Apie Juozo Balčikonio ir Jano Otrembskio santykius

ALDONAS PUPKIS Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: a nyelvtudomány története, normatív nyelvészet, dialektológia, lexikográfia. JUOZAS BALČIKONIS ÉS JAN OTRĘBSKI KAPCSOLATÁRÓL Juozas Balčikonis és Jan Otrębski kapcsolatáról ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány két ismert litván nyelvész, Juozas Balčikonis és Jan Otrębski tudományos együttműködését tárgyalja. Dokumentumforrások alapján igyekszik megállapítani az együttműködés kezdetét és a későbbi kapcsolattartást. Ebből kiderül, hogyan értékelték a nyelvészek egymás munkáit, milyen hatással volt ez a kapcsolat a litván nyelvtudományra és a gyakorlatra, továbbá lehetőséget teremt egyes nyelvészeti nézeteik alaposabb feltárására. KULCSSZAVAK: Balčikonis, Otręmbskis (Otrębski), lexikográfia, grammatika, köznyelv. ANNOTÁCIÓ A cikk a litván nyelv két kiemelkedő nyelvészének, Juozas Balčikonisnak és Jan Otrębskinek a tudományos együttműködését tárgyalja. Dokumentumforrásokra támaszkodva megkísérli nyomon követni együttműködésük kezdetét és későbbi kapcsolattartásukat. Bemutatja, hogyan értékelték egymás munkáit; milyen mértékben befolyásolta kapcsolatuk a litván nyelv tudományát és gyakorlatát; továbbá lehetőséget teremt arra, hogy tágabb összefüggésben feltárja az általuk követett bizonyos nyelvészeti álláspontokat. KULCSSZAVAK: Balčikonis, Otrębski, lexikográfia, nyelvtan, standard nyelv. Straipsniai / Articles 41 ALDONAS PUPKIS A tudománytörténet egyik kérdése az azonos szakterületen dolgozó kutatók együttműködése. Ez minden esetben sajátos: másként működik együtt a tanár a tanítványával, a tanítvány a tanárával, illetve az azonos szakterület szakemberei egymással. A kutatók közötti kapcsolatok, barátságok és szoros szakmai-baráti viszonyok azonban minden esetben egyediek; lehetővé teszik az adott tudományterület történetének szélesebb perspektívából való vizsgálatát, váratlan mozzanatok feltárását, valamint az együttműködő személyek elméleti nézeteinek vagy személyes vonásainak pontosítását. Juozas Balčikonis írásait és levelezését olvasva kitűnik, hogy tudományos érdeklődése révén leginkább Mihail Peterson (1885–1962) orosz nyelvésszel és Jan Otrębsk i (Jan Otrębski, 1889–1971) lengyel nyelvésszel állt kapcsolatban. Balčikonis rendkívül nagyra becsülte fiatalabb kollégáját, Otrębskit; olykor talán túlságosan is egyenesen bízott a véleményében, és vállalkozott arra, hogy a lengyel nyelvész által írt „A litván nyelv nyelvtana” című művet litvánra fordítsa. Egyelőre nem tudni, mikor ismerkedett meg Balčikonis Otrębsk i vel. Feltehető, hogy első, közvetett ismeretségük Elena Samaniūtė (Horodničūtė) révén kezdődött. Mint ismeretes, Samaniūtė a Vilniusi Egyetem elvégzésekor Konstantinas Sirvydas írásainak nyelvéről készítette diplomamunkáját. Munkáját az egyetem professzora, Otręmbskis vezette, a diplomázó pedig 1934-ben sikeresen megvédte. A professzor és a diplomázó ismeretsége nem ért véget a dolgozat elkészültével, és továbbra is kapcsolatban maradtak. Valószínűleg a litván nyelv szótárának szerkesztési munkálatai hozták össze Samaniūtėt Balčikonisszal. Miután ugyanis Balčikonis elvállalta a szótár szerkesztését, hozzálátott ahhoz, hogy kiegészítse Kazimieras Būga hagyatékát: a tájszólások, valamint a Būga által ki nem gyűjtött könyvek és kéziratok adataival. A lengyel megszállás alatt álló terület Vilniusi Egyetemének és a Litván Tudományos Társaságnak az archívumai is érdekelték. Ismeretes, hogy a háború előtt Balčikonis a szótár ügyeiben többször is személyesen Vilniusba utazott; ott ismerkedhetett meg Samaniūtėvel, talán Otrębsk i vel is, ám ezt a tényt alátámasztó dokumentumokat nem találtak. Lehetséges, hogy Otręmbskis arra biztatta Samaniūtėt, ne hagyja abba Sirvydas írásai nyelvének kutatását, ezért a nő úgy döntött, hogy erről beszél már ismerősével, Balčikonisszal. Balčikonisszal folytatott levelezése talán éppen Sirvydas miatt kezdődött, legkésőbb 1938-ban. Így az év március 28-án Balčikonis ezt írta neki: Kaunában nem tervezik Sirvydas szótárának kiadását. De ha saját erejéből kiadná, figyelembe kellene vennie a kiadás célját: tudományos vagy gyakorlati célra szánja-e. „Ha Ön valamikor Kaunában járna, bővebben is beszélhetnénk a kiadás céljáról és a munkáról” (Balčikonis 1982: 274). Ezekről a kérdésekről valószínűleg Samaniūtė 1938 végi vagy 1939 eleji kaunasi látogatásakor is hosszabban beszéltek. 1938. március 15-én Balčikonis ezt írta neki: „Kérem, ne féljen terhemre lenni: ellenkezőleg, nagyon örülök, ha valamiben a szolgálatára lehetek. Otrębski professzor számára fontos „emberek”, „születni”, „elnevezni” szavakhoz tartozó részletet külön mellékelem” (Balčikonis 1982: 42 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Apie Juozo Balčikonio ir Jano Otrembskio santykius 278). Ezek a szavak megerősítik, hogy Samaniūtė kétségtelenül közvetítő volt a két nyelvész között, Balčikonis révén Otrembski ügyeivel is foglalkozott. A két nyelvész közvetlenül valószínűleg csak már Vilniusban találkozott, amikor 1940 novemberében a Litván Nyelvi Intézet Kaunasból Vilniusba költözött. 1942 őszén Otrembskit a Vilniusi Egyetem képviselőjeként meghívták a Litván Nyelvi Intézetben létrehozott Lietuvių kalbos žodyno tudományos tanácsadó bizottságába (bővebben lásd Pupkis 2013: 172). Talán érdemes ezúttal röviden felidézni, hogy a Lituanisztikai Intézet 1939-es megalapításakor, valamint amikor a Lietuvių kalbos žodyno szerkesztőségét az intézet részeként szervezték meg, a fiatalabb nyelvészek, Antanas Salys és különösen Pranas Skardžius arra törekedtek, hogy gondjaikba vegyék a szótár ügyét. Balčikonis, aki hozzászokott ahhoz, hogy külső felügyelet nélkül, önállóan dolgozzon, meg akarta őrizni a szótár készítésének függetlenségét, és ellenezte a munkájába való beavatkozást. Balčikonist különösen bosszantotta a helyesírás megváltoztatásáról szóló állandó szóbeszéd; ezt főként Skardžius javasolta. Mivel a szótár szerkesztőjét másképp nem tudták befolyásolni, 1942 őszén az intézetben tudományos tanácsadó bizottságot hoztak létre, amelynek feladata az volt, hogy tanácsokkal lássa el a szótár készítőit. Balčikonis nem ellenezte a szakmai tanácsokat, ám amikor a szótár II. kötetének szövegét már jócskán elkezdték nyomtatni, és követelték a helyesírás megváltoztatását, Balčikonis határozottan fellépett ellene. Levéltári dokumentumokból tudjuk, hogy a bizottság tagja, Otrembski megpróbálta kibékíteni a két felet; békéltető szándékkal felkereste Salyst és Skardžiust, de a két oldal túlzott ambíciói miatt ez nem sikerült neki. Balčikonis nagyon megbízott Otrembskiben; annak véleménye számára megkérdőjelezhetetlen volt. Ismeretes például, hogy a szótár szerkesztője Otrembski tanácsára a II. kötettől kezdve elhatározta, hogy a jövevényszavak eredetét nem a sl., germ. rövidítésekkel jelöli, hanem megadja annak a másik nyelvnek a szavát, amelyből az idegen szó származik (Lyberis 2009: 272). Más esetekben is figyelembe vette Otrembski tanácsait. A szótár szerkesztőségének egyik alkalmazottja, Kostas Vosylius később elismerte, hogy a szótár sietségéért „sokat volt felelős prof. B[a]čikonis] és Otr[embskis] megismerkedése” (Lyberis 2009: 381). A Tudományos Szerkesztőbizottsággal való nézeteltérések miatt Balčikonis kilépett a szótár munkálataiból, és hazautazott szülőföldjére. Amikor az oroszok újra megszállták Vilniust, ősszel Balčikonis is visszatért szülőföldjéről. Az ismert nyelvészek közül itt csak Otrembskit találta; a többiek Nyugatra menekültek. Balčikonisnak kellett megszerveznie a tanulmányi ügyeket a Vilniusi Egyetemen, és gondoskodnia a szótár munkájának újraindításáról a Litván Nyelvi Intézetben. Amint a dokumentumok mutatják, az intézet munkaterveibe Otrembski számos elképzelését is beemelték. Balčikonis például az 1944–1945-ös tanévre szóló tudományos munkatervbe felvette Otrembski Tverečius nyelvjárásáról szóló leírása II. részének – a szótárnak és a szövegeknek – a kiadását. Továbbá a két nyelvész közös munkáiként a litván etimológiai szótár és Mikalojus Daukša „Postilė”-jének nyelvi vizsgálata szerepelt. Sajnos ezek a munkák nem jelentek meg, mert Otrembski egy év múlva úgy döntött, hogy visszatér Lengyelországba. Kétségtelen, hogy Balčikonis megpróbálta lebeszélni barátját erről a lépésről. Íme, mit olvashatunk Balčikonis 1945-ös leveléből. Straipsniai / Articles 43 ALDONAS PUPKIS A november 12-én Otrembski Lengyelországba küldött leveléből kitűnik, hogy Vilniusban még nem adták fel a reményt, hogy Otrembski Litvániában marad. Balčikonis ezt írta: „Várja Önt a kar, a szivarok, a cigaretták és más javak. Küldök egy keveset a Vilniusba vezető útra. Szerencsés visszatérést” (VUB RS, f. 124–365). A levélben szerepel még Juozas Senkus utóirata az Otrembski számára beszerzett Janis Endzelīns-nyelvtanról, valamint a következő szavak: „Mindannyian várjuk Önöket. Szeretnék tanácskozni a «Kétszótagú litván személynevek» témájáról” (VUB RS, f. 124–365); Senkus úgy vélte, hogy erről írja majd disszertációját. Sajnos nem sikerült rávenni Otrembskit, hogy Vilniusban maradjon. A két nyelvész kapcsolatáról számos kéziratos és nyomtatásban megjelent dokumentum maradt fenn. Az egyik ilyen, közzé nem tett szöveg Otrembski 1945. március 18-án kézzel írt cikke (amely kiváló litván nyelvtudásáról is tanúskodik), amelyet Balčikonis születésének 60. évfordulójára rendezett ünnepségre készített (BNA). Későbbi évekből tudjuk, hogy Balčikonis nem szerette a születésnapi megemlékezéseket, és határozottan ellenezte őket. Otrembski szövege tehát számos kérdést vet fel: miért egyezett bele Balčikonis, talán Otrembski beszélte rá? Végül is valóban megtartották az ünnepséget? Az utóbbi kérdésben bizonyosak lehetünk: világos tanúbizonyság áll rendelkezésünkre. Dominykas Urbas (1966) Balčikonis fordítói munkásságát tárgyalva azt írja, hogy Balčikonis hatvanadik születésnapjának megünneplésekor Otrembski professzor nagyon szépen beszélt erről. Urbas idézi (nem parafrazálja) éppen a szóban forgó Otrembski-szövegnek azt a részét (2–3. o.), amely Balčikonis fordításairól szól. Aligha lett volna fizikailag lehetséges ezt a hosszú idézetet magán az ünnepségen lejegyezni, így azt kell feltételeznünk, hogy talán Balčikonis otthonában másolták ki a kéziratból. Vagy esetleg készült róla fényképezett szöveg, bár akkoriban ez aligha volt lehetséges. Bárhogy is történt, ez a szöveg (lásd a kézirat fakszimiléjét az 1. ábrán), amely már részben bekerült a tudományos köztudatba, fontos mind a két nyelvész kapcsolatának megvilágítása, mind általában a litván nyelvtudomány történetének kiegészítése szempontjából, ezért érdemes részletesebben tárgyalni. A szöveg a következő szavakkal kezdődik: „A mai megemlékezés egyben a litván nyelv ünnepe is. Ezt a megemlékezést csak az értheti meg, aki kellőképpen érti a litván nyelv [...] jelentőségét. Jelentősége mindenekelőtt a litván nép számára van” (1. o.). Otrembski ezután azt írja, hogy erről a jelentőségről néhány évszázaddal korábban Daukša, a litván írott és köznyelv atyja, bölcsen és szépen beszélt. A litvánok földrajzi és történelmi körülményeiknek köszönhetően „nyelvüket ősi formában őrizték meg”. Az erdős terület miatt a nyelv már régen nyelvjárásokra szakadt, és képes volt megőrizni ezek változatosságát. „Ebből következik a litván nyelv nagy jelentősége a nyelvtudomány számára. A litván nyelv hangjai, ragozása és szóalkotása sok esetben segíti a tudósokat az indoeurópai alapnyelv rekonstruálásában és az indoeurópai istorinių nyelvek jellegének jobb megértésében” (ugyanott; kiemelés J. O.). Ez az ősi múlt és jelentőség megköveteli, hogy a nyelvet ésszerűen ápolják és kutassák. Az ápolás és a kutatás két különböző feladat. A nyelvet ésszerűen csak az az ember ápolhatja, aki jól ismeri, és 44 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Apie Juozo Balčikonio ir Jano Otrembskio santykius Straipsniai / Articles 45 ALDONAS PUPKIS 1 ÁBRA. Jan Otrembski üdvözlő beszédének 1. és 4. oldaláról készült fakszimilék. 46 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Apie Juozo Balčikonio ir Jano Otrembskio santykius értő ember. Balčikonis éppen ilyen ember, aki megérdemli, hogy ezt a nyelvet kutatva és ápolva egyaránt szolgálja. Az, hogy Balčikonis falun született és nőtt fel, nagy előny, kiváltság volt későbbi életére és munkásságára nézve. Balčikonis gyermekkorától elsajátította anyanyelvét, a nyelvjárás ismerete pedig mindenki számára hasznos, aki később az írott nyelvet használja. Hiszen „a nyelvjárásban rejlik az adott nyelv úgynevezett szelleme, s egyúttal a nemzet szelleme is; az írott nyelv mindig többé vagy kevésbé kozmopolita, és jobban eltávolodik alaptípusától” (uo., 2. o.). Röviden megemlíti, hol tanult Balčikonis, és hogyan kezdte pedagógiai tevékenységét. Azt írja, hogy Balčikonis pedagógiai iskolájából a litván nyelv tanárainak népes csoportja került ki. Tanáruktól elsajátították a litván nyelv példáját és szeretetét. „Tanítványain keresztül Balčikonis tovább terjeszthette a litván nyelvről alkotott eszményét” (uo.). Otrembski Balčikonis irodalmi munkásságra való hajlamára is rámutat. „Nincs olyan író, aki ne fordítana figyelmet munkaeszközére, a nyelvre, és ne akarná azt tökéletesíteni” (uo.). Ez a figyelem Balčikonis mesefordításaiban mutatkozott meg a leginkább. Ezekből kitűnik, mennyire megszerette nemcsak a nép nyelvét, hanem annak életét, szellemét és eszményeit is. Ezért más népek népét, szellemét és irodalmát is meg tudja érteni: „hiszen a nép csaknem mindenütt ugyanaz”. Balčikonis érzi, hogy más népek meséi az ő népének is tetszeni fognak, és képesek „gazdagítani a lelkét”. A népszerű Grimm testvérek meséinek fordítása „stílusa és nyelve szempontjából igazi remekmű” (uo., 3. o.). Minden lituanista, litván vagy más nemzetiségű, aki gyönyörködni akar a litván nyelvben, újra és újra visszatér majd a Grimm-mesék fordításához, mert „Balčikonis nyelve stilizált népnyelv, olyan, amilyenné az évszázadok formálták: lehet jó vagy rossz, de valódi, népi, litván” (uo.). Balčikonis tudományos munkásságára áttérve Otrembski felidézi Jonas Jablonskis törekvését: „az írott nyelv újjáteremtését” a nyelvjárások kincseinek minél teljesebb kiaknázásával. Balčikonis részt akart venni ebben a munkában, és a litván nyelv szavainak gyűjtője lett: régi szavakat gyűjtött, nem újakat alkotott. „Új szavak alkotójaként Balčikonisnak a lituanisták szívében a legkisebb hely sem jutna: az új szavak, az újítások sokasága csupán eltorzítja a valódi litván nyelvet” (uo., 3. o.). A sors úgy hozta, hogy Balčikonis örökölte a Lietuvių kalbos žodyno szerkesztését. „Az új szerkesztő a népnyelv minden ismeretét és szeretetét magával vitte a szerkesztőségbe” (uo., 4. o.). Elképzelése szerint a szótárnak elsősorban az élő nyelvet kellett összegyűjtenie, bár a régi litván írások sem voltak idegenek a szerkesztőtől (ezt Merkelis Petkevičius „Kate kizmas” című művének általa készített és kiadott változata is bizonyítja). Bár a Lietuvių kalbos žodyno-nak akkoriban csak az I. kötete jelent meg, Otrembski szerint abból is kitűnik a litván szavak sokasága, valamennyi alakjukkal és jelentésükkel együtt. A szavakat mondatokban közlik, így bemutatva elevenségüket és használatukat. Ez a szótárszerkesztési elv teljesen helyes és kétségtelen. „Általánosságban véve a Szótár nagy fáradságos munka eredménye és a gondosság példája” Straipsniai / Articles 47 ALDONAS PUPKIS (uo.). Otrembski hangsúlyozza, hogy a szótár az egész litván nemzet kincse, amelyre a nemzet büszke lehet. Idővel ez a büszkeség egyre nagyobb lesz, és az indoeurópai nyelvek tudományában a litván nyelv mind nagyobb helyet foglal majd el, többet, mint bármely más élő indoeurópai nyelv. „Így vagy úgy, Balčikonis szilárd alapot teremtett a litván nyelv el nem múló emlékművéhez” (uo.). Minden erejét a litván nyelvnek szentelte. „Ily módon nevét mindörökre összekapcsolta a litván nemzet kultúrtörténetével” (uo.). Otrembski azt írja, hogy miután Balčikonis kiadta Jablonskis írásainak öt kötetét, Jablonskis végakaratának végrehajtója is lett. Itt kétségkívül Balčikonis nyelvi gyakorlati tevékenységéről van szó. Az előadás erről részletesebben nem szól, de teljesen helyénvalók azok a jellemzések, amelyeket Jablonskisra alkalmaztak. Otrembski hagyatékában, a Vilniusi Egyetemi Könyvtár kézirattárában (VUB RS, f. 124–80) található Otrembski „Jonas Jablonskis – lietuvių bendrinės kalbos normintojas” című, Samaniūtė által litvánra fordított cikke (évszám nincs feltüntetve). A szerző ebben azt írja, hogy „az irodalmi nyelv egy tökéletesített nyelvjárás” (uo., 1. o.), „az egyik első és legfontosabb kötelék, amely a nemzetet egységes egészként tartja össze” (uo.), „mindenütt és mindenkor a társadalom legerősebb összetartó ereje” (uo., 7. o.). Megalkotásában „az egész nemzet részt vesz, azok képviseletében, akik egyetemes kulturális értékeket teremtenek” (uo., 1. o.). Otrembski szerint a litván írott nyelv fejlődéséből hiányzik a folyamatosság; másként alakult ki, mint más nemzetek köznyelve. A körülmények folytán a litván köznyelv kialakulásának igen gyorsan kellett végbemennie: amit más nemzetek évszázadokon át alakítottak, azt Litvániában egyetlen nemzedéknek kellett elvégeznie. Ezért nem tökéletes és nem teljesen kiforrott; kialakítása mindmáig tart. A szerző Jablonskis munkásságáról is sajátos véleményt fogalmaz meg. Jablonskis hagyatéka „nem elméleti tudományos munka, amely a litván nyelvi tények eredetét magyarázza és vizsgálja. Jablonskis gondolatmenetének normatív jellege van” (uo., 8. o.). A tudomány számára Jablonskis mondattani munkái a legértékesebbek. Otrembski úgy véli, nem helyes Jablonskist „a litván irodalmi nyelv megalkotójának” nevezni, mert „a nyelv megalkotásában az egész művelt társadalom részt vett, miközben ellenőrizte Rygiškių Jonas tevékenységét is: elfogadta azt, ami megfelelt a társadalom nyelvi érzékének, kijavította vagy elvetette azt, ami nem volt egészen megfelelő” (uo., 11. o.). Jablonskis érdeme az, hogy kijelölte a köznyelv fejlődésének irányát: „ne szakadjon el a nép nyelvétől” (uo.). Otrembski tehát csak Jablonskis és Balčikonis köznyelvteremtő és -fejlesztő munkájának általános érintkezési pontjait mutatta be, de nem részletezte ezeket, és nem vizsgálta a két nyelvész eltérő hozzájárulását a köznyelv fejlesztéséhez. Milyen következtetéseket vonhatunk le Otrembski e két írásából? A nyelvtudomány, a dialektológia és a lexikográfia számára fontos Otrembski gondolata, hogy a nyelv elsődleges, valódi létezési formája a nyelvjárás: benne minden természetes, 48 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Apie Juozo Balčikonio ir Jano Otrembskio santykius veleszületett. Otrembski, a fiatalgrammatikusok nézeteit valló tudós számára ez a tény önmagában is értéket jelentett. A nyelvjárást a tudós eszménynek tekinti a köznyelvek létrehozásában és fejlesztésében is: Jablonski és Balčikonis érdeme egyaránt az, hogy a köznyelv fejlődésében mindketten arra ösztönöztek, hogy ne szakadjunk el a nyelvjárásoktól. Itt nem említi, hogy a nyelvjárásokban sok, rájuk nem jellemző elem is előfordul, de ez alighanem magától értetődő volt számára. Balčikonis írásaiban ezt a tényt többször is megemlítette. Otrembski rámutat, hogy Jablonski nem a nyelvjárások másolásával járult hozzá a köznyelv megteremtéséhez, hanem azzal, hogy igyekezett a lehető legnagyobb mértékben hasznosítani a nyelvjárások gazdagságát. „Ez volt [...] az egyetlen helyes út” (ugyanott, 3. o.). A tudomány, az indoeurópai nyelvészet számára azonban nem általában a litván (köz)nyelv tényei a fontosabbak, hanem a nyelvjárási használat. A köznyelv ugyanis kozmopolita (talán a nemzetközi szavakra és másféle jövevényszavakra is gondolt), sok benne az új szóalkotás, amelyek Otrembski véleménye szerint csak eltorzítják a köznyelvet. Ezért a Lietuvių kalbos žodyne a beszélt (nyelvjárási) nyelvre való támaszkodás nemcsak indokolt, hanem minden szempontból támogatandó is. Az évfordulós cikkben, az előadásban – ahogyan a végén ő maga nevezi – Balčikonis szótárának munkáját tudományosnak tekinti, és állítólag ez a legfontosabb, ami Balčikonist a litván kultúrtörténetben megőrzi. E tekintetben Otrembski értékelése nagyon különbözött Skardžiusétól (lásd Pupkis 2012: 126), aki Balčikonist (és Jablonskit) nem tudósnak, hanem csupán gyakorlati szakembernek tartotta. A lengyel tudós nézetei a mai tudományszervezők azon véleményétől is eltérnek, hogy a szótárkészítés csak alkalmazott jellegű tevékenység. A lengyel nyelvész sokkal jobban megértette a lexikográfiai munka sajátosságait, különösen az olyan kiadványok, mint az akadémiai Lietuvių kalbos žodyno összeállításának jelentőségét és fontosságát, és habozás nélkül tudományos munkának minősítette azt. Az évfordulós előadásban szinte minden szóból Balčikonis iránti mély tisztelet sugárzik. Kettejük későbbi kapcsolata azt mutatja, hogy az 1945-ben leírt szavak nem csupán alkalmi tiszteletnyilvánítások voltak. A két nyelvész tevékenységének egész ideje alatt a kölcsönös mély tisztelet nemhogy nem csökkent, hanem évről évre erősödött. Miután Otrembski Lengyelországba költözött, a két nyelvész folyamatosan levelezett, és többször találkoztak. Levelezésükből több Otrembski-levelezőlap és -levél maradt fenn (BNA). Kölcsönösen meghívták egymást konferenciákra, találkozókat terveztek, de nem minden sikerült. Otrembski tájékoztatta Balčikonist a lengyelországi nyelvészeti életről, litván nyelvi tényekről (a hangsúlyozásról, a formák használatáról stb.) érdeklődött, és a Lietuvių kalbos gramatikos fordításáról is leveleztek (néha Otrembskienė Elena írt). 1956. december 18-án Otrembskienė meghívta Balčikonist, hogy látogasson el Poznańba, más hírekről is beszámolt, és örömét fejezte ki, hogy megkezdték, vagy éppen megkezdik a nyelvtan III. kötetének fordítását: „Ön fordítsa le azt a kötetet, én pedig az I.-et, aztán Ön szerkessze meg” (ugyanott). 1959. augusztus 5-i levelében Otrembski ezt írta: „Még jobban örülünk annak, hogy Ön már befejezte a nyelvtan III. kötetének fordítását – az Önénél jobb fordítás soha nem is lehet” Straipsniai / Articles 49 ALDONAS PUPKIS (ugyanott). A szerző hozzáteszi, hogy várja az I. nyelvtani kötet fordítását is. 1959. november 5-én, miután megkapta a III. kötet fordításának gépiratát, ezt írta: „A fordítást rendkívül pontosnak és szépnek találjuk” (ugyanott). Otrembski szép gesztust tett 1955-ben, amikor az általa szerkesztett Lingua Posnaniensis című folyóiratban közölte Balčikonis megjegyzéseit a veizdėti ige eredetéről (lásd Balčikonis 1978: 259–260). Balčikonis 1953. december 15-én kelt levelében megírta Otrembskinak a folyóirat Lingua Posnaniensis című részében tárgyalt litván prebalti d: zd hangváltozásra vonatkozó gondolatait. Otrembski ezeket a gondolatokat önálló cikké dolgozta át, és a folyóiratban közölte. Balčikonis otthoni archívumában található egy saját kezűleg írt feljegyzés az 1959. október 22–24-én Krakkóban tartott névtani konferenciáról (Balčikonis 1978: 352), amelynek programját vagy téziseit lengyel barátjától kellett megkapnia. A feljegyzés többek között kiemeli Otrembski előadását a litván víznevek és más helynevek kutatásáról. Otrembski több ízben írt a sajtóban Balčikonisról és munkásságáról. Bár a Lietuvių kalbos žodyno I. kötetéről már kifejtette véleményét az említett jubileumi előadásban, a körülmények alakulása miatt átfogó recenzióját csak 1947-ben publikálta. Ez volt az egyik legrészletesebb, a kötetnek szentelt írás. A recenzió kiemeli a szótár frazeológiai gazdagságát és a litván nyelv rendkívüli tisztaságát, valamint rámutat a szótár szerkezetének néhány megfontolandó kérdésére. Magát a munkát igen pozitívan értékeli, monumentálisnak nevezi. Végén azt kívánja a szerkesztőnek, hogy megérje a szótár befejezését: „Exegi monumentum aere perennius” (Otrębski 1947: 404). Po metų Otręmbskis paskelbė II tomo recenziją (Otrębski 1948). Joje taip pat labai palankiai vertinamas Balčikonio ir jo vadovaujamos redakcijos darbas, pateikiama kritinių pastabų. Tas lenkų kalbininko rašinys buvo didelė išimtis iš to meto sovietinės valdžios ir jos atstovų neigiamų recenzijų, kuriose Balčikonis buvo kaltinamas buržuazinės ir klerikalinės leksikos propagavimu ir kitomis ideologinėmis klaidomis. Nėra žinoma, kokį poveikį ta recenzija turėjo Lietuvoje, apie ją niekur nebuvo viešai kalbėta. Balčikonis buvo užėmęs kitokią poziciją valdžios atžvilgiu: jis nuolankiai pripažindavo savo „ideologines klaidas“ ir niekad nemėgino gintis remdamasis kitų autoritetais. Balčikonis születésének 80. évfordulójára Otrembski (1967) jubileumi cikket közölt az Acta Baltico-Slavica című folyóirat 1966-os kötetében (itt az ünnepelt fényképe is szerepel). A cikk az 1945-ben említett előadás szövegének számos gondolatára támaszkodik, de nem ismétli meg azokat szó szerint. Részletesebben ír Balčikonis életének és tevékenységének néhány szakaszáról, többet beszél nyelvhasználati munkásságáról, legfőbb érdemeként azonban a nagy Lietuvių kalbos žodyno összeállítását emeli ki. 50 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Apie Juozo Balčikonio ir Jano Otrembskio santykius Balčikonis a maga részéről igyekezett a sajtóban beszámolni Otrembski fontosabb litván nyelvészeti munkáiról. Így például 1956. október 27-én a Literatūros ir meno című újság számában terjedelmes tájékoztatást közölt (amely recenziónak is nevezhető) Otrembski készülő Lietuvių kalbos gramatiką című művéről (Balčikonis 1978: 273–275). Ebben beszámol a lengyel nyelvész készülő ötkötetes nyelvtanáról, és ismerteti annak 1956-ban megjelent első, morfológiával foglalkozó kötetét. Megjegyzi, hogy a szerző megadja benne az írott nyelvben használatos valamennyi ragozható szófaj alakjait, azok kialakulását és történeti fejlődését. Bemutatja azt is, hogyan alakultak ki és hogyan oszlanak meg jelentés szerint a ragozhatatlan szófajok. A nyelvtanban szereplő valamennyi szó hangsúlyjelekkel van ellátva. A mai alakokat a régi írások alakjaival vetik össze, amelyeket főként Daukša „Postilė” című művéből, valamint a lettből, a poroszból és más indoeurópai nyelvekből merítettek. Balčikonis tehát hangsúlyozza, hogy itt a litván nyelv t ö r t é n e t i n y e l v t a n á v a l van dolgunk. Nagy hasznára lesz a litván nyelvtanároknak és a litván szakos hallgatóknak. Minél hamarabb le kell fordítani litvánra. Balčikonis azt írja, hogy a nyelvtan egész tudománya nagy tárgyismerettel, következetességgel és világossággal van kifejtve, a mű tehetséggel íródott. „Otrembski professzor nyelvtana korszakot nyit a litván nyelvtudományban” (ugyanott, 274. o.). Balčikonisnak nincs kifogása a szerzővel szemben, csupán néhány olyan példát említ, amelyet nem az élő nyelvből merítettek, valamint néhány, az élő nyelvben használatos, de a nyelvtanban nem szereplő alakot. A nyelvtan III. kötetéről szóló valódi recenzióját Balčikonis franciául tette közzé 1957-ben a Lingua Posnaniensis folyóiratban (Balčikonis 1978: 283–287). Ebben is kedvezően értékeli a munkát, több olyan példát emel ki az élő nyelvből, amelyet a nyelvtan nem említ, és megvitatásra, illetve javításra érdemes eseteket is bemutat. 1958 nyarán jelent meg Otrembski Lietuvių kalbos gramatikos című művének első kötete, a fonetika, széles körű bevezetéssel. Ugyanazon év augusztus 8-án Balčikonis már közzé is tette a könyv recenzióját (Balčikonis 1978: 322–323). Ebben összefoglalja a nyelvtan tartalmát, és megemlíti, hogy a bevezetés új etimológiát ad a Lietuvos névre. A recenzió szerint itt a mai nyelv fonetikáját, a történeti és az összehasonlító litván fonetikát egyaránt megtaláljuk. „Nyelvünk fonetikájának egész tudománya általában nagy pontossággal és alapos tárgyismerettel van kifejtve. Amit Otrembski professzor mond, annak mindenütt szilárd alapja van” (ugyanott, 323. o.). Balčikonis a litván közönség számára Otrembski más litván nyelvészeti munkáiról is közölt tájékoztató írásokat: 1957-ben a régi litván szövegek összeállított gyűjteményéről (Balčikonis 1978: 278–279), 1960-ban az Otrembski és E. Otrembskienė által készített régebbi litván szövegekről (ugyanott, 349–352. o.), 1958-ban pedig az Otrembski szerkesztésében ugyanabban az évben megjelent Chylinski-bibliafordítás szövegéről. Ezek nem csupán tájékoztató írások, hanem a tárgyalt kiadványok recenziói is (különösen a régebbi szövegekről szóló írás). Mindegyik Balčikonis értékes gondolatait tartalmazza a litván nyelvtudomány és nyelvhasználat egyes aktuális kérdéseiről. Straipsniai / Articles 51 ALDONAS PUPKIS Balčikonisnak alighanem az utolsó Otrembskiről szóló írása a lengyel nyelvész 75. születésnapjára készült jubileumi cikk, a „Žymus kalbininkas” [„Jeles nyelvész”] (Balčikonis 1982: 220–222). Ez nem a jubiláns részletes életrajza vagy tudományos munkáinak áttekintése, de így is meglehetősen informatív írás, amelyből a barát iránti nagy tisztelet árad. A cikkből megemlíthető, hogy Otrembski 1921-ben azért érkezett Vilniusba professzornak, „hogy mindvégig a litván nyelv alaposabb megismerését tartsa szem előtt” (ugyanott, 220–221. o.). 1940-től az egyetemen összehasonlító nyelvészetet és szanszkritot tanított, valamint történeti litván nyelvtani kurzust tartott. Balčikonis hangsúlyozza, hogy Otrembski legjelentősebb munkái a litván nyelvvel foglalkoznak. A tudóst az utóbbi időben a jatving kérdés foglalkoztatja: „[ő] nemcsak a litván, a lengyel és a belarusz nyelvre, hanem e népek kialakulására is kiterjedő hatásukat látja” (ugyanott, 221. o.). 2014. november 28-án a Litván Köztársaság Szejmjében méltó módon emlékeztek meg Otrembski születésének 125. évfordulójáról. Az előadások széles körben foglalkoztak a lengyel nyelvész litván nyelvészeti munkáival, különösen a Lietuvių kalbos gramatiką című művével, az onomasztikai kutatásaival és más munkáival. Ebből az alkalomból Otrembski és Balčikonis barátságára is emlékeztek. Baráti kapcsolatukat a litván nyelvtudomány történetének egyik legfényesebb példájaként tarthatjuk számon. Barátságuk jelképeként – Balčikonis Otrembski-nyelvtanának litván fordítását – mégis mielőbb ki kellene adni. Ez újabb szép tisztelgés lenne a litván és a lengyel tudósok gyümölcsöző együttműködése előtt. Másfelől Otrembski Lietuvių kalbos gramatika című műve nem avult el; nemcsak ritka litván nyelvi tényekben bővelkedik, hanem számos litván nyelvi jelenség érdekes értelmezését is tartalmazza. Így továbbra is hasznos a litván nyelvtudomány és tanulmányok számára. FORRÁSOK ÉS IRODALOM Balčikonis Juozas 1978–1982: Rinktiniai raštai 1–2, sud. Aldonas Pupkis. Vilnius: Mokslas. BNA – Juozas Balčikonis házi archívuma. Lyberis Antanas 2009: Leksikografijos teorija ir praktika, sud. Zita Šimėnaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Otrębski Jan 1947: [Rec.:] Lietuvių kalbos žodynas (‘Słownik języka litewskiego’). t. I. Redagował Balčikonis, Str. XXIV + 1008. – Wydawnictwo Institutu języka litewskiego Litewskiej Akademiji Nauk. – Wilno 1941. – Slavia occidentalis 18, 395 – 404. 52 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Apie Juozo Balčikonio ir Jano Otręmbskio santykius Otrębski Jan 1948: [Rec.:] Lietuvių kalbos žodynas (‘Słownik języka litewskiego’), tom II, C–F. Redaktor prof. J. Balčykonis, rzeczywisty członek Akademii Nauk Litewskiej Radzieckiej Socjalistycznej Republiki. Podpisano do druku 23. VI. 1947. Nakład 5000 egzemplarzy. Str. 851. – Slavia occidentalis 19, 482–486. Otrębski Jan 1967: Jubileusz Józefa Balčikonisa w Wilnie. – Acta Baltico-Slavica 5, 466–469. Pupkis Aldonas 2012: Pranas Skardžius ir didysis „Lietuvių kalbos žodynas“. – Acta Linguistica Lithuanica 67, 101–129. Pupkis Aldonas 2013: Juozas Balčikonis ir didysis „Lietuvių kalbos žodynas“. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Urbas Dominykas 1966: Apie Balčikonio vertimus. – Kalbotyra 14, 37–43. VUB RS – a Vilniusi Egyetemi Könyvtár Kézirattára. Balčikonis és Otrębski kapcsolatáról ÖSSZEFOGLALÓ A cikk amellett érvel, hogy Juozas Balčikonis és Jan Otrębski kapcsolata az 1930-as évek végén kezdődhetett. Kapcsolatuk később a két nyelvész mély barátságává, sőt bajtársiasságává fejlődött. Otrębski a Balčikonis fő művének tekintette a nagy „A litván nyelv szótára” összeállítását; támogatta annak szedését és szerkesztését, valamint a sajtóban kedvezően nyilatkozott a szótár I. és II. kötetéről. Balčikonisról szólva Otrębski nagyra értékelte fordítói munkáit és Jonas Jablonskis megjelent írásait, továbbá rámutatott, hogy a Jablonskis és Balčikonis által választott standardnyelv-fejlesztési út volt az egyetlen helyes út a litván nyelv és a nemzet történetében. Ez egyetlen nyelvjárás fejlesztését, a nyelvjárások kincstárára való folyamatos támaszkodást, valamint a népnyelvvel való szoros kapcsolat fenntartását jelenti. Balčikonis valószínűleg egyedüliként terjesztette Litvániában a lehető legszélesebb körben Otrębski munkásságának hírét. A sajtóban írt Otrębski litván nyelvészeti fő műveiről, hangsúlyozva, hogy a litván nyelvészeti kutatások munkásságának igen értékes területét alkotják. A Balčikonis által fordított „A litván nyelv grammatikája” Straipsniai / Articles 53 ALDONAS PUPKIS a szoros barátság jelének tekinthető. Jó alkalom ez arra, hogy emlékeztessünk: nem kell megvárni semmilyen évfordulót, Balčikonis litván fordítását késedelem nélkül meg kell jelentetni. Otrębski grammatikája mindmáig nem vált elavulttá: továbbra is gazdag forrása a litván nyelv ritka tényeinek; a litván nyelv jelenségeinek számos eredeti értelmezése teszi figyelemre méltóvá. Beérkezett 2015. március 12-én. ALDONAS PUPKIS Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 54 Acta Linguistica Lithuanica LXXII