Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai

ANŽELIKA SMETONIENĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási terület: szóalkotás. SZLÁV IGÉK ÉS SZLÁV TÖVŰ HIBRIDEK Szláv jövevényigék és szláv tövű hibridek ABSZTRAKT A szláv nyelvekből származó igék meghatározott szabályok szerint épülnek be a litván nyelvbe, a 16–17. századi LDK szövegekben azonban találhatók olyan szláv eredetű igék, amelyek rendhagyó képzőkkel rendelkeznek (a kölcsönszavakra nem jellemző képzőkkel, illetve a szláv forrásnyelvek igeképzőivel nem egyezőkkel). A szövegek ezek szabályos képzőjű, azonos tövű kölcsönszavait is tanúsítják. A rendhagyó képzőjű szláv eredetű igék egy része nem áll szóalkotási kapcsolatban az azonos tövű kölcsönzött alapszóval, mások viszont igen (pl.: farbuoti, -uoja, -avo ‘festeni’ ChNT 404: farba ‘festék, szín’ SD1 31 < le. farba ‘szín, festék’; rutén фарба ‘festék’; vö. farbavoti, -avoja, -avojo ‘festeni’ DP 383, ChNT 25 < le. farbować ‘festeni, színt adni, festékkel bevonni’; rutén фарбовати ‘festeni’). A cikk mindkét csoport szláv tövű igéit tárgyalja, és kiemeli szóalkotási problémáikat. KULCSSZAVAK: ige, szlavizmus, hibrid, kölcsönszó, képző. ANNOTÁCIÓ A szláv jövevényigék rendszerint bizonyos szabályok szerint illeszkednek be a litván nyelvbe. A Litván Nagyfejedelemség 16th–17th. századi szövegeinek egyes szláv tövű jövevényszavai azonban olyan képzőket tartalmaznak, amelyeknek nincs megfelelőjük a szláv nyelvekben, vagy a szláv képzők nem a szokásos minta szerint illeszkedtek be. Ugyanezekben a szövegekben szabályos képzőkkel képzett, közös tövű szavak is előfordulnak. A szláv tövű igék egy részének nincs alapul szolgáló jövevényszava a litván nyelvben; a szabálytalan szláv tövű igék egy másik része viszont a litván nyelvi szóképzéssel magyarázható (például farbuoti, -uoja, -avo ’fest’ ChNT 404: farba ’festék, szín’ SD1 31 < lengyel farba ’szín, festék’; rutén фарба ’festék’; vö. farbavoti, -avoja, -avojo ’fest’ DP 383, ChNT 25 < lengyel farbować ’fest, színez, bevon festékkel’ 68 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai ’; rutén фарбовати ’fest’). A tanulmány bemutatja e szláv tövű igék mindkét csoportját és keletkezésük problémáját. KULCSSZAVAK: ige, szlavizmus, hibrid, jövevényszó, képző. BEVEZETÉS A litván nyelv jövevényszavaival, különösen pedig a szlavizmusokkal már régóta foglalkoznak. E kutatások kiindulópontjának Alexander Brückner A szláv jövevényszavak a litván nyelvben (1877) című munkája, valamint Pranas Skardžius későbbi, nagy terjedelmű A szláv jövevényszavak az ólitvánban (19311) című műve tekinthető. A litván nyelv szlavizmusairól Kazimieras Būga is sokat és részletesen írt (Būga I–III). Munkái számos olyan érvet tartalmaznak, amelyek korábban hiányoztak annak megindoklásához, hogy egy-egy jövevényszót miért sorolnak egyik vagy másik eredethez; ezek az érvek rendszerint fonetikai jellegűek. A litván nyelv jövevényszavait Zigmas Zinkevičius (Zinkevičius 1968, 1974, 1988, 1997, 2002), Jonas Palionis (Palionis 1967), Jurgis Lebedys (Lebedys 1977), Vincas Urbutis (Urbutis 1992, 1993) és más kutatók (Otrębski 1965; Kardelis 2003; Siaurukienė 1987; Dini 1987, 1989, 1993; Adomavičiūtė 1978, 1982, 1984; Widłak 2012; Kregždys 2012, 2013, 2014) munkái is tárgyalják. Az említett kutatások többségében a kölcsönzött névszók dominálnak. A kevés újabb, kölcsönzött igéket vizsgáló munka közé Jurgis Pakerys (Pakerys 2013) és Kirill Kozhanov (Kozhanov 2014) tanulmányai sorolhatók. Az említett szakirodalom alapján megállapítható, hogy a kölcsönzött igéket jóval kevésbé kutatták, noha az ilyen szlavizmusok problémája nyilvánvaló: nem világos a kölcsönszavak és a kölcsönzött névszavakból a litván nyelvben képzett származékok közötti határ. Kölcsönszavaknak rendszerint azokat a szavakat nevezik, amelyek különféle (gazdasági, kulturális, politikai stb.) kapcsolatok révén kerültek át más nyelvekből (Jakaitienė 2009: 227), illetve a más nyelvekből (vagy nyelvjárásokból) származó nyelvi elemeket (LKE 2008: 501). Eredetük szerint a kölcsönszavak a szomszédos nyelvekből átvettekre, valamint a távolabbi nyelvekből közvetítő nyelveken keresztül átvettekre, azaz nemzetközi szavakra oszthatók. E két szócsoport alapvető különbsége a forrás: a nemzetközi szavak esetében az elsődleges forrás fontos, vagyis az a nyelv, amelyből a szó elterjedése a különböző nyelvekben kiindult. A kölcsönszavak és az őshonos szavak megkülönböztetése általában nem nehéz. Nehézségek akkor merülhetnek fel, ha nagyon régi kölcsönszavakat vizsgálunk. Igor Koškin, a lett nyelv szlavizmusait kutatva, a kölcsönszavak több problémájára is felhívta a figyelmet: kronológiájukra, valamint annak nehézségére, hogy megállapítsuk, az ige saját szó-e vagy kölcsönszó (Кошкин 1Lásd Skardžius 1998. Straipsniai / Articles 69 ANŽELIKA SMETONIENĖ 2014: 2). A litván nyelvészetben ezt a problémát nem hangsúlyozzák, de a Litván Nagyfejedelemség 16–17. századi szövegeiben találhatók olyan igék, amelyeket egyes kutatók kölcsönszóknak tekintettek, mások viszont nem. Példaként említhető a godóti, -ója (-o), -ójo, gõdoti, -oja, -ojo KN SE 249, SD1 231, SD3 373 ‘gondolkodni, vélni, hogy valamit felidézzen’; 2. ‘gondolkodni, megfontolni’; 3. ‘együttérezni, sajnálni, megszánni’; 4. ‘gondoskodni’; 5. ‘tisztelni’; 6. ‘szállítani, húzni’. Wojciech Smoczyński azt írta, hogy korábban úgy vélték, a godóti, -ója (-o), -ójo, gõdoti, -oja, -ojo ige kölcsönszó (Smoczyński 2008: 75). Az LKŽe egyáltalán nem jelzi, hogy ez az ige kölcsönszó-e; csak a belarusz nyelv egyik igéjével hasonlítja össze. A lett gādāt igét viszont nem tekintik kölcsönszónak: azt állítják, hogy a litván godóti, -ója (-o), -ójo, gõdoti, -oja, -ojo és a megfelelő szláv igékkel azonos eredetű szó (Karulis 1992: 275). A HIBRIDEK FOGALMA Az őshonos szavak és a kölcsönszók közötti szavak hibridek. Evalda Jakaitienė „a kölcsönszók köztes változatának” nevezi őket (Jakaitienė 2009: 211). Pontosabb azonban elkülöníteni őket a kölcsönszóktól, mivel a hibridek saját és kölcsönzött morfémákat egyaránt tartalmaznak. A kölcsönzött igék problematikája éppen itt merül fel: ha a litván nyelv más nyelvekből magát az igét és az azonos tövű névszókat is átveszi, fennáll annak a lehetősége, hogy a szóalkotási kapcsolat a litván nyelvben jött létre, és a szó hibrid, vagyis a litván nyelv kölcsönszóból, őshonos képzőkkel alkotott származéka (pl.: rubežioti, -ioja, -iojo SD3 75 ‘határvonalat húzni’: rubėžius 1. ‘terület határa, határ’; 2. ‘pl. bizonyos körülhatárolt terület, vidék’; 3. ‘a földsáv, a mező határa, mezsgye’). Ez különösen szembetűnő, amikor a befogadó nyelvben2 az igéhez olyan képző járul, amely formailag nem felel meg a szláv nyelvek igeképzőjének. A szláv jövevényszóként átvett ige litván nyelvi beillesztésekor rendszerint a képzők megfeleltetését követik, vagyis a lengyel és keleti szláv -ować, -овати (-овать, -авать, -евать) képzős igék litván megfelelőinek képzője -avoti, -avoja, -avojo (lit. arendavoti, -avoja, -avojo DP 294 < lengyelül arendować vagy ruténül арендовати); a litván -yti, -ija, -ijo képzős igék a szláv -ić (-ус́), -umu (-ьму) képzős igéknek felelnek meg (lit. bõvyti, -ija, -ijo MP 36, KN SE 237, ChNT 327 < lengyelül bawić vagy ruténül бавити); a -(i)oti, -(i)oja, -(i)o jo képzőjű igék a szláv -ać, -amu (-аць, -ать, -ять) képzős igéknek (lit. bujóti, -ója, -ójo KN G 168, ChNT 368 < lengyelül bujać vagy ruténül буяти; ószláv. ² A donornyelv és a befogadó nyelv terminusokat J. Wohlgemuth könyve alapján használjuk (Wohlgemuth 2009: 51). Az első terminus a kölcsönző nyelvet jelöli, a második pedig azt a nyelvet, amely átveszi a kölcsönszót. 70 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai oroszul būnamu). A 16–17. századi LDK-szövegekben azonban olyan szláv gyökerű kölcsönszók is adatolhatók, amelyek képzői –(i)uoti, –(i)uoja, –(i)avo, illetve –(i)auti, –(i)auja, –(i)avo, amelyeknek nincs párhuzamuk a szláv nyelvekben, és nem illeszkednek a szlavizmusok beillesztési rendszerébe. Az ilyen képzőjű, szláv gyökerű igéket nem szabad az olyan kölcsönszókkal azonosítani, amelyek tövükben és képzőikben egyaránt megfelelnek a szláv nyelvek igéinek. A két igecsoport közötti különbség világosan látható, amikor a régi írásokban a szabályos kölcsönszó (például a lit. rūgóti DP 225, KN SE 243, ChNT 25, SD1 36, az óorosz рyгamu szóból (СРЯ XXII 232)) mellett egy szabálytalan ige is fel van jegyezve (lit. rūgúoti SD3 500), amely tövében és jelentésében nem különbözik a szláv nyelvek igéitől. Ha a litván nyelvben, különösen pedig ugyanazokban az írásokban adatolható egy ilyen szabálytalan ige lehetséges alapszava, vagyis egy kölcsönzött névszó, a képzők eltérése leggyakrabban a képzőelemekkel végzett szóalkotási folyamattal magyarázható. A litván nyelvben végbemenő derivációt rendszerint jellegzetes kategóriák is kísérik. Ilyen folyamat jó példái a sėbrinti, –ina, –ino ‘sėbru, társsá tenni’ SD3 175, ennek azonos tövű szava, a sėbrauti, –áuja, –ãvo, sėbrauti, –auja, –avo 1. ‘együtt lenni, barátkozni’; 2. ‘felesben művelni’ DP 416, KN G 85, SD1 99, valamint a svodbáuti, –áuja, –ãvo ‘részt venni valakinek az esküvőjén’ SD3 71. Ez utóbbi ige a részvétel jelentésű kategória legjellegzetesebb tagja: a részvétel jelentésű származékok legtermékenyebb képzőjét, az –auti képzőt kapja, és alapszava absztrakt főnév. A Sėbrinti, –ina, –ino a kölcsönszó sėbras, –ė, sėbras, –ė, sėbras, –ė DP 293, KN SE 221, SD1 26, JE1 95 szóból az igék jellemző faktitív képzőjével, az –inti képzővel keletkezett. Az ilyen származékok alapszavai rendszerint élőlények megnevezései (DLKG3: 388). A Sėbrauti, –áuja, –ãvo, sėbrauti, –auja, –avo ezzel szemben állapotige, amely nemcsak jelentésében, hanem képzőjében is különbözik a sėbrinti, –ina, –ino igétől. A Sėbrinti, –ina, –ino, svodbáuti, –áuja, –ãvo és más hasonló igéket szóalkotási szempontból hibrideknek kell tekinteni. Az LKE igen tág hibridmeghatározást ad: „olyan szavak, amelyek saját morfémáik mellett más nyelvekből származó, nem ragozható morfémákat is tartalmaznak. A hibridek rendszerint tükörfordítás, kölcsönszók átalakítása vagy a már kölcsönzött morfémákat felhasználó szóalkotás révén jönnek létre” (LKE 2008: 207). Stasys Keinys, aki talán a legmélyrehatóbban vizsgálta a hibridek helyét a litván nyelv rendszerében, rámutatott arra, hogy a hibrid elsősorban lexikológiai terminus, „mivel részben a szavak eredet szerinti osztályozási rendszerébe tartozik (a kölcsönszók és az őshonos szavak közötti köztes láncszem)” (Keinys 1984: 117), ugyanakkor elválaszthatatlan a szóalkotástól, hiszen a hibridek éppen annak révén jönnek létre – a hibrid alapvető feltétele az egyértelmű alapszó (Keinys 1984: 114). Így az olyan igék, mint a sėbrinti, –ina, –ino, svodbáuti, –áuja, –ãvo és más hasonló esetek megfelelnek ennek a hibridmeghatározásnak: szláv gyökük, őshonos képzőjük és alapszavuk van. Emellett jelentésük az összehasonlított szláv igékéhez képest az alapszavak és a képzők jelentésének megfelelően módosult. Straipsniai / Articles 71 ANŽELIKA SMETONIENĖ Mindazonáltal nem világos, hová sorolhatók azok a szláv tövű igék, amelyeknek nincs alapszavuk a litván nyelvben, az integráció során azonban szabálytalan képzőket kaptak (például az említett rūgūoti). Joachim Grzega, bemutatva Betz klasszikus kölcsönszó-integrációs sémáját, az integráció módja alapján három csoportba osztja a kölcsönszavakat: importációra (importation), részleges helyettesítésre (partial substitution) és helyettesítésre (substitution). Az első csoport, az importáció, további két részre oszlik: amikor a kölcsönszó nem igazodik a befogadó nyelv morfológiai rendszeréhez (például metro), illetve amikor igazodik hozzá. Az utóbbi esetben valódi kölcsönszavakról van szó, az előbbiben pedig egyes nemzetközi szavakról. A helyettesítés ezzel szemben tükörfordításokat jelent, amikor a szavakat vagy egész frazeologizmusokat morfémánként fordítják le (Grzega 2003: 25). A Rūgūoti típusú szavak Betz osztályozása alapján látszólag a részleges helyettesítéshez, az úgynevezett kölcsönzött keverékekhez tartoznának (loan blend). Ez utóbbiakat azonban másként értelmezik: saját és lefordított szavak összekapcsolásai (például a német Showgeschäft az angol show business alapján), vagy összetett szavak. Grzega maga hibrid összetételeknek nevezi őket (hybrid composites) (Grzega 2003: 28). A litván nyelvészetben az ilyen részleges morfémaszintű fordításokat, amikor a morfémák egy részét litvánra cserélik (például antiyriausybinis), szintén hibrideknek tekintik (LKE 2008: 207). Fontos hangsúlyozni, hogy a féltükörfordítások hibrideknek tekinthetők, de fordítva ez nem igaz (Keinys 1984: 115). A rūgūoti típusú igéket azonban aligha lehet féltükörfordításnak minősíteni, mivel a képzők fordítása mint tény erősen kétséges. Ráadásul teljesen kaotikus lenne. Például a štōrauti, -auja, -avo DP 189 ige az -auti képzőt kapta, noha a forrásául szolgáló ukrán nyelvjárási ige, a старува́ти (ECYM V 398), az -авоти képzőt indokolná; a treliūoti, -iūoja, -iāvo pedig már az -iuoti képzőt tartalmazza, noha lehetséges forrásai (ukrán nyelvjárási трелюва́ти (ECYM V 628), lengyel nyelvjárási trelować (SJP VII 107)) ismét az -авоти képzőre utalnának. A litván nyelvbe integrált kölcsönzött névszó nem tekinthető hibridnek, mivel a végződésnek csupán grammatikai funkciója van (Keinys 1984: 115). Az említett rūgūoti -uo- igében a -ti grammatikai funkciót tölt be, de itt nincs alapszó. Urbutis szerint ez nem pusztán a gyökön alapuló deriváció. Bár nem hoz igei példákat, abból lehet kiindulni, hogy ezt a morfológiai adaptáció megnyilvánulásaként javasolja értelmezni, amely nem hoz létre új szavakat. Ennek eredményeként csak ugyanazon szó változatai jöhetnek létre: egy korábban kölcsönvett vagy egyébként is létező szót átalakítanak, az affixum pedig pusztán morfológiai elem; emellett mindkét változat használatban lehet (Urbutis 1978: 115). Mint már említettük, a rūgūoti típusú slavizmusokat nem szabad a szabályos kölcsönszavakkal azonosan értékelni, és nem is féltükörfordítások. Urbutis gondolatmenetére támaszkodva az ilyen esetek a kölcsönszó átalakított változataiként értékelhetők (ha mellette adatolt szabályos kölcsönszó is van), vagy külön integráció során létrejött átalakított formákként (ha nincs mellette adatolt, szabályos képzős kölcsönszó). Az LKE hibridokra vonatkozó tág meghatározása, valamint az alapján, hogy a kölcsönszavak átalakított változatait is közéjük sorolja, ezek 72 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai hibrideknek nevezhetők. Az egyértelműség kedvéért a szláv nyelvekben pontos megfelelővel nem rendelkező igéket a morfológiai átlátszatlanság / morfológiai átláthatóság ellentétpárja alapján két hibridtípusra osztjuk: adaptációs és derivációs hibridekre. E szócsoportok elnevezése vitatható, elkülönítésük alapja azonban világos: ha egy kölcsönzött tövű ige képzője a befogadó nyelvben nem felel meg a forrásnyelv képzőinek, és a befogadó nyelvben nincs adatolt, vele azonos tövű igei szó – potenciális képzési alap –, akkor az ilyen igét adaptációs hibridnek tekintjük. Ha a befogadó nyelvben adatolt egy vele azonos tövű igei szó, és közöttük képzési kapcsolat állapítható meg, akkor az ilyen ige derivációs hibrid. A HIBRIDEK ÉS A KÖLCSÖNSZAVAK VISZONYA A XVI–XVII. századi Litván Nagyfejedelemség középső és keleti régi írott nyelvi változataiból származó szövegekből3 kiválogatták azokat a szláv tövű igéket, amelyek olyan képzőket kaptak, amelyek alakilag nem felelnek meg a szláv nyelvek igei képzőinek, valamint a velük azonos tövű szavakat – a szabályos kölcsönszavakat –, annak megállapítására, hogy megfigyelhető-e jelentéskülönbség az adaptációs hibridek és a szabályos kölcsönszavak között. Az összegyűjtött igék mindegyike néhány csoportba sorolható: • A szláv eredetű ige a forráshoz képest szabálytalan képzőt kapott, és nem áll képzési kapcsolatban a litván nyelvben használt kölcsönszavakkal; a XVI–XVII. századi Litván Nagyfejedelemség írásos emlékeiben nincs adatolt, vele azonos tövű szabályos kölcsönszó. Összesen 7 ilyen igét találtak4. 3 Medžiaga rinkta iš indeksų (Mikalojaus Daukšos Postilla Catholicka (Kudzinowski 1977); Mikalojaus Daukšos Kathechismas arba mokslas kiekwienam krikszczioniui priwalus (Jakšienė, Palionis 1995); Konstantino Sirvydo Dictionarium trium linguarum (Pakalka 1979, 1997); Konstantino Sirvydo Punktay sakimu (Specht 1929); Samuelio Boguslavo Chilinskio Naujojo Testamento (Kudzinowski 1964); „Knygos Nobažnystės“ leksika (I dalis) (Jakulis 1995)) ir paskelbtų konkordancijų (1605 m. anoniminio katekizmo; Roberto Bellarmino katekizmo; Saliamono Mozerkos Slavočinskio Giesmes tikieimoy katholickam pridarancias; Jono Jaknavičiaus Ewangelie Polskie y Litewskie; Pradžios pamokslo; Jurgio Kasakauskio Rožančius švenčiausios Marijos). 4 Išpėlioti, -ioja, -iojo 1. ‘keresztre feszítve kinyújtani; keresztre feszíteni’; 2. ‘verni’ DP 145, MP 153, SD³ 137, SPII 24 < vö. fehérorosz nyj. пяліць (ЭСБМ X 296); ukrán nyj. п'ялити (ЭСБМ X 296); orosz nyj. пялить (СРНГ XXXIII 213). Štorauti, -auja, -avo 1. ‘beszélni, fecsegni, csevegni, régieskedni’; 2. ‘tréfálkozni, viccelődni’ DP 189 < ukrán nyj. старувати (ЕСУМ V 398); orosz nyj. старовать (СРНГ XLI 79). Tùlkavyti, -ija, -ijo ‘tolmácsként működni’ DP 385 < ruszin толковати (ГСБМ XXXIII 384); óorosz толковати (СДрЯ XXIX 404). Huliuoti, -iuoja, -iavo ‘dőzsölni, mulatozni, szórakozni’ ChNT 128 < lengyel nyj. hulać (SGPK II 196; SJP II 31). Straipsniai / Articles 73 ANŽELIKA SMETONIENĖ • A szláv eredetű ige a forráshoz képest szabálytalan képzőt kapott, és nem áll képzési kapcsolatban a litván nyelvben használt kölcsönszavakkal, de mellette vannak szabályos képzőjű, azonos tövű kölcsönszavak. Mindössze 4 ilyen ige van; ezekkel később foglalkozunk. • A litván nyelv szláv eredetű igéje a lehetséges forráshoz képest szabálytalan képzőt kapott, de kapcsolatba hozható egy megfelelő kölcsönszóval. Más szóval e csoport igéi derivátumok, azaz hibridek; 11-et találtak belőlük5. A XVI–XVII. századi Litván Nagyfejedelemség szövegeiben nem találtak olyan változatot, amelynek képzője a megfelelő szláv ige képzőjével szabályos egyezést mutatna. • A litván nyelv szláv eredetű igéje a lehetséges forráshoz képest szabálytalan képzőt kapott, és képzési kapcsolatban áll egy azonos tövű litván szóval Kastyrauti, -auja, -avo ‘kockajátékkal játszani’ DP 30 < lengyel kostyrować (SPol XI 11). Paliecavōti, -avója, -avójo 1. ‘rábízni, rábízva átadni, kijelölni, feláldozni’; 2. ‘megígérni’ DP 177, KN G 283, ChNT 225, JE5 213, PP 34, KR 17 < ruszin полеяти, полицяти, полыцити (ГСБМ XXVI 136; МДСУМ II 163); lengyel polecić (SS VI 343). Treliūoti, -iúoja, -iãvo ‘húzni, vonszolni’ DP 628 < ukrán nyj. трељовати, триљовати (ЕСУМ V 628); lengyel nyj. trelować (SJP VII 107). 5 Kalėdōti, -ōja, -ōjo 1. ‘karácsonyi ajándékokat gyűjteni’; 2. ‘koldulni’; 3. ‘karácsony táján adományokat gyűjteni látogatással (papról és az egyház szolgáiról)’ SD³ 112: kalėdà DP 57, KN G 129, SD¹ 59 < ruszin коледа, коляда (ГСБМ XV 191). Pāšnykauti, -auja, -avo; pasnykāuti, -ãuja, -ãvo ‘tartózkodni bizonyos ételektől (rendszerint hústól, tejtől) a vallás által előírt napokon’ PK 88, DP 20, MP 108, ChNT 12, SD¹ 282, SPII 5: pāšnykas DK 89, DP 109, SD¹ 280, SPII 5 < ruszin посникъ (ГСБМ XXVII 140). Sėbrauti, -áuja, -ãvo; sėbrauti, -auja, -avo 1. ‘kapcsolatot tartani, barátkozni’; 2. ‘részes művelést folytatni’ DP 416, KN G 85, SD¹ 99: sėbras, -ė, sėbras, -ė, sėbras, -ė DP 293, KN SE 221, SD¹ 26, JE¹ 95 < ruszin сябрь (МДСУМ II 383). Sėbrinti, -ina, -ino ‘társsá, osztályossá tenni’ SD³ 175: sėbras, -ė, sėbras, -ė, sėbras, -ė DP 293, KN SE 221, SD¹ 26, JE¹ 95 < rutén сябрь (МДСУМ II 383). Svodbāuti, -áuja, -ãvo ‘részt venni valakinek az esküvőjén’ SD¹ 71: svodbà DP 51, MP 67, KN G 223, SD¹ 71, SPI 214, JE¹ 22, BK 23 < fehérorosz свадьба, свадьба (ГСБМ XXXI 71). Heretikuoti, -uoja, -avo ‘eretikussá tenni, eretikusnak nevezni’ KN SE 120: heretikas, -ė, herètikas, -ė, hèretikas, -ė DP 68, SD¹ 50, KN SE 5, KR 56 < lengyel heretyk (SPol VIII 328; SP). Kytráuti, -áuja, -ãvo ‘ravaszul, álnokul, fondorlatosan beszélni, viselkedni’ SD¹ 13: kytrùs KN M 53, SD¹ 13; kỹtras KN G 57, ChNT 288 < lengyel chytry (SPol III 392); óorosz хытрыи, хитрыи (СДЯ III 1430). Nepakājūoti, -ūoja, -āvo 1. ‘nem hagyni nyugton’; 2. ‘nyugtalankodni, aggódni’ KN SE 57: nepakājūs DP 220, SD¹ 95, KN G 251 < lengyel niepokoj (SPol XVII 504); óorosz непокой (СРЯ XI 221). Razbajāuti, -āuja, -āvo ‘rablóként élni, rabolni, gyilkolni’ DP 308: razbājus (LKŽe) < rutén разбой (ГСБМ XXIX 446); розбой (ГСБМ XXX 168; CCM II 287); lengyel rozbój (SS VII 502); orosz разбой (СДЯ III 21); orosz разбой, розбой (СРЯ XXI 140). Storastáuti, -áuja, -ãvo; stórastauti, -auja, -avo ‘sztarosztaként szolgálni, sztaroszta tisztségét betölteni’ DP 25: stórasta, stōrasta, stò̀rasta, storastà DK 82, DP 6, KN SE 276, ChNT 423, SPII 166, JE¹ 6, BK 15 < rutén староста (ГСБМ XXXII 342); староста, старостъ, староста (CCM II 381); lengyel starosta (SPol VIII 418); orosz староста (СДЯ III 496; СРЯ XXVIII 11). 74 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai a nyelvekben kölcsönzött szavakból, rendszerint névszókból. A 16–17. századi LDK-szövegekben e csoport igéinek közös tövű szavai is adatoltak – olyan kölcsönszavak, amelyek képzője formailag megfelel a szláv nyelvek igeképzőinek. SZÁRMAZÉKOKKAL LÉTREJÖTT HIBRIDEK Az utóbbi csoport igéi azért érdekesek, mert feltárhatják, mennyire tér el a kölcsönzött igék és a kölcsönszavakból a litván nyelv talaján képzett igék jelentése. A 16–17. századi Litván Nagyfejedelemség szövegeiben 12 ige-párt találtak. Az első helyen a szabályos kölcsönszó, a másodikon pedig a már átvett alapszóból képzett származék szerepel: afieravóti, –avója, –avójo DK 99, DP 59, SG1 47, KN G 196, ChNT 267, KR 19, SD³ 110, SPI 41, JĒ¹ 19 / afierúoti, –úoja, –ávo KN SE 182; atpróvyti, –ija, –ijo PK 216, DP 18, KN SE 99, ChNT 63 / atprovinėti, –inėja, –inėjo DP 582, KN M 20, ChNT 95, PP 27, KR 3; bursavóti, –avója, –avójo DP 515 / bursyti, –ija, –ijo DP 515; farbavoti, –avoja, –avojo DP 383, ChNT 25 / farbuoti, –uoja, –avo ChNT 404; latravóti, –avója, –avójo SD¹ 74 / latráuti, –áuja, –ávo DP 574; míeryti, –ija, –ijo KN SE 105, SD¹ 10, JĒ¹ 87 / mierúoti, –úoja, –ávo DK 142, SG1 57, KN SE 20, ChNT 16, SD¹ 106, SPI 179, JĒ¹ 87; mūravóti, –avója, –avójo SD³ 434 / mūryti, –ija, –ijo MP 93, SD³ 207; pētnavoti, –avoja, –avojo SD¹ 10 / pētnyti, –ija, –ijo SD¹ 88; priuóbyti, –ija, –ijo DP 397, ChNT 368 / priuobinėti, –inėja, –inėjo DP 35; rubėžyti, –ija, –ijo ChNT 19, SD¹ 111, SPI 79 / rubežioti, –ioja, –iojo SD¹ 75; sūdyti, –ija, –ijo DK 37, PK 51, DP 101, MP 249, SG1 78, KN G 174, ChNT 237, SD¹ 115, SPI 4, PP 11, KR 13, JĒ¹ 51, BK 16 / sūdinti, –ina, –ino ChNT 26; tancavóti, –avója, –avójo SD³ 165 / tancúoti, –úoja, –ávo ChNT 72. A régi írásokban nincsenek meghatározott tendenciák a hibridek és a szabályos kölcsönszavak írásmódját illetően. Néha a hibrid és a szabályos kölcsönszó megközelítőleg azonos módon van leírva, más esetekben pedig a hibrid még gyakoribb is. A kölcsönszavakat és a hibrideket a két szóféle képzői alapján sem lehet osztályozni. Például az egyik esetben a szabályos kölcsönszó képzői –avóti, –avója, a hibridé pedig –áuti, –áuja (mint a latravóti és latráuti esetében), máskor viszont a hibrid képzői már eltérnek (mint a farbavoti és farbuoti esetében). A hibridképzők efféle változatossága csak maguknak a származékoknak a képzési kategóriáival magyarázható. Vālninti, –ina, –ino 1. ‘szabaddá tenni, felszabadítani’; 2. ‘szertelenné, kevésbé kötötté, szabadabbá tenni’ PK 69, KN SE 11: vālnas, –à, vālnas, –a, vālnas, –a DP 340, KN SE 207, SD³ 196 < ruszin вольный, вольный (ГСБМ IV 165; МДСУМ I 112); lengyel wolny (SS X 292; SP); orosz вольны (СДЯ I1 279; СРЯ III 17). Straipsniai / Articles 75 ANŽELIKA SMETONIENĖ 1. TÁBLÁZAT. A hibridek és alapszavaik jelentésviszonya HIBRID | ALAPSZÓ | Latráuti, -áuja, -ávo | Lãtras | 1. csavargóként, részegesként, kicsapongóként élni; | 1. csavargó, részeges, kicsapongó, lusta ember; | 2. lopni, fosztogatni, ölni; | 2. gyilkos; | 3. rabló; | Rubežioti, -ioja, -iojo | Rubežius | 1. határvonalat húzni; | 1. területi határ, fal; | 2. pl. bizonyos körülhatárolt terület, vidék; | 3. földdarab, mező határa, mezsgye; | Farbuoti, -uoja, -avo | Farba | 1. festeni; | 1. festék, szín; | Tancúoti, -úoja, -ávo | Tãnčius | 1. táncolni; | 1. tánc; | 2. tánc, mulatság; | 3. csapat, csoport; A fent említett 12 ige-pár között vannak olyan esetek, amikor a litván nyelvi származék és a kölcsönszó jelentése egyáltalán nem különbözik: latravóti, -avója, -avójo / latráuti, -áuja, -ávo 1. ‘csavargóként, részegesként, kicsapongóként élni’; 2. ‘lopni, fosztogatni, ölni’; rubežyti, -ija, -ijo / rubežioti, -ioja, -iojo ‘határvonalat húzni’; farbavoti, -avoja, -avojo / farbuoti, -uoja, -avo ‘festeni’; tancavóti, -avója, -avójo / tancúoti, -úoja, -ávo ‘táncolni’. A Latráuti, farbuoti és tancúoti olyan képzőkkel rendelkezik, amelyek általában nem jellemzők a kölcsönszavakra, és a szláv nyelvekben nincs alaki megfelelőjük a forrásigék között. A hibrid rubežioti -(i)oti, -(i)oJa, -(i)oJo képzőinek esete az idegen eredetű igékben nagyon hasonló a -yti, -ija, -ijo képzőkéhez: ilyen képzőik vannak azoknak a kölcsönszavaknak, amelyek szláv nyelvi megfelelői a lengyel -ać, illetve a keleti szláv -amu (-ауь, -ать, -ять) képzőjű igék, és ezek a képzők igen termékenyek a litván nyelvben. Ezenkívül a szláv tövű igék e képzőkkel történő értelmezése még összetettebb. Ha a kölcsönzött névszóból -yti, -ija, -ijo képzőkkel származékot képeznek, az csak faktitív vagy mutatív lehet (Otrębski 1965: 390). A kölcsönzött igékből -(i)oti, -(i)oJa, -(i)oJo képzőkkel történő származékképzést nem korlátozzák képzési kategóriák; ezért meglehetősen nehéz megkülönböztetni a kölcsönszót a hibridtől, ha a szláv nyelvekben pontos igei megfelelő található, a litvánban pedig lehetséges alapszó. Mindazonáltal az itt bemutatott rubežioti igét a hibridek közé soroljuk, mivel a szláv nyelvekben egyáltalán nincs alaki megfelelője. 76 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai Valamennyi említett hibrid, a latráuti, farbuoti, tancúoti és rubežioti képzési kapcsolatban áll olyan kölcsönzött főnevekkel, amelyek szintén adatoltak a 16–17. századi Litván Nagyfejedelemség szövegeiben: lãtras DK 176, DP 425, SD¹ 74, SP¹ 27, JE¹ 84, KN SE 60; farba SD¹ 31; tãncius DP 71, SD³ 165; rubẽžius SG² 40, SD¹ 60, JE¹ 106, KN G 38. E főnevek és származékaik jelentésviszonyát az 1. táblázat szemlélteti. A táblázatban szereplő képzők egyikét sem korlátozzák képzési kategóriák, amikor szlávizmusok névszói tövéből képeznek velük igéket. Mindazonáltal a -uoti, -uoja, -avo különösen termékeny a műveltető jelentésű származékok képzésében, és e csoport mindkét hibridje (farbuoti, tancúoti) faktitív. A -uoti képzős származékok jelentése kissé eltérő, ha az alapszó anyag- vagy terméknevet jelöl, és a kategória általános jelentése ‘az alapszóban megnevezett anyaggal bekenni, befedni’; ez a helyzet a farbuoti hibrid esetében (‘farbával bekenni’). A -auti, -auja, -avo képzőkkel a litvánban olykor faktitív vagy eszközhatározói jelentésű származékokat képeznek, de leginkább megfelelési és részvételi jelentésű igékre jellemzők. A megfelelési jelentésű igék képzésében ezek a képzők a legtermékenyebbek. A kategória általános jelentése: „az alapszóban megnevezett személy funkcióit ellátni, annak munkáját végezni, illetve úgy viselkedni”; az alapszavak rendszerint személyeket jelölnek. A latráuti, -áuja, -ãvo ige jelentései az alapszóból magyarázhatók: ‘csavargóként, részegesként, kicsapongóként élni’ < ‘csavargóként, részegesként, kicsapongóként viselkedni’; ‘lopni, fosztogatni, ölni’ < ‘rablóként, gyilkosként viselkedni’. Az alapszó személyt jelölő főnév. Ez az ige tipikus állapoti megfelelési származék. Dar vieną grupę veiksmažodžių sudaro poros, kai dėsningasis skolinys turi daugiau reikšmių nei lietuvių kalbos vedinys iš anksčiau pasiskolinto žodžio: bursavóti, -avója, -avójo 1. ‘bendrauti; draugauti’; 2. ‘kurstyti, kiršinti’ / bursyti, -ija, -ijo ‘bendrauti’; sūdÿti, -ija, -ijo 1. ‘nagrinėti bylą teisme, teisti’; 2. ‘smerkti’; 3. ‘spręsti, manyti’; 4. ‘patarti’/ sūdinti, -ina, -ino ‘nagrinėti bylą teisme, teisti’; afieravóti, -avója, -avójo 1. ‘aukoti’; 2. ‘atnešti’ / afierúoti, -úoja, -ãvo ‘aukoti’. Du šios grupės veiksmažodžiai turi priesagas -yti, -ija, -ijo, kurios, kaip minėta, yra probleminės: viena vertus, lietuvių kalbos veiksmažodžiai su -yti, -ija atitinka slaviškuosius veiksmažodžius su lenkų priesagoms -ić ar rytų slavų -umu, kita vertus – priesagos -yti, -ija, -ijo labai dar ios ir vediniuose lietuvių kalbos dirvoje. Tokių priesagų slavizmas veiksmažodis, kai šalia yra paliudytas vardažodis, pirmiausia turi būti vertinamas kaip galimas lietuvių kalbos derivatas, t. y. į lietuvių kalbą galėjo būti pasiskolintas vardažodis, iš kurio su dar io mis lietuviškomis priesagomis išvestas veiksmažodis. Vertinant tokią lietuvių kalbos darybos galimybę būtina atsižvelgti į galimo vedinio darybos kategoriją, kirčiavimą ir reikšmes. Sūdÿti, -ija, -ijo yra skolinys, atkeliavęs iš senosios rusų kalbos, tą patvirtino šio veiksmažodžio analizė visais minėtais aspektais. Tuo tarpu bursyti, -ija, -ijo neturi formalių atitikmenų slavų kalbose, jis darybiniu Straipsniai / Articles 77 ANŽELIKA SMETONIENĖ kapcsolatba hozható a bursà kölcsönszóval: DP 28, AK 69. A többi hibrid, a sūdinti és az afierūoti, rendre a sūdas főnevekkel vethető össze (DK 38, PK 101, DP 484, MP 67, SG1 155, SD1 162, SPI 4, JE1 74, BK 33, KN G 193, ChNT 163, PP 30, KR 86), illetve az afierà főnévvel (DK 41, DP 180, SG1 150, AK 82, SD1 100, SPI 41, JE1 157, KN G 55, ChNT 79, PP 21, KR 43). 2 TÁBLÁZAT. A hibridek és alapszavaik jelentésviszonya HIBRID ALAPSZÓ Bursyti, -ija, -ijo Bursà 1. társalkodni; 1. barátnő, barátság; 2. banda; 3. társadalom; embercsoport; társaság; támogatott társaság; Sūdinti, -ina, -ino Sūdas 1. ügyet tárgyalni a bíróságon, ítélkezni; 1. a társadalom, illetve az állam ügydöntő szerve, bíróság; a bíróság helyisége; 2. bírósági eljárás; 3. bírósági határozat, ítélet, büntetés; döntés; 4. bíró; 5. véleménynyilvánítás, értékelés; vélemény; Afierūoti, -ūoja, -āvo Afierà 1. áldozni; 1. áldozat; Istennek feláldozott tárgy vagy élőlény; Jan Otrębskitől tudjuk, hogy a -yti, -ija képzős, kölcsönzött főnevekből alkotott származékok faktitívumok vagy mutatívumok lehetnek (Otrębski 1965: 390). A Bursyti, -ija, -ijo nem mutatívum, de tévesen statívumnak tartható („kapcsolatot tartani” < „barátnak lenni”) vagy részvételt kifejező származéknak („bandában lenni”; „a társadalomhoz tartozni”), ám ez utóbbi csoportra a -yti, -ija képzők egyáltalán nem jellemzők, a statívumok alapszavai pedig ritkán főnevek, és még ilyenkor is elvont főnevek. A Bursyti, -ija, -ijo faktitívum, jelentése pedig így parafrazálható: „barátságot kötni”; „bandát alakítani”; „társadalmat, egyesületet létrehozni”. Bár az -inti, -ina, -ino képzők leggyakrabban deverbatívumok, különösen kauzatívumok képzésére szolgálnak, a sūdinti, -ina, -ino hibrid éppen ilyen képzőkkel rendelkezik. Ha potenciális képzési alapja főnév, a származék rendszerint faktitívum, vagyis általános kategóriajelentése: „azt vagy olyat tenni, amit az alapszó megnevez”. Ha a -inti, -ina képzővel alkotott faktitívum alapszava főnév, akkor az élőlények vagy tárgyak, anyagok megnevezése, ritkábban pedig elvont főnév (DLKG3: 388). 78 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai A Sūdinti, –ina, –ino jelentésének kapcsolata a sūdas főnév ‘bíró’ jelentésével nehezebben fogalmazható át faktitívként, mert úgy hangzana, hogy ‘bíróvá tenni, bíróként kezelni’, míg a ‘bírósági ügyet tárgyalni, ítélkezni’ nem ezt jelenti. Érdemes emlékeztetni arra, hogy előfordulhatnak ilyen képzésű, az alapigével azonos jelentésű származékok, bár ez a jelentés rendszerint csupán másodlagos a kauzatív jelentés mellett. Mindazonáltal a ‘bírósági ügyet tárgyalni, ítélkezni’ éppen úgy fogalmazható át, hogy ‘bíróként viselkedni’. Külön érdemes bemutatni az –inėti, –inėja, –inėjo képzővel alkotott származékokat. Ez a képző az –inti, –ina, –ino képzőhöz hasonlóan leginkább deverbális származékok képzésében használatos. Az –inėti leggyakrabban iteratív képzésekben fordul elő, és kicsinyítő árnyalata van. Ha az alapszó igekötős ige, a származéknak nincs kicsinyítő jelentése, csak ismétlődő. Pontosan ez a jelentése e csoport mindkét hibridjének: atprovinėti, –inėja, –inėjo ‘iter. egy időt kitölteni, elvégezni’ és priuobinė́ti, –inėja, –inėjo ‘iter. csalással, ravaszsággal közelebb csalni, odacsalogatni’. Alapszavaik a szabályos jövevényszavak: atpróvyti, –ija, –ijo és priuóbyti, –ija, –ijo, amelyeknek több jelentésük van, mint a hibrideknek. Jelentésviszonyukat a 3. táblázat mutatja be. 3. TÁBLÁZAT. A hibridek és alapszavaik jelentésviszonya HIBRID ALAPSZÓ Visszafelezgetni, –ezget, –ezgetett Atpróvyti 1. iter. egy időt kitölteni, elvégezni; 3. egy időt kitölteni, elvégezni; 1. kibocsátani, elküldeni, elszállítani; 2. elhajtani, eltávolítani, elkülöníteni; Rásegítgetni, –get, –getett Priob́vyti 1. iter. csalással, ravaszsággal közelebb csalni, odacsalogatni; 3. csalással, ravaszsággal közelebb csalni, odacsalogatni; 1. vadállatok, madarak hangjának utánzásával odacsalogatni, közelebb hívni őket; 2. csellel, ravaszsággal magához édesgetni, a saját oldalára állítani; 4. csellel, ravaszsággal odavonzani, elcsábítani, rábeszélni (valakit valamire); 5. megszelídíteni, hozzászoktatni; Az utolsó csoportba azok az igék tartoznak, amelyeknél a derivációs hibrideknek több jelentésük van, mint a szabályos kölcsönszavaknak: mūravóti, –avója, –avójo ‘kőből vagy téglából épít’ / mūryti, –ija, –ijo 1. ‘kőből vagy téglából épít’, 2. ‘falánkul eszik, tömi magát’; pėtnavóti, –avoja, –avojo ‘megjelöl, megjegyez’ / pėtnyti, –ija, –ijo 1. ‘petnusokat készít, foltoz’, 2. ‘megjelöl’; miéryti, –ija, –ijo 1. ‘mér’; 2. ‘céloz’ / mierúoti, Straipsniai / Articles 79 ANŽELIKA SMETONIENĖ –úoja, –ãvo 1. ‘mér’; 2. ‘kimér’; 3. ‘megnézi, hogy megfelel-e, összeegyeztet’; 4. ‘céloz’. A hibridek alapszavai rendre a következők: mūras DP 209, SG2 25, SD¹ 84, SPI 102, KN SE 260; pėtnas MP 184, SD¹ 23 és mierà, míera, mieras DP 126, SD¹ 79, SPI 178, JE¹ 31, KN G 46, ChNT 251. 4. TÁBLÁZAT. A hibridek és alapszavaik jelentései közötti viszony HIBRID ALAPSZÓ Mūryti, –ija, –ijo Mūras 1. kőből vagy téglából épít; 1. cementből, kőből vagy téglából készült fal, kerítés; 2. intr. falánkul eszik, tömi magát; 2. kőépület; város; 3. fűthető kályhafal; Pėtnyti, –ija, –ijo Pėtnas 1. petnusokat készít, foltoz; 1. jel, nyom; bélyegző; folt; 2. megjelöl; 2. megjelöl; Mieruoti, –úoja, –ãvo Mierà, míera, mieras 1. mér; 1. mértékegység, mérték; méret, súly stb.; 2. kimér; 3. edény, amellyel valamit kimérnek, mérce; 3. megnézi, hogy megfelel-e, összeegyeztet; 6. méret; 7. nagyság, magasság, vastagság; 7. nagyság, magasság, vastagság; 4. céloz; 8. cél; 2. mérőeszköz; módszer; 4. régi, ömlesztett áru mérésére szolgáló űrmértéknyi mennyiség; 5. kis pohár szeszes italhoz; mérce; 9. mértékletesség; Az –úoti, –úoja, –ãvo képzők nincsenek derivációs kategóriákhoz kötve, és a mieruoti valamennyi jelentése megmagyarázható a mierà, míera, mieras főnév alapján; a hangsúlyozás sem mond ellent az ilyen feladatnak. Némileg más a helyzet a –yti, –ija, –ijo képzős származékkal, amely a mūras mūryti főnévből keletkezett: a második jelentést nyelvjárásokból jegyezték fel, de a régi litván nyelvemlékekben nem adatolt. Ha csak az első jelentésre gondolunk, a mūryti, –ija, –ijo műveltető jelentésű származék. A pėtnyti igének ugyan vannak formai megfelelői a szláv nyelvekben (például az orosz пятнить (СРНГ XXXIII 231) ige), jelentésük azonban csak részben esik egybe a pėtnyti, –ija, –ijo jelentéseivel. Azt, hogy ez az ige a pėtnas főnévből képzett denominatívum, több szempont is alátámasztja. Először is, a hibrid valamennyi jelentése megmagyarázható a főnévből való képzéssel. Másodszor, a litván nyelvben a –yti, –ija képzővel történő faktitív igeképzés 80 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai A főnevek esetében ez igen gyakori. Ilyenkor az átvétel a donor szláv nyelvek alapján csak egy jelentéssel bír, a magyar nyelvben történő szóalkotás pedig az alapszó alapján új jelentésekkel ruházza fel a hibridet. ADAPTÁCIÓS HIBRIDEK A 16–17. századi Litván Nagyfejedelemség írásaiban nem sok olyan ige található, amely az adaptációs igék közé sorolható, és mellettük szabályos kölcsönszavak is adatoltak. Négy párt találtunk (a kölcsönszó szerepel első helyen): pečetavoti, -avoja, -avojo DP 10 / pečėtyti, -ija, -ijo SD³ 249, SPI 375, KN SE 138, ChNT 385; rūgóti, -ója, -ójo DP 225, SD¹ 36, KN SE 243, ChNT 25 / rūgúoti, -úoja, -ãvo SD³ 500; rokavóti, -avója, -avójo DK 68, DP362, SD¹ 153, ChNT 127 / rokúoti, -úoja, -ãvo DP 390, SG² 2; žỹčyti, -ija, -ijo; žičyti, -ija, -ijo DK 71, SD¹ 139, ChNT 119 / žỹčioti, -iója, -iójo; žỹčioti, -ioja, -iojo; žičióti, -iója, -iójo; žičióti, -ioja, -iojo KN SE 254, ChNT 108. A hibridek és a szabályos kölcsönszavak jelentéseinek viszonyát az 5. táblázat mutatja be. A cikk terjedelmi korlátai miatt nem térünk ki ismét arra, miért soroljuk a pečėtyti, rūgúoti6, rokúoti7 és žỹčioti (žičioti, žičióti, žỹčioti) igéket az adaptációs hibridek közé. Rövid magyarázatot talán az igényel, miért nem tekintjük a pečėtyti, -ija, -ijo és a žỹčioti, -iója, -iójo (žỹčioti, -ioja, -iojo; žičióti, -iója, -iójo; žičióti, -ioja, -iojo) alakot kölcsönszónak: ezeknek az igéknek a képzői ugyanis a szláv nyelvekben is megtalálhatók. A pečėtyti, -ija, -ijo igének nincsenek formális megfelelői a szláv nyelvekben. Közös gyökerű szava, a pečetavoti, -avoja, -avojo keleti szláv átvétel, és éppen az ilyen képzők szabályosak (< rutén печатовати, печатовать 1. ‘pecsétet tenni rá, lepecsételni’; 2. ‘átv. befejezni, lezárni, jóváhagyni’ (ГСБМ XXIV 284; МДСУМ II 105)). Bár jelentése alapján a pečėtyti összefüggésbe hozható a pečėtis főnévvel (‘jel nyomására szolgáló eszköz; az eszközzel rányomott vagy bepréselt jel; pecsét’) DP 355, SD¹ 121, SPI 116, KN K 80, az ige és a főnév összekapcsolását a hangsúlyozás akadályozza. A tőhangsúlyos -yti, -ija képzős származékok megtartják az alapszó hangsúlyának helyét és hanglejtését (Stundžia 2009: 221), ami itt nem áll fenn. 6 Vö. a rūgóti, -ója, -ójo kölcsönszó forrásával, a rutén руати(ся) alak jelentései: 1. ‘szidni (egymást)’; 2. ‘megvetni’ (ГСБМ XXX 464). 7 Vö. a rakavóti, -avója, -avójo kölcsönszó forrásával, a lengyel rachować alak jelentései: 1. ‘számtani műveletet végezni, számolni’; 2. ‘beszámítani’; 3. ‘észben tartani’; 4. ‘hozzávetőlegesen megbecsülni’ (SPol XXV 4; SP). Straipsniai / Articles 81 ANŽELIKA SMETONIENĖ 5. TÁBLÁZAT. A kölcsönszavak és az adaptációs hibridek jelentéseinek viszonya 8 KÖLCSÖNSZÓ HIBRID Lepecsétel, –el, –elt Pečėtyti, –ija, –ijo 1. pecsétet tenni rá, lepecsételni; 1. pecsétet tenni rá, lepecsételni; Rūgóti, –ója, –ójo Savanyít, –ít, –ított 1. szemrehányást tenni, haragudni, szidni; 1. szemrehányást tenni, haragudni, szidni; rokavóti, –avója, –avójo Hordózik, –zik, –zott 1. számtanilag megoldani, számolni; 1. számtanilag megoldani, számolni; 2. elszámolni; 4. elszámolni; 2. megemlíteni, számba venni, hogy miből mennyi volt; 3. árat meghatározni, eladáskor árat kérni; 5. valaminek tartani; 6. valamilyen véleményen lenni, gondolni; Žýčyti, –ija, –ijo; žičýti, –ija, –ijo Kölcsönkér, –kér, –kért; kölcsönkér, –kér, –kért; kölcsönkér, –kér, –kért; kölcsönkér, –kér, –kért 1. kölcsönbe adni valakinek, kölcsönadni; 1. kölcsönbe adni valakinek, kölcsönadni; 2. kölcsönbe venni; 2. kölcsönbe venni; 3. kívánni; 3. kívánni; 4. akarni8; A litván nyelvben a žýčyti, –ija, –ijo (žičýti, –ija, –ijo), valamint a žyčioti, –iója, –iójo (žičioti, –ioja, –iojo, žičióti, –iója, –iójo, žičióti –ioja, –iojo) folyamatos, befejezetlen cselekvést jelöl. A lengyel pożyczać és a ruszin позычаму, позычати, позычати szintén folyamatos, ismétlődő cselekvést jelöl, de nincs adat arra, hogy a szláv nyelvekben ilyen jelentésben előtag nélküli žýčati, illetve *зычamu, *жичamu, *жычamu alakokat használnának (amelyek formailag éppen a žičióti (žičioti, žičióti, žýčioti) alaknak felelnének meg). Tehát vagy az előtagos pažyčioti, –iója, –iójo igét kölcsönözték a litván nyelvbe 1. ‘kölcsönbe adni valakinek, visszafizetendően’; 2. ‘valakitől kölcsönbe venni, visszafizetendően’ jelentésben (az LKŽe szerint csak későbbi írásos forrásokban és nyelvjárásokban adatolt), és később a prefixum elhagyásával kezdték használni a žyčioti, –iója, –iójo (žičioti, –ioja, –iojo, žičióti, –iója, –iójo, žýčioti –ioja, –iojo) alakot, vagy pedig a szó kölcsönzésekor alakult át. 8 A jelentés a DK-ban adatolt. 82 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai ÖSSZEFOGLALÁS A litván nyelvben a kölcsönszavakból képzett származékok csak ritkán nem mutatnak jelentésváltozást a szabályosan kölcsönzött, azonos tőből származó igékhez képest. Gyakrabban a derivációs hibridek az alapszó jelentéseire épülnek, és ennek alapján eltérések keletkeznek a szláv eredetű tövű igék és a kölcsönszavak között. Ez utóbbiak rendszerint több jelentéssel kerültek át a szláv nyelvekből, míg a litván nyelvben létrejött hibridek egy, a cselekvés kategóriáján alapuló sajátos jelentést kapnak (például atprovinėti, -inēja, -inėjo), vagy éppen ellenkezőleg: az alapszó jelentéseitől függően a származék új jelentéseket vehet fel (például mierúoti, -úoja, -ãvo), amelyekkel az azonos tövű szláv nyelvekbeli igék sem rendelkeznek. Ezzel szemben az adaptációs hibrideknek nevezni javasolt igék lényegében nem különböznek a szabályosan kölcsönzött, azonos tövű szlávizmusoktól – jelentésbeli eltérést csak a rokavóti, -avoja, -avójo / rokúoti, -úoja, -ãvo párban figyeltek meg; ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az utóbbi jelentései adatoltak a szláv nyelvekben (például a lengyel nyelvjárási rachować ‘za co = uważać, poczytywać, mieć, brać za co’ (‘valaminek tekinteni’) vagy ‘myśleć, mniemać, sądzić’ (‘gondolni, vélekedni, ítélni’) (SJP V 457). Ez az eset, amikor a rendhagyó képzőjű, szláv eredetű tövű ige jelentése több közös vonást mutat a szláv nyelvi ige jelentéseivel, mint a szabályos kölcsönszóé, azt jelentené, hogy a rokúoti és a hasonló igék az integrálódás során módosulásokon mentek át. FORRÁSOK ÉS SZAKIRODALOM BK – Roberto Bellarmino katekizmusa. Online hozzáférés: http://www.lki.lt/seniejirastai/db.php. Brückner Alexander 1877: Die slavischen Fremdwörter im Litauischen. Prieiga per internetą: www.https://archive.org/details/dieslavischenfr01brgoog. Būga Kazimieras I–III: Válogatott írások 1–3. Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1958–1961. Daukša Mikalojus 1595: Kathechismas arba mokslas kiekwienam krikszczioniui priwalvs. – Mikalojaus Daukšos 1595 metų katekizmas, par. V. Jakšienė, J. Palionis. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995. Daukša Mikalojus 1599: Postilla Catholicka. – Daukšos Postilė. Kaunas: Lietuvos Universiteto leidinys, 1926. Dini Pietro Umberto 1987: Slavismi e germanismi lessicali nel Piccolo Catechismo lituano di Lysius. – Annali della Facoltà di Lettere e Filosofia, 225–245. Straipsniai / Articles 83 ANŽELIKA SMETONIENĖ Dini Pietro Umberto 1989: Slavizmai Lizijaus ir Engelio katekizmuose: sugretinamoji analizė. – International Conference for Balto-slavistics. Dini Pietro Umberto 1993: Sul velato influsso polacco negli aggettivi derivati del lituano antico (Ledesma 1590, Daukša 1595, Anonimo 1605). – Annali della Facoltà di Lettere e Filosofia, 147–159. DLKG3 – A mai litván nyelv nyelvtana, szerk. V. Ambrazas. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadó Intézet, 1997. Grzega Joachim 2003: Borrowings as a Word-Finding in Cognitive Historical Onomasiology. – Onomasiology Online, 22–42. Prieiga per internetą: http://www1.ku-eichstaett.de/SLF/EngluVg1SW/OnOn.htm. Jakaitienė Evalda 2009: Leksikologija. Vilnius: Vilniaus universitetas. Jaknavičius Jonas 16471, 16742, 16793, 16904, 17055: Ewangelie Polskie y Litewskie. Online hozzáférés: http://www.lki.lt/seniejirastai/db.php. Jakulis Antanas 1995: „Knygos Nobažnystės“ leksika 1. Klaipėda: S. Jokužio leidykla. Kardelis Vytautas 2003: Rytų aukštaičių šnektų slavizmų fonologijos bruožai. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Karulis Konstantīns 1992: Latviešu etimoloģijas vārdnīca 1–2. Rīga: Avots. Keinys Stasys 1984: Lietuvių kalbos hibridai (sąvoka, rūšys ir normiškumas). – Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija, 113–123. KN – Knyga nobažnystės 16531, 16842: – Knyga nobažnystės krikščioniškos, szerk. D. Pociūtė, Vilnius: Litván Irodalmi és Folklórintézet, 2004. Kozhanov Kirill 2014: Priešdėlio da- semantika lietuvių kalboje. – Baltai ir slavai: dvasinių kultūrų sankirtoje, 254–274. KR – Kasakauskis Jurgis 16811, 16912: Rožančius švenčiausios Marijos. Online hozzáférés: http://www.lki.lt/seniejirastai/db.php. Kregždys Rolandas 2012: Charakterystyka słownika polonizmów w języku litewskim. – LingVaria 2(14), 125–146. Kregždys Rolandas 2013: Leksiniai skoliniai – tautų kultūrinės interferencijos refleksija: lietuvių kalbos polonizmai-semitizmai. – Baltu filoloģija 22(2), 55–93. Kregždys Rolandas 2014: Методика и критерии идентификации полонизмов литовского языка. – LingVaria 2(18), 195–217. Kregždys Rolandas 2014 (2): A litván nyelv lengyelizmusainak és latinizmusainak attribúciós sajátosságai. – Funkcjonowanie języków i literatur na Litwie, 407–421. 84 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai Kudzinowski Czesław, Otrębski Jan 1958: Biblia Litewska Chylińskiego. Nowy Testament 2. Poznań: Wydawnictwo naukowe uniwersytetu im. Adama Mickiewicza. Kudzinowski Czesław 1964: Biblia Litewska Chylińskiego. Nowy Testament 3. Poznań: Wydawnictwo naukowe uniwersytetu im. Adama Mickiewicza. Kudzinowski Czesław 1977: Indeks-słownik do „Daukšos postilė“. Poznań: Wydawnictwo naukowe uniwersytetu im. Adama Mickiewicza. Lebedys Jurgis 1977: Senoji lietuvių literatūra. Vilnius: Mokslas. LKE – Litván nyelvi enciklopédia, szerk. V. Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2008. LKŽe – Litván nyelvi szótár, elektronikus változat. Szerkesztőbizottság: Gertrūda Naktinienė (főszerk.), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. Elérhető az interneten: http://www.lkz.lt/. Otrębski Jan 1965: Gramatyka języka litewskiego 2: Nauka o budowie wyrazów. Warszawa: Państwowe Wydawnictwo naukowe. Pakerys Jurgis 2013: Naujųjų skolinių duomenų bazės veiksmažodžių morfologija. – Taikomoji kalbotyra. Prieiga per internetą: http://taikomojikalbotyra.lt/lt/2013/12/naujuju-skoliniu-duomenu-bazes-veiksmazodziu-morfologija. Palionis Jonas 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a. Vilnius: Mintis. PP – Pradžia pamokslo. Elérhető az interneten: http://www.lki.lt/seniejirastai/db.php. SGPK I–VI – Lengyel nyelvjárási szótár 1–6. Kiadta J. A. L. Karłowicz, Krakkó: a Jagelló Egyetem nyomdája, 1900–1911. Siaurukienė Halina 1987: „Knygos nobažnystės“ giesmyno skoliniai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 26, 145–150. Sirvydas Konstantinas 16201: Dictionarium trium lingvarum. – Konstantinas Sirvydas régi szótára, összeállította K. Pakalka. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997. Sirvydas Konstantinas 16312; 16774: Dictionarium trium lingvarum. Elérhető az interneten: http://www.lki.lt/seniejirastai/db.php. Sirvydas Konstantinas 16423: Dictionarium trium lingvarum. – Az első litván nyelvi szótár, összeállította K. Pakalka. Vilnius: Mokslas, 1979. Sirvydas Konstantinas 1629–1642: Punktay sakimu. – Punktai sakymų 1–2, par. F. Specht. Göttingen, 1929. Straipsniai / Articles 85 ANŽELIKA SMETONIENĖ SJP I–VIII – Lengyel nyelvi szótár 1–8. Varsó, 1898–1923. SP – A 17. századi lengyel nyelv szótára. Elérhető az interneten: http://sxvii.pl. Skardžius Pranas 1998: Rinktiniai raštai 4. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Slavočinskis Saliamonas Mozerka 1646: Giesmes tikieimvy katholickam pridarančias. Prieiga per internetą: http://www.lki.lt/seniejirastai/db.php. Smoczyński Wojciech 2008: Uzupełnienia do „Słownika etymologicznego litewskiego“, 1 dalis. – Acta Linguistica Lithuanica 58, 53–151. SPol I–XXXV – A 16. századi lengyel nyelv szótára 1–35. Wrocław – Varsó – Krakkó – Gdańsk – Łódź: 1966–2011. SS I–XI – Ólengyel szótár 1–11. Wrocław – Varsó – Krakkó – Gdańsk – Łódź, 1953–2002. Stundžia Bonifacas 2009: Bendrinės lietuvių kalbos akcentologija. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Urbutis Vincas 1978: Žodžių darybos teorija. Vilnius: Mokslas. Urbutis Vincas 1992: Senosios lietuvių kalbos slavizmai. – Baltistica 27(1), 4–41. Urbutis Vincas 1993: Senųjų slavizmų kilmės įvairovė. – Baltistica 28(1), 91–101. Widłak Stanisław 2012: Italianismi in lituano dovuti al tramite polacco. – Romanica Cracoviensia 11, 472–479. Wohlgemuth Jan 2009: A Typology of Verbal Borrowings. Berlin: Walter de Gruyter GmbH&Co. Zinkevičius Zigmas 1968: Apie 1605 m. katekizmo tarmę. – Baltistica 4, 109–116. Zinkevičius Zigmas 1974: S. M. Slavočinskio giesmyno (1646 m.) kalba. – Žodžių formos ir jų vartosena, 135–170. Zinkevičius Zigmas 1988: Senųjų raštų kalba. Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 1997: Dėl balsių a, o, e, ė kaitos slavizmuose. – Lietuvių kalbotyros klausimai 37, 196–200. Zinkevičius Zigmas 2002: Rinktiniai raštai 1. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Адамавичюте Ирена 1978: Лексические полонизмы в литовских говорах: виды заимствований и их адаптация. – Acta Baltico-Slavica 12, 91–105. 86 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai Адомавичюте Ирена 1982: Механизмы семантической адаптации заимствований. – Sintaksės ir semantikos klausimai. Tezės, 102–103. Adomavicsjute Irėna 1982 (2): A lengyel–litván lexikai kölcsönhatás szakaszai. – Acta Baltico-Slavica 14, 1–48. Адомавичюте Ирена 1984: Проблемы изучения польских заимствований в литовских говорах. – Studia nad polszczyzną kresową, 7–21. ГСБМ I–XXXIII – A belarusz nyelv történeti szótára 1–33. Minszk, 1982–2013. ЕСУМ I–VI – Az ukrán nyelv etimológiai szótára 1–6. Kijev: Наукова думка, 1982–2012. Кошкин Игорь 2014: Древнейшие славизмы в латышском языке: некоторые проблемы исторической реконструкции. – Studia Slavica Hung. 59(1), 1–13. МДСУМ I–II – Тимченко Євген Костянтинович 2002–2003: Матеріали до словника писемної та книжної української мови 1–2. Київ – Нью-Йорк: Національна академія наук України. СДЯ I–III – Az óorosz nyelv szótára 1–3, szerk. I. I. Szreznyevszkij. Moszkva: Könyv, 1989. СДрЯ I–IX – Az óorosz nyelv szótára (XI–XIV. sz.) 1–9. Moszkva, 1988–2012. СРНГ I–XLVI – Az orosz népi nyelvjárások szótára 1–46. Moszkva, Leningrád, Szentpétervár: Nauka, 1965–2013. СРЯ I–XXIX – Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból 1–29. Moszkva: Nauka, 1975–2011. ССМ I–II – A XIV–XV. századi óukrán nyelv szótára 1–2, szerk. L. L. Humecska, I. M. Kernickij. Kijev: Наукова думка, 1977–1978. ЭСБМ I–XIII – A belarusz nyelv etimológiai szótára 1–13. Minszk, 1978–2010. Szláv jövevényigék és szláv tövű hibridek Ö S S Z E F O G L A L Á S A szláv jövevényigéket jóval kisebb mértékben kutatták, mint a szláv jövevény főneveket vagy mellékneveket, noha a jövevényigék és a kölcsönzött főnevekből vagy melléknevekből képzett litván származékok között nincs egyértelmű határ. Ez különösen akkor válik jelentőssé, amikor az átvevő nyelvben az igéhez olyan képző járul, amely formailag nem felel meg a szláv igék képzőinek. A szláv szavak, például a ruszin арендовати és a lengyel arendować általában úgy kerülnek át Straipsniai / Articles 87 ANŽELIKA SMETONIENĖ a litván nyelvbe a -avoti képzővel (lit. arendavoti, -avoja, -avojo DP 294), a ruszin бавити és a lengyel bawić pedig a -yti képzővel (lit. bõvyti, -ija, -ijo MP 36, KN SE 237, ChNT 327), a ruszin буяти vagy az óorosz буꙗти és a lengyel bujać pedig a -oti képzővel (lit. bujóti, -ója, -ójo KN G 168, ChNT 368) stb. A Litván Nagyfejedelemség 16th–17th. századi szövegei azonban olyan szláv tövű jövevényszavakat tartalmaznak -(i)uoti, -(i)uoja, -(i)avo, -(i)auti, -(i)auja és -(i)avo képzőkkel, amelyeknek nincs analógiájuk a szláv nyelvekben, vagy a szláv képzők nem a szokásos minta szerint integrálódnak. Az ilyen szláv tövű igék aligha állíthatók párhuzamba azokkal a jövevényszavakkal, amelyek mind tövük, mind képzőik tekintetében megfelelnek a szláv igéknek. Ha a litván nyelvben van alapszó (jövevényszó), az ilyen képzőbeli eltérések rendszerint olyan képzési folyamattal magyarázhatók, amelyben az affixumok hozzáadása általában tipikus kategóriával jár együtt. A kölcsönzött igék egy része azonban nem rendelkezik alapszóval a litván nyelvben, és az integráció során szabálytalan képzőket kapott. A fő kérdés az, hogyan tekintsünk az ilyen igékre. Valószínűleg hibridnek tekinthetők. Stasys Keinys rámutatott, hogy a hibrid mindenekelőtt lexikológiai terminus, mivel „részben részt vesz a szavak eredet szerinti felosztásának rendszerében (átmeneti láncszem a jövevényszavak és az őshonos szavak között)”, és hogy a hibridek alapvető előfeltétele az alapszó (Keinys 1984: 114–117), míg az LKE átfogó meghatározást ad a hibridről: „A hibridek olyan szavak, amelyek saját, nem ragozható morfémáik mellett más nyelvekből származó morfémákat is tartalmaznak. A hibridek rendszerint tükörfordítás vagy jövevényszavak átalakítása révén, illetve már kölcsönzött morfémák felhasználásával történő szóalkotás útján jönnek létre” (LKE 2008: 207). Vincas Urbutis szerint nincs szó szóképzésről, ha az csak a tövön, nem pedig az alapszón alapul (Urbutis 1978: 115); ez azt jelenti, hogy az olyan szabálytalan képzőjű, alapszó nélküli szláv tövű igéket a morfológiai adaptáció megnyilvánulásainak kell tekinteni. Ez nem hoz létre neologizmusokat, és csupán ugyanazon szó különböző változatait eredményezheti: a korábban átvett szó vagy egy másik szó átalakul, a képző pedig csupán morfológiai összetevő (Urbutis 1978: 115). Következésképpen, ha az olyan szláv jövevényigéket, amelyeknek képzője formailag nem felel meg a szláv igék képzőinek, egy jövevényszó átalakításának tekintjük, vagy – ha a közelben nem adatolható szabályos képzőjű jövevényszó – külön integrációs folyamat során végbemenő átalakításnak, akkor az LKE által adott hibrid tág meghatározása, valamint az a tény alapján, hogy a hibridek közé jövevényszavak átalakításai is tartoznak, az ilyen szavakat hibrideknek nevezzük. A cikkben a szláv nyelvekben pontos megfelelővel nem rendelkező igéket a szegmentálható / nem szegmentálható oppozíció szerint két hibridtípusra osztjuk: adaptációs és derivációs hibridekre. Beérkezett: 2016. január 19-én. ANŽELIKA SMETONIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 88 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV