Jaunųjų rytų aukštaičių – kupiškėnų ir uteniškių – kalbinės gimtinės vaizdiniai

LAURA GERŽOTAITĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: a balti nyelvek areális kutatása, dialektológia, geolingvisztika, perceptuális dialektológia. DOI: https://doi.org/10.35321/a1181-08 A FIATAL KELETI AUKŠTAITIAIAK – KUPIŠKĖNAIAK ÉS UTENIAIAK – NYELVI SZÜLŐFÖLDJÉNEK KÉPEI A kupiškėnasi és utenai fiatal keleti aukštaitiai nyelvi szülőföldjének képei Aukštaitians Kupiškisből és Utenából ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a fiatal keleti aukštaitiaiak – a kupiškėnasok és utenaiak – nyelvi szülőföldjének képét vizsgáló kutatást mutatja be. A vizsgálat anyagát a perceptuális dialektológia elveinek alkalmazásával végzett kutatás adatai alkotják. Az elemzés azt mutatja, hogy az utenai diákok aktív nyelvjárási kódhasználóknak tartják magukat. A kupiškisi fiatalok hajlanak arra, hogy elhatárolódjanak ettől a nyelvi megnyilvánulástól. A nyelvjárási kód használati területeivel (vagy doménjeivel) kapcsolatos nézeteik hasonlóak. A rajzolt (mentális) térképek azt mutatják, hogy az utenai fiatalok hajlanak leginkább arra, hogy nyelvi szülőföldjüket a nyelvjárásiasság övezeteivel azonosítsák. A szomszédos nyelvjárás helyszíneitől való aktuális távolság megteremtésével a kupiškisi diákok feltehetően saját nyelvi megnyilvánulásuktól határolódnak el. A megkérdezett fiatalok nyelvjárási kódról alkotott képében jól kirajzolódnak a hagyományos nyelvjárás, vagyis a NORM képviselőjét jellemző vonások. Mind a kupiškisi, mind az utenai vizsgálati alanyok a falusi környezethez társítják a nyelvjárásban beszélő embert. A kupiškisi diákok többsége szerint a nyelvjárási kód a múlt és az idősebb generáció nyelvi megnyilvánulása. Az utenai válaszadóknál gyakrabban tartják ezt a kódot a nyelv, a kultúra és a szülőföld iránti tisztelettől elválaszthatatlannak. Az utenai diákok térképein megrajzolt nyelviföldrajzi változat határai csaknem egybeesnek a geolingvisták által a 21. század második évtizedében elkülönített keleti keleti aukštaitiai regiolektus határaival. Ez a nyelvi alakulat nagyon hasonlít a rekonstruált Antanas Baranauskas-féle nyelvjárási felosztás térképén szereplő ötödik keletiek területére, illetve a Zigmas Zinkevičius és Aleksas Girdenis nyelvjárási osztályozása szerinti keleti aukštaitiai kupiškėnasok és az őket körülvevő hatodik keletiek, vagyis az utenaiak területére. Straipsniai / Articles 175 LAURA GERŽOTAITĖ A verbalizált és vizualizált attitűdök feltárják a fiatal kelet-aukštaitiai nemzedék viszonyát a történeti, objektív nyelvi változatossághoz, mind szülőhelyük, mind a litván nyelvterület egészének keleti része tekintetében. KULCSSZAVAK: perceptuális dialektológia, nyelvi szülőföld, hagyományos nyelvjárás, kelet-aukštaitiai alnyelvjárás, mentális térkép, asszociátum. ANNOTÁCIÓ The article presents a research study addressing the images of the linguistic homeland of the young Eastern Aukštaitians of Kupiškis and Utena. The material surveyed in the study consists of the data from the research conducted under the principles of perceptual dialectology. Az elemzés azt mutatja, hogy az utenai diákok a nyelvjárási kód aktív használóinak tekintik magukat. A kupiškisi fiatalok hajlamosak elhatárolódni ettől az önkifejezési formától. A vizsgálat résztvevőinek hasonló a véleménye a nyelvjárási kód használati területeiről. A rajzolt (mentális) térképekből kiderül, hogy az utenai fiatalok gyakrabban azonosítják nyelvi szülőföldjüket a nyelvjárások területeivel. A kupiškisi diákok azzal, hogy valós távolságot állapítanak meg maguk és a szomszédos alnyelvjárás helyszínei között, esetleg saját nyelvi megnyilvánulásuktól is elhatárolódnak. A hagyományos nyelvjárás képviselőit, vagyis a NORM-ot jellemző tulajdonságok világosan kirajzolódnak a kutatásban megkérdezett fiatalok nyelvjárási kódról alkotott képében. Mind a kupiškisi, mind az utenai résztvevők hajlamosak a nyelvjárásban beszélő embert vidéki területekkel társítani. A kupiškisi diákok többsége szerint a nyelvjárási kód a múlt és az idősebb nemzedék nyelvi kifejezésmódja. Ezt a kódot gyakrabban tartják elválaszthatatlannak a nyelv, a kultúra és a föld iránti tisztelettől, mint az utenai válaszadók. Az utenai diákok térképein megrajzolt nyelvi szülőföld változatosságának határai csaknem egybeesnek azzal a kelet-keleti aukštaitiai regiolektus határaival, amelyet a geolingvisták a huszonegyedik század második évtizedében határoztak meg. Ez a nyelvi alakulat nagyon hasonlít Antanas Baranauskas rekonstruált dialektustérképének úgynevezett ötödik keleti területére, illetve Zigmas Zinkevičius és Aleksas Girdenis dialektusbesorolása szerint a kupiškisi kelet-aukštaitiaiak területére és az azt övező, úgynevezett hatodik keleti területre, vagyis az utenai alnyelvjárásra. A verbalizált és vizualizált attitűdök feltárják a kelet-aukštaitiaiak fiatal nemzedékének kapcsolatát szülőhelyeik, valamint a litván nyelvterület egész keleti részének történeti, objektív nyelvi változatosságával. KULCSSZAVAK: perceptuális dialektológia, nyelvi szülőföld, hagyományos nyelvjárás, kelet-aukštaitiai alnyelvjárás, mentális térkép, asszociáció. 176 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI A fiatal kelet-aukštaitiai – a kupiškéniek és az utenaiak – nyelvi szülőföldjének képzetei 1. BEVEZETÉS Az elmúlt évtizedben Litvániában már nem korlátozódnak a hagyományos leíró dialektológia módszereivel végzett, a nyelvjárás statikus képét megrajzoló kutatásokra (Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2014; Mikulėnienė, Leskauskaitė, Ragaišienė, Geržotaitė, Birgelienė 2016; Mikulėnienė 2018; Čepaitienė 2018 stb.). A nyelvjárások egymás közötti, illetve a köznyelvvel és más helyi nyelvváltozatokkal folytatott kölcsönhatásának fokozódása miatt a nyelvhasználatban egyre gyakrabban alkalmazzák mind a nyelvjárási, mind a köznyelvhez közelebb álló nyelvváltozatokat. Egy-egy beszédközösség nyelvi változatosságának átfogó értékeléséhez fontossá válik nemcsak a rá jellemző nyelvi sajátosságok objektív rögzítése, hanem az egyszerű nyelvközösségi tagok szubjektív hozzáállása is, amely meghatározza az egyik vagy másik nyelvváltozat választását (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016: 89–120; 2016a: 17–33; Geržotaitė 2016a: 321–339; Geržotaitė, Čepaitienė 2016: 84–100 stb.). A nyelvi attitűdök tehát a helyi változat (ön)értékét kialakító, egyúttal annak életképességét és folytonosságát biztosító alapvető tényezők közé tartoznak. Újdonság és aktualitás. A hagyományos kelet-aukštaitiai nyelvjárásokra – különösen a kupiškéni nyelvjárásra – irányuló, jövőbe tekintő kutatásokra eddig szinte egyáltalán nem került sor. Egyetlen említésre méltó példa a Kupiškis középiskolásainak geolingvisztikai kompetenciáját vizsgáló kutatás, amely feltárta, hogy a helyi fiatalok meglehetősen következetesen távol tartják magukat saját nyelvjárásuk használatától (Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017: 88, 117)¹. A kupiškéni nyelvjárással szomszédos kelet-aukštaitiai anykščiai nyelvjárás területén korábban végzett néhány, az átlagos nyelvhasználók attitűdjeire irányuló kutatás más célokat tűzött ki (Aliūkaitė 2008: 129–142; 2009: 164–179). A tanulmány célja, hogy a perceptuális dialektológia alapelveire támaszkodva összehasonlítsa a Kupiškis és Utena gimnáziumainak résztvevői körében a nyelvi szülőföld képzeteit, és értékelje a kupiškéni nyelvjárás életképességét. A tanulmány tárgya a Kupiškis és Utena középiskolásainak nyelvi szülőföldjéről alkotott képzetei. A vizsgálat résztvevői két gimnázium 15–18 éves diákjai (a válaszadókra vonatkozó információt lásd a táblázatban). ¹ A nyelvközösség egyszerű tagjainak geolingvisztikai kompetenciája a nyelvi változatosság felismerésére, valamint annak meghatározott földrajzi, társadalmi és kulturális területekhez való kapcsolására vonatkozó ismeretekként és képességekként határozható meg (Diercks 2002: 52–53; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016: 92). Straipsniai / Articles 177 LAURA GERŽOTAITĖ TÁBLÁZAT. A vizsgált kupiskiai és utenai fiatalok jellemzői A megkérdezett középiskolások egyetlen korcsoportba sorolhatók. A kutatás Penelope Eckert azon nézetére támaszkodik, amely szerint az életkori besorolás alapja nem a pontos kronológia, hanem az életszakaszok. A nyelvi, kulturális és társadalmi tapasztalataik, valamint a serdülőkori identitás kialakulásának szakasza alapján a vizsgálat résztvevői ugyanahhoz a generációhoz tartoznak (Eckert 1997: 151–167; Aliūkaitė 2007: 145). A kutatás empirikus eszköze egy, a tudatos attitűdöket vizsgáló anonim kérdőív A nyelvjárási beszéd és a köznyelv értékelése, amelyet a 2014–2016-ban végrehajtott projekt keretében készítettek: A köznyelv helye a litván nyelv mentális térképén (bővebben lásd Aliūkaitė, Miku­lėnienė 2016: 97–99). A kérdőív bevezető része a vizsgálat résztvevőinek szociodemográfiai adatait rögzíti: nem, életkor, származási hely és lakóhely; emellett a nyelvjárási kompetenciára és használatának aktivitására, valamint a nyelvváltozatok eloszlására, vagyis a doménekre vonatkozó kérdéseket tartalmaz. A fő rész a perceptuális dialektológia modelljét alkalmazza: a nyelvjárás és a köznyelv elhelyezése rajzolt térképeken, továbbá a nyelvjárásban és köznyelven beszélő személyhez kapcsolódó asszociációk stb. A vizsgálati anyag 187 kérdőívből áll. Ezek közül 119-et a kupiskisi Laurynas Stuoka-Gucevičius Gimnázium diákjai töltöttek ki a 2014–2016-ban végrehajtott projekt A köznyelv helye a litván nyelv mentális térképén keretében². Az anyag egy részét (a nyelvjárás és a köznyelv prototipikus területei rajzolt térképeken, valamint a nyelvjárásban és köznyelven beszélő személyhez kapcsolódó asszociációk) már közzétették (bővebben lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017: 78–102, 140, 185, 263). Ezeket az adatokat egészíti ki az Utenai Adolfas Šapoka Gimnáziumában 2018-ban gyűjtött 68 kérdőív³. A válaszadók tudatában kialakult nyelvi szülőföld-képzeteket a kérdőív következő feladatainak adatai alapján mutatjuk be: 1) a megkérdezett települések áttekintése után ² A projektet a Litván Állami Nyelvi Bizottság finanszírozta (szerződésszám: K-5/2014). A projekt vezetője Daiva Aliūkaitė professzor. Eredményeiről bővebben lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017. ³ A kupiskisi gimnáziumban kitöltött kérdőíveket a Vilniusi Egyetem Kaunasi Karának Nyelvi, Irodalmi és Fordítástudományi Intézetében, az utenai gimnáziumban kitöltötteket pedig a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őrzik. 178 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI A fiatal keleti aukštaitiai – kupiškėniek és utenaiak – nyelvi szülőföldjének képei a fiatalok nyelvjárási kódhasználatának aktivitására és elterjedtségére (vagyis doménjeire) vonatkozó bevezető kérdőívrész kérdéseire adott válaszok adatait; 2) a különböző kutatási pontok résztvevőinek térképeit vizsgáltuk, amelyeken azt kellett megjelölniük, hol beszélnek nyelvjárásban⁴; 3) elemeztük a nyelvjáráshasználóhoz kapcsolódó asszociátumok adatait. A vizsgált nyelvjáráscsoport a nyelvjárási osztályozásokban és megkülönböztető sajátosságai. A 20. század 7. évtizedéből származó, Zigmas Zinkevičius és Aleksas Girdenis által kidolgozott litván nyelvjárási osztályozásban a keleti aukštaitiai kupiškėniek és utenaiak – minden aukštaitiaihoz hasonlóan – megőrzik az ie, uo kettőshangzókat, a keleti aukštaitiaiakhoz hasonlóan pedig szűkítik az an, am, en, em kettőshangzók első elemét, valamint a korábbi nazális ą, ę hangokat (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147; Zinkevičius 1969: 365–380; Morkūnas 1977: 33; LKTChr 2004: 29–30). A Litvánia keleti részének kis területét elfoglaló kupiškėniek nyelvjáráscsoportjának megkülönböztető sajátossága e felosztásban az, hogy a szó végén és kemény mássalhangzó előtt álló e, ė magánhangzó különböző hosszúságú a hangként jelenik meg; az utenaiakat pedig a hangsúlytalan ė és ie e hangként való megjelenése alapján különítették el (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147; Zinkevičius 1969: 365–380; Morkūnas 1977: 33) (lásd az 1. ábrát). Azoknak a sajátosságoknak az alapján, amelyek Z. Zinkevičius és A. Girdenis osztályozásában megkülönböztetik a keleti aukštaitiaiakat, a 20. század 4. évtizedéből származó Antanas Salys-féle osztályozás a keleti aukštaitiaiakat részletesebben sorolta csoportokba (Salys 1935: 70; 1946: 56). Ugyanezen nyelvi alapelvek szerint különítette el a kupiškėnieknek megfelelő keleti aukštaitiai puntininkai középső dadininkai csoportot (akik a dėdė helyett dą: da alakot mondanak), míg az utenaiaknak megfelelő keleti aukštaitiai puntininkai keleti csoportot egy másik sajátosság, vagyis a hangsúlytalan o a-ként való ejtése, az úgynevezett žalininkavimas alapján határozta meg (a žolė helyett ža.ld. alakot mondanak) (Salys 1933: 21–34; 1935: 75; 1946: 58–59). E két nyelvjáráscsoport területi határait – amint az az eredeti térképből és a leírt nyelvjárási határok alapján készített A. Salys-féle nyelvjárási térképből kitűnik – szinte változatlanul rögzítették (Geržotaitė 2016b: 85)⁵. A különbség az, hogy az utenaiak területe kisebb lett, mivel egy részét A. Salys felosztása a keleti aukštaitiai puntininkai középső rotininkai csoportjához (akik a ratas helyett rō.tas alakot mondanak), vagyis az anykštėniekhez, illetve a keleti dzūkaihoz sorolta; utóbbiakat Z. Zinkevičius és A. Girdenis keleti aukštaitiai vilniškiaiként különítette el. ⁴ Ebben a kérdőívben a térképeken feltüntették az önkormányzati határokat, valamint némelyik központját. A perceptuális dialektológiában a térképes technika alkalmazásakor (lásd Preston 1989; 1999: xxiii–xl; 1999a: 359–373) a résztvevők üres térképeket (Evans 2002: 76–83), illetve a tájékozódást megkönnyítendő a legnagyobb közigazgatási-területi egységek határait (lásd Long 1999: 178) vagy a nagyvárosokat (lásd Dailey–O’Cain 1999: 228) feltüntető térképeket kapnak. ⁵ A későbbi időszak térképein más kutatók a 20. század második felében gyűjtött anyag alapján módosították a nyelvjárási határokat (Geržotaitė 2016b: 74). Straipsniai / Articles 179 LAURA GERŽOTAITĖ 1. ábra. A keleti aukštaitiai kupiškėniek és utenaiak a litván nyelvjárási osztályozásokban6 A 19. század végén Antanas Baranauskas Kaunas kormányzóság nyelvjárásainak felosztásában ugyanezen sajátosságok alapján részletesebben csoportosította a keletieket, akiket A. Salys osztályozása 6 A térképen szereplő rövidítések Z. Zinkevičius és A. Girdenis nyelvjárási osztályozásának keleti aukštaitiai kupiškėniek (RAK) és utenaiak (RAU) csoportját jelölik. A kupiškėnieknek megfelelő területeket A. Salys felosztásában a keleti aukštaitiai puntininkai középső dažnininkai csoportjához rendelték, és körökkel jelölték; az utenaiaknak megfelelő, keleti aukštaitiai puntininkai keleti csoportjához tartozó helyeket négyzetek jelölik. 180 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Jaunųjų rytų aukštaičių – kupiškėnų ir uteniškių – kalbinės gimtinės vaizdiniai az úgynevezett keleti aukštaiaknak. Ugyanezen kritériumok alapján A. Salys a keleti aukštaiak középső pontszerű nyelvjárásait különítette el; ezek e felosztás szerint az ötödik keleti nyelvjárásnak felelnek meg, a keleti aukštaiak keleti pontszerű nyelvjárásait pedig a hatodik keleti nyelvjárásnak (Baranovskij 1898: 50–51, 73). A. Baranauskasnak a nyelvjárásleírások elemzése alapján rekonstruált nyelvjárási felosztását ábrázoló térképe szerint az ötödik keleti nyelvjárást főként Kupiškisben és környékén beszélték, a hatodikat pedig az A. Salys felosztásában nekik megfelelő keleti aukštaiak középső pontszerű nyelvjárásainak (vagy kupiškėnai nyelvjárásának) területén is (lásd Geržotaitė 2015: 133–165; 2018: 174–190 (lásd az 1. ábrát)). E két nyelvjárás által lefedett terület nagyon hasonlít ahhoz a nagyobb, kialakulóban lévő nyelvi alakzathoz – a keleti keleti aukštaiak regiolektusához –, amelyet a 21. század 2. évtizedében különítettek el a geolingvisták (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261; Geržotaitė, Mikulėnienė 2014, XIII. térkép és kommentár). A vizsgált nyelvjárások a 21. század elején. Az újabb szisztematikus geolingvisztikai kutatások azt mutatják, hogy az uteniškiai nyelvjárás megkülönböztető jegye szinte következetesen megőrződött valamennyi nemzedék képviselőinek beszédében, míg a kupiškėnai nyelvjárásban, különösen a nyelvjárási terület peremvidékein, sem a középkorú, sem a fiatal nemzedék beszédében nem szabályszerű (Aliūkaitė, Bakšienė, Jaroslavienė et al. 2014: 176, 188; Balčiūnienė, Rinkauskienė, Meiliūnaitė 2017: 54–55). Megállapították, hogy nyelvi jegyeik alapján a kupiškėnai beszélők a szomszédos, erős panevėžiškiai és uteniškiai nyelvjárásokhoz közelítenek. Az uteniškiai nyelvjárás hatását jelzi, hogy ennek alapjain formálódik az új, nagyobb helyi nyelvi alakzat, a keleti keleti aukštaiak regiolektusa (Utena vonzásközponttal), amely nemcsak az uteniškiai, hanem a környező nyelvjárások, köztük a kupiškėnai területét is magában foglalja (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261; Geržotaitė, Mikulėnienė 2014, XIII. térkép és kommentár; Mikulėnė, Meiliūnaitė 2017: 169–195). Ezt a területet az is összekapcsolja, és az új alakzat stabilitását is igazolja, hogy egészen a 21. század elejéig következetesen adatolható a hangsúlytalan o a-ként való ejtése (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261; Geržotaitė 2016b: 190–191). Ezért a keleti aukštaiak kupiškėnai és uteniškiai területén gyűjtött adatok nemcsak a hagyományos keleti aukštaiak nyelvjárások szubjektív jellegű vizsgálatait egészítik ki, hanem lehetővé teszik a helyi fiatalok tudatában kialakult, vizsgált területről, és így az ott használt változatról alkotott kép átfogóbb megismerését is. A nyelvjárás beszédének rajzolt térképei, az asszociációk osztályozásának és elemzésének elvei A kutatási kérdőívben szereplő térképfeladat (angolul: Draw-a-Map), vagyis Denis Preston perceptuális kutatási modelljének első eleme közvetlen kapcsolatban áll a negyedik, a nyelvjárás felismerésére irányuló feladattal (angolul: Dialect Identification). A térkép pontosításai a modell harmadik elemét is magukban foglalják: a változatok helyességének és vonzerejének értékelését (angolul: „Correct” és „Pleasant”) (bővebben lásd: Preston 198; 199: xxiv–xxx; 199a: 359–373; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016: 97). Straipsniai / Articles 181 LAURA GERŽOTAITĖ A térképeken vizualizált nyelvi attitűdök osztályozása és elemzése során Wilio Diercksnek a nyelvi szülőföld⁷, valamint a tényleges és az aktuális távolság⁸ kategóriáira vonatkozó megállapításaira támaszkodtunk (Diercks 2002: 51–70). A geolingvisztikai kompetencia (pontosságának) értékeléséhez figyelembe vettük mind a szubjektív, mind az objektív nyelvi változatosságra vonatkozó korábbi kutatások eredményeit (bővebben lásd: Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 257–259; Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017, 174–178, 221–225, 248–253). A térképfeladathoz kapcsolódó, nyelvjárásban beszélő személyre vonatkozó asszociációs feladat anyagát kulcsszó-technika alapján osztályoztuk (Garrett, Williams, Evans 2005: 37–54). A szűrőegységként szolgáló kulcsszavak kiválasztását elsősorban a hagyományos dialektológia képviselőjének fogalma határozta meg (azaz a NORM-informánst jellemző jegyek: helyhez kötött, helybeli, öreg, idős, idősebb, falu stb.) (Chambers, Trudgill 2004: 28; lásd még Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014a: 32–33)⁹. A nyelvjárási tudatosság korábbi vizsgálatainak eredményei alapján a kulcsszavak hálózatát olyan szűrőegységekkel egészítettük ki, mint a hagyomány, dicséret stb. (bővebben lásd: Aliūkaitė 2008a: 23–45; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016a, 20–21; Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017: 69–76). A kulcsszavak alapján elkülönített asszociációs csoportok magukban foglalják a tudományos szakirodalomban elsőként megjelölt nyelvjárásbeszédhez kapcsolódó asszociációkat. Az elkülönített csoportok kvalitatív elemzésekor, vagyis a nyelvjárás beszélőjének szociolingvisztikai portréja rekonstruálásakor valamennyi asszociáció anyagára támaszkodtunk, beleértve a többszörös asszociációkat is. 2. A NYELVJÁRÁSI KÓD HASZNÁLATÁNAK AKTIVITÁSA ÉS TERÜLETEI A KUPIŠKISI ÉS UTENAI FIATALOK MEGÍTÉLÉSE SZERINT Az adatok elemzése azt mutatja, hogy mindkét településen a megkérdezett gimnazisták azt állították, hogy ismerik a nyelvjárást (tudnak nyelvjárásban beszélni) (lásd a táblázatot). A nyelvjárást ismerők aránya az utenaiak körében a legmagasabb (73,53%), a legkisebb pedig a Kupiškisből származó vizsgálati alanyoké (24,37%). Arra a kérdésre, hogy melyik nyelvjárást ismerik, a fiatal résztvevők leggyakrabban a felső-aukštaitait vagy az aukštaitai nyelvjárást, az aukštaitai beszédet, illetve a keleti aukštaitai nyelvjárást nevezték meg. Egy-két kupiškisi 7A perceptuális dialektológiai kutatásokban a nyelvi szülőföld (angolul Linguistic Homeland) az egyén nyelvi környezetét jelenti, és az adott környezet nyelvi, illetve térbeli távolságaival hozzák összefüggésbe (Diercks 2002: 51). 8A nyelvváltozatok értékelésekor és térképen történő lokalizálásakor megkülönböztetünk valós (objektív) és aktuális (a földrajzi paramétereknek nem megfelelő) távolságokat (Diercks 2002: 51; Aliūkaitė 2009: 172). 9Angolul: non-mobile older rural male. Magyarul: helyhez kötött, idősebb, vidéki lakos (férfi). 182 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Jaunųjų rytų aukštaičių – kupiškėnų ir uteniškių – kalbinės giminės vaizdiniai egy diák pontosította a válaszait, például azt írta, hogy ismeri a kupišėnų (Kp_M1), a kupišėnų tarmę (Kp_M17), a kupišėnišką (Kp_M28), a kupišėnų (aukštaičių) (Kp_M57) nyelvjárást, illetve a kupišėniškai (Kp_V12) beszédet, és így tovább.¹⁰ Az, hogy az egyik kupiškisi vizsgálati alany a biržietišką (Kp_M55) nyelvjárást jelölte meg, a nyelvi kifejezésmódnak nem a saját, hanem a szomszédos keleti aukštaitai panevėžiškiai alnyelvjárással való azonosítására utal. Ugyanezek a beállítódások nemcsak a nyelvjárás ismerete, hanem annak használata tekintetében is megmutatkoztak (lásd a táblázatot). A vizsgálati alanyok válaszaiból kitűnik, hogy az utenai diákok aktív nyelvjáráshasználónak tekintik magukat. A kupiškisi fiatalok hajlanak leginkább arra, hogy elhatárolódjanak ettől a kifejezésmódtól. A gimnazisták választását magyarázhatja szülőhelyüknek az urbanizációs központnak tekintett Utenához képest alacsonyabb (ön)értéke (bővebben lásd: Aliūkaitė, Bakšienė, Jaroslavienė et al. 2014: 174; Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017: 77). Ezeket az eredményeket kiegészítik a kérdőív doménelméletre épülő kérdésére adott válaszok is: hol és kivel beszélnek nyelvjárásban (bővebben lásd: Fishman 1972: 15–32; Hagen 1989: 48–61; Aliūkaitė, Valikonė 2012: 7–20)¹¹. Az adatok összesítése alapján megállapítható, hogy mindkét település diákjai a nyelvjárási kódot a családdal (vagyis az izolált doménben), a barátokkal (a szolidaritási doménben), valamint a tanárokkal és szülőhelyük minden más lakójával (az instrumentális nyilvános doménben) is használják (lásd a 2. ábrát)¹². 2. ÁBRA. A nyelvjáráshasználat doménjei a vizsgált településeken a fiatalok megítélése szerint¹³ ¹⁰ A tanulmányban a következő településrövidítéseket használjuk: Kupiškis – Kp, Utena – Ut; az M és V betűk a vizsgálati alanyok nemét jelölik; a számok a kérdőívek sorszámai. ¹¹ Az izolált domének közé tartozik a szűkebb otthoni környezet és a családtagok köre, a szolidaritási doménbe a barátok, az instrumentális nyilvános doménekbe pedig a nyilvános terek és az ismeretlen személyek (Hagen 1989: 53; lásd még Aliūkaitė, Valikonė 2012: 9). ¹² A nyelvjárási beszéd használati területeinek meghatározásakor a kérdőív két kérdésére adott válaszokat vettük figyelembe: Hol beszélnek nyelvjárásban, Kivel beszélnek nyelvjárásban. ¹³ Hozzá kell tenni, hogy nem minden, nyelvjárásban beszélést jelölő diák adta meg, hol és kivel használja ezt a kódot. Az ilyen jelölések aránya a kupiškisi fiatalok kérdőíveiben a „hol” esetében 21,01% (a „kivel” esetében 15,97%), az utenai fiatalokéban pedig 63,24% (61,11%). Straipsniai / Articles 183 LAURA GERŽOTAITĖ Bár mindenütt és minden korosztály képviselőivel beszélnek nyelvjárásban, a 2. ábrából látható módon azonban nem ugyanolyan gyakorisággal. Mindkét település fiataljai azt állítják, hogy a nyelvjárást leginkább otthon, családtagjaikkal és rokonaikkal használják (vagyis az elszigetelt doménben). Úgy tűnik, a nyelvjárás közvetlen környezetben való rögzített használata mindkét nyelvjárás fennmaradásának kedvező kilátásairól árulkodik. Mégis csak az utenai fiatalok körében mutatkozik erősebb hajlam a nyelvjárás megőrzésére. A nyelvjárási kódtól leginkább elhatárolódó kupiškiai fiatalok ritkábban választják a nyelvjárási kifejezésmódot a nem instrumentális nyilvános, hanem a szolidaritási doménben. Ezek az eredmények összefügghetnek azzal, hogy különféle nyilvános rendezvények alkalmával nagyobb figyelem irányul a nyelvjárásra. Tehát úgy vélhető, hogy mindkét alnyelvjárás képviselői kisebb-nagyobb mértékben használják a nyelvjárási kódot. A rendelkezésre álló adatok alapján az utenai fiatalok nyelvjárása tekinthető a legéletképesebbnek, míg a kupiškiai vizsgált nyelvjárás, bár minden doménben adatolható, visszaszorulóban van. 3. A NYELVJÁRÁS NYELVI KÉPEI A MENTÁLIS TÉRKÉPEKEN A nyelvjárási kód használatának aktivitására és használati területeire (doménjeire) vonatkozó eredményeket a fiatal nyelvi közösségi tagok által megjelölt térképrajzok egészítik ki14. Ezek alapján a nyelvi szülőföld mint nyelvjárási zóna térképre való felvételének három módja különböztethető meg (lásd a 3. ábrát). A legkevesebb olyan térkép van, amelyen a fiatal nyelvhasználók a nyelvi szülőföldet az egyetlen, nyelvjárási kifejezésmóddal jellemezhető területként jelölik meg. Leggyakrabban más prototipikus nyelvjárási zónákkal együtt tüntetik fel. A nyelvi szülőföld térképre való felvételének harmadik típusába a két település gimnazistái által kétféleképpen megjelölt térképek tartoznak. Az egyik esetben a szülőhely olyan térképeken szerepel, amelyeken a teljes nyelvterületet a palócokat és az aukštaitiaiakat, illetve a palócokat, az aukštaitiaiakat, a dzukokat és más csoportokat elválasztó, percepciós izoglosszák tagolják15. A másik esetben a nyelvi szülőföld akkor kapcsolódik a nyelvjárásossághoz, amikor a vizsgálati alanyok azt jelzik, hogy ezt a nyelvi kódot egész Litvániában beszélik. 14 A térképfeladatot a kupiškiai tanulók 5,04%-a, az utenaiaknak pedig 1,47%-a egyáltalán nem jelölte meg. 15 Dėl termino suvokimo izoglosės (angl. Perceptual Isoglosses žr.: Preston 1999a: 361; Aliūkaitė 2009: 165. 184 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Jaunųjų rytų aukštaičių – kupiškėnų ir uteniškių – kalbinės giminės vaizdinai Utena 51,47% 30,88% 2,52% Kupiškis 38,65% 26,05% ▥ KG egyetlen ■ KG más prototipikus TK-zónák között ▤ KG és más TK-zónák 3. ábra. A nyelvi haza (KG) mint nyelvjárási beszédzóna (TK) a térkép déli oldalán jelölt kutatási helyszínek fiataljai szerint Részletesebben tárgyalható a nyelvi hazát, és így az ott használt változatot is talán leginkább megjelenítő, a fiatal utenaiak és kupiškėniek által jelölt térképek második csoportja (vagyis a KG más prototipikus TK-zónák között). 3.1. A fiatal utenaiak nyelvihazaképe. Az adatok azt mutatják, hogy az utenai fiatalok több mint fele elsősorban saját nyelvi hazájaként tekint a prototipikus nyelvjárási zónára (a jelölések e város válaszadói kérdőíveinek 54,41 százalékát teszik ki) (lásd a 4. ábrát). Tehát mind a nyelvjárási kód használatára vonatkozó aktív attitűd deklarálásával (60,29 százalék beszél nyelvjárásban), mind saját városuk nyelvjárási kódot használó területekkel való azonosításával (54,41 százalék) ezek a tanulók igazolják, hogy a nyelvjárási kifejezésmód aktív képviselői. A földrajzilag közelebbi vagy kissé távolabb fekvő, és láthatóan erős nyelvjárási jellegükkel kitűnő, az utenai válaszadók által megjelölt települések közül Panevėžys (45,59 százalék), Zarasai (36,76 százalék), Anykščiai (32,35 százalék) és Biržai (30,88 százalék) említhető (lásd a 4. ábrát). Hozzá kell tenni, hogy Panevėžyst az utenai tanulók azon térképein is feltüntették, amelyek a prototipikus nyelvjárási zónákat emelik ki (ez a válaszadók térképeinek 17,6 százalékát teszi ki), és amelyeken nyelvi hazájuk nincs megjelölve. Straipsniai / Articles 185 LAURA GERŽOTAITĖ 4. ÁBRA. Az Utenában élő fiatalok legprototipikusabb nyelvjárási zónái A már felsorolt településeken kívül e város diákjainak több mint egynegyede a szomszédos Ignalinát és Visaginast (27,94–27,94%), Molėtait (26,47%) és Rokiškist (25%) is megjelölte. A tanulmányban elemzett Kupiškist mint nyelvjárási kifejezésmódú zónát az Utenában élő fiatalok alig több mint egyötöde (20,59%) jelölte meg. A fiatal utenaiak tudatában tehát a nyelvi szülőföld határrendszerét az úgynevezett tényleges távolság alapozza meg, vagyis a nyelvi szülőföld határait a szülőhely és néhány szomszédos település mentén húzzák meg. Ha ezekhez hozzáadjuk a fiatalok által megjelölt távolabbi zónákat, amelyek az Utenában használt nyelvi kifejezésmód hatásterületére esnek, akkor elmondható, hogy a nyelvi szülőföld határai csaknem egybeesnek a geolingvisták által a 21. század második évtizedében elkülönített keleti kelet-aukštait régiolektus határaival (Ut_M13 térkép, lásd 5. ábra). A diákok megjegyzéseiből kitűnik, hogy Utena és környékének nyelvi kódját inkább pozitívan, mint negatívan értékelik. Azt írják, hogy itt „aukštaitiskai beszélnek, szép ott […]” (Ut_M21). A fiatalok hasonló attitűdjei nemcsak a nyelvi szülőföld, hanem a szomszédos Zarasai, Anykščiai, Ignalina, Molėtai, Rokiškis és Panevėžys zónáinak nyelvjárási kifejezésmódja kapcsán is megfigyelhetők, például: aukštaitiskai beszélnek, szé-pen beszélnek, helytelenül (Ut_M15), aukštaitai, szép (Ut_M35), szép, kellemes, szabályos (Ut_M37)16. 16 A vizsgálati alanyok megjegyzéseinek nyelvhasználatát nem javítottuk. 186 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI A fiatal kelet-aukštaitaiak – kupiškiaiak és utenaiak – nyelvi szülőföldjének képei Ut_M11 Ut_M13 5. ábra. Példák arra, hogyan jelölték az Utenában élő fiatalok a nyelvi szülőföldet más prototipikus nyelvjárási zónák között az ábrázolásra szolgáló térképeken A térképeken a nyelvi szülőföld után a legprototipikusabb nyelvjárási zónaként megjelölt Panevėžys a fiatal utenaiak szerint olyan településnek tekinthető, ahol „a nyelvjárások és a sajátosságok a leginkább hangsúlyosak [...]” (Ut_M05). Megfigyelhető, hogy Panevėžysben „[...] furcsa a hangsúlyozás, olyan, mint a šiauliaiiaké [...]” (Ut_M21). A vizsgálati alanyok azonban leggyakrabban azt jelzik, hogy mind a nyelvi szülőföldjükön, mind Panevėžysben és más településeken egyszerűen aukštaitiskai beszélnek. Straipsniai / Articles 187 LAURA GERŽOTAITĖ 3.2. A kúpiskisi fiatalok nyelvi szülőföldjének képe. Az utenaiakkal ellentétben a kúpiskisi fiatalok a kelet-aukštaitiai nyelvterületen elsőként Panevėžyst (27,73%) és Biržait (26,89%) emelték ki (lásd a 6. ábrát). 6 ÁBRA. A kúpiskisi fiatalok legprototipikusabb beszédzónái Ezek a tanulók a nyelvi szülőföldet a prototipikus beszédzónák közé kétszer ritkábban jelölték be a térképeken (26,05%), mint az utenai fiatalok (vö. 54,41%). Az ilyen települések között Kupiškis a helyi fiatalok térképein gyakrabban marad ki (49,45%), mint kerül be (26,05%). Így a felmérési adatok feltehetően azt mutatják, hogy a kúpiskisi diákok hajlamosak elhatárolódni saját nyelvjárási kódjuktól, amelyről – mint már említettük – a megkérdezetteknek csak kis része (14,29%) vallotta, hogy használja. A nyelvi szülőföldön, Panevėžysen és Biržain kívül a kúpiskisi diákok véleménye szerint hasonló mértékű beszédesség csak Pasvalysra jellemző (22,69%). A cikkben vizsgált Utenát feltehetően kevésbé beszédes zónának tartják (lásd a 6. ábrát). Bár a kúpiskisi adatközlők azt állítják, hogy nem aktív használói a nyelvjárási kódnak, saját nyelvi megnyilvánulásukat különösen pozitívan értékelik (térkép: Kp_M68, lásd a 7. ábrát). 188 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Jaunųjų rytų aukštaičių – kupiškėnų ir uteniškių – kalbinės gimtinės vaizdiniai Kp_M42 Kp_M68 7 ábra. Példák arra, hogyan jelölték be a kúpiskisi fiatalok a nyelvi szülőföldjüket más prototipikus nyelvjárási zónák között a térképeken E fiatalok szavaival élve: kupiškėnų – a legszebb (Kp_M01), kupiškėnų (szép) (Kp_M20), kupiškėnų, helytelen, szép (Kp_M28), szép (Kp_M31), [...] szép, helyes (Kp_M68), [...] nagyon szép (Kp_V20), [...] szép, Straipsniai / Articles 189 LAURA GERŽOTAITĖ helytelen (Kp_V26), Kupiškis az egyik legszebb hely (Kp_M70). Néha a helyi nyelvi változat esztétikai értékelését (számomra a kupiškėnai nyelvjárás a legszebb [...]) érvekkel is alátámasztják ([...] mert megszoktam, beszélem és értem, Kp_M67). A kupiškisi nyelvi kód saját kód, ezért feltehetően kedvezően ítélik meg. Néhány olyan esetet is rögzítettek, amikor elhatárolódnak saját nyelvi változatuktól. A kupiškėnai nyelvjárást, amelyet a diákok térképein rendszerint magával Kupiškisszel társítanak (lásd Kp_M68, lásd 7. ábra), a szomszédos P-be (Kp_M23), illetve Panevėžysbe és Pašvalysba (Kp_M17) helyezik át. A nyelvjárási kód használatának aktivitására és a nyelvi szülőföldnek mint a nyelvjárási kifejezésmód övezetének térképi megjelölésére vonatkozó nézeteket egy kupiškisi fiatal szavai foglalják össze: „[...] A kupiškėnaiaknak saját nyelvjárásuk van, amelyet főként falvakban beszélnek. Helytelen. Véleményem szerint ez a nyelvjárás nem túl szép, de egyedi” (Kp_M29). Így a két település fiatal nyelvhasználóinak és értékelőinek térképi jelöléseiből egyaránt kitűnik, hogy a nyelvi szülőföldet azok az utėnai diákok kapcsolják leginkább a nyelvjárási kifejezésmódhoz, akik magukat e kifejezésmód aktívabb használóinak vallották. A szomszédos nyelvjárás területeitől – mindenekelőtt Panevėžystől és más helyektől – való aktuális távolság megteremtésével a kupiškisi gimnazisták hajlanak arra, hogy elhatárolódjanak saját nyelvjárási kódjuktól. Hozzá kell tenni, hogy a kupiškisi fiatalok térképi jelöléseinek elemzése az utėnai válaszadókénál erősebben igazolja azt a korábbi, fiatal nyelvhasználók körében végzett kutatások által feltárt tendenciát, hogy a nyelvjárási kifejezésmódot elsősorban nem a keleti, hanem a nyugati (pl. Plungė, Telšiai) és a délnyugati (pl. Marijampolė) litván nyelvterület helyeihez társítják (Aliukaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017: 147). 4. A NYELVJÁRÁSI KÓD BESZÉLŐJÉNEK PORTRÉJA AZ ASSZOCIÁCIÓS ADATOK ALAPJÁN Az asszociációs adatok azt mutatják, hogy a megkérdezett gimnazisták nyelvjárásikód- vagy NORM-beszélőről alkotott képében jól kirajzolódnak a hagyományos dialektológiai kutatásokban az adatközlő jellemzésére használt vonások. Közülük kettő – a kód használójának egy adott helyhez kötése, valamint a múlt és az idősebb generáció kifejezésmódja – mindkét település vizsgálatában meghatározó (lásd 8. ábra)17. 17 Ezt a kérdőíves feladatot a kupiškisi diákok 3,36%-a kihagyta. 190 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Jaunųjų rytų aukštaičių – kupiškėnų ir uteniškių – kalbinės gimtinės vaizdiniai 8. ábra. A nyelvjárási beszéd társításai a vizsgált települések fiataljainak megítélése szerint Amint a 8. ábrán látható, a nyelvjárási kód képviselőjét leggyakrabban a helyhez az utenai (57,35%), ritkábban a kupiškiai (38,66%) diákok kötik. Ez a társítás a fiatalok válaszaiban kirajzolódó, helyhez kapcsolódó kategóriákat mutatja: a régiót, a saját vagy szülőföldet, a szülőhelyet, a származást: a szülőföldjéhez (Ut_M31), a származási helyéhez (az alföldi, felföldi stb. területhez) (Ut_M39), ahonnan származik (Kp_M10), a lakóhelyéhez (városhoz, régióhoz) (Kp_M14), a saját vidékéhez (Kp_M25), a szülőhelyéhez (Kp_M59), ahhoz a régióhoz, ahonnan származik (Kp_V42). Az Utenából származó, a nyelvjárási kifejezésmódot helyhez kötő vizsgálati alanyok közül 45,59% (az 57,35%-ból) a falut vagy a falusi embert emelte ki, például: falu vagy nagyon kisváros (Ut_M24), gyakran a faluval társítják (Ut_M38), faluról származó emberrel (Ut_V10), kisvárosi emberrel (Ut_V13), falusiakkal (Ut_V21). A falu jellemzője (amelyet a falu, a kisváros, a falusi ember stb. kategóriáival verbalizálnak) fontos a kupiškiai diákok 24,37%-ának (a 38,66%-ból), például: olyan emberrel, aki faluról származik vagy falun él (Kp_M15), a nyelvjárásban beszélő emberről egy falusi jut eszembe (Kp_M26), a faluval, minél messzebb van a falu a várostól (Kp_M66), a falusi lakókörnyezettel (Kp_M68), leggyakrabban egy „mély” falura (Kp_V01). Amint a példákból látható, ezzel a jellemzővel általában a helyre utalnak. Egy-két kivételtől eltekintve semleges értékelésű. Így a hely (nem a falu) jellemzője egyik vizsgált település fiatal nyelvhasználóinak sem nyelvjárásikód-képzeteiben nem kapcsolódik erősen a regionális változatossághoz (Kupiškis – 14,29%, Utena – 11,76%). Az ilyen attitűdök összefügghetnek azzal, hogy a geolingvisták a XXI. század eleji kutatásaikban a nyelvjárásiasság egyenetlenségét, annak a vizsgált területen belüli eltérő mértékét állapították meg (Aliūkaitė, Straipsniai / Articles 191 LAURA GERŽOTAITĖ Baškienė, Jaroslavienė et al. 2014: 174–178, 184–188)18. Tarmine raiška kalbančiojo tapatinimas su kaime gyvenančiu asmeniu, kaimo žmogumi (arba kaimiečiu) gali reikšti ir tam tikrą atsiribojimą. Tokiu atveju tarminį kalbėjimą su vieta sietų gerokai didesnė Kupiškio ir Utenos gimnazistų dalis. A kupiškiai diákok csaknem felének (49,58%-ának) a nyelvjárási kód a múlttal és az idősebb nemzedékkel társul: az ókorral, a múlttal (Kp_M20), nagyszüleink korával (Kp_M37), a múlt Litvániájával (Kp_V45), az életkorral. Az idősebb emberek gyakrabban beszélnek nyelvjárásban (Kp_M27), főként idősebb emberekkel (Kp_M39). A nyelvjárási kifejezésmód összekapcsolása a 20. századdal és a hagyományokkal (Kp_V03), illetve az ókorral, a nagyszülők és dédszülők korával (Kp_V08) feltehetően a kupiškiai fiataloknak a nyelvi változattól való elhatárolódásra irányuló attitűdjeit tükrözi (Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitė, Geržotaitė 2017: 117). Az utenai vizsgálati alanyok még ritkábban említik ezeket a társításokat (20,59%), például: régi Litvánia (Ut_M04), az ókorral (Ut_M14), a nyelvjárásban beszélő ember a nagyszüleimet, dédszüleimet juttatja eszembe, akik régebben így beszéltek (Ut_M02), a legidősebb korosztályba tartozó emberek (Ut_M25) (lásd 8. ábra). A több jellemzőt magában foglaló, szorosan összetartozó társításcsoport arra utal, hogy a nyelvjárási kód a nyelvi közösség fiatal tagjai, elsősorban a kupiškiai fiatalok számára szinte eltűnőben lévő vagy már eltűnt változat, amelyet az idősebb, autentikus nyelvjárást beszélő vagy beszélt nemzedék használ: a nyelvjárásban beszélő emberről az ókor, a falu jut eszembe, mert manapság a fiatalok már alig beszélnek nyelvjárásban (Kp_M41), most pedig az emlékekkel és az idős emberekkel társítják (Kp_V15). A gimnazisták nyelvjárásban beszélő személyről alkotott képében ritkábban jelenik meg a tisztelet jellemzője. Ez főként a kupiškiai fiatalokra jellemző (19,33%), például: a saját nyelvjárásuk megőrzésével; a legtöbben, akik nyelvjárásban beszélnek, büszkék rá (Kp_M05), a saját vidékét tisztelő emberrel (Kp_M67), az ilyen emberről az látszik, hogy nagyon szereti a vidékét, és ápolja annak hagyományait, beszédmódját, nyelvjárását (Kp_M63). Az ilyen attitűdök alapja lehet a szimuláció, mivel ezek a fiatalok következetesen korlátozzák a nyelvjárási kifejezésmód használatát. A nyelvjárásban beszélő ember az utenai diákok körében ritkábban társul a nyelv, a kultúra és a vidék iránti tisztelettel (7,35%), például: olyan emberrel, aki minél többet szeretne megőrizni Litvánia kultúrájából (Ut_M16), olyan emberrel, aki igyekszik ápolni a litván kultúrát (Ut_M29), a nyelvüket szerető emberekkel (Rk_V13). A hagyományos dialektológiában rögzült, a nyelvjárási kód beszélőjéről alkotott portrét tovább árnyalják a több társítást magukban foglaló esetek, például: a régi életmóddal, az idősebb emberekkel (Kp_M13), a faluval, az idős emberekkel (Kp_M51), az idős korú, régi időkből való emberekkel, a falusi emberekkel (Kp_M32), a faluval, az ókorral, a földdel 18 Hasonló eredményeket tárt fel a Kupiškis és Anykščiai járásban végzett szociológiai kutatás. Az eredmények alapján látható, hogy az emberek a regionális identitást a nyelvjárással is összekapcsolják, a fiatalok megítélése szerint azonban „az aukštaitiság már nem függ a lakóhelytől” (Savoniakaitė 2003: 105). 192 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Jaunųjų rytų aukštaičių – kupiškėnų ir uteniškių – kalbinės giminės vaizdiniai mezőgazdasággal foglalkozó ember (Ut_M07), faluról származó ember, idősebb ember (Ut_M13), idős ember, falusi vagy žemaitė (Ut_M19), öreg ember, nem fiatal, kisebb városból vagy faluból való (Ut_M34) stb. Ezek és más példák azt mutatják, hogy a szóban forgó kódot használó személy képe a válaszadók tudatában igen pozitív. A fiatal kelet-aukštaitisok nyelvjárási nyelvhasználatának képzeteiben más jellemzők halványak, vagy teljesen kimaradtak belőlük. Például a 8. ábrán nem megjelenő iskolázottságot mindkét település válaszadói mindössze egyszer vagy kétszer említették. Hasonló tudományos álláspontokat rögzítettek arra vonatkozóan is, hogy a nyelvjárásban beszélő embert műveletlen személyként társítják. KÖVETKEZTETÉSEK A perceptuális dialektológia módszertani elvei alapján, a hagyományos kelet-aukštaitis nyelvjárások – a kupiškėnai és az uteniškiai – területén (vagy a jelenleg formálódó keleti kelet-aukštaitis regiolektus övezetében) fekvő települések fiataljainak nyelvi szülőföldképzeteiről végzett kutatás adatai lehetővé teszik e régió nyelvi képének összegzését. Az adatok elemzése azt mutatja, hogy az utenai diákok inkább hajlanak arra, hogy önmagukat a nyelvjárási kifejezésmódhoz kapcsolják. A kupiškėni fiatalok körében a saját nyelvi kódtól való elhatárolódásra utaló attitűdök figyelhetők meg. A nyelvhasználók és -értékelők ilyen hozzáállását szülőhelyük (ön)értéke is befolyásolhatta. Hasonló eredmények születtek a nyelvjárási kód használati területeire vonatkozó adatok rendszerezésekor. Bár mindkét település diákjai azt állítják, hogy mindenütt és minden generáció képviselőivel nyelvjárásban beszélnek (vagyis valamennyi adatban), az utenai válaszadóknál erősebben mutatkozik meg a saját nyelvi változat megőrzésére irányuló törekvés. A kupiškėni fiatalokra jellemző nyelvi kifejezésmódot a helyi fiatalok csupán a legközelebbi környezet (izolált domén) kifejezésmódjának tekintik. A rajzolt (mentális) térképek feltárták, hogy a nyelvi szülőföldet az utenai gimnazisták hajlamosak leginkább a nyelvjárási zónákkal azonosítani. A szomszédos nyelvjárás területeitől – mindenekelőtt Panevėžystől – tényleges távolságot teremtve a kupiškėni fiatalok feltehetően saját nyelvjárási kifejezésmódjuktól határolódnak el. A kupiškėni és az utenai válaszadók egyaránt a faluval társítják a nyelvjárásban beszélő embert. A kupiškėni fiatalok inkább a nyelvjárási kódot tekintik az idősebbek és a múlt nyelvi kifejezésmódjának. Számukra az utenai diákoknál gyakrabban elválaszthatatlan a nyelvjárási kifejezésmód a nyelv, a kultúra és a szülőföld iránti tisztelettől is. Az utenai válaszadók térképein berajzolt nyelviföld-változathatárok csaknem egybeesnek a geolingvisták által a 21. század 2010-es éveiben kijelölt keleti kelet-aukštaitis regiolektus határaival. Ehhez a nyelvi képződményhez nagyon hasonló az A. Baranauskas rekonstruált nyelvjárási felosztásának térképén a keleti nyelvjárási pontok, vagy Straipsniai / Articles 193 LAURA GERŽOTAITĖ Z. Zinkevičius és A. Girdenis nyelvjárási osztályozása szerinti kupiškėnai keleti aukštaitiai, valamint az őket körülvevő hatodik, vagyis utenai nyelvjárási terület. A fiatal nyelvhasználók verbalizált és vizualizált attitűdjeiből kirajzolódik, hogy a változatosság képzetei szinte egybeesnek nemcsak a vizsgálati alanyok szülőhelyének történeti, objektív nyelvi változatosságával, hanem a litván nyelvterület egész keleti részének nyelvi változatosságával is. LITERATŪRA Aliūkaitė Daiva 2007: Tarminis kalbėjimas ir bendrinė kalba: objektyviųjų ir subjektyviųjų skirtumų kultūrinė vertė. Daktaro disertacija. Rankraštis. Vilnius: Vilniaus universitetas. Aliūkaitė Daiva 2008: Tarmių ypatybių vertė kultūriniu požiūriu: Lyduokių šnekta. – Respectus Philologicus 13(18)A, 129–142. Aliūkaitė Daiva 2008a: Tarmiškai kalbančio žmogaus stereotipai: apriorinės eilinių kalbos bendruomenės narių nuostatos. – Respectus Philologicus 14(19), 23–45. Aliūkaitė Daiva 2009: Perceptyviniai dialektų tyrimai: mentalinis žemėlapis. – Respectus Philologicus 15(20), 164–179. Aliūkaitė Daiva, Bakšienė Rima, Jaroslavienė Jurgita et al. 2014: Punktų tinklo tankis geolingvistinės skirties aukštaičiai: žemaičiai požiūriu. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Briedis, 129–196. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolektų ir regioninių dialektų formavimosi ypatumai Lietuvoje. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Briedis, 257–262. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014a: Geolingvistika: ideologija, teorija ir metodai. Pagrindinės sąvokos. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Briedis, 29–47. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2016: Perceptyviosios dialektologijos instrumentai ir tyrimų kryptys: variantų arealai mentaliniuose žemėlapiuose (Biržų atvejis). – Acta Linguistica Lithuanica LXXIV, 89–120. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2016a: Lietuvos gimnazistų požiūris: išilavinimas Lietuvos gimnazijų vaizdiniuose. – Verbum 7, 17–33. Prieiga internete: http://www.zurnalai.vu.lt/verbum/article/view/10283 [žiūrėta 2019-09-15]. 194 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Jaunųjų rytų aukštaičių – kupiškėnų ir uteniškių – kalbinės giminės vaizdai Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Geržotaitė Laura 2017: Kalbos variantiškumas ir jo vertinimas perceptyviosios dialektologijos požiūriu: variantų ir vietų vaizdiniai. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Aliūkaitė Daiva, Valikonė Jolanta 2012: Bendrinės kalbos ir tarmės domenai. – Verbum 3, 7–20. Balčiūnienė Asta, Rinkauskienė Regina, Meiliūnaitė Violeta 2017: Kupiškėnų ir uteniškių pabio šnektų fonetinė kaita XXI a.: Vabalninko, Darsūškių ir Salamiesčio punktų atvejis. – Lituanistica 1(107), 38–60. Baranovskij Antonij [=Барановский Антоний] 1898: Замѣчанія о литовскомъ языкѣ и словарѣ. Санктпетербургъ: Типографія Императорской Академіи Наукъ. Chambers Jack K., Trudgill Peter 2004: Dialectology. Second Edition. Cambridge University Press. Čepaitienė Agnė 2018: XXIa. pradžios aukštaičių patarmių kaita: regioninis aspektas. Daktaro disertacija. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Dailey-O’Cain Jennifer 1999: The perception of Post-Unification German Regional Speech. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. Dennis Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 227–242. Diercks Willy 2002: Mental maps. Linguistic-Geographic Concepts. – Handbook of Perceptual Dialectology 2. Ed. Daniel Long, Dennis Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 51–70. Eckert Penelope 1997: Age as a Sociolinguistic Variable. – Handbook of Sociolinguistics. Ed. Florian Coulmas. Oxford: Blackwell, 151–167. Evans Betsy 2002: Attitudes of Montreal Students towards Varieties of French. – Handbook of Perceptual Dialectology 2. Ed. Daniel Long, Dennis Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 71–93. Fishman Joshua A. 1972: The Relationship Between Micro- and Macro-sociolinguistics in the Study of Who Speaks What Language to Whom and When. – Sociolinguistics. Eds. John Bernard Pride, Janet Holmes. Harmondsworth: Penguin Books Ltd., 15–32. Garrett Peter, Williams Angie, Evans Betsy 2005: Accessing Social Meanings: Values of Keywords, Values in Keywords. – Acta Linguistica Hafniensia: International Journal of Linguistics 37(1), 37–54. Geržotaitė Laura 2015: Geolingvistinė Antano Baranausko lietuvių tarmių klasifikacijos analizė. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 4, sud. Vilija Ragaišienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 133–165. Straipsniai / Articles 195 LAURA GERŽOTAITĖ Geržotaitė Laura 2016a: Vartotojo veiksnys: subjektyvusis Lenkojos lietuvių šnektų vaizdas mentaliniuose žemėlapiuose. – Lietuvių tarmių kaita XXI a. pradžioje: Lenkijos lietuvių šnektos, sud. Danguolė Mikulėnienė, Asta Leskauskaitė, Vilija Ragaišienė, Laura Geržotaitė, Nijolė Birgelienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 321–339. Geržotaitė Laura 2016b: Lietuvos tarmių klasifikacijos tyrimas geolingvistiniu aspektu. Daktaro disertacija. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Geržotaitė Laura 2018: Naujų duomenų Antano Baranausko lietuvių tarmių skirstymo rekonstrukcija. – Linguistica Lettica 26, 174–190. Geržotaitė Laura, Čepaitienė Agnė 2016: Vilkaviškio jaunųjų kalbinė gimtinė: ribos, taisyklingumo ir patrauklumo vertės. – Verbum 7, 84–100. Prieiga internete: http://www.zurnalai.vu.lt/verbum/article/view/1028 [žiūrėta 2019-09-10]. Geržotaitė Laura, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolektų ir regiolektų formavimas Lietuvoje: žemėlapis ir komentarai. – XXIa. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė. Vilnius: Briedis, XIII žemėlapis ir komentaras (sp. įklija). Girdenis Aleksas, Zinkevičius Zigmas 1966: Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos. – Kalbotyra 14, 139–147. Hagen Anton M. 1989: Frisian and Education in the Netherlands. – Dialect and Education: Some European Perspectives. Eds. Jenny Cheshire, Viv Edwards, Henk Musterman, Bert Weltens. Clevedon: Multilingual Matters, 48–61. LKTChr 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija, sud. Rima Bacevičiūtė, Audra Ivanauskienė, Asta Leskauskaitė, Edmundas Trumpa. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Long Daniel 1999: Geographical Perception of Japanese Dialect Regions. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. Dennis Preston. Amsterdam, Philadelpia: John Benjamins Publishing Company, 177–198. Mikulėnienė Danguolė 2018: Multimodalis tarmétros modelis: vietinės lenkų kalbos variantiškumo Lietuvoje tyrimo galimybės. Prieiga internete: http://www.lenkutarmes.llt.vu.lt/files/mikuleniene_%20tarmetros_modelis.pdf [žiūrėta 2019-10-05]. Mikulėnienė Danguolė, Leskauskaitė Asta, Ragaišienė Vilija, Geržotaitė Laura, Birgelienė Nijolė 2016: Lietuvių tarmių kaita XXI a. pradžioje: Lenkijos lietuvių šnektos. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mikulėnienė Danguolė (sud. ir aut.), Meiliūnaitė Violeta (sud. ir aut.) 2014: XXIa. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai). Vilnius: Briedis. 196 Acta Linguistica Lithuanica LXXI Jaunųjų rytų aukštaičių – kupiškėnų ir uteniškių – kalbinės gimtinės vaizdiniai Mikulėnienė Dangolė, Meiliūnaitė Violeta 2017: Tarmiškumo matmuo Lietuvos etnografinių regionų struktūroje. – Naujos regionų tapatybės konstravimas. Integralumas, sumanumas, konkurencingumas, sud. Arūnas Augustinaitis, Jolanta Zabarskaitė, Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė et al. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 169–195. Morkūnas Kazys 1977: Įvadas. – Lietuvių kalbos atlasas 1. Leksa. Vilnius: Mokslas, 7–18. Preston Dennis 1989: Perceptual Dialectology: Nonlinguists’ Views of Areal Linguistics. Dordrecht: Foris. Preston Dennis 1999: Introduction. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. Dennis Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, xxii–xl. Preston Dennis 1999a: A Language Attitude Approach to the Perception of Regional Variety. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. Dennis Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 359–373. Salys Antanas 1933: Kelios pastabos tarmių istorijai. – Archivum Philologicum 4, 21–34. Salys Antanas 1935: Lietuvių kalbos tarmės. Rankraščio teisėmis. Kaunas. Salys Antanas 1946: Lietuvių kalbos tarmės. Rankraščio teisėmis. Tiubingenas. Savoniakaitė Vida 2003: Aukštaičiai: „ribų“ sampratos. – Lituanistica 3(55), 101–112. Zinkevičius Zigmas 1969: Apie lietuvių kalbos tarmių skirstymą. – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A serija 3(31). Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 365–380. Images of Linguistic Homeland of the Young Eastern Aukštaitians of Kupiškis and Utena SUMMARY The article deals with the images of linguistic homeland of young people from locations within the area of the traditional Eastern Aukštaitian subdialects of Kupiškis and Utena. The material surveyed in the study consts of the data from the research study conducted under the principles of perceptual dialectology. Straipsniai / Articles 197 LAURA GERŽOTAITĖ The images of linguistic homeland embed in the respondents’ consciousness are highlighted on the basis of the data from several tasks presented in the survey: discussion on the frequency of choice and the domains of usage of the dialectal code; exploration of the drawn (mental) maps of dialect language areas, and analysis of the associations of a dialect speaker. The data analysis shows that the school students of Utena tend to identify themselves with dialect expression more often. Kupiškis youth manifest a more pronounced trend of distancing themselves from their own linguistic code. This attitude, which is characteristic of the part of the young members of the language community, might have been the product of the (self-)esteem of their birthplace. A comparable set of results was obtained by arranging the material of the domains of usage of the dialectal code in a structured manner. Even though the students from both locations said they would speak a dialect everywhere and with all generations (which is to say, across all domains), it is the youth of Utena alone that tend to preserve their own linguistic variation. The typical linguistic expression of Kupiškis is considered to be an expression of the immediate environment, i.e. a separate domain. The drawn maps reveal that students from Utena are more inclined to identify their linguistic homeland with dialectal areas. By establishing an actual distance between themselves and the locations of the neighbouring subdialect, Panevėžys in particular, Kupiškis youth possibly dissociate themselves from their own linguistic expression. Both the subjects from Kupiškis and those from Utena tend to associate a person who speaks a dialect with rural areas. The subjects from Kupiškis tend to perceive a dialectal code as an expression of the older generation, i.e. the past. They find this expression an integral part of respect for language, culture, and land more often compared to the students from Utena. The borders of the variation of the linguistic homeland drawn on the maps of the respondents from Utena virtually coincide with the boundaries of the East Eastern Aukštaitian regiolect that linguists defined in the second decade of the twenty-first century. This linguistic formation is very similar to the area of the so called Fifth Eastern from the reconstructed map of dialects by Antanas Baranauskas or the Eastern Aukštaitians of Kupiškis under the classification of dialects by Zigmas Zinkevičius and Aleksas Girdenis and the surrounding area of the so called Sixth Eastern or the subdialect of Utena. The images of variation that emerge from the attitudes of the young language users virtually overlap with the historical objective linguistic variation both of their linguistic homeland and of the entire eastern part of the Lithuanian language area. Įteikta 2019 m. lapkričio 19 d. LAURA GERŽOTAITĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308, Vilnius, Lietuva [email protected] 198 Acta Linguistica Lithuanica LXXI