Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų

126 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII RIMA BAKŠIENĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-6716-0776 Mokslinių tyrimų kryptys: eksperimentinė fonetika, fonologija, geolingvistika. DOI: doi.org/10.35321/all88-06 KELETAS TIKSLINTINŲ ŽEMAIČIŲ PATARMIŲ A TFA TRANSZKRIPCIÓJA ESETEK BETŰKKEL Néhány tisztázott eset az átírásban of Žemaitian Subdialects by IPA Symbols ANNOTÁCIÓ Tarptautinės fonetinės abėcėlės (TFA) rašmenų taikymas lietuvių tarmių transkripcijai a dialektológusok már 2017 óta vitatják, 2021-ben pedig jóváhagyták a litván köznyelv számára készült TFA-jelkészletet is. Mindeddig azonban részletesebben a felső-auszta dialektusok TFA-val történő átírásának lehetőségeit vizsgálták, a zamitok pedig jóval kevesebb figyelmet kaptak. A tanulmány a zamit nyelvjárások TFA-jelekkel történő lejegyzésének kevésbé elemzett eseteit tárgyalja, és pontosít néhány, korábbi publikációkban javasolt transzkripciós kérdést. A tanulmány melléklete a specifikus zamit hangok, főként diftongusok TFA-val történő átírására mutat be példákat, megadja a jelek sorszámát a TFA-rendszerben, valamint a szimbólumok szabványos Unicode-kódjait. A žemaitiai nyelvjárások vokalizmusrendszere, különösen pedig prozódiai rendszere átírási szempontból összetettebb a felvidéki nyelvjárásokénál, a hangsúlyoppozíciót pedig gyakran a prozódiai jegyek eltérő együttese fejezi ki. E különbségek a kettőshangzós szótagok átírásakor a legfontosabbak; a hangsúlyok megvalósulása miatt ezekre különösen kifejezett változatosság jellemző. Ezért a tanulmányban a kettőshangzós szótagok átírására fordítják a legtöbb figyelmet. A tanulmányban bemutatott javaslatokat nem kell véglegesnek és megfellebbezhetetlennek tekinteni. További kutatások elvégzése, esetleg más kutatók javaslatainak és új felismeréseinek megjelenése után a jövőben a TFA nyelvjárási átírásának egyes kérdéseit valószínűleg még pontosítani fogják. LÉNYEGES SZAVAK: fonetika, átírás, nemzetközi fonetikai ábécé (TFA), litván nyelvjárások, žemaitiaiak. Tanulmányok / Articles 127 Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų ANNOTÁCIÓ A dialektológusok 2017 óta tárgyalják a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) jeleinek használatát a litván nyelvjárások átírására; a standard litván nyelv IPA-jelkészletét szintén jóváhagyták 2021-ben, a žemaitiszkis alnyelvjárások lehetőségeire azonban mindeddig nem fordítottak of Aukštaitian transcription have been examined in more detail, and less attention has figyelmet. A tanulmány a litván nyelv žemaitiszkis alnyelvjárásainak a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) jeleivel történő átírásának kérdéseivel foglalkozik, felülvizsgál bizonyos jeleket a litván nyelvjárások hangjaira 2017-ben bemutatott korábbi IPA-jelkészletből, valamint az átírás módjait. Az átírás szempontjából a žemaitiszkis alnyelvjárások vokalizmusrendszere, különösen pedig prozódiája összetettebb, mint az aukštaitiszkisé; A žemaitiszkis hangsúlyok eltérő jellemzőkkel rendelkeznek. Ezek a különbségek a diftongusok átírásakor a leginkább relevánsak, amelyek szimbólumait tovább fogják felülvizsgálni. are characterized by a particularly high variability. The article gives many examples of transcribing the syllables, which contain diphthongs and bear different pitch accents. After more in-depth studies on dialectal phonology are conducted in the future and more theoretical works are generalized, the transcription of Lithuanian dialects by the IPA KEYWORDS: phonetics, transcription, International Phonetic Alphabet (IPA), Lithuanian dialects, Žemaitian. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Az utóbbi években, a nemzetközi fonetikai ábécé (TFA, angolul IPA, lásd IPA 2023) jeleivel átírt, az általunk javasolt TFA-jelkészleten (lásd Bakšienė, Čepaitienė 2017) tarminių garsų transkripcija, dar kartą grįžtina prie 2017 metais lietuvių taralapuló, valamint a TFA-s átírás pontosítását célzó munkák megszaporodásával a tas dalykų. Mokslo spaudoje jau gana išsamiai išdiskutuota aukštaičių patarmių litván dialektológiában, az új átírás szempontjából jóval összetettebb žemaitiszkis hangrendszereket még alig tárgyalták; ezeknek mindeddig csupán egy publikációt szenteltek (Bakšienė 2018). A tanulmány célja a mindeddig egyáltalán nem elemzett vagy kevésbé vizsgált žemaitiszkis vokalizmusés prozódiai egységek TFA-val történő átírásának áttekintése, néhány korábban javasolt átírási eset pontosítása, valamint TFA-val lejegyzett žemaitiszkis hangpéldák bemutatása (lásd az 1. és 2. függeléket). A kutatás feladatai: 1) a žemaitiszkis alnyelvjárások vokalizmusrendszerének összegzése, valamint a TFA-átírás szempontjából legproblematikusabb magánhangzó-egységek megvitatása; 2) a fontosabb žemaitiai mássalhangzók TFA-jelekkel való jelölésének elveit áttekinteni; 3) bemutatni a žemaitiai hangsúlyfajták allotonjainak TFA-val történő lejegyzésére szolgáló lehetséges módszereket, és megvitatni a hangsúllyal különösen összefüggő kettőshangzós szótagok átírásának lehetőségeit. A kutatáshoz számos korábban kiadott RIMA BAKŠIENĖ 128 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII dialektológiai munka anyagát használták fel: nyelvjárás-alváltozatok és beszédmódok leírásait, koppenhágai átírással lejegyzett szövegeket. A munkát a szakirodalom elemzésének és az összehasonlító leíró módszernek az alkalmazásával végezték. 1. A ŽEMAITIAI VOKALIZMUSRENDSZERE ÉS JELÖLÉSE TFA-VAL A TFA-szimbólumokkal lejegyzett žemaitiai nyelvjárás-alváltozatok fonémáinak összefoglaló vokalizmusképe az 1. táblázatban1 látható (bővebben lásd Atkočaitytė, Rinkauskienė 2003; LKTCh 2004 és mások; a felvidéki nyelvjárás-alváltozatok vokalizmusát vö. Bakšienė 2022: 168). 1. TÁBLÁZAT. A žemaiti nyelvjárások magánhangzó-fonémái Hosszú Rövid Elöl Elöl képzett-- képzett-- Hátul Hátul Artimi priešakihangok Artimi užpakalihangok képzett-- képzett Zártak /iː/ /uː/ Zártak (/uː/) diftongoidok (/iːi/) A zártakhoz közeli /ɪ/ /ʊ/ Közeli /ɪ/ alsók /ʊ/ zártabb Kintamieji /iɛ/ /uɔ/ Középsők /e/ /o/ zártabbak žemesnieji (/eː/) (/oː/) Vidutiniai nyitottabbak /ɛː/ /ɛ/ Nyitottak /ɑː/ /ɑ/ Az 1. táblázatban csak fonéma státusszal rendelkező vokális egységek szerepelnek; a fontosabb fonémavariánsokat külön tárgyaljuk. A kerek zárójelekben az úgynevezett „kétarcú” fonémák vannak feltüntetve, amelyek rendszeresen egyik žemaiti nyelvjárási altípusban sem fordulnak elő. Nem kerültek be a köznyelvi ie, uo északi žemaiti megfelelői [eɪ], [oɪ], mivel ezeket sok szerző diftongusnak tekinti. A tanulmányban ezek átírását a kettőshangzóknál tárgyaljuk. Cikkek / Articles 129 Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų A legtöbb, a žemaitis nyelvjárások vokalizmusának lejegyzéséhez szükséges TFA-szimbólum egybeesik a aukštaitis szimbólumaival (lásd Bakšienė 2022: 180–182, 1. melléklet), továbbá a žemaitis vokalizmus transzkripciójának legproblematikusabb eseteit már röviden tárgyalták (lásd Bakšienė 2018: 107–113), ezért itt csak néhány, a magánhangzókkal kapcsolatos kérdést kell kommentálni. A zárt és az azokhoz közel álló magánhangzók csoportjáról szólva ismét hangsúlyozandó, hogy a litván hosszú és rövid magánhangzók nemcsak mennyiségükben, hanem minőségi jegyeikben is különböznek; nem véletlen, hogy a litván fonetikai munkákban meghonosodtak kettős elnevezéseik: hosszú-feszes és rövid-laza magánhangzók (Pakerys 2003: 24–25; vö. Kazlauskienė 2018: 39–41). Ezért a transzkripció során különbséget kell tenni: a TFA zárt (angl. close) magánhangzóinak szimbólumai a žemaitis hosszú, félhosszú és – ami különösen fontos – az ezekből [ˈ¹ʋʲiːʔrs] ~ výras, [ʋʲiˑˈrʲɛˑlʲɪs] / [ʋʲiˈrʲiɛlʲɪs] ~ vyrẽlis, [ˈnɑˑktʲi] ~ nãktį, [ˈʃuˑnʲi] ~ teljesen megrövidült magánhangzók lejegyzésére használandók2, pl.: šùnį; [ˈ¹gruːʔds] ~ grdas, [gruˑ¹ˈdɑˑʔm] / [gru¹ˈdɑˑʔm] ~ grūdáms, [ˈmʲɛˑtu] ~ mẽtų, [¹ˈmʲiɛʔnʲesʲu] ~ mnesių; míg a TFA zártakhoz közeli (angl. near-close) magánhangzóinak szimbólumai a természetüknél fogva rövid, illetve a rövidségük miatt nyíltabbá vált (lowered diakritikummal jelölt) žemaitis magánhangzók lejegyzésére szolgálnak, pl.: [ˈʒʲɪbɑ] / [ˈʒʲɪbɑ] ~ žba, [ˈbʊʋɑ] / [ˈbʊʋɑ] ~ bùvo. Ezt a különbségtételt számos korábbi žemaitis szövegben is alkalmazták (lásd Girdenis 1996; 2008; 2012; Babickienė, Jasiūnaitė, Pečeliūnaitė, Bagužytė 2007; AAT 2018 és mások). Bár a hagyományos koppenhágai írásmóddal történő transzkripció során minden esetben azonos i, u szimbólumokat írtak, az eredetileg hosszú magánhangzókból származókat sehol sem jelölték nyíltabbá váltként, ami a természetüknél fogva rövid žemaitis magánhangzókra jellemző. A transzkripció leírásakor nem egy forrás még azt is hangsúlyozta, hogy ezek többé-kevésbé feszesek, zártabbak, sőt feltűnően zártabbak a szabályos köznyelv megfelelő rövid i, u hangjainál, és csak kissé kevésbé feszesek a megfelelő hosszú magánhangzóknál (Girdenis 2012: 24–26). A žemaiti transzkripciójának szentelt korábbi tanulmányban egyáltalán nem tárgyalták a žemaitis nyelvjárás végződéseiben található redukált magánhangzók TFA-beli jelölését. A koppenhágai transzkripcióval lejegyzett szövegekben különösen sok žemaitis nyelvjárási redukált végződés található, amelyekben a magánhangzók redukcióját legalábbis a későbbi, a XX. század végi – XXI. század eleji években két fokozattal szokás megkülönböztetni: egyszerűen megemelt betűjeleket írtak (a gyengébb redukcióra), illetve megemelt, zárójelbe tett jeleket (az erősebb redukcióra). A korábbi forrásokban a žemaitis nyelvjárás redukált végződéseiben nem megemelt, hanem csak zárójelbe tett magánhangzók is előfordulnak – (i), (e), (a) stb. (lásd LKA Pr 1956; LKT 1970). A szövegek szerzői az erősebb és gyengébb redukció közötti különbségként a magánhangzó zöngésségi fokának és a szótagképző funkció megvalósulásának eltérését jelölik meg: amikor a magánhangzó zöngétlen (szinte hallhatatlan), és már nem alkot szótagot, a magánhangzó jele zárójelben megemelve jelenik meg, amikor pedig még szótagot alkot – csak megemelve (Girdenis 2008: 24; 2012: 33; 2 A hangfekvési hangsúlyok jelöléséről lásd alább, a tanulmány 3. szakaszát. RIMA BAKŠIENĖ 130 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII AAT 2018: 49). A žemaitis magánhangzóinak TFA-jelekkel történő transzkripciójakor egyes (közepes nyelvállású) hangok alatt rendszeresen a  diakritikus jelet (angl. lowered) írják, amely nagyobb nyitottságot jelöl, pl.: [ˈʒʲeˑnɑ] / [ˈʒʲenɑ] ~ žno, [ˈboˑʋɑ] / [ˈboʋɑ] ~ bùvo, ezért a betű alatt már nincs lehetőség a nem szótagalkotó hang diakritikus jelének feltüntetésére. Tehát az IPA-rendszerben a redukált zәmaičių magánhangzók jelölésére minden esetben föléjük írandó a  diakritikus jel (angl. extra short), amely a magánhangzó rendkívüli rövidségét jelzi, pl.: [²ˈnʲiɛkɑ] ~ niẽko, [¹ˈsʲuːʔtʲe] ~ siti stb.; a magánhangzó-redukció fokozatai nem különböztethetők meg. 2. MEGJEGYZÉSEK A ZәMAIČIAI MÁSSALHANGZÓKRÓL Átírás. A zәmaiciai mássalhangzórendszer átírás szempontjából egyszerűbb, mint a felšötaiciaié, mivel az elülső sorozatú magánhangzók előtti keményítésnek nincs annyi különböző esete. Nincsenek olyan speciális IPA-mássalhangzó-jelek, amelyek kifejezetten szükségesek lennének Az átírás szempontjából egyszerűbb, mint a felšötaiciaié, mivel az elülső sorozatú magánhangzók előtti maičių patarmėms transkribuoti, nesama, vartotini visi tie patys, kaip ir aukštaitiškųjų priebalsių, ženklai. Čia primintinas tik dialektologams jau seniai žikeményítésnek nincs annyi különböző esete. Ilyen helyzetekben csak akkor lágyulnak, ha utánuk később lágy mássalhangzó következik; más esetekben félkeményen vagy teljesen keményen ejtik őket. Az ilyen kretingi és más környező nyelvjárások példáinak átírásakor a mássalhangzók mellett – még ha az elülső sorozatú [ɛ], [ɛˑ], [e], [eˑ], [en], [em], [el], [er], [eɪ] előtt használatosak is – nem jelölendő a ʲ diakritikus jel (angl. palatalized), amely a lágyságot jelzi, pl.: [ˈreˑtɑ] ~ rto, [ˈʋɛˌdo] ~ vedù, [²ˈʃʋeˑnʦ] ~ šveñtas, [be¹ˈreˑʔms] ~ birmas, [²ˈʋeˑlks] ~ vikas, [¹ˈdeˑʔrb] ~ drba, [¹ˈpeɪʔns] ~ penas stb. Az erről a jelenségről író dialektológusok a kevésbé lágyuló mássalhangzók csoportjából leggyakrabban a k, g, š, ž, l mássalhangzókat és a č, dž affrikátákat emelik ki; ezek lágysága ezért minden helyzetben jelölendő az elülső sorozatú magánhangzók előtt, pl.: [¹ˈkʲɛːʔkʲe] ~ kéikė, [ˈgʲɛˌrʲe] ~ ger, [²ˈʃʲeˑɪns] ~ šiẽnas, [ʋɛ¹ˈʒʲeˑʔms] ~ vežmas, [ˈlʲeˑkɑ] ~ lko, [bɑʒʲnʲiˑnʲˈʧʲɛˑlʲe] ~ bažninčẽlė, azaz bažnytėlė, stb. Straipsniai / Articles 131 Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų a jelölést (vö. Kazlauskienė 2018: 51; Bakšienė 2022: 171–172)3. A tus, aptariamoji ypatybė palaipsniui nyksta, prieš visus priešakinės eilės priebalsius dažniau įprastai vartojami minkštieji priebalsiai, todėl transkribuotina ryatsižvelgiant į tai, kokie garsai tariami konkrečiu atveju. 3. ŽEMAIČIŲ PROZODINĖ SISTEMA IR DVIGARSINIŲ SKIEMENŲ ŽYMĖJIMAS Talán a litván nyelvjárások prozódiájának egységei, különösen a hangsúlyok lejegyzése okozza a legtöbb átírási problémát. A žemaitis nyelvjárások prozódiai rendszere kétségtelenül a legösszetettebb, mivel főhangsúlyuk miai skiriasi nuo bendrinės kalbos, ir gausiai vartojama šalutinių kirčių, atsirahangsúlyainak jellemzői is megváltoznak mind a hangsúly visszahúzása, mind áthelyezése következtében (bővebben lásd: LKTCh 2004: 198–200). A žemaitis hangsúlyok TFA-rendszerben való átírását illetően ugyanazt a lényegi pontosítást kell megadni, mint az aukštaitis nyelvjárások esetében. A žemaitis nyelvjárások átírásának szentelt korábbi publikációkban (Bakšienė 2018; 2019) a hangsúlyok jelölésére a tónus esését / emelkedését jelölő diakritikus jelek használatát javasolták, az utóbbi időben azonban már megszilárdult valamennyi nyelvjárás hangsúlyainak felső indexben megadott számjegyekkel való jelölése: ¹ (akut) és ² (cirkumflex)4. Ezért valamennyi žemaitis hangsúly-allotont ugyanígy kell jelölni (lásd a 2. táblázatot). A hangsúlyos szótag előtti hanghanglejtési számjegyeket5 minden esetben ki kell írni (az alap-, visszahúzott és eltolódott hangsúly szótagjaiban), amikor egyértelműen hallható az akut vagy a cirkumflex hanglejtés. Ha nem hallható egyértelmű hanglejtés 3 A csoport kemény és lágy mássalhangzóinak artikulációs differenciálódását világosabban szemléltetendő a žemaitis beszélőknek is javasolni lehetne a felvidékiek számára megadott eltérő TFA-szimbólumokat: a postalveoláris [ʃ], [ʒ] jeleket – a lágy, a retroflex [ʂ], [ʐ] jeleket – a kemény mássalhangzók jelölésére. A žemaitis nyelvjárásokban azonban nincs hasonló depalatalizáció, és általában a žemaitis mássalhangzók artikulációját mindeddig nem írták le részletesen; inkább csak akusztikai és auditív sajátosságaikat vizsgálták (lásd Kliukienė 2011). Valószínű, hogy a žemaitis kemény mássalhangzók artikulációja jelentősen eltérne a megfelelő felvidéki, különösen a depalatalizált hangokétól. Ez még a jövőbeli kutatások tárgya. 4 Ezt a változatot a dialektológusok hosszú viták után kényelmesebbnek požymių, kaip aiškių priegaidės indikatorių, ir ypač apibrėžtos tono kitimo (kilimo ar kritimo) krypties, kuri tariant priegaides gali būti labai įvairi, labiausiai priklausoma nuo frazės intonacijos ismerték el, mivel nem jelöli a hangmagasságot és egyéb tényezőket (vö. Kazlauskienė 2018: 8, 19; VLKK k-25). 5 A szótaghatárokat mindenütt a legcélszerűbb az STR-szabály alapján meghatározni: az új szótag ott kezdődik, ahol a szókezdő mássalhangzó-modellnek megfelelő legnagyobb (Girdenis 2003: 134–141). RIMA BAKŠIENĖ 132 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII (vadinamasis vidurinis priegaidis, galintis būti tiek akūto, tiek cirkumflekso alotonas), skaitmenys nerašomi, tik pagrindinio arba šalutinio kirčio ženklai. 2. TABELĖ. Žemaičių priegaidžių alotonai6 Tonema AK (+) (+) Alotonas ˌʃkuˑn] ~ [¹ˈʊuɔ²Tradicinis Akcentumas pozicija ožk Paplitimas patarmėse Pavyzdžiai TFA PŽ ŠŽ akūtas mássalhangzó-kapcsolat található, erős kezdettel priegaidė ´ PK NK Pri-cyres žemaičių [¹ˈʃuɔ¹ˌk- [¹ˈduːusʲʊ] ~ dúosiu ɑʊ] ~ šókau priegaidė ˆPK NK (+) + [gɑ¹ˈnʲiːʔtʲe] ~ ganýti vidurinė cirkumfleksas žemaitiška [²ˈʒʲiːimɑ] ~ žiẽmą tvirtagalė PK [²ˈʋʲɛːrpsmɑ] ~ vepsime priegaidė [²ˈbɑːrˌzdɑ] ~ barzdà. raida lietuvių kalboje: laužtinė [¹ˈʋʲiː¹ˌrɑːʔ] ~ výrai priegaidė ˢAK (+) + [ˈbɑˑlʲˌtʲe] ~ balt AK (+) + tęstinė priegaidė   PK (+) – [²ˈɑˑɪˑdɑʋɑ] ~ edavo [²ˈtuɔs] ~ tuõs vidurinė priegaidė ˢPK AK (+) + [nʲɛˈbluɔks] ~ neblõgas [ˈkʲɑʊˌlʲɛs] ~ kiaulès Ha az akutus tört hangsúlyként valósul meg, a szótag középpontját alkotó magánhangzó után a TFA szerinti glottális zárhang jelét ʔ kell írni a publikációkban, azonban más nyelvek hasonló (angl. glottal stop). Šis simbolis jau buvo teiktas ankstesnėse žemaičiams skirtose jelenségeinek jelölését még egyszer áttanulmányozva (vö.: Basbøll 2005: 37, 82–87; LVG 2013: 25, 105; lásd még Girdenis 2003: 282), valamivel részletesebben kommentálandó az írás helye. A TFA-rendszerben egy bizonyos szimbólum után írt diakritikus jelek a diakritikus jel előtt álló hang további jellemzőjét írják le, vö. a [t] mássalhangzó különböző változatainak jelölését: [th] – hehezetes, [tw] – labializált, [tʲ] – palatalizált, [tʕ] – faringalizált, [tɣ] – velarizált (lásd HIPA 1999: 15–17; IPA 2023). A magánhangzó mennyiségi jellemzői inkább a 6. táblázatban használt rövidítések és szimbólumok jelentése: PK – főhangsúly, AK – visszahúzott hangsúly, NK – előretolt hangsúly, PŽ – dél-žemaitisiek, ŠŽ – észak-žemaitisiek, + – jellemző; (+) – részben jellemző, a változat nem minden nyelvjárásban elterjedt, vagy csak a szó bizonyos pozícióiban használatos; – – nem jellemző. A nyugati žemaitisiek nem kerültek be a táblázatba, mivel náluk a hangsúlyok jelölése analóg módon történne, maga a nyelvjárás pedig a XXI. századra már szinte teljesen kihalt. Tanulmányok / Articles 133 Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų inherens jellegűek, ezért pontosabb a ʔ jelet a magánhangzó hosszúságának jele után írni, pl.: [¹ˈʋʲiːʔrs] ~ výras, [¹ˈdɑːʔkts] ~ dáiktas. A žemaiti diftongizált [iɛ], [uɔ] hangokat – a köznyelv megfelelő, egybeeső kettőshangzóihoz hasonlóan – rendszerint nem bontják összetevőkre, változó artikulációjú magánhangzó-fonémáknak tekintik őket, ezért a tört hangsúly esetében a diakritikus jelet szintén célszerű a teljes szótagcentrum után írni, pl.: [¹ˈbʲiɛʔg] ~ bga, [¹ˈkuɔʔje] ~ kója. Ugyanígy transzkribálandók a žemaiti [eɪ], [oʊ] hangok is, pl.: [¹ˈpʲeɪʔns] ~ penas, [¹ˈjoʊʔdɑ] ~ júodo7. A TFA-transzkripció szempontjából külön tárgyalandók azok a tört hangsúlyú szótagok, amelyek alapját összetett kettőshangzók képezik (ha nem ir mišrieji dvigarsiai. Ankstesniuose chrestomatiniuose lietuvių dialektologijos egyhangúsítják őket); a tört hangsúly jegyeit a munkákban eleinte csak hallás alapján írták le, később pedig a žemaitiai hangsúlyokat vizsgáló kísérleti kutatók visų darbų autorių, kaip pagrindinis požymis, nurodomas balso „lūžis“, susijęs su pagrindinio tono kitimo staigumu – pradžioje tonas pakyla, o pasiekęs maknépes csoportja is megjelent, és szinte egyhangúlag hirtelen esik le, emiatt a hallás számára recsegés, sziszegés és hasonlók érzékelhetők. Ugyancsak megjegyzik, hogy a tört hangsúly kiejtésekor a hangrést kissé beszűkítik (vagy akár rövid időre teljesen elzárják), és ennek következtében egymást követő két hang benyomása keletkezik (áttekintését lásd: Švageris 2015: 29–36; Bakšienė 2016: 50– 52). A munkákban nincs világosan meghatározva, hogy a szótagcentrum mely pontján következik be az említett „törés”, az ilyen leírásokból azonban látható, hogy annak belső részben (amikor a „törés” kifejezettebb glottalizációként valósul meg) vagy a második részben (amikor inkább recsegésként, sziszegésként realizálódik) kell végbemennie. Bár hasonló hangsúlyt tulvalkas’ (LVG čios latvių kalbos tyrėjai visais atvejais žymi ženklą ʔ po viso skiemens centro, pvz.: [juːʔks] ‘juokas’, [meiʔtɑ] ‘mergina’, [cerʔt] ‘gaudyti’, [vɑlʔks] ‘upelis; per2013: 26), a žemaiti tört hangsúly transzkripciójakor mégis pontosabb lenne a glottalizáció jelét a kettőshangzó / kettőshangzó-jellegű hangkapcsolat első összetevője után írni, mivel éppen itt összpontosul a hangsúly energiája, pl.: [¹ˈʃɑːʔʊtʲe] / [¹ˈʃɑˑʔʊtʲe] ~ šáuti, [¹ˈkɑːʔlns] / [¹ˈkɑˑʔlns] ~ kálnas, [¹ˈdɑːʔrps] / [¹ˈdɑˑʔrps] ~ dárbas, [¹ˈdʲeːʔrʲpʲtʲe] / [¹ˈdʲeˑʔrʲpʲtʲe] ~ drbti és így tovább. Hasonló jelölés található a dán nyelv fonológiai leírásaiban is, amelyek a žemaitis „törést” (dán stød ‘lökni’) rögzítik; ez nagyon hasonlít a žemaitis törő intonációhoz, és bennük éppen azon szótagrész után jelölik, amelyben a prozódiai egységet említik, és amelyben az megvalósul, vö.: [bɔːʔw] ~ bog ‘könyv’, [bæːʔɪ] ~ bag ‘-ért, miatt’, [ˈphɛːʔn] ~ pœn ‘kiváló’, [ˈhalʔs] ~ 7 A kopenhágai átírással lejegyzett korábbi žemaitis szövegekben általában egyik hangot sem bontják fel, és nem jelölik a hanglejtés miatt bekövetkező összetevőik megnyúlását (lásd Girdenis 1996; 2008; 2012; Babickienė, Jasiūnaitė, Pečeliūnaitė, Bagužytė 2007; AAT 2018 és mások). RIMA BAKŠIENĖ 134 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII hals ‘nyak’, [ˈmanʔ] ~ mand ‘férfi’ (Basbøll 2005: 37, 82–87; 2022; lásd még Girdenis 2003: 282)8. A TFA szimbólumaival lejegyzett, a žemaitis nyelvjárásokban leggyakrabban előforduló további kettőshangzó- / mássalhangzó-kettőshangzó-szótagok példái a cikk 2. függelékében találhatók. Közülük részletesebben néhány átírási kérdést kell kommentálni. A hanglejtések világosan kifejezett oppozíciója esetén a žemaitis nyelvjárásokban a kettőshangzó / mássalhangzó-kettőshangzó első összetevője egyaránt lehet hosszú vagy félhosszú, mind az akutos, mind a cirkumflex eredetű kettőshangzók megvalósításakor. A hanglejtési oppozíció ekkor más jegyekben fejeződik ki, valószínűleg az alaphangmagasság hirtelenségében és folyamatosságában, nem pedig mennyiségében. Hangsúlyozandó, hogy az elemek hosszúságát a szorosan egybeeső artikuláció miatt csak a köznyelvi ie, uo tájnyelvi megfelelőiben, valamint a kettőshangzóvá vált ė, o esetében nem jelölik, például: [¹ˈdoʊʔnɑ] ~ dúona, [¹ˈpʲeɪʔnɑ] ~ peno, [¹ˈtʲiɛʔʊs] ~ tvas, [¹ˈkuɔʔje] ~ kója stb. Mivel mindkét fonológiai hangsúly benyomása a žemaitiai beszédben többnyire az első elemre koncentrálódik, a kemény mássalhangzó után használt au kettőshangzó második elemmel való koartikulációja (labializációja) viszonylag gyengén, sokkal kevésbé fejeződik ki, mint az aukštaitiai területen (különösen a keleti nyelvjárásokban). Ezért az első elem többnyire a nem labializált magánhangzó [ɑ] szimbólumával jelölendő, például: [¹ˈgɑːʔʊtʲe] / [¹ˈgɑˑʔʊtʲe] ~ gáuti, [²ˈlɑːʊks] / [²ˈlɑˑʊks] ~ laũkas. A labializált alsó nyelvállású magánhangzó [ɒ] szimbóluma csak ritka esetekben írandó, amikor a hangsúly kiejtése nem egyértelmű, vagy hangsúlytalan au kettőshangzóban fordul elő. Részletesebben kommentálandó az au kettőshangzó használata és jelölése lágy mássalhangzó utáni helyzetben. A köznyelv és egyes aukštaitiai nyelvjárások, legalábbis a nyugati aukštaitiai terület déli részének szövegeiben, szokás úgy tekinteni, hogy ilyen esetekben az első elem teljes előretolódása megy végbe, és e magánhangzóvá válik; a TFA ezt jelölni javasolta. A žemaitiai szövegek átírásakor kaip [ɛ], pvz.: [¹ˈkʲɛˑʊrɑs] ~ kiáuras, [²ˈkʲɛʊˑlʲeˑ] ~ kiaũlė, [kʲɛʊˈlʲes] ~ kiaulès ir pan. azonban az a hagyomány, hogy az előretolódás nagyon csekély; ilyen esetekben többnyire a betűt írják. A 20. század első felének korábbi dialektológiai műveiben (lásd Gerullis 1930; Jonikas 1939) az ilyen helyzetű a előretolódását gyakrabban felül elhelyezett ponttal –  – jelölték, néha pedig a második elem által kiváltott labializációt egy kis körrel külön is megjelölték –  –, például: bj·uȓẹ ~ bjaũriai, ·mˌ·us ~ ámžiaus (Gerullis 1930: 18). A későbbi žemaitiai szövegekben azonban (Girdenis 1996; 2008; 2012; Babickienė, 8 Abban az esetben, ha világos „törés” nem hallható, és a hangsúly inkább a hang rekedtségében, zörejszerűségében stb. realizálódik, lehetőség volna a szótag középpontját alkotó magánhangzó vagy a kettőshangzó / diftongus második eleme után a zöngésen rekedt hangot jelölő TFA-diakritikust is írni:  (angl. creaky voice). Rendszerszerű alkalmazása azonban nem kényelmes, mivel a žemaitiai nyelvjárásokban sok olyan magánhangzó van, amelynél a betű alá más rendeltetésű diakritikus kerül, például valamivel nyitottabb hangot jelöl; ilyenkor már nem lehetséges két diakritikus használata ugyanazon betű után (részletesebben lásd Bakšienė 2019: 18, 11. jegyz.). Cikkek / Articles 141 Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų 1. MELLÉKLET. A žemaičių nyelvjárások hangjaihoz javasolt IPA-jelek12 Koppenhágai átírás IPA IPA-szám Unicode Váltakozó magánhangzók és diftongoidok [ie][iɛ] 301 + 303 0069 + 025B [ie][iɛ] 301 + 303 + 505 0069 + 025B + 0306 [ie][ɛ] 301 + 505 + 303 0069 + 0306 + 025B [iẹ][e] 301 + 505 + 302 + 430 0069 + 0306 + 0065 + 031E [ẹi][eɪ] 302 + 430 + 319 0065 + 031E + 026A [i·][iːi] 301 + 503 + 301 + 505 + 432 0069 + 02D0 + 0069 + 0306 + 032F [i.][iˑi] 301 + 504 + 301 + 505 + 432 0069 + 02D1 + 0069 + 0306 + 032F [uo][uɔ] 308 + 306 0075 + 0254 [uo][uɔ] 308 + 306 + 505 0075 + 0254 + 0306 [uo][ɔ] 308 + 505 + 306 0075 + 0306 + 0254 [uọ][o] 308 + 505 + 307 + 430 0075 + 0306 + 006F + 031E [ọu][oʊ] 307 + 430 + 321 006F + 031E + 028A Prozódiai egységek jelei ˄ (tört akcentus, az akútó allotonusa, amelyet világos glottalizációval ejtenek) ¹ (a szótag előtt) + ʔ (a szótag centrumán áthaladó magánhangzó vagy a kettőshangzó / diftongus első - + 660 00B9 + 0294 ˄ (ereszkedő hanglejtés, az akútó allotonja, egyértelmű glottalizáció nélkül ejtve, „rekedtes hanggal”) ¹ (a szótag előtt) +  (a szótagmagánhangzó vagy a második 12 A köznyelvi átírás TFA-jeleire vonatkozó ajánlás alapján készült (lásd VLKK k-25). elemét követően) a kettőshangzó / diftongus alatt) - + 816 00B9 + 0330 A žemaitis nyelvjárásoknak szentelt mellékletben csak azok a hangok szerepelnek, amelyek átírása eltér a felső-aukštaitis hangokétól. A felső-aukštaitis hangokkal megegyező hangok és jellemzőik átírási szimbólumait lásd: Bakšienė 2022: 180–182 (1. melléklet). példák13๏്waswo大小规律 乐彩先锋影音时时彩官网彩票平台注册.]♀♀♀♀♀♀ RIMA BAKŠIENĖ 142 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII 2 PRIEDAS. Žemaičių dvibalsių / dvigarsių pagrindinių pozicinių variantų, susijusių su prozodiniais vienetais, transkripcijos 1م3 Bk dvibalsis / dvigarsis (bk betűkkel) Žemaitiškieji atitikmenys Kirčiuotas laužtine priegaide / hangsúlyos elsőtagú žemaitiai végszótagos Kirčiuotas tęstine hangsúly Kirčiuotas vidurine hangsúly / hangsúlytalan au (a lágy mássalhangzó után is) ai [¹ɑːʔɪ] / [¹ɑˑʔɪ] / [¹ɑːɪ] / [¹ɑˑɪ] [²ɑːɪ] / [²ɑˑɪ] [²ɑˑɪˑ] [ɑɪ] / [ɐɪ] ei [¹ɛːʔɪ] / [¹ɛˑʔɪ] /[¹ɛːɪ] / [¹ɛˑɪ] [²ɛːɪ] / [²ɛˑɪ] [²ɛˑɪˑ] [ɛɪ] ui [¹oːʔɪ] / [¹oˑʔɪ] /[¹oːɪ] / [¹oˑɪ] / [¹ɑːʔʊ] / [¹ɑˑʔʊ] / [¹ɑːʊ] / [¹ɑˑʊ] [²ɑːʊ] / [²ɑˑʊ] [²ɑˑʊˑ] [ɑʊ] / [ɒʊ] [¹uːʔɪ] / [¹uˑʔɪ] /[¹uːɪ] / [¹uˑɪ] / [¹ʊˑɪ] [²oːɪ] / [²oˑɪ] /[²uːɪ] / [²uˑɪ] /[²ʊˑɪ] [²ʊˑɪˑ] / [²ʊˑɪˑ] [oɪ] / [ʊɪ] / [ʊɪ] / [uɪ] ie [¹eɪʔ] / [¹eɪ] / [¹iːi] [²eɪ] / [²iːi] – [eɪ] / [iˑi] / [ii] uo [¹oʊʔ] / [¹oʊ] / [¹uːu] [²oʊ] / [²uːu] – [oʊ] / [uˑu] / [uu] ė[¹iɛʔ] / [¹iɛ] [²iɛ] – [iɛ] o[¹uɔʔ] / [¹uɔ] [²uɔ] – [uɔ] al, ar [¹ɑːʔl], [¹ɑːʔr] / [¹ɑˑʔl], [¹ɑˑʔr] / [¹ɑːl], [¹ɑːr] / [¹ɑˑl], [¹ɑˑr] [²ɑːl], [²ɑːr] / [²ɑˑl], [²ɑˑr] [²ɑˑlˑ], [²ɑˑrˑ] [ɑl], [ɑr] / [ɐl], [ɐr] an, am (szűkítve) [¹ɑːʔn], [¹ɑːʔm] / [¹ɑˑʔn], [¹ɑˑʔm] / [¹ɑːn], [¹ɑːm] /[¹ɑˑn], [¹ɑˑm] [²ɑːn], [²ɑːm] / [²ɑˑn], [²ɑˑm] [²ɑˑnˑ], [²ɑˑmˑ] [ɑn], [ɑm] / [ɐn], [ɐm] A 13. táblázatban csak a diftongusok nem egyszótagúsodott változatai szerepelnek, továbbá a köznyelvi ė, o magánhangzók žemaitiai megfelelői: ie, uo. A köznyelvi diftongusok egyszótagúsodott megfelelőit (pl.: [ɑɪ] > [ɑː], [ɛɪ] > [ɛː] stb.) a megfelelő magánhangzókhoz hasonlóan kell átírni; lásd a cikk 1. fejezetének példáit (ugyanott bővebben lásd a žemaitiai diftongoidok átírását is). Csak a hangsúlyos szótagok átírásának legszabályosabb eseteit szemléltetjük; magától értetődik, hogy a žemaitiai nyelvjárásokban a hanglejtéssel kapcsolatos kiejtési változatok más típusai is előfordulhatnak. Cikkek / Articles 143 Keletas tikslintinų žemaičių patarmių transkripcijos TFA rašmenimis atvejų Bk dvibalsis / dvigarsis (bk karakterrel) Žemaitiškieji atitikmenys Kirčiuotas laužtine priegaide / kezdőhangsúlyos Žemaitiai végzőhangsúlyos Kirčiuotas tęstine hanglejtéssel Kirčiuotas vidurine hangsúly / hangsúlytalan an, am (szűkítve), un, um [¹oːʔn], [¹oːʔm] / [¹oˑʔn], [¹oˑʔm] / [¹oːn], [¹oːm] / [¹oˑn], [¹oˑm] /[¹uːʔn], [¹uːʔm] / [¹uˑʔn], [¹uˑʔm] / [¹uːn], [¹uːm] / [¹uˑn], [¹uˑm] /[¹ʊˑn], [¹ʊˑm] [¹iːl], [¹iːr] / [¹iˑl], [¹iˑr] /[¹ɪˑl], /[²ʊˑn], [²ʊˑm] [²eːl], [²eːr] /[²eˑl], [²eˑr] /[²iːl], [²iːr] /[²iˑl], [²iˑr] /[²ɪˑl], [²ɪˑr] [²ʊˑnˑ], [²ʊˑmˑ] [on], [om] / [un], [um] /[ʊn], [ʊm] /[ʊn], [ʊm] [il], [ir] /[ɪl], [ɪr] /[ɪl], [ɪr] el, er [¹ɛːʔl], [¹ɛːʔr] / [¹ɛˑʔl], [¹ɛˑʔr] / [¹ɛːl], [¹ɛːr] / [¹ɛˑl], [¹ɛˑr] [²ɛːl], [²ɛːr] /[²ɛˑl], [²ɛˑr] [²ɛˑlˑ], [²ɛˑrˑ] [ɛl], [ɛr] en, em (nem szűkítve) [¹ɛːʔm], [¹ɛːʔn] / [¹ɛˑʔm], [¹ɛˑʔn] / [¹ɛːm], [¹ɛːn] / [¹ɛˑm], [¹ɛˑn] [²ɛːn], [²ɛːm] /[²ɛˑn], [²ɛˑm] [²ɛˑnˑ], [²ɛˑmˑ] [ɛn], [ɛm] en, em (szűkítve), in, im [¹eːʔm], [¹eːʔn] / [¹eˑʔm], [¹eˑʔn] / [¹eːm], [¹eːn] / [¹eˑm], [¹eˑn] /[¹iːʔm], [¹iːʔn] / [¹iˑʔm], [¹iˑʔn] / [¹iːm], [¹iːn] / [¹iˑm], [¹iˑn] /[¹ɪˑn], [¹ɪˑm] [²eːn], [²eːm] /[²eˑn], [²eˑm] /[²iːn], [²iːm] /[²iˑn], [²iˑm] /[²ɪˑn], [²ɪˑm] [²ɪˑnˑ], [²ɪˑmˑ] [en], [em] / [in], [im] / [ɪn], [ɪm] / [ɪn], [ɪm] il, ir [¹eːʔl], [¹eːʔr] / [¹eˑʔl], [¹eˑʔr] / [¹eːl], [¹eːr] / [¹eˑl], [¹eˑr] /[¹iːʔl], [¹iːʔr] / [¹iˑʔl], [¹iˑʔr] / [²ɪˑlˑ], [²ɪˑrˑ] [¹ɪˑr] [²oːn], [²oːm] / [²oˑn], [²oˑm] /[²uːn], [²uːm] / [²uˑn], [²uˑm] [el], [er] / ul, ur [¹oːʔl], [¹oːʔr] / [¹oˑʔl], [¹oˑʔr] / [¹oːl], [¹oːr] / [¹oˑl], [¹oˑr] /[¹uːʔl], [¹uːʔr] / [¹uˑʔl], [¹uˑʔr] / [¹uːl], [¹uːr] / [¹uˑl], [¹uˑr] /[¹ʊˑl], [¹ʊˑr] [²oːl], [²oːr] /[²oˑl], [²oˑr] /[²uːl], [²uːr] /[²uˑl], [²uˑr] /[²ʊˑl], [²ʊˑr] [²ʊˑlˑ], [²ʊˑrˑ] [ol], [or] / [ul], [ur] /[ʊl], [ʊr] /[ʊl], [ʊr] RIMA BAKŠIENĖ 144 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Beérkezett 2023. április 3-án RIMA BAKŠIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected]