Dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną

265 cikk / articles grasiLda bLaŽienė Litván Nyelvi Intézet Kutatási irányok: porosz, illetve balti nyelvek, névtan, a balti nyelvek régi írásbelisége. még egy kicsit a prágai német– litván nyelvi kéziratos szótárról More on the Prague Manuscript a német–litván szótár annotációja A prágai kéziratos német–litván szótár akkor került be a tudományos köztudatba, amikor öt évvel ezelőtt Ilja Lemeškin beszélni kezdett róla. A szótár kutatóit mindenekelőtt magának a kéziratnak a szövege, valamint a szótár szerzősége érdekelte; ez utóbbira a kézirat előzékén található adományozási bejegyzésből következtettek, amely szerzőként „hacke”-t jelölte meg. Ez a bejegyzés azt is sejtetni engedi, hogy a szótár kézirata a hallei egyetem neves professzorának, Siegmund Jakob Baumgartennek a tulajdona lehetett. A hallei levéltárakban összegyűjtött anyag alapján e tanulmány a kézirat tulajdonosának problémáját tárgyalja, hogy megerősítse vagy megcáfolja azt a feltételezést, miszerint a kézirat tulajdonosa az említett Baumgarten lehetett. megjegyzés a prágai német–litván szótár kézirata öt évvel ezelőtt kezdett megjelenni a tudományos forrásokban, miután Ilja Lemeskin beszélt róla. A szótár kutatóit mindenekelőtt magának a kéziratnak a szövege, valamint a szerzőség érdekelte; ezt a kézirat előzéklapján található adományozási feliratból következtették ki, ahol a szerzőt „Hacke”-ként jelölték meg. A felirat arra is utal, hogy a szótár kézirata a hallei egyetem híres professzorának, Siegmund Jakob Baumgartennek a tulajdonában lehetett. Szerzőség, Baumgarten litvánista könyvtára, íráselemzés. Kulcsszavak: prágai német–litván szótár kézirata, adományozási felirat, esMiniai ŽodŽiai: Prahos rankraštinis vokiečių–lietuvių kalbų žodynas, donacijos įrašas, szerzőség, Baumgarten litvánisztikai könyvtára, kézíráselemzés. 266 Acta Linguistica Lithuanica LXXI A hallei egyetem levéltárából származó anyag alapján a grasiLda bLaŽienė tanulmány a kézirat tulajdonjogának kérdését tárgyalja annak megerősítése vagy cáfolata érdekében, hogy a kézirat tulajdonosa a fent említett Baumgarten lehetett. Amikor a Prágai Károly Egyetem baltisztikai szemináriumának spiritus movense, habil. dr. felfedezte e szótárt, világossá vált, hogy Kelet-Poroszország lexikográfiai emlékeinek sora egy újabbal gyarapodott, amelyet feltétlenül kutatni és publikálni kell1. Lemeškinas jó tulajdonsága, hogy valósággal ilja Lemeškinas paskelbė apie friedrichui Wilhelmui haackui priskiriamo Prahozzáragadnak a más szerzők által ki nem adott és nem tárgyalt litvánisztikai és baltisztikai források. A Cseh Köztársaságban őrzött prágai kéziratos német–litván szótárról Leopoldas Geitleris (1847. október 18. – 1885. június 2.), aki rövid információt közölt a baltisták körében jól ismert, 1875-ben Prágában kiadott Litauische Studien című könyvében. Geitler Georg Heinrich nacionalinės bibliotekos rankraščių ir senųjų leidinių skyriuje (signatūra XVi.f.30), atveju Lemeškinas nebuvo pirmeivis. XiX amžiaus antrojoje pusėje šį žodyną vartė Ferdinand Nesselmann 1851-ben kiadott litván–német szótárát három szóval egészítette ki, állítása szerint „aus einem in der prager bibliothek aufbewahrten lit. wörterbuche“ („egy Prága könyvtárában őrzött litván szótárból”): merlė, patupelis és pranaras (Geitler 1875: 96, 103, 104). A Lietuvių kalbos žodyne mindhárom szó szerepel: a merlė ‘dög, tetem’, amelyet Geitler említett könyvéből jegyeztek fel (LkŽe), a patupelis ‘cipősarok’ a korábbi königsbergi levéltár kéziratos szótárából, Msc. 84 4o, Nesselmann szótárából, valamint a prãnaras ‘egyenetlenség, csavarodás, göb a fában’ Geitler könyvéből (LkŽe). Így a szótár kapcsán a kézirat részletes kutatása során egyes kérdéseket mások váltanak fel. vimą Prahos bibliotekoje žinių būta. kyla klausimas, kaip ir kada žodynas atkeliavo į Prahą. apskritai klausimų, susijusių su žodyno autoryste ir savininkais, vis daugėja, Például a Haack feltételezett szerzőségének megcáfolásával egy kérdésre már választ kaptunk, ám felmerül egy másik: ki akkor a szerző? (Lemeškin 2013: 269–279; Triškaitė 2014: 292–317). Már nemegyszer szó esett a XVIII. század közepi provenienciáról is, amely alapján azonosították a prágai szótár szerzőjét és tulajdonosát (Lemeškin 2012: 37, 54–55; 2013: 276–277). A provenienciában szerzőként „Hacke“ van megnevezve, röviden megemlítve, hogy prédikátor volt Litvániában, Halléban tanult, és nyelvtanát a [halle-i] Waisenhaus (lit. „árvaház“) nyomdájában adta ki2. Ezt a provenienciát „Baumgarten“ írta alá, akinek kilétére egyelőre nincs végleges válasz. 1 Bővebben lásd: Lemeškin 2012: 31–58. Ez a cikk a Litván Nyelvi Állami Bizottság által 2012. 04. 02. és 2014. 03. 31. között finanszírozott, „A Friedrich Wilhelm Haacknak tulajdonított kéziratos német–litván szótár (XVIII. század eleje) kutatása és sajtó alá rendezése” című projekt alapján készült (a szerződés száma: k-4/2012). 2 A német szöveget Lemeškin részletesen megvizsgálta, Christiane Schillerrel és Birutė Triškaitėvel konzultálva (Lemeškin 2013: 277). A cikk szerzőjének véleménye szerint e rövid szövegrész értelmezése 2013-ban alakult ki; a cikk szerzőjének célja az volt, hogy a hallei levéltárakban és könyvtárakban megbízható adatokat találjon a provenienciát aláíró személyről: [j.] vagy [d.] Baumgarten4. Ha a D Doctor értelmezendő, akkor a provenienciát maga Baumgarten is beírhatta; ha Dominus, akkor 3 dėl to, kad projekto vykdytojai Lemeškinas ir triškaitė jau iš esmės buvo įsigilinę į tiriamąjį žodyną. 267 straipsniai / articles dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną 1 P a V. Prahoje saugomo žodyno rankraščio proveniencija (1r; nk Čr: XVi.f.30) auctor Hacke. Háborús prédikátor volt Litvániában. kalap ʒu halle ſtudirt. seine sprach= lehre ſoll auf dem Waiſenhauſe gedruckt ſeÿn. dono dedit [j./d.]3 baumgarten. zárójelben az első betű lehetséges változatai szerepelnek – j. vagy d. 4 Figyelemre méltó, hogy Lemeškin 2012-ben így olvasta: „d<edicavit> / d<ominus> / d<octor> / j. baumgarten”, értelmezéstől függetlenül azonban az adományt aláíró Baumgartent a neves hallei professzorral igyekezett kapcsolatba hozni (Lemeškin 2012: 55, 54). 2013-ban a kutató már csak ezt adta meg: „[d.] baumgarten”, hangsúlyozva, hogy a D többféleképpen értelmezhető. Ez a Doctor vagy Dominus ‘úr’ címet, illetve a dono dedit dedicavit utolsó szavának rövidítését jelentheti (Lemeškin 2013: 277). A dedikációs helyzetekben a Dono dedit jelentése: ‘adományozta’ vagy ‘ajándékba adta’. A dedicavit igealak rövidítése nem szerepel a latin rövidítések jegyzékeiben. A d rövidítés jelentheti: domini, dictio, divisio, dividit, dominatio; .d. – dicens, duo. (Ezért az információért dr. Rolandas Kregždžiui tartozom köszönettel.) Hozzá kell tenni, hogy a Litván Nyelvi Intézetben a projekt munkálatai során a szótár másolataival dolgoztak. A cikk szerzője Birutė Triškaitėval együtt Prágában részletesen tanulmányozta az eredetit is, amely segített meglátni azt, amit a másolatok nem közvetítenek, vagyis a javításokat, a tinta színeit, a javított helyek homokkal való beszórását; a tinta színe és a toll nyomása alapján azt is fel lehetett ismerni, mikor tartott szünetet a szótár szerzője / másolója. Röviden szólva, a kéziratokkal végzett sokéves munka tapasztalata arra enged következtetni, hogy még a legjobb másolat sem helyettesíti az eredetit. 268 Acta Linguistica Lithuanica LXXI – azt akár egy másik személy is beírhatta. A grasiLda bLaŽienė proveniencia már le lett fordítva litván nyelvre (Lemeškin 2012: 55; 2013: 277). A szöveg nem hosszú – mindössze négy sor és egy aláírás. Most pedig a titokzatos baumgartenről. ahogyan azt 2012-ben gondolták (Lemeškin 2012: 54–57), a provenienciabejegyzést Siegmund Jakob Baumgarten, a 18. század első felének Halléjában és egész Németországában az egyik legkiválóbb elméje készítette. A proveniencia szerzőjének megállapításához, valamint a Prágai szótár Siegmund Jakob Baumgartenhez tartozására vonatkozó feltételezés megerősítéséhez vagy megcáfolásához át kellett nézni a leveleit, feljegyzéseit és előadásjegyzeteit, amelyeket ő írt, és amelyeket a hallei levéltárakban őriznek. Meglepő volt, hogy a közismert pietistáról, íróról, fordítóról, az egyetem igen népszerű és a hallgatók által kedvelt oktatójáról, bibliofilról szóló bibliográfiai ismeretek nem különösebben részletesek, olykor pedig ellentmondásosak is, noha meglehetősen sokat írtak róla. Az is meglepő volt, hogy a Baumgartennel kapcsolatos levéltári anyagokból Halléban nincs túl sok. A 2005-ben Münchenben kiadott Német életrajzi enciklopédia (Deutsche biographische Enzyklopädie) I. kötetében két, Siegmund Jakobhoz kapcsolódó Baumgartent említenek, nevezetesen apját, Jakob Baumgartent (1668, Wolmirstedt – 1722. június 29., Berlin), evangélikus teológust és költőt, megjelölve, hogy ő volt Alexander (1714 m. birželio 17 d., berlin – 1762 m. gegužės 26 d., frankfurt an der oder) Gottlieb filozófus5 és Siegmund Jakob teológus (1706. március 14., Wolmirstedt – 1757. július 4., Halle) apja (DBe I 429–432). Az 1896–1913 között kiadott korábbi „Realencyklopädie für protestantische tantiškos teologijos ir bažnyčios enciklopedijos“ (Realencyklopädie für protestantisTheologie und Kirche” II. kötetében megjegyzik, hogy „a mi” Baumgartenünk apjának, Jakob Baumgartennek két tehetséges fia volt, akik közül Siegmund Jakob volt az idősebb, öccse, Alexander Gottlieb pedig ismert wolffista volt (RETK 1971: 464–466). Az 1998-ban kiadott „A vallás a történelemben és a jelenben” (Religion in Geschichte und Gegenwart) című kézikönyvben az áll, hogy Siegmund Jakob befolyásos teológus volt. Tudományosságáért Voltaire és Gotthold Ephraim 5 Alexander Gottlieb Baumgartent – a tudományos esztétika németországi úttörőjét – dicsőítette. Korán árván maradt, felvették a hallei pedagógiumba, később a Hallei Egyetem teológiai fakultásán tanult, és 1737-ben rendkívüli professzor lett, 1740-től pedig a Frankfurt an der Oder-i világbölcsesség és széptudományok professzora (Professor der Weltweisheit und der schönen Wissenschaften). Filozófusként és esztétaként Christian Wolff racionalizmusa gyakorolta rá a legnagyobb hatást (http://www. baumgarten-alexander-gottlieb.de/leben/#meier) (Megtekintve: 2014. 2. 25.). A tudósról 1763-ban bekövetkezett halála után ezt írták: „feje kiválóan rendszerezett volt. Minden, amin gondolkodott, rendszer volt. Rendszerezte a régi világ bölcseinek igazságai és véleményei alkotta káoszt. Fejében ebből igazságok és vélemények világai formálódtak” („sein kopf war vorzüglich systematisch. alles, was er dachte, ward system. „a régi világ bölcseinek igazságai és véleményei által alkotott káoszba rendet vitt, és elméjében ebből az igazságok és vélemények világai jöttek létre” (Meier 1763: 37). Így Alexander Gottlieb Baumgartent a XVIII. század egyik legkiemelkedőbb filozófusaként tartották számon. Legjelentősebb művei, az Aestetica (1750 / 1758), a Methaphysica (1739) és az Ethica Philosophica (1740), hatalmas hatást gyakoroltak az esztétikusok és filozófusok több generációjára. Lásd még: Poppe 1907 és EE 2010: 64–65. 269tanulmányok / articles Lessinget6 a régi és az új protestantizmus közötti átmeneti korszak teológusaként dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną (HR 1998: 1180–1181). 1758-ban tanítványa és szellemi társa, Johann Salomon Semler (1725. december 18., Saalfeld – 1791. március 14., Halle) közzétette Baumgarten legelső és legrészletesebb bibliográfiáját, amely még ma is hasznos. Később további bibliográfiákat is összeállítottak róla. Az „átmeneti korszak teológusa” 7 (Übergangstheologe) kifejezés a XVIII. század első felében honosodott meg, és úgy kellett érteni, mint az átmeneti korszak teológiájának (Übergangstheologie) képviselőjét8. 6 Voltaire (1694. november 21. – 1778. május 30.), francia író és filozófus, a felvilágosodás korának csillaga, Siegmund Jakob Baumgartent a német tudósok koronájának nevezte (Kaunas 1996: 188). Gotthold Ephraim Lessing (1729. január 22., Kamenz – 1781. február 15., Braunschweig), a német felvilágosodás korának legjelentősebb költője, drámaírója és filozófusa, két litván népdalt is ismert Pilypas Ruigys „A litván nyelv szótárából” (Littauiſch=Deutſches und Deutſch=Littauiſches Lexicon, Worinnen ein hinlnglicher Vorrath an Wrtern und Redensarten, welche ſowol in der H. Schrift, als in allerley Handlungen und Verkehr der menſchlichen Geſellſchaften vorkommen, befindlich iſt: [...] mit mglichſter Sorgfalt, vieljhrigem Fleiß, und Beyhlfe der erfahrenſten Kenner dieſer Sprache geſammelt von Philipp Ruhig, Pfarrern und Seniore ʒu Walterkehmen, Inſterburgiſchen Hauptamtes, knigsberg, druckts und verlegts i. h. hartung, 1747) (Biržiška 1963: 20–25). Lessing ezt írta: „Megtanulhatjuk belőlük, hogy minden égboltfolt alatt költők születnek, és hogy a mély érzések nem csupán a művelt népek kiváltságai. Nemrég forgattam Ruigys litván nyelvű szótárát, és a végén hozzáfűzött, »A nyelvről szóló tanulmány« című részben olyan, ide tökéletesen illő ritkaságra bukkantam, amely rendkívül megörvendeztetett. Ez néhány litván dal vagy dalocska, amilyeneket ott a falusi lányok énekelnek. Milyen naiv szellemesség! Milyen kiváló Ruigys fordítása szerint: [...] [Ezek a dalok: „lemondtam anyácskámról” és „kora reggel, reggel” – G. B.]. A szerény férfi bocsánatot kér azért, hogy ilyen ostobaságokat tesz közzé, inkább azért kért volna bocsánatot, hogy nem tette bele” (Lessing 1975: 97–99) (Fordította Liucija citavičiūtė). 7 Johannas Salomonas Semler evangélikus teológus és a felvilágosodás korabeli teológia egyik megteremtője volt. 1743-tól a hallei egyetemen klasszika-filológiát, történelmet, logikát és matematikát tanult, 1744-től pedig S. J. Baumgartennél evangélikus teológiát és žavus paprastumas! jums nereikės nieko ieškoti lietuvių kalbos žodyne: aš čia jums ir nurašysiu dvi nyelveket. Semler különös figyelmet fordított a Biblia történeti-kritikai kutatására. Baumgarten vezetésével 1750-ben magiszteri fokozatot szerzett a Vindiciae plurium praecipuarum lectionum codicis graeci Novi Testam... című munkájával (amelyet 1750-ben nyomtattak ki), és ugyanebben az évben a „Coburgi Állami és Tudományos Újság” (Koburger Staatsund Gelehrtenzeitung) szerkesztője lett. 1753 februárjában az altdorfi egyetemen megvédte doktori disszertációját, és a teológia doktorává vált. Ugyanebben az 1753-as évben visszatért Halléba, és rendes professzor lett. Az egyetemen valamennyi teológiai tudományágért ő volt felelős. Egyébként Semlernek az Újszövetség kéziratainak kutatásában szerzett érdemeit litván szövegkritikusok is említik, nevezetesen Paulius Subačius (2001: 523). Semler 1761–1762, 177–1771, 1789–1790-ben prorektor volt. 1757-től Semler a teológiai szeminárium igazgatója. Ezt a tisztséget 1779-ben veszítette el Carlo Friedrich Bahrdt ellentmondásos személyiségének a hallei egyetemre történő meghívása miatt (http://www.deutsche-biographie.de/sfz80023.html) (Letöltve: 2014 02 20). E tények megmutatják, milyen hangulat uralkodott a hallei egyetemen. A hallei egyetem életében különösen fontos és jelentős Semler két részből álló önéletrajza (1781–1782). 8 A Übergangstheologie vagy Theologie des Übergangs kifejezés a XVIII. század első felében alakult ki, és a hallei teológusokra, mindenekelőtt Siegmund Jakob Baumgartenre alkalmazták. Így igyekeztek jellemezni a régi és az új protestantizmus határán álló teológiát, mivel az a teológia fejlődésének valódi ösztönzője volt. A teológiának ez az irányzata igyekezett elkerülni a szélsőséges polémiát, és lassú reformra törekedett (Hirsch II 1968: 319, 371 ff.; Schloemann 1974: 16). 270 acta Linguistica Lithuanica LXXI Baumgarten akkor élt, amikor a régi grasiLda bLaŽienė protestantizmus, a pietizmus és a modern tudomány virágzott. Mindössze 51 évig élt, nagyon sokat írt, és számos kiváló tanítványa volt, akik később aktívan részt vettek a németországi teológiai vitákban (a tanítványokról lásd Schloemann 1974: 21; Ehrhardt-Rein 1996: 79; Schicketanz 2001: 113). Egyébként előadásait hallgatták öccsei, Alexander Gottlieb és Nathanael is. Érdemes felidézni Baumgarten életének és tevékenységének legfontosabb tényeit. Reikegusto Hermann Francke közeli munkatársa. Francke őt, Friedrichswerder és Dorotheenstadt lelkészét, Berlinben tų paminėti, kad jo tėvas jakobas taip pat priklausė halės pietistams ir buvo aulátogatta meg. Anyja, Rosina Elisabeth, leánykori nevén Wiedemann (Semler (1758: 73) szerint Barbara Rosina volt), korán – 1717-ben – meghalt. Anyjuk halála után a gyermekekről nagyanyjuk, Anna Barbara Wiedemann (leánykori nevén Kubitz) gondoskodott, aki Berlinben született. Apja igen művelt volt, és ő tanította a fiait. de ennek a fiainak a családjában heten voltak (semler 1758: 73). Ötükről vannak ismeretek, nevük: siegmund jakob (1706–1754), justus josephas (1722-ben halt meg Halléban), samuelis eusebius (1711-ben született, és ahogy bernhard Poppe (1907: 10) írja, három évvel fiatalabb öccse, alexanderis gottliebas kérésére bibliai részleteket kellett mesélnie neki, vagyis még 1718 körül is élt; halála dátumáról nem találtak adatot), alexanderis gottliebas (1714–1762) és nathanaelis (1763-ban halt meg). nathanaelis 1749-től Berlinben, apja templomában tevékenykedett. felügyelő és a konzisztórium főtanácsosa (Oberkonsistorialrat) volt. nathanaelis baumgartenas egyben elisabethos christine’s von braunschweig-Wolfenbüttel-bevern királyné (1717. november 8., Wolfenbüttel – 1797. január 13., Berlin), a porosz király, friedricho ii. feleségének gyóntatója is volt. Po tėvo mirties 1722 m. gyvi buvo likę dar keturi sūnūs: siegmundas jakobas, justas josephas, alexanderis gottliebas és nathanaelis, akik apjuk akaratát teljesítve Halléba utaztak teológiát tanulni (schloemann 1973: 31). Baumgarten apja tüdőbajban halt meg. Halálos ágyán Michael Roloff, a berlini királyi prépost és konzisztoriális tanácsos tanúsága szerint felidézte a számára Halléban legfontosabb embereket. Ők August Hermann Francke, Justus Breithaupt9 és Pauli voltak antonas10. netrukus mirė ir justas josephas, pradėjęs mokytis halės pedagogiume („auf dem Pädagogio”)11. 9 Joachim Justus Breithaupt (1658. február 17., Northeim / Hannover – 1732. március 16., Berge kolostora Magdeburg mellett) a hallei pietizmus egyik úttörője volt. Nagyon kedvezően viszonyult S. J. Baumgartenhez (Semler 1758: 89). Teológus, aki sokat segített a Halléba érkező Baumgartennek (Semler 1758: 89). 11 Justus 10 Paulis antonas (1661 m. vasario 12 d., oberlausitz – 1730 m. spalio 19 d., halle) buvo garsus halės Joseph himlőben halt meg. legidősebb bátyja, Siegmund Jakobus együtt volt a haldokló ifjúval (Semler 1758: 87). 271tanulmányok / articles gų12 meglepő híreket kapva ő is tanulni kezdett a hallei dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną 1722 m. šešiolikmetis silpnos sveikatos siegmundas jakobas, iš tėvo ir jo drauPedagogiumban. ekkor már ismerte a klasszikus nyelveket, továbbá a franciát, az olaszt és az angolt, nagyon érdeklődött a történelem iránt, matematikát és rajzot tanult. Baumgarten apjának könyvtárában Brucker és Semler szerint 10 000 könyv volt (Schloemann 1974: 33). 1723-ban Baumgarten súlyosan megbetegedett, és kénytelen volt gondoskodni egészségéről (Semler 1758: 88). 1724-ben a hallei Friedrich Egyetem hallgatója lett. A hallgatói anyakönyvben a 431-es szám alatt írta alá magát: 2 P a V. Siegmund Jakob Baumgarten bejegyzése (1724) a hallei egyetem anyakönyveiben (UA Halle: Rep. 46, Nr. 2 [1714–1724]) A híres Baumgarten fivér, Alexander Gottlieb 1730-tól szintén tadijavo tame pačiame teologijos fakultete: 3 P a V. alexanderio gottliebo baumgarteno įrašas (1730) halės universiteto metrikose (UA Halle: rep. 46, nr. 3 [1724–1741]) 1731-ben az egyetem teológiai karán tanulmányaikat megkezdi testvérük, Nathanael is. Ezt bizonyítják a beiratkozási jegyzékek: 4 P a V. Nathanael Baumgarten bejegyzése (1731) a hallei egyetem matrikuláiban (UA Halle: rep. 46, nr. 3 [1724–1741]) 12 Semler (1758: 76) megjegyzi, hogy Baumgarten teológiatanára Michaelis Roloff volt (1684, Oschersleben – 1748. január 29., Berlin), aki a hallei egyetemen végezte teológiai tanulmányait, és Baumgarten apjával együtt dolgozott. (https://www.google.lt/search?q=roloff+berlin+Propst+und+konsistorialrat &hl=lt&gbv=2&sa=X&as_q=&spell=1&ei=uXexVnq5i8j9uPryg7ab&ved=0cbaQbsga) (Letöltve: 2014. 04. 04.). A héber nyelvre Baumgartent Kelet-Frízföld híres generális szuperintendense, Johannas Ludwig Lindhammer (1689. május 17., Eismannberg – 1771. július 13., Aurich) tanította, aki a hallei egyetemen tanult teológiát, és részletesen vizsgálta a bibliai szöveget. 1720-ban Lindhammer Berlinben a porosz lovasezred, a gens d’armes lelkésze volt. 272 Acta Linguistica Lithuanica LXXI A hallei egyetemre való beiratkozása után grasiLda bLaŽienė Baumgarten Gotthilf August 8-ánál (Halle)14, fiánál szállt meg. Itt a házban a családjával együtt étkezett, vagyis németül szólva Tischgenosse lett, és fél évig francke’ę (1696 m. sausio 1 d., glaucha – 1769 m. rugsėjo 2 d., halle)13, paties augusto hermanno francke’s (1663 m. kovo 12/22 d., Lübeck – 1727 m. birželio valódi háztársa (ein ordentlicher Hausgenosse) volt (semler 1758: 88; schloemann 1974: 33). svarbus faktas, kurį būtina paminėti, kad maždaug tuo metu į halės universiMeghívták a későbbi híres königsbergi teológust, heinrich Lysiust, valójában johannas heinrich Lysius-t (1704. június 19., königsberg – 1745. március 29., königsberg), a híres henrich Lysius (1670. október 10., flensburg – 1731. október 12., königsberg)15 fiát. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a königsbergi egyetem litván nyelvi szemináriumának első vezetője, henrich Lysius „Henrich Lysiusként írta alá magát” (citavičiūtė 2004: 25; vö. Vaclovas biržišką (1963 (1990): 470), aki Lysijust jonas henriknek nevezte. lásd még. Lysius 1994. Egyébként ona 13 gotthilfas augustas francke a híres augustas hermannas francke fia volt, anyja pedig a kamarai titkár johannas george’as rothals lánya, henrieta. 1750-ben francke feleségül vette evą Wilhelminę (1793-ban halt meg), joachimas sigismundas von gersdorf lányát. Gyermekük nem született. Francke teológus és pedagógus volt. Korán kezdett dolgozni a Francke-intézményekben (Franckesche Stiftungen), teológiát tanult, lelkész lett, később pedig a piactéri templom (Marktkirche) fődiakónusa. 1723-ban a hallei egyetem teológiai karának adjunktusa, 1726-ban pedig rendes professzora lett. Francke egészsége nem volt jó, de odaadóan folytatta apja munkáját és annak indiai, illetve pennsylvaniai missziós tevékenységét, ahol evangélikus templom épült. Franckét I. Frigyes Vilmos porosz király támogatta, és elmondható, hogy II. Frigyes király sem ellenezte tevékenységét. Francke a hallei pietizmus virágzásának és hanyatlásának idején élt, amely hatással volt Brandenburg–Poroszország történetére. Francke több ezer tanulót és beteget támogatott. 1767-ben megkezdte működését a magdeburgi hercegség konzisztóriumi tanácsosaként. Apja halála után a Francke-intézmények igazgatója lett. Francke-t Halle város temetőjében, a családi sírboltban temették el. Lásd. http:// www.deutsche-biographie.de/sfz16793.html (Žiūrėta 2014 03 01). 14. August Hermann Francke evangélikus teológus és pedagógus, egyházi énekek szerzője, pietista volt, aki megalapította a mindmáig működő Francke-intézményeket. Apja jogász, Ernő herceg, a Kegyes udvari és igazságügyi tanácsosa volt. Anyja David Gloxin lübecki polgármester lánya volt. Francke már otthon jó oktatásban részesült, több egyetemen tanult klasszikus nyelveket, különösen görögöt és hébert, valamint teológiát. Lipcseben szerzett magiszteri fokozatot, miután a héber nyelvtanról vitázott. Ugyanezen az egyetemen védte meg habilitációs értekezését, és a lipcsei páli templomban (Paulinerkirche) tartotta első prédikációit. Francke korán pietistává vált, és az ifjúságot az Óés Újszövetség tanulmányozására ösztönözte. A hallei egyetemen a görög nyelv és az orientalista tudományok, később pedig a teológia professzora volt. 1715-ig a Szent György-templom (St. Georgen-Kirche) lelkésze volt, 1715–1727 között pedig Halle város Szent Ulrich-templomának (St. Ulrich-Kirche) lelkésze. 1968. szeptember 18-án megkezdte az árvaház építését. Francke intézményeit 50 éven át építették. Ez hatalmas épületegyüttes volt, amelyben iskola, lakóházak, műhelyek, gyógyszertár és így tovább kapott helyet. Ebben a sajátos városban mintegy 2 500 ember élt és dolgozott. Francke a hallei városi temetőben, a családi sírboltban van eltemetve. Lásd: http://www.heiligenlexikon.de/biographiena/ august_hermann_francke.html (Megtekintve: 2014. 03. 02.). 15 Lysijus vyresnysis 1719 m. organizavo dvikalbio (vokiečių–lietuvių kalbų) Martino Lutherio katekizmo A fordítást, amelyet 1722-ben Gabrielis Engel adott ki (Dini 1993 ff.). 273cikkek / articles Aleknavičienė, aki 2001-ben két cikket tett közzé Lysius apjáról, az dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną egyikben nem említi a nevét (2001a: 271–292), a másikban pedig már csak ,,Henrich Lysius“-nak nevezi [2001b: 187–206]). Semler (1758: 91) azt írja, hogy a későbbi híres königsbergi teológust, Heinrich Lysiust meghívták a hallei egyetemre, hogy a keleti országok nyelveit tanítsa, és egy ideig ott akart maradni, mivel a helyi akadémián ehhez nagyon kedvezőek voltak a feltételek, de nemsokára elutazott16. Ez 1724-ben történt. Ezt a tényt J. H. Lysius életrajzírói17 említik. Lysius Baumgartent arámi, arab, szír és etióp nyelvekre (das Rabbinische, Arabische, Syrische und Ethiopische) tanította (semler 1758: 91). E nyelvek tanárai a hallei egyetemen Johannas Heinrichas Michaelis18, Christianas Benediktas Michaelis és a megkeresztelt zsidó, Heinrichas Christianas Immanuelis Frommannas voltak (Semler 1758: 91; Schloemann 1974: 34). A j. h. egyik első tagja Lysiasz életrajzírója, Johannas Christophas Netzas szintén hangsúlyozta, hogy Lysius Christian Benedikt Michaelis révén tanult meg szírül és arabul, míg a megtért zsidó Frommann arámiul és héberül („er [j. h. Lysius] arra is törekedett, hogy a keleti nyelvekben tökéletesítse tudományát, amennyiben Christian Benedicti Michaelis professzor úr irányítása alatt elsajátította a szíriai és arab nyelvet, továbbá a rabbinikus és talmudi [művekben] egy Frommann nevű megtért zsidó szolgálatait vette igénybe”) (Netz 1745: 25). 1725. július 11-én apja kívánságára és barátai tanácsára a Friedrich Egyetem magisztere lett, az akkor már említett Michaelis dékánsága alatt, és elkezdte tanítani a tanuló ifjakat ([...] bald darauf fing er an, seine von gott ihm verliehene gaben in unterweisung der nuo 1724 m. iki 1726 m. pradžios. Megismerkedhetett Baumgartennel, amint megérkezett, mivel ugyanazok a studierenden jugend zu gebrauchen, [...]) (netz ibd.). taigi, Lysijus halėje buvo hallei egyetemi professzorok vették körül őket. a fiatalok 16 Vö. ném. szöveget: es war der nachmalige bermte k  nigsbergische theologus, heinrich Lysius, welcher auf eben genante universit  t a keleti nyelvek tanárává nevezték ki. Ez tehát azt kívánta, hogy még egy ideig itt maradjon, hogy itt szilárdabb helyzetbe hozza magát, amire az itteni akadémián mindig nagyon kedvező lehetőség kínálkozott. [...] az eddigi társ, Lysius úr távozása után, [...] (Semler 1758: 91). Figyelmet kell fordítani a „nachmalige bermte” – „a későbbi híres” – megfogalmazásra. A dokumentumok átnézésekor megfigyelhető volt, hogy zavar van az apa és fia, a Lysiusok neveinek használatában. 17 1724-ben Johannas Heinrichas Lysius Halléba érkezett, ahol megismerkedett Justus Josephus Breithaupttal, Paulus Antonusszal, Augustus Hermann Franckéval és a hallei egyetem más neves professzoraival. Keleti nyelveket tanult, és tanítani kezdte őket a tanuló ifjaknak, továbbá megalapította a „collegium cursorium in nt graecum” intézményt. 1725. június 11-én a hallei egyetemen magiszterré avatták, de hamarosan el kellett hagynia Hallét, mert 1726. május 15-én a königsbergi egyetem rendkívüli keleti nyelvi professzorává nevezték ki. Königsbergben átvette apja munkáit is, és segített neki a Löbenicht-templomban lelkészkedni, valamint a zsinagógát felügyelni. 1731-ben a teológia rendes professzora lett, 1736-ban pedig lemondott a filozófiai kar orientalista rendkívüli professzori tisztségéről (netz 1745; 24–28; arnoldt 1746: 189–190, 219, 422; http://www.manchester.edu/kant/bio/biokon2.htm) (Megtekintve: 2014. 12. 10.). 18 Johannas Heinrich Michaelis (1668. július 26., Klettenberg – 1738. március 10., Halle) teológus és orientalista volt. 280 Acta Linguistica Lithuanica LXXI nagyon sokat jelenthetett annak az embernek, grasiLda bLaŽienė akinek célja a nyelvvel való törődés és annak ápolása, a nyelv megtanulásához és megértéséhez szükséges eszközök létrehozásával; a jelen esetben egy olyan szótárról van szó, amelynek szerzőségi kérdését még meg kell oldani. A szótár újbóli megtalálását követően a proveniencia nagyon fontossá vált, mivel abban megemlítették a szerzőt és a tulajdonost. Ennek alapján kezdtek olyan tényeket keresni, amelyek megerősítik, hogy a donációs bejegyzés adatai helyesek. Ugyancsak fontossá vált annak pontosítása, hogy ki volt magának a provenienciának a szerzője. E célból felhasználták a Halléi Martin Luther Egyetem levéltárában (Archiv der Martin-Luther-Universität zu Halle), a Halléi–Wittenbergi Martin Luther Egyetem és Szász-Anhalt Tartományi Könyvtárában (Martin-Luther Universität Halle-Wittenberg, Universitätsu. Landesbibliothek Sachsen-Anhalt), valamint a hallei Francke-intézmények levéltárában (Archiv der Franckeschen Stiftungen) megtalált Baumgarten-autográfokat. Halléban nincs sok Baumgarten-autográf. Fennmaradtak bejegyzések a Halléi Egyetem dokumentumaiban, kézirattöredékei, valamint latin és német nyelven írt levelei. A Francke-intézmények levéltárában 13 autográfot őriznek. ezek feljegyzések, kollégáknak szóló kollektív levelekbe írt bejegyzések, két levél Christian Friedrich Pressierhez (Bressier), egy Gotthilf August Franckéhoz, valamint egy 1728–1754 között írt, 136 oldalas kézirat; a megtalált autográfok, mint a legtekintélyesebb közvetlen források (Subačius 2001: 87), alkalmasak a kézírás összehasonlítására. a szóban forgó esetben a levelek tartalma akkor volna érdekes, ha a bennünket érdeklő dolgokról, Baumgarten J. H.-val való kapcsolatairól írnának. Lysijusszal, Haackkal, a Litván Nyelvi Szemináriummal. Birutė Triškaitė Francke intézményeinek archívumában a Litván Nyelvi Szeminárium nyomai után kutatva megtalálta a szeminárium hallgatójának, Friedrich Preußnak (1705, Königsberg – 1733. július 5., Pilkalnis; 1729. június 13-án iratkozott be a Litván Nyelvi Szemináriumba, egyúttal jelezve, hogy 1719–1733 között a pilkalnisi templom lelkésze volt) (Schiller 1994a: 215) 1733. február 5-én Gotthilf August Franckéhoz írt levelét, amelynek utolsó oldalán a levél szerzője üdvözletét küldi Baumgarten professzornak is; ez azt jelenti, hogy ismerte Baumgartent, aki kapcsolatban állt a szeminárium hallgatóival. Remélhető, hogy a hallei és berlini archívumokban további utalások is találhatók az ilyen kapcsolatokra. Baumgarten nem egyszer volt a fakultás dékánja is. Erről tanúskodik a teológiai fakultás hallgatóinak 1738-ban, maga Baumgarten dékán („Sigism. Jac. Baumgarten”) által írt névsora, amelyben kollégái, Lange, Michaelis és Knapp professzorok is szerepelnek26 (6. ábra), valamint az 1753-as levél (7. ábra). A kézírás vizsgálatához további két, a Francke intézményeinek archívumából (Franckesche Stiftungen) származó dokumentum is hasznos lehet. 26 Johann Georg Knapp (1705. december 25., Öhringen – 1771. július 30., Halle) teológus, pietista, a hallei egyetem teológiaprofesszora volt. 281cikkek / articles 6 PaV. Siegmund Jakob Baumgarten bejegyzése a hallei egyetem hallgatói dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną nyilvántartásában, amelyet a hallei egyetem archívumában őriznek (UA Halle: Rep 27 Nr. 1203). 7 P a V. részlet Siegmund Jakob Baumgarten dékán 1753. június 12-én írt, latin nyelvű leveléből (Martin Luther Universität Halle-Wittenberg Universitätsu. Szász-Anhalt Tartományi Könyvtár, YM 169 (1)) 282 Acta grasiLda bLaŽienė Linguistica Lithuanica LXXI 8 P a V. részlet Siegmund Jakob Baumgarten Christian Friedrich Bressier27-hez írt, 1735-ben kelt leveléből (Halle, Franckesche Stiftungen: AFSt/M I B 17: 35) 9 PaV. Siegmund Jakob Baumgarten adományról, azaz a missziós adomány továbbításáról szóló feljegyzése, amely 1754. november 26-án készült (Halle, Franckesche Stiftungen: AFSt/M 3 H 45: 108). Az adományozási bejegyzést és Baumgarten autográfjait értékelve nem tűnik úgy, hogy a proveniencia szerzője Baumgarten lett volna. Például az adományozási bejegyzésben Baumgarten vezetékneve fölött feltehetően tintafolt látható. Baumgarten kézirataiban ilyen foltokat nem sikerült megfigyelni, noha a toll intenzitásának jelei nem egyedülállóak. Az adományozást 27 Christianas Friedrichas Pressier, avagy Bressier írta, amint az a Francke-intézmények levéltárának online elérhető anyagában szerepel (1697. július 26., Perleberg – 1738. február 15., Tranquebar), teológiát tanult a hallei egyetemen. Nézeteinek megváltoztatása után a hallei Pedagógiumban dolgozott, később misszionárius lett ( http://192.124. 243.55/cgi-bin/dhm.pl?x=u&t_show=x&wertreg=Per&wert=pressier%2c+christian+friedric h++-+biografie&reccheck=,26302 ) (Megtekintve: 2014. 04. 03.). A tranquebari misszióról bővebben lásd: Aleknavičienė 2001: 195–198. 283cikkek / articles gótikus kurzívval, az állítólagos szótár szerzőjére vonatkozó első dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną két szó humanista latin írással. Baumgarten autográfjai szintén nem egyetlen írással, hanem két írástípussal készültek – gótikus kurzívval és humanista latin írással (lásd Triškaitė 2012: 139–140)28. Az összehasonlításhoz választott autográfok különböző életszakaszokból származnak, mivel az adományozási bejegyzés dátuma ismeretlen. Egyes betűket hasonlítanak össze, valamint a provenienciában található tusokat is, de atskirų žodžių grafika. kol kas autografuose pavyko rasti ne visus žodžius, užrašyezek még felkutathatók, bár nem valószínű, hogy lényegesen megváltoztathatnák azt a véleményt, hogy az adományozási bejegyzés és Baumgarten autográfjainak bemutatott példáit valóban nem ugyanaz a kéz írta. A kézírás jellemzői (Kurapka és mások 1998: 202) alapvetően eltérnek. Továbbá az aláírás szerzőjének megállapítása alexanderio gottliebo ir nathanaelio autografai, kurie, autorės nuomone, parodo, érdekében bemutatták testvéreinek [aláírásait], és az is megállapítható, hogy ők sem írták alá az adományozási bejegyzést, mivel eltér a betűk összekapcsolása és az írástörténeti szakemberek által leírt egyéb jellemzők (Kurapka és mások 1998: 206ff.) 1. táblázat. Újkori gótikus és humanista írás (betűk és szavak) az adományozási ir nathanaelio baumgarteno autografai (padidinti, kad išryškėtų rašysenos ypatybės) donacijos įrašo ranka baumgarteno autografai a ha bejegyzésben, valamint Siegmund Jakob Baumgarten és testvérei, Alexander Gottlieb Baumgarten d[ono] d[edit] Prediger ʒu Halle 28 A szerző őszinte köszönetét fejezi ki dr. Birutė Triškaite-nak a hallei levéltárakban végzett munkája során nyújtott erkölcsi és fizikai segítségért 2012. november 284 acta grasiLda bLaŽienė Linguistica Lithuanica LXXI donacijos įrašo ranka baumgarteno autografai ſoll, ſollen, ſolt[en], ſolte auf Waiſenhauſe ſeÿn baumgarten (1724– 1754) A testvérek autográfjai kétségtelenül hasznosak lennének, de még részletesebb kézírásvizsgálatokra lenne szükség. Még dolgozni kellene a hallei anyagban, Baumgarten 1730– 1731 285straipsniai / articles dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną környezetéhez tartozó emberek kézírásmintáit keresve. Ezekből valóban nem keveset tanulmányoztak, de a szemük nem akadt fenn olyan kézíráson, amely legalább hasonlított volna tanáráéhoz és a bibliográfiai emlékéhez. Autográfjai még vizsgálatra proveniencijos teksto. Pats artimiausias baumgartenui buvo visgi semleris, pastatęs szorulnak, de az első kutatások több különbséget, mint hasonlóságot mutattak. Lehetséges, hogy a proveniencia szerzője Baumgarten sok odaadó tanítványa közül valaki más is lehetett. Másfelől a tanítványokon kívül a provenienciát a prágai szótár előzéklapjára Baumgarten fivérei vagy gyermekei is bejegyezhették. Baumgarten 1734. május 13-án feleségül vette az 1712. április 16-án született Henriette Elenore von Bomsdorfot. Ő a királyi lengyel és választófejedelmi szász ezredes, Philippo Wilhelmo von Bomsdorf leánya volt, és túlélte férjét. A róla mint férje halála után gyászoló özvegyről („jeßige nachgelassene betrbte frau Witwe“) Semler (1758: 108)29 nagy melegséggel írt. Öt gyermekük volt: Christian Henrietta (született 1736. május 31-én), Maria Elenora (született 1738. június 7-én), Siegismund Heinrich (született 1740. február 2-án), Charlotte’ę Wilhelmine’ę (született 1743. január 26-án) és Friedrich Jakob (született 1745. július 24-én) (Semler 1758: 108–109). Feltételezhető, hogy a könyveket az árverésre fiai bocsáthatták. Apjuk halálakor minden gyermek életben volt, és amint Semler nekrológjában írja, elvesztették felülmúlhatatlan apjukat: „[...] einen unvergleichlichen Vater nun verloren haben“ (Semler 1758: 108). Apjuk halálakor a fiúk 14 és 9 évesek voltak, az árverés kezdetén, 1765-ben pedig 25 és 20 évesek. 1765-ben a könyvtár ügyeit a lányok vagy férjeik is intézhették; felmerül a kérdés, hogy a család nem hívta-e segítségül a nagy műveltségű, valamint a könyvekhez és a könyvtár rendezéséhez kiválóan értő Baumgarten fivéreket, Alexander Gottliebet és Nathanaelt. Ezeket a kérdéseket még vizsgálni kell. A gyermekekre vonatkozó ismereteknek még utána kell járni, csakúgy, mint a Litván Nyelvi Szeminárium pavyzdžių. dar kruopščiau ieškotina baumgarteno kolegų ir mokinių, galbūt ir hallgatóinak kézírásának és autográfjainak. Halle városában mindössze két, Baumgartent túlélő fivér, Alexander Gottlieb és Nathanael autográfját sikerült megtalálni. Így tehát a donációs bejegyzés szerzőjének kérdése még alapvetően kutatásra vár. Baumgarten végtelen alaposságát és szorgalmát figyelembe véve nehéz elhinni, hogy valamilyen módon ne jelölte volna meg a megszerzett kéziratokat, másfelől azonban nem ismert, mikor szerezték meg azt a kéziratot. Mint ismeretes, Baumgarten súlyosan szenvedett köszvényben és chiragrában (a kéz köszvénye) (Semler 1758: 116). Ez a betegség sók lerakódásával jár az ízületekben és nagy fájdalmakkal (MtŽ 1980: 100, 447; Ferlinz 2012: 123 ff.), és ő nem29 internetes források azt írják, hogy Henriette Eleonore Baumgarten 1745-ben halt meg. ( https://portal.dnb.de/ opac.htm?method=simplesearch&cqlMode=true&query=idn%3d1014 348714) (Peržiūrėta 2014 12 10). Semleris (1758: 108) rašo apie vienintelę Henriette’s Eleonore’s seserį Christiane’ę Eleonore’ę, 1727 m. balandžio 17 d. tapusią trečiąja garsiojo mediko Johanno Junkerio (1679 m. gruodžio 23 d., Londorf – 1759 m. spalio 25 d., Halle) žmona. 286 Acta Linguistica Lithuanica LXXI leisti rašyti, todėl visai įtikinamas atrodytų grasiLda bLaŽienė spėjimas, jog įrašė kažkas kitas. Taigi dabar tikrai negalima patvirtinti, kad Siegmundas Jakobas Baumgartenas buvo donacinio įrašo autorius. Iš tyrimo galima būtų daryti tokias išvadas: 1) Halės universitete dėstęs Lysijus galėjo sudominti Baumgarteną lietuvių kalba ir lituanistine literatūra; 2) Labai tikėtina, kad Baumgartenas asmeniškai pažinojo Haacką ir Lietuvių kalbos seminaro klausytojus, nes pats dėstė seminare; 3) remiantis archyvuose rastais baumgarteno autografais, galima daryti išvadą, kad donacijos įrašas darytas ne jo ranka. Šaltiniai Baumgarten Alexander Gottlieb 1730: Įrašas Halės universiteto metrikose; UA Halle: Rep. 46, Nr. 3 (1724–1741). Baumgarten Nathanael 1731: Bejegyzés a hallei egyetem anyakönyveiben; UA Halle: Rep. 46, Nr. 3 (1724–1741). Baumgarten Siegmund Jacob 1724: Bejegyzés a hallei egyetem anyakönyveiben; UA Halle: Rep. 46, Nr. 2 (1714–1724). Baumgarten Siegmund Jacob 1735: Levél Christian Benedictus Michaelisnek, UA Halle: Rep. 27 Nr. 1044. Baumgarten Siegmund Jacob 1735: Levél Christian Friedrich Bressiernek, Halle, Franckesche Stiftungen: AFSt/M I b 17: 35. Baumgarten Siegmund Jacob 1738: Bejegyzés a hallei egyetem hallgatói nyilvántartásában, UA Halle: Rep. 27 Nr. 1203. Baumgarten Siegmund Jacob 1753: Latin nyelvű levél. Martin Luther Egyetem Halle-Wittenberg Egyetemi Könyvtára. Szász-Anhalt Tartományi Könyvtár, ym 169 (1). Baumgart, Siegmund Jacob 1754: Feljegyzés az áldozatról, vagyis a missziós áldozatról persiuntimą. halle, franckesche stiftungen: afst/M 3 h 45: 108. Irodalom Aleknavičienė, Ona 2001a: Az eltűnt königsbergi, kéziratos Lysius-katekizmus (1719) példány maradványai. – Linguistica Baltica 9, 271–292. Aleknavičienė, Ona 2001b: Henrich Lysius levele August Hermann Franckéhoz. – Archivum Lithuanicum 3, 187–206. alek n avič i e n ė ona 2005: henrich Lysius’ Missionsarbeit in Preußisch-Litauen nach August Hermann Franckéhoz írt leveleiben. – Interdiszciplináris pietizmuskutatások. Tanulmányok a pietizmuskutatásról szóló Első Nemzetközi Kongresszushoz, 2001. Szerk. Udo Sträter Hartmut Lehmann-nal, Thomas Müller-Bahlkéval és Johannes Wallarnoldttal 287Tanulmányok / Articles Mann. Hallesche Forschungen 17/2. Tübingen: A hallei dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną Francke-alapítványok kiadója, a Max Niemeyer Kiadónál, 675–688. együttműködésben Daniel Heinrich 1746: Okiratokkal ellátott részletes története a K  nigsbergischen Universit  t. königsberg in Preußen: hartung. baumgarten jakob siegmund 1748–1752: Nachrichten von einer hallischen BiblioThek. köt. 1–8. Halle: Johann Justinus Gebauernál. Baumgarten Jakob Siegmund 1752–1758: Hírek nevezetes könyvekről. köt. 1–12. Halle: Johann Justinus Gebauernál. Bense Gertrud 1997: Kélos nobaźnos giesmes. a 18. századi litván evangélikus egyházi énekhez. – Európa a kora újkorban. Günter Mühlpfordt tiszteletére kiadott emlékkönyv. köt. 3. Elindulás a modernitás felé. szerk. Erich Donnert. Weimar, Köln, Bécs: Böhlau Kiadó, 447–459. Biržiška Vaclovas 1963 (1990): Aleksandrynas: Az 1856 előtt író régi litván írók életrajzai, bibliográfiái és biobibliográfiái 2: XVIII–XIX. század. Chicago: az Egyesült Államok Litván Kulturális Alapja. második fakszimile kiadás. Vilnius: Litván Kulturális Alap. prusija.lki.lt/. blažienė grasilda, trumpa edmundas, gelumbeckaitė jolanta, adamonytė Veronika 2013: Interaktyvus Rytų Prūsijos žemėlapis. Prieiga internete http:// Büsching Anton Friedrich 1783: Adalékok nevezetes személyiségek, különösen tudós férfiak életrajzához. kötet. 1. Halle: kiadta az elhunyt Jn. uošvis Curts özvegye. Citavičiūtė, Liucija 2004: A Königsbergi Egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma. Története és jelentősége a litván kultúra számára. Vilnius: Litván Irodalmi és Folklorisztikai Intézet. DBE 2005 – Német életrajzi enciklopédia. 2. átdolgozott és bővített kiadás. köt. 1. Aachen – Braniß, szerkesztette Rudolf Vierhaus. München: k.g. saur. Doering Heinrich 1831: Németország tudós teológusai a tizennyolcadik és tizenkilencedik században. Életük és műveik alapján bemutatva dr. Heinrich Doering által. köt. 1. a–b. orla: bei johann karl gottfried Wagner. Drotvinas Vincentas 1998: A Seminarium Lituanicum a hallei egyetemen (1727–1740), valamint hatása a litván filológia kialakulására. – Hallesche Forschungen. köt. 1. Halle és Kelet-Európa. A hallei pietizmus európai kisugárzásáról. szerkesztette johannes Wallmann és udo sträter. Tübingen: Verlag der Franckes 2010 – Esztétikai enciklopédia. szerkesztő, összeállító és tudományos szerkesztő Juozas und Schöpfung bei Hallischen Theologen des 18. Jahrhunderts. Physikotheologie im schen stiftungen halle im Max niemeyer Verlag, 157–171. historischen Mureika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. ehrhardt-rein susanne 1996: Zwischen Glaubenslehre und Vernunftwahrheit. Natur Kontext. köt. 3. szerk. Manfred büttner Münster: Lit. 288 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Ferlinz Rudolf 2012: A belgyógyászati grasiLda bLaŽienė betegségek differenciáldiagnózisa. Vilnius: Medicinos tyrimų ir konsultacijų centras geroMeda. geitler Leopold 1875: Litván tanulmányok. válogatás a legrégebbi emlékekből, dialektuspéldák, lexikális és nyelvtudományi hozzájárulások által. Dr. Leopold Geitler. Prága: Mourek. hirsch emanuel 1968: Az újabb evangélikus teológia története az európai gondolkodás összefüggésében. kötet. 2. gütersloh: Verlagshaus gerd Mohn. hoffbauer johann christian 1805: A hallei egyetem története az alábbi évig 1805. Halle: Schimmelpfennig. hr 1998 – Vallás a történelemben és a jelenkorban. kézikönyv és vallástudomány. Negyedik, teljesen átdolgozott kiadás, szerk. Hans Dieter Betz, Don S. Browning, Bernd Janowski, Eberhard Jüngel. 1. kötet, a–b. Tübingen: Mohr Siebeck. Jacob S Edu a rd 1898: Johann Liborius Zimmermann és a Wernigerode-i pietista mozgalom. – A Harz Történelmi és Régészeti Egyesületének folyóirata 31, 121–226. Kaunas Domas 1996: Kis-Litvánia könyve. A litván könyv fejlődése 1547–1940. Vilnius: Baltos lankos. Kurapka E[gidius], Malevski H[endryk], Palskys E[ugenijus], Kuklianskis S[amuelis] 1998: A kriminalisztikai technika alapjai. Vilnius: Eugrimas. Lemeškin Ilja 2012: A Friedrich Wilhelm Haacknak tulajdonított prágai kéziratos német–litván szótár. – Kis-Litvánia; A peremvidéki kultúra kutatásai. A nyelvek és kultúrák metszéspontjainak archívumai. Vilnius: Az Európai Nyelvek és Kultúrák Párbeszédét Kutatóinak Egyesülete, EKKDTA, 31–58. Lemeškin Ilja 2013: A prágai kéziratos német–litván szótár szerzőségének kérdéséről. – Acta Linguistica Lithuanica 69, 269–279. Lessing Gotthold Ephraim 1759: A legújabb irodalomra vonatkozó levelek. harmincharmadik levél. 1759. április 19. – Lessing művei öt kötetben. harmadik kötet. Berlin és Weimar: Aufbau-Verlag, 96–99. o. LkŽe – A litván nyelv szótára 1–20, 1941–2002; elektronikus változat. szerkesztőbizottság: gertrūda naktienė (főszerkesztő), jonas Paulauskas, ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, jolanta zabarskaitė. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Online hozzáférés: www.lkz.lt. Loh Gerhard 2002: A német nyelvterületről származó könyvaukciós és magánkönyvtári katalógusok jegyzéke. 3. rész: 1761–1780. Leipzig: v. Lysius heinrich johann 1993: Kis katekizmus. A berlini kézirat alapján összeállította Pietro u. dini. Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. [Meier georg friedrich] 1763: Alexander Gottlieb Baumgarten élete, Georg Friedrich Meier leírásában. halle a magdeburgi tartományban: kiadta carl hermann hemmerde. 289 cikk / articles MtŽ 1980 – astrauskas Vytautas, biziulevičius stasys, dar apie Prahos rankraštinį vokiečių–lietuvių kalbų žodyną Pavilonis salezijus, Vaitilavičius adomas, Vileišis aleksandras. Orvosi terminológiai szótártz johann christoph 1745: Des Apoſtels Pauli abgen nas. Vilnius: Mokslas.  nyilvános hitvallás a thesszalonikaiak előtt, hivatala és életvitele tekintetében, a thesszalonikaiakhoz írt első levél szavaiból, a második fejezet 3.4.5. verse alapján. bey dem Hochverdienten EhrenGed  chtniß Amelyet az elhunyt, nagytiszteletű, Istenben  chtigen és nagyműveltségű úrnak Johann Heinrich Lysio úrnak, a Szentírás nagyhírű DOKTORÁNAK, a nemes K  nigsbergi Akadémia nagy érdemű PROFESSZORÁNAK, kinevezett konzisztori tanácsosnak, a L  benichti plébániatemplom PASTORÁNAK, valamint a L  bnichti iskola és a zsidó zsinagóga felügyelőjének, miután ő 29. 1745. március havának 41. évében dicséretesen folytatott papi életének és életvitelének évében szelíden és boldogan elhunyt az Úrban, majd a 9. áprilisban e helyi plébániatemplomban temettettek el, ugyanazon gyászoló sírnál  bniß=Napok előadta Johann Christoph Neß, az ugyanazon plébánia diakónusa= Templom. k  nigsberg: nyomtatta Martin eberhard dorn, királyi Privil. könyvnyomtató. Poppe Benhard 1907: Alexander Gottlieb Baumgarten. Jelentősége és helye a Leibniz–Wolff-féle filozófiában, valamint jelentősége Kanthoz viszonyítva. A doktori fokozat elnyerése céljából a Münster in Westfalen-i Egyetem magas Filozófiai és Természettudományi Kara elé benyújtotta Bernhard Poppe, Lauerből. Borna–Leipzig: Robert Noske könyvnyomdája. retk 1971 – Realencyklopädie für protestantische Theologie und Kirche. Alapította J. J. Herzog. harmadik, javított és bővített einer bisher unbekannten Handschrift der Ästhetik Baumgartens. inaugural – dissertation zur kiadásban, számos teológus és más tudós közreműködésével kiadta d. albert hauck professzor Lipcsében. Második kötet. Caesareai Arethas – az Ószövetség bibliai szövege. az 1896–1913 között a lipcsei j. c. hinrichs’sche könyvkereskedésnél kiadott kiadás változatlan utánnyomása. Graz: Akadémiai Nyomda. Kiadóvállalat. Roebb e r Gre g g a. 2005: Pietists and the orders of creation. Interdiszciplináris pietizmuskutatások. Hozzászólások az első nemzetközi pietizmuskutatási kongresszushoz, 2001. szerk. Udo Sträter, Hartmut Lehmann-nal, Thomas Müller-Bahlkéval és Johannes Wallmann-nal együttműködésben. Hallei kutatások 17/2. Tübingen: a hallei Francke-alapítványok kiadója a Max Niemeyer Kiadónál, 747–758. Schicke, Tanz, Peter 2001: A pietizmus 1676-tól 1800-ig. – Egyháztörténet egyedi ábrázolásokban III/1. Szerk.: Ulrich Gäbler, Gert Haendler és Joachim Rogge. Leipzig: Evangélikus Kiadóvállalat. Schicke Tanz Péter 2005: a pietizmus és a felvilágosodás együttélése Halléban. – Interdiszciplináris pietizmuskutatások. Tanulmányok az első nemzetközi pietizmuskutatási kongresszushoz, 2001. Szerk. Udo Sträter Hartmut Lehmann-nal, Thomas Müller-Bahlkéval és Johannes Wallmann-nal együttműködésben. hallesche forschungen, köt. 17/1. Tübingen: a hallei Francke-alapítványok kiadója a Max Niemeyer Verlagnál, 235–242.