Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos

RASA KURKAUSKIENĖ Litván Edukológiai Egyetem Kutatási területek: dialektológia, morfológia. Az északi panevėžiškiek kelet-aukštaitiai nyelvjárási csoport főnévragozási típusai és változásuk tendenciái A főnévragozás típusai az északi panevėžiškiek kelet-aukštaitiai nyelvjárási csoportban és változásuk tendenciái ABSZTRAKT Az északi panevėžiškiek kelet-aukštaitiai nyelvjárási csoport főnévragozási rendszerét igen kevéssé vizsgálták. Általában eddig nem jelentek meg e nyelvjárás részletes morfológiai vizsgálatai. Az északi panevėžiškiek kelet-aukštaitiai nyelvjárási csoport tövek közötti kölcsönhatásának, típusainak és működési feltételeinek elemzésekor, illetve leírásakor a természetes morfológia kutatási módszereire támaszkodunk. A cikkben a főneveket szinkrón módszerrel elemeztük, amelyet 1977-ben Aleksas Girdenis és Albertas Rosinas mutatott be. A maximumok módszerét alkalmazva elvégeztük az északi panevėžiškiek nyelvjárás ragozási osztályainak hierarchikus csoportosítását, és meghatároztuk a főnevek ragozási típusait. KULCSSZAVAK: északi panevėžiškiek, természetes morfológia, főnévi tövek, tövek hierarchiája. ANNOTÁCIÓ Az északi panevėžiškiai kelet-aukštai nyelvjárásának főnévragozási rendszerét még nem vizsgálták alaposan. Általánosságban elmondható, hogy nincsenek átfogó tanulmányok e nyelvjárás morfológiájáról. Straipsniai / Articles 205 RASA KURKAUSKIENĖ Az északi panevėžiškiai kelet-aukštai nyelvjárás tőváltakozásának, típusainak és feltételeinek elemzéséhez és leírásához a természetes morfológia kutatási módszereit alkalmazzuk. A főnevek elemzése az 1977-ben Girdenis és Rosinas által elsőként javasolt szinkrón módszerrel történik. Elvégezték az északi panevėžiškiai nyelvjárás inflexiós osztályainak hierarchikus klaszterezését, és a maximum módszer segítségével meghatározták a főnévragozási típusokat. KULCSSZAVAK: északi panevėžiškiai nyelvjárás, természetes morfológia, főnévi tövek, tőhierarchia. BEVEZETÉS A nyelvészek a litván főnévragozási rendszert a mai élő indoeurópai nyelvek közül a legrégiesebbnek tartják – állítja Zigmas Zinkevičius (1980: 185). A főnevek ragozását először 1653-ban írták le a litván nyelv első nyomtatott grammatikájában, a Grammatica Litvanica című műben. Danielius Kleinas ekkor öt ragozási típust különített el (a főnevek egyes számú alanyeseti, birtokos eseti és részes eseti végződése alapján) (Kruopas (szerk.): 1957). Jóval később, 1922-ben, öt ragozást Jonas Jablonskis is elkülönített a Lietuvių kalbos gramatikoje című művében. D. Kleinnel ellentétben J. Jablonskis az egyes számú alanyesetet tekintette a legfontosabb mutatónak. A J. Jablonskis által kidolgozott litván főnévragozási rendszert az 1965-ben kiadott Lietuvių kalbos gramatikoje című műben is megtaláljuk (Ulvy das, szerk.: 1965). A mű részletesebben ismerteti a ragozásokat, és hangsúlyozza, hogy a ragozási osztály megállapításában nemcsak az egyes számú alanyeset, hanem az egyes számú birtokos eset végződésének is jelentősége van. Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (2005: 68–81) aprašomos penkios linksniuotės: (i)a, (i)u, (i)o, e ir i. Kiekvienos linksniuotės linksniavimo paradigmos skiriamos pagal atskirų linksnių formų ypatybes. Ši klasifikacija yra ne tik detalesnė už D. Kleino sudarytą linksniuočių sistemą, bet ir paprastesnė: norint nustatyti linksniuotę, užtenka vieno daugiskaitos naudininko linksnio. Aleksas Girdenis és Albertas Rosinas nyelvészek a ragozási típusoknak egészen más, a természetes morfológia1 által vizsgált osztályozását mutatják be. Az ő megköze- 1 Ez a módszer Németországban alakult ki és különösen az 1970-es évek elején terjedt el. Az említett irányzat a nyelvek általános irányultságát és strukturális tendenciáit, valamint a különböző nyelvek sajátos változási folyamatait részben univerzális természetességi elvekkel magyarázza. 206 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Rytų aukštaičių šiaurinių panevežiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos mone (Girdenis, Rosinas 1977: 338), tradicinė, arba sąlyginė, daiktavardžių linksniavimo tvarka yra nemotyvuota ir neleidžia atskleisti skirtingų kamienų sąveikos, natūralios linksniavimo tipų klasifikacijos. Be to, tiriant daiktavardžius tradiciniu būdu, neatsižvelgiama į jų giminės, formų panašumą. Taigi remiantis A. Girdenio ir A. Rosino moksline idėja, šiame tyrime kiekviena daiktavardžių kait ybos klasė bus gretinama su visomis kitomis kait ybos klasėmis, aiškinamasi, koks yra sutampančių linksnių galūnių skaičius, skaičiuojamas linksnių vartojimo dažnis. A természetes morfológia elméletéhez közel álló főnévragozási rendszert Adelė Valeckienė dolgozta ki (1998). Az általa bemutatott osztályozás figyelembe veszi a paradigmák egymáshoz való hasonlóságait. A nyelvész szerint egyes, különböző tövű főnevek végződésrendszerei hasonlóak, máskor viszont az azonos tövű főnevek valamely végződésükben különböznek (1998: 319). Apskritai darbų, skirtų panevežiškių patarmei, yra nemažai (Kačiuškienė 2000, 2006; Garšva 1982, 2000; Ručinskaitė 1984 ir kt.), daug apibendrinamosios medžiagos pateikta Z. Zinkevičiaus darbuose (1966, 1975). Vis dėlto reikia pasakyti, kad beveik visi kalbininkai daugiausia domėjosi panevežiškių patarmės fonetika, morfologijai skirtas vos vienas kitas darbas (Šliavas 1974, Vidugiris 1964). Tehát a természetes morfológia elméletén alapuló, az észak-panevėžiškiai keleti aukštaitiai nyelvjárás főneveinek ragozási rendszerét vizsgáló kutatás még nem jelent meg2. Ez a tanulmány a természetes morfológia elméleti alapelveiből kiindulva ismerteti az említett nyelvjárás főnévi tőváltozási osztályainak rendszerét, és bemutatja a tőosztályozást. Az osztályozás nemcsak a végződéseket, hanem az azonos morfémákban végbemenő hangsúlybeli és morfonológiai változásokat is figyelembe veszi. A szokásos (hagyományos) osztályozástól abban tér el, hogy különös figyelmet fordít a paradigmákban megfigyelhető flexiós hasonlóságokra, és kísérletet tesz a főnévi tőváltakozás változatosságának feltárására. 2A természetes morfológia módszereit A. Rosinas és A. Girdenis alkalmazta a köznyelvi litván, egyes žemaitiai nyelvjárási beszédmódok (Tirkšliai és Šaukėnai), a köznyelvi lett és a lett nyelvjárások főnévragozási típusainak hierarchiáját vizsgálva (Girdenis, Rosinas 1977; Rosinas 1994, 2005: 47–51, 76–83). Ugyancsak alkalmazta Aurimas Markevičius az északi širvintiškiai nyelvjárást vizsgálva (Markevičius A. Šiaurinių širvintiškių daiktavardžio linksniavimas ir jo istorija. Daktaro disertacija. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 2008; Markevičius A. Šiaurinių širvintiškių daiktavardžio linksniavimas ir jo istorija. Monografija. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 2009), továbbá Aušra Kaikarytė a Joniškio-i nyelvjárási beszédmódot vizsgálva (Kaikarytė A. Joniškio šnektos daiktavardžio linksniavimo sistema. Daktaro disertacija. Vilnius, 2010), valamint Vitalija Karaciejūtė a déli aukštaitiai nyelvjárást vizsgálva (Karaciejūtė V. Varėnos šnektos daiktavardžio linksniavimo sistema. Daktaro disertacija. Vilnius, 2013). Lásd még Savickienė, Kazlauskienė, Kamandulytė 2004: 81 és az ott hivatkozott szakirodalmat; magáról az elméletről: Wurzel 1984. Straipsniai / Articles 207 RASA KURKAUSKIENĖ VIZSGÁLAT A kutatás több célt tűz ki: 1) az észak-panevėžiškiai nyelvjárás főnévragozási típusainak és hierarchiájának vizsgálatát; 2) annak bemutatását, hogy a vizsgált nyelvjárásban nemcsak feltételes, hanem természetes főnévragozási rend is létezik; 3) az észak-panevėžiškiai keleti aukštaitiai főnevek tőváltakozási tendenciáinak ismertetését. Empirikus anyag. A hangzó kutatási anyag nagy részét a tanulmány szerzője gyűjtötte (25 óra), a többi a Litván Nyelvi Intézet Nyelvjárási Archívumából származik (6 óra). A dolgozat az észak-panevėžiškiai következő kutatópontjait vizsgálja: Joniškėlis, Jūrgenai, Pūmpėnai, Pasvalys, Salõčiai, Geidžiūnai, Gailiõniai. A kutatási anyag mintegy száz oldalnyi átírt nyelvjárási szövegből áll. Ezekből kiválogatták az összes főnevet (összesen 4961-et), majd tőtípus, nem, szám, eset és hangsúlytípus (baritonikus és oxitonikus) szerint csoportosították és megszámolták őket (832 ā-tövű, 197 iā-tövű, 1891 a-tövű, 92 u-tövű, 799 ia₂-tövű, 46 i_f-tövű, 17 i_m-tövű, 59 C_m-tövű, 25 C_f-tövű és 903 ē-tövű főnevet találtak). A ragozási típusok meghatározásakor a következő kritériumokat és feltételeket vették alapul: 1. A főnévi tövek közötti különbségeket a fonológia, nem pedig a fonetika határozza meg. Például az észak-panevėžiškiai főnevekben a šã.kę „ágat” és a duõbę „üreget” alak végződésének magánhangzóit ugyanazon fonéma pozicionális változatainak tekintik (vö. még a širvintiškiai nyelvjárási alakokkal: žõ.bl̥ „füvet” és ã.ki „szemet”). 2. A főnevek magánhangzós töveit a többes szám részes eset, mássalhangzós töveit pedig a többes szám birtokos eset alapján határozták meg. 3. Az észak-panevėžiškiai nyelvjárásra rendkívül erős szóvégi magánhangzó-redukció jellemző, emellett érvényesül a hangsúly általános visszahúzódásának törvénye (vagyis a hangsúly nemcsak rövid, hanem hosszú, cirkumflexes szóvégről is visszahúzódik, mégpedig nemcsak hosszú, hanem rövid szótagra is, például: žmó·nb „feleség”, diẽnb s „napokat”, ràsb „harmatot”, kàte „macska”). Emiatt az oxitonikus és baritonikus hangsúlyozású paradigmák egybeesnek, és sok szinkretikus eset alakul ki. Ezért ebben a dolgozatban a tőtípusok meghatározásakor baritonikus hangsúlyozású főnevekre támaszkodunk3. Az oxitonikus hangsúlyozású 3 Vö.: az észak-keleti aukštaitiai širvintiškiai és a déli aukštaitiai Varėna nyelvjárási beszédmódjának ragozási tőtípusait kizárólag oxitonikus hangsúlyozású főnevek alapján határozták meg. Az északi širvintiškiai nyelvjárásban a hangsúlyos végződések jobban megőrződtek, mint a hangsúlytalanok. Ezenkívül a širvintiškiai nyelvjárásban a hangsúlytalan hosszú magánhangzók megrövidülnek, és a hangsúly feltételes visszahúzódása érvényesül (Markevičius 2006: 436). A Varėna nyelvjárási beszédmódban az oxitonikus hangsúlyozású főneveket azért választották, mert a főnévi paradigmák jól reprezentáltak (Karaciejūtė 2011: 315). A déli aukštaitiai nyelvjárás a végződéseket jól megőrzi, a szavak pedig többnyire a köznyelvivel azonos módon kapnak hangsúlyt. A hangsúly helye vagy a hanglejtés időnként eltérhet, mivel a szavak más hangsúlyozási osztályokba tartoznak, és új hangsúlyozási minták alakultak ki, például: plì·tas „téglák”, stɔ·gùs „tetőket” stb. (LKTCh 2004: 81). 208 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos A főnevek példái csak összehasonlításképpen szerepelnek, vagyis azért, hogy láthatóvá váljanak a két hangsúlyozási típus hasonlóságai. A feltárt különbségeket az első táblázat mutatja be. 1. TÁBLÁZAT. A baritonikus és az oxitonikus hangsúlyozás különbségei az északi panevėžiškiai nyelvjárásban Egyes szám Baritonikus hangsúlyozás Oxitonikus hangsúlyozás Többes szám Baritonikus hangsúlyozás Oxitonikus hangsúlyozás ā tövűek N. piėvom šakó·m Helyi eset piévo šakọ·Helyi eset piėvos šakọ·sb iā tövűek Helyi eset sá.ujo daļõ· Helyi eset sá.ujǫs daļõ·s ē tövűek Helyi eset ú.pe đobė· Helyi eset ú.pęs đobę̇s u tövűek Helyi eset tǫr.ġg4 đangu̇.i if tövűek N. á.ntem / ó.ntem5 avį.m Illativus (ṣo)_á.ntem / (ṣo)_ó.ntem (ṣo)_avį.m Látható, hogy a hangsúlyozási típus szerint négy tő (ā, iā, ē és u) egyes és többes számú helyhatározói eseteinek alakjai nem egyeznek meg (az u tőnél csak az egyes számúé); két tő (ā és i_f) többes számú részes eseteinek alakjai sem egyeznek meg, és az i_f tő főnevei között mindössze egy különbség mutatkozott (a többes számú eszközhatározó alakjai térnek el). Fontos megemlíteni, hogy az i_m, C_m és C_f tövű főnevek az észak-panevėžiškiai nyelvjárásban kizárólag oxitonikus hangsúlyozásúak (vâġᵇs, àkmo, dòkte). E töveknek nincsenek baritonikus hangsúlyozású főneveik. Az egyetlen C_m tövű szó a mė·no 4 A turgus „piac” főnév itt formailag az u tőhöz van sorolva, de csak az egyes számú birtokos eset őrizte meg e tő végződését, vö.: tǫr.gos „a piacé” és vú.ra „a férfié”. Az összes többi eset az a tőhöz került át. 5 Az antis „liba” főnév az észak-panevėžiškiai nyelvjárásban az i_f tőtípushoz van sorolva, de e tő és az ē tő keveredése nyilvánvaló (vö.: egyes számú birtokos á.ntęs / ó.ntęs „a libáé” és bi.tes „a méhé”; egyes számú részes á.nte / ó.nte „a libának” és bi.tę „a méhnek”; többes számú részes á.ntęm / ó.ntęm „a libáknak” és bi.tem „a méheknek”; többes számú eszközhatározó (ṣo)_á.ntęm / (ṣo)_ó.ntęm „libákkal” és (ṣo)_bi.tem „méhekkel”). Itt a középső nyelvállású elülső magánhangzó bizonyos esetekben az ē, illetve az i_f tő végződésének egyaránt megfelelhet. Straipsniai / Articles 209 RASA KURKAUSKIENĖ A „hónap” szó csak egyes számú alanyesetben őrizte meg e tő alakját. Az összes többi eset átkerült az ia2 tőhöz. A végződésbeli magánhangzók redukciója és a hangsúly általános visszahúzódása miatt azonban az oxitonikus hangsúlyozású főnevek a panevėžiškiai nyelvjárásban a tőben kapnak hangsúlyt (vàǧb̂s „tolvaj”, (ṣọ)_vàǧb̂ „tolvajjal”, akmėnu „kövek”, àv̀b̂s „juh”, (ṣọ)_àv̀b̂ „juhval” stb.), ezért a kutatásban ezekre is támaszkodtak. 4. Ha az észak-panevėžiškiai főneveknek két vagy több párhuzamos esetalakjuk van (például dú.kterę és dú.kteŕb „lányokat”), akkor a tő képviselőjének a gyakoribb alakot tekintjük. Wolfgang Ulrich Wurzel szerint azokban az esetekben, amikor egy szó egyszerre többféle ragozási típus szerint is ragozható, kiegészítő (komplementer) ragozási osztályok jönnek létre (Wurzel 1984: 127). A vizsgált nyelvjárásban ilyen kiegészítő ragozási osztályokat nem találtunk. Az empirikus anyag elemzése után megállapítható, hogy az északi panevėžiškiai nyelvjárásban nincsenek iu és ia1 tövű főnevek. Az ia2 tő szerint ragozódnak, vö. kæ.ḷ̂s „út“, bró·l̂s „testvér“, spiẽč̂s „méhraj“ (méhraj), á.mž̂s „kor“ (életkor). A következő főnévi tövek maradtak fenn: a tő (kaimí·n̂s „szomszéd“, vaĩ.k̂s „gyermek“, prō·t̂s „ész“, rā·t̂s „kerék“, ia2 tő (kò·loḳ̂s „kolūkis“, tẹvẽl̂s „apuka“, pavà.sar̂s „tavasz“, á.rkəl̂s „ló“), ā tő (mešk̂ „medve“, mukì·kəl̂ „iskola“, galv̂ „fej“, ló·v̂ „ágy“), iā tő (bažnì·č̂ „templom“, grì·č̂ „parasztház“, põ·n̂ „asszony“, klebonì.i „plébánia“, burẽ.i „jósnő“), ē tő (pardutù.ve „üzlet“, *mažù.pe „Mažupė“, jāunì·ste „ifjúság“, stiklì.ne „pohár“), im tő (vàǧb̂s „tolvaj“), if tő (nàk̂s „éjszaka“, klẹ·t̂s „csűr“, ū.ždof̂s „feladat“), u tő (àl̂s „sör“, žmò·ĝs „ember“, sū·n̂s „fiú“, liẽt̂s „eső“), Cm tő (rõḍo „ősz“, mé·no „hónap“), Cf tő (sẹṣo „nővér“, dòḳte „lánya“). Az alábbiakban bemutatjuk valamennyi tő főneveinek ragozási paradigmáit (külön a baritonikus, illetve összehasonlításképpen az oxitonikus hangsúlyozásét). 2 TÁBLÁZAT. A baritonikus hangsúlyozású főnevek ragozási paradigmái a tő EGYES SZÁM TÖBBES SZÁM V. vì·r̂s vì·rę K. vì·ra vì·ru N. vì·r̂ vì·ram G. vì·ro vì·r̂s Illativus vì·r̂ vì·ręs Locativus sõ·d̂ / tep_sõ·da sõ·dos / tep_sõ·du Š. vì·rę! vì·rę! 210 Acta Linguistica Lithuanica LXXV A keleti aukštaitis északi panevėžiškiai nyelvjárásának főnévragozási típusai és változási tendenciái ā tő EGYESSZÁM TÖBBESSZÁM Al. Birt. Részes. Tárgy. Eszk. Hely. Hív. pi̇evᵇ pi̇evos pi̇evęs pi̇evom pi̇evọ pi̇evᵇs (sọ) pi̇evᵇ (sọ) pi̇evom pi̇evọ / tep_pi̇evos pi̇evos / tep_pi̇evu *lá.im! *lá.imos! ē tő EGYESSZÁM TÖBBESSZÁM Al. Birt. Részes. Tárgy. Eszk. Hely. Hív. bi̇.te bi̇.tęs bi̇.tę bi̇.tę (sọ) bi̇.tᵇ ú.pe / tep_ú.pęs bi̇.tᵇ! ī tő EGYESSZÁM TÖBBESSZÁM Al. Birt. Részes. Tárgy. Eszk. Hely. Hív. á.ntᵇs / ó.ntᵇs á.ntęs / ó.ntęs á.nte / ó.nte á.ntᵇ / ó.ntᵇ (sọ) á.ntᵇ / (sọ) ó.ntᵇ – á.nte / ó.nte! á.ntᵇs / ó.ntᵇs á.nčų / ó.nčų á.ntem / ó.ntem á.ntᵇs / ó.ntᵇs (sọ) á.ntem / (sọ) ó.ntem – á.ntᵇs! / ó.ntᵇs! i̯a kamienas EGYESSZÁM TÖBBESSZÁM Al. Birt. Részes. Tárgy. Eszk. Hely. Hív. bró.lᵇs bró.le bró.lᵇ bró.lᵇ (sọ) bró.lᵇ – bró.lọ! bró.le bró.lu bró.lem bró.lᵇs (sọ) bró.les – bró.le! Straipsniai / Articles 211 RASA KURKAUSKIENĖ ią tő EGYESSZÁM TÖBBESSZÁM V. sá.ujb sá.ujos K. sá.ujos sá.uju N. sá.uję sá.ujom G. sá.ujo sá.ujḃ§ Iness. (sọ) sá.ujb (sọ) sá.ujom Ill. sá.ujo / tep sá.ujos sá.ujos / tep sá.uju Š. — — u tő EGYES SZÁM TÖBBES SZÁM V. tȯṛ.gbs tȯṛ.gę K. tȯṛ.gọs tȯṛ.gu N. tȯṛ.gb tȯṛ.gam G. tȯṛ.go tȯṛ.gbs Įn. (sọ) tȯṛ.gb (sọ) tȯṛ.gęs Vt. tȯṛ.gb / tep tȯṛ.ga/an tȯṛ.gọs tȯṛ.gọs / tep tȯṛ.gu Š. — — 3. TÁBLÁZAT. Az oxiton hangsúlyozású főnevek ragozási paradigmái a tő EGYES SZÁM TÖBBES SZÁM V. vẹl̇.kbs / vọl̇.kbs6 vẹl̇kę / vọl̇kę K. vẹl̇.ka / vọl̇.ka vẹl̇ku / vọl̇ku N. vẹl̇.kb vọl̇kam G. vẹl̇.ko / vọl̇.ko vẹl̇kbs / vọl̇kbs Ill. (sọ) vẹl̇kb / vọl̇kb (sọ) vọl̇kęs / vẹlkęs Loc.7 kiẽmb / tep kiẽma8 kiẽmos / tep kiẽmu Š. vọl̇.kę9! ọl̇.kę! 6 Az északi panevėžiškiai párhuzamosan használják mindkét alakot. A második (vọl̇.kᵇs) inkább az idősebb generáció képviselőinek nyelvhasználatában elterjedt. 7A lativusi eset nem került be az esetrendszerbe. Az empirikus anyagban mindössze 9 ilyen előfordulás akadt, például: (i) plī́tine pri.jeme o̜.kolkõ.zan nepri.jime || (Joniškėlis); tená.i vę̇ṡ remó.ntan ai.nᵇ bú.dava gi || (Joniškėlis); križė.iᵇs bú.dava prikabī.ntᵇs klá.ses galan || (Geidžiūnai); kiek mú.m prakakį.na | miškan bú.vam išvi.ji || (Jūrgenai). Ezek a kutatás szempontjából nem szolgáltatnak jelentős eredményeket. A lativust a régi generáció képviselői véletlenszerűen használták. 8Az egyező esetragok számításakor az első, szokásos (nem prelativusi) helyhatározói alakot vettük alapul. 9Az északi panevėžiškių területen a -ai végű megszólító esetforma honosodott meg, amely használatban kiszorítja a régebbi formát (vö.: egyes szám megszólító eset: vọl̇.kę „farkasok”, nem pedig vilkę). 212 Acta Linguistica Lithuanica LXXV A kelet-aukštaitiai északi panevėžiškiai nyelvjárási terület főnévragozási típusai és változási tendenciáik i̯a₂ kamienas EGYES SZÁM TÖBBES SZÁM V. á.rkʲᵇˢ árklę K. á.rklę árklu N. á.rkʲᵇ árklem G. á.rkʲᵇ á.rkʲᵇˢ Illativus (sɔ)₋ á.rkʲᵇ (sɔ)₋árkles Lásd. ukĭ. / tep ú-ke ú-kos Š. á.rkʲlɔ¹⁰! árkle! ā tő EGYES SZÁM TÖBBES SZÁM V. šàkᵇ šà.kɔs K. šàkɔs šàku N. šà.kę šakó·m G. šà.kɔ šàkᵇˢ Eszközhatározó eset (sɔ)₋šàkᵇ (sɔ)₋šàkɔm Helyhatározó eset šakó· / tep₋šàkɔs šakó·sᵇ / tep₋šàku Š. má·mᵇ! má·mos! ia tő EGYES SZÁM TÖBBES SZÁM V. dàlᵇ dāl̇os K. dāl̇os dàlu N. dà.lę dāl̇om G. dà.lę dàlᵇˢ Įn. (sɔ)₋dàlᵇ (sɔ)₋dāl̇om Vt. dalō· dalō·sᵇ Š. *dà.l̇ᵇ! dāl̇os! 10A köznyelvben az ia₂ tő szokásos megszólítóeseti végződése -y (oxiton szavaknál) vagy -i (bariton szavaknál), például: arkly, ožy, broli. Az északi panevėžysi nyelvjárásban az ia₂ tő helyett u tőbeli megszólító esetet használnak -au végződéssel (á.rkʲlɔ „arkliau“, bró·lɔ „broliau“, ki.škɔ „kiškiau“). Straipsniai / Articles 213 RASA KURKAUSKIENĖ ē tő EGYESSZÁM TÖBBES SZÁM Alanyeset dūobė dūoḃės Birtokos eset dūoḃės dūobu Részes eset dūoḃe dūoḃem Tárgyeset dūoḃe dūoḃᵇs Eszközhatározói eset (so) dūoḃᵇ (so) dūoḃem Helyhatározói eset doḃė̃ / tep_dūoḃes doḃės / tep_dūobu Felszólító eset vārᵇ / vāria! vāṙės! im tő EGYESSZÁM TÖBBES SZÁM Alanyeset vāġᵇs vā.ġᵇs Birtokos eset vāġes vāgu Részes eset vā.ġᵇ vaġi.m Tárgyeset vā.ġᵇ vāġᵇs Eszközhatározói eset (so) vāġᵇ sȯ_vagi.m / sȯ_vaġes Helyhatározói eset debesī / tep_ḋē.beṣe debesi.s / tep_deḃèsu Felszólító eset vāġo¹¹! vā.ġᵇs! u tő EGYESSZÁM TÖBBES SZÁM Alanyeset sū·nᵇs sū·nę Birtokos eset sū·nos sū·nu Részes eset sū·nᵇ sū·nam Tárgyeset sū·no sū·nᵇs Eszközhatározói eset (so) sū·nᵇ¹² (so) sū·nęs Helyhatározói eset dangū.i – Felszólító eset sū·nę¹³! sū·nę! 11 Itt is megfigyelhető a tövek migrációja: im tő (akárcsak az ia₂) átveszi az (i)u tő megszólító esetének -au végződését. 12 Az egyes szám eszközhatározói esete már nem az u tő -umi végződését, hanem az a tő -u végződését mutatja, vagyis nem sūnumi, žmogumi, hanem sūnu, žmog u alakban. Ez a forma az a és az u tövű főnevek keveredésének eredménye. Vö. továbbá az if és ī̇a tövű főnevek egyes számú eszközhatározói esetével: sȯ_āvᵇ „avival” és sȯ_dālᵇ „daliával”. Itt is a tövek keveredésének jól látható esetéről van szó. 13 Az u tő egyes és többes számú megszólító alakjai megegyeznek. Itt az u tövű főnevek átveszik az a tövű főnevek -ai végződését (vö. egyes számú megszólító v̇ōlkę „farkasok” és sū·nę „fiak”). 214 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos i₍f₎ tő EGYESSZÁM | TÖBBES SZÁM Alanyeset | àvᵇš | ắ.vᵇš Birtokos eset | àvęs | ắù Részes eset | ắ.vę | aví.m Tárgyeset | ắ.ve / ắ.vᵇ | ắvᵇš Eszközhatározói eset | (sọ) ắvᵇ | (sọ) aví.m Helyhatározói eset | akí. | akí.š Megszólító eset | ắvę! | ắ.vᵇš! Cₘ tő EGYESSZÁM | TÖBBES SZÁM Alanyeset | ằkmọ | ắ.kmenᵇš Birtokos eset | ắ.kmenę¹⁴ | akmėnu Részes eset | ắ.kmenᵇ | akmení.m Tárgyeset | ắ.kmenᵇ | ắ.kmenᵇš Eszközhatározói eset | (sọ) ắ.kmenᵇ | (sọ) ắ.kmenęṣ Helyhatározói eset | akmení. / tep_ắ.kmene | akmení.š / tep_akmėnu Megszólító eset | ắ.kmenọ! | ắ.kmenᵇš! Cₑ tő EGYESSZÁM | TÖBBES SZÁM Alanyeset | dọktẹ | dù.kterᵇš Birtokos eset | dọktẹṣ | dukterù Részes eset | dù.kterę / dù.kterᵇ | dù.kteręm Tárgyeset | dù.kterᵇ | dù.kterᵇš Eszközhatározói eset | (sọ) dù.kterᵇ / (sọ) dọktᵇ | (sọ) dù.kteręm Helyhatározói eset | – | – Megszólító eset | – | dù.kterᵇš! A baritonikus és oxitonikus hangsúlyozású főnevek bemutatott paradigmáiból látható, hogy egyes ragozási osztályok végződései nagyon hasonlóak (vö. a 2. és 3. táblázat ā tövű paradigmáját az iā tövűvel, az a tövű paradigmát az u tövűvel), másokéi viszont eltérőek (vö. a 2. és 3. táblázat ē tövű paradigmáját az i₍f₎ tővel, a 3. táblázat u tövét az i₍m₎ tővel). Az északi panevėžiškiai nyelvjárásrész ragozásának meghatározásakor 14 A mássalhangzós tövű hímnemű főnevek birtokos esete az iā₂ tő végződését veszi fel (vö. rù.ḍenę „az őszé”, ắ.rklę „a lóé”, bró.lę „a fivéré”), a megszólító esetük pedig az (i)ū tő végződését (vö. ắ.kmenọ! „ó, kő!”, *daĩ.ñọ „Dainiau”). Straipsniai / Articles 215 RASA KURKAUSKIENĖ A típusok osztályozásához és egymás közötti hierarchiájuk megállapításához az A. Girdenis és A. Rosinas által 1977-ben leírt, korábban már említett módszertant alkalmaztuk (338–348). Ez azt jelenti, hogy mindegyik tő összehasonlításra került az összes többi tővel. Két tő hasonlóságának legfontosabb mérőszáma az azonos esetragok száma (m). Hasonlítsuk össze az északi panevėžiškiai nyelvjárás a tövét (vẹ́lkʰˢ „farkas”) az ā tövével (šàkʰᵇ „ág”), lásd a 4. táblázatot: 4. TÁBLÁZAT. a és ā tövű főnevek paradigmái Egyes szám Többes szám a tő ā tő a tő ā tő V. vẹ̄l.kʰs / ʋọ̄l.kʰs šàkʰᵇ vẹ̄lkę / ʋọ̄lkę šã.kọs K. vẹ̄l.ka / ʋọ̄l.ka šàkǫs vẹ̄lku / ʋọ̄lku šàku N. vẹ̄l.kʰᵇ šà.kę ʋọ̄lkam šakó·m G. vẹ̄l.kọ / ʋọ̄l.kọ šà.kọ vẹ̄lkʰˢ / ʋọ̄lkʰᵇs šàkʰᵇs Ill. (sǫ)̰vẹ̄lkʰᵇ / ʋọ̄lkʰᵇ (sǫ)̰šàkʰᵇ (sǫ)̰ʋọ̄lkęs / vẹ̄lkęs (sǫ)̰šàkǫm Helyhatározó. kiēmᵇ / tep_kiēma šakō· / tep_šàkǫs kiēmos / tep_kiēmu šakō·sᵇ / tep_šàku Š. ʋọ̄l.kę! má.mᵇ! ʋọ̄l.kę! má.mos! Amint látható, az a és ā paradigma négy azonos ragú esetet tartalmaz (egyes szám tárgyeset és eszközhatározó, többes szám birtokos eset és tárgyeset). Ennek megfelelően e paradigmák hasonlósági indexe (m) 4. Ez az index azonban nem teljesen pontos, mivel valamennyi inflexiós osztályban azonos a többes szám birtokos és – a többi vizsgált felső-aukštaitiai nyelvjárástól eltérően (északi širvintiškiai, Varenõs, Jõniškio) – a tárgyeset ragja. Az olyan tárgyeseti alakok ragjai tehát, mint például: sú·nʰs, àvᵇs, ví·rʰs, bró·lʰs, piévᵇs, sá·ujᵇs, bètᵇs, tọ·rᵇs, redukáltak, és azonosnak, pontosabban azok pozicionális változatainak tekinthetők. A megszólító esetnek több párhuzamos alakja is van (pl.: vãrlᵇ, vãrla ~ varle!), a szokásos megszólító esetű alakok (különösen a mássalhangzós tövű főneveknél) pedig sok esetben egyáltalán nem használatosak az északi panevėžiškiai nyelvjárásban. Az északi panevėžiškiai területen, akárcsak más nyelvjárásokban (uteniškiai, északnyugati felső-aukštaitiai stb.), a szokásos megszólító esetű alakot kicsinyítő-becéző alak váltja fel: varlį·tʰᵇ „varlyt”, dukri·tʰᵇ „dukryt”, sesi·tʰᵇ „sesyt”, sesú·tʰᵇ „sesut”. Az említett, rendhagyónak is nevezett esetek tehát kikerülnek a paradigmákból. Ebben az esetben a táblázatból ki kell húznunk a többes szám birtokos és tárgyesetet, így az azonos ragú esetek száma 2-re csökken. 216 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos A főnevek ragozási típusai hasonlóságának meghatározásakor nemcsak az azonos ragú esetek száma jelentős, hanem az esetek használati gyakorisága is (lásd az 5. táblázatot). 5. TÁBLÁZAT. Az északi panevėžiškiai főnevek eseteinek használati gyakorisága Egyes szám Többes szám Kettős szám Al. 1035 20,71% 635 12,71% B. 750 15,01% 516 10,33% R. 59 1,18% 41 0,82% T. 833 16,67% 359 7,18% 29 0,58% Eszk. 148 2,96% 172 3,44% H. 285 5,7% 85 1,7% Ill. 6 0,12% 3 0,06% Megsz. 39¹² 0, 78% 2 0,04% A táblázatból látható, hogy az esetek nem egyenértékűek. Az egyes szám alanyeset, birtokos eset és tárgyeset dominál. Az esetek alakjainak használati gyakoriságát figyelembe véve minden esethez korrekciót vezettünk be (pi), amely az egyes számú esetek relatív gyakoriságának kétszerese, a többes szám esetében pedig az egyes szám megfelelő eseteire vonatkozó korrekciók fele. Az északi panevėžiškiai inflexiós osztályok hasonlósági indexeinek korrekcióit a 6. táblázat mutatja be: 6. TÁBLÁZAT. Az északi panevėžiškiai főnevek ragozási típusai hasonlósági indexeinek korrekciói Egyes szám Többes szám Al. 0,7 0,33 B. 0,5 0,25 R. 0,04 0,02 T. 0,5 0,24 Eszk. 0,1 0,06 H. 0,1 0,07 Ezután a ragozási típusok hasonlósági indexét (I) a következő képlet szerint számítjuk ki: I = m + ∑ pi (i = 1 az összeg fölött; m alul) Straipsniai / Articles 217 RASA KURKAUSKIENĖ Az egybeeső esetragok számához hozzáadjuk ugyanezen esetek korrekcióit. A már említett a és ā paradigma két egybeeső esetraggal rendelkezik: a singularis accusativus és instrumentalisszal. Az a és ā tőtípus hasonlósági indexe (I) a következő műveletekkel számítható ki: 2+ (0,5 +0,1) = 2,6 ≈ 2,7. Az északi panevėžiškiai ragozási osztályok összehasonlításával kapott eredményeket a 7. táblázat mutatja be: 7. TÁBLÁZAT. Az északi panevėžiškiai főnévragozási típusainak hasonlósági indexei Típusok a iā₂ ā iā̄ ē iₘ iբ u Cₘ Cբ a – 7,3 2,7 2,8 1,1 4,9 2,8 8,1 3,2 1,1 iā₂ – 2,2 2,2 2,1 7,5 5,4 6,2 7,3 4,8 ā – 11,3 2,1 1,1 2,1 4,1 1,1 2,1 iā̄ – 3,6 1,1 2,1 2,6 1,1 2,1 ē – 2,6 3,6 1,1 1,1 4,7 iₘ – 11,4 4,9 9,2 7,6 iբ – 2,8 7,1 8,6 u – 3,2 1,1 Cₘ – 7,8 Cբ – A táblázat függőleges és vízszintes sorainak metszéspontjai a két tőtípus hasonlósági indexét jelzik. Az északi panevėžiškiai nyelvjárásban a hímneműek közül az iₘ és iբ tőtípusnak magas a hasonlósági indexe, és közel állnak az i és Cₘ, valamint az a és u tőtípushoz. A nőneműek közül az ā és iā̄, illetve az iբ és Cբ tőtípus áll nagyon közel egymáshoz. Az ē tőtípus kiemelhető: hasonlósági indexe az összes többi tőtípussal összevetve a legalacsonyabb. A tőtípusok hasonlóságát pontosabban mutatja a hierarchikus csoportosítás, amelyet maximum módszerrel végeztek, vagyis a leghasonlóbb típusok összevonása után az új osztályokat a korábbi indexek legnagyobb értéke alapján alakítják ki. Az így létrehozott, az északi panevėžiškiai főnévragozási típusokat bemutató osztályozást az 1. ábra szemlélteti. Az ábrán a főnévi tőtípusok három ága különül el: a nőnemű ragozásé (ā és iā̄), a hímnemű ragozásé (a és u), valamint a vegyes ragozásé (iₘ, iբ, Cₘ, Cբ). Az iā₂ tőtípus a hímnemű és a vegyes ragozási típusok közé kerül. Ez a tőtípus egyértelműen a vegyes ragozású főnevekhez húz (az iā₂ és iₘ hasonlósági indexe 7,5; az iā₂ és Cₘ hasonlósági indexe 7,3), ugyanakkor a többi hímnemű tőtípus főneveivel is meglehetősen szoros kapcsolatban áll (az iā₂ és az a tőtípus hasonlósági indexe 7,3; az iā₂ és az u tőtípusé 6,2). Hierarchikus 218 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos a csoportosítás „fájában” külön ágat rajzolnak az ē tőtípusnak, amely a hímnemű és a vegyes ragozású tőtípusokhoz kapcsolódik, míg az ā és az iā tőtípusokkal összesen nagyon kevés közös esetragja van. Úgy tűnik tehát, hogy az északi panevėžiškiai nyelvjárás tőtípusainak differenciálódása egészen más, mint a már vizsgált többi aukštaitiai nyelvjárásban: az északi širvintiškiai nyelvjárásban (Markevičius: 2006, 445), Joniškisben (Kaikarytė: 2010, 112), Varenában (Karaciejūtė: 2011, 321) és a köznyelvben (Girdenis, Rosinas: 1977, 341). Az északi širvintiškiai és a varenai nyelvjárásban az ē tőtípus elszigetelt, és csak nagyon csekély mértékben közelít a vegyes és a nőnemű ragozású főnevekhez, míg a joniškisi nyelvjárásban, akárcsak a köznyelvben, az ē tőtípus nagyon kompakt csoportot alkot az ā és az iā tőtípusokkal. 1. ÁBRA. Az északi panevėžiškiai ragozási típusainak hierarchikus csoportosítási „fája” Az északi panevėžiškiai nyelvjárásban tehát a nőnemű ragozású főnevek tőtípusai két csoportra oszlanak: 1) az ē tőtípusú főnevek, amelyeknek több közös ragjuk van a hímnemű és a vegyes ragozású tőtípusokkal; 2) az ā és az iā tőtípusok, amelyek általában jóval távolabb állnak az összes többi tőtípustól, ezért nagyon kevés egybeeső esetragjuk van. Könnyű észrevenni, hogy az északi panevėžiškiai hierarchikus csoportosítási „fája” nem túl magas. Mondhatni, a „fa” igen arányosan növekszik. A főnévi paradigmák egymáshoz való közeledését a ragozási típusok viszonylag magas hasonlósági indexei mutatják (lásd a 7. táblázatot); a táblázatban egyáltalán nincsenek nullák. Összefoglalva megállapítható, hogy az összes északi panevėžiškiai főnév a három ragozási típus valamelyikébe tartozik: nőnemű (šaka, dalia), hímnemű (žmogus, vyras). Straipsniai / Articles 219 RASA KURKAUSKIENĖ és a vegyes ragozású típus (akis, vagis, akmuõ, duktė). Az 1. ábrán jól látható a nőnemű ragozási típus ā és iā tővégeinek párhuzamossága; hasonlósági indexük 11,3. A hímnemű ragozási a és u tövek szintén külön ágat alkotnak, hasonlósági indexük valamivel alacsonyabb: 8,1. Mint már említettük, az iā₂ tő hasonló viszonyban áll mind a hímnemű, mind a vegyes ragozási típus főneveivel, ezért mintegy köztes helyet foglal el (vö. az iā₂ és az a tövek hasonlósági indexe 7,3; az iā₂ és az iₘ hasonlósági indexe pedig 7,5). A vegyes ragozási típus töveinek közelsége egyértelmű (az i_f és az iₘ tövek hasonlósági indexe eléri a 11,4-et; az iₘ és a Cₘ tövek hasonlósági indexe 9,2; az i_f és a C_f tövek hasonlósági indexe pedig 8,6). LEGFONTOSABB KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az északi panevėžiškiai nyelvjárás főnevei ragozási típusainak hasonlóság szerinti természetes sorrendje a következő: ā, iā, a, u, iā₂, i_f, iₘ, Cₘ, C_f, ē. 2. Az északi panevėžiškiai főnevek ragozási tövei három csoportba rendeződnek: hímnemű (az a és u tövű főnevek), nőnemű (az ā és iā tövű főnevek), valamint vegyes (iₘ, i_f, Cₘ, C_f). Közülük az ē tő különül el, amely közelebb áll a hímnemű és vegyes ragozású főnevekhez, mint a nőnemű ragozású tövekhez. 3. A vizsgált nyelvjárás valamennyi főnévi ragozási típusára – a nőneműre, a hímneműre és a vegyesre – fokozatos közeledés jellemző. 3.1. Magas a hasonlósági indexük és közel állnak egymáshoz a vegyes ragozású főnevek i_f és iₘ tövei, a nőnemű ragozású főnevek ā és iā tövei, valamint a hímnemű ragozású főnevek a és u tövei. 3.2. Az északi panevėžiškiai nőnemű ragozású főnevek tövei két csoportra oszlanak: az ē tövű főneveknek több közös ragjuk van a hímnemű és a vegyes ragozású tövekkel, míg az ā és iā tövek általában jelentősen eltérnek az összes többi tőtől. 3.3. A többi vizsgált nyelvjárástól eltérően az északi panevėžiškiai iā₂ tő a hímnemű és a vegyes ragozási típusok közé kerül. Az iā₂ tő közel azonos mértékben kapcsolódik mind a hímnemű, mind a vegyes ragozású főnevekhez (vö.: az iā₂ és az a tő hasonlósági indexe 7,3; az iā₂ és az u tőé 6,2; az iā₂ és az iₘ hasonlósági indexe 7,5; az iā₂ és a Cₘ tőé pedig 7,3). 4. Az északi panevėžiškiai ragozási típusok hierarchikus csoportosításának „fája” a tirkšliai (Girdenis, Rosinas: 1977), az északi širvintiškiai (Markevičius: 2006), a köznyelvi (Girdenis, Rosinas: 1977), a varėnai (Karaciejūtė 2011) ragozási típusok hierarchikus csoportosításának „fáihoz” képest, 220 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos kissé alacsonyabb. A ragozási típusok meglehetősen magas hasonlósági indexei az észak-panevėžiškiai főnevek paradigmáinak egymáshoz való jelentős közeledését mutatják. LITERATŪRA DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2005. Garšva Kazimieras 1982a: Joniškėlio apylinkės šnektos tekstai. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Garšva Kazimieras 1982b: Svarbesnės šiaurės vakarų panevėžiškių fonologijos ypatybės. – Baltistica 18(1), 65–75. Garšva Kazimieras 2000: Šiaurės vakarų panevėžiškių „murmamieji balsiai“. – Lietuvių kalbotyros klausimai 43, 165–175. Girdenis Aleksas, Rosinas Albertas 1977: Lietuvių kalbos daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija ir pagrindinės jos kitimo tendencijos (bendrinės kalbos ir žemaičių tarmės duomenimis). – Baltistica 13(2), 338–348. Kačiuškienė Genovaitė 2000: Nekirčiuotų i/u ir e/o vartojimas Joniškėlio ir Pakruojo apylinkių rišliuose tekstuose. – Baltų filologija 9, 25–31. Kačiuškienė Genovaitė 2006: Šiaurės panevėžiškių tarmės fonologijos bruožai. Mokslinė monografija. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Kaikarytė Aušra 2010: Joniškio šnektos daiktavardžio linksniavimo sistema. Daktaro disertacija. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Karaciejūtė Vitalija 2011: Varėnos šnektos daiktavardžių fleksinės klasės ir jų hierarchija. – Lituanistica 57, 3(85), 314–324. Kruopas Jonas (red.) 1957: Pirmoji lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. LKE – Lietuvių kalbos enciklopedija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1999. LKG – Lietuvių kalbos gramatika 1. Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis). Vilnius: Mintis, 1965. LKTCh – Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2004. Straipsniai / Articles 221 RASA KURKAUSKIENĖ Markevičius Aurimas 2006: Šiaurinių širvintiškių daiktavardžio kamienai ir jų hierarchija. – Baltistica 41(3), 435–450. Rosinas Albertas 2005: Latvių kalbos daiktavardžio linksniavimo sistema: sinchronija ir diachronija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Rosinas Albertas 1994: Simono Stanevičiaus tekstų daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija. – Lietuvių kalbotyros klausimai 24, 112–117. Ručinskaitė I. 1984: „Murmamųjų“ balsių kokybinė opozicija šiaurės panevėžiškių tarmėje. – Kalbotyra 35(1), 72–76. Šliavas Juozas 1974: Žeimelio–Lauksodžio šnektos įvardžiuotinių būdvardžių ypatybės. – Baltistica 10(1), 91–92. Valeckienė Adelė 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Vidugiris Aloyzas 1964: Veikiamųjų dalyvių formos Karsakiškio tarmėje. – Lietuvių kalbos morfologinė sandara ir jos raida (Lietuvių kalbotyros klausimai 7), 187–192. Wurzel Wolfgang Ullrich 1984: Flexionsmorphologie und Natürlichkeit (Studia Grammatica 21). Berlin. Zinkevičius Zigmas 1980: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 1. Vilnius: Mokslas Noun Declension Types in the Eastern Aukštaitian Subdialect of Northern Panevėžiškiai and the Tendencies of Their Change SUMMARY The nouns of the Eastern Aukštaitian Subdialect of Northern Panevėžiškiai were analysed using the synchronic method first proposed by Girdenis and Rosinas in 1977. Each noun declension class was juxtaposed to all other declension classes; the number of coinciding case endings was examined; the frequency of the usage of cases was calculated. The research made the following findings: 1. The natural order of the noun declension types of the Northern Panevėžiškiai Subdialect by similarity is as follows: ā, īā, a, u, īa₂, īf, īm, Cₘ, Cᶠ, ē̄. 222 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Rytų aukštaičių šiaurinių panevėžiškių daiktavardžio linksniavimo tipai ir jų kitimo tendencijos 2. The noun declension stems in the Northern Panevėžiškiai Subdialect fall into three groups: masculine (a and u stem nouns), feminine (ā and iā stem nouns) and mixed (im, if, Cm, Cf); ē stem which is more approximate to the nouns of masculine and mixed declension rather than feminine declension stems stands out from other stems. 3. Gradual approximation is characteristic of all declensional types of nouns in the sub-dialect under analysis – feminine, masculine and mixed. 3.1. Stems if and im of mixed declension nouns, stems ā and iā of feminine declension nouns, stems a and u of masculine declension nouns are closely linked and show a high similarity index. 3.2. Stems of feminine declension nouns of the Northern Panevėžiškiai Subdialect fall into two groups: ē stem nouns share more endings with the stems of masculine and mixed declension, whereas ā and iā stems are generally more remote to all other stems. 3.3. In contrast to other subdialects analysed before, the stem iā2 of the Northern Panevėžiškiai Subdialect falls in between masculine and mixed types of declension. The linkage between the stem iā2 and masculine and mixed declension nouns is nearly identical (cf.: iā2 and a stem similarity index stands at 7.3; iā2 and u stem similarity index is 6.2; iā2 and im similarity index is 7.5; iā2 and Cm similarity index is 7.3). 4. Compared to the dendrograms of hierarchical clustering of declension types of Tirkšliai (Girdenis, Rosinas: 1977), Northern Širvintiškiai (Markevičius: 2006), standard language (Girdenis, Rosinas: 1977), Varėna (Karaciejūtė 2011), the dendrogram of the hierarchical clustering of declension types of the Northern Panevėžiškiai Subdialect is slightly lower. Rather high declension type similarity indices show evident approximation of noun paradigms in the Northern Panevėžiškiai Subdialect. Įteikta 2016 m. balandžio 17 d. RASA KURKAUSKIENĖ Lietuvos edukologijos universitetas Taraso Ševčenkos g. 31, LT–03111 Vilnius, Lietuva [email protected] Straipsniai / Articles 223