Toponomastinio sluoksnio struktūra socialinėje-geografinėje Šeimyniškėlių kaimo erdvėje Žemės vardų anketos (1935) duomenimis

Straipsniai / Articles 71 DALIA SVIDERSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID id: orcid.org/0000-0003-3060-4713 A tudományos kutatás iránya: onomasztika (a tulajdonnevek képzésének, nominációjának, motivációjának és szemantikájának kutatása). DOI: doi.org/10.35321/all88-04 A TOPONOMASZTIKAI RÉTEG SZERKEZETE ŠEIMYNIŠKĖLIAI FALU TÁRSADALMI-FÖLDRAJZI TERÉBEN A FÖLDRAJZI NEVEK KÉRDŐÍVÉNEK (1935) ADATAI ALAPJÁNI ELEMENTEK ALAPJÁN ACTUALI? ANNOTÁCIÓ A 97 elemből álló, helynévtani sokszínűségével kitűnő Utena megyei, Anykščiai járási Šeimyniškliai falu 1935-ös Földrajzi nevek kérdőívében szereplő tulajdonnevek gyűjteménye alapján komplex elemzést végeztek a település területén az élő nyelvből lejegyzett onimákon, amelyet a tanulmány bemutat. A kérdőív szabványosított lapjain a megkérdezés útján az adatközlőktől nyert, a település szerkezetére, a táj részleteire, a helyi lakosok tapasztalatain alapuló megjegyzésekre vonatkozó extralingvisztikai információk, továbbá a régióról, annak területi határjeleiről – a Šeimyniškliai dombvárról (Vóruta), a Šeimyniškliai Kapanca temetőről, a Šeimynškiai faluról, a Šventóji-medence Emė és Võlupis folyóiról –, valamint az Aukštaitijára jellemző utcás falu lineáris objektumainak: az utak, (kereszt)utcácskák, másképpen ūlytlės-ek nomenklatúrarendszeréről rögzített enciklopédikus adatok lehetővé tették, hogy a lakott hely terére „belülről” (a megnevező pozíciójából) és „kívülről” egyaránt rátekintsünk, vagyis a helyneveket nyelvészeti szempontból értékeljük, helyreállítsuk a vidék és nevei koherens identitását, valamint feltárjuk (értelmezzük) a nyelvi közösség képviselőinek használatában aktualizált tér-idő tartalmát, tájékozódási prioritásait és kommunikációs irányelveit. DALIA SVIDERSKIENĖ 72 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII KULCSSZAVAK: a helynevek jelentése a használatban, motiváció, a megnevezés onomasztikai okai, a megnevezés pszichológiai okai, a helynévtani struktúrák többrétegű magyarázata. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a 1935-ös Földrajzi nevek kérdőívében található, Utena megye Anykščiai járásának Šeimyniškėliai falujából származó, helynévtanilag sokszínű, 97 egységből álló tulajdonnévgyűjtemény alapján a település területén az élő nyelvből gyűjtött onimák komplex elemzését mutatja be. A település szerkezetére, a táj részleteire, a helyi lakosok tapasztalatain information on the structure of the settlement and the elements of its landscape collected from the informants in the course of the interview and recorded in the standardized sheets of the questionnaire, also the remarks based on the experience of local residents and the encyclopedic data on the region and its territorial markers Šeimyniškliai hillfort alapuló megjegyzésekre, valamint a régióra, annak területi határjeleit képező objektumaira – a Šeimyniškėliai dombvárra (Vóruta), a Šeimyniškėliai Kapanca temetőre, a Šeimynškiai falura, a Šventóji-medence Emė és Võlupis folyóira –, továbbá az Aukštaitija régióra jellemző utcás falu lineáris objektumainak, azaz az utak, (kereszt)utcácskák, másképpen ūlytlės-ek nomenklatúrájára vonatkozó, adatközlőktől kérdezés útján nyert extralingvisztikai információk lehetővé tették, hogy a lakott település terére „belülről” (az adatközlő pozíciójából) és „kívülről” is rátekintsünk, vagyis a helyneveket nyelvészeti szempontból értékeljük, helyreállítsuk a vidék és nevei koherens identitását, valamint értelmezzük a nyelvi közösség képviselőinek beszélt nyelvében kifejezett tér-idő tartalmat, tájékozódási prioritásaikat és kommunikációs irányelveiket. KULCSSZAVAK: a helynevek jelentése a nyelvhasználatban, motiváció, a névadás névtani okai, a névadás pszichológiai okai, a többrétegű helynévi struktúra magyarázata. ĮVADAS A nyelvészetben a motivációt általában a szó és más szavak, morfémák vagy hasonlók közötti kapcsolatként határozzák meg, amelyek meghatározzák a szó formális felépítésének megválasztását és befolyásolják jelentését (vö. Jakaitienė 1980: 26 a közszavakról szólva), illetve a megfelelő tulajdonnév kiválasztásának vagy létrehozásának extralingvisztikai okaként egy bizonyos objektum megnevezésére (vö. Podol’skaja 1978: 87 a tulajdonnevekről szólva). Amint azt a litván helynévkutatás eredményei mutatják (LOFGN 2019, szerk. Grasilda Blažienė, Laimutis Bilkis; Tamulaitienė 2021 és mások), a tulajdonnévi lexika hajlamos megújulni, „felhasználva” a meglévő nyelvi egészet és a nevek Tanulmányok / Articles 73 Toponomastinio sluoksnio struktūra socialinėje-geografinėje Šeimyniškėlių kaimo erdvėje Žemės vardų anketos (1935) duomenimis létrehozásának módját. Az így létrejött származékok, összetételek, összetett nevek, valamint a nagyobb terjedelmű, elöljárós komponenseket tartalmazó összetett szerkezetű onimák a nyelvben támasztékkal rendelkeznek, és motiváltak. A különböző szemantikai csoportok reprezentánsainak (fitonimák, zoönimák, mikonimák, személynevek, helynevek) nominációs és motivációs vizsgálatai1 feltárták a közszói és tulajdonnévi lexika egységeiből álló csoportok legtipikusabb jegyeit, valamint a legjellemzőbb, mind objektív, mind szubjektív okok által Pastaruoju metu į nominacijos tyrimų lauką patenka ir uždarų apgyventų erdvių meghatározott motivációt2. topográfiai egységek és csoportjaik. Veslava Sidaravičienė (2018) Vilnius városi terét vizsgálta annak autentikus többnyelvű egészével együtt; a falusi, városi és kerti közösségek tulajdonnévi lexikáját Razumovas 2013; Mezenko 2015; 2017; Mezenko, Vasil’eva, Galkovskaja 2017 és mások kutatták. Az ilyen típusú onímiának külön terminusa van az említett tematikus csoportok megnevezésére: konlokatonmas (lat. conlocationem) ‘településnévʼ. Az objektams gyvenvietės ribose įvardyti būdinga nemažai ypatybių, nustatytų skirtinguose kalbos lygmenyse – leksiniame-semantiniame, nominatyviniame, struktūriniame, gramatiniame, lingvokultūriniame. Požymiai, atskiriantys vieelvégzett kutatások adatai szerint a specifikus topográfiai nos csoport lexikáját a többitől megkülönböztető jellemzők a következők: a különböző nominációs elveknek megfelelő névállomány, a megállapított modellek produktivitásának foka, a strukturális (szóképzési) névtípusok száma és aránya, a nómenklatúra terminusainak készlete, a települések lakóinak orientációs prioritásai stb. A lakott helyek névanyagának elemzése alapján kijelenthető, hogy a felsorolt topográfiai objektumnevek-változatok a településen belül található elnevezések autonóm kategóriáinak tekintendők, amelyek a konlokációk szektorát reprezentálják (lásd még: Mezenko 2017). Így a különböző típusú településeken funkcionáló topográfiai papildomos medžiagos ne tik skirtumams, bet ir bendriesiems polinkiams nustatyti. Dėl savo specifikos konlokacijų sektorius ypač tinkamas antropocentriškai orientuotos lingvistikos objektas, nes kognityvinės krypties rėmuose kalba objektumnevek kutatása jövőbeli perspektívát kínál – összehasonlító szempontból alkalmazva lehetővé teszik, hogy a vizsgálatot más összetevőkkel együtt végezzük: az egyén környezetre adott reakciójával, gondolkodásával, emlékeivel, képzeletével, ami lehetővé teszi annak tisztázását, hogy milyen szerepet töltenek be a nyelvi formák e folyamatok sajátos jellemzőinek és a kapott eredmények felhasználási sajátosságainak tükrözésében (vö. Wulf 2000; Blanár 2004; Selivanova 2012; Wenzel 2014: 384–385; Skorupa 2021; Sviderskienė 2022 és mások). Emellett a toponímiai kutatások legújabb eredményeiben a nyelvi egység jelentésének fogalma is változott; úgy értelmezik, mint egy bizonyos fogalomnak, az összes fogalom integráns részét képező rendszernek a megnevezését. A fogalmak többrétegű rendszere, szerkezetének sajátosságai, amelyektől 1 E kutatásokról lásd még: Sviderskienė 2022: 44. 2 Ezen okok miatt lásd: Butkus 1995: 25; Wenzel 2014: 188. DALIA SVIDERSKIENĖ 74 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII ypač priklauso ir nominacijos apibrėžimas, taip pat leidžia suprasti ir paaiškinti vieno ar kito kalbos vieneto parinkimą viso semantinio lauko, kuriam jis priklauso, kontekste. A litván toponímiában a kisebb területi egységek neveit žemėvardžiais3-nak nevezik, ezeket regionális kutatások keretében vizsgálják, azonban a žemėvardžiai még nem kerültek be a területi szektor topográfiai kutatásának részletes vizsgálati körébe. A regionális kutatások adatai szerint térbeli utalással rendelkeznek, beszámolnak a település jellegéről, fejlődéséről és a terület gazdasági (fel)használásáról, valamint tükrözik egy bizonyos terület természeti sajátosságait. A žemėvardžiai lehetővé teszik az elmúlt évszázad tartalmának rekonstruálását, egyúttal helyreállítva a két világháború közötti falu lakosságának aktuális viszonyait. Ezen onimák helyes értelmezése gazdag anyagot biztosít a daug terminų, formuojančių šiuos vietų vardus, norminė jų rašyba svarbi tiek tájkutatás, a lakosság gazdasági tevékenységének és etnikai hovatartozásának megismeréséhez stb. A žemėvardžiai mind a nyelvészet, mind a kartográfia számára adatokat rögzítenek. A specifikus topográfiai objektumoknak a település határain belüli kutatását ösztönző okokról elmondottakon túl megemlítendő még a žemėvardžiai elvesztésének veszélye is. Általánosan elismert, hogy a helynevek a névállomány, a nyelv, a történelem, a földrajz és más tudományterületek számára különleges nyelvi és történelmi dokumentumok (Waser 2004: 349; Wenzel 2014: 167). A 97 egységből álló, toponomasztikai változatosságával kitűnő Utena megyei, Anykščiai járásbeli Šeimyniškliai falu Žemės vardų anketos4 (1935) tulajdonnevi lexikai gyűjteményére támaszkodva a tanulmány további része a szemantikai rekonstrukciónak alárendelt, a két világháború közötti időszakból származó örökség azon részét írja le, amely információt nyújtott arról, hogyan működik a nyelv belső mechanizmusa, feltárva a településen lejegyzett tulajdonnevek és az egyén teljes gondolati tartalma közötti kölcsönhatást. A jelenlegi enciklopédikus adatok szerint Šeimyniškliai falu Anykšči járásban, Anykšči városától 1,5 kilométerre északra található. Nyugati szélén a Šventóji folyó bal partjához simul, északnyugati oldalán pedig a bal oldali Emės mellékfolyóhoz; itt található e folyók összefolyása is. upės Vãriaus. Per kaimą teka upė Emė – Šventósios kairysis intakas, Võlupis – Šeimyniškliai falu Gõjaus, Pavari, Pãelmio, Naujjų Emininkų falvakkal és Anykšči városával határos. A Šeimyniškliai halomvár, amelyet Vórutának neveznek, Anykšči északi peremén, a Rõkiškisbe vezető út mellett, Naujjų Emininkų faluval szemben található (lásd az 1. ábrát). 3 A helynév fogalmának terjedelméről lásd: Sviderskienė 2020. A tudományos publikációban Kazys Alminauskis Instrukcija Lietuvos žemės vardynui surašyti című munkája (a továbbiakban – LŽVI) alapján feltárták a terminus keletkezésének körülményeit a helyneveknek a Lietuvos žemės vardynas kérdőíveibe történő, 1935– 1937 közötti, országos összeírásának helyzetével összefüggésben. 4 A helynévtani adatok szolgáltatói – Vincas Tuskenis, Anelė Pakštienė, mindkettőjük születési helye – Šeimyniškliai. Amint a kérdőívben feltüntetik, az adatközlők a 40–60 éves korcsoportba tartoztak (a kérdőívben az adatközlők életkorát években megadott intervallum jelöli). Cikkek / Articles 75 Toponomastinio sluoksnio struktūra socialinėje-geografinėje Šeimyniškėlių kaimo erdvėje Žemės vardų anketos (1935) duomenimis 1. ÁBRA A Šeimyniškliai falu és a Šeimyniškliai dombvár jelenlegi területi elhelyezkedése a Google térkép adatai alapján (megtekintve: 2022-09-08). A dombvárat 1990–2005 között Gintautas Zabiela régész kutatta5. Napjainkban ez Litvánia legalaposabban kutatott dombvára, és az egész Keleti Baltikumban is az egyik legalaposabban kutatott lelőhely. Ez a nyereg alakú, hosszúkás hegy két mélyedés között húzódó gerinc közepén magasodik, és mély árkok választják el a gerinc másik részétől. A várdomb lejtői ma már csak mintegy 25 m magasak, azonban nagyon meredekek. A dendrokronológiai vizsgálatok adatai szerint a várdombot 1232 me tais. Jis siejamas su vienintele žinoma karaliaus Mindaugo pilimi Vóruta6. Šiuo aspektu nuoroda į piliakalnį žvelgiant iš šiandienos perspektyvos veikia ir kaip turistinė (ar net komercinė) atrakcija – traukos centras gyvenamojo pobūdžio területén alakították ki. A tanulmány célja – a táj és a lakott terület egymással összefüggő történeti-kulturális adatainak, valamint az 1935-ben felmérés útján nyert és lejegyzett empirikus anyagnak az alapján – a beszédből rögzített falusi toponímia részletes vizsgálata: a település és környéke neveinek kifejeződését elemezni 5 Bővebben lásd: Zabiela 1992; 1992a; 1993. 6 Bővebben lásd a VLEe cikkeit. Internetes hozzáférés: https://www.vle.lt/straipsnis/seimyniskeliu-piliakalnis/; https://www.vle.lt/straipsnis/voruta/ [megtekintve 2022-09-27]. DALIA SVIDERSKIENĖ 76 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII ir reikšmę, gautus išvestinius lingvistinio tyrimo duomenis interpretuoti, paaiškinti vietovės ir jos vardų tapatybę, nusakyti sudėtinių apgyventos vietos dalių egymáshoz viszonyított elhelyezkedését és térbeli kapcsolatát (szerkezetét). A cél megvalósítása során a következő feladatokat kell megoldani: 1) elemezni a kérdőívben rögzített információkat a megnevezett objektumokról; 2) a közlők által az objektumokról mondott szavak vagy kijelentések alapján értékelni a beszédből lejegyzett akkori szituációs adatokat; 3) összehasonlítani őket a régi és nyelvjárási lexikával, annak szemantikájával, amelyet az Elektronikus Litván Nyelv Szótára rögzít (a továbbiakban – LKŽe); 4) azonosítani a megnevezési folyamat objektív és szubjektív okait; 5) feltárni a megnevezés ismérvét (ismérveit); 6) megmagyarázni: a) mit jelentettek (konnotáltak) a helynevek a használatban, b) milyen információt közvetítettek az objektumról, milyen fogalmat (annak részét) neveztek meg; 7) a helynevek által reprezentált onomasztikai nominációs sémák lejegyzése. A kutatás értéke: a kutatási eredmények adatai hasznosak lesznek a nyelvi adatok, azok típusainak és modelljeinek gyűjtéséhez, rendszerezéséhez, a regionális kutatások tágabb területébe való beillesztéséhez, valamint az etimológiai, etnolingvisztikai, etnogeográfiai és kognitív szempontból fontos különféle törvényszerűségek feltárásához; ismereteket nyújtanak a térség történetéről és térbeli fejlődéséről, valamint Aukštaitija etnográfiai régiójáról7. A nyelvi tájkép explikációjának példája módszertani eszközként felhasználható nagyobb területi egységek, valamint más régiók lakott helyeinek toponímiájának vizsgálatára. Az elvégzett részletes komplex kutatás elősegíti a toponomasztika tudományának gyakorlati alkalmazását. A kérdőívben rögzített, a települési terület térszervezésére vonatkozó adatok felhasználásával szükség esetén pontosíthatók lennének a földterületek nagyságai és fizikai határai, valamint elkészíthetők lennének a nyilvántartott kulturális örökségi telkek önkormányzati területeken való elhelyezkedését bemutató térképvázlatok, folytatva ezáltal a független Litvánia időszakában a kérdőívekben is tanúsított térképezési hagyományt (lásd a 2. ábrát). A Šeimyniškėliai falu kérdőíve csupán egy a reprezentantai. Jų analizei taikytas mokslinis pažinimo metodas (onimų grutopográfiában is alkalmazható számos forrás közül. A tanulmány a keleti aukštaitis nyelvjárás anykščėnai nyelvjárásterületéhez tartozó Šeimyniškėliai faluban lejegyzett geogén és antropogén szemantikai csoportok bizonyos csoportokba való sorolását mutatja be hasonlóságaik vagy különbségeik alapján, a kiválasztott kritériumok szerint: a megnevezett objektumok8, a beszédrészek, a képzés (nomináció) alapjául szolgáló lexikai státus, a szemantikai és formai struktúra, a megnevezés elvei stb.; továbbá a belső rekonstrukció, a komponenselemzés, a pragmatikai és kognitív interpretáció, valamint a leíró módszer alkalmazását. A kérdőívben lejegyzett helyneveket elsősorban a vizsgált terület toponimikai rendszerének kontextusában értékelték, szükség esetén 7 2023 – Aukštaitija éve. 8 Szemantikai csoportok szerint (a továbbiakban – SG). Cikkek / Articles 77 Toponomastinio sluoksnio struktūra socialinėje-geografinėje Šeimyniškėlių kaimo erdvėje Žemės vardų anketos (1935) duomenimis palyginti ir su viso kalbinio ploto reprezentantais, iš gyvosios kalbos užrašya helynevek kartotékájában (a továbbiakban – VK). A helynevek elemzésekor figyelembe veszik a közszói és tulajdonnévi lexika egységeit, amelyek a névadás alapjául szolgálnak, a lexikográfiai forrásokban rögzített földrajzot, a névadás és a motiváció magyarázatának felvetett változatait pedig már elvégzett, e területhez kapcsolódó kutatások kontextusában hajtják végre (valamennyi forrást illetően lásd a cikk végén), továbbá betartják a toponímiai kutatások területén megszokott és rögzült anyagközlési kritériumokat9. 2. ÁBRA. Az 1935-ös Földnevek kérdőívében feljegyzett földrajzi nevek elhelyezkedésének térképvázlata Utena járás Anykščiai körzetének Piktagalys településén, e falu elhelyezkedése a körzet többi falujához és a világtájakhoz viszonyítva (a Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatások Központja archívumának térképvázlatáról készült fénykép) 9 Az elemzés rendjéről és az anyag felosztásáról lásd még Sviderskienė 2017: 246–247; 2022: 43–45. A tanulmányban a forrásokban szereplő rövidítéseket használják, ezeket külön nem magyarázzák. DALIA SVIDERSKIENĖ 78 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII 1. (GEO)OBJEKTUMOK TULAJDONSÁGAI SZERINTI ELNEVEZÉSEK 1.1. A közvetlen nomináció képviselői. 1.1.1. Deszubstantivumok. 1.1.1.1. Másodlagos képződmények, amelyek az onimizáció10 révén jöttek létre valamely földrajzi vagy más nomenklatúrai terminusból (értelemszerűen GNT és NT; a továbbiakban – a (G)NT) helynévosztályba való átkerülését követően. Ezt az onomasztikai folyamatot az általános nominációs séma (G)NT ⇨ helynév fejezi ki. A tanulmány további részében a vizsgált terület helynévadásának egyes, a dirvónas tipiškiausią ir šalutinę reikšmes ‘apleista, nedirbama, sužėlusi dirvaʼ, ‘išarta pievaʼ; įvardijant, tikėtina, aktualizuota šalutinė reikšmė11; Linas ln. (liūliuojąs dumblas)12, plg. liet. linas ‘linkstanti samanų pluta pelkėje, következő séma alapján létrejött eseteit magyarázzuk: Dirvónas ar. vö. az apellatívuszét a mocsarasodó tavaknál vagy folyóknál’ és ‘ingovány, sártenger’. A Salà földrajzi névhez: ar. vö. a kérdőívben feljegyzett információ, amely megmagyarázza a megnevezett objektum ilyen értelmezését: a lápok és a Šventoji folyó között [...]. Ez lehetővé tette annak megértését, hogy a vv. jelentése a használatban egy mocsarak és folyó között kiemelkedő Sãlos su išplėstine objekto nuoroda smėlėtos, apsuptos Varduvos upės (VK13). szántófölddarab volt, vö. a lit. salà másodlagos jelentését: „szántóföld-, termőfölddarab a rétek között” ‖ „kis rét a tavaszi gabonavagy rozsföld közepén”; vö. továbbá egy másik területen feljegyzett rétnevet. E típusú vv. két pluralia tantum alakját rögzítették: Kapa kp.14 – temetkezési hely, vö. a lit. kapa legjellemzőbb jelentését: „hely, ahol embereket temetnek el”; Lañkos például (4 ha; a Šventoji folyó mellett), vö. lit. lankà ‘nagy, sík rét, általában folyó mellett, árvíz idején vízzel elöntveʼ15. 1.1.1.2. A vízszintes irányban tekintve kis térséget elfoglaló objektum neve a GNT + -elė ⇨ földrajzi név séma szerint alakult: Brastẽlė br. 11 Hogy az elnevezett objektumok egymáshoz viszonyított (brastelė; 4 metrai per Elmės upelį), plg. brastà ‘negili upės vieta, per kur galima perbristi, pervažiuoti’16. Nedidelį erdvės plotą žvelgiant vertikaliąja kryptimi 10 Dėl šio termino žr. Podol’skaja 1978: 95–96; TMOI 37, 40, 42, 48 ir kt. elhelyezkedése és a településen belüli kapcsolata jobban érthető legyen, vö. még az adatlapra feljegyzett, 1,5 ha nagyságú szántó nevét: Ddisai dirvónas. 12 Az adatlap további adatai: a lent áztatják, sok hal van. 13 A Mažeikiai járás Sedai községének Rimoliai falujára vonatkozó földrajzinév-adatlap. 14 Az adatlap adatai szerint 0,2 ha; az Anykščiai felé vezető út mellett. 15 Hogy az elnevezett objektumok egymáshoz viszonyított elhelyezkedése és a településen belüli kapcsolata jobban érthető legyen, vö. még a (0,3 ha nagyságú; a Biliūnas-liget és a Šventoji folyó között fekvő) rétocska nevét: Lankẽlė (lásd 2.1.1.). 16 Lásd még: LVŽ I 547–549. Cikkek / Articles 79 Toponomastinio sluoksnio struktūra socialinėje-geografinėje Šeimyniškėlių kaimo erdvėje Žemės vardų anketos (1935) duomenimis (a mélyedés értelmében) az objektumot megnevező név ugyanazon séma szerint alakult: Duobẽlė b. (iszap; 0,1 ha; Šeimyniškėliai falutól északra, az Elmė-pataknál), vö. duob ‘kiásott vagy más módon bemélyedt hely a földben; szakadék, völgy, mélyedés’17. 1.1.1.3. Annak megnevezésekor aktualizálódott, ami egy település bizonyos területén található, növekszik stb. (1) Az élettelen természet TG18 reprezentánsának megnevezése (akmuõ, nyj. kmsas) + -ynė ⇨ helynév: Akmenỹnė sklm. [Šventojoje], vö. lit. akmenỹnė ‘olyan szántóföld, föld, ahol sok a kő, köves mezőterület’, seklumà ‘sekély hely a folyóban [...]’. E szó összefoglaló jelentése: sekély, köves fenekű hely Šventojoje; Kemsỹnė (vö. Kimsỹnė) dűlőnév (iszap), vö. nyj. kimsỹnė = kemsỹnė ‘kemsų priau- (kaklas) + gusi vietaʼ; vv. reikšmė – kemsuota pieva. Augalų TG reprezentanto pavadinimas -ynė ⇨ földrajzi név: Karklỹnė gn., vö. karklỹnė ‘karakmeniuota21) hely, vö. lit. klų, karklų krūmai’19; vv. reikšmė – karklų priaugusi ganomoji vieta. (2) Akmeningas, vietomis medžiais apaugęs, nuo kaimo 0,3 km į šiaurę nutįsęs „kalnynas“20 įvardytas Karčkalnis ar. ž., kln. (smėlys su moliu; 3 ha; kártis ‘hosszú sor, lánc’, kálnas. Másrészt a hegy nevének első tagja, a karč-, vö. lit. katis ‘egyes állatok nyakán lévő szőr, sörény’; továbbá vö. az adatközlő kérdőívben szereplő, a denotátumra vonatkozó információt: helyenként fákkal benőtt. A falu területének perspektívájából a távolabb fekvő hegyre tekintve, amelynek tetejét ritka fák borították, a csúcs a névadó számára az állat nyakán lévő szőrrel is asszociálódhatott. Így a megnevezés idején valószínűleg a csúcs következő jellemzői aktualizálódtak: köves [hegy], illetve fákkal borított [hegy]. A kártis (katis?) motiváló lexémával alkotott földrajzinév-nominációs séma – LM + GNT ⇨ földrajzi név (orográfiai név). Schema su motyvuojančia leksema LM + GNT ⇨ žemėvardis (drimonimas) arra utal, hogy a kis erdőt a két világháború közötti falusi ember életében betöltött rendeltetése alapján nevezték el: Pakùrmiškis mš.22, vö. lit. pãkuros ‘tűzifa, tüzelőanyagʼ. A képzési oppozíció jelölt tagja (a medgalių megnevezése pãkuros) feltárja, hogy a falu mellett elterülő erdőbe forgácsért és nyírkéregért mentek tüzelés céljából. Tehát Pakùrmiškis – tüzelőanyag-források erdeje. 17 Lásd még: LVŽ II 397–403. 18 TG – tematikus csoport. A kérdőívben a megnevezett helyhez kapcsolódó további információkat is feljegyeztek: feketeföld; 0,5 ha; Šeimyniškėlių falutól északra; nedves, vizes. 20 Lit. kalnýnas ‘hegyvonulat, hegygerincek összessége’. 21 A későbbi, Šeimyniškėlių faluról készült kérdőív (1961) a denotátum leírásában azt állítja, hogy a Kačkalnis nagyon meredek hegy, amely az ókorban védelmi célokat szolgált; valamivel kisebb Vorutánál, közvetlenül a Šventoji folyó mellett. 22 A kérdőív adatai szerint 0,5 ha nagyságú; Šeimyniškėlių falutól 1,5 km-re északkeletre. DALIA SVIDERSKIENĖ 86 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII A falusi területen átfolyó patakok neveiből keletkezett agronimák (az objektumok egymás mellett voltak); sémájuk: egyeztethetetlen jelzős szerkezet ⇨ földrajzi név: Kiaũliupio peva pv. (a Kiauliupis földjénél): *Kiaũliupis upl.47; Võlupio daržẽliai ar. ž., drž. (0,5 ha): Võlupis upl., daržẽlis, vö. dažas. (3) Földrajzi objektumok nevei földrajzi nevekből. • Agronima és • helonima, előtagos képzések, a pa- + földrajzi név ⇨ földrajzi név séma alapján keletkeztek: Pakačkalnė dr., pv. (Elmėsnél 0,3 km-re északra a falutól): Kačkalnis dűlő. l. (lásd 2.2.); Pažalčpievis dűlő. (0,3 km-re északra a falutól): *Žalčpievis kaszáló. Az előtagos származékok egyes geoobjektumok más geoobjektumok melletti elhelyezkedését jelölik. • A hodonimák SG-jének egyéb szerkezetű reprezentánsa, amely a temetőik kaimo teritorijoje: Kapancų kelẽlis (‖ Karõso kelẽlis) kl. An (1 km į rytus nuo kaimo, į Piliakalnį); jo nominacinė schema nederinamojo pažyminio junginys ⇨ žemėvardis. Taigi buvusi vv. reikšmė vartosenoje – kelias, vedantis link senųfelé irányuló mozgás irányát jelöli, vö. a kérdőívben rögzített helynevet: Kapancos (lásd 2.2.). • Egyetlen, leíró motivációs típusú reprezentáns van feljegyezve: Galù Dubs ravẽliai árok, amely a Galù Dubs elöljárós szerkezetből és a ravẽliai származtatott terminusból áll, és megfelel az elöljárós szerkezet + származtatott GNT ⇨ víznév sémának, vö. a lit. galù ‘valaminek a végén vagy közvetlenül a végén lévő helyet jelölve’, valamint a Dub hegynevet, amelyet e falu területén jegyeztek fel; lit. ravẽlis, vö. rãvas „árok; kis patakʼ. A felmérés adatai szerint két árok a Piestupisba torkollik; csak tavasszal folyik az elnevezett objektum leírását kiegészíti és megmagyarázza annak motivációját. Szent János keresztje) – a denotátumról a kérdőívben (4) Geoobjektų vardai, kurių radimosi pamatas – kultūrinis statinys (kryžius šventajam). Agronimų SG reprezentantai, radęsi dėl objektų padėties kryžiaus Šventam Jonui atžvilgiu: Šveñto Jõno dirvà ar. ž. (netoli prie Piestupio közölt információból világossá válik, hogy a használatban ezt az onimát a nyelvi gazdaságosság céljából rövidítették. A teljes implicit és informatívabb vv. nem a Šveñto Jõno [krỹžiaus] dirvà ar. Vö. A kérdőívben feljegyeztek egy további „gazdasági” helynévi formát: Šveñto Jõno peva pv. (A Piestupys ebből a mocsár-rétről ered49), továbbá vö. az előző vv. lejegyzésének adatait: a Piestupys közelében egy Szent Jánosnak szentelt kereszt áll. Vagyis a rét nevének teljes alakja – Šveñto Jõno [krỹžiaus] peva. 47 A közös tőből származó víznevekről lásd még: LHEŽ 155. Ez a víznév Litvánia hivatalos víznévjegyzékében nem szerepel. 48 Az agronimát nem jegyezték fel Šeimyniškėlių falunak a kérdőívében, ezért a képzés alapjaként rekonstrukciós jellel ellátott alak szerepel. 49 Šeimyniškėlių falun keresztül folyik a Piestupỹs, a Šventoji rövidke bal oldali mellékfolyója. A patak dombos vidéken, mély völgyben folyik. A Biliūnas-liget egy részén egy mély árkon vág keresztül, amelyet fenyők nőnek be [...] (Kviklys 1965: 90). E víznévről lásd még: LUEV 123; LHEŽ 257. Straipsniai / Articles 87 Toponomastinio sluoksnio struktūra socialinėje-geografinėje Šeimyniškėlių kaimo erdvėje Žemės vardų anketos (1935) duomenimis 2.2. A közvetett nomináció reprezentánsai. A toponimikai metonímia50 esetei. Ez a toponimák keletkezésének módja különösen a földrajzi nevek esetében jellemző. A toponímiában a transzonimizáció51 egyik fajtájaként értékelik, amikor a közeli környezetben található objektumra egy másik objektum nevét viszik át, jelentése azonban változatlan marad (helynév ⇨ helynév séma)52. A tanulmány további részében e folyamatot reprezentáló, legtipikusabb, az 1935-ös kérdőívben lejegyzett esetek magyarázatai következnek. A mezőgazdasági objektumra a szarvasmarhák hajtására szolgáló út neve került át: Ìšvara pv. (1 ha; az Elmės-patak partján), vö. lit. švara (išvarà) ‘marhák legelőre hajtására szolgáló út, hajtóút, genetys, legelő’53; Lydmas ar. f., erdő, vö. lydmas ‘kiirtott vagy felégetett erdőterület, irtás, tisztásʼ, továbbá vö. az emberi tapasztalaton alapuló magyarázattal: Kur buvo girios, dabartės lydmai paliko (LKŽe). Amint azt az objektumra vonatkozó adatok mutatják, ugyanazzal a névvel illették az egymás közelében elterülő erdőt és szántóföldet is54; Plėšmas ar. f. (fekete homok; 6 ha; régebben erdő volt), vö. plėšmas ‘feltört parlag, ugarfeltörés, új szántás’55. A megnevezés az adott földterület akkori új rendeltetését aktualizálta: az egykori erdő helyén szántóföld lett. A kérdőívben egy régi temető többes számú nevének egyetlen alakját rögzítették, ahogyan a kérdőívben szerepel: Kapancos kp. (3,5 ha), amelyhez vö. brusz. кaпанiца ‘(folyó) medre; holtág, vorupė; (mesterséges) csatornaʼ (BRS 377). A helynév és a név szemantikájából ki nem zárható, az objektumra vonatkozó értékelő utalás (senvagė „régi temető”56) eltérő szemantikai csoportokhoz való tartozása azt mutatja, hogy ez a név metonimikus átvitel útján keletkezett. A VK-ban a múlt század második felében rögzített, a toponimikai metonímia egy másik esete alátámasztja a fenti vv. keletkezésének változatát: Kapanca – bokrok a Sénvagė mellett (a patak régi ágánál) (Ukmergėi járás, Žemaitkiemis környéke, Siesartis falu, 1977-es expedíció). A VK céduláin feljegyzett, még több különböző korszakból származó adat bizonyítja, hogy 50 Részletesebben lásd TMOI 48. 51 Transonimizãcija – lingvistinis procesas, rodantis bet kurios klasės onimo perėjimą į toponimą (antroponimának toponimává, egyik toponimának egy másik toponimává való átvitele) (erről a terminusról lásd Podol’skaja 1978: 152). 52 Lásd még: TMOI 46–50, 71, 151, 225. 53 Lásd még: LVŽ IV 83. 54 A kérdőívben további, a hellyel kapcsolatos információkat is feljegyeztek: homok; 24 ha; a falu lakói által közösen kezelt erdő; köves fenyves. 55 Vö. még a naujena ‘frissen felszántott föld; ugarfeltörésʼ, plėšinỹs ‘frissen felszántott parlag; [...]ʼ. 56 Vö. a kãpinės ‘a halottak temetkezési helye, sírokʼ, továbbá vö. a litván sénkapis ‘régi, elhagyott sírʼ. A Šeimynišklių sénkapis régészeti emlékről lásd: https://www.anykstenai.lt/vietoves/vietove. php?i651 [žiūrėta 2022-10-15]. DALIA SVIDERSKIENĖ 88 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII gyvojoje kalboje funkcionavo ir kito tipo upių vagų, senvagių, upelių, griovių vagy hasonló nevek, amelyek jelentése a használatban közel állt az objektumra utaló GNT-hivatkozás jelentéséhez: Kapanca – száraz árok a falutól délre (Kaišiadorys járás, Žiežmariai környéke, Mediniai Strėvininkai falu, 1986. évi társadalmi munka); Kapanca-ág a Lėvens folyóban, fűzfákkal benőve (Pušalotas vidéke; PKk kártya57), továbbá vö. a Kapanca grv., upl. víznevet. Brb, egy másik terület regionális helynévkutatásának kontextusában elemezve, a le.-vel összefüggésbe hozva. kopanica ‘árok, csatorna, folyómeder’ (SJP II 464)58. A földrajzi objektumra átvitt várhegyelnevezés: Piliãkalnis ‖ Vóruta ar. f. (vályogos talaj; 2 ha; a Grimašauskų-féle parcellákon, a Šeimyniškėlių falutól keletre 1,6 km-re; Voruta néven nemrég nevezték el, az emberek csak Piliakalnisnak hívták; nyilvánvaló, hogy földvár állt ott, tégladarabok és üszkök találhatók; szántják59). Kviklys szerint az Elmė és a Šventoji összefolyásánál található a Šeimyniškėliai földvár, amely két mélyedés között fekszik; állítólag 4 m magas gát és más, az akkori korból származó rame iškyšulyje; piliakalnis nuo kitos iškyšulio dalies atskirtas perkasu. Tebėra išlihatalmas építmények voltak ott. A lejtők mintegy 25 m magasak, helyenként *60–70* fokos szögben emelkednek (Kviklys 1965: 89). Nyelvészeti szempontból a helynévhez vö. lit. piliãkalnis ‘hegy, ahol vár áll vagy állt, várhegy’60; e név szomszédos alakjához, a Vórutához vö. a vele azonos tövű köznyelvi lit. vórupė ‘a folyó régi medre, holtág’, valamint a vóras motiváló lexémát tartalmazó vízneveket: Vórupė upė. Pabaiskas, Raguvos k., a Žirnajų-tóba (LUEV 200), Vorupis folyó. Mažeikiai járás Mažeikiai körzet Kirkų k. 1935 m. (VK), Vórupė folyó. Rsn, Vorupė folyó. Gmb (LHEŽ 392). A fenti vv.-ket A. Vanagas William R. Šmolstygura támaszkodva a litván vóras ‘régiʼ61 szóval hozta összefüggésbe. A gödör mellett fekvő szántóföld, amelyet rendeltetése alapján neveztek el (litván mólduobė ‘gödrök számára’62; lásd még Kviklys 1965: 89, ahol az olvasható, hogy Šeimyniškėliai falu lakói halászattal, tutajok előkészítésével és úsztatásával, valamint egyéb erdei munkákkal foglalkoznak. Az PKk kartoték 57. cédulája volt. Ezt a bė, iš kurios kasamas ar kastas molis, dažnai pribėgusi vandens’), išsaugojo pastarosios vardą: Mólduobė ar. ž. (molis; 2 ha; akmenuota). Magaznas ar. ž., plg. magaznas istor. ‘sandėlis laikyti kokioms nors atsarkartotékot a Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatóközpontjában őrzik; az 1935–1937-ben a vezetéknevek és helynevek bizottsága által szervezett, nyelvészek által végzett, a lakott és lakatlan helyek neveinek összeírására irányuló gyűjtőmunka eredménye. 58 Az utóbbi vv.-ről bővebben lásd: Sviderskienė 2010: 343. 60 A litvániai halomsírokról lásd még: LE XXII 499–504. 61 A litvániai halomsírok koráról lásd még ugyanott, 504. 62 Vö. a vizsgált területen feljegyzett, a történelmi kontextust magyarázó illusztrációs mondatokat: Minden falu már ősszel, a terméketlen évek tartalékaként, bizonyos 59 Dėl kultūrinio piliakalnio sluoksnio dar žr. Zabiela 1992; 1992a. magtárakba, úgynevezett „magazinokba” töltötte az összes gabonafajta meghatározott mennyiségét A. Vien. (LKŽe); Az egész járás a magazinba hordta Pn (ugyanott). Cikkek / Articles 89 Toponomastinio sluoksnio struktūra socialinėje-geografinėje Šeimyniškėlių kaimo erdvėje Žemės vardų anketos (1935) duomenimis erdőanyag-raktárakat rendeztek be. Így a szántóföld neve megőrizte a mellette álló épület elnevezését. A kérdőívben a denotátumra vonatkozó adatok szerepelnek: 0,5 km [hosszúságú]; Niūronys igazgatási erdejétől észak felé, a Šventoji folyóig; kerítés választotta el a földeket, most már nincs kerítés – magyarázza a két objektumot megnevező Priẽtvoris helynév siena és ar elemeinek keletkezési sorrendjét. vö. a keletkezés sorrendjét. Régebben a Priẽtvoris azt a kerítés melletti helyet jelölte, ahol a falu határjele állt siena63, vö. lit. tvorà ‘bármilyen, udvart, tanyát, kertet vagy más földterületet körülvevő akadály, kerítés’, priẽ a térbeli viszonyok kifejezésének rodant, kad kas nors yra, būna kartu su kuo, dar plg. liet. sena šalutinę reikšmę ‘aukšta užtvara, pertvara ‖ vertikalus kieno nors šoninis paviršiusʼ. Hodonimas perėmė hidroobjekto vardą: Maciùko ravẽlis kl., legtipikusabb használati jelölése: az LKŽe-ben annak jelölésére használják, hogy valami egy dolog mellett van vagy történik ‖ vö. Abk. Maciùkas (PDBe), lit. ravẽlis, vgl. rãvas „Graben“. Die an der Straße gelegenen Agrarobjekte wurden mit demselben Namen wie der Böschung der Straßentrasse bezeichnet: Patrass pakrita ar. Dorf, Gehöft. (nördlich von der Straße aus Niūronys und an der Straße), vgl. lit. patras, ferner vgl. trasà „eine im Gelände markierte Linie [...], die die Bewegungsoder Erstreckungsrichtung festlegt“; den physiografischen Terminus pakrita „ein steiles, abschüssiges, abbrechendes Ufer oder ein Berghang“. Insgesamt wurden im Fragebogen über 30 Fälle toponymischer Metonymie verzeichnet (einschließlich wiederkehrender Ortsnamen). Aufgrund der Beschränkung des Umfangs des Artikels und der Druckausgabe wurde darauf verzichtet, den verbleibenden Teil der Ortsnamen dieser Untergruppe zu beschreiben. 3. A SZEMÉLYHEZ KAPCSOLÓDÓ ELNEVEZÉSEK (FÖLDEK, HÁZAK A Šeimyniškėliai falu térségi toponímiájának birtokos jelentésű reprezentánSAVININKU, NAUJAKURIU AR PAN.) Nagyobb terjedelmű képződmény, amely a nem egyeztetett jelzős szerkezet ⇨ földnév séma szerint alakult: Sapkauskenės laũkas ar. tai, kurių įvardijimo pamatas gyvenvietės žmonių asmenvardžiai. • Agronimų SG reprezentantas: dūrinys, sudarytas pagal schemą avd. + NT ⇨ žemėvardis, Šléndaržis ar. ž.64: pvd. Šlenỹs (PDBe), dažas. földn.: avd. Sapkauskenė, vö. családnév. Sapkaũskas (PDBe), laũkas. prz. f. „föld”. aszt. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. an. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. szlk. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. rom. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. zs. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. t. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. a. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. b. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. c. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. d. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. e. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. f. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. g. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. h. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. i. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. j. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. k. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. l. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. m. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. n. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. o. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. p. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. q. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. r. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. s. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. t. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. u. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. v. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. w. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. x. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. y. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. z. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. á. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. é. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. í. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. ó. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. ö. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. ő. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. ú. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. ü. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. ű. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. A. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. B. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. C. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. D. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. E. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. F. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. G. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. H. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. I. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. J. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. K. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. L. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. M. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. N. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. O. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. P. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. Q. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. R. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. S. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. T. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. U. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. V. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. W. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. X. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. Y. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. Z. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. ą. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. ę. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. ė. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. š. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. ž. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. č. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. ė. prz. f. „föld”. (PDBe), laũkas. „föld”. Sapkaũskas (PDBe), laũkas. „föld”. föld. 63 VK adatai szerint a siena elnevezéssel leggyakrabban a települések területeit egymástól, az erdőt a falutól stb. elválasztó utakat vagy határokat illetik. 64 A kérdőívben több, a megnevezett hellyel és annak talajával kapcsolatos információt is feljegyeztek: 1 ha; šilžemis, šaltažemis, vö. lit. šlžemis ‘homokkeverékes termőföld, fehér föld, homokos vályog, meleg fekvésű homokos talaj’, šaltãžemis ‘nedves, lassan felmelegedő, általában terméketlen talaj, amelyben sok a homok vagy az agyagiszap; csak a len terem meg rajta, nem kerti föld’. DALIA SVIDERSKIENĖ 90 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Ugyanígy keletkezett e falu néhány további helyneve is: • helonima: Šlẽnio liūnẽlis liūn. (mocsár; 0,1 ha; a Šventoji folyó mellett; nyáron kiszárad), vö. pvd. Šlenỹs (PDBe), litvánul liūnẽlis, vö. linas; • hodonima (egy ősi falu kis útja): Karõso kelẽlis (‖ Kapancų kelẽlis) kl. (a falutól 1 km-re keletre, a halomsánchoz): pvd. Karõsas (PDBe), litvánul kelẽlis, vö. kẽlias. • Egyéb vonalas objektumok – utcácskák (ūlytėlės65). Ezek a nevek szintén egyeztethetetlen jelzős szerkezetekből állnak, amelyek első tagját annak a telephelynek a tulajdonosának (első telepesének?) személynevéből képzett birtokos esete fejezi ki, amelyen a vonalas objektum a két világháború közötti falu terében áthalad (húzódik), a második tag pedig az ūlytlė ‘ősi falu útja, utcája’ jelentésű utcácskanév, vö. lyčia, ūlyčià: Grimašaũsko ūlytlė skgt.66: pvd. Grimašaũskas (PDBe); Kanapeckáičios ūlytlė gt. (utca; 50 m hosszú; rytus): avd. Kanapeckáičia, plg. pvd. Kanapẽckas (PDBe); Navcko ūlytlė gt. Šeimyniškėliai faluból [vezet] a Piliakalnishez; északi irányba (utca; 200 m hosszú; a falutól nyugatra; a Šventoji folyó partjához): pvd. Navckas (PDBe). • Kulturális építmény neve: Karõso krỹžius krž. (a Svėdasai felé vezető országút mellett67), vö. pvd. Karõsas (PDBe), krỹžius. ÖSSZEFOGLALÓ MEGJEGYZÉSEK 1. A Šeimyniškėliai falu társadalmi-földrajzi terének többrétegű toponomasztikai struktúrájára vonatkozó magyarázat megmutatta, hogy ezek a területi onimák – a helynevek – egy bizonyos társadalmi állapotban rögzítik, megőrzik és tükrözik a fizikai, földrajzi, társadalmi, történelmi és kulturális tényeket, különböző nyelvi formákban aktualizált múltbeli tematikus információt hozva a jelen számára, amely a helynevek komplex elemzésének módszerével olvasható ki. 1.1. A közvetlen nomináció képviselői korrelálnak a tájjal, a Duobẽlė b. a -elė képzővel keletkezett fizinėmis-geografinėmis reljefo ypatybėmis, informaciją perteikdami atitinkamų geografinių nomenklatūrinių terminų pagalba vietų varduose Dirvónas, Linas ir kt. Nedidelį kaimo erdvės plotelį užimančių objektų pavadinimai Brastẽlė br., a fiziográfiai brastà, duob terminusokból. A településen belüli objektumok fizikai sajátosságait az egyszerű és a határozott 65 Amint a szakmai kézikönyv írja, Aukštaitijára a hagyományos településtípus jellemző – az utcás falvak, amelyek a XVI. századtól a XX. század közepéig voltak túlsúlyban (LEAE 93). Ezt a kérdőív adatai is megerősítik. A kérdőív nem jelöli meg, kinek a telkein haladnak a kis utcácskák. 66 A kérdőívben az objektum megjelölése – keresztutca. 67 Vö. e víznév hivatalos alakját: Svėdasa mstl. (ATSŽ II 296). Cikkek / Articles 91 Toponomastinio sluoksnio struktūra socialinėje-geografinėje Šeimyniškėlių kaimo erdvėje Žemės vardų anketos (1935) duomenimis melléknevek alapja alapján keletkezett földrajzi nevek. A -ė végződésű Dub származék a bemélyedt (gödrös) felszínre utal. A part menti sávval párhuzamosan elterülő rétet Ilgóji néven nevezték el, a falutól nyugatra húzódó mocsarat – Ìlgasai linas, a kiterjedéséről (1,5 ha) nevezetes parlagot pedig – Ddisai dirvónas és így tovább. Az irányított mozgás vízszintes elmozdulását kifejező elmti ige szolgált az elnevezés alapjául, a sebes, köves medrű, zajosan folyó Elmės folyó jellemzőinek leírásakor. A földrajzi objektumok jellemzőit: a köves medrű folyóban való elhelyezkedést, a területi termőhelyet, valamint a zsombékok előfordulási helyét rendre a -ynė képzős származékok jelölik: Akmenỹnė, Karklỹnė, Kemsỹnė. 1.2. Etnolingvisztikai szempontból a falusi toponimikai kirakós fontos részét a közvetett nomináció reprezentánsainak rétege alkotja. Itt a geoobjektumok sajátossága közvetítőkön keresztül fejeződik ki, amelyek egy adott földfelszíni sajátosság (a sötétség) legtipikusabb megjelenítői (žỹdas, degùtas), és különböző tematikus csoportokhoz tartoznak. Ezt a tulajdonság birtokosainak megnevezési kategóriájába tartozó -iškiai képző, valamint az -ė végződésű származékok tanúsítják: Žỹdiškiai ar. ž., Degùtė ar. ž. A -iškis képzős származékok, a Kgiškis és a Salùkiškis, a kiemelkedő földkúpokkal rendelkező szántóföldek, illetve a kiemelkedő, fenyőkkel benőtt kis erdőszigetekkel rendelkező erdőterületek nevét jelölik. 1.3. Az összehasonlító motivációs típus további reprezentánsai, a Miestẽlis ar. ž., s. és a Stakalizdis ar. ž., szintén verbalizált emberi kognitív tevékenységként értékelhetők, amely megőrzi a kapcsolatot a világ különböző lényei között, és a hozzájuk való viszonyt a létrehozott vegyes MM-nevekben fejezi ki: a táj hátteréből kiemelkedő szántóföldi szigetecskét épületcsoporthoz, városkához (miestẽlis), a nagy, kerek formájú, lapos földfelszíni képződményt pedig stakalizdishez hasonlítva. 1.4. A mélység megnevezésének Lõzoriaus sietuvà folyamata, amely a mélység (mélyedés) fogalmának levezetésével és a folyómeder mélységének értékelő kategorizálásával kapcsolatos. A használatban ez a név feltehetőleg a hely emberi szükségletekre való alkalmatlanságát – a folyó járhatatlan (átgázolhatatlan) szakaszát – jelentette. 2. A kutatási eredmények által a legnagyobb számban tanúsított, helyi jelentőségű helynevek rétege. Ezek az onimák a település terében való tájékozódás rendszerét tükrözik. 2.1. A helynevek megőrizték az egyik topoobjektumnak a másikhoz viszonyított helyzetéről rögzített információt, amelyet a pa-, prieelőtagok (Paélmis, Pakačkalnė, Pažalčpievis; Priẽtvoris) és a megfelelő származékos terminusok (paup, prūdẽlis) segítségével adtak át (Paups darža, Paups pevos, Paups kẽlias, Prūdẽlio kálnas, Prūdẽlio pievẽlė). 2.2. Más helynevek szerkezetében a helyi emberek által ismert topográfiai elemeket rögzítették (Kiaũliupis, Võlupis, Dub), amelyek alapján meghatározták egyik vagy másik objektum helyzetét a falu belsejében vagy annak környékén: Kiaũliupio peva, Võlupio daržẽliai, Galù Dubs ravẽliai. 2.3. A helynevek térbeli és időbeli kapcsolatát a Šeimynškiai Šmn és Šeimyniškliai An falunevek képviselik. A Šventoji folyó menti szakaszon elterülő objektumok egymás közötti kapcsolatát a legeltetési helyek Kulỹs és Kulẽliai nevei mutatják, DALIA SVIDERSKIENĖ 92 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII pievų vardai Lañkos ir Lankẽlė, piliakalnio ruožu tekėjusių upelių vardai Võlupis ir Voluplis. Distinktyvinę žemėvardžių funkciją atskleidžia ir antrieji agroobA Paupės kertjei és a V​​õlupio kertecskék elemei, amelyek a falu különböző szektoraiban helyezkednek el (a Šventoji mellett és a földsánc mellett). 2.4. A kártis (katis?), pãkuros, võlas motiváló lexémákkal alkotott földrajzi nevek különböző tartalmat képviselnek, amelyet a megnevezett objektumok eltérő természeti sajátosságai határoznak meg: a Karčkalnis hegyet a tetejének sajátosságai alapján nevezték el (köves, fákkal borított, a falu terében észak felé húzódik), a Pakùrmiškis erdőcskét rendeltetése alapján (tüzelőanyag-forrásként szolgáló erdő), a Võlupis patakot pedig folyásának helye alapján (a henger mellett). 2.5. A kérdőívben a nyelvi gazdaságosságot tanúsító, nagyobb terjedelmű leíró típusú helynevek is rögzítésre kerültek: Gyli [káimo pevos] brastà br., Šveñto Jõno [krỹžiaus] dirvà ar. ž., Šveñto Jõno [krỹžiaus] peva pv. Itt a szögletes zárójelekben a beszédben verbalizálatlanul maradt névrész van jelölve; ennek elhagyása miatt a nevek kommunikációs funkciója nem sérült. 2.6. Az élő nyelvben funkcionáló néhány szomszédos helynév névváltozataiból eltérő információ nyerhető. Az út nevének változatai, a Karõso kelẽlis ‖ Kapancų kelẽlis (feltehetően csak a falu határain belül használták őket), lehetővé tették a lineáris objektum különböző szakaszain való tájékozódást: egyrészt a Karosas tanyája felé, amely mellett az út elhaladt, másrészt a várdomb irányában. Megemlítendő az élő nyelvben egymással együtt létező szomszédos alakok szemantikai rendeltetése is. A Vóruta ‖ Piliãkalnis ‖ Šeimynišklių pliakalnis nevű dombvár megnevezése e valós objektum jellemzőinek pontosítását szolgálja. Tágabb értelemben a szomszédos alakok úgy is meghatározhatók, mint egy szimbolikus jelentéssel bíró, a társadalmi csoport számára fontos objektum nevének időbeli megváltozási (változási) folyamata. 2.7. Az utak sávjai, akárcsak a gázló szakasza, a település belsejéből kifelé irányulnak; ezt a nevek szerkezeti elemei – a közvetlen környezetben található falvak nevei (Gõjaus kẽlias, Staki kẽlias; Gyli brastà) – mutatják. 2.8. Néhány helynév megmutatta, hogy a település tere önmagában is egy területet būdas įvardijamų objektų padėčiai rastis. Prie upės juostos kampinę kaimo teelfoglaló legelőhely: ezt Kulỹs-nak nevezték, míg az egyik objektumtípus és egy növényfaj (a len) között köztes térbeli helyzetet elfoglaló agroobjektumokat Tarpùbaliai és Tarpùliniai néven nevezték el. A kérdőíves adatok szerint a šaltãžemis e terület egyik talajtípusa, ezért itt nőtt a len. 3. A birtokos helynevek a falusi környezet szegmenseinek az emberrel való kapcsolatát tükrözik. Megnevezésük alapját a település lakóinak személynevei képezik (Karõsas, Šlenỹs stb., nyelvjárási forma: Kanapeckáičia). Ezek a helynevek többnyire társadalmi tulajdon alapján jöttek létre, és a domináns nominációs séma szerint fejeződnek ki: nem egyeztetett jelzős szerkezet ⇨ földrajzi név. Straipsniai / Articles 93 Toponomastinio sluoksnio struktūra socialinėje-geografinėje Šeimyniškėlių kaimo erdvėje Žemės vardų anketos (1935) duomenimis 4. A kutatás feltárta, hogy társadalmilag jelentős falusi infrastrukturális objektumokat neveznek meg. Az említett onomasztikai és pszichológiai tényezők mellett a megnevezés folyamatában fontos helyet foglal el a társadalmi mutató is. Ezt az elemzett térség természetes módon lakott hely jellegzetessége határozta meg. 5. Az elemzési eredmények alapján egy másik fontos helynévi sajátosság is kirajzolódott – orientációs összeköttetésként funkcionálnak a társadalmi-földrajzi térben. ŠALTINIAI ATSŽ II – Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas 2, par. Z. Noreika, V. Stravinskas, Vilnius: Mintis, 1976. BRS – Белорусско–русский словарь [Belorussko-russkij slovar’], Москва: Государс твенное издательство иностранных и национальных словарей [Moskva: Gosudarstvennoe izdatel’stvo innostrannych i nacional’nych slovarej], 1962. LE IX – Lietuvių enciklopedija 9, vyr. red. J. Girnius, Bostonas: Lietuvių enciklopedijos leidykla, 1956. LE XXII – Lietuvių enciklopedija 22, vyr. red. J. Girnius, Bostonas: Lietuvių enciklopedijos leidykla, 1960. LEAE – Lietuvos etnologijos ir antropologijos enciklopedija, sud. V. Savoniakaitė, Vilnius: LII leidykla, 2011. LHEŽ – Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), red. kolegija G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, vyr. red. G. Naktinienė, e. variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (atnaujinta versija, 2018). Prieiga internete: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas/. LUEV – Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, atsak. red. E. Grinaveckienė, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1963. LVKŽ5 – Lietuvių vardų kilmės žodynas, aut. K. Kuzavinis, B. Savukynas, 5-asis patais. ir papild. leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. LVŽ I – Lietuvos vietovardžių žodynas 1 (A–B), red. kolegija L. Balode, V. Blažek, G. Blažienė, V. Kardelis, A. Ragauskaitė, S. Temčinas, J. Udolph, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2008. DALIA SVIDERSKIENĖ 94 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII LVŽ II – Lietuvos vietovardžių žodynas 2 (C–F), szerzők: L. Bilkis, G. Blažienė, M. Norkaitienė, A. Ragauskaitė, M. Razmukaitė, D. Sviderskienė, felelős szerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2014. LVŽ III – Lietuvos vietovardžių žodynas 3 (G–H), szerzők: V. Adamonytė, L. Bilkis, G. Blažienė, D. Kačinaitė-Vrubliauskienė, M. Norkaitienė, A. Ragauskaitė, M. Razmukaitė, PDBe – a D. Sviderskienė, atsak. red. L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2018. LVŽ IV – Lietuvos vietovardžių žodynas 4 (I–J), aut. L. Bilkis, G. Blažienė, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, atsak. red. L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2021. Lietuvių kalbos instituto lietuvių kalbos išteklių informacinė sistema „E. nyelv”: Családnévadatbázis. Internetes hozzáférés: http://ekalba.lt/pavardziu-duomenu-baze. PŽ – Klementina Vosilytė 2014: Összehasonlítások szótára, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. SJP II – A lengyel nyelv szótára 2 (H–M), Varsó: Az előfizetők és a Mianowski-alap pénztárának kiadásában, 1902. VK – Élő nyelvből származó helynévgyűjtemény, a Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatóközpontjának gyűjteménye. VLEe – Egyetemes litván enciklopédia, elektronikus változat, Vilnius: Tudományos és leidybos centras, 2001–2020. Prieiga internete: https://www.vle.lt. LITERATŪRA Balčiūnienė Asta, Petrošienė Lina 2020: Stereotipinės žydų ypatybės žemaičių Enciklopédiai Kiadó szövegeiben. – Res Humanitariae 28, 102–132. Blanár Vincent 2004: Pragmanyelvészeti módszerek a névkutatásban. – Tankönyv az onomasztika tanulmányozásához, szerk. A. Brendler, S. Brendler, Hamburg: Verlag Baar, 153–171. Butkus Alvydas 1995: Litván ragadványnevek. Kaunas: Æsti. Jakaitienė Evalda 1980: A litván nyelv lexikológiája, Vilnius: Mokslas. Jakulis Erdvilas 2004: A litván nyelv tekėti, teka típusú igéi, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Kviklys Bronius 1965: A mi Litvániánk. A vidék településeinek történelmi, földrajzi és etnográfiai jellemzői 2, nyelvi lektor F. Kudirka, a térképeket A. Karnius rajzolta, Boston: Lietuvių enciklopedijos leidykla. Cikkek / Articles 95 Toponomastinio sluoksnio struktūra socialinėje-geografinėje Šeimyniškėlių kaimo erdvėje Žemės vardų anketos (1935) duomenimis LOFGN – Litván hely-, tájés víznevek európai kontextusban, szerk. G. Blažienė, L. Bilkis, wiss. Szerk. H. Bichlmeier, Hamburg: Verlag Baar, 2019. LŽVI – Litván helynévszótár. Útmutató a litván helynévszótár összeállításához, szerk. K. Alminauskis, Klaipėda: „Ryto“ részvénytársaság, 1934. Mezenko Anna M. 2015: Мезенко, Анна М. Хортенсионимы в системе наименований топографических объектов в пределах поселения [Chortensionimy v sisteme naimenovanij topografičeskich objektov v predelach poselenija]. – Этнолингвистика. Névkutatás. Etimológia [Etnolingvisztika. Onomasztika. Etimológia], a III. Nemzetközi konferencia anyagai tud. konf., Jekatyerinburg, szeptember 7–11. Jekatyerinburg: Uráli Kiadó. 2015 г. [materialy III Meždunar. nauč., konf., Ekaterinburg, 7–11 sentebrja 2015 g.], ун-та [Jekatyerinburg: Izd-vo Ural. un-ta], 176–178. Mezenko Anna M. 2017: Мезенко, Анна М. A településen belüli topográfiai objektumok elnevezései: összehasonlító aspektus [Naimenovanija topografičeskich objektov]. – A Kosztromai Állami Egyetem Közlönye [Vestnik Kostromskogo gosudarstvennogo universiteta] 23(S), 113–116. Mezenko Anna M., Vasil’eva Tat’jana J., Galkovskaja Julija M. 2017: Мезенко, Анна М., Васильева, Татьяна Ю., Галковская, Юлия М. Белорусское Poozerye: kultúra – onomasztika – társadalom [Belorusskoe Poozer’e: kul’tura – onomastika – socium], tudományos szerkesztésben. szerk. A. M. Mezenko [A. M. Mezenko tudományos szerkesztésében], Vityebszk: P. M. Maserovról elnevezett VGU [Vityebszk: P. M. Maserovról elnevezett VGU]. Podol’skaja Natal’ja V. 1978: Podol’skaja, Natal’ja V. Az orosz névtani terminológia szótára [Slovar’ russkoj onomastičeskoj terminologii], felelős szerk. A. V. Szuperanszkaja [A. V. Szuperanszkaja felelős szerkesztésében], Moszkva: Nauka [Moszkva: Nauka]. Razmukaitė Marija 1998: Lietuvos priesaginiai oikonimai: daktaro disertacija, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, Vytautas Magnus Egyetem. Razumov Roman V. 2013: Razumov, Roman V. A kortárs ... sajátosságai российских систем виконимов (на примере Некоузского, Первомайского, Ribinszki, Tutajevszki járások, Jaroszlavli terület) [A modern orosz vikonymarendszerek sajátosságai (a Nekouzki, Pervomajszki, Ribinszki, Tutajevszki járások, Jaroszlavli terület példáján)]. – Jaroszlavli Pedagógiai Közlöny [Jaroslavskij pedagogičeskij vestnik] 1, 145–149. Rutkowski Mariusz 2007: A tulajdonnevek a metafora és a metonímia struktúrájában. A deonimizáció folyamata, Olsztyn: UWM Kiadó. Sabaliauskas Algirdas 1990: A litván nyelv lexikája, Vilnius: Mokslas.