Petro Gotlybo Milkaus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas

98 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-2286-4080 Kutatási területek: Poroszország Litvániájának XVI–XVIII. századi írásbelisége, a kétnyelvű litván lexikográfia és az írott litván nyelv története. DOI: doi.org/10.35321/all85-05 PETRO GOTLYBO MILKAUS POROSZORSZÁG LITVÁNIÁJÁNAK HIVATALOS EVANGÉLIKUS LUTHERÁNUS ÉNEKESKÖNYVÉBEN SZEREPLŐ FORDÍTOTT ÉNEKEK: KVANTITATÍV SZEMPONT The Hymns Translated by Peter Gottlieb Mielcke in the Official Hymn Book for Prussian Lithuania’s Evangelical Lutherans: Quantitative Aspect ANNOTÁCIÓ A cikk Petras Gotlybas Milkusa (Peter Gottlieb Mielcke, 1695–1753) Jono Berento (Johann Behrendt, 1667–1737) Iß naujo pérweiʒdėtos ir pagérintos Gieſmû=Knygos (Königsberg, 11732, 21735 és mások) című énekeskönyvének énekrepertoárjához való hozzájárulását elemzi mennyiségi szempontból; emellett tárgyalja a Milkus által fordított énekek recepcióját a Porosz Litvánia hivatalos evangélikus-lutheránus énekeskönyvének későbbi szerkesztéseiben és kiadásaiban. A XVIII–XX. századi énekeskönyvek repertoárjának elemzése feltárta, hogy Berent énekgyűjteményének első kiadását egészítették ki a legjelentősebben Milkus énekeivel, míg néhány későbbi kiadásban egy Milkus által fordított éneket Adomas Frydrichas Šimelpenigisnek (Adam Friedrich Schimmelpfennig, 1699–1763) tulajdonítottak. LÉNYEGES SZAVAK: XVIII. századi litván írásbeliség, Petras Gotlybas Milkus (Peter Gottlieb Mielcke), Porosz Litvánia hivatalos evangélikus-lutheránus Tanulmányok / Articles 99 Petro Gotlybo Milkaus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas énekeskönyve, Jono Berent Iß naujo pérweiʒdėtos ir pagérintos Gieſmû=Knygos (11732) című énekeskönyve. ANNOTÁCIÓ A tanulmány elemzi Peter Gottlieb Mielcke (1695–1753) hozzájárulását a nézethez. Továbbá repertoire of hymns in Johann Behrendt’s (1667–1737) hymn book Iß naujo pérweiʒdėtos ir pagérintos Gieſmû=Knygos (Königsberg, 11732, 21735, etc.) from the quantitative point of tárgyalja a Mielcke által fordított énekek felvételét a későbbi kiadásokba; a 18–20. századi and versions of the Official Hymn Book for Prussian Lithuania’s Evangelical Lutherans. The énekeskönyvek énekanyagát alkotó repertoárok elemzése azt mutatja, hogy Mielcke Behrendt énekeskönyvének első kiadásához járult hozzá a legjelentősebb mértékben. Emellett az énekeskönyv egyes későbbi kiadásaiban szerepelt egy Mielcke által fordított ének, amelyet tévesen Adam Friedrich Schimmelpfennignek (1699–1763) tulajdonítottak. KULCSSZAVAK: XVIII. századi litván írásbeliség, Peter Gottlieb Mielcke, a poroszországi Litvánia evangélikus-lutheránusainak hivatalos énekeskönyve, Johann Behrendt Iß naujo pérweiʒdėtos ir pagérintos Gieſmû=Knygos (11732). A Königsbergi Egyetem növendéke, az ottani Litván Nyelvi Szeminárium első ismert docense, Jurbarko (németül Georgenburg) és Mielkiemio evangélikus-lutheránus lelkésze, Petras Gotlybas Milkus (Peter Gottlieb Mielcke, 1695–1753), a híres Pilkalnis-i kántor, Kristijonas Gotlybas Milkus (Christian Gottlieb Mielcke, 1733–1807) apja, a 18. század első felében a litván írásbeliség egyik legaktívabb ápolója volt. Érdemei leginkább a főudvari prédikátor és teológiaprofesszor, Jonas Jokūbas Kvantas (Johann Jacob Quandt, 1686–1772) vezetésével megvalósított, litván vallásos könyvek kiadására irányuló kollektív projekthez kapcsolódnak: Milkus az első nyomtatott litván Biblia (11735) egyik fordítójaként és a teljes fordítás korrektúrázójaként, az új hivatalos énekeskönyv (11732) egyik szerkesztőjeként és énekfordítójaként, valamint az Újszövetség korrektúrázójaként (11727) ismert; továbbá legalább öt porosz hatósági rendeletet fordított le, és nemrég megállapították, hogy a kéziratos szótárban található számos kiegészítés is az ő tollának tulajdonítható; Clavis Germanico-Lithvana (XVII–XVIII a. sandūra) (Triškaitė 2013: 39–86). Šiame straipsnyje dėmesys telkiamas į vieną Milkaus lituanistinės veiklos krypčių – giesmių vertimą. Lietuvių raštijos istoriografijoje nurodomas Milkaus išverstų ir paskelbtų az énekek száma változó. Így például Gotfrydas Ostermejeris (Gottfried Ostermeyer, 1716–1800) az Erſte Littauiſche Liedergeſchichte című művében, később BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 100 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV pedig Mykolas Biržiška az Iš mūsų kultūros ir literatūros istorijos című könyvében 18-at említett (Ostermeyer 1793: 253; Ostermejeris 1996: 418; Biržiška 1931: 243), Ansas Bruožis a Mažosios Lietuvos buvusiejie rašytojai ir žymesniejie lietuvių kalbos mylėtojai című tanulmányában körülbelül 18-at ([Bruožis] 1920: 43), Vaclovas Biržiška az Aleksandrynasban (11963) – 17-et vagy 16-ot (BržA II 52–53), míg a Bostonban kiadott Lietuvių enciklopedijoje (1959), továbbá a Mažosios Lietuvos enciklopedijában (2006) és a Mažosios Lietuvos enciklopedijos žinyne (2015) már csak 16 szerepel (LE XVIII 473; MLE III 117; MLEŽ 472). Emellett Ostermejerist követve általában minden fenntartás nélkül (Johann Behrendt, 1667–1737) sudarytam giesmynui daugiausia giesmių pateikęs Adomas Frydrichas Šimelpenigis (Adam Friedrich Schimmelpfennig, azt a véleményt vallják, hogy Jono Berento 1699–1763) (vö. „Schimmelpfennig hat ʒu dem Behrendtſchen Geſangbuch das meiſte geliefert“, Ostermeyer 1793: 130; Ostermejeris 1996: 364). A tanulmány célja Petras Gotlybas Milkus számszerű hozzájárulásának értékelése Jono Berentas énekeskönyvének repertoárjához, feltárva annak viszonyát más fordítók hozzájárulásához, valamint annak megállapítása, hogy a Milkus által fordított énekek miként jelentek meg a Porosz Litvánia hivatalos evangélikus-lutheránus énekeskönyvének későbbi kiadásaiban és szerkesztett változataiban. Az elemzés során történeti összehasonlító és analitikus leíró módszereket alkalmazunk. 1. PETRAS GOTLYBAS MILKUS ÉNEKEI 1732. ÉVI ÉNEKESKÖNYVKIADÁS A Jurbarko lelkésze, Petras Gotlybas Milkus által lefordított énekek először a Kelet-Poroszország (németül Insterburg) főlelkésze, Jonas Berentas által összeállított, új hivatalos poroszországi litván evangélikus-lutheránus énekeskönyv, az Iß naujo pérweiʒdėtos ir pagérintos Gieſmû=Knygos első kiadásában jelentek meg. 1732-ben jelent meg Königsbergben, Johann Friedrich Reussner (?–1742) nyomdájában (a továbbiakban – G1732). Az új énekeskönyv összeállítását Jonas Jokūbas Kvantas litván vallásos könyvek kiadására vonatkozó programjának megvalósításával kezdték meg. Ostermejer szerint, amikor Berentas az új énekeskönyvet összeállította, Milkus buzgó segítőtársa volt: „Peter Gottlieb Mielcke [...] [w]ar [...] beym damaligen Geſangbuch [...] Behrendts vornehmſter Gehlfe“ (Ostermeyer 1793: 253; Ostermejeris 1996: 418). E két lelkész együttműködésének feltételei nemcsak az énekeskönyv, hanem a litván 1735 m. pabaigos Milkus tarnavo Jurbarke, įsikūrusiame netoliese bažnytinės apskrities centro Įsruties, kur kunigavo Berentas. Biblia elkészítése terén is kedvezőek voltak, mivel 1726 tavaszától Milkus maga az új énekeskönyvhöz való hozzájárulását a porosz kormánynak Königsbergben címzett, 1731. április 23-i kérelmében említette. Azt állította, hogy kijavította, átírta az énekeskönyvet, és sok új éneket lefordított: „habe ich das Littauſche Geſang=Buch verbeßert, abgeſchrieben, und viele neue Lieder überſetʒet“ Tanulmányok / Articles 101 Petro Gotlybo Milkaus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas (Mielcke 1731-04-23: 21r; a fakszimilét, az átírást és a fordítást lásd Triškaitė, Sidabraitė 2019: 98–99, 105). Saját maga által lefordított és átadott énekek számát nem nevezte meg, ezt azonban feltárja a napjainkig fennmaradt és jelenleg egyelőre egyetlen ismert első kiadású példány, amelyet a berlini Porosz Kulturális Örökség Állami Könyvtárában őriznek (németül Staatsbibliothek zu Berlin – Preußischer Kulturbesitz; SBB PK: En 9820) (LBP 18, Nr. 135), mivel a fordítókat az énekek mellett kriptonimákkal jelölték. Milkusnak az új énekeskönyvhöz való mennyiségi hozzájárulásának értékelésekor figyelembe kell venni, hogy Berentas a XVIII. század elején megjelent, a Būdviečiai Frydricho Zigmanto Šusterio (Friedrich Sigmund Schuster, 1671–1750) palelkésze által összeállított Naujos pagérintos Gieſmjû=Knygos (1705, a továbbiakban – G1705) című énekeskönyvre támaszkodott – Danielius Kleinas (1609–1666) Naujos Gieſmju Knygos (1666) című énekeskönyvének harmadik kiadására, amelyből az énekek háromnegyedét átvette (LB I 45; Michelini 2009: 97). Milkus hozzájárulását tehát két szinten kell értékelni, pontosabban meg kell állapítani a hozzájárulását az énekeskönyv új repertoárjához, illetve általában az egész repertoárhoz, amely mind az új, mind a régi énekeket magában foglalja. Az 1732. évi kiadásban és később Milkus által fordított énekeket a „P. G. M. P. G.” kriptonimmal jelölték, azaz P[éter] G[ottlieb] M[ielcke,] P[asztor] G[eorgenburgensis] (Petras Gotlybas Milkus, Jurbarko lelkésze). Az új énekeskönyv első kiadásában kinyomtatott Milkus-énekek címeit az 1. táblázat tartalmazza (az ének első szava szerint, ábécérendben felsorolva). Ezek közül 6-ot az énekeskönyv fő részében, 13-at pedig az „Appendix arba Kittos naujos Gieſmes ßwėey pridėtos” című függelékben publikáltak1 (lásd a 3. táblázatot). 1. TÁBLÁZAT. G1732-ben közzétett, Petras Gotlybas Milkus által fordított énekek és azok német eredetijei A Milkus által a fordításainak címei (strófák száma) G1732-ben közzétett (strófák száma) A Szerzők énekek litván német eredetik címei IEy Pon’s Diew’s mus Luther gélbetu (3 ne ← Wr GOtt nicht versszak) dieſe Ʒeit mit uns Martin (3 versszak) (1483–1546) IEʒau Kriſtau, kurs tu (3 str.) gawai ← Der Du HErr Raſt (3 IEſu Ruh und Georg Werner str.) (1589–1643) 1 Valószínűleg az a törekvés, hogy minél több új éneket tegyenek közzé, határozta meg Berentas 1732. évi énekeskönyvének felépítését: nem egységes műként jelent meg, hanem egy fő részből (G1732 1–358, Nr. 1–301) és egy függelékből (G1732 359–408, Nr. 302–335) állt. Úgy tűnik, hogy miután az énekeskönyv fő részét nyomdába adták, a többi új éneket még előkészítették a nyomtatásra, ezért később, a függelékben nyomtatták ki őket. BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 102 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Jézus Krisztus, téged (13. hívlak ← Uram, Jézus versszak) hozzád (13. versszak) Krisztus, kiáltok, anonim szerző Jézus, te a menny öröme (8. ← Jézus, életem élete, versszaErnst Christoph k) (8. versszak) Homburg (1607–1681) Amikor bűnöm gyötör ← Gesenius, nôr (8. Wenn meine Sünd mich versszak) kräncken (8. kränken, Justus versszak) (1601–1673) LAupſinkit’ Diew Krikßćionis (8 str.) Danguje, ← Lobt GOtt allʒug[leich] (8 str.) ihr Chriſten Nicolaus Herman (∼1500–1561) MAłonus mumus buk Diewe (3. ← Es wolt uns GOtt gendig versszak) seyn (3. versszak) Martin Luther Kedves keresztények, (10. örvendezzünk ← Most versszak) Christen (10. versszak) örvendezzetek, kedves keresztények, Martin Luther Szeretett (5 versszak) keresztények, Chriſtenheörvendezzetek ← Örvendjetek vidáman, szegény Valentin Thilo it (5 versszak) (1607–1662) Szeretett Jézusom, Małon (9 most engedd, hogy versszak) dein érezzelek ← Hadd érezzelek most, Jézusom, Heinrich Erbarmen (9 versszak) Bussenius (∼1626–1665) Áldott legyen Isten, dicsőítve és Martin légy te is vele együtt Luther által magasztalva (3 str.) megáldva (3 str.) ← Isten legyen PAliecawôk mielamui saját Diewui ← Befiehl du szenvedésedeine Wege Paul Gerhardt it (12 str.) (12 str.) (1607–1676) Drága Istenem, saját (9 str.) én kedvesem ← mégis (9 str.) Megérdemeltem, mit akarok Paul Gerhardt RYkáukit jus (6 str.) wiernieji ← Nun jámborok jauchtʒet all ihr Michael Schirmer (6 str.) (1606–1673) Hálaadással már és Paul Gerhardtot örömmel ← Most hát dicsérjétek (9 str.), adjatok tiszteletet (9 str.) adjatok mind hálát, Sʒirdingay pritaiſykit, ſawo Sʒird (4 konas ← Mit Ernſt o versszak) Kinder (4 versszak) Menſchen Valentin Thilo SƷwenta Dwaſe mus (7. o.) uns aplankyk ← Ó, Szent Lélek, ein (8. o.) térj be Michael Schirmer TU, miel’s Iėʒau, Duß (12. o.) (12. mano ← IEſu/ der du o.) meine Seele Johann Rist (1607–1667) WIſſgálys aminaſſis ſuſſimilk ant muſû (3 Tėwe, ← O allmchtiger versszak) irgalmazz ewiger Vater/Johann Horn nekünk (3 versszak) (∼1490–1547) Amint látható, a Milkus által lefordított német énekek szerzői a 16. és 17. század legkiválóbb alkotói voltak. Négy Martin Luther (1483–1546)-féle és három Straipsniai / Articles 103 Petro Gotlybo Milkaus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas Paul Gerhardt (1607–1676)-féle éneket fordított le, Michael Schirmer (1606– 1673), illetve Valentin Thilo (1607–1662) énekeiből kettőt-kettőt, Johannes Horn (∼1490–1547)2, Nicolaus Herman (∼1500–1561), Georg Werner (1589– 1643), Heinrich Bussenius (∼1626–1665), Justus Gesenius (1601–1673), Johannes Rist (1607–1667), Ernst Christoph Homburg (1607–1681) énekeiből pedig egyet-egyet, továbbá egy anonim éneket3 is (lásd az 1. táblázatot). Megállapítást nyert, hogy Milkus 15 német éneket első alkalommal fordított le litván nyelvre, 4 fordítása pedig már korábbi fordítások új változata (Michelini 2010: 133–161, valamint 225–226). Az 1732-es kiadásban szereplő további kriptonimok arról tanúskodnak, hogy Milkuson kívül még több Porosz Litvánia-beli lelkész is hozzájárult Berent énekeskönyvéhez új énekfordításokkal. A „J. B. Arch. Inſt.“, „I. B. Arch. I.“ és „J. B. A. J.“ kriptonimokkal žymėtas giesmes išvertė pats Berentas, „A. F. S. P. P.“ – Papelkių kunigas Adomas Frydrichas Šimelpenigis, „P. R. P. W.“ – Valtarkiemio kunigas Pilypas Ruigys (Philipp Ruhig, 1675–1749), „C. St. P. S.“ – Želvos kunigas Kristijonas Štimeris (Christian Stimer, Stimehr, 1676–1750), „A. L. P. M.“ – Klaipėdos Abraham David Lüneburg segédlelkész (Abraham David Lüneburg, 1670–1743), „J. J. S. Paſt. Ruſſ.“ – Rusnės lelkésze, Jonas Jokūbas Šperberis (Johann Jacob Sperber, 1679–1741). Berentas énekeskönyvét három, akkorra már elhunyt fordító himnológiai örökségéből származó néhány énekkel is kiegészítette: Katyčių lelkészének, Jonas Andrius Cezariának (Johannes Andreas Caesar, ~1650–1710), Pilupėnai lelkészének, Kristupas Polisnak (Christoph Poll, ?–1693) és Narkyčiai lelkészének, Frydrichas Kristupas Rabėnak (Friedrich Christoph Rabe, 1669–1720) (az általuk fordított énekeknél ennek megfelelően a „J. A. Cæſ. P. C.“, „J. Andr. Cæſar. Paſt. Coadjut.“ ; „Chriſtoph. Poll. P. Pillupp.“, „Chriſtoph. Pollii. Paſt. Pillup.“, „C. Poll. P. P.“ ; „F. C. R. P. N.“) (vö. LB I 46). Berentas 1732-ben énekeskönyvében 335 régi és új éneket közölt (G1732 1–408, Nr. 1–335; Quandt 1735-12-01: [VI]). Guido Michelini kutatásai alapján Berent énekeskönyvének első kiadása, összehasonlítva a saját šalallmchtiger ewiger Vater/ erbarm dich unſer“ című énekének tiniu – Šusterio giesmynu, buvo papildytas 81 giesme, iš kurių 75 giesmės verstos 2 Milkaus verstõs giesmės „WIſſgálys aminaſſis Tėwe, ſuſſimilk ant muſû“ vokiško originalo „O szerzőségét Hornnak tulajdonították Philippo Wackernagel által közölt adatok alapján (lásd: Wackernagel 1870: 356, Nr. 427; lásd még Michelini 2010: 226). 3 Milkaus „Iėʒau Kriſtau, tawſp’ ßaukiu“ giesmės vokiško originalo „HErr IEſu Chriſt apie jį žr. ſchrey ʒu dir“ autoriumi vėlesniuose giesmynuose (pvz., 1877, 1936 m.) nurodomas „Janssen“. Galimas dalykas, kad galvoje turėtas giesmių vertėjas Petrusas Janssenas (1698–1770) (plačiau Koch 1973: 34–35). BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 104 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV dešimt Prūsijos Lietuvos kunigų, o 6 – anoniminės4. Iš 1732 m. leidime pateiktų kriptonimų matyti, kad Berentas paskelbė 18 vertimų, Šimelpenigis – 15, Ruigys – 9, Štimeris – 4, Liuneburgas ir Šperberis – po vieną. Be to, Berentas į savo giesmyną įtraukė 8 naujas giesmes tuo metu jau mirusių kunigų: Cezario ir Polio – po 35, o Rabės – 2. Visus šiuos vertėjus giesmių skaičiumi lenkia Milkus – jo vertimų paskelbta 19 (žr. 1 lentelę), t. y. viena giesme daugiau nei Berento. Taigi kiekybiškai vertinant naująjį giesmyno repertuarą, kitaip tariant, atsižvelgiant į naujų giesmių skaičių, konstatuotina, kad 1732 m. iš tuomečių vertėjų daugiausia publikuota Milkaus vertimų: pirmajame leidime jo vertimai sudaro 23,45 proc., arba beveik ketvirtadalį, naujojo giesmių repertuaro ir 5,67 proc. apskritai visų šiame leidime paskelbtų giesmių (tiesa, vėliau oficialusis giesmynas vis buvo pildomas naujomis kitų vertėjų giesmėmis, tad Milkaus indėlis mažėjo, žr. toliau – 2 sk.). Visszatérve Ostermejernek arra az állítására, hogy Berent énekeskönyvéhez a legtöbb éneket Šimelpenigis szolgáltatta (Ostermeyer 1793: 130; Ostermejeris 1996: 364), meg kell állapítanunk, hogy az 1732-es kiadásban a közzétett énekek száma alapján még a harmadik helyen állt. 2. PETRAS GOTLYB MILKUS ÉNEKEI AZ 1735-ÖS ÉNEKESKÖNYV-KIADÁSBAN Az új Berent-énekeskönyvet néhány évente adták ki. Milkus 1753. június 9-én bekövetkezett haláláig még ötször jelent meg: a második kiadást 1735-ben, a harmadikat – 1738-ban, a negyediket – 1740-ben, az ötödiket – 1745-ben, a hatodikat – 1748 m. (LB I 45–47, Nr. 135–140)6. 4 Tiek giesmių (75 + 6 = 81) susidaro susumavus Michelini’o monografijoje Jono Berento Iß naujo pérweizdėtos ir pagérintos Giesmû Knygos. Mörlino traktato pritaikymas poezijoje publikuotus naujuosius G1732 tekstus (Michelini 2010: 67–209; plg. Michelini 2009: 104). 5 E három Jono Andrius Cezaris-ének egyike, a „Kam tu mogau wargingas”, először Jono Rikovijus (Johann Richovius, 1652–1703) énekeskönyvében jelent meg (lásd: „Kám reaiſi iwata”, G1685; a 522–524), vėliau pakartota Frydricho Zigmanto Šusterio (žr. G1705 407–408), o 1732 m. pasirodė stipriai redaguota, tad laikoma nauju vertimu (Michelini 2010: 185–186). Dar viena giesmė „Diewe miel’s ßtay Taw Paklán” című éneket Šusterio és Rikovijus énekeskönyvéből nyomtatták újra (lásd: G1685 367–368; G1705 566–568), így 1732-ben összesen 4 Cezaris által fordított ének jelent meg. 6 Hozzá kell tenni, hogy a még későbbi kiadások, jóllehet a Berent-énekeskönyvből nőttek ki, és megőrizték a folytatólagos számozást (például az 1750-es kiadást hetediknek, az 1753-asat pedig nyolcadiknak tekintik), Adomas Frydrichas Šimelpenigis szerkesztésében készültek, és Šimelpenigis énekeskönyvének nevezik őket (lásd: LB I 386, Nr. 1097– 1098 és mások. ; A Šimelpenig által összeállított klasszikus modellű hivatalos litván énekeskönyvről bővebben lásd: Michelini 2009: 132–153). Tanulmányok / Articles 105 Petro Gotlybo Milkaus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas A litván bibliográfusok és a litván írásbeliség kutatói előtt egyetlen, napjainkig fennmaradt második (1735-ös) kiadású példány sem volt ismert (Biržiška 1924: sk. 54, Nr. 153; LB I 45, Nr. 136). Úgy vélték, hogy ez a kiadás nem maradt fenn (Michelini 2010: 49; Michelini 2013: 84). Nemrégiben a második kiadás egyik példányát Prágában, a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárában találták meg (csehül Národní knihovna České republiky; NK ČR: 33 K 139; az 1735-ös énekeskönyvről mint forrásról és műről lásd Triškaitė 2020: 33–82). Bár a második kiadás mindössze három évvel az első kinyomtatása után jelent meg, a két kiadás összehasonlító elemzése feltárta, hogy jelentős mennyiségi és minőségi változások történtek. Az 1735-ben megjelent második énekeskönyvkiadás nemcsak új énekekkel egészült ki, hanem szerkezetét is átdolgozták, az énekek nyelvezetét pedig szerkesztették. Az első kiadáshoz képest a második 26 új énekkel bővült, egy korábbit pedig elhagytak. Más szóval az énekeskönyvben az énekek száma 335-ről 360-ra nőtt (vö. G1732 1–408, Nr. 1–335 és G1735 1–432, Nr. 1–360). Az az ének, amely nem került be az 1735-ös kiadásba, Milkau „MIeli Krikßćionis dʒaukimės” című éneke volt – Martin Luther népszerű „Nun freut euch lieben Chriſten” kezdetű énekének fordítása. 1732-ben két fordítása is megjelent – nemcsak Milkausé, hanem Berent „IAu mes mielėji Krikßcʒonis linkſmay” című fordítása is, 1735-től pedig az énekeskönyvben már csak a második maradt meg (vö. G1732 171–172, Nr. 161; 389–390, Nr. 323 és G1735 196–197, Nr. 182; továbbá lásd G1832 225–226, Nr. 208 és másutt). Fontos újítás volt leidimo priede „Appendix arba Kittos naujos Gieſmes ßwėey pridėtos“ (G1732 359–408, Nr. 302–335) publikuotos giesmės, tarp jų ir Milkaus, 1735 m. buvo az is, hogy mind a 26 új éneket az énekeskönyv fő részébe, a megfelelő tematikus csoport énekei közé helyezték át, és új függeléket állítottak össze „Kittos naujos Gieſmes ßwėey pridėtos” címmel (G1735 398–432, Nr. 335–360). Ebben mind a 26 új éneket elhelyezték; fordítóik mindössze ketten voltak: Fabijonas Ulrichas Glazeris (Fabian Ulrich Glaser, 1688–1747), aki itt első 8 naujus vertimus (išsamiau apie Berento giesmyno antrojo leidimo naujoves žr. Triškaitė 2020: 55–67). Naujų Milkaus vertimų nei pagrindinėje giesmyno alkalommal 18 éneket tett közzé, és Adomas Frydrichas Šimelpenigis, aki a részben, sem az újonnan összeállított függelékben nem jelent meg. Az 1735-ben közzétett énekek számát tekintve Šimelpenigis éppen ekkor előzte meg Milkaut: a második kiadásban Milkaus 18 fordítása, Šimelpenigis 23 fordítása jelent meg (a függelékbe beillesztett 8 új éneket nem számítva az énekeskönyv fő részében az első kiadásból származó 15 énekét ismételték meg). Ostermejer tehát, amikor azt állítja, hogy Berent énekeskönyvéhez Šimelpenigis szolgáltatta a legtöbb éneket (Ostermeyer 1793: 130; Ostermejeris 1996: 364), csak részben tévedett, mivel Šimelpenigis egyre gyarapodó fordításaival 1735-től szerzett fölényt. A második kiadásban közzétett Milkaus-énekek az új énekrepertoár 16,98 százalékát, az énekeskönyv teljes repertoárjának pedig 5 százalékát tették ki. BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 106 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Feltételezhető, hogy pontosan ugyanennyi Milkus-ének jelent meg a harmadik (1738-as) és a negyedik (1740-es) kiadásban is, amelyekből egyetlen példányt sem találtak eddig, továbbá az ötödik (1745-ös) kiadásban, amelynek mindössze egy példánya ismert, és a Szentpétervári Orosz Tudományos Akadémia Könyvtárában őrzik (Лб 1044) (LB I 46–47, Nr. 139), valamint a hatodik kiadásban, amelyből két példány ismert: az egyik a Berlini Porosz Kulturális Örökség Állami Könyvtárában található (SBB PK: En 9822) (LBP 18, Nr. 140), a másik, hiányos példány pedig a Vilniusi Egyetem Könyvtárában (VUB: LR 810/1) (LB I 47, Nr. 140). Ezt a feltevést megerősíti Milkus énekeinek a későbbi énekeskönyvekben való továbbhagyományozásának elemzése is (lásd alább – 3. fejezet). Csak az arányok változtak a többi fordító hozzájárulásával összevetve, mivel az új kiadások repertoárja fokozatosan bővült; például a negyedik kiadás 400 éneket (Ostermeyer 1793: 111; Ostermejeris 1996: 356), az ötödik 409-et, a hatodik pedig 417-et tartalmazott (G1748; lásd még Quandt 1748-03-01: [VII]). 3. PETRO GOTLYBO MILKUS ÉNEKEINEK RECEPCIÓJA A HIVATALOS ÉNEKESKÖNYV KÉSŐBBI KIADÁSAIBAN Milkaus által fordított énekeket a hivatalos énekeskönyv későbbi szerkesztéseiben és kiadásaiban is újranyomtatták. 1750-ben jelent meg Adam Friedrich Schimmelpfennig által előkészített hivatalos énekeskönyv-kiadás, hozzáadott második résszel, amely megindította a klasszikus modellű énekgyűjtemény hagyományát (bővebben lásd Michelini 2009: 132–153). 1750 és 1776 között jelent meg a hivatalos énekeskönyv hetedik–tizenharmadik kiadása, 1791-ben pedig feltehetőleg ismét megjelent a nyolcadik (lásd LB I 386–388, Nr. 1097–1104; LBP 68, Nr. 1097, 1102). A XIX. század első felében Karl Gotthard Keber (1756–1835) által előkészített énekeskönyv-szerkesztést (11832) az általa LB I 191–192, Nr. 533–535), o šimtmečio antrojoje pusėje kas kelerius metus hozzáadott harmadik résszel nyomtatták (lásd a Friedrich Kurschat (1806–1884) által készített szerkesztést (lásd LB I 204–205, Nr. 570–576; LB I 213–215, Nr. 595–601), amelyet 1857-től már az általa összeállított harmadik résszel nyomtattak. Mindezen szerkesztések első két részét a Schimmelpfennig által előkészített klasszikus modellű énekeskönyvből vették át, amelynek első része Berent énekeskönyvén, második része pedig Glaser énekgyűjteményén alapult. 7 Kvantas az előszóban e kiadás 408 énekét említette (az idézetet lásd Michelini 2010: 49, 279. jegyzet), valójában azonban 409-et tartalmaz (LB I 46, Nr. 139; Kaunas 1996: 166; Michelini 2009: 115). Cikkek / Articles 113 Petro Gotlybo Milkaus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas a lelkek üdvösségéről / egyben imakönyvekkel / amelyekben nemcsak régi, hanem új imák is találhatók. Karalaucʒuie / 1732. évben. Iſſpauſtos Iono Prideriko Reuſnero; SBB PK: En 9820. G1735 – Újra átnézett és javított Énekeskönyvek / amelyekben drága régi és új énekek vannak összegyűjtve / Isten dicsőségére és a Porosz Királyságban élő litvánok lelki üdvösségére, egyúttal Imádságoskönyvekkel / amelyekben nemcsak régi, hanem új imádságok is találhatók. Másodszor kinyomtatva Karaláucʒujében / 1735. évben. [...]; NK ČR: 33 K 139. G1748 – Újra átnézett és javított Énekeskönyvek, amelyekben drága régi és új énekek vannak összegyűjtve, Isten dicsőségére és a Porosz Királyságban élő litvánok lelki üdvösségére, egyúttal Imádságoskönyvekkel, amelyekben nemcsak régi, hanem új imádságok is találhatók. Šeštoji kortelė išspausdinta. Karaliaučiuje, 1748 metais. Raštais Karaliaus; SBB PK: En 9822. G1753 – [Iš naujo peržiūrėtos ir pagerintos Giesmių knygos, kuriose brangiausios senos ir naujos giesmės surašytos, Dievui ant garbės ir Prūsijos Karalystėje esantiems lietuvininkams ant sielų išganymo drauge su Maldų knygomis, kuriose randamos ne tik senos, bet ir naujos maldos. (...) Karaliaučiuje, 1753 metais]; LLTIB: B 1956 (def., pavadinimas pateiktas pagal 1748 metų leidimą). G1776 – Újra átnézett és javított Énekeskönyv, amelyben a legdrágább régi és új énekek vannak lejegyezve Isten dicsőségére és a Porosz Királyságban élő litvánok lelki üdvösségére, az Imádságoskönyvekkel együtt, amelyekben nemcsak régi, hanem új imádságok is találhatók. Königsbergben, a királyi könyvnyomdában nyomtatva Artungo [1776] (www.epaveldas.lt). G1832 – Újra átnézett és javított Énekeskönyv, amelyben a legdrágább régi és új énekek vannak lejegyezve Isten dicsőségére és a Porosz Királyságban élő litvánok lelki üdvösségére, az Imádságoskönyvekkel együtt, amelyekben nemcsak régi, hanem új imádságok is találhatók. Königsbergben, a királyi könyvnyomdában nyomtatva Artungo [1832] (www.epaveldas.lt). G1877 – Javított Énekeskönyv, amelyben a legdrágább régi és új énekek vannak lejegyezve Isten dicsőségére és a Porosz Királyságban élő litvánok lelki üdvösségére, az Imádságoskönyvekkel együtt, amelyekben nemcsak régi, hanem új imádságok is találhatók. Újra átnézte F. Kurschat, a königsbergi litván lelkész. Königsberg, 1877. Hartung-féle Ʒeitungs= und Verlags=Druckerei (www.epaveldas.lt). G1936 – Javított énekeskönyvek, amelyekben a legértékesebb régi és új énekek Isten dicsőségére és a litvánok lelki üdvösségére vannak összegyűjtve, az imakönyvekkel és a harmadik rész új kiegészítésével együtt. Újonnan kiadta a Klaipėdai Terület Evangélikus BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 114 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Konſiſtorija 1936 Metais. Spauſdinta ſpauſtuwėje „Lituania“. Klaipēda, Palangos gatwē 23/24 (www.epaveldas.lt). Kaunas Domas 1996: Kis-Litvánia könyve. A litván könyv fejlődése 1547–1940, Vilnius: Baltos lankos. Koch Eduard Emil 1973: Az egyházi ének és a keresztény, különösen a német evangélikus egyház templomi énekének története 6. Első főrész. A költők és énekesek, Hildesheim, New York: Georg Olms Verlag. LB I – A Litván SZSZK bibliográfiája. A sorozat. Litván nyelvű könyvek 1. 1547–1861, Vilnius: Mintis, 1969. LBP – Litván bibliográfia. A sorozat. Litván nyelvű könyvek 1. 1547–1861. Kiegészítések, Vilnius: Mintis, 1990. LE XVIII – Litván enciklopédia 18. Maurák–Mintauja, Boston: Litván enciklopédijos leidykla, 1959. Michelini Guido 2009: Mažosios Lietuvos giesmynų istorija: nuo Martyno Mažvydo iki XX a. pabaigos, Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla. Michelini Guido 2010: Jono Berento Iß naujo pérweizdėtos ir pagérintos Giesmû Könyvek. A Mörlin-féle traktátus alkalmazása a költészetben, Vilnius: Litván Tudományos Akadémia Kiadója. Michelini Guido 2013: A poroszországi litván énekeskönyvek Donelaitis korában. – Acta Historica Universitatis Klaipedensis 26. Kristijonas Donelaitis korszakának kulturális innovációi, 79–89. Mielcke Peter Gottlieb 1731-04-23: Kérelem a königsbergi porosz kormányhoz a bírság alóli felmentés iránt, Jurbarkas (másolat); GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, EM 46 e, Nr. 53, 20r–21v, 22v. MG1806 – Régi és új keresztény énekek, különösen az idősebbek számára, jóra törekedve, nagy betűkkel kinyomtatva, új imakönyvecskékkel együtt. Königsbergben, Lebrecht Ering könyvnyomdájában, 1806-ban; VUB: LR 777 (www.epaveldas.lt). MLE III – A Kis-Litvánia enciklopédiája 3. Mec–Rag, Vilnius: A Kis-Litvánia Alapítványa, Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet, 2006. MLEŽ – Mažosios Lietuvos enciklopedinis žinynas, Vilnius: Mažosios Lietuvos fondas, Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2015. Ostermeyer Gottfried 1793: Első litván énektörténet, Gottfried Oſtermeyer, a Trempeni gyülekezet szenior lelkésze és a Királyi Német Társaság königsbergi tiszteletbeli tagja által napvilágra hozva. Knigsberg, Drieſt-féle nyomtatványokkal nyomtatva. Tanulmányok / Cikkek 115 Petro Gotlybo Milkaus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas Ostermejeris Gotfrydas 1996: Válogatott írások, összeállította és fordította L. Citavičiūtė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Quandt Johann Jacob 1735-12-01: I. N. I. Krisztusban szívből szeretett Olvasó! – Újra átnézett és javított énekeskönyv, amelyben a legdrágább régi és új énekek vannak összegyűjtve / Isten dicsőségére és a Porosz Királyságban élő litvánok lelki üdvösségére, imakönyvekkel együtt, amelyekben nemcsak régi, hanem új imák is találhatók. Másodszor kinyomtatva Königsbergben / 1735-ben. [...], [III–X]. Quandt Johann Jacob 1748-03-01: I. N. I. Krisztusban szívből szeretett Olvasó! – Újra átnézett és javított énekeskönyvek, amelyekben a legdrágább régi és új énekek vannak összegyűjtve, Isten dicsőségére és a Porosz Királyságban élő litvánok lelki üdvösségére, az imakönyvekkel együtt, amelyekben nemcsak régi, hanem új imák is találhatók. Hatodszor kiadva. Königsbergben, az 1748. évben. A király betűivel, [III–XIV]. Triškaitė Birutė 2013: Petras Gotlybas Milkuss utólagos bejegyzései a Clavis Germanico-Lithvana kéziratos szótárban. – Archivum Lithuanicum 15, 39–86. Triškaitė Birutė 2020: Jono Berento énekeskönyvének, az Iß naujo pérweizdėtos ir pagérintos Giesmû-Knygos, valamint az imakönyv, a Maldû-Knygélos második kiadása (1735): egy eddig ismeretlen példány Prágában. – Archivum Lithuanicum 22, 33–82. Triškaitė Birutė, Sidabraitė Žavinta, szerk., 2019: A lituanisztikai mozgalom feltáruló részletei a 18. századi Poroszországban 2. A Milkų család dokumentarista öröksége = Die Hintergründe der lituanistischen Bewegung im 18. Jahrhundert in Preußen 2. A Mielcke család dokumentarista öröksége, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. Wackernagel Philipp 1870: A német egyházi ének a legrégibb időktől a XVII. század kezdetéig. 3. kötet, Leipzig: B. G. Teubner nyomdája és kiadója. The Hymns Translated by Peter Gottlieb Mielcke in the Official Hymn Book for Prussian Lithuania’s Evangelical Lutherans: Quantitative Aspect ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány elemzi Peter Gottlieb Mielcke (litván. Petras Gotlybas Milkus, 1695–1753) to the repertoire of hymns in Johann Behrendt’s (Lith. BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 116 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Jonas Berentas 1667–1737) énekeskönyve, az Iß naujo pérweiʒdėtos ir pagérintos Gieſmû=Knygos (Átnézett és javított énekeskönyv) (Königsberg, 11732, 21735 stb.) kvantitatív szempontból. Továbbá tárgyalja a Mielcke által fordított énekek felvételét a Porosz Litvánia evangélikus hivatalos énekeskönyvének későbbi kiadásaiba és változataiba Lutheránusok. Mielcke énekeinek mennyiségi elemzése, amelyek először Behrendt énekeskönyvének első kiadásában (1732) jelentek meg, feltárta, hogy jelentősen hozzájárultak az új énekanyaghoz. to the renewed repertoire of the hymn book: out of all the translators of that time, most translations were provided by Mielcke (19 hymns); they accounted for nearly one-fourth of Mielcke „MIeli Krikßćionis dʒaukimės” című énekét, amelyet Martin Luther „Nun freut euch lieben Chriſten” című énekéből fordított, nem foglalták bele Behrendt énekeskönyvének második kiadásába (1735), ami azt jelenti, hogy ebben a kiadásban összesen 18, általa fordított ének szerepelt. A későbbi kiadásokban Mielcke fordításainak száma nem változott, vagyis többé nem járult hozzá új fordításokkal az énekeskönyv bővítéséhez, és az említett 18 ének a második világháború előestéjéig az énekeskönyv hivatalos repertoárjának állandó részét képezte. Mielcke „IEʒau Kriſtau, kurs tu gawai” című énekét, amelyet Georg Werner „Der Du HErr IEſu Ruh und Raſt” című énekéből fordított, és amely Behrendt énekeskönyvének első kiadásában (1732) jelent meg először, bizonyos, feltehetően a 18. század második feléből származó későbbi kiadásokban tévesen Adam Friedrich Schimmelpfennignek (litvánul Adomas Frydrichas Šimelpenigis, 1699–1763) tulajdonították. Ezért mindössze 17, a „P. kriptonimot viselő himnuszt tartalmaznak. G. M. P. G.”. Mielcke hozzájárulásának a hivatalos énekeskönyv repertoárjához való kvantitatív szempontú értékelése, valamint más kortárs fordítók hozzájárulásaival való összehasonlítása arra a következtetésre vezet, hogy Mielcke a kiadott himnuszok száma tekintetében az első (1732-es) kiadásban vezető szerepet játszott, hozzájárulása azonban a második (1735-ös) kiadástól kezdve fokozatosan csökkent, amikor az énekeskönyvet folyamatosan más fordítók új himnuszaival egészítették ki. Beadva 2021. október 9-én. BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, Vilnius LT-10308, Lietuva birute.triskait[email protected]