Keletas galimų vengrų kalbos skolinių lietuvių kalboje

Straipsniai / Articles 79 ARANKA LACZHÁZI Loránd Eötvös Tudományegyetem Kutatási irányok: a balti és más nyelvek érintkezése, lexikai kölcsönzések. DOI: doi.org/10.35321/all83-04 NÉHÁNY LEHETSÉGES MAGYAR NYELVI KÖLCSÖNSZÓ A LITVÁN NYELVBEN Néhány lehetséges magyar kölcsönzés a litván nyelvben ANNOTÁCIÓ A tanulmány áttekinti a litván nyelv azon lexémáit, amelyek magyar eredetűek, vagy amelyeket más nyelvekből a magyar nyelven keresztül kölcsönöztek. E lexémák többsége a 16–18. században, többnyire közvetett úton, a lengyel, ritkábban a német, a belarusz vagy az orosz nyelv közvetítésével került a litván nyelvbe. A kölcsönszavak tematikus csoportokat alkotnak, amelyek az akkori Magyarország és a Litván Nagyfejedelemség történelmi-kulturális kapcsolatait tükrözik. Ilyen csoportokhoz tartoznak például a haditechnika és a katonai öltözet terminusai, valamint a volt Magyar Királyságból a Litván Nagyfejedelemségbe szállított bizonyos termékek és áruk megnevezései. A legtöbb esetben megállapítható a kölcsönszó jelentésének megváltozása. Megjegyzendő, hogy e lexémák csak kis része rögzíthető a mai köznyelvi litvánban, mivel ezek a terminusok rendszerint elavult, már nem használatos szavak vagy dialektizmusok. KULCSSZAVAK: a Litván Nagyfejedelemség nyelvei, magyarok a Litván Nagyfejedelemségben, nyelvi kontaktusok, lexikai kölcsönzések, magyarból átvett kölcsönszó. ANNOTÁCIÓ A tanulmány áttekinti azokat a litván szavakat, amelyekről feltételezik, hogy magyar eredetűek, vagy közvetett módon kapcsolhatók a magyar nyelvhez. A lexémák többségét lengyel közvetítéssel, ritkábban német, belarusz vagy orosz közvetítéssel kölcsönözték a 16–18. század folyamán. Ezek olyan sajátos tematikus csoportokba tartoznak, mint a katonai szakkifejezések, a katonai egyenruha részleteinek elnevezései vagy a Nagyfejedelemségbe a korábbi Magyar Királyságból importált termékek elnevezései ARANKA LACZHÁZI 80 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Litvánia területére. Sok esetben megfigyelhető a lexémák jelentésének jelentős megváltozása. Érdemes megjegyezni, hogy e lexémák közül csak kis számú ismert és használatos a mai standard litván nyelvben, mivel ezek a szavak inkább a nyelvjárási vagy történeti szókincshez tartoznak. KEY WORDS: Grand Duchy of Lithuania, Hungarians in the Grand Duchy of Litvánia, nyelvi kapcsolatok, lexikai kölcsönzések, kölcsönzések innen Hungarian. BEVEZETÉS A 2016-ban megjelent Rolandas Kregždžis-féle Lietuvių kalbos polonizmų žodyne (a továbbiakban PŽ) a szerző 28 magyar szót jelöl meg (286. o.), amelyek különböző módokon összefüggésbe hozhatók a megfelelő litván nyelvi lexémákkal, vagyis a magyar szavakat a polonizmusok lehetséges forrásaiként rögzíti. Ez a szótár, mint ismeretes, az első átfogó litván etimológiai szótár, amelyben széles körben tárgyalják az ilyen eseteket, és amely nagy figyelmet fordít a magyar eredetű vagy a magyar nyelven keresztül kölcsönzött litván lexémákra. Másfelől a magyar szavak elterjedését a balti nyelvekben magyar nyelvészek munkái vizsgálták (Hollós 1998; Laczházi 2003; Tóth 2003, 2007, 2016a, 2018). Emellett sokat írtak a magyar eredetű lexikai elemek lengyel (Wołosz 1989, 1991–1992), orosz (Hollós 1996) és belarusz (Zoltán 2005, 2006) nyelvbeli jelenlétéről is. Az említett kutatások valamennyi eredményének áttekintése után megállapítható, hogy a magyar eredetű szavak litván nyelvbeli vizsgálata érdekes eredményekkel szolgál, az anyag áttekintése lehetővé teszi e lexika sajátosságainak kiemelését, a litván és magyar nyelvészek kutatásai pedig részben megerősítik, részben kiegészítik és pontosítják egymást. A jelen tanulmány a magyar kutatók, valamint a PŽ és más litván etimológiai szótárak adatait hasonlítja össze és foglalja össze. A vizsgált lexémák szempontjából közülük a legfontosabbak a régi litván írott emlékek lexikáját reprezentáló Altlitauisches etymologisches Wörterbuch (ALEW), valamint a legújabb adatokkal kiegészített Słownik etymologiczny języka litewskiego (SEJLe). A litván, valamint a lett nyelvben is számos, a magyar nyelvből származó nemzetközi szó található. Ezek többnyire kulináris vagy a magyar etnikai kultúrával kapcsolatos egyéb megnevezések, például a gulyás, a tokaji, a csárdás (lettül gulašs, tokajietis, čardašs) stb. Ezeket a kölcsönszavakat és internacionalizmusokat széles körben tárgyalják a magyar nyelvészek, Atila Hološas (Hollós 1998) és Silardas Totas (Tóth 2003), ezért ebben a tanulmányban nem vizsgáljuk őket. A figyelem a XIV–XVII. században a Litván Nagyfejedelemség történelmi és kulturális kontextusa által meghatározott, magyar eredetű szavak elterjedésére irányul. Tanulmányok / Articles 81 Keletas galimų vengrų kalbos skolinių lietuvių kalboje Raimonda Ragauskienė történész kutatásai alapján (Ragauskienė 2008; Ragauskas, Ragauskienė 2018)1 az említett időszakban a magyarok stabil kisebbséget alkottak Litvániában, létszámuk alapján az ott élő nyugatiak között az 5. vagy 6. helyet foglalva el. A Litván Nagyfejedelemségbe politikai vagy gazdasági okokból, valamint intenzív — és különösen Báthory István uralkodása idején felerősödött — kulturális és kereskedelmi kapcsolatok révén érkeztek (Ragauskienė 2008: 29). Mindazonáltal a magyar és a litván nyelv mų leksemų taip pat yra paplitusios lenkų ir (ar) baltarusių kalbose (žr. Wołosz közvetlen érintkezéséről csak óvatosan lehet találgatni. A jelen tanulmányban vizsgált szavak többsége 1989, 1991–1992; Zoltán 2005), így a litván nyelvbe ezekből a nyelvekből is bekerülhettek, vagy párhuzamosan mindkettőből. MAGYAR EREDETŰ VAGY A MAGYAR NYELVEN KERESZTÜL KÖLCSÖNZÖTT SZAVAK A LITVÁN NYELVBEN Az alábbiakban ábécérendben tárgyaljuk az egyes kölcsönszavakat. Egy részük magyar eredetű, kétségtelenül magyar etimológiával. Másokat más nyelvekből kölcsönöztek a magyar nyelven keresztülátó közvetítésével került át a litvánba. Ilyen esetekben a magyar nyelv közvetítő szerepéről általában sajátos fonetikai vagy – gyakrabban – szemantikai változások tanúskodnak. A lexémák fonetikai-morfológiai változatai és jelentései a Litván nyelv szótárának elektronikus változata (LKŽe) adatai alapján vannak megadva. Azokban az esetekben, amikor a szó etimológiája nem vet fel kétségeket, a litván nyelvi szótárak adatait röviden mutatjuk be, megadva a szó főbb litván alakjait, jelentéseit, a kölcsönzés útját, valamint a leírás részletesebb forrását. Ahol lehetséges, megadjuk a lexéma legkorábbi ismert, írott forrásokban való előfordulásának idejét (év, évszázad). Részletesebben csak azokat az etimológiákat kommentáljuk, amelyeket ki kell egészíteni a magyar nyelv adataival, lehetővé téve az etimológia alternatív változatának megfontolását. Kérdőjelet írunk azoknak a szavaknak az elé, amelyeknek a magyar nyelvvel való kapcsolata – noha egyes szerzők feltételezik – kétségeket vet fel. aidùkas ‘az úr őre, szolgája’ < le. ajduk / hajduk 1564; 1. ‘magyar gyalogoscsapat katonája; 2. „vengrų rendőr”; 3. „rabló” < magyar. hajdú, [többes szám] hajdúk (a hajt „legeltetni” ige melléknévi igenévi alakja; eredeti jelentése magyarul 1 R. Ragauskienė kutatásán kívül a litván és lengyel történetírásban a magyaroknak a Litván Nagyfejedelemségben betöltött szerepével kapcsolatos egyes kérdéseket is tárgyalták, például a magyaroknak a Litván Nagyfejedelemség hadseregében való részvételének egyes mozzanatait, a magyar divat hatását, a „magyaros” időszakot a 16. század végén – a 17. század elején. Birštonas kerületében, tam grafijas. Bővebben lásd Ragauskienė 2008: 21. tikrų asmenų, kaip antai, Stepono Batoro, Kasparo Bekešo, liutnininko Valentino Bakfarko bio- ARANKA LACZHÁZI 82 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII a nyelvben ’pásztor’ volt); eidukas ‘egy gyalogos alakulat ilyen katonája, tüzér’. A szó összehasonlításokban is adatolt, például: Úgy megy, mint az eidukas, úgy repül, mint a lidérc; úgy megy, mint az eidukas (gyorsan), úgy áll, mint a pózna (Vosylytė 1985: 68). Voiciech Smočinski itt az ‘ördög, gonosz szellem’ jelentéseket látja (SEJLe: 9). Az LKŽe a szót szláv eredetű jövevényszónak tekinti, míg az ALEW az eidukas alakot az eiti igével hozza kapcsolatba (ALEW I: 260). Ez utóbbi etimológia vélhetően megbízhatatlan, mivel figyelmen kívül hagyja a lengyel és fehérorosz nyelvi párhuzamokat, vö. fehérorosz гайдук 1568, r. Litván hajdúk 1582, гeйдук 1745, ukr. гайдуки 1582. E reikšmės yra: 1. ‘samdomas kareivis Stepono Batoro kariuomenėje’; 2. ‘samdoszavak közös jelentése: katona’; 3. „vengriška uniforma apsirengęs tarnas“. Lenkų ir rusų kalbose jis dar reiškia „plėšiką“ (Hollós 1996: 24), rusų kalboje – „aukštą žmogų“, „akiplėšą, begėdį“ ir „neramų gyvulį“ (Аникин 2015: 321–323). antãlikas „nedidelė statinė alui košti“ < lenk. antałek < vengr. ántalag < átalag, antalag „statinė, medinis indas; 10–30, kartais 75 litrų statinė vynui“. Lenkų kalboje nuo XVII a. paliudytas žodis antałek „nedidelė statinė vynui arba alui“ ir dar anksčiau pavardėse Jantułek 1608, Antałkowicz 1683 (Wołosz 1989: 226). S. baltar. антелокъ ‘t. p.’ 1583-ban közvetlenül a magyar nyelvből származtatják (Булыка 1980: 155), azonban a fonetikai eltérések miatt ez a forma nem tekinthető a litván szó forrásának (PŽ: 19; SEJLe: 37). A szó elterjedése a magyar borral folytatott intenzív kelet-európai kereskedelemmel hozható összefüggésbe, jelentésének (a hordó rendeltetésének) változása pedig a terminus litván nyelvi adaptációját mutatja. ? arendà ‘bérlet’ (továbbá arendavoti ‘bérelni’, arendõrius, areñdorius ‘bérlő’) < ól. arenda ‘bérlet’, arendować ‘bérelni’, arendarz ‘bérlő’ < magyar. árenda ‘bérlet’ < ófr. arender, arenter ‘bérelni, bérbe adni’ < lat. arrendare ‘bérelni’, renda, renta ‘bérlet’. A lexéma a litván nyelvben 1600-tól adatolt, és kölcsönözhették a keleti szláv nyelvekből is (ahová a lengyelből került), vö. óor. аренда, blr. арэнда ‘bérlet’, арэндаръ ‘bérlő’ XVI. század (ALEW I: 54). Andžejaus Bankovskio véleménye szerint ezt a szót jogi terminusként Magyarországon, majd később Lengyelországban is a francia eredetű Anjou (Anjou)-dinasztia adminisztrációja használta és terjesztette; a dinasztia 1301-től 1399-ig Magyarországot, 1370-től pedig Lengyelországot uralta (BES I: 15). ? bardšius 1. ‘hosszú nyelű fejsze (hadifegyver)’ 1620; szurony’ 1870; 2. ‘eltompult valamely szerszám (fejsze, kés, kasza)’; 3. ‘nem a helyén kiálló tárgy (bot vagy valami más)’; 4. ‘nagy termetű ember’; 5. ‘hitvány állat’; bartšius ‘hosszú nyelű fejsze’ (LKŽe; ALEW I: 18), vö. magyarul: bárd ‘hosszú nyelű fejsze’. Cikkek / Articles 83 Keletas galimų vengrų kalbos skolinių lietuvių kalboje A szó hasonló jelentésben a lengyel (bardysz ‘hosszú nyelű fejsze’), az orosz (бéрдш, бaрдыш ‘uo.’), valamint a belarusz (бардышъ, бардишъ [бердышъ] ‘uo.’) nyelvekben is adatolt. A litván szót a hangsúly helye alapján az ALEW és a SEJLe (SEJLe: 116) a keleti szláv nyelvekből származtatja. A PŽ polonizmusnak tekinti, és a le. bardysz (berdysz) ‘kaszafejsze, régi fegyver’ szóval hozza kapcsolatba, amely vagy a lat. barducium ‘harci fejsze’ < gör. βαρδούκιον ‘bot, kard’ < p. szl. *bordy ‘fejsze’< germ. *barde ‘t. p.’ vagy a magyarból. bárd 1272 ‘fejsze’ < ófelnémet barta ‘fejsze, harci fejsze’ (EWUng I: 82). A lengyel bardysz (berdysz) szót más szerzők is a magyar nyelvből származtatják (vö. nas palaiko vengrų kalbininko Andrašo Zoltano etimologijos aiškinimą, kuris BES I: 41; Stachowski 2002: 47). A fent említett változatoktól eltérően Aleksander Anikile. a bardysz (berdysz) szót az orosz бaрдыш < ? germ. barde szóból származtatja, és elutasítja a szó magyar bárd lehetőséget (Аникин 2003: 107–108; Zoltán 1978)2. bèkešas ‘meleg felső téli ruhadarab, a köpönyegnél rövidebb’ (LKŽe), vö. magyarul bekecs / Bekes. A ruhadarab elnevezése Báthory István szövetségesének, Kaszpar Bekešnek a vezetéknevéből (magyarul Bekes vagy Békés, lengyelül Kasper Bekiesz) alakult ki a lengyel nyelvben: bekieszka 1586 > bekiesza (a képzéshez vö. lengyel batorówka ‘bizonyos kard; bizonyos sapka’ a Báthory vezetéknévből, lengyel węgierka ‘ilyen dzseki’ a Węgier ‘magyar’ szóból). A lengyel nyelvből kölcsönzött fehérorosz бекешка 1599, orosz бекéш 1789, бекéша, бекéшка 1854 (Аникин 2003: 56–57). A magyar bekecs < bekes ‘rövid felső ruhadarab’ csak a XVIII. századtól adatolt, ilyen jelentésben a lengyel nyelvből kölcsönözték (EWUng I: 92; Киш 1963: 48–52; Hollós 1996: 16–17; Bojtár 2015). A litván bèkešas kölcsönözhető a lengyelből (lengyel nyj. bekiesz; PŽ: 230) vagy a fehérorosz nyelvből. Mivel a litván szó hangsúlyának helye egybeesik a lengyel és a magyar, nem pedig a keleti szláv nyelvek szavainak hangsúlyos alakjaival, ebben a tanulmányban inkább hajlanak arra, hogy e szót éppen a lengyel nyelvből eredeztessék. A hangsúly helyét befolyásolhatta a magyar nyelv hatása (a Bekešas vezetéknév magyar kiejtésében az első szótag hangsúlyos), azonban a közszó tulajdonnévből való kialakulása kétségtelenül a lengyel nyelvhez köthető. 2 A. Zoltano pagrindiniai argumentai yra šie: 1. iš s. vengr. formos bárdos szekerce (szó szerint: bardiche-val ellátott fejsze), amelyet egyes szerzők lit.-nek tartanak. Bárdysz forrásból fonetikailag lehetetlen megmagyarázni a magyar melléknevek -os képzőjének lengyel -ysz-re történő változását (vö. magyar Rák-osz > lengyel rok-osz stb.); 2. sz. A bardysz jóval később (a XVII. században) adatolt, mint az orosz бaрдыш (XV. század), ráadásul a szó a lengyel nyelvben kifejezetten a Moszkvai Rusz katonái által használt fegyvert jelöli, amely egyébként formájában és használati módjában világosan különbözik a lat. barducium < gör. βαρδούκιον által jelölt könnyűfegyvertől (Zoltán 1978: 425–426). Vagyis a kölcsönzés lengyel → orosz irányban nem lehetséges, a folyamat ellenkező irányban zajlott. ARANKA LACZHÁZI 84 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII čižmà ‘férfi zokni’ < le. ciżma, czyżma ‘egy bizonyos lábbeli, félcipő’ < vengr. csizma ‘száras csizma’ < szerb.-horv. čȉzma ‘cipő’ < török. çizme ‘cipő’ (PŽ: derẽšis 46). ‘sárga (vörösesbarna) és fehér szőrű ló, csíkos színű állat’; derẽšas, derẽšius ‘u. o.’ < le. (dial.) deresz, dereś 1. ‘vöröses ló’; 2. ‘őszes ember’; 3. ‘gyenge ital (sör, mézsör, bor)’ < magyar deres 1. ‘megőszült, őszes ember’ 1291; 2. ‘sárga (vöröses) és fehér szőrű ló’1591 (Wołosz 1989: 247– 248; PŽ: 275; EWUng I: 254). Vö. még fehérorosz дэраш (Zoltán 2006: 500). dalmõnas ‘zseb’, delmõnas 1. ‘zseb’; 2. ‘pénztárca’, delmonnis ‘zsebes’, delmõnpiningiai ‘zsebpénz’, delmõnvagis ‘zsebtolvaj’ (LKŽe). Vö. még a XX. századi forrásokban: üres delmonnal térsz haza; állítólag „a delmonba” zsebelte az előfizetők pénzét (DLKT). A szó török eredetű, vö. dolama XIV. század, dolaman XIV–XVI. század, dolman 1554–1555, doloman 1615 ‘a török katonák ilyen ruhája, bő köpeny’ (Hollós 1996: 29). Ebben a jelentésben számos európai nyelvben elterjedt, például a németben. Dolman apie 1500 metus, Doliman, ang. Dolyman 1585, Doliman 1872 ‘moteriškas apsiaustas / paltas su plačiomis rankovėmis’, r. долoман 1658 ‘ilgas apsiaustas, paltas; platus moteriškas drabužis’, le. dołoman 1543, dołman, dołaman ‘moteriškas apsiaustas / paltas su plačiomis rankovėmis’, blr. долoманъ 1516 ‘t. p’. A ‘huszárkabát’ jelentése a magyar nyelvben alakult ki, és a már említett nyelvekben is tanúsított: ang. Doliman 1883, r. долман 1741, le. dołman, dołaman „magyar kabát”, fehérorosz. долoманъ 1516 (Hollós 1996: 28–31; Wołosz: 248–249). A litván szó a lengyelből származik. dołman vagy fehérorosz. долман (LKŽe; PŽ: 49), vagy az orosz долман, долoман (SEJLe: 241) szóból. Fonetikailag és morfológiailag ezek az etimológiák teljes mértékben elfogadhatók, a szemantikai eltérés azonban kétségeket ébreszt. Mivel a litván delmonas / dalmonas Kis-Litvánia forrásaiban (szótáraiban), valamint a régió nyelvjárásaiban is jo patekti iš vokiečių kalbos, ir semantikos kitimas galėjo įvykti būtent Mažioadatolható, lehetséges, hogy a litván nyelvbe a litván nyelvjárásokban kerülhetett. A német nyelv hatására utalnak az említett összetett kalkírozott szavak is: delmõnpiningiai, vö. ném. Zsebpénz, delmõnvagis, vö. vok. Zsebtolvaj. Feltételezhető, hogy a szemantikai fejlődés megértését etnográfiai adatok teszik lehetővé: a delmon / dalmon a Kis-Litvánia női viseletének része: díszes (hímzett, gyöngyökkel ellátott, gyakran tulajdonosának kezdőbetűivel díszített) zseb, amelyet a szalaghoz kötnek. Hasonló zsebet viseltek az észt, finn, norvég és svéd nők is, jos pavadinimas šiose kalbose yra ‘kišenė’ arba ‘maišelis’ (Matulionienė 2015). Cikkek / Articles 85 Keletas galimų vengrų kalbos skolinių lietuvių kalboje Így e tárgy földrajzi elterjedtsége is lehetővé teszi, hogy a szót inkább a német nyelvhez, mint a szláv nyelvekhez kapcsoljuk. A német nyelv porosz nyelvjárásában a Dolman csak a huszárkabát megnevezéseként adatolt (PW: 1171). A magyar könnyűlovasság, a huszárezredek a XVI– XVIII. században különböző európai államok hadseregeiben, így Poroszországban is szolgáltak. A külföldön szolgáló magyar huszárok mindig a rájuk jellemző díszes magyar egyenruhát viselték. Šios uniformos svarbi detalė buvo ant diržo kabantis gausiai papuoštas maišelis-kišenė, ant kurios iš pradžių buvo siuvinėjami pulko savininko, vėliau valdovo, inicialai (Báti Berkó: 26). Šio husarų maišelio ir lietuvių delmono apipavidalinimai labai panašūs. Todėl, nors pati ant juostos rišamos kišenės nešiojimo mada buvo paplitusi visoje Europoje, taigi ir Baltijos regione, tačiau šios kišenės lietuviškas pavadinimas, manoma, gali būti siejamas su husarų uniforma. Huszárok a „zsebüket” egy különleges huszáros kabáttal – dolmánnyal (magyarul dolmány, németül Dolman) – együtt viselték, ezért – a két valóság állandó együttes használata miatt – a kabát neve átkerülhetett a zseb megnevezésére. germkas ‘fegyverhordozó’ < le. giermek 1500 ‘t. o.’ < magyar gyermek „gyerek” (ALEW I: 315; PŽ: 310). Fegyverhordozó jelentésben a szó a belarusz nyelvbe is kölcsönződött: кгермекъ 1567, кгермокъ a XVII. század elejétől (Wołosz 1989: 254). A litván nyelvben csak a XVI–XVII. századi írásos emlékekben adatolt (Bezzenberger 1877: 284; LKŽe). eidukas lásd aidùkas ? kabõtas „ilyen ruhadarab”; kóbotas „ujjatlan, meleg női ruhadarab, mellény” . Az LKŽe ezt a szót a 18. századi Kis-Litvánia szótárainak és a 17–19. századi írások adatával illusztrálja, és polonizmusként minősíti. A PŽ is polonizmusnak tekinti, vö. le. kabat XV. sz. 1. ‘férfiak és nők felsőruházata, kabátja’; 2. ‘kényszerzubbony’; 3. ‘az az ing, amelybe a máglyán elégetésre ítélteket öltöztették’; 4. ‘katonai zubbony’; és mások. ; lit. kabãčikas 1. „ujjatlan ruhadarab”; 2. „elhasználódott, már nem új, ócska szoknya” < le. dial. kabacik / kabaćīk „blúz; női blúz; női rövid bunda” (PŽ: és magyarul: magyar kabát „köpeny; zakó; dzseki; rövid női felső zakó’. A magyar nyelvben azonban a 83). Dėl lenkų žodžio kilmės PŽ nurodomos trys galimos etimologijos, tarp jų szó csak 1751-től adatolt (EWUng I: 654), míg a litván szó első adata 1747-re datálható Pilypas Ruigys szótárában (Ruhig 1747). Ezért az a lehetőség, hogy a magyar szó a litván kabat → liet. kabotas forrása lett volna, irreálisnak tűnik. Magyar A kabát szót a magyar etimológusok valamely nyugati szláv nyelvből, valószínűleg a szlovák kabát ‘köpeny, blúz, zakó’ szóból származtatják. Így a PŽ által javasolt két etimológia marad el nem vetve: ARANKA LACZHÁZI 86 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII 1. s. č. kabát ‘derékig érő rövid köpeny; ilyen katonai ruhadarab; zakó’ < bolg. кавàд, кавàт ‘régi női ruhadarab; ujjatlan köpeny és egyéb’ < gör. καβάδιov ‘férfiruha’ < perzsa qabāh ‘felsőruha, köpeny’ és 2. ol. cap[p]a ‘csuklyás köpeny’, capatus ‘köpenyt viselő’ (PŽ: 338). kañtaras, kañtaris ‘lószerszám; vezeték’. A litván nyelvben egyes etimológusok polonizmusnak tartják (LKŽe): le. kantar 1607 < magyar kantár 1571 < török kantar (LKŽe; Wołosz 1989: 263). Mivel ez a kifejezés számos nyelvben elterjedt, a litván szó forrása akár a belarusz nyelv is lehetett. кантаръ 1616 (Hollós 1996: 35). A PŽ ezt a szót nem tárgyalja polonizmusként, ami közvetve megerősíti a belarusz etimológiát. karbãčius, karbõčius „ilyen ostor, korbács” < le. (nyj.) karbacz, lengy. korbacz „ostor” < vengr. korbács ‘t. o. < szerb.-horv. kòrbāč ‘ostor’, ‘korbács’. < oszm. kırbaç ‘ostor’, ‘korbács’. (LKŽe; PŽ: 359; EWUng II: 796). Robertas Vološas (Wołosz 1991–1992: 270) és Voiciechas Smočinskis nem tartják szükségesnek a magyar nyelv közvetítő szerepét. A lengyel nyelvész a litván szót az ófehérorosz nyelvből származtatja. карбачъ < osm. kırbaç (SEJLe: 574). Az, hogy a kölcsönszó csak a Kis-Litvánia német–litván szótáraiban, valamint a folklórban adatolt, mindazonáltal inkább a lengyel etimológiát erősíti meg (a német nyelvi közvetítés lehetséges szerepével, vö. ném. nyj. pr. Karbatsch (ALEW I: 453)). karvãšas, karvãšis, karvõšius ‘visszahajtott mandzsetta’ < le. karwasz 1641 1. ‘bádoglemezből készült karkötő’; 2. ‘mandzsetta’< magyar karvas 1539 ‘bádoglemezből készült karkötő’ (PŽ: 364), vö. kar ‘kéz’ és vas ‘vas’. A ruhadarab jelentése a lengyel nyelvben alakult ki. Az elsődleges jelentés sem a litván, sem a belarusz nyelvben nem adatolt, vö. blr. карваш 1689 ‘mandzsetta’ (HSBM 14: 284; Zoltán 2006: 499). ? kašãrai (pl.) ‘az uradalmi munkások lakóházai, cselédlakás ’ < le. koszavinės’ (< rom. căşărie ra, koszar, koszary (pl.) 1. ‘aptvaras avims ganyti miške’; 2. ‘kalėjimas’; 3. ‘karei- ‘sajtkészítő üzem; sajtház’ ← ? magyar kosár ‘akol; sajtház’; kašãri- ‘kerítés, nis ‘kumetis’ (PŽ: 365). Vengrų etimologų tvirtinama, kad vengr. kosár 1313 ahol juhokat legeltetnek’ számos nyelvben elterjedt vlach pásztorászati terminus, amely a magyar nyelvbe a román nyelvből kerülhetett, de ezzel párhuzamosan a szlovák és az ukrán nyelvből is bekerülhetett (EWUng II: 805). R. Vološas úgy véli, hogy a lengyel nyelvbe vagy a magyarból, vagy a román nyelvből kölcsönözhették (Wołosz 1989: 271–272). A litván szó szemantikájának eredete továbbra is bizonytalan, mivel a fent említett nyelvek egyikében sem adatolt, de kétségtelenül a legközelebb áll a lengyelhez. a ‘börtön’, ‘laktanya’ jelentéshez, amelyből ki is fejlődhetett, e feltételezés alátámasztásához azonban nincs elegendő adat. Tanulmányok / Articles 87 Keletas galimų vengrų kalbos skolinių lietuvių kalboje katánka ‘rövid felsőruházat’, katénka ‘fodrokkal, hátul rakásokkal díszített mellény’ (LKŽe). A katánka alakot a szakirodalomban leggyakrabban a le.-ből származtatják. (nyj.?) katanka ‘rövid ruhadarab, dzseki, posztókabát, katonaköpeny’. Ebből a szóból származik az or. катанка ‘u. o.’ 1664, blr. катанка 1602. Tehát a katénka a litván nyelvben létrejött másodlagos forma lehet (másképp vélekedik Smočinskis: lit. katénka < fehérorosz dial. katánka < lengy. katanka < katana (SEJLe: 594)). A ‘ruhadarab’ szemantéma hiánya miatt a PŽ tagadja a le. katanka és a magyar katona ‘harcos’ (< ol. cattano ‘vár ura, kis vazallus’ (EWUng I: 712)) közötti kapcsolatot, és azt javasolja, hogy a szót az ol. catana ‘vadászkabát’ szóval hozzuk összefüggésbe (PŽ: 368–369).}аӡара]} NaNохойн? Nope. Wait JSON malformed due accidentally included. Need final exact.:-------------</final code (JSON format?) ดลองใช้ฟรี? Need output only. Ensure no weird. alc. Let's formulate. [ ] Need valid Hungarian translations. A ruhadarab jelentése azonban a lengyel nyelvben is kialakulhatott (Hollós 1996: 34), vö. le. katona már 1562-ben katan(a) ‘katona’ a XVI. században (< magyar katana ‘a katona fegyveres szolgája; fegyveres lovas’ 1273), amelyben az ilyen szóalkotási modell (személyt jelölő főnévből -ka képzővel képzett ruhadarabnév) rendkívül produktív, vö. bekieszka ‘ilyen kabát’ < Bekiesz vezetéknév, batorówka ‘bizonyos sapka’ < Batory vezetéknév, marynarka ‘ilyen kabát’ < marynarz ‘tengerész’. Ezért éppen a szemantika teszi lehetővé, hogy a litván szót a magyar katona szóval hozzuk kapcsolatba. ? kiepas ‘tökfej, mamlasz’. E szó magyar etimológiáját, a lengyel nyelven keresztüli kölcsönzéssel, a PŽ feltételezi: le. dial. kiep 1. „tökfej”; 2. „szűzhártya, cunnus; clitoris”; 3. „(tréf.) nő”; 4. „bolond, mafla, ügyefogyott” (< magyar kép „kép; arc, küllem”); vö. továbbá fehérorosz кеп(ъ), lásd fehérorosz кепъ 1. ‘bolond’; 2. ‘kártyajátékban elszenvedett vereség’ (PŽ: 375–376); A ‘bolond’ jelentésében a szó az ukrán nyelvben is adatolt (ЕSUМ II: 423). Tehát a ‘bolond, tökfilkó’ jelentés a litván, lengyel, belarusz és ukrán nyelvekben megegyezik, kapcsolatuk a magyar kép szóval azonban nem világos. A lengyel nyelv etimológiai szótáraiban további adatok is találhatók: kiep 1. ‘bolond’; 2. Straipsnio autorės nuomone, būtent ši etimologija ir leidžia paaiškinti vengrų elavult ‘cunnus’ (Linde II: 994; SJP VIII: 665) és kiep 1. ‘bolond’; 2. „pénisz” XV. század (Brück ner 1927: 228). Aleksander Brückner a kiep szót korábbi roz-kiep vagy roz-skiep alakokból származtatja, ezeket pedig a le szóval hozza kapcsolatba. oszczep ‘dárda’, óegyházi szláv ocкепъ ‘t. p’. valamint más nyelvek lexémáinak jelentésbeli különbségét. A magyar nyelv etimológiai szótárai két homonim szót rögzítenek: a török eredetű kép (1) 1138 ‘ábrázolás, arc, arc, megjelenés’, valamint a már 1138-ban adatolt, de csak a XVI. századig használt kép (2) ‘ilyen dárda’. A második szó etimológiája bizonytalan. Az EWUng megemlíti a szó lehetséges szláv eredetét, és ily módon kapcsolatát a magyar kép szóval. kopja ‘ietis’. EWUng autoriai pripažįsta, kad tokia etimologija nėra pagrįsta, nors ir neatmeta galimybės, kad kép (2) galėjo atsirasti vengrų kalboje kaip slaviškos kilmės kopja ‘ietis’ fonetinis variantas (EWUng II: 730–731). Nepriklausomai nuo šios etimologijos, manoma, kad liet. kiepą galima kildinti iš vengr. pasen. kép (2) ‘ietis’ ARANKA LACZHÁZI 94 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Hollós Attila 1998: A litván szótár magyar elemei. – A Litván Nagyfejedelemség és a mai Középés Kelet-Európa nyelvei: Analógiák és folytonosság konferencia anyaga, szerk. A. Laczházi, E. Szmolinka, A. Zoltán, az 1998 május 25–26, Budapest: ELTE, 34. HSBM – A belarusz nyelv történeti szótára 1–37, szerk. А. I. Жураўскі, Мінск: Навука і тэхніка, 1982–2017. KEWT – Stachowski Marek, Kurzgefaβtes etymologisches Wörterbuch der türkischen Sprache, Kraków: Księgarnia Akademicka, 2019. Kocsis Mihály 2018: A szláv nazálisok és a huszár. – Magyar Nyelv 114, 68–77. DOI: 10.18349/MagyarNyelv.2018.1.77. Kregždys Rolandas 2018: Onyms and Appellatives of Onomastic Origin of the Dictionary of Polish Loanwords in Lithuanian. Névkutatás – neohumanisztika – társadalomtudományok, szerk. U. Bijak, H. Górny, M. Magda-Czekaj, Kraków: Polska Akademia Nauk, Instytut Języka Polskiego, 271–285. DOI: 10.17651/onomast2018.21. Laczházi Aranka 2003. A magyar elemek a litván nyelv lexikájában. – Miscellanea Corviniana. Köszöntőkönyv Hollós Attila 70, születésnapjára, Budapest, 236–243. Elérhető az interneten: http://szlavintezet.elte.hu/publications/szerk.shtml [megtekintve: 2020-05-30]. Linde Samuel Bogumił 1855: Słownik języka polskiego 2, 2. kiadás; szerk. és bővített, Lviv: Zaklad Narodowy im. Ossolińskich. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), főszerkesztő: G. Naktinienė; elektronikus változat, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005 (frissített változat, 2017). Online hozzáférés: www.lkz.lt. Matulionienė Elena 2015: A balti régió népviseleti zsebeinek ornamentikája. – Res Humanitariae 17, 187–220. DOI: 10.15181/rh.v17i1.1157. Online hozzáférés: http://journals.ku.lt/index.php/RH/article/view/1157/pdf_1 [megtekintve: 2019-12-10]. Miežinis Mikolas 1894: Lietuviszkai-latviszkai-lenkiszkai-rusiszkas žodynas, Tilsit: M. Noveskis. Nesselmann Georg Heinrich Ferdinand 1851: A litván nyelv szótára, Königsberg: Gebrüder Bornträger. PŽ – Kregždys Rolandas, A litván nyelv polonizmusainak szótára. A lengyelizmusok szótára a litván nyelvben. Studia Etymologica Baltica 2, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2016. PW – Preussisches Wörterbuch. Keletés Nyugat-Poroszország német nyelvjárásai, szerkesztette: R. Goltz, köt. 1, Mainz: Tudományos és Irodalmi Akadémia – Wachholz Kiadó, 2005. Straipsniai / Articles 95 Keletas galimų vengrų kalbos skolinių lietuvių kalboje Ragauskienė Raimonda 2008: A magyarok helyzete a Litván Nagyfejedelemségben Jagelló és Báthory István (sic!) uralma alatt (1492–1586). A magyarok a Litván Nagyfejedelemségben II. Sándor Jagelló és Báthory István idején (1492–1586). – Istorija 72, 21–31. Ragauskienė Raimonda, Ragauskas Aivas 2018: Távoliak, mégis közeliek. Litvánia és Magyarország történelmi kapcsolatai, Vilnius. Online elérés: file:///C:/Users/User/Downloads/ TOLIMOS_BET_ARTIMOS_LIETUVOS_IR_VENGRIJOS_ISTORINIAI_RY%- C5%A0IAI_LIT_2019.12%20(11).pdf [megtekintve: 2019-10-30]. Ruhig Philipp 1747: Litván–német és német–litván lexikon, Königsberg: J. H. Hartung. SD – Dictionarium trium lingvarum, In usum Studiosae Iuventutis, Avctore … Constantino Szyrwid … Vilnae, 1620 k. SEJL – Smoczyński Wojciech, A litván nyelv etimológiai szótára, Vilnius: Vilniusi Egyetem, Filológiai Kar, 2007. SEJLe – Smoczyński Wojciech, A litván nyelv etimológiai szótára, szerkesztői közreműködés: M. Osłon. Online elérés: https://rromanes.org/pub/alii/Smoczy%- C5%84ski%20W.%20S%C5%82ownik%20etymologiczny%20j%C4%99zyka%20litewskiego.pdf [megtekintve: 2019-07-23]. SJP – A lengyel nyelv szótára1–11, szerk. W. Doroszewski, Varsó: Lengyel Tudományos Akadémia Nauk, 1958–1969. Stachowski Marek 2002: Megjegyzések a lengyel nyelv néhány kiválasztott magyar etimológiájához. – Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae 47, 45–52. Tóth Szilárd 2003: Magyar elemek a lett szókincsben (különös tekintettel a tokajietis ‘tokaji’ szóra). – Miscellanea Corviniana: Köszöntő könyv Hollós Attila 70. születésnapjára, Budapest: ELTE BTK, 344–348. Online hozzáférés: http://szlavintezet.elte.hu/publications/szerk.shtml [letöltve 2019. 07. 23-án]. Tóth Szilárd 2007: Ismét a lecsó-ról. – Magyar Nyelv 103, 206−208. Tóth Szilárd 2016: Ещё раз к вопросу опосредованных венгеризмов латышскoго nals.rta.lv/index.php/LATG/article/view/2227/2253 [letöltve 2019. 07. 23-án]. Tóth Szilárd 2016a. языка – латгальское kuntuži. – Via Latgalica 8, 30–36. Prieiga internete: http://jourMagyar eredetű személynevek a lett nyelvben. – Az akadémikus Jānis Endzelīns 143. születési évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi tudományos konferencia Sugasvārdi un īpašvārdi valodā un valodniecībā, tézisek, 2016. február 22–23. február, Riga: Lett Egyetem, 38−41. Online hozzáférés: http://www.lulavi.lv/media/upload/tiny/files/Endzelins_abstracts_2016.pdf. ARANKA LACZHÁZI 96 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Toth Szilard Tibor 2018: Zu den ungarisch-lettischen Lehnbeziehungen: über die a lett változatai haiduks ‘hejdúk; szolga, zsoldos’. – Akadēmiķa Jāņa Endzelīna 145. dzimšanas dienas atceres starptautiskā zinātniskā konference Valoda daudzveidībā, tézisek, 2018. gada 22.–23. február, Riga: Lett Egyetem, 58−60. Vosylytė Klementina 1985: A litván nyelv összehasonlító szótára, Vilnius: Mokslas. Wołosz Robert 1989: Magyar szavak a lengyel nyelvben I. – Studia Slavica Hungarica 35, 215–317. Wołosz Robert 1991–1992: Magyar szavak a lengyel nyelvben II. – Studia Slavica Hungarica 37, 3–27. Zoltán András 1978: H. Leeming. A lengyel nyelv szerepe az orosz lexika fejlődésében 1696-ig. Latin eredetű szavak. (Lengyel Tudományos Akadémia. Krakkói Osztály. A Nyelvészeti Bizottság munkái, 44. sz.). Wrocław–Varsó–Krakkó– Gdańsk 1976. 118 cтр. – Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae 24, 422–426. Zoltán András 2005: Magyar–lengyel–belarusz nyelvi és kulturális kapcsolatok Báthory István idején. – Acta Albaruthenica 5, tudományos gyűjtemény, általános szerk. М. Хаўстовіча, А. Баршчэўскага. С. Запрудскага, 5. kiadás, Минск: Prava i экономика. 279–283. Zoltán András 2006: Magyar szavak az ófehéroroszban. – 101 írás Pusztai Ferenc tiszteletére, szerk. A. Mártonfi, K. Papp, M. Slíz, Budapest: Argumentum, 495–500. Аникин Александр Е. 2003: Русский этимологический словарь, выпуск 3, Москва: ИРЯ РАН, Ин-т филологии СО РАН. Аникин Александр Е. 2015: Русский этимологический словарь, выпуск 9, Москва: ИРЯ РАН, Ин-т филологии СО РАН. Булыка Александр М. 1980: Lexikai kölcsönzések a belarusz nyelvben a XIV–XVIII. században, szerk. A. I. Zsuravszki, Minszk: Nauka i tehnika. Киш Лайош 1963: Происхождение слов bekeša, kučma, šalaš и šišak. – Этимологические исследования по русскому языку, выпуск 4, Москва, 48–65. Молдован Александр М. 2011: К этимологии слова мент. – Русский язык в в научном освещении 2(22), 47–67. Статьи / Articles 97 Keletas galimų vengrų kalbos skolinių lietuvių kalboje Néhány lehetséges magyar jövevényszó a litvánban РЕЗЮМЕ A tanulmányban elemzett magyar eredetű litván lexémák többsége a katonai terminológiához tartozik: különböző fegyverek, illetve a magyar huszárok által használt eszközök vagy egyenruhájuk részeinek nevei. A kölcsönzött szavak kisebb része a korábbi Magyar Királyságból importált termékekre utal (ami egyben a déli területeket is jelenti; a Litvánia és Magyarország of contemporary Slovakia) into the Grand Duchy of Lithuania. So, these borrowings reflect közötti történelmi és kulturális kapcsolatok jellegét a 15–17-е века. Különösen a kölcsönzött katonai terminológiára jellemző, hogy a litván nyelvben, illetve sok esetben már a lengyelben is, többé-kevésbé jelentős szemantikai változáson mentek keresztül, új, metaforikus jelentéseket fejlesztve ki (pl. bardišius ‘alabárd’ → ‘magas ember’, kuntušas ‘kaftán; kabát’ → ‘kócos haj, sörény’). Ez a szemantikai változás egy specifikus katonai terminusról a köznyelvi szókincshez tartozó szóra való áttérést jelenti (pl. karvašas: ‘páncél’ → ‘mandzsetta’, katanka ‘katonakabát’ → ‘kabátfajta’, šoblė ‘szablya’ → ‘cséphadaró kard’). A szemantika helyi valósághoz való egyértelmű alkalmazkodását mutatja az antalikas ‘hordófajta’ szó, amelyet Magyarországon bor, Litvániában azonban sör tárolására használtak. Az elemzett lexémák többsége a lengyelen keresztül került a litvánba. Csak néhány esetben, amikor a szó Kelet-Poroszországban is adatolt, vehető figyelembe a német hatás. A litván történészek legújabb kutatásai (Ragauskienė 2008; Ragauskas, Ragauskienė 2018) a magyarok Litván Nagyfejedelemségben betöltött szerepéről lehetővé teszik, hogy hipotézist állítsunk fel a magyar nyelv közvetlen hatásáról (pl. az első szótag hangsúlyozása a bèkešas szóban). E hatást azonban lehetetlennek tűnik bizonyítani, mivel a magyar szavak fonetikai adaptációja elméletileg ugyanazokat a litván alakokat eredményezné, mint a szláv nyelvekből kölcsönzött szavak esetében (pl. a magyar labiális [ɒ] [o]-val való helyettesítése, vö. karvas: karvošius). Végül hangsúlyozni kell, hogy a magyar eredetű lexémákat (az olyan ritka kivételektől eltekintve, mint a husaras, eidukas, taboras) a mai standard litvánban rendkívül ritkán használják, vagy már egyáltalán nem használatosak és nem ismertek. Inkább a dialektális lexikonhoz vagy a történeti terminológiához tartoznak. Beadva 2020. június 10-én. ARANKA LACZHÁZI Eötvös Loránd Tudományegyetem Múzeum körut 4/D, H-1088 Budapeštas, Vengrija Bölcsészettudományi Kar laczhazi.ar[email protected]om