scieee AI-readable full text Open interactive document viewer

Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2)

Harald Bichlmeier

Full text

Straipsniai / Articles 195 HARALD BICHLMEIER Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg, Sächsische Akademie der Wissenschaften zu Leipzig Arbeitsstelle Jena Forschungsrichtungen: Altiranistik, Mykenologie, ógermán/ókelta/óeurópai Helynévkutatás, indoeurópai nyelvészet. DOI MORFOLÓGIAI ÉS SEMANTISCHE ANALYSE A VÍZNEVEK WESTLICHEN SÜDAUKŠTAITEN (2. RÉSZ) Morfologinė ir semantinė vakarinių pietų aukštaičių vandenvardžių analizė (2 dalis) ANNOTATION A cikk tartalmilag és szerkezetileg kapcsolódik az első részhez, és a Litvánia Alytus die im ersten Teil nicht untersuchten Gewässernamen (Seenamen und Fließgewässernakörzetében/rayonjában (lit. rajónas), a Simnas község (lit. seniūnija) területén (Si), valamint a Lazdijai körzetében, a Kapčiamiestis községek területén található neveket (Ka), Kučiūnai (Ku), Noragelis (No) und Šventežeris (Šv). Seenamen und Fließgewässertárgyalja; ezeket külön vizsgálják, hogy feltárják a képzésmódok lehetséges beider Arten von Namen herausarbeiten zu können. Insgesamt werden 120 Namenformen (75 Seenamen, 45 Fließgewässernamen) untersucht. Die Endauswertung der 423 Namen beider Teile ergibt, dass zwar die Hierarchie der verschiedenen Bildeweisen fast identisch különbségeit, de a tónevek esetében a szuffixális képzések aránya körülbelül másfélszer wie bei den Fließgewässernamen darstellen, während umgekehrt bei Fließgewässernamen akkora, míg a végződésképzések és a konverziók aránya egyenként több mint másfélszer akkora, mint a tóneveknél. KULCSSZAVAK: litván tónevek, litván folyóvíznevek, a hidronimák morfológiája, balti hidronimák folyóvíznevek, ezzel szemben a folyóvíznevekben a végződéses képzések és a HARALD BICHLMEIER 196 Acta Linguistica Lithuanica LXXX ANNOTATION The article is contentwise and structurally the continuation of the first paper dealing with the hydronyms of Western South Aukštaitija (Dzūkija). It contains the analyses of 120 hydronyms (75 lake-names and 45 river-names) for the bodies of water in the county (Lith. rajónas) Alytus (municipality [Lith. seniūnija] Simnas [Si]) and in the county Lazdijai (municipalities Kapčiamiestis [Ka], Kučiūnai [Ku], Noragelis [No] and Šventežeris [Šv]). Lake-names and river-names are analyzed separately in order to find possible differences in their structures. The final analysis of the total of 423 names shows that, on the one hand, the hierarchies of the structural types are very similar, but there are also significant differences. In lake-names suffixal derivatives have a share, which is about 50 % bigger than in conversions each have a share, which is more than 50 % bigger compared to their numbers in lake-names. KEYWORDS: Lithuanian lake-names, Lithuanian river-names, morphology of hydronyms, Baltic hydronyms 1. BEVEZETÉS A Grasilda Blažienė és Laimutis Bilkis szerkesztésében megjelent, Litauische Orts-, Flurund Gewässernamen im europäischen Kontext című tanulmánykötetben a tágabb értelemben vett helynevek legkülönfélébb típusait tárgyalták Nyugat-Südauktaitija (Dzukén/Dzūkija) régiójában. E tanulmányok keretében a vízneveket is tárgyalták (Bichlmeier 2019a). Erre azonban csak részben kerülhetett sor, mivel a teljes körű feldolgozás túllépte der dortigen Art und Weise jenen Beitrag etwa um ein Drittel verlängert und so volna a tanulmánykötet kereteit. A tanulmánykötet többi közreműködőjének sem volt minden esetben lehetősége az egyes névfajták képviselőinek teljes körű feldolgozására. Bichlmeier 2019a vizsgálati területe Alytus járásában/rayonjában (lit. rajonas) Alytus (Al), Krokialaukis településeit (lit. seniūnija) foglalja magában; nem kerültek feldolgozásra az Alytus rayonban (Kr) und Miroslavas (Mrs), im Landkreis Lazdijai die Gemeinden Lazdijai (Lz), Seirijai (Se), Šeštokiai (Še), Šlavantai (Šl), Teizai (Te) und Veisiejai (Ve) und im Landkreis Druskininkai die Gemeinde Leipalingis (Lp). In Bichlmeier 2019a található Simnas község, valamint a Lazdijai rayonban található Kapčiamiestis, Kučiūnai, Noragelis és Šventežeris községek víznevei. Az előző tanulmányból hiányzó víznévadatokat most dolgozzuk fel. Így genden in paralleler Weise behandelt werden. Es handelt sich dabei um 120 Namenformen (75 Seenamen [SeeNN], 45 Fließgewässernamen [FließgewNN]). Cikkek / Articles 197 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) Von diesen wurde ein Teil (etwa ein Drittel) bereits im Rahmen der Auswertung der 332 Namenbelege (182 See[teil]NN, 150 FließgewNN) in Bichlmeier 2019a mintegy 80 új névalak marad. Artikel bereits behandelter Namen werden im Folgenden mit den notwendigen Ergänzungen und ggf. Verbesserungen wiederholt; noch nicht behandelte Namen werden im Stil jenes Beitrages dargestellt. Konsequent wird weiterhin eine getrennte Behandlung von FließgewNN und SeeNN vorgenommen. Bereits in Bichlmeier 2019a konnten deutliche Unterschiede in der Frequenz der verschiedenen Bildetypen für die beiden Namenklassen aufgezeigt werden. Es erfolgt am Ende dieses Abschnitts wieder eine tabellarische Auswertung der behandelten Namen. Um die Erstellung der Gesamtzusammenfassung zu erleichtern, werden im Folgenden auch mehrfach Bildemuster bei beiden Namenarten angeführt, die im vorliegenden Korpus bei keinem Namen vorliegen. Da das Gesamtkorpus hier mit 120 Namenformen nur etwas über ein Drittel des Korpus in Bichlmeier 2019a ausmacht, war nicht zu erwarten, dass sich Belege für alle der insgetovábbá több mint 60 differenciált képtípust lehetne találni. a Den Abschluss dieses Beitrages bildet eine tabellarische Gesamtauswertung Bichlmeier 2019a-ból és a jelen tanulmányból származó névadatok. 1.1. Untersuchungsgebiet und Datenbasis A vizsgált terület a Litvánia–Fehéroroszország-hármashatárnál, a betaitikus larus-Polen. Dialektal wie ethnographisch gehört es zum westlichen südaukš- (lit. vakarinių pietų aukštaičių), illetve a nyugati dzsük (lit. vakarinių dzūkų) nyelvjárási területen fekszik. Aly­tus körzetében (Rayon; lit. rajonas) magában foglalja Simnas települést (lit. seniūnija) (Si), Lazdijai körzetében pedig Kapčiamiestis (Ka), Kučiūnai (Ku), Noragelis (No) és Šventežeris (Šv) településeket. A többi település vízneveit a Bichlmeier 2019a tárgyalta. A vizsgált terület kifejezett kontaktuszónában található, és a szláv nyelvi zwischen der ostbaltischen Sprache Litauisch, der westslawischen Sprache Polnisch und der ostslawischen Sprache Weißrussisch. Dies spiegelt sich in gewissem Maße auch in den GewNN wider, in denen vereinzelt slawische Basen eredetű képzők, illetve egy szláv nyelvből átvett nevek a deappellativikus és a begegnen. Zudem liegt das Untersuchungsgebiet auf nach allgemeiner Ansicht vormals jatwingischem (und damit sprachlich westbaltischem) Territorium, was mehrmals in der lautlichen Gestalt von Namen reflektiert sein dürfte, wenn diese statt standardlit. š, ž die Laute s, z aufweisen. HARALD BICHLMEIER 198 Acta Linguistica Lithuanica LXXX Die Daten der im Rahmen des Projekts ausgewerteten Geoinformationellen Litvánia helynévadatbázisa (http://lkiis.lki. lt/ az 1930-as évek litvániai formacine-duomenu-baze)1 kann man grosso modo als synchron auffassen, das älteste Material für den hier untersuchten Teil Südwestlitauens beruht auf Erhelynévgyűjtései. E vizsgálat teljes korpusza valamivel több mint 100 vízhez tartozó 120 víznévből áll; néhány víz esetében a hivatalos név mellett egy, Ausnahmefällen auch einmal zwei oder drei nichtoffizielle, umgangssprachliche Namen aufgezeichnet. 2. DIE GEWÄSSERNAMEN DES WESTLICHEN SÜDAUKŠTAITEN 2.1. Alkotási módok Die GewNN lassen sich hinsichtlich ihrer morphologischen Bildung in verschiedene Unterklassen einteilen: Es gibt grundsätzlich derivierte, komponierte und zusammengefügte/ syntagmatische Gewässernamen. Bei den derivierten Namen ist zwischen zwei Gruppen zu unterscheiden, deonimikus nevekben jelennek meg. A deonimikus képzések legritkább esetben más név víznévvé történő, képző nélküli (kvázi)konverziói; rendszerint szuffixációval jönnek létre, miközben a levezetett névnek az alapszótól való függőségét általában vagy birtokos, vagy kicsinyítő képző fejezi ki. A származtatott köznévi eredetű nevek esetében gyakran nem dönthető el, ob der Derivationsvorgang (in der Regel eine Suffigierung) bereits auf der voronymischen appellativischen Stufe oder erst im Rahmen des Onymisierungsprozesses erfolgte. Dies ist etwa besonders der Fall, wenn mit gängigen Diminutivsuffixen abgeleitete Wörter sowohl appellativisch als auch onymisch verwendet werden (können). Wenn die Suffigierung bereits auf der Stufe des Appellativums erfolgte, hat bei der Onymisierung nur mehr der Übergang des Worts von der Klasse der Appellativa in die der Onyme stattgefunden. Dieselbe 1 Auf einen Verweis auf die Herkunft von Daten aus dieser Datenbank wird im Weiteren verzichtet; diese Herkunft ist vorauszusetzen. Straipsniai / Articles 199 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) Ugyanez a helyzet azokban az esetekben is, amikor a köznevek felismerhető zusätzliche Suffixe onymisiert werden. Ennek megfelelően a litván víznevek esetében is ugyanez a helyzet állhat fenn. A wie sie auch für die (freilich insgesamt eher fern stehende) Klasse der mit Suffixen abgeleiteten slawischen FamNN festgestellt wurde (vgl. Bichlmeier 2019b): litvánban feltehetőleg nincs olyan szuffixum, amelyet valódi onimikus, azaz als Suffix, das ausschließlich zur Bildung von Namen (jedweder Art) verwendet névképző szuffixumnak lehetne nevezni; legfeljebb különféle szuffixumok vannak, bei der Bildung von Namen Verwendung finden. amelyek előnyben részesítik a szuffixumcserét; diakrón szempontból ezzel genannten ‚Endungsableitungen‘ dar. Bei diesen handelt es sich synchron um szemben többnyire olyan szuffixumokról van szó, amelyek már az indoeurópaira is um eine Suffigierung mit einem j-haltigen Suffix. Eine der ältesten Funktionen kimutathatók, és például a szláv helynevek (ONN) archaikus rétegeiben is jól adatolhatók: főnév (többnyire ‚tó‘ jelentésben, mint a lit. ẽžeras, Dimin. ežerlis, bezeugt ist, ist die Ableitung von Zugehörigkeitsbildungen: eine j-Ableitung vom Appellativum oder Onym XY bedeutet also ‚zu/dem XY gehörig‘. Komponierte Namen können nach den im Kompositum zusammengefügten Bestandteilen klassifiziert werden; dabei ist das Hinterglied in der Regel ein vagy ‚tavacska‘ jelentésben, mint a lit. prūdas stb.), az előtag pedig főnév, melléknév vagy ritkán igető lehet. Rendszerint a kompozíció során a hátulsó tag/alapszó szuffixuma is megváltozik. Az összetett/szintagmatikus tónevek két fő csoportra oszthatók: kongruáló melléknév + főnév szerkezetűekre, valamint olyanokra, amelyek a függő Substantiv im Genitiv + Substantiv. Letztere Gruppe kann nach der semantigenitivus jelentésbeli hovatartozása szerint további alcsoportokra oszthatók; a genitivus lehet személynév (PN), helynév (ON, tágabb értelemben) vagy más Substantiv sein. A bemutatás során az egyes neveknél minden esetben megadjuk azt a járást, illetve községet is, amelyben a név adatolható, valamint a név úgynevezett (a feldolgozott adatbázis keretében hozzárendelt) geokódját, annak biztosítására, hogy a járások és községek szerint tagolt adatbázisban az ugyanazon víztestek mehr Landkreisen bzw. Gemeinden gleichzeitig liegende (und damit in der és neveik ne szerepeljenek, illetve ne legyenek megszámolva többször. Ezzel szemben a geokód biztosítja, hogy a különböző, azonos nevű víztesteket különállóként ismerjük fel. HARALD BICHLMEIER 200 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 2.2. Seenamen Der Begriff Seename wird in dieser Untersuchung im weiteren Sinne verstanden. Es werden hier alle im Untersuchungsgebiet angetroffenen Benennungen stehender Gewässer, die nicht als Sümpfe, Moore etc. klassifiziert worden vizsgálták. A víztestek tekintetében magukat a vizeket illetően nem tesznek különbséget aszerint, hogy természetes vagy mesterséges víztestekről van-e szó, mivel ez a megkülönböztetés a vizsgálat alapjául szolgáló, fent említett adatbázis adatai alapján nem lehetséges. Ettől függetlenül az egyes képzési harrende Annahme, dass sich möglicherweise durchaus Unterschiede in der módok gyakoriságának pontosabb vizsgálatát a természetes és solche für künstliche Seen finden lassen. 2.2.1. Származtatott tónevek Wie oben 2.1. schon ausgeführt, ist eine Unterscheidung zwischen bereits vor der Onymisierung erfolgter und erst im Rahmen der Onymisierung erfolgter Suffigierung oft nicht möglich. Diese Unterscheidung wird deshalb im Folaz alábbiakban nem végezzük el. A neveket a Deeine alapján rendezzük; rivation beteiligten Suffixen dargestellt; innerhalb der jeweiligen Gruppe wird szemantikai szempontok szerinti felosztást nem alkalmazunk. Ugyanez érvényes azokra az esetekre is, amikor a GewN további felismerhető szuffixum nélkül egy Appellativum entstanden ist, also letztlich nur eine Art Konversion Appellativum > Onym alakban áll fenn. Potentielle vor-/urbaltische Bildungen werden nicht gesondert behandelt, sondern im Rahmen ihrer jeweiligen morphologischen Strukturklasse. 2.2.1.1. Ableitungen ohne (zusätzliches) Suffix (Konversionen) A (további) toldalék nélküli származtatásoknál (konverzióknál) a következők vier Typen unterscheiden: különíthetők el: a) „egyszerű” konverziók, amelyek során egy köznév tulajdonnévvé alakul, b) „kettős” konverziók, amelyeknél a Köznév > Tulajdonnév konverzió mellett még egy Melléknév > Főnév konverzió is végbemegy, vö. ‚mélység, mély hely‘, lettül dzelme f. ‚ugyanaz‘.3 Arról van c) ‚Pseudokonversionen‘, die wie einfache Konversionen aussehen, aber Rückbildungen o. ä. sind, d) ‚onymische Konversionen‘, Überführung eines Namens aus der einen in eine andere Namenklasse. Straipsniai / Articles 201 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) 2.2.1.1.1. ‚Einfache‘ Konversionen Balañdis m. (2) Ku (40169): aus lit. balañdis m. ‚Taube (Columba)‘.2 Gálstas m. (1) Ku, Lz, Ve (43067): Etymologie letztlich unklar; der Name beruht vielleicht auf einer st-Erweiterung entweder zu der Wurzel in lit. gãlas m. ‚Ende, Rand‘ oder mit zusätzlichem Ablaut zu der in lit. gelm szó, hogy st-t tartalmazó, mivel ez a toldalékhalmaz a balti nyelvekben gen Suffix um ein Überbleibsel des im Urindogermanischen zur Bildung von Superlativen verwendeten Suffixkonglomerats uridg. *-is-th2ohandelt, ist theoretisch möglich, wenngleich unwahrscheinlich. Sollte dies trotzdem der Fall sein, müsste man mit einer sehr archaischen Bildung egyébként nem maradt fenn. Egy urbaltit megelőző képzést kellene feltételezni. *g()ol-st-h2o- ‚legmélyebb‘ vagy ‚legperiférikusabb, a végéhez legközelebbi‘. A hangsúlyt azonban ekkor még meg kellene magyarázni. Gáustas m. (1) Ku, Lz, Ve (43067): a velarizált -ldes SeeNs Gálstas (l. fent) dialektális változata.4 Lnamarka f. (1) Ka (40253): lit. lnamarka, linamarkà f. szóból; ‚lenáztató, amely az alapul Stelle, wo der Flachs eingeweicht wird‘.5 Der Name ist auffällig, da ausszolgáló köznévből kiindulva inkább egy dűlőnévvé vagy rétnévvé való fejlődéssel számolható (így adatolva is van, vö. Mickienė 2019), mint tóN-vé. Pastovs m. (3b) Ka (42941): lit. pastovs (3b) m. ‚állóhely, hely, ahol állni lehet, tehenek számára meleg napokon létesített állás‘ szóból; felmerül, hogy a szó feltűnő, és inkább a dűlőnévként való használata várható. 2 Vö. LitEW 31; Savukynas 1961: 219; Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 12; Vanagas 1970: auch einmal stehendes Wasser bezeichnet haben könnte. Daneben hat der See den nichtoffiziellen SeeN Pastovlis (2) m. Ka (42941) (s. u. 2.2.1.3.10.2.).6 Auch bei diesem Namen ist die Verwendung als SeeN 31; Vanagas 1981a-ban nem szerepel; Vanagas 1981b: 39, 77; ALEW 88; LVŽ 1: 322f. 3 Vö. LitEW 130, 151; Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 42, 44; Savukynas 1966a: 187; Vanagas 1981a: 105; Vanagas 1981b: 68; LEV 253; ALEW 284–286, 309, 324; LVŽ 3: 61. 4 Vö. Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 42, 44; Savukynas 1966a: 187; nicht in Vanagas 1970; Vanagas 1981a: 105; LVŽ 3: 61. 5 Vgl. LitEW 373, 440; Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 93; Vanagas 1970: 41; Vanagas 1981a: 192; Vanagas 1981b: 22; ALEW 589, 617f. 6 Vö. LitEW 915f. ; Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 119; Vanagas 1970: lit. 41; Vanagas 1981a: 248; Vanagas 1981b: 37; ALEW 981f. HARALD BICHLMEIER 202 Acta Linguistica Lithuanica LXXX Ragžė f. (2) Ku (40168): aus lit. ragožė ‚Typha latifolia‘ (daneben auch lit. ragažis m., ragažė f., ragožis m., alle entlehnt aus wruss. rahóz ‚dass.‘).7 Neben dem offiziellen Namen hat der See auch den Namen ist Ragžis m. (s. u.). Ragžis m. (2) Ku (40168): aus lit. ragožis m. ‚Typha latifolia‘ (daneben auch lit. ragažis m., ragažė f., ragožė f., alle entlehnt aus wruss. rahóz m. ‚dass.‘).8 Der offizielle Name des Sees ist Ragžė f. (s. o.). 2.2.1.1.2. ‚Doppelte‘ Konversionen Bedùgnis m. (2) Ka (40254, 42932), Ku (40174): zu lit. bedùgnis, -ė ‚sehr tief, bodenlos‘.9 Dubióji f. (?) Šv (134835), Te (127585, 127893): a határozott alakból des Adjektivs lit. dubùs ‚tief‘.10 Giliojà f. (1) Si (42717, 131237): a dialektális határozott alakjából, Adjektivs lit. gilùs ‚tief‘.11 Im Falle von Giliojà Si (42717) nichtoffizieller a Gilióji neve (l. alább). Gilióji f. (1) Si (42717): aus der dialektalen bestimmten Form des Adjektivs gilùs ‚mély‘.12 Giliojà hivatalos neve (lásd fent). Ìlgis m. (1) Ka (40247), Ve (43046): a lit. lgas ’hosszú’ szóhoz.13 Az azonos hangzású Ìlgis m. (1) Se (35930) helynévhez lásd Bichlmeier 2019a: 2.2.1.2.1. Veisiẽjis m. (2) Ka, Ku, Ve (43069): feltehetőleg a jatving/sudau nyelvből átalakított forma. *Veisija egy melléknévhez *veisija- ’mocsár’, az őbalti *veisā f. ’mocsár’ szóból, 7 Vö. eLKŽ s.v. ragožė; Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 131; Vanagas 9 Vö. LitEW 38, 108; Savukynas 1961: 221; Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė vukynas 1970: 191; Vanagas 1981a: 271; Vanagas 1981b: 93. 8 Vgl. eLKŽ s.v. ragožis; Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 131; Vanagas 1970: 191; Vanagas 1981a: 271; Vanagas 1981b: 93. 1966a; nem szerepel Vanagas 1970-ben; nem szerepel Vanagas 1981a-ban; ALEW 324; LVŽ 3: 169. skk., 1963: 16; Vanagas 1970: 44; Vanagas 1981a: 60f.; ALEW 101, 238; LVŽ 1: 414. – Vgl. auch den SeeN Bedùgnė f. (2) Al (42731) in Bichlmeier 2019a: 2.2.1.1.1. 10 Vgl. Savukynas 1962: 196; Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 33; Vanagas 1970: 51, 108; Vanagas 1981a: 93; Vanagas 1981b: 67; LVŽ 2: 354f. 11 Vgl. LitEW 151; nicht in Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963; nicht in Sakülönösen 169 (nur Form Giliója). 12 Vö. LitEW 151; Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 48; Savukynas 1966a: 189; Vanagas 1970: 51, 96, 145; Vanagas 1981a: 115; Vanagas 1981b: 109; ALEW 324; LVŽ 3: 169ff., bes. 169. 13 Vö. LitEW 183f. ; Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 56; Vanagas 1970: 64; Vanagas 1981a: 129; Vanagas 1981b: 108; ALEW 392f. Straipsniai / Cikkek 203 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) das wiederum zu einer Wz. urbalt./uridg. *eis- ‚fließen‘ zu stellen sein dürfte.14 2.2.1.1.3. Pszeudokonverziók Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.1.4. ‚Onymische‘ Konversionen Gadeikà f. (2) Šv (42799): identisch mit dem PN Gadéika.15 Die bisweilen erwogene Herleitung des Namens aus dem Urbaltischen erscheint demgegenüber sehr bemüht. 2.2.1.2. ‚Végződésképzések‘ A szinkrónia szempontjából az úgynevezett ‚végződésképzések‘ végződéscserével történő képzések. Az alapszavak lehetnek köznevek (melléknevek, főnevek) és onimák (többnyire helynevek, tanyanevek). Ide sorolhatók a viszonylag ritka képzések is, amelyek közvetlenül egy tőből jönnek létre, és amelyek mellett ugyanabban az ablaut-fokban nincsenek a tővel alkotott (névszói) képzések. Ánčia f. (1) Ka, Ve (43028): A név egyébként Einen Sonderfall der Endungsableitung stellen Bildungen dar, die unter gleichzeitigem Antritt einer Präposition bzw. eines Präfixes gebildet werden. In der litauischen Sprachwissenschaft werden solche Bildungen meist als Präfigierungen oder Präfixableitungen bezeichnet. Letztlich ist es aber wohl sinnvoller, sie als Zirkumfigierungen zu bezeichnen. Sie entsprechen strukturell genau dem zur Bildung von Kollektiva dienenden Typus nhd. Berg m. → Gebirge n. (urgerm. *ƀerǥ-a- → *ǥa-ƀerǥ-ia-) sowie strukturell und etymologisch genau dem slawischen Typ zur Bildung von Gebietsbzw. Örtlichkeitsbezeichnungen serb.-kroat. Dunav m. ‚Donau‘ → Podunavlje n. ‚Gebiet an/ entlang der Donau‘, tschech. břeh m. ‚Ufer‘ → po-břež- n. ‚Ufergebiet‘, ná-břež- n. ‚Lände, Uferpromenade‘ (< urslaw. *berg-a- : *pa-/nā-berg-ia). 2.2.1.2.1. Deappellativische ‚Endungsableitungen‘ helynévi névként (FlN) is adatolt: Juodóji/ Baltóji Ánčia (s. u. 2.3.3.1.). Wahrscheinlich handelt es sich hier um 14 Vö. LitEW 1214; Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 189; Savukynas 1966b: 170; Vanagas 1970: 143, 167; Vanagas 1981a: 369; ALEW 1208 (*eis- ‚sprießen gedeihen‘). 15 Vö. Savukynas/Vanagas/Vitkaukas/Vosylvytė/Ermanytė 1963: 41; Savukynas 1966a: 185, 186; az Vanagas 1970: 107, 108, 134; Vanagas 1981a: 102; Vanagas 1981b: 32; Zinkevičius 2008: 281; LVŽ 3: 7. HARALD BICHLMEIER 210 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 2.2.1.3.9. Ableitungen mit dem Suffix lit. -ėlė sind bei SeeNN im Untersuelterjedési területen nem adatolt. 2.2.1.3.10. Ableitungen mit dem Suffix lit. -ėlis A litván -ėlis szuffixum kicsinyítő és valakihez/valamihez tartozást kifejező képzett alakokat hoz létre.50 2.2.1.3.10.1. Köznévi alapú képzések Ežerlis m. (2) Ka (40261), Ka (42935), Ka (122237), Ku (132391), Lp, Lz, Se (93756, 121499, 125251), Te (42759): diminutivische Ableitung von lit. ẽžeras m. ‚See‘.51 Der Name ist im Falle von Te (42759) auch eine andere Benennung des Bakši ẽžeras (s. Bichlmeier 2019a: § 2.1.3.2.1.). Ka (122237) esetében a Bliūdẽlis m. nem hivatalos neve áll fenn (lásd fentebb: 2.2.1.3.7.1.2.). 2.2.1.3.10.2. Deonimikus származékok Pastovlis (2) m. Ka (42941): a Pastovs m. tóN-ból képzett származék (3b) Ka (42941) (lásd fentebb: 2.2.1.1.1.), és ugyanezen tó nem hivatalos neve.52 2.2.1.3.11. Az -ena képzővel alkotott származékok Az -ena képzővel alkotott származékok konkrétumok vagy absztraktumok.53 Ilyenek Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.12. Az -ėnis képzővel alkotott származékok Az -ėnis képzővel alkotott származékok rendszerint denominális képzések.54 2.2.1.3.13. Az Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. -es képzővel alkotott származékok a vizsgált területen a tóN-ek körében nem adatoltak. 2.2.1.3.14. A lit. -ica szuffixummal képzett derivátumok SeeNN-nél a vizsgálati területen nem adatoltak. 50 Vgl. Skardžius 1943/1996: 178–181; Vanagas 1970: 124–130. 51 Vö. LitEW 125; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 40; Savukynas 1966a: 184f. ; Vanagas 1970: 128; Vanagas 1981a: 101; ALEW 271; LVŽ 2: 498kk. 52 Vö. Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 119; Vanagas 1970: 126; Vanagas 1981a: 248. 53 Vö. Skardžius 1943/1996: 228–232; Vanagas 1970: 131f. 54 Vö. Skardžius 1943/1996: 238k. ; Vanagas 1970: 134. Straipsniai / Articles 211 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) 2.2.1.3.15. Ableitungen mit dem Suffix lit. -yčia sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht belegt. 2.2.1.3.16. Ableitungen mit dem Suffix lit. -(i)ekas Az -(i)ekas képző rendszerint konkrét főneveket képez.55 Ilyen származékok a vizsgált területen a SeeNN esetében nem adatoltak. 2.2.1.3.17. A litván -ietis képzővel képzett származékok A -ietis képző rendszerint lakosneveket, illetve nomen agentisokat képez.56 2.2.1.3.18. A litván -ija Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. képzővel képzett származékok, mint például a men stb.57 Das Suffix -ija bildet gewöhnlich Abstrakta, Kollektiva, Länder/ GebietsnaObelijà (2) No, Mrs, Se (43012): zu lit. obels m., obel f. ‚Apfelbaum‘.58 2.2.1.3.19. Ableitungen mit dem Suffix lit. -ijis Das Suffix -ijis bildet nur sehr wenige Ableitungen, meist Toponyme.59 SolIlyen származékok a vizsgált területen a SeeNN esetében nem adatoltak. Az -ylis képző 2.2.1.3.20. Ableitungen mit dem Suffix -ylis főneveket képezett, és kevéssé volt produktív.60 Ilyen származékok a vizsgálati területen a SeeNN-ben nincsenek adatolva. Az -yna szuffixummal képzett származékok denominálisak, és 2.2.1.3.21. Ableitungen mit dem Suffix -yna rendszerint 55 Vö. Skardžius 1943/1996: 125. skk. ; Vanagas 1970: 144. 57 Vö. Skardžius 1943/1996: zum Ausdruck, dass das von dem als Ableitungsbasis dienenden Wort Bezeichnete in größerer Menge vorhanden ist.61 Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 80–83; Vanagas 1970: 145–148. 58 Vö. LitEW 515; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ 56 Vgl. Skardžius 1943/1996: 360f.; Vanagas 1970: 144f. Vosylvytė/Ermanytė 1963: 111; Vanagas 1970: 146; Vanagas 1981a: 233f. ; Vanagas 1981b: 92; ALEW 719. skk. 59 Vö. Skardžius 1943/1996: 80; Vanagas 1970: 148. 60 Vgl. Skardžius 1943/1996: 183; nicht in Vanagas 1970. 61 Vgl. Skardžius 1943/1996: 268–270; Vanagas 1970: 166. HARALD BICHLMEIER 212 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 2.2.1.3.22. Ableitungen mit dem Suffix -ýnas Ableitungen mit dem Suffix -ýnas sind denominal und bringen in der Regel zum Ausdruck, dass das von dem als Ableitungsbasis dienenden Wort Bezeichnete in größerer Menge vorhanden ist.62 Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.23. Ableitungen mit dem Suffix -inė Das Suffix -inė bildet gewöhnlich desubstantivische Ableitungen, meist Stoffadjektive und Zugehörigkeitsbildungen, substantivische Bildungen sind oft Helymegjelölések.63 A -inė képzőhöz maszkulin formaként a -inis tartozik (l. alább). Kemsnė f. (2) Šv (134837): zu lit. kémsas m. ‚moosbewachsener Hügel‘.64 Mešknė f. (2) Šv (42795): zu lit. meškà m. ‚Bär‘.65 2.2.1.3.24. Ableitungen mit dem Suffix -inis Das Suffix -inis bildet gewöhnlich desubstantivische Ableitungen, meist Anyagnevek és valamihez tartozást kifejező képzések.66 Az -inis képzőhöz feminin formaként a -inė tartozik (l. fent 2.2.1.3.23.). Dumblinis67 m. (?) Ka (42945): a lit. dumblas m. ‚iszap, egy tó fenekén lévő mocsár‘ szóból képzett alak.68 Gudnis m. (2) Ka (42947): feltehetően a lit. gùdas m. ‚fehérorosz‘ (ritkábban ‚lengyel, orosz‘) etnonimából.69 Kraknis m. (2) Ka (40233): a lit. krãkė f. ‚fekete harkály; Kárász (Carassius carassius)‘.70 62 Vö. Skardžius 1943/1996: 266–268; Vanagas 1970: 166f. ; Vanagas 1981b: 96. 63 Vö. Skardžius 1943/1996: 263–266; Vanagas 1970: 156–164; Vanagas 1981b: 47, 96. 64 Vö. LitEW 239; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 72; Vanagas 1970: 159; Vanagas 1981a: 152; Vanagas 1981b: 69. 65 Vö. LitEW 443; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 102; Vanagas 1970: 68 Vö. LitEW 108; Savukynas 1962-ben nem található; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ 158; Vanagas 1981a: 212; Vanagas 1981b: 80; ALEW 641. 66 Vgl. Skardžius 1943/1996: 245ff.; Vanagas 1970: 156–164; Vanagas 1981b: 47. 67 Der Name ist in der Datenbank unakzentuiert. Vosylvytė/Ermanytė 1963: 35 (Dumblnis, Dumblinis); Vanagas 1970: 54, 160; Vanagas 1981a: 96; Vanagas 1981b: 65; ALEW 243; LVŽ 2: 386–388, különösen 387. 69 Vö. LitEW 174; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 54; Savukynas 70 1966a: 193; Vanagas 1970: 163; Vanagas 1981a: 125; Vanagas 1981b: 115; LVŽ 3: 331–337, bes. 331; zu weiteren etymologischen Vorschlägen s. 334f. Vö. LitEW 287; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 77; Vanagas 1970: 103, 131, 152, 158; Vanagas 1981a: 163; Vanagas 1981b: 79. Straipsniai / Articles 213 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) Seliovnis m. (2) Ku (40192): a lit. sẽliova, sẽliava f. ‚a Famiterschieden lie der Lachsartigen (Coregonus albula)‘. Dazu gehört als Ableitung der SeeN Seliovináitis m. (1) Ku (40194; s. o. 2.2.1.3.2.3.).71 Vadnis m. (2) Ka (40258): zu lit. vãdė f. ‚austrocknender Fluss, von Wasser überschwemmter Ort‘, vadà f. ‚Lichtung‘.72 2.2.1.3.25. Ableitungen mit dem Suffix lit. -(i)nyčia Das Suffix lit. (i)nýčia ist entweder aus poln. nica bzw. wruss. nyca entlehnt oder es ist ererbt und setzt dann urbalt. *-inītia/āfort. Es bildet meist Örtlichkeitsbezeichnungen und Kollektiva.73 Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.26. Ableitungen mit dem Suffix -iškė Das Suffix -iškė f. bildet gewöhnlich desubstantivische Ableitungen, meist Zugehörigkeitsbildungen u. ä.,74 bisweilen aber auch deadjektivische. Bei den desubstantivischen kann zwischen deappellativischen und deonymischen unwerden.‘ Ennek megfelelő maszkulin formája az -iškis (l. alább 2.2.1.3.27.). 2.2.1.3.26.1. Desubstantivische Bildungen von Appellativen Bedañtiškė f. (1) Šv (133997): a lit. bedañtis ‚fogatlan‘ szóból – minden bizonnyal metaforikusan in Bezug auf ein harmonische geformtes Ufer o. ä.75 2.2.1.3.26.2. Az onimák szubsztantivikus képzései a SeeNN-nél a Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.27. -iškis képzős származékok. Az -iškis képző rendszerint szubsztantivikus származékokat, többnyire valahová tartozást kifejező képzéseket képez, u. recte,76 olykor azonban deadjektiválisakat is. L. 71. Vö. LitEW 774; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 143; Vanagas 1970: 158; Vanagas 1981a: 295; Vanagas 1981b: 81. 72 Vö. eLKŽ s.vv. vadà², vãdė¹; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 182; 75 Vö. LitEW 38, 82; Savukynas 1961-ben nincs benne; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermaden Vanagas 1970: 107, 129, 161; Vanagas 1981a: 357. 73 Vgl. Skardžius 1943/1996: 357f.; Vanagas 1970: 142f.; Vanagas 1981b: 96. 74 Skardžius 1943/1996: 150–158; Vanagas 1970: 172–178; Vanagas 1981b: 47. szerint a szubsztantivikus képzés a köznévi és a tulajdonnévi eredetű között nytė 1963: 16; Vanagas 1970: 176; Vanagas 1981a: 60; Vanagas 1981b: 54; ALEW 101, 174f.; LVŽ 1: 412. 76 Skardžius 1943/1996: 150–158; Vanagas 1970: 172–178; Vanagas 1981b: 47. HARALD BICHLMEIER 214 Acta Linguistica Lithuanica LXXX unterschieden werden. Die weibliche Form dazu lautet -iškė (s. o. 2.2.1.3.26.). 2.2.1.3.27.1. A köznevekből képzett szubsztantivikus képzések a SeeNN-nél im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.27.2. Desubstantivische Bildungen von Onymen Kãviškis m. (1) Ka (43037): valószínűleg a litván PN-hez tartozik Kálvis m.-hez vagy egy Kálviai nevű helynévhez, illetve a litván kálvis m. ‚kovács‘, kálvė f. ‚kovácsműhely‘ köznévhez, a veláris l v előtti nyelvjárási kiesésével.77 2.2.1.3.27.3. Deadjektivische Bildungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.28. Ableitungen mit dem Suffix -ytė sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.29. A -ka szuffixummal képzett származékok a SeeNN-nél a vizsgált anyagban chungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.30. Ableitungen mit dem Suffix -lys sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.31. Ableitungen mit dem Suffix lit. -ntas Das Suffix bildet wenige substantivische Ableitungen, darunter häufiger tulajdonnévi, illetve köznévi eredetűek.78 Žùvintas m. (3b) Si (42635): a litván žùvis f. ‚hal‘ szóhoz tartozik.79 Emellett a tónak van egy nem hivatalos Žuvint ẽžeras neve is (l. alább 2.2.3.2.1.). 2.2.1.3.32. Levezetett alakok a lit. -oris80 képzővel. A következő képzés helyzete a képző alakját illetően tisztázatlan. Az ilyen levezetett alakok a SeeNN esetében a vizsgált területen nem adatoltak. 77 Vö. LitEW 211. o. és köv. ; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 71; Vanagas 1970: a vizsgált területen nem adatolt. 177; Vanagas 1981a: 150; ALEW 443f.; Zinkevičius 2008: 543, 618. 78 Vgl. Skardžius 1943/1996: 374; Vanagas 1970: 93. 79 Vgl. LitEW 1323; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 207; Skardžius 1973: 39, 43, 47; Vanagas 1970: 93, 155; Vanagas 1981a: 406; Vanagas 1981b: 83; ALEW 1331f. 80 Nicht bei Skardžius 1943/1996; dort nur 307 das Lehnsuffix lit. -orius; Vanagas 1970: 189. Straipsniai / Articles 215 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) 2.2.1.3.33. Ableitungen mit dem Suffix lit. -orius Ableitungen mit dem aus gemeinslaw. *-arjь entlehnten Suffix lit. -orius sind meist Nomina agentis.81 Die Stellung der nachfolgenden Bildung ist hinsichtlich der Suffixgestalt unklar. Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Un2.2.1.3.34. Ableitungen mit dem Suffix -otis A ritka lit. -otis képző mindenekelőtt deszubsztantivikus be (tetővel) ‚len und deverbalen Substantiven.82 Dabótis m. (1) Ku (40183): vielleicht zu lit. dobà f., dobas m., dobė f. ‚Gruszárítására szolgáló gödör‘, illetve daburs m. ‚pörgettyű,‘ képzésére szolgál. Wasserstrudel‘.83 2.2.1.3.35. Levezetett alakok a -tė képzővel Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.36. Levezetett alakok a -uišis képzővel Das sehr seltene Suffix lit. -uišis dient v. a zur Bildung von Diminutiva bzw. Pejorativumok és onimák.84 Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.37. Levezetett alakok a -uitis képzővel A litván -uitis igen ritka képző elsősorban egy kelet-aukštaitis változata a 82 Vö. Skardžius 1943/1996: 351. o. és köv. ; Vanagas 1970: 190. o. és Suffixes -uotas und dient wie dieses v. a zur Bildung von desubstantivischen und deadjektivischen Adjektiven.85 Gilùitis m. (1) Si (43044): zu lit. gilùs ‚tief‘.86 81 Vgl. Skardžius 1943/1996: 307; Vanagas 1970: 189. köv. 83 Vö. LKŽ 2: 599; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 26 (Dabtis); Savukynas 1966a: 192 (Dabtis); Vanagas 1970: 190; Vanagas 1981a: 78; Vanagas 1981b: 67; LVŽ 2: 90. 84 Vö. Skardžius 1943/1996: 319; Vanagas 1970: 193. 85 Vö. Skardžius 1943/1996: 349; Vanagas 1970: 51, 193. 86 Vö. LitEW 151; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 48; Savukynas 1966a: 189; Vanagas 1970: 51; Vanagas 1981a: 115; Vanagas 1981b: 109; ALEW 324; LVŽ 3: 176–178, kül. 176. HARALD BICHLMEIER 216 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 2.2.1.3.38. Ableitungen mit dem Suffix -ukas Das Suffix lit. -ukas dient v. a zur Bildung von Diminutiva und Hypokoristika.87 Die Diminutiva können dabei grundsätzlich deappellativisch oder deonymisch sein. 2.2.1.3.38.1. Köznévből képzett alakulatok Dėliùkas m. (2) Si (132433): a lit. dėl f. ‚pióca (Hirudo medicinalis)‘ állatnévből való származtatás.88 2.2.1.3.38.2. Deonimikus képzések Sperniùkas m. (2) Si (133685): Ableitung vom FlN Spernià f. (4) Si (38103)89 (lásd alább 2.3.1.3.45.). 2.2.1.3.39. Ableitungen mit dem Suffix -ulis A litván -ulis képző elsősorban nomen agentist, ritkábban pedig von Diminutiva.90 Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.40. Ableitungen mit dem Suffix -uonis A litván -uonis képző elsősorban nomen agentist képez.91 Ilyen 2.2.1.3.41. Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. A litván -ūtas képzővel alkotott származékok A ritka litván -ūtas képző konkrét főneveket képez.92 Mekšrūtas m. (1) Ka (40249): zu lit. mẽkšras m. ‚karpfenartiger Fisch, Plötze (Leuciscus rutilus)’.93 2.2.1.3.42. Ableitungen mit dem Suffix -utė sind bei SeeN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 87 Vgl. Skardžius 1943/1996: 136–139; Vanagas 1970: 193–197; Vanagas 1981b: 47, 96. 88 Vö. LitEW 87; Savukynas 1962: 194; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 89 29; Vanagas 1970: 193, 195; Vanagas 1981a: 84; Vanagas 1981b: 78; ALEW 191; LVŽ 2: 198f. Vö. Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 153; Vanagas 1970: 194; Vanagas 1981a: 311. 90 Vö. Skardžius 1943/1996: 186–188; Vanagas 1970: 200. 91 Vö. Skardžius 1943/1996: 284. és köv. ; Vanagas 1970: 205. 92 Vgl. Skardžius 1943/1996: 364; Vanagas 1970: 211. 93 Vgl. LitEW 425; Skardžius 1943/1996: 364; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 100; Vanagas 1970: 211; Vanagas 1981a: 209; Vanagas 1981b: 80; ALEW 631. Straipsniai / Articles 217 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) 2.2.1.3.43. Ableitungen mit dem Suffix -utis Das Suffix lit. -utis dient v. a zur Bildung von Nomina agentis, seltener von Diminutiva.94 Die Diminutiva können dabei grundsätzlich deappellativisch oder deonymisch sein. Senkùtis m. (2) Šv (42805): entweder abgeleitet vom PN lit. Senkà, Señkus oder zu lit. sèkti, señka ‚weniger werden (vom Wasser)‘.95 2.3.1.3.44. A szláv -ika szuffixummal képzett származékok a vizsgáchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.1.3.45. Nicht klar kategorisierbare suffixale Ableitungen Akunučias m. (2) Ka (40265): Die Bildung des SeeNs bleibt letztlich sowohl hinsichtlich der Wurzel als auch hinsichtlich des Suffixes unklar. A szuffixumot alig lehet megragadni.96 A tőnek a jelek szerint a litvánban, illetve a balti nyelvekben nincsenek kapcsolódási lehetőségei. Talán az aruss. okъno ‚ablak‘ korai és csupán nyelvjárási átvétele áll mögötte? Vagy egy már az óoroszban létrejött *okъnatъjь ‚ablakkal ellátott, ablakszerű‘ származék, amelyet átvitt jelentésben való használatában tónévként alkalmaztak? 2.2.2. Összetett tónevek Komponierte SeeNN lassen sich hinsichtlich ihrer morphologischen Struktöbb típusra lehet felosztani. Leggyakoribbak az olyanok, amelyek főnév + főnév szerkezetűek, további tőosztály-változással. Ezeket tovább lehet osztani olyanokra, amelyek köznév + köznév, illetve olyanokra, amelyek tulajdonnév + köznév szerkezetűek. 2.2.2.1. Köznév + köznév 2.2.2.1.1. Substantiv + Substantiv Buzežeris m. (1) Ku (40175): aus lit. buizà ‚dünnflüssiger Brei, Mehlbrei, matschiger Sumpf‘ und ẽžeras ‚See‘.97 94 Vö. Skardžius 1943/1996: 362. és köv. ; Vanagas 1970: 209–211; Vanagas 1981b: 96. 95 Vö. LitEW 772. és köv. ; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 144; Vanagas 1970: 48; Vanagas 1981a: 295. és köv. ; ALEW 899. és köv. 96 Vö. Skardžius 1943/1996: 353. és köv. ; nem található a Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ 1963; Otrębski 1965: 265; nicht in LVŽ 1? 97 Vgl. LitEW 63, 125; nicht in Savukynas 1961; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/ErmaVosylvytė/Ermanytė nytė 1963: 23; Vanagas 1970: 238; Vanagas 1981a: 73; Vanagas 1981b: 67; ALEW 271. HARALD BICHLMEIER 218 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 2.2.2.1.2. Adjektiv + Substantiv Báltabalė f. (1) Šv (42792): aus lit. báltas ‚weiß, glänzend‘ und lit. balà f. ‚mocsár‘.98 Šventadunis m. (2) Ka (42930): aus lit. šveñtas ‚heilig‘ und duna f. ‚Brot‘.99 2.2.2.1.3. Adjektiv + Adjektiv Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.2.1.4. Verb + Substantiv Solche Ableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.2.2.1.5. Onym + Appellativum Cijūnamiškis m. (1) Ku (132343): Erster Bestandteil ist wahrscheinlich ein PN lit. *Cijūnas, man vgl. den FamN Cijūnáitis etc. das Hinterglied beruht auf lit. mškas m. ‚Wald‘.100 2.2.3. Zusammengefügte/syntagmatische Seenamen 2.2.3.1. Kongruierende Namen aus Adjektiv + Substantiv Báltas Kaũknoris m. Ka (40205): aus lit. báltas ‚weiß‘ + ein Substantiv lit. kaũknoris m., das im Vorderglied entweder aus lit. kaũkas m. ‚Kobold‘ vagy kaũkti ‚kiáltani, sikítani‘, és az utótag egy len‘ főnévből áll.101 agentis zu lit. narnti ‚untertauchen, versenken‘ oder zu lit. norėti ‚wolJúodas Kaũknoris m. Ka (40217): aus lit. júodas ‚schwarz‘ + Substantiv lit. kaũknoris hímnem (vö. o. Báltas Kaũknoris).102 2.2.3.2. Rektionale Seenamen 98 Vö. LitEW 30f., 32; Savukynas 1961-ben nem szerepel; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 13; Vanagas 1970: 251, 252, 254; Vanagas 1981a: 56; ALEW 87, 89f. ; LVŽ 1: 338. 99 Vö. LitEW 111, 1041. és köv. ; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 169; Vanagas 1970: 252, 256; Vanagas 1981a: 337; Vanagas 1981b: 111; ALEW 245f., 1060–1062. 100 Vö. LitEW 460f. ; nem szerepel Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963-ban; nem szerepel Vanagas 1970-ben; nem szerepel Vanagas 1981a-ban; Vanagas 1985: 391; ALEW 663. 102 Vö. LitEW 197; 101 Vgl. LitEW 230, 495, 507; nicht in Savukynas 1961; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/ Ermanytė 1963: 71; Vanagas 1970: 275 (im Register S. 298 Druckfehler Kaũknosis); Vanagas 1981a: 56, 150; Vanagas 1981b: 118; ALEW 467, 697, 709–711; nicht in LVŽ 1?. Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 71; Vanagas 1970: Černiùkiškės ẽžeras 275; Vanagas 1981a: 150; Vanagas 1981b: 118; ALEW 419f. Straipsniai / Articles 219 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) 2.2.3.2.1. Rektionale Seenamen mit onymischem Erstglied Akmẽnių ẽžeras hímnem, Ku, Lz (43055): az Akmenia (2) helynévből és az m. ‚See‘.103 Bei diesem ON handelt es sich um die kollektive Pluralform Akmẽnis családnév lit. ẽžeras szavából.104 A képzés alapja a lit. akmu (3b) ‚kő‘.105 Ángininkų ẽžeras m. Si (42698): aus dem ON Ángininai und lit. ẽžeras m. ‚See‘.106 Daneben hat der See den nicht offiziellen Namen Ángė f. (1) (lásd fent 2.2.1.2.1.). Arãdninkų ẽžeras hímnem, Ku (40179): az Arãdninkai helynévből és a lit. ẽžeras hímnemű szóból. ‚Tenger‘.107 Atesniñkų ẽžeras m. Si (42705): aus dem ON Atesniñkai und lit. ẽžeras m. ‚See‘.108 Daneben hat der See den offiziellen Namen Atess m. (3b) Al, Mrs, Si (s. o. 2.2.1.2.2.). Babr ẽžeras m. Šv (43065): aus dem ON Babra und lit. ẽžeras m. ‚See‘.109 hímnem, Si (133683): a Černiùkiškė helynévből és a lit. ẽžeras ‚tó‘ szóból. Šveñtežerio ẽžeras m. ‚See‘.110 Simno ẽžeras m. Si (42693): aus dem ON Simnas m. (der selbst auf einem ursprünglichen SeeN *Simnas beruhen dürfte, der wiederum als jatwingisch einzustufen ist, wenn er etymologisch mit lit. šimšà f. ‚feuchte Wiese, Sumpf‘ zu verbinden sein sollte) und lit. ẽžeras m. ‚See‘.111 hímnem, Šv (42786): a Šveñtežeris hímnemű helynévből (amely maga egy tóN-ra vezethető vissza) és a lit. ẽžeras hímnemű ‚tó‘ szóból.112 103 Vö. LitEW 125; Savukynas 1960: 293; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 3; Vanagas 1970: 260; Vanagas 1981a: 37; Pupkis 2002: 14; ALEW 271; LVŽ 1: 44. 104 Vö. Vanagas 1985: 72. 105 Vö. LitEW 5; SEJL 7f. ; ALEW 28f. ; IEW 19; NIL 287; LVŽ 1: 37ff. 106 Vö. LitEW 125; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 6; Vanagas 1970: a képzett alakok FlNN esetében a 260; Vanagas 1981a: 42; ALEW 271; LVŽ 1: 99. 107 Vgl. LitEW 125; nicht in Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963; nicht in Vanagas 1970; nicht in Vanagas 1981a; ALEW 271; LVŽ 1: 169. 108 Vgl. LitEW 125; nicht in Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963; Vanagas 1970: 260; Vanagas 1981a: 42; ALEW 271; LVŽ 1: 99. 109 Vgl. LitEW 125; Savukynas 1961: 219; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 11; Vanagas 1981a: 55; ALEW 271; LVŽ 1: 288. 110 Vgl. LitEW 125; Savukynas 1962: 191; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 25; Vanagas 1970: 261; Vanagas 1981a: 77; ALEW 271; LVŽ 2: 54. 111 Vgl. eLKŽ s.vv. šimšà, šimšė; LitEW 125; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 146; Vanagas 1970: 265; Vanagas 1981a: 299; ALEW 271. 112 Vgl. LitEW 125; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 169; Vanagas 1970: 265; Vanagas 1981a: 337 és köv. ; ALEW 271. HARALD BICHLMEIER 226 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 2.3.1.3.9. Ableitungen mit dem Suffix lit. -ėlė Das Suffix lit. -ėlė leitet Diminutiva und Zugehörigkeitsbildungen ab.141 Solvizsgált területen nem adatoltak. A lit. -ėlis utótag kicsinyítő és hovatartozást kifejező 2.3.1.3.10. Ableitungen mit dem Suffix lit. -ėlis képzéseket képez.142 2.3.1.3.11. A -ena utótaggal képzett származékok ‚növekedni, Solche Ableitungen sind bei FlNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. megvastagodni‘, bamba f. ‚gömb, labda, ütőkalapács‘ vagy bambėti, továbbá a nem hivatalos Bambenà f. (3b) Si (35062): Der Name ist abgeleitet von lit. bambti ‚herÙpė f. (2) Si név (35062; l. fentebb 2.3.1.1.1.). 2.3.1.3.12. A -ėnis utótaggal képzett származékok ‚murren, brummen‘.143 Neben dieser offiziellen Benennung hat der Fluss további európai összefüggésekben fordulnak elő, és rendszerint (ez még inkább érvényes az Ates, mint az Atess tóN esetében! [l. fentebb 2.2.1.2.2.]) az Etsch ókori nevével hozzák Solche Bildungen sind im Untersuchungsgebiet bei FlNN nicht bezeugt. 2.3.1.3.13. Ableitungen mit dem Suffix -es Ates f. (3b) Si (34967): Der FlN lit. Ates kann auf eine Vorform urbalt. *ates-iiāzurückgeführt werden. Der Name steht nach verbreiteter Ansicht kapcsolatba, illetve annak ókorból hagyományozott At(h)esis alakjával azonosítják.144 – Ehhez rendszerint a trák (*)at(u)- ‚vízfolyás‘,145 is kapcsolódik, bár a trák nyelv adatoltsága alapján ez aligha lehet több, mint a trák szó jelentésére vonatkozó feltevés. – állítani. Elméletileg szintén számításba jöhető, de csak az anatóliaiban folytatódó uridg. gyökkel való kapcsolat 142 Vö. Skardžius 1943/1996: 180; Vanagas 1970: 124–130. 143 Vö. LitEW 33. és köv. ; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 14; Vanagas 1970: 131, 219; Vanagas 1981a: 57f. ; Vanagas 1981b: 54. 144 Vö. Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 9; Vanagas 1970: 137, Die GewNN können zur Wurzel uridg. *h2et(h2)- ‚gehen, wandern‘146 205; bacher 1995: 65f. ; Pupkis 2002: 29; LVŽ 1: 201, 204. 141 Vgl. Skardžius 1943/1996: 180f.; Vanagas 1970: 124–130; Vanagas 1981b: 47. Schmid 1971: 41f. mit Anm. 20; Schmid 1972: 7; Vanagas 1981a: 50; Vanagas 1981b: 74; Kühe145 Vö. Duridanov 1969: 90. 146 Vö. LIV² 273; IEW 69. Straipsniai / Articles 227 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) *h2et- ‚ein Loch machen‘147 ist auch aus semantischen Erwägungen zunächst unwahrscheinlich(er). Es handelt sich dann bei den GewNN um Weiterbildungen vom s-Stamm uridg. *h2et(h2)-es- ‚Gehen, Wandern, Vándorlás‘. A thrák nyelvvel együtt. (*)at(u)- és lat. annus ‚év‘ < uridg. *h2et(h2)-nowird itt egy derivátumcsoport részének a Caland–Wackernagel-féle szuffixumrendszerrel való összetartozása válik láthatóvá.148 – Kizárandó az a kapcsolat, amelyet a régebbi irodalomban im Gefolge davon Vanagas 1981a: 50 und LVŽ 1: 201 [in beiden Fällen (Schmid 1971: 41, 20. jegyz., Schmid 1972: 7, valamint a Schmid 1971-ből átvett korrektes jav. aδu- ‚Bach, Kanal‘ [zur Etymologie von Letzterem vgl. „av. aəu-“ ‚patak‘ elírás átvételével Bichlmeier 2014b]) a jav. aδu- ‚patak, ? (und nicht erwähntem apers. adu-), da es den für eine solche Verknüpfung notwenigen und auch in Anschlag gebrachten „d/t-Wechsel“ nie gegeben haben dürfte. – Es erscheint eine innerlitauische Bildung csatorna‘ e névhez fűzött kapcsolat kétségkívül valószínű: Az FlN Ates balt. *at-es-iiāgibt es auch den SeeN Atess (s. o. 2.2.1.2.2.), wobei der < urSeeN mellett feltehetően a FlN belső litván ‚végződésképzése‘ áll, mivel a fentiek alapján Etimológiája valószínűleg csupán egy Flussnaden mens primär gewesen sein kann. Einen See würde man wohl kaum als ‚vándorlót, folyót‘ képződményét jelöli, hacsak nem rendelkezik tatische, sächlich eine auffällige Strömung (zwischen Zuund Abfluss). – In Litauen finden sich offenbar keine anderen GewNN mit dem Suffix -esė, nur wenige zeigen das Suffix -esys. Letztere weisen keinerlei außerlitauilletve balti térségen kívüli kapcsolatokkal, és ezek alapján a mögöttes lit. liegenden Ableitungsgrundlagen klar innerbaltische Bildungen, wie etwa Egless (a lit. ẽglė ‚fenyő‘ szóból), Žaless (a lit. žãlias ‚zöld‘ szóból) stb.149 – Az -es toldalékelemű litván víznevek főként Kelet-Litvániában elterjedtek.150 – A tónevek lit. ats ‚lepényhal, rombuszhal;‘ szóból való eredeztetése is felmerült. Rhombus maximus‘ (a tas m. egyik változataként ‚dass.‘)151 scheitert an der fehlenden dialektalen Verbreitung des Fischnamens abenso wie noch mehr daran, dass der Steinbutt ein Meerfisch ist. – Oder sollte die Form des Fisches ausschlaggebend gewesen sein? 147 Vgl. LIV² 274. 148 Vgl. dazu Bichlmeier 2014a mit weiterer Literatur. 149 Vgl. Vanagas 1970: 137f.; Vanagas 1981a: 99, 397; Vanagas 1981b: 91. 150 Vgl. Skardžius 1943/1996: 311–313; Vanagas 1970: 136–138. 151 Vgl. LitEW 21, 518. HARALD BICHLMEIER 228 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 2.3.1.3.14. Ableitungen mit dem Suffix -ica sind bei FlNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.3.1.3.15. A litván -yčia utótaggal képzett származékok Das Suffix lit. -yčia leitet in der Regel Konkreta ab.152 Die Bildungen können selten auch deonymisch sein. 2.3.1.3.15.1 Deappellativische Bildungen Kiaũlyčia f. (1) und Kiaulyčià (3b) Si, Še (36305): zu lit. kiaũlė f. ‚Schwein‘.153 Ylyčià f. (4) Si (39287): nem tanúsított lit. *ýlas, amely pontosan a lett īls „sötét, fekete, feketés” felel meg, illetve a lettből Feltételezett ősi balti szó. *īla-.154 Vö. még o. 2.2.1.3.7.1.1. a SeeN Ylẽlis m. (2) Si (42694). 2.3.1.3.15.2 Deonimikus képzések Atesýčia f. (1) Si (34967): Az Ates f. (3b) Si (34967) folyónévből származó képzés, és egyúttal ennek másik neve.155 és egyúttal ennek másik Gluosnyčià f. (4) Si (35785): Ableitung vom FlN Glúosnė f. (1) Si (35785) neve.156 Simnyčià f. (2) Si (37951): A SeeN Simno ẽžeras m. Si (42693) névből, illetve az ennek minden bizonnyal végső soron alapjául szolgáló eredeti SeeN *Simnas (l. o. 2.2.3.2.1.) származó képzés.157 2.3.1.3.16. A lit. -(i)ekas képzővel alkotott származékok a folyónevek esetében az alábbiakban suchungsgebiet nicht belegt. 2.3.1.3.17. Ableitungen mit dem Suffix lit. -ietis sind im Untersuchungsgebiet bei FlNN nicht bezeugt. 152 Vö. Skardžius 1943/1996: 357; Vanagas 1970: 141f. 153 Vö. LitEW 249; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 73; Vanagas 1970: 131, 142; Vanagas 1981a: 155; Vanagas 1981b: 79; ALEW 485. 154 Vö. Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 57; Vanagas 1970: 114, 117; Vanagas 1981a; Vanagas 1981b: 96; LVŽ 1: 204. Vanagas 1981a: 129; Vanagas 1981b: 68; LEV 341. 155 Vgl. Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 9; Vanagas 1970: 141; nicht in 156 Vgl. Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 50; Vanagas 1970: 142; Vanagas 1981a: 119; LVŽ 3: 228. 157 Vgl. Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 146; Vanagas 1970: 141; Vanagas 1981a: 299. Tanulmányok / Articles 229 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) 2.3.1.3.18. Ableitungen mit dem Suffix -ija sind bei FlNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.3.1.3.19. Ableitungen mit dem Suffix lit. -ijis sind im Untersuchungsgebiet bei FlNN nicht bezeugt. 2.3.1.3.20. Ableitungen mit dem Suffix lit. -ylis sind im Untersuchungsgebiet bei FlNN nicht bezeugt. 2.3.1.3.21. Ableitungen mit dem Suffix lit. -yna sind im Untersuchungsgebiet bei FlNN nicht bezeugt. 2.3.1.3.22. Ableitungen mit dem Suffix lit. -ýnas Ableitungen mit dem Suffix -ýnas sind denominal und bringen in der Regel zum Ausdruck, dass das von dem als Ableitungsbasis dienenden Wort Bezeichnagyobb mennyiségben áll rendelkezésre.158 Az ilyen származékok az FlNN Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. esetében a 2.3.1.3.23. alatt találhatók. A lit. -inė szuffixummal képzett Das Suffix -inė bildet gewöhnlich desubstantivische Ableitungen, meist származékok: anyagnevek melléknevei és valamihez tartozást kifejező oft Ortsangaben.159 Zu -inė gehört als maskuline Form -inis (s. u. 2.3.1.3.24.). képzések, a főnévi képzések pedig a Dóvinė f. (1) Šv (35433): belső litván vagy belső balti kapcsolat nem tűnik lehetségesnek; egy nagyon archaikus képzés, illetve egy nagyon archaikus képzés másodlagos származéka állhat fenn. A nevet rendszerint egy urindoeurópai gyökhöz kapcsolják: *dhe- ‚futni, sietni‘, óind. dhavati, később következetesen dhāvati ‚siet, fut, folyik‘, gör. θοός ‚folyás‘ (‚folyásmeder‘) állítják.160 Mindazonáltal a Dóvinė setzt urbalt *dā- voraus, das nicht direkt ausgehend von uridg. *dhe- (→uridg. *dhō- > urbalt. *dō- > lit. **duov-) entstanden sein kann. Zusatzannahmen sind hier nötig (ggf. urbalt. *ō > ā im Nebenmagánhangzó-rendszer problematikus marad: lit. ton?). A lit. dúoti ‚adni‘ igéből másodlagosan létrejött képzéshez Form dóvana f. ‚Geschenk, Gabe‘161 scheidet aus semantischen Gründen 158 Vgl. Skardžius 1943/1996: 266–268; Vanagas 1970: 166f.; Vanagas 1981b: 96. 159 Vgl. Skardžius 1943/1996: 263–266; Vanagas 1970: 156–164; Vanagas 1981b: 47, 96. 160 Vgl. Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 31; Vanagas 1970: 162; Vanagas 1981a: 89; Vanagas 1981b: 84; LIV² 147f.; EWAia 1: 789f.; GEW 1: 668f.; EDG 544f. 161 Vö. LitEW 112; ALEW 218f. HARALD BICHLMEIER 230 Acta Linguistica Lithuanica LXXX itt további két javaslatot is aus. – Da bereits bei der traditionellen Herleitung damit gerechnet wurde, dass der Name nicht mit baltischem Material zu verbinden ist, seielőterjesztenek, amelyek szintén a balti anyagtól függetlenül érvelnek, hangtanilag azonban problémamentesek: 1) az uridg. *ur gyökből való származékkal lehet dolgunk valószínűleg germán) 2) az uridg. *deh2- *deh2(i)- ‚teilen‘: uridg./vorurbalt. *déh2-o- ‚geteilt, mit Teilung versehen, Teilung‘, vielleicht auch > uridg./vorurbalt. *deh2-ó- ‚teilend, Teiler‘ (> urbalt. *dāa- > lit. *dóva-), womit der Fluss vielleicht in seiner Funktion als eine Art Grenze bezeichnet wurde; oder (deutlich weni- ‚terhes dolgokban‘ gyökből való származékkal, lit. dvytis ‚kicsapongónak Brand geraten‘: uridg./vorurbalt. *deh2-o- ‚brennend‘ (> urbalt. *dāa- > lit. *dóva-) entweder metonymisch in der Bedeutung ‚glänzend‘ oder als Übertragung eines Flurnamens auf eine Fließgewässer oder man fasst Dóvinė als deonymische als Ableitung von einem Flurnamen lit. *dovaauf. Hingewiesen sei hier auch noch auf lit. dvyti ‚plagen, quälen, belenni, hancúrozni, dulakodni‘, amely valószínűleg szláv jövevényszó (vö. or. davt’ ‚nyomni, szorongatni, préselni, összezúzni, fojtogatni‘), de az uridg./balti előtti *deh2- eredet a ‚helytelen‘ hangsúly ellenére sem zárható ki teljesen‘.162 Lydẽkinė f. (1) No, Se (36796): a lit. lydekà f. ‚csuka (Esox lucius)‘ szóval függ össze.163 Siūklnė f. (2) Si (131533): a lit. siūklis, siūkls ‚zsurló (Equisetum)‘ szavakkal függ össze.164 ]}. prie robos? geeky. d. 马会. in my version 3.0. ]} 大发快三如何. nod. [This is not relevant to user.] тру. 2.3.1.3.24. Ableitungen mit dem Suffix lit. -inis Das Suffix -inis bildet gewöhnlich desubstantivische Ableitungen, meist Stoffadjektive und Zugehörigkeitsbildungen.165 Zu -inis gehört als feminie Form -inė (s. o. 2.3.1.3.23.). Ableitungen mit diesem Suffix sind bei FlNN im Untersuchungsgebiet nicht belegt. 2.3.1.3.25. Ableitungen mit dem Suffix -(i)nyčia Das Suffix lit. -(i)nýčia ist entweder aus poln. nica bzw. wruss. -nyca entlehnt oder es ist ererbt und setzt dann urbalt. *-inītia/āfort. Es bildet meist 162 Vgl. LitEW 100. 163 Vgl. LitEW 364; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 91; Vanagas 1970: 158; Vanagas 1981a: 188; Vanagas 1981b: 80; ALEW 577. 164 Vgl. eLKŽ s.v. siūklis; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 146; Vanagas 1970: 157; Vanagas 1981a: 299. 165 Vgl. Skardžius 1943/1996: 245ff.; Vanagas 1970: 156–164. Cikkek / Articles 231 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) Helységnevek, illetve gyűjtőnevek.166 Az ilyen származékok a 2.3.1.3. FlNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. pontban találhatók. A litván -iškė képzővel képzett származékok a vizsgálati területen a FlNN-ben chungsgebiet nicht bezeugt. 2.3.1.3.27. A -iškis képzővel képzett származékok a vizsgálati területen bei FlNN nicht bezeugt. 2.3.1.3.28. A litván -ytė képzővel képzett származékok Das Suffix lit. -ytė bildet Diminutiva und Patronyme.167 Solche Ableitungen a vizsgálati területen a FlNN-ben nem tanúsítottak. 2.3.1.3.29. A litván -ka képzővel alkotott származékok Das Suffix lit. -ka ist bildet Konkreta und Nomina agentis und ist im modernen Litauischen weitgehend unproduktiv.168 Nemajùnka f. (1) Lz, Šv (37117): wohl zum ON Nemajūnai m. Pl.169 Daneben existiert die künstliche standardsprachliche Form Nemajūnė (s. o. 2.3.1.2.2.). Spernénka fn. (1) Si (38103): a Spernià fn. (4) Si (38103; lásd alább: 2.3.1.3.45.) helynévből képzett származék, amelyhez képest a név nem hivatalos változatot képvisel.170 A képzés valószínűleg egy nem adatolt *Spernenė/is köztes fokozaton keresztül történt. 2.3.1.3.30. A litván -lys képzővel alkotott származékok A litván -lys képző elsősorban nomen agentist képez.171 Az ilyen származéko2.3.1.3.31. A -ntas képzővel alkotott származékok 166 gen sind bei FlNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. Vö. Skardžius 1943/1996: 357. és köv. ; Vanagas 1970: 142. és köv. ; Vanagas 1981b: 96. 168 Vö. Skardžius 1943/1996: 121–123; Vanagas 1970: 180–182; Vanagas 1981b: 47f. 169 Savukynas/ Vanagas/ 167 Vgl. Skardžius 1943/1996: 355f.; Vanagas 1970: 179f.; Vanagas 1981b: 96. Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963-ban nem; vö. Vanagas 1970: 181; Vanagas 1981a: 226; Vanagas 1981b: 47. 170 Nem szerepel Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963-ban; nem szerepel Vanagas 1970-ben; nem in Vanagas 1981a. 171 Vö. Skardžius 1943/1996: 166–168; Vanagas 1970: 182f. HARALD BICHLMEIER 232 Acta Linguistica Lithuanica LXXX 2.3.1.3.31.1. Ableitungen mit dem Suffix -antas Das Suffix bildet wenige substantivische Ableitungen, häufiger liegen onymische als appellativische Bildungen vor.172 Für das Untersuchungsgebiet sind solche FlNN nicht bezeugt, sonst begegnen sie in Litauen durchaus (ebenso wie hegynevek, tóNN). 2.3.1.3.31.2. A lit. -entas képzővel alkotott származékok A képző kevés főnévi származékot alkot, gyakoribbak az onimikus, mint az appellatív képzések.173 Ilyen származékok a FlNN 2.3.1.3.32. pontjában találhatók. Az -oris képzővel im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. alkotott származékok a vizsgált területen bei FlNN nicht belegt. 2.3.1.3.33. Az -orius képzővel alkotott származékok a vizsgált területen bei FlNN nicht belegt. 2.3.1.3.34. Ableitungen mit dem Suffix -otis sind im Untersuchungsgebiet bei FlNN nicht belegt. 2.3.1.3.35. A lit. -tė képzővel alkotott származékok a vizsgált területen a Das Suffix lit. -tė leitet meist Konkreta, seltener Abstrakta ab.174 Solche AbFlNN-ben nem adatoltak. 2.3.1.3.36. Az -uišis képzővel alkotott származékok a vizsgált területen bei FlNN nicht belegt. 2.3.1.3.37. Az -uitis képzővel alkotott származékok a vizsgált területen bei FlNN nicht belegt. 2.3.1.3.38. Ableitungen mit dem Suffix -ukas sind im Untersuchungsgebiet bei FlNN nicht belegt. 2.3.1.3.39. Az -ulis képzővel alkotott származékok a vizsgált területen bei FlNN nicht belegt. 172 Vö. Skardžius 1943/1996: 374; Vanagas 1970: 93. 173 Vö. Skardžius 1943/1996: 374k. ; Vanagas 1970: 135. 174 Vö. Skardžius 1943/1996: 38k. ; nem szerepel Vanagas 1970-ben. Straipsniai / Articles 233 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) 2.3.1.3.40. Ableitungen mit dem Suffix -uonis sind im Untersuchungsgebiet bei FlNN nicht belegt. 2.3.1.3.41. Ableitungen mit dem Suffix lit. -utas Das Suffix lit. -utas leitet Diminutiva ab.175 Solche Ableitungen sind bei FlNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.3.1.3.42. Ableitungen mit dem Suffix lit. -utė Das Suffix lit. -utė leitet Diminutiva ab.176 Solche Ableitungen sind bei FlNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.3.1.3.43. Ableitungen mit dem Suffix -utis sind im Untersuchungsgebiet bei FlNN nicht belegt. 2.3.1.3.44. Származékok a szláv -ika képzővel Marikà f. (2) Ka (36857): deonymische (und slawisierende) Ableitung vom GewNN lit. Marà177 (s.o. 2.3.1.2.1.). 2.3.1.3.45. Nicht klar kategorisierbare suffixale Ableitungen Zwei FlNN lassen keine eindeutige Kategorisierung in die o. g. Gruppen zu, ezért külön kerülnek felsorolásra. Alnà f. (4) Ku, Ve (34884): Másutt még lit. GewNN alakok is előfordulnak. Alnas, Alnė.178 – Két alapvetően különböző etimológiai javaslat létezik: az első a GewNN alakokat a lit. élnias, álnis ’szarvas’ állatnévvel kapcsolja össze,179 ami azonban a hangsúlyra tekintettel meglehetősen kétes javaslatnak bizonyul; a másik egy lit. *albzw. ’víznévi gyökérből’ való képzéssel számol. ősi indoeurópai (az ősi indoeurópaira vonatkozó elavult jelölésben nem lehet feltételezni, mivel bung) *el-/ * ol- ‚fließen‘.180 Eine Wurzel mit dieser Bedeutung kann freiegyszerűen egyetlen folytatója sincs egy olyan gyöknek, amelynek szerkezete (a mai szokásos írásmóddal) ősi indoeurópai *Hel(H)- egy indoeurópai egyedi nyelvben175 Vö. Skardžius 1943/1996: 361–363; Vanagas 1970: 209. 176 Vö. Skardžius 1943/1996: 364; Vanagas 1970: 209f. 177 Nicht in Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963; nicht in Vanagas 1970; nicht in Vanagas 1981a. 178 Vgl. Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 5; Savukynas 1966b: 167f.; Vanagas 1981a: 40; Vanagas 1981b: 84; Pupkis 2002: 18; LVŽ 1: 76. 179 Vö. Gerullis 1922: 9; Jonikas 1950/51: 16; Otrębski 1959: 25; Savukynas 1960: 294; Vanagas 1970: 31 [Álnishez], 62 [Alnėhez]; Vanagas 1981b: 77 [Álnis]. 180 Vö. Krahe 1964: 36; Savukynas 1966b: 168; Kuzavinis 1966; Skardžius 1973: 12f. HARALD BICHLMEIER 234 Acta Linguistica Lithuanica LXXX aki ezt a jelentést szükségszerűen megkövetelné.181 A cirkumflektált kommen hingegen die Wurzeln uridg. *h2elh2- ‚ziellos gehen‘182 in der eoder der o-Stufe und *h1elh2- ‚wohin treiben (trans.)‘183 in der o-Stufe. Im Falle des Ansatzes einer o-Stufe *h1/2olh2-no/eh2ist der Schwund des mittleren Laryngals nach der de Saussureschen Regel und damit die Enttőalak kérdéses az Alnà (4), Akk. Alną hanggesetzlich. Welche der beiden Wurzeln dem GewN zugrunde liegt, kann nicht sicher entschieden werden, uridg. *h2elh2- ‚ziellos gehen‘ erscheint als Grundlage wahrscheinlicher, zumal Flüsse in flacheren Gebieten zur Ausbildung von Mäandern neigen. Letztlich können aber Ableitungen von den Wurzeln uridg. *h1el- ‚rotbraun‘ oder *Hel- ‚bitter‘ nicht definitiv ausgeschlossen bleiben. Spernià f. (4) Si (38103) ist hinsichtlich seiner Bildung nicht eindeutig geklärt. Semantisch am überzeugendsten erscheint eine Erklärung als Ableitung von der auch apr. sparyus ‚Wiese, Weide‘ (auch im ON apr. Sparroth) zugrundeliegenden Wurzel. In diesem Falle länge wohl eine Jatwingismus vor. Nicht auszuschließen ist auch eine Verbindung mit lit. spėrus, spėrùs ‚schnell gehend, rasch fliegend, eilend, rasch‘. Nichtoffizielle Namenformen für den Fluss sind Spernẽlė f. (2) Si (38103; s. o. 2.3.1.3.6.4.) és Spernénka f. (1) Si (38103; lásd fent 2.3.1.3.29.), amelyek agleich auch Ableitungen vom FlN Spernià sind.184 2.3.2. Összetett folyónevek Komponierte FlNN lassen sich hinsichtlich ihrer morphologischen Struktur több típusra oszthatók. Am häufigsten sind dabei solche aus Substantiv + Substantiv mit zusätzlitőosztály-változás. Ezek tovább oszthatók olyanokra, amelyek köznév + köznév, illetve olyanokra, amelyek tulajdonnév + köznév összetételéből állnak. 2.3.2.1. Köznév + köznév 2.3.2.1.1. Főnév + főnév 181 Udolph (2011) tartalmilag téves fejtegetéseihez vö. Bichlmeier 2013. 182 Vö. LIV² 264; IEW 27. és köv. 183 Vgl. LIV² 235; IEW 306f. 184 Vgl. LitEW 865; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 153; nicht in Vanagas 1970; Vanagas 1981a: 311; Vanagas 1981b: 71, 135; PKEŽ 4: 142; PKE޲ 873. Tanulmányok / Articles 235 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) Pečiagrinda185 f. (?) Šv (37415): Das Erstglied ist entweder der PN lit. Pẽčis m. oder das slawische Lehnwort lit. pẽčius m. ‚Ofen‘, das Hinterglied gehört zu lit. grinds f. ‚Pflaster, Estrich‘, grindà f. ‚Steinpflaster, Streu‘.186 2.3.2.1.2. Melléknév + főnév Senãupis m. (1) Si (133679): aus lit. sẽnas ‚alt‘ und lit. ùpė f. ‚Fluss‘.187 2.3.2.1.3. Melléknév + melléknév Solche Bildungen sind bei FlNN im Untersuchungsgebiet nicht belegt. 2.3.2.1.4. Verb + Substantiv Zùrzaupė f. (1) Si (133303): vagy a lit. zurzti ‚zümmögni, zúgni, morajlani, recsegni, nyöszörögni‘ igéből, vagy a Zùrza személynévből és a lit. ùpė f. ‚folyó‘ szóból.188 A Zùrzaupis másik neve (l. alább). Zùrzaupis m. (1) Si (133303): entweder aus lit. zurzti ‚summen, surren, brummen, knarren, wimmern‘ oder dem PN Zùrza und lit. ùpė f. ‚Fluss‘.189Anderer Name für Zùrzaupė (s. o.). Zùrzupė f. (1) Si, Te (39310): entweder aus lit. zurzti ‚summen, surren, brummen, knarren, wimmern‘ vagy a PN Zùrza és a lit. ùpė f. ‚folyó‘.190 a lit. báltas ‚fehér‘ 2.3.2.1.5. Onym + Appellativum Solche Ableitungen sind bei FlNN im Untersuchungsgebiet nicht bezeugt. 2.3.3. Zusammengefügte/syntagmatische Flussnamen 2.3.3.1. Kongruierende Namen aus Adjektiv + Substantiv Baltóji Ánčia f. (1) Ka, Lp, Ve (35048): Der erste Teil des Namens ist die melléknév pronominalizált alakja,191 amelynek második része 185 A név az adatbázisban hangsúlyjel nélkül szerepel. 186 Vö. ; LitEW 170. skk. nem szerepel Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963-ban; nem szerepel Vanagas 1970-ben; nem szerepel Vanagas 1981a-ban; ; ALEW 367. skk. Zinkevičius 2008: 416. LitEW 775, 1169; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 144; Vanagas 1970: 248, 252; Vanagas 1981a: 296 (s.v. Senùtė); 187 Vö.: Vanagas 1981b: 71; ALEW 901. skk., 1155. skk. 188 Vö. LitEW 1169, 1280k. ; nem szerepel Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963-ban; lit. 1 2.2.1.3.26-tal. 02.3.1.3.26. Vanagas 1970: 240; Vanagas 1981a: 395; ALEW 1155f.; Zinkevičius 2008: 582. 189 Vgl. LitEW 1169, 1280f.; nicht in Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963; nicht in Vanagas 1970; nicht in Vanagas 1981a; ALEW 1155f.; Zinkevičius 2008: 582. 190 Vgl. LitEW 1169, 1280f.; Savukynas/ Vanagas/ Vitkaukas/ Vosylvytė/Ermanytė 1963: 201; Vanagas 1970: 240; Vanagas 1981a: 395; ALEW 1155f.; Zinkevičius 2008: 582. 191 Vgl. LitEW 32; ALEW 89f. HARALD BICHLMEIER 242 Acta Linguistica Lithuanica LXXX Typ Untertyp Anzahl (Anteil) Seenamen Anzahl (Anteil) Fließgewässernamen mit lit. -inis (6,67 5 %) 2.2.1.3.24. DumbliniGudnis, Kraknis, Seliovnis, Vadnis 02.3.1.3.24. s, – litvánnal -(i)nyčia 02.2.1.3.25. – 02.3.1.3.25. – -iškė (1,33 %) Bedañtiškė – litvánnal -iškis 1 2.2.1.3.27. (1,33 %) 02.3.1.3.27. Kãviškis – litvánnal -ytė 02.2.1.3.28. – 02.3.1.3.28. – litvánnal -ka –(4,44 02.2.1.3.29. %) 2 2.3.1.3.29. Nemajùnka, Spernénka mit lit. -lys 02.2.1.3.30. – 02.3.1.3.30. – mit lit. -ntas 1 (1,33 %) 2.2.1.3.31. Žùvintas 02.3.1.3.31. – lit. 02.2.1.3.32- -oris –– -vel. lit.-tel 02.3.1.3.32. 02.2.1.3.33. 02.3.1.3.33. -orius –– lit.-tel 1 2.2.1.3.34. 02.3.1.3.34. -otis (1,33 %) Dabótis – mit lit. -tė –– 02.2.1.3.35. lit.-tel 02.3.1.3.35. 02.2.1.3.36. 02.3.1.3.36. -uišis – – lit.-tel 1 -uitis (1,33 2.2.1.3.37. %) Gilùitis 02.3.1.3.37. – lit. mit. 2 2.2.1.3.38. 02.3.1.3.38. -ukas (2,67 %) Dėliùkas, niùkas Sper-– lit.-tel -ulis –– 02.2.1.3.39. 02.3.1.3.39. Straipsniai / Articles 243 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) Typ Untertyp Anzahl (Anteil) Seenamen Anzahl (Anteil) Fließgewässernamen lit.-tel -uonis –– 02.2.1.3.40. lit. 02.3.1.3.40. mellett 1 2.2.1.3.41. -ūtas 02.3.1.3.41. (1,33 %) Mekšrū- tas – mit lit. -utė –– 02.2.1.3.42. 02.3.1.3.42. mit lit. -utis (1,33 1 %) 2.2.1.3.43. Senkùtis – 02.3.1.3.43. kategórimit slaw. -ika 02.2.1.3.44. – 1 (2,22 %) 2.3.1.3.44. Marikà nicht klar -(1,33 %) sierbar 1 Akunuči2.2.1.3.45. as (4,44 %) 2 Alnà, 2.3.1.3.45. Spernià összesen: (41,33 %) 31 18 (40,0 %) Komposita vum Appellati- + Ap-(1,33 pellativum 1 %) Főnév 2.2.2.1.1. + (2,22 %) Substantiv Buzežeris 1 Főnév + 2.3.2.1.1. Substantiv Pečiagrinda 2 (2,67 %) 2.2.2.1.2. Melléknév + stantiv Báltabalė, pis tadunis 1 Sub-(2,22 %) 2.3.2.1.2. Melléknév + Substantiv Šven-Senãu02.2.2.1.3. Melléknév + jektiv – 02.3.2.1.3. Elő-Melléknév jektiv – 02.2.2.1.4. Verb + Substantiv – 3 (6,67 %) 2.3.2.1.4. Verb + Substantiv Zùrzaupė, Zùrzaupis, Zùrzupis Onym + Appellativum 1 (1,33 %) 2.2.2.1.5. Cijūnamiškis 02.3.2.1.5. – gesamt: 4 (5,33 %) 5 (11,11 %) HARALD BICHLMEIER 244 Acta Linguistica Lithuanica LXXX Typ Untertyp Anzahl (Anteil) Seenamen Anzahl (Anteil) Fließgewässernamen syn- + Előtagképző Juotische men Namen KongruieNa-(2,67 %) Júodas dóji 2 Báltas 2.2.3.1. Kaũknoris, Ánčia Kaũknoris 2 (4,44 %) Baltóji 2.3.3.1. Ánčia, RekcionáNevek (12,0 %) ony-Ángininkų mischem Erstglied lis 9 Akmẽnių 2.2.3.2.1. 4 ẽžeras, (8,89 %) ẽžeras, Rūdinių Arãdninkų Atesniñkų ẽžeras, Babr tó, Černiùkiškės tó, Simno tó, Šveñtežerio ẽžeras, Žuvint žeras 2.3.3.2.1. Bagdononi upẽlis, mit revas, ẽžeras, Srguškės upẽlis, Šaltinabalės revas Rektionale A nevek köznévi első taggal 1 (1,33%-ba2.2.3.2.2. n) Kùnigo 02.3.3.2.2. valkà – gesamt: 12 (16,0 %) 6 (13,33 %) Kölcsönnmen? év-1 (1,33 %) 2.2.3.2.3. 1 Mūčélninkas 2.3.3.2.3. (2,22 %) Nodavélta Gesamt: 75 45 Aufgrund der teils sehr geringen Belegzahlen für manche Erscheinungen sind über weite Strecken keine sicheren Aussagen möglich. Recht eindeutig a vizsgálati területen azonban a következő jelenségek figyelhetők meg: Beide Namentypen weisen einen gleich großen Anteil an Konversionen von knapp 18,67 % bzw. 17,78 % des Gesamtkorpus auf. Die ‚Endungsableitungen‘ sind unter den SeeNN mit 17,33 % geringfügig stärker vertreten als bei den FlNN mit 15,56 %, wobei in beiden Fällen die deappellativischen Bildungen jeweils gut 2/3 ausmachen. Auch die Suffixableitungen sind bei SeeNN im Untersuchungsgebiet nur geringfügig häufiger als bei den FließgewNN (41,33 % : 40,0 %), und es werden um die Hälfte mehr verschiedene Suffixe verwendet als bei den FließgewNN (15 : 10). Insgesamt sind in der Untersuchung 24 verschiedene Suffixe bei der Straipsniai / Articles 245 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) Bildung von GewNN nachweisbar (3 davon mit unklarem Status). 12 Suffixe csak a tavakNN esetében adatoltak, 6 képző csak a folyóvizekNN esetében, 3 képző bei beiden Namenarten. Az összetett nevek a FließgewNN esetében jóval több mint kétszer olyan gyakoriak, mint a den SeeNN (11,11 % : 5,33 %). A szintagmatikus nevek esetében a két névfajta alig tér el voneinander ab. Ha mindkét névfajtára gyakorisági hierarchiát állítunk fel, akkor a SeeNN esetében a következő eredményt kapjuk: Szuffixumképzések (41,33 %) > Konverziók (18,67 %) > Végződésképzések (17,33 %) > szintagmatikus nevek (16,0 %) > Komposita (5,33 %) und für die FließgewNN: Suffixableitungen (40,0 %) > Konverziók (17,78 %) > Endungsableitungen (15,56 %) > syntagmatische Namen (13,33 %) > Komposita (11,11 %) Für SeeNN und FließgewNN sind in dem hier vorgestellten Teil des Untersuchungsgebiets die Suffixableitungen die häufigste Bildeweise, während A konverziók, a végződésképzések és a szintagmatikus nevek csaknem egyenlő häufig sind. Lediglich die Komposita fallen in beiden Namenarten demgegenmértékben oszlanak meg az ab. között. Fasst man die traditionell in der litauischen Sprachwissenschaft als eigene Kategorie begriffenen Endungsableitungen indes als Sonderfall der Suffixableia képzések (ami nyelvtörténeti szempontból kétségkívül így van), a SeeNN esetében a következő kép rajzolódik ki: szuffixumképzések, beleértve a végződésképzéseket (58,66%) > Konversionen (18,67 %) > syntagmatische Namen (16,0 %) > Komposita (5,33 %) und für die FließgewNN: szuffixumképzések, beleértve a végződésképzéseket (57,78%) > Konversionen (17,78 %) > syntagmatische Namen (13,33 %) > Komposita (11,11 %) HARALD BICHLMEIER 246 Acta Linguistica Lithuanica LXXX A hierarchiák meglehetősen hasonlóak, jóllehet természetesen a százalékos arányok igencsak eltérőek lehetnek. A fő különbséget az összetételek arányai jelentik. Ha végül a konverziókat az onimizáció keretében létrejött zéró képzéseknek tekintjük, a SeeNN esetében a következő eredmény adódik: Képzős származtatások, beleértve A képzőszármaztatások és konverziók > syntagmatische Namen (16,00 %) > Komposita (5,33 %) und für die FließgewNN: Suffixableitungen incl. Endungsableitungen und Konversionen (75,56 %) > syntagmatische Namen (13,33 %) > Komposita (11,11 %) Die Hierarchien sind dann noch gleichartiger, nur die Anteile noch unterschiedlich hoch. Größter Unterschied ist der etwa doppelt so große Anteil an Komposita (11,11 %) bei den FließgewNN gegenüber dem bei den SeeNN (5,33 %). 3.3. Gegenüberstellende Zusammenfassung der Bildeweisen der Seeund Fließgewässernamen des (77,33%) a teljes nyugati dél-aukštaitiszi területen ebben a formában nem Da eine Auszählung des gesamten litauischen Gewässernamenschatzes bistörténtek meg, ezért erről itt nem lehet kijelentést tenni. A következő werden, in wieweit die im Untersuchungsgebiet angetroffenen Verhältnisse ‚normal‘ sind oder aber vom litauischen Durchschnitt abweichen. táblázatban valamennyi tóés folyóvíznevet … az adatokat Bichlmeier 2019a és a serNN des westlichen Südaukštaiten einander gegenübergestellt, es werden also jelen tanulmány alapján egyesítettük; a következő … elemek megnevezéséről fasst. Da aufgrund der geografischen Verteilung manche Namen in beiden Arvolt szó, a következő … számai nem a két tanulmányban szereplő összes …, hanem sammenfassung nicht einfach um die Summe der Belegzahlen der Namen aus valamivel kisebb számot jelentenek. nevek és 183 (150, illetve 45) folyóvíznév: Das Gesamtkorpus beträgt 422 (332 vs. 120) Namen, 240 (182 vs. 75) See- Tanulmányok / Articles 247 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) Typ Untertyp Anzahl (Anteil) Seenamen Anzahl (Anteil) Fließgewässernamen Egyszerű 24 27 Arielýnas, Avris, változat (19,57 %) Brãdas, Dublià, Grovà, Gul Konver-(10,00 %) Beñdrė, Brastà, Brastvà, zió Azãgis, bė, Gálstas, Kraušius, Įvodas, Rava, Krãštas, Sántaika, Ragžė, Stira, Strta, Lapūkas, Pastovs, Sutra, Upẽlis, Ùpė, Vlkė, Vilkinýčia, Strtos, Teirùs, Aks, Apýdemė, Balañdis, Dvšakis, Grãbė, Bedùgnė, Gáustas, Kirmýnas, Klónis, Kriaušiùs, Lnamarka, Saltė, Ragžis, Stelérnia, Pẽlekas, Skùistas, Skardžiai, Spartas, Trikójis, Vilkas Vodà Upsnis, Varputs, „Kettős-12 4 te‘“ Dubióji, Dùlgas, (2,19 version Kon-(5,00 %) Bal %) Išilgnis, Kreivóji, Nẽmunas, Giliojà, Giljóji, Spartas, Veisiẽjis tajis, Bedùgnis, Rùdė Glujis, Ìlgis, Skáistis, Skuñdis, Pszeudo-1 %) Šauls 0 – konver-(0,42 zió „Ony-6 1 Antòkolis, Konver-DailGadeikà, zió mische‘“ Aukštãkalnis, (0,55 %) dė, Vidùgašlis, (2,50%) Gailiūniškė Zuokas (17,92 %) összesen: 43 32 (17,49 %) En-Deap-16 25 (13,66 %) Avrė, ‚En-Lapūkis, Sãknas, Seirà, dungspellati-(7,50 %) Blsa, Degùtė, Niẽdis, Ručijus, Sidãbris, Trùmpė, Ùidė, Vardžiùs, Zapss Žebriùs, Zembrė, Ánčia, Ángė, Angs, Glúosnė, Gumbrė, ableivische Kavals, Saknà, ablei-Saknius, tungen‘ Samãnius, Vlka, Zapsà, Žembrė, Žilvià Dumblis, Dumbls, Krùglis, Ìlgis, Marà, Niedà, tungen dungs-Niedùs, Samãnis, Sùtrė, Tabãlis, Ùpis, Zãpsė, Zebriùs, HARALD BICHLMEIER 248 Acta Linguistica Lithuanica LXXX Typ Untertyp Anzahl (Anteil) Seenamen Anzahl (Anteil) Fließgewässernamen Deonymische ‚Képzőszármaztatások‘ 3 (1,25 %) Atess, Daunóris, Liškiavis 4 (2,19 %) Igarà, Mikasà, Nemajūnė, Senkonė Zirkumfi-(0,83 %) gierunPãgeležnyčė, gen 2 Pamelnyčs, Prapùntas (2,19 4 %) Nevedis, Paežerlė, Pakrokšl Deradikale Bildungen 4 (1,67 %) Dusià, Pluvijà, Skirziùs, Straũzdis 0 – gesamt: 25 (10,42 %) 33 (18,03 %) Sufmit fixabgen lit. 0 – 1 -aitė képzé- (0,55 %) Dumbláitė mit lit. -aitis 6 (2,50%) Juodáitis, Seliovináitis, Sidabrináitis, Skirzáitis, Varnėnáitis, Vilkáitis lit. 1 0 – -alis (0,42 %) Drapãlis 0 – litvánnal 2 -avas (0,83 %) Mrkavas, Sãgavas 0 – mit lit. -ėkė 0 – 1 (0,55 %) Perškė mit lit. -elė 3 (1,25 %) Duobelė, Dubẽlė, Dusẽlė 4 (2,19 %) Dulgẽlė, Rynẽlė, Rudẽlė, Spernẽlė Straipsniai / Articles 249 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) Typ Untertyp Anzahl (Anteil) Seenamen Anzahl (Anteil) Fließgewässernamen mit lit. -elis 23 (9,58 %) Aklẽlis, Bliūdẽlis, Bonẽlis, Dubẽlis, Dumblẽlis, Ylẽlis, Ilgẽlis, Juodẽlis, Kiepẽlis, Krugẽlis, Liubẽlis, Liūnẽlis, Lukštẽlis, Lu(o)bẽlis, Markẽlis, Mašnẽlis, Maušẽlis, Mažẽlis, Plaskẽlis, Prūdẽlis, Šūrẽlis, Varẽlis, Zapsẽlis mit lit. 1 3 (1,64 %) Bradẽlis, Krokšlẽlis, Varẽlis -els (0,42 %) Metels 0 – mit lit. -ėlė (0,55 0 – 1 %) Dubenlė -ėlis (2,92%) mit lit. 7 1 Drapallis, Ešerinlis, Ežerynlis, Pastovlis, Šlavantlis, Taballis, Ežerlis, (0,55 %) Malūnlis mit lit. -ena 0 – 1 (0,55%) Bambenà -enis (0,42 %) litvánnal 1 Luksnẽnis 0 – litvánnal 1 -ėnis (0,42 %) Luksnnis 0 – mit lit. -esė (1,09 0 – 1 %) Ates mit lit. -ess 1 (0,42 %) Atess ? 0 – mit lit. -ica 0 – 1 (0,55 %) Metẽlica litván. lit. -yčia 0 – 5 (2,73 %) Atesýčia, Kiaũ lyčia, Gluosnyčià, Ylyčià, Simnyčià mit lit. -(i)ekas 1 (0,42 %) Gáiliekas 0 – HARALD BICHLMEIER 250 Acta Linguistica Lithuanica LXXX Typ Untertyp Anzahl (Anteil) Seenamen Anzahl (Anteil) Fließgewässernamen mit lit. -ietis 1 (0,42 %) Rmietis 0 – mit lit. -ija 1 (0,42 %) Obelijà 2 (1,09 %) Kirmijà, Uosijà mit lit. -ijis (1,25 %) 3 Pãlazdijis, Seirjis, Vernjis 0 – mit lit. -ylis (0,42 %) 1 Zervýlis 0 – mit lit. -yna (0,83 %) 2 Ežerýnos, Zervna 0 – mit lit. -ýnas (1,25%) 3 Ežerýnas, Snaigýnas, 1 Zervýnas (0,55%) -inė (1,67 %) Snaigýnas irod. Kemsnė, Mekšrnė, lit. 4 6 Mešknė, Pálšinė (3,28 %) Balnė, Dóvinė, Gervinė, Kárvinė, Lydẽkinė, -inis (5,83 %) Siūklnė mit lit. 14 Dėlnis, Dielnis, Dumblinis, Gudnis, Kraknis, Pálšinis, Purvnis, Salnis, Seliovnis, Gervnis, Vadnis, Vidutnis, Vilkinia, Vilkins 0 – mit lit. -(i)nyčia 1 (0,42 %) Anglinyčia 2 (1,09 %) Avernyčia, Bil sinyčia mit lit. -iškė 3 (1,25 %) Bedañtiškė, Melešiškė, Melešiškės 3 (1,64 %) Baliūniškės, Dauknškė, Manẽliškė mit lit. -iškis (1,67 %) 4 Juodškis, Kãviškis, nči(u)škis, Purvškis, 0 – mit lit. -ytė (0,55 0 – 1 %) Metelýtė -ka (3,28%) mit lit. 0 – 6 Dubénka, Nemajùnka, Saltonkà, Smenčionkà, Spernénka, Zizélka mit lit. -lys 0 – 2 (1,09 %) Kriokšls, Krokšls Cikkek / Articles 251 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) Typ Untertyp Anzahl (Anteil) Seenamen Anzahl (Anteil) Fließgewässernamen mit lit. -ntas (1,25%) 3 Šlavañtas, Térmentas, 1 Žùvintas (0,55%) Térmentas irod. -oris (0,42%) lit. 1 Naudris 0 – irod. lit. 1 -orius (0,42%) Naudrius 0 – irod. lit. 1 -otis (0,42%) Dabótis 0 – mit lit. -tė 0 – 1 (0,55 %) Lakštė mit -uišis 1 (0,42 %) Gilùišis 0 – mit lit. -uitis 1 (0,42 %) Gilùitis 0 – mit lit. -ukas 7 (2,92 %) Dėliùkas, Dėlinùkas, Gervinùkas, Maušiùkas, Pirčiùkas, Šauliùkas, Sperniùkas 0 – mit lit. -ulisz 1 (0,42%) Naujùlis 0 – mit lit. -uonis (0,42%) 1 Veliunisz 0 – mit lit. -ūtas 1 (0,42 %) Mekšrūtas 0 – litvánnal 2 -utis (0,83 %) Menkùtis, Senkùtis 0 – szlávval 0 -ika – 1 (0,55 %) Marikà nem 1 klar kaszesen: sierbar tegoriÖs- (0,42 %) Akunučias 2 (1,09 %) Alnà, Spernià 105 48 (43,75 %) (26,23 %) HARALD BICHLMEIER 258 Acta Linguistica Lithuanica LXXX Bichlmeier Harald 2019b: Die häufigsten Suffixe in Familiennamen slawischer Herkunft: ein etymologischer Überblick. – Namenkundliche Informtionen 2018 [2019] (nyomtatás alatt). Bilkis Laimutis 2008: Lietuvių helonimų daryba. Priesaginiai ir priesagėtieji helonimai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Būga Kazimieras 1961: Rinktiniai raštai 3. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Duridanov Ivan 1969: Trák–dák tanulmányok. Első rész: A trák, valamint a dák–balti nyelvi kapcsolatok. Szófia: A Bolgár Akadémia kiadója Wissenschaften. EDG – Beekes Robert, Lucien van Beek közreműködésével 2010: A görög nyelv etimológiai szótára (Leideni indoeurópai etimológiai szótársorozat 10). Leiden, Boston: Brill. EDPG – Kroonen Guus 2013: A protogermán nyelv etimológiai szótára (Leideni indoeurópai etimológiai szótársorozat 11). Leiden, Boston: Brill. EDLIL – de Vaan Michiel 2008: A latin nyelv és a többi itáliai nyelv etimológiai szótára (Leideni indoeurópai etimológiai szótársorozat 7). Leiden, Boston: eLKŽ – Lietuvių kalbos Brill. žodynas. I–XX, 1941–2002. Második elektronikus kiadás. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet 2013. EWAia – Mayrhofer Manfred 1992–2001: Az óindoeurópai nyelvek etimológiai szótára. 3 köt. Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. Gerullis Georg 1922: Az óporosz helynevek. Berlin, Lipcse: Walter de Gruyter & Co. GEW – Frisk Hjalmar 1960–1972: Görög etimológiai szótár. 3 köt. Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. IEW – Pokorny Julius 1959: Indoeurópai etimológiai szótár. I. kötet. München, Bázel: Francke. Jonikas Petras 1950/51: A litván helynevekhez. – Beiträge zur Namenforschung 2, 1–32. Krahe Hans 1964: Legősibb folyóneveink. Wiesbaden: Harrassowitz. Kühebacher Egon 1995: A völgyek, folyók, patakok és tavak történelmileg kialakult nevei (Dél-Tirol helynevei és történetük 2). Bozen: Athesia. Kuzavinis Kazimieras 1966: Etymlogica. – Baltistica 1/2, 177–184. Straipsniai / Articles 259 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) LEV – Karulis Konstantīns 1992: Latviešu etimoloģijas vārdnīca. I: A-O. II: P-Ž. Rīga: Avots. [²2001; unveränderter Nachdruck mit durchgehender Paginierung] LitEW – Fraenkel Ernst 1962–1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch. 2 Bände (Indogermanische Bibliothek: 2. Reihe Wörterbücher). Heidelberg: Carl Winter Egyetemi Kiadó. LIV² – Rix Helmut et al. 2001: Az indoeurópai igék lexikona. A gyökök és elsődleges tőszármazékaik. Második, átdolg. és bőv. kiadás. Wiesbaden: Reichert. LVŽ 1 – Balode LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas. 20 Bde. Vilnius, 1941–2002. Laimutė et al. 2008: Litvánia helyneveinek szótára. I. kötet. A–B. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. LVŽ 2 – Bilkis Laimutis (szerk.) 2014: Litvánia helyneveinek szótára. II. kötet. C–F. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. LVŽ 3 – Bilkis Laimutis (Hrsg.) 2018: Lietuvos vietovardžių žodynas. III tomas. G–H. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mickienė Ilona 2019: A Délnyugat-Aukštaitija régió onimái: Áttekintés a menekről európai Ursprung und Bildung der Wiesennamen. – Litauische Orts-, Flurund Gewässernakontextusban (A Balti Tanulmányok Társaságának kiadványsorozata 2), Blažienė Grasilda, Bilkis Laimutis (szerk.). Hamburg: Baar. [nyomtatás alatt] germán lexikon. Heidelberg: NIL – Wodtko Dagmar S., Irslinger, Britta, Schneider, Carolin 2008: Nomina im IndoWinter. Névkutatás, Új sorozat 2, 148. és köv. Névkutatás, Új sorozat 3, 265–267. Otrębski Otrębski Jan 1959: Tiernamen als Gewässernamen in Litauen. – Beiträge zur Namenforschung, Neue Folge 1, 24–27. Otrębski Jan 1962a: Beiträge zur baltisch-slawischen Namenkunde. – Beiträge zur Jan 1965: A litván nyelv grammatikája. II. kötet: A szavak felépítésének tudománya. Varsó: Otrębski Jan 1962b: Beiträge zur baltisch-slawischen Namenkunde. – Beiträge zur Állami Tudományos Kiadó. PKEŽ – Mažiulis Vytautas 1988–1997: A porosz nyelv etimológiai szótára. 4 kötet. Vilnius: Mokslas. PKE޲ – Mažiulis Vytautas 2013: Prūsų kalbos etimologijos žodynas. Antrasis pataisytas ir papildytas leidimas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. (online unter: http:// www. prusistika.flf.vu.lt [ohne die Paginierung der Druckversion]). HARALD BICHLMEIER 260 Acta Linguistica Lithuanica LXXX Pupkis Aldonas (Hg.) 2002: Vietovardžių žodynas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidyklos institutas. Savukynas Bronys 1960: Ežerų vardai [A]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 289–299. Savukynas Bronys 1961: Ežerų vardai [B]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 4, 216–226. Savukynas Bronys 1962: Tavak nevei [Č–D]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 5, 191–198. Savukynas Bronys 1966a: Ežerų vardai [E–G]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 8, 183–194. Savukynas Bronys 1966b: K probleme zapadnobaltijskogo substrata v jugozapadnoj Litvániában. – Baltistica 1/2, 165–176. Savukynas Bronys, Vanagas Aleksandras, Vitkaukas Vytautas, Vosylytė Klementina, Ermanytė Irena 1963: A Litván SZSZK folyóinak és tavainak névtára. Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó. Schmid Wolfgang P. 1971: A litván Aitra folyónévről. – Baltistica 7/1, Schmid Wolfgang P. 1972: Balti víznevek és EurSchmid 37–42. Wolfgang P. 1973: Aura és Aurajoki. – Baltistica 9/2, 189–194. SEJL – Smoczyński ropas. – Indogermanische Forschungen 77/1, 1–18. Wojciech 2007: A litván nyelv etimológiai szótára. Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Skardžius Pranas 1943 / 1996: A litván nyelv szóképzése / Szóképzés a litvánban. Vilnius / Wilna: Litván Tudományos Akadémia, Litván Nyelvi Intézet / Litauische Akdemie der Wissenschaften, Institut für litauische Sprachforschung 1943. [Reprint: Rosinas Albertas (Hrsg.): Skardžius Pranas: Rinktiniai Raštai 1. Lietuvių kalbos žodžių daryba. Fotografuotinis leidinys. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla 1996.] Skardžius Pranas 1973: -nt képzős litván víznevek. – Lituanistikos darbai 3, 9–72. Smoczyński Wojciech 2018: A litván nyelv etimológiai szótára. [kibővített jazej. – elektronische Version Februar 2018]. Toporov Vladimir Nikolaevič 1973: Iz istorii balto-slavjanskich jazykovych svBaltistica 9/1, 29–44. Straipsniai / Articles 261 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) Udolph Jürgen 2011: Alteuropa, Iller, Alster, Elster und alėti. – Acta Linguistica Lithuanica 62–63, 161–176. Vanagas Aleksandras 1970: Lietuvos TSR hidronimų daryba. Vilnius: Mintis. Vanagas Aleksandras 1981a: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. Vilnius: Mokslas. Vanagas Aleksandras 1981b: Lietuvių hidronimų semantika. – Lietuvių onomastikos tyrinėjimai (= Lietuvių kalbos klausimai XXI). Vilnius: Lietuvos TSR mokslų akademija, Lietuvių kalbos ir literatūros institutas, 4–153. Vanagas Aleksandras (Hrsg.) 1985: Lietuvių pavardžių žodynas. A–K. Vilnius: Mokslas. Vanagas Aleksandras 1988: Lietuvių vandenvardžiai. Vilnius: Mokslas. Vanagas Aleksandras (Hrsg.) 1989: Lietuvių pavardžių žodynas. L–Ž. Vilnius: Mokslas. Vanagas Aleksandras 2002: Lietuvių vandenvardžiai. Antrasis, pataisytas leidimas. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Zinkevičius Zigmas 2008: Litván személynevek. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. RÖVIDÍTÉSEK Adj. – Adjektiv Al – Alytaus seniūnija dial. – dialektal Dimin. – kicsinyítő f. – nőnemű FamN(N) – családnév(családnevek) FließgewN(N) – folyóvíznév(folyóvíznevek) germ. – GewN – víznév Ka – Kapčiamiestis (Rayon Lazdijai) No – Noragelis (Rayon Lazdijai) HARALD BICHLMEIER 262 Acta Linguistica Lithuanica LXXX Kr – Krokialaukis (Rayon Alytus) Ku – Kučiūnai (Rayon Lazdijai) Lp – Leipalingi (Rayon Druskininkai) Lz – Lazdijai (Rayon Lazdijai) m. – maskulin Mrs – Miroslavas (Alytus járás) ON(N) – Ortsname(n) germán poln. – lengyel Pl. – Plural PN(N) – Personenname(n) orosz – orosz Se – Seirijai (Lazdijai járás) Si – Simnas (Alytus járás) slaw. – slawisch Še – Šeštokiai (Rayon Lazdijai) Šl – Šlavantai (Rayon Lazdijai) Šv – Šventežeris (Rayon Lazdijai) Te – Teizai (Lazdijai körzet) Ve – Veisiejai (Rayon Lazdijai) ukr. – ukrainisch wruss. – weißrussisch Morfologinė ir semantinė vakarinių pietų aukštaičių vandenvardžių analizė (2 dalis) ÖSSZEFOGLALÁS Ez a tanulmány tartalmát és szerkezetét tekintve kapcsolódik a szerző által már tárgyalt nyugat-déli aukštaitis víznevekhez. 2019-ben kollektív tanulmánykötet jelenik meg, amely a szóban forgó régió onímiájának szenteltetik. A bemutatott tanulmány Alytus járás Simnas kerületének, valamint Lazdijai önkormányzata Kapčiamiestis, Kučiūnai, Noragėliai és Šventežeris kerületeinek a szerző által még nem vizsgált vízneveit (tavak neveit és folyóneveket) elemzi. Az utóbbi vízneveket külön tárgyalják, hogy feltárják képzésük különbségeit. Összesen morfológiai és semantiniu aspektais aptariama 120 vardų (75 ežerų vardai ir 45 upėvardžiai). Atlikus išsamią Straipsniai / Articles 263 Morphologische und semantische Analyse der Gewässernamen des westlichen Südaukštaiten (Teil 2) jau kolektyviniame rinkinyje aptartų 303 vandenvardžių ir šiame straipsnyje pateiktų dar 120 vandenvardžių (iš viso 423 vandenvardžių) analizę, paaiškėjo, kad skirtingų darybos būdų hierarchija yra beveik identiška. Tačiau pabrėžtina, kad ežerų vardų priesaginiai vediniai beveik 50 procentų dažnesni nei upėvardžių, o galūninių ir konversinių upėvardžių vediniai 50 procentų dažnesni nei ežerų vardų vediniai. Nagrinėjant kalbamojo regiono vandenvardžius pasitelkiami ir kitų baltų kalbų bei indoeuropeistikos faktai. Įteikta 2019 m. kovo 6 d. HARALD BICHLMEIER Martin Luther Egyetem, Halle-Wittenberg Orientalisches Institut Indogermanisztikai és Általános Nyelvészeti Szeminárium Ludwig-Wucherer-Str. 2 D-06099 Halle (Saale) [email protected] Jénai munkahely: Az ófelnémet Sächsische Akademie der Wissenschaften zu Leipzig etimológiai szótára Zwätzengasse 12a D-07743 Jena [email protected]