kutatás tehát arra jutott, hogy a kézirat provenienciájában szereplő információ pontatlan: Haack sem a Prágai szótár szerzője, sem átírója nem volt. Valószínű, hogy a Prágai szótár adományozója azt Haack Vocabularium Litthvanico-Germanicum, et Germanico-Litthvanicum (Halle, 1730) című műve kéziratának tekintette. Beérkezett: 2014. december 1-jén. BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Litván Nyelvi Intézet Petro Vile išio utca 5., LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected] Straipsniai / Articles 317