Leksikologijos pradmenys Jokūbo Perkūno traktate „Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift“ (1706)

Straipsniai / Articles 9 ONA ALEKNAVIČIENĖ Lietuvių kalbos institutas Mokslinių tyrimų kryptys: lietuvių rašomosios kalbos történelem, Kis-Litvánia nyelvének, irodalmának és kultúrájának története. A LEXIKOLÓGIA ALAPJAI JOKŪBAS PERKŪNAS TRAKTÁTUSÁBAN WOHLGEGRÜNDETES BEDENKEN ÜBER DIE INS LITAUISCHE ÜBERSETZTEN ZEHN FABELN AESOPI UND DERSELBEN PASSIONIERTE ZUSCHRIFT (1706) A lexikológia alapjai a Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) című értekezésben by Jokūbas Perkūnas ANOTACIJA Straipsnyje tiriamas Jokūbo Perkūno traktatas Wohlgegründetes Bedenken über die ins A Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) mint a lexikológiai nyelvészeti gondolkodás forrása. Perkūnas az Ezópusz meséi (1706) fordítójának azt a képességét elemezte, hogy gyakorlati szinten – a nyelvi adatok gyűjtése, értékelése és közreadása, nem pedig elméleti általánosítások és szigorú döntések meghozatala révén – daugiausia dėmesio skyrė leksikai. Perkūno tyrimas labiau rėmėsi praktiniu (empiriniu) alkalmazza a Michaelis Mörlin Principium primarium in lingva Lithvanica (1706) című traktátusában deklarált nyelvhasználati és -normázási elveket. Bár Perkūnas az lexikai normák elméleti megvitatására kevesebb figyelmet fordított, mint Mörlin, az Ezópusz meséiben javított és kommentált szavak, valamint szókapcsolatok azt mutatják, hogyan értelmezte a lexikológia által vizsgált kérdéseket (többjelentésűség, homográfok, szinonímia, lexikai és grammatikai kollokabilitás, jövevényszavak, ONA ALEKNAVIČIENĖ 10 Acta Linguistica Lithuanica LXXII frazeológia). A változat javaslatakor Perkūnas mind mennyiségi kritériumra – az elterjedtebb használatra –, mind minőségi kritériumra – a fogalmaknak leginkább megfelelő kifejezésre – támaszkodott. LÉNYEGES SZAVAK: Jokūbas Perkūnas, Michaelis Mörlin, Kis-Litvánia, a litván A Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und kalbotyros istorija, leksikologija. ANNOTATION The tractate of Jokūbas Perkūnas Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische überderselben passionierte Zuschrift (1706) című művet e cikk a lexikológiai nyelvészeti gondolkodás forrásaként elemzi. Mazūrinė lietuvių kalba ebben a cikkben mint a lexikológiai nyelvészeti the Aesop’s fables Die Fabuln Aesopi (1706) to practically apply the principles of language gondolkodás forrása kerül elemzésre. Perkūnas kutatása a gyakorlati (empirikus) szintre, azaz a nyelvi adatok gyűjtésére, értékelésére és bemutatására vonatkozott, szemben az elméleti általánosításokkal és a merev döntéshozatallal. Noha Perkūnas a lexikai normák elméleti megfontolásaira kevésbé fordított figyelmet, mint Mörlin, Ezópus meséinek javított és kommentált szavai, valamint szókapcsolatai mégis azt mutatják, miként értelmezte a lexikológia által vizsgált kérdéseket (poliszémia, homográfok, szinonímia, lexikai és grammatikai valencia, kölcsönszavak és frazeológia). Változatának felkínálásakor Perkūnas mindkettőre hivatkozott: a kvantitatív kritériumra, vagyis a szélesebb körben elterjedt használatra, valamint a kvalitatív kritériumra, vagyis a legjobb fogalmi kifejezésre. KULCSSZAVAK: Jokūbas Perkūnas, Michaeli Mörlin, Litvánia Kis-, története Litván nyelvészet, lexikológia. 0. BEVEZETÉS A XVIII. század elején Litvánia Kis területén kibontakozott, a litván nyelvről folytatott filológiai vita három, egymással összefüggő forrást hagyott hátra: 1) a gumbinneni lelkész, Michael Mörlin (Michael Mörlin, 1641–1708) Principium primarium in lingva Lithvanica (A litván nyelv legfontosabb alapelve) című értekezését1; 2) a katniavai származású Jonas Šulc (Johann Schultz, 1684–1710) Die Fabuln Aesopi (Ezópus 1 Ismert két példánya: 1) a Lengyel Tudományos Akadémia gdański könyvtárában (Biblioteka Gdańska Polskiej Akademii Nauk: NI 86 5º adl. 15); 2) a Halle-i Szász-Anhalti Egyetemi és Tartományi Könyvtárban: (Universitätsund Landesbibliothek Sachsen-Anhalt: AB 153123) (Aleknavičienė, Schiller 2002: 79–98); dokumentumkiadás: Drotvinas 2008, 1–166; internetes kiadás (átirat, litván szavak indexe): www.lki.lt/seniejirastai (a továbbiakban – MP). Cikkek / Articles 11 Leksikologijos pradmenys Jokūbo Perkūno traktate Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) mesék) tíz, litván nyelvre lefordított mesével2; 3) az Valtarkiemio-i lelkipásztor, ifjabb Jakobus Perkun (Jacob Perkuhn, Perkhun, 1665–1711) Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (Megalapozott vélemény a litván nyelvre lefordított tíz Aiszóposz-meséről és az ezeket ihlető iratról)3 című értekezését. Ezeket a könyveket egymás után készítették elő: az első kettőt 1706-ban adták ki Königsbergben, az utolsót pedig Lipcsében és Frankfurtban. Amikor az 1702 körül kezdődött viták fellángoltak, Mörlin közzétette a litván nyelv szabványosításának elveit, és felkérte a lelkészeket, hogy vitassák meg azokat. Šulcasnak az volt a célja, hogy megmutassa, hogyan tudják a būti realizuojami praktiškai – pagal Mörlino iškeltus principus išvertė dešimt meséket. Perkun, miután értékelte Mörlin elméleti és Šulcas gyakorlati munkáját, az elemzés eredményeit értekezésében fejtette ki. A PB-t az EP recenziójának lehetne tekinteni, állításai azonban nem csupán az EP-re irányulnak. Šulcas a címlapon egyértelműen deklarálta a fordítás tatu: „Ʒum Verſuch Nach dem PRINCIPIO Lithvanicæ Lingvæ, Littauiſch vertiret“ („bandant išversti į lietuvių kalbą pagal Lietuvių kalbos principą“), o Perkūnas traktato antraštiniame lape nurodė ryšį ne su viena, bet su abiem knygomis: kapcsolatát Mörlin értekezésével: „Bedencken / Uber die / Ins Litthauſche / Uberſetzte ʒehen Fabeln Æſopi, Und derſelben pasſionirte Ʒuſchrifft“ („vélemény a litván nyelvre lefordított tíz Aiszóposz-meséről és az ezeket ihlető iratról“). A mesék fordítójának és az EP-előszó szerzőjének Perkūnas nem Šulcot, hanem Mörlint tekintette, és főként a traktátusában kifejtett állításokkal vitatkozott. Perkūnas elsősorban Mörlint kívánta befolyásolni és legyőzni, aki bírálta a Kis-Litvániában született és a litván plébániákon szolgáló lelkészeket. A PB valódi vezetéknevén meg nem nevezett címzettjét csak a Gumbinner ‘Gumbinneni’ ragadványnévvel jelölik (12×), amely a Gumbinnen helynévből származik: Gumbinner PB 318, 45,16,23,26–27, 614, 92–3, 2117, 2222–23, Gumbinners PB 312,14, Gumb. PB 231, amelyhez még a Herr ‘Úr’ megszólítás is hozzáadódik. Mörlin traktátusát a PB háromszor említi: Princip. Ling. Lith. p. 21 PB 318–19; in Principio Lingv. Litv. PB 61–2; In Princip. Nyelv. Litv. 1. o. PB 926, egyes esetekben az oldalszámokat is megadva. Šulc és Mörlin együttműködése, valamint az utóbbi befolyása kétségtelen. Figyelembe kell venni, hogy a mesék fordítását Šulc 2 Csak egy példány maradt fenn a Krakkói Nemzeti Múzeum Czartoryski Hercegek Könyvtárában (Muzeum Narodowe w Krakowie, Biblioteka Książąt Czartoryskich: 35174/I); dokumentumkiadás: Citavičiūtė 2008: 1–206; internetes kiadás (átirat, a litván szóalakok konkordanciája, index): www.lki.lt/seniejirastai (a továbbiakban – EP). 3 Csak egy példánya ismert, amelyet 2002-ben találtak a müncheni Bajor Állami Könyvtárban (Bayerische Staatsbibliothek München: 4 A. gr. b. 80) (Aleknavičienė, Schiller 2003: 15–50); a litván szóalakok konkordanciája, index): kritinis leidimas: Aleknavičienė, Schiller 2008: 1–186; internetinis leidinys (perrašas, lietuvišwww.lki.lt/seniejirastai (a továbbiakban – PB). ONA ALEKNAVIČIENĖ 12 Az Acta Linguistica Lithuanica LXXII Mörlin buzdítására kezdődött. Šulcnak a gumbinneni litvánok segítettek, vagyis Mörlinnél Gumbinnenben tartózkodva fordított, és csak ő választhatott neki litvánul jól tudó gyülekezeti tagokat (a fordítás szerzőségének kérdéséről és a nyelvészeti társszerzőség előfeltételeiről lásd: Aleknavičienė, Schiller 2008: 121–125)4. A Perkūnas-traktátus jelent meg utolsóként, ezért fontos a vita fejlődését tanúsító és annak tartalmát összegző állítások miatt. Emellett bemutatja Mörlinnel szembeni ellenségességét bei seinem Ursprunge, Wesen und Eigenschaften (A litván nyelv eredetéről, természetéről és ninkų poziciją, kuri būdavo rekonstruojama tik iš antrinių šaltinių, daugiausia kalbinių Pilypo Ruigio (Philipp Ruhig, 1675–1749) veikalų: rankraštinės Meletemos (1735, toliau – RgM) ir spausdinto Betrachtung der litauischen Sprache in tulajdonságairól a litván irodalomban nem rögzítették sem a traktátus címét, sem a kiadás tyrinėjimas, 1745, toliau – RgB). Iki 2002-ųjų istoriografinėje ir bibliografinėje évét. A traktátus megtalálásával kezdtek világossá válni Perkūnas és hívei nyelvvel kapcsolatos, görög nyelvű állításai. Az EP szövegének csaknem fele szintén német nyelvű: ez Šulc előszava, vartojimo klausimais, polemikos dalyvių tarpusavio sąveika ir tikslai (Aleknavičienė, Schiller 2003: 15–50). Abu traktatai parašyti vokiškai su intarpais lotynų ir lietuvių, retkarčiais ir Ruigys verses ajánlása a fordítóhoz, a fabulák kommentárjai és a hibák javítása. Az EP német nyelvű szövegében a más nyelvű betétek – a traktátusokkal ellentétben – ritkák, a litván szóalakok száma azonban itt a legnagyobb: mintegy 1 770. A PB-ben mintegy 760, az MP-ben pedig mintegy 190 litván szóalak található. A litván lexika kutatói számára Perkūnas traktátusa elsősorban a XVIII. század eleji élő nyelv benne rögzített tényei miatt érdekes, a nyelvtudomány történészei számára pedig a nyelvi gondolkodás fejlődése miatt a nyelvi normativizálás és a lexikológia területén. Ennek megfelelően a traktátus tudományos megismerése két szinten – empirikus és elméleti szinten – lehetséges, a kutatás eredményei pedig mind alapkutatási, mind alkalmazott munkákban felhasználhatók. A lexikológia feladatának a szavak mint a nyelvi rendszer és a beszédtevékenység egységeinek vizsgálata tekinthető: jelentésük, egymás közötti kapcsolataik, eredetük és fejlődésük magyarázata, valamint a szavak és az őket használó társadalom szükségletei és céljai közötti kapcsolatok meghatározása (Jakaitienė 22010: 8; Lutzeier 2002: 7–8; Römer, Matzke 22005: 2–7). Az első litván nyelvtanok sem a lexikának, sem annak normativizálásának nem szenteltek ténylegesen figyelmet. Némi adat csak a szintaxisról szóló fejezetekben található, ahol a szószerkezetekről és az egyeztetésről írva felhívják a figyelmet a latin és a német nyelvtől való eltérésekre, és szemléltető példákat közölnek. Természetesen Perkūno értekezésében sem érdemes valamiféle következetesebb rendszerre számítani, egyes általa használt terminusok és állítások azonban a nyelvészeti gondolkodás kezdeményeiről tanúskodnak 4 1706-ban Šulcas mindössze a königsbergi egyetemet fejezte be, és még csak lelkészjelölt volt. Mörlin jóval idősebb volt, Gumbinėben 34 évet dolgozott, legalább két értekezést írt a litván nyelv használatáról, és ösztönözte a nyelvi kérdésekről folytatott vitákat. Cikkek / Articles 13 Leksikologijos pradmenys Jokūbo Perkūno traktate Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) valamint a lexikológia területén. E cikk célja annak meghatározása, hogyan értelmezte Perkūnas klausimus, kuriuos dabar tiria leksikologija. 1. LEXIKAI SZEMANTIKA Perkūnas felvetette a litván nyelv szavainak többértelműségéről, vagyis poliszémiájáról szóló gondolatot, mint a nyelvi rendszer törvényszerű jelenségéről. Ez a mai lexikális szemantika – a lexikológia egyik ágának – kutatási tárgya. Az EP „A farkas és a daru” című fabulája erkölcsi tanulságának fordítását bírálva, amely megszégyeníti azt, aki nem köszöni meg annak az embernek, aki megmentette őt (vö. 1. ábra), Perkūnas egy másik változatot javasol a megmentő megnevezésére – az išganytojas szót az išlaikytojas helyett –, és megadja annak lehetséges okát, hogy a fordító miért nem ezt választotta, vö. : EP 1113–15 Tas odis taw bâra: jey War= ‖ gſe iślaikyt’s ſawo Iślaikytojui ne ‖ dekuj ne ſakyſi. PB 163–17 l. 14. Iſźlaikyts ſawo Iſźlaikytojui. A köznép mindig azt mondja: ‖ iſźganyts ſawo Iſźganytojui, és csodálkozom annak ‖ szégyentelen istentelenségén, aki ezt mondta: ‖ Iſźganytojis, egy nagy ördög volna / azon okból / mert ‖ iſźganam Piewas, amazzal egy conjugatum. Csakhogy ‖ ha a Simplicius minden Æquivocát értené / talán ‖ másképpen beszélne? Hol van olyan nyelv / amelyben ne használnának egy ‖ szót különböző értelemben. Mindazonáltal még soha nem ‖ hallottam / hogy az Iſźganytojis szót az utóbbi értelemben ‖ használnák / inkább minden litván így nevezi ‖ Istent, az Urat éppúgy, mint azt az embert, aki őket ‖ megmenti / a szükségből kisegíti / Iſźganytojis. v. c. Ak Diwe ma= ‖ nas Iſźganytojau! Ó Isten / te én megmentőm / Üdvözítőm! Diaw’s mane iſź tu Bedû iſźgane. Isten ‖ megmentett engem a szükségből / megsegített. Perkūnas a kommentárjába belefoglalta az išganytojasnak az išganyti igéből való, véleménye szerint sikertelen származtatását is, amelyet egy meg nem nevezett személytől hallott. Amint azt a meg nem nevezett személy által adott, az iſźganam Piewas-szal való kapcsolata tanúsítja, az išganyti igét ez csak úgy értette, hogy „a legeltetett állatokkal leetetni, letapostattni (a gabonát, a rétet)” (vö. LKŽe s. v. išganti tr. 4). Ezt a két szót – az išganytojis származékszót és az išganyti alapszót – minų žr. Jakaitienė 1988: 86–94), tačiau vedinio reikšmė to asmens aiškinta remiantis tik viena pamatinio žodžio reikšme ‘leisti ganomiems gyvuliams išėsti, valóban kétirányú kapcsolat (formális és szemantikai) köti össze, képzési oppozíciót alkotnak (a „letaposni (a gabonát, a rétet)” miatt, vagyis figyelmen kívül hagyták az išganyti ige poliszémiáját. Perkūnas ezt a motivációt „szemtelenül istentelennek” tartotta – sehol sem hallott ONA ALEKNAVIČIENĖ 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXII žodį išganytojis vartojant tokia reikšme, t. y. suprantant jį tarsi kokį pievų kipšą. Lietuviai, pasak Perkūno, išganytoju vadina ir Dievą, ir žmogų, kuris juos išgelmondta (vö. 2. ábra). Bár az išganytojis főnév képzési jelentése ugyanaz – „az, aki megvált”, lexikai jelentései azonban hárman vannak: az első esetben „az állatokat legeltető, a réteket lelegeltető pásztor”, a másodikban „megmentő, megszabadító (ember)” és „megmentő, megszabadító (Isten)”. Ennek megfelelően ez három lexéma. A meg nem nevezett személy és Perkūnas nem ugyanazt a jelentést tekintette az alapszó elsődleges jelentésének: az előbbi számára a közvetlen (történetileg régebbi, mezőgazdasági) „a legeltetett állatokkal leetetni, letapostattni (a gabonát, a rétet)” volt fontosabb, az utóbbi számára pedig az átvitt (másodlagos, szellemi) „megmenteni, megszabadítani” (vö. LKŽe s. v. išganti tr.: 2. prk.). Éppen ezt az utóbbi jelentést kellene másodlagosnak tekinteni, amely az elsődlegesből alakult ki. 1. ÁBRA EP 1114: iślaikyt’s ſawo Iślaikytojui pasakėčios morale; Muzeum Narodowe w Krakowie, Biblioteka Książąt Czartoryskich: 35174/I Tanulmányok / Articles 15 Leksikologijos pradmenys Jokūbo Perkūno traktate Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) Az EP-ben, amint említettük, nem az išganytojis, hanem az išlaikytojis szerepel: iślaikytʼs ſawo Iślaikytojui EP 1114. Alapszava az išlaikyti, amelynek jelentése összekapcsolható a 2. ÁBRÁVAL. PB 163–17: Perkūnas megjegyzése az išganytojo használatáról az élő nyelvben; Bayerische Staatsbibliothek München: 4 A. gr. b. 80 ONA ALEKNAVIČIENĖ 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXII az LKŽe-ben megadott 4. jelentéssel: ‘valamit valamely állapotban megőrizni, épen, élőn, sértetlenül hagyni’. A fordítás alapjául szolgáló latin mese, a „Lupus et Crus” erkölcsi tanulságában: „Fabula in eos dicitur, qui servati de malis, erga salutis suae / autores ingrati reperiuntur“ (Citavičiūtė 2008: 187) a servati participium erga salutis suae autores szerkezete a savo išgelbėtojui tėjui suteikė galimybę rinktis kelis variantus: išgelbėtas, išlaikytas, išsaugotas, o kifejezéssel fordítandó (vö.: servo, -āre, -āvi, -ātum vt 5. átv. ‘megtartani, megőrizni’; ‘(meg)menteni’; salūs, -ūtis f 2. ‘jólét, jóllét’; ‘megmenekülés’ [Kuzavinis 1996: 789–790, 765]). A legrégebbi német–litván szótárban, a Lexben, valamint az első nyomtatott erhalten, behaupten és zubehalten szócikkben: C I 58930–32 Erhalter. Ißlaikytojis, jiô. M. ‖ me žodyne H išlaikytojis nepateikiamas, o C jis siejamas su išlaikymu – maitinimu, prižiūrėjimu, saugojimu, gynimu. Išlaikytojis C tepavartotas žodyno straipsnyje Erhalter (2x), plg. ir jo pamatinį žodį išlaikyti trijuose straipsniuose: Népének megtartója volt: C I 58923–31 Megtartó. Megtartom, megtartottam, megtartani fogom, megtartani. Eltartani. ‖ Táplálok, ellátok. ‖ Az étel, az ital és a Buwo Ißlaikytojis ſa= ‖ wo monû, Syr. 49.17. nyugalom tartják fenn az ember életét: Walgis, Gerims beÿ ‖ Atilſis pramaitin mogaus Gywat. ‖ Az Úr megtartja lelkemet: Wießpats iślaiko man Dußi Ѱ 54.6. C I 2599–11 Állítani. Megvédem, megvédtem, meg fogom védeni, védeni. ‖ Megtartom, megtartottam, megtartani fogom, megtartani ‖ Elűzöm, elűztem, el fogom űzni, űzni. C II 105829–10596Ʒ megtartani. Ißlaikau, kiau kyſu, ‖ Fülle ein Gomor davon, ʒubehalten auff ‖ eure Nachkom[m]en [...] Pripilk Setuwaite to, ‖ iślaikytu ant Potamku juſu [...] Exod. 16.32. A későbbi szótárakban az išlaikýtojis szintén – a C-hez hasonlóan – az išlaikymas jelentésköréhez kapcsolódik: táplálás, gondozás, őrzés, védelem, vö. Erhalter, Ißlaikytojis, ojo, m. Rvl 124 II7; Erhalter Ißlaikÿtojis Syr 49,17. vid. Tápláló, oltalmazó B 42352; Tápláló. Papennėtojis, Ißlaikÿtojis B 42744 és másutt. Vajon az išganytojis szó csak a mesék fordítója és az a meg nem nevezett személy számára vetett fel kételyeket, vagy a nyelvi közösség más tagjai számára is? Bármely szó mint konvencionális jel jelentése nem alakulhat ki a valóság objektumának észlelése, valamint annak az emberek tudatában lévő pszichikai megfelelője nélkül. Amikor egy létező objektumot kell megnevezni, a tudatban rögzülnek annak lényeges jegyei, és kialakul az objektum bizonyos pszichikai megfelelője (tükröződése). Ugyanilyen megfelelőnek kell kialakulnia a társadalom többi tagjában is – a jelentést az adott dolog társadalmi tudatban való felfogása, a közös megegyezés határozza meg (Jakaitienė 22010: 18, 46–48). Nem volt szilárd a kapcsolat az išganytojis szó jelölője (kifejezése) és jelöltje (jelentése) között a társadalmi tudatban? Cikkek / Articles 17 Leksikologijos pradmenys Jokūbo Perkūno traktate Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) A választ a 17. század végi és a 18. század első feléből származó Kis-Litvánia más forrásaiban kell keresni. Az egyik kronológiailag legrégebbi lexikográfiai forrásban – a kéziratos Lexben – az išganytojis (2x) két német szó megfelelőjeként szerepel: 1) Heiland (1x); 2) Seeligmacher (1x). Hasonló az išganytojas (6x) használata a C-ben is: 1) a Heiland megfelelője az Ißganytojis (5x); 2) Seeligmacher – Ißganytojis (1x), vö. a megfelelőket és a derivációs családokat: Lex 4926–29 Heyland Ißganitojis Üdvösség Heylſam Isganitingas, a Lex 798–11 Üdvözítő Ißganitojis Üdvözíteni Üdvözült, üdvözítő Üdvösség C I 92416–9257Heyland. Ißganytojis, ô. M. Heyl. Ißgánimas, ô. M. Heilig. Sʒwentas, ô. M. ta, ôs. F. tay. Adverb: Szentté tenni. Szentté, -tel, -nek, -vé Üdvös, ô. M. ga, ôs. F. gay. C I 87718–20 Heiland. Megváltó, ô. M. ‖ Außer mir iſt kein Heyland: Rajtam kívül nincs Megváltó: Be man nera Ißgany= ‖ tojo, Eſa. – Nincs Megváltója, Ezs. [Ésaiás]. 44,11. C II 113119–20 Seelig machen. Üdvözít, niau, nyiſu, nyti. Seeligmacher. Megváltó, jiô, M. C II 53212–13 Seelig Ißganitingas, ô. M. ga, ôs. F. gay. Seeligkeit Ißganimas, ô. M. H išganytojis (3x) ugyancsak ugyanannak a két német szónak felel meg: 1) Heiland (2x); 2) Seeligmacher (2x), vö.: 1) Ißganytojis, jio der Heyland, Seeligmacher I dec. gen. maſc. H 40 I34–36; Heyland Ißganytojis H 185 I33; 2) Seeligmacher Ißganytojis H 206 II18; vö. az išganyti alapszót is: Ißganyti ſeelig machen, pſ. nau. praet. niau. futur. nyſu H 40 I27–29; Seelig machen ißganyti H 206 II17. B išganytojis (3x) taip pat dviejų vokiškų žodžių atitikmuo, tačiau vienas iš jų skiriasi nuo ankstesniųjų žodynų: 1) Heiland (2x); 2) Erlöſer (1x), plg.: 1) Heiland Salvator vid Heÿland. Ißgélbėtojis Judic 3,9. [etc.] Ißganÿtojis Luc 1,47. C 2,11 B 65411–12; Heÿland Ißganitojis vid Heiland B 69544; 2) Erlöſer Ißgelbėtojis Job 19,25. Ißganÿtojis. ψ 19,15 Atpirktojis Ißwaddůtojis B 42657. A pamatinis žodis išganyti a következő szótári szócikkekben szerepel: 1) Machen ſeelig ißganÿti B 89058; 2) Erlöſen. Megváltani. Ebr 2,15. Ißganÿti. Ißgelbėti Gen 48,16. Exod 15,13 ißwalnÿti Judic 6,36 ONA ALEKNAVIČIENĖ 24 Acta Linguistica Lithuanica LXXII a valóság dolgainak a jellemzők sokféleségére analizę: tuos variantus įvertino ir siūlė geriausią. Jos rezultatai rodo ir jo paties tekintettel történő különféle megnevezésének képességét. A jelentésükben ellentétes szavak, vagyis az antonimák közötti rendszerszerű kapcsolatokat a PB csak egy alkalommal tükrözi. Kiemelendő antonimapár: házi – vad (virágokról). Közös összehasonlítási alapjuk a növekedési hely jellemzője. Egy másik, hasonló helyi alapon nyugvó pár lehetne a házi – erdei (állatokról), ebben az esetben azonban az első tag nincs megnevezve, a második pedig a vad helyett szerepel, mivel ez Perkūno szerint az állatokról szólva a népnyelvben nem használatos, azaz aber ſagt er: laukiniai (nenaminiai) žvėrys ir paukščiai vadinami mediniais, o ne laukiniais, plg.: PB 171–6 l. 11. Laukinne Kiaule. Vulgus redet niemahlen alſo / ſon= ‖ dern: Medinne kiaule, alſo auch: medinne źaſis, ántis; ‖ von den Bluhmen Laukinne v. c. laukinnes ‖ Rożes, woſilkos &c. ʒum namminnes, genennet ‖ werden. Unterſcheid deren / ſo in den ‖ Grten wachſen und von ihnen / A lexika társadalmi aspektusai közül megemlítendő a jeib kötőszó javítása – jei arba kad. Manytina, kad Perkūnas įžvelgė jungtuką jeib esant pasenusį, besitraukiantį iš aktyviosios vartosenos, t. y. laikė jį archaizmu. Šis jungtukas pasakėčių vertime galėjo atsirasti dėl religinių raštų įtakos, nes XVI–XVII a. cseréje, amely akkor még használatos volt. Kleino, valamint Sapūno és Šulco grammatikáiban rögzítették – a jeib az jei, jog, idant mellett gyakran járul a kijelentő módú igékhez az igeragozási paradigmákban, vö.: jey / jeib / idant wadinnamas bućia KlG 1043; Ieib / jog / idant ſakÿćia KlG 1135; (Ieib / idant) mylėćia KlC 749; jeib iśkada nebutu KlG 1676; Ieib daugiaus nèſluitumbim Griekui SŠG 796. A jeib a szótárakba is bekerült (Lex, C, H, B, R), Perkūno szerint azonban a jeib kötőszó a népnyelvben alig hallható, különösen az okhatározói mondatokban. Helyette jei-t mondanak, de leggyakrabban kad-ot. A jeib kötőszót Mörlin használta a katekizmus tanításakor, amint azt Perkūno Mörlin nyelvéből közölt példája PB 72–3 tanúsítja, vö. PB 114–9 l. 10. jeib būtų Kviečių grūdas. A köznép azt mondja: jéi’; elhagyja a ‖ b-t, és az ékezetet az é-re teszi a nőnemű ‖ részes esetű jei, „neki” megkülönböztetésére. Allein hier brauchen ſie / ‖ kad; mert a jeib szót mint ut causale-t aligha fogják ‖ náluk hallani / inkább ezt mondják: Sakyk kad ‖ parneſztu, liepk kad ateitu stb. PB 1520 l. 5. jeib Snáp kiſźuſi. Vulgus: kad Snáp &c. PB 72–3 Gárbink Tew tawo, ir Mo- ‖ łin ‹err. Motina› tawo, jeib geray gywentumbei ant źemês. Perkūno pastaba dėl jungtuko jeib turėjo parodyti, kad Mörlinas ir jo sekėjas Šulcas nesilaiko dar vieno iš deklaruotų principų: vartoti tik bendriausius, Straipsniai / Articles 25 Leksikologijos pradmenys Jokūbo Perkūno traktate Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) a legismertebb szavakat, amelyek az egész vidéken érthetők. Mörlin egy korlátozott területen érthető, és ezért nem használandó szó példájaként a būti ige praet. alakját hozta fel. 3 bit MP 15–16. A Perkūnas-féle értekezés a lexikai pragmatikához, illetve tágabb értelemben a lingvisztikai pragmatikához is adatokat szolgáltat; ez azt vizsgálja, miként tárják fel a nyelvi egységek az elmondottak, a kommunikációs helyzet és annak résztvevői – az adó és a címzett – közötti kapcsolatokat (a lexikai pragmatikáról lásd Jakaitienė 22010: 143–167). A PB szövegét különálló beszédaktusokra, vagyis diskurzusokra bontva (fogalmukhoz lásd még Karaliūnas 2008: 211), valamint komponenseiket – a lokúciót (magát a megnyilatkozást), az illokúciót (a megnyilatkozással kifejezett adói kommunikációs szándékot) és a perlokúciót (a megnyilatkozás címzettre gyakorolt hatását) – és a pragmatikai kontextust elemezve felmérhető mind a kommunikációs célok, mind pedig a kommunikáció résztvevőinek társadalmi és pszichológiai viszonyai. Ez az értekezés érdekes forrás a társadalmi interakció és a nyelv mint a priemonės tyrimui, tačiau šio tyrimo palankiau imtis vokiečių kalbos tyrėjams. 2. ETIMOLOGIJA: SKOLINIAI Kaip rodo bendrinių kalbų istorija, kalbos normintojai variantų atranką pakommunikáció fő eszközének vizsgálatához több kritérium alapján: 1) hatásosság (hatékonyság) – hatásos az, amelyet a használók könnyen megértenek és használnak; 2) azonosság (adekvátság) – a változatnak, illetve formájának olyan pontossággal kell közvetítenie az információt, amilyenre a használóknak szükségük van; 3) elfogadhatóság – a változatnak, illetve formájának meg kell normas (įprastinę vartoseną) ir būti priimtinas lyderiams (Haugenas 1994, 22– felelnie a nyelv szokásos 25). Mörlin különösen hangsúlyozott még egy kritériumot – a tisztaság kritériumát – a változatnak genetikailag tisztának, önálló eredetűnek kell lennie. Azt javasolta, hogy minden idegen eredetű szót, vagyis a jövevényszavakat, függetlenül attól, melyik nyelvből származnak, vessék ki. Még ha általánosan használatosak és sokak számára érthetők is, akkor is idegenek. Megfelelő litván szó hiányában állítólag jobb körülírást vagy leírást használni (MP 6–8). Rudolpho Goklenijaus lotynų kalbos gramatika Observationum lingvae Latinae6, Mörlin arra támaszkodott, amely a helytelen, bár általános gyakorlatról ír: a többség vagy a nyilvános és széles körben elterjedt hiba nem hoz létre nyelvi szabályt, a tévedők sokasága nem igazolhatja a hibát (MP 17). Mörlin mégsem volt következetes – a traktátus egy másik helyén azt követelte, hogy a könyvekből távolítsák el azokat az egyházi szavakat (a műben nagy figyelmet vadina Eccleſiaſtica, tai daugiausia polonizmai), kurie nėra įsigalėję viešojoje bei 6 Rudolphas Goklenijus (vok. Rudolph Gockel [Göckel] d.Ä., 1547–1628) – Marburgo universiteto filosofijos, metafizikos ir etikos profesorius. Jo gramatika Mörlinui buvo priimtina dėl to, kad szentelt a latin nyelv gyakorlati használatának, a görög, héber, német és latin nyelvek interferenciájának (vö. MP 7–8, 10–11, 14, 16–24; lásd még Drotvinas 2008: 142–145). ONA ALEKNAVIČIENĖ 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXII a magánhasználatban, mint mondják, nem használatosak a Nammûnál (MP 6–7). Meg kell érteni, hogy ha már meghonosodtak, akkor akár meg is lehet hagyni őket. Ezt az ellentmondást Perkūnas is észrevette, és a kölcsönszavak bőséges használata miatt szemrehányást tett a mesék fordítójának. Noha Šulcas maga azt mondta az EP előszavában, hogy meg szeretné próbálni, át lehet-e adni a meséket „tiszta, természetes és jó litván szavakkal, amelyeket az egyszerű litván is megértene” („mit puren / echten / und guten Lit auſchen Worten / die auch ein gemeiner Littau verſtehet“ EP 3v), a fordításban mégis sok a szlavizmus és valamivel kevesebb a germanizmus. Perkūnasnak ez a szemrehányása az egyik legkomolyabb, amely mindenekelőtt a Mörlin értekezésében rejlő elméleti ellentmondásokra mutat rá. Perkūnas emlékeztet arra, hogy az MP-ben felháborodnak a lengyelből és más nyelvekből régen átvett, de továbbra is használt és érthető szavak miatt. A saját – idegen szembeállítás Mörlin arra irányuló törekvéséről tanúskodik, hogy világos határokat húzzon, és akadályokat állítson, amelyek megakadályozzák, hogy az idegen szó sajáttá váljon. Perkūnas ironikusan megjegyezte, hogy a kölcsönszavakról alkotott vélemény nyilván már megváltozott, hiszen a fordításban sok olyan szó szerepel, amelynek más nyelvekkel való rokonsága és eredete már bizonyítást nyert: PB 529–613 Dann ſo finde ich auch eine Contradiction in dieſen ‖ Fabeln. Ennek a fordításnak próbának és példának kell lennie / amint a Rubrôban áll / miután in Principio Lingv. ‖ Lith. az említett javaslatban, ahol a szerző igen felhevülten ír a lengyel és más nyelvekből régtől levezetett, s mostanra használatossá és érthetővé vált szavakról, amikor többek között ezt mondja: És tegyük fel, hogy ezek is usus recepta, mégsem kellene idegen nyelvekből valamiféle keverékételt vagy potage-ot készíteni, [stb.]; mindössze itt ungegrn= ‖ dete Meinung ſey gendert und unterſchiedene frembde ‖ Wrter gebraucht worden / als: Skárbas, Geſas ‹err. Ćeſas›, Liût’s, ‖ Stukkis, Slûźma, Pons, Gazpadinne, Mieſtas, Naktis, jegyzem meg, hogy ezek az [stb.], amelyek rokonságát és más nyelvekből való levezetését másutt bizonyították. A Perkūnas által itt felsorolt kölcsönszavak között többnyire szlavizmusok találhatók (skarbas, čėsas, slūžma, liūtas, miestas, gaspadinė, ponas), és csak egy germanizmus (stukis). A kölcsönszavak közé került az indoeurópai alapnyelvből örökölt naktis („éjszaka”) is. Az EP-ben különböző időszakokban a litván nyelvbe bekerült lexikai kölcsönszavakat használtak; többségük nemcsak a vallásos írásokban honosodott meg, hanem a beszélt nyelvben is gyökeret vert. Az EP-ben kevés ritka kölcsönszó található (pl.: Elwantû ʻelefántokʼ EP 174, Prabajus ʻajtóreteszekʼ EP 182), mivel az idegen kultúra Perkūnas kritikavo ir šį būdą (pavyzdžiui, laikė nesuprantamu pačiõs pirmõs tárgyainak elnevezéseit igyekeztek körülíró módon lefordítani. a példázat első mondatát: GAidys kâsdam’s Mèſʒlůſe / brangû baltû Akmenelû wien Mèinij’ rado EP 16–8 – mit talált: gyémántot vagy gyöngyöt? PB 923–26), a megváltoztatásukat azonban maga sem javasolta, és nem keresett helyettük más kifejezéseket. Cikkek / Articles 27 Leksikologijos pradmenys Jokūbo Perkūno traktate Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) Természetesen felvetődik a kérdés, miért tolerált Mörlin ennyi kölcsönszót a példázatok fordításában, holott a nyelvi szabályozás egyik legfontosabb elve éppen a nyelv tisztaságára való törekvés volt. Valószínűleg nem különböztette meg őket a litván eredetű szavaktól, és nem tekintette őket idegen szavaknak. Erre utalnának azok a példák is, amelyekkel azt szemlélteti, hogyan cseréli le maga az idegen szavakat állítólag litván szavakkal: gromata és prova: „Ich ſage von der Epiſtel auff Littauiſch Gromata“ MP 96–7; „An ſtatt des Gerichts / bey den Iuden / von 3 Mnnern / ſage: Maauſa ydû Prowa“ MP 923–24. Perkūnas az EP-ben használt egyes szlavizmusokat és az azokból képzett hibrideket a nép által használt szavakkal cserélte fel, a csere okát azonban nem nevezte meg egyértelműen. A másik változat javaslásakor felhozott fő és egyetlen érve – a népi használat („Vulgus“), vö. : PB 1710–12 l. 14. prieteliſźkay kalbint. Vulgus: meiley pakálbint. PB 1425–26 l. 9. [...] és hat. ‖ Vulgus: valamikor. PB 151l. 15. másikat sem ‹err. semmit› nem gondolván. Vulgus: Nem emlékezve arra, ami történt. PB 1619 p. 12. l. ult. télen Geſe ‹err. Ćeſe›. Vulgus lieber: źiem. PB 1628 l. 6. Smertéln Ron padare. Vulgus: n’iſźgytinai lieźe. PB 147–8 l. 19. del tokio ſmerczio ſaw newerto taw negallu atdut. ‖ Vulgus ſagt hier: Gálo v. c. baiſi Gál turrêjo. PB 1825 l. 2. Smertij’ neſuláukſi. Vulgus: padwêſuſi, numirruſi Yra keletas atvejų, kur taisydamas Perkūnas pats teikė panašų skolinį ar hibrido (dažniau), bridą – tiek vietoj lietuviško žodžio (rečiau), tiek vietoj kito skolinio resp. hiplg. : PB 1316 l. 19. rodeſi dekui ſakyſenti, Vulgus: dejoſi, oder bûk. PB 1317 p. 7. l. 6. Sopoſt. Vulgus. Zopoſt. PB 152l. 20. Nepaklusęs. Vulgus lieber: be korôs PB 1815 l. ult. Daug wynugû. Vulgus: Rinſźwinugiû. PB 1823 p. 16. l. 2. t czeſ neſuláukſi. A köznép mondja: ezt. PB 204l. 16. én akarok. A köznép: akarok. Nem kevés kölcsönszó (leggyakrabban szlavizmus) található a PB mondataiban és kifejezéseiben, amelyekben Perkūnas a javított szót vagy iliustravo liaudiškąją vartoseną, plg.: PB 1025 Po Stubb, po Mieſt waikſztinej’ PB 1213–15 Bérn’s Ly- ‖ czyna apſidêjes pradêjo gandt’ Waikáićius, na anie szókapcsolatot kommentálva további iſſigſt, ‖ wiſk-gi paméte, begt’, klykt’, sleptis’ ONA ALEKNAVIČIENĖ 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Tanulmányok / Articles 29 Leksikologijos pradmenys Jokūbo Perkūno traktate Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) 4. ÁBRA Quandt 4 34v: bejegyzés Perkūnas litván nyelvi szótárának és litván közmondásgyűjteményének kéziratáról; GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, Hs. 2 ONA ALEKNAVIČIENĖ 30 Acta Linguistica Lithuanica LXXII PB 1417–18 Wilkai Péno ‖ jieſźkódami papûſtij Lôn Waikám’s  Ul nuboginno PB 1422 Penukſźlas, das iſt / kawôjem’s, pé- ‖ nim’s Meitelis. PB 196–7 Buttas pro ſweczus laikomas, ‖ oder ſwetlyćia PB 2316–17 Páſaka yra ſudumôtas, ſumislytas dáiktas, ‖ nor ne bûta jo Perkūnas a germanizmus terminust is használta, azonban nem a szóra, hanem a kifejezésre alkalmazta: PB 144–6 l. 19. Ir Pelle ſawo Nuſkendim po Akiu matydama. Ein ‖ feiner Germaniſmus, Vulgus: Ir Pełe matydama nuſkſenti ‖ ſake. A PB-ben rögzített szókészletet eredete és kora szerint értékelve, vagyis a szókészlet genetikai differenciálódását tekintve, a szavak a XVIII. század elején használatos örökszavakként és neologizmusokként elemezhetők (fogalmukról lásd Urbutis 22008: 308–310). A PB a legrégibb litván szókészleti réteghez tartozó, indoeurópai örökségként számon tartott szavakból, valamint balti–szláv közös elemekből, illetve balti és kizárólag a litván nyelvre jellemző szavakból is nem kevéssel rendelkezik. A litván nyelv önálló fejlődési korszakában keletkezett az e forrásokban használt kölcsönszavak többsége is – a szlavizmusok és germanizmusok (a kölcsönszavak áttekintését lásd: Aleknavičienė, Schiller 2008: Gana gausus skolinių pateikimas PB vertintinas dvejopai: arba jie neatpažinti kaip skoliniai, arba norėta parodyti, kad tai įprastas lietuvių kalbos reiškinys. Apibendrinant pasakytina, kad Perkūnas nekėlė žodžių kilmei tokių griežtų rei154–159). feddéseket, mint Mörlinas. Bár felismerte, hogy egyes szavak más nyelvekből kerültek át, a saját és idegen elemek között nem húzott éles határt, a használati területeket nem szűkítette, és nem követelte meg, hogy azokat litván szavakkal cseréljék fel. Valószínűleg nem is szentelt volna a kölcsönszavaknak akkora figyelmet, ha nem vette volna észre Mörlin elméletének és Šulcas gyakorlatának következetlenségeit. 3. FRAZEOLOGIJA Mörlinas és Perkūnas egyaránt elismerték, hogy léteznek sajátos szókapcsolatok, amelyek információt nyújtanak az emberek által sajátosan felfogott valóságjelenségekről, és ezeket nem közvetlenül, hanem átértelmezve nevezik meg; így a lexika egy sajátos rétegét különítették el, amelyet a lexikológiában frazeologizmusoknak neveznek. Mörlinas hívta fel elsőként a tas kalbas. Mintį apie sąlyginį metaforų, alegorijų, patarlių, sentencijų ir posafigyelmet arra, hogy a litván nyelvben vannak olyan szólások, amelyek szó szerint nem fordíthatók le németre, és e fordíthatatlanság gondolatát Goklenius grammatikájából vette át; hasonló véleményre támaszkodott az itáliai humanista, filológus és költő Julius Caesar Scaliger (Julius Caesar Scaliger, 1484–1558) álláspontja is (MP 21–23). Tanulmányok / Articles 31 Leksikologijos pradmenys Jokūbo Perkūno traktate Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) Mind Mörlin, mind Perkūnas a latin idiotismus terminust használta. A PB-ben ezt a terminust két példa megjelölésére használják, és ismét előfordul a PB 1117–27 pasakėčių vertimą kaip prieštaraujantį lietuviškai kalbėsenai: összefoglalásában: Daß ein Idio- ‖ tiſmus sey: Jáućies gywt geſteh ichs / aber hieher ſchickt ‖ ſichs nicht. Der Vulgus ſagt: Neźinnójei Jáućieis gywt, ‖ das iſt / árt’, iſźmôkſi gywt’ Arkleis. Ezt a szót propriè a földművelésre használják. Ne tur ne Plàuko (Gal- ‖ wijû) ku gyws? Nincs egyetlen igásállata sem; mivel fogja megművelni a földet? PB 155–6 l. 12. Naſrus atwers. Vulgus nach ſeinem Idiotiſmo ſagt: ‖ iſſiźojs iſźmete. PB 219–13 Amint pedig mindebből kitűnik, hogy az a tíz mesécske, amely alig tölthetne meg egy ívet, nagyon is a litván idiotiſmus ellenében, és így contra Vulgus, amelyről fölöslegesen sok szót ejtenek, egyenesen ellenkező irányban halad. A két itt megadott szókapcsolat közül egyik sem (Jáućies gywt PB 1118, iſſiźojs iſźmete PB 156) sorolható a modern idiomafelfogás szerint (lásd Burger 42010: 85–105, Jakaitienė 22010: 286–288) az idiómák közé, vagyis azok közé a szemantikailag teljesen motiválatlan frazeologizmusok közé, amelyek elemei külön-külön véve desemantizálódtak. Tai veikiau laisvieji gyvosios kalbos žodžių junginiai. Tik Jáućies gywt PB 1118 gali būti laikomas stabiliuoju junginiu, vadinamąja kolokacija (dėl sampratos žr. Marcinkevičienė 2001: 83–85; Burger 42010: 52–55; Jakaitienė 22010: 281), ar tropiniu frazeologizmu, bet ne idioma. Perkūno vartojamas idiotismus suprastinas dvejopai: kaip ‘savitas posakis’ ir kaip ‘įprastinė vartosena’. Panaši šio termino samprata ir MP bei EP (žr. MP 32–6, MP 1627–31, MP 2111–23, EP [2]14–21, EP 31–3), plg. MP: MP 32–6 némelyek ezek közül oly pertinaces-szé váltak, hogy egyáltalán semmit sem akarnak átengedni, ami csak kissé is egyezik a némettel; azt gyanúsnak és kifogásolhatónak kell tartaniuk, ezért nem biztonságos használni, hanem inkább kerülni és elvetni kell őket MP 2111–23 Ide tartoznak most mindenekelőtt az Idiotiſmi ſuſpect iſt / und mit Ihrem Idiotiſmo nicht berein ‖ kommt. MP 1627–171Und denſelben muß man fleißig ‖ examiniren ex Idiotiſmis hujus lingvæ: und alle Reden ‖ und Redens=Arten / die mit Lithvanici, huic lingæ proprii ac singulares loquendi modi. És ezeket nem találjuk meg a Grammatica-ban. És ha mégis volnának ilyenek, akkor legalábbis kevés [...] Akkor majd látni és felismerni lehet a különbséget, quod aliud sit Grammaticè, & aliud Idioticè & Lithvanicè loqui. ONA ALEKNAVIČIENĖ 32 Acta Linguistica Lithuanica LXXII Mörlinas teigė, kad pagal idiomas galima atskirti savus žodžius nuo skolinių – laikyti įtartinais visus žodžius ir posakius, kurie sutampa su vokiškais. Sutampančių reikią vengti, šalinti iš lietuviškų žodžių ir priežodžių rinkinių (MP 16, 22–23). PB 149Gal ſaw Stabiliųjų posakių – tiek motyvuotųjų, tiek nemotyvuotųjų – ar patarlėms artimų sakinių, PB pateikta nemažai, plg.: PB 1412 Krauj ſawo atgaut ‘atkeršyti, atsiskaityti’ paſidaryſu ‘nusižudysiu’ PB 148baiſi Gál turrêjo ‘mirė baisia mirtimi’ PB 153Pedas dut ‘pamokyti, patarti, duoti mintį’ PB 157–8  wien ‖ Dáikt ſuſ’ego ‘krūvon, kartu, į vieną vietą’ PB 1616 Diaw’s ‹err. Diew’s› mane iſź tu Bedû iſźgane ‘išgelbėjo’ PB 187–8 Pade’ ‖ Die’s! ‘sakoma sveikinant dirbantį’ PB 516 Jau buwo nutwers Kurt’s kiſźk, ałe tikt’ iſźbêgo PB 1119–20 Neźinnójei Jáućieis gywt, ‖ das iſt árt´, iſźmôkſi gywt’ Arkleis PB 1115–16 Buwo Diew’s dáws, ‖ ałe neźinnojo kawôt, iſźwartôt PB 1121–22 Ne tur ne Plàuko (Gal- ‖ wijû) ku gyws? PB 1127 Man pargywéns, kur gáuſi kit? PB 123Sawo Jáućieis atgywenau PB 1314 nei dilwo ‹err. diewo›, nei wél’no bijodamaſi Yra žinoma, kad Perkūnas ir pats užrašinėjo lietuviškus priežodžius, patarles bei posakius. Jo rinkinį minėjo Mörlinas kaip didelį ir vertingą, pageidavo, kad būtų platinamas ir pildomas, bet ne vokiškais, o „grynais“ lietuviškais, pridedant dar ir paaiškinimų, kaip darė Erazmas Roterdamietis savo patarlių rinkinyje7: MP 2224–232§. 33. Drum iſt die Arbeit des Tit. Walterkehm-i lelkész úrnak, Perkuhnii-nak, aki tekintélyes gyűjteményt állított össze a közmondásokból, sokat ér. Nur copiam vocabulorum (wenn ja ‖ Tit. Maga Walterkehmer úr maga is olyannyira germanizmusokkal megtöltve / ‖ hanem egy tiszta litván által alkalmazva / és más szavakkal das eine verlange ich dabey / daß ſie ‖ dilatiret / und propter megadva legyen. Erasmus a maga Proverbiáit kellően terjedelmessé tette. 7 Rotterdami eine groſſe Arbeit nicht ber ‖ ſich nehmen wolte [etc.]) nicht Erasmus (Erasmus [Desiderius] von Rotterdam, 1469–1536) 1500-ban Párizsban kiadta az ókori szerzők 818 bölcs mondását és közmondását tartalmazó Adagia című gyűjteményét, 1536-ban pedig megjelent a 3260 tételből álló, kommentárokkal ellátott gyűjtemény. Sokszor újra kiadták, és a 18. században is népszerű volt. Cikkek / Articles 33 Leksikologijos pradmenys Jokūbo Perkūno traktate Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) Perkūnas német–litván szótárt is írt. Ruigys látta ezt, és egy több száz čiau tolesnis žodyno likimas jam buvo nežinomas (R 2v–3r)8. Perkūno žodyną közmondást tartalmazó gyűjteményre Johann Jacob Quandt (1686–1772) is hivatkozik Valtarkiemis plébánosainak bemutatásakor (vö. 4. ábra): Quandt 4 34r 1690. Jacob Perkuhn, Ißdagga-Pr. [...] Er hat ein geſchrieben[e]s Litth. Lexicon auch einige centurien v[on] Proverbiis Lithvanici i[n] MSto ſreilaße[n] Sem a szótár, sem a közmondásgyűjtemény nem maradt fenn9, említésük azonban két 18. századi forrásban nem hagy kétséget afelől, hogy a 18. század elején megkezdődött az olyan szólások és sajátos szókapcsolatok rögzítése, amelyek egységes jelentéssel bírnak, megszilárdult és képszerű jellegük révén kitűnnek, valamint információt nyújtanak a valóság sajátos érzékeléséről, továbbá a gondolatok és érzelmek kifejezéséről. Régi litván közmondások és szólások gyűjteményét egyébként maga Mörlin is szándékozott összeállítani; másokat is arra buzdított, hogy osszák meg, amijük van, és így halmozzanak fel belőlük nagy készleteket (MP 21). Perkūnas Mörlinnal ellentétben nem vetette fel a frazeologizmusok eredetének kérdését sem, és nem osztotta fel őket saját eredetűekre, illetve kölcsönzött vagy fordításos elemekre. 4. KÖVETKEZTETÉSEK Jokūbas Perkūnas a Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706, PB) című értekezésében sokkal kevesebb figyelmet szentelt a lexikai normák elméleti tárgyalásának, mint Michaelis Mörlin a Principium primarium in lingva Lithvanica (1706, MP) című értekezésében. Perkūnas nyelvészeti tevékenysége inkább gyakorlati (empirikus) szinten alapult – a nyelv 8 Szótárát Perkūnas elődje, a Valtarkiemioi plébánia lelkésze, Ernestas Dicelijus (Ernestas Dietzelius, Ditzel, 1629–1692) is összeállította. Perkūnas 1690–1692-ben az adjunktusa volt, később pedig e plébánia lelkésze lett. Ruigys 1708-ban érkezett ebbe a plébániába. Azt mondja, hogy a litván szótári regiszter összeállításakor Dicelijus kéziratára („die locos des ſel. Herrn Ernesti Dizelii“ R 4r–4v) támaszkodott. Valószínű, hogy Perkūnas kéziratait Įsrutisba vitte magával. 9 Jurgis Lebedys (1956: 14–16) feltételezte, hogy az LMAVB-ban őrzött Litauische Sprichwörter und Rätsel című közmondás-, példabeszédés találóskérdés-gyűjtemény talán Perkūnasnak tulajdonítható, azonban 2011-ben megállapították, hogy ez a gyűjtemény a Trempų-i pap, Jokūbas 1692–1744) autografas (Aleknavičienė 2011: 39–72), išskyrus keliolika vėlesnių Gotfrydo Ostermejerio (Gottfried Ostermeyer, 1716–1800) prierašų (Aleknavičienė 2012: 23–51). Tad nebelieka pagrindo tiesiogiai sieti jį su Perkūno vardu, juo labiau kad nematyti bent kiek aiškesnio Brodovskis (Jacob Brodowski, a fent említett gyűjtemény és a PB közötti kapcsolat ONA ALEKNAVIČIENĖ 40 Acta Linguistica Lithuanica LXXII szinonimasorok (szinonim paradig­mák kialakítása). Perkūnas bővítette a litván nyelv szinonímiájának eszköztárát (a Synonyma terminust használta), és bemutatta bizonyos fogalmi kifejezések változékonyságát. Bár hajlamos volt maga korlátozni a kifejezésbeli lehetőségeket, saját példái mégis tanúsítják, hogy a valós tárgyakat jellemzőik sokféleségére tekintettel különféle módokon lehet megnevezni. Perkūnas a lexika területén az azonosság (adekvátság) szabályának megsértéseit vélte felfedezni a mesék nyelvének értékelésekor: a fordító helytelenül használta a nyelv eszközeit, nem talált megfelelő eszközöket a távoli és ismeretlen kultúra fogalmainak közvetítésére, valamint nem tartotta be a helyesírás és a hangsúlyozás szabályait. Perkūnas szerint a szavak kifejezésének azon egybeesését vagy hasonlóságát, amely miatt akadályok jelennek meg a kommunikációban, ugyanolyan mértékű problémának tekintették, mint az érthetetlen szavak használatát. A legjobb ekvivalenst kereste, és mind a kvantitatív kritériumra, vagyis a legelterjedtebb használatra, mind a kvalitatív kritériumra, vagyis a fogalom kifejezésének legjobb formájára hivatkozott. Perkūnas kevésbé volt kategorikus, mint Mörlin a jövevényszavakat illetően. A jövevényszavak használatát illetően mérsékeltebb volt – az volt a véleménye, hogy a nem litván szavakat, amelyeket a beszélt nyelv elfogadott és általánosan használ, az írott nyelvben is meg kell tartani. A fordítót a jövevényszavak túlzott használata miatt érő szemrehányások Mörlin elméleti követelményei és a mesék fordításában megvalósuló nyelvhasználat közötti eltérésen alapulnak. Perkūnas, akárcsak Mörlin, megkülönböztette azokat az állandósult szókapcsolatokat, amelyek egyedi emberi megértést hordoznak a valóság tárgyairól; az általuk használt idiotismus kifejezésnek kettős jelentése lehet: jelentheti a „jellegzetes kifejezést” vagy a „hagyományos használatot” Perkūnas Mörlinnel ellentétben nem követelte meg a kölcsönzött frazeologizmusok és az őshonos szavak szigorú megkülönböztetését. A Perkūnas által használt terminológia és kijelentések a lexikológia alapjait vetítik előre, és arra a következtetésre vezetnek, hogy a filológiai vita a nyelvészeti gondolkodás fejlődését e nyelvtudományi területen meglehetősen korai szakaszban előidézte. Beérkezett 2014. április 3-án. ONA ALEKNAVIČIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected]