New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ A Litván Nyelv Intézete ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0001-7781-7236 Kutatási területek: geolingvisztika, balti dialektológia, szinkrón és diakrón akcentológia, morfológia, nyelvtörténet, a litván nyelvészet története. DOI: https://doi.org/10.35321/all82-01 ÚJ TRENDEK A LITVÁN DIALEKTOLÓGIÁBAN: MULTIMODÁLIS KUTATÁSI MODELL A modern litván dialektológia új irányai: multimodális kutatási modell ÖSSZEFOGLALÓ A dialektológia modern irányzata elismeri a hagyományos nyelvjárások változását és életképességét. A tanulmány célja, hogy bemutassa a modern nyelvi változatokra alkalmazott új dialektológiai kutatási modellt, amelyet a Litván Nyelv Intézete Geolingvisztikai Központjának kutatói a hagyományos és a kortárs (multidimenzionális) litván dialektológia keretében használnak. KULCSSZAVAK: litván dialektológia, hagyományos nyelvjárás, új nyelvjárási változatok, szociokulturális hálózat, nyelvi tájkép, mentális térkép, multimodális kutatási modell. ANNOTÁCIÓ A kortárs dialektológia elismeri a hagyományos nyelvjárások változását és életképességét. A tanulmány célja, hogy megismertessen a hagyományos nyelvjárások és az új nyelvjárási képződmények vizsgálatának kortárs modelljével, amelyet a Litván Nyelv Intézete Geolingvisztikai Központjának kutatói alkalmaznak a hagyományos és a kortárs (multimodális) dialektológia összefüggésében. LÉNYEGES SZAVAK: litván dialektológia, hagyományos nyelvjárás, új nyelvjárási változat, szociokulturális hálózatok, nyelvi tájkép, mentális térkép, multimodális kutatási modell. Straipsniai / Articles 11 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ 0. BEVEZETÉS A litván nyelvjárások szisztematikus elemzése a litván dialektológia fejlődésének valamennyi időszakában állandó szempontokat emel ki, nevezetesen: 1) a regionális nyelvi változat elterjedését, más szóval a területi szempontot; 2) annak elkülönülését más nyelvi változatoktól, vagyis jelöltségét; 3) a nyelvi (regionális) változat, valamint a 20th. században standardként említett írott nyelv közötti kapcsolatot, vagyis a standardizációt (Mikulėnienė 2018: 20). Amikor általában a litván dialektológia fő kutatási irányait próbáljuk áttekinteni, mind a szinkrón, mind a diakrón szempontokat szem előtt kell tartanunk. A dialektológia azonban mindig is alapvetően diakrón tudományág volt. Előbb az adatok, később az elméletek (Kretzschmar, Schneider 1996: 14) – ez a tudományág jelmondata. Az élet azonban változik. Ha nem akarunk lemaradni a korról, dialektológiánknak is változnia kell. A tanulmány célja a Litván Nyelv Intézete Geolingvisztikai Központjának kutatói által alkalmazott új dialektológiai kutatási modell bemutatása. E cél eléréséhez a következő feladatokat tűztük ki: 1) a hagyományos és a kortárs litván dialektológia sajátosságainak rendszerszerű megvitatása; 2) a modern nyelvjárások és az új nyelvjárási változatok vizsgálatára szolgáló modell bemutatása; 3) e modell működési lehetőségeinek leírása. A kutatás módszertana a szocio(geo)lingvisztika kortárs kutatásain alapul, és a társadalmi hálózatelmélet, a nyelvi tájkép modern irányzatai, valamint a főként Japánban (Inoue 1993; 1997; 1998; 1999; 2012), Hollandiában (Taeldeman 2005; Goeman 2000; Heeringa, Hinskens 2014), Németországban (Auer 2018; Auer, Hinskens 1996), az Amerikai Egyesült Államokban (Kretzschmar, Schneider 1996; Labov 1972; Preston 2018), Kanadában és Nagy-Britanniában (Chambers 1980; Chambers, Trudgill 2004) végzett perceptuális dialektológiai vizsgálatok eredményeire épül. 1. A LITVÁN DIALEKTOLÓGIA KUTATÁSTÖRTÉNETÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE A két fő nyelvjárási csoportot – a žemaitiai (vagyis samogit) és az aukštaitiai nyelvjárást – August Schleicher (1856; 1856₁), majd 20 évvel később Friedrich Kurschat azonosította (Kurschat 1876; Kuršaitis 1876). Schleicher Litván grammatikája világszerte ismertté tette a litván nyelvet, mivel a litván őrizte meg a legjobban a protoindoeurópai nyelv legfontosabb jellemzőit. A 19th. század hozta el számunkra a litván nyelvterület első térképét, az első kérdőívet, az első 12 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model nyelvjárási osztályozást Antanas Baranauskastól, valamint a nyelvjárások első leírásait Kazimieras Jauniustól (Mikulėnienė 2018: 142–156). A 19th. század végén Litvánia, más európai országokhoz hasonlóan, átvette a német dialektológia és az újgrammatikus módszertan hagyományát. A litván nyelvjárások osztályozásának és térképezésének legfontosabb jellemzői a 19th. század óta a fonetikai és fonológiai nyelvjárási sajátosságok (Mikulėnienė 2018: 140–141). A 20th. század elején a geolingvisztika előtti késői időszakot Litvániában a nyelvföldrajz (vagy szógeográfia) kezdeti szakasza jellemezte. E vizsgálatok fő célja a litván nyelv átfogó szótárához szükséges különféle alakok és szavak összegyűjtése volt (Lietuvių kalbos žodynas (LKŽ, 1–20. köt.), amelyet 1902-től 2002-ig, száz éven át írtak). A német hatás hangsúlyozásának fő oka azonban Prof. Jurgis Gerulis (Georg Gerullis) volt, aki könyvein és oktatásán keresztül közvetítette elképzeléseit (Gerullis 1930; Gerullis, Stang’as 1933). A 20th. század közepének következő két évtizede (1930–1944) a litván geolingvisztika aranykora volt. Ezt Prof. Antanas Salys (aki Németországban fejezte be felsőfokú tanulmányait) és munkái fémjelezték: tudományos nyelvjárási osztályozás, szóföldrajzi kérdőív és Litvánia első hálózati térképe (Salys 1933; 1935; 1946; 1985; 1992), lásd bővebben (Mikulėnienė 2013). A szovjet megszállás időszakában a tudományos dialektológia egyik szakaszát ismét a nyelvjárások osztályozása és térképezése jellemezte. A második világháború végén Salys és más neves nyelvészek emigráltak Litvániából, de néhány tanítványt hátrahagytak, akik megpróbálták folytatni a litván nyelvészet dialektológiai irányzatát. Az 1960-as évek végén új kérdőívek és nyelvjárási atlaszok jelentek meg. Összesen 3 kötetben, 376 térképpel jelent meg a Litván nyelv atlasza (a továbbiakban ALL, Lietuvių kalbos atlasas (LKA) 1–3, 1977–1991), amely több mint 750 különböző kérdést fedett le (Morkūnas 1977: 11, 1980: 46). A történeti összehasonlító dialektológiát Prof. Zigmas Zinkevičius terjesztette ki (1966; 1996; 2002; 2004; 2006; stb.). A fonetikai és fonológiai nyelvjáráskutatást Prof. Aleksas Girdenis és doktoranduszai fejlesztették tovább. A 20th. század utolsó évtizedeiben Girdenis tanítványai a kísérleti fonetika és a strukturális fonológia módszereivel feltárták az összes litván nyelvjárást és csaknem valamennyi alnyelvjárást (Girdenis 1981; 2000–2001; 2003; 2014; Mikulėnienė 2016). Bár sok fontos munka született, a szovjet ideológia is rányomta bélyegét: a nyitott modell (kutató – kutatási tárgy – kutatási eszköz) zárt típusú modellé alakult (anyanyelvi kutató – anyanyelvi nyelvjárás – anyanyelv mint eszköz), lásd bővebben (Mikulėnienė 2018: 252). A cikkek és egyéb munkák külföldi megjelentetésére alig nyílt lehetőség. A szovjet időszakban Straipsniai / Articles 13 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ majd később nagy gondot fordítottak a nyelvjárási források kiadására: a nyelvészeket tankönyvek és szótárak összeállítására ösztönözték¹. A litván dialektológia és geolingvisztika legújabb szakasza a 21st. század elején kezdődött. A dialektológusok feltérképezték Litvánia egész területét (összesen 735 helyet az ALL hálózatának pontjaként, és rögzítették az ott használt valamennyi lehetséges nyelvi változatot)². E cél eléréséhez a következő feladatokat tűzték ki: 1) új anyag gyűjtése és bemutatása a litván központi és peremnyelvjárásokról; 2) a litván nyelvjárási és alnyelvjárási területek határainak pontosítása vagy kiigazítása; 3) a teljes litván nyelvterületről a legfontosabb szociolingvisztikai adatok összegyűjtése és kezdeti elemzése. A projekt során összegyűjtött anyag a modern nyelvjáráskutatás tárgyává vált. A nyelvészek nemcsak hagyományos nyelvjárásokat és alnyelvjárásokat találtak, hanem új nyelvjárási képződményeket is azonosítottak – 5 regiolektust és a standard litván nyelv övezetét (amely Litvánia központjában, az első és a második világháború közötti időszak egykori ideiglenes fővárosa, Kaunas körül található), lásd bővebben Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 257–262; Geržotaitė, Mikulėnienė 2014). A konvergencia- és divergenciafolyamatok hatására a litván anyanyelvi változatokban kialakult különféle eltolódási eseteket figyeltek meg: 1) a nyelvjárási változatok és a standard nyelv között, 2) a litván anyanyelv és a lengyel, lett, belarusz vagy orosz anyanyelvi változatok között, valamint 3) maguknak a litván anyanyelvi nyelvjárási változatoknak egymás között (Mikulėnienė, Rutkowska 2013; Geržotaitė, Meiliūnaitė 2014). 2. A HAGYOMÁNYOS DIALEKTOLÓGIA FEJLŐDÉSE A 21st. század elején két irányzat – a hagyományos (konzervatív) és az új (dinamikus vagy progresszív) dialektológia – vált jobban elkülöníthetővé, és mindkettő együtt létezett már a 20th. század végétől. ¹ Eddig 15 nyelvjárási szótár jelent meg, amelyek kissé eltérnek egymástól, és mindössze egy nyelvjárást vagy több szomszédos nyelvjárást képviselnek. Több mint 20 kötetnyi nyelvjárási szöveget készítettek elő. Eddig két sorozat jelent meg: „Tarmės mokyklai” (Nyelvjárások az iskolának) és „Tarmių tekstynas” (Nyelvjárási tankönyvek). Minden kötethez CD-melléklet tartozik. ² A Modern Geolinguistic Research in Lithuania: Optimisation of Network Points and Interactive Dissemination of Information című projektet (VP1–3.1–ŠMM–07–K–01–028. számú projekt) a Litván Nyelv Intézete hajtotta végre 2010–2013-ban. További információ elérhető a http://www.tarmes.lt/images/Veikla/SANTRAUKA_0112.pdf; címen; lásd még (Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2014). 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model A hagyományos dialektológia statikus, egysíkú képet mutat a nyelvjárásról: a központi és a peremzónák elkülöníthetők (Morkūnas 1993: 4–7); felismerhető az (al)nyelvjárás zárt fonológiai rendszere; a deskriptivizmuson alapuló atomisztikus elemzés a kvalitatív módszereket részesítette előnyben, és a múlt felé orientálódott (Chambers 1980: 47–65; Labov 1972: 268, stb.). Ez vezetett a NORM (nem mobil, idős, vidéki, férfi) kritériumainak kiválasztásához, és a vizsgálatot diagnosztikai tesztek, vagyis anyaggyűjtés alkalmazására korlátozta (Chambers, Trudgill 2004: 28; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 32). Nyilvánvaló, hogy a 20th. században a kutatók nem ismerték el a nyelvjárási változást, ezért a hagyományos nyelvjárási változatokat halottnak tekintették. A nyelvjárási határokat statikusnak és változhatatlannak tartották (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 33). A dialektológia kortárs (vagy progresszív) irányzata más lehetőséget kínál: a hagyományos nyelvjárások változásának és életképességének felismerését (Trudgill 1983: 87). A nyelvjárások átalakulnak; ennek eredményeként új változatok jöhetnek létre a hagyományos nyelvjárásokból – geolectusok, regionális nyelvjárások (vagy regiolectusok), sőt regionális standard változatok is (Auer, Hinskens 1996: 7, 11; Taeldeman 2005: 233–248), lásd az 1. ábrát. 1. ábra. A nyelvjárásiasság rétegeinek multidimenzionális modellje (Auer, Hinskens 1996: 7, 11) Fontos kiemelni, hogy nem minden új nyelvjárási képződmény kapcsolódik közvetlenül ahhoz a területhez, amelyhez a hagyományos nyelvjárást hozzárendelték, mivel ezek egymással és egy közös (vagy standard) nyelvhez viszonyítva horizontális és vertikális kontinuumban helyezkednek el konvergencia, divergencia vagy kiegyenlítődés révén. Straipsniai / Articles 15 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ A hagyományos nyelvjárási sajátosságok többsége megmarad a geolectuson belül, legkevésbé pedig a regionális standard változatában (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 37–45; Mikulėnienė 2019: 51–62). A hagyományos nyelvjárások változása a megkülönböztető nyelvjárási sajátosságok eltűnéséhez is vezet: a korábbi elsődleges jelek sok adatközlő beszédéből eltűnhetnek, és többnyire azok a sajátosságok maradnak fenn, amelyeket az adatközlők nem érzékelnek nyelvjárási jellegűként. Ezért például a regiolectusokat általában nehéz jellemzőik alapján leírni, mivel nem stabilak: a változó jelölőket összességükben kell azonosítani (Mikulėnienė 2019: 56–61). Ezért a dialektológiában szükség van szociolingvisztikai elemzésre; más szóval fontos figyelembe venni a válaszadók szociolingvisztikai szempontjait: felmérni életkorukat, nemüket, iskolai végzettségüket, valamint tisztázni a nyelvjárás használatához való viszonyukat. Ebben az esetben a nyelvjáráskutatás szociolingvisztikai munkán alapul. Mivel a figyelem nemcsak az idős helyiekre, hanem a fiatalokra, nemcsak a férfiakra, hanem a nőkre is irányul, a YUMF (fiatal, városi, mobil nő) kritériuma válik meghatározóvá (Goeman 2000). Minél nagyobb a megkérdezett népesség száma, annál pontosabbak az eredmények. Ezért nemcsak kvalitatív, hanem kvantitatív vagy statisztikai módszerek is előtérbe kerülnek, lásd bővebben (Aliūkaitė, Mikulėnienė et al. 2017: 24–26; Mikulėnienė, Čepaitienė et al. 2019: 65–92). A népesség több generációjának nyelvi adatai lehetővé teszik a helyi nyelvi változat jövőjének előrejelzését, vagy legalábbis változási irányának előrelátását. A dialektológusok így nyelvkutatási eredményeik révén hozzájárulhatnak a régiók gazdasági és szociokulturális politikájához. Magától értetődik, hogy ezek a trendek nem feltétlenül a nyelvjárás időben egymást követő fejlődési szakaszait képviselik, hanem inkább a kutatók ideológiai nézetein és módszertani megközelítésein alapuló nyelvjárási osztályozásokat. 3. MULTIMODÁLIS NYELVJÁRÁSKUTATÁSI MODELL Amint látható, a nyelvjárási változatossághoz való megváltozott viszonyulás sokkal részletesebb és átfogóbb felmérést tesz szükségessé. Ezért a Litván Nyelv Intézetének dialektológusai a nyelvjárási képződmény dinamikus szociogeolingvisztikai és multidimenzionális képét javasolják. Ezt a modellt 2015 óta használják Litvánia különböző régióiban a helyi nyelvek és nyelvjárások kutatásában, lásd a 2. ábrát. 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model 2. ábra. A regionális dialektológia céljai a 21st. században A regionális nyelvi változat modellje három rétegből áll: (1) a hagyományos nyelvjárások nyelvi adatainak szelektív vizsgálata; (2) a település nyelvi környezetének (vagy nyelvi tájképének) és szociokulturális hálózatainak vizsgálata; (3) az alanyok helyi nyelvi változattal kapcsolatos attitűdjének vizsgálata és a közvélemény felmérése. A vizsgálat minden szakaszát most részletesebben tárgyaljuk. 3.1. 1. SZINTŰ KUTATÁS. Az első szint a nyelvjárások hagyományos nyelvi adatainak szelektív vizsgálata. A nyelvjárási adatok szelektív elemzését választják; a kutatás hangfelvételeken alapul, és rögzítik a megkülönböztető nyelvjárási fonetikai sajátosságok gyakoriságát. Külön mátrixokat készítettek a sajátosságok ellenőrzésének hangsúlyozására – erősségük (+), gyengülésük (+/−) vagy kihalásuk (−) szerint, lásd a 3. ábrát. Straipsniai / Articles 17 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ 3. ábra. A (nem) nyelvjárási sajátosságok mátrixának mintája (Aliukaitė, Jaroslavienė, Meiliūnaitė, Mikulėnienė 2014: 75) Ha egy fonetikai sajátosságot több vagy legalább egy idősebb generációhoz tartozó adatközlő beszédében rögzítenek, akkor azt meglévőnek kell tekinteni, a dialektológusok azonban eltűnőben lévőnek tartják. A helyi nyelvi változatban rögzített sajátosságot azonban horizontális konvergencia érinti (V – erősség, v – gyengülés, v₀ – kihalás), lásd a 4. ábrát. 4. ábra. A nyelvjárási sajátosságok horizontális relevanciája (D. M. készítette) Érdemes hangsúlyozni a nyelvjárási sajátosságok horizontális relevanciája és a válaszadók életkorának vertikális relevanciája közötti korrelációt, lásd az 5. ábrát. 5. ábra. A nyelvjárási sajátosságok vertikális relevanciája (D. M. készítette) 18 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model A legtöbb esetben az idősebb generáció képviselői konzervatívabban tükrözik anyanyelvi (al)nyelvjárásukat (a megkülönböztető sajátosságok erős fokával), a középső generáció visszafogottabb, a legfiatalabb adatközlők azonban nem feltétlenül a nyelvjárás eltűnő jellegét mutatják: azt mondják, hogy szeretnek anyanyelvi nyelvjárásukon beszélni, és így is tesznek. A fiatalabb válaszadók vagy a legerősebben jelölt nyelvjárási sajátosságokat megőrző nyelvi kódot használják, vagy az adott nyelvjárás enyhe sajátosságait hordozó kódot (Aliūkaitė 2019: 74–76). Beszédük azonban nem annyira hagyományos, hanem inkább modern (vagy divatos) – az elsődleges sajátosságok eltűnőben vannak, miközben a látható harmadlagos jellemzők kerülnek előtérbe, és átveszik a fő sajátosságok szerepét (Mikulėnienė 2019: 56–57), lásd a 6. ábrát. 6. ábra. A nyelvjárási sajátosságok változása és eltolódása 1 (D. M. készítette) Így feltűnő különbség mutatkozik az ugyanazon a területen élő és hasonló iskolai végzettséggel rendelkező emberek e generációjának nyelvében: az egyik személy beszédében erőteljesen megjelenő sajátosság időnként megismétlődhet, de az is lehet, hogy nem jelenik meg a másik beszédében. A hagyományos nyelvjárás változásának fő eredménye, hogy az elsődleges nyelvjárási sajátosság enyhe vagy harmadlagos jellegűvé válik. Az adatközlők által fel nem ismert harmadlagos sajátosságok az új nyelvjárási képződmények alapjává válnak. A 21st. század első évtizedeiben, amikor a regiolectusok és más nagyobb képződmények kialakultak, a hagyományos dialektológiában használt nyelvjárási sajátosságok kifejezést fokozatosan felváltja a neki megfelelő nyelvjárási jelölő (Mikulėnienė 2019: 61), lásd a 7. ábrát. Ezek a kifejezések nem szinonimák – a nyelvjárási sajátosság stabil, míg a nyelvjárási jelölő a helyi nyelv lebegő eleme. Emellett fonológiailag kevésbé jelölt. Straipsniai / Articles 19 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ 7. ábra. A nyelvjárási sajátosságok változása és eltolódása 2 (Mikulėnienė 2019: 61) Ezért minden, a kutatók által kiválasztott új származékhoz (regionális nyelvjáráshoz vagy regiolectushoz) össze kell állítani a nyelvjárási jelölők együttesét. Ha ezek a halmazok különböznek, lehetőség van több különböző regiolectus létezésére. Ha viszont a halmazok nem különböznek jelentősen, az arra utal, hogy a regionális nyelvjárási változat homogén. Az első kutatási eredmények azt mutatják, hogy a fonetikai (fonológiai) nyelvjárási sajátosságok hallás útján történő felismerése nem teszi könnyűvé egy új nyelvjárási változat azonosítását (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2019). Ezért a fonológiai jelölők (pontosabban teljes készletük) továbbra is fontos differenciáló elemek, de a morfológiai és derivációs jelölők értéke a fonológiaiak mellett egyértelműen növekszik (Mikulėnienė 2019: 60–61). Bár a nyelvjárási jelölők a 21st. századi litván nyelvi tájkép heterogén és többrétegű jellegét mutatják, nem távolíthatók el mechanikusan arról a területről, ahol előfordulnak. Ezért a részletesebb elemzés elvégzéséhez szociogeolingvisztikai módszereket kell alkalmazni. 3.2. 2. SZINTŰ KUTATÁS. A második szakasz a nyelvi környezet (vagy nyelvi tájkép) és a szociokulturális hálózatok vizsgálata. A helyi lakosok mobilitásának és az iskolák, piacok, orvosok stb. felé irányuló mozgásuknak a feltérképezése lehetővé teszi a helyi nyelvi változatok bizonyos központjainak azonosítását, valamint a nyelvjárás változásának és eltolódásának irányára való következtetést, lásd a 8–9. ábrát. 20 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model 8. ábra. A kaunasi nyugati aukštaitiaiak szociokulturális hálózatai (Čepaitienė 2018: 52) A szociokulturális hálózatok térképe kiemeli a vonzási központokat és az életképességi területeket. A kaunasi nyugati aukštaitiai területen (kauniškiai) a helyi lakosok mozgása Marijampolė, Vilkaviškis, Jurbarkas és Prienai közelében összpontosul (lásd a 8. ábrát). Ez lehetővé teszi a regiolektusi és geolectusi övezetek azonosítását. Jelenleg Šakiai, Jurbarkas és Prienai geolectusi övezeteit különítik el a kaunasi nyugati aukštaitiai regiolectusban (Čepaitienė 2016: 142, 144). A peremnyelvjárások helyzete azonban más, lásd a 9. ábrát. 9. ábra. A punski régió helyi litvánjainak mozgásirányai (Mikulėnienė, Leskauskaitė et al. 2016: 282) Straipsniai / Articles 21 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ A 9. ábra a Punsz–Sejny térségben élő helyi litvánok perifériáját tükrözi: a litvániai és lengyelországi városok felé irányuló mozgás irányai megközelítőleg egyenlően oszlanak meg (Mikulėnienė, Leskauskaitė et al. 2016: 276–299). A nyelvjárásiasság multimodális megközelítése különösen nagyra értékeli a nyelvi tájkép adatait (Inoue 2012: 88–94). A nyelvi környezet (vagy nyelvi tájkép) és a szociokulturális hálózatok bizonyos vonzási komponenseket emelnek ki (amelyek fontosak a helyi lakosok számára: iskola vagy iskolák és óvoda vagy óvodák, piacok és kávézók, egészségügyi intézmények, könyvtárak, közösségi házak, turisztikai látványosságok stb.), lásd a 10. ábrát. 10. ábra. Nyelvi környezet és szociokulturális hálózatok: vonzási komponensek (Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2017: 187) E komponensek bevonása a nyelvi diskurzusba nem új: a japán dialektológusok már több évtizede így járnak el (Inoue 2012: 96–104). A nyelvi tájkép vizsgálata némiképp összekapcsolódik a márkákkal és a helyi vállalatok neveivel, a helyi médiával, valamint a kulturális, történelmi, néprajzi és nyelvi örökséggel stb., lásd a 11. ábrát. Önálló irányzatként Japánban az úgynevezett szuvenírdialektológiát is tanulmányozzák (Inoue 2012: 107–117). 11. ábra. Nyelvi környezet és szociokulturális hálózatok: vonzási elemek (Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2017: 188) 22 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model Ily módon a modern dialektológusok számára minden fontos: nemcsak a nyelv értékének tudatosítása, hanem mindaz is, ami a történelmi és kulturális örökséggel kapcsolatos, lásd a táblázatot. Táblázat. A nyelvi érték tudatosítása. Nyelvi érték | Történelmi és kulturális érték Régi dokumentumok és források | A helyi kulturális örökség gyűjtése és megőrzése Nyelvjárási szövegek kézikönyvei (CD-mellékletekkel) | A helyi kulturális örökség kutatása és népszerűsítése Nyelvjárási szótárak | A híres helyi személyek emlékének megőrzése Monografikus leírások | A helyi kutatók tevékenységének erősítése Összességében ez lehetővé teszi, hogy mélyebben beszéljünk a nyelvjárás értékéről. A fent felsorolt elemeket objektívnek tekintjük, ami viszont lehetővé teszi a nyelvjárás objektív értékének megnyilvánulását. 3.3. 3. SZINTŰ KUTATÁS. A harmadik szint az alanyok helyi nyelvi változattal kapcsolatos attitűdjének vizsgálata és a közvélemény felmérése. A modern szociolingvisztikai kutatás a perceptuális dialektológia módszereit alkalmazza (Preston 1999: xxiii–xl). A nyelvjárási önértékelés azonosításakor alapvető fontosságú megismerni a helyi nyelvjárással kapcsolatos személyes és közvéleményt. Figyelembe kell venni az életkort, a nemet és az iskolai végzettséget, mivel minden helyi nyelvi változatban létezik társadalmi sokféleség. Nagyon fontos, hogy a fiatalabb generációt is megkérdezzük. Csak így jelezhető előre egy nyelvi változat jövője, lásd a 12. ábrát. 12. ábra. A bennszülött és a közvélemény felmérése (Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2017: 181) Straipsniai / Articles 23 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ A litván nyelvi változatok jelen elemzése komplex kérdőívmodellen alapul, amely a verbalizációt és a vizualizációt egyaránt integrálja. Így a válaszadóknak lehetőségük nyílt saját meglátásaik kidolgozására (lásd bővebben Aliūkaitė, Mikulėnienė et al. 2017: 50–59). A fiatalabb generáció véleményét kérdőívek és mentális térképek segítségével vizsgálják (lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė et al. 2017: 50–59, 103–160, 224–272). Egy nyelvjárás vagy egy új nyelvjárási változat objektív értéke és önbecsülése segít kiemelni hozzáadott értékét, amely az őshonos (helyi) lakosság kreativitását jelöli és ahhoz kapcsolódik, miközben napjainkban újjáalakul az összetett nyelvjárási örökség; lásd a 13. ábrát. 13. ábra. A nyelvjárás értékének összetevői (Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2017: 194) A nyelvjárási fesztiválok és más rendezvények azt mutatják, hogy a hagyományos nyelvjárás egy másik – regiolektális – szintre lép át. 3.4. PROGNOSZTIKAI KUTATÁSI MODELL. Összefoglalva: létrejött a regionális nyelvi változatok prognosztikai kutatási modellje, amely magában foglalja a jelen tanulmányban tárgyalt valamennyi összetevőt. Ez a modell a közvélemény „buborékába” illeszkedik, lásd a 14. ábrát. Ezért a hagyományos nyelvjárások eltűnése nem a nyelvjárás halálát, hanem csupán annak változását jelenti. Ez teljesen új utat mutat a litván dialektológusok számára, és a dinamikus, többdimenziós dialektológiát helyezi előtérbe. 24 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model 14. ábra. Prognosztikai kutatási modell (D. M. készítette) 4. A MODELL GYAKORLATI ALKALMAZÁSA A multimodális modell könnyen adaptálható a regionális tanulmányok igényeihez. Különösen jól működik akkor, ha a vizsgált területen nem egy, hanem több nyelvi változatot (vagy akár különböző helyi nyelvek változatait) használnak, lásd bővebben (Mikulėnienė, Rutkowska 2013, Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2017: 169–195; Mikulėnienė 2018, Mikulėnienė, Pocevičiūtė 2019). Ez megszabadítja az új nyelvjárási képződményeket a hagyományos módon történő besorolástól. Ez a módszertan lehetővé teszi a helyi nyelv(ek) több rétegének azonosítását akkor is, ha azok különböző időszakokban alakultak ki. Például a mai standard litván nyelv területén (Kaunas kerületében) a kutatók e modell alapján nem kevesebb mint öt különböző helyi zónát különítettek el: 1) nyelvjárási, 2) nyelvjárási–nem nyelvjárási, 3) standard, 4) standard–nyelvjárási, 5) nem nyelvjárási. Straipsniai / Articles 25 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ A multimodális modell kibővíti a dialektometriai módszerek és a kvantitatív elemzés alkalmazását, lásd bővebben (Mikulėnienė, Čepaitienė et al. 2019). A dialektometriai módszerek és a kvantitatív elemzés kiküszöbölik a kutató szubjektivitását, azaz archiváló hajlamát és a vizsgált helyi nyelvi változat „megőrzésére” irányuló törekvéseit, amelyek standardizált nyelvjárás létrehozásához vezetnek. A nyelvjárási változatokat nem szabad „belekényszeríteni” a hagyományos osztályozásba: a 20th. és a 21st. századi anyagok közötti különbségnek világosnak kell lennie. Végül meg kell szüntetni az ellentétet a kutató objektivitása és a szülőföldje őshonos nyelvjárása iránti szeretete között. A finnországi Kaj Syriänen szerint (ő a fennophile movement kifejezést használja) elmondható, hogy a dialectophilia nem kortárs dialektológiai tudományos módszer (Syriänen 2012: 7). KÖVETKEZTETÉSEK A hagyományos nyelvjárások eltűnése nem jelenti a nyelvjárás halálát, hanem csupán annak változását, ha a kortárs multimodális dialektológia szempontjából vizsgáljuk. Ezért a következtetés a következő lehet: 1. A javasolt módszertan alkalmas a teljes litván nyelvterület vizsgálatára. A többdimenziós dialektológia lehetővé teszi a nyelvi változás és fejlődés új modelljeinek létrehozását. 2. A tér és az idő megváltozott fogalma nemcsak a leíró és atomisztikus elemzés lehetőségét csökkenti. Holisztikus vizsgálatokat biztosít a helyi nyelvi változatokról. 3. A multidinamikus dialektológia megközelítése feltárja a nyelvjárási osztályozás feltételességét. 4. Emellett a (szocio)geolingvisztikai vizsgálatoknak különleges követelményeknek kell megfelelniük – nemcsak kvalitatív, hanem kvantitatív módszereket is alkalmazva. 5. E multimodális modell alkalmazásával előre jelezhető egy nyelvi változat természetes fejlődési folyamata, valamint annak változása és eltolódása a változó gazdasági, demográfiai vagy egyéb körülmények között. IRODALOM Aliūkaitė Daiva 2019: Objektyvusis tarmiškumas: požymiai ir vertė. — Respectus Philologicus 35(40), 63–91. Elérhető: https://www.zurnalai.vu.lt/respectus-philologicus/article/view/12717/11397. 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model Aliūkaitė Daiva, Jaroslavienė Jurgita, Meiliūnaitė Violeta, Mikulėnienė Danguolė 2014: A nyelvjárási adatok elemzésének alapelvei. A nyelvjárásleírás módszertana. – A XXI. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik), szerk. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 63–75. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolingvisztika: ideológia, elmélet és módszerek. Alapfogalmak. – A XXI. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik), szerk. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 29–47. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 20141: A geolektusok és regiolektusok kialakulásának sajátosságai Litvániában. – A XXI. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik), szerk. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 257–262. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2019: Paprastojo kalbos bendruomenės nario naratyvas: kur ir kodėl (su)kuriamas vietos tarmiškumas. – Lietuvių kalba 13, [1–22]. Internetes elérhetőség: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/291/214. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Geržotaitė Laura 2017: A nyelvi változatosság és annak értékelése a perceptív dialektológia szemszögéből: a változatok és a helyek képzetei, Vilnius: Vilniusi Egyetem Kiadója. Auer Peter 2018: Dialect Change in Europe–Leveling and Convergence. – The Handbook of Dialectology. First Edition, ed. by Charles Boberg, John Nerbonne, Dominic Watt. Hoboken, NJ: John Wiley & Sons, Inc., 159–176. Auer Peter, Hinskens Frans 1996: A nyelvjárások konvergenciája és divergenciája Európában. Új és nem is olyan új fejlemények egy régi területen. – Sociolinguistica, 10. kötet, 1. szám, 1–30. Chambers Jack K. 1980: Geolinguistics of a Variable Rule. – Toronto Working Papers in Linguistics 1, 47–65. Chambers Jack K., Trudgill Peter 2004: Dialectology. Second Edition, Cambridge: Cambridge University Press. Čepaitienė Agnė 2016: Vakarų aukštaičių kauniškių ir rytų aukštaičių panevėžiškių sociokultūriniai tinklai. – Taikomoji kalbotyra 8, 136–159. Internetes elérhetőség: https://taikomojikalbotyra.lt/ojs/index.php/taikomoji-kalbotyra/article/view/95/86. Čepaitienė Agnė 2018: XXI a. pradžios aukštaičių patarmių kaita: gretinamasis geolingvistinis aspektas. Doktori értekezés, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Straipsniai / Articles 27 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ Gerullis Georg 1930: Litauische Dialektstudien von Georg Gerullis, Leipzig: Markert & Petters. Gerullis Georg, Stang’as Christian 1933: A poroszországi litván halászok nyelvjárása, lejegyezte J. Gerullis és Chr. Stangas. A Litván nyelvjárások sorozat, 1. füzet, Kaunas: a „Spindulys” társaság nyomdája. Geržotaitė Laura, Meiliūnaitė Violeta 2014: Más nyelvek helyi változatai Litvániában: térkép és kommentár. – A XXI. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik), szerk. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, XIV. térkép és kommentár (betétlap). Geržotaitė Laura, Mikulėnienė Danguolė 2014: A geolektusok és regiolektusok kialakulása Litvániában: térkép és kommentár. – A XXI. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik), szerk. Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, XIII. térkép és kommentár (betétlap). Girdenis Aleksas 1981: Fonologija, Vilnius: Mokslas. Girdenis Aleksas 2000–2001: Nyelvészeti tanulmányok, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadó Intézete. Girdenis Aleksas 2003: A litván fonológia elméleti alapjai, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadó Intézete. Girdenis Aleksas 2014: Theoretical Foundations of Lithuanian Phonology, Vilnius: Eugrimas. Goeman Ton 2000: A NORMS mellett MYSFS is a változó nyelvjárási tájban és a regiolektusban, Taal en tongval [A variációs nyelvészet jövője. Tanulmánykötet Jo Daan kilencvenedik születésnapja alkalmából], szerk. Hans Bennis, Hugo Ryckeboer, Jan Stroop, Amsterdam: MI, 87–100. Heeringa Wilbert, Hinskens Frans 2014, Konvergencia a nyelvjárásváltozatok és nyelvjáráscsoportok között a holland nyelvterületen, – A dialektológia, a tipológia és a regiszterelemzés összegzése: nyelvi változatosság szövegben és beszédben, szerk. Benedikt Szmrecsanyi, Bernhard Wälchli, New York: Walter de Gruyter, 26–52, 452–453. Inoue Fumio 1993: The Significance of New Dialects. – Dialectologia et Geolinguistica 1, 3–27. Elérhető: https://www.degruyter.com/view/j/dig.1993.1993.issue-1/dig.1993.1993.1.3/dig.1993.1993.1.3.xml. Inoue Fumio 1997: A nyelvek piaci értéke Japánban. – Japanese Linguistics 2, 40–61. Inoue Fumio 1998: Language Market and its Basic Mechanisms. – Area and Culture Studies 57, 83–103. 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model Inoue Fumio 1999: Classification of Dialects by Image: English and Japanese. Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. Dennis R. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 147–160. Inoue Fumio 2012: A nyelvjárások szociolingvisztikai státuszának javulása a nyelvi tájképeken keresztül megfigyelve – a Google Maps és a Google Insights használata. – Dialectologia 8, 85–132. Kretzschmar William A., Schneider Edgar W. 1996: Introduction to Quantitative Analysis of Linguistic Survey Data: An Atlas by the Numbers, Thousand Oaks, CA: Sage. Kurschat Friedrich 1876: A litván nyelv grammatikája: a litván nyelvterület térképével és a litván népköltészetről szóló értekezéssel, valamint 25 dajnadal dallammellékletével, Friedrich Kurschattól, Halle: az Árvaház Könyvkereskedése. Kuršaitis Frydrichas 1876: Frydrichas Kuršaitis, Litván nyelvtan, 1876, összeállította Birutė Kabašinskaitė, a kottákat és a litván dalok szövegét átírta Eligija Garšvienė, németből fordította Alfonsas Tekorius, Vilnius: Vilniusi Egyetem Kiadója, 2013. Labov William 1972: Sociolinguistic Patterns, Philadelphia: University of Pennsylvania Press. LKA 1–3: Litván nyelvatlasz 1: Lexika, felelős szerkesztő Kazys Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1977; Litván nyelvatlasz 2: Fonetika, felelős szerkesztő Kazys Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1982; Litván nyelvatlasz 3: Morfológia, felelős szerkesztő Kazys Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1991. LKŽ 1–20: Litván nyelv szótára 1–2, Vilnius: Mintis, 1968–1969; 3–6, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1956–1962; 7–9, Vilnius: Mintis, 1966–1973; 10–15. Vilnius: Mokslas, 1979–1991; 16–17, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadó, 1995–1996; 18–20, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadó Intézete, 1997–2002. Mikulėnienė Danguolė 2013: A litván nyelvjárások hálózata: eredete és optimalizálása. – Acta Linguistica Lituanica 68, 70–91. Mikulėnienė Danguolė 2016: A strukturalizmus a litván dialektológiában: Aleksas Girdenis fonológiai iskolája. – Nemzetközi tudományos konferencia Aleksas Girdenis professzor (1936–2011) 80. évfordulója alkalmából „A kortárs balti nyelvek és nyelvjárások átalakulásai” (“Transformations of Contemporary Baltic Languages and Dialects”). Litván Nyelvi Intézet, Vilnius, 2016. október 19–21. Az előadások tézisei, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 47–48 (http://lki.lt/wp-content/uploads/2017/06/A.Girdenio_KONFERENCIJOS_TEZES_2016.pdf). Straipsniai / Articles 29 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ Mikulėnienė Danguolė 2018: Litván dialektológia: keletkezés, fejlődés és paradigmatikus törések 1: A dialektológia előtti időszak. A litván dialektológia kezdete: a nyelvjárások elkülönítése, a kutatási perspektívák csírái és típusaik, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadóközpont. Mikulėnienė Danguolė 2018: Multimodalusis tarmėtyros modelis: vietinės lenkų kalbos variantiškumo Lietuvoje tyrimo galimybės. Internetes elérhetőség: http://www/lenkutarmes.flf.vu.lt/files/mikuleniene_%20tarmetyros_modelis.pdf. Mikulėnienė Danguolė 2019: Tarmiškumo bruožų nomenklatūra: nuo tarminių požymių prie tarmiškumo žymenų. – Respectus Philologicus 35(40), 51–62. Internetes elérhetőség: https://www.zurnalai.vu.lt/respectus-philologicus/article/view/12716/11395. Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Bakšienė Rima, Geržotaitė Laura, Kardelytė-Grinevičienė Daiva, Leskauskaitė Asta, Meiliūnaitė Violeta, Vyniautaitė Simona 2019: A litván hagyományos nyelvjárások osztályozásának dialektometriai metszete: feltáró kutatás. Kol­lektív tanulmány, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Mikulėnienė Danguolė, Leskauskaitė Asta, Ragaišienė Vilija, Geržotaitė Laura, Birgelienė Nijolė 2016: A litván nyelvjárások változása a XXI. század elején: a lengyelországi litván nyelvjárások, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Mikulėnienė Danguolė (szerk. és szerző), Meiliūnaitė Violeta (szerk. és szerző) 2014: A XXI. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik). Vilnius: Briedis. Mikulėnienė Danguolė, Meiliūnaitė Violeta 2017: A nyelvjárásiság dimenziója Litvánia etnográfiai régióinak struktúrájában. – Új regionális identitások konstruálása. Integritás, intelligencia, versenyképesség, szerk. Arūnas Augustinaitis, Jolanta Zabarskaitė, Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė, Liutauras Labanauskas, Austė Kiškienė, Remigijus Venckus, Kastytis Rudokas, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 169–195. Mikulėnienė Danguolė, Pacevičiūtė Aušra 2019: Language shift: The case of the Žemaičiai area in the Kaunas–Jonava region. – Acta Baltico-Slavica 43, 42–58. Elérhető: https://ispan.waw.pl/journals/index.php/abs/article/view/abs.2019.008/5333. Mikulėnienė Danguolė, Rutkowska Kristina 2013: A kortárs nyelvi helyzet Litvániában: geolingvisztikai szempont és új leírási lehetőségek. – Acta Baltico-Slavica 37, 459–471. Morkūnas Kazys 1976: A nyelvészeti földrajz és a Litván nyelvatlasz. – Litván nyelvatlasz 1: Lexika, felelős szerkesztő Kazys Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1977, 7–12. Morkūnas Kazys 1980: Ismerkedés a litván nyelvjárásokkal, Vilnius: Mokslas. 30 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model Morkūnas Kazys 1993: A periférikus nyelvjárás fogalmáról. – Litván nyelvészeti kérdések 30, 4–7. Preston Dennis R. 1999: Introduction. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. Dennis R. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, xxiii–xl. Preston Dennis R. 2018: Perceptual Dialectology. – The Handbook of Dialectology. First Edition, ed. by Charles Boberg, John Nerbonne, Dominic Watt. Hoboken, NJ: John Wiley & Sons, Inc., 177–203. Salys Antanas 1933: Néhány megjegyzés a nyelvjárások történetéhez. – Archivum Philologicum 4, 21–34. Salys Antanas 1935: A litván nyelvjárások (kéziratként), Kaunas. Salys Antanas 1946: A litván nyelvjárások (kéziratként), Tübingen. Salys Antanas 1985: Raštai III: Įvairūs straipsniai, Roma: Lietuvių Katalikų Mokslo Akademija. Salys Antanas 1992: Raštai IV: Lietuvių kalbos tarmės, Roma: Lietuvių Katalikų Mokslo Akademija. Schleicher August 1856: Handbuch der litauischen Sprache: Litauische Grammatik, Bd. 1, Prag: J. G. Calve’sche Verlagsbuchhandlung. – Lituanistinis Augusto Schleicherio palikimas, t. 1, sud. Ilja Lemeškin, Jolanta Zabarskaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008, 150–508. Schleicher August 18561: A litván nyelv kézikönyve: Litván nyelvtan, 1. köt., németből fordította Alfonsas Tekorius, Prága, 1856. – August Schleicher lituanisztikai öröksége, 2. köt., szerk. Ilja Lemeškin, Jolanta Zabarskaitė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2014, 15–33. Syrjänen Kaj 2012: Tracing the History of Dialectological Research in Finland. – DOSSIERS D’HEL 2012©SHESL. Elérhető: http://htl.linguist.univ-paris-diderot.fr/_media/num5/articles/syrjanen_2012.pdf. Taeldeman Johan 2005: Polarisation Revisited. – Language Variation – European Perspectives: Selected Papers from the Third International Conference on Language Variation in Europe (ICLaVE 3), ed. Frans Hinskens, Amsterdam: Benjamins, 233–248. Trudgill Peter 1983: On dialect: Social and Geographical Perspectives, Oxford: Basil Blackwell. Zinkevičius Zigmas 1966: Litván dialektológia: a nyelvjárások összehasonlító fonetikája és morfológiája, Vilnius: Mintis. Straipsniai / Articles 31 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ Zinkevičius Zigmas 19961: Nyelvjárási differenciálódás és nyelvi integráció. A litván nyelv története, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadó, 192–226. Zinkevičius Zigmas 2002: Válogatott tanulmányok 1, Vilnius: Litván Katolikus Tudományos Akadémia. Zinkevičius Zigmas 2004: Válogatott tanulmányok 4, Vilnius: Litván Katolikus Tudományos Akadémia. Zinkevičius Zigmas 2006: A litván nyelvjárások eredete, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Új irányzatok a kortárs litván dialektológiában: multimodális kutatási modell ÖSSZEFOGLALÓ A modern dialektológia elismeri a hagyományos nyelvjárások változását és életképességét. A tanulmány célja, hogy új kutatási modellt mutasson be a modern nyelvi változatok vizsgálatára, amelyet a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának kutatói alkalmaznak a hagyományos és a kortárs (többdimenziós) litván dialektológia kontextusában. E cél elérése érdekében a következő feladatokat tűzték ki: 1) a hagyományos és a kortárs litván dialektológia sajátosságainak rendszerezett tárgyalása; 2) a kortárs nyelvjárások és új nyelvjárási képződmények kutatási modelljének bemutatása; 3) e modell működési lehetőségeinek jellemzése. A kutatás módszertana kortárs (társadalmi) geolingvisztikai vizsgálatokon alapul, és a társadalmi hálózatok elméletére, valamint a kortárs dialektológia több irányzatának Japánban, az Egyesült Államokban és Hollandiában végzett kutatásaira támaszkodik. A regionális nyelvi változás modellje három rétegből áll: 1) a hagyományos nyelvi adatok kiválasztott nyelvjárási vizsgálata; 2) a nyelvi környezet (vagy nyelvi tájkép) és a helyi társadalmi-kulturális hálózatok vizsgálata; 3) a vizsgált személyek helyi nyelvhez való viszonyának és a közvéleménynek a vizsgálata. A kutatás minden egyes szakaszát részletesebben tárgyaljuk. A multimodális modell könnyen alkalmazható a vizsgált hely igényeihez. Ez különösen nyilvánvaló akkor, amikor itt nem egyetlen, hanem több nyelvi változatot (vagy akár különböző helyi nyelvek változatait) használnak. A dinamikus megközelítés feltárja a nyelvjárási osztályozás feltételességét. Az új nyelvjárási képződményeket – a geolektusokat és a regiolektusokat – nemcsak modern kvalitatív, hanem kvantitatív módszerekkel is fel kell ismerni és azonosítani. A regionális (vagy csupán nyelvjárási) változatokat nem szabad a hagyományos litván nyelvjárások osztályozásába szorítani: ezt nemcsak a 20. és 21. században gyűjtött anyagok különbsége, hanem a kutatási terület jelentős kibővülése is megköveteli, 32 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model a társadalmi hálózatok elméletének és a perceptuális dialektológiának a dialektológiához igazított és alkalmazott módszerei. A kortárs nyelvjáráskutatáshoz igazított multimodális kutatási modell nemcsak a litván nyelv nyelvjárási vagy nyelvjárásos helyi változatainak vizsgálatára alkalmas, hanem általában a nyelvi változatosság kutatására is. A többdimenziós dialektológia lehetővé teszi a nyelvi változás és fejlődés új elméleteinek kidolgozását, míg a tér és az idő megváltozott fogalma csökkenti a leíró és atomisztikus elemzés lehetőségét. Beérkezett 2020. január 16-án. DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ Litván Nyelvi Intézet, Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Litvánia danguole.mikulėnienė@lki.lt Straipsniai / Articles 33