Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą

Straipsniai / Articles 55 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0003-2286-4080 Kutatási irányok: A 16–18. századi poroszországi litván írásbeliség, a kétnyelvű litván lexikográfia története. DOI: doi.org/10.35321/all83-03 KRISTUPO ERNSTO TYDKĖS 1747 M. GRUODŽIO 12 D. KÉRELEM: ÚJ TÉNYEK APIE HALĖS UNIVERSITETO LIETUVIŲ KALBOS SEMINARĄ Christoph Ernst Tiedtke’s Appeal of December 12, 1747: New Facts about the Lithuanian Language Seminar at the University of Halle ANNOTÁCIÓ A tanulmány elemzi és közli a porosz kulturális örökség berlini Titkos Állami Levéltárában (németül Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz) talált dokumentumot, amely új tényeket tár fel az 1727-ben a hallei egyetemen alapított Litván Nyelvi Szemináriumról. Ez a dokumentum az egyetem Teológiai Karának végzett hallgatója, valamint Peter Gottlieb Mielcke (1695–1753) mostohafia és Christian Gottlieb Mielcke (1733–1807) féltestvére, Christoph Ernst Tiedtke (1722–1772 után) 1747. december 12-én írt, a berlini Titkos Tanácshoz (németül Geheimer Rat) címzett kérelme. A hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának története szempontjából ez a levéltári forrás azért jelentős, mert adatokat szolgáltat a szeminárium működésének csaknem dokumentálatlan utolsó időszakához. A K. E. Tiedtke kérelmében rögzített információk alapján a tanulmány feltárja, hogy 1740 után – amelyet a történetírás általában a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma bezárása évének tekint – mégis történtek erőfeszítések a szeminárium működésének folytatására. KULCSSZAVAK: XVIII. század, a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma, Christoph Ernst Tiedtke (Kristupas Ernstas Tydkė), Gotthilf August Francke, Franz Albert Schultz (Francas Albertas Šulcas). BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 56 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII ANNOTATION The article analyses and publishes the archival document found at the Secret State Armetélőhagyma Porosz Kulturális Örökség Alapítványa (németül: Geheimes Staatsarchiv Kulturbesitz) in Berlin, which reveals new facts about the Lithuanian Language Seminar established at the University of Halle in 1727. It is an appeal of Christoph Ernst Tiedtke (1722–after 1772), a graduate of the University’s Faculty of Theology, stepson of Peter Preußischer Gottlieb Mielcke (1695–1753) és Christian Gottlieb Mielcke (1733–1807) féltestvére, a which was written on December 12, 1747 and was addressed to the Privy Council (German: Geheimer Rat) in Berlin. This archival source is important for the history of the Lithuanian Language Seminar at the University of Halle, as it provides evidence about a nearly unszeminárium fennállásának dokumentált utolsó időszaka. A Tiedtke fellebbezésében rögzített információk alapján a tanulmány feltárja, hogy valójában történtek erőfeszítések a szeminárium tevékenységének 1740 utáni folytatására, amelyet általában a litván bezárása évének Language Seminar at the University of Halle in historiography. tekintenek. KULCSSZAVAK: 18. század, Litván Nyelvi Szeminárium a Egyetemen Halle, Christoph Ernst Tiedtke, Gotthilf August Francke, Franz Albert Schultz. Az 1694-ben alapított Hallei Egyetem a Porosz Királyság második felsőoktatási intézménye volt, ahol I. Frigyes Vilmos király (Friedrich Wilhelm I., 1688–1740, uralkodott 1713–1740) akaratából megkezdték a nem litván teológushallgatók litván nyelv oktatását. A pietizmus eszméinek központjaként számon tartott, és működésének még csak a negyedik évtizedét számláló Hallei Egyetemen 1727-ben megnyitott Litván Nyelvi Szeminárium alapításának célja az volt, hogy pietista irányultságú, litvánul tudó lelkészeket és tanítókat képezzenek a Porosz Királyság litván nyelvű egyházközségeiben végzendő munkára. A königsbergi egyetemmel ellentétben azonban, ahol lényegében ugyanezzel a céllal 1718-ban kezdték létrehozni a Litván Nyelvi Szemináriumot, amely több mint két évszázadon át – 1944-ig – működött (Citavičiūtė 2004: 11, 12), a Hallei Egyetemen a szeminárium lényegesen rövidebb ideig állt fenn. Egy újonnan megtalált levéltári forrás alapján e tanulmány azt a kérdést veti fel, hogy 1740-ben, amelyet a német és a litván történetírás e szeminárium bezárásának éveként rögzített, valóban végleg megszűnt-e létezni, és feltárja, kad po 1740-ųjų vis dėlto būta pastangų toliau tęsti jo veiklą. Tanulmányok / Articles 57 Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą 1. HALĖS UNIVERSITETO LIETUVIŲ A NYELVI SZEMINÁRIUM TEVÉKENYSÉGE DATÁLÁS A TÖRTÉNETÍRÁSBAN Az első részletesebb, kifejezetten a hallei egyetem litván nyelvi ro istorijai skirtos studijos Das Litauische Seminar an der Universität Halle, pubszemináriumával foglalkozó tanulmányt Franz Specht (1888–1949) jelentette meg 1935-ben az Archivum Philologicum című folyóiratban; azt állította, hogy a szeminárium 1727-től 1740-ig működött (Specht 1935: 36–38), más szóval tevékenysége tizenhárom évig tartott. A szeminárium tevékenységének kezdetét megjelölve két elsődleges forrásra támaszkodott: 1) a Neue Zeitungen von Gelehrten Sachen című újság 1729. szeptember 1-jei, 70. számában megjelent hírre, amely megemlítette, hogy 1727 októberében Halléban, a porosz király parancsára, teológushallgatók számára litván nyelvi szemináriumot alapítottak: Miután Ő Királyi Felsége legkegyelmesebb magas parancsára Majeſt. októberben 1727 allhier ein Seminarium Lithuanicum von Studioſis Theologiæ errichtet worazoknak, akiket egy teológushallgató, aki született litván, litván nyelven oktat, hogy később a királyi porosz Litvániában prédikátorként lehessen őket alkalmazni ([Anonimas] 1729: 639; vö. Specht 1935: 36); 2) Gotthilf August Francke (1696–1769), a hallei egyetem teológiaprofesszora és a litván nyelvi szeminárium vezetője azon állítására, amelyet a szeminárium akkori docense, Friedrich Wilhelm Haack (1707–1754) által összeállított Vocabvlarivm Litthvanico-Germanicvm, et Germanico-Litthvanicvm (Halle, 1730) című szótár előszavában tett, miszerint a szeminárium már három éve működik: Es ſind nunmehro drey Iahr / daß auf Knigl. legkegyelmesebb parancsára itt egy Seminarium Lit­huanicumot létesítettek, amelyben néhány teológushallgatót a Poroszország egy bizonyos vidékén használatos litván nyelvre oktatnak / (Francke 1730: [2r]; vö. Specht 1935: 37). F. Specht annak állításakor, hogy a litván nyelvi szeminárium 1740-ben szűnt meg működni, kizárólag Johann Christoph Hoffbauer (1766–1827) Hallei Egyetem történetének szentelt Geschichte der Universität zu Halle bis zum Jahre című könyvére támaszkodott 1805 (Halė, 1805) cituotu archyviniu šaltiniu – nedatuotu seminaro vadovo G. A. Francke’ės pranešimu: Was hiernächst das Litauische Seminarium anlanget, so ist dasselbe von mir priEz vatim im Jahre 1727 angerichtetes, bis 1740 ohne einige königliche Kosten erhaltenes Institutum gewesen, zu dessen Anlegung mich nichts anders, als BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 58 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII a legfelsőbb királyi szándék és a többször megismételt legkegyelmesebb parancs, miszerint alkalmas embereket kell nevelni Porosz Litvánia számára, késztette erre (Hoffbauer 1805: 281; vö. Specht 1936: 37). G. A. Francke közlése, amely ismét megerősíti a Hallei Egyetem litván nyelvi szemináriumának alapítási évét (1727), amelyet más források is tanúsítanak, mindmáig az egyetlen ismert elsődleges forrás, amely szerint a szeminárium 1740-ig működött. Másként ítélendő meg a helyzet G. A. Francke kortársának, Johann Christoph von Dreyhaupt történésznek (1699–1768) a szemináriumról készített tömör áttekintése alapján: a könyv Ausführliche diplomatisch-historische Beschreibung des [...] Saal-Creyses 1750-ben kiadott második kötetében (Halle, 1750) a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumáról mint akkor még működő intézményről írt (Dreyhaupt 1750: 33). J. Ch. Hoffbauer azzal magyarázta a két forrás közötti ellentmondást, hogy J. Ch. von Dreyhaupt a szemináriumról szóló fejezetet jóval korábban írhatta meg, nei išėjo knyga, t. y. dar iki 1740 m., kai seminaras tikrai veikė (Hoffbauer 1805: 282). Bárhogy is legyen, a későbbi német történetírásban a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának említésekor lényegében J. Ch. Hoffbauerra támaszkodtak, vagyis a szeminárium működésének végét az 1740-es évekre tették (pl.: Schrader 1894: 239–240; Reinhold 1895: 106–107). Igaz, a két világháború közötti litván munkákban a szemináriumot 1765-ig keltezték (pl.: Vileišis 2008 [11935]: 146; Šapoka 1989 [11936]: 615), talán összefüggésben azzal, hogy a teológushallgatóknak 1740 után is odaítélték az ingyenes étkezés kedvezményét (németül Preußischer Freitisch vagy Preußisch-Litauischer Freitisch) (vö. Schiller 1994: 195). Ezt a Halleban tanuló poroszországi fiatalok, különösen pedig a szemináriumban litván nyelvet tanulók számára biztosított kedvezményt I. Frigyes Vilmos király 1728 januárjában alapította; e célból évente 400 tallért küldtek Königsbergből, ám ezt a támogatást és vele együtt a kedvezményt jóval korábban – már 1758-ban – megszüntették, amikor a hétéves háború idején az orosz hadsereg elfoglalta Königsberget (Hoffbauer 1805: 279–280; Specht 1935: 38; Winter 1954: 57). Mindazonáltal a fent említett F. Specht-tanulmány, amelynek kutatási tárgya kizárólag e szeminárium története volt, jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az 1740-es év a német és a litván történetírásban egyaránt véglegesen a szeminárium bezárásának éveként rögzüljön (Winter 1954: 56; LLI I 214; Bense 1974: 295; Bense 1994: 811; Schiller 1994: 195, 199; Citavičiūtė 2004: 78 és mások). Noha F. Specht hangsúlyozta a levéltári források hiányát, a szeminárium vezetőjének, G. A. Francke-nak az általa újra idézett állítása, 1 Igaz, e kutatók közül néhányan úgy vélték, hogy a szeminárium 1724-ben vagy 1725-ben kezdte meg működését (Winter 1954: 47; Bense 1974: 295; Bense 1994: 81), de ma már semmi kétség afelől, hogy valójában 1727-ben nyílt meg. (lásd korábban). Tanulmányok / Articles 59 Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą dátum és kontextus nélkül is megkérdőjelezhetetlennek és teljes mértékben elegendőnek tűnt, ezért a szeminárium történetével foglalkozó későbbi kutatásokban a datálás kérdését már nem tárgyalták tovább. A hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma működésének időtartására és a második kronológiai határ kérdésére való visszatérésre egy újonnan megtalált levéltári forrás ösztönöz: a Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltárában (németül Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz, a továbbiakban – GStA PK), Berlinben őrzött Kristupas Ernstas Tydkė (Christoph Ernst Tydt[c]ke, Tiedtcke, Tiedke, 1722–1772 után) kérelme, amelyet 1747. december 12-én írt, és a Titkos Tanácshoz (németül Geheimer Rat) intézett Berlinbe (GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–2v]; a dokumentum fakszimiléjét, átiratát és fordítását lásd a tanulmány végén). 2. KRISTUPAS ERNSTAS TYDKĖ K. E. Tydkė a porosz litván írásbeliség kutatóinak látókörébe egészen nemrégiben került be, mint a XVIII. század litván kulturális életében aktívan tevékenykedő Milkų család tagja. lybo Milkaus (Peter Gottlieb Rekonstruojant šios šeimos sudėtį, nustatyta, kad K. E. Tydkė buvo Petro GotMielcke, 1695–1753) mostohafia, valamint Kristijonas Gotlybas Milkus (Christian Gottlieb Mielcke, 1733–1807) legidősebb féltestvére (Triškaitė 2019: 81–82, 105–110). Lapynuose (vok. Lappienen) gimė jis kaip pirmagimis vietos kunigo Tobiaso Tydkės (Tobias Tiedtke, 1688–1725) ir Reginos Luizos Šimelpenig (Regina Louisa Schimmelpfennig, 1702–1776) sūnus (LapKK 61v, Nr. 62). Lapynų evangelikų liuteronų bažnyčios krikšto metrikų knyga liudija, kad jis turėjo pusantrų metų jaunesnį brolį Gotfrydą Tydkę (Gottfried Tiedtke, 1723–1791) (LapKK 67r, Nr. 122), kuris vėliau tapo kunigu ir buvo paminėtas Gotfrydo Ostermejerio (Gottfried Ostermeyer, 1716–1800) poleminiame traktate Bedenken über einen Entwurf zu einem Neuen Littauischen Gesangbuch (Karaliaučius, 1786) (plačiau apie brolį žr. Triškaitė 2019: 81–82, 110– 111). Motina buvo kilusi iš gausios Šimelpenigių giminės, kurios ne vienas atstovas priklausė dvasininkų luomui ir dalyvavo lituanistinėje veikloje. K. E. Tydkės senelis iš motinos pusės Martynas Šimelpenigis (Martin Schimmelpfennig, 1668–1735), visą gyvenimą kunigavęs Piktupėnuose (vok. Piktupönen), kartu su kitais Prūsijos Lietuvos kunigais 1719 m. peržiūrėjo ir aprobavo Henriko Lyzijaus (Heinrich Lysius, 1670–1731) rūpesčiu spaudai rengtą Martino Lutherio Mažojo katekizmo vertimą, o jaunesnysis senelio brolis Adomas Frydrichas Šimelpenigis (Adam Friedrich Schimmelpfennig, 1677–1740), Skaisgirių (vok. Skaisgirren) kunigas, buvo vienas iš 1735 m. Karaliaučiuje išleistos pirmosios spausdintos lietuviškos Biblijos vertėjų. Trys K. E. Tydkės dėdės, t. y. motinos broliai, taip pat buvo žinomi Prūsijos Lietuvos dvasininkai: tai Papelkių (vok. Popelken) kunigas Adomas Frydrichas Šimelpenigis (Adam BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 60 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Friedrich Schimmelpfennig, 1699–1763), giesmių ir minėtos Biblijos vertėa himnusz szerkesztője és a Biblia második kiadásának szerkesztője, a Ragainės (vok. Ragnit) kuniga, Ernstas Gotfrydas Šimelpenigis (Ernst Gottfried Schimmelpfennig, 1704–1768), valamint Martynas Šimelpenigis (Martin Schimmelpfennig, 1706–1778), aki a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában kunigavęs Kintuose (vok. Kinten) bei Priekulėje (vok. Prökuls). Anksti mirus tėvui, motina 1726 m. ištekėjo už tuomečio Jurbarko (vok. Georgenburg) kunigo oktatott, majd P. G. Milkaus, akit a litván írásbeliség történetében mint első, 1723-ban atkurto Karaliaučiaus universiteto Lietuvių kalbos seminaro docentas, Naujojo Testamento (1727) korektorius ir vienas iš Biblijos (1735) vertėjų, giesmių ir Prūsijos valdžios įsakų vertėjas. Taigi K. E. Tydkė augo stiprias lituanistines tradicijas puoselėjusioje šeimoje ir, tikėtina, dar vaikystėje išmoko lietuvių kalbą (plačiau apie Tydkių, Šimelpenigių ir Milkų giminystę žr. Triškaitė 2019: 73–126). Miután betöltötte tizenkilencedik életévét, K. E. Tydkėt 1741. április 5-én beiratkoztatták a königsbergi egyetemre: „[1741.] 5. Aprilis. Tiedke Christoph. Ernest., Lapenen. Pruss.“ (Erler 1911–1912: 386), azonban saját szavaival élve itt nem tanult (Tiedtke 1747-12-12: [1v]), valójában pedig feltehetőleg mindössze egy szemesztert hallgatott (lásd alább). Nemsokára a pietizmus eszméiről híres, mintegy ezer kilométerre fekvő hallei egyetemre utazott tanulmányokat folytatni, így a lutheránus ortodox P. G. Milkus családjában felnőtt K. E. Tiedke számára a pietizmus nem volt idegen. Valószínű, hogy hallei utazására valamilyen módon anyai nagybátyja, M. Šimelpenigis ösztönözte, aki az ottani Litván Nyelvi Szemináriumban tanított, és egy évvel korábban tért vissza Porosz Litvániába. Akárcsak két idősebb bátyja, Adomas Frydrichas és Ernstas Gotfrydas, előzőleg ő is teológiát tanult a königsbergi egyetemen (Erler 1911–1912: 318), és látogatta a Johann Jacob Quandt (1686–1772) professzor vezetése alatt álló königsbergi egyetemi Litván Nyelvi Szemináriumot, amikor ott éppen a leendő sógor, P. G. Milkus tanított (Triškaitė 2018: 63, 67–68). M. Šimelpenigist mint a litván nyelv tanítására alkalmas jelöltet a hallei egyetem teológiaprofesszorának és utóbbi növendékének Lietuvių kalbos seminaro vadovui G. A. Francke’ei rekomendavo net du buvę is: 1734. április 14-i levelében e szeminárium első ateológiai professzora, valamint az centas ir tuometis Katyčių (vok. Coadjuthen) kunigas Jonas Richteris (Johann Richter, 1705–1754)2, o 1734 m. gegužės 14 d. laiške Karaliaučiaus universiteto ottani Litván Nyelvi Szeminárium vezetője, Franz felhívta a figyelmet arra, hogy 2 Plg. „meines Nachbahren Sohn Monſ. Schim[m]elpfenning ſich entſchloßen ‖ in Gottes Nahmen als Docens im Halliſchen Seminario ſich dorthin ‖ ʒubegeben“ (Richter 1734-04-14: 28r; plg. Winter 1954: 56). Tanulmányok / Articles 61 Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą Albertas Šulcas (Franz Albert Schultz, 1692–1763)3. Beje, F. A. Šulcas atkreiM. Šimelpenigis igazi litván volt (vagyis Porosz Litvániában született és nőtt fel), és a legszebb nyelvjárásban beszélt. J. J. Quant szerint a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában hat évig tanított medocentasként. Arról, hogy M. tus: nuo 1734 iki 1740 m. (QPP IV 108r), taigi buvo ilgiausiai seminare mokęs Šimelpenigis, akit egykor maga ajánlott G. A. Francke-nak, busūnėną lett volna, vusio docento J. Richterio, vėliau seminaro vadovui galėjo rekomenduoti savo nincsenek adatok. Csak az bizonyos, hogy K. E. Tydkė F. A. Šulco ajánlásával érkezett Halléba – erről tanúskodik utóbbi 1741. október 16-i levele G. A. Francke-nak (Schultz 1741-10-164; egyébként éppen ez az ajánlás bizonyítja, hogy K. E. Tydkė néhány hónapig a Königsbergi Egyetemen tanulhatott). A Hallei Egyetem matrikuláiban K. E. Tydkė vezetéknevét 1741. november 16-án jegyezték be: „Tiedtcke, Christophorus Ernestus; Lithv. Prussus [...] 16.11.1741 theol.“ (Preuß 1994: 228)5. Itt négy éven át teológiát tanult. Hallgatóként K. E. Tydkė egy ideig az ottani Litván Nyelvi Szemináriumban tanított (Tiedt ke 1747-12-12: [1r]; lásd még a 3. fejezetet és a függeléket). Ezenkívül egyike volt azoknak a Poroszországból származó hallgatóknak, akik ingyenes ellátásban részesültek (erről a kedvezményről lásd az 1. fejezetet). Hogy ezt a kedvezményt K. E. Tydkė valóban megkapta, arról tanúskodik az Album alumnorum Mensae Regiae Borusſicae provincialis című alumnuskönyv, amelyben a következő bejegyzése található: „Chriſtophorus Ernestus ‖ Tiedtcke Lappino=Bo=‖rusſus; natus A[nn]o 1722 ‖ die kénytelen volt elutazni Halléból – legalábbis erre enged 3. Maj.“ (Tiedt ke 1741: [14r]). 1745 m. rugpjūčio mėnesį jis, regis, dėl skolų következtetni az alumnuskönyvben található megjegyzés Halle ab: [...]; b) Schimmelpfennig goje prie cituoto jo įrašo: „Gieng heimlich ſeiner Schulden wegen ‖ von Halle, a[nn]o 1745. m. Auguſt[i]“ (Tiedtke 1741: [14r]). 3 Plg. „Morgen, wo Gott will, gehen unterſchiedene Studioſi von hier mit einem Schiff über Stettin teológushallgató, a szeminárium nevelője. Kereszténységéről semmit sem tudok mondani. Egyébként csendes, és remélhetőleg nem fog ellenségesen viselkedni, és ő a legfolyékonyabban beszélő litván, aki csak lehet, ráadásul a legszebb dialektusa van” (Schultz 1734-05-14; cit. iš Wotschke 1929–1930: 24). 4 A levelet töredékesen közölte Theodor Wotschke Der Pietismus in Königsberg nach Rogalls Tode in Briefen című könyvében (Wotschke 1929–1930: 73–76, Nr. 30), azonban a K. E. Tydkė-re vonatkozó mondat nélkül. Hogy K. E. Tydkė éppen ebben a levélben ajánlást kapott a szeminárium litván nyelvtanári állására, arról az August Hermann Francke (1663–1727) kéziratos hagyatékának szentelt adatbázisban közölt információ tanúskodik (http://fas.francke-halle.de/cgi-bin/nachlass. pl?x=u&t_show=x&wertreg=PER&wert=tiedke%20%20%5BSonstiger%5D&reccheck=16530). 5 Köszönöm habil. dr. Christiane Schillernek az alábbi könyvekből származó adatokért: Matrikel der Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg – 1730–1741 (Halle, 1994) és Evangelisches Pfarrerbuch für die Mark Brandenburg (Berlin, 1941). BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 62 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Néhány évvel később K. E. Tydkė vissza kívánt térni Porosz Litvániába – erről tanúskodnak a Balėtų (németül Ballethen) lelkészi állásának 1747-ben történő megszerzésére tett erőfeszítései (erről lásd a 3. fejezetet). Mivel nem sikerült kinevezést kapnia egy litván gyülekezetbe, 1748-ban tanárként kezdett dolgozni Spandauban (németül Spandau), 1750-ben pedig a porosz herceg potsdami gyalogezredében katonai lelkészként (Fischer 1941: 892; lásd még: Schimmelpfennig-Mielcke [1753-06-??]: 27v; Schimmelpfennig-Mielcke [1753-08-??]: 519v; Triškaitė, Sidabraitė 2019: 158–159, 166–167). 1750. szeptember 15-én Bernau városában K. E. Tydkė feleségül vette az akkor már elhunyt Matthäus Deilicke (1694–1736) lelkész6 lányát, Regenite Christianét (Fischer 1941: 892), és Berlin közelében maradt: 1756-tól Nauenben szolgált, ahol kezdetben diakónusi, 1769–1772 között pedig szuperintendensi tisztséget töltött be (Fischer 1941: 892). A litván kultúra terén érdemeket szerzett Milkų családban felnőtt K. E. Tydkė litvániai tevékenysége látszólag csupán egy területre terjedt ki – a litván nyelv oktatására a Hallei Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában. A litván kultúra területén való jelentősebb szerepvállalását alighanem egy objektív körülmény akadályozta: mivel 1747 végén nem kapott lelkészi vietos Balėtuose, K. E. Tydkė į Prūsijos Lietuvą nebegrįžo ir visą likusį gyvenimą tarnavo Brandenburge. 3. KRISTUPAS ERNSTAS TYDKĖ APIE HALĖS UNIVERSITETO LIETUVIŲ KALBOS SEMINARĄ Halės universiteto Lietuvių kalbos seminaro istorijai svarbus 1747 m. gruoK. E. Tydke december 12-i kérelme, amelyet hivatalosan II. Frigyes porosz királynak, vagy Nagy Frigyesnek (Friedrich II., Friedrich der Große, 1712–1786, uralkodott 1740–1786) címzett, valójában azonban a király nevében döntéseket hozó berlini Titkos Tanácsnak küldtek. A hallei egyetem huszonöt éves végzettje és teológiai kandidátusa, K. E. Tydke, miután mostohaapjától, a mielkiemisi (németül Mehlkehmen) lelkésztől, P. G. Milkaustól hírt kapott arról, hogy megüresedett egy lelkészi állás Balėtuose-ban, az Įsruties (németül Insterburg) egyházkerületben, kérte, hogy nevezzék ki ebbe a porosz litvániai egyházközségbe. Az ottani lelkészi állás akkor üresedett meg, amikor 1747. szeptember 22-én meghalt George Abraham Baltzer (QPP IV 8r; Arnoldt 1777: 88; ZM I 61). Annak érdekében, hogy elnyerje a balėtui egyházközség lelkészi állását, K. E. Tydke a Titkos Tanácshoz 6 a Francke-intézmények levéltárában (németül Archiv der Franckeschen Stiftungen, a továbbiakban – AFSt) őrzött, 1719. november 3-án kelt, M. Deilicke A. H. Francke (1663–1727) hallei egyetemi professzorhoz címzett levelére (AFSt: H A 173: 72), a fent említett G. Francke apjára hivatkozva írt. Valószínű, hogy az ezen az egyetemen tanult M. Deilicke A. H. Francke növendéke volt. Tanulmányok / Articles 63 Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą nem kevesebb mint háromszor írt: 1747. november 29-én7, december 5-én8 és december 12-én, tehát az utóbbi kérelem volt a harmadik. Erőfeszítései azonban nem hozták meg a kívánt eredményt: 1747. december 28-án Berlinben von Brand államminiszter és von Reichenbach konzisztóriumi elnök rendeletet írt alá, amelyben közölték K. E. Tydkével, hogy a kért állást már betöltötték, egyúttal pedig jelezték, hogy legközelebb először a königsbergi egyetem teológiai fakultásához forduljon, és onnan szerezzen igazolást (Brand, Reichenbach 1747-12-28: [1r]). Ekkor nevezték ki Balėta lelkészévé, és 1748. január 21-én iktatták be Kristijonas Frydrichas Štimerį (Christian Friedrich Stimehr, Stimer, 1725–1765), aki addig Gerviškėnuose (németül Gerwischkehmen) szolgált lelkészként, azt megelőzően pedig Stalupėnuose (németül Stallupönen) volt rektor (QPP IV 8r, 15r; Arnoldt 1777: 88, 118; ZM VI 1774)9. A Želva (németül Saalau) település lelkészének, Kristijonas Štimernek (Christian Stimehr, 1676– 1750) fiatalabb fia, valamint a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának egykori hallgatója, Erdmanas Gotlybas Štimeris (Erdmann Gottlieb Stimehr, 1715–1737) testvére volt (Schiller 1994: 201; ZM VI 1773). K. E. Tydkė 1747. december 12-i kérelme nemcsak saját életrajzának rekonstruálásához szolgáltat adatokat, hanem új ismeretekkel is szolgál a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriumáról. Élete legfontosabb tényeinek ismertetésekor egyúttal mindeddig ismeretlen részleteket is feltárt, amelyek a szeminárium működésének legkevésbé dokumentált záró szakasza szempontjából különösen jelentősek. Arról beszámolva, hogy Poroszország Litvániájában született és nőtt fel, a hallei egyetemen tanult, tanulmányai után pedig Potsdamban és annak közelében prédikátorként szolgált, K. E. Tydkė azt is Ich bin in Litthau=‖en gebohren und erʒogen, und derſelben Sprache ‖ kundig, wie ich de auch in Halle im Seminario ‖ Lithvanico gedachte Sprache docimegemlítette, hogy tud litvánul, és azt az ottani egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában tanulta: ret (Tiedtke 1747-12-12: [1r]). K. E. Tydkė azon állítása, hogy a hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriumában litván nyelvet tanított, egy újabb névvel teszi teljessé az e szeminárium kétségtelenül ismert docenseinek jelenlegi listáját: a már említett J. Richter (1727–1728 között volt docens), F. V. Hak (1728–1732), M. Šimelpenigis (1734–1740) mellett, 7 K. E. Tydkė 1747. november 29-én kelt kérelmét ugyanott őrzik, ahol a már említett, december 12-i kérelmet is (GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–1v]). 8 K. E. Tydkė e kérelme nem található az említett levéltári ügyiratban, de a december 12-i kérelem megemlíti (Tiedtke 1747-12-12: [1r]). 9 K. F. Štimeris žinomas kaip vienas rankraštinio žodyno Clavis Germanico-Lithvana savininkų (XVII–XVIII a. sandūra; LMAVB: F 137-13–14), kurį XVIII a. 3-iajame dešimtmetyje pildė K. E. Tydkės patėvis P. G. Milkus (apie identifikuotus P. G. Milkaus prierašus žodyno rankraštyje žr. Triškaitė 2013: 44–64). BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 70 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII a litvániai mozgalomról a 18. században Poroszországban 2. A Mielcke család dokumentumöröksége, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. Vileišis Vincas 2008 [11935]: Nemzeti kapcsolatok Litvánia Kis-Litvániájában a nagy háborúig a történelem és a statisztika fényében, Vilnius: Versus aureus. Winter Eduard 1954: A nyugati és délszláv nyelvek ápolása Halléban a 18. században. század. Adalékok a nyugati és délszláv népek polgári nemzetté válásának történetéhez, Berlin: Akademie-Verlag. Wotschke Theodor 1929–1930: A pietizmus Königsbergben Rogall halála után levelekben, Königsberg i. Ny. : Ferd. bizományosi kiadó Beyers Buchhandlung Thomas & Oppermann. ZM I–VII – Az altporosz evangélikus lelkészek könyvének „köztes kézirata” 1–7. Friedwald Moeller gyűjteményei alapján szerkesztette Walther Müller-Dultz, Reinhold Heling és Wilhelm Kranz, Hamburg: az Egyesület saját kiadásában [az altporosz családkutatás forrásai, anyagai és gyűjteményei (QMS)], 2012–2014. Straipsniai / Articles 71 Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą MELLÉKLET KÖZZÉTÉTELI ELVEK. A dokumentum fakszimiléje13, átirata és fordítása kerül közzétételre. Az átirat dokumentáris, betűhű. Az átiratban a rövidítések – a kontrakciók kivételével – nincsenek feloldva. Az újkori gót betűkkel írt átirat, vokiškame tekste lotyniškuoju raštu įrašyti lotyniški intarpai – žodžiai ir morfemos – išskiriami kursyvu. Komentarai teikiami išnašose: tekstologiniai – prie a tárgyi megjegyzések pedig a fordítás mellett találhatók. KRISTUPO ERNSTO TYDKĖS 1747 M. GRUODŽIO 12 D. PAKARTOTINIS PRAŠYMAS SLAPTAJAI TARYBAI BERLYNE DĖL SKYRIMO KUNIGU Į BALĖTUS, Berlynas; GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–2v]14 [1r] ⌜d. 12t[en] Dec[em]b[.] 1747⌝15 ⌜pſ. d[en] 12. Dec. 47.⌝16 Legkegyelmesebb és leghatalmasabb király Legkegyelmesebb Király és Úr! ⌜Counicet[ur] d[en] H[erren] Pröbſte[n] Brand⌝17 ⌜Reichenbach D[en] 13 Dec[.] [174]7. a⌝18 Őfelségednek ugyan folyó hó 5-én a legalázatosabb kérelmet nyújtottam be, és a poroszországi Insterburgi Hivatalban található Balleth-i plébánia adományozását a legalázatosabban kértem. Mivel azonban abban dokumentumaimat nem csatoltam; így azokat jelenleg, sub petito retraditionis in originalibus, minden= 13 A két dokumentumoldal fakszimiléi illusztrációként jelentek meg: Triškaitė 2019: 107–108. 14 A dokumentum nem rendelkezik levéltári lapszámozással. 15 A kérelem beérkezésének dátumát később egy másik (második) személy jegyezte be. 16 A kérelem beérkezésének dátumát később egy másik (harmadik) személy írta be. 18 A határozatot később egy másik (negyedik) személy írta alá. 17 Rezoliucija įrašyta ir pasirašyta vėliau kito (trečio) asmens. BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 72 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Cikkek / Articles 73 Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 74 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Straipsniai / Articles 75 Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą alázatosan hozzá kívánták fűzni. Litvániában születtem és nevelkedtem, s annak nyelvét ismerem, amint azt a hallei egyetemen a hallei Seminariumban Lithvanico gedachte Sprache dociret. Ferner habe folytatott tanulmányaimról, valamint a mellékelt, a einem ſolchen Amte tüchtig gemacht, wie ſolches teológiai fakultás által kiállított bizonyságom is tanúsítja. Tanulmányaim befejezése után Potsdamban és annak környékén állást töltöttem be, továbbá szorgalmasan gyakoroltam magam a prédikálásban is, amiről szintén mellékelek egy igazolást; [1v] lege. Mivel tehát, amint atyám közölte velem, az említett Balleth-i plébánia bizonyára megüresedett, én azonban a königsbergi fakultás előtt ismeretlen vagyok, mivel ott nem tanultam, következésképpen onnan nem is kérhetek bizonyságot; Így tehát Ön… Felségedet ismételten a legalázatosabban arra kívánom kérni, hogy ezt a plébániát kegyesen reám ruházni, és ennek végzésére a kinevezési okiratot kiadatni méltóztassék. Én erſterbe Ew: Majestaet Allerunterthänigſter Knecht Chriſtoph Ernſt Tiedtcke Berlin D[en] 12t[en]19 [Decem]br: 1747. [2v] Christoph Ernst Tiedtcke teológiai kandidátus, a Balleth-i thut wegen der vacanten plébánia legalázatosabb közelebbi előterjesztése ſtellung. 19 Javítva a 6.-ból. BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 76 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Vertimas [1r] ⌜1747. december 12.⌝20 ⌜Beérkezett 1747. december 12-én⌝21 Legfényesebb, leghatalmasabb Király, kegyelmes Király és Uram!22 ⌜A prépost uraknak továbbítandó. Brandas⌝23 ⌜Reichenbachas [174]7 m. gruodžio 13 d.⌝24 Az Ön Királyi Felségéhez már e [hónap] 5. napján a legalázatosabban folyamodtam, szorgalmasan piausi ir labiausiai nusižeminęs meldžiau skirti kunigo vietą Balėtuose25, Įsruties valsčiuje, Prūsijoje. Kadangi tuokart savo dokumentų nepateikiau, todėl nuolankiausiai juos pridedu šiuosyk prašydamas grąžinti originalus. Gimiau bei augau Lietuvoje26 ir moku jos kalbą, šią kalbą taip pat mokiau Halės Lietuvių [kalbos] seminare27. Be to, studijavau Halės universitete28 ir esu tokiai tarnyfelkészülve, amint azt a mellékelt Teológiai Kar igazolása29 tanúsítja. 20 A kérvény beérkezésének dátumát később egy másik (második) személy jegyezte be. 21 A kérelem átvételének dátumát később egy másik (harmadik) személy írta be. 22 Az akkori porosz királyhoz, II. Frigyeshez, akit Nagy Frigyesként is neveztek (Friedrich II., Friedrich der Große, 1712–1786, 1740–1786 között uralkodott), fordulnak, a kérelmet azonban valójában a király nevében döntéseket hozó Titkos Tanácsnak (németül Geheimer Rat) adták át Berlinben. 23 A határozatot von Brand államminiszter írta be és írta alá. 24 A határozatot von Reichenbach konzisztóriumi elnök írta alá. 25 Balėtai (németül Ballethen) Trempų (németül Trempen) és Darkiemio (németül Darkehmen) közelében fekvő egyházi falu. 26 Porosz Litvániáról van szó. 27 A hallei egyetem Litván Nyelvi Szemináriumát 1727-ben I. Frigyes Vilmos porosz király (Friedrich Wilhelm I., 1688–1740, 1713–1740 között uralkodott) akaratából alapították. A szeminárium vezetőjévé a teológia professzorát, Gotthilf August Francke-t (1696–1769) nevezték ki. K. E. Tydke legkorábban 1741 novemberének közepétől taníthatott a szemináriumban, amikor beiratkozott a hallei egyetemre. 28 K. E. Tydkét 1741. november 16-án immatrikulálták a hallei egyetemre (Preuß 1994: 228), és négy éven át teológiát tanult. 29 Byloje šios pažymos nėra. Tanulmányok / Articles 77 Kristupo Ernsto Tydkės 1747 m. gruodžio 12 d. prašymas: nauji faktai apie Halės universiteto Lietuvių kalbos seminarą Tanulmányaim befejezése után Potsdamban és a közelben30 szolgáltam, mokslauti, tai liudijantį pažymėjimą31 taip pat pridedu. [1v] Kadangi minėtoji Balėtų kunigo vieta, kaip man pranešė mano tėvas32, dabar iš tiesų atsilaisvino33, tačiau aš Karaliaučiaus fakultetui nesu pažįstamas, nes ten nestudijavau34, taigi iš egyúttal szorgalmasan tanultam patenaiul, és nem tudok semmilyen igazolást Jūsų Karališkąją Didenybę maloningai teiktis man tą kunigo vietą skirti ir tuo tikslu leisti pradėti skyrimo procedūrą. Pasilieku Jūsų Karališkosios Didenybės benyújtani, ezért ismét a legalázatosabban könyörgök legalázatosabb szolgája Kristupas Ernstas Tydkė Berlin, 1747 m. gruodžio 12 d. [2v] A teológiai jelölt Kristupo Ernsto Tydkės részletesebb bemutatkozás a Balétai lelkészi állás betöltésére 30 Minden bizonnyal Spandau (németül Spandau) értendő alatta, amely ma Berlin nyugati kerülete, a XVIII. században azonban még önálló város volt, a Havel (németül Havel) és a Spree (németül Spree) folyók találkozásánál feküdt. 31 Az iratban ez az igazolás nem található. 32 Mostohaapjáról, Peter Gottlieb Mielckéről (1695–1753), az akkori Mehlkehmen (németül Mehlkehmen) lelkészéről van szó. Vér szerinti apja, Tobias Tiedtke (1688–1725) meghalt, amikor Christoph Ernst még csak hároméves volt. 33 A balétai lelkészi állás 1747. szeptember 22-én, George Abraham Baltzer halálával üresedett meg (QPP IV 8r; ZM I 61). 34 Valójában K. E. Tydkét 1741. április 5-én iratkozták be a königsbergi egyetemre (Erler 1911–1912: 386), és ott valószínűleg egy szemesztert tanult. BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 78 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII Christoph Ernst Tiedtke’s Appeal of December 12, 1747: New Facts about the Lithuanian Language Seminar at the University of Halle ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány Titkos Állami Levéltárában (németül: Geheimes Staatsarchiv Preußischer) talált levéltári dokumentumot elemzi és közli, amelyet Kulturbesitz) in Berlin, which reveals new facts about the Lithuanian Language Seminar 1727-ben alapítottak a Halle-i Egyetemen. Ez Christoph Ernst Tiedtke (1722–177 after 1772), az Egyetem Teológiai Karának végzett hallgatója által írt fellebbezés, amely 1747. december 12-én kelt, és amelyet a berlini Titkos Tanácshoz (németül: Geheimer Rat) címeztek (GStA PK: I. HA, Rep. 7, Nr. 90 h, Pkt. 1239, [1r–2v]). Ez a levéltári forrás fontos a Halle-i Egyetem Litván Nyelvi Szemináriumának története szempontjából, mivel bizonyítékot szolgáltat a szeminárium fennállásának csaknem dokumentálatlan utolsó időszakáról. Ez a levéltári dokumentum tanúsítja a Halle-i Egyetem Litván Nyelvi Szemináriuma egy további tanárának nevét, nevezetesen magának a fellebbezés szerzőjének, Tiedtkének a nevét, akit a litván hagyományokat ápoló Mielcke család nevelt, és aki a szeminárium ismert és vitathatatlan Schimmelpfennig family through his maternal lineage. Hence, Tiedtke is one of the four tanárai közé tartozott. A litván nyelvet 1741. november vége és 1745. augusztus eleje között taníthatta a szemináriumban; előbbi időpontban iratkozott be a Halle-i Egyetemre, utóbbi pedig távozásának dátuma. Az 1741-ben a Halle-i Egyetemre beiratkozott Tiedtke azon állítása, miszerint akkoriban a Litván Nyelvi Szemináriumban litván nyelvet tanított, arra késztet bennünket, hogy újraértékeljük a szeminárium vezetőjének, Gotthilf August Franckének azt az állítását, miszerint a szeminárium 1740-ig működött. Francke kijelentését Johann Christoph Hoffbauer Geschichte der Universität zu Halle bis zum Jahre 1805 (Halle, 1805) című könyvében megfelelő kontextus nélkül idézték. Más elsődleges források hiányában két évszázadon át úgy vélték, hogy a szeminárium 1740-ben megszűnt létezni. Tiedtke 1747. december 12-i beadványa mindeddig az egyetlen hiteles forrás, amely bizonyítja, hogy a hallei egyetemen működő litván nyelvi szeminárium tovább létezett a történetírásban megállapított évnél. A beadvány lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a Francke által említett 1740-es év csupán a szeminárium tevékenységének szünetelését jelentette, amely nem sokkal később újraindult; azt azonban csak új levéltári források tárhatják fel, hogy a szeminárium ténylegesen meddig működött végleges bezárásáig. Beérkezett 2020. augusztus 15-én. BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio u. 5., LT-10308 Vilnius, Litvánia birute.triskait[email protected]