Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai

ROLANDAS KREGŽDYS Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: a balti és más indoeurópai nyelvek összehasonlító nyelvtana, etimológia; lexikográfia, lexikológia. KRISTIJONAS DONELAITIS MŰVEINEK KÖLCSÖNZÖTT SZÓKINCSE: POLONIZMUSOK Kölcsönszavak Kristijonas Donelaitis műveiben: polonizmusok ABSZTRAKT A cikk Kristijonas Donelaitis költői műveiben használt lengyel jövevényszavakat tárgyalja (a Metai című költeményben; a Metai című költemény korai töredékében, „Prieškaus pasaka apie lietuvišką svodbą”; hat mesében: „Aužuols gyrpelnys”, „Lapės ir gandro česnis”, „Pasaka apie šūdvaibalį”, „Rudikis jomarkininks”, „Šuo didgalvis”, „Vilks provininks”), valamint az első, litván nyelven írt időmértékes versben. Az írás összesen 59 polonizmust és azok 24 morfofonetikai változatát, másodlagos származékát tárgyalja. A lengyel eredetű szavak eredetleírása mellett (ha nem szláv eredetűek), a cikk áttekinti a polonizmusok osztályozási rendszerének kritériumait és az etimológiai leírás megadásának elveit is. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a polonizmusok (59), valamint morfofonetikai változataik és másodlagos származékaik (24) etimológiájával és fejlődéstörténeti sajátosságaival foglalkozik, amelyek Kristijonas Donelaitis költői műveiben (a The Seasons című költeményben [litvánul: Metai], a The Seasons korai töredékében – „Pričkus’ Tale about a Lithuanian Wedding” [litvánul: „Pričkaus pasaka apie lietuvišką svodbą”] –, valamint hat fabulájában: „The “Braggart Oak” [litvánul: „Aužuols gyrpelnys”], „The Fox’s and the Stork’s Feast” [litvánul: „Lapės ir gandro česnis”], „Fable of the Dung Beetle” [litvánul: „Pasaka apie šūdvaibalį”], „The Dog at the Fair” [litvánul: „Rudikis jomarkininks”], „The Clever Dog” KULCSSZAVAK: lexikai kölcsönszavak, polonizmusok, félpolonizmusok, Kristijonas Donelaitis művei. KULCSSZAVAK: lexikai kölcsönszavak, polonizmusok, félpolonizmusok, Kristijonas Donelaitis művei. Straipsniai / Articles 23 ROLANDAS KREGŽDYS [litvánul: „Šuo didgalvis”], „The Wolf-Judge” [litvánul: „Vilks provininks”]) és a Kristijonas Donelaitis által litvánul írt 1st levélben használatosak. A tanulmány bemutatja továbbá a litván irodalom klasszikusának műveiben található polonizmusok azonosításának módszertanát és kritériumait. 0. BEVEZETÉS. A LENGYEL ELEMEK DEFINÍCIÓJA A LITVÁN NYELVBEN. A K. DONELAITIS ÍRÁSAINAK SZÓKÉSZLETÉT VIZSGÁLÓ LEXIKOGRÁFIAI MŰVEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE A litván nyelv polonizmusai olyan lengyel elemek, amelyek nemcsak közvetlenül a lengyel nyelvi területről, hanem a szomszédos keleti szláv nyelvekből is bekerültek a nyelvhasználatba (elsősorban az LDK kancelláriai nyelvéből1), ha az utóbbi, nyugati szláv területről átvett kölcsönszavak morfológiai szerkezete és lexémáinak szemantikai értéke nem különbözik. Megjegyzendő, hogy a polonizmusok közé hagyományosan nemcsak az őshonos nyugati szláv szavakat sorolják, hanem az olasz (és újlatin), germán, török stb. nyelvek olyan szavait is, amelyek a lengyel nyelvből kerültek be a litván nyelvhasználatba (vö. Brückner 1877: 66tt.; Skardžius IV 80tt.; LEW; ALEW; Palionis 1967: 273–286; Zinkevičius 1988: 136; Gaivenis, Keinys 1990: 152; Urbutis2 2009: 410, 419, 432; ЭСБМ stb.). Kristijonas Donelaitis műveinek szókészletét alighanem Jonas Kabelka (1964) vizsgálta meg a legalaposabban. Mindazonáltal nem ő volt az első kutató, aki a litván irodalom e klasszikusának műveiben a szókészlet sajátosságait tanulmányozta. A költő munkái szókészletének kiadatlan gyűjteményét Liud- készítette. 1 Szokás azt állítani, hogy a korai időszak LDK kancelláriai nyelvében (a terminusról lásd Zinkevičius 1987: 133; Zinkevičius II 7–10; Kabašinskaitė 2013: 68), amelyet meg kell különböztetni az óegyházi szláv nyelvtől (feltehető, hogy az első szlávizmusok abból kerültek át a litvánba [lásd Buga I 350–351; továbbá Zinkevičius II 7]), a kereszténység felvételétől kezdve (lásd Palionis 1987: 188), vagyis a 14. század végén, illetve 1386–1387-ben (vö. Smułkowa 1988: 239, 2002: 296tt; Čekmonas 2001: 88; Коряков 2002: 17; Norvilaitė 2004: 37, 40; Лавриненко 2006: 209; Гарбуле̇ 2009: 26) számos polonizmus használata kezdődött, a kereszténységhez kapcsolódó terminusok (lengyel elemek) pedig már a 13. századtól megjelenhettek a litván nyelvben (Mindaugas koronázásának idejéből [vö. Chodynicki 1914: 249; Kardelis 2003: 52]). A litván vallási terminusok belarusz eredetét mindmáig K. Būga (RR I 348) ad hoc állításával támasztják alá, amelyet keleti szláv kölcsönszavak jegyzéke szemléltet, valamint Henryk Łowmiański (1957: 370) tételével, miszerint a katolicizmus Litvániában az ortodoxia alapjain jött létre (vö. Адамавичюте 1980: 9), holott köztudott, hogy a kereszténység bevezetésére a lengyelek és a Német Lovagrend tevékenysége rendkívül nagy hatást gyakorolt (bővebben lásd Chodynicki 1914: 250; Liedke 2004: 34). Úgy tűnik, nem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak a lengyel nemzetiségű írnokoknak a terminológia kialakítására gyakorolt lehetséges hatását sem, akik a 14–15. században latin nyelvű dokumentumokat készítettek az LDK kancelláriáján (róluk bővebben lásd Ušinskienė 2014: 47–48). 2 Későbbi műveiben ez a kutató (LKE 590–591) az ilyen kölcsönszavakat a meghatározatlan szlávizmusok közé sorolja, nem pedig a polonizmusok közé. 24 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai vikas Rheza (plačiau žr. Cita­vičiūtė 2003: 328, 331), o 1865 m. pasirodė Augusto Schleicherio žodynėlis K. Donelaičio raštų leidime, 1869 m. tokį parengė Ferdinand­as Nesselmannas (plačiau žr. Subačius 2012: 162). Vėliau K. Donelaičio žodžių vartosenos ypatumus tyrė Jurgis Lebedys (1972: 213, 228–232), Jonas Stoskelūnas (1990), Zigmas Zinkevičius (1990: 279–280; 1993), Elvyra Buk­evičiūtė (1993), Dai­va Krištopaitienė (2004, 2005, 2007), Palmira Zemlevičiūtė (2007) ir kt. 1. A POLONIZMUS OSZTÁLYOZÓ RENDSZEREK KRITÉRIUMAI. AZ ETIMOLÓGIAI LEÍRÁS BEMUTATÁSÁNAK ELVEI A litván nyelv lengyel eredetű elemei ebben a tanulmányban 3 csoportra oszlanak: 1) monogén (illetve elsődleges, a keleti szláv polonizmusokat, valamint e nyelvek másodlagos, nem szláv eredetű kölcsönszavainak [illetve félpolonizmusainak] alternánsait nem feltételező) elemekre; 2) meghatározatlan elemekre, azaz olyanokra, amelyek a lengyel nyelvi archilexémák és félpolonizmusok (lásd fentebb) nélkül a régi vagy későbbi korszakok fehérorosz és orosz kölcsönszavait is magukban foglalják (valamint a [morfológiailag] bennszülött szemantizmusokat [a további érveket lásd az 1. jegyzetben; a terminusról lásd Durkin 2014: 136]), amelyek jelentéstani és fonómorfológiai szerkezetükkel egy elsődleges polonizmust tükröznek, amely a litván nyelvbe a keleti szláv nyelvi térségből is bekerülhetett (vö. Liudmila Garbul [Гарбуль 2009: 42] módszerét, amelyet korábban Max Vasmer Orosz nyelv etimológiai szótára és a szerzők csoportja Fehérorosz nyelv etimológiai szótára összeállításakor alkalmaztak3; 3Sajnálatos, hogy ezt a lexémákra vonatkozó osztályozási elvet nem alkalmazzák a Régi litván nyelv etimológiai szótára (ALEW [2012 11 30–2014 02 17 (az a, b, c, č, d, e, f, g, h, i, j, l, n, o, r, u betűk rögzítése)]) szerzői (lásd s. v. abavem; abivātelis, obivetelis; adversōrius; afierà, ofiera; afieravonė; afieravōti, ofieravo­ti; afiernykas; apeliācija; apeliāvoti; apertūra; arkabūzas; ārnotas; ār̄tas ‘ilyen ókori pénz’ stb.). Emiatt a litván nyelv polonizmusai közé nemcsak a fehérorosz eredetű elemeket sorolják (ākrūtas, bár a szerkezeti elemek változási tendenciáit is megjelölik; chvoldas, chvoldavoti [lásd СБГП V 259] stb.), illetve az alternatív polonizmusokat és a meghatározatlan szláv elemeket (lásd s. v. aktovā; továbbá lásd s. v. abičájus; adpustas; babkà; nestotkas), hanem a szláv nemek rendkívül kétséges etimológiai fejlődését is közlik (lásd bespičėnas, -à; továbbá lásd s. v. ābazas, ābāzas [lásd ЭСБМ I 55]; atkonýčia [lásd Miklosich 1977: 1016; СБГП V 99] stb.). Emellett egy, a litván nyelv hangsúlyozási rendszerét torzító, állítólag a kölcsönszó eredeti szubsztrátumát feltételező elvre, a hangsúly pozicionális következetességére is támaszkodnak (ezt a szláv nyelvek etimológiai műveinek szerzői rendszerint alkalmazzák [vö. Фасмер I 509, II 301, 581, 610, 621, 627; Шанский I⁵ 94, II⁶ 102, II⁹ 227, II¹⁰ 95, 173, 201, 231, 293; Barszczewska, Jankowiak 2012: 48]); figyelmen kívül hagyják a fonológiai adaptáció szabályszerűségeit (ezekről részletesebben lásd Pakerys 1982: 104–106, 1991: 8–9). Vö. például: a régi litván britōnas alakot keleti szláv formákból vezetik le, nem pedig az azokat feltételező középkori lengyel nyelvi alakból, holott a litván britōnas forma is adatolt (lásd s. v. britōnas, britonas). Ha ezt a módszert követnénk, úgy tűnik, az utolsó szótagban hangsúlyos litván kölcsönszavakat az örökölt szókincshez kellene sorolni, mivel a szláv több szótagú névszókban ez a hangsúlyminta szokatlan (lásd s. v. brazalijà és számos más példát). Straipsniai / Articles 25 ROLANDAS KREGŽDYS 3) alternatyviųjų, skirstytinų į 2 pogrupius: 3a. praslavų prokalbės veldinių refleksijas, kai gudų a4 rusų kalbose nėra užfiksuotas dar ybinis semantinis alternantas; 3b. ne slavų kalbų prototipinių leksemų dupletinius variantus, kai lenkų ir rytų slavų (gudų ir / ar rusų) kalbų žodžiai, disponityviai suponuojantys lietuvių kalbos skolinį, kildinami iš skirtingų substratinių lyčių. Pastarajam pogrupiui taip pat priskiriami tie semipolonizmai (resp. alternatyvieji polonizmai–semitizmai5 / polonizmai–lotynizmai6–graikizmai), kurių etiologinė priklausomybė, remiantis struktūriniu bei semantiniu substratinės lyties tapatumu, yra duali, tačiau tradiciškai identifikuojama, remiantis vakarų slavų leksiniu superstratu (plačiau žr. Крегждис 2014). A hangsúly pozicionális azonosságára épülő érvelés egyébként egyáltalán nem megfelelő, ha a szláv nyelvi alakok hangsúlyparadigmája változó; vö. például egy meghatározatlan szláv elemet (az ilyen kölcsönszavakról lásd a 4. jegyzetet): pãgrebas3b (főnév) ‘halotti tor’ BS 84: Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, az én (eltemetésemre való) temetésem előkészítését végezte el Ch1 Mt. 26.12 ← (régi / közép-) lengyel (nyj.) pogrzeb ‘temetés; temetési menet; koporsó; halotti tor stb.’ (SW IV 471–472; SPW XXVI 193–195; Karłowicz IV 211–212), ‖ régi fehérorosz погребы ‘temetés’ (ГСБМ XXV 138–139), fehérorosz по́гребъ ‘ua.’ (Носовичъ 1984: 458; ЭСБМ IX 259), régi orosz погребъ ‘temetés stb.’ (СРЯБ XV 198–199), orosz nyj. по́греб ‘sír’ (СРНГ XXVII 311; Шанский, Иванов, Шанская 1971: 346), orosz погре́б ‘temetés’ (Даль III 157) < protoszláv *pagrebъ (БЕР V 426–427). Hangsúlyozandó, hogy néhány régi litván írásos emlékben szereplő szó (a kölcsönszavak alakjai) egyáltalán nincs megemlítve (pl. ólit. arganykas; ólit. árfa; ólit. archeiretikás; ólit. arcibýskupas; ólit. arcibažničnykas; ólit. archaniolas; ólit. **archa és még sok más), ami nyilvánvaló hibákat eredményez az etimológiai szubsztrátum kodifikációjában; például kimaradt az ólit. arkušas ‘papír- vagy üveglap’ SD 329 frikatív -š- hanggal, amely (v.) a lengyel arkusz szót tükrözi, miközben az ólit. árkužas szerepel, amely nem az említett lengyel alakból, ahogyan az ALEW szerkesztői állítják, hanem annak nyelvjárási arkuž alakjából vezethető le. Ezért aligha lehet megbízni az ALEW szerzői által megállapított, a litván nyelvi polonizmusok hangadaptációjára vonatkozó elvek történeti megalapozottságában (vö. például az állítást: Feltűnő, hogy a szláv zöngétlen szibiláns [ʃ] a litvánban rendszertelenül zöngés [ʒ]-ként jelenik meg az LxL-ben, a CIG-ben és a modern standard nyelvben, szemben az elvárt [ʃ]-sel, <β> a SzD³-ban [lásd ALEW – lásd a címszó alatt: árkužas]), ha nem említik az archaizmusokat tükröző nyugat-szláv nyelvjárási alakokat. Megemlítendő, hogy az ALEW szerzői a középkori lengyel nyelvi korszak lexémáit (amelyet egyáltalán nem említenek) valamilyen okból réginek tekintik, holott az időbeli szótagolás figyelmen kívül hagyása egy etimológiai szótár összeállításakor láthatóan nemcsak helytelen, hanem különösen hibás is. A szavak elemzésének az a módszere, amelyet a 19. században és a 20. század első felében Alexander Brückner (1877) és Pranas Skardžius (RR IV) műveiben alkalmaztak, aligha felel meg a mai lexikográfus vagy lexikológus igényeinek, hiszen a 12–15. századi ólengyel nyelvre az egyik, a 16–18. századi, illetve középkori lengyel nyelvre pedig egészen más fonómorfológiai változások jellemzők. 4Ha a lengyel lexémák keleti szláv genetikai alternánsai mind a fehérorosz, mind az orosz nyelv lexikográfiai gyűjteményeiben adatoltak, az ilyen alakokat a meghatározatlan szláv elemek alcsoportjába kell sorolni. 5 Apie lietuvių kalbos polonizmus-semitizmus plačiau žr. Kregždys 2014a. 6A litván nyelvi polonizmusok és latinizmusok attribúciójának sajátosságairól bővebben lásd Kregždys 2014. 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai Szerkezetileg a lengyelből kölcsönzött elemeket morfológiailag tiszta7 és hibrid (a lengyel lexémák szempontjából)8, valamint munkajellegű szemantikai pamorfemikus (vagy partitiv) tükörfordításokra osztjuk. Használati elterjedtségük alapján dialektizmusokat, azaz olyan szavakat különböztetünk meg, amelyek használatát csak a litván nyelvjárási területein jegyezték fel, továbbá a köznyelvi alakokat (utóbbiak az analitikus típusú szótárban [róla lásd még Kregždys 2012: 125–126] a nyelvi norma szempontjából elfogadható, azaz kodifikált lexikai egységekre, másfelől pedig a saját lexika megfelelőivel helyettesítendő idegen szavakra [resp. barbarizmusokra] is csoportosíthatók). 1.1. Monogenikus polonizmusok ãlasas 3b (közny.) ‘h a n g’: Ale nedingokit, kad mes dėl ãlaso mielo ar dėl jūs dainų šventų jus šeriame tvartuos K. Donel (RG 66 [Kabelka 1964: 49]) ← lengyel nyj. ałas ‘kiáltás, zaj; dübörgés stb.’ (← lengyel nyj. hałas [(köz.) lengyel hałas]9 ‘ua.’ < ukrán zálac10 ‘zaj; kiáltozás; hír’ [SGP I² 103; SW II: 10; SPW VIII 286; Karłowicz II 163; Sławski I 397; ECYM I 458; CYM II 19]), ‖ ǂ belorusz zálac ‘kiáltozás; zaj’ (Байкоў, Некрашэвіч 1993: 76; ЭСБМ III 25–26), belorusz nyj. gólas, gólos ‘hang; dallam; zaj’ (СБГП I 461; TC I 213) bòstras 2 ‘p a v a i n i k i s’: Ir aukùodamos ant alkūnių garbino bostrą K. Donel (PL 307), Irgi moma taipjau su bòstrais žolę nuėdė Vp 25 (Kabelka 1964: 63; lásd még Krištopaitienė 2004: 260)11 7 V. Urbučio (2009: 416) teigimu, „Tikru leksikos slavizmu tegali būti laikomas žodis (apimantis visus fonetinius ar kitus galimus variantus, nereikalaujančius skirtingo kilmės aiškinimo), tiesiogiai atsiradęs iš atsakančio slavų žodžio“, t. y. iš skolinių sąrašo eliminuotini slaviškųjų afiksų vediniai, hibridiniai dariniai, hibridiniai dūriniai, antriniai pirminių skolinių variantai ir nomina propria. Vis dėlto rengiant Lietuvių polonizmų žodyną nesiremiama teiginiu, kad „<...> dariniai iš skolinių jau laikomi savais žodžiais“ (Urbutis 2009: 434), mat toks vedinių ir superstatinės leksikos kai kurių elementų tapatinimas vertinamas kaip netikslingas ir mistifikuojantis kalbos gramatinę sistemą. 8 Ezzel a terminussal nemcsak az öröklött, illetve szubsztrátumréteghez tartozó litván képzéseket jelöljük, amelyekben a képzőelem szláv eredetű, hanem a tisztán lengyel kölcsönszavakat is, amelyekhez a lengyelben nem szokványos affixumok járulnak. 9 Lateralinio sonanto le. ł (< prale. *l + *j [Dejna 1973: 114]) vavacija (resp. „wałczenie“, t. y. le. ł > /u/), reflektuoja gudų leksinių pavyzdžių (šis dėsningumas taikytinas tik vėlyvojo laikotarpio lietuvių raštuose bei šnektose užfiksuotiems polonizmams). Minėtina, kad vavacija, lenkų kalbos dialektuose įsigalėjusi nuo XVI a. pabaigos (t. y. viduriniuoju lenkų kalbos laikotarpiu), yra nebūdinga rytinėms (taip pat ir Suvalkų) bei pietinėms Lenkijos šnektoms (Dejna 1973: 115). 10 Az ősszláv veláris *g az összes ukrán nyelvjárásban spirantizálódott, azaz ukrán (nyj.) z = /h/ (részletesebben lásd Шевельов 2002: 444–445). 11 Daiva Krištopaitienė (ibd.) šią leksemą, prieštaraudama J. Kabelkai (1964: 24, 63), kažkodėl priskiria germanizmams. Straipsniai / Articles 27 ROLANDAS KREGŽDYS ← ófelnémet baster ‘házasságon kívül született gyermek; különböző állatfajok terméketlen utóda; borfajta stb.’ (< ófelnémet bastart ‘házasságon kívül született gyermek’ ← latin bastardus ‘pap gyermeke, törvénytelen utód’ [SW I 103; SPW II 26; ЭСБМ I 281; MLex 10; Blaise 1994: 99; vö. Moszyńska 1975: 163; lásd még ALEW]) → ≠ óbelorusz бастр ‘házasságon kívül született gyermek’ (ГСБМ I 201; Булыка 1980: 125), belarusz бастра ‘ua.’ (Носович 1984: 16) čyžė 1 (fn.) ‘adó, illeték, bérleti díj’: És lám, a csýžė miatt nekem is gyakran így alakult K. Donel (VD 376 [Kabelka 1964: 67; lásd még Krištopaitienė 2004: 255]) ← lengyel czyża ‘adó, cenzus’ (ó-/közép-lengyel czyża ‘ilyen adó’ [SW I 415; SPW III 729; lásd még Kabelka 1964: 24, 67; Palionis 1967: 282] ↔ [ó-]lengyel czynsz ‘idegen tulajdon használatáért fizetett díj; vagyonadó; nyereség, vagyon’ < ófelnémet zins ‘adó’ ← latin census ‘[útdíj]; a [háborút] elvesztő fél által fizetett adó, hadisarc; évi adó stb.’ [SW I 412; SPW IV 336–338; SSt I 425; GS 25–26; Brückner 1985: 82; Фасмер IV 363–364; MLex 336; Niermeyer 1976: 167–168; lásd még Palionis 1967: 282; Walczak 1995: 92; Филичева 2003: 141]) grẽčnas, -à 4 (mn.) ‘jó, tisztességes, szép, kiváló; meglehetősen nagy, jókora’: A paraszt jókora gabonatermésre vágyik K. Donel (VD 267 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 86]) ← (fn.) lengyel (nyj.) grzeczny ‘illő, jó, kiváló, csodálatos; értelmes, bölcs; szép; kecses; nyugodt stb.’ (SW I 933; SPW VIII 214; Karłowicz II 140; lásd még Zinkevičius 1990: 280; Drotvinas 2012: 73; ALEW) lė́bauti, -auja, -avo (ige intr.) ‘lakomázik, dorbézol, folyamatosan vendégségeket és lakomákat rendez’: Nem sajnáltad, te lakomázva és folyton ínyenckedve a földet kerítéssel együtt, az egész házat pedig felfaltad K. Donel (PL 465–466 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 124]) ↔ (ige) lengyel labować ‘örvendezik; elégedett; mulat’ (< ófelnémet / laben ‘valamit valaminek tart; kedvére tesz, megnyugtat; szórakoztat stb.’ ← latin lavare ‘megtisztít’ [SW II 671; SPW XII 2; Brückner 1985: 288; Kluge 2002: 551; Blaise 1994: 527; MLex 120]) nuõpertas, -à 3ᵇ (mn.) ‘ármányos, gonosz, tisztességtelen’ Azok szándékosan lesték, hogyan leskelődjenek, aztán csak odatévedtek. Krizas szidalmazta az ármányos párt (Slunkiust és Pelėdát), miközben nézte őket K. Donel (RG 234 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 147]) ↔ ólengyel (nyj.) naparty ‘makacs, tolakodó, önfejű’ (SW III 115; SPW XVI 46; Karłowicz III 249–250; lásd még ALEW) pakamõrė 2 (fn.) ‘uradalmi felügyelő’: Miközben Selmus így húzódozott, íme, felkiáltott a pakamõrė K. Donel (VD 543 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 157]) ↔ ólengyel podkomorze ‘földmérő, aki a földtulajdon körüli vitákat rendezi; a legmagasabb lengyel udvari méltóság címe stb.’ (SW IV 364; SPW XXV 443–444) – partitivusi tükörfordítás (a lengyel *ř /ž/-vé való frikatívizációjával)¹² ¹² A lengyel *ř frikatívizációja, vagyis ř /ž/-vé vagy /š/-vé válása a XIII. században kezdődött, a kemény ř kiejtése azonban a XVII. századig fennmaradt (Rozwadowski I 192; Walczak 1995: 69–70, 76, 95, 107, 120; Ананьева 1994: 128; Strutyński 2002: 69). Ebből következően ez a jövevényszó a XVII. század előtt került a litván nyelvbe a nyugati szláv nyelvterületről (bővebben lásd Креждис 2014). 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai paliauóti, –ója, –ójo (ige, ts.) ‘m á z a z n i’: De Enskys, a jobbágya, sok mázzal bevont krágot hozott... K. Donel (RG 721 [Kabelka 1964: 158]) ← (főnév / ige) lengyel polewać ‘réteggel befedni, bekenni; mázzal bevonni stb.’ (SW IV 530; SPW XXVI 445–446; Boryś 2005: 460) péržegnoti (ige, ts.) ‘m e g á l d a n i’:... és én, szeretve és megáldva benneteket, veletek leszek és maradok K. Donel (L 1 [Kabelka 1964: 175]) ↔ (főnév / ige) lengyel przeżegnać ‘kézzel keresztet vetni; megáldani’ (SW V 253; SPW XXXII 491; ЭСБМ III 199; lásd még Zinkevičius 1988: 137) → ɘ régi belorusz пережегнатися ‘keresztet vetni magára’ (ГСБМ XXIV 145) – részfordítás (az eredetéről lásd žegnoti) šaltyšius 2 (fn.) ‘f a l u s i r ó’: Az úr éppúgy megveti az öreg falusi bírót, mint a paraszt K. Donel (RG 519 [LKŽė; lásd még Kabelka 1964: 223]) ← régi lengyel szoltys(z) (régi lengyel [nyj.] szaltys) ([vö.] lengyel szoltys) ‘a legalacsonyabb rangú falusi tisztviselő, aki több lakott településért felel; falubíró stb.’ (< középfelnémet schultheize ‘falusi bíró’ [SW VI 266; Linde V 558; SSt VIII 333–334; Karłowicz V 188–189; Kluge 2002: 828; lásd még Zinkevičius 1990: 63; Walczak 1991: 95; Kabasińskaitė 1998: 19–20; Połomski 2010: 7]) → ɘ régi belorusz шолтыс, шолтис ‘falusi bíró’ (Булыха 1980: 25) výskupas (fn.) ‘a l e g m a g a s a b b r e n d ű p a p’: Íme, a kapun át egy párt hoztak, amelyre a szent püspök az oltárnál a szent esketéskor, amint illik, áldást adott K. Donel (RG 132 [Kabelka 1964: 28, 260]) ← lengyel nyj. (DLd [Kujawy]) wiskup ‘püspök’ (< [ó] cseh biskup ‘püspök’ ← ófelnémet biscop ‘ua.’ ← latin episcopus ‘ua.’ ← késői görög ἐπίσκοπος ‘a keresztény egyház legmagasabb rangú klerikusa, püspök; felügyelő stb.’ [SW VII 629; Karłowicz VI 131; Sławski I 34; Machek 1968: 54; Rejzek 2001: 80; Pleskalová 2009: 17, 34; ЭСБМ I 353; Аникин I 308, III 205; Lampe 1961: 532–534; Wackernagel 1878: 36; Köbler 1993: 282; Seebold 2008: 173; Schützeichel 2012: 51; lásd még Sabaliauskas 1966: 83; Palionis 1967: 273; Zinkevičius 1987: 138; Petit 2010: 82; lásd még Walczak 1995: 53; Титаренко 2002: 161 // Skardžius IV 351; Kabasińskaitė 1998: 20; Buß 2008: 147; vö. Kardelis 2003: 105] 1.1.1. A monogén polonizmusok morfofonetikai alternánsai, másodlagos származékok adpeñtai 2 (hn. tsz.) ‘(egyházi) k a r á c s o n y e l ő t t i n é g y h e t e s i d ő s z a k’: O adpeñtai su Kalėdomis jau prisiartin K. Donel (RG 894 [LKŽė; Kabelka 1964: 49]) – lásd advėntai (a -v- > -p- szerkezeti elem alkalmi váltakozásával) atpeñtai 2 (hn. tsz.) ‘(egyházi) k a r á c s o n y e l ő t t i n é g y h e t e s i d ő s z a k’: Atpeñtai nor poryt pasibaigti K. Donel (ŽR 16 [LKŽė; Kabelka 1964: 49]) – lásd adpeñtai (a -v- > -p- szerkezeti elem alkalmi váltakozásával, valamint a -d- > -t- zöngétlenedésével [lásd még Kabelka 1964: 49]) Straipsniai / Articles 29 ROLANDAS KREGŽDYS adveṅtai 2 (hn. tsz.) ‘(egyházi) k a r á c s o n y e l ő t t i n é g y h e t e s i d ő s z a k’ Lkš: Pirmoji adveṅtų nedėldienė K; Adveṅtų giesmės Gs ← lengyel (nyelvjárási [ŽV-Md]) adventy ‘a Jézus Krisztus születésének idejére emlékeztető négyhetes böjti időszak; érkezés, eljövetel’ (← [ó-/közép-] lengyel aduent ‘a Jézus Krisztus születésének idejére emlékeztető négyhetes böjti időszak; érkezés, eljövetel’ ↔ ócseh advent ‘ugyanaz’ ← vulgáris latin adventus ‘adventi böjt; érkezés stb.’ [SW I 10; SPW I 87; SSt I 21; SGP I¹ 39; Machek 1968: 34; Rejzek 2001: 45; Niermeyer 1976: 24; lásd még Адомавичюте 1980: 9; Zinkevičius 1987: 138; Kregždys 2014: 407]) česnìs 4 (fn.) ‘l a k o m a’: Nugi dabar, naš tas vargų visas nusikratę, jau pasilinksmyn-kim bensyk česnỹj susikbietę K. Donel (RG 372 [LKŽe; Kabelka 1964: 66]) – lásd čestnis (a -t- szerkezeti elem abszorpciójával [lásd még Zinkevičius 1990: 280]) čestnis (fn.) 1. ‘t i s z t e l e t, m e g b e c s ü l é s’ N; 2. ‘lakoma’ Q 378, C II 5: Čestnį kelti N; Pritai-sai čestnį Bt. Luk 14.13 ↔ nyj. lengyel (SLd [Katowice]) češć ‘tisztelet, megbecsülés, elismerés, megbecsülés; lakoma, vendégség, finomságok stb.’ (SGP V¹ 121; vö. Būga III 771; Zinkevičius 1990: 280)¹³ – a -n- szonoráns metatézisével, vagyis litván *če-n-stis → če-st-n-is svìklas 2 (hn.) ‘(növényt.) c é k l a (Beta vulgaris)’: Sekite... ropių, pastarnokų, sviklų beigi rapukų K. Donel (PL 656 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 28, 221]) – lásd sviklà sviklà 2 (fn.) ‘(növényt.) c é k l a (Beta vulgaris)’ NdŽ, P, N, KŽ – lásd čvikla čvikla (fn.) ‘c é k l a; v ö r ö s c é k l a’: czwikla PrD 136.25 (Skardžius IV 117) ← (ó-/közép-) lengyel ćwikła ‘cékla; főtt céklából készült köret’ (< cseh cvikla ‘cékla’ ← görög σεῦτλον ‘étkezési cékla’ [SW I 419; SPW IV 396; LS 1382, 1546–1547; vö. Фасмер III 571; Machek 1968: 91]) delmõnas 2 (hn.) ‘p é n z e s t á r c a’: O pinigėli delmonė kytriai pakavoji? K. Donel (PL 595 [Kabelka 1964: 71; lásd még Kr ištopaitienė 2004: 255]) dalmõnas 2 (hn.) ‘z s e b’ Q 444, Lex 49, K, Pgg, Šk: Kiša duona, pyragą į dalmõną, eidamas į mokslinyčią | ∧ Tuokart esi didis ponas, kad pinigų pilns dalmonas Sim ← lengyel (nyj.) dolman, (ó-) lengyel dolman ‘rövid huszárköpeny; női köpeny’ (< magyar dolmány ‘köpeny’ ← török dolama ‘a török szultánság korabeli gyalogos vörös köpenye; köpeny’ [SW I 499; SPW V 298; SGP VI¹ 42; Brückner 1985: 92; Wołosz 1989: 248–249; Géza 1991: 52; Фасмер I 525–526; Юсипова 2005: 147; lásd még Zinkevičius 1990: 280; Urbutis 2009: 426]) → ófehérorosz даламань, до-ломань ‘rövid, ujjakkal ellátott férfiköpeny’ (ГСБМ VIII 263–264; Булыка ¹³ Z. Zinkevičiusnak (uo.), aki K. Būga (uo.) magyarázatára támaszkodik, az az állítása, miszerint a litván čestnis / česnìs belarusz jövevényszó, illetve a belarusz чецубь / чэцьубь ‘tisztelet, megbecsülés; lakoma stb.’ szavakból származik (Носовичъ 1984: 698; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 346), kevéssé valószínű, mivel szerzői nem magyarázzák meg az -n- szonoráns eredetét, és nem említik a lengyel nyelvjárási példákat. 30 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai 1980: 113), orosz долома́нь ‘lovassági katona (huszár) köpenye; hosszú, gombokkal összegombolt kabát’ (Даль I 463) iškādininkas, -ė 1 (főnév) ‘aki kárt okoz; károkozó’: Jūs, iškādininkai, jūs, vagys, jūs, piktadėjai, ar nesibijotes žmonėms iškadą daryti? K. Donel (Pš 26–27 [LKŽe; Kabelka 1964: 94]) – lásd iškadninkas, -ė (lásd még Zinkevičius 1988: 39) iškadnīkas, -ė 2], iškādnykas 1 (főnév) ‘aki kárt okoz’ Ds: Kiškis didis iškādnykas Er; Tokio iškādnyko nei į vidų nesileisk Vl; Aš tau parodysiu, tu iškādnyke! Vv; Nuog iškādnykų mus gelbėk Mž 59; iškādōrius14 2 (főnév) ‘ugyanaz’ [K], N, BS 87 ↔ v. lengyel zaszkodca ‘aki árt vagy akadályoz’ (SW VIII 298; Linde VI 789) – partitivusi tükörfordítás (az eredetét lásd: iškadà) jóm arkas 1 (főnév) ‘vásár ideje’: Valkata Slunkius jóm arke man iš papykio kone visą nupešė kiaušę K. Donel (VD 428 [LKŽe; Kabelka 1964: 100–101]) – lásd jór-markas (az első ismétlődő -r- elnyelődésével [lásd még Jancza 1984: 117]) jóm arkininkas 1 (főnév) ‘aki a jomarkon van’: Rudikis jóm arkininks K. Donel (Rj a címszóban [LKŽe; Kabelka 1964: 101]) ⇦ jóm arkas jórmarkas 1 (főnév) K, R 214 1. ‘vásár ideje’: Ir aš pasigundžiau į jormarką eit MŽ; Po jormarko PrL XVII 3 (LKŽe); 2. ‘piac’: egyes számú birtokos eset Iormarko3v II₃ (Aleknavičienė 2012: 121, 243, 413, 515) ← középfelnémet jormark ‘vásár, piac; gyülekezés, zűrzavar; vásárvám’ (↔ [ó-/közép-]lengyel jarmark, lengyel nyelvjárási [DLd (Kujawy, Poznań, Kalisz), MLd (Rudawa), Psd (LĮs)] jarmarek ‘vásár, piac; gyülekezés, zűrzavar; vásárvám’ < ófelnémet jārmarket / ófelnémet jārmarkāt, jārmercat ‘vásár; éves piac’ / német Jahrmarkt ‘vásár, éves vásár, nagy piac’ [SSt III 116; SW II 136; SPW IX 262–264; Karłowicz II 234; Sławski I 502; Siatkowski 2004: 7, 40–41; Фасмер IV 561; Köbler 1993: 1199; Schützeichel 2012: 169; lásd még Palionis 1967: 276; Адомавичюте 1982: 43; Zinkevičius 1988: 131; Walczak 1995: 92; Połomski 2010: 7; Markus-Narvila 2011: 176]) mãckas 4 (melléknév) ‘egészen kicsi, apró’: Giltinė su rauplėms piktoms atšokusi smaugia ar su karšlige dar tikt mažką pasuka biedžių K. Donel (VD 89 [LKŽe; Kabelka 1964: 128]) – lásd mãč itkas, -à (a -it- szerkezeti elem elnyelődésével, vagyis mac-it-kas → mac-kas) mãčitkas, -à3b (melléknév) ‘egészen kicsi, apró’: Jūs bùlbàs rāvit, tas macitkàs Dv (DvŽ I 376) ↔ lengyel nyelvjárási maciutki ‘nagyon kicsi; apró, picurka’ (SW II 840, 857) šaltyšiáuti, -iauja, -iãvo (ige, intr.) ‘šaltyšiusként szolgálni’: Rods, tarė Pričkus, taip ir man daugsyk pasidarė, kad aš šaltyšiaudams šen ir ten jodinėjau K. Donel (RG 486 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 28, 223]) ⇦ šaltyšius (az eredetét lásd az 1.1. alfejezetben [s. v. šaltyšius]) 14 Lásd még a lengyel nyelvjárási szkodur ‘kárt okozó állat; veszélyes barom’ (SW VI 623; Karłowicz V 301). Straipsniai / Articles 31 ROLANDAS KREGŽDYS šėtra 1 (fn.) ‘s á t o r’: Ta liepsna... ne tiktai mūsų būriškas sudegina šėtras K. Donel (ŽR 239 [Kabelka 1964: 224]) – lásd šatrà (a tő -a- > -ė- váltakozásával, feltehetően a lengyel nyelvjárási s-iá-ter ‘fészer’ szóval való kontamináció miatt [Karłowicz V 286; lásd még Kardelis 2003: 86]) šatrà 4 (fn.) Š, NdŽ, 2 ‘s á t o r’ NdŽ, M, Rtr, KŽ: Kada šatrosu gyvensit, būsit kaip šviesumas sparnų karvelio Mž 289 ← (fn.) lengyel szatra ‘ágakból készült állatmenedék a hegyi legelőkön; sátor; cigánytábor’ (< tatár čadpa ‘fedél’ ↔ с̌амып ‘sátor’ ← perzsa chādar ‘sátor; fedél; fátyol, fátyolruha stb.’ [SW VI 574–575; Linde V 516; Фасмер IV 413; Dawletschin, Tezcan 1989: 130, 289; Steingass 1963: 383–384; lásd még Kardelis 2003: 86]), ‖ ≠ fehérorosz шаўер ‘sátor’ (ТСБМ V² 361; PBC III 742), orosz шапёр ‘ua.’ (Даль IV 624) viñčiavoti, -oja, -ojo (tárgyas ige) ‘h á z a s í t’: Parvėžė porą, ant kurios švents vyskupas pas dievstalį šventą viñčiavodams, kaip reik, žegnonę buvo padėjęs K. Donel (RG 133 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 258]) – lásd veñčiavoti, venčiavóti veñčiavoti, -oja, -ojo (tárgyas ige) KB II 195, K II 233, K, BzF27, NdŽ, KŽ, Sg, KIp, venčiavóti, -ója, -ójo ‘h á z a s í t’ BzF 21, FrnW, NdŽ, Q 527, R, MŽ, N, M. Valanč: Tur būti venčiavoti Vln 27; Nesa ji yra vyro venčiavuota motė BB 1Moz. 20.3; Jone, bau nori turėti Margretą už savo venčiavotąją moterį Vln 49 és másutt (End, KIpD 2, NdŽ, Akm, LKK XXI 201 [Lz], N 148, VoL 100) ↔ lengyel nyelvjárási (ŽV-Md) wieńcować ‘házasságot kötni’ (Karłowicz VI 114) ≠ (fn.) lengyel wieńcować, lengyel wieńczować ‘megkoszorúzni, megkoronázni’ (SW VII 582; Linde VI 214), ‖ ≠ óorosz вѣнчавати ‘megkoszorúzni; megkoronázni’, вѣнчевати ‘megkoszorúzni; kitüntetni; dicsérni, magasztalni; befejezni’ (СРЯВ II 76, 78) 1.2. Bizonytalan polonizmusok blùznyti, -ija, -ijo (tárgyas és tárgyatlan ige) ‘i s t e n k á r o m o l n i, s z i d a l m a z n i’: Dievą blùznydams taip baisiai šaukti pagavo K. Donel (PL 215 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 63]) ← (óorosz / modern) lengyel bluznić (bluznić) ‘káromkodni; képtelenségeket beszélni; húzni az időt’ (SW I 170; SPW II 191–192; SSt I 105; lásd még Zinkevičius 1988: 132; Kardelis 2003: 107; Kazak 2011: 79) → óorosz fehérorosz блюзнути, блузнути ‘káromkodni’ (ГСБМ II 77–78; Булыка 1980: 182), fehérorosz nyelvjárási блю́зьніц ‘ua.’ (Бялькевіч 1970: 89) ≠ fehérorosz блюзні́ць, блю́зніць ‘ostobaságokat beszélni; fecsegni; álmában beszélni’ (ТСБМ I 390; ЭСБМ I 364; Аникин III 274; Гілевіч 2005: 19) budavõnė 2 (fn.) ‘f é s z e k, f é s z e k h e l y’: Vyrs tuojauš žagarų budavõnei (lizdui) parnešė glėbį K. Donel (PL 57 [LKŽe; Kabelka 1964: 64]) ← (óorosz / modern) lengyel budowanie ‘építés; építési mód, szerkezet; épület’ (← [óorosz / modern] lengyel buda ‘deszkából, szénából, agyagból készült fészer; ideiglenes sátor piaci árusításhoz; a szekér ponyvával fedett része stb.’ ↔ ócseh búda / cseh bouda ‘deszkából összeállított kis ház stb.’ <? >¹⁵ ófelnémet 15A szó státuszát illetően nincs egyetértés (lásd Machek ibd.): egyesek szerint germán nyelvekből származó jövevényszó (Фасмер ibd; Rejzek ibd.), mások viszont az ófelnémet buode alakot a szláv jövevényszavak közé sorolják (Филичева ibd.). 32 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai buode / v. Bude ‘sátrat’ [SW I 226, 227; SPW II 193–195, 488–489; SSt I 174; ЭСБМ I 399; Фасмер I 230; Machek 1968: 61–62; Rejzek 2001: 87; Kluge 2002: 158; MLex 28; Филичева 2003: 201; lásd még Palionis 1967: 277; Kardelis 2003: 107; Urbutis 2009: 423, 425; ALEW]) → vö. fehérorosz budovane, būdovane, būdovanie, būdoanne ‘építés; építmény; megerősítés; építőanyagok’ (ГСБМ II 234–235), fehérorosz будаванне ‘építés; építmény, épület’ (Байкоў, Некрашэвіч 1993: 49) cimbõlai 2 (fn., tsz.) ‘r é g i, h a n g s z e r h e z h a s o n l ó h ú r o s z e n e i i n s t r u m e n t u m’: Plyckius cimbõlus, o Kubas čiirškino smuiką K. Donel (RG 220 [Kabelka 1964: 66]) ← (vö.) lengyel (nyj.) cymbal (lengyel cembał) ‘i l y e n h ú r o s z e n e i i n s t r u m e n t u m; ó r a ü t é s e k o r h a n g j e l z é s; c s e n g é s é s s t b.’ (< lengyel cymbalum ‘ua.’ ← gör. κύμβαλον ‘ütős hangszer’ [SW I 360; SPW III 719; SGP IV³ 592–593; Фасмер IV 306; lásd még Palionis 1967: 284; Zinkevičius 1988: 132]) → fehérorosz (nyj.) цымба́лы ‘lírához hasonló hangszer; a zsidók által használt hangszer; vastag ajkak; farpofák’ (Носовичъ 1984: 691–692; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 340; СБГП V 370), or. цымба́лы ‘ilyen hangszer; réztányérok’ (Даль IV 575) ≠ vö. fehérorosz цимбаль ‘(óra)csengő’ (СЛw) čestavójimas 1 (fn.) ‘v e n d é g l á t á s’: Rasi gana bus už čestavójimą tavo K. Donel (Lg 51 [Kabelka 1964: 66]) ↔ (vö.) lengyel czestowanie ‘vendégül látás; (meg)tisztelés’ (SW I 390; SPW IV 150) → fehérorosz честованнэ ‘vendégség’ (Носовичъ 1984: 698) čestavóti, -ója, -ójo (tranz. ige) ‘v e n d é g ü l l á t n i, s z e r e t n i’: Būrs čestavóts jau proto viso netenka K. Donel (RG 731 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 66]) ← (vö.) lengyel czestować ‘vendégül látni; (meg)tisztelni’ (SW I 390; SPW IV 149) → fehérorosz честова́ць ‘vendégül látni; (átv.) szidni, ütni’ (Носовичъ 1984: 698) glóda (fn. főnév) 1. ‘h i á n y, s z ű k ö s s é g’: Taipgi dabar kisieliaus jau ir šiupinio glóda K. Donel (VD 593); 2. ‘p u s z t u l á s, v é g (é h í n s é g)’: Eikš, šiaury baisus... bausk, prispausk su šalčiais juos (vilkus), kad glóda jų būtų! K. Donel (ŽR 77 [LKŽe; Kabelka 1964: 29, 85]) ↔ (vö.) lengyel głód ‘üres gyomor, éhség; szomjúság; vágy, kívánság; élelemhiány; hiány’ (SW I 849; SPW VII 375–381) → fehérorosz nyj. глод ‘éhség’ (СБГП I 461) gvõltas 2 (fn.) ‘k é n y s z e r, e l n y o m á s’: Vogt, klastuot, išplėšt ir su gvõltu pasisavint K. Donel (RG 873 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 88]) ← (vö.) lengyel (nyj.) gwałt ‘kényszer; erő, nyomás; segítség; zaj, kiáltozás; segélykiáltás, hívás; szorult, nehéz helyzet; közösségi kötelezettség’ (< jidd. gvald16 illetve גוואלד ‘kényszer; (segély)kiáltás’ / ← középfelnémet ge-walt / ném. Gewalt ‘erő, hatalom; kényszer’ [SW I 945; SPW VIII 243–253; SSt II 523; Karłowicz II 149; 16A jiddis nyelv szóvégi zöngés mássalhangzói ב, ד, ג, ז, ו, װ nem vesznek részt zöngétlenedésben (a nagyon ritka kivételektől eltekintve [bővebben lásd Weinreich 1992: 19–20]). Straipsniai / Articles 33 ROLANDAS KREGŽDYS Sławski I 382; Sokólska 1999: 145; Галай 2011: 361; Фасмер I 398; ЭСБМ III 74; Lötzsch 1992: 84; سالاتاش 2011: 99; MLex 70; lásd még ALEW; Walczak 1995: 92, 142]) → régi fehérorosz гвалт, гвалты ‘erőszak; jogtalan támadás; elnyomás; (nő) megerőszakolása; erőszak miatti büntetés; zaj, kiáltás (segítségért); közösségi kötelezettség stb.’ (ГСБМ XV 39–42; Булыка 1972: 148, 1980: 41), fehérorosz (nyj.) гвалт(ь) ‘erőszak, elnyomás; sikoly, kiáltás’ (Носовичъ 1984: 111; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 80; СБГП I 438; CC I 107; lásd még Прыгодзіч, Прыгодзіч 2011: 148), fehérorosz nyj. гвалт ‘segélykiáltás’, (ТС I 198), orosz nyj. гвалтъ ‘erőszak; sikoly, kiáltás; nyugtalanság; zaj; támadás, rablás’ (Даль I 346) gvõltyti, -ija, -ijo (tárgyas ige) ‘e r ő s z a k o t a l k a l m a z n i; m e g v e t n i; v i s s z a t a r t a n i, m e g a l á z n i’: És nagyon erőszakolt engem, hogy ígérjem meg nekik az utolsó és egyetlen borjút, hogy feláldozzák K. Donel (VD 387 [LKŽe; Kabelka 1964: 88]) ← (régi / középfelnémet) lengyel gwałcić ‘megerőszakolni, vétkezni’ (SW I 945; SPW VIII 241–243) → régi fehérorosz гвалтumu, гвалтumu ‘(meg)erőszakolni; jogokat megsérteni’ (ГСБМ XV 34), fehérorosz гвалццъ ‘megerőszakolni; kényszeríteni’ (Носовичъ 1984: 111; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 80) – az eredethez lásd gvõltas iškadà 2 (nőnemű főnév) ‘v e s z t e s é g, k á r’: Sok hasznot és sok kárt lehet okozni K. Donel (ŽR 212 [Kabelka 1964: 94]) ↔ régi lengyel zaszkoda ‘ártás; az, ami árt; kár’ (< ófelnémet schade / ófelnémet scado, skado ‘kár, veszteség’ [SW VIII 298; Linde VI 789; Brückner 1985: 549; Фасмер IV 449; Wackernagel 1878: 249; Köbler 1993: 1739; Seebold 2008: 735; Schützeichel 2012: 284; lásd még Zinkevičius II 272]) → régi fehérorosz зашкода ‘kár, ártalom’ (ГСБМ XI 277) – partitivus tükörfordítása (lásd még Zinkevičius 1988: 38, 130) kó botas 1 (hímnemű főnév) ‘u j j a t l a n, m e l e g n ő i r u h a d a r a b; m e l l é n y’: És ha néha meglátjuk a te kóbotádat, akkor te előttünk nem is verébnek, hanem parasztnak tűnsz (a fülemüléről) K. Donel (PL 113 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 115]) ← (régi / középfelnémet) lengyel kabat ‘férfiak és nők felsőruhája, kabátka; kényszerzubbony; az elítéltek máglyára vetés előtt viselt ruhája; katonai zubbony stb.’ (< I. [sz.] cseh kabát ‘derékig érő rövid köpeny; ilyen katonai ruhadarab; zakó’ ← bolgár кабад, кабам ‘régi női ruhadarab; ujjatlan köpeny stb.’ ← görög [késői] καβάδιον ‘férfiruha’ ← újperzsa qabāh ‘felsőruha, köpeny’; II. magyar kabát ‘köpeny; zakó; dzseki; rövid női felsőkabát’; III. középkori latin cal[p]pa ‘csuklyás köpeny’, középkori latin capatus ‘köpenyt viselő’ [SW II 193; SPW X 2–3; SSt III 215; Sławski II 9; БЕР II 119; Wołosz 1991–1992: 5–6; Niermeyer 1976: 129; ЭСБМ IV 9; Machek 1968: 233; Bělič, Kamiš, Kučera 1978: 91; Du Cange I 525; Steingass 1963: 951; Géza 1991: 144; vö. Фасмер II 150]) → régi fehérorosz кабать, кобать ‘rövid, ujjatlan férfi- és női felsőruha’ (ГСБМ XIV 213; Булыка 1980: 112), fehérorosz (nyj.) каба́м(ъ) ‘egyszerű nők fűzője, amelyhez szoknyát varrtak; felsőruha’ (Носовичъ 1984: 226; ТС II 176), (régi) orosz (nyj.) каба́ть ‘külföldiek felsőruhája; a cár bő ujjú felsőruhája; hosszú, bő munkaruha, amelyet a parasztok a felsőruhájukon viseltek; dzseki’ (Даль II 70; СРЯБ VII 8) 34 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai karbãčius 2 (hímnemű főnév) ‘i l y e n o s t o r, k o r b á c s’: Hiszen engem... mint szüretelőt ezekkel a karbãčiusokkal úgy megkorbácsoltak volna K. Donel (Pp 135 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 107]) ← ólengyel (nyj.) karbacz, (régi) lengyel korbacz ‘korbács, ostor stb.’ (< magyar korbács ‘ua.’ ← török kırbaç ‘korbács, ostor’ [SW II 260, 472; Linde II 960; Karłowicz II 431; Sławski II 474; Булыка 1980: 104; Фасмер II 195; Wołosz 1989: 270; Géza 1991: 171; Юсипова 2005: 340]) → régi fehérorosz карбач ‘korbács, ostor’ (ГСБМ XIV 283; Булыка uo.), orosz карбач ‘korbács’ (Даль II 91) klãpas 2 (hímnemű főnév) ‘f i ú c s k a; f i ú’¹⁷: És Enskys leányzója klãpasokkal biztatja táncra K. Donel (Pp 68 [Kabelka 1964: 114]) ← (régi / középfelnémet) lengyel (nyj.) chłop ‘(szabad) paraszt, föld nélküli paraszt, házas zsellér; (nem gazdag) gazda; mezőgazdasági bérmunkás (béres); férfi; közember; nem közönséges szájú, faragatlan ember; ember stb.’ (SW I 283; SPW III 240–242; SSt I 237; SGP III³ 560–569; Sławski I 68–69; ECYM VI 182–183; LEW 210; lásd még ЭССЯ VIII 62–64; Фасмер IV 257; Palionis 1967: 282; Трубачев 2006: 167; Леонтьева 2014: 334–335) → fehérorosz хлоп ‘béres (mezőgazdasági munkás)’ (Носовичъ 1984: 679), orosz nyj. хлапъ ‘fiatalember, suhanc; nőtlen férfi; inas’ (Даль IV 551) klãpčius 2 (hímnemű főnév) ‘s z o l g a, l e g é n y k e, k ü l d ö n c’: Enskys azonban, az ő klãpčiusa, sok festett kancsót, még több festett korsót hordott össze K. Donel (RG 721 [LKŽe; Kabelka 1964: 114]) ← (régi / középfelnémet) lengyel chłopiec ‘fiú; ifjú; serdülő szolga; inas; mesterséget tanuló fiú; fiúgyermek stb.’ (SW I 284; SPW III 244–245; Brückner 1985: 180; Фасмер IV 245; lásd még Arumaa 1933: 82; LKA I 121, 125; Zinkevičius 1978: 150) → fehérorosz (nyj.) хло́нец(ъ) ‘fiú, leszármazott; fiatalember; szolgáló fiú’ (Носовичъ 1984: 679; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 335; СБПП V 310; TC V 243), orosz хло́нец ‘fiú, fiatalember; nőtlen férfi; segédmunkás’ (Даль IV 551) kùkarka 1 (nőnemű főnév) ‘s z a k á c s n ő’ És az ő kùkarkája, az öregasszony, megijedt K. Donel (Pp 79 [Kabelka 1964: 119]) ← (régi / középfelnémet) lengyel (nyj.) kucharka ‘szakácsnő; szolgálólány; fémből készült tűzhely’ (SW II 617; SPW XI 528–529; Karłowicz II 508) → régi fehérorosz кухарка ‘szakácsnő’ (ГСБМ XVI 253–254), fehérorosz куха́рка ‘ua.’ (ТСБМ II 765; РБС I 703), orosz куха́рка ‘szakácsnő, segítő’ (Даль II 228; Фасмер II 436) – az eredethez lásd kùkorius kùkorius 1 (hímnemű főnév) ‘s z a k á c s’: A szakácsok az új ételeket már elkészítették K. Donel (RG 294 [Kabelka 1964: 25, 119]) ← (ó-/felnémet) le. kucharz ‘szakács; tánc, amelyet az esküvői ételt készítő szakáccsal járnak’ (< [ó.] cseh kuchař ‘ugyanaz’ ← ófelnémet kuchenære ‘szakács’ ← ófelnémet kuoche / ófelnémet kuohho ‘sütemény; sült tészta’ [SW II 617; SPW XI 529; SSt III 459; Sławski III 304; Фасмер II 436; Machek 1968: 305; Kluge 2002: 543; Köbler 1993: 1286; Seebold 2008: 488; Schützeichel 2012: 186; lásd még Zinkevičius 1988: 130]) → ófehérorosz кухаръ, кухарь ‘szakács’ (ГСБМ XVI 254; Булыка 1980: 89), fehérorosz (nyj.) ку́хар(ъ) ‘ugyanaz’ 17 J. Palionis (1967: 282) įvardija sememą ‘valstietis’, kuri LKŽe kažkodėl nenurodoma. Straipsniai / Articles 35 ROLANDAS KREGŽDYS (Носовичъ 1984: 262; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 155; ЭСБМ V 175; ТС II 255), orosz nyelvjárási kúхарь ‘ugyanaz’ (Даль II 228) kulkà 2 (fn.) ‘k i s, k ú p a l a k ú ó l o m d a r a b, a m e l y e t r o b b a n ó a n y a g b a h e l y e z n e k, m a j d a f e g y v e r b ő l k i l ő n e k s t b.’: Hát ingyen adott-e nektek golyót és puskaport K. Donel (ŽR 105 [Kabelka 1964: 26, 120]) ← (ó-/felnémet) le. kulka ‘golyó; golyócska; forgás; szemgolyó stb.’ (< ófelnémet kûle ‘gömb; golyó’ [SW II 627; SPW XI 545; Фасмер II 413; ЭСБМ V 157; MLex 118; lásd még Palionis 1967: 278; Zinkevičius 1988: 136; Kabašinskaitė 1998: 76]) → ófehérorosz кулька, кулка ‘golyócska’ (ГСБМ XVI 216), fehérorosz ку́лька ‘golyócska; kis gömb’ (Носовичъ 1984: 259) lenciūgas 2 (fn.) ‘l á n c’: Ezért erősen megláncolták őt K. Donel (ŽR 326 [Kabelka 1964: 125]) ← lengyel nyelvjárási łańcug (ó-/felnémet le. łancuch, [fel.] le. łańcuch, lengyel nyelvjárási [DLd, Kšbd] lencuch, leńcuch ‘fém lánc; bilincs, láncok; sor, menet stb.’ (< ófelnémet *lannzug ← ófelnémet lanne ‘lánc’ + ófelnémet zuc, zug ‘húzás, vontatás’ [SW II 794; SPW XII 467–470; SSt IV 96; Karlowicz III 64; Brückner 1985: 306; ЭСБМ V 227; Фасмер II 458; MLex 121, 339; lásd még Атомавичюте 1982: 47; Zinkevičius 1988: 135; ALEW; Mikulėnienė 2004: 78]) → ófehérorosz ланцугъ, ланцугь (ланухъ, ланухъ) ‘fém lánc; bilincs, láncok’ (ГСБМ XVI 290, 291–292; Булыка 1980: 101), fehérorosz (nyj.) лану́г, ланцу́г (ланух, ланцу́к) ‘fém lánc’ (Носовичъ 1984: 264; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 156; СБГП II 617; Шатэрнік 1929: 145; lásd még Барысюк 2011: 123), orosz nyelvjárási ла́нугъ ‘lánc, láncszem’ (Даль II 236)¹⁸ macnùs 4 (mn.) ‘e r ő s, h a t a l m a s, s z i l á r d’: Így illetlenül összeveszett az erős sör miatt K. Donel (RG 734 [LKŽe; Kabelka 1964: 129]) ← (ó-/felnémet) le. mocny, mocen ‘erővel teli, erős, szilárd, hatalmas; heves stb.’ (SW II 1022–1023; SPW XIV 523–536; lásd még Zinkevičius 1988: 130) → fehérorosz (nyj.) мо́чны(ў) ‘erős, hatalmas’ (Носовичъ 1984: 292; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 172; ЭСБМ VII 75; ТС III 95)¹⁹ maskòlius 2 (fn.) ‘o r o s z’: Nem törődnek vele, hogy így viselkednek-e mind a parasztok? A svéd, a moszkvai, a lengyel és a zsidó sem tesz másként K. Donel (ŽR 170 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 131]) ← (fel.) le. moskal ‘Moszkva lakosa; a moszkvai cár hadseregének katonája; ilyenféle sütemény (zabpehelyből); tésztadarab; sokat evő ember, falánk; ilyen halfajta’ (SW II 1046–1047; SPW XV 34; ЭСБМ VI 246; Фасмер II 659) → fehérorosz москва́ль / маска́ль ‘moszkvai, orosz; az orosz hadsereg katonája’ (Носовичъ 1984: 290; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 167; ЭСБМ VI 245–246), orosz моска́ль ‘moszkvai, orosz; katona’ (Даль II 349) ¹⁸ Z. Zinkevičius (1988: 135) lie. lenciūgas ‘grandinė’ priskiria rytų slavų kalbų skolinių grupei. ¹⁹ Vö. nyugati litván mãčnas, -à 4 (mn.) ‘hatalmas, erős, szilárd’: Én vagyok… erős, bosszút álló Mž 20; mãčnai (hsz.): Hogy… ne kételkedjék, hanem szilárdan higgyen Vln 28 (LKŽe) a -č- szerkezeti elem miatt feltehetően az orosz jövevényszavakhoz sorolható, vö. óorosz мощный ‘erős, szilárd; hatalmas’ (СРЯВ IX 283–284) ≠ ófehérorosz мощный ‘teljes jogú; törvényes’ (ГСБМ XVIII 193). 36 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai mieščiónis 1 (hímnemű főnév) ‘aki városban él, városlakó’: Miesčiónys be vargų mieste šokinėją K. Donel (PL 248 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 134]) ← (ófelnémet / német) lengyel. mieszczanin ‘városlakó, városi polgár; polgár’ (~ ócseh měščěnin ‘uo.’ [SW II 964; SPW XIV 91–95; SSt IV 237; Bělič, Kamiš, Kučera 1978: 134; lásd még Zinkevičius 1988: 131–132; Шанский II¹⁰ 187]) → ófehérorosz мещанин, мещанинъ ‘városlakó; lakos, polgár; a nemesi rend képviselője’ (ГСБМ XVIII 33–34; Булыка 1980: 26), fehérorosz мещані́н ‘állandó városi lakos, városi polgár; polgár’ (Байкоў, Некрашэвіч 1993: 169; ЭСБМ VII 30–31), óorosz мъщанинъ ‘alacsonyabb rendű városlakó (rendszerint kézműves), aki adót fizet; városlakó; kereskedő’ (СРЯВ IX 143–144), orosz мщанинъ ‘alacsonyabb rendű városlakó, akire katonai szolgálati kötelezettség vonatkozik; a kereskedőcéhhez nem tartozó kézműves’ (Даль II 373; Фасмер II 616) mišià 4 (nőnemű főnév) ‘a keresztény istentisztelet fontos szertartása’: Jūs apjakėliai, mišiõn sudriske bei škaroti nukaksit. K. Donel (VD 592 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 135]) ← (ófelnémet / német) lengyel (nyelvjárási) msza, (lengyel) msz(e) ‘mise; az e szertartás alatt játszott zene’ (< ócseh mše ‘mise’ ← középfelnémet messe, misse / ófelnémet missa ‘mise; vásár [a mise után tartott]’ ← vulgáris latin / latin missa ‘mise; szent szertartás; a Szentírás olvasása stb.’ [SW II 1063; SPW XV 156–160; SSt V 239; Karłowicz III 195; Būga I 347; ЭСБМ VII 110; Фасмер III 22; Machek 1968: 382; Rejzek 2001: 395; Wackernagel 1878: 199; Köbler 1993: 1459; Seebold 2008: 591; Schützeichel 2012: 225; Niermeyer 1976: 693–694; lásd még Zinkevičius 1987: 138; Walczak 1995: 53]) → ófehérorosz мша (имша) ‘katolikus mise’ (ГСБМ XIV 104; XVIII 242; Булыка 1972: 211, 1980: 183), fehérorosz nyelvjárási мша́ ‘mise’ (Цыхун 1993: 89), orosz мша ‘katolikus mise’ (Даль II 364)²⁰ ≠ fehérorosz nyelvjárási імша́²¹ ‘uo.’ (СБГП II 344) molïavóti, -ója, -ójo (tárgyas ige): O moliavóty stuopų dar daugiaus sugabeno K. Donel (RG 722 [Kabelka 1964: 136]) ← (ófelnémet / német) lengyel malować ‘festeni; rajzolni; díszíteni stb.’ (< középfelnémet mâlen / ófelnémet mâlên ‘rajzolni, festeni; festékkel bevonni’ / német malen ‘rajzolni, festeni; [az arcot is] kifesteni; díszíteni’ [SW II 859; SPW XIII 58–60; SSt IV 146; Wackernagel 1876: 191; Köbler 1993: 1402; Schützeichel 2012: 213]) → ófehérorosz малевати, маловати, малиовати ‘rajzolni, festeni; leírni, kifejteni’ (ГСБМ XVII 234–235; Булыка 1980: 166), fehérorosz мале́ваць / маляваць ‘rajzolni, festeni; leírni; megvitatni’ (Носовичъ 1984: 278; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 165; ЭСБМ VI 206), óorosz малевати, молевати ‘rajzolni, festeni’ (СРЯВ IX 243), orosz малева́ть ‘uo.’ (Даль II 292) moliõrius 2 (hímnemű főnév) ‘festő’: Kad aš tai pamatau, tuojaus man giltinė rodos, kaip ją mõlioriaus ranka moliavodama rašo K. Donel (RG 539 [LKŽe; Kabelka 1964: 136]) ← (ófelnémet / német) lengyel (nyelvjárási) malarz (lengyel nyelvjárási [Felső-Szilézia] malarz) ‘festő; mázoló’ (< középfelnémet mâlære ‘festő; mázoló’ [SW II 856; SPW XIII 54–55, 56; SSt IV 20 B. Kabašinskaitė (2013: 68) šį skolinį interpretuoja kaip monogeninį polonizmą, nors iš pateiktų pavyzdžių matyti, kad taip nėra. 21 litván nyelvjárási imšà 4 (nőnemű főnév) ‘mise’ (ZtŽ 235; ZŠT I 54, II 409) morfológiai felépítése miatt a fehérorosz jövevényszavak közé sorolandó. Straipsniai / Articles 37 ROLANDAS KREGŽDYS 146; Karłowicz III 102; Фасмер II 565; ЭСБМ VI 207; MLex 133]) → ófehérorosz малярь, маляръ (малеръ, молеръ) ’festő’ (ГСБМ XVII 251–252; Булыка 1980: 160), fehérorosz маля́р ’mázoló; festő’ (Байкоў, Некрашэвіч 1993: 165; ЭСБМ ibd.), óorosz моляръ ’festő’ (СРЯВ IX 257), orosz маля́рь ’mázoló’ (Даль II 296) nõbažnas, -a 1 (melléknév) ’áhítatos’: Én, paraszti kezemet, ahogy kell, összekulcsolva, a nagyságos és áhítatos urakért mindig imádkozom K. Donel (RG 300 [LKŽe; Kabelka 1964: 143–144]) ← (ó-/v.) lengyel nabożny ’áhítatos, istenfélő; áhítatot keltő stb.’ (< cseh na bože ’Istennek, az Úrnak’ [SW III 12; SPW XV 379–383; ЭСБМ VII 166; ЭССРЯ I 552; lásd még Palionis 1967: 273; Zinkevičius 1988: 133; Kabašinskaitė 1998: 18; ALEW]) → ófehérorosz набожный ’vallásos, áhítatos’ (ГСБМ XVIII 291–292), fehérorosz набо́жный ’áhítatos, vallásos, hívő’ (Носович 1984: 298; ЭСБМ VII 166), óorosz набожный ’áhítatos, istenfélő, őszintén hívő’ (СРЯВ X 20), orosz набожный ’ugyanaz’ (Даль II 380) padõnas 2 (főnév) ’a l á v e t e t t, s z o l g a, n e m s z a b a d, f ü g g ő s z e m é l y, j o b b á g y’: <...> a papfi, úgy tűnik, nevet a paraszton, és a félig élő jobbágyát kutyának tartja K. Donel (Pp 129 [Kabelka 1964: 155]) ← (ó-/v.) lengyel poddany ’alattvaló; béres (gazdasági munkás), jobbágy’ (< [fordítás] középfelnémet subditus ’alattvaló; vazallus’ < középfelnémet subditus ’alávetett; függő’ ← latin subditus ’leigázott; alávetett’ [SW IV 346; SPW XXV 394–399; SSt VI 236; Niermeyer 1976: 996; ЭСБМ VIII 104; ЭССРЯ II 147; lásd még Palionis 1967: 282; Kregždys 2014: 411]) → ófehérorosz подданный ’alattvaló’ (Булыка 1980: 21), fehérorosz (nyj.) пода́бный / пада́бны ’jobbágy; alattvaló’ (Носович 1984: 440; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 208; Шатэрнік 1929: 188; Расторгуев 1973: 184), fehérorosz nyj. пада́бный ’ugyanaz’ (Бялькевіч 1970: 304), (ó-)orosz подданный ’alattvaló’ (СРЯВ XV 248; Даль III 170; lásd még Гарбуль 2009ᵃ: 528) feláldozni magát (visszaható ige) ‘önfeláldozni’: Ó, ti szeretteim, amikor kövér őszt ünnepeltek, sok vidámságot kívánva, feláldozom magam K. Donel (VD 710 [LKŽe; lásd még Kabe l-ka 1964: 166]) ↔ (ó-/v.) lengyel polecać ’bemutatáskor dicsérni, ajánlani; rábízni, gondjaira bízni, megbízni’ (SW IV 527; SPW XXVI 430–431; lásd még Kazak 2011: 79; ALEW [lásd s. v. liecavóti]) → ófehérorosz полецати, полицати ’rábízni (valakire valamit), átadni, továbbadni; utasítani; ajánlani’ (ГСБМ XXVI 136; Булыка 1972: 251) pažyčyti (tárgyas ige) ’k ö l c s ö n a d n i v a l a k i n e k, v i s s z a f i z e t é s r e’: „Add ide”; mondta, „komám, azonnal add vissza a kölcsönadott adósságot” K. Donel (Šd 21 [Kabelka 1964: 172]) ← (ó-/v.) lengyel pożyczyć ’kölcsönadni, kölcsönvenni; jókívánságokat küldeni stb.’ (SW IV 930; SPW XXIX 433–435; lásd még Markus-Narvila 2011: 180, 291) → ófehérorosz пожичити, пожычьити ’kölcsönadni; kölcsönvenni’ (ГСБМ XXV 391–392; Булыка 1972: 249), fehérorosz nyj. пажычьць ’ugyanaz’ (СБГП III 328) ≠ fehérorosz (nyj.) пазьічьць ’ugyanaz’ (ТСБМ III 604; СБГП III 334; ЭСБМ VIII 119), fehérorosz nyj. позьічьць ’kölcsönadni, kölcsönbe adni; ellopni, elcsenni’ (ТС IV 126), óorosz позычити ’kölcsönadni’ (Срезневский II 1093), orosz nyj. позычить ’kölcsönadni’ (Даль III 233; СРНГ XXVIII 342) 38 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai pōnas 2 (hímn.) ‘kiváltságos rendhez tartozó ember; gazdag ember, földbirtokos, tulajdonos; gazda; olyan személy, aki nem végez fizikai munkát, hivatalnok’: Juk žinai, kad dviem negali paslužyti pōnam K. Donel (PŠ 45 [Kabelka 1964: 180]) ← (ó. / v.) lengyel úr ‘uralkodó, király; Isten; tápláló; gazdag ember stb.’ (SW IV 30–31; SPW XXIII 76–139; SSt VI 17; ЭССРЯ II 107; lásd még Palionis 1967: 282; Адомавичюте 1982: 43, 46; Zinkevičius 1987: 139; Walczak 1995: 68, 73; Титаренко 2010: 177–178) → ó. fehérorosz панъ ‘uralkodó, király; arisztokrata; úr, földbirtokos, Isten; férj stb.’ (ГСБМ XXIII 439–442; Булыка 1972: 235, 1980: 21), fehérorosz (nyj.) пан(ь) ‘vagyon birtokosa; földbirtokos; úr, nemes; nemesi származású ember; házigazda; gazda’ (Носовичъ 1984: 392; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 220; СБГП III 386; ТС IV 11; ЭСБМ VIII 146), óorosz панъ ‘Litvánia és Lengyelország államának főnemese; nemes, földbirtokos; Lengyelországból vagy Litvániából kivándorolt személy’ (СРЯВ XIV 143) ponavóti, -ója, -ójo (ige, tárgyas, tárgyatlan) ‘úrként viselkedni, uralkodni’: Ponai žemės šios be jo negal ponavóti K. Donel (ŽR 470 [LKŽe]) ← (ó. / v.) lengyel uralkodni ‘kormányozni, vezetni; tulajdonjoggal rendelkezni stb.’ (SW IV 39; GS 126; SPW XXIII 175–182; SSt VI 30; lásd még Palionis 1967: 282) → ó. fehérorosz пановаць, пановать ‘kormányozni, vezetni; uralkodónak lenni; részt venni; dominálni; rendelkezni valamivel’ (ГСБМ XXIII 431–432; Булыка 1972: 235, 1980: 34), fehérorosz панова́ць / панава́ць ‘úri módon élni, úriaskodni; uralkodni’ (Носовичъ 1984: 391; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 220; ЭСБМ VIII 146), orosz пано́вать ‘úriaskodni; nemesként élni’ (Даль III 16) porà 3, 4 (nőn.) 1. ‘férfi és nő mint házastársak, szerelmesek stb.’: Uošvis su svečiais visais pasveikina pōrą K. Donel (Pp 38 [lásd még Krištopaitienė 2005: 295]); 2. ‘madarak, állatok hímje és nősténye’: Vieversiai, porõms lakstydami, žaidė K. Donel (VD 62 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 181]) ← (ó. / v.) lengyel pár ‘két egyforma dolog, pár; emberpár; páros szám; néhány, kevés stb.’ (< ófelnémet pâr, par ‘egyenlő, egyforma; pár’ ← latin par [melléknév] ‘egyenlő, egyforma; megfelelő; páros’, [főnév] ‘pár, kettő’ [SW IV 50–51; SPW XXIII 246–247; SSt VI 37; Brückner 1985: 395; Būga I: 109; LEW 639; Фасмер III 203; ЭСБМ VIII 160; MLex 157]) → ó. fehérorosz пара ‘pár’ (Булыка 1980: 154), fehérorosz па́ра ‘ugyanaz’ (ТСБМ IV 35), óorosz пара ‘ugyanaz’ (СРЯВ XIV 150), orosz па́ра ‘ugyanaz’ (Даль III 17) pōteriai 1 (hímn.) ‘(egyházi) bizonyos imák emlékezetből való elmondása’: Pōterių, kaip krikščionims reik, skaityt užsimišro K. Donel (RG 185 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 181]) ← lengyel nyj. Pater (noster) (ó. lengyel Pater noster) ‘a „Miatyánk” ima’ (SPW XXIII 313; Karłowicz IV 56–57) ≠ (ó. / v.) lengyel pacierz22 ‘Miatyánk (ima); ima, imádkozás; 22 Nina Borowska (1957: 332), matyt, remdamasi lenkų leksemos afrikatos -c- ir baltarusių dantinio -t- diferenciacija, teigia, kad lie. pōteriai pasiskolintas iš senosios gudų kalbos (dar žr. Адомавичюте 1980: 9). Dėl tos pačios priežasties lie. dial. pōterka 1 (sf.) ‘atskiras karolių rutuliukas’: Raikštelis nutrūko, ir pabiro pōterkos LŠ; Paimk siūlą, verk poterą prie poterko s Lp; Jau kap skūpi, pōterkėlė (toks maloninis Straipsniai / Articles 39 ROLANDAS KREGŽDYS rózsafüzérszem; rózsafüzér; gerinc stb.’ (< s. č. páter ‘Mi Atyánk [ima]; rózsafüzér’ ← V. lo. paternoster ‘rózsafüzér’ [SW IV 5; SPW XXIII 7–9; SSt VI 3; Kuzinowski 1974: 100; Brückner 1985: 390; ЭСБМ VIII 244; Machek 1968: 437–438; Rejzek 2001: 453; Bělič, Kamiš, Kučera 1978: 296; Blaise 1994: 661; vö. Zinkevičius 1987: 139]) → ófehérorosz паперъ (наперъ) ‘ima’ (ГСБМ XXIV 55; Булыка 1980: 180) ≠ fehérorosz (nyj.) па́пер(ъ), (többes szám) на́перы (на́піръ) ‘ima; Mi Atyánk (ima); rózsafüzér’ (Носовичъ 1984: 395; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 228; СБГП III 468; ЭСБМ ibd.) pročià 2 (fn.) ‘m u n k a, f á r a d s á g’: És a munkátokért kevéssé adtok hálát, miután elmentetek K. Donel (PL 345 [Kabelka 1964: 188]) ← (ó-/nyj.) lengyel praca ‘emberi tevékenység, munka; erőfeszítés; fáradtság; a munka eredménye stb.’ (< ócseh práce ‘munka, tevékenység; mű’ [SW IV 965; SPW XXX 1–20; SSt VII 20; ЭСБМ X 18; Machek 1968: 477–478]) → ófehérorosz праца ‘emberi tevékenység, munka; gond; a munka eredménye’ (ГСБМ XXVII 484–485; Булыка 1972: 257, 1980: 95), fehérorosz (nyj.) пра́ца ‘ua.’ (Носовичъ 1984: 493; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 249; СБГП IV 104; ТС IV 215; ЭСБМ X 18–19), orosz nyj. пра́ца ‘munka, tevékenység’ (Даль III 382) pùlokas 1 (fn.) ‘p i s z t o l y’: De Durakot is tönkretette a pùloks, amikor szétszakadt K. Donel (ŽR 310 [LKŽe; Kabelka 1964: 190]) ← (ó-)lengyel pułhak, półhak ‘ilyen fegyver’ (< [tükörfordítás] német Halbhaken ‘fél + fegyver’ [SW IV 943, V 432; SPW XXXIV 436; ЭСБМ X 212; lásd még Palionis 1967: 278; Адамовичюте 1982: 43, 46]) → ófehérorosz пулгакъ (полгакъ) ‘közepes méretű puska’ (ГСБМ XXVI 115, XXIX 344–345; Булыка 1980: 70), fehérorosz пулга́к ‘ua.’ (ЭСБМ ibd.) pūstélninkas 1 (fn.) ‘i v ó, i s z á k o s’: Ti, pūstélninkai! Vajon azért adja nekünk Isten javait minden nap oly bőkezűen, hogy mi mindig csak úgy faljuk fel őket, mint a disznók? K. Donel (RG 433 [LKŽe; Kabelka 1964: 191]) ↔ (ó-/nyj.) lengyel pustelnik ‘távoli, mások által nem lakott helyen élő ember; magányos, remete’ (SW V 438; SPW XXXIV 471) → ófehérorosz пустельникъ, пустэльникъ ‘magányos, remete’ (ГСБМ XXIX 356; Булыка 1980: 175), fehérorosz (nyj.) пустэ́льнік ‘ua.’ (Байкоў, Некрашэвіч 1993: 263; СБГП IV 193; ЭСБМ X 241) rodà 2 (fn.), róda 1 ‘t a n á c s’: Tanuljatok, és fogadjátok meg a jó tanácsot K. Donel¹ (LKŽe)²³ ← (ó-/nyj.) lengyel rada ‘tanács; tanácskozó testület; tanács; értelem; a tanácskozások helye; városháza; tanácsadó’ (< középfelnémet rât ‘tanács, tanácskozás; tanács’ / német Rat ‘ua.’ [SW V 461–462; megszólítás), nem lehet! Lz (LKŽe) és a litván póterkos 1 (fn., többes szám) ‘gyöngysor’ A1, Smn, Brt: Néhány sor póterka van a nyakán Ds; Veszek neked poterkėles NS 83; Žyčytos poterkaitės Drsk (LKŽe; lásd még ZtŽ 505), feltehetően a fehéroroszból származó jövevényszavak közé sorolandók, vagyis az ófehéroroszból erednek: намєрку ‘gyöngyszemek’ (ГСБМ XXIV 42), fehérorosz (nyj.) на́меркі, намэркі (на́ерки, на́еркі, на́міркы / на́ерка) ‘(borostyán- vagy üveg-) gyöngysor’ (Носовичъ 1984: 395; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 228; ТСБМ IV 133; СБГП III 467; ЭСБМ VIII 222, 244), amelyek egy lengyel paciorka, (többes szám) pacierki ‘rózsafüzérszem; rózsafüzér; rózsafüzérszemek’ alakot feltételeznek, mivel a lengyel nyelvben nem adatoltak dentális –t- hanggal képzett változatok. 23 Ez a lexéma nem szerepel a J. Kabelka által összeállított K. Donelaitis-szószedetben (lásd Kabelka 1964: 197). 40 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai SPW XXXV 25–60; SSt VII 420; GS 166; MLex 164; ЭСБМ XI 24; lásd még LEW 741; Zinkevičius 1988: 133]) → ófehérorosz pada ‘a város igazgatásával és a bírósági vitákkal kapcsolatos ügyekben döntő magisztrátusi tanács; tanács’ (CLW; Булыка 1980: 189), fehérorosz (nyj.) ра́да ‘tanács; eszköz’ (Носовичъ 1984: 544; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 267; СБГП IV 238), óorosz pada ‘tanács; a lengyel király főúri tanácsadó testülete; tanács; testületi döntés; királyi tanácsadó’ (СРЯВ XXI 120–121), orosz па́да ‘tanács; tanács’ (Даль IV 9) rokùndas 1 (fn.) ‘e l s z á m o l á s, l e s z á m o l á s’: Te, dagadt hasú... Csak figyeld, mi lesz, ha haldokolva talál rád az elszámolás K. Donel (Ag 26 [Kabelka 1964: 198]) ↔ (ó. / kfn.) lengyel rachunek ‘számítás; számla; számtan; pénzügyi kimutatás stb.’ (< kfn. rech[e]nunge ‘számla’ [SW V 458–459; SPW XXXV 6–7; SSt VII 418; Siatkowski 2004: 43; Фасмер III 450; ЭСБМ XI 154; MLex 164; lásd még Walczak 1995: 80, 142; Kabasińskaitė 1998: 11]) → ófehérorosz рахунокъ, рахункъ, рохунокъ ‘számítás’ (ГСБМ XXX 34), fehérorosz (nyj.) раху́нокъ / раху́нак ‘dokumentum; számítás, nyilvántartás; rend; kimutatás’ (Носовичъ 1984: 561; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 278; СБГП IV 293) ≠ óorosz рахунка, рахунка ‘számítás, számla’ (СРЯВ XXII 119) ≠ orosz nyj. раху́нок ‘rend’ (СРНГ XXXIV 346) skárbas 3 (fn.) ‘p é n z, k i n c s’: Amtsrots, látva három zsák új kincset, ismét magához tért, és abbahagyta a nehéz sóhajtozást K. Donel (ŽR 436 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 204]) ← (ó. / kfn.) lengyel skarb ‘kincs; vagyon; (állami) kincstár’ (< kfn. schērf / ófelnémet skerf, skerpƒ, scerf ‘[apró] pénz; lepta – apró görög pénzérme’ ← ófelnémet scarbôn, skarbôn ‘bevésni; aprítani’ ↔ *‘az érme bevésett felülete’ [SW VI 131; ISJP 18; SSt VIII 216–217; Фасмер III 633; ЭСБМ XII 118; Kluge 2002: 799; Wackernagel 1878: 253; Köbler 1993: 1749, 1762; Schützeichel 2012: 288; lásd még Zinkevičius 1988: 130]) → ófehérorosz скарбъ ‘pénz; értékes tárgyak; állami kincstár; vagyon; értéktárgyak raktára’ (ГСБМ XXXI 301–303; Булыка 1972: 299, 1980: 81), fehérorosz (nyj.) скарб(ъ) ‘(állami) kincstár; vagyon; kincs; értékek’ (Носовичъ 1984: 581; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 288; СБГП IV 440), (ó.) orosz (nyj.) скарбъ ‘ingóság; ingó vagyon; háztartási tárgyak; (nyj.) (állami) kincstár’ (Даль IV 193; СРЯВ XXIV 177–178) skrynė 4 (fn.) ‘v a l a m i l y e n f e d e l e m e k e n, f e d é l l e l é s l á b a k k a l e l l á t o t t, d í s z í t e t t l á d a v a l a m i n e k a t á r o l á s á r a (r e n d s z e r i n t r u h á k h o z, h o z o m á n y h o z)’: Mi haszna annak, hogy Diks meztelenül, egy teli láda mellett térdepelve és úgy jajgatva a kincseket magasztalja K. Donel (VD 24 [LKŽe; Kabelka 1964: 206]) ← (ó. / kfn.) lengyel skrzynia ‘fedeles láda; láda stb.’ (< ócseh skříňe ‘szekrény; láda’ ← kfn. schrīn / ófelnémet scrīni, skrīni ‘láda; szekrény’ ← latin scrinium ‘könyvek, dokumentumok tárolására szolgáló kerekded láda’ [SW VI 190–191; SSt VIII 261–262; Linde V 273; Буга II 487; Фасмер III 657; ЭСБМ XII 156–157; Machek 1968: 550; Rejzek 2001: 578; Bělič, Kamiš, Kučera 1978: 503; Wackernagel 1878: 258; Köbler 1993: 1787; Seebold 2008: 757; Schützeichel 2012: 293; lásd még Palionis 1967: 275; Zinkevičius 1987: 140; Филичева 2003: 137]) → ófehérorosz скрыня, скрыня ‘láda; Straipsniai / Articles 41 ROLANDAS KREGŽDYS szögletes alakú tárolóedény; rejtekhely; koporsó’ (ГСБМ XXXI 388–389), fehérorosz (nyj.) скрыпня ‘nagy láda; haltartó láda (lyukacsos láda élő halak tartására); liszt vagy gabona tárolására szolgáló láda; jászol’ (Носовичъ 1984: 588; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 291; СБГП IV 464; Сцяцко 1972: 102–103; lásd még Прыгодзіч, Прыгодзіч 2011: 148), óorosz скрыпна ‘vasalással ellátott láda, láda; fedeles láda’ (СРЯВ XXV 31; lásd még Гарбуль 2009: 405–406), orosz скрыня ‘láda, fedeles kis láda’ (Даль IV 209) skūrā 4, 2 (fn.) ‘csak lenyúzott, vagy kikészített állati bőr, prém’: Annyi sertést és kecskét is lemészároltam, hogy már alig tudtam, hová akasszam a bőröket K. Donel (VD 382 [LKŽe; Kabelka 1964: 206]) ← (ó. / kfn.) lengyel skóra ‘emberi és állati bőr; fenék; kikészített bőr; fakéreg stb.’ (SW VI 169–170; SSt VIII 250–251; Linde V 261–262; lásd még Mikulėnienė 2004: 78) → ófehérorosz скупа ‘bőr; kikészített állati bőr; élet’ (ГСБМ XXXI 396), fehérorosz (nyj.) ску́па ‘emberi bőr; kikészített állati bőr’ (Носовичъ 1984: 589; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 292; СБГП IV 471–472; ТС V 52; ЭСБМ XII 167) ≠ orosz шку́ра ‘nyers, prémes állatbőr; fakéreg; hitvány nő stb.’ (Даль IV 638–639; Фасмер IV 451) šmõtas 2 (fn.) ‘valamely dolog különálló része, darabja’: A tengelyen nyikorgó kerék is nehezen forog, és a csúnya földet kiszakítva darabokban fröcsköli K. Donel (RG 17 [LKŽe; Kabelka 1964: 227]) ← (kfn.) lengyel szmat ([kfn.] lengyel szmata) ‘darab; rongydarab; sok stb.’ (< kfn. snat[t]e ‘szalagocska; heg’ / nyj. német [sváb] Schnatte ‘fa- vagy húsvágás’ / német Schnat ‘határ, vonal, szakasz’ [SW VIII 638; Linde V 554; Фасмер IV 458–459; LEW 1015; lásd még Zinkevičius 1990: 35; Kardelis 2003: 89]) → ófehérorosz шматъ ‘darab; húsdarab’ (СЛш; Булыка 1980: 186), fehérorosz (nyj.) шмат(ь) ‘darab; nagy mennyiség; nagy kiterjedésű, sok’ (Носовичъ 1984: 714; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 350; СБГП V 486–487), orosz шматъ ‘darab; levágott darab; rész; távolság stb.’ (Даль IV 640) šoblė 4 (fn.) ‘kard, szablya’: Úgy tűnt nekem, hogy az egész világ, harcra összegyűlve, kardokat és szablyákat hordott össze a tarka rétekre K. Donel (VD 439 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 227]) ← (ó. / kfn.) lengyel szabła ‘görbe pengéjű kard stb.’ (< magyar szablya ‘hajlított kard’ [SW VI 549; SSt VIII 526–527; Linde V 500; Фасмер III: 541; Wołosz 1989: 301–302; Géza 1991: 278; Tóth 2007: 130; lásd még Palionis 1967: 278; Zinkevičius 1988: 129]) → ófehérorosz шабля ‘kard’ (Булыка 1980: 70), fehérorosz (nyj.) шабля ‘kard; spádé’ (Носовичъ 1984: 703; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 346; СБГП V 450) trõpytis, -ija, -ijo (visszaható, személytelen ige) ‘megtörténik, előfordul’: Egyszer megesett, hogy amikor robotba lovagoltam, ahogy a tizedeshez illik, jól megütöttem a lusta Slunkiust K. Donel (RG 501 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 241]) ← (ó. / kfn.) lengyel trafić ‘célba talál; rátámad, érint; találkozik, talál; megfelelő időben történik; választ; tetszik; képes rá; világosan kifejt, megmagyaráz stb.’ (< kfn. treffen ‘talál’ [SW VII 91–92; SSt IX 179; Linde V 644–645; Фасмер IV 94; ЭСБМ XIII 350]) → ófehérorosz трафи́ти ‘célba talál, elér; találkozik’ (Булыка 1972: 324, 1980: 42 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai 189) ≠ ófehérorosz mpanumu ‘kínozni; elpusztítani; próbára tenni; (meg)támadni’ (ГСБМ XXXIII 420–422), fehérorosz (nyj.) mpánulь / mpániub, mpáfьub ‘célba találni; találni, találkozni; kitalálni; időben odaérni, legyőzni; képesnek lenni stb.’ (Носовичъ 1984: 638; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 314; СБГП V 117; ТС V 151; ЭСБМ XIII 349–350), orosz mpáfьutb, mpánutb ‘célba találni’ (Даль IV 426; Фасмер ibd.) vožyti, -ija, -ijo (ige tr.) ‘b e c s ü l n i, é r t é k e l n i’: Te nem sajnálod a süteményeket, sem a kenyereket, és a legfinomabb urasági italt sem becsülöd K. Donel (PL 135 [LKŽe; Kabelka 1964: 262]) ← (ó-/közép-)lengyel ważyć ‘mérlegen mérni; mérni; eldönteni; kockáztatni; értékelni; integetni; szándékozni; gyűlölni; kockáztatni; szintet, értéket elérni stb.’ (← [ó-/közép-]lengyel [nyj.] waga ‘mérleg; épület, ahol mérnek; mérés; vonzás; állatösvény; súly; lemért mennyiség; súly; fontosság, jelentőség; tisztelet; emelő; kötél, zsinór; függő súlyok; torlasz; szövőszéki súlyok stb.’ < ófelnémet wâge / ófelnémet wâga / német Wage ‘mérleg; súly; súly’ [SW VII 442–443, 476–477; Linde VI 125–126, 150–151; SSt X 34–35, 52–54; Karłowicz VI 64; Brückner 1985: 598–599; Фасмер I 263; ЭСБМ II 12; Wackernagel 1878: 368; Köbler 1993: 2185; Schützeichel 2012: 367; lásd még Zinkevičius 1988: 131, 134; vö. Шанский²⁴ I³ 4; Судник 1975: 142]) → ófehérorosz важити, важити ‘mérni; kerülni valamibe; mérlegen mérni; (meg)becsülni, kímélni; mérlegelni; értékkel bírni; szándékozni’ (ГСБМ II 291–294; Булыка 1980: 184), fehérorosz (nyj.) ва́жыць / ва́жыць ‘mérlegen mérni; kockáztatni; merni, szándékozni; értékelni; észben tartani’ (Носовичъ 1984: 42; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 55; СБГП I 268; ЭСБМ II 23), orosz nyj. важить ‘mérni; (fel)akasztani’ (Даль I 159) zalnierius 2 (fn.) ‘k a t o n a’: És ahogy valamelyik zalnierius, orrát a harcnak odahagyva… robotra vánszorog K. Donel (Pp 180 [Kabelka 1964: 262]) ← lengyel nyj. (DLd [Kujawy]) żołnier, żołnierz ‘katona’ (← ólengyel [nyj.] żołnierz / [közép-lengyel żołnierz] ‘katona; hadsereg’ < cseh žoldnéř ‘ugyanaz’ ← ófelnémet soldenäere, soldner / német Söldner ‘zsoldos katona’ ← olasz soldato ‘harcos’ [Karłowicz VI 447; SW VIII 717; SSt XI 590; ISJP 69; Kudzinowski 1974: 101; Machek 1968: 730; Kluge 2002: 855; lásd még Palionis 1967: 279; Адамавичюте 1982: 43, 46; Zinkevičius 1988: 131; Walczak 1995: 80; Rejzek 2001: 751; vö. Жирмунский 1948: 106]) → ófehérorosz золнеръ ‘harcos’ (Булыка 1980: 61) žegnōnė 2 (fn.) 1. ‘á l d á s’: De... az asztalt ilyen pokoli áldásokkal megáldva, kenyeret ragad, hogy szeljen K. Donel (VD 122); 2. ‘(átv.) I s t e n k e g y e l m é b ő l m u n k a g y ü m ö l c s é t k a p n i’: És a bűzlő trágyából áldás származik K. Donel (VD 277 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 264]) ← (ó-/közép-)lengyel żegnanie ‘a keresztvetés utánzása, áldás; felszentelés stb.’ (SW VIII 703; SSt XI 580; Linde VI 883) → fehérorosz жегна́нне ‘áldás; búcsúzás’ (Носовичъ 1984: 154) – az eredetről lásd žegnóti 24 Egyes szlavisták szerint ez közös szláv jövevényszó az ófelnémetből wâga (bővebben lásd Преображенский I 61–62; Шанский ibd.; ЭССРЯ I 92). Straipsniai / Articles 43 ROLANDAS KREGŽDYS žegnóti, -ója, -ójo (ige, tárgyas) ‘megáld (rendszerint keresztvetéssel)’: Mind hiábavalóság, mit tegyünk, vajon nekifogjunk-e, ha a te áldást osztó kezecskéd nem segít K. Donel (ŽR 672 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 264]) ← (ó-/felnémet) lengyel zegnać (się) ‘kézzel keresztet vetni; megáldani; felszentelni; (evangélikus) konfirmálni; ráolvasni (betegségre, rontásra); elbúcsúzni, Isten akaratára bízni stb.’ (< cseh žehnati ‘megáldani; hálát kifejezni’ ← középfelnémet ségenen / német segnen ‘megáldani, kézzel keresztet vetni; megajándékozni’ ← késő latin signare ‘megjelölni kereszttel, megáldani; keresztet vetni; megkeresztelni; konfirmálni stb.’ [SW VIII 703; SSt XI 579–580; Linde VI 882; Brückner 1985: 664; ЭСБМ III 199; Machek 1968: 724; Niermeyer 1976: 970; MLex 189; lásd még Palionis 1967: 274; Судник 1975: 84, 170; Zinkevičius 1987: 138; Walczak 1995: 54; PEŽ IV 106; Филичева 2003: 141; vö. Kardelis 2003: 66]) → ófehérorosz жегнати, жегнати / жегнатися, жегнатися ‘elbúcsúzni, kikísérni; megkeresztelni’ (ГСБМ IX 282; Булыка 1980: 182), fehérorosz жегнаў (жагнаў) ‘megáldani; kézzel keresztet vetni’ (Носовичъ 1984: 154; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 100; ЭСБМ III 199) žýčyti, -ija, -ijo (ige, tárgyatlan, tárgyas) ‘kölcsönadni’: Így a juhocska… látva az ilyen fekvőhelyet, és már sehol sem találva segítséget a bajban, kölcsönkért árpát ígér visszaadni K. Donel (Šd 25–27 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 265]) ← (ó-/felnémet) lengyel życzyć ‘jót kívánni, örülni más sikerének; maga mellé állítani, beszervezni; tanácsolni, tanácsot adni; megengedni, beleegyezni; kölcsönadni, használatra átengedni’ (SW VIII 730–731; SSt XI 604; Linde VI 1064–1065; lásd még Walczak 1991: 72; Kardelis 2003: 106; Kazak 2011: 80) → ófehérorosz жичити, жычити, жычити, жычьити ‘vágyódni, kívánni’ (ГСБМ X 39; Булыка 1972: 114, 1980: 133), fehérorosz жичыць ‘kívánni’ (Носовичъ 1984: 156), orosz nyelvjárási жичить ‘kölcsönkérni’ (СРНГ IX 201) ≠ ófehérorosz зичити, зычити ‘vágyódni, kívánni’ (ГСБМ XIII 271–272), fehérorosz (nyelvjárási) зычыць / зьічьць ‘kívánni; tanácsolni’ (Носовичъ 1984: 222; ЭСБМ III 353; ТС II 170), orosz nyelvjárási зычить ‘kívánni’ (Даль I 697) 1.2.1. A nem egyértelmű polonizmusok morfofonetikai alternánsai, másodlagos származékok čiepelis (főnév, kicsinyítő képzős) ‘fiatal oltvány’: Nézd csak, házunkban a szép kis oltványokat mind kinőtték a rongyosak K. Donel (Vp 29 [Kabelka 1964: 67]) ⇦ čiepas čiepas 4, 2 (főnév) Plv 1. ‘gally, hajtás, amellyel egy másik növényt beoltanak, oltóvessző, oltvány’ SD 361, R 276, K: Ez rossz oltóvessző, nem fog megeredni Pbs; A vesszőknek, vagyis az oltóvesszőknek belül tömörnek, épnek kell lenniük S. Dauk; 2. ‘fiatal oltvány’ R 327: A tavaly ültetett oltvány jól növekszik Plv; Ezen a télen minden oltvány elfagyott Pgr; A nyúl egész télen minden oltványt lerágott Grž et al. (LB 66, RD 73, BB Ps 128.3); 3. ‘(rendszerint többes számban) oltás, vakcina’: Himlőoltások rš; Beoltottak, de az oltások nem fogtak Kp; 4. ‘az oltás nyoma a testen’: Íme, ennek az oltásnak már a nyoma sem látszik Plv; Milyen nagy oltásnyomok! Slnt; 5. ‘a zsebkés pengéjének bevágása’: A kés bevágása hosszúkás Jrb – lásd ščiepas (lásd még Roszko 2009: 76) 44 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai ščėpas 4 (főnév) Ndž, Švnč, ErnW 1. ‘gally, hajtás, amellyel egy másik növényt beoltanak, oltóvessző, oltvány’ Sut, MP 93: Körtéből vettem oltóvesszőket Ign; (átvitt értelemben): Méltók vagyunk… beléjük (a lelkükbe) oltani minden szent természet oltóvesszejét DP 96; 2. ‘fiatal oltvány’: Oltványokat vettem OZ 55 /\ Amikor még fiatal oltvány voltam Aps; Gyermeked, mint az orgona fiatal hajtásai Mž 386 ← (ó-/felnémet) lengyel szczep ‘alany; beoltott fa stb.’ (SW VI 581; SSt VIII 538–539; Linde V 521; lásd még ALEW [s. v. čiepas]), ‖ ≠ fehérorosz (nyelvjárási) ишчэпа ‘alany’ (Байкоў, Некрашэвіч 1993: 353; Сцяшковіч 1983: 568) ≠ orosz щепа ‘faszilánk, darabka’ (Даль IV 655; vö. Фасмер IV 502–503) dabóti, -ója, -ójo (ige, tárgyas) ‘őrizni, felügyelni’: Vajon a fiúkra, ahogy az apának kell, nem viselsz gondot? K. Donel (ŽR 299 [LKŽe; Kabelka 1964: 67]) dabótis, -ója, -ójo (ige, visszaható) 1. ‘óvakodni’: Óvakodj hát attól, hogy gőgös úrral kötődj K. Donel (ŽR 409); 2. ‘gondoskodni, törekedni’: Kisgyermekkorom óta tisztességesen igyekeztem viselkedni K. Donel (Pš 30 [LKŽe; Kabelka 1964: 67]) – lásd dbóti (epentetikus, illetve etimológiailag nem indokolt -a- betoldásával [erről a fonetikai jelenségről lásd Zinkevičius 1966: 135–136; lásd még Адомавичюте 1982: 47; Zinkevičius 1988: 38, 130; Zinkevičius II 272]) bóti, bója, bójo (ige, tárgyatlan) ‘tekintettel lenni, figyelmet fordítani’: De ne törődj vele, kedvesem, ne sírj, ne keseregj túlságosan K. Donel (PL 529 [LKŽe; Kabelka 1964: 63]) – lásd dbóti (a szókezdő d- elíziójával) dbóti, -ója, -ójo (ige, tárgyas, tárgyatlan) ‘figyelni (valamire), nézni (valamit)’: Némelyek figyelik a jósjeladó madarat Ch 5Moz 18.10; Jaj, ne figyelj semmire, húgocskám JR 165; Nem törődöm a beszédekkel, hogy a legény a szívembe férkőzzön JV 276 ← (ó-/felnémet) lengyel dbać ‘gondoskodni; figyelmet fordítani stb.’ (SW I 431; GS 28; SPW IV 561–565; SSt II 44; ЭСБМ III 129–130; Urbutis 2009: 423) → ófehérorosz дбати ‘gondoskodni; valakire gondolni; odafigyelni, észrevenni’ (ГСБМ VII 271–272; Булыка 1980: 197), fehérorosz (nyelvjárási) дбаць ‘gondoskodni; gondolkodni, figyelmet fordítani’ (Носовичъ 1984: 127; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 92; TC II 9), orosz nyelvjárási дбать ‘gondoskodni; gyűjteni, halmozni’ (Даль I 416)25 kaštuótis, -úoja, -ãvo (ige, visszaható) ‘költségesnek bizonyulni’: Ezért a szülei… nagyon sokat költöttek erre, és alig boldogultak K. Donel (RG 142 [LKŽe; Kabelka 1964: 108]) – lásd kaštavóti kaštúodintis (-ytis), -inasi, -inosi (visszaható ige) ‘kiadásokat csinál, költségbe veri magát’: Mások nem akartak ennyit költekezni K. Donel (LKŽe)26 – lásd kaštavóti kaštavóti, -ója, -ójo (intranzitív ige) ‘költségbe kerül, valamibe kerül’ [K]: Sokba kerültek neked a csizmák? Ds (LKŽe; lásd még ZtŽ 278; ZŠT I 353) 25 Egyes szlavisták a protoszláv *дбати ‘gondoskodik’ alakot rekonstruálják (Фасмер I 486 [O. Trubačiov betoldása]; ЭССЯ V 172–173), vagyis a felsorolt keleti szláv lexémákat örökölt szavaknak tekintik, nem pedig a nyugati szláv nyelvterületről átvett kölcsönszavaknak. 26 Ez a lexéma nem szerepel a J. Kabelka által összeállított K. Donelaitis-szójegyzékben (lásd Kabelka 1964: 197). Straipsniai / Articles 45 ROLANDAS KREGŽDYS ← (ófelnémet / középfelnémet) le. kosztować ‘kerül valamibe; kiadással jár, költségbe kerül’ (← [ófelnémet / középfelnémet] le. [nyj.] koszt ‘kiadás, költség; ár, érték’ < cseh kość ‘ugyanaz’ ← ófelnémet kost[e] ‘kiadás, költség’ [SW II 495–496; SPW XVI 14–16, 17; SSt III 357; Karlowicz II 446; Sławski II 545–546; Siatkowski 2004: 16; Polomски 2010: 7; vö. Kluge 2002: 531; Фасмер II 361; ЭСБМ V 107; LEW 228; MLex 113; lásd még Palionis 1967: 276; Адомавичюте 1982: 43; Zinkevičius 1988: 136]) → déli belarusz коштовати ‘költségbe kerül’ (ГСБМ XVI 72), belarusz (nyj.) коштова́ць ‘kipróbál; költségbe kerül’ (Носович 1984: 250; TC II 231), délorosz коштовати ‘kerül valamibe, valamibe kerül’ (СРЯВ VII 396–397), orosz nyelvjárási коштова́ть ‘kerül valamibe; értékesnek tartják; megfelel stb.’ (Даль II 183) krõmininkas 1 (fn.) ‘kereskedő, árus’: Rudikis... hamar eltűnt a krõmininkasok és a kupecek között K. Donel (Rj 6 [LKŽe; Kabelka 1964: 118]) – lásd krõmininkas krõmininkas (krõmnykas), -ė 1 (fn.) 1. ‘kereskedő, árus’: El kellene tiltani a krõmininkasokat attól, hogy házak és tanyák között kóboroljanak BzBk II 119; 2. ‘(átv.) púpos’: Mi a púpost is krõmininkasnak nevezzük Ds; 3. ‘(átv.) sovány ló’: Vajon kié ez a sovány ló, amelyik erre fut? Ds ← (ófelnémet / középfelnémet) le. kramnik ‘apróáruk kereskedője; vándorkereskedő’ (← [ófelnémet / középfelnémet] le. kram ‘kereskedelmi bódé; kis üzlet; kézművesműhely; áru stb.’ < ófelnémet krâm ‘áru, apróság stb.’ / ófelnémet krâm ‘piaci árusítóhely stb.’ // német Kram ‘apróáruk; hulladék; ügyek stb.’ [SW II 526, 527; SPW XI 121–122, 124; SSt III 375; Kluge 2002: 534; Wackernagel 1878: 165; Köbler 1993: 1264; Schützeichel 2012: 182; lásd még Kabelka 1964: 25, 118; Palionis 1967: 276; Адомавичюте 1979: 99–100, 1982: 43; Walczak 1995: 142]) → déli belarusz крамникъ ‘kereskedő, árus’ (ГСБМ XVI 89–90), belarusz (nyj.) кра́мникъ ‘árus; üzlettulajdonos’ (Носович 1984: 251; СБГП II 514) kùknė 2 (fn.) ‘konyha’: Ezért bátran beléptem a nyitott kùknėbe K. Donel (Pp 114 [Kabelka 1964: 26, 119]) – lásd kùchnė kùchnė 2 (fn.) ‘konyha’ ZtŽ 322; ŽŠT I: 254; kuchnià 2 ‘ugyanaz’: Menj be a konyhába, találsz ott megdagasztott kenyeret, és egyél ps. Rimašiai (DvŽ I: 316; lásd még ZtŽ 322; ŽŠT II: 446); ← (ófelnémet / középfelnémet) le. kuchnia ‘ételkészítésre szolgáló tűzhely; tűzhely; helyiség, ahol ételt készítenek; ételkészítési mód stb.’ (< ócseh kuchyně ‘konyha’ ← ófelnémet kuhhinna ‘ételkészítés helye; konyha; vendéglő’ ← latin coquina ‘konyha; szakácsművészet’ [SW II 618; SPW XI 531–532; SSt III 459; Фасмер II 436; ЭССРЯ I 454–455; Machek 1968: 305; Wackernagel 1878: 168; Köbler 1993: 1278; Seebold 2008: 482; lásd még Palionis 1967: 277; Walczak 1995: 92; Siatkowski 2004: 14; Филичева 2003: 136]) → déli belarusz кухня ‘helyiség, ahol ételt készítenek; élelmiszerkészlet’ (ГСБМ XVI 256–257; Булыка 1980: 97), belarusz (nyj.) ку́хня ‘konyha; tűzhely’ (ТСБМ II 764; СБГП II 592; ЭСБМ V 175), délorosz кухня ‘ételkészítésre szolgáló helyiség; konyhai edények’ (СРЯВ VIII 150), orosz ку́хня ‘konyha’ (Даль II 228) nabãšininkas 1 (fn.) ‘megboldogult (elhunyt személyről)’: De az elhunyt gazdatiszt nem bánt így a jobbággyal K. Donel (VD 177 [Kabelka 1964: 137]) – lásd na-bãštininkas (a -ti- hangcsoport kiesésével) 46 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai nabāščikas, -ė 1 (főnév) ‘m e g b o l d o g u l t (e l h u n y t s z e m é l y r ő l)’ – lásd nebāščikas nebāštikas, -ė 1 (főnév) 1. ‘h o l t’; 2. ‘m e g b o l d o g u l t (e l h u n y t s z e m é l y r ő l)’ – lásd nebāščikas, -ė (a -č- szerkezeti elem deaffrikációjával) nabāštikas, -ė 1 (főnév) 1. ‘h o l t’; 2. ‘m e g b o l d o g u l t (e l h u n y t s z e m é l y r ő l)’ – lásd nebāštikas, -ė (az első tag -e- hangjának > -a- hangra változása regresszív hasonulás miatt, azaz n-e-b-a-štikas → n-a-b-a-štikas) nabāštininkas, -ė 1 (főnév) 1. ‘h o l t’; 2. ‘m e g b o l d o g u l t (e l h u n y t s z e m é l y r ő l)’ – lásd nabāštikas nabāštininkas, -ė 1 (főnév) ‘h o l t’ – lásd nabāštininkas, -ė nebāščikas, -ė 1 (főnév) ‘m e g b o l d o g u l t, ö r ö k n y u g a l o m r a t é r t (e l h u n y t s z e m é l y r ő l b e s z é l v e)’: Kāp numirė žmogus, vėža nebāščikų Micaičiai (DvŽ II 9; lásd még ZtŽ 427; ZŠT II 445) ← (régi / v.) lengyel nieboszczyk ‘megboldogult; földbe ásott, bizonyos íz elérése érdekében érlelt túró’ (SW III 260; SPW XVII 147; Brückner 1985: 33) → régi fehérorosz небож-чыкъ, небожчыкъ, небожчыкъ, небожущикъ, небожущыкъ, небозчикъ, небосчикъ, небощикъ, небощыкъ ‘megboldogult, halott’ (ГСБМ XIX 391), fehérorosz (nyj.) нябожчык, нябо́йчык, небо́чык (fehérorosz nyj. нібо́чык) ‘halott; nincstelen’ (Байкоў, Некрашэвіч 1993: 196; СБГП III 242–243; ЭСБМ VIII 58) ponātis (fn.) ‘ú r i f i’: Ogi dabar jau kaip ponātis skiauturę rodai K. Donel (PL 268 [Kabelka 1964: 180]) – lásd ponāitis (az ai kettőshangzó monoftongizációjával [erről bővebben lásd Zinkevičius 1966: 91, 2006: 187; lásd még Kregždys 2012: 41]) ponāitis 1 (fn.) 1. ‘f i a t a l, n ő t l e n ú r i f i; ú r i f i ú; n e m e s i f j ú’ R, N, I: Tuos pakajuos už stalo sėdi viena pana, o jau tų ponaičių – baisi daugybė BsP IV 47; Vieną kartą jis ėjo per mišką ir sutiko ponaitį LTR (Bsg); Tik kaip matai atsirado ties juo gražiai apsitaisęs ponaičiukas ir eina drauge su juo S I 366 és másutt (Šts, JD 27, JV 50, 444, 916, Gmž, BsO 215, Krž, Grk, Jrg, Lkš, Škn, LTR (Brž), Dv, Ad, Ml, Pnd, Dglš); 2. ‘Úr’²⁷: Garbink ponaitį, žmonelių gelbėtoją Mž 208; 3. ‘h a s z o n t a l a n, n y a l ó s z á j ú, e l k é n y e z t e t e t t’ Grž (LKŽe; lásd még DvŽ II 121; ZtŽ 502) ↔ régi / v. lengyel panic, (v.) lengyel panicz ‘szép ifjú, daliás fiatalember; úri fiú; nemesi ifjú; nőtlen fiatalúr; piperkőc, naplopó; nőtlen férfi’ (SW IV 35; SPW XXIII 153) → régi fehérorosz паничъ, пануцъ ‘fiatal úr; vőlegény’ (ГСБМ XXIII 425), fehérorosz панічъ / паніч ‘úri fiú; nemesi ifjú; rendezett, tiszta öltözetű fiatalember; úrficska’ (Носовичъ 1984: 391; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 221) pōniškas, -a 1 (adj.) ‘p r i k l a u s a n t i s p o n a m s’: Pōniški vaikai, su buriškais susisėdę, kartais broliškai purvus krapštydami, žiopso K. Donel (PL 309 [LKŽe; dar žr. Kabelka 1964: 181]) ⇦ pōnskas, -à pañskas, -à 4 (mn.) ‘ú r i a s, e l k é n y e z t e t e t t’: Kad tu labai jau pañskas pasidaręs – niekai iš tavę! Mžš; Ar tu mokėsi jį priimt – jis labai pañskas! Brt; Pañskas daiktas (sakoma apie ²⁷ Dominykas Urbas (1996: 294) nurodo sememą ‘jaunas ponas’, o ne reikšmę ‘Viešpats’. Straipsniai / Articles 47 R O L A N D A S K R E G Ž D Y S elkényelmesedett ember), de bármit adsz neki, Mžš; põnskas, -à 4 (melléknév) ‘ú r i, ú r i a k h o z t a r t o z ó’ Pagaujenai (DvŽ II 122; lásd még ZtŽ 503; ŽŠT I 235, II 352) ← (fn. / melléknév) lengyel pański ‘úré, királyé, uralkodóé; Istené, Krisztusé, az Úré; arisztokratikus, kiváló, csodálatos stb.’ (SW IV 42; SPW XXIII 190–213) → régi fehérorosz панский, паньский ‘uralkodóé, királyé; úré stb.’ (ГСБМ XXIII 432–434), fehérorosz па́нскі(ŭ) ‘úré, úri’ (Носович 1984: 392; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 221; ЭСБМ VIII 146), régi orosz панский ‘uraké; a Moszkvában élő, Lengyelországból, Litvániából és más nyugati országokból származó kivándorlóké’ (СРЯВ XIV 145), orosz панской ‘ugyanaz’ (Даль III 16) rokúoti, -úoja, -ávo (ige) 1. (intr.) ‘s z á m o l á s t v é g e z n i, s z á m o l n i’: Ne csodálkozzunk hát, hogy az urak taréjt mutogatnak, és az ördögök nevét nap mint nap számlálgatva átkozódnak K. Donel (ŽR 514 [Kabelka 1964: 198]); 2. (tr.) ‘b e s o r o l n i’: Nincs esze, ezért nem kell neki (a kutyának) bűnt tulajdonítani K. Donel (Rj 36 [LKŽe; lásd még Kabelka uo.]) – lásd rakavoti rakavoti, -oja, -ojo (ige, tárgyas) ‘s z á m o l n i’ SD¹ 153; rokavóti, -ója, -ójo 1. ‘s z á m o l á s t v é g e z n i, s z á m o l n i’ Ds; 2. (visszaható) ‘e l s z á m o l n i’: Amikor hosszú idő múltán visszatért, az úr számadásra vonta szolgáját Ch 125.19; Hogyan számoltál el a lelkeddel (a lelkiismereteddel)? DK 68 (lásd még DvŽ II 194) ← (fn. / ige) lengyel rachować ‘számolni, (el)gondolni; remélni; bízni stb.’ (< ófelnémet rechen, rechnen ‘számolni’ / német rechnen ‘(ki)számolni’ / [SW V 457–458; SPW XXXV 4–5; SSt VII 418; Brückner 1985: 451; Połomski 2010: 14; Фасмер III 450; ЭСБМ XI 151; MLex 164; lásd még Kazak 2011: 81]) → régi fehérorosz раховати, раховать, роховати ‘számolni; átgondolni, figyelmet fordítani’ (ГСБМ XXX 32; Булыка 1980: 81), fehérorosz (nyj.) раховаýb / рахаваýb ‘(ki)számolni; észben tartani’ (Носович 1984: 561; Байкоў, Некрашэвіч 1993: 278; СБГП IV 293; TC IV 287), orosz nyj. ра́хова́ть ‘számolni, mérni; megbeszélni, átgondolni’ (Даль IV 86; СРНГ XXXIV 345) ≠ fehérorosz nyj. рахова́цца ‘észben tartani, átgondolni’ (TC uo.) 1.3. Alternatív polonizmusok kùsinti, -ina, -ino (ige, tárgyas) ‘c s á b í t a n i, r á v e n n i, r á b e s z é l n i’: Slunkius... Pelėdpalaiki rábeszélte a harcra készülődésre K. Donel (Pp 206 [LKŽe; lásd még Kabelka 1964: 122]) ↔ (fn. / ige) lengyel kusić ‘megkóstolni; megpróbálni; kísérteni; akadályozni’ (< óegyházi szláv ИСКѪСИТИ ‘kipróbálni; kísérteni; értékelni’ ← ősszláv *kusiti ‘megkóstolni; érintkezni’ ← gót kausjan Luk 14.19 ‘ellenőrizni, kipróbálni; megkóstolni’ [SW II 649; SPW XI 589–591; Sławski III 429–430; Фасмер II 431–432; ECУM III 160; ССЯ I 796–797; Uhlenbeck 1900: 94, 95; Lehmann 1986: 219; lásd még ЭССЯ XIII 135; Kardelis 2003: 107), ‖ régi fehérorosz кусити ‘kísérteni; kipróbálni’ (ГСБМ XVI 246) ≠ régi orosz кусити ‘érintkezni; megkóstolni’ (СРЯВ VIII 144 [germanizmusok]). 48 A c t a L i n g u i s t i c a L i t h u a n i c a L X X I Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai 2. ÖSSZEFOGLALÁS K. Donelaitis műveiben használt lengyel eredetű elemek három csoportba sorolhatók: monogén (11), nem meghatározott (47) és alternatív (1) polonizmusokéba. Szerkezetük szerint ezek a kölcsönszavak morfológiailag (α) tiszta (ālasas, blūznyti, bòstras, budavōnė, cimbōlai, čestavōti, čỹžė; grẽčnas, –à; gvõltas, gvõltyti, karbãčius, klãpas, klãpčius, kób­otas, kūkarka, kūkorius, kulkà, lenciūgas, macnùs, maskōlius, miesčionis, mišìa, moliavōti, moliōrius; nõbažnas, –a; padõnas, paliavōti, pažỹčyti, põnas, ponavōti, porà / póra, procià, pùlokas, rodà / róda, skárbas, skrynė, skūrà, šaltyšius, šmõtas, šoblė, trõpyti, vỹskupas, võžyti, zalniẽrius, žegnonė, žegnóti, žỹčyti), (β) hibrid (čestavójimas, glóda, kùšinti, lėbauti; nuõpertas, –à; pasilie cavōti, pōteriai, pūstėlninkas, rokùndas), valamint (γ) szószerinti, szemantikai, morfémánkénti (vagy partitiv) tükörfordítások (iškadà, pakamõrė, péržegnoti) kategóriájába sorolhatók. A morfofonetikai alternánsok és másodlagos származékok száma 24 (adpẽntai, atpẽntai, bóti, česnis, čiepėlis, dabóti, dabótis, delmõnas; iškādininkas, –ė; jóm arkas, jóm arkininkas, kaštúodintis, kaštúotis, krõmininkas, kūknė, mąčkas, nabãšnikas; ponãtis; põniškas, –a; rokúoti, svìklas, šaltyšiáuti, šėtra, viñčiavoti). Használatuk elterjedtsége és tendenciái alapján két fő csoport különíthető el: 1) a normán kívüli szókészlet – a litván nyelv kizárólag nyelvjárási területein használatos dialektizmusok, valamint a régi és későbbi litván írásos emlékekben említett archaizmusok / historizmusok (adpẽntai, ālasas, atpẽntai, blūznyti, bòstras, bóti, budavōnė, česnis, čestavójimas, čestavōti, čiepėlis, čỹžė; dabóti, dabótis, delmõnas, glóda; grẽčnas, –à; gvõltas, gvõltyti; iškādininkas, –ė; jóm arkas, jóm arkininkas, karbãčius, kaštúodintis, kaštúotis, klãpas, klãpčius, kób­otas, krõmininkas, kūkarka, kūknė, kūkorius, kùšinti, lenciūgas, lėbauti, mąčkas, macnùs, maskōlius, mišìa, moliavōti, moliōrius; nabãšnikas, nõbažnas, –a; nuõpertas, –à; padõnas, pakamõrė, paliavōti, pasilie cavōti, pažỹčyti, ponãtis, ponavōti, procià, pùlokas, pūstėlninkas, rodà / róda, rokùndas, rokúoti, skárbas, skūrà, svìklas, šaltyšius, šaltyšiáuti, šėtra, šmõtas, šoblė, trõpyti, viñčiavoti, võžyti, zalniẽrius, žegnonė, žỹčyti); 2) a köznyelvi szavak (cimbōlai, kulkà, miesčionis, péržegnoti, põnas; põniškas, –a; porà / póra, pōteriai, skrynė, vỹskupas, žegnóti). 3. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A lexikai alternánsok (α) elsődleges kölcsönzési forrása (területi szempontból), (β) a fonetikai / morfológiai / szemantikai lexémaváltozatok megfelelése (az α modulációja alapján), valamint a szláv elsődleges (nem feltétlenül indigen) alakok nyugati és másodlagos keleti szláv nyelvekben való használata (az α és β tényezők alapján) szerint K. Donelaitis műveinek polonizmusai 3 csoportba sorolhatók: I. m o n o g é n (nem feltételeznek lengyel eredetű megfelelőket és / vagy kölcsönszavakat a keleti szláv nyelvekben); II. n e m m e g h a t á r o z o t t (az [α tényező szempontjából] olyan lengyel nyelvi kölcsönszavak, amelyeket különböző korszakokban a keleti szláv nyelvekben is használnak és / vagy használtak Straipsniai / Articles 49 ROLANDAS KREGŽDYS szláv nyelvekben); III. a l t e r n a t í v (III.1. az indigen ős-szláv alapnyelvi reflexek, amelyeket a lengyelben és valamelyik keleti szláv nyelvben [a területi szempont alapján: a beloruszban vagy az oroszban] használnak; III.2. nem szláv eredetű lexikai változatok párja, amikor a nyugati és keleti szláv nyelvek azon lexémái, amelyek a litván lengyel eredetű elemének alapjául szolgálhattak, különböző előzményekre vezethetők vissza; III.3. félpolonizmusok). 2. K. Donelaitis műveiben a következők fordulnak elő: a) 11 monogén lengyel eredetű elem, valamint ezek 12 morfofonetikai alternánsa és másodlagos származéka; b) 47 nem meghatározott polonizmus, valamint ezek 12 morfofonetikai alternánsa és másodlagos származéka; c) 1 alternatív, lengyel eredetű lexikai kölcsönszó. 3. K. Donelaitis műveiben előforduló polonizmusok jegyzékének gyakorlati értékét a lexémák etnikai azonosításának kifejtése támasztja alá; ennek lényegi eredménye a lengyelből és beloruszból átvett kölcsönszavak, valamint a germanizmusok elkülönítése és kodifikálása. K. DONELAITIS MŰVEINEK CÍMRÖVIDÍTÉSEI Ag – „A tölgyfa keresetének gyümölcse” (példázat) L 1 – K. Donelaitis első (fennmaradt) levele (litván nyelven írva) Lg – „A róka és a gólya lakomája” (példázat) PL – „A tavasz örömei” (a Metai című költemény része) Pp – „Pričkus meséje a litván lakodalomról” (a Metai című költemény korai töredéke) Pš – „Mese a ganajtúró bogárról” (példázat) RG – „Az ősz ajándékai” (a Metai című költemény része) Rj – „Rudikis, a vásározó” (példázat) Šd – „A nagyfejű kutya” (példázat) VD – „A nyár munkái” (a Metai című költemény része) Vp – „A farkas gazdatiszt” (példázat) ŽR – „A tél gondjai” (a Metai című költemény része) NYELVI RÖVIDÍTÉSEK blr. – belarusz (illetve fehérorosz) nyelvi szó bulg. – bolgár nyelvi szó č. – cseh nyelvi szó dial. – tájnyelvi szó (dialektizmus) DLd – Nagy-Lengyelország (lengyelül wielkopolski) dialektusa (Nyugat-Lengyelország) go. – gót (kihalt keleti germán nyelvi) szó gr. – görög (az ókori korszak nyelvi) szó it. – olasz nyelvi szó jdš. – jiddis (a német felnémet nyelvjárás [bajor–osztrák nyelvváltozatok alapján], a régi és középkori héber örökségi elemek, valamint Közép- és Kelet-Európa nyelveinek lexikai szuperstrátuma által alkotott hibrid nyelv) szó (a lexémák átírva, re- 50 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai a Yidisher Visnshaftlekher Institut [YIVO] alapján, a lengyel jiddis átírási [PN–74/N–01212] rendszerek szerint átírva) Kšbd – kasub nyelvjárási zóna le. – lengyel (újabb kori [a 19. századtól] nyelvi) szó lie. – litván (nyelvi) szó lo. – latin (nyelvi) szó MLd – kis-lengyelországi (le. małopolski) nyelvjárás (Dél-Lengyelország) n. – újabb kori (nyelvi) szó (csak nyelvi rövidítéssel együtt) pers. – perzsa (nyelvi) szó pras. – a szláv alapnyelv (rekonstruált) alakja Psd – Lengyelország határvidéki nyelvjárásai (le. polszczyzna kresowa [Litvánia, Lettország, Belarusz, Ukrajna]) r. – orosz (nyelvi) szó s. – régi kori (nyelvi) szó (csak nyelvi rövidítéssel együtt) s. sl. – óegyházi szláv (nyelvi) szó SLd – sziléziai (le. śląski) nyelvjárás (Délnyugat-Lengyelország) s. le. – ólengyel (nyelvi [a 12. század második fele – 15. század]) szó s. v. a. – ófelnémet (nyelvi [8–11. század (1050-ig)]) szó tot. – tatár (nyelvi) szó turk. – török (nyelvi) szó ukr. – ukrán (nyelvi) szó v. – újfelnémet (1650-től) szó vengr. – magyar (nyelvi) szó v. le. – a középkori (16–18. századi) lengyel (nyelvi) szó V. lo. – középkori latin (nyelvi) szó v. v. a. – középfelnémet (1050 és 1350 közötti) szó ŽV-Md – Alsó-Visztula–Mazóviai (lengyelül mazowiecki) nyelvjárás (Közép-Lengyelország) A helynevek, nyelvtani és egyéb rövidítéseket lásd az LKŽe-ben (internetes elérhetőség: www.lkz.lt). GRAFIKAI RÖVIDÍTÉSEK ← – az elsődleges kölcsönzés forrásának jele ↔ – a partitiv (illetve részleges, azaz a szó egyes részeire korlátozódó) kölcsönzés forrásának jele → – a másodlagos kölcsönzés (szláv nyelvek, pl. a lengyelből a beloruszba; a germánból a lengyelbe stb.) jele ⇦ – a másodlagos kölcsönzés (vegyes képződmények) forrásának jele ≠ – a szemantikai ellentmondás (a jelentésbeli eltérés [a litván nyelvi lexémák szempontjából]) jele ∥ – az alternatív elsődleges kölcsönzés jele ≯ – a fonetikai vagy morfológiai szerkezetbeli eltérés (a litván nyelvi lexémák szempontjából) jele (...) – a fonetikai vagy morfológiai szerkezetükben különböző lexémaváltozatok Straipsniai / Articles 51 ROLANDAS KREGŽDYS LITERATŪRA ALEW – Altlitauisches etymologisches Wörterbuch. Projektleitung: Prof. Dr. Wolfgang Hock, Mitarbeiter: Dr. Rainer Fecht, PD Dr. Anna Helene Feulner, PD Dr. Eugen Hill, PD Dr. Christiane Schiller, PD Dr. Dagmar S. Wodtko, Fördereinrichtung: DFG, 2007–2013 (http://www2.hu-berlin.de/indogermanistik/alew.php). Aleknavičienė Ona 2012: Jokūbo Brodovskio patarlių, priežodžių ir mįslių rinkinys Litauische Sprichwörter und Rätsel. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas (knygos maketas). Arumaa Peeter 1933: Untersuchungen zur Geschichte der litauischen Personalpronomina. Tartu: K. Mattiesens Buchdruckerei ant.-ges. Barszczewska Nina, Jankowiak Mirosław 2012: Dialektologia białoruska. Warszawa: Instytut Slawistyki Polskiej Akademii Nauk. Bėlič Jaromír, Kamiš Adolf, Kučera Karel 1978: Malý staročeský slovník. Praha: Státní pedagogické nakladatelství. Blaise Albert 1994: Dictionnaire Latin-Français des auteurs du Moyen-Age. Lexicon Latinitatis Medii Aevi. Tvrnholti: Typographi Brepols editores pontificii. Boryś Wiesław 2005: Słownik etymologiczny języka polskiego. Kraków: Wydawnictwo Literackie. Borowska Nina 1957: Wpływy słowiańskie na litewską terminologię kościelną, na podstawie Dictionarium Szyrwida. – Studia z filologii polskiej i słowiańskiej 2. Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 320–365. Brückner Alexander 1877: Litu-Slavische Studien 1. Teil: die slavischen Fremdwörter im Litauischen. Weimar: Hermann Böhlau. Brückner Alexander 1985: Słownik etymologiczny języka polskiego. Warszawa: Wiedza Powszechna. Būga I–III – Būga Kazimieras. Rinktiniai raštai 1–3, sud. Zigmas Zinkevičius. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1958–1961. Bukevičiūtė Elvyra 1993: Keletas pastabų apie K. Donelaičio raštų frazeologiją. – Darbai apie Kristijoną Donelaitį. Sud. L. Gineitis, A. Samulionis. Vilnius: Vaga, 113–118. Bušs Ojārs 2008: No ģermānismiem līdz superlatīvam. Rīga: LU aģentūra LU Latviešu valodas institūts. Chodynicki Kazimierz 1914: Próby zaprowadzenia chrześcijaństwa na Litwie przed 1386 rokiem. – Przegląd Historyczny 18, 215–318. Citavičiūtė Liucija 2003: (rec.) Leonas Gineitis (par.). Iš vokiškųjų raštų apie Kristijoną Donelaitį, 2002. – Archivum Lithuanicum 5, 325–336. 52 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai Čekmonas Valerijus 2001: Russian varieties in the southeastern Baltic area. Urban Russian of the 19th century. – The Circum-Baltic Languages: Typology and Contact. Edited by Östen Dahl and Maria Koptjevskaja-Tamm. Amsterdam & Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 81–99. Dawletschin Tamurbek, Dawletschin Irma, Tezcan Semih 1989: Tatarisch-Deutsches Wörterbuch. Wiesbaden: Otto Harrassowitz. Dejna Karol 1973: Dialekty polskie. Wrocław & Gdańsk: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. Drotvinas Vincentas 2012: Frydricho Kuršaičio žodyno „Littauisch–deutsches Wörterbuch“ (Halle a. S., 1883) leksikografinio metodo bruožai. – Mažoji Lietuva: paribio kultūros tyrimai, sud. Grasilda Blažienė, Nadežda Morozova, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Europos kalbų ir kultūrų dialogo tyrėjų asociacija, 59–86. Du Cange I–II – Carolus de Fresne, Dominus du Cange (Charles du Fresne, sieur du Cange // Du Cange) Glossarium ad Scriptores Mediæ & Infimæ Græcitatis, in quo Græca Vocabula Novatæ Significationis, aut usus rarioris, Barbara, Exotica, Ecclesiastica, Liturgica, Tæctica, Nomica, Jatrica, Botanica, Chymica explicantur, eorum Notiones & Originationes reteguntur... 1–2. Lugduni: Apud Anissonios, Joan. Posuel, & Claud. Rigaud, 1688. Durkin Philip 2014: Borrowed Words. A History of Loanwords in English. Oxford: Oxford University Press. DvŽ I–II – Dieveniškių šnektos žodynas 1–2. Autoriai: Laima Grumadienė, Danguolė Mikulėnienė, Kazys Morkūnas, Aloyzas Vidugiris. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005–2010. Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas. Kaunas: Šviesa. Géza Bárczi 1991: Magyar szófejtő szótár. Budapest: Trezor Kiadó. GS – Glosariusz staropolski: dydaktyczny słownik etymologiczny, red. Wanda Decyk-Zięba, Stanisław Dubisz. Warszawa: Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego, 2008. ISJP – Indeks a tergo do słownika języka Jana Chryzostoma Paska. Zespół redakcyjny: Stanisław T Urbańczyk, Jan Basara, Kazimierz Rymut. Wrocław & Gdańsk: Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk, Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1976. Kabašinskaitė Birutė 1998: Lietuvių kalbos liaudies etimologija ir artimi reiškiniai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Kabašinskaitė Birutė 2013: Etimologija: istorijos ir teorijos bruožai lietuvių kalbos kontekste. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Kabelka Jonas 1964: Kristijono Donelaičio raštų leksika. Vilnius: Mintis. Straipsniai / Articles 53 ROLANDAS KREGŽDYS Kardelis Vytautas 2003: Rytų aukštaičių šnektų slavizmų fonologijos bruožai. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Karłowicz I–VI – Karłowicz Jan. Słownik gwar polskich 1–6. Kraków: Drukarnia C. K. Uniwersytetu Jagiellońskiego, 1900–1911. Kazak Anželika 2011: XVI–XVII a. LDK tekstų veiksmažodinių hibridų problema. – Perspectives of Baltic Philology II. Poznań: Rys, 71–84. Kluge Friedrich 2002: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache, 24 Aufl. Bearb. von Elmar Seebold. Berlin & New York: Walter de Gruyter. Köbler Gerhard 1993: Wörterbuch des althochdeutschen Sprachschatzes. Paderborn: F. Schöningh. Kregždys Rolandas 2012: Charakterystyka słownika polonizmów w języku litewskim. – LingVaria 14(2). Kraków: Księgarnia Akademicka, 125–146. Kregždys Rolandas 2012ₐ: Baltų mitologemų etimologijos žodynas I: Kristburgo sutartis. Vilnius: Lietuvos kultūros tyrimų institutas. Kregždys Rolandas 2014: Lietuvių kalbos polonizmų-lotynizmų atribucijos ypatumai. – Funkcjonowanie języków i literatur na Litwie. Litewsko-polskie związki naukowe i kulturowe. Monografia zbiorowa, red. Mirosław Dawlewicz, Irena Fedorowicz, Algis Kalėda. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 407–421. Kregždys Rolandas 2014ₐ: Leksiniai skoliniai – tautų kultūrinės interferencijos refleksija: lietuvių kalbos polonizmai-semitizmai. – Baltu filoloģija 22(2 [2013]), 55–93. Krištopaitienė Daiva 2004: Kristijono Donelaičio raštų leksika ir jos redagavimas. – Senoji Lietuvos literatūra, 18 knyga. Vilnius: LLTI, 252–264. Krištopaitienė Daiva 2005: Kristijono Donelaičio raštų rengimo ir redagavimo principai: ankstesnieji ir 1977 bei 1994 metų leidimai. – Archivum Lithuanicum 7, 287–302. Krištopaitienė Daiva 2007: Kristijonas Donelaitis ir brošiūra apie separacijos naudą (1769): kalbos analizė. – Archivum Lithuanicum 9, 215–234. Kudzinowski Czesław 1974: Rzeczowniki o osnowie na -ęu/ąu- w Postylli Daukszy. – Studia indoeuropejskie, red. Jerzy Kuryłowicz. Kraków: Zakład Narodowy im. Ossolińskich; Wydawnictwo PAN, 97–102. Lampe Geoffrey W. H. 1961: A Patristic Greek Lexicon. Oxford: Clarendon Press. Lebedys Jurgis 1972: Lituanistikos baruose II. Recenzijos, paskaitos, sumanymai, par. Juozas Girdzijauskas. Vilnius: Vaga. Lehmann Winfred P. 1986: A Gothic etymological Dictionary. Based on the third edition of Vergleichendes Wörterbuch der Gotischen Sprache by Sigmund Feist. Leiden: E. J. Brill. LEW – Fraenkel Ernst. Litauisches etymologisches Wörterbuch 1–2. Heidelberg: Vandenhoeck & Ruprecht, 1962–1965. 54 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai Liedke Marzena 2004: Od prawosławia do katolicyzmu. Ruscy możni i szlachta Wielkiego Księstwa Litewskiego wobec wyznań reformacyjnych. Białystok: Wydawnictwo Uniwersytetu w Białymstoku. Linde I–VI – Linde M. Samuil Bogumił. Słownik języka polskiego 1–6. Warszawa: w Drukarni Xięży Piiarów, 1807–1814. LKA I–III – Lietuvių kalbos atlasas 1–3. Vilnius: Mokslas, 1977–1991. LKE – Lietuvių kalbos enciklopedija, par. Kazys Morkūnas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1999. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, 1941–2002. Antrasis elektroninis leidimas, redaktorių kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2013. Lötzsch Ronald 1992: Duden Jiddisches Wörterbuch (2., durchgesehene Auflage). Mannheim & Zürich: Dudenverlag. Łowmiański Henryk 1957: Uwagi o wpływach słowiańskich na litewską terminologię kościelną. – Studia z filologii polskiej i słowiańskiej 2. Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 366–372. LS – Liddell Henry George, Scott Robert. A Greek-English lexicon. New York & Cincinnati: American Book Company, 1882 (eighth edition). Machek Václav 1968: Etymologický slovník jazyka českého. 2. vydání. Praha: Československá akademie věd. Markus-Narvila Liene 2011: Rucavas izloksnes vārdnīca: leksikogrāfiskais un leksiskais aspekts. Promocijas darbs filoloģijas doktora grāda iegūšanai valodniecības nozares latviešu diahroniskās valodniecības apakšnozarē. Liepāja: Liepājas Universitāte. Miklosich Franz von 1977: Lexicon palaeoslovenico-graeco-latinum. Darmstadt: Scientia Verlag Aalen. Mikulėnienė Danguolė 2004: Skolinių atranka ir vertinimas „Kalbos patarimuose.“ – Skoliniai ir bendrinė lietuvių kalba. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 77–89. MLex – Matthias Lexers Mittelhochdeutsches Taschenwörterbuch. 37 Auflage. Leizig: S. Hirzel Verlag, 1986. Moszyńska Danuta 1975: Morfologia zapożyczeń łacińskich i greckich w staropolszczyźnie. Wrocław & Gdańsk: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. Niemeyer Jan Frederik 1976: Mediae Latinitatis lexicon minus. Leiden: E. J. Brill. Norvilaitė Ilona 2004: Polonizmai XVI–XVII amžių poterių tekstuose. – Lituanistica 57(1), 36–42. Pakerys Antanas 1982: Lietuvių bendrinės kalbos prozodija. Vilnius: Mokslas. Straipsniai / Articles 55 ROLANDAS KREGŽDYS P a k e r y s A n t a n a s 1991: Tarptautinių žodžių kirčiavimas. Kaunas: Šviesa. P a l i o n i s J o n a s 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a. Vilnius: Mintis. P a l i o n i s J o n a s 1987: Dėl lietuvių literatūrinės kalbos kilmės „interdialektinės“ koncepcijos. – Baltistica 23(2), 184–192. P e t i t D a n i e l 2010: Untersuchungen zu den baltischen Sprachen. Leiden & Boston: Brill. PEŽ I–IV – M a ž i u l i s V y t a u t a s. Prūsų kalbos etimologijos žodynas 1–4. Vilnius: Mokslas (t. 1), Mokslo ir enciklopedijų leidykla (t. 2, 3), Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas (t. 4), 1988–1997. P l e s k a l o v á J a n a 2009: Stará čeština pro nefilology. Brno: Masarykova univerzita. P o ł o m s k i T o m a s z 2010: Rola zapożyczeń z języka niemieckiego w procesie kształtowania się polszczyzny na przestrzeni wieków. – XV Sesja naukowa „Język i czas“. Nowy Sącz, 1–15 (priega internetu: http://www.zse.nowysacz.pl/old/publics/sprache_und_zeit.pdf). R e j z e k J i ř í 2001: Český etymologický slovník. Praha: Leda. R o s z k o D a n u t a 2009: Zapożyczenia leksykalne w litewskiej gwarze puńskiej. – Acta Baltico Slavica 33, 75–90. Rozwadowski I–III – R o z w a d o w s k i J a n M i c h a ł. Wybór pism 1–3. Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 1959, 1961. S a b a l i a u s k a s A l g i r d a s 1966: Lietuvių kalbos leksikos raida. Lietuvių kalbotyros klausimai 8. Vilnius, 5–141. S c h ü t z e i c h e l R u d o l f 2012: Althochdeutsches Wörterbuch (7., durchgesehene und verbesserte Auflage). Berlin &Boston: Walter de Gruyter GmbH & Co. KG. S e e b o l d E l m a r 2008: Chronologisches Wörterbuch des deutschen Wortschatzes 2 (Der Wortschatz des 9. Jahrhunderts). Berlin & New York: Walter de Gruyter. SGP I–VIII(1–26)... – Słownik gwar polskich 1–8, red. Mieczysław Karaś, Jerzy Reichan, Stanisław Urbańczyk, Joanna Okoniowa, Barbara Grabka. Wrocław & Gdańsk: Zakład narodowy imienia Ossolińskich; Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk, 1979–1991 (I1–III3); Kraków: Instytut Języka Polskiego PAN, 1992–2013 (IV1–VIII3)... S i a t k o w s k i J a n u s z 2004: Studia nad wpływami obcymi w ogólnosłowiańskim atlasie językowym. Warszawa: ISZiP. Skardžius I–VII – S k a r d ž i u s P r a n a s. Rinktiniai raštai 1–7, par. Albertas Rosinas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996–2013. Sławski I–V – S ł a w s k i F r a n c i s z e k. Słownik etymologiczny języka polskiego 1–5 (1. A–J; 2. K–Kot; 3. Kotar–Kysz; 4. La–Łapucha; 5. Łasia–Łżywy). Kraków: Towarzystwo Miłośników Języka Polskiego, 1952–1982. 56 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai Smułkowa Elżbieta 1988: O polsko-białoruskich związkach językowych w aspekcie czasowym i terytorialnym. – Studia polsko-litewsko-białoruskie. Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 220–258. Smułkowa Elżbieta 2002: Białoruś i pogranica: studia o języku i społeczeństwie. Warszawa: Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego. Sokólska Urszula 1999: Siedemnastowieczna polszczyzna kresów północno-wschodnich (słowotwórstwo, słownictwo, frazeologia). Białystok: Trans Humana. SPW I–XXXVI... – Słownik polszczyzny XVI wieku 1–36. Wrocław & Kraków: Wydawnictwo Polskiej Akademii nauk, 1966–2012... SSt I–XI – Słownik staropolski 1–11, red. Stanisław Urbańczyk (t. 1, A–Ć, Warszawa 1953–1955; t. 2, D–H, Wrocław–Kraków–Warszawa 1956–1959; t. 3, I–K, Wrocław–Kraków–Warszawa 1960–1962; t. 4, L–M, Wrocław–Warszawa–Kraków 1963–1965; t. 5, N–Ó, Wrocław–Warszawa–Kraków 1965–1969; t. 6, P–Pożżenie, Wrocław–Warszawa–Gdańsk 1970–1973; t. 7, Póć–Rozproszyć, Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk 1973–1977; t. 8, Rozpróchnieć–Szyszki, Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk–Łódź: 1977–1981; t. 9, Ściadły–Używowanie, Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk–Łódź 1982–1987; t. 10, W–Wżgim, Kraków 1988–1993; t. 11, Z–Ż, Kraków 1995–2002). Zakład narodowy imienia Ossolińskich; Wydawnictwo Polskiej Akademii nauk. Steingass Francis Joseph 1963: A comprehensive Persian-English Dictionary. London: Routledge & Kegan Paul Limited. Stoskeliūnas Jonas 1990: Donelaičio „Metų“ stilius. – Kristijonas Donelaitis literatūros moksle ir kritikoje, sud. Kostas Doveika. Vilnius: Vaga, 353–378. Strutyński Janusz 2002: Elementy gramatyki historycznej języka polskiego. Kraków: Tomasz Strutyński. Subačius Giedrius 2012: Lietuvių kalbos balsių abėcėlės tvarka ir netvarka: istorija ir nūdiena. – Archivum Lithuanicum 14, 155–190. SW I–VIII – Karłowicz Jan, Kryński Adam A., Niedźwiedzki Władysław (red.). Słownik języka polskiego 1–8. Warszawa: W drukarni E. Lubowskiego (1–2), W drukarni „Gazety Handlowej“ (3–6), W drukarni „Współczesnej“ (7), Wydawnictwo kasy pomocy dla osób pracujących na polu naukowym imienia J. Mianowskiego (8), 1898–1923. Tóth Alfréd 2007: Etymological Dictionary of Hungarian. The Hague: Mikes International. Uhlenbeck Christianus Cornelius 1900: Kurzgefasstes etymologisches Wörterbuch der Gotischen Sprache. Amsterdam: Johannes Müller. Urbutis Vincas 2009: Baltų etimologijos etiudai 2. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Ušinskienė Viktorija 2014: Komunikacja prawna Wielkiego Księstwa Litewskiego w świetle nowego projektu naukowego Biblioteki Uniwersytetu Wileńskiego. – Funkcjono- Straipsniai / Articles 57 ROLANDAS KREGŽDYS wanie języków i literatur na Litwie. Litewsko-polskie związki naukowe i kulturowe. Monografia zbiorowa, red. Mirosław Dawlewicz, Irena Fedorowicz, Algis Kalėda. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 42–53. Wackernagel Wilhelm 1878: Altdeutsches Handwörterbuch. Basel: Schweighauserische Verlags-Buchhandlung (Hugo Richter). Walczak Bogdan 1991: Słownik wileński na tle dzisiejszej polskiej leksykografii. Poznań: Wydawnictwo Naukowe UAM. Walczak Bogdan 1995: Zarys dziejów języka polskiego. Poznań: Kantor Wydawniczy SAWW. Weinreich Uriel 1992: College Yiddish. New York: Yivo Institute for Jewish Research. Wołosz Robert 1989: Wyrazy węgierskie w języku polskim. – Studia Slavica Hungarica 35 (3–4), 215–317. Wołosz Robert 1991–1992: Wyrazy węgierskie w języku polskim II. – Studia Slavica Hungarica 37, 3–27. Zemlevičiūtė Palmira 2007: Terminologinė medicinos leksika lietuviškuose 1738–1831 metų Prūsijos valdžios įsakuose. – Archivum Lithuanicum 9, 121–182. Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 1978: Mintys pasirodžius Lietuvos kalbos atlasui I. – Baltistica 14(2), 147–151. Zinkevičius Zigmas 1987: Lietuvių kalbos istorija II. Iki pirmųjų raštų. Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 1988: Lietuvių kalbos istorija III. Senųjų raštų kalba. Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 1990: Lietuvių kalbos istorija IV. Lietuvių kalba XVIII–XIX a. Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 1993: K. Donelaičio raštų kalba istorinės gramatikos ir dialektologijos požiūriu. – Darbai apie Kristijoną Donelaitį, sud. Leonas Gineitis, Algis Samulionis. Vilnius: Vaga, 104–108. Zinkevičius Zigmas 2006: Lietuvių tarmių kilmė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Zinkevičius I–IV – Zinkevičius Zigmas. Rinktiniai straipsniai 1–4. Vilnius: Lietuvių katalikų mokslo akademija, 2002–2004. ZŠT I–II – Zietelos šnektos tekstai 1–2, sud. Aloyzas Vidugiris, Danguolė Mikulėnienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005–2010. ZtŽ – Vidugiris Aloyzas. Zietelos šnektos žodynas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1998. 58 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai Адамавичюте Ирена Эльжбета 1980: К проблеме взаимоотношения литовских белорусизмов и полонизмов. – Slavia Orientalis 29(1–2), 7–12. Адамавичюте Ирена Эльжбета 1982: Этапы польско-литовского лексического взаимодействия. – Acta Baltico-Slavica 14, 41–48. Ананиева Наталия Евгеньевна 1994: История и диалектология польского языка: Учебник. Москва: Изд-во МГУ. Аникин I–VI... – Аникин Александр Евгеньевич. Русский этимологический словарь 1–6. Москва: Рукописные памятники Древней Руси, 2007–2012... Байкоў Мікалай Я., Некрашэвіч Сцяпан М. 1993: Беларуска-расійскі слоўнік. Факсімільнае выданне. Мінск: Народная асвета. Барысюк У. У. 2011. Германізмы ў “Заўслед” (слоўніку гаворкі вёскі Белы Мох Мсціслаўскага раёна). – Беларускае слова: дыялектнае запазычанае. Матэрыялы навуковых чытанняў, прысвечаных памяці дацэнта Еўдакіі Суцяпанаўны Мяцельскай, пад агульнай рэдакцыяй М. Р. Прыгодзіча. Мінск: «Права і эканоміка», 101–126. БЕР I–VII – Български етимологичен речник 1–7..., ред. Владимир И. Георгиев (Иван Василев Дуриданов). София: Издательство на Българската академия на науките, 1971 ([т. 1] а – з), 1979 ([т. 2] и – крепя), 1986 ([т. 3] крес – минго), Академично Издателство „Проф. Марин Дринов“, 1995 ([т. 4] минго – падам), 1999 ([т. 5] падёж – пъска), 2002 ([т. 6] пъскам – словарь), 2010 ([т. 7] слово – терясвам)... Булыка Аляксандр Мікалаевіч 1972: Даўнія запазычанні беларускай мовы. Мінск: Навука і тэхніка. Булыка Аляксандр Мікалаевіч 1980: Лексічныя запазычанні ў беларускай мове XIV–XVIII стст. Мінск: Навука і тэхніка. Бялькевіч Іван Кандратавіч 1970: Краёвы слоўнік Усходняй Магілёўшчыны. Мінск: Навука і тэхніка. Галай Ольга Максимовна 2011: Элементы яўрэйскага культурнага ўплыву ў беларускай мове. – Белорусско-еврейский диалог в контексте мировой культуры. Материалы I Международной научной конференции (Минск, 28–30 апреля 2008 г.). Ред. Г. В. Синило. Минск: БГУ, 360–362. Гарбуль Людмила Павловна 2009: Семантические полонизмы в русском приказном языке первой половины XVII века. Вильнюс: Издательство Вильнюсского университета. Гарбуль Людмила Павловна 2009: Семантические полонизмы в русском приказном языке первой половины XVII века. Докторская диссертация. Вильнюс: Вильнюсский университет. Гілевіч Ніна 2005: Дыялектны слоўнік. Мінск: Беллітфонд. Straipsniai / Articles 59 ROLANDAS KREGŽDYS ГСБМ I–XXXIII... – Гістарычны слоўнік беларускай мовы 1–33. Мінск: Навука і тэхніка; Беларуская навука, 1982–2013... Даль I–IV – Даль Владимир. Толковый словарь живого великорусского языка 1–4. Москва: Русский язык, 1989–1991. ЕСУМ I–VI... – Етимологічний словник української мови 1–6, отв. ред. Олександр Савич Мельничук. Київ: Наукова думка, 1982–2012... Жирмунский Виктор Максимович 1948: История немецкого языка. Москва: Издательство литературы на иностранных языках. Коряков Юрий Борисович 2002: Языковая ситуация в Белоруссии и типология языковых ситуаций. Диссертация на соискание ученой степени кандидата филологических наук. Москва: Московский Государственный Университет им. М. В. Ломоносова. Крегждис Роландас 2014: Методика и критерии идентификации полонизмов литовского языка. – LingVaria 18(2). Kraków: Księgarnia Akademicka, 195–217. Лавриненко А. 2006: О некоторых полонизмах и их восточнославянских соответствиях в деловой письменности южной и юго-западной Руси XIV–XV веков. – Studia wschodniosłowiańskie 6. Białystok, 209–226. Леонтьева Татьяна Валерьевна 2014: «Чей хлап с утра ходил по улице?»: к истории рус. диал. хлап. – Acta Linguistica Petropolitana 10(1), 334–343. Носовичъ Иван И. 1984: Словарь бѣлорусскаго нарѣчія (Specimina philologiae Slavicae). München: Verlag Otto Sagner. Преображенский I–III: Преображенский Александр Григорьевич. Этимологический словарь русского языка 1–3. Москва: Типография Г. Лисснера и Д. Совко, 1910–1914 (т. 1–2); Москва & Ленинград: Издательство академии наук СССР, 1949 (т. 3). Прыгодзіч Алена Аляксандраўна, Прыгодзіч Мікалай Рыгоравіч 2011: Да пытання аб храналогіі даследаванняў іншамоўных запазычанняў у беларускай мове. – Беларускае слова: дыялектнае запазычанае. Матэрыялы навуковых чытанняў, прысвечаных памяці дацэнта Еўдакіі Сцяпанаўны Мяцельскай. Пад агульнай рэдакцыяй М. Р. Прыгодзіча. Мінск: «Права і эканоміка», 146–149. Расторгуев Павел Андреевич 1973: Словарь народных говоров Западной Брянщины (материалы для истории словарного состава говоров). Минск: Наука и техника. РБС I–III – Русka-беларускі слоўнік 1–3, рэд. Якуб Колас, Кандрат Крапива, Пятро Глебка. Мінск: Беларуская энцыклапедыя, 2002. СБТТ I–V – Слоўнік беларускіх гаворак Паўночна-Заходняй Беларусі і яе пагранічча 1–5. Мінск: Навука і тэхніка, 1979–1986. 60 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai СЛw – Старабеларускі лексікон: Падручны перакладны слоўнік. Укладальнікі: Прыгодзіч Мікалай, Ціванова Галіна. Менск: Беларускае выдавецтва Таварыства «Хата», 1997 (http://slounik.org/starbiel/). Срезневский I–III – С р е з н е в с к и й И з м а и л И в а н о в и ч. Материалы для словаря древне-русскаго языка по письменнымъ памятникамъ 1–3. СанктПетербургъ: Типография Императорской Академии Наукъ, 1893–1912. СРНГ I–XLIII... – Словарь русских народных говоров 1–43. Ленинград (Санкт Петербург): Наука, 1965–2010... СРЯВ I–XXIX... – Словарь русского языка XI–XVII вв. 1–29... Москва: Наука, 1975–2008, Азбуковник, 2011... СС I–... – Слоўнік Сенненшчыны 1 (а – к), рэд. В. М. Курцова, Л. П. Кунцэвіч. Мінск: Беларуская навука, 2013... ССЯ I–IV – Словарь старославянского языка 1–4. Санкт Петербург: Издательство Санкт-Петербургского университета, 2006. С у д н и к Т а м а р а М. 1975: Диалекты литовско-славянского пограничья. Очерки фонологических систем. Москва: Наука. СУМ I–XI – Словник української мови 1–11. Київ: Наукова думка, 1970–1980. С ц я ц к о П а в а л У. 1972: Народная лексіка і словаўтварэнне. Мінск: Навука і тэхніка. С ц я ш к о в і ч Т а т ь я н а Ф. 1983: Слоўнік Гродзенскай вобласці. Мінск: Навука і тэхніка. Т и т а р е н к о В а л е н т и н а М. 2002: Запозичена лексика у грамотах Київського міського магістрату XVI – XVII ст. – Волинь-Житомирщина. Історико-філологічний збірник з регіональних питань № 9. Житомир: Житомирський державний університет імені Івана Франка, 157–161. Т и т а р е н к о В а л е н т и н а М. 2010: Мовна диференціація суспільства в XVI – XVII ст. (На матеріалі північноукраїнських пам’яток). – Волинь-Житомирщина. Історико-філологічний збірник з регіональних проблем № 22(I). Житомир: Житомирський державний університет імені Івана Франка, 171–179. Т р у б а ч е в О л е г Н и к о л а е в и ч 2006: История славянских терминов родства и некоторых древнейших терминов общественного строя. Москва: КомКнига. ТС I–V – Тураўскі слоўнік 1–5, рэд. Аляксандр Антонавіч Крывіцкі. Мінск: Навука і тэхніка, 1982–1987. ТСБМ I–V1–2 – Тлумачальны слоўнік беларускай мовы 1–5, рэд. Кондрат Кондратович Атраховіч (Кондрат Крапіва). Мінск: БелСЭ, 1977–1984. Фасмер I–IV – Ф а с м е р М а к с. Этимологический словарь русского языка 1–4. Москва: Прогресс, 1986–1987. Straipsniai / Articles 61 ROLANDAS KREGŽDYS Филичева Нинель Ильинична 2003: История немецкого языка. Москва: Издательский центр «Академия». Цыхун Павел А. 1993: Скарбы народнай мовы (з лексічнай спадчыны насельнікаў Гродзенскага раёну). Гродна: Гродзенскі дзяржаўны ўніверсітэт імя Янкі Купалы. Шанский I–II – Шанский Николай Максимович. Этимологический словарь русского языка 1(1–5)–2(6–8) (9–10 ред. А. Ф. Журавлёв). Москва: Издательство Московского университета, 1963–1982; 1999–2007... Шатэрнік Мікола 1929: Краёвы слоўнік Чэрвеншчыны. Менск: Выданьне Беларускае акадэміі навук. Шевельов Юрій 2002: Історична фонологія української мови. Харків: Акта. ЭСБМ I–XIII... – Этымалагічны слоўнік беларускай мовы 1–13, рэд. В. У. Мартынаў ([ппо 2004 м.] Г. А. Цыхун). Мінск: Акадэмія навук БССР (Беларусі), 1978 ([т. 1] а – бячэйка), 1980 ([т. 2] в – вяшчэль), 1985 ([т. 3] г – ішчэ), 1988 ([т. 4] к – каята), 1989 ([т. 5] каяць – ліпянка), 1990 ([т. 6] ліра – маячыць), 1991 ([т. 7] мгла – нема-расць), Навука і тэхніка, 1993 ([т. 8] немарачь – пяць), Беларуская навука, 2004 ([т. 9] пе-пе-пе – праснак), 2005 ([т. 10] прасніца – пяць), 2006 ([т. 11] раб – саян), 2008 ([т. 12] с – стэсам), 2010 ([т. 13] су – трапкач)... ЭССРЯ I–II – Этимологический словарь современного русского языка. Составитель Александр Константинович Шапошников. Москва: Издательство «Флинта», Издательство «Наука», 2010. ЭССЯ I–XXXVIII... – Этимологический словарь славянских языков 1–38. Отв. ред. Олег Николаевич Трубачёв ([ппо 2007 м.] Анатолий Фёдорович Журавлев). Москва: Наука, 1974–2012... Юсипова Роза Ризовна 2005: Турецко-русский словарь, ред. Т. Е. Рыбальченко. Москва: Русский язык, Медиа. מאַסקסאָן. גרוס ייִדיש־רוסיש ווערטערבוך. 2011. אַלכּסנדר סאַלראַטאַן. 62 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Kristijono Donelaičio veikalų skolintinė leksika: polonizmai Lexical borrowings in the works by Kristijonas Donelaitis: Polonisms SUMMARY The article presents methodology and criteria of identification of the Polonisms in the poetic works and the 1st letter written in Lithuanian by Kristijonas Donelaitis. The article deals with the etymology and developmental peculiarities of the 59 Polonisms and 24 morpho-phonetic alternatives and secondary derivatives. Due to the analysis suggested here the following conclusions are proposed: 1. In accordance with the principles of (α) establishment of the primary source of variants of the Lithuanian loanwords (by virtue of areal attribution), (β) their phonetic / morphological / semantic identity (agreeably to modulation α), and also the usage peculiarities of primary forms (unessentially of the inherited layer) on the West Slavic ground and their secondary variants in the East Slavic languages (being based on the influence of factors α and β), Polonisms of the works by K. Donelaitis might be distributed into 3 groups: I. monogenic (i.e., not submitted in lexis of the East Slavic languages [by means of the factor α]); II. indeterminate (because of presence of variants of the loanwords from Polish in the East Slavic lexis [under the factor α] of the different period of time); III. alternative (III.1. the forms of the inherited layer specific to Polish and one of the East Slavic languages [in relation to the factor α]; III.2. doublet lexical variants of the foreign origin, derived from the different primary source; III.3. Semipolonisms). 2. The usage of the following Polonisms are identified in the works by K. Donelaitis: a) 11 monogenic lexical borrowings and 12 morpho-phonetic alternatives and secondary derivatives; b) 47 indeterminate lexical borrowings and 12 morpho-phonetic alternatives and secondary derivatives; c) 1 alternative loanword. 3. Lexis of the Polonisms of the works by K. Donelaitis is valuable for its clarification and evaluation features facing with the problem of segregation and codification of the Polonisms, White-Russianisms and Germanisms. Įteikta 2014 m. spalio 7 d. ROLANDAS KREGŽDYS Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] Straipsniai / Articles 63