Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose

Straipsniai / Articles 211 VILIJA RAGAIŠIENĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0002-5026-4667 Kutatási területek: akcentológia, dialektológia, etnolingvisztika, lexikográfia. DOI: doi.org/10.35321/all83-10 A HANGSÚLY VISSZAHÚZÁSA A KELETI FELFÖLDI ANYKŠTĖNAI NYELVJÁRÁSBAN PATARMĖS TEKSTUOSE Stress Retraction in the Texts of the Eastern Aukštaitian Subdialect of Anykščiai ANNOTÁCIÓ Írásos források alapján – Franz Specht német nyelvész Lipcsében kiadott, Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski című kiadványában publikált, a XIX. század 7–9. évtizedéből származó szövegek, a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának nyelvjárási archívumában őrzött, a XX. század 6–7. évtizedéből származó anykštėnai nyelvjárási leírások, valamint a XX. század második felében és a XXI. század elején Žaneta Markevičienė és más kutatók által készített nyelvjárási szövegek alapján – a hangsúly kirčio atitraukimo formavimąsi anykštėnų patarmėje, nustatyti, kokie kirčio atitraukimo dėsniai galėjo veikti šiuo laikotarpiu patarmės plote, atskleisti reiškinio arealinį paplitimą, visszahúzásának jelenségeit elemezzük a keleti felföldi anykštėnai nyelvjárásban. A tanulmány célja a hangsúly-visszahúzódás változásainak és okainak lehető legrészletesebb leírása. KULCSSZAVAK: keleti aukštaitiszi anykščiai nyelvjárás, hangsúly, szótag, nyelvjárási szövegek. ANNOTÁCIÓ Az írott források – Franz Specht német nyelvész által a Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski című, Lipcsében megjelent kiadványban közölt, az 1860-as–1880-as évekből származó szövegek, az 1950-es–1960-as évekre datálható anykščiai helyi nyelvjárásleírások, amelyeket a Litván Nyelv Intézetének Geolingvisztikai Központja Nyelvjárási Archívumában őriznek, valamint Žaneta Markevičienė és más kutatók által a 20. század második felében és a 21. század elején készített nyelvjárási szövegek – alapján a tanulmány az anykščiai keleti aukštaitiszi nyelvjárásrészlet hangsúly-visszahúzódási jelenségeit elemzi. VILIJA RAGAIŠIENĖ 212 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII évfolyam – A tanulmány arra törekszik, hogy a lehető legrészletesebben leírja a hangsúly-visszahúzódás kialakulását az anykščiai nyelvjárásrészletben, meghatározza, milyen hangsúly-visszahúzódási törvények lehettek érvényben a nyelvjárásrészlet területén az adott időszakban, feltárja a jelenség területi elterjedését, valamint megvitassa a hangsúly-visszahúzódás változásait és azok okait. KULCSSZAVAK: anykščiai keleti aukštaitiszi nyelvjárásrészlet, hangsúly, szótag, nyelvjárási szövegek. BEVEZETÉS Az összes keleti aukštaitis nyelvjárás közül hangsúlyozási szempontból mindeddig talán a legkevésbé az anykštėnųi nyelvjárást kutatták. A tudományos szakirodalomban e nyelvjárás hangsúlyozását meglehetősen töredékesen tárgyalták. Azokban a munkákban, amelyekben adatok találhatók az anykštėnųi nyelvjárás hangsúlyozásáról, többnyire meglehetősen tömören csak a hangsúly visszahúzásának jellegét és a hanglejtést írták le (Zinkevičius 1966: 36, 38, 41; LKT 35; LKTCH 144; Markevičienė 2001: 15–18; 2004: 39–45; RAA 36–37; AAT 181). Hangsúlyozási szempontból a nyelvészek valamivel részletesebben kutatták a Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski című kiadványban közzétett, Antanas Baranauskas szülőföldjén, Anykštėnai vidékén a XIX. század 7–9. évtizedében gyűjtött szövegeket (Stundžia 1989: 434–442; Ragaišienė 2015: 166–210)2. Így nagyon hiányoznak még a nyelvjárás hangsúlyozási rendszerének kutatásai, valamint az akcentuációs jegyek és tendenciák tárgyalásának szentelt tudományos publikációk. Források, cél, módszerek. A vizsgált anyagot több írott forrásból gyűjtötték – a német nyelvész, Franz Specht által 1920-ban Lepcigben kiadott Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski című mű (a továbbiakban – Litauische Mundarten) első kötetében közzétett anykštėnųi szövegekből3, a XX. század 6–7. évtizedéből az e nyelvjárási altípus beszédváltozatainak nyelvi sajátosságairól készült leírásokban4, az 1970-ben kiadott Lietuvių kalbos tarmės című chrestomathiában, Ž. Markevičienė 2001-ben megjelent Aukštaičių tarmių tekstai című kiadványának második részében, valamint a 2004-ben közzétett Lietuvių kalbos tarmių chrestomathiában anykštėnų tarminių tekstų, 2013 m. Ž. Markevičienės, Aurimo Markevičiaus 1 A kézirat oldalszáma van megadva. 2 E szövegek elemzése A. Baranauskas Hugo Weberhez írt gazdag levelezésén alapul (lásd Almanauskis 1930: 60–102). 3 A. Baranauskas, amikor a kaunasi papi szemináriumban professzorként működött, 1867–1884 körül megszervezte, hogy tanítványai nyelvjárási szövegeket gyűjtsenek. Az általuk gyűjtött szövegeket elküldte a német nyelvésznek H. Webernek. 4 A kéziratokat a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őrzik. Cikkek / Articles 213 Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose valamint Vilija Salienė által összeállított Rytų aukštaičiai anykštėnai című oktatási könyv és Regina Rinkauskienė 2020-ban készített Anykščių apylinkių tekstai című kiadványának kézirata. A felsorolt forrásokban közölt nyelvjárási szövegek három időszakot ölelnek fel: 1) a XIX. század 7–9. évtizede. A Litauische Mundarten című kiadványban két plébániáról származó szövegek jelentek meg – A. Baranauskas felosztása szerint a negyedik kelet-aukštaitiai nyelvjárási csoporthoz (R4) sorolt Anykšči (305)5 és a harmadik kelet-aukštaitiai csoporthoz (R3) tartozó Subãčiaus nyelvjárása (235). Ezekről a lakóhelyekről néhány kisebb terjedelmű elbeszélést jegyeztek le (összesen 17 p.)6. Földrajzi szempontból a szövegek a nyelvjárási terület északi részéről származnak. 2) a XX. század 6–7. évtizede. A Lietuvių kalbos atlasui anyaggyűjtése során, mondhatni, az anykštėnai területéhez tartozó valamennyi lakóhelyet (kutatópontot) megvizsgálták, és elkészítették azok nyelvjárási leírását (lásd az 1. ábrát és a függeléket)7. A kutatópont kéziratos forrása a vizsgált helység, a nyelvjárás nyelvi sajátosságainak és az adatközlőknek a bemutatásából, valamint transzkribált szövegekből áll8. A levéltárban 23 forrást találtak (mintegy 500 oldal) 18 lelőhelyről (lásd a mellékletet)9. A kéziratos források anyagát kiegészítik a Lietuvių kalbos tarmės című chrestomathiában közölt, ugyanebből az időszakból származó szövegek, amelyek a nyelvjárási terület altájegységének csaknem valamennyi lelőhelyéről valók. A vizsgált időszakban feljegyzett szövegek megtalálhatók a XXI. század elején kiadott kiadványokban. 3) A XX. század vége – a XXI. század eleje. Ž. Markevičienė, R. Rinkauskienė és más dialektológusok által összeállított kiadványokban a vizsgált altájegység különböző lakóhelyeiről származó szövegeket tettek közzé. Igaz, az ebből az időszakból származó kiadványokban kevés szöveget közöltek a terület északi részéről. Például a Ž. Markevičienė által összeállított Aukštaičių tarmių tekstų című könyvben a legtöbb elbeszélés az altájegység déli nyelvjárási területéről származik, R. Rinkauskienė Anykščių apylinkių tekstai rankraštyje című kiadványában pedig – Anykšči és a szomszédos beszédváltozatokból. Összefoglalva az elemzett forrásokban közzétett anyag alapján megállapítható, hogy az azokban talált adatok elegendőek a hangsúly-visszahúzódás mint törvény kialakulásának értékeléséhez az anykštėnų nyelvjárási területen. Annál is inkább, mivel a tárgyalt források viszonylag jól tükrözik a vizsgált nyelvjárás akcentuációs sajátosságait. 5 A zárójelben a Litván nyelvatlasz pontjainak (lakott helyeinek) számai szerepelnek (lásd LKA I 21–30; lásd még Geržotaitė 2015: 147–149, 156–165). a 6–7. évtizedben rögzített anyagot 1984-ben készítette elő. 6 Subãčiaus šnektos tekstai pateikti vieno informanto, Anykšči – dviejų pateikėjų. 7 Rankraščio nėra tik iš Subãčiaus (235) punkto. Aloyzas Vidugiris šios šnektos transkribuotus tek8 E nyelvjárás egyetlen kéziratában sem szerepelnek válaszok a Litván nyelvatlasz anyaggyűjtési programjának lexikai, fonetikai, morfológiai és szintaktikai kérdéseire. 9 Ezt az anyagot kiegészítik a Vilniusi Állami Pedagógiai Intézet hallgatói által 1976-ban lejegyzett, kis terjedelmű, átírt Svėdas (239), Ažúožerių (305) és Knitškių (375) beszédszövegek. VILIJA RAGAIŠIENĖ 214 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Így ebben a tanulmányban több mint egy évszázaddal eltérő nyelvjárási források adatainak összevetésével elemzik a hangsúly-visszahúzódás jelenségeit a keleti aukštaitis anykštėnų nyelvjárásban. A cél az, hogy a lehető legrészletesebben leírjuk a hangsúly-visszahúzás kialakulását az anykštėnai nyelvjárásban, megvitassuk a 19. század második felében – a 21. század elején működő hangsúly-visszahúzási jelenségeket, valamint feltárjuk azok areális elterjedését a nyelvjárás területén. Mint ismeretes, az anykštėnai nyelvjárás jelenleg a feltételes hangsúly-visszahúzás területéhez tartozik (LKT 35; LKTCH 153). Benne az úgynevezett intenzívebb feltételes hangsúly-visszahúzás működik: a hangsúly a rövid végső szótagról az azt megelőző hosszú szótagra húzódik vissza. Atliekant tyrimą remtasi geolingvistiniu, statistiniu, lyginamuoju ir vidinės rekonstrukciós módszerekkel. KIRČIO ATITRAUKIMO FORMAVIMASIS: KAITA IR POLINKIAI A. Baranauskas által közölt szövegekből látható, hogy a 19. század második felében az anykštėnai nyelvjárásban a hangsúly-visszahúzás törvénye nem egyforma intenzitással működött. Subãčius plébániájának szövegeiben a hangsúly szabályosan a rövid végződésről a hosszú szótagra húzódik vissza, pl.: dżaũksmu, gwi, katus, aũkas, koplytêłas, wiẽtas, a΄ti, nasus, tutus, łaũżi, żmôna, ki΄wju, łaĩki, miẽstus, łaũkus, wiẽni stb. (104–109. o.). A szövegekben csupán néhány, a hangsúlyt vissza nem húzó forma fordult elő, amelyek statisztikailag jelentéktelenek, pl.: yrà (az ŷra mellett), arbà, Ałkà (104–105. o.). E tekintetben más volt a helyzet a 19. század 7–9. évtizedében. Anykščiai környékén. Itt a hangsúly nem húzódott vissza a rövid végszótagról az azt megelőző hosszú szótagra, pl.: gwołtù, yrà, żmogùs, turtùs, t΄arpù, żodżùs, baisù, gaiłù, patiekà, Szioulùs stb. (36–47. o.). A másodlagos hangsúly speciális transzkripciós jellel való jelölése azonban egyes szavak utolsó előtti hosszú szótagjában azt mutatja, hogy az anykščiai nyelvjárásban már kialakult a visszahúzódó hangsúly, pl.: tkià, wă΄tì, lĭgwà, kngù, kătùs, szwĭtàs, trŭpà, pĭnì, kătì, studĭtùs, snùs, pĭsztùs, griŏūsmù stb. (36–47. o.)10. Feltételezhető, hogy ezekben az esetekben speciális jelekkel a mellékhangsúly típusát, vagyis a „kétcsúcsú” hangsúlyt jelölték (Stundžia 1989: 435; Ragaišienė 2015: 174–175; 2018: 182–184)11. Annál is inkább, mivel az anykščiai terület déli részén és a szomszédos 10 A vizsgált nyelvjárásokban a törvény rendszeres működése esetén ezekben a szavakban a hangsúlynak az utolsó előtti hosszú szótagra kellene visszahúzódnia, vö. gaspadoriùs → gaspadôrius. 11 A „kétcsúcsú” hangsúly terminusáról bővebben lásd: Girdenis, Rosinas 1976: 194, 20. jegyz. ; Girdenis 1978: az utenai nyelvjárásban a „kétcsúcsú” hangsúly mindmáig fennmaradt (Markevičienė 1999: 75–76. Cikkek / Articles 215 Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose 16; 2001: 15–16)12. A bemutatott szövegek valószínűleg azt mutatják, hogy az „kétcsúcsú” lėjimo tendencijas. Tiriamuose tekstuose labiau paplitusios formos su „dviviršūniu“ kirčiu, pvz.: gă΄dì, rbùs, krmì, sŭkì ir kt. (p. 36–37). Tikėtina, kad hangsúly az anykščiai nyelvjárásban meghonosodhatott; a hangsúly A. Baranauskas korában az anykščiai környéken meglehetősen erős lehetett, vagyis bizonyos esetekben nehezen volt megkülönböztethető a kéthangsúlyos szavaktól és a hangsúly-visszahúzódás kezdetétől13. Ezt a feltevést részben alátámasztja A. Baranauskasnak a H. Weberhez írt egyik levelében megfogalmazott gondolata, miszerint néha a szó hangsúlytalan szótagja mintegy hangsúlyos, „mintha így hangzana: kiwiù, kiwiùs” (Almanauskis 1930: 95; Stundžia 1989: 435)14. A vizsgált szövegekben a hangsúly kettős jelölése arra utalhat, hogy az anykščiai nyelvjárásban a hangsúlyos előtti utolsó hosszú szótag – a „kétcsúcsú” hangsúly első összetevője – egyaránt hallható lehetett gyengébben és erősebben, vö. rodàs / rdàs (vö.: Stundžia 1989: 435; Girdenis 2003: 263). Az erős „kétcsúcsú” hangsúly idővel ösztönözhette a hangsúly visszahúzódását a rövid végződésről a hosszú, hangsúlyos előtti utolsó szótagra, vö. gaspadoriùs → gaspadriùs → gaspadôrius (vö. Ragaišienė 2018: 184). A. Baranauskas anyaga a hangsúly-visszahúzódás mint törvényszerűség egyenetlen kialakulását mutatja az anykščiai nyelvjárási területen: a Subãčius-plébániáról származó szövegek tanúsága szerint ez a folyamat már lezárult, míg az Anykšči környékén lejegyzett elbeszélések szerint még csak kezdetét vette (vö. Ragaišienė 2015: 180–183). Ezt a feltevést, ha közvetve is, alátámasztja a jelenség hasonló fejlődése a szomszédos kupiškėnai alnyelvjárásban (Ragaišienė 2018: 181–184, lásd 2. ábra ). XX. század 6–7. évtizede Az anykštėnai nyelvjárás kéziratos forrásai azt mutatják, hogy a XX. század második felében, bár nem egyenlő intenzitással, a hangsúly visszahúzódása az egész nyelvjárási területen megfigyelhető volt. A leírások anyaga alapján az anykštėnai terület két nagyobb areálra osztható, amelyekben a jelenség intenzitása eltérő volt. A terület északi részén, a Verksniónys (208) – Svėdasa (239) – Mičiónys (273) areált kivéve, a vizsgált időszakban a hangsúly a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra meglehetősen rendszeresen húzódott vissza (lásd az 1. ábrát). 12 Ž. Markevičienė (2001: 15–16) az anykštėnai nyelvjárásokban jól hallható utolsó előtti hosszú szótag hangsúlyát mellékhangsúlynak nevezi. Jolita Urbanavičienė (2006: 224) véleménye szerint a „kétcsúcsú” hangsúly első összetevője a mellékhangsúlyok, a második pedig a főhangsúlyok közé sorolható. 13 Hasonló helyzet jellemző ma a szomszédos utenai nyelvjárási alnyelvjárásra is (Urbanavičiūtė-Markevičienė, Grinaveckis 1992: 12; Markevičienė 1999: 16; Urbanavičienė 2006: 224). 14 Mint ismeretes, A. Baranauskas meg volt győződve arról, hogy egy szónak csak egy hangsúlyos szótagja lehet (Alminauskis 1930: 95). VILIJA RAGAIŠIENĖ 216 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII 1 PAV. Kirčio atitraukimo pobūdis XX a. 6–7 deš. rankraštiniuose šaltiniuose15 E nyelvjárások terjedelmes szövegeiben egyáltalán nem találtunk visszahúzás nélküli hangsúlyozásra utaló eseteket, pl.: razu.ni, razu.nus (a razumn mellett), vakus, vi.ku, su karitu, vita, rbus, dinas, eii, i.štus, ga.va, spa.va, trui, i.gi, aũ.ki stb. (Rybõkai, 146); jaũna, uñksti, mega, katu, nebeg.va, per laũkus, vina, per dinas (Rùkiškis, 270); iga, gava, mikšta, dukus, uñksti, dina, vini, vina, liñtas, pitus, agukus, blnus, pius (Andrióniškis, 272) stb.16 A hangsúly rendszeres visszahúzását a nyelvszó elejére a XXI. század eleji litván nyelvjárásokban 15 Atkreiptinas dėmesys į 236 ir 237 punktus, pastarųjų metų darbuose priskiriamus anykštėnų patarmei (RAA 63–70). Į straipsnyje teikiamą žemėlapį aptariami punktai neįtraukti. Tiriamuoju laikotarpiu jie buvo priskiriami kupiškėnų patarmei (LKA I 33, 1 žml.). 2014 m. išleistame leidivizsgáló geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatásban mindkét pontot szintén a kupiškėnai nyelvjárási alnyelvjáráshoz sorolták (LTT 187, 109. ábra). 16 A žmgus / žmgus / žmgus alakok tőhangsúlya arra utalhat, hogy a nyelvjárásokban a második hangsúlyozási típusnak egy párhuzamos változata is létezik. A tárgyalt esetek a hangsúly visszahúzásával is összefüggésbe hozhatók, vö. žma.gaũs (Ragaišienė 2018: 186, 27. jegyzet). A Kamiene hangsúlyozott bαsus forma szintén összefüggésbe hozható a hangsúly visszahúzásával, azonban nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy öröklötten, régebbről is származhat. Cikkek / Articles 217 Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose ezen a területen tanúskodnak a Lietuvių kalbos tarmės című chrestomatiában közölt szövegek is (LKT 295, 302–303), vö. továbbá a Rùkiškio kutatóponton 1964-ben lejegyzett szöveget (LKTCH 149). Az 1965-ben Andrióniškio környékén lejegyzett elbeszélésekben szintén a visszahúzott hangsúlyú formák dominálnak, pl.: klẹmu, piki, me.ga.s, žm∙gus (a žma.gås mellett), ž∙u / žɔ∙ù (AAT 77–78). A XX. század 6–7. évtizede másfajta helyzet állt fenn a Verksniónys (208) – Svėdasa (239) – Mičiónys (273) területen. A kéziratos források anyaga azt mutatja, hogy itt a vissza nem húzott hangsúly dominált, pl.: pilnà, ignùs, rzù, iesvàs, iedrù, in būdàs, bizūnù, galvà, žmgùs, būdà, u.īà, gȓausmù, īrà, dīkà, intù, sūnùs, klai, vaà, intàs, vaikùs, daržùs, saldù (Verksniónys, 208); varpùs, žmgùs, kardù, ie, ba, intù, irmà, ilnà, ilvù, nuogà, ilkà, gailù, ku, ienà, žmgùs, jȧurùs, ienàs, imtùs, su kåēlù, rzù vartùs, kraujù, ēdà, ienà, ienàs, eintà, naīnà, ergàs (Svėdasa, 239); ra, (Mičiónys, 273). A vizsgált nyelvjárásokban csak egyedi példákat találtak a hangsúly visszahúzására, pl.: bli (Verksniónys, 208); itus, er itus (Svėdasa, 239); rukas, vatus, dù itu (Mičiónys, 273). Úgy tűnik, a helyzet sokkal összetettebb lehetett az anykštėnai terület déli részén. A vizsgált időszakban egyes nyelvjárásokban a hangsúlyt a rövid végződésről az utolsó előtti hosszú szótagra ritkán, másokban pedig meglehetősen szabályosan húzták vissza. A hangsúly rendszeres visszahúzását a Kurklia (341) – Knitškiai (375) – Juodáusiai (447) vonalon rögzítették. E nyelvjárások kis terjedelmű kézirataiban úgyszólván nem találtak olyan alakokat, amelyekben a hangsúly nem húzódott vissza, pl.: iẽvu, rzu, itus, mašus, ra, katu, vina, uñksti, suki, bαti, bαĩsi, tvαkα, vαkus, judi, sαũsra (Kurklia, 341); s∙nus, liñgvi, piñkʹas, piñkʹus, jaũni, pas pnus, dina, žmna, uñtri, barav∙kus, mašus, ma.k∙kla, kaba, litus, užm.ga migu, vini, ∙ra (Knitškiai, 375); rzu, anu, dina, itus, kvitkus (Juodáusiai, 447). XX. század 6–7. évtizede A hangsúly korábbi rendszeres visszahúzását e nyelvjárásokban a Lietuvių kalbos tarmės című chrestomathiában közölt elbeszélések is mutatják, pl.: su vidru, vina, pi΄tis, ani, anu, par pitus (LKT 305, 447). Úgy tűnik, hogy a hangsúlyt meglehetősen rendszeresen visszahúzták a Kiaukli (477) nyelvjárásban is, amely a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás területével határos, pl.: ia, iu, mai, iñus, ruñka, iñi, vakus, kapekas, žmgus, pas susidus és mások. A leírások anyaga azt mutatja, hogy a déli terület fennmaradó részén a XX. század 6–7. évtizedében a hangsúly rendszertelen visszahúzása volt jellemző. Úgy tűnik, hogy rövid végződésből az azt megelőző hosszú szótagra a hangsúlyt csak a Skiemoni (343) nyelvjárásban nem húzták vissza, pl.: ergà, iemà, sausà és mások.17 E terület más nyelvjárásaiban a jelenség intenzitása eltérő volt. Az Anykšči (305), Rubkiai (342) és Dapkniškiai (376) nyelvjárásainak szövegeiben a hangsúlyt visszahúzó alakok csaknem 90%-ot tesznek ki, pl.: kʹimus, rnkas, 17 Ezt az is megerősíti, hogy a Lietuvių kalbos tarmės című chrestomathiában közzétett szöveg. A hangsúly nem húzódott vissza a szó rövid végződéséről az előtte álló hosszú szótagra, pl.: šeimà, jaunì, numirsʹù (LKT 306). VILIJA RAGAIŠIENĖ 218 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII jra, s·nus, sʹvʹiʹ.nʹi, dʹinas, lʹitus, ždna mʹe.ga, su d.a (Anykščia, 305)18; žmõgus (a žmågaũs mellett), ka.tus, das, ruka, iksus, inas (Rubkiai, 342); žmõgus, žmõna, rõzu, snus, r.bus, da, su idu (Dapkniškiai, 376)19. Bálninkai, Lyduõkiai, Žélva és Šešuõliai környékén ezek a hangsúly visszahúzására képes alakok mintegy kétharmadát teszik ki, pl.: žmgus (a žmogu mellett), iñi, s.nus (a sūnaũs mellett), katra / šviesà, darž, irdù, irmà, ergà (Bálninkai, 411); s.nus, bl.gi, m.tka, per rukas, vina, žm.na, sk.ra, pikis, šitus, r.bus, mega, razuni / du, msa, andarkus / sunkù, skalnà, galvà (Šešuõliai, ainù, ain, sunkù, mergà, kartù, rait (Lyduõkiai, 410); nugi, r.bus, itus, rzus, aũus, gava slbna, eni / dungùs, miŋkà, ėrà (Žélva, 449); gva, mtka, va- 448). A tárgyalt nyelvjárásokban a hangsúly visszahúzásának hasonló tendenciáit a vizsgált időszak más szövegei is tanúsítják (LKT 307–309). Összefoglalva megállapítható, hogy a XX. század 6–7. évtizedében a kéziratos források és más szövegek az anykštėnų nyelvjárás területén az intenzívebb feltételes hangsúly-visszahúzás törvényének kialakulási folyamatát mutatják. Így ebben az időszakban a szomszédos kupiškėnų nyelvjárásban megszilárdult jelenség tovább haladt észak–déli irányban, és elterjedt az anykštėnų területén (bővebben lásd: Ragaišienė 2018: 185–187). A XX. század végén – a XXI. század elején a vizsgált nyelvjárás területén rögzített elbeszélések a jelenség folyamatban lévő, bár csekély mértékű változásait mutatják (vö. 1. és 2. ábra). Nyilvánvaló, hogy a hangsúly visszahúzása egyre inkább megszilárdul az anykštėnų terület északi részén, pontosabban a Verksniónys (208) – Svėdasa (239) – Mičiónys (273) areálban. A Verksnioni ponton több olyan hangsúly-visszahúzási esetet találtak a rövid végső szótagról az előtte álló hosszú szótagra, mint a XX. század 6–7. évtizedének kéziratos forrásaiban, vö.: v∙žas, uks’ti, jåũnα, kavalir’us / k’åulàs20, aždun.cù (LKT 147–148)21; lαki, ∙rα, s∙di, m∙sα, gr∙če / lαkù, lαik, žiemὰ, i∙rὰ, blɔ∙gὰ és mások (RAA 52– 55)22. A Svėdas környékén a hangsúly visszahúzása még nem állandósult. Ebben a nyelvjárásban ez a törvény láthatóan nagyon egyenetlenül működik. A 2000-ben lejegyzett szövegekben a hangsúlyt visszahúzó formák a lehetséges esetek csaknem felét teszik ki, pl.: užmištu, sågi vita, vina, låkus, piki(s) šitus, gαsus, gr∙če, su gru, vαpus23 / lαikùs, vienà, su dråugù és stb. (Markevičienė 2001: 63–70). A hangsúly hátravonására való hajlamot mutatja a 18. Hasonló használatot másoknál is tanúsítottak a 7. évtizedben. a rögzített szövegekben, pl.: s∙di (a sɔ∙d mellett) vαkus, susidus, lαkus, jukus (AAT 67–68). 19 Az anykščiai nyelvjárás szövegeiben valamivel több hangsúlyt vissza nem vonó alakot találtak, mint a rubikiai és dapkūniškiai pontok anyagában. Igaz, az utóbbi nyelvjárások nyelvjárási szövegei kisebb terjedelműek, mint az Anykšči nyelvjárásé. A 20-as forma háromszor szerepel az elbeszélésben. 21 A zárójelben azok a források szerepelnek, amelyekből a példákat vették. 22 E két szöveget Verksnionys környékén jegyezték le 1979-ben. 23 A forma a szövegben hétszer fordul elő. Cikkek / Articles 219 Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose valamint a „kettős csúcsú” hangsúlyú formák használata, pl.: nugris, lαkùs, idmù, liksm, malαšà, dubès stb. (Markevičienė 2001: 63–67). A 2003-ban rögzített elbeszélésekben a hangsúlyt nem visszahúzó formák dominálnak, pl.: neilgὰ, žiemὰ, vienὰ, kαrštὰ, αinù, bαltὰ, lintà, gelsvὰ, gαndrù stb. (RAA 56–62)24. E szövegekben csak elszórtan fordulnak elő „kettős csúcsú” hangsúlyú formák, pl. žimὰ (RAA 56–62). A XX. 2 PAV. Kirčio atitraukimo pobūdis XX a. pab. – XXI a. pr. tekstuose25 század vége – a XXI. század eleje. Anykščiai (305) környékén, mondhatni, már meghonosodott a visszahúzó hangsúly. A vizsgált szövegekben kevés olyan szóalakot találtunk, amely nem húzza vissza a hangsúlyt a rövid végződésről az utolsó előtti hosszú szótagra, pl.: s∙dы, sl∙vαs, g∙les, vini, jåni, uksti, gætα, žm∙nα, nuvenu, segi getu, vαles / miùs, åušrὰ (RAA 71–79); jånα, su kleb∙nu, suprαti, svẹkα g∙vα, peus, šidis, uksti / nebegi∙và, vαikùs (AAT 69–72). Az írott források azt mutatják, hogy a jelenség változása a XX. század végén – a XXI. század elején az anykščiai terület déli részére is jellemző. A hangsúly-visszahúzás intenzitása alapján a 24 Svėdas ponton rögzített szövegek adatközlői a legidősebb nemzedék képviselői. 25 A térképen nem jelölt pontokról nincsenek közzétett szövegek. VILIJA RAGAIŠIENĖ 226 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Stress Retraction in the Texts of the Eastern Aukštaitian Subdialect of Anykščiai ÖSSZEFOGLALÓ Az 1860-as–1880-as évektől a XXI. század elejéig keletkezett írott források alapján a tanulmány a hangsúly-visszahúzás jelenségeit elemzi az anykščiai keleti aukštaitis alnyelvjárásban. A tanulmány célja, hogy a lehető legrészletesebben leírja a hangsúly-visszahúzás kialakulását az anykščiai alnyelvjárásban, megvitassa az adott időszakban érvényesülő hangsúly-visszahúzási jelenségeket, valamint feltárja azok területi eloszlását az alnyelvjárás területén. A több mint egy évszázaddal elválasztott időszakokból származó források összehasonlító elemzése feltárja a hangsúly-visszahúzódás kialakulását az Anykščiai keleti aukštaitis nyelvjárási részében, és bemutatja az e jelenség változásának az adott időszakban végbemenő folyamatait. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a hangsúly-visszahúzódás intenzívebb törvényszerűsége viszonylag későn kezdett kialakulni az Anykščiai nyelvjárási részében, és fejlődése nem volt egyenletes – a terület északi részén legkorábban a 20. század második felében szilárdult meg; eközben a déli területen még mindig szabálytalan, és úgy értelmezik, hogy még mindig kialakulóban van. Ez a tanulmány alátámasztja a litván nyelvjárások eredetére vonatkozó jelenlegi elméletet, amely szerint a változások, beleértve a hangsúly-visszahúzódást is, északról dél felé haladtak. Az Anykščiai nyelvjárási részéből származó adatok alátámasztják azt a feltételezést, hogy a 19. század második felében a hangsúly-visszahúzódás innovatív hulláma észak felől, ahol meglehetősen szabályos volt, a keleti határ felé haladt. A hangsúly-visszahúzódás összefügghet a hangsúlyparadigma morfológiai kiegyenlítődésével, azaz az oszlopos (rögzített) típusú hangsúlyozás kialakulásával. Ezt két szempont mutatja. Először is, a hangsúly gyakrabban húzódik vissza az instrumentális egyes Second, stress is rather regularly retracted from the short ending into the penultimate syllable formed by long vowels and the monophthongs ie, uo in the whole area of the számú és az akkuzatívuszi többes számú alakokban. nyelvjárási rész. Valószínű, hogy mindkét jelenség – a hangsúly-visszahúzódás és az oszlopos hangsúlyozás – összefügg egymással, és az átfedő hatás elvét szemléltetheti. Beérkezett 2020. november 19-én. VILIJA RAGAIŠIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia vilija.rag[email protected]