Leksikologijos pradmenys Jokūbo Perkūno traktate „Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift“ (1706)
Full text
ONA ALEKNAVIČIENĖ
Litván Nyelvi Intézet
Kutatási területek: a litván írott nyelv története, Kis-Litvánia nyelvének, irodalmának és kultúrájának története.
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas értekezésében WOHLGEGRÜNDETES BEDENKEN ÜBER DIE INS LITAUISCHE ÜBERSETZTEN ZEHN FABELN AESOPI UND DERSELBEN PASSIONIERTE ZUSCHRIFT (1706)
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) című értekezésében
ABSZTRAKT
A tanulmány Jokūbas Perkūnas Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706) című értekezését a lexikológia területén megfogalmazott nyelvészeti gondolkodás forrásaként vizsgálja. Perkūnas, amikor azt elemezte, hogy az Ezopo pasakėčių (1706) fordítója képes-e a Michaelis Mörlin Principium primarium in lingua Lithvanica című értekezésében (1706) deklarált nyelvhasználati és nyelvi normázási elveket a gyakorlatban alkalmazni, elsősorban a lexikára összpontosított. Perkūnas vizsgálata inkább a gyakorlati (empirikus) szintre — a nyelvi adatok gyűjtésére, értékelésére és bemutatására — támaszkodott, nem pedig elméleti általánosításokra és szigorú döntések meghozatalára. Bár a lexikai normák elméleti tárgyalására Perkūnas kevesebb figyelmet fordított, mint Mörlin, a javított és kommentált Ezopo pasakėčių szavai és szókapcsolatai megmutatják, hogyan értelmezte a lexikológia által vizsgált kérdéseket (poliszémia, homográfok, szinonímia, lexikai és grammatikai kapcsolhatóság, jövevényszavak,
Straipsniai / Articles
9
ONA ALEKNAVIČIENĖ
frazeológia). Változatot javasolva Perkūnas mind a mennyiségi kritériumra — a szélesebb körben elterjedt használatra —, mind pedig a minőségire — a fogalmaknak leginkább megfelelő kifejezésmódra — támaszkodott.
KULCSSZAVAK: Jokūbas Perkūnas, Michaelis Mörlin, Kis-Litvánia, a litván nyelvtudomány története, lexikológia.
ANNOTÁCIÓ
Jokūbas Perkūnas értekezését, a Alapos megfontolás az Aesopus tíz, litvánra fordított meséjéről és az azokhoz fűzött szenvedélyes ajánlásról (1706), e cikk a lexikológiai nyelvészeti gondolat forrásaként elemzi. Az Aesopus meséi fordítójának arra való képességét vizsgálva, hogy a nyelvhasználat és a sztenderdizálás Aesopus meséi (1706) című műben kinyilvánított elveit a gyakorlatban alkalmazza, Jokūbas Perkūnas nagy figyelmet fordított a lexikára. A Aesopus meséi című értekezésében Michaeli Mörlin által kifejtett, a nyelvhasználatra és a sztenderdizálásra vonatkozó elvek alkalmazásának vizsgálatakor Perkūnas a A litván nyelv első alapelve (1706) című értekezésre támaszkodott, és nagy figyelmet fordított a lexikára. Kutatása gyakorlati (empirikus) szintű volt, azaz a nyelvi adatok összegyűjtésére, értékelésére és bemutatására irányult, szemben az elméleti általánosításokkal és a merev döntéshozatallal. Bár Perkūnas kevesebb figyelmet fordított a lexikai normák elméleti mérlegelésére, mint Mörlin, az Aesopus meséi kijavított és kommentált szavai, valamint szókapcsolatai mégis megmutatják, hogyan értelmezte a lexikológia által vizsgált kérdéseket (poliszémia, homográfok, szinonímia, lexikai és grammatikai valencia, jövevényszavak és frazeológia). Saját változatának felkínálásakor Perkūnas mind a kvantitatív kritériumra, azaz a szélesebb körű használatra, mind a kvalitatív kritériumra, azaz a lehető legjobb fogalmi kifejezésre hivatkozott.
KULCSSZAVAK: Jokūbas Perkūnas, Michaeli Mörlin, Kis-Litvánia, a litván nyelvészet története, lexikológia.
0. BEVEZETÉS
A 18. század elején Kis-Litvániában kibontakozott, a litván nyelvről szóló filológiai polémia három egymással összefüggő forrást hagyott hátra: 1) Michaelis Mörlin (Michael Mörlin, 1641–1708), Gumbinnen lelkészének traktátusát: Principium primarium in lingua Lithvanica (A litván nyelv alapelve)1; 2) a Katniavából származó Jonas Šulcas (Johann Schultz, 1684–1710) könyvecskéjét: Die Fab uln Aesopi (Aiszóposz meséi
1 Két példánya ismert: 1) a Lengyel Tudományos Akadémia Gdański Könyvtárában (Biblioteka Gdańska Polskiej Akademii Nauk: NI 86 5º adl. 15); 2) a Hallei Szász-Anhalt Tartományi és Egyetemi Könyvtárban (Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt: AB 153123) (Aleknavičienė, Schiller 2002: 79–98); dokumentumkiadás: Drotvinas 2008, 1–166; online kiadás (átirat, litván szóindex): www.lki.lt/seniejirastai (a továbbiakban: MP).
10
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas traktátusában: Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706)
mesék) tíz litvánra fordított mesével2; 3) Jokūbas Perkūnas, Valtarkiemis lelkészének traktátusát (Jacob Perkuhn, Perkhun, 1665–1711): Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (Megalapozott vélemény a litvánra fordított tíz Aiszóposz-meséről és az azokat ihlető írásról)3.
Ezek a könyvek egymás után készültek: az első kettő 1706-ban jelent meg Königsbergben, az utolsó pedig Lipcsében és Frankfurtban. Amikor az 1702 táján kezdődött viták lendületet vettek, Mörlin közzétette a litván nyelv normatív szabályozásának alapelveit, és felkérte a lelkészeket, hogy vitassák meg azokat. Šulc azt kívánta bemutatni, hogyan valósíthatók meg ezek a gyakorlatban: Mörlin elvei alapján lefordított tíz mesét. Perkūnas, mérlegelve Mörlin elméleti és Šulc gyakorlati munkáját, traktátusában fejtette ki az elemzés eredményeit.
A PB az EP recenziójának tekinthető, állításai azonban nem kizárólag az EP-re irányulnak. Šulc a címlapon világosan jelezte, hogy fordítása Mörlin traktátusához kapcsolódik: „Zum Versuch Nach dem PRINCIPIO Lithvanicæ Lingvæ, Littauisch vertiret” („a A litván nyelv alapelve alapján történő litván fordítás kísérleteként”), Perkūnas pedig traktátusának címlapján nem egy, hanem mindkét könyvvel való kapcsolatát jelezte: „Bedenken / Uber die / Ins Litthauſche / Uberſetzte zehen Fabeln Æſopi, Und derſelben paſſionirte Zuſchrifft” („vélemény a litvánra fordított tíz Aiszóposz-meséről és az azokat ihlető írásról”).
Perkūnas a mesék fordítójának és az EP előszavának szerzőjének nem Šulcot, hanem Mörlint tartotta, és főként az utóbbi traktátusában kifejtett állításokkal vitázott. Perkūnas elsősorban Mörlinre kívánt hatást gyakorolni és őt akarta meggyőzni, aki bírálta a Kis-Litvániában született és litván parókiákban szolgáló lelkészeket. A PB fő címzettjét valódi vezetéknevén sehol sem nevezi meg – csak a Gumbinner „gumbinneni” (12×) gúnynévvel illeti, amely a Gumbinnen: Gumbinner helynévből származik: PB 318, 45,16,23,26–27, 614, 92–3, 2117, 2222–23, Gumbinners PB 312,14, Gumb. PB 231, elé téve még a Herr „úr” megszólítást. Mörlin traktátusa háromszor szerepel a PB-ben: Princip. Ling. Lith. p. 21 PB 318–19; in Principio Lingv. Lith. PB 61–2; In Princip. Ling. Litv. p. 1 PB 926; néhol az oldalszámokat is megadja. Šulc és Mörlin együttműködése, valamint az utóbbi hatása kétségtelen. Figyelemre méltó, hogy Šulc a meséket fordította
2 Egyetlen példánya maradt fenn a krakkói Nemzeti Múzeum Czartoryski Hercegi Könyvtárában (Muzeum Narodowe w Krakowie, Biblioteka Książąt Czartoryskich: 35174/I); dokumentumkiadás: Citavičiūtė 2008: 1–206; online kiadás (átirat, litván szóalakok konkordanciája, index): www.lki.lt/seniejirastai (a továbbiakban: EP).
3 Csak egy példánya ismert, amelyet 2002-ben találtak meg a Müncheni Bajor Állami Könyvtárban (Bayerische Staatsbibliothek München: 4 A. gr. b. 80) (Aleknavičienė, Schiller 2003: 15–50); kritikai kiadás: Aleknavičienė, Schiller 2008: 1–186; online kiadás (átirat, litván szóalakok konkordanciája, index): www.lki.lt/seniejirastai (a továbbiakban: PB).
Straipsniai / Articles
11
ONA ALEKNAVIČIENĖ
Mörlin ösztönzésére kezdte el. Schulzot a gumbinneni litvánok segítették, vagyis Mörlinnél vendégeskedve, Gumbinnében fordított, és csak ő választhatott ki számára litvánul jól tudó gyülekezeti tagokat (a fordítás szerzőségének kérdéséről és a közös szerzőség nyelvészeti előfeltételeiről lásd Aleknavičienė, Schiller 2008: 121–125)4.
Perkūnas értekezése jelent meg utolsóként, ezért fontosak a vita alakulását tanúsító és tartalmát összegző állításai. Emellett bemutatja Mörlin ellenfeleinek álláspontját is, amelyet korábban csak másodlagos forrásokból, főként Pilypas Ruigys (Philipp Ruhig, 1675–1749) nyelvészeti műveiből lehetett rekonstruálni: a kéziratos Meletemos (1735, a továbbiakban – RgM) és a nyomtatott Betrachtung der litauischen Sprache in ihrem Ursprunge, Wesen und Eigenschaften (A litván nyelv eredetének, természetének és tulajdonságainak vizsgálata, 1745, a továbbiakban – RgB). 2002-ig a litván irodalom történeti és bibliográfiai szakirodalmában sem az értekezés címe, sem megjelenésének éve nem szerepelt. Az értekezés megtalálását követően kezdtek kirajzolódni Perkūnas és hívei nyelvhasználati kérdésekre vonatkozó állításai, a vita résztvevői közötti kölcsönhatások és célok (Alekna-vičienė, Schiller 2003: 15–50).
Mindkét értekezés németül íródott, latin és litván, alkalmanként pedig görög nyelvű betétekkel. Az EP szövegének csaknem a fele szintén német nyelvű: Schulz előszava, Ruigys verses ajánlása a fordítóhoz, a fabulák magyarázatai és a hibák kijavítása. Az EP német szövegében a más nyelvű betétek az értekezésekkel ellentétben ritkák, a litván szóalakok száma azonban az EP-ben a legnagyobb – mintegy 1 770. A PB-ben mintegy 760, az MP-ben pedig körülbelül 190 litván szóalak található. A litván lexika kutatói számára Perkūnas értekezése elsősorban a benne rögzített, a 18. század eleji élő nyelvből származó adatok miatt érdekes, a nyelvtudomány történészei számára pedig a nyelvi gondolkodás fejlődése miatt a nyelvi normák kodifikálása és a lexikológia területén. Ennek megfelelően az értekezés tudományos megismerése két szinten lehetséges – empirikus és elméleti szinten –, a kutatási eredmények pedig mind tudományos, mind alkalmazott munkákban felhasználhatók.
A lexikológia feladatának a szavak mint a nyelvi rendszer és a beszédtevékenység egységeinek vizsgálatát tekintik: jelentésük, egymáshoz való viszonyuk, eredetük és fejlődésük magyarázatát, valamint a szavaknak az őket használó társadalom szükségleteivel és céljaival való kapcsolatának feltárását (Jakaitienė 22010: 8; Lutzeier 2002: 7–8; Römer, Matzke 22005: 2–7). Az első litván nyelvtanok lényegében sem a lexikával, sem annak normázásával nem foglalkoztak. Némi adat csak a szintaxisról szóló fejezetekben található, ahol a szókapcsolatokról és az egyeztetésről írnak, figyelmet fordítva a latin és a német nyelvtől való eltérésekre, illusztráló példákkal. Természetesen Perkūnas értekezésétől sem várható el valamiféle következetesebb rendszer, néhány általa használt terminus és állítás azonban a nyelvészeti gondolkodás kezdeti jeleiről tanúskodik
4 1706-ban Schulz éppen csak befejezte a königsbergi egyetemet, és még csak lelkészjelölt volt. Mörlin jóval idősebb volt, Gumbinnében 34 évet dolgozott, legalább két értekezést írt a litván nyelv használatáról, és nyelvi kérdésekről szóló vitákat ösztönzött.
12
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas értekezésében: Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706)
és a lexikológia területén. E tanulmány célja annak megállapítása, hogyan értelmezte Perkūnas azokat a kérdéseket, amelyeket ma a lexikológia vizsgál.
1. LEXIKAI SZEMANTIKA
Perkūnas felvetette a litván szavak többjelentésűségének, vagyis a poliszémiának az eszméjét mint a nyelvi rendszer törvényszerű jelenségét. Ez a lexikai szemantika – a lexikológia egyik ágának – mai kutatási tárgya. Az EP „A farkas és a daru” című fabulájának tanulságát bírálva – amely megszégyeníti azt, aki nem köszöni meg annak, aki megmentette (vö. 1. ábra) –, Perkūnas egy másik megnevezést javasol a megmentőre: išganytoją, az išlaikytojo helyett –, és megadja annak okát is, hogy szerinte a fordító miért nem ezt választotta, vö.:
EP 1113–15 Tas žodis tawę bára: jey War= ‖ gůfe išlaikyt’s ſawo Išlaikytojui ne ‖ dekuj ne ſakyſi.
PB 163–17 l. 14. Iſlaikyts ſawo Iſzlaikytojui. Vulgus ſagt allemahl: ‖ iſžganyts ſawo Iſžganytojui, und wundert mich ēber die ‖ unverſchämte Gottloſigkeit des jenigen / der geſprochen: ‖ Iſžganytojis, wäre ein Graßteuffel / aus Urſachen / weil ‖ iſžganam Piewas, ein conjugatum von jenem iſt. Allein ‖ wenn alle Aequivoca, der Simplicius verſtēnde / möchte er ‖ anders ſprechen? Wo iſt eine Sprache / da nicht ein ‖ Wort variè gebraucht wird. Inzwiſchen habe noch nie ‖ gehēret / das Wort Iſžganytojis, im letzten Verſtand ‖ brauchen / vielmehr aber / nennen alle Litthauer / ſo wohl ‖ GOtt den HErrn / als auch einen Menſchen / der ſie er= ‖ rettet / aus Noht geholffen / Iſžganytojis. v. c. Ak Diwe ma= ‖ nas Iſžganytojau! Ach GOtt / du mein Erretter / Hey= ‖ land! Diaw’s mane iſž tu Bedü iſžgane. GOtt hat mich ‖ aus der Noht errettet / geholffen.
Perkūnas a kommentárjába belefoglalta egy meg nem nevezett személy szerinte sikertelen išganytojo-származtatását az išganyti igéből. Ahogyan az a meg nem nevezett személy által megadott, az iſžganam Piewas kifejezéssel való kapcsolata is tanúsítja, az išganyti igét csak úgy értette, hogy ‘a legelő állatok kiengedése, illetve (a termény, a rét) letaposása’ (vö. LKŽe s. v. išganýti tr. 4). Ezt a két szót – az išganytojis származékot és az išganyti alapszót – valóban kétirányú (formai és szemantikai) kapcsolat fűzi össze, derivációs oppozíciót alkotnak (a terminusokról lásd Jakaitienė 1988: 86–94), a származék jelentését azonban ez a személy az alapszó egyetlen jelentése alapján magyarázta: ‘a legelő állatok kiengedése, illetve (a termény, a rét) letaposása’, vagyis figyelmen kívül hagyta az išganyti ige poliszémiáját. Perkūnas ezt a motivációt „szemérmetlenül istentelennek” tartotta – sehol sem hallotta, hogy
Straipsniai / Articles
13
ONA ALEKNAVIČIENĖ
1. ÁBRA. EP 114: megtartottja ezt mondta a maga Megtartójának – a mese tanulsága;
Muzeum Narodowe w Krakowie, Biblioteka Książąt Czartoryskich: 35174/I
az megváltó szót ilyen jelentésben használva, vagyis valamiféle mezőn járó ördögként értelmezve. Perkūnas szerint a litvánok megváltónak nevezik Istent és azt az embert is, aki megmentette őket (vö. 2. ábra).
Bár az megváltó főnév képzési jelentése azonos – „az, aki megvált” –, lexikai jelentése háromféle: az első esetben „állatok pásztora, aki lelegelteti a legelőt”, a másodikban „megmentő, felszabadító (ember)”, a harmadikban pedig „megmentő, felszabadító (Isten)”. Ennek megfelelően három lexémáról van szó. Az a meg nem nevezett személy és Perkūnas nem ugyanazt a jelentést tekintette az alapszó elsődleges jelentésének: az előbbi számára a közvetlen (történetileg régebbi, földműveléshez kapcsolódó) „a legelő állatokkal leetetni, lelegeltetni (a gabonát, a rétet)” jelentés volt fontosabb, az utóbbi számára pedig az átvitt (másodlagos, szellemi) „megmenteni, felszabadítani” (vö. LKŽe s. v. megvált tr.: 2. átv.). Éppen ezt az utóbbi jelentést kellene másodlagosnak tekinteni, amely az elsődlegesből alakult ki.
14
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift című értekezésében (1706)
2. ÁBRA. PB 163–17: Perkūnas megjegyzése a megváltó élő nyelvben való használatáról; Bayerische Staatsbibliothek München: 4 A. gr. b. 80
Az EP-ben, mint említettük, nem az megváltó, hanem az eltartó szerepel: ezt mondta az ő Eltartójának EP 1114. Alapszava az eltart, amelynek jelentése összefüggésbe hozható
Straipsniai / Articles
15
ONA ALEKNAVIČIENĖ
az LKŽe-ben megadott 4. jelentéssel: „valamit valamely helyzetben megőrizni, épségben, életben, sértetlenül hagyni”. A fordítás alapjául szolgáló latin mese, a „Lupus et Crus” tanulságában szereplő „Fabula in eos dicitur, qui servati de malis, erga salutis suae / autores ingrati reperiuntur” (Citavičiūtė 2008: 187) befejezett melléknévi igenév, a servati lehetőséget adott a fordítónak, hogy több változat közül válasszon: megmentett, megtartott, megőrzött; az erga salutis suae autores szerkezetet pedig a megmentőjének kifejezéssel fordítsa (vö.: servo, -āre, -āvi, -ātum vt 5. átv. „megtartani, megőrizni”; „(meg)menteni”; salūs, -ūtis f 2. „jólét, egészség”; „megmenekülés” [Kuzavinis 1996: 789–790, 765]).
A legrégibb német–litván szótárban, a Lexben, valamint az első nyomtatott szótárban, a H-ban az eltartó nem szerepel, a C-ben pedig az eltartás – táplálás, gondozás, megőrzés, védelmezés – jelentésköréhez kapcsolódik. A eltartó a C-ben csak az Erhalter szócikkben fordul elő (2x); vö. alapszavával, az eltart igével, amely három szócikkben szerepel: erhalten, behaupten és zubebhalten:
C I 589₃₀–₃₂ Erhalter. Eltartó, ő. hímnem ‖ Er war ein Erhalter seinen Leute: Ő volt népének eltartója= ‖ wo Źmonù, Syr. 49.17.
C I 589₂₃–₃₁ Erhalten. Eltartok, tartottam, tani. Fenntartani. ‖ Táplálom, ellátom. ‖ Die Speiße, der Trunck und die Ruhe erhal= ‖ ten des Menschen Leben: Az étel, az ital és a pihenés fenntartja az ember életét. ‖ Der Herr erhhält meine Seele: Az Úr fenntartja lelkemet Ψ 54.6.
C I 259₉–₁₁ Behaupten. Védek, védtem, védeni. ‖ Eltartok, tartottam, tartani ‖ Támogatok, támogattam, támogatni.
C II 1058₂₉–1059₆ Zubebalten. Eltartok, tartottam. ‖ Fülle ein Gomor davon, zubebalten auff ‖ eure Nachkom[m]en [...] Tölts meg belőle egy gomort, hogy megőrizzétek ‖ utódaitok számára [...] Exod. 16.32.
A későbbi szótárakban az eltartó ugyanúgy, mint a C-ben, szintén az eltartással – táplálással, gondozással, megőrzéssel, védelmezéssel – kapcsolódik össze; vö.: Erhalter, Eltartó, ő, hímnem Rvl 124 II₇; Erhalter Eltartó Syr 49,17. rövidítve Ernährer, Beschirmer B 423₅₂; Ernährer. Tápláló, eltartó B 427₄₄ és így tovább.
Vajon az megváltó szó csak a mesék fordítójában és abban a meg nem nevezett személyben keltett kétségeket, vagy a nyelvi közösség más tagjaiban is? Bármely szó mint konvencionális jel jelentése nem alakulhat ki a valóság tárgyának észlelése, illetve az emberek tudatában lévő pszichikai megfelelője nélkül. Amikor egy létező tárgyat kell megnevezni, a tudat rögzíti annak lényeges jegyeit, és kialakítja annak bizonyos pszichikai megfelelőjét (tükröződését). Ugyanilyen megfelelőnek kell kialakulnia a közösség többi tagjában is – a jelentést az adott dolognak a közösségi tudatban való észlelése, a közös megegyezés határozza meg (Jakaitienė 2010: 18, 46–48). Vajon a társadalmi tudatban nem volt-e szilárd kapcsolat az megváltó szó jelölője (kifejezési oldala) és jelöltje (jelentése) között?
16
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas Wohlgegrün- detes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift című értekezésében (1706)
A választ Kis-Litvánia 17. század végi és 18. század első feléből származó más forrásaiban kell keresnünk.
A lexikográfia egyik kronológiailag legrégebbi forrásában, a kéziratos Lexben išganytojis (2x) két német szó megfelelőjeként szerepel: 1) Heiland (1x); 2) Seeligmacher (1x). Hasonló išganytojo (6x) használat található a C-ben is: 1) a Heiland megfelelője Ißganytojis (5x); 2) Seeligmacher – Ißganytojis (1x), vö. a megfeleléseket és a derivációs családokat:
Lex 49₂₆–₂₉ Megváltó megmentő megváltás megváltás megváltó megváltói, a
Lex 79₈–₁₁ Üdvözítő Ißganitojis üdvözítés Ißganyti üdvözült Ißganytas, Ißganitingas, a üdvösség Ißganimas
C I 924₁₆–925₇ Megváltó. Ißganytojis, ô. M. Megváltás. Ißgánimas, ô. M. Szent. Sȝwentas, ô. M. ta, ôs. F. tay. Határozószó: szentül. Sȝwencȝu, au, fu, ti Üdvözítői, ô. M. ga, ôs. F. gay.
C I 877₁₈–₂₀ Heiland. Ißganytojis, ô. M. || Rajtam kívül nincs megmentő: Be mane nera Ißgany= || tojo, Efz. 44,11.
C II 1131₁₉–₂₀ Üdvözít. Ißganau, niau, nyfu, nyti. Üdvözítő. Ißganytojis, jô, M.
C II 532₁₂–₁₃ Seelig Ißganitingas, ô. M. ga, ôs. F. gay. Seeligkeit Ißganimas, ô. M.
A H-ban išganytojis (3x) szintén ugyanannak a két német szónak a megfelelője: 1) Heiland (2x); 2) Seeligmacher, vö.: 1) Ißganytojis, jô der Heyland, Seeligmacher I dec. gen. masc. H 40 I₃₄–₃₆; Heyland Ißganytojis H 185 I₃₃; 2) Seeligmacher Ißganytojis H 206 II₁₈; vö. az alapszót is: išganyti: Ißganyti feelig machen, pf. nau. praet. niau. futur. nyfu H 40 I₂₇–₂₉; Seelig machen ißganyti H 206 II₁₇.
A B-ben išganytojis (3x) szintén két német szó megfelelője, az egyik azonban eltér a korábbi szótárakban szereplőtől: 1) Heiland (2x); 2) Erlöjer (1x), vö.: 1) Heiland Salvator vid Heyland. Ißgélbētojis Judic 3,9. [etc.] Ißganytojis Luc 1,47. C 2,11 B 654₁₁–₁₂; Heyland Ißganytojis vid Heiland B 695₄₄; 2) Erlöfer Ißgelbētojis Job 19,25. Ißganytojis. ψ 19,15 Atpirktojis Ißwaddātojis B 426₅₇. Az alapszó, išganyti, a következő szótári szócikkekben szerepel: 1) Machen feelig ißganyti B 890₅₈; 2) Erlölen. Atpirkti. Ebr 2,15. Ißganyti. Ißgelbēti Gen 48,16. Exod 15,13 ißbwalnyti Judic 6,36
Straipsniai / Articles
17
ONA ALEKNAVIČIENĖ
Ißwaddūti. Exod 6,6. Atwaddūti. ψ 14,7 B 89053–56. A išganytas participium kétszer fordul elő szemléltető példákban (B 74321 és B 98533).
Az R išganytojis (6x) már három német szó megfelelője: 1) Heiland (3x); 2) Erlöfer (2x); 3) Seeligmacher (1x), vö.: 1) Ißgánytojis, ojo, m. der Heyland Rlv 35 II36; 2) Erlöfer, Ißgelbėtojis, ojo, m. Ißganytojis, jo, m. Atpirktojis, jo, m. Ißwadótojis jo, m. Ißwadótojis, jo, m. Rvl 126 I14–16; 3) Seligmacher, Ißganytojis, jo, m. Rvl 324 II26–27.
Az említett lexikográfiai források egyikében sem szerepel az išganytojis szó, amely az išganyti ‘legeltetett állatokkal leetetni, letapostatni (a gabonát, a rétet)’ igéből keletkezett volna. Az išganyti ige ebben a jelentésben először a B-ben található meg, két szótári szócikkben: 1) Ausfretzen Ißganyti, nuganyti vid abfretzen hat das gantze Feld ausfretzen laßen Wiʃʃa Lauka iß- nugáne B 1631–2; 2) [Ausweiden] abfretzen Nu- Ißgannÿti B 17745. Vö. még R: 1) abäßen, abfretzen, nuganàu, ißganàu Rvl 3 I30–31; 2) ausweiden, Ißganàu Rvl 49 II19. Az R litván–német részében az išganyti igének az egyik helyen két, máshol három jelentését különböztetik meg, a következő sorban álló szócikkben azonban mindkét esetben az išganytojis származéknak olyan megfelelője van, amely nem a fent említett szó szerinti jelentéshez, hanem az átvitt ‘megőrizni; megmenteni, megszabadítani’ jelentéshez kapcsolódik, vö.:
Rlv 49 II4–6 Ißganàu, 1. őrzöm, 2. megváltom.
Ißgánytojis, jo, m. egy megváltó.
Rlv 35 II32–37 Ißganàu, 1. őrzöm a réteket stb. ans, 2. megváltok, boldoggá teszek, 3. végig őrzöm, ṅiau, ißu, iti.
Ißgánytojis, ojo, m. a Megváltó.
A Kis-Litvánia szótárainak adatait figyelembe véve feltételezhető, hogy az „üdvözítő” és a „legeltetés” összekapcsolása csupán egy vagy néhány személy sajátos jelentésértelmezése volt, és csak az ő tudatukban alakult ki ez a megfeleltetés. Az išganytojis és az išlaikytojis szavak szinonimák lehettek, de nem teljes szemantikai terjedelmükben, hanem csupán egy jelentésükben. Perkūnas retorikai kérdést tesz fel: hol van olyan nyelv, amelyben egyetlen szót sem használnak többféle értelemben? Vagyis a többjelentésűséget a litván nyelvi rendszer törvényszerű jelenségének tekintette.
Az eltérő felfogást rendszerint a különböző tapasztalat, műveltség és képzelőerő határozza meg. A meg nem nevezett személy nagy valószínűséggel Mörlin volt. Perkūnas feltehetően a szóbeli viták során hallotta tőle ezt a munkamódszertani indíttatást. Szinte bizonyos, hogy az išganytojo EP-beli elmaradása valóban Mörlinnek a mesék fordításában való részvételével függ össze. Mörlin a litván plébániákon szolgáló legtöbb lelkésszel ellentétben csak felnőttként kezdett litvánul tanulni, ezért többet gondolkodott a nyelvről, elemezte azt, és strukturális, valamint szemantikai kapcsolatokat keresett a szavak között. Állandó reflexiója révén a helyi lelkészeknél jobban tudott
18
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jakob Perkūnas értekezésében: Jól megalapozott megfontolások az Aesopus tíz litvánra fordított fabulájáról és az azokhoz fűzött szenvedélyes ajánlásról (1706)
…érzékelni az egyházi nyelv hiányosságait is, mindenekelőtt a beszélt és az írott nyelv közötti szakadékot. Mörlin értekezésében azt az elvet hirdette, hogy az alacsony iskolázottságú (sem írni, sem olvasni nem tudó) litvánokkal az általuk érthető szavakkal kell beszélni, és nemcsak valamennyi nem litván szó elhagyását javasolta, hanem az új szóalkotások, az archaizmusok és a kétértelmű szavak mellőzését is (MP 4–16). A kétértelmű szavakat „meg kell szabadítani a kétértelműségtől”, hogy ne keltsenek zavart (MP 15). Perkūnas azonban az említett retorikai kérdéssel rámutatott, hogy a kifejezés és a tartalom viszonya nem érthető meg leegyszerűsítve: egyetlen kifejezésformának nem szükségszerűen felel meg egyetlen lexikai jelentés.
Perkūnas szintén mérlegelte a nyelvi normák kialakításának lehetőségeit, a nyelv szabályozásának és rendezésének módjait kereste, ám a nyelvi problémákat másutt látta, mint Mörlin. A beszélt nyelv normáinak kialakításában a kiejtést és a hangsúlyozást tekintette fontosnak, az írott nyelvében pedig a helyesírást. Elsősorban éppen itt észlelte az azonosság (megfelelőség) szabályának megsértését: az EP egyes alakjai nem adják át olyan pontossággal az információt, amilyenre a nyelvhasználóknak szükségük van (az azonosság [megfelelőség] mint a nyelvtervezés egyik kritériuma kapcsán lásd Haugen 1994: 23); emiatt kommunikációs zavarok keletkeznek.
Perkūnas felhívta a figyelmet arra, hogy a litván nyelvben vannak azonosan írt, de a hangsúly helye vagy a hanglejtés miatt eltérően ejtett és különböző jelentésű szavak, vagyis homográfok. Például az EP olvasóját félrevezető hangsúlyjelölés nélküli szókapcsolat: Malkas kertant (PB 520). Ugyanis a malkas jelentése: „korty, nyelés”. Ahhoz, hogy ebben a szókapcsolatban ne kortyként, hanem tüzelőnek való fahasábként értsük a szót, meg kell nyújtani az első a hangot, és a többes szám tárgyesetét így kell ejteni: Málkas. A XVII–XVIII. században Kis-Litvániában mindkét lexéma használatos volt: malkas hímnemű „korty, nyelés” és málka nőnemű „tüzelőnek való fahasáb”; vö. Lex: Trunck Malkas Lex 89a és Holtz Malka Lex 50a; C: Trunck. Malkas, ô. M. C II 603 és Holtz. Medis, džio. M. Málka, os. F. Medégas, ô. M. C I 969; H: Trunck Malkas H 212 II6; R: Trunk, Schluck, Malkas, ko, m. Rvl 357 I32 és Brennholz, Málka, ôs, f. Rvl 84 I40; B: Bitter Trunck Kartus malk’s gérimo Jer 8,14 B 265 és Holtz Malka B 723 stb.
Perkūnas szerint hasonló kétértelműség található a következő mondásban is: Gaidys kâsdam’s Meſzlufe (PB 1014). A kâsdam’s szó, ha a leghosszabb â-t tartalmazza, „mordens, beißende” jelentésű, és a kándu: kâsdam’s vagy kánsdām’s alakból ered. Itt nem használható cirkumflexus (tető alakú jel) (PB 10). Következésképpen a litván hanglejtés fő ismertetőjegyének a kiejtés időtartamát tekintette. Véleménye szerint a cirkumflexusnak a leghosszabb magánhangzót kellene jelölnie, semmiképpen sem rövidet5. Egy másik példa az jei kötőszó, amelyen az é-re kellene tenni a hangsúlyt, hogy
5 Perkūnas példáiban a cirkumflexus többnyire ott szerepel, ahol a mai standard litvánban tvirtrapradė, nem pedig tvirtagalė hanglejtés van, vö.: iſžbêgo PB 516, nutwêres PB 519, iſžwartót, kawôt PB 1116, ijžmôkſi PB 1120, apfidéjes PB 1214, pradėjo PB 1214, rūſčiey PB 1220, turret’s PB 133–4, ſugrêbes PB 1311, Mûsû PB 188 stb.
Straipsniai / Articles
19
ONA ALEKNAVIČIENĖ
hogy elkülönüljön a nőnemű részes esetű jei „neki” alakjától (PB 114–6). A fordítóval szembeni kifogásokból kitűnik, hogy Perkūnas érzékelte: a litvánban mind a hangsúly helye, mind a hanglejtés megkülönböztető szerepet tölt be. A hangsúly jelölésére tett javaslat valóban segített volna elkülöníteni a homográfokat.
Perkūnas nemcsak a helyesírás és a hangsúlyozás figyelmen kívül hagyása miatt rótta meg a fordítót, hanem megoldási javaslatokat is tett: a kétértelműség elkerülésére minden litván szót hangsúlyozni kell, ahogyan a görögben is teszik (PB 23). A szavak kifejezésformájának azonossága vagy hasonlósága, amely akadályokat teremt a kommunikáció folyamatában, Perkūnas szemében ugyanolyan problémának tűnt, mint az érthetetlen szavak használata. Sőt, a helytelen helyesírás a stílust is hátrányosan befolyásolja (Stylum) – kevésbé vonzóvá, ezáltal kevésbé meggyőzővé és hatásossá teszi.
A PB sajátos vonása, hogy tükrözi a nyelv lexikai-szemantikai rendszerének értelmezését. Mindenekelőtt a szintagmatikus viszonyok emelendők ki. A javításokból kitűnik, hogy Perkūnas érzékelte: a fordításban hibás szókapcsolatok szerepelnek, amelyek nem tartják be az élő nyelvben megszokott lexikai összekapcsolhatóság (lexikai valencia) szabályait, és megsértik a szemantikai összeillés elvét (erről lásd Jakaitienė 1988: 70–74; Jakaitienė ²2010: 62–63), vö.:
PB 1226–13₂ 2. sor. Wandenelį įpurwini. A népnyelv így mondja: ſadrumſti. || Mert a folyó víz mellett álltak, ha az élő víz || vagy a patakocska volt, hát hogyan tudták volna azt felkavarni.
PB 1224–25 5. o. 1. sor. Smarkeis žodžeis. A népnyelv: Skaudžeis. A „smarkus” || a cselekedetre használatos.
PB 141–2 14. sor. y paczę Gillybe iedama. A népnyelv azt mondja: i pacė Gyle || nunerdama.
PB 213–4 20. o. 4. sor. Galli lekt’ y aukščcziaufus Dangaus Orus. Minden= || alkalommal a népnyelv azt mondja: i pačie Pádange.
Perkūnas azokat a szókapcsolatokat is kijavította, amelyekben a grammatikai összekapcsolhatóság megsértését látta, vö.:
PB 1319–21 12. sor. Kojai. A népnyelv: Kojós birtokos esettel. Mert én így mondom: || pri Kojós prifirifzti dumies; prifirifzdinu Kojós, és || nem így: Kojai.
PB 1521 7. sor. tai jžtráukt. A népnyelv: ta jžtráukt’ vagyis: Kàula.
PB 177–8 l. 12. A disznó találkozott a szamárral. Vulgus azt mondja: „disznó” tárgyesettel. Például: Jurgis találkozott Ansszal, Petras találkozott Paulával
PB 1713 13. o. 2. sor. neked gondoskodás? Vulgus: téged.
PB 1723–24 16. o. 2. sor. azt az időt nem tartom be. Vulgus azt mondja: az időt. Például: || nem tartottuk be Lytaus, Giedrôs, Láukem’ Sweczû.
20
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas traktátusában: Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706)
A Perkūnas által felismert rendszerszerű szemantikai viszonyok egyik további típusaként a szinonim viszonyokat kell kiemelni. Ez a paradigmatikus viszonyok egyik típusa (a lexikai-szemantikai paradigmákról lásd Jakaitienė 1988: 84–86; Jakaitienė ²2010: 71–80). Perkūnas a szinonima terminust használta (2x; Synonyma PB 13₂₃, Synonyma PB 21₇), és szinonimapárokat, valamint szinonimasorokat is közölt, vö.:
PB 13₂₂–₂₈ 13. sor. y Purwyna ijžókuli y pacze Gillybe i eidama. Pur- ‖ wynas heit ein Mottorth / da kein Waffer ift. Synonyma ‖ lind: Klampyne, Lekmėne, Makône, Lutynas &.
PB 18₁₂–₁₄ 17. sor. pilka žirni. Vulgus azt mondja: rainas žirnis, eine graue ‖ Erbfe / žilas Plákaus «err. Pláukas», ein graues Haar / pilka fermega, ein ‖ grauer Rock / žirmas Arklys, ein graues Pferd.
PB 21₇ 8. sor. Tiežė. Vulgus: Dežė, Synonyma: Kurkulaj, Geldelės.
Az első példában a sártenger főnévhez négy szinonima sorát adta meg: mocsár, ingovány, sártó, esővízgyűjtő, ahol a sártenger tekinthető domináns elemnek, a mocsár, ingovány, sártó, esővízgyűjtő pedig a szinonimasor tagjainak. A második példában a domináns elem a szürke melléknév; a szinonimasor három tagból áll: esőszínű, ősz, deres; a harmadik példában a domináns elem a doboz ‘héj’, a szinonimasor tagjai pedig két főnév: kagylók, csigahéjak.
Az első esetben a domináns tag és valamennyi tag kölcsönösen helyettesíthető; a másodikban a helyettesíthetőség korlátozott: a domináns tag és a szinonimasor tagjai közötti viszonyok hierarchikusak, és közel állnak a hiperonima-hiponima viszonyokhoz. Jelentésbeli közelségük alapján az elsőket abszolút, a másodikakat differenciális ideografikus szinonimáknak tekinthetjük. Valószínűleg ezért nem nevezte meg Perkūnas az utóbbiakat szinonimákként, noha mindhárom esetben úgy tekintette a szavakat, mint amelyeknek van közös jelentésjegyük.
Hasonló példákat a litván nyelv gazdagságának szemléltetésére később Ruigys is közölt a kéziratos Meletemában (1735): a németek ugyanazzal a grau szóval jellemzik a férfit, a lovat, a kabátot és a borsót, a litvánok viszont mindegyikre külön kifejezést használnak: žillas wÿr’s, βirmas arba βÿwas arklys, pilka sermėgà, raini arba būri žirnei (RgM 82). Ezeket a példákat különösen nyomtatásban megjelent traktátusa tette ismertté: Betrachtung der litauischen Sprache in ihrem Ursprunge, Wesen und Eigenschaften, amely ugyanezt a gondolatot és ugyanazokat a példákat közölte: Wyrs žillas, Arklys βirmas, Sermėga pilkà, Žirnei raini arba būri (RgB 70). Mindazonáltal ezt a szinonimasort nem Ruigys alkotta meg és tette közzé elsőként, hanem Perkūnas (vö. 3. ábra).
Perkūnasnak a fordítóval szembeni kifogásai leggyakrabban az általa nem megfelelőnek tartott szóválasztással kapcsolatosak. Javításként rendszerint egy másik differenciális ideografikus szinonimát javasol, esetenként kettőt vagy többet is, vö.:
Straipsniai / Articles
21
ONA ALEKNAVIČIENĖ
3. ábra. PB 1812–14: szinonimasor: esős, ősz, szürke, deres;
Bayerische Staatsbibliothek München: 4 A. gr. b. 80
22
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas traktátusában Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706)
PB 1311 22. sor. nutweres. A köznép: ſugrebēs.
PB 141–2 14. sor. y pacze Gillybę ieidama. A köznép ſagt: i pačie Gyle || nunerdama.
PB 147–8 19. sor. del tokio ſmerczio ſaw newerto taw negallu atdut. || A köznép így mondja: Gálo v. c. baiſie Gála turrėjo.
PB 157–9 10. o. 1. y wiena draugyſtę ſuſſiejo. A köznép: i wiena || Dái̇kta ſuſ’ego, néha még: i wiena drauge vagy || draugen’.
PB 1511–12 4. sor. y kėturis dalykus iſždallijus. A köznép: i Dalykus pėrda-|| lyjus, vagy paſkyrus.
PB 1518–19 11. o. 3. duwoſtojáſi (téves: buwo ſtojáſi. kâulas kakle. A köznép jobban mondja: || i remes vagy: ſpringſójo, ugyanígy: rymôjo kakle.
PB 1920–21 18. o. 10. Maiſztui palówus. A köznép: Nukirmui palowus || vagy egyszerűbben: nutilus.
PB 203 15. sor. blogo penukſzlo. A köznép: práſto Maiſto.
Az ilyen javítások láttán úgy tűnik, Perkūnas nem ismerte fel, hogy ugyanaz a tartalom többféleképpen is kifejezhető, hogy ugyanazt a dolgot több szóval is meg lehet nevezni, egyik esetben a megnevezett dolog egyik, másik esetben egy másik tulajdonságát emelve ki (a szinonímia és a poliszémia viszonyáról lásd Jakaitienė ²2010: 130–131). Ugyanakkor nemcsak javítás közben közöl szinonimákat, hanem saját maga által megadott szemléltető példákban, vagyis az élő nyelvből vett példákban is. Bár sok esetben nem nevezi meg őket közvetlenül szinonimaként, az általa közölt szavak közötti szinonimikus kapcsolatot az oder, das ist, imgleichen, zuweilen auch kötőszavak tanúsítják, vagy egyszerűen a szavak közé tett kapocs, vö.:
PB 1028–29 Meſzluſe vagy Mežinij’ || gul’. A trágyában fekszik.
PB 1420–24 Penukſzlas azonban a Vulgo nyelvhasználatában azt jelenti: egy hízó=állat; különösen a disznókról mondják. Penukſzlas, vagyis kawôjem’s, pé- || nim’s Meitelis. Például: Neſzkit’, dukit’ Penukſzliui ſówalo. ||Adjatok a hízó=disznóknak ennivalót.
PB 1922–201 11. sor. krutancze ſžirdže. A köznép: drébancze vagy: ſžirdis || lekėtûj, krûpčoj’, &c. mert amíg az ember él, addig a szívnek mozognia kell.
PB 1825 2. sor. Smertij’ neſuláuſki. A köznép: padwėſuſi, numirruſi
PB 2316–17 A mese kitalált, kigondolt dolog, || noha nem létezik.
Perkūnas tehát kiemelte a litván nyelv szinonimikus lehetőségeit, és egyúttal bemutatta bizonyos fogalmak kifejezésének változatosságát. A traktátus megírásakor összehasonlító elemzést végzett a valóságos fogalmak kifejezésének változatosságáról, összehasonlító
Straipsniai / Articles
23
ONA ALEKNAVIČIENĖ
elemzést: értékelte ezeket a változatokat, és a legjobbat javasolta. Eredményei saját képességét is megmutatják arra, hogy a valóság dolgait a jellemzők sokféleségét figyelembe véve különbözőképpen nevezze meg.
Az ellentétes jelentésű szavak, vagyis az antonimák közötti rendszerszerű viszonyok a PB-ben mindössze egyszer tükröződnek. Kiemelendő az antonimapár: nam̃inis – laukinis (virágokról). Közös összehasonlítási alapjuk a növekedési hely jellemzője. Egy másik, hasonló helyi alapon nyugvó pár lehetne a nam̃inis – medinis (állatokról), ám ebben az esetben az első tag nincs megnevezve, a második pedig a laukinis helyett szerepel, mivel Perkūnas szerint ez az állatokról szólva nem használatos a népnyelvben: a vad (nem házi) állatokat és madarakat mediniais néven említik, nem pedig laukiniais néven; vö.:
PB 171–6 11. sor: Vad disznót. A köznép sohasem mondja így, hanem= || így: Medinne kiaule, ugyanígy: medinne žaſis, ántis; || a virágokról azonban ezt mondják: Laukinne, például laukinnes || Rožes, woſilkos &c., megkülönböztetve azoktól, amelyek a || kertekben nőnek, és amelyeket namminnes néven említenek.
A lexikon társadalmi vonatkozású aspektusai közül megemlítendő a jeib kötőszó javítása, vagyis jei-re vagy kad-ra cserélése. Feltehető, hogy Perkūnas a jeib kötőszót elavultnak, az aktív használatból kikopónak tekintette, vagyis archaizmusnak tartotta. Ez a kötőszó a mesefordításban a vallásos írások hatására jelenhetett meg, mivel a XVI–XVII. században azokban még használatos volt. Klein, valamint Sapūnas és Šulcas nyelvtanaiban is megtalálható – a jeib a jei, jog, idant szavakkal együtt gyakran áll az igeragozási paradigmákban a feltételes módú igék mellett, vö.: jev / jeib / idant wadin̄namas bučia KlG 104₂; Jeib / jog / idant fakýčia KlG 113₅; (Jeib / idant) mylėčia KlC 74₉; jeib iškada nebūtu KlG 167₆; Jeib daugiaus nėſluſitum̄bim Griekui ŠŠG 79₆. A jeib a szótárakba is bekerült (Lex, C, H, B, R), Perkūnas szerint azonban a jeib kötőszót a népnyelvben alig hallani, különösen okhatározói mondatokban. Helyette jei-t mondanak, de leggyakrabban kad-ot. A jeib kötőszót Mörlin használta a katekizmus tanításakor; ezt Perkūnas Mörlin nyelvhasználatából vett példája tanúsítja, PB 72–3, vö.:
PB 114–9 10. sor: jeib butu Kwieczu Grudas. A köznép így mondja: jėi’, elhagyja a b-t, || és az é-n hagyja az ékezetet, hogy megkülönböztesse || a nőnemű dativusi jei alakjától, jelentése: „neki”. Csakhogy itt a kad szót használják, mert a jeib szót ut causale, vagyis okhatározói kötőszóként alig hallani náluk; inkább ezt mondják: Sakyk kad || parneſztu, liep̄k kad ateitu &c.
PB 1520 5. sor: jeib Snápa ikijžufi. A köznép így mondja: kad Snápa &c.
PB 72–3 Tiszteld apádat és anyádat, hogy jól élhess a földön.
Perkūnasnak a jeib kötőszóra vonatkozó megjegyzése azt kívánta jelezni, hogy Mörlin és követője, Šulcas egy további deklarált elvet sem tart be: kizárólag a legáltalánosabban használt
24
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas traktátusában Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706)
a legismertebb, az egész vidéken érthető szavakat. Mörlin a korlátozott területen érthető, ezért nem használható szó példájaként a būti ige praet. 3 alakját adta meg: bit MP 15–16.
Perkūnas traktátusa adatokat szolgáltat a lexikai pragmatikához, illetve tágabb értelemben a nyelvi pragmatikához is, amely azt vizsgálja, hogyan tárják fel a nyelvi egységek a kapcsolatokat az elmondottak, a kommunikációs helyzet és annak résztvevői – a beszélő és a címzett – között (a lexikai pragmatikáról lásd Jakaitienė ²2010: 143–167). A PB szövegét különálló beszédaktusokra, vagy diskurzusokra bontva (fogalmukhoz lásd Karaliūnas 2008: 211), majd összetevőiket – a lokúciót (magát a megnyilatkozást), az illokúciót (a beszélőnek a megnyilatkozásban kifejeződő kommunikációs szándékát) és a perlokúciót (a megnyilatkozás címzettre gyakorolt hatását) –, valamint a pragmatikai kontextust elemezve felmérhetők mind a kommunikációs célok, mind a kommunikáció résztvevői közötti társadalmi és pszichológiai viszonyok. Ez a traktátus érdekes forrás a társas interakció és a kommunikáció elsődleges eszközeként szolgáló nyelv kutatásához, ám e vizsgálatot a német nyelv kutatói kedvezőbb helyzetből végezhetik.
2. ETIMOLÓGIA: JÖVEVÉNYSZAVAK
A köznyelvek története azt mutatja, hogy a nyelvi normák meghatározói a változatok kiválasztásakor rendszerint több kritériumot vesznek figyelembe: 1) a hatékonyságot – az a hatékony változat, amelyet a használók könnyen megértenek és használnak; 2) az azonosság (megfelelőség) kritériumát – a változatnak, illetve formájának olyan pontossággal kell közvetítenie az információt, amilyenre a használóknak szükségük van; 3) az elfogadhatóságot – a változatnak, illetve formájának meg kell felelnie a szokásos nyelvi normáknak (a megszokott használatnak), és elfogadhatónak kell lennie a vezető rétegek számára (Haugenas 1994, 22–25). Mörlin különösen hangsúlyozott még egy kritériumot: a tisztaságét – a változatnak genetikailag tisztának, őshonosnak kell lennie. Azt javasolta, hogy minden idegen eredetű szót, vagyis jövevényszót vessenek ki, függetlenül attól, melyik nyelvből származik. Még ha általánosan használatosak és sokak számára érthetők is, akkor is idegenek. Ha nincs megfelelő litván szó, állítólag jobb körülírást vagy magyarázatot használni (MP 6–8). Mörlin Rudolph Goclenius latin nyelvtanára, az Observationum linguae Latinae6 című műre támaszkodott, amely a helytelen, bár általános gyakorlatról ír: a többség hibája, illetve a nyilvános és széles körben elterjedt tévedés nem teremt nyelvi szabályt; a tévedők sokasága nem igazolhatja a hibát (MP 17). Mörlin azonban nem volt következetes – a traktátus egy másik részében azt követelte, hogy távolítsák el a könyvekből azokat az egyházi szavakat (ezeket Ecclesiastica néven említi; ezek többnyire polonizmusok), amelyek nem honosodtak meg a nyilvános és
6 Rudolphas Goklenijus (vok. Rudolph Gockel [Göckel] d.Ä., 1547–1628) – Marburgo universiteto filosofijos, metafizikos ir etikos profesorius. Jo gramatika Mörlinui buvo priimtina dėl to, kad joje daug dėmesio skirta praktinei lotynų kalbos vartosenai, graikų, hebrajų, vokiečių ir lotynų kalbų interferencijai (plg. MP 7–8, 10–11, 14, 16–24; žr. taip pat Drotvinas 2008: 142–145).
Straipsniai / Articles
25
ONA ALEKNAVIČIENĖ
magánhasználatban, vagyis, ahogy mondani szokás, nem használatosak prie Nammû (MP 6–7). Ebből azt kell érteni, hogy ha már meghonosodtak, akkor meg is lehet őket tartani.
Perkūnas észrevette ezt az ellentmondást, és szemére vetette a mesék fordítójának a jövevényszavak bőséges használatát. Bár Šulcas az EP előszavában azt mondta, meg akarta próbálni, lehetséges-e a meséket „tiszta, eredeti és jó litván szavakkal közvetíteni, amelyeket az egyszerű litván ember is megértene” („mit puren / echten / und guten Litauſchen Worten / die auch ein gemeiner Littau verſtehet“ EP 3v), a fordításban sok szlávizmus és néhány germanizmus található. Perkūnasnak ez a szemrehányása az egyik legsúlyosabb, és mindenekelőtt a Mörlin traktátusában rejlő elméleti ellentmondásokra mutat rá. Perkūnas emlékeztet arra, hogy az MP hevesen támadja a lengyelből és más nyelvekből régen átvett, de továbbra is használt és érthető szavakat. A saját – idegen szembeállítás Mörlin azon törekvéséről tanúskodik, hogy világos határokat húzzon, és akadályokat emeljen az idegen szó saját szóvá válása elé. Perkūnas ironikusan megjegyezte, hogy a jövevényszavakról vallott nézet nyilván megváltozott, hiszen a fordításban számos olyan szó szerepel, amelynek más nyelvekkel való rokonságát és eredetét már bizonyították:
PB 529–613 Dann ſo finde ich auch eine Contradiction in dieſen || Fabeln. Es ſoll dieſe Überſetzung eine Probe und Exem= || pel ſeyn / wie im Rubrô ſteht / nachdem in Principio Lingu. || Lith. gethanem Vorſchlage / allwo der Autor ſehr erhitzt || iſt / über die aus der Polniſchen und andern Sprachen / || vor alten Zeiten hergeleitete und numehro bräuchliche / || verſtändliche Wörter / wenn er unter andern ſagt: Und || geſetzt / daß ſie auch uſu recepta, ſo ſolte man doch kein || Sammelſurium oder Potage aus frembden Sprachen ma= || chen / [et]c. allein hier bemercke ich / daß dieſe ungegrun= || dete Meinung ſey geändert und unterſchiedene frembde || Wörter gebraucht worden / als: Skárbas, Geſas ‹err. Čeſas, Liût’s, || Stukis, Slúžma, Pons, Gazpadinne, Mieftas, Naktis, [et]c. || welche Verwandſchafft und Herleitung aus andern || Sprachen / anderwerts iſt erwiesen worden.
A Perkūnas által itt felsorolt jövevényszavak között többnyire szlávizmusok vannak (skarbas, čėsas, slūžma, liūtas, miestas, gaspadinė, ponas), és csak egy germanizmus (stukis). A jövevényszavak közé bekerült az indoeurópai alapnyelvből örökölt naktis is. Az EP a litván nyelvbe különböző időszakokban bekerült lexikai jövevényszavakat használ; ezek többsége nemcsak a vallásos írásokban honosodott meg, hanem a beszélt nyelvben is. Az EP-ben kevés ritka jövevényszó található (például: Elwantû ’elefántot’ EP 17₄, Prabajus ’ajtóreteszek’ EP 18₂), mivel az idegen kultúrák tárgyainak megnevezését igyekeztek körülírással fordítani. Perkūnas ezt az eljárást is bírálta (például az első mese legelső mondatát érthetetlennek tartotta: GAidys kásdam’s Mėſzlufę / brangû baltû Akmenelû vieną Mėžinį’ rado EP 1₆–₈ – mit talált: gyémántot vagy gyöngyöt? PB 9₂₃–₂₆), de nem javasolta a megváltoztatását, és maga sem keresett helyettük más megoldást.
26
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas traktátusában Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706)
Természetesen felmerül a kérdés, miért tűrte meg Mėrlinas a sok kölcsönszót a fabulák fordításában, noha a nyelvi norma kialakításának egyik legfontosabb alapelve éppen a nyelvi tisztaságra való törekvés volt. Valószínűleg nem különböztette meg őket a litván eredetű szavaktól, és nem tekintette idegen szavaknak. Erre utalhatnak azok a példák is, amelyekkel azt szemlélteti, hogyan cseréli le maga az idegen szavakat állítólag litván szavakra: gromata és prova: „Ich lage von der Epiftel auff Littauiſch Gromata“ MP 96–7; „An ſtatt des Gerichts / bey den Iuden / von 3 Män̄ern / ſage: Maǯauſa Źydû Prowa“ MP 923–24.
Perkūnas az EP-ben használt egyes szlavizmusokat és az azokból képzett hibrideket a népnyelvben használatos szavakkal helyettesítette, a csere okát azonban nem nevezte meg világosan. Másik változat javaslásakor egyetlen érve a népi használat („Vulgus”) volt, vö.:
PB 1710–12 l. 14. prietelíſzkay ikal̄bint. Vulgus: meiley pakálbint.
PB 1425–26 l. 9. [...] ku ſzęfu. ‖ Vulgus: kafzkadai.
PB 151 l. 15. kita nilka ‹err. nieka› nedûmōjent. Vulgus: Neminoj’ éłant.
PB 1619 p. 12. l. ult. žiemôs Geſe‹err. Céle›. Vulgus lieber: žiema.
PB 1628 l. 6. Smertélna Rona padare. Vulgus: n’ iſžgýtinai ilieźé.
PB 147–8 l. 19. del tokio ſmerczio ſaw newerto taw negallu atdut. ‖ Vulgus ſagt hier: Gálo v. c. bailjie Gála turréjo.
PB 1825 l. 2. Smertij’ neſuláuſki. Vulgus: padwėſuſi, numirruſi
Van néhány olyan eset, amikor Perkūnas javítás közben maga is hasonló kölcsönszót vagy hibridet ajánlott, ritkábban egy litván szó helyett, gyakrabban pedig egy másik kölcsönszó, illetve hibrid helyett, vö.:
PB 1316 l. 19. rodeſi dekui ſakyſenti, Vulgus: dejoſi, oder būk.
PB 1317 7. o. 6. sor: Sopoſta. Köznyelvi alak: Zopoſta.
PB 152 20. sor: Nepekorawōta. Vulgus helyette: be korōs
PB 1815 l. ult. Daug wynugû. Vulgus: Rinſzwinugû.
PB 1823 p. 16. l. 2. ta czeſa neſuláuſki. Vulgus ſagt: to czeſo.
PB 204 l. 16. afz wėlıju. Vulgus: b{ę}ſwėliju.
A PB mondataiban és fordulataiban nem kevés kölcsönszó (többnyire szlavizmus) található; Perkūnas ezekkel a javított szó vagy szókapcsolat kommentálásakor kiegészítésképpen a népi szóhasználatot is szemléltette, vö.:
PB 1025 Házról házra járva
PB 1213–15 Bérn’s Ly- ‖ czyna apſidėjes pradėjo gandit’ Waikáičius, na anie iſſigaft, ‖ wijka-gi pamėte, begt’, klykt’, sleptis’
Straipsniai / Articles
27
ONA ALEKNAVIČIENĖ
28
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas értekezésében: Jól megalapozott vélemény az Aesopi tíz meséjének litvánra fordításáról és azok szenvedélyes ajánlásáról (1706)
4 PAV. Quandt 4 34v: bejegyzés Perkūnas litván nyelvi szótárának és litván közmondásgyűjteményének kéziratáról; GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, Hs. 2
Straipsniai / Articles
29
ONA ALEKNAVIČIENĖ
PB 1417–18 A farkasok Pénót keresve Lónét Waikām’sba és Ulāba hurcolták
PB 1422 Pénzes erszény, das ift / amelyet pénzért adnak, a || pénzes zacskó.
PB 196–7 A házat vendégfogadásra tartják fenn, || vagy vendégfogadó
PB 2316–17 A panasz kitalált, kigondolt dolog, || mert nem volt meg
Perkūnas a germanizmus terminust is használta, germanizmas, de nem egy szóra, hanem egy fordulatra alkalmazta:
PB 144–6 I. 19. És látja saját pusztulását a szeme előtt. Ein || feiner germanizmus. Vulgus: És látja a lány, hogy elveszítik || őt.
A PB-ben rögzített szókészletet eredet és kor szerint értékelve, vagyis a szókincs genetikai differenciálódását vizsgálva, a szavak a 18. század elején használt örökségként és neologizmusként elemezhetők (fogalmukat lásd Urbutis 2008: 308–310). A PB-ben számos szó tartozik a litván nyelv legrégebbi szókészleti rétegéhez: indoeurópai örökségként számon tartott szavak, valamint balti és szláv közös elemek, illetve a balti nyelvekre és csak a litvánra jellemző szavak. A litván nyelv önálló fejlődési korszakában keletkeztek a forrásokban használt kölcsönszavak többsége is – a szlavizmusok és germanizmusok (a kölcsönszavak áttekintését lásd Aleknavičienė, Schiller 2008: 154–159). A kölcsönszavak PB-beli meglehetősen nagy száma kétféleképpen értékelhető: vagy nem ismerték fel őket kölcsönszavakként, vagy azt kívánták megmutatni, hogy a litván nyelvben megszokott jelenségről van szó. Összefoglalásképpen elmondható, hogy Perkūnas nem támasztott olyan szigorú követelményeket a szavak eredetével szemben, mint Mörlin. Bár felismerte, hogy egyes szavak más nyelvekből kerültek át, nem húzott éles határt a saját és az idegen elemek közé, nem korlátozta használatuk körét, és nem követelte meg, hogy litván szavakkal váltsák fel őket. Valószínűleg nem is szentelt volna ennyi figyelmet a kölcsönszavaknak, ha nem vette volna észre Mörlin elméletének és Šulc gyakorlatának következetlenségeit.
3. FRAZEOLÓGIA
Mörlin és Perkūnas egyaránt elismerték, hogy léteznek sajátos szókapcsolatok, amelyek információt nyújtanak az emberek által sajátosan felfogott valóságjelenségekről, és nem közvetlenül, hanem átvitt értelemben nevezik meg azokat; így a lexika sajátos rétegét különítették el, amelyet a lexikológiában frazeologizmais néven neveznek. Mörlin figyelt fel elsőként arra, hogy a litván nyelvben vannak olyan kifejezések, amelyek szó szerint nem fordíthatók le németre és más nyelvekre. A metaforák, allegóriák, közmondások, szentenciák és kifejezések viszonylagos lefordíthatatlanságáról szóló gondolatot Goklenius grammatikájából vette át, és az olasz humanista, filológus és költő Julius Caesar Scaliger (1484–1558) hasonló véleményére is támaszkodott (MP 21–23).
30
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas traktátusában Megalapozott vélemény az Aesopus tíz, litvánra fordított meséjéről és azok szenvedélyes ajánlásáról (1706)
Mörlin és Perkūnas egyaránt a latin idiotismus terminust használta. A PB-ben ezzel a terminussal két példát jellemez, majd ismét alkalmazza, amikor a mesefordítást a litván beszédmóddal ellentétesként foglalja össze:
PB 11₁₇–₂₇ Hogy egy Idio- || tifmus legyen: Jáúcies gywet azt jelenti, hogy „életben maradok”, de ide nem illik. A Vulgus azt mondja: Nežinnójei Jáúcíeis gywet, vagyis: „nem tudod, hogyan maradj életben”, azaz hogyan tanulsz meg lovakkal szántani. Ezt a szót = a földművelésről propriè értelemben használják. Nincs ott ekéd (barázdád), amivel szántanál? Nincs igavonó állata, amivel felszántaná a földet?
PB 15₅–₆ l. 12. Nafrus atweres. Vulgus saját Idiotifmo szerint azt mondja: „įſſizójes įžmete.”
PB 21₉–₁₃ Amint tehát mindebből kitűnik, a tíz kis mese, amely alig tesz ki egy ívnyi terjedelmet, nagyon is ellentétes a litván = || idiotifmussal, és így a köznéppel is, amelyről fölösleges szavakat ejtenek, egyenesen szembemennek.
A két itt említett szókapcsolat közül egyik sem (Jáúcies gywet PB 11₁₈, įſſizójes įžmete PB 15₆) sorolható az idiomák közé az idióma mai felfogása szerint (lásd Burger ⁴2⁰10: 85–105, Jakaitienė ²2⁰10: 286–288), vagyis nem tekinthető olyan, szemantikailag teljesen motiválatlan frazeologizmusnak, amelynek alkotóelemei külön-külön véve desemantizálódtak. Inkább a beszélt nyelv szabad szókapcsolatairól van szó. Csak a Jáúcies gywet PB 11₁₈ tekinthető állandósult kapcsolatnak, úgynevezett kollokációnak (a fogalomhoz lásd Marcinkevičienė 2001: 83–85; Burger ⁴2⁰10: 52–55; Jakaitienė ²2⁰10: 281), vagy tropikus frazeologizmusnak, de nem idiomának. Perkūnas idiotismus terminusa kétféleképpen értelmezendő: „sajátos kifejezésként” és „szokásos használatként”. A terminus hasonló felfogása az MP-ben és az EP-ben is megtalálható (lásd MP 3₂–₆, MP 16₂₇–₃₁, MP 21₁₁–₂₃, EP [2]₁₄–₂₁, EP 3₁–₃), vö. MP:
MP 3₂–₆ ſind || einige von dieſen ſo pertinaces geworden / daß Sie durch = || aus nichts wollen paffiren laſſen / was Ihnen nur ein we= || nig ſuſpect iſt / und mit Ihrem Idiotifmo nicht überein || kommt.
MP 16₂₇–₁₇₁ Und denſelben muß man fleißig || examiniren ex Idiotifmis hujus linguæ: und alle Reden || und Redens=Arten / die mit dem Deutſchen überein || kommen / müſſen vor ſuſpect gehalten und angeſehen wer= || den / und ſind daher nicht ſicher zu gebrauchen / ſondern || vielmehr zu meiden / und zu verwerffen
MP 21₁₁–₂₃ Hieher ge= || hören nun vor allen Dingen die Idiotifmi Lithvanici, huic || lingæ proprii ac ſingulares loquendi modi. Und die || findet man nicht in der Grammatica. Und ſo ja welche || ſeyn / ſo ſinds wenigſtens [...] Da wird man hernach den Unterſcheid || ſehen / und erkennen können / quod aliud ſit Grammaticè, || & aliud Idioticè & Lithvanicè loqui.
Straipsniai / Articles
31
ONA ALEKNAVIČIENĖ
Mörlin állítása szerint az idiómák alapján meg lehet különböztetni a saját szavakat a jövevényszavaktól: gyanúsnak kell tekinteni minden olyan szót és kifejezést, amely megegyezik a némettel. Az egyező formákat kerülni kell, ki kell hagyni a litván szavak és szólások gyűjteményeiből (MP 16, 22–23). A PB-ben számos állandósult kifejezés – mind motivált, mind motiválatlan – és közmondásszerű mondat szerepel, vö.:
PB 1412 Krauje fawo atgaut ‘bosszút állni, elszámolni’
PB 149 Gala faw pafidaryfu ‘öngyilkos leszek’
PB 148 baijie Gála turrėjo ‘szörnyű halállal halt meg’
PB 153 Pedas įdut ‘tanítani, tanácsot adni, ötletet adni’
PB 157–8 i viena || Dáikta fuſ’ego ‘egy halomba, együtt, egy helyre’
PB 1616 Diaw’s ‹err. Diew’s› mane įſž tu Bedū įſžgane ‘megmentett’
PB 187–8 Pade’ || Die’s! ‘a dolgozó köszöntésére mondják’
PB 516 Már elkapta a nyulat Kurt, de az mégis elmenekült
PB 1119–20 Ismeretlen helyen élni, || ez nehéz, emberek között, lovakkal élni
PB 1115–16 Isten adta, || de nem tudta elrejteni, elhallgatni
PB 1121–22 Nincs-e neki bolhája (vagy tetve), amellyel élhet?
PB 1127 Miután túléltem, hol máshol találsz?
PB 123 A magam fáradozásával éltem túl
PB 1314 sem a haláltól ‹err. az Istentől›, sem az ördögtől félve
Köztudott, hogy Perkūnas maga is feljegyzett litván szólásokat, közmondásokat és kifejezéseket. Mörlin gyűjteményét nagynak és értékesnek mondta, kívánatosnak tartotta, hogy terjesszék és gyarapítsák, de ne német, hanem „tiszta” litván szólásokkal, és magyarázatokat is fűzzenek hozzájuk, ahogyan Rotterdami Erasmus tette közmondásgyűjteményében7:
MP 2224–23 §. 33. Drum iſt die Arbeit des Tit. Herrn Pfar= || rern von Walterkehm / Perkuhnii, ein vieles werth / || der einen ziemlichen Vorrath von Sprüch=Wörtern zufam= || men getragen hat. Nur das eine verlange ich dabey / daß ſie || dilatiret / und propter copiam vocabularum (wenn ja || Tit. Herr Walterkehmer ſelbſt ſo eine groſſe Arbeit nicht über || ſich nehmen wolte [etc.]) nicht mit Germanifmis angefüllet / || ſondern von einem puren Littauen ampliciret / und mit an= || dern Worten gegeben werden. Erafmus hat ſeine Proverbia weitläufig genug gemachet.
7 Rotterdami Erasmus (Erasmus [Desiderius] von Rotterdam, 1469–1536) 1500-ban Párizsban adta ki az antik szerzők 818 közmondását és szólását tartalmazó gyűjteményt, az Adagia című művet; 1536-ban megjelent a 3260 tételes, kommentárokkal ellátott gyűjtemény. Sokszor újranyomták, és a XVIII. században is népszerű volt.
32
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jakub Perkūnas Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift című értekezésében (1706)
Perkūnas német–litván szótárt is írt. Ruigys látta, de a szótár további sorsa ismeretlen volt előtte (R 2v–3r)8. Perkūnas szótárát és több száz közmondást tartalmazó gyűjteményét Johann Jacob Quandt (1686–1772) is említi, amikor a Valtarkiemis-i plébánia lelkészeit ismerteti (vö. 4. ábra):
Quandt 4 34r 1690. Jacob Perkuhn, Ißdagga-Pr. [...] Van egy kéziratos litván szótára, továbbá néhány száz litván közmondása kéziratbanto [reilaße[n]
Sem a szótár, sem a közmondásgyűjtemény nem maradt fenn9, de két XVIII. századi forrásban való említésük nem hagy kétséget afelől, hogy a XVIII. század elején megkezdték az olyan kifejezések és sajátos szókapcsolatok rögzítését, amelyek egységes jelentéssel bírnak, állandósultak és képszerűek, valamint tájékoztatást adnak a valóság sajátos felfogásáról, a gondolatok és érzések kifejezéséről. Mörlin maga is régi litván közmondások és kifejezések gyűjteményét tervezte összeállítani; másokat is arra buzdított, hogy osszák meg, amijük van, és így halmozzanak fel nagy készleteket belőlük (MP 21). Perkūnas Mörlintől eltérően nem vetette fel a frazeologizmusok eredetének kérdését, és nem osztotta őket saját eredetűekre, illetve kölcsönzöttekre vagy fordításokra.
4. KÖVETKEZTETÉSEK
Jakub Perkūnas a Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift című értekezésében (1706, PB) jóval kevesebb figyelmet szentelt a lexikai normák elméleti vizsgálatának, mint Michaelis Mörlin a Principium primarium in lingua Lithuanica című értekezésében (1706, MP). Perkūnas nyelvészeti tevékenysége inkább a gyakorlati (empirikus) szintre támaszkodott – a nyelv
8 A szótárt Perkūnas elődje, a Valtarkiemis-i plébánia lelkésze, Ernestas Dicelijus (Ernestas Dietzelius, Ditzel, 1629–1692) is összeállította. Perkūnas 1690–1692 között a segédje volt, majd a plébánia lelkésze lett. Ruigys 1708-ban került ebbe a plébániába. Azt mondja, hogy Dicelijus kéziratára („die locos des fel. Herrn Ernesti Dizelii” R 4r–4v) támaszkodott a litván szótári jegyzék elkészítésekor. Valószínű, hogy Perkūnas a kéziratait magával vitte Įsrutisba.
9 Jurgis Lebedys (1956: 14–16) darė prielaidą, kad LMAVB saugomas priežodžių, patarlių ir mįslių rinkinys Litauische Sprichwörter und Rätsel galbūt galėtų būti priskiriamas Perkūnui, tačiau 2011 m. nustatyta, jog šis rinkinys – Trempų kunigo Jokūbo Brodovskio (Jacob Brodowski, 1692–1744) autografas (Aleknavičienė 2011: 39–72), išskyrus keliolika vėlesnių Gotfrydo Ostermejerio (Gottfried Ostermeier, 1716–1800) prierašų (Aleknavičienė 2012: 23–51). Tad nebelieka pagrindo tiesiogiai sieti jį su Perkūno vardu, juo labiau kad nematyti bent kiek aiškesnio ryšio tarp minėto rinkinio ir PB.
Straipsniai / Articles
33
ONA ALEKNAVIČIENĖ
adatgyűjtéssel, összehasonlítással és közléssel, nem pedig elméleti általánosításokkal és szigorú ítéletek meghozatalával.
Perkūno taisyti Ezopo pasakėčių (1706, EP) žodžiai ir žodžių junginiai rodo, kaip jis suvokė klausimus, kuriuos dabar tiria leksikologija. Perkūnas iškėlė mintį apie lietuvių kalbos žodžių daugiareikšmiškumą, laikydamas jį dėsningu lietuvių kalbos sistemos reiškiniu. Jis parodė, kad raiškos ir turinio santykis negali būti suprantamas supaprastintai: vieną raišką nebūtinai turi atitikti viena leksinė reikšmė.
Az EP olyan szókapcsolatainak javítása, amelyek nem felelnek meg az élő nyelvben szokásos lexikai és grammatikai kapcsolódási szabályoknak, és sértik a szemantikai összhang elvét, a lexikai-szemantikai rendszer, vagyis a szintagmatikus viszonyok felismeréséről tanúskodik. A paradigmatikus viszonyok felismerését a szavak szinonimasorokba rendezése (szinonim paradigmasorok kialakítása) mutatja. Perkūnas felhívta a figyelmet a litván nyelv szinonimikus lehetőségeire (a Synonyma terminust használta), és egyúttal bemutatta bizonyos fogalmak kifejezésének változatosságát. Bár néhol hajlott a kifejezési lehetőségek szűkítésére, saját példái mégis azt tanúsítják, hogy képes volt a valóság dolgait a tulajdonságok sokféleségét figyelembe véve megnevezni.
Az EP nyelvét értékelve Perkūnas a lexika területén az azonosság (adekvátság) szabályának megsértését látta: a fordító helytelenül élt a nyelv lehetőségeivel, nem talált eszközöket egy távoli és ismeretlen kultúra fogalmainak közvetítésére, és nem tartotta be a helyesírási és hangsúlyozási szabályokat. A szóalakok azonosságát vagy hasonlóságát (homográfiák), amely kommunikációs nehézségeket okoz, Perkūnas ugyanolyan problémának tekintette, mint az érthetetlen szavak használatát. Annak eldöntésekor, melyik megfelelő lenne a legjobb, maga is mennyiségi szempontból indult ki – a gyakoribb használatú alakot választotta –, valamint minőségi szempontból is: a fogalmaknak leginkább megfelelő kifejezési formákat kereste.
Perkūnas kölcsönszavakkal kapcsolatos álláspontja nem volt olyan kategorikus, mint Mörliné. Sokkal mérsékeltebben viszonyult a kölcsönszavak használatához: úgy vélte, hogy a nyelvben meghonosodott és általánosan használt nem litván szavakat az írott nyelvben is meg kell tartani. A mesék fordítóját a kölcsönszavak bőséges használata miatt ért bírálatok azon a megfigyelt eltérésen alapultak, amely Mörlin elméleti követelményei és a nyelv megvalósulása között mutatkozott az Ezopo pasakėčių fordításában.
Perkūnas Mörlinhez hasonlóan kiemelte a legstabilabb szókapcsolatokat, amelyek információt nyújtanak az emberek által sajátos módon felfogott valóságbeli jelenségekről; az általuk használt idiotismus terminust kétféleképpen kell érteni: ‘sajátos kifejezésként’ és ‘szokásos használatként’. Perkūnas Mörlintől eltérően nem követelte meg, hogy a kölcsönzött frazeologizmusokat szigorúan elhatárolják a saját eredetűektől.
A Perkūnas által használt terminusok és kijelentések a lexikológia csíráira engednek következtetni, és arra, hogy a filológiai vita viszonylag korán ösztönözte a nyelvészeti gondolkodás fejlődését ezen a nyelvtudományi területen is.
34
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia kezdetei Jokūbas Perkūnas értekezésében: Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706)
FORRÁSOK ÉS IRODALOM
Aleknavičienė Ona, Schiller Christiane 2002: Rastas antras Michaelio Mörlino Principium primarium in lingua Lithuanica (1706) egzempliorius. – Archivum Lithuanicum 4, 79–98.
Aleknavičienė Ona, Schiller Christiane 2003: Jokūbas Perkuhnas prieš Michąęlį Mö̈rliną, Johanną Schultz̨ą ir Philippą Ruhigą traktate Wolgegründetes Bedenken Über die Ins Litthauſche Überſeßte zehen Fabeln Æſopi, Und derſelben paſſionirte Zuſchrifft (1706). – Archivum Lithuanicum 5, 15–50.
Aleknavičienė Ona, Schiller Christiane, par., 2008: Jokūbo Perkūno traktatas Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift. Kritinis komentuotas leidimas ir studija. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas.
Aleknavičienė Ona 2011: Rankraštinio šaltinio Litauische Sprichwörter und Rätsel atribucija. – Archivum Lithuanicum 13, 39–72.
Aleknavičienė Ona 2012: Gotfrydo Ostermejerio prierašai Jokūbo Brodovskio rankraščiuose: Litauische Sprichwörter und Rätsel ir Lexicon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum. – Acta Linguistica Lithuanica 67, 23–51.
B – [Brodovskis Jokūbas] LEXICON GERMANICO=LITHVANICVM ET LĪ-THVANĪCO=GERMANĪCVM Darinnen ſo wohl die Vocabula Biblica Veteris et Novi Teſtamenti, als auch Vocabula Domeſtica item ūber zwey Tauſend Proverbia und ūber ein Hundert Aenigmata Lithvanica und viele Phraſes anzutreffen und alſo wo nicht gantz völllig doch ziemlich Complet iſt. Welches alles GOTT allein zu Ehren und denen Liebhabern der Lithauiſchen Sprache zum Beſten mit großer Mühe und Fleiß zuſammen getragen. von Jacobo Brodowsky Praecentor Trempenſi, [1744 előtt]; LMAVB RS: f. 137 – 15; dokumentumkiadás: Jokūbas Brodovskis, Lexicon Germanico=Lithvanicum et Lithvanico=Germanicum. A XVIII. századi kéziratos szótár. Dokumentumkiadás fakszimilével, átírással és szómutatóval 1–3, sajtó alá rendezte Vincentas Drotvinas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009.
[Brodovskis Jokūbas] Littauiſche Sprichwörter und Räſel, [1716 után], LMAVB RS: f. 137 – 1; internetes kiadás: átírás, litván szóalakok konkordanciái, mutató: Jokūbas Brodovskis, Litauische Sprichwörter und Rätsel, 1716 után, sajtó alá rendezte Ona Aleknavičienė, Vytautas Zinkevičius, 2011, www.lki.lt/seniejirastai.
Burger Harald 42010: Phraseologie. Eine Einführung am Beispiel des Deutschen. Berlin: Erich Schmidt Verlag.
C – Clavis Germanico-Lithvana [1680 után]; LMAVB RS: f. 137 13 – 14; fakszimilekiadás: Clavis Germanico-Lithvana. XVII. századi német–litván nyelvű kéziratos
Straipsniai / Articles
35
ONA ALEKNAVIČIENĖ
szótár 1–2, szerkesztette Vincentas Drotvinas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995–1997; 3–4, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997.
Citavičiūtė Liucija, par., 2008: Jono Šulco Ezopo pasakėčios. Dokumentinis leidimas ir straipsniai. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas.
Dilytė Dalia 2008: Jono Šulco Ezopo pasakėčių vertimo klausimai. – Citavičiūtė 2008, 167–184.
Drotvinas Vincentas, par., 2008: Michaelio Mörlino traktatas Principium primarium in lingva Litvanica. Dokumentinis leidimas ir studija. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas.
EP – [Jonas Šulcas] Die Fabuln ÆSOPI, Zum Versuch Nach dem PRINCIPIO Lithvanicæ Lingvæ, Littauisch vertiret von Johann Schultzen / S. Minist. Cand. Königsberg / gedruckt in der / von S. K. M. privilegirten / Georgischen Buchdruckerey / 1706; dokumentumkiadás: Citavičiūtė 2008; internetes kiadás: átirat, a litván szóalakok konkordanciái, index: Jonas Šulcas, Ezopo pasakėčios, 1706, szerkesztette Liucija Citavičiūtė, Ona Aleknavičienė, Vytautas Zinkevičius, 2007, www.lki.lt/seniejirastai.
H – [Frydrichas Vilhelmas Hakas] VOCABVLARIVM LITTHVANICO-GERMANICVM, ET GERMANICO-LITHVANICVM [...] Nebst Einem Anhang einer kurtzgefaßten Litthauischen Grammatic. Ausgefertiget von Friederich Wilhelm Haack [...] HALLE, Druckts Stephanus Orban, Univers. Buchar. [1730]; kritikai kiadás: Vilma Zubaitienė (szerk.), Frydrichas Vilhelmas Hakas, Vocabularium Litthvanico-Germanicum, et Germanico-Litthvanicum... Nebst einem Anhang einer kurtzgefassten Litthauischen Grammatic (1730) 1–2. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 2012.
Haugenas Einaras 1994: Kalbotyra ir kalbos planavimas. – Sociolingvistika ir kalbos kultūra, sud. Laima Grumadienė, Rūta Marcinkevičienė. Vilnius: Gimtoji kalba, 14–27.
Jakaitienė Evalda 1988: Leksinė semantika. Monografija. Vilnius: Mokslas.
Jakaitienė Evalda ²2010: Lexikológia. Tanulmányi könyv. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Karaliūnas Simas 2008: Kalbos vartojimas ir socialinis kontekstas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
K1G – [Danielius Kleinas] GRAMMATICA Litvanica Mandato & Autoritate SERENISSIMI ELECTORIS BRANDENBURGICI adornata, & præviâ Censurâ primùm in lucem edita à M. DANIELE Klein / Pastore Tils. Litv. Præmiffa eſt ad Lectorem Præfatio non minùs utilis, quàm neceſſaria. Cic. de Clar. Orat. Nihil ſimùl eſt & inventum & perfectum. REGIOMONTI, Typis & ſumptibus JOHANNIS REUSNERI, Anno χρισογονίας cIƆ IƆc. LIII;fakszimile, litván fordítás: Az első litván nyelvtan. 1653, felelős szerkesztő Jonas Kruopas. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės
36
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas értekezésében: Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706)
literatūros leidykla, 1957, 65–272; Kazimiero Eigmino vertimas: 395–528; internetinis leidinys: perrašas, lietuviškų žodžių formų konkordancijos: Danielius Kleinas, Grammatica Litvanica, 1653, parengė Mindaugas Šinkūnas, Vytautas Zinkevičius, 2011, www.lki.lt/seniejirastai.
K1C – [Danielius Kleinas] M. DANIELIS KLEINII COMPENDIUM LITVANICO-GERMANICUM, Oder Kurtze und gantz deutliche Anführung zur Littauſchen Sprache / wie man recht Littauſch lesen / ſchreiben und reden sol. Cum Privilegio S.R.M. Pol. & Seren. Elect. Brandenb. Königsberg / Gedruckt und verleget durch Iohann Reuſnern / M. DC.LIV;fakszimile, litván fordítás: Az első litván nyelvtan. 1653, felelős szerkesztő [Jonas] Kruopas. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1957, 275–394; Emilijus Kraštinaitis fordítása: 529–610; internetes kiadás: átirat, a litván szóalakok konkordanciái: Danielius Kleinas, Compendium Lituanico-Germanicum, 1654, szerkesztette Mindaugas Šinkūnas, Vytautas Zinkevičius, 2011, www.lki.lt/seniejirastai.
Kuzavinis Kazimieras 1996: Lotynų–lietuvių kalbų žodynas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.
Lebedys Jurgis 1956: Pirmieji smulkiosios lietuvių tautosakos rinkiniai. – Smulkioji lietuvių tautosaka XVII–XVIII a. Priežodžiai, patarlės, mįslės, parengė Jurgis Lebedys. Vilnius: Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 5–40.
Lex – Lexicon Lithuanicum [a 17. század közepe]; LMAVB RS: f. 137 – 10; dokumentumkiadás: Lexicon Lithuanicum. 17. századi kéziratos német–litván szótár, szerkesztette Vincentas Drotvinas. Vilnius: Mokslas, 1987.
LKŽe – A litván nyelv szótára 1–20, 1941–2002. Elektronikus változat, szerkesztőbizottság: Gertrūda Naktinienė (főszerkesztő), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005, www.lkz.lt.
Lutzeier Peter Rolf 2002: Der Status der Lexikologie als linguistische Disziplin. – Lexikologie. Ein internationales Handbuch zur Natur und Struktur von Wörtern und Wortschätzen 1, hrsg. von D. Alan Cruse. Berlin, New York: Walter de Gruyter, 2002, 1–14.
Marcinkevičienė Rūta 2001: Tradicinė frazeologija ir kiti sustabarėję kalbos vienetai. – Lituanistica 4(48), 81–98.
MP – [Michaelis Mörlin] Zur wollmeinenden Vereinigung Und Einmüthigen Bedenken über das Principium primarium In Lingva Lithvanica, In den Worten: LOQVEN-DUM CUM VULGO, enthalten [...] M. Mörlin. P. Gumb. Königsberg / gedruckt In der / von Sr. Königl. Majest. privilegirten / Georgischen Buchdruckerey. Anno 1706;dokumentumkiadás: Drotvinas 2008; internetes kiadás: átirat, a litván szóalakok indexe:
Straipsniai / Articles
37
ONA ALEKNAVIČIENĖ
Michaelis Mörlinas, Principium primarium in lingua Lithuanica, 1706, parengė Vincentas Drotvinas, 2008, www.lki.lt/seniejirastai.
PB – [Perkūnas Jokūbas] Wolgegründetes Bedenken / Über die / Ins Litthauſche / Überſetzte zehen Fabeln Æſopi, Und derſelben paſſionirte Zuſchrifft / Auf Begehren eines Liebhabers der Litthauſchen Sprachen / Aufgeſetzt von Iacob Perkhun / Pfarrern zu Walterkehmen. Leipzig und Franckfurt / Anno 1706; kritikai kiadás: Aleknavičienė, Schiller 2008; online kiadás: átirat, litván szóalakok konkordanciái, mutató: Jokūbas Perkūnas, Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift, 1706, készítette Ona Aleknavičienė, Christiane Schiller, Vytautas Zinkevičius, 2008, www.lki.lt/seniejirastai.
Quandt 4 – [Kvantas Jonas Jokūbas] Preuss[iſche] Presbyterologie 4 [1772 előtt]; GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, Hs. 2.
R, Rlv, Rvl – [Ruigys Pilypas] Littauiſch=Deutſches und Deutſch=Littauiſches Lexicon, Worinnen ein hinlänglicher Vorrath an Wörtern und Redensarten, welche ſowol in der H. Schrift, als in allerley Handlungen und Verkehr der menſchlichen Geſellſchaften vorkommen, befindlich iſt: [...] von Philipp Ruhig, Pfarrern und Seniore zu Walterkehmen, Inſterburgiſchen Hauptamtes. Königsberg, druckts und verlegts I. H. Hartung, 1747; átirat, litván szóalakok konkordanciái, készítette Vilma Zubaitienė, Vytautas Zinkevičius, 2011, a Litván Nyelvi Intézet Régi Írások Adatbázisa, leltári szám: T-44, K-1-44; Rlv – a litván–német, Rvl – a német–litván nyelvű rész.
RgB – [Ruigys Pilypas] Betrachtung der Littauiſchen Sprache, in ihrem Urſprunge, Weſen und Eigenſchaften [...] von Philipp Ruhig, Pfarrern und Seniore zu Walterkehmen, im Hauptamt Inſterburg. Königsberg, druckts und verlegts Johann Heinrich Hartung, 1745; fakszimile, litván fordítás: Ruigys 1986, 20–164.
RgM – [Ruigys Pilypas] MELETEMA, è re ipſa, Autoribus variis, atq[ue] experientia, ſiſtens LINGVAM Lithuanicam [...] à Philippo Ruhigio, Inſterb. Pruſſo, Eccleſiæ Walterkemenſis in Diſtrictu Inſterburgenſi Paſtore Germanico-Lituanico [...] [1735]; fakszimile, litván fordítás: Ruigys 1986, 167–396.
Römer Christine, Matzke Brigitte² 2005: Lexikologie des Deutschen. Eine Einführung. Tübingen: Gunter Narr Verlag.
Ruigys Pilypas 1986: Lietuvių kalbos kilmės, būdo ir savybių tyrinėjimas, parengė Vytautas Jurgutis, Valerija Vilnon y tė. Vilnius: Vaga.
SŠG – [Sapūnas Kristupas, Šulcas Teofilis] COMPENDIUM GRAMĀTI-CAE LITHVANICAE Theophili Schultzens Past: Cattenov, REGIOMONTI: Typis Friderici Reußneri, [...] Āō: 1673; fakszimile, litván fordítás, litván szómutató: Sapūno ir Šulco gramatika, készítette Kazimieras Eigminas, Bonifacas Stundžia. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997; online kiadás: átirat,
38
Acta Linguistica Lithuanica LXXII
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas traktátusában: Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706)
litván szóalakok konkordanciái: Kristupas Sapūnas, Teofilis Šulcas, Compendium grammaticae Lithuanicae, 1673, készítette Mindaugas Šinkūnas, Vytautas Zinkevičius, 2010, www.lki.lt/seniejirastai.
Urbutis Vincas 22008: A lexika genetikai differenciálódása. – Lietuvių kalbos enciklopedija, második, javított és bővített kiadás, szerkesztette Kazys Morkūnas, szerkesztette Vytautas Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 308–310.
A lexikológia alapjai Jokūbas Perkūnas traktátusában: Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706)
Ö S S Z E F O G L A L Ó
A cikk Jokūbas Perkūnas traktátusát, a Wohlgegründetes Bedenken über die ins Litauische übersetzten zehn Fabeln Aesopi und derselben passionierte Zuschrift (1706; a továbbiakban: PB) a lexikológiai nyelvészeti gondolkodás forrásaként elemzi.
Perkūnas az Aiszóposz meséinek fordítója, a Die Fabuln Aesopi (1706; a továbbiakban: EP) fordítójának azt tekintette, aki gyakorlati alkalmazásban érvényesítette Michaeli Mörlin traktátusában, a Principium primarium in lingua Lithuanica (1706; a továbbiakban: MP) című műben megfogalmazott elveket. Perkūnas a lexikára összpontosított, a lexikai normák mérlegelésére azonban jóval kevesebb figyelmet fordított, mint Mörlin. Perkūnas nyelvészeti tevékenysége gyakorlati (empirikus) szinten zajlott, vagyis nyelvi adatok gyűjtésén, értékelésén és bemutatásán alapult, szemben az elméleti általánosításokkal és a merev döntéshozatallal.
Perkūnas a mesék fordítójának Mörlint, nem pedig Jonas Šulcast tekintette, ezért a traktátusban vele tárgyalta a nyelvhasználat és a nyelvi standardizáció alapelveit. Perkūnas kijelentései és az Aiszóposz-mesékben javított szavak megmutatják, hogyan értelmezte azokat a kérdéseket, amelyeket ma a lexikológia vizsgál. Perkūnas felvetette a litván szavak poliszémiájának gondolatát, és azt a litván nyelvi rendszer következetes jelenségének tartotta. Hangsúlyozta, hogy a kifejezés és a tartalom viszonya nem fogható fel leegyszerűsítve: egy kifejezéselemnek nem szükségszerűen felel meg egyetlen lexikai jelentés.
Azokat a szókapcsolatokat, amelyeket a közös lexikai és grammatikai valencia figyelmen kívül hagyásával, valamint az ezópusi fabulák szemantikai megfelelés elveinek megsértésével alkottak, korrigálva a lexikai-szemantikai rendszer, azaz a szintagmatikus viszonyok tudatosulásáról tanúskodik. A paradigmatikus viszonyok felismerését a szavak összekapcsolása szemlélteti a következőkben
Straipsniai / Articles
39
ONA ALEKNAVIČIENĖ
a szinonimasorokban (szinonim paradigmatikus viszonyokat létrehozva). Perkūnas kibővítette a litván nyelv szinonímiájának eszköztárát (a szinonima kifejezést használta), és szemléltette bizonyos fogalmi kifejezések változatosságát. Noha hajlott a kifejezési lehetőségek beszűkítésére, saját példái mégis arról tanúskodnak, hogy a valós tárgyakat jellemzőik sokféleségét tekintetbe véve különböző módokon is meg lehet nevezni.
Perkūnas a mesék nyelvének értékelésekor a lexika területén az azonosság (megfelelőség) elvének megsértéseit is felismerte: a fordító helytelenül használta a nyelv eszközeit, nem talált megfelelő kifejezést a távoli és ismeretlen kultúra fogalmainak közvetítésére, továbbá nem tartotta be a helyesírási és hangsúlyozási szabályokat. Perkūnas szerint a szavak hangalakjának azonossága vagy hasonlósága, amely kommunikációs akadályokat okoz, ugyanolyan súlyú problémának számított, mint az érthetetlen szavak használata. A legjobb megfelelőt kereste, és mind mennyiségi kritériumot alkalmazott, vagyis a legelterjedtebb szóhasználatot választotta, mind pedig minőségit, azaz a fogalom kifejezésének legjobb formáját kereste.
A jövevényszavakat illetően Perkūnas kevésbé volt kategorikus, mint Mörlin. A kölcsönszavak használatával kapcsolatban mérsékeltebb álláspontot képviselt: úgy vélte, hogy azokat a nem litván szavakat, amelyeket a beszélt nyelv elfogadott és általánosan használ, az írott nyelvben is meg kell őrizni. A fordítót a jövevényszavak túlzott használata miatt érő bírálatok Mörlin elméleti követelményei és a nyelv mesefordításbeli megvalósulása közötti eltérésen alapulnak.
Perkūnas Mörlinhez hasonlóan megkülönböztette azokat az állandósult szókapcsolatokat, amelyek az emberek valóság tárgyairól alkotott sajátos felfogásáról hordoznak információt; az általuk használt idiotismus terminusnak kettős jelentése lehet: „jellegzetes kifejezés” vagy „konvencionális szóhasználat”. Mörlinnel ellentétben Perkūnas nem követelte meg a kölcsönzött frazeologizmusok és az őshonos szavak szigorú elkülönítését.
Perkūnas terminológiája és megállapításai a lexikológia alapjait vetítik előre, és arra a következtetésre vezetnek, hogy a filológiai vita a nyelvtudomány e területén már meglehetősen korai szakaszban előmozdította a nyelvészeti gondolkodás fejlődését.
Beérkezett 2014. április 3-án.
ONA ALEKNAVIČIENĖ
Litván Nyelvi Intézet
Petras Vileišis utca 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia
[email protected]
40
Acta Linguistica Lithuanica LXXII