Personal names in Latvian families from Būtingė and Šventoji in the 20th–21st centuries

Straipsniai / Articles 139 DAIGA STRAUPENIECE A Liepājai Egyetem Kurzemei Humán Tudományok Intézete Kutatási területek: dialektológia, névkutatás, nyelvi kontaktusok. DOI: https://doi.org/10.35321/all82-07 BŪTIŅĢE ÉS SVENTĀJA LATVON SZEMÉLYNEVEI A XX–XXI. SZÁZADBAN Személynevek a butingėi és šventoji lett családokban a XX–XXI. században ANNOTÁCIÓ A tanulmány a Litvánia határvidékén a 20. század elején legnépszerűbb lett személyneveket mutatja be. Magyarázatot kapunk a Kurzeme területén jellemző ősi névadási hagyományra, amely a būtiņģei és a sventājai őslakosok körében is megfigyelhető. Vizsgálat készült a Būtiņģében és Sventājában született 10 lett család 4 generációjának személynév-dinamikájáról. KULCSSZAVAK: személynév, hagyomány, būtiņģei és sventājai lettek, dinamika, 20–21. század. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a XX. század eleji litván határvidék lett lakosságának legnépszerűbb személyneveit vizsgálja. Bemutatja a névadás ősi hagyományát Kurzemben, amely a butingėi és šventoji helyi lakosok körében is megfigyelhető. A kutatás során a butingėi és šventoji tíz lett családjában négy generáció személyneveinek dinamikáját elemezték. KULCSSZAVAK: személynév, hagyomány, butingėi és šventoji lettek, dinamika, XX–XXI. sz. A Būtiņģei és Sventājai lettek, akik korábban a Litvánia északnyugati részén, a Balti-tenger közelében kompaktan lakott területet alkottak, nyelvükkel, kultúrtörténeti hagyományaikkal és életmódjukkal beilleszkednek Délnyugat-Kurzemének, különösen Rucavának a DAIGA STRAUPENIECE 140 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII kultúrterébe. A būtiņģei és sventājai lettek nyelvében, amely a kurši szubsztrátum területéhez tartozik, továbbra is megfigyelhető a nyelv régebbi sajátosságainak tartós használata valamennyi nemzedék szókincsében. Mindazonáltal, mivel csaknem egy teljes évszázadon át Litvánia kulturális terében éltek, változások figyelhetők meg e népesség identitásérzetében (a nemzeti hovatartozás, valamint a kulturális és nyelvi attitűdök jellemzésében), amelyek a személynévben – az egyén azonosítójában – is nyomot hagytak; ez „identitásunk és szimbólumunk” (PMLP). Daivas Sinkevičiūtė (Daiva Sinkevičiūtė) 2015. évi, Litvánia lett személyneveiről szóló tanulmányában megállapította, hogy „a Litvánia letteknek adott legnépszerűbb személyneveket gyakrabban igazítják a litván nyelv grammatikai rendszeréhez“ (Sinkevičūte 2015: 20). Ennek objektív magyarázata van. A személynév nyilvántartásba nai atbilstoši dzimtās valodas (latviešu) tradīcijām pēc Latvijas–Lietuvas robežkonvencijas noslēgšanas 1921. gadā Palangas novadā netika pievērsta atbilstoša vételekor figyelmet fordítottak erre. A Kretingai Anyakönyvi Hivatal által kiállított születési anyakönyvi kivonatokban a lett gyermekek és szülők neveit a litván nyelv grammatikai rendszerének megfelelően jegyezték be, pl. Jānis → Jonas, Andrejs → Andrius, Anna → Ona, Katrina → Kotrina stb. Tehát ebben az esetben a név külső formája csupán az egyén születési helyére utal. Mindazonáltal ki kell emelni egy sajátosságot: a lett közösségben egymás közötti érintkezés során a személynév lett változatát használták, azaz Jānis, Andrejs, Anna, Katrina stb. Ez azt jelenti, hogy a személynév írásbeli alakja nem egyezett a mindennapi használatával (a családban, a lett közösségben). A lett családokban párhuzamosan két személynevet használtak: a formális, azaz a litván személynevet, valamint a nem formális, azaz a lett személynevet, pl. Ona – Anna, Kotrina – Katrīna, Kristina – Kristīne, Jonas – Jānis, Andrius – Andrejs, Simonas – Sīmanis, Laimondas – Laimonis. A női keresztnevek univerzálisabbak, „a lett lánynevek a fiúneveknél kisebb mértékben tükrözik a lett és litván nyelv sajátosságait, valamint a születési helytől való függést” (Sinkevičūte 2015: 21). Sok esetben használatuk a két nyelvben akár teljesen azonos is lehet, például: Inga, Rita, Sandra. A kutatás célja a személynevek statikájának és dinamikájának feltárása a XX–XXI. században a butingei és szventajai lettek körében, valamint annak megállapítása, hogy fennmaradt-e az egykori Délnyugat-Kurzemében élő hagyomány, miszerint a gyermeknek a keresztszülő vagy a szülő nevét adják. A XX. század elején ebben a 2 faluban élt a legtöbb lett: 1922-ben Sventāja faluban 334 lettet jegyeztek be (LVVA/1313/2/214/41), Būtiņģe faluban pedig mintegy 600–700 lett élt (Mežs 2007: 169). Mindazonáltal ez az adatok beszerzése miatt meglehetősen összetett folyamat. Először is, a XX. században a délnyugat-kurzemei lett településeket politikai változások érintették: 1921. március 20-án határkonvenciót írtak alá Lettország és Litvánia között, amelynek eredményeként Būtiņģe, Sventāja és más, Palangáig fekvő falvakat Litvániához csatolták. Ezt közigazgatási változások is követték: a rucavai járáshoz tartozó Būtiņģe falut kezdetben a darbėnai járáshoz, később Palanga Cikkek / Articles 141 Personvārdi Būtiņģes un Sventājas latviešu dzimtās XX–XXI gadsimtā város területéhez csatolták, 1972-ben pedig Sventāja falu került Palanga város területéhez (Mežs 2007: 170–172). Ha összehasonlítjuk a lettek számát a mai Palanga városhatárain belül, akkor 1920-ban 36% volt a lettek aránya, 1959-ben – 11%, 1970-ben – 6%, 1989-ben – 2%, 2011-ben pedig – 1% (Straupeniece 2018: 30). Két konkrét falu lakossága személyneveinek gradációjának nyomon követéséhez a Palangai járásban regisztrált lett személynevek szolgálhatnak a kutatás hátteréül, illetve összehasonlító anyagként, de nem használhatók egyedüli adatforrásként. Másodszor, a statisztikai adatok nem mindig mutatják a konkrét nemzetiséghez való tartozás valós képét. Ez különösen megfigyelhető a butingei és szventojai lettek 3. és 4. generációjában, ahol megfigyelhető, hogy az egyén inkább a többségi nemzettel azonosul, azaz lietuviešiem, nevis izcelsmi. Harmadszor, a XX. században a butingei és szventojai lett családok már nem kizárólag a Palangai járásban élnek együtt, hanem egész Litvániában szétszóródva élnek. Ugyancsak a XX. század 60-as éveiben a butingei és szventojai lett középgeneráció jelentős része Lettországba költözött, különösen az iparilag fejlett Liepājába (Straupeniece 2015: 61). Ez azt jelenti, hogy a butingei és szventojai lett családokra vonatkozó adatok mindkét országban, napjainkban pedig akár több országban is keresendők. A személynevekre vonatkozó statisztikai adatok megszerzése érdekében a szerző 10 butingei és szventojai lett családot választott ki, és mindkét országban négy generáción keresztül feltárta e személyek személyneveit. Az összehasonlító kontextushoz népszámlálási adatokat, a butingėi evangélikus templom keresztelési, konfirmációs és esküvői bejegyzéseit, a 2008–2019. évi expedíciók nyelvészeti anyagait, a helyi lakosok élettörténeteit és személyes kapcsolatokat használtak fel (a cikk szerzője harmadik generációs butingėi és šventoji lett, aki Lettországban született és nőtt fel). A kutatás megvalósítása – a személynevek statikájának és dinamikájának feltárása, valamint a névadási hagyomány erejéről való meggyőződés – érdekében a következő feladatokat tűzték ki: a) ki kell gyűjteni a XX. századi Būtiņģes és Sventājas személyneveit különböző források felhasználásával, b) meg kell állapítani a személynévadás hagyományát Alsó-Kurzemében és annak életképességét, c) jellemezni kell a keresztnevek dinamikáját 10 Būtiņģes és Sventājas családban. A XX. SZÁZAD BŪTIŅĢESI ÉS SVENTĀJASI SZEMÉLYNEVEI A kurši kulturális egyesületének vezetője, Miķelis Balčus a No Sventājas pagātnes (Iš Šventosios praeities, 2016) című könyvében megjegyzi, hogy 1922-ben a Palangai iedzīvotāju sarakstā ir fiksēti 632 luterticīgi iedzīvotāji (303 vīrieši, 329 sieviejárat tes). Összesen 20 különböző férfiés 26 különböző női személynevet regisztráltak. DAIGA STRAUPENIECE 142 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII A férfiak esetében az esetek 91%-ában a hét név valamelyike volt jellemző – Andrejš, Ansas, Jānis, Juris vagy Jurģis, Mārtins, Miķelis, Niklavs. Közülük a legnépszerűbb személynév a Jānis (32%) és a Miķelis (az esetek 21%-ában) volt, a többi 13%-nál kevésbé volt gyakori. Ezzel szemben a lutheránus nőknél 1922-ben az esetek 91%-ában olyan nevek fordultak elő, mint Anna, Ilze, Katrina, Ķērsta, Marģieta, Marija. A legnépszerűbb nevek az Anna (28%), a Marģieta (21%) és a Ķērsta (19%) voltak. Más női személyneveket a mazāk kā 11% gadījumu (Balčius 2016: 60). Tāpat kā Palangas novadā, arī Latvijā XIX gs. un XX gs. sākumā vispopulārākie personvārdi ir bijuši Jānis un Anna (Bušs 2003: 19). A Palangai körzet hét legnépszerűbb férfi keresztneve közül gyakrabban fordult elő a lett nyelvre jellemzőbb -s vagy -is végződés. Csak egyetlen keresztnévnek, az Ansasnak volt a litván nyelv grammatikai rendszerére jellemző -as végződése. A Būtiņģei egyházközség dokumentumaiban a név két formáját rögzítették: Ansas és Ansis. Az Ansas keresztnév a XX. század 40. éveinek Būtiņģei templomi házassági anyakönyvi adataiban található: Ansas (apja – Ansas, anyja – Margrieta) 1915-ben született, evangélikus vallású, lett nemzetiségű, Litvánia állampolgára, a Palangai járás Mancišķe falujának lakója. E bejegyzés mellett az 1962. évi egyházi anyakönyvben a név lett keresztneve, az Ansis is rögzítve van (Silvija apja). Lettország lakosainál napjainkban nincs bejegyezve az Ansas keresztnév (lásd: Personvārdu datu bāze; pmlp.gov.lv): 813 egyelemű Ansis keresztnevet és 2 ragozhatatlan Anssi névalakot állapítottak meg. Ugyancsak figyelemre méltó néhány további, a XX. század 20. az Andrejš, Mārtins, Niklavs férfi keresztnevek írásmódja. Van alapunk azt gondolni, hogy ez a pieraksts tā fonētiskā skanējuma vai rakstu atveides dēļ. To apliecina arī vārdu névformák pontatlan változata a 20. század 40. évekbeli egyházi anyakönyvi bejegyzésekben: Andrējs / Andrejs, Martiņš, Niklavs / Niklāvs, a 40–50. években – Albērts / Alberts. Hasonlóképpen beszélhetünk egyes női keresztnevek, például az Anna / Ana, Katrina / Katrīna, Malle / Māle, Margieta / Marģete írott nyelvi átírásáról. A Ana, Māle, Marģete keresztnevek írásos formái csak a 20. század 60. éveiben vannak rögzítve. A 2011. évi népszámlálási adatok szerint Litvániában mindössze 4 újszülött kapta az Ana nevet (Sinkevičūte 2015: 20). Számos információval – például arról, hogy milyen keresztnevek voltak jellemzőek a Būtiņģei gyülekezet lettjeire, és milyen keresztneveket használtak a családban – szolgálnak a Būtiņģei gyülekezet dokumentumai: a keresztelési, konfirmációs és házassági bejegyzések. Természetesen itt nem található meg minden adat (a keresztény szertartásokon való részvétel az egyén szabad akarata, különösen a szovjet időkben), mindez azonban képet ad a főbb tendenciákról. A Būtiņģei gyülekezet dokumentumaiban, az egyén születési helyére figyelve, látható, hogy a XX. század 30-as éveiben a fiúknak olyan keresztneveket adtak, mint Albert, Andreis / Andrējs, Arturs, Arvīds, Jānis, Valdis, a lányoknak pedig Anna, Dzintra, Katrina, Kristīna, Laima, Lidija, Cikkek / Articles 143 Personvārdi Būtiņģes un Sventājas latviešu dzimtās XX–XXI gadsimtā Marija, Olga stb. Látható, hogy a fiatalabb generáció számára megőrzik az olyan népszerű keresztneveket, mint Andrejs, Jānis, Anna, Katrina, Marija. A XX. század 40-es éveiben született gyermekekről szóló adatok bővebbek. Itt a Būtiņģe és Sventāja falvak lakóinak keresztnevei változatosabb tárháza található. A stały i tradycyjny zestaw imion męskich – Andrejs, Jānis, Juris, Miķelis, Niklāvs – uzupełniają także inne zarejestrowane imiona, takie jak Albērts, Alfrēds, Edvards, Edvīns, Gotfrīds, Ivars, Laimonis, Rolands, Valdis, Vilis, Vilnis. Inny obraz wyłania się w przypadku imion żeńskich: w latach 40. dziewczętom nie nadawano najpopularniejszych imion z lat 20. W dokumentach parafii w Butyngi zarejestrowano następujące imiona: Alīsa, Alma, Ausma, Austra, Berta, Dalija, Dzidra, Hilda, Laima, Lidija, Lilija, Livija, Lonija, Marta, Milda, Mirdza, Silvija, Velta, Vija, Vilma, Zelma, Zenta, Zigrīda. Widać, że w latach 20.–30. utrwalają się takie imiona jak Valdis, Laima, Lidija. W latach 50. XX wieku nie odnotowano najpopularniejszych imion męskich. W latach 40.–50. dominuje imię Alberts, zarejestrowano także imiona Edvards i Imants. W wyborze imion żeńskich widoczna jest stabilność: w latach 40.–50. A legnépszerűbb női nevek Būtiņģēben és Sventājában Ausma, Austra, Lilija, Lonija, Silvija és Vilma. Az egyházi bejegyzésekben olyan nevek is rögzítésre kerültek, mint Elma, Elvīra, Erna és Hermīne. A továbbiakban nehezebb és bonyolultabb nyomon követni Būtiņģe és Sventāja lett közösségeinek személynévi hagyományait. Ez összefügg a határ menti lett közösség szétszakadásával és szétszóródásával: „a szovjet hatalom éveiben, különösen a XX. század 60. éveiben sok būtiņģei és sventājai lett költözött át Lettországba“ (Straupeniece 2015: 61). Ezek között voltak munkaképes korú litvániai lettek, akik munka miatt költöztek Lettországba, valamint egész családok, amelyek kifejezték azt a kívánságukat, hogy gyermekeik lett nyelven tanulhassanak. A Būtiņģe és Sventāja utódai, akik Lettországba vagy más litvániai városokba költöztek, nem mindig tartották aktívan a kapcsolatot a būtiņģei plébániával. Ennek ellenére „még a XX. század 60–80. „a templomi könyvbe tett bejegyzések lett nyelven készültek” (Straupeniece 2018: 26). Így további információkat szerezhetünk azokról a személynevekről is, amelyek a határvidéki lett közösségben funkcionáltak. A XX. század 80. éveiben a konfirmációkon a következő személynevekkel rendelkező fiatalokat regisztrálták: Aivars, Alfrīds, Arvīds, Edvīns, Elmars, Erīks, Ernests, Harījs, Ilmārs, Ivars, Jānis, Ziedonis. A lányokra ezzel szemben az olyan személynevek voltak jellemzők, mint Aina, Cilda, Dzidra, Elvīra, Inara, Ingrida, Irēna, Iveta, Leonija, Liena, Lolita, Rasma, Silvija, Valija, Velta. El kell ismerni, hogy a XX. század 80. éveiig a butingiškai gyülekezetben a személyneveket pontosan úgy jegyezték be és őrizték meg, ahogyan azokat a helyi lett közösség kommunikációjában használták. Ezt követően, a templom lelkészének leváltása után, a gyülekezeti dokumentumokba a bejegyzések litván nyelven készültek. Ezt a litván nyelvtani rendszernek megfelelően rögzített személynévbejegyzések is igazolják, amelyek így megfelelnek a hivatalos okmányok – születési anyakönyvi kivonat, útlevél stb. – bejegyzéseinek is. A 90-es évek konfirmációs dokumentumaiban olyan személyneveket jegyeztek be, mint az Alfredas, Edgaras, Ernestas, Evaldas, Vilius. Ez disszonanciát idéz elő a korábban készített bejegyzésekkel: ha a keresztelési dokumentumokban DAIGA STRAUPENIECE 144 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII az illető Vilis, Jura fia volt, akkor a konfirmációs dokumentumokban ugyanez a személy Vilius, Jurijaus sūnos ‚fia‘. Elszórtan, pontosabban a 2001. évi konfirmációs lapon, -s végződésű személynevek – Aivars, Evalds – is láthatók. A személynevek dinamikáját vizsgálva O. Bušs megjegyezte, hogy a 90-es években Lettországban már nem fordultak elő olyan nevek, amelyek a XX. század elején vagy közepén népszerűek voltak (Bušs 2003: 46). Ez a megállapítás a litvániai lett közösség névválasztására is vonatkoztatható: a XX. század 20. éveinek Būtiņģe és Sventāja településein legnépszerűbb férfiés női személynevei közül egyetlenegy sem öröklődik tovább. Egyes esetekben a kutatást megnehezíti a helyi gyülekezeti dokumentumokban következetlenül feltüntetett személynév-bejegyzés. Hasonlóképpen ír erről Ilga Jansone, az Ērģemei evangélikus-lutheránus gyülekezet bejegyzéseit vizsgálva (Jansone 2018: 114). Mivel a Būtiņģei templom bejegyzéseit a helyi lett közösség egyik tagja vezette, aki nem lett iskolában tanult, ezért a személynév a helyi gyülekezet dokumentumaiban időnként a kiejtés hatására jelenik meg. Az Andreis / Andrejš személynév alakjaira a nyelvjárás sajátossága volt hatással: a diftongusok és hosszú magánhangzók utáni s és j mássalhangzók kapcsolata š hangot hoz létre. A dziedātaiš, kalēiš, mācītāiš, vadītāiš szavak analógiájára, amelyekben az -ējs, -tājs végződések kiejtéskor -eiš // -ēiš, -taiš // -tāiš alakra változnak (lásd Straupeniece 2018: 63). Időnként a hosszúságjelek használata is megfigyelhető, pl. Albērts, Erīks, Harījs, illetve elhagyásuk, pl. Elmars, Inara, Ingrida, Livija, ami nem felel meg a lett nyelv személynévi hagyományának. A SZEMÉLYNEVEK ADÁSÁNAK HAGYOMÁNYA ÉS ÉLETKÉPESSÉGE ALSÓ-KURZEME VIDÉKÉN Már a Lejaskurzemében lejegyzett népdalokban is megénekelték a kūmák (keresztszülők) szerepét a gyermek nevének kiválasztásában, pl. : Hol késlekedtetek, Hogy olyan könnyen át A hegyecske mögött templomában voltunk, (LD 1372-1 Virga) Ma reggel megmostam a számat Az író poharában: ma reggel nevet vettem a keresztelőn Az író könyvében. (LD 1369-0, Nīca, Tosmare) kūmák, Három napja nem keltetek? A időztek, a keresztelőn a keresztelőn nevet Baznickunga grāmatâ A kilencedik lapon. (LD 1368-3, Gavieze, Skulte) járom az utat, Hol, kūmák, táncoltatok gyermeknek nevet keresve; Megizzadt kiscsikókat? nevet kaptam – Isten osztottak. A pap könyvében a keresztelőn nevet kerestünk. Atradàmi pādei vārdu Baznickunga grāmatâ Devitâi lapiņâ Desmitâi pantiņâ. (LD 1368-1, Gramzda, Smaiži) Cikkek / Tanulmányok 145 Personvārdi Būtiņģes un Sventājas latviešu dzimtās XX–XXI gadsimtā A régi alsókurzemei hagyomány – hogy a gyermeket a keresztanyáról nevezzék el – még a XX. század elején is érvényben volt. Keresztszülőnek gyakran a legközelebbi hozzátartozókat – testvéreket – választották, akik szükség esetén vállalhatták volna a felelősséget a gyermekért. Rucavában, valamint Būtiņģében és Sventājában a lánynak két keresztanyja volt, a fiúnak gyakran egy keresztanyát és egy keresztapát választottak; gyakran nem házaspárról volt szó, hanem mindkét rokoni ágról választottak. Ritkán előfordulhatott, hogy egy családban két nővérnek vagy fivérnek nemcsak ugyanaz volt a vezetékneve, hanem a keresztneve is. Ez akkor történhetett, ha a család mindkét gyermekének olyan embereket választottak keresztapának vagy keresztanyának, akiknek ugyanaz volt a keresztnevük (pl. férfiak: Andrejs, Jānis, Juris; nők: Anna, Katrīna, Margrieta stb.), vagy ugyanazt a személyt. Hogy a gyermekeket később meg lehessen különböztetni, az idősebb másik nevet (becenevet) kapott, pl. Nuže (Annából), Ķērsta (Kristīnából), Malle (Marijából) stb. A Būtiņģe és Sventāja anyagaiban nem találtak olyan tényeket, hogy egy családban két gyermek ugyanazt a nevet kapta volna a keresztszülők miatt. Vannak azonban esetek, amikor a gyermek a keresztszülő nevét kapja (vagy azok véletlenül megegyeztek), pl. Andrejs, Alfrēds, Jānis, Zenta. Néha a gyermek 2 nevet kapott: az egyiket a szülők választották, a másikat a keresztszülők tiszteletére adták. Mindkét név hivatalosan is be lehetett jegyezve, pl. Kristīne Zenta, Andrejs Arturs, ahol az első a keresztszülők neve. Vannak esetek, amikor a keresztszülő neve nem hivatalos név volt, és egyházi névnek nevezték. Egyes családokban a gyermekek második nevüket a keresztelési szertartás során kapták: Arturs (Miķelis), Rolands (Miķelis), Ziedonis (Niklāvs), Ārija (Katrīna). Būtiņģe és Sventāja lettjeinek egyik hagyományos értéke a személynév továbbadása volt a következő nemzedékeknek. A Būtiņģei plébánia iratait vizsgálva a XIX. század végén és a XX. században a következő példák találhatók: Miķelis (1894), Miķelis fia Sventāja faluban, Juris (1916), Juris fia Palibģeru faluban, Jānis (1918), Jānis fia Sventāja faluban, Miķelis (1924), Miķelis fia Būtiņu faluban, Jānis (1924), Jānis vismaz 3 paaudzēs: vectēvs Miķelis, tēvs Miķelis, dēls Miķelis. Daudzās dzimtās tradīcija – tēva vārdu dot vecākajam (arī citam) dēlam – novērojama vismaz fia Sventāja faluban, Miķelis (1925), Miķelis fia Palibģeru faluban, Miķelis (1925), Miķelis fia Būtiņu faluban, Jānis (1925), Jānis fia Pasvenču faluban. Egy sventājai család családfájában a XX. században nyomon követhető, hogy a Miķelis személynév a XX. század közepéig 2 nemzedékben fordult elő. Leggyakrabban olyan személynevekről van szó, mint az Andrejs és a Jānis. Néha ez női személynevekre is vonatkozik – Anna és Katrina –, amikor az anya nevét kapja az idősebbik lány. Néha a személynév nem közvetlenül öröklődik a családon belül, hanem közvetve, vagyis a gyermek az anya (apa) fivérének vagy nővérének nevét kapja, pl. Alfredas (az anya fivére, Alfrēds), Miķelis, Vilmārs (2. név). A gyermek a nagyapa vagy a nagyanya személynevét is kaphatja: a fiút a tengeren elhunyt Rūdolfs nagyapa tiszteletére nevezik el, vagy a lányt Kotryna Litvániában Sventāja nagymamája, Katerina tiszteletére nevezték el. Napjainkban a gyermekek leggyakrabban a szülők által választott nevet kapják, és a választás szempontjai különbözőek lehetnek. Elmondható, hogy napjainkban ritkán marad fenn az ősi névadási DAIGA STRAUPENIECE 146 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII hagyomány, amikor a gyermek az apa, az anya vagy a keresztszülők nevét kapja. A személynevek adásának hagyományait vizsgálva fontos a hozzá kapcsolódó hozzáadott érték is – az az üzenet, amelyben a család történetéhez és hagyományaihoz kapcsolódó névadási esetek válnak aktuálissá. A KERESZTNEVEK DINAMIKÁJA BŪTIŅĢĒBEN ÉS SVENTĀJĀBAN NÉGY GENERÁCIÓ TÜKRÉBEN: 10 CSALÁD PÉLDÁJA A személynevek dinamikájának vizsgálatához 10 būtiņģei és sventājai családot1 választottak ki, minden egyes család személyneveit négy nemzedéken keresztül vizsgálva. This makes it possible to examine the preface traditions and changes of this Latvian community. Megjegyzendő, hogy valamennyi lett nemzetség eredete Būtiņģēben és Sventājában keresendő, amelyek később, a 2. nemzedék után, mind a lett, mind a litván oldalon elágaztak. A kutatásban egy kérdőívet használtak, amelyben a család személyneveit gyűjtötték össze. Leggyakrabban az idősebb és a középső generáció személyneveit lett változatban nevezték meg, ami megerősítette a fent említetteket: a lett társadalomban él a nem hivatalos személynév. Összesen 170 személy nevét vizsgálták: öreg. o. – 24, vö. o. – 46, jan. p. – 54, visjaun. o. – 52. Az idősebb generáció nemzetiségét tekintve lettek voltak, és a XX. század 20. éveiben alakult ki. az év elején – abban az időszakban, amikor Būtiņģe és Sventāja a Litván Államhoz lett csatolva” (Straupeniece 2018: 33). A 24 idősebb generációhoz tartozó személyt 10 keresztnév jellemzett (lásd az 1. táblázatot): a 11 férfi esetében mindössze 4 különböző keresztnevet használtak, például Andrejs, Jānis, Juris, Miķelis, míg a 13 nő esetében 6 különböző keresztnevet, például Anna, Katrina, Ķērsta / Kristīne, Margrieta, Marija. 1. táblázat. A legnépszerűbb idősebb generációs személynevek és számuk Vīriešu personvārdi Sieviešu personvārdi Jānis 5 Anna 4 Andrejs 3 Margrieta 3 Miķelis 2 Katrina 3 Juris 2 Ķērsta / Kristīne 2 Ez összecseng a korábban tárgyalt jelenséggel, miszerint ezek a személynevek a XX. század 20. éveiben voltak a leggyakrabban előfordulók. Noha ezeket a személyneveket később a litván nyelvhez igazították, a szerző elsődlegesnek a személyek és rokonaik identitásukról, így személynevükről alkotott véleményét tekintette. 1 A kutatásba olyan būtiņģei és szventājai lett családokat választottak be, amelyekről mind Litvániában, mind Lettországban négy nemzedéken keresztül minőségi adatokat lehetett gyűjteni. Cikkek / Articles 147 Personvārdi Būtiņģes un Sventājas latviešu dzimtās XX–XXI gadsimtā a nyelvhez, a szerző elsődlegesnek a személyek és rokonaik identitásukról, így személynevükről alkotott véleményét tekintette. A Būtiņģēben és Sventājában a XX. század közepén született középső nemzedék nemzetisége szerint lett. Ez a nemzedék megtapasztalta a személynév kettőződését: az iskolában, a poliklinikán és a hivatalos intézményekben litván személynevet tulajdonítottak nekik, a családban, a templomban és a lett közösségben pedig lett személynevet. Ebben az esetben lett személyneveket rögzítettek. A középső nemzedék 46 képviselőjére összesen 30 személynév volt jellemző: 21 férfit 12 különböző személynévvel neveztek el, például Alfrēds, Andrejs, Artūrs, Āris, Edvards, Edvīns, Ernests, Jānis, Miķelis, Rolands, Rūdolfs, Ziedonis. Néhány személynevet – Jānis, Andrejs, Artūrs, Rūdolfs, Edvīns – több újszülöttnek is adtak (lásd a 2. táblázatot). Ezzel szemben 25 nőre 18 különböző személynév volt jellemző, például Aina, Anna (második névként is), Ausma, Ārija, Hermina, Ināra, Jautra, Kate, Katrina, Kristīne, Liena, Lilija, Lonija, Marija, Rasma, Velta, Vija, Zenta (második név). A 10 lett családban a legnépszerűbb női nevek: Ausma, Velta, Anna, Lilija. 2. táblázat. A középső nemzedék legnépszerűbb személynevei és számuk Vīriešu personvārdi Sieviešu personvārdi Jānis 7 Ausma 3 Andrejs 2 Velta 3 Artūrs 2 Anna 2 (második név is) Rūdolfs 2 Lilija 2 Edvīns 2 A fiatalabb nemzedék a XX. század 70-es–90-es éveiben született; e személyek keresztneveinek választéka sokszínű, az azonos keresztnevek kevésbé gyakoriak. Összesen 54 emberre 49 keresztnév volt jellemző: 31 férfi 27 különböző keresztnevet, 23 nő pedig 22 keresztnevet kapott. Mivel e nemzedék ugyanazon családhoz tartozó tagjai Lettországban és Litvániában egyaránt születtek, ez a keresztnevek írásmódjában is tükröződik. A Lettországban született 19 férfi 15 különböző keresztnevet kapott, például: Ainars, Anrijs, Bruno, Dzintars, Edmunds, Emīls, Elviss, Helmuts, Imants, Jānis, Mārtiņš, Ronalds, Vilnis, Vilmārs, Vitālijs. A Jānis nevet 4 alkalommal, a Vilnis nevet pedig 2 alkalommal adták. A Litvániában született 12 férfi 12 különböző keresztnevet kapott, például: Algis, Alfredas, Andrius, Arturas, Edgaras, Edvinas, Evaldas, Giedrius, Jonas, Laimondas, Oskaras, Vladas. Latvijā dzimušajām 7 sievietēm tika doti 7 dažādi personvārdi, kā Dace, Daiga, Ināra, Inga, Inta, Maija, Laima, savukārt Lietuvā dzimušajām 16 sievietēm 16 különböző keresztnevet adtak, például: Daiva, Diana, Ieva, Inga, Irma, Karolyna,