Kristijono Gotlybo Milkaus žodyno „Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch“ (1800) prãtarmės: datavimas ir intertekstinės sąsajos

Straipsniai / Articles 71 ONA ALEKNAVIČIENĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID id: orcid.org/0000-0003-4704-6308 Mokslinių tyrimų kryptys: lituanistikos paveldas, Prūsijos Lietuvos kalbos, literatūros ir kultūros istorija. DOI: doi.org/10.35321/all85-04 KRISTIJONAS GOTLIBAS MIELKĖS ŽODYNO LITTAUISCH-DEUTSCHES UND DEUTSCH-LITTAUISCHES WÖRTER-BUCH (1800) ELŐSZAVAK: DATÁLÁS ÉS INTERTEKSTINĖS SĄSAJOS A Kristijonas Gotlibas Mielke-féle Littauischdeutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) szótár előszava és előszavai: datálás és intertextuális kapcsolatok ANNOTÁCIÓ A tanulmány Christoph Gottlieb Mielcke Littauischdeutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) című szótára négy előszavát elemzi, amelyeket összeállítója, Mielcke kántor (Pilkalnis), Daniel Jenisch lelkész (Berlin), Christoph Friedrich Heilsberg, a hadügyi és doménügyi tanács tanácsosa, Kelet-Poroszország iskola-felügyelője (Königsberg), valamint Immanuel Kant filozófus (Königsberg) írtak. A kutatás célja az előszavak datálása és intertextuális kapcsolatainak értékelése. Mielcke Heilsberghez írt, 1799. április 11-i levele alapján megállapítható, hogy Mielcke Heilsberg ösztönzésére 1799 áprilisában–májusában írhatta meg az előszót. Az intertextualitás elemzése azt mutatja, hogy Immanuel Kant mindhárom előszóra támaszkodott, ezért előszava 1799. december 24. utánra (Heilsberg előszava utánra) datálandó. Intertextuális kapcsolatok kötik össze Jenisch előszavát Mielcke előszavával, Heilsbergét pedig Jenisch és Mielcke előszavaival. Mivel Heilsberg kezdeményezte Mielcke előszavát, egyet maga írt, ONA ALEKNAVIČIENĖ 72 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV közvetítő volt Mielcke és a nyomdák között, kapcsolatot tartott valamennyi szerzővel, kormányzati hatáskörrel rendelkezett, mindez lehetővé tehette, hogy a szerzők egymás szövegeire támaszkodjanak, és ezáltal aktuális diskurzust alakítsanak ki a litván nyelv használatának és a tankönyvkiadásnak a kérdéseiről. KULCSSZAVAK: Christoph Gottlieb Mielcke, Daniel Jenisch, Christoph intertextualitás. Friedrichas Heilsbergas, Immanuelis Kantas, žodynas, pratarmė, ANNOTÁCIÓ The paper focuses on the analysis of the preface and three forewords to Christian Gottlieb Mielcke’s Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800). They were written by cantor Mielcke (Pilkalnis), the compiler of the dictionary, priest Daniel Jenisch (Berlin), Christoph Friedrich Heilsberg (Königsberg), an assessor at the War and Domains Chamber and a school inspector of East Prussia, and philosopher Immanuel Kant (Königsberg). A kutatás célja (1) az előszó és az előszavak datálása, valamint (2) az intertextuális kapcsolatok értékelése volt. Mielcke Heilsberghez 1799. április 11-én írt levele alapján megállapítható, hogy Mielcke Heilsberg ösztönzésére 1799 április–májusában írta meg az előszót. Az intertextuális elemzés azt mutatja, hogy mivel Kant az előszóra és két előszóra támaszkodott, az ő előszavát 1799. december 24-e utánra (Heilsberg előszava utánra) kell datálni. Az intertextuális kapcsolatok Jenisch előszavát összekapcsolják Mielcke előszavával, Heilsberg előszavát pedig Jenisch előszavával és Mielcke előszavával. Mivel Heilsberg volt Mielcke előszavának kezdeményezője, maga is írt egyet, közvetítő szerepet töltött be Mielcke és a nyomda között, kapcsolatot tartott valamennyi szerzővel, továbbá bizonyos hatáskörrel rendelkező hivatalnok is volt, abban a helyzetben volt, hogy lehetővé tegye a szerzők számára egymás szövegeire való hivatkozást, és ezáltal a litván nyelv használata és az oktatási könyvek kiadása szempontjából releváns diskurzust alakítsanak ki. KULCSSZAVAK: Christian Gottlieb Mielcke, Daniel Jenisch, Christoph Friedrich Heilsberg, Immanuel Kant, szótár, előszó, intertextualitás. 0. BEVEZETÉS Kristijonas Gotlybas Milkus (Christian Gottlieb Mielcke, 1733–1807) Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) című szótárának előszaváról különböző alkalmakkor és különféle célokból beszéltek. A szótárban négy előszó található: az első magáé Milkusé, a második Daniel Jenisché (1762–1804), a harmadik Christoph Friedrich Heilsbergé (1726–1807), a negyedik pedig Immanuel Kanté (1724–1804). A litván nyelvészet és irodalomtörténet historiográfiájában ezeket a litván nép és nyelv védelmének szolidáris deklarációjaként, a germanizációval Cikkek / Articles 73 Kristijono Gotlybo Milkaus žodyno Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) prãtarmės: datavimas ir intertekstinės sąsajos szembeni ellenállás programjaként értelmezték (Rickevičiūtė 1968: 56–65; Koženiauskienė 1990: 546, vö. Girdzijauskas 1990: 25–26), a litván nyelv megőrzésére irányuló törekvésként, amely fontos a nemzet megismerése szempontjából (Zinkevičius 1990: 266), valamint a könyvkiadás alkalmából a közvélemény formálására tett kísérletként (Gineitis 1990: 123–124). Mindazonáltal a figyelem középpontjában leggyakrabban Kant előszava állt: minduntalan kapcsolatokat kívántak találni a német klasszikus filozófia úttörője és a litván nép között. A „Nachſchrift eines Freundes“ („Egy barát utóirata“) című előszava mind a litván nyelv, mind pedig a mos jos pasirodymo priežastys, idėjos, asmeniniai ir dalykiniai Kanto ryšiai su kitų pratarmių autoriais (Rickevičiūtė 1968: 56–65; Putinaitė 2004: 287–299; Bense 2006: 209–212; Sidabraitė 2020: 192–208 ir kt.), santykis tarp teiginių litvánok mint a Porosz Királyság etnikai csoportja iránt kedvező. Mind a litván, mind a külföldi kutatók munkáiban vizsgálják filozófiai nézeteit (Putinaitė 2004: 298–299; Putinaitė 2005: 34–40; Shell 2010: 1–38). Feltételezik, hogy ez az ő maga által utolsóként publikált mű (Kant 2008: 431, vö. Kern 2007: 82), ezért önmagában is izgalmas, mintha „zárszavának” keresésére ösztönözne. Noha az előszavakról már írtak, mindmáig aktuális maradt a keletkezésük idejének kérdése, továbbra is hiányoznak az adatok a kezdeményezőről és a körülményekről, és még mindig beszélnek a kapcsolatok valószínűsíthető változatairól (vö. Putinaitė 2004: 294–295; Sidabraitė 2020: 194–197, 202, 205). E kutatás tárgyának Milkaus szótárának előszavait tekintve a következő célokat tűzzük ki: a keletkezés időrendjének és intertextuális kapcsolatainak meghatározását, valamint az állítások továbbhagyományozódásának értékelését. E célok felé haladva három feladat merül fel: 1) az előszavak ajánlásának meghatározása; 2) új adatok felkutatása a datálás és a keletkezés kezdeményezésének pontosítása érdekében; 3) különítsük el az általános tételeket, és értékeljük átvételi stratégiájukat. A datálás és a keletkezés körülményeinek vizsgálatakor történeti módszerekre (levéltári dokumentumok elemzésére) támaszkodunk; az intertextuális kapcsolatok elemzésekor módszertani megközelítésként a szöveglingvisztika intertextualitás-elméletét alkalmazzuk, a kutatási adatok összegzésekor pedig analitikus leíró és interpretációs módszert (a módszertanról és a terminusokról lásd még a 2.1. fejezetet). Az intertextualitás tág fogalom, amely magában foglalja egyrészt a szövegek létrehozását más szerzők szövegei alapján (idézéssel, parafrázissal, módosítással), másrészt e szövegek olvasásának elméletét is (az intertextus, intertextualitás fogalmáról lásd Heinemann 1997: 21–37; Melnikova 2003: 5–99 és a szakirodalmat; Bitinienė 2005: 68– 72; Koženiauskienė 2007: 1; Petrauskaitė, Šinkūnienė 2015: 69–71). Mivel ez az elmélet nemcsak a források és hatások meghatározásának problematikáját, hanem az átvett és a létrehozott szöveg közötti kapcsolatokat is magában foglalja, különösen alkalmas a tudományos stílusú művek elemzésére. Ezekben az új információ a már ismertre támaszkodva jön létre, bizonyos kritériumok alapján kiválasztva, és az újonnan létrehozott szöveggel együtt a címzetthez irányítva, a további párbeszéd reményében. A hivatkozás általában tudatosan jelenik meg, de nem ONA ALEKNAVIČIENĖ 74 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV 2005: 69). Az intertextuális kapcsolatok legkézenfekvőbb példája a forrásra mas, t. y. eksplicitinė apeliacija į kitą tekstą, kuris įtraukiamas į savąjį ir tuo pat metu atitolinamas parodant jo „kitoniškumą“ kabutėmis (Melnikova 2003: 55; Bitinienė 2005: 69; Helbig 1996), tačiau intertekstinius santykius liudija ir į kabutes neįtrauktos ar kitaip neišskirtos citatos, aliuzijos, užuominos – tiek su való közvetlen hivatkozás, illetve annak hiánya. 1. PRATARMIŲ PRIESKYRA IR CHRONOLOGIJA Pratarmė – svarbus paratekstualumo elementas, pristatantis veikalo paskirmindig: a korábbi szöveget gyakran parafrazeálják, integrálják és asszimilálják, így az intertextualitásnak két formája lehet: explicit és implicit (Bitinienė tį ir padedantis autoriui užmegzti ryšį su skaitytoju viliantis tinkamo kūrinio supratimo. Milkaus žodyno prãtmarmės parašytos vokiškai. Az első három tematikus cím nélküli, csupán számozott: „Erſte Vorrede“, „Ʒweite Vorrede“, „Dritte Vorrede“, a negyedik pedig egy barát utóirataként van címezve: „Nachſchrift eines Freundes“ (tartalmukról és összefüggéseikről lásd a 2., 2.1–2.4. fejezeteket). Minden előszó a szótár címlapja és a szöveg közé van beillesztve, ezért hagyományosan a szótár paratextusaként kezelik őket. Jelentőségüket a szótár címe is tanúsítja, amely kijelenti, hogy előszavakkal együtt jelenik meg, a szerzők mellett pedig tisztségeiket is feltüntetik: Milkus – Pilkalnis kántora, Jenisch – berlini lelkész, Heilsberg – háborús és doménügyi tanácsos, Kant – professzor: Litván–német ǁ és ǁ német–litván ǁ szótár, [...] ǁ bővítette ǁ és javította ǁ Chriſtian Gottlieb Mielcke, ǁ Pillckalleni kántor. ǁ A szerző előszavával, ǁ a berlini Ieniſch úr prédikátor, ǁ valamint Heilsberg úr, a ǁ hadés doménatanácsos ǁ előszavával, ǁ továbbá Kant professzor úr utószavával. (Mielcke 1800: 1r). Valójában azonban Milkus előszava két műnek szól – nemcsak a szótárnak, hanem a Hartung-nyomdában ugyanabban az évben kiadott nyelvtannak is. Tai A litván nyelv alapjai (1800). Az előszó első, a szótárra irányuló részében leírja a litván nyelv használatának területét a Porosz Királyságban, használóit, lexikográfiai forrásait, valamint az összeállítás céljait és elveit (M 2r–4r)1. A második részben a nyelvtan összeállításának elveit, szerkezetét és a választott nyelvjárást jelöli meg (M 4v–5v). Mivel az előszó mindkét könyvet oktatási segédeszközként mutatja be, azokat akkor kiadói konvolútumként tartották számon, 1 A továbbiakban az előszavak jelölése a vezetéknevek első betűjéből (M, J, H, K) és a lapszámból áll össze. Cikkek / Articles 75 Kristijono Gotlybo Milkaus žodyno Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) prãtarmės: datavimas ir intertekstinės sąsajos kinyomtatva abban a reményben, hogy egyetlen könyvként kötik be és terjesztik majd (bár később nem tartották magukat ehhez a tervhez, és külön is Abi knygos parengtos remiantis veikalais, išėjusiais Karaliaučiuje prieš 53-ejus metus: pirmõsios pagrindas – Pilypo Ruigio (Philipp Ruhig, 1675–1749) žodynas Littauisch–Deutsches und Deutsch–Littauisches Lexicon (1747), antrõsios – jo sūnaus Povilo Frydricho Ruigio (Paul Friedrich Ruhig, ~1721–~1784) gramatika Anfangsgründe einer Littauischen Grammatick (1747). Veikalai Milkaus atnaujinti ir papildyti, o vietoj Pilypo Ruigio pratarmės, buvusios žodyne, pridėtos keturios naujos. Gramatika 1800 m. perleista be jokios pratarmės, nors 1747 m. terjesztették). a kiadásban szerepelt – a szerző bemutatta a kiadás indokait és az előkészítés elveit. Jenisch előszavát Milkaus szótárának szentelte: rendkívüli jelentőségű műnek tartotta, és dicsérő szavakat fűzött a szerkesztőhöz (J 7r; J 11v). Heilsberg előszavában általános érvényű állítás olvasható arról, hogy jó nyelvtanok és szótárak hiányában nehéz megtanulni a litván nyelvet. A legmegbízhatóbb és a tanuláshoz teljesen elegendő eszközként azonban a szótárt jelölte meg: „er hieʒu das ſicherſte und hinreichend=ǁſte Mittel geliefert hat“, az előszó végén pedig, Milkaus tevékenységének és írásainak jelentőségét értékelve, szintén csak a szótárat emelte ki (H 15r). Kant viszont sem a szótárról, sem a nyelvtanról, sem a szerkesztőről nem tett említést. Előszavának címe arra utal, hogy ez csupán függelék ahhoz, amiről már szó esett, egyfajta post scriptum, amellyel rendszerint vagy egy mellékes, a fő tárgyhoz kevéssé illő dolgot közölnek, vagy egy olyan aktuális gondolatot, amelyet elfelejtettek, illetve amely elveszett a többi között. Milkus az előszavában csak az egyik szerzőt említette – egyedül Heilsberget, mint aki bátorította egy új szótár elkészítésére, és meg nem nevezett barátaival együtt meghatározta elhatározását, hogy vállalkozzon rá: Csupán ǁ barátaim sürgetése, Heilsberg úr hadés doménatanácsos ǁ biztatása, egy ilyen könyv szükségessége, [...] mindezek az ǁ okok indítottak arra az elhatározásra, hogy egy új ǁ szótárt dolgozzak ki (M 3r). A Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltárában (németül Geheimes Staatsarchiv Preussischer Kulturbesitz; GStA PK), Berlinben őrzött levelek tanúsítják, hogy Milkus levelezett Heilsberggel. Heilsberg ekkor (1787-től) a kelet-poroszországi iskolák felügyelői tisztségét töltötte be (Malter 1990: 20) (lásd a 2. fejezetet). Legalább három, az 1799–1800-as években hozzá írt Milk us-levél intenzív kapcsolattartásról tanúskodik a litvánisztikai tevékenység kapcsán: három mű előkészítéséről esik szó, valamint a diákok szemináriumba küldéséről is írnak (a levelek közlését lásd: Triškaitė, Sidabraitė 2019: 226–235). Az 1799. április 11-i levél fontos információkkal szolgál Milkus előszavának datálásához és kezdeményezőjéhez. Milkus azt mondja, hogy Heilsberg tanácsát figyelembe véve megírja a szótár előszavát, és négy héten belül elküldi neki a nyelvtannal együtt. Ezt még Krause professzornak is át kellett volna adni, hogy véglegesen „csiszolja”. ONA ALEKNAVIČIENĖ 76 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Gramatikos peržiūrai Milkus laiške pritarė ir tai rodo, kad ir sumanymas peržiūrėti ją buvo ne jo paties, o Heilsbergo: Ew[e]r Wohlgebornen Hochgeneigtem Rath ʒu folge werde eine Vorrede ʒu ǁ dem littauiſchen Wörter=Buch entwerfen, und nebſt der Gram[m]atic inner=ǁhalb 4. Wochen ʒu überſchicken nicht ermangeln, ſehe es auch als eikülönös szívességet tennének, ha Krause professzor úr magára venné a fáradságot, hogy azt teljesen ǁ csiszolja (Mielcke 1799-04-11: 11r; Triškaitė, Sidabraitė 2019: 226–229). Így tehát Milkus az előszót Heilsberg tanácsára válaszolva írta, és a levélből ítélve ezt 1799 áprilisának közepe és májusának közepe között kellett megtennie. Levelében azt is kívánta, hogy a nyomdászok Gottliebas Lebrechtas mo2. Heeringas ir Georgas Karlas Haberlandas tuo laiku atleistų nuo postilės vertiEzenkívül Milkus négy postillai prédikációt és egy levelet küldött Heilsbergnek, hogy adja át a nyomdászoknak (Mielcke 1799-04-11: 11r; Triškaitė, Sidabraitė 2019: 226–229). 1800. március 27-i levelében Milkus az Új-Kelet-Poroszországba tett utazásáról írt, és még egy prédikációt küldött; a másik kettőt később ígérte elküldeni. Ez azt mutatja, hogy Heilsberg a postilla ügyében is közvetítő volt Milkus és a nyomda között. Vagyis nemcsak a szótár előszava, hanem más szövegek is először Heilsberg kezébe kerültek, ő pedig később meghatározta a további menetet. Heilsberg az előszavát jóval később írta, mint Milkus: 1799. december 24-én: „Knigsberg, den 24ſten Decbr. 1799. C. F. Heilsberg“ (H 15v). Íme Jenisch előszava, amelyet Berlinben írtak, és másfél hónappal korábbi keltezésű, mint Heilsbergé: 1799. november 7.: „Berlin, den 7ten Novbr. 1799. Ieniſch“ (J 11v), időrendben Milkaus és Heilsberg előszava közé illeszkedik. Mivel Kant Heilsberg előszavára is támaszkodott (az erre utaló elemzést lásd a 2. fejezet 2.1–2.2. pontjában), ezért ez 1799. december 24. után íródott, talán már 1800-ban. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján az előszavak megírásának valószínű kronológiája a következő: 1. TÁBLÁZAT. Kristijonas Gotlybas Milkus szótárának előszavai keltezése Jenisch előszava 1799. Milkaus pratarmė 1799 m. balandis–gegužė, Pilkalnis november 7., Berlin Heilsberg előszava 1799. december 24., Königsberg Kant előszava 1799. december 24. után – 1800, Königsberg 2 Ekkor Milkus másokkal együtt Johann Gottlob Heym (1738–1788) Vollständige Sammlung von Predigten für christiliche Landleute über alle Sonnund Festtagsevangelia című posztilláját is fordította tis Milkaus pratarme, Heilsbergas – Jenischo ir Milkaus, o Kantas – visomis trimis. Mivel Kant előszavának megírási ideje a legfontosabb, először a másik előszavakkal fennálló des gantzen Jahrs (1796), ją, pavadintą Mišknygomis, minėtieji spaustuvininkai išspausdino irgi 1800-ból. Tanulmányok / Articles 77 Kristijono Gotlybo Milkaus žodyno Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) prãtarmės: datavimas ir intertekstinės sąsajos 2. INTERTEKSTINĖS PRATARMIŲ SĄSAJOS Sprendžiant iš pirmųjų trijų pratarmių parašymo laiko, Jenischas galėjo remintertextuális kapcsolatokat kell értékelni, és ezek alapján ellenőrizni a kronológiát. Az elemzés szempontjából maguknak a személyeknek a kapcsolatai is fontosak, ezért röviden áttekintjük mind ezeket, mind az előszavak szerzőinek kapcsolatáról kialakult korábbi véleményeket. Egyes kutatók felvetették azt a változatot, hogy a barát megjegyzéseként megnevezett kanti előszó a heilsbergi előszó kiegészítéseként íródott (vö. Shell 2011: 7–9). Ugyanis jie buvo studijų draugai. Heilsbergas kilęs iš Ragainės, į Karaliaučiaus universitetą imatrikuliuotas 1742 m. gegužės 19 d.: „Heilsberger Christoph. Frdr., Ragnit. Pruss.“ (Erler 1911/1912: 396). Nuo 1767 m. jis buvo Karo ir domenų rūmų Karaliaučiuje tarėjas, nuo 1787 – Rytų Prūsijos mokyklų inspektorius Karaliaučiuje (Malter 1990: 20), Karališkosios vokiečių draugijos narys. 1804 m. balandžio 17 d. laiške Samueliui Gottliebui Waldui Heilsbergas rašė, kad į universitetą įstojęs metais vėliau negu Kantas (Malter 1990: 18–20), tačiau sprendžiant iš imatrikuliacijos datų, Heilsbergas įstojo dvejais metais vėliau už Kantą. Šis imatrikuliuotas 1740 m. rugsėjo 24 d.: „Kandt Eman., RegiomontePruss., manu stip.“ (Erler 1911/1912: 385). Kant új filozófiai könyveket kölcsönzött neki, és barátságosan segített neki felkészülni a szemináriumokra; ők ketten és még A pilkalni származású Johann Heinrich Wlömer (1726–1797) hallgatóval együtt biliárdoztak (Malter 1990: 18–20). Heilsberg Kantnak írt levelei később is szoros kapcsolatokról tanúskodnak; néhány levél meglehetősen hétköznapi hangvételű, különösen azok, amelyeket a 18. század utolsó évtizedében írtak (Heilsberg 1795, 1796, 1798). Kant 1796-ban visszavonult az aktív akadémiai tevékenységtől.3 Tekintettel a tanulóévek alatti kapcsolatukra és Koženiauskienė 1990: 548). A Kant és a litván nemzet vėliau, ir linkstama manyti, kad „Draugo prierašas“ skirtas būtent Heilsbergui, nes šis vadinęs jį draugu (Shell 2011: 7–9, plg. Putinaitė 2004: 291, 294–295). Gana įsigalėjusi nuomonė, kad Kantas Milkų laikė savo bičiuliu (plg. közötti kapcsolatok keresése során sokat írtak litván (valamint skót, kurš és svéd) származásának lehetségességéről, rokoni kapcsolatokat kerestek néhány Porosz Litvánia-beli családdal, köztük Milkaus családjával is4. Kant egyik dédanyja ugyanis Anna Mielcke volt (Meyer 1927: 122). Úgy vélték, hogy éppen rokonság vagy akár barátság miatt született az előszó is, azonban mind Kant litván származásáról, mind a Milkusszal való rokonságáról mindmáig hiányoznak 3 1755. július 12-én Kant megvédte disszertációját, és a filozófia magisztere, magántanár lett, valamint megkezdte előadásai megtartását; 1770-ben a logika és metafizika professzora lett; befejezte az előadások tartását 1796 m. (Malter 1990: 24–32). 4 Analitinę Kanto kilmės tyrimų apžvalgą žr. Putinaitė 2003: 389–396; Putinaitė 2004: 299–316. ONA ALEKNAVIČIENĖ 78 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV megbízható adatok. Milkus Jurbarke (németül Georgenburg, az Įsrutis járásban) született 1733 körül, 1751. május 15-én iratkozott be a königsbergi egyetemre: „Mielcke, Christ. Theophil., Mehlkem. Boruss.“ (Erler 1911/1912: 440). Nemert, hogy befejezte-e az egyetemet, mivel nem lett lelkész. 1762. július 11-én beiktatták a Pilkalni evangélikus-lutheránus templom kántorává, és itt dolgozott egész életében (Triškaitė 2019: 94). Kant kapcsolatban állt Jenisch-sel. Ez Szentpéterfalváról (németül Heiligenbeil) származott, és 1780. március 8-án iratkozott be a königsbergi egyetemre: „Jenisch Daniel, Heiligenbeil. Boruss.“ (Erler 1911/1912: 559), teológiát és filozófiát tanult, Kant tanítványa volt. Kant a három legjobb tanítványa egyikének tartotta (Malter 1990: 158, 353). Tanulmányai után (1786-tól) Jenisch Berlinben élt, a Legszentebb Szűz Mária és Szent A Szent Miklós-templomok hitszónoka, a Berlini Művészeti Akadémia és a Berlini Egyetem professzora. Berlinben nyilvánosan magyarázta Kant filozófiájának jelentőségét, levelezett vele5, azonban különböző nemzedékekhez tartozó emberek voltak. Jenisch a legfiatalabb az előszóírók között. 2.1. Kant előszavának kapcsolatai Jenisch és Heilsberg előszavaival Kant előszavában nincs semmilyen eszközzel (idézőjelekkel, más betűtípussal, a bekezdés behúzásával) elkülönített idézés, az előszavak szerzői közül egyetlenegy sincs megnevezve, így egyáltalán nincsenek világosabban meghatározott határok a saját és az idegen szöveg között. Amikor a kijelentések alapjául szolgáló más személy gondolatait nem különítik el és nem dokumentálják, célszerű nem az idézet és idézés, hanem az átvétel és átvétel fogalmát használni (meghatározásukról és az átvételek típusairól lásd Aleknavičienė 2020: 158–161). Rögtön el kell mondani, hogy Kant egyes mondataiban nem egyetlen szerző kijelentéseivel, hanem több szerzőével találhatók kapcsolatok, ezért az elemzés eredményeit a legcélszerűbb együtt, összehasonlítva bemutatni (2.1–2.2. fejezet)6. Kant előszavában kétféle átvételt különböztethetünk meg: referenciális7 és parafrázisos átvételt. A referenciális átvétel – az első mondatban található utalás egy másik szövegre minimas ankstesnis aprašas: „iſt aus obiger Beſchreibung deſſelben ʒu erſehen“. vagy szövegekre: Egyes számú alak használatos, ezért felmerül a kérdés, hogy az előszavak közül melyikre vagy melyekre 5 Lásd a levelek jegyzékét: https://korpora.zim.uni-duisburg-essen.de/Kant/briefe/gesamt.html. 6 Kad analizė būtų aiškesnė, pirmiausia pateikiami į lietuvių kalbą išversti ir sunumeruoti lyginamos pratarmės teiginiai, o toliau cituojama originalo kalba. Vertimai atnaujinti, parengti remiantis Liucijos Citavičiūtės vertimais (Koženiauskienė 1990: 580–591). 7 Referentine pérėma čia laikomas šaltinio paminėjimas ir jo turinio referavimas. Tanulmányok / Articles 79 Kristijono Gotlybo Milkaus žodyno Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) prãtarmės: datavimas ir intertekstinės sąsajos gondolt, vagyis melyekkel lehet intertextuális kapcsolat mind itt, mind később. (1) K 16r A fenti leírásból látható, hogy valóban érdemes megőrizni a porosz litván jellemének sajátosságát, és mivel kialakításának és megőrzésének legfontosabb eszköze a nyelv, ezért annak tisztaságát is – mind az iskolai, mind a templomi oktatás során. K 16r Hogy a porosz litván nagyon is megérdemli, hogy ǁ jellemének sajátosságában, s mivel a nyelv ǁ annak kiművelésére és megőrzésére kiváló eszköz, az utóbbi tisztaságában is, mind az ǁ iskolai, mind a szószéki oktatásban, megőriztessék, az ǁ előbbi leírásából belátható. A porosz litván jellemét Jenisch és Heilsberg is kedvezően írta le, csakhogy az előbbi inkább az erkölcsi tulajdonságokat – a barátságosságot, a vendégszeretetet, az önállóságot, a tisztességet (J 10v–11r) – emelte ki, míg az utóbbi azokat a vonásokat értékelte, amelyek hasznosak az állam számára: a bátorságot, a kitartást, a szorgalmat, a segítőkészséget, a lojalitást, a közösségi szellemet (H 13r–14v)8. Mindketten kiemelték a hazafiságot (J 10v; H 14r). A nyelv megőrzéséhez való viszonyulás azonban Jenisch és Heilsberg előszavaiban jelentősen különbözik. Heilsberg úgy vélte, hogy Poroszországban nem tanácsos a német nyelvet az egész állam közös nyelveként bevezetni. Noha magas rangú tisztviselő volt – a königsbergi Háborús és Doménkamarák tanácsosa –, úgy vélte, hogy ez az állam számára nem előnyös, és a köztisztviselőknek kell megtanulniuk a tartomány nyelvét, nem pedig fordítva. Heilsberg így érvelt: ha a litván elveszítené nyelvét, akkor nemzeti identitását is elveszítené, mivel már érzékelhető a német nyelv és szokások káros hatása a határ közelében vagy a városokhoz közel élő litvánokra (H 15r). Mai terminológiával ez a nemzeti identitás elvesztését jelentené. Ezenkívül Heilsberg szerint maguk a litvánok, ha a német įsitikinę, kad išmainius kalbą, nukentėtų dorovė, todėl savo kalbą ir saugantys (H 14v). Jenischas, nors ir pabrėžė, kad lietuviai labai prisirišę prie savo kalbos, tačiau nyelv az oktatás és a kultúra terjesztésének fontos eszközévé válna, „a német nyelv ilyen bevezetésének nemessége ellen nem lehetne kifogást emelni”, ám a különleges lietuvių prisirišimo prie kalbos to padaryti esą neįmanoma (J 10r–10v). Negana to, Jenischas pranašavo lietuvių kalbai mirtį, kuri būdinga mažoms tautoms dėl šliejimosi prie didžiųjų (J 6v–7r). Tiesioginio teiginio, kad kalba yra svarbiausia charakterio formavimo ir išlaikymo priemonė, ankstesnėse pratarmėse nėra, tačiau pagrindo tokiai minčiai 8 Apie Kanto tautų charakterio suvokimą žr. Putinaitė 2005: 34–38. ONA ALEKNAVIČIENĖ 86 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Jenisch a litván nyelvet leírva a kis és egyszerű életet élő népek11 nyelvéhez hasonlította, amely nem rendelkezik elegendő eszközzel a tudományos fogalmak kifejezésére: (7) J 7r Mint minden kis és egyszerű életet élő nép nyelve, kevés olyan szava és fogalma van, amelyet szükségletei számára csak a kultúra és a filozófia hoz létre Vö. továbbá Jenisch által megjelölt, a más egyszerűen és elszigetelten élő népekéhez („einfach= und ǁ abgeſondert=lebender Vlker“ J 10v) hasonló litván sajátosságokat. A nyelvhasználat társadalmi és kulturális aspektusait bemutató ilyen jellemzések összefüggnek a Milkau előszavában szereplőkkel, ahol az áll, hogy litvánul „csak egyszerű emberek“ („ſie blos von dem gemei=ǁnem Manne geſprochen wird“ M 2v), „egyszerű őslakosok“ („von dem eingebornen ǁ gemeinen Manne geſprochen“ M 2r), „csak a sajátos szokásokkal és hagyományokkal rendelkező egyszerű falusi ember“ beszél, aki még a nyelvéről sem tud információt adni: J 7r Wie jede Sprache eines kleinen und einfach leben=ǁden Volkes, iſt ſie arm an Worten und Begriffen, die ǁ nur Erʒeugniß und Bedrfniß der Cultur und Philoſophie ǁ ſind M 2v ezt csupán a szokásaiban és ǁ erkölcseiben teljesen különböző közönséges paraszt beszéli, aki nyelvéről nem tud megfelelően ǁ felvilágosítást adni. Jenisch kiemelte a közmondások és szólások értékét mint a nép érzületének, gondolkodásmódjának és értékrendjének tükrét, folytatva Johann Gottfried Herder (1744–1803) romantikus mítoszát a nyelvben és a népköltészetben megtestesülő népszellemről: (8) J 9v a közmondásokat és a rövid elbeszéléseket szellemesség, éleslátás és élettapasztalatból fakadó bölcsesség jellemzi, ahogyan ez az ilyen jellegű szellemi alkotások legjobbjaira jellemző. Ez Jenisch előszavát Milkauséhoz kapcsolja. A közmondások és szólások bősége miatt különösen nagyra értékelte a Trempų-i precentor, Jokūbas Brodovskis (Jacob Brodowsky, 1692–1744) kéziratos szótárát, a Lexicon Germanico-Lithvanicvm et LithvanicoGermanicvm (1744 előtt) (M 3r–3v), amelyből valóban sok kis folklórműfajt, különösen szólásokat és közmondásokat vett át. Milkaus szerint ezekben tárul fel leginkább a nyelv szelleme (M 3v–4r), Jenisch pedig a szellem legjobb alkotásaihoz hasonlítja őket (J 9v): 11 Az egyszerű életmódot letelepedett, földműves és korlátozott életmódként kell érteni. Straipsniai / Articles 87 Kristijono Gotlybo Milkaus žodyno Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) prãtarmės: datavimas ir intertekstinės sąsajos J 9v Sprchwrter und kleinen Erʒhlungen ǁ aber haben das Geprge des Wiꜩes, des Beobachtungs=ǁgeiſtes und der Erfahrungsweisheit, wie es den beſten ǁ Geiſteserʒeugniſſen dieſer Art eigen ſeyn kann. M 3v–4r Legfőbb gondom most arra irányult, hogy ǁ [...] sok litván közmondást ǁ hozzátegyek, amelyekben a nyelv géniusza ǁ különösen megmutatkozik Mind Milkus, mind Jenisch alkalmasnak tartotta a litván nyelvet énekek fordítására (vö. M 5r–5v és J 7r). Jenisch valamennyi átvétele közvetett, implicit, Milkaus gondolatai pedig átfogalmazva és integrálva jelennek meg12. 2.4. Heilsbergo pratarmės sąsajos Milkaus és Jenisch előszavaival A heilsbergi előszó körülbelül hét hónappal később íródott, mint Milkausé, és hat héttel később, mint Jenisché, ezért mindkettőre támaszkodhatott. Mindazonáltal Milkaus előszavával nincsenek markáns intertextuális kapcsolatok, hacsak nem tekintjük annak a társadalom magasabb rétegeire vonatkozó utalást, amelyek tagjainak tudniuk kell litvánul, miközben a szótárak és nyelvtanok hiányában a nyelv alapos megtanulása állítólag nehéz: (9) H 15r Meg kell tanulniuk a nyelvet, jó nyelvtanok és szótárak híján azonban ezt nagyon nehéz megtenni. Ezért gyakran mind a nyelvismeretük, mind a beszédkészségük korántsem tökéletes. H 15r Ezeknek meg kell tanulniuk a nyelvet, ami ǁ jó nyelvtanok és szótárak hiányában ǁ nagyon megnehezül számukra. Ezért nyelvismeretük és nyelvi jártasságuk is gyakran ǁ igen tökéletlen marad. M 2v Selbſt alſo um dies Mittel ʒu benuꜩen, berhaupt aber, ǁ um in krʒerer Ʒeit, einigermaaßen vollſtndig und rich=ǁtig dieſe Sprache ʒu faſſen, iſt ein Wrterbuch ſamt einer ǁ Grammatik ein unentbehrliches, und 12 Hozzá kell tenni, hogy Jenisch, amikor előszavában leírta a litván nyelv vollends in dem jeꜩi=ǁgen Ʒeitpunkt ußerſt dringendes Bedrfniß. rokonságát a szláv, görög és más nyelvekkel, mind Pilypas Ruigys Betrachtung der Littauischen Sprache, in ihrem Ursprunge, Wesen und Eigenschaften (1745) című értekezésére, mind más forrásokra támaszkodott. Néhányat már megjelöltek (lásd Koženiauskienė 1990: 629–630, Sidabraitė 2020: 197–200), a felhasznált források meghatározásához azonban még külön kutatásra van szükség. ONA ALEKNAVIČIENĖ 88 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Több kapcsolódási pont található Jenisch előszavával: egyes kijelentéseiben remiasi, o kitiems prieštarauja, bet nei vienu, nei kitu atveju nenurodo teiginių autoriaus, taigi intertekstinės sąsajos tik implicitinės. Jau minėta, kad Jenischas mažų tautų, jų papročių ir kalbos prisišliejimą prie vyraujančių vertino kaip savaiminį, atsirandantį „dėl kultūros pažangos“ (J 6v), t. y. kaip akultūraciją. Jis nebuvo linkęs prieštarauti ir vokiečių kalbos įvedimui Heilsberg a Porosz Litvániában (J 10r–10v) még a kultúra és az oktatás szempontjából való haszonról is elmélkedett, ám a litvánok anyanyelvükhöz való rendkívüli ragaszkodása „lefegyverezte”, ezért ezt lehetetlennek látta (J 9v–10v). Heilsberg szintén a közös tartományi nyelvnek az állam számára jelenthető lehetséges hasznáról szóló fejtegetéssel kezdte előszavát, ám hamarosan más irányba fordult: „az előnyök inkább látszólagosnak, mint valóságosnak tűnnek, és ennek elérését inkább nem ajánlatos, mint ajánlatos megkísérelni” (H 12r–12v). E fejtegetések kezdetben összekapcsolják a két előszót, a további irány eltérő szemlélete azonban megkülönbözteti szerzőiket: Heilsberg számára természetesebbnek tűnik, hogy az állami tisztviselők a provincia nyelvét tanulják meg, nem pedig fordítva. A litván nyelvet azért kell megőrizni, mert a nyelv elvesztésével a nemzeti identitás is elveszne (H 14v–15r). A nyelv erkölcsre gyakorolt hatását azonban mindkét előszó hangsúlyozza (lásd 2.1. fejezet, az (1) példa elemzését). Heilsberg Jenischhoz hasonlóan írja le a litván jellemet, csupán még részletesebben fejti ki. A leírások különböznek, de a jellemző vonások között vannak kapcsolódási pontok: 1) mindkettő hangsúlyozza a haza és az anyanyelv iránti szeretetet, a közösségi szellemet, a barátságosságot, a vendégszeretetet, a nemességet, a mértéktartást, az állhatatosságot, a babonásságot (H 13r–14v; J 10v–11v); 2) a nők erkölcsössége (H 14r–14v; J 11r). Jenisch azonban a nemzeti büszkeséget a hiányosságok közé sorolta (J 11r), Heilsberg viszont a más népekkel, különösen a betelepült idegenekkel szembeni mértéktartást nem hibának, hanem a jellem szilárdságának és állhatatosságának tekintette. Ezen a helyen a vita elemei is láthatók: Heilsberg azzal száll vitába, hogy azok, akik már tudják, hogy ez a nemzet megtapasztalta az újonnan érkezők által ráerőltetett újítások negatív következményeit, a fennhéjázó igényeket és a megvetést stb., elnézőbben fogják megítélni annak ilyen mértéktartását is (H 13v–14r). Heilsberg felhívta a figyelmet arra, hogy az idegenek igényt tartanak a lit... vių pamokslininkų ir mokytojų vietas. Jis paminėjo atvykstančius iš Silezijos, Pamario (Pomeranijos) ir apskritai vokiečius – jie turi išmokti lietuviškai, todėl reikia gerų mokomųjų priemonių: gramatikų ir žodynų (H 15r). Jenischas taip (10) H 15r Éppen ezért igyekeznek a külföldiek elfoglalni a litván prédikátorok és tanítók helyét: sziléziaiak, pomerániaiak, röviden: németek. Meg kell tanulniuk a nyelvet, és jó nyelvtanok és szótárak hiányában ezt nagyon nehéz megtenni. Cikkek / Articles 89 Kristijono Gotlybo Milkaus žodyno Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) prãtarmės: datavimas ir intertekstinės sąsajos H 15r Éppen ezért idegenek, ǁ sziléziaiak, pomerániaiak, általában németek azok, akik ǁ litván prédikátori és iskolai állásokra ǁ igyekeznek képesítést szerezni. Ezeknek meg kell tanulniuk a nyelvet, ami ǁ jó nyelvtanok és szótárak hiányában ǁ nagyon megnehezül számukra. J 10r Mivel pedig többnyire németek, pl. poroszok vagy sziléziaiak azok, ǁ akik Litvániában az iskolai és egyházi hivataloknak ǁ szentelik magukat; ezért ezek számára különösen egy javított ǁ és teljes litván ǁ nyelvi szótár üdvözlendő ajándék lesz ſeyn Heilsberg hangsúlyozta azt a bizalmat, amelyre a tanárok és bírák szert tesznek, ha tudnak litvánul. Jenisch hasonlóképpen állította: a hivatalnokok semmilyen más módon nem nyerhetik el a litvánok bizalmát, csak úgy, ha az ő nyelvükön beszélnek velük: (11) H 15r Hihetetlen, milyen nagy bizalomra tesz szert a tanár és a bíró, tanítása és parancsa, ha ismeri a nép nyelvét. H 15r Hihetetlen, mennyi bizalmat nyer a tanító és a bíró ǁ maga, tanítása és parancsai iránt, ha ő a Volksſprache mchtig iſt. J 10r Elöljárói ǁ bármely fajtához tartozzanak is, semmilyen biztos úton nem szerezhetik meg maguknak bizalmukat, mint azáltal, hogy az ő nyelvükön ǁ Stammes ʒu ihnen reden. Jenisch a porosz litvánokat jellemezve azt állította, hogy rendelkeznek a szerényen és elszigetelten élő népek valamennyi előnyével és kevés hátrányukkal; ez utóbbiak közé a nemzeti büszkeséget, az alkoholizmusra való hajlamot és a babonásságot sorolta (ez utóbbi valószínűleg a régi, kereszténység előtti vallás követéseként értelmezendő). A hiányosságok megszüntetésében az oktatás segíthet: a nyugati szomszédok felvilágosodási eszméi által táplált büszkeség az ember iránti általános tiszteletté változik, a kultúra hatására az italozásra való hajlam fokozatosan eltűnik, a babonásságtól és az előítéletektől pedig művelt tanítók képesek megóvni (J poveikio jau sparčiai žengiąs į priekį: 10v–11v). Heilsberg egyetértett azzal, hogy a litván tiszteli a vallást, de még nem teljesen mentes a babonáktól; az oktatásnak köszönhetően (12) H 13r, és jóllehet jelenleg még nem teljesen mentes a babonáktól, kétségtelen, hogy egyre inkább művelődik. ONA ALEKNAVIČIENĖ 90 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV H 13r und wenn er ǁ gleich noch nicht ganʒ frey vom Aberglauben iſt: ſo kann ǁ man doch auch ihm nicht beſtreiten, daß er in der Auf=ǁklrung fortſchreitet. J 11v Aufgeklrte und gewiſſenhafte Iugend= und Volks=ǁlehrer endlich werden ihn vor aberglubiſchen Irrth=ǁmern und Vorurtheilen ʒu bewahren wiſſen. Jenisch valamennyi nyelvről általában beszélve, köztük a műveletlen népek nyelveiről is, kiemelte a szellemesség közvetítésének, a megfigyelőképesség, az értékelés képessége és a belátás megmutatásának lehetőségét; ezért a tudósok számára anyagot szolgáltat minden nyelv sajátos szerkezete, a szóképzés, a szavak összekapcsolása, valamint a szólások és közmondások (J 6r–6v). Ezenkívül hangsúlyozta, hogy a litván közmondásokat és rövid elbeszéléseket szellemesség, belátás és élettapasztalatból fakadó bölcsesség jellemzi (J 9v) (Jenisch állításainak Milkau állításaival való kapcsolatáról lásd a 2.3. fejezet (8) példáját). Heilsberg Jenisch állításait átfogalmazva hasonló gondolatokat fogalmazott meg: az első esetben a szellemességet, a megfigyelőképességet és az értékelés képességét abban látta megnyilvánulni, hogy találó gúnyneveket adnak, a másodikban pedig a folklór kis formáinak a fiatalok nevelésében betöltött funkciót tulajdonított: (13) H 14v Szellemesség jellemzi őket mások megítélésében, valamint az a képesség, hogy helyesen értékeljenek; innen erednek azok a találó gúnynevek, amelyeket kitalálnak, és amelyek oly pontosan írják le az egyén egyedi, elválaszthatatlan jellemvonását. H 14v Éleslátásuk mások megítélésében és ítéleteik helyessége ǁ kitűnnek; ezért találóak a melléknevek, amelyeket adnak, és amelyek a jellem egyéni, kiemelkedő vonását ǁ helyesen megnevezni. J 6r–6v Minden nyelvben, bármilyen nyers és műveletlen legyen is, az ember szelleme ǁ szellemesség, megfigyelőképesség, ítélőképesség és éleslátás tömegét fejleszti ki ǁ [...] minden nyelv sajátos szerkezete, szóalkotása, szófűzése, ǁ fordulatai és közmondásai révén gazdag anyagot kínál. (14) H 14v Magában a nyelvben bőségesen találhatók tanulságos aforizmák, szólások és jelentős közmondások. Ezekkel az illendőség és a nemzeti erények csíráit ültetik el az ifjúság lelkében. H 14v Die Sprache ſelbſt iſt reich an moraliſchen Kern= und ǁ Denkſprchen und bedeutenden Sprchwrtern. Durch ǁ dieſe pflanʒen ſie in die Seelen der Iugend, die Keime der ǁ Rechtſchaffenheit und ihrer Nemzeti erények. Cikkek / Articles 91 Kristijono Gotlybo Milkaus žodyno Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) prãtarmės: datavimas ir intertekstinės sąsajos J 9v Sprchwrter und kleinen Erʒhlungen ǁ aber haben das Geprge des Wiꜩes, des Beobachtungs=ǁgeiſtes und der Erfahrungsweisheit, wie es den beſten ǁ Geiſteserʒeugniſſen dieſer Art eigen ſeyn kann. Jenischo pratarmė inspiravo ir Heilsbergo mintį apie lietuvių dainas, tik Heilsberg eleinte általában az éneklés, a munka előtti és annak befejezése utáni éneklés iránti hajlamot emelte ki, majd ezt az állítást a szerelmi témájú dalokra jellemző érzelmekkel egészítette ki: (15) H 14v A litvánok szeretnek énekelni. Munka előtt és annak befejezése után is énekelnek és örvendeznek, dalaik (Daynos) pedig a leggyengédebb szerelmi és baráti érzéseket árasztják. H 14v A litvánok kedvelik az éneket. ǁ Munka előtt és után énekelnek és vidámak, ǁ dalaik pedig (Daynos) a szeretet és barátság leggyöngédebb érzéseit lehelik magukból. J 9v A litván kis szerelmi dalok, amelyeket Dai=ǁnosnak neveznek, olyan természetességet, bensőségességet és ǁ gyengéd érzületet árasztanak, Jenisch a dainasokat különösen kedvezően értékelte, az előszóban megemlítette a német irodalom teoretikusát, Gotthold Ephraim Lessinget (1729–1781) is. Ez 1759-ben mutatta be őket a német irodalmároknak azáltal, hogy a Pilypas Ruigis Betrachtung der Littauischen Sprache, in ihrem Ursprunge, Wesen und Eigenschaften (1747) című értekezésében közölt két dal német fordítását közzétette. Heilsberg előszavai hasonló módon alakultak, mint Jenisché és Kanté: átfogalmazással és integrálással, egyes állításokat pedig kibővítve és konkretizálva. Heilsberg előszavában a Jenischhel folytatott polémia elemei figyelhetők meg, különösen a litván nyelv fennmaradásának és a nemzeti jelleg értékelésének kérdésében. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Kristijonas Gotlybas Milkus Littauisch-deutsches und Deutschlittauisches Wörter-Buch (1800) című szótárának előszavai, amelyeket a szerkesztő, Milkus kántor (Pilkalnis), Daniel Jenisch lelkész és filozófus (Berlin), a königsbergi Háborús és Doménkamara tanácsosa, valamint Kelet-Poroszország iskoláinak felügyelője, Christoph Friedrich Heilsberg (Königsberg), és Immanuel Kant filozófus (Königsberg) írtak, keletkezésük időrendjének felelnek meg. Milkus 1799. április 11-én Heilsberghez írt levele alapján megállapítható, hogy Milkus az ő ösztönzésére 1799 áprilisa–májusában írhatta meg az előszót. ONA ALEKNAVIČIENĖ 92 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Kadangi intertekstualumo analizė rodo, kad Kantas rėmėsi visomis trimis, todėl jo pratarmė datuotina po 1799 m. gruodžio 24 d. (po Heilsbergo pratarmės). 2. Milkaus pratarmė skirta ne tik žodynui, bet ir gramatikai Anfangs-Gründe einer Littauischen Sprach-Lehre (1800), Heilsbergas pamini abu veikalus, Jenischas – csak a szótárt tekintette különleges jelentőségű műnek, Kant előszava, a „Nachſchrift eines Freundes” pedig egyetlen műhöz sem kapcsolódik – post scriptum funkciót tölt be, és a nyelv tisztasága fontosságának, valamint megőrzése szükségességének gondolatát emeli ki. 3. Az intertextuális kapcsolatok Jenisch előszavát Milkauséval, Heilsberg előszavát Jenisch és Milkus előszavával, Kantét pedig Milkus, Jenisch és mėmis. Pérėmos parafrazinės, implicitinės, išskyrus vieną referentinę Kanto Heilsberg előszavával kapcsolják össze az előszó kezdetén. Az előszavak általában több előszó állításainak összehangolásával és kiterjesztett stratégiát alkalmazva – további információk módosításával és hozzáadásával – formálódtak. 4. Mivel Heilsberg kezdeményezte Milkus előszavát, egyet maga írt, közvetítő volt Milkus és a nyomdák között, kapcsolatot tartott valamennyi szerzővel, és hatalmi jogosítványokkal rendelkezett, összegyűjthette az összes előszót, lehetővé tehette szerzőik számára, hogy egymás szövegeire támaszkodjanak, és ezáltal aktuális diskurzust alakíthatott ki a litván nyelv használatának, valamint a tankönyvkiadásnak a kérdéseiről. 5. A több előszóban is kapcsolódásokkal rendelkező főbb állítások: a porosz litván jellemének sajátossága, valamint a nyelv mint annak formálására és megőrzésére szolgáló eszköz (Jenisch, Heilsberg, Kant); a litván nyelv ősisége és jelentősége a tudomány, különösen a történelem számára (Jenisch, Kant); a litván nép és nyelv területi szempontú elszigeteltsége (Milkus, Jenisch, Kant); a nyelv és az erkölcs kapcsolata (Jenisch, Heilsberg); a litván nyelv használatának kiterjesztése (Milkus, Heilsberg, Kant); a nyelv tanulásának szükségessége a vidéken dolgozó nem litvánok számára (Milkus, Heilsbergas); a bizalom kantiems tarnautojams (Jenischas, Heilsbergas); žodyno ir gramatikos, kaip megszerzésének lehetősége csak litvánul, a nyelvoktató könyvek szükségessége és értéke (Milkus, Jenischas, Heilsbergas); a litvánok szeretete saját nyelvük iránt (Jenischas, Heilsbergas); a dalolt népköltészet őszintesége és gyengédsége (Jenischas, Heilsbergas); a népköltészet kisebb műfajainak értéke (Milkus, Jenischas, Heilsbergas); patriotizmus (Jenischas, Heilsbergas); sitikėjimas svetimtaučiais (Jenischas, Heilsbergas); lojalumas vyresnybei nemzeti büszkeség (Jenischas, Heilsbergas, Kantas); nem- (Heilsbergas, Kantas); szellemesség, éleslátás és ítélőképesség (Jenisch, Heilsberg); a nők galimybė įveikti jį švietimu (Jenischas, Heilsbergas). Straipsniai / Articles 93 Kristijono Gotlybo Milkaus žodyno Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) prãtarmės: datavimas ir intertekstinės sąsajos erkölcsössége (Jenisch, Heilsberg); babonásság és FORRÁSOK ÉS IRODALOM Aleknavičienė Ona 2020: Povilas Frydrichas Ruigys Anfangsgründe einer Littauischen Grammatick (1747) című műve – Poroszország Litvánia litván nyelvének ötödik nyelvtana. – Aleknavičienė Ona, Blažienė Grasilda. Povilas Frydrichas Ruigys. Monográfia, a nyelvtan mutatói, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 123–271. Bense Gertrud 2006: Mielcke, Kant und Königsberg. – Navicula litterarum Balticarum, szerk. St. Kessler, Ch. Schiller, Wiesbaden: Harrassowitz Verlag, 209–212. Bitinienė Audronė 2005: A tudományos stílus és intertextualitása. – Žmogus ir žodis 1, 68–72. Erler Georg 1911/1912: Az Albertus Egyetem (Königsberg i. Pr.) matrikulája és doktori jegyzékei 2, Leipzig: Verlag von Duncker & Humblot. Gineitis Leonas 1990: Kristijonas Donelaitis és kora, Vilnius: Vaga. Girdzijauskas Juozas 1990: Kristijonas Gotlybas Milkus. – Kristijonas Gotlybas Milkus. Pilkainis. Költészet, próza, összeállította L. Citavičiūtė, J. Girdzijauskas, Vilnius: Vaga, H – Heilsberg Christoph Friedrich 1799 [1800]: Harmadik 5–34. előszó. – Mielcke Christian Gottlieb. Litván–német és német–litván szótár [...], Königsberg: A Hartung-féle udvari könyvnyomda nyomtatásában és kiadásában, 1800, [12r–15v]. Heilsberg Christoph Friedrich 1795-11-07: Levél Immanuel Kanthoz. Online hozzáférés: https://korpora.zim.uni-duisburg-essen.de/Kant/briefe/686.html [megtekintve 2021-06-04]. Heilsberg Christoph Friedrich 1796-05-22: Levél Immanuel Kanthoz. Online hozzáférés: internete: https://korpora.zim.uni-duisburg-essen.de/Kant/briefe/705.html [žiūrėta 2021-06-04]. Heilsberg Christoph Friedrich 1798-02-27: Brief an Immanuel Kant. Prieiga inhttps://korpora.zim.uni-duisburg-essen.de/Kant/briefe/800a.html [megtekintve 2021-06-04]. Helbig Jörg 1996: Intertextualitás és jelölés. Vizsgálatok az intertextualitás jelzésének rendszeréről és funkciójáról, Heidelberg: Winter. Heinemann Wolfgang 1997: Az intertextualitás fogalmának körülhatárolásához szövegnyelvészeti szempontból. – Szövegkapcsolatok. Nyelvészeti és irodalomtudományi tanulmányok az intertextualitásról, szerk. J. Klein, U. Fix, Tübingen: Stauffenburg Verlag, 21–37. ONA ALEKNAVIČIENĖ 94 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV J – Jenisch Daniel 1799 [1800]: Ʒweyte Vorrede. – Mielcke Christian Gottlieb. Litván–német és német–litván szótár [...], Königsberg: a Hartung-féle udvari könyvnyomdában nyomtatva és kiadva, 1800, [6r–11v]. Jenisch Daniel 1796: Európa tizennégy régebbi és újabb nyelvének filozófiai-kritikai összehasonlítása és méltatása […], Berlin: Friedrich Maurernél. K – Kant Immanuel 1800: Egy barát utóirata. – Mielcke Christian Gottlieb. Litván–német és német–litván szótár [...], Königsberg: a Hartung-féle udvari könyvnyomdában nyomtatva és kiadva, 1800, [16r–16v]. Kant Immanuel 2008: Antropológia, történelem és nevelés, szerk. G. Zöller, R. Louden, Cambridge et al. szerkesztésében Cambridge University Press. Kern Udo 2007: Mert ember voltam. Bevezetés Immanuel Kant életébe és munkásságába. – Kern Udo (szerk.). Mi van, és minek kellene lennie. Természet és szabadság Immanuel Kantnál, Berlin, New York: Walter de Gruyter, 43–92. Koženiauskienė Regina 1990: XVI–XVIII. századi előszavak és ajánlások, Vilnius: Mokslas. Koženiauskienė Regina 2003: Intertextualitás: referencia, látszólagos párbeszéd és a stiláris kifejezés egyéb formái. – Lietuvių kalba 1, 1–10. M – Mielcke Christian Gottlieb 1800: Első előszó. – Mielcke Christian Gottlieb. Litván–német és német–litván szótár [...], Königsberg: a Hartung-féle udvari könyvnyomdában nyomtatva és kiadva, 1800, [2r–5v]. Malter Rudof, szerk. 1990: Immanuel Kant beszédben és beszélgetésben, Hamburg: Felix Meiner Verlag. Meyer William 1927: Kant dédanyja, Anna Mielcke. – Óporosz családtörténet 1, 121–122. Melnikova Irina 2003: Intertextualitás: elmélet és gyakorlat, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Mielcke Christian Gottlieb 1799-04-11: Levél Christoph Friedrich Heilsberghez. GStA PK: XX. HA, Rep. 5, Titel 22, Nr. 13, 12r; megjelent: Triškaitė, Sidabraitė 2019, Mielcke 226–229. Christian Gottlieb 1800: Littauiſch=deutſches und Deutſch=littauiſches Wrter=Buch [...], Knigsberg: Im Druck und Verlag der Hartungſchen Hofbuchdruckerey. Petrauskaitė Rūta, Šinkūnienė Jolanta 2015: Még egyszer az intertextualitásról. Mit mond a tudományos szövegről? – Nyelvészet 67, 67–85. Straipsniai / Articles 95 Kristijono Gotlybo Milkaus žodyno Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch (1800) prãtarmės: datavimas ir intertekstinės sąsajos Putinaitė Nerija 2004: Az ész utolsó forradalma. Kant gyakorlati filozófiájának tanulmánya, Vilnius: Aidai. Putinaitė Nerija 2005: Kantas ir Donelaitis apie lietuvio charakterį. – Naujasis židinys-Aidai 1–2, 34–40. Prieiga internete: https://nzidinys.lt/wp-content/uploads/2018/12/NZ-2005-nr-1-2.pdf [megtekintve: 2021-06-03]. Putinaitė Nerija 2003: A (nem)litván Kant. – Naujasis židinys-Aidai 7–8, 389–396. Elérhető az interneten: https://nzidinys.lt/wp-content/uploads/2018/12/NZ-2003-nr-7-8. pdf [megtekintve 2021-06-04]. Rickevičiūtė Kristina 1968: I. Kant nézete a litván nyelvről és kultúráról. – Problemos 1, 56–65. Shell Susan 2011: „Nachschrift eines Freundes”: Kant a nyelvről, a barátságról és a nép fogalmáról. – Kantian Review. Cambridge University Press. Elérhető az interneten: https://vdocuments.mx/nachschrift-eines-freundes-kants-postscript-of-a-friend. html [megtekintve 2021-05-06]. Sidabraitė Žavinta 2006: Kristijonas Gotlybas Milkus. Élet és irodalmi tevékenység, Vilnius: Litván Irodalmi és Folklorisztikai Intézet. Sidabraitė Žavinta 2020: Immanuel Kant előszava Christian Gottlieb Mielke szótárában (1800). – Res Humanitariae 28, 192–208. Elérhető az interneten: https://e-journals. ku.lt/journal/RH/article/2240/info [megtekintve: 2021-06-06]. Triškaitė Birutė 2019: A Milkų család a XVII–XVIII. századi Porosz Litvániában: a genealógia rekonstrukciója. – Archivum Lithuanicum 21, 73–216. Online elérhető: https:// etalpykla.lituanistikadb.lt/object/LT-LDB-0001:J.04~2019~1602792393041 /J.04~2019~1602792393041.pdf [megtekintve: 2021-05-06]. Triškaitė Birutė, Sidabraitė Žavinta, szerk., 2019: A lituanisztikai mozgalom XVIII. századi poroszországi feltárulásai 2. A Milkų család dokumentált öröksége = A lituanisztikai mozgalom háttere a 18. században Század Poroszországban 2. A Mielcke család dokumentarista öröksége, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. Zinkevičius Zigmas 1990: A litván nyelv története 4. A litván nyelv a XVIII–XIX. században, Vilnius: Mokslas.