Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse

Straipsniai / Articles 145 DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0001-7497-7365 Kutatási területek: dialektológia, geolingvisztika. DOI: doi.org/10.35321/all88-07 Mássalhangzók keményítése MARCINKONYS DINAMIKÁJA KÖRNYÉKEN The Dynamics of Depalatalization in Marcinkonys Environs ANNOTÁCIÓ A tanulmány a déli aukštaitis nyelvjárás jellegzetes fonetikai sajátosságát – a mássalhangzók keményedését – vizsgálja. A kutatás célja a dél-aukštaitis mássalhangzók keményedési tendenciáinak megvitatása a Marcinkoni környékén a megfigyelési időszakban. A három életkori generáció mássalhangzó-keményedési helyzetének vizsgálata során a dinamikus tér koncepciójához kapcsolódó geolingvisztikai perspektívára támaszkodunk. A tanulmány a mássalhangzó-keményedés elemzését mutatja be, amely a nyelvjárási anyag két rétegén alapul: a Litván Nyelvi Intézet Nyelvjárási Archívumában őrzött, a 20. század 7. évtizedéből származó hangfelvételeken és kéziratos szövegeken, valamint a tanulmány szerzője által Marcinkoni környékéről rögzített három generáció hanganyagán. A kutatás bemutatja, hogy a három generáció nyelvében milyen korreláció (vagy annak hiánya) uralkodik a lágy és kemény mássalhangzók között; magyarázza a jelenség dinamikáját meghatározó okokat. Megállapítást nyert, hogy a 21. század elején a Marcinkoni környéki nyelvjárási terület megváltozott. Az eredmények a mássalhangzó-keményedés meglehetősen következetes és fokozatos gyengülését mutatják. KULCSSZAVAK: déli aukštaitis nyelvjárás, mássalhangzó-keményedés, nyelvjárási jelenség, megfigyelt idő. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a palatalizáció megszűnését a dél-aukštaitiai nyelvjárás megkülönböztető fonetikai jegyeként elemzi. A kutatás célja a palatalizáció megszűnésének tendenciáinak megvitatása, amelyek a dél-aukštaitiai nyelvjárás Marcinkonys környéki alnyelvjárásában figyelhetők meg DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ 146 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII az apparent-time megközelítés alkalmazásával. A depalatalizáció helyzetével foglalkozó tanulmány geolingvisztikai szemléleten alapul, amely a dinamikus tér fogalmához kapcsolódik. A cikk a depalatalizáció elemzését a nyelvjárási adatok két rétegére alapozza: a hangfelvételekre és az 1960-as évekből származó kéziratos szövegekre, amelyeket a Dialektológiai Archívumban őriznek, és amelyeket a cikk szerzője of the Institute of the Lithuanian Language and the sound recordings of three generations Marcinkonys környékén készített. A tanulmány bemutatja, hogy a palatalizált és nem palatalizált mássalhangzók milyen korrelációja (vagy annak hiánya) uralkodik három generáció nyelvében; ismerteti az e jelenség dinamikáját meghatározó okokat. Megállapítást nyert, hogy a 21. század elején a Marcinkonys környéki nyelvjárási terület bizonyos változásokat mutat. Az eredmények a depalatalizáció meglehetősen következetes és fokozatos gyengülését tárják fel. KULCSSZAVAK: dél-aukštaitiai alnyelvjárás, palatalizáció megszűnése, nyelvjárási jellegzetesség, látszólagos idő. BEVEZETÉS A dél-aukštaitiai nyelvjárásban széles körben elterjedt a mássalhangzók keményedése – a lágy mássalhangzók keményekké válása –, amely régóta foglalkoztatja a nyelvészeket. A XX. század hatvanas éveiben az új litván nyelvjárási osztályozás szerzői, Aleksas Girdenis és Zigmas Zinkevičius, a dél-aukštaitiai nyelvjárást nem osztották fel részletesebben, de elismerték a nyelvjárási terület heterogenitását a dzūkásodás és a mássalhangzó-keményedés izofónái alapján (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147)1. A mássalhangzók legintenzívebb keményedésének övezete a dél-aukštaitiai terület Rudaminõs–Seirjų–Merknės–Marcinkoni vonalától délre eső része (lásd az 1. ábrát). A hagyományos dialektológiai munkák szerint ezen a területen keményedik a [lʲ], [sʲ] mássalhangzó, míg a [r], [ʂ], [ʐ], [ʦ], [ʣ], [ʦ], [ʣ] mássalhangzóknak nincsenek lágy korrelátumaik (Zinkevičius 1966: 158–170; LKT 381, 384–385; LKA II 101–105, 85–87. sz. térkép; vö. Leskauskaitė 2006: 35–36; 2009: 34–36). 1 Ezt a kizárólag a nyelvjárások fonetikai (főként a vokalizmusés hangsúlyozásbeli) különbségeire és hasonlóságaira épülő osztályozást Antanas Salys kritikusan értékelte. Állítása szerint „hiányosságnak tekintendő az l keményedési izofónájának fel nem tüntetése is a nyelvjárási osztályozási térképen” (Salys 1992: 296). A. Salys nem vizsgálta széles körben a mássalhangzók keményedését a nyugati dzsuk nyelvjárásban, csupán megjegyezte, hogy „a keményítő dzsuk nyelvjárási beszédek” északon a kapszokkal határosak (Salys 1992: 132). Cikkek / Articles 147 Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse 1. ÁBRA Az i, y (į) magánhangzók szabályosabb hátrább képzése az r, š, ž, č, dž keményített mássalhangzók után (a középső nyugati részen, valamint a c, dz után is (vö. LKA II, 41. sz. térkép) pontozott vonallal van jelölve2. Térkép az LKTCh-ból A tudományos irodalomban a mássalhangzók keményedését főként a hagyományos dialektológia módszereivel írták le, megjelölve e jelenség eredetét, elterjedési területét, a kemény mássalhangzók leltárát, azt, hogy milyen pozíciókban – az elöl képzett vagy hátul képzett magánhangzók előtt – keményednek a mássalhangzók, valamint azt, hogyan változnak meg az utánuk (Buch 1966: 33–36; Zinkevičius 1966: 158–170; 2006: 142–146; LKT 1970: következő magánhangzók 38; Urbanavičiūtė 1970: 75–86; 1970a: 61–65; 1971: 55–70; 1974: 73–80; 1978: 69–77; LKTCh 2004: 80; Zinkevičius 2006: 142–144 stb.)3. A jelenség ilyen statikus és csaknem változatlan leírása a hagyományos dialektológiában egészen a XX. század végéig, egyes esetekben pedig még tovább is uralkodott. 2 A térképen feltüntetett vokalizmus-izofónok a vizsgált terület szempontjából nem relevánsak, ezért nem tárgyaljuk őket. 3 Megemlítendők továbbá a kísérleti fonetikai kutatások eredményei is. A délkeleti aukštaitis kemény mássalhangzóinak artikulációját palatogramok alapján Elzbieta Mikalauskaitė (1975) vizsgálta, akusztikai sajátosságaikat pedig Rytis Ambrazevičius és Asta Leskauskaitė (2014). DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ 148 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII A dialektológusok kutatási lehetőségei szélesebbé váltak, amikor Litvániában megszilárdult a geolingvisztikai irányzat, és a nyelvjárási változatra már nem lokális és zárt, különféle típusú izoglosszákkal körülhatárolt fonológiai rendszerként kezdtek tekinteni, hanem bizonyos kontinuumként, amelyet folyamatosan különféle konvergenciaés divergenciajelenségek befolyásolnak (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 39; Mikulėnienė 2018: 12; vö. Kalėdienė 2011). Emellett a geolingvisztikai perspektíva lehetőséget nyújt arra is, hogy ne csupán egy, hanem több informánsgeneráció nyelvi változatosságát és változását figyeljük meg a megfigyelt időben4 – itt és most. Így az ilyen jellegű kutatások, miközben szinkrónok, diakrón perspektívára is szert tesznek. Mindazonáltal a 21. század elejének legújabb dialektológiai munkáiban is töredékes adatok találhatók a mássalhangzók keményedésének dinamikájáról, azaz a mássalhangzók nem rendszerszerű keményedését és e jelenség gyengülését hangsúlyozzák (Garšva 2005: 236–237, 247–248, 251–252, 263–265; Leskauskaitė 2006: 35–36; 2016: 52–55; 2020: 28–29; 2021: 55–56; Tuomienė 2010: 227, 231; Mikulėnienė et al. 2019: 150, 154; vö. Mikulėnienė 2016: 340–346; Leskauskaitė 2016: 52–55; 2018a: 23–24; 2021: 55–57). E tanulmány célja tehát a déli aukštaitis nyelvjárás mássalhangzó-keményedési tendenciáinak megvitatása Marcinkoni környékén a vizsgált időszakban. A cél elérése érdekében a következő feladatokat tűzzük ki: 1) annak jellemzése, hogy a három generáció beszédében milyen korreláció (vagy annak hiánya) uralkodik a lágy és a kemény mássalhangzók között; 2) a mássalhangzók keményedésének dinamikáját meghatározó okok magyarázata. A kutatáshoz a déli aukštaitis nyelvjárás heterogén területét választottuk, azaz a Lietuvių kalbos atlasas (a továbbiakban – LKA) Marcinkoni (697), Daržẽlių (696), Kabẽlių (704) pontjait tai5, kurie tradicinėje dialektologijoje skiriami Marcinkoni ir Kabẽlių šnektoms (Leskauskaitė 2009: 29–30). A három életkori generáció mássalhangzó-keményedési helyzetének vizsgálata során a geolingvisztikai perspektívára támaszkodunk, amely mindenekelőtt a dinamikus tér fogalmához kapcsolódik. A dinamizmus elve mind a kulturális, mind a társadalmi tényezők bevonását meghatározza a dialektológiai kutatásokba (Aliūkaitė 2013: 5). vizsgálta, és a 4 1966 m. Williamas Labovas panaudojo akivaizdžius laiko skirtumus Niujorko garsų pokyčiams megfigyelt idő módszerét a variabilitáskutatás fő eszközeként rögzítette. W. Labov nyelvi variációra és változásra vonatkozó elméletét követve a különböző életkorú adatközlők nyelvhasználatának különbségei feltárják a megfigyelt időben (angl. apparent time) végbemenő nyelvi változásokat: az idősebb adatközlők nyelvhasználata a nyelvi változás korábbi, a fiatalabbaké pedig jelenlegi szakaszát jelzi. A megfigyelt időről bővebben lásd Labov 1972; Bailey, Wikle, Tillery, Sand 1991: 241–244; Inoue 2008: 45–64; 2010: 45–64; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 36; Kalėdienė 5 Lietuvių kalbos atlaso punktu laikoma konkreti gyvenamoji vietovė ir jam geografiniu ir kalbiniu požiūriu artimiausios gyvenvietės, nutolusios 10–12 km atstumu (Mikulėnienė, Čepaitienė 2021: 2015: 213–215). 85–94). A jelen tanulmányban vizsgált Marcinkoni kutatópontjához Zervýnų és Mánčiagirės falvak tartoznak; Daržẽlių kutatópont perifériájához – Kapinškiai, Márgionys, Grybaulià; Kabẽlių kutatópontjához – Ašãšninkai, Musteikà, Daržinlės. Cikkek / Articles 149 Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse A Marcinkoni környékének nyelvjárási területét tárgyalva fontos megjegyezni, hogy a vizsgált kutatópontokon megőrződtek a dél-aukštaitis nyelvjárás legfontosabb fonetikai sajátosságai: a nazális magánhangzók [ɑː], [æː] szűkülése, a [ɐm], [ɑˑm] [ɐn], [ɑˑn], [ɛm], [æˑm], [ɛn], [æˑm] kettőshangzók megőrzése, a dzukásodás, a mássalhangzók keményedése stb. (lásd LKTCh 76– 85; Zinkevičius 2006: 137–149; Leskauskaitė 2006: 29–40). A Marcinkoni környékének részletesebb differenciálása két nyelvjárási jelenség alapján lehetséges: az [eː], [oː] és [eː], [ɔː] magánhangzók ejtése, valamint az [sʲ], [s], [zʲ], [z] és [ʃʲ], [ʂ], [ʒʲ], [ʐ] mássalhangzók keveredése alapján. A zártabb és feszesebb [eː], [oː] hangokat leggyakrabban Daržẽliai (696) és Marcinkoni (697) kutatópontjain ejtik, Kabẽliaiban (704) pedig nyíltabb [eː], [ɔː] hangokat, amelyek közelebb állnak a dél-aukštaitis 31). Priebalsių [sʲ], [s], [zʲ], [z] ir [ʃʲ], [ʂ], [ʒʲ], [ʐ] mišimas yra būdingas Kabẽlių (704) punktui (Zinkevičius 1966: 147–148; LKTCh 38; Leskauskaitė 2009: 30; terület délnyugati részéhez (vö. Markevičienė 1999: 27–28; 2010: 51; Leskauskaitė 2004: 56–57; 2009: 30– Markevičienė 2010: 49–50; Valentukevičienė 2019: 5–6)6. A vizsgált anyagot a következők alkotják: 1) a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában (a továbbiakban – GCTA) őrzött, a XX. század 6–7. évtizedéből származó nyelvjárási anyag: hangfelvételek Marcinkoni (697) és Kabẽliai (704) kutatópontjairól (CD 17 PA 7, felvétel 08201704; CD 21 PA 9, felvétel 38201697, a felvételek időtartama – 31 perc 2 mp.), kéziratos anyag Marcinkoni (697, GCTA R, sąs. reg. Nr. 839), Daržẽlių (696, GCTA R, sąs. a reg. 821. sz.) és Kabẽliai (704, GCTA R, a reg. összekötőszáma 840) kutatópontokról7; 2) 2019–2022-ben a vizsgált kutatópontokon a cikk szerzője által rögzített, 28 adatközlőtől, félig strukturált interjú módszerével gyűjtött, összesen 28 óra 16 perc időtartamú hanganyag: 13 – a legidősebb, 5 – a középső és 10 – a fiatalabb generációból8. A legidősebb generáció kutatásban részt vevőinek szinte mindegyike megfelel a NORM-kritériumnak: alapfokú vagy középfokú9 végzettséget szereztek, letelepedett életet élnek, és nincs lehetőségük lakókörnyezetük gyakori megváltoztatására. Közülük sokan a mezőgazdaságban, az erdészetben vagy olyan szolgáltatási területen dolgoztak, amely nem igényel aktív kommunikációt. A középső generáció képviselői – egy felsőfokú végzettséggel rendelkező adatközlő kivételével – alapfokú vagy középfokú végzettséget szereztek, mobilisak, dolgoznak 6 Ez a jelenség a Marcinkonysèban élő, Ašãšninkųból és Kabẽliaiból áttelepült lakosok beszédében is előfordult (Leskauskaitė 2009: 30). A mássalhangzók keveredését a Šklriai (703) kutatóponton is rögzítették. A XX. század 6–7. évtizedéből származó hangfelvételek Marcinkoni (697) és Kabẽliai (704) kutatópontjairól csekély számban maradtak fenn. Időtartamuk 2 perctől 10 percig terjed. 7 A XX. század 6–7. évtizedéből származó hangfelvételek Marcinkoni (697) és Kabẽliai (704) kutatópontjairól csekély számban maradtak fenn. Időtartamuk 2 perctől 10 percig terjed. 8 A kvantitatív szociolingvisztikai kutatásokban ideális, ha a minta megközelíti a 30 adatközlőt (Milroy, Gordon 2003: 164). 9 Az adatközlők a középfokú végzettséget már felnőttként, esti iskolában szerezték meg. DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ 150 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII paslaugų srityje. Tyrime dalyvavęs jaunimas – gimnazijų mokiniai ir studentai és néhány munkás alkotja a legmobilabb csoportot, kulturális, társadalmi és gazdasági szükségleteiket a nyelvjárási területen kívül elégítve ki. 1. TÁBLÁZAT. A hangfelvételek időtartama (28 óra 16 perc) Sz. Az adatközlő kódja Születési év Iskolai végzettség A hangfelvétel időtartama 1. 697Mrc3M 1938 Alapfokú 1 óra 31 perc 2. 697Mrc3-1M 1940 Alapfokú 1 óra 21 perc 5. 696Drž3M 1936 Kezdő 1 óra 36 perc 6. 696Drž3-1M 1938 Kezdő 1 óra 1 perc 7. 3. 697Mrc3-2M 1942 Vidurinis 1 val. 16 min 4. 697Mrc3-3M 1937 Pradinis 34 min. 696Drž3-2M 1938 Kezdő 1 óra 8. 696Drž3-3M 1942 Középhaladó 1 óra 1 perc. 9. 696Drž3V 1942 Alapfokú 10. 696Drž3-1V 1938 Kezdő 1 óra 2 perc 11. 704Kb3M 1937 Kezdő 1 óra 32 perc. 12. 704Kb3V 1942 Kezdő 13. 704Kb3-1M 1966 Középső 36 perc 14. 697Mrc2M 1975 Középső 1 óra 19 perc 15. 697Mrc2-1M 1978 Alapfokú 1 óra 10 perc 16. 697Mrc2-2M 1973 Középső 1 óra 20 perc 17. 704Kb2-1V 1973 Felsőfokú 36 perc 18. 704Kb2V 1972 Középső 1 óra 19 perc. 19. 697Mrc1M 2004 Középső 20. 697Mrc1-1M 2002 Középső 1 óra 39 perc 21. 697Mrc1-2M 2004 Alapfokú 1 óra 22. 697Mrc1V 2003 Középfokú 1 óra 23. 696Drž1M 2002 Középfokú 1 óra 5 perc 25. 704Kb1-2M 2004 24. 704Kb1M 2003 Vidurinis 1val. 3 min. Alapfokú 1 óra 26. 704Kb1V 1995 Speciális középfokú 40 perc 27. 704Kb1-1V 2004 Alapfokú 1 óra 28. 704Kb1-2V 2002 Speciális középfokú 1 óra 29 perc. Cikkek / Articles 151 Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse Az adatközlők kódolása az LKA pontszáma és a név rövidítése, az adatközlő életkora (1 a 18–30 év közötti fiatalabb nemzedéket, 2 a 31–50 év közötti középső nemzedéket, 3 az idősebb nemzedéket jelöli) és neme (M – nő, V – férfi) alapján történt. Például a Marcinkonys pontjáról származó fiatalabb nemzedékhez tartozó adatközlő jelölése: 697Mrc1V. Ha ugyanahhoz a korcsoporthoz több adatközlő tartozik, a rövid kötőjel után további számot írunk, pl. 697Mrc1V-1 (lásd az 1. táblázatot). A három nemzedék mássalhangzó-keményítési tendenciáinak feltárása érdekében minden adatközlő hangfelvételeiből kiválasztottunk egy 30 perces spontán beszédrészletet, módszeresen lejegyeztük a (nem) keményített mássalhangzókkal előforduló eseteket, majd az eredményeket vizualizáltuk. A tanulmányban a kéziratos szövegek példái hiteles helyesírással, a XXI. századi anyag pedig a Nemzetközi Fonetikai Ábécével (TFA) szerepel (lásd Bakšienė 2018: 10–20; 2022: 165–183). A kutatás során a leíró, az empirikus anyag megfigyelésén és elemzésén alapuló módszereket alkalmaztuk. 1. A MARCINKONYS KÖRNYÉKÉNEK SZOCIOLINGVISZTIKAI JELLEMZŐI A vizsgált terület Marcinkoni (697), Daržẽlių (696) és Kabẽlių (704) pontjai Litvánia déli részén találhatók, amely Belaruszszal határos. 1920–1939 között Marcinkoni környéke a Lengyelország által irányított Vlniaus-vidékhez tartozott, 1939– 1940 között pedig Belaruszhoz. A XX. században Marcinkoni környékén a domináns litvánok mellett oroszok (főként Marcinkonysè településen), lengyelek, belaruszok és ukránok is éltek10. A litván nyelven kívül a XX. század végéig a nyilvános térben a lengyel és az orosz nyelvet is használták, ezért a nyelvek kölcsönhatása következtében a fonetikai interferencia is növekedett (vö. Grumadienė 1988: 138). A XX. század második felében, amikor a litván irodalmi nyelv meghonosodott a közéletben, a déli aukštaitis nyelvjárásnak – akárcsak a litván nyelv többi nyelvjárásának – a presztízse11 csökkent és csökkentették is, mivel a fő figyelem az irodalmi nyelvre irányult 10 A Rùsijából Marcinkónisba költözött legidősebb nemzedék legtöbb tagja litvánul úgy beszélni Rutkovska 2016: 2–3). A szláv nyelvű ir neišmoko. Lenkai ir baltarusiai, sukūrę šeimas su lietuviais, namuose bendravo lietuviškai (plg. családok gyermekei litván iskolákba jártak, és sikeresen alkalmazkodtak a domináns nyelvi környezethez. 11 A presztízsnyelvet a kiemelkedő társadalmi hatalommal rendelkező lakosok használják (Milroy 2001: 549). A presztízs lehet nyílt, amikor pozitív nyelvi attitűdöket és nyelvi viselkedést deklarálnak (vö. Holmes 2001: 345). A rejtett presztízs fogalma magában foglalja a nyilvánosan el nem ismert nyelvi kódok pozitív értékelését, valamint a nyíltan (különösen idegenek előtt) ki nem nyilvánított pozitív attitűdöket (vö. Trudgill 1979: 9; Kalėdienė 2013: 137; Holmes 2001: 345; Ramonienė 2006: 145). DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ 152 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII (Leskauskaitė 2018: 36). A dél-aukštaitiai nyelvjárás legszembetűnőbb sajátosságai – a dzsukás ejtés és a mássalhangzók keményítése – presztízs nélküliekké váltak. A Marcinkoni környékének lakói, akárcsak a többi dél-aukštaitiai, idegenekkel beszélve kerülik ezeket a sajátosságokat (vö. Mikalauskaitė 1975: 94; Leskauskaitė 2009: 38)12. A nyelvjárás presztízsének gyengüléséhez hozzájárult az infrastruktúra hanyatlása, valamint a megváltozott demográfiai, társadalmi-gazdasági és kulturális körülmények is, je, bet ir už jo ribų13. Smarkiai suintensyvėjęs gyventojų mobilumas yra vieamelyek a lakosok társadalmi kapcsolatainak és mobilitásának meggyengüléséhez vezettek nemcsak a nyelvjárási területen belül, hanem a gyakrabban használt köznyelv használatát meghatározó egyik fő tényezőként mind az egyének, mind a nyelvi közösségek körében (vö.: Chambers 2002: 117; Meiliūnaitė, Mikulėnienė 2014: 126; Monka 2015: 98; Čepaitienė 2016: 154). A szociolingvisztikai adatok összegzése alapján megállapítható, hogy a Marcinkonys környéki nyelvjárás izolációs szintje alacsony – nyitott társadalmi hálózatok uralkodnak, amelyekben az egyéneket gyenge hálózati kapcsolatok kötik össze, és nyitottak az innovációkra és a nyelvi változásra (vö. Kalėdienė 2013: 148). 2. A MÁSSALHANGZÓK KEMÉNYÍTÉSÉNEK HELYZETE A MARCINKONYS KÖRNYÉKÉN A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A XX. század hetvenes éveinek szélesebb nyelvjárási helyzetét a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őrzött, csekély számú hangfelvétel és kéziratos szöveg tárja fel. A nyelvjárási anyag elemzése azt mutatja, hogy a vizsgált területen keményen ejtették a [l], [r], [s], [ʂ], [ʐ], [ʦ], [ʦ], [ʣ], [ʣ], [p], [b], [m], [ʋ] mássalhangzókat (lásd a 2. táblázatot). A kéziratos szövegekből látható, hogy a nyelvjárási anyag gyűjtői a kemény mássalhangzók után álló, megváltozott elülső sorozatbeli magánhangzókat is rögzítették. Az elülső [ı] típusú magánhangzók kemény [r], [ʂ], [ʐ], [ʦ], [ʦ], [ʣ] mássalhangzók utáni hátrébb képzésére Žaneta Urbanavičiūtė-Markevičienė is felhívta a figyelmet, és különleges jelekkel jelölte az általa Daržẽliai (696) és Kabẽliai (704) pontokon transzkribált szövegekben (12. fasc., a dél-aukštaitiai nyelvjárás idősebb és középső generációhoz tartozó adatközlői szépnek, csak közeli környezetben való beszédre alkalmasnak ítélik a nyelvjárást, a nyilvános térben azonban mint kommunikációs eszközre nincs rá szükség: „És most ki beszél dzūkul a falvakban? Nyolcvanéves nők. És ha marad is valahol valami fiatalabb, az elutazik valahová Vilniusba vagy a városba, és ott már egyből nem hallatszik a dzsukai beszéd. És nincs rá szükség, (Mrc697Mrc3-2M). Jaunesnioji karta laikosi nuostatos, kad tarmė yra įdomi, vertinga, saugotina, de a nyelvjárás átadásának megszakadt hagyománya miatt már meg kell tanulni. 13 Marcinkonyszi elöljárósága a hosszú távú elnéptelenedés övezetének számít, hanyatló infrastruktúrával. Az egész elöljáróság területén nem maradtak általános oktatási iskolák, egészségügyi és egyéb intézmények, munkahelyek. Cikkek / Articles 153 Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse reg. Sz. 821; kapcsolódó reg. 840. sz. A többi tényfeljegyző csupán egyedi példákat közölt (Leskauskaitė 2009: 35). 2. TÁBLÁZAT. A kemény mássalhangzók állománya a kéziratos szövegekben14 Kemény mássalhangzó A mássalhangzók keményítése lã·das, iškł, sáulы š gru·šà, nš, šltas šuõmet ž az elülső sorozat magánhangzói előtt A mássalhangzók daržãuosa, ždzi, àtvež žú·ro c klùpscai, vaikáicais, keményítése a hátsó sorozat magánhangzói előtt ł scklas slañksco, marcũ, akcu·, č tuščàs, nebãščыkas váikščoja, lakraščuosa dž pradžà iždžú·vi, bráidžojo, rrac, rkc, sùtrыna sugrùvo, karúominė, neturù s sanà, sm balandžo ppaũp, sopc bduobta, tais·b m mšlo, mnasin, zãms vdãv, v, vtra dz padzáuna mdzo, sodzùs, dzidzùlei Amint a táblázatból látható, a Marcinkonys környékének konszonantizmusrendszerét nem jellemzi a kemény és lágy mássalhangzók harmonikus korrelációja, mivel az [r], [ʂ], [ʐ], [ʦ], [ʣ], [ʦ], [ʣ] mássalhangzók kiesnek belőle, vagyis mindig keményen ejtik őket (vö. Urbanavičiūtė 1970: 61). Nemcsak az említett mássalhangzókat ejtik keményen, hanem az [l], [s] hangokat is, sporadikusan (csak egyes szavakban) pedig a [p], [b], [m], [ʋ] teikiama ir minkštųjų [ʒʲ], [ʃʲ], [ʧʲ], [rʲ] priebalsių vartojimo atvejų, pvz.: vežmo, nùnešė, inciprã·šė, p·o (Mrc), ažær (Drž), reke (Kb), kurie jau rodė prasidėjuhangokat is. A 20. század második felének GCTA-kéziratos anyagában és hangfelvételeiben nyelvjárási változásokat lehetett észlelni. 14 A kéziratos szövegek egyszerűsített, általánosított transzkripcióban készültek, a nyelvjárás legfontosabb sajátosságainak bemutatásával. A fonémaváltozatok egy része, különösen a finomabbak, azonban nincs jelölve a szövegekben, és a vizsgált pontok fonetikai sajátosságainak ingadozásai sem tükröződnek. Emiatt a cikkben a nyelvjárási anyagot nem írjuk át TFA-val. Az általánosított, egyszerűsített transzkripcióról bővebben lásd: Bacevičiūtė 2010: 5–14. DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ 160 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII KÖVETKEZTETÉSEK A mássalhangzók keményedésére irányuló tendenciákat három generációban értékelve a következő következtetések vonhatók le. A mássalhangzók keményedése a XX. század második felében Marcinkoni környékén a legidősebb generáció nyelvhasználatában rendkívül eleven volt. A 21. század eleji nyelvjárási anyag elemzése e jelenség már megváltozott helyzetét mutatja. A [r], [ʂ], [ʐ] és [ʦ], [ʣ], [ʦ], [ʣ] mássalhangzók, amelyeknek korábban nem voltak lágy korrelátumaik, most mindhárom generáció beszédében a legnagyobb változáson mennek keresztül. A nyelvjárási beszédben a kemény [r], [ʂ], [ʐ] mássalhangzókat gyakran lágy változatok helyettesítik. A dzūkás kiejtés eltűnésével a kemény [ʦ], [ʣ] affrikátákat is egyre ritkábban használják. Életképességük a dzūkás kiejtés mint jelenség fennmaradásával korrelál. Csak a legidősebb generációra jellemző [s], [ʦ], [ʣ], [p], [b], [m], [ʋ] mássalhangzók visszaszorulnak a használatból. Az adatközlők kemény mássalhangzóinak eltérő leltára és a mássalhangzók keményítésére irányuló tendenciák azt mutatják, hogy a dél-aukštaitis nyelvjárás változásával és az új nyelvjárási képződmények kialakulásával a mássalhangzók keményítése fokozatosan gyengül. A nyelvjárási beszédben az egyes mássalhangzók keményítésének esetei nem nyelvjárási jegyekként, hanem nyelvjárási jelölőkként értékelendők. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Aliūkaitė Daiva 2013: A nyelvi kontinuum horizontális és vertikális tagoltsága: a 21. századi beszédváltozatok az egyszerű nyelvi értékelő szemszögéből. – Taikomoji kalbotyra 2, 1–27. DOI: 10.15388/TK.2013.17261. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolingvisztika: ideológia, elmélet és módszerek. Alapfogalmak. – A 21. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik), szerk. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 29–47. Ambrazevičius Rytis, Leskauskaitė Asta 2014: A mássalhangzók akusztikai sajátosságai: palatalizáció és zengősség, Kaunas: Technologija. Bacevičiūtė Rima 2010: A fonetikai sajátosságok bemutatása a litván nyelvjárási szótárakban. – Baltu Filoloģija 19(1/2), 5–14. Bailey Guy, Wikle Tom, Tillery Jan, Sand Lori 1991: Az apparens idő konstrukciója. – Nyelvi változás és változatosság 3, 241–264. Bakšienė Rima 2018: A litván nyelvjárások átírása IPA-szimbólumokkal: a déli aukštaitis nyelvjárás sajátosságainak elemzése. – Vārds un tā pētīšanas aspekti 22(1/2), 10–20. Prieiga internete: https://vards.liepu.lv/files/VARDS%20UN%20TA%20PETISANAS%20 ASPEKTI_2018.pdf. Straipsniai / Articles 161 Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse Bakšienė Rima 2022: Dar kartą dėl aukštaičių patarmių transkripcijos tarptautiA fonetikai ábécé betűivel (néhány pontosítandó eset). – Acta Linguistica Lithuanica 86, 165–183. Buch Tamara 1966: Mundartliche Entpalatalisierungserscheinungen im Litauischen. – Acta BaItico-Slavica III, Baltica in honorem Johannis Otrębski, Bialystok, 33–36. Chambers Jack K. 2002: A nyelvjárási konvergencia dinamikája. – Journal of Sociolinguistics 6, 117–130. GCTA R – Lietuvių kalbos instituto Geolingvistikos centro Tarmių archyvo rankraštynas, 1964–1965. Girdenis Aleksas, Zinkevičius Zigmas 1966: A litván nyelvjárások osztályozásáról. – Kalbotyra 14, 139–147. Grumadienė Laima 1988: A vilniusi litván nyelv szociolingvisztikai vizsgálata: a konsonantizmus és az akcentuáció. – Lietuvių kalbotyros klausimai 27, 132–148. Holmes Janet 2001: Bevezetés a szociolingvisztikába, 2. kiadás, London: Longman, Inoue Fumio 342–361. 2008: Huszonnegyedik fejezet. A népesség elöregedése és a nyelvi változás. – Demográfiai kihívás: kézikönyv Japánról, szerk. F. Coulmas, H. Conrad, A. Schad-Seifert, G. Vogt, Leiden, Boston: Brill, 473–490. Inoue Fumio 2010: Valós és apparens időbeli támpontok a nyelvjárási diffúzió sebességéhez. – Dialectologia 5, 45–64. Kalėdienė Laima 2011: A geolingvisztika kialakulásának feltételei Litvániában. – A „Szociolingvisztikai dialektológia: a balti nyelvjárások kutatása” című nemzetközi tudományos konferencia előadásainak tézisei, 2011. október 21–22., Kaunas: Vilniusi Egyetem Kaunasi Kara. Prieiga internete: http://www.tarmes.lt/images/Veikla/Laima%20KALEDIENE.pdf. Kalėdienė Laima 2013: A nyelvjárásokhoz való viszonyulás és a használatukkal kapcsolatos attitűdök Dzúkija etnográfiai régió három részében. – Városok és nyelvek II: Litvánia szociolingvisztikai térképe, Vilnius: Vilniusi Egyetem, 125–151. Kalėdienė Laima 2015: Vilnius város nyelve: a látszólagos idő hipotézise. – Nyelvjárások – Vilnius: Mykolas Romeris Egyetem, 211–244. Labov William 1972: Europos tautų kultūros paveldas = Dialects – Cultural Heritage of European Nations, Szociolingvisztikai mintázatok, Philadelphia: Pensylvaniai Egyetem Sajtó. Leskauskaitė Asta 2004: A délkelet-litvániai vokalizmusának és prozódiájának jellemzői, Vilnius: A Litván Nyelvi Intézet kiadója. DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ 162 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Leskauskaitė Asta 2006: A Kučiūnai környéki nyelvjárás szövegei, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Leskauskaitė Asta 2009: A Marcinkonys környéki nyelvjárás szövegei, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Leskauskaitė Asta 2016: A Seirijai környéki nyelvjárás szövegei, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Leskauskaitė Asta 2018: Az északi délkelet-litvániaiak nyelvi tájképe a 20. század 6–7. évtizedében. – A nyelvtörténet és a dialektológia problémái 5, szerk. R. Bakšienė, N. Morozova, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 26–43. Leskauskaitė Asta 2018a: A Leipalingis környéki szövegek, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Leskauskaitė Asta 2020: A Švendubrė környéki szövegek, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Leskauskaitė Asta 2021: A lengyelországi litván nyelvjárások szövegei, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. LKA II – A litván nyelv atlasza, 2. köt.: Fonetika, felelős szerk. K. Morkūnas, Vilnius: 1982. Mokslas, LKT – A litván nyelvjárások. Chrestomathia, szerk. E. Grinaveckienė, K. Morkūnas, Vilnius: Mintis, 1970. LKTCh – A litván nyelvjárások chrestomathiája, szerk. R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: A Litván Nyelvi Intézet kiadója, 2004. Markevičienė Žaneta 1999: A felvidéki nyelvjárások szövegei 1, Vilnius: Vilniusi Egyetem kiadója. Markevičienė Žaneta 2010: Az Ašašninkai és Kabeliai beszédének fonetikai sajátosságai: a jelenlegi helyzet. – Žmogus ir žodis 1, 48–51. Mikulėnienė Danguolė 2016: Jellegzetes fonetikai jegyek. – A litván nyelvjárások változása a XXI. század elején: a lengyelországi litvánok beszéde, kollektív monográfia, szerk. D. Mikulėnienė, A. Leskauskaitė, V. Ragaišienė, L. Geržotaitė, N. Birgelienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mikulėnienė Danguolė 2018: A másodlagos dialektusok kialakulásáról és fejlődéséről. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 5, szerk. R. Bašienė, N. Morozova, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 11–25. Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Bakšienė Rima, Geržotaitė Laura, Kardelytė-Grinevičienė Daiva, Leskauskaitė Asta, Meiliūnaitė Violeta, Vyniautaitė Simona 2019: A hagyományos litván nyelvjárások dialektometriai osztályozásának Straipsniai / Straipsniai 163 Priebalsių kietinimo dinamika Marcinkonių apylinkėse metszete: felderítő kutatás: kollektív tanulmány, szerk. D. Mikulėnienė, A. Čepaitienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mikulėnienė Danguolė 2019: A nyelvjárási jelleg sajátosságainak nomenklatúrája: a nyelvjárási jegyektől a nyelvjárási jelleg mutatóiig. – Respectus philologicus 35(40), 51–62. Mikulėnienė Danguolė 2020: A nyelvjárási jelleg mint mérhető mennyiség. Lietuvių kalba 15, 1–11. DOI: 10.15388/LK.2020.22434. Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė 2021: Tarmyno punkto samprata. – Baltistica 56(1), 81–106. Milroy James 2001: Language Ideologies and the Consequences of Standardization. – Szociolingvisztikai folyóirat 4, 530–555. Milroy Lesley, Gordon Matthew 2003: Szociolingvisztika. Módszer és értelmezés, Oxford: Blackwell Publishing. Monka Malene 2015: Mobilitás és nyelvi változás. – Nydanske Sprogstudier NyS 49, 98–122. Ramonienė Meilutė 2006: A köznyelvvel és a nyelvjárással kapcsolatos attitűdök: a Joniškėlis eset. – Kalbos kultūra 79, 137–148. Rutkovska Kristina 2016: A litvániai lengyel nyelvjárások jelenlegi állapota. – A lengyel nyelv litvániai nyelvjárásai, szerk. K. Rutkovska, elektronikus kiadvány, Vilnius: Vilniusi Egyetem, Polonisztikai Központ. Prieiga internete: http:// www.lenkutarmes.flf.vu.lt/. Salys Antanas 1992: Írások 4: A litván nyelv nyelvjárásai, Róma. Litván Katolikus Tudományos Akadémia. Tuomienė Nijolė 2010: A déli aukštaitis nyelvjárások Fehéroroszországban: a nyelvi kölcsönhatás következményei. – Respectus philologicus 18(23), 223–234. Urbanavičiūtė Žaneta 1970: Az l, r, s (z?) mássalhangzók a litván nyelv nyelvjárásaiban a nem szóvégi , en előtt. – Kalbotyra 21, 75–86. Urbanavičiūtė Žaneta 1970a: A kemény és lágy mássalhangzók a litván irodalmi nyelvben és nyelvjárásokban. – Baltistica 6(1), 61–65. Urbanavičiūtė Žaneta 1971: A mássalhangzók keményítése a litván nyelv nyelvjárásaiban. – Kalbotyra 23(1), 55–70. Urbanavičiūtė Žaneta 1974: Az l, r, s, z mássalhangzók a szóvégi e előtt a felső-litván nyelvjárásokban. – Kalbotyra 25(1), 73–80. Urbanavičiūtė Žaneta 1978: A t, d, n, valamint a p, b, m, v mássalhangzók keményítése a litván nyelv nyelvjárásaiban. – Kalbotyra 29(1), 69–77. DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ 164 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Valentukevičienė Danutė 2019: A Kabelių környékének visszaható igéi. – Lietuvių kalba 13, 1–17. Online elérhető: https://www.zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/ article/view/22485. Valentukevičienė Danutė 2021: Dzūkavimo pokyčiai Varėnos geolekto plote. – A litván dialektológia profiljai: a 21. század elejének regionális változatai, kapcsolataik és perspektíváik, szerk. V. Meiliūnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 58–76. Prieiga internete: http://lki.lt/wp-content/uploads/2022/01/Lietuviu-dialektologijosprofiliai-1.pdf. Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 2006: A litván nyelvjárások eredete, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. The Dynamics of Depalatalization in Marcinkonys Environs ÖSSZEFOGLALÁS A 21. század elejéről származó nyelvjárási adatok elemzése e jelenség már megváltozott helyzetét mutatja. A [r], [ʂ], [ʐ] és [ʦ], [ʣ], [ʦ], [ʣ] mássalhangzók, amelyeknek korábban nem voltak palatalizált korrelátumaik, már a legjelentősebb változásokon mennek keresztül: az the language of all three generations. In dialectal language, the non-palatalized consonants [r], [ʂ], [ʐ] hangokat gyakran palatalizált változataik váltják fel. Mivel az úgynevezett dzūkavimas visszaszorulóban van, a nem palatalizált [ʦ] és [ʣ] affrikátákat ritkábban használják. Életképességük korrelál a dzūkavimas mint jelenség fennmaradásával. A [s], [ʦ], [ʣ], [p], [b], [m], [ʋ] mássalhangzók, amelyek csak az idősebb generációra jellemzők, fokozatosan kikerülnek a használatból. A beszélők által használt nem palatalizált mássalhangzók eltérő rendszere és a depalatalizáció tendenciái azt mutatják, hogy miközben a déli aukštaitis nyelvjárás alnyelvjárása változik és új nyelvjárási képződmények vannak kialakulóban, a depalatalizáció fokozatosan gyengül. A nyelvjárási beszédben az elszigetelt mássalhangzók depalatalizációjának eseteit inkább nyelvjárási jelölőknek, mint nyelvjárási sajátosságoknak tekintik. Beérkezett 2022. szeptember 2-án. DANUTĖ VALENTUKEVIČIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected]