Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos

Straipsniai / Articles 205 RASA KURKAUSKIENĖ Lietuvos edukologijos universitetas Kutatási irányok: dialektológia, morfológia. A KELETI AUKŠTAITISOK ÉSZAKI PANEVĖŽYSI FŐNEVEK RAGOZÁSI TÍPUSAI ÉS AZOK VÁLTOZÁSI TENDENCIÁI Noun Declension Types in the Eastern Aukštaitian Subdialect of Northern Panevėžiškiai and the Tendencies of Their Változás ANNOTÁCIÓ A keleti aukštaitisok északi panevėžysiek főnévi ragozási rendszerét nagyon kevéssé vizsgálták. Általában véve e nyelvjárásról mindeddig nem tettek közzé részletes morfológiai kutatásokat. A keleti aukštaitis északi panevėžiškiečiai nyelvjárásváltozata töveinek kölcsönhatását, annak típusait és működési feltételeit elemezve, illetve leírva a természetes morfológia kutatási módszereire támaszkodunk. A tanulmányban a főneveket azzal a szinkrón módszerrel elemeztük, amelyet 1977-ben Aleksas Girdenis és Albertas Rosinas terjesztett elő. A maximumok módszerét alkalmazva elvégeztük az északi panevėžiškiečiai nyelvjárásváltozat flektív osztályainak hierarchikus csoportosítását, és meghatároztuk a főnevek ragozási típusait. KULCSSZAVAK: északi panevėžiškiečiai, természetes morfológia, főnévi tövek, tőhierarchia. ANNOTÁCIÓ Az északi panevėžiškiečiai keleti aukštaitis nyelvjárásváltozatának főnévragozási rendszerét mindeddig nem vizsgálták behatóan. Általánosságban elmondható, hogy e nyelvjárási alváltozat morfológiájával foglalkozó átfogó tanulmányok nincsenek. RASA KURKAUSKIENĖ 206 Acta Linguistica Lithuanica LXXV A törzsek kölcsönhatásának elemzése és leírása a keleti aukštaitis nyelvjárás kutatási Subdialect of Northern Panevėžiškiai, its types and conditions resort to the Natural Mormódszereiben. A főnevek elemzése a Girdenis és Rosinas által 1977-ben elsőként javasolt szinkrón módszerrel történik. A maximális módszerrel meghatározott ragozási of the Northern Panevėžiškiai Subdialect was performed and noun declension types were osztályok hierarchikus klaszterezése. KULCSSZAVAK: északi panevėžiškiai alnyelvjárás, természetes morfológia, főnévi tövek, tőhierarchia. BEVEZETÉS A litván főnév ragozási rendszerét a nyelvészek az első nyomtatott litván čia archajiškiausia iš visų dabartinių gyvų indoeuropiečių kalbų, teigia Zigmas Zinkevičius (1980: 185). Pirmą kartą daiktavardžių linksniavimas apranyelvtanban, az 1653-ban kiadott műben rögzített hat ragozási típusként Gramma tica Litvanica. Tuomet Danielius Kleinas daiktavardžius suskirstė į pentartják számon (a főnevek egyes számú alanyeseti, birtokos eseti és részes eseti végződései alapján) (Kruopas (szerk.): 1957). Jóval később, 1922-ben Jonas Jablonskis is öt ragozást különített el a Litván nyelvtanban. D. Kleinnel ellentétben J. Jablonskis a legfontosabb mutatónak az egyes számú alanyesetet tekintette. J. Jablonskis által összeállított litván főnévi ragozási rendszert megtaláljuk az 1965-ben kiadott Litván nyelvtanban is (Ulvydas, szerk.: 1965). Ebben részletesebb ragozási leírások szerepelnek, és hangsúlyt kap nemcsak az egyes esetek alakjainak sajátosságai szerint történő vienaskaitos vardininko, bet ir vienaskaitos kilmininko galūnių reikšmė linksniuotei nustatyti. Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (2005: 68–81) aprašomos penkios linksniuotės: (i)a, (i)u, (i)o, ė ir i. Kiekvienos linksniuotės linksniavimo paradigmos megkülönböztetés. Ez a klasszifikáció nemcsak részletesebb a D. Klein által összeállított deklinációs rendszernél, hanem egyszerűbb is: a deklináció meghatározásához elegendő a többes szám részes esetének egyetlen alakja. A nyelvészek, Aleksas Girdenis és Albertas Rosinas, egészen más, a természetes morfológia módszereivel1 vizsgált, deklinációtípus-osztályozást mutatnak be. Az általuk vallott irányzat egyrészt a nyelvek általános strukturális tendenciáit, 1 Šis metodas kilo ir ypač išplito Vokietijoje ir Austrijoje XX a. 8-to dešimtmečio pradžioje. Kalmásrészt a különböző nyelvekben végbemenő sajátos változási folyamatokat részben univerzális természetességi elvekkel magyarázza. Cikkek / Articles 207 Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos mone (Girdenis, Rosinas 1977: 338), tradicinė, arba sąlyginė, daiktavardžių mivel a deklináció rendje motiválatlan, és nem teszi lehetővé a különböző tövek sąveikos, natūralios linksniavimo tipų klasifikacijos. Be to, tiriant daiktavardžius tradiciniu būdu, neatsižvelgiama į jų giminės, formų panašumą. Taigi feltárását, A. Girdenis és A. Rosinas tudományos elképzelése alapján ebben a kutatásban minden főnévi ragozási osztályt összevetünk az összes többi ragozási osztállyal, megvizsgáljuk, mekkora az egyező esetragok száma, és kiszámítjuk az esetek használati gyakoriságát. A főnévnek a természetes morfológia elméletéhez közel álló deklinációs rendszerét Adelė Valeckienė (1998) dolgozta ki. Az általa bemutatott osztályozás figyelembe veszi a paradigmák egymás közötti hasonlóságait. A nyelvésznő kamienų daiktavardžiai turi panašias galūnių sistemas, o kartais atvirkščiai – szerint ugyanazon tő különböző főnevei bizonyos ragok tekintetében különböznek egymástól (1998: 319). Általában véve a panevėžiškiai nyelvjárási 2000, 2006; Garšva 1982, 2000; Ručinskaitė 1984 ir kt.), daug apibendrinamováltozattal foglalkozó munkák száma nem csekély (Kačiuškienė ennek az anyagnak egy része Z. Zinkevičius munkáiban található meg (1966, 1975). Mindazonáltal el kell mondani, hogy szinte valamennyi nyelvész elsősorban a panevėžiškiai nyelvjárási változat fonetikájával foglalkozott, a morfológiának mindössze egy-két munka jutott (Šliavas 1974, Vidugiris 1964). Így a természetes morfológia elméletén alapuló, a keleti aukštaitisok északi panevėžiškiai nyelvjárási változatának főnévi ragozási rendszerét vizsgáló kutatások még nem jelentek meg2. Ebben a tanulmányban, a természetes morfológia elméleti tételeire támaszkodva, a szóban forgó nyelvjárási változat tema, pateikta kamienų klasifikacija. Ji bus sudaroma atsižvelgiant ne tik į gafőnévi ragozási osztályainak végződései, valamint az azonos morfémákban Nuo įprastos (tradicinės) klasifikacijos ši skirsis tuo, kad ypatingas dėmesys bus skiriamas fleksijų panašumams paradigmose, bus bandoma išryškinti daiktavégbemenő hangsúlyés morfonológiai változások kerülnek leírásra. a főnévragozás változatosságát. 2 A természetes morfológia módszereit a standard litván nyelv, egyes žemaitis nyelvjárási beszédközösségek (Tirkšli és Šáukėnų), a standard lett nyelv és a nyelvjárások főnévi ragozási típusainak hierarchiáját vizsgálva A. Rosinas és A. Girdenis alkalmazta (Girdenis, Rosinas 1977; Rosinas 1994, 2005: 47–51, 76–83). Szintén Aurimas Markevičius az északi širvintiškiai nyelvjárási változatot vizsgálva (Markevičius A. Šiaurinių širvintiškių daiktavardžio linksniavimas ir jo istorija. Daktaro Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 2008; Markevičius A. Šiaurinių širvintiškių daiktavardžio disertacija. linksniavimas ir jo istorija. Monografija. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 2009), továbbá Aušra Kaikarytė a Joniškis környéki beszédet kutatva (Kaikarytė A. Joniškio šnektos daiktavardžio linksniavimo sistema. Daktaro disertacija. Vilnius, 2010), valamint Vitalija Karaciejūtė a déli aukštaitisokat vizsgálva (Karaciejūtė V. Varėnos šnektos daiktavardžio linksniavimo sistema. Daktaro disertacija. Vilnius, 2013). Lásd még: Savickienė, Kazlauskienė, Kamandulytė 2004: 81 és az ott említett szakirodalmat; magáról az elméletről: Wurzel 1984. RASA KURKAUSKIENĖ 208 Acta Linguistica Lithuanica LXXV KUTATÁS A kutatás több feladatot tűz ki: 1) megvizsgálni az északi panevėžiškiai nyelvjárás főneveinek ragozási típusait és azok hierarchiáját; 2) bemutatni, hogy a vizsgált nyelvjárásban nemcsak feltételes, hanem természetes főnévragozási rend is létezik; 3) bemutatni a keleti aukštaitisok északi panevėžiškiai nyelvjárásában a főnévi tövek változásának tendenciáit. Empirikus anyag. A hanganyag nagy részét a tanulmány szerzője gyűjtötte össze (25 óra), a másik részét pedig a Litván Nyelvi Intézet Nyelvjárási Archívumából vették át (6 óra). A dolgozat az északi panevėžiškiai következő kutatópontjait vizsgálja: Jonišklis, Jùrgėnai, Pùmpėnai, Pãsvalys, Salõčiai, Geidžinai, Gailióniai. A kutatási anyag mintegy száz oldalnyi átírt nyelvjárási išrinkti visi daiktavardžiai (iš viso 4961), kurie suskirstyti ir suskaičiuoti pagal kamienus (ā kamieno daiktavardžių rasta 832, ā kamieno – 197 , a kamieno – szövegből áll. Ezek közül 1891 volt, az u-tövűekből – 92, a a2-tövűekből – 799, az if-tövűekből – 46, az im-tövűekből – 17, Cm kamieno – 59, Cf kamieno – 25, ē kamieno – 903), giminę, skaičių, linksnį ir kirčiavimo tipus (baritoninį ir oksitoninį). A ragozási típusok meghatározásakor a következő szempontokra és feltételekre támaszkodtunk: 1. A főnévi tövek különbségeit a fonológia, nem pedig a fonetika határozza meg. Például az északi panevėžiškiai š.k „ágat” és duõbẹ „gödörbe” főneveinek végződésbeli magánhangzóit ugyanazon fonéma pozicionális változatainak tekintjük (vö. még a širvintiškiai žõ·lы. „füvet” és .ki. „szemet” alakokat). 2. A főnevek magánhangzós töveit a többes szám részes esetének, a mássalhangzós töveket pedig a többes szám birtokos esetének alakja alapján határoztuk meg. 3. A panevėžys-vidék északi beszélőire a szóvégi magánhangzók rendkívül erős redukciója jellemző: nemcsak a rövid, hanem a ja, be to, veikia visuotinio kirčio atitraukimo dėsnis (t. y. atitraukiama ne tik hosszú cirkumflexes szóvégi szótagból is nemcsak hosszú, hanem rövid szótag lesz, pl.: žm·nъ „feleség“, dinъs „napokat“, ràsъ „harmat“, kàte „macska“). Emiatt az oxitonikus és a baritonikus hangsúlyozási paradigmák kiegyenlítődnek, és számos szinkretikus esetforma jön létre. Ezért e munkában a tő meghatározásakor a baritonikus hangsúlyozású főnevekre fogunk támaszkodni3. Az oxitonikus hangsúlyozású 3 Vö. : A kelet-aukštaitiszi északi širvintiškiai és a déli aukštaitiszi Varėna-nyelvjárás ragozási töveit kizárólag oxitonikus hangsúlyozású főnevek alapján határozták meg. Az északi širvintiškiai hangsúlyos szóvégei jobban megőrződtek, mint a hangsúlytalanok. Ezenkívül a širvintiškiai a hangsúlytalan hosszú magánhangzókat A Varėna-nyelvjárásban az balsius trumpina iki trumpųjų ir veikia sąlyginis kirčio atitraukimas (Markevičius 2006: 436). oxitonikus hangsúlyozású főneveket a főnévi paradigma jó reprezentáltsága miatt választották (Karaciejūtė 2011: 315). A déli aukštaitisiek jól megőrzik a szóvégeket, a szavakat az esetek többségében a köznyelvhez hasonlóan hangsúlyozzák. Időnként eltérhet a hangsúly helye vagy intonációja, mivel a szavak más hangsúlyozási típusokhoz tartoznak, és új hangsúlyozási modellek alakultak ki, pl.: pl·tas „plytàs”, stɔ·gùs „stógus” stb. (LKTCh 2004: 81). Cikkek / Articles 209 Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos A főnevek példái csak összehasonlítás céljából szerepelnek, vagyis azért, hogy láthatóvá váljanak a két hangsúlyozási típus hasonlóságai. A talált 1 LENTELĖ. Baritoninio ir oksitoninio kirčiavimo skirtumai šiaurinių panevėžiškių eltéréseket az első táblázat mutatja be. nyelvjárásban45 Vienaskaita Daugiskaita Baritonikus okszitonikokszitonikus us hangsúlyozBaritonikus ás hangsúlyozás hangsúlyozás hangsúlyozás ā tő N. pevọm šakó·m Vö. pevọ šakõ· Vö. pevọs šakõ·ь ā tő Vö. sá.ujọ daõ· Vö. sá.ujọs daõ· ē tő Vö. .pẹ dọb· Vö. .pẹ dọb u tő Vö. tọ.ь4 daŋg. if tő N. á.ntẹm / .ntẹm5av.m Įn. (sọ)‿á.ntẹm / (sọ)‿.ntẹm (sọ)‿av.m Megfigyelhető, hogy a hangsúlyozási típus szerint négy tő (ā, ā, ē és u) egyes és többes számú helyhatározói esetragú alakjai nem egyeznek (az u tő esetében csak az egyes számúak); két tő (ā és if) többes számú részes esetragú alakjai, és az if tövű főnevek között csak egy különbséget találtak (a többes számú eszközhatározói alakok nem egyeznek). Fontos megemlíteni, hogy az im, Cm és Cf tövű főnevek a panevėžysi északi nyelvjárásban csak okszitonikus hangsúlyozásúak (vàь, àkmọ, dktẹ). Ezeknek a tőtípusoknak nincsenek baritonikus hangsúlyozású főnevei. Az egyetlen Cm-tövű szó: m·nọ 4 A főnév turgus („piac”) itt formálisan az u-tövűek közé van sorolva, azonban csak az egyes számú birtokos eset őrizte meg e tőtípus végződését, vö.: tọ.gọs „a piacé” és v·ra „a férfié”. Minden más eset az a-tőbe ment át. 5 Az antis főnév az északi panevėžiškiai nyelvjárásban az if-tőtípushoz van sorolva, azonban nyilvánvaló e tő keveredése az ē-tővel (vö.: egyes szám, birtokos eset, á.ntẹ / .ntẹ „a kacsáé” és b.tẹs „a méhé”; egyes szám, részes eset á.ntẹ / .ntẹ „antims“ ir b.tẹ „bitėms“; dgs. naud. á.ntẹm / .ntẹm „antims“ ir b.tẹm „bitėms“; dgs. įn. (sọ)‿á.ntẹm / (sọ)‿.ntẹm „su antimis“ ir (sọ)‿b.tẹm „su bitėmis“). Čia murmuliuojantis priešakinės eilės balsis kai kuriais atvejais gali atliepti tiek ē, tiek ir if kamieno galūnę. RASA KURKAUSKIENĖ 210 Acta Linguistica Lithuanica LXXV „mėnuo“ tik vienaskaitos vardininko linksnyje išlaikė šio kamieno formą. Visi kiti linksniai perėję į a2 kamieną. Azonban a szóvégi magánhangzók redukciója és a hangsúly általános visszahúzódása következtében az oxitonikus hangsúlyozású főneveket a panevėžiškiaiak a tőben hangsúlyozzák (vàь „tolvaj“, (sọ)‿vàь „a tolvajjal“, akmènu „kövek“, àь „juh“, (sọ)‿àь „a juhval“ stb.), ezért a kutatásban ezekre is támaszkodtunk. 4. Ha az északi panevėžiškiai főneveinek két vagy több párhuzamos esetragú alakjuk van (például d.kterẹ és d.kteȓь „a lányának“), a tő képviTovábbi flexiós osztályokat a vu laikoma dažnesnė forma. Wolfgango Ulricho Wurzelio teigimu, tokiais atvejais, kai žodis iš karto gali būti linksniuojamas ne pagal vieną tipą, susidaro papildomosios (komplementinės) fleksinės klasės (Wurzel 1984: 127). vizsgált nyelvjárásban nem találtunk. Az empirikus anyag elemzése során megállapítottuk, hogy az északi panevėžiškiai nyelvjárásban nincsenek ués a1-tövű főnevek. Ezeket a a2-tő szerint ragozzák, vö. k.ь „út“, bró·ь „fivér“, spiь „raj“ (méhraj), á.mь „kor“ (életkor). A következő főnévi tövek maradtak fenn: a-tő (kαim·nъs „szomszéd“, vα.kъs „gyermek“, prõ·tъs „értelem“, r.tъs „kerék“), a2-tő (kó·lọь „kolhoz“, tẹvь „apuka“, pav.saȓь „tavasz“, á.rkǝь „ló“), ā-tő (mèškъ „medve“, muk·kәlъ „iskola“, gavъ „fej“, ló·vъ „ágy“), ā-tő (bažn·ь „templom“, gr∙ь „parasztház“, põ·ь „asszony“, klebon. „plébánia“, bur· „jósnő“), ē-tő (pardut.ve „üzlet“, *maž.pe „Mažupė“, jåun·ste „fiatalság“, stik l.ne „üvegpohár“), im-tő (vàь „tolvaj“), if-tő (nàkь „éjszaka“, kl·ь „csűr“, .ždọь „feladat“), u-tő (àlъs „sör“, žm·gъs „ember“, s·nъs „fiú“, litъs „eső“), Cm-tő (rdọ „ősz“, m∙nọ „hónap“), Cf-tő (ssọ „nővér“, dkte „lány“). A továbbiakban az összes tőtípusú főnév ragozási paradigmái következnek a 2. TÁBLÁZATBAN. A baritonikus hangsúlyozású főnevek ragozási paradigmái, a-tő (atskirai baritoninio ir – palyginimui – oksitoninio kirčiavimo). VIENASKAITA DAUGISKAITA V. v·rъsv·r K. v·ra v·ru N. v·rъv·ram G. v·rọ v·rъs Įn. v·rъv·rs Vt. s·ь / tep‿sõ·a sõ·dọs / tep‿sõ·du Š. v·r! v·r! Cikkek / Articles 211 Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos ā-tövű VIENASKAITA DAUGISKAITA V. pevъpevọs K. pevọs pevu N. pev pevọm G. pevọ pevъs Įn. (sọ)‿ pevъ(sọ)‿pevọm Vt. pevọ / tep‿pevọs pevọs / tep‿ pevu Š. *lá.imъ! *lá.imọs! ē kamienas VIENASKAITA DAUGISKAITA V. b.te K. b.tẹs N. b.tẹ G. b.tẹ Įn. (sọ)‿b. ь Lásd: .pẹ / tep‿.pẹs Š. b. ь! if tő VIENASKAITA DAUGISKAITA V. á.nь / .nь á.nь / .nь K. á.ntẹ / .ntẹ á.ntẹ / .ntẹ N. á.ntẹ / .ntẹ á.ntẹm / .ntẹm Š. G. á.nь / .nьá.nь / .nь Įn. (sọ)‿á.nь / (sọ)‿.nь(sọ)‿á.ntẹm / (sọ)‿.ntẹm Vt. – – á.ntẹ / .ntẹ! á.nь / .nь! a2 kamienas VIENASKAITA DAUGISKAITA V. bró·ьbró·lẹ K. bró·lẹ bró·u N. bró·ьbró·lem G. bró·ьbró·ьs Ín. (sọ)‿bró·ь(sọ)‿bró·lẹs Vt. –– Š. bró·ọ! bró·lẹ! RASA KURKAUSKIENĖ 212 Acta Linguistica Lithuanica LXXV ā kamienas VIENASKAITA DAUGISKAITA V. sá.ujьsá.ujọs K. sá.ujọs sá.uju N. sá.ujẹ sá.ujọm G. sá.ujọ sá.ujь Įn. (sọ)‿sá.ujь(sọ)‿sá.ujọm Vt. sá.ujọ / tep sá.ujọs sá.ujọs / tep‿sá.uju Š. –– u kamienas VIENASKAITA DAUGISKAITA V. tọ.gъstọ.g K. tọ.gọs tọ.gu N. tọ.gъtọ.gam G. tọ.gọ tọ.gъs Įn. (sọ)‿tọ.gъ(sọ)‿tọ.gs Vt. tọ.ь / tep‿tọ.ga/an‿tọ.gọs tọ.gọ / tep‿tọ.gu Š. –– 3. TÁBLÁZAT. Az oxitonikus hangsúlyozású főnevek ragozási paradigmái6789 a-tő VIENASKAITA DAUGISKAITA N. vẹ.kъs / ọ.kъs6vẹk / ọk Birt. vẹ.ka / ọ.ka vẹku / ọku Részes vẹ.kъọkam Tárgy. vẹ.kọ / ọ.kọ vẹkъs / ọkъs Įn. (sọ)‿vẹkъ / ọkъ(sọ)‿ọks / vẹks Helyh.7kiь / tep‿kima8kimọs / tep‿kimu Š. ọ.k9!ọ.k! 6 Az észak-panévėžysiak párhuzamosan mindkét formát használják. A második (ọ.kъs) inkább az idősebb generáció képviselőinek beszédében elterjedt. 7 A ragok rendszerébe az illatívusz ragja nincs bevonva. Az empirikus anyagban mindössze 9 ilyen fordult elő, például: (į) pl·tinẹ pr․jẹme ọ‿kolk.zan nepr.jime ‖ (Jonišklis); tená. vь remó․ntan α.nъ bú·dava‿gi ‖ (Jonišklis); križ.ьs bú·dava prikab.ntъs kl.sẹs galañ ‖ (Geidžinai); kiek‿mú.m prakaŋk.na | miška b.vam išv.ji ‖ (Jùrgėnai). A kutatás szempontjából nem szolgáltatnak jelentős eredményeket. Az illatívuszt az idősebb generáció képviselői véletlenszerűen használták. 8 Az egyező ragok kiszámításakor az első, szokásos (nem pedig elöljárós) helyhatározói alakra támaszkodtunk. 9 Az észak-panevėžiškiai területén meghonosodott a -ai végű megszólító eset, amely használatban kiszorítja a régebbi alakot (vö.: egyes szám megszólító ọ.k „farkasok”, nem pedig vike). Cikkek / Articles 213 Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos 10 a2 kamienas VIENASKAITA DAUGISKAITA V. á.kəь aklẹ K. á.rklẹ aku N. á.rkəьaklẹm G. á.rkəьá.rkəь Ín. (sọ)‿ á.rkəь(sọ)‿aklẹs Lásd: uk. / tep‿ú·ẹ ú·ọs Š. á.rọ10!aklẹ! ā tő VIENASKAITA DAUGISKAITA V. šàkъš.kọs K. šàkọs šàku N. š.k šakó·m G. š.kọ šàkъs Įn. (sọ)‿šàkъ(sọ)‿šàkọm Vt. šakõ· / tep‿šàkọs šakõ·ь / tep‿šàku Š. m.mъ!m.mos! ā kamienas VIENASKAITA DAUGISKAITA V. dàьdãọs K. dàọs dàu N. d.lẹ dọm G. d.lẹ dàь Įn. (sọ)‿dàь(sọ)‿dọm Vt. daõ· daõ·ь pvz.: arkly, ožy, broli. Az északi panevėžiškiai nyelvjárásban a a2 tövű főnevek Š. *d.ь!dọs! 10 Bendrinėje kalboje įprasta a2 kamieno šauksmininko galūnė yra -y (oksitonų) arba -i (baritonų), helyett u tövű vocativust használnak -au végződéssel (á.rọ „arkliau“, bró·ọ „broliau“, k.ọ „kiškiau“). RASA KURKAUSKIENĖ 220 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Az ā és ā tövek flexiós típusának ir mišriojo (aks, vags, akmuõ, dukt). 1 paveiksle matyti ryški moteriškojo linkspárhuzama, hasonlósági indexük 11,3. A hímnemű ragozás a és u tövei szintén külön ágat alkotnak, hasonlósági indexük kissé kisebb – 8,1. Amint már említettük, a a2 tő hasonló viszonyban áll mind a hímnemű, mind a vegyes ragozási típusú főnevekkel, ezért mintegy köztes pozíciót foglal el (vö. a a2 és az a tövek hasonlósági indexe 7,3; a a2 és az im tövek hasonlósági indexe – 7,5). A vegyes ragozási típusú tövek közelsége nyilvánvaló (az if és im tövek hasonlósági indexe nem kevesebb mint 11,4; az im és Cm tövek hasonlósági indexe – 9,2; az if és Cf tövek hasonlósági indexe – 8,6). A LEGFONTOSABB KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az északi panevėžiškiai nyelvjárás főneveinek ragozási típusai hasonlóság szerinti természetes elrendezési sorrendje a következő: ā, ā, a, u, a2, if, im, Cm, Cf, ē. 2. Az északi panevėžiškiai főnevek ragozási tövei három csoportra oszlanak: hímnemű (az a és u tövű főnevek), nőnemű (az ā és ā tövű főnevek) és vegyes (im, if, Cm, Cf). Az összes közül kiemelkedik az ē tő, amely inkább a hímnemű és a vegyes ragozású főnevek töveihez kapcsolódik, mint a nőnemű ragozású tövekhez. 3. A vizsgált nyelvjárás valamennyi főnévi ragozási típusára – a nőneműre, a hímneműre és a vegyesre – fokozatos közeledés jellemző. 3.1. Magas hasonlósági indexszel rendelkeznek, és közel állnak egymáshoz a vegyes ragozású főnevek if és im tövei, a nőnemű ragozású főnevek ā és ā tövei, valamint a hímnemű ragozású főnevek a és u tövei. 3.2. Az északi panevėžiškiai nyelvjárás nőnemű ragozású főneveinek tövei két csoportra oszlanak: az ē tövű főneveknek több közös végződésük van a hímnemű és a vegyes ragozású tövekkel, míg az ā és ā tövek összességében jelentősen eltérnek az összes többi tőtől. 3.3. A többi vizsgált nyelvjárástól eltérően az északi panevėžiškiai a2 tő a hímnemű és a vegyes ragozási típusok között, középen helyezkedik el. A a2 tő a hímnemű és a vegyes ragozású főnevekkel egyaránt csaknem azonos mértékben áll kapcsolatban (vö.: a a2 és az a tő hasonlósági indexe 7,3; a a2 és az u tő hasonlósági indexe – 6,2; a a2 és az im hasonlósági indexe 7,5; a a2 és a Cm hasonlósági indexe – 7,3). 4. Az északi panevėžiškiai ragozási típusok hierarchikus csoportosításának „fája” a Tirkšli (Girdenis, Rosinas: 1977), az északi širvintiškiai (Markevičius: 2006), a köznyelv (Girdenis, Rosinas: 1977), valamint a Varėnõs (Karaciejūtė 2011) ragozási típusai hierarchikus csoportosításának „fáihoz” viszonyítva, Straipsniai / Articles 221 Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos némileg alacsonyabb. A ragozási típusok hasonlósági indexeinek meglehetősen magas értékei az északi panevėžiškiai nyelvjárás beszélőinek főnévi paradigmái közötti jelentős közeledést mutatják. LITERATŪRA DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2005. Garšva Kazimieras 1982a: Joniškėlio apylinkės šnektos tekstai. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Garšva Kazimieras 1982b: Svarbesnės šiaurės vakarų panevėžiškių fonologijos ypatybės. – Baltistica 18(1), 65–75. Garšva Kazimieras 2000: Šiaurės vakarų panevėžiškių „murmamieji balsiai“. – Lietuvių kalbotyros klausimai 43, 165–175. Girdenis Aleksas, Rosinas A lbertas 1977: Lietuvių kalbos daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija ir pagrindinės jos kitimo tendencijos (bendrinės kalbos ir žemaičių tarmės duomenimis). – Baltistica 13(2), 338–348. Kačiuškienė Genovaitė 2000: Nekirčiuotų i/u ir e/o vartojimas Joniškėlio ir Pakruojo apylinkių rišliuose tekstuose. – Baltu filoloģija 9, 25–31. Kačiuškienė Genovaitė 2006: Šiaurės panevėžiškių tarmės fonologijos bruožai. Mokslinė monografija. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Kaikarytė Aušra 2010: Joniškio šnektos daiktavardžio linksniavimo sistema. Daktaro disertacija. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Karaciejūtė Vitalija 2011: Varėnos šnektos daiktavardžių fleksinės klasės ir jų hierarchija. – Lituanistica 57, 3(85), 314–324. Kruopas Jonas (red.) 1957: Pirmoji lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. LKE – Lietuvių kalbos enciklopedija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1999. LKG – Lietuvių kalbos gramatika 1. Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis). Vilnius: Mintis, 1965. LKTCh – Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2004. RASA KURKAUSKIENĖ 222 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Markevičius Aurimas 2006: Šiaurinių širvintiškių daiktavardžio kamienai ir jų hierarchija. – Baltistica 41(3), 435–450. Rosinas Albertas 2005: Latvių kalbos daiktavardžio linksniavimo sistema: sinchronija ir diachronija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Rosinas Albertas 1994: Simono Stanevičiaus tekstų daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija. – Lietuvių kalbotyros klausimai 24, 112–117. Ručinskaitė I. 1984: „Murmamųjų” balsių kokybinė opozicija šiaurės panevėžiškių tarmėje. – Kalbotyra 35(1), 72–76. Šliavas Juozas 1974: Žeimelio–Lauksodžio šnektos įvardžiuotinių būdvardžių ypatybės. – Baltistica 10(1), 91–92. Valeckienė Adelė 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Vidugiris Aloyzas 1964: Veikiamųjų dalyvių formos Karsakiškio tarmėje. – Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida (Lietuvių kalbotyros klausimai 7), 187–192. Wurzel Wolfgang Ullrich 1984: Flexionsmorphologie und Natürlichkeit (Studia Grammatica 21). Berlin. Zinkevičius Zigmas 1980: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 1. Vilnius: Mokslas Noun Declension Types in the Eastern Aukštaitian Subdialect of Northern Panevėžiškiai and the Tendencies of Their Change SUMMARY The nouns of the Eastern Aukštaitian Subdialect of Northern Panevėžiškiai were analysed using the synchronic method first proposed by Girdenis and Rosinas in 1977. Each noun declension class was juxtaposed to all other declension classes; the number of coinciding case endings was examined; the frequency of the usage of cases was calculated. The research made the following findings: 1. The natural order of the noun declension types of the Northern Panevėžiškiai Subdialect by similarity is as follows: ā, ā, a, u, a2, if, im, Cm, Cf, ē. Straipsniai / Articles 223 Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos 2. The noun declension stems in the Northern Panevėžiškiai Subdialect fall into three groups: masculine (a and u stem nouns), feminine (ā and ā stem nouns) and mixed (im, if, Cm, Cf); ē stem which is more approximate to the nouns of masculine and mixed declension rather than feminine declension stems stands out from other stems. 3. Gradual approximation is characteristic of all declensional types of nouns in the subdialect under analysis – feminine, masculine and mixed. 3.1. Stems if and im of mixed declension nouns, stems ā and ā of feminine declension nouns, stems a and u of masculine declension nouns are closely linked and show a high similarity index. 3.2. Stems of feminine declension nouns of the Northern Panevėžiškiai Subdialect fall into two groups: ē stem nouns share more endings with the stems of masculine and mixed declension, whereas ā and ā stems are generally more remote to all other stems. 3.3. In contrast to other subdialects analysed before, the stem a2 of the Northern Panevėžiškiai Subdialect falls in between masculine and mixed types of declension. The linkage between the stem a2 and masculine and mixed declension nouns is nearly identical (cf.: a2 and a stem similarity index stands at 7.3; a2 and u stem similarity index is 6.2; a2 and im similarity index is 7.5; a2 and Cm similarity index is 7.3). 4. Compared to the dendrograms of hierarchical clustering of declension types of Tirkšliai (Girdenis, Rosinas: 1977), Northern Širvintiškiai (Markevičius: 2006), stan dard language (Girdenis, Rosinas: 1977), Varėna (Karaciejūtė 2011), the dendrogram of the hierarchical clustering of declension types of the Northern Panevėžiškiai Subdialect is slightly lower. Rather high declension type similarity indices show evident approximation of noun paradigms in the Northern Panevėžiškiai Subdialect. Beérkezett: 2016. április 17-én. RASA KURKAUSKIENĖ Lietuvos edukologijos universitetas Tarasz Sevcsenko utca 31., LT-03111 Vilnius, Litvánia [email protected]