Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną

GRASILDA BLAŽIENĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: porosz, illetve balti nyelvek, névtan, régi balti írásbeliség. MÉG A PRÁGAI KÉZIRATOS NÉMET–LITVÁN SZÓTÁRRÓL Továbbiak a prágai kéziratos német–litván szótárról ABSZTRAKT A prágai kéziratos német–litván szótár akkor került be a tudományos köztudatba, amikor Ilja Lemeškin öt évvel ezelőtt beszélt róla. A szótár kutatóit elsősorban maga a kézirat szövege, valamint a szótár szerzősége érdekelte; utóbbira a kézirat előzéklapján található adományozási bejegyzésből következtettek, amelyben szerzőként „Hacke” szerepel. Ez a bejegyzés arra is enged következtetni, hogy a szótár kézirata a hallei egyetem neves professzorának, Siegmund Jakob Baumgartennek a tulajdonában lehetett. A hallei levéltárakban összegyűjtött anyag alapján a tanulmány a kézirat tulajdonosának kérdését tárgyalja, annak megerősítése vagy cáfolata céljából, hogy a kézirat tulajdonosa az említett Baumgarten lehetett. ANNOTÁCIÓ A prágai kéziratos német–litván szótár öt évvel ezelőtt, Ilya Lemeshkin ismertetése nyomán kezdett elterjedni a tudományos szakirodalomban. A szótár kutatóit mindenekelőtt maga a kézirat szövege és a szerzőség kérdése érdekelte; erre a kézirat előzéklapján található adományozási bejegyzésből következtettek, amely a szerzőt „Hacke”-ként jelölte meg. A bejegyzésből az is feltételezhető, hogy a szótár kézirata a hallei egyetem híres professzorának, Siegmund Jakob Baumgartennek a tulajdonában lehetett. KULCSSZAVAK: prágai kéziratos német–litván szótár, adományozási bejegyzés, szerzőség, Baumgarten litván nyelvészeti könyvtára, kézíráselemzés. KULCSSZAVAK: prágai kéziratos német–litván szótár, adományozási bejegyzés, szerzőség, Baumgarten litván nyelvészeti könyvtára, kézíráselemzés. Straipsniai / Articles 265 GRASILDA BLAŽIENĖ A Hallei Egyetem levéltári anyagaira támaszkodva a cikk a kézirat tulajdonjogának kérdését tárgyalja annak érdekében, hogy megerősítse vagy cáfolja azt a feltevést, miszerint a kézirat tulajdonosa a fent említett Baumgarten lehetett. Amikor a Prágai Károly Egyetem Baltisztikai Szemináriumának spiritus movens-e, habilitált dr. Ilja Lemeškin bejelentette a Friedrich Wilhelm Haackénak tulajdonított prágai szótár felfedezését, világossá vált, hogy egy újabb kelet-porosz lexikográfiai emlék került elő, amelyet kutatni és publikálni kell1. Lemeškin jó tulajdonsága, hogy szinte rátapadnak a publikálatlan, más szerzők által nem tárgyalt litván és balti források. A Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárának Kéziratok és Régi Nyomtatványok Osztályán őrzött prágai kéziratos német–litván szótár (jelzete: XVI.F.30) esetében azonban Lemeškin nem volt az első. A 19. század második felében Leopold Geitler (1847. október 18. – 1885. június 2.) forgatta ezt a szótárt, és rövid tájékoztatást adott róla a baltisták által jól ismert, 1875-ben Prágában megjelent könyvében, a Litauische Studien-ben. Geitler három szóval egészítette ki Georg Heinrich Ferdinand Nesselmann 1851-ben kiadott litván–német szótárát, amelyeket állítása szerint „aus einem in der prager bibliothek aufbewahrten lit. wörterbuche” („a prágai könyvtárban őrzött egyik litván szótárból”) vett: merlė, patupelis ir prãnaras (Geitler 1875: 96, 103, 104). A litván nyelv szótára mindhárom szót rögzíti: a merlė ‘dög, tetem’ szót Geitler említett könyvéből jegyezték fel (LKŽe); a patupelis ‘cipősarok’ szó a volt königsbergi levéltár kéziratos szótárából (Msc. 84 4º) és Nesselmann szótárából származik; a prãnaras ‘egyenetlenség, csavarodás, göcs a fában’ szót pedig Geitler könyvéből vették (LKŽe). Tehát voltak ismeretek arról, hogy a szótár a prágai könyvtárban található. Felmerül a kérdés, hogyan és mikor került a szótár Prágába. Általában egyre több kérdés merül fel a szótár szerzőségével és tulajdonosaival kapcsolatban, noha a kézirat részletes kutatásával párhuzamosan az egyik kérdést újabbak váltják fel. Például Haacke feltételezett szerzőségének cáfolatával egy kérdésre már választ kaptunk, ám felmerül egy másik: ki lehetett akkor a szerző? (Lemeškin 2013: 269–279; Triškaitė 2014: 292–317). A 18. század közepéről származó provenienciát, amely alapján a prágai szótár szerzőjét és tulajdonosát azonosították, már többször tárgyalták (Lemeškin 2012: 37, 54–55; 2013: 276–277). A proveniencia „Hacke”-t nevezi meg szerzőként, röviden megemlítve, hogy Litvániában prédikátor volt, Halléban tanult, nyelvtanát pedig a [hallei] Waisenhaus („Árvaház”) nyomdájában nyomtatták2. A provenienciát „Baumgarten” írta alá; személyazonosságát illetően egyelőre nincs végleges válasz. 1 Plačiau žr. Lemeškin 2012: 31–58. Šis straipsnis parengtas pagal Valstybinės lietuvių kalbos komisijos 2012-04-02–2014-03-31 finansuotą projektą Friedrichui Wilhelmui Haackui priskiriamo rankraštinio vokiečių–lietuvių kalbų žodyno (XVIII a. pr.) tyrimas ir rengimas spaudai (sutarties Nr. K-4/2012). 2 A német szöveget Lemeškin részletesen megvizsgálta, Christiane Schillerrel és Birute Triškaitėval konzultálva (Lemeškin 2013: 277). A cikk szerzőjének véleménye szerint e rövid szöveg 2013-as értelmezése annak köszönhető, hogy a projekt végrehajtói, Lemeškin és Triškaitė, addigra már alaposan megismerték a vizsgált szótárt. 266 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną 1 ÁBRA. A Prágában őrzött szótárkézirat provenienciája (1r; NK ČR: XVI.F.30) Szerzője Hacke. Litvániában volt prédikátor. Halléban tanult. Nyelvtanát állítólag az árvaházban nyomtatták ki. Ajándékozta [J./D.]3 Baumgarten. A cikk szerzőjének célja az volt, hogy Halle levéltáraiban és könyvtáraiban megbízható adatokat találjon a provenienciát aláíró [J.] vagy [D.] Baumgartenről4. Ha a D betű Doctor-ként értelmezendő, akkor a provenienciát maga Baumgarten írhatta be; ha pedig Dominus, 3 A zárójelben az első betű lehetséges változatai szerepelnek: J. vagy D. 4 Figyelemre méltó, hogy Lemeškin 2012-ben így olvasta: „D<edicavit> / D<ominus> / D<octor> / J. Baumgarten”, ám az értelmezéstől függetlenül hajlott arra, hogy az adományozást aláíró Baumgartent a híres hallei professzorral azonosítsa (Lemeškin 2012: 55, 54). 2013-ban a kutató már csak „[D.] Baumgartent” közölt, hangsúlyozva, hogy a D betű többféleképpen értelmezhető. Jelentheti a Doctor vagy a Dominus ‘úr’ címet, vagy a dono dedit dedicavit utolsó szavának rövidítését (Lemeškin 2013: 277). Dedikációs helyzetben a Dono dedit jelentése: ‘ajándékozta’ vagy ‘ajándékul adta’. A dedicavit igealak rövidítése nem szerepel a latin rövidítések jegyzékeiben. A d: rövidítés jelentheti a következőket: domini, dictio, divisio, dividit, dominatio;.d. – dicens, duo. (Ezért az információért köszönetet mondok dr. Roland Kregždžiui.) Hozzá kell tenni, hogy a Litván Nyelvi Intézetben a projekt munkálatai során a szótár másolataival dolgoztak. A cikk szerzője Birute Triškaitėval együtt Prágában részletesen megvizsgálta az eredetit is, amely olyan dolgokat tett láthatóvá, amelyeket a másolatok nem adnak vissza: a javításokat, a tinták színét, a javított részek homokkal való beszórását; a tinta színéből és a toll nyomásából azt is meg lehetett állapítani, mikor tartott szünetet a szótár szerzője vagy másolója. Röviden: a kéziratokkal végzett sokéves munka tapasztalata alapján arra lehet következtetni, hogy a legjobb másolat sem helyettesíti az eredetit. Straipsniai / Articles 267 GRASILDA BLAŽIENĖ Azt egy másik személy is bejegyezhette. A provenienciát már lefordították litvánra (Lemeškin 2012: 55; 2013: 277). A szöveg nem hosszú – mindössze négy sorból és egy aláírásból áll. Most a titokzatos Baumgartenről. A 2012-ben megfogalmazott feltételezés szerint (Lemeškin 2012: 54–57) a provenienciát Siegmund Jakob Baumgarten írta be, a XVIII. század első felének Halle és egész Németország egyik legkiválóbb elméje. A proveniencia szerzőjének azonosításához, valamint annak megerősítéséhez vagy cáfolásához, hogy a prágai szótár Siegmund Jakob Baumgarten tulajdonában volt, át kellett lapozni az általa írt, Halle levéltáraiban őrzött leveleket, jegyzeteket és előadásjegyzeteket. Meglepő volt, hogy a neves pietistáról, íróról, fordítóról, igen népszerű, a hallgatók körében kedvelt egyetemi oktatóról és bibliofilről szóló bibliográfiai adatok nem különösebben részletesek, olykor pedig ellentmondásosak, jóllehet sokat írtak róla. Az is meglepő volt, hogy a Baumgartenhez kapcsolódó levéltári anyag nem bőséges Halléban. A 2005-ben Münchenben kiadott Német életrajzi enciklopédia (Deutsche biographische Enzyklopädie) I. kötetében két, Siegmund Jakobhoz kapcsolódó Baumgartent említenek: apját, Jakob Baumgartent (1668, Wolmirstedt – 1722. június 29., Berlin), evangélikus teológust és költőt, akiről megjegyzik, hogy Alexander Gottlieb5 (1714. június 17., Berlin – 1762. május 26., Frankfurt an der Oder), a filozófus, valamint Siegmund Jakob (1706. március 14., Wolmirstedt – 1757. július 4., Halle), a teológus apja volt (DBE I 429–432). Az 1896–1913 között megjelent korábbi, A protestáns teológia és az egyház reálenciklopédiája (Realencyklopädie für protestantische Theologie und Kirche) II. kötete megjegyzi, hogy „a mi” Baumgartenünk apjának, Jakob Baumgartennek két tehetséges fia volt: közülük Siegmund Jakob volt az idősebb, öccse, Alexander Gottlieb pedig ismert wolffiánus volt (RETK 1971: 464–466). Az 1998-ban kiadott Történelem és jelen vallása című kézikönyvben (Religion in Geschichte und Gegenwart) az áll, hogy Siegmund Jakob befolyásos teológus volt. Tudományosságáért Voltaire és Gotthold Ephraim dicsérte. 5 Alexander Gottlieb Baumgarten a tudományos esztétika németországi megalapítója. Korán árván maradt; felvették a hallei pedagógiumba, később a hallei egyetem teológiai karán tanult, 1737-ben rendkívüli professzor lett, 1740-től pedig a frankfurti Odera menti egyetem világbölcseleti és széptudományi professzora (Professor der Weltweisheit und der schönen Wissenschaften). Filozófusként és esztétaként legnagyobb hatással Christian Wolff racionalizmusa volt rá (http://www.baumgarten-alexander-gottlieb.de/leben/#meier) (Megtekintve: 2014. 2. 25.). A tudósról halála után, 1763-ban ezt írták: „A feje kiválóan rendszerező volt. Minden, amiről gondolkodott, rendszerré vált. Rendet teremtett a régi világ bölcseinek igazságai és véleményei között uralkodó káoszban. Értelmében igazságok és vélemények világai formálódtak belőle” („Sein Kopf war vorzüglich systematisch. Alles, was er dachte, ward System. In die Chaos, der Wahrheiten und der Meynungen der alten Weltweisen, brachte er Ordnung, und in seinem Verstande wurden Welten der Wahrheiten und Meynungen daraus“ (Meier 1763: 37). Alexander Gottlieb Baumgartent tehát a XVIII. század egyik legkiemelkedőbb filozófusának tartották. Legismertebb művei, az Aestetica (1750 / 1758), a Methaphysica (1739) és az Ethica Philosophica (1740), esztétikusok és filozófusok nemzedékeire gyakoroltak hatalmas hatást. Lásd még: Poppe 1907 és EE 2010: 64–65. 268 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną Lessing6 az óprotestantizmus és az újprotestantizmus közötti átmeneti időszak teológusának tekintette (HR 1998: 1180–1181). 1758-ban tanítványa és szellemi társa, Johann Salomon Semler (1725. december 18., Saalfeld – 1791. március 14., Halle)7 közzétette Baumgarten első, egyben legrészletesebb bibliográfiáját, amely ma is hasznos. Később további bibliográfiák is készültek róla. Az „átmeneti korszak teológusa” (Übergangstheologe) kifejezés a XVIII. század első felében honosodott meg, és az átmeneti teológia (Übergangstheologie) képviselőjét jelentette8. 6 Voltaire (1694. november 21. – 1778. május 30.), francia író és filozófus, a felvilágosodás korának kiemelkedő alakja, a német tudósok koronájának nevezte Siegmund Jakob Baumgartent (Kaunas 1996: 188). Gotthold Ephraim Lessing (1729. január 22., Kamenz – 1781. február 15., Braunschweig), a német felvilágosodás legjelentősebb költője, drámaírója és filozófusa, ismerte Pilypas Ruigys Litván nyelv szótárából a két litván népdalt is (Littauisch=Deuſches und Deutſch=Littauiſches Lexicon, Worinnen ein hinlänglicher Vorrath an Wörtern und Redensarten, welche sowohl in der H. Schrift, als in allerley Handlungen und Verkehr der menſchlichen Geſellſchaften vorkommen, befindlich iſt: [...] mit möglichſter Sorgfalt, vieljährigem Fleiß, und Beyhülfe der erfahrenſten Kenner dieſer Sprache geſammelt von Philipp Ruhig, Pfarrern und Seniore zu Walterkehmen, Inſterburgiſchen Hauptamtes. Königsberg, druckts und verlegts I. H. Hartung, 1747) (Biržiška 1963: 20–25). Lessing ezt írta: „Tőlük megtanulhatjuk, hogy az ég minden szeglete alatt születnek költők, és hogy a mély érzések nem csupán a művelt népek kiváltságai. Nemrég lapozgattam Ruigys litván szótárát, és a végére illesztett, „E nyelvről szóló értekezésben” egy ideillő ritkaságra bukkantam, amely rendkívül megörvendeztetett. Néhány litván dal vagy dalocska ez, amilyeneket ott a falusi lányok énekelnek. Micsoda naiv szellemesség! Micsoda elbűvölő egyszerűség! Nem kell semmit keresniük a litván szótárban: ide másolom Önöknek Ruigys fordítása alapján a két legszebbet: [...] [A dalok címe: „Lemondtam nagyanyámról” és „Kora reggel, reggel” – G. B.]. A szerény férfiú azért kér elnézést, hogy ilyen semmiségeket tesz közzé; inkább azért kellett volna elnézést kérnie, hogy nem tette bele őket” (Lessing 1975: 97–99) (Fordította Liucija Citavičiūtė). 7 Johann Salomon Semler evangélikus teológus és a felvilágosodás kori teológia egyik megteremtője volt. 1743-tól a hallei egyetemen klasszika-filológiát, történelmet, logikát és matematikát tanult, 1744-től pedig S. J. Baumgartennél evangélikus teológiát és nyelveket. Semler különös figyelmet fordított a Biblia történeti-kritikai vizsgálatára. Baumgarten irányításával 1750-ben mesterfokozatot szerzett a Vindiciae plurium praecipuarum lectionum codicis graeci Novi Testam... című munkájáért (amely 1750-ben jelent meg), és ugyanabban az évben a „Coburgi állami és tudós újság” (Koburger Staats- und Gelehrten-zeitung) szerkesztője lett. 1753 februárjában az altdorfi egyetemen megvédte doktori értekezését, és teológiai doktorrá avatták. Ugyanabban az évben visszatért Halléba, és rendes professzor lett. Az egyetemen valamennyi teológiai tudományágért ő felelt. Egyébként Semlernek az Újszövetség kéziratainak kutatásában szerzett érdemeit litván szövegkritikusok is említik, köztük Paulius Subačius (2001: 523). Semler 1761–1762-ben, 177–1771-ben és 1789–1790-ben prorektor volt. 1757-től Semler a Teológiai Szeminárium igazgatója volt. Ezt a tisztséget 1779-ben a vitatott Carl Friedrich Bahrdt hallei egyetemi kinevezése miatt veszítette el (http://www.deutsche-biographie.de/sfz80023.html) (Megtekintve: 2014. 02. 20.). Ezek a tények megmutatják, milyen hangulat uralkodott a hallei egyetemen. Semler kétkötetes önéletrajza (1781–1782) különösen fontos és jelentős a hallei egyetem életének megismeréséhez. 8 Az Übergangstheologie vagy Theologie des Übergangs kifejezés a XVIII. század első felében alakult ki, és a hallei teológusokra, mindenekelőtt Siegmund Jakob Baumgartenre alkalmazták. A teológia az ó- és újprotestantizmus találkozásánál helyezkedett el; célja az volt, hogy jellemezze ezt az irányzatot, amely a teológia fejlődésének valódi ösztönzője volt. Ez a teológiai irányzat igyekezett elkerülni a szélsőséges vitákat, és fokozatos reformra törekedett (Hirsch II 1968: 319, 371 ff.; Schloemann 1974: 16). Straipsniai / Articles 269 GRASILDA BLAŽIENĖ Baumgarten abban az időben élt, amikor a régi protestantizmus, a pietizmus és a modern tudomány virágzott. Mindössze 51 évet élt, rendkívül sokat írt, és számos kiváló tanítványa volt, akik később aktívan részt vettek a németországi teológiai vitákban (a tanítványokról lásd Schloemann 1974: 21; Ehrhardt-Rein 1996: 79; Schicketanz 2001: 113). Egyébként előadásait fiatalabb öccsei, Alexander Gottlieb és Nathanael is hallgatták. Érdemes felidézni Baumgarten életének és munkásságának legfontosabb tényeit. Meg kell említeni, hogy apja, Jakob, szintén a hallei pietisták közé tartozott, és August Hermann Francke közeli munkatársa volt. Francke Berlinben látogatta meg őt, aki a Friedrichswerder és a Dorotheenstadt lelkésze volt. Anyja, Rosina Elisabeth, született Wiedemann (Semler (1758: 73) szerint Barbara Rosina volt a neve), korán, 1717-ben meghalt. Anyja halála után a gyermekekről nagyanyjuk, a Berlinben született Anna Barbara Wiedemann, született Kubitz gondoskodott. Apjuk rendkívül művelt volt, és maga tanította a fiait. A családban hét fiú volt (Semler 1758: 73). Ötükről maradtak fenn adatok, nevük: Siegmund Jakob (1706–1754), Justus Joseph (1722-ben halt meg Halléban), Samuel Eusebius (1711-ben született, és Bernhard Poppe (1907: 10) szerint három évvel fiatalabb öccsének, Alexander Gottliebnek a kérésére bibliai részleteket mondott el neki; tehát még 1718 körül is élt; halálának dátuma nem ismert), Alexander Gottlieb (1714–1762) és Nathanael (1763-ban halt meg). Nathanael 1749-től Berlinben dolgozott apja templomában. Felügyelő és a konzisztórium vezető tanácsosa volt (Oberkonsistorialrat). Nathanael Baumgarten Elisabeth Christine von Braunschweig-Wolfenbüttel-Bevern királyné (1717. november 8., Wolfenbüttel – 1797. január 13., Berlin), II. Frigyes porosz király feleségének gyóntatója is volt. Apjuk 1722-ben bekövetkezett halála után még négy fia élt: Siegmund Jakob, Justus Joseph, Alexander Gottlieb és Nathanael; apjuk kívánságát teljesítve Halléba utaztak teológiát tanulni (Schloemann 1973: 31). Baumgarten apja tüdővészben halt meg. Halálos ágyán Michael Roloff, Berlin királyi prépostja és a konzisztórium tanácsosa tanúsága szerint felidézte azokat a számára fontos hallei embereket. Ők August Hermann Francke, Justus Breithaupt9 és Paul Anton10 voltak. Nem sokkal később Justus Joseph is meghalt, aki a hallei pedagógiumban („auf dem Pädagogio”)11 kezdett tanulni. 9 Joachim Justus Breithaupt (1658. február 17., Northeim / Hannover – 1732. március 16., a Magdeburg melletti Berge-kolostor) a hallei pietizmus egyik úttörője volt. Nagyra tartotta S. J. Baumgartent (Semler 1758: 89). 10 Paul Anton (1661. február 12., Oberlausitz – 1730. október 19., Halle) híres hallei teológus volt, aki sokat segített a Halléba érkező Baumgartennek (Semler 1758: 89). 11 Justus Joseph himlőben halt meg. Bátyja, Siegmund Jakob a haldokló fiatalember mellett volt (Semler 1758: 87). 270 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną 1722-ben a tizenhat éves, gyenge egészségű Siegmund Jakob, miután apjától és annak barátaitól12 bámulatos ismereteket szerzett, szintén megkezdte tanulmányait a hallei Pedagogiumban. Ekkor már ismerte a klasszikus nyelveket, valamint a franciát, az olaszt és az angolt; nagyon érdeklődött a történelem iránt, matematikát és rajzot tanult. Brucker és Semler szerint Baumgarten apjának könyvtára 10 000 kötetet tartalmazott (Schloemann 1974: 33). Baumgarten 1723-ban súlyosan megbetegedett, és kénytelen volt egészsége megóvására törekedni (Semler 1758: 88). 1724-ben a hallei Frigyes Egyetem hallgatója lett. A hallgatói beiratkozási jegyzékben a 431. sorszám alatt írta alá a nevét: 2 PAV. Siegmundo Jakobo Baumgarteno įrašas (1724) Halės universiteto metrikose (UA Halle: Rep. 46, Nr. 2 [1714–1724]) Baumgarten híres testvére, Alexander Gottlieb 1730-tól ugyancsak ugyanazon a teológiai karon tanult: 3 PAV. Alexanderio Gottliebo Baumgarteno įrašas (1730) Halės universiteto metrikose (UA Halle: Rep. 46, Nr. 3 [1724–1741]) 1731-ben testvérük, Nathanael is megkezdi tanulmányait az egyetem teológiai karán. Erről a beiratkozási jegyzékek tanúskodnak: 4 PAV. Nathanaelio Baumgarteno įrašas (1731) Halės universiteto metrikose (UA Halle: Rep. 46, Nr. 3 [1724–1741]) 12 Semleris (1758: 76) nurodo, kad Baumgarteno teologijos mokytojas buvo Michaelis Roloffas (1684 m., Oschersleben – 1748 m. sausio 29 d., Berlin), baigęs teologijos mokslus Halės universitete, dirbęs kartu su Baumgarteno tėvu. (https://www.google.lt/search?q=Roloff+Berlin+Propst+und+Konsistorialrat&hl=lt&gbv=2&sa=X&as_q=&spell=1&ei=uXekVNq5I8j9UP rYg7AB&ved=0CBAQBSgA) (Žiūrėta 2014 04 04). Hebrajų kalbos Baumgarteną mokė garsusis Rytų Fryzijos generalinis superintendentas Johannas Ludwigas Lindhammeris (1689 m. gegužės 17 d., Eisannberg – 1771 m. liepos 13 d., Aurich), kuris studijavo teologiją Halės universitete ir išsamiai nagrinėjo Biblijos tekstą. 1720 m. Lindhammeris buvo Berlyne prūsų raitelių pulko Gens d’Armes pastorius. Straipsniai / Articles 271 GRASILDA BLAŽIENĖ A hallei egyetemre beiratkozva Baumgarten Gotthilf August Francke-nél (1696. január 1., Glaucha – 1769. szeptember 2., Halle)13, August Hermann Francke (1663. március 12/22., Lübeck – 1727. június 8., Halle)14 fiánál lakott. Az ő házában a családdal együtt étkezett, vagyis németül szólva Tischgenosse lett, és fél éven át a ház valódi lakótársa volt (ein ordentlicher Hausgenosse) (Semler 1758: 88; Schloemann 1974: 33). Fontos megemlítendő tény, hogy nagyjából ugyanebben az időben meghívták a hallei egyetemre Heinrich Lysius leendő híres königsbergi teológust, valójában Johann Heinrich Lysius-t (1704. június 19., Königsberg – 1745. március 29., Königsberg), a híres Henrich Lysius (1670. október 10., Flensburg – 1731. október 12., Königsberg)15 fiát. Érdemes figyelembe venni, hogy a königsbergi egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának első vezetője, Henrich Lysius „Henrich Lysius néven írta alá magát” (Citavičiūtė 2004: 25; vö. Vaclovas Biržiška (1963 (1990): 470), aki Lysijust Jon Henriknek nevezte. Lásd még: Lysius 1994. Egyébként Ona 13 Gotthilf August Francke a híres August Hermann Francke fia volt; anyja, Henrieta, Johann George Rothals kamarai titkár lánya volt. 1750-ben Francke feleségül vette Eva Wilhelminét (meghalt 1793-ban), Joachim Sigismund von Gersdorf lányát. Gyermekük nem született. Francke teológus és pedagógus volt. Korán munkába állt Francke intézményeiben (Franckesche Stiftungen), teológiát tanult, lelkész lett, majd a Piaci templom (Marktkirche) fődiakónusa. 1723-ban a hallei egyetem teológiai karának adjunktusa, 1726-ban rendes professzora lett. Francke egészsége nem volt jó, de odaadóan folytatta apja munkásságát és indiai, valamint pennsylvaniai missziós tevékenységét, ahol evangélikus templomot építettek. Franckét I. Friedrich Wilhelm porosz király támogatta, és elmondható, hogy II. Frigyes király sem ellenezte tevékenységét. Francke a hallei pietizmus virágzásának és hanyatlásának idején élt, amely Brandenburg–Poroszország történelmére is hatással volt. Francke több ezer diákot és beteget támogatott. 1767-ben a magdeburgi hercegség konzisztóriumi tanácsosává nevezték ki. Apja halála után a Francke-intézmények igazgatója lett. Franckét Halle városi temetőjében, a családi sírboltban temették el. Lásd: http://www.deutsche-biographie.de/sfz16793.html (Megtekintve: 2014. 03. 01.). 14 August Hermann Francke evangélikus teológus és pedagógus, egyházi énekek szerzője és pietista volt, aki megalapította a ma is működő Francke-intézményeket. Apja jogász, Ernst der Fromme herceg udvari és igazságügyi tanácsosa volt. Anyja Lübeck polgármesterének, David Gloxinnak a lánya volt. Francke már otthon jó képzésben részesült, több egyetemen tanult klasszikus nyelveket, különösen görögöt és hébert, valamint teológiát. Lipcsében szerzett magiszteri fokozatot, miután a héber nyelvtanról vitázott. Ugyanazon az egyetemen habilitált, és első prédikációit a lipcsei Pál-templomban (Paulinerkirche) tartotta. Francke korán pietistává vált, és az ifjúságot az Ó- és Újszövetség tanulmányozására ösztönözte. A hallei egyetemen a görög nyelv és az orientalisztika, később pedig a teológia professzora volt. 1715-ig a Szent György-templom (St. Georgen-Kirche), 1715 és 1727 között pedig Halle város Szent Ulrich-templomának (St. Ulrich-Kirche) volt a lelkésze. 1968. szeptember 18-án megkezdte az árvaház építését. A Francke-intézmények építése 50 évig tartott. Hatalmas épületegyüttes volt, amelyben iskola, lakóházak, műhelyek, gyógyszertár stb. működött. Ebben a különös városban mintegy 2500 ember élt és dolgozott. Franckét Halle városi temetőjében, a családi sírboltban temették el. Lásd: http://www.heiligenlexikon.de/BiographienA/August_Hermann_Francke.html (Megtekintve: 2014. 03. 02.). 15 Az idősebb Lysius 1719-ben megszervezte Martin Luther katekizmusának kétnyelvű (német–litván) fordítását, amelyet 1722-ben Gabrielius Engel(is) adott ki (Dini 1993 ff.). 272 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną Aleknavičienė, aki 2001-ben két tanulmányt közölt Lysius apjáról, az egyikben nem említi a nevét (2001a: 271–292), a másikban pedig már csak „Henrich Lysius”-ként nevezi meg [2001b: 187–206]). Semler (1758: 91) azt írja, hogy Heinrich Lysius, a leendő híres königsbergi teológus, meghívást kapott a hallei egyetemre a keleti nyelvek tanítására, és egy ideig ott akart maradni, mivel az ottani akadémián erre igen kedvező lehetőségek nyíltak, de hamarosan elutazott16. Ez 1724-ben történt. Ezt a tényt J. H. Lysius életrajzírói is megemlítik17. Lysius arámi, arab, szír és etióp nyelvre tanította Baumgartent (das Rabbinische, Arabische, Syrische und Ethiopische) (Semler 1758: 91). A hallei egyetemen ezeknek a nyelveknek Johann Heinrich Michaelis18, Christian Benedikt Michaelis és a megkeresztelkedett zsidó Heinrich Christian Immanuel Frommann is tanára volt (Semler 1758: 91; Schloemann 1974: 34). J. H. Lysius egyik első életrajzírója, Johann Christoph Netz szintén kiemelte, hogy Lysiust Christian Benedikt Michaelis tanította szír és arab nyelvre, míg az áttért zsidó Frommann arámi és héber nyelvre („Er [J. H. Lysius] bemühte sich auch in den Morgenländischen Sprachen seine Wissenschaft vollkommener zu machen, indem er das Syrische und Arabische unter der Anweisung des Herrn Prof. Christian Benedicti Michaelis erlernte, auch im Rabbinicis und Talmudicis eines bekehrten Juden Namens Frommann bediente”) (Netz 1745: 25). 1725. július 11-én apja kívánságára és barátai tanácsára a Friedrich Egyetem magisztere lett, a már említett Michaelis dékánsága idején, és tanítani kezdte az ifjú diákokat ([...] Bald darauf fing er an, seine von GOTT ihm verliehene Gaben in Unterweisung der studierenden Jugend zu gebrauchen, [...]) (Netz ibd.). Tehát Lysius 1724-től 1726 elejéig tartózkodott Halléban. Érkezésekor megismerkedhetett Baumgartennel, mivel ugyanazok a hallei egyetemi professzorok vették körül őket. A fiatalok talán 16 Vö. a német szöveggel: Es war der nachmalige berühmte königsbergische Theologus, Heinrich Lysius, welcher auf eben genante Universität als Lehrer der morgenländischen Sprachen berufen worden. Dieser wünschte also, sich noch in einiger Zeit hier selbst fester zu setzen, wozu auf hiesiger Academie stets sehr vortheilhafte Gelegenheit gewesen, [...] nach Abreise des bisherigen Geselschafters, Herrn Lysius, [...] (Semler 1758: 91). Figyelmet érdemel a „nachmalige berühmte” – „leendő híres” megfogalmazás. A változatokat vizsgálva megfigyelhető, hogy az apa és a fiú, Lysius nevének használatában zavar van. 17 1724-ben Johann Heinrich Lysius Halléba érkezett, ahol megismerkedett Justus Joseph Breithaupttal, Paul Antonnal, August Hermann Franckéval és a hallei egyetem más neves professzoraival. Keleti nyelveket tanult, és tanítani kezdte őket az egyetemi hallgatóknak, továbbá megalapította a „Collegium cursorium in NT Graecum” nevű kollégiumot. 1725. június 11-én magiszteri fokozatot szerzett a hallei egyetemen, de hamarosan el kellett hagynia Hallét, mert 1726. május 15-én a königsbergi egyetem rendkívüli keletinyelv-professzorává nevezték ki. Königsbergben apja munkáját is átvette, segített neki a Löbenicht-templomban végzett lelkészi munkájában, és felügyelte a zsinagógát. 1731-ben rendes teológiaprofesszor lett, 1736-ban pedig lemondott a filozófiai kar rendkívüli orientalisztikai professzori tisztségéről (Netz 1745; 24–28; Arnoldt 1746: 189–190, 219, 422; http://www.manchester.edu/kant/bio/biokon2.htm) (Megtekintve: 2014. 12. 10.). 18 Johann Heinrich Michaelis (1668. július 26., Klettenberg – 1738. március 10., Halle) teológus és orientalista volt. Straipsniai / Articles 273 GRASILDA BLAŽIENĖ összebarátkozhattak, amikor Lysius Baumgartent keleti nyelvekre tanította. Elmesélhette Baumgartennek apja litván filológiai tevékenységét, a Kiskatekizmus összeállítását, a königsbergi egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában végzett munkáját, és felkelthette a tudásra szomjazó Baumgarten érdeklődését a litván nyelvvel kapcsolatos kérdések iránt, noha apja, az idősebb Lysius „a litvánok saját lakóhelyükön történő gyors elnémetesítésére (Verdeutschung Litauens) irányuló terv kidolgozásával tűnt ki” (Dini 1993: 5,10). Még mielőtt Lysius elutazott volna Halléból, Baumgarten a Halleben elfogadott hagyomány szerint az Árvaházban (Waisenhaus) tanított. 1725-ben a Latin Iskolában héber és görög nyelvet oktatott, 1726-ban pedig átvette a teológiai osztály vezetését (Hoffbauer 1805: 213–218). 1726-ban Baumgarten megvédte disszertációját Christian Benedikt Michaelis orientalista és teológus irányításával. Disszertációjában Baumgarten Hermann von der Hardts19 azon hipotéziséről írt, hogy a sémi nyelvek a görögből származnak. Baumgarten megcáfolta ezt a hipotézist. A dolgozat megvédésével Baumgarten a teljes Latin Iskola vezetője/felügyelője lett (Semler 1758: 92; Schloemann 1974: 34). Az iskolában létrehozta a classis selecta osztályt, és kiválasztott diákokat tanított a szép latin nyelvre és filozófiára. A filozófia alapos tanulmányozása segítette abban, hogy kialakítsa saját véleményét Christian Wolff filozófiájáról20. 1728-tól Baumgarten prédikátori adjunktus lett. Gotthilf August Franckét segítette a Piaci templomban (Marktkirche) (Semler 1758: 93; Schloemann 1974: 35). Prédikációi igen népszerűek voltak. Valószínűleg az 1731–1732-es téli szemeszter kezdetén Baumgarten magiszter21 lett (Schloemann 1974: 36; vö. Semler (1758: 96) állításával, miszerint Baumgarten 1732-ben, Christian Benedikt Michaelis dékáni évében lett magiszter; Michaelis ekkor már harmadszor volt dékán. Megbízatása 1731. július 12-től 1732. január 12-ig tartott; vö. Büsching (1783: 168–169) megjegyzésével Semler pontatlan magyarázatáról). Magiszterré válása után Baumgarten már 1731-től filológiát, filozófiát és tudománytörténetet oktatott a Hallei Egyetemen, tanított, és az is igen fontos tény, hogy a Litván Nyelvi Szeminárium hallgatóinak dogmatikát is tanított (repetierte) (Schloemann 1974: 36). Baumgarten tehát minden bizonnyal ismerhette Friedrich Wilhelm Haackot (1706, Kretingalė – 1754. novem- 19 Hermann von der Hardts (1660. november 11., Melle – 1746. február 28., Helmstedt), orientalista és az Ószövetség kutatója. A Helmstedti Egyetem orientalista professzora volt. Véleménye szerint a héber és az arab nyelv a görögből származik (http://www.deutsche-biographie.de/sfz26004.html (Megtekintve: 2014. 3. 2.); Schloemann 1974: 34). 20 Christian Wolff (Christian Freiherr von Wolff, 1679. január 24., Breslau – 1754. április 9., Halle) neves tudós, jogász, matematikus és a Leibniz és Kant közötti korszak egyik legjelentősebb felvilágosodás kori filozófusa volt; a német filozófiai terminológia megalkotásához is hozzájárult. 21 Magistro laipsnis, pasak Martino Schloemanno (1974: 36), po disertacijos gynimo buvo savotiškas formalumas, vis atidėliotas veikiausiai neišgalint susimokėti mokesčių, tačiau be to laipsnio nebuvo galima pradėti dėstyti universitete. 274 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną ember 19., Pilkalnis, lásd még: http://prusija.lki.lt/, Pilkainys), a Königsbergi Egyetemen tanult (1724. szeptember 6. – 1727 vége), majd fél évet a Hallei Egyetemen töltött (1727. december 17-től; 1728. június 21-től már litván nyelvet tanított a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában, a szeminárium első oktatójával, Johann Richterrel együtt). Miután Richter 1728. augusztus 27-én elutazott Halléból Kelet-Poroszországba, Haack 1732 májusáig volt a szeminárium oktatója; maga a szeminárium 1740-ig működött. Haack 1730-ban Halléban jelentette meg a német nyelvterület első nyomtatott litván szótárát, a Vocabularium litthvanico–germanicum, et germanivo–littvanicum („Litván–német és német–litván szótár”) című művet, egy litván nyelvtannal együtt (Nebst einem Anhang einer kurtzgefassten litthauischen Grammatic) (Specht 1935: 39; Schiller 1994: 212; Drotvinas 1998: 163; Zubaitienė 2012: 7 ff.) 1734-ben meghalt Johann Liborius Zimmermann teológiaprofesszor22. Halála után az egyetem figyelme Baumgartenre irányult. Baumgarten oktatóként először az 1734–1735-ös téli szemeszter órarendjében szerepel, noha soha nem szerzett magister legens23 fokozatot (Schloemann 1973: 36). Baumgarten Roloff közbenjárására lett professzor; apja barátja beszámolt a királynak Baumgarten kivételes műveltségéről (Semler 1758: 98). Baumgarten teológiai előadásai, akárcsak prédikációi, igen népszerűek voltak. Számos forrás szerint 300–400 diák hallgatta Baumgarten előadásait. Naponta tartott előadásokat és disputákat vezetett. Figyelme Wolff filozófiája felé fordult, amelyet több hallei professzor is ellenzett, köztük Gotthilf August Francke és Joachim Lange24. Wolffot az ellenállás ellenére meghívták Halléba. Nagyon érdekes olvasni a leveleket, amelyekben a kollégák élesen vitatkoznak és bírálják egymást. Az alábbiakban Baumgarten válasza olvasható disszertációs témavezetőjének, Christian Benedikt Michaelisnek25, amelyet 1735 szeptemberében írt, vagyis kilenc évvel később 22 Johann Liborius Zimmermann (1702. november 14., Wernigerode – 1734. április 2., Halle) Jénában tanult, teológus volt, pietizmust vallott, de a Wolff-féle filozófia is érdekelte. 1731-től a Hallei Egyetem teológiaprofesszora volt (Jacobs 1898: 121–226; Wundt 1932). 23 A magister legens fokozatot csak nyilvános disputa után lehetett megszerezni, amely feljogosított az egyetemi előadások tartására. 24 Joachim Lange (1670. október 28., Gardelegen – 1744. május 7., Halle), orientalista és teológus. Korán megismerkedett August Hermann Franckéval, Erfurtban, Halléban és Berlinben tanult. Kiválóan tudott héberül. 1717-ben a Hallei Egyetem teológiai doktora lett, és Halléban telepedett le. Az egyetem prorektora is volt. Lange vitatott pietista volt. Ismertek Christian Wolff-fal folytatott ideológiai nézeteltérései. 25 Christian Benedikt Michaelis (1680. január 26., Ellrich – 1764. február 22., Halle) német orientalista és evangélikus teológus volt. Korán megtanult eredeti nyelven olvasni a Bibliát; 1715-ben a Hallei Egyetem filozófiaprofesszora és a könyvtár felügyelője lett. 1731-ben már a Hallei Egyetem teológiaprofesszora volt, 1738-tól pedig a keleti nyelvek (orientalisztika) professzora is. Az Ószövetséget kutatta, és a diákok nagyon szerették. Az egyetem prorektora is volt. Straipsniai / Articles 275 GRASILDA BLAŽIENĖ 5. ÁBRA. Siegmund Jakob Baumgarten 1735. szeptemberi levele Christian Benedikt Michaelishez, a Hallei Egyetem levéltárából (UA Halle: Rep. 27 Nr. 1044) évvel a disszertáció megvédése után. Michaelis abban az évben a Teológiai Kar dékánja volt, ezt a megszólítás is jelzi: Tisztelt dékán úr (Venerande Dom. Decane). A levél tartalmából kiderül, hogy Baumgarten már egy másik irányzatot képvisel. Peter Schicketanz (2001: 113, 2005: 238, lásd még Roeber 2005: 754) szavaival élve Baumgarten művei – a Semler által 1759–1760-ban kiadott, háromkötetes Evangelische Glaubenslehre („Evangélikus hittan”), valamint az Unterricht vom rechtmäßigen Verhalten eines Christen oder Theologische Moral („Tanítás a keresztény helyes magatartásáról, avagy teológiai erkölcstan”) (1738) – a wolffi filozófia és a pietizmus szintéziseként értelmezhetők. Meg kell jegyezni, hogy a korábbi dékánok és G. A. Francke bírálták Baumgarten teológiai erkölcstanát. 276 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną Lange 1744-ben bekövetkezett halála után – aki népszerűsége és Wolff iránti rokonszenve miatt teljes szívéből nem kedvelte Baumgartent – Baumgarten lett a Teológiai Szeminárium igazgatója. Jótékonyságáról volt ismert: pénzzel segítette a szegény diákokat, és nem kért díjat az előadásai látogatásáért. Semler sok érdekes anyagot közöl; törpének (németül Zwerg), Baumgartent pedig óriásnak (németül Riese) nevezi, és hangsúlyozza, hogy Baumgarten doktor állhatatos, hajlíthatatlan követője kíván lenni (németül: „daß ich eyn steter unbiegsamer Anhänger des D[oktor] Baumgartens seyn würde”) (Semler 1782: 5). Semler azt mondta, hogy az emberi tudás teljes egészében az időnek és a változásnak van alávetve, tanítójában mégsem kételkedett. Részletes önéletrajzában Semler meghatóan ír róla, és egyébként mindenütt D. Baumgartennek nevezi: „Mivel még diákként Baumgarten házában laktam, állandó lehetőségem nyílt megismerni D. Baumgarten rendkívül széles körű tudós, különösen történeti olvasottságát; éles elméjét és átható, mintegy legyőzhetetlen ítélőképességét éppoly feltűnőnek és bizonyosnak találtam, mint szinte mindig egyforma lelkiállapotát, szeretetteljes kíméletességét és nyugodt, barátságos magatartását, amely a társas érintkezés minden formájában megmutatkozott” („Ich hatte, da ich noch als Student im Baumgartenschen Hause wonete, unaufhörliche Gelegenheit, die ganz ausgebreitete gelerte, und zumal historische Belesenheit des D. Baumgartens kennen zu lernen; seine Scharffsinnigkeit und eindringende, gleichsam unbesiegliche Urtheilskraft, war mir so eben auffalend gros und gewis worden, als seine fast gleichförmige Gemütsfassung, liebreiche Schonung, und ruhige freundliche Mine, in allen Arten des Umganges.“) (Semler 1782: 8). 1748–1749-ben Baumgarten prorektor és a Berlini Királyi Tudományos Akadémia tagja lett. Külföldi tudósok utaztak Halléba, külföldi egyetemek pedig professzori állásra hívták (Schloemann 1973: 50–51). Baumgarten igen termékeny tudós volt. Nyomtatásban megjelent műveinek jegyzéke 214 tételt tartalmaz. Vezetése alatt 87 disszertációt védtek meg (Schloemann 1974: 245–279). Baumgarten könyvtáráról is híres volt, amely felülmúlta az egyetemi könyvtár állományát. Könyveinek egy részét apja könyvtárából örökölte, amelyen osztoznia kellett testvéreivel; a többi könyvet úgy vásárolta meg, hogy sok mindenről lemondott, ami talán saját maga és családja életét könnyebbé tehette volna (Schloemann 1974: 51–52). Baumgarten nemcsak teológus volt. Történelemmel és irodalommal foglalkozott, és kiválóan értett a könyvekhez. Egyedülálló könyvtárának köszönhetően a német és külföldi irodalom kivételes szakértőjévé vált. 1748-ban Baumgarten könyvtáráról kezdett tájékoztatni a nyilvánosságot: nyolc kötetet írt róla, „Egy hallei könyvtár hírei” címmel (Nachrichten von einer Hallischen Bibliothek). A műből összesen 4479 oldal jelent meg. Nem szabad megfeledkezni 16 kötetes „Általános világtörténetéről” sem (Allgemeine Welthistorie), amely angol változat alapján készült, 1752-től pedig megjelent a „Hírek a Straipsniai / Articles 277 GRASILDA BLAŽIENĖ különös könyvekről” (Nachrichten von merkwürdigen Büchern) című, 12 kötetes sorozat. Összesen 7777 oldal jelent meg. Az utolsó kötet Baumgarten halála után látott napvilágot. Ebben Semler előszava jelent meg. Baumgarten a kilencedik kötetben a litván Bibliáról és más litván vallási könyvekről ír (Baumgarten 1756: 377–380; Doering 1831: 55–65). Baumgarten könyvtárában hatalmas biblia- és régi nyomtatványgyűjtemény, sok kézirat és levél, valamint orientalista művek voltak. Az 1765–1767-es árverési katalógus, a Bibliothecae Baumgartenianae 22 308 tételt tartalmaz. Mivel a könyvtárban számos kolligátum volt, a könyvek száma jóval nagyobb lehetett. A német nyelvterületen tartott könyvárverések és a magánkönyvtárak katalógusainak repertóriuma megemlíti Baumgarten könyvtárának kiárusítását. A lit. libr. tételek is szerepelnek benne (Loh 2002: 48). A katalógus szerint az árverés három évig tartott, a litván könyveket pedig 1767. április 4-én adták el. Pasak Domo Kauno (1996: 188), velionio įpėdiniai 1765 m. nurodė du spaudinius lietuvių kalba: Naująjį Testamentą (1727) ir Bibliją (1755). Paties Baumgarteno (1756: 377–380) kataloge išsamiai aprašyti abu lietuviški spaudiniai, pastebint, kad Biblija antrą kartą išspausdinta Karaliaučiuje 1755 m., jos numeris Baumgarteno bibliotekoje buvo 2778. 2779 numeriu pažymėtas Naujasis Testamentas, pabrėžiant, kad jis neturėjo nei antraštės, nei įžanginio žodžio, bet palyginęs tą spaudinį su Biblija Baumgartenas nustatė, kad Testamentas parašytas ir lietuvių kalba („so zeiget doch der Augenschein bey angestelter Vergleichung der in der einen 278 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną „az egyes oldalak oszlopában található idegen nyelvű fordítást a fent leírt litván Bibliával, hogy az litván nyelvű legyen”) (Baumgarten 1756: 380). Talán óvatosan feltételezhető, hogy Baumgarten olvasott litvánul, és valamelyest értette is a nyelvet, mivel katalógusában nemcsak a Bibliáról ad részletes leírást, hanem a „Mi Atyánk” imádságot is közli (Baumgarten 1756: 377–381). Hangsúlyozni kell, hogy a Litván Nyelvi Szeminárium könyvtárában szintén volt egy 1727-ben Königsbergben kiadott, litván és német nyelvű Újszövetség (Specht 1935: 45; Bense 1997: 457). Külön kutatás szükséges annak kiderítéséhez, hogy Baumgarten Újszövetség-példánya származhatott-e a Litván Nyelvi Szeminárium könyvtárából. A Hallei Egyetem, amely nemcsak az említett szótár szempontjából fontos, hanem a Litván Nyelvi Szeminárium révén is sokat tett a lituanisztikáért, és ma Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg (MLU) néven ismert, 1817-ben jött létre két egyesült egyetemből: az 1502-ben alapított wittenbergi egyetemből, a Leucorea-ból, valamint az 1694-ben alapított Friedrichs-Universität-ből. A Hallei Egyetemet alapítójáról, III. Frigyes brandenburgi választófejedelemről nevezték el. Az egyetem a pietizmus és a felvilágosodás korának központjává vált. Ebben a tekintetben Németországban nem volt párja. 1933-ban az egyetemet Luther Mártonról nevezték el. Po didžiojo XVIII a. pradžios maro (1709–1711) ištuštėjo Rytų Prūsijos lietuviškos gyvenvietės ir ištisi valsčiai. Prūsijos karalius Friedrichas Wilhelmas I (1713–1740), suvokdamas situaciją, pradėjo rūpintis lietuviškosios Rytų Prūsijos dalies švietimu, o tam reikėjo žmonių, mokančių lietuvių kalbą. Į pagalbą kvietė pietistus. 1718 m. birželio 27 d. potvarkiu karalius įsakė įsteigti Lietuvių kalbos seminarą Karaliaučiuje, o liepos 2 d. parašė Augustui Hermanui Francke’ei, ragindamas pagalvoti apie lietuvių kalbos mokymą Halėje (Citavičiūtė 2004: 38). Lietuvių kalbos seminaras Halėje pradėjo veikti 1727 m. (Specht 1935: 36; Schiller 1994b: 383). Pirmasis mokytojas docentas Johannas Richteris į Halės universiteto metrikas įrašytas 1727 m. rugsėjo 15 d. (Schiller 1994a: 216; Drotvinas 1998: 160). 1728 m. sausio 2 d. studentams skirti nemokami pietūs (Preußisch-littauischer Freytisch) (Specht 1935: 38; Schiller 1994b: 383; Drotvinas 1998: 160). Į Halę pradėjo keliauti lietuviškos knygos iš Rytų Prūsijos, o nuo 1729 m. lietuviškos knygos pradėtos spausdinti ir pačioje Halėje. Vis dėlto studentų skaičius mažėjo, ir 1740 m. seminaras nustojo egzistuoti. Tačiau pėdsaką Halės universiteto istorijoje jis paliko, kaip ir lietuviškos knygos istorijoje. Kalbamasis žodynas galbūt galėjo būti parašytas Halėje, nors iš vandenženklų Lemeškinas (2012: 52–53) nustatė, kad rankraščio popierius gamintas Rytų Prūsijoje 1683–1712 m., tad ir žodynas turėjo būti parengtas ten (žr. Triškaitė 2014: 294). Bet popierius galėjo būti saugomas sandėliuose, jis galėjo būti atgabentas ir į Halę, kai mieste radosi sąlytis su Rytų Prūsija per Lietuvių kalbos seminarą. Jo autorius arba perrašytojas galėjo būti įkvėptas Halės universiteto idėjų. Vien Baumgarteno darbai ir aistra knygoms, rašytam žodžiui Straipsniai / Articles 279 GRASILDA BLAŽIENĖ sokat jelenthetett egy olyan ember számára, akinek célja a nyelv gondozása és ápolása volt, és aki a nyelv elsajátításához és megértéséhez szükséges eszközöket — ez esetben egy szótárt — kívánt létrehozni; a szerzőség kérdését azonban még tisztázni kell. A szótár újbóli felfedezése után a proveniencia ismét igen fontossá vált, mivel megnevezte a szerzőt és a tulajdonost. Ennek alapján kezdtek olyan tényeket keresni, amelyek alátámasztják, hogy az adományozási bejegyzés adatai helytállóak. Fontossá vált annak tisztázása is, hogy ki írta magát a provenienciát. E célból Baumgarten autográfjait vették igénybe, amelyeket a Hallei Martin Luther Egyetem levéltárában (Archiv der Martin-Luther-Universität zu Halle), a Halle–Wittenbergi Martin Luther Egyetem és Szász-Anhalt Tartományi Könyvtárában (Martin-Luther Universität Halle-Wittenberg, Universitäts- u. Landesbibliothek Sachsen-Anhalt), valamint a hallei Francke Alapítványok levéltárában (Archiv der Franckeschen Stiftungen) találtak. Halleban kevés Baumgarten-autográf maradt fenn. A Hallei Egyetem iratai között feljegyzések, kéziratának töredékei és latin, illetve német nyelven írt levelek találhatók. A Francke Alapítványok levéltára 13 autográfot őriz. Ezek feljegyzések, kollégáknak írt közös levelekbe tett bejegyzések, két levél Christian Friedrich Pressiernek (Bressier), egy Gotthilf August Franckénak, valamint egy 1728–1754 között írt, 136 oldalas kézirat. A megtalált autográfok, mint a leghitelesebb közvetlen források (Subačius 2001: 87), alkalmasak az íráskép összehasonlítására. Ebben az esetben a levelek tartalma akkor lenne érdekes, ha az általunk vizsgált kérdésekről, Baumgarten J. H. Lysijusszal, Haackkal és a Litván Nyelvi Szemináriummal való kapcsolatairól szólnának. Birutė Triškaitė a Francke Alapítványok levéltárában a Litván Nyelvi Szeminárium nyomait kutatva rátalált Friedrich Preuβ (1705, Königsberg – 1733. július 5., Pilkalnis; 1729. június 13-án iratkozott be a Litván Nyelvi Szemináriumba, és a bejegyzés szerint 1719–1733 között a pilkalnisi templom lelkésze volt) (Schiller 1994a: 215) levelére, amelyet 1733. február 5-én írt Gotthilf August Franckénak. A levél utolsó oldalán a szerző Baumgarten professzornak is üdvözletét küldi, ami azt jelenti, hogy ismerte Baumgartent, aki kapcsolatban állt a szeminárium hallgatóival. Remélhető, hogy Halle és Berlin levéltáraiban további utalások is találhatók ilyen kapcsolatokra. Baumgarten több alkalommal a kar dékánja is volt. Erről tanúskodik a Teológiai Kar hallgatóinak 1738-ban maga Baumgarten dékán („Sigism. Jac. Baumgarten”) által írt névsora, amelyben kollégái, Lange, Michaelis és Knapp professzorok is szerepelnek26 (6. ábra), valamint az 1753-as levél (7. ábra). Az íráskép vizsgálatához a Francke Alapítványok levéltárából (Franckesche Stiftungen) származó további két dokumentum is hasznos lehet. 26 Johannes Georg Knapp (1705. december 25., Öhringen – 1771. július 30., Halle) teológus, pietista és a Hallei Egyetem teológiaprofesszora volt. 280 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną 6. ÁBRA. Siegmund Jakob Baumgarten bejegyzése a Hallei Egyetem hallgatói anyakönyvében, a Hallei Egyetem levéltárában őrzött példányban (UA Halle: Rep 27 Nr. 1203). 7. ÁBRA. Részlet Siegmund Jakob Baumgarten dékán 1753. június 12-én latinul írt leveléből (Martin Luther Universität Halle-Wittenberg Universitäts- u. Landesbibliothek Sachsen-Anhalt, Ym 169 (1)) Straipsniai / Articles 281 GRASILDA BLAŽIENĖ 8. ÁBRA. Részlet Siegmund Jakob Baumgarten Christian Friedrich Bressiernek írt, 1735-ös leveléből27 (Halle, Franckesche Stiftungen: AFSt/M I B 17: 35) 9. ÁBRA. Siegmund Jakob Baumgarten feljegyzése az adományról, vagyis a missziós adomány továbbításáról, 1754. november 26-án írva (Halle, Franckesche Stiftungen: AFSt/M 3 H 45: 108) Az adományozási bejegyzés és Baumgarten autográfjainak értékelése alapján nem tűnik úgy, hogy az eredetmegjelölés szerzője Baumgarten lett volna. Például az adományozási bejegyzésben Baumgarten neve fölött valószínűleg tintafolt látható. Baumgarten kézirataiban nem figyeltem meg ilyen foltokat, noha a tollhasználat intenzitásának több jele is van. Az adományozási bejegyzést írta 27 Christian Friedrich Pressier, vagy Bressier, ahogyan a Francke-intézmények levéltárának online katalógusa feltünteti (1697. július 26., Perleberg – 1738. február 15., Tranquebar), a hallei egyetemen tanult teológiát. Nézeteinek megváltoztatása után a hallei pedagógiumban dolgozott, majd misszionárius lett (http://192.124.243.55/cgi-bin/dhm.pl?x=u&t_show=x&wertreg=PER&wert=pressier%2C+christian+friedrich+++BIOGRAFIE&reccheck=,26302) (Megtekintve: 2014. 04. 03.). A trankebari misszióról bővebben lásd Aleknavičienė 2001: 195–198. 282 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną gótikus kurzív írással, az első két szó pedig a feltételezett szótárszerzőről humanista latin írással. Baumgarten autográfjai szintén nem egyetlen írással, hanem két írástípussal készültek: gótikus kurzívval és humanista latin írással (lásd Triškaitė 2012: 139–140)28. Az összehasonlításhoz kiválasztott autográfok az élet különböző időszakaiból származnak, mivel az adományozási bejegyzés dátuma ismeretlen. Egyes betűket, valamint egyes szavak írásképét hasonlítjuk össze. Egyelőre nem sikerült az autográfokban megtalálni az eredetmegjelölésben szereplő összes szót, de még lehet keresni őket, bár nem valószínű, hogy alapvetően megváltoztatnák azt a véleményt, hogy az adományozási bejegyzés bemutatott példái és Baumgarten autográfjai bizonyosan nem ugyanattól a kéztől származnak. A kézírásjegyek (Kurapka és mások 1998: 202) alapvetően különböznek. Az aláírás szerzőjének azonosításához bemutatjuk testvéreinek, Alexander Gottliebnek és Nathanaelnek az autográfjait is; a szerző véleménye szerint ezek azt mutatják, hogy ők sem írták alá az adományozási bejegyzést, mivel eltér a betűk összekapcsolása és az írásszakértők által leírt más jegyek is (Kurapka és mások 1998: 206ff.) 1 T Á B L A. A kora újkor gótikus és humanista írása (betűk és szavak) az adományozási bejegyzésben, valamint Siegmund Jakob Baumgarten és testvérei, Alexander Gottlieb Baumgarten és Nathanael Baumgarten autográfjaiban (a kézírás sajátosságainak kiemelése érdekében nagyítva) Az adományozási bejegyzés kézírása Baumgarten autográfjai A Ha D[ono] d[edit] Prediger zu Halle A szerző őszinte köszönetét fejezi ki dr. Birutė Triškaitei a 2012. novemberi hallei levéltári munka során nyújtott lelki és fizikai segítségért.28 Straipsniai / Articles 283 GRASILDA BLAŽIENĖ Az adományozási bejegyzés kézírása Baumgarten autográfjai ſoll, ſollen, ſolt[en], ſolte auf Waißenhauſe ſeÿn Baum-garten (1724–1754) Broliū autográfjai 1730–1731 284 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną Kétségtelen, hogy további, részletesebb írásképelemzésekre lenne szükség. Halle városában még kutatni kellene, hogy Baumgarten környezetéből származó személyek kézírásmintáira bukkanjunk. Ezekből valóban meglehetősen sokat tanulmányoztak, de a szem nem akadt olyan kézírásra, amely legalább hasonlított volna a provenienciabejegyzés szövegéhez. Baumgartenhez mégis Semler állt a legközelebb, aki bibliográfiai emléket is állított tanítójának. Autográfjait még meg kell vizsgálni, az első vizsgálatok azonban több különbséget mutattak, mint hasonlóságot. Elképzelhető, hogy a provenienciabejegyzés szerzője Baumgarten számos elkötelezett tanítványának valamelyike volt. Másfelől a tanítványokon kívül Baumgarten testvérei vagy gyermekei is beírhatták a provenienciabejegyzést a prágai szótár előzéklapjára. Baumgarten 1734. május 13-án feleségül vette az 1712. április 16-án született Henriette Elenore von Bomsdorfot. Ő Philipp Wilhelm von Bomsdorf királyi lengyel és választófejedelmi szász ezredes lánya volt, és túlélte férjét. Semler (1758: 108) nagy melegséggel írt róla mint férje halála után hátramaradt, gyászoló özvegyről („jeßige nachgelassene betrübte Frau Witwe”)29. Öt gyermekük született: Christian Henrietta (született 1736. május 31-én), Maria Elenora (született 1738. június 7-én), Siegismund Heinrich (született 1740. február 2-án), Charlotte’e Wilhelmine’e (született 1743. január 26-án) és Friedrich Jakob (született 1745. július 24-én) (Semler 1758: 108–109). Feltehető, hogy a könyveket az aukcióra a fiai vihették. Apjuk halálakor valamennyi gyermek életben volt, és Semler nekrológja szerint elvesztették páratlan apjukat: „[...] einen unvergleichlichen Vater nun verloren haben“ (Semler 1758: 108). Apjuk halálakor a fiúk 14 és 9 évesek voltak, az 1765-ben kezdődő aukció idején pedig 25 és 20 évesek. 1765-ben a könyvtár ügyeit a lányok vagy férjeik is intézhették. Felmerül a kérdés, hogy a család nem kérte-e segítségül Baumgarten nagy műveltségű és a könyvekhez, valamint a könyvtár kezeléséhez kiválóan értő testvéreit, Alexander Gottliebet és Nathanaelt. Ezeket a kérdéseket még kutatni kell. A gyermekekre vonatkozó adatokat is fel kell kutatni, akárcsak a kézírásmintáikat. Még alaposabban kell keresni Baumgarten kollégáinak és tanítványainak, esetleg a Litván Nyelvi Szeminárium hallgatóinak autográfjait. Halléban mindössze két autográfot sikerült találni Baumgarten őt túlélő testvéreitől, Alexander Gottliebtől és Nathanaeltől. A donációs bejegyzés szerzőjének kérdése tehát még alapvető vizsgálatot igényel. Baumgarten végtelen szorgalmát és igyekezetét tekintve nehéz elhinni, hogy ne jelölte volna meg valamiképpen a megszerzett kéziratokat, másfelől viszont nem tudni, mikor került birtokába ez a kézirat. Mint ismeretes, Baumgarten súlyosan szenvedett köszvényben és kézköszvényben (Semler 1758: 116). Ez a betegség a sók ízületekben való lerakódásával és erős fájdalommal jár (MTŽ 1980: 100, 447; Ferlinz 2012: 123 ff.), és megakadályozhatta abban, hogy… 29 Az internetes források szerint Henriette Eleonore Baumgarten 1745-ben halt meg (https://portal.dnb.de/opac.htm?method=simpleSearch&cqlMode=true&query=idn%3D1014348714) (Megtekintve: 2014. 12. 10.). Semler (1758: 108) azt írja, hogy Henriette Eleonore egyetlen nővére, Christiane Eleonore 1727. április 17-én a híres orvos, Johann Junker (1679. december 23., Londorf – 1759. október 25., Halle) harmadik felesége lett. Straipsniai / Articles 285 GRASILDA BLAŽIENĖ …írást, ezért teljesen meggyőzőnek tűnik az a feltevés, hogy valaki más írta be. Így most nem lehet bizonyítani, hogy Siegmund Jakob Baumgarten volt a donációs bejegyzés szerzője. A kutatásból a következő következtetések vonhatók le: 1) A hallei egyetemen oktató Lysius felkelthette Baumgarten érdeklődését a litván nyelv és a litván vonatkozású irodalom iránt; 2) nagyon valószínű, hogy Baumgarten személyesen ismerte Haackot és a Litván Nyelvi Szeminárium hallgatóit, hiszen maga is tanított a szemináriumban; 3) a levéltárakban talált Baumgarten-autográfok alapján arra lehet következtetni, hogy a donációs bejegyzés nem az ő kezétől származik. ŠALTINIAI Baumgarten Alexander Gottlieb 1730: Įrašas Halės universiteto metrikose; UA Halle: Rep. 46, Nr. 3 (1724–1741). Baumgarten Nathanael 1731: Įrašas Halės universiteto metrikose; UA Halle: Rep. 46, Nr. 3 (1724–1741). Baumgarten Siegmund Jacob 1724: Įrašas Halės universiteto metrikose; UA Halle: Rep. 46, Nr. 2 (1714–1724). Baumgarten Siegmund Jacob 1735: Laiškas Christianui Benedictui Michaelis UA Halle: Rep. 27 Nr. 1044. Baumgarten Siegmund Jacob 1735: Laiškas Christianui Friedrichui Bressier, Halle, Franckesche Stiftungen: AFSt/M I B 17: 35. Baumgarten Siegmund Jacob 1738: Įrašas Halės universiteto studentų registre, UA Halle: Rep 27 Nr. 1203. Baumgarten Siegmund Jacob 1753: Laiškas lotynų kalba. Martin Luther Univer-sität Halle-Wittenberg Universitäts- u. Landesbibliothek Sachsen-Anhalt, Ym 169 (1). Baumgarten Siegmund Jacob 1754: Raštelis apie auką, t. y. apie misijos aukos persiuntimą. Halle, Franckesche Stiftungen: AFSt/M 3 H 45: 108. LITERATŪRA Aleknavičienė Ona 2001a: Die Reste des verschollenen Königsberger Exemplars des handschriftlichen Lysius-Katechismus (1719). – Linguistica Baltica 9, 271–292. Aleknavičienė Ona 2001b: Henricho Lyzijaus laiškas Augustui Hermannui Francke’i. – Archivum Lithuanicum 3, 187–206. Aleknavičienė Ona 2005: Henrich Lysius’ Missionsarbeit in Preußisch-Litauen nach seinen Briefen an August Hermann Francke. – Interdisziplinäre Pietismusforschungen. Beiträge zum Ersten Internationalen Kongress für Pietismusforschung 2001. Hrsg. Von Udo Sträter in Verbindung mit Hartmut Lehmann, Thomas Müller-Bahlke und Johannes Wall- 286 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną mann. Hallesche Forschungen 17/2. Tübingen: Verlag der Franckeschen Stiftungen Halle im Max Niemeyer Verlag, 675–688. A r n o l d t D a n i e l H e i n r i c h 1746: Ausführliche und mit Urkunden versehene Historie der Königsbergischen Universität. Königsberg in Preußen: Hartung. B a u m g a r t e n J a k o b S i e g m u n d 1748–1752: Nachrichten von einer hallischen Bibliothek. Bd. 1–8. Halle: bei Johann Justinus Gebauer. B a u m g a r t e n J a k o b S i e g m u n d 1752–1758: Nachrichten von merkwürdigen Büchern. Bd. 1–12. Halle: bei Johann Justinus Gebauer. B e n s e G e r t r u d 1997: Kėlos Nobažnos Giesmes. Zum litauischen evangelischen Kirchenlied im 18. Jahrhundert. – Europa in der Frühen Neuzeit. Festschrift für Günter Mühlpfordt. Bd. 3. Aufbruch zur Moderne. Hrsg. von Erich Donnert. Weimar, Köln, Wien: Böhlau Verlag, 447–459. B i r ž i š k a V a c l o v a s 1963 (1990): Aleksandrynas: Senųjų lietuvių rašytojų, rašiusių prieš 1856 m., biografijos, bibliografijos ir biobibliografijos 2: XVIII–XIX amžiai. Čikaga: JAV LB Kultūros fondas. Antrasis fotografuotinis leidimas. Vilnius: Lietuvos kultūros fondas. B l a ž i e n ė G r a s i l d a, T r u m p a E d m u n d a s, G e l u m b e c k a i t ė J o l a n t a, A d a m o n y t ė V e r o n i k a 2013: Interaktyvus Rytų Prūsijos žemėlapis. Prieiga internete http://prusija.lki.lt/. B ü s c h i n g A n t o n F r i e d r i c h 1783: Beyträge zu der Lebensgeschichte denkwürdiger Personen insonderheit gelehrter Männer. Bd. 1. Halle: verleget von sel. Joh. Jac. Curts Witwe. C i t a v i č i ū t ė L i u c i j a 2004: Karaliaučiaus universiteto Lietuvių kalbos seminaras. Istorija ir reikšmė lietuvių kultūrai. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. DBE 2005 – Deutsche biographische Enzyklopädie. 2. überarbeitete und erweiterte Ausgabe. Bd. 1. Aachen – Bran­iß, hrsg. von Rudolf Vierhaus. München: K.G. Saur. D o e r i n g H e i n r i c h 1831: Die Gelehrten Theologen Deutschlands im achtzehnten und neunzehnten Jahrhundert. Nach ihrem Leben und Werken klargestellt von Dr. Heinrich Doering. Bd. 1. A–B. Orla: bei Johann Karl Gottfried Wagner. D r o t v i n a s V i n c e n t a s 1998: Das Seminarium Lituanicum an der Universität Halle (1727–1740 in seinem Einfluß auf die Herausbildung der litauischen Philologie. – Hallesche Forschungen. Bd. 1. Halle und Osteuropa. Zur europäischen Ausstrahlung des hallischen Pietismus. Hrsg. von Johannes Wallmann und Udo Sträter. Tübingen: Verlag der Franckeschen Stiftungen Halle im Max Niemeyer Verlag, 157–171. EE 2010 – Estetikos enciklopedija. Sudarytojas, rengėjas ir mokslinis redaktorius Juozas Mureika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. E h r h a r d t - R e i n S u s a n n e 1996: Zwischen Glaubenslehre und Vernunftwahrheit. Natur und Schöpfung bei Hallischen Theologen des 18. Jahrhunderts. Physikotheologie im historischen Kontext. Bd. 3. Hrsg. von Manfred Büttner Münster: LIT. Straipsniai / Articles 287 GRASILDA BLAŽIENĖ Ferlinz Rudolf 2012: Vidaus ligų diferencinė diagnozė. Vilnius: Medicinos tyrimų ir konsultacijų centras GEROMEDA. Geitler Leopold 1875: Litauische Studien. Auswahl aus den ältesten denkmälern, dialectische beispiele, lexikalische und sprachwissenschaftliche beiträge von. Dr. Leopold Geitler. Prag: Mourek. Hirsch Emanuel 1968: Geschichte der neuern evangelischen Theologie im Zusammenhang des europäischen Denkens. Bd. 2. Gütersloh: Verlagshaus Gerd Mohn. Hoffbauer Johann Christian 1805: Geschichte der Universtät Halle bis zum Jahre 1805. Halle: Schimmelpfennig. HR 1998 – Religion in Geschichte und Gegenwart. Handwörterbuch und Religionswissenschaft. Vierte, völlig neu bearbeitet Auflage, hrsg. von Hans Dieter Betz, Don S. Browning, Bernd Janowski, Eberhard Jüngel. Bd 1. A–B. Tübingen: Mohr Siebeck. Jacobs Eduard 1898: Johann Liborius Zimmermann und die pietistische Bewegung in Wernigerode. – Zeitschrift des Harz-Vereins für Geschichte und Altertumskunde 31, 121–226. Kaunas Domas 1996: Mažosios Lietuvos knyga. Lietuviškos knygos raida 1547–1940. Vilnius: Baltos lankos. Kurapka E[g idijus], Malevski H[endryk], Palskys E[ugenijus], Kuklianskis S[amuelis] 1998: Kriminalistikos technikos pagrindai. Vilnius: Eugrimas. Lemeškin Ilja 2012: Friedrichui Wilhelmui Haackui priskiriamas Prahos rankraštinis vokiečių–lietuvių kalbų žodynas. – Mažoji Lietuva; paribio kultūros tyrimai. Kalbų ir kultūrų sankirtos archyvai. Vilnius: Europos kalbų ir kultūrų dialogo tyrėjų asociacija EKKDTA, 31–58. Lemeškin Ilja 2013: Prahos vokiečių–lietuvių rankraštinio žodyno autorystės klausimu. – Acta Linguistica Lithuanica 69, 269–279. Lessing Gotthold Ephraim 1759: Briefe die neueste Literatur betreffend. Dreiunddreissigster Brief. Den 19. April 1759. – Lessings Werke in fünf Bänden. Dritter Band. Berlin und Weimar: Aufbau-Verlag, S. 96–99. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, 1941–2002; elektroninis variantas. Redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete www.lkz.lt. Loh Gerhard 2002: Verzeichnis der Kataloge von Buchauktionen und Privatbibliotheken aus dem deutschsprachigen Raum. Teil 3: 1761–1780. Leipzig: v. Lysius Heinrich Johann 1993: Mažasis Katekizmas. Pagal Berlyno rankraštį parengė Pietro U. Dini. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. [Meier Georg Friedrich] 1763: Alexander Gottlieb Baumgartens Leben, beschrieben von Georg Friedrich Meier. Halle im Magdeburgischen: verleget von Carl Hermann Hemmerde. 288 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną MTŽ 1980 – Astrauskas Vytautas, Bizulevičius Stasys, Pavilonis Salezijus, Vaitilavičius Adomas, Vileišis Aleksandras. Medicinos terminų žodynas. Vilnius: Mokslas. Netz Johann Christoph 1745: Des Apostels Pauli abgenöthigtes öffentliche Bekenntniß, vor denen Theßalonichern, von seinem geführten Amte und Wandel aus den Worten des ersten Briefes an die Theßalonicher, im andern Capittel, v. 3.4.5. bey dem Hochverdienten Ehren-Gedächtniß Welches dem Weyland Hochehrwürdigen, in GOTT andächtigen und Hochgelahrten Herrn Johann Heinrich Lysio, Der H. Schrifft Hochberühmten DOCTORI, bey der Löblichen Königsbergischen Academie Hochmeritirten PROFESSORI, Hochverordneten Consistorial=Rath, PASTORI der Löbenichtschen Pfarr=Kirche, wie auch Inspectori der Löbenichtschen Schule und Jüdischen Synagogae, Nachdem Derselbe den 29. Martii dieses 1745. Jahres in dem 41. Jahr, Seines rühmlich geführten priesterlichen Lebens und Wandels, sanft und selig in dem Herrn entschlafen, und darauf den 9. April in hiesiger Pfarr=Kirche beerdiget worden, an demselben betrübten Begräbniß=Tage vorgestellet von Johann Christoph Neß, Diacono bey derselben Pfarr=Kirche. Königsberg: gedruckt bey Martin Eberhard Dorn, Königl. Privil. Buchdrucker. Poppe Benhard 1907: Alexander Gottlieb Baumgarten. Seine Bedeutung und Stellung in der Leibnitz-Wolffischen Philosophie und seine Bedeutung zu Kant. Nebst Veröffentlichung einer bisher unbekannten Handschrift der Ästhetik Baumgartens. Inaugural – Dissertation zur Erlangung der Doktorwürde der Hohen Philosophischen und Naturwissenschaftlichen Fakultät der Universität Münster in Westfallen vorgelegt von Bernhard Poppe aus Lauer. Borna-Leipzig: Buchdruckerei Robert Noske. RETK 1971 – Realencyklopädie für protestantische Theologie und Kirche. Begründet von J.J. Herzog. In dritter verbesserter und vermehrter Auflage unter Mitwirkung vieler Theologen und anderer Gelehrten hrsg. von. D. Albert Hauck Professor in Leipzig. Zweiter Band. Arethas von Cäsarea – Bibeltext des AT. Unveränderter Nachdruck der 1896–1913 bei der J. C. Hinrichs’schen Buchhandlung in Leipzig herausgegebenen Ausgabe. Graz: Akademischer Druck- u. Verlagsanstalt. Roebber Gregg A. 2005: Pietists and the Orders of Creation. Interdisziplinäre Pietismusforschungen. Beiträge zum Ersten Internationalen Kongress für Pietismusforschung 2001. Hrsg. Von Udo Sträter in Verbindung mit Hartmut Lehmann, Thomas Müller-Bahlke und Johannes Wallmann. Hallesche Forschungen 17/2. Tübingen: Verlag der Franckeschen Stiftungen Halle im Max Niemeyer Verlag, 747–758. Schicketanz Peter 2001: Der Pietismus von 1676 bis 1800. – Kirchengeschichte in Einzeldarstellungen III/1. Hrsg.: Ulrich Gäbler, Gert Haendler und Joachim Rogge. Leipzig: Evangelische Verlagsanstalt. Schicketanz Peter 2005: Das Miteinander von Pietismus und Aufklärung in Halle. – Interdisziplinäre Pietismusforschungen. Beiträge zum Ersten Internationalen Kongress für Pietismusforschung 2001. Hrsg. Von Udo Sträter in Verbindung mit Hartmut Lehmann, Thomas Müller-Bahlke und Johannes Wallmann. Hallesche Forschungen, Bd. 17/1. Tübingen: Verlag der Franckeschen Stiftungen Halle im Max Niemeyer Verlag, 235–242. Straipsniai / Articles 289 GRASILDA BLAŽIENĖ Schiller Christiane 1994a: Das Litauische Seminar in Halle (1727–1740) und seine Mitglieder. Auf Spurensuche. – Acta Baltica 32, 195–223. Schiller Christiane 1994b: Die Litauischen Seminare in Königsberg und Halle. Eine Bilanz. – Nordost-Archiv. NF Bd. III, 375–392. Schloemann Martin 1973: Siegmund Jacob Baumgarten. System und Geschichte in der Theologie des Übergangs zum Neoprotestantismus. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Semler Johann Salomon 1758: Ehrengedächtnis des weiland Hochwürdigen und Hochgelarten Herrn Siegmund Jacob Baumgartens, des heil. Schrift Doctors, ordentlichen öffentlichen Lehrers auf der königlichen preußischen Friedrichsuniversität, des königlichen Seminarii Directors, Ephori der königlichen Freitische, der königlichen Academie der Wissenschaften zu Berlin Mitglied, auch der teutschen Gesellschaft zu Jena, gesamelt von D. Johann Salomon Semler. Halle: bey Johann Justinus Gebauer. Semler Johann Salomon 1758: Vorrede vom 4. 4. 1758 (nicht paginiert), 6 S. – Baumgarten Jakob Siegmund 1758. Nachrichten von merkwürdigen Büchern. Zwölfter Band, welcher die vollständigen Register über alle Bände sowohl dieser als auch der Nachrichten von einer hallischen Bibliothek enthält. Halle: bey Johann Justinus Gebauer, 424 S. Semler Johann Salomon 1781–1782: Lebensbeschreibung von ihm selbst abgefasst. Erster Theil. Zweiter Theil. Halle: bei Johannn Justinus Gebauer. Specht Franz 1935: Das Litauische Seminar an der Universität Halle. – Archivum Philologicum 5, 36–53. Subačius Paulius 2001: Tekstologija: Teorijos ir praktikos gairės. Vilnius: Aidai. Triškaitė Birutė 2012: Friedricho Selle’o prierašai rankraštiniame žodyne Clavis Germanico-Lithuana. – Archivum Lithuanicum 14, 129–154. Triškaitė Birutė 2014: Ar Frydrichas Vilhelmas Hakas – vadinamojo Prahos rankraštinio žodyno autorius? Acta Linguistica Lithuanica 71, 292–317. Wundt Max 1932: Die Philosophie an der Universität Jena in ihrem geschichtlichen Verlaufe dargestellt. – Zeitschrift des Vereins für thüringische Geschichte und Altertumskunde. NF.15 Beiheft, Heft 4. Zubaitienė Vilma 2012: Frydrichas Vilhelmas Hakas. Vocabularium Litthvanico-Germanicum, et Germanico-Litthvanicum... nebst einem Anhang einer kurzgefassten Litthauischen Grammatic (1730) 2. Studija, indeksai, rodyklės. Parengė Vilma Zubaitienė. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Interneto resursai: http://www.baumgarten-alexander-gottlieb.de/leben/#meier http://www.deutsche-biographie.de/sfz80023.html http://www.deutsche-biographie.de/sfz16793.html 290 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną http://www.heiligenlexikon.de/BiographienA/August_Hermann_Francke.html http://www.deutsche-biographie.de/sfz26004.html http://192.124.243.55/cgi-in/dhm.pl?x=u&t_show=x&wertreg=PER&wert=pressier%2C+christian+friedrich+1++BIOGRAFIE&reccheck=,26302 https://www.google.lt/search?q=Roloff+Berlin+Propst+und+Konsistorialrat&hl=lt&gbv=2&sa=X&as_q=&spell=1&ei=uXexVNq5I8j9UPrYg7AB&ved=0CBAQBSgA http://prusija.lki.lt/ http://www.manchester.edu/kant/bio/biokon2.htm More on the Prague Manuscript German–Lithuanian Dictionary S U M M A R Y The article originated while implementing the project The Research and Redaction of the Manuscript German–Lithuanian Dictionary Credited to Friedrich Wilhelm Haack (beginning of the 18th century). The author of the article aimed at following the provenience tracks of the first page in search of the author of donation inscription. It was observed while researching that the knowledge about majority of people in the 17th century is not exact and this kind of information was entirely missing in the majority of cases, for example: the children of Siegmund Jakob Baumgarten who could have been the authors of the inscription in line with the apprentices or brothers of the famous scientist August Gotlieb and Nathanael. A certain amount of material was found about Baumgarten environment in Halle and evidentiary connection to Johann Heinrich Lysius who might have inspired Baumgarten’s interest in Lituanistic literature. It is also possible that the interest was raised by the teachers and students of Lithuanian language sessions in the University of Halle and Friedrich Wilhelm Haack himself among them, as the data about Baumgarten’s teaching at the same session when Friedrich Wilhelm Haack had the position of a docent is found. It is still early to state who was the author of the donation inscription. A search of thorough manuscript material is necessary which can lead to no result. However, we already have more information about a person who greatly contributed to science and paid attention to Lithuanian books. Įteikta 2014 m. gruodžio 20 d. GRASILDA BLAŽIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] Straipsniai / Articles 291