Vietininkų kirčiavimo polinkiai pietų aukštaičių šnektose

190 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX VILIJA RAGAIŠIENĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-5026-4667 A tudományos kutatások irányai: akcentológia, dialektológia, etnolingvisztika, lexikográfia. DOI: doi.org/10.35321/all89-09 A HELYHATÁROZÓI ESETEK HANGSÚLYOZÁSI TENDENCIÁI A DÉLI AUKŠTAITIS NYELVJÁRÁSOKBAN Accentuation Tendencies of Locative Cases in the Southern Aukštaitian Subdialects ÖSSZEFOGLALÓ A 20. század második felének – a 21. század elejének írott forrásai alapján a déli aukštaitis nyelvjárásban vizsgáljuk a ragozott szavak helyhatározói esetei – az egyes és többes számú inessivus és illativus – alakjainak hangsúlyozási tendenciáit. A tanulmány célja a helyhatározói esetek hangsúlyozási sajátosságainak szinkrón szempontú leírása, a hangsúlyozás változatosságának okainak magyarázata, valamint az akcentuális variánsokkal rendelkező alakok areális elterjedésének meghatározása ugyanazon nyelvjáráson belül. A kutatás kimutatta, hogy a déli aukštaitis nyelvjárásban használt helyhatározói esetek hangsúlyozására hatással van a hangsúlyozási analógia, a szemantika, az akcentuális variánsosságra való hajlam és az oxitónia. Kiderült, hogy a kétféleképpen hangsúlyozott lokatívuszi alakokat gyakrabban jegyzik fel a délnyugati és déli nyelvjárásokban. KULCSSZAVAK: déli aukštaitis nyelvjárás, lokatívusz, illatívusz, inesszívusz, hangsúlyozási változat. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a lokatívuszi esetek — az egyes és többes számú inesszívusz és illatívusz — hangsúlyozási mintáit vizsgálja a déli aukštaitis nyelvjárásban. Írott forrásokra támaszkodik, amelyek a 20. század második felétől a 21. század elejéig terjednek. A tanulmány célja a helyhatározói esetek hangsúlyozási jellemzőinek szinkrón szempontú leírása, a hangsúlydiverzifikáció mögött meghúzódó okok magyarázata, valamint a hangsúlyos változatok areális eloszlásának feltérképezése ugyanazon alnyelvjáráson belül. Az eredmények azt mutatják, Cikkek / Articles 191 Vietininkų kirčiavimo polinkiai pietų aukštaičių šnektose hogy a déli aukštaitis nyelvjárásokban a lokatívuszok hangsúlyozását a hangsúlyozási analógia, a szemantika, valamint a hangsúlyváltakozásra és a véghangsúlyosságra való tendencia befolyásolja. Érdekes módon kiderült, hogy a kettős hangsúlyozási mintázatot mutató helyhatározói alakok a délnyugati és déli alnyelvjárásokban gyakoribbak. KULCSSZAVAK: déli aukštaitis nyelvjárás, lokatívusz, inesszívusz, illatívusz, accent variant. BEVEZETÉS A tudományos irodalomban nagy figyelmet fordítottak a ragozott szavak ninkų vartosenai pietų aukštaičių šnektose aptarti. Dialektologai gana išsamiai helyhatározó eseteire, miután elemezték az inessivus (belső helyen levő helyhatározó eset) és az illativus (belső helyre irányuló helyhatározó eset) szemantikáját, a jelentések semlegesülésének okait, a formák grammatikai morfémáit és elterjedtségét a nyelvjárási területen (Zinkevičius 1966: 201; 1980: 196– 197; 2006: 145–146; LKA III, 48 žml. ; Rosinas 1995: 74; Tuomienė 2010: 79–80; Karaciejūtė 2013: 50–51; Leskauskaitė 2016: 242; 2022: 28–32; 77–78; Kardelytė-Grinevičienė 2022: 61–69 és mások). A helyhatározó esetek hangsúlyozási tendenciáit mindeddig vizsgálták a legkevésbé. A déli aukštaitis akcentuációs rendszerének leírásakor csak ezen esetalakok hangsúlyozási változataira1 és a ritkább használati esetekre fordítottak figyelmet (AukT 31; Ragaišienė 2010: 14, 129; vö. még LKA III 55)2. A kutatás célja, módszerei, újdonsága és aktualitása. A kutatás célja – a helyhatározó esetek hangsúlyozásának sajátosságait szinkrón szempontból leírni a déli aukštaitis nyelvjárásban, valamint megvitatni akcentuációs tendenciáikat. A kutatás feladatai: 1) a vizsgált forrásokban megtalált ragozott szavak helyhatározó esetalakjainak jegyzékét összeállítani; 2) meghatározni a különféleképpen hangsúlyozott alakok elterjedési területeit; 3) a hangsúlyváltozatok létezésének lehetséges okait megmagyarázni. A kutatás során a leíró és a belső rekonstrukciós módszerekre támaszkodtunk. A belső rekonstrukció módszerével meghatároztuk a régebbi hangsúlyváltozatokat, és megmagyaráztuk a nyelvjárási párhuzamok létezésének lehetséges előfeltételeit. Az elvégzett kutatás új és aktuális. A tanulmányban a déli aukštaitis nyelvjárási terület egészéről több mint 60 év alatt gyűjtött anyag alapján első alkalommal 1 A nyelvészeti szakirodalomban a különbözőképpen hangsúlyozott szavakat és azok alakjait hangsúlyváltozatoknak (Kardelytė 1975: 11; Zinkevičius 1979: 91 és mások), akcentusbeli változatoknak (Stundžia 1995: 22), hangsúlyozási párhuzamoknak (Pakerys 1994: 7) vagy hangsúlyozási változatoknak (Mikulėnienė, Pakerys, továbbá a Stundžia 2007: 8). Autorė savo darbuose laikosi tradicijos terminus kirčiavimo (akcentinis) varianhangsúlyozási (akcentusbeli) párhuzam kifejezéseket szinonimaként használják (Ragaišienė 2010; vö. még Stundžia 2009: 66). 2 Žaneta Markevičienė tudományos viták során felhívta a figyelmet arra, hogy egy szó hangsúlyragozásának meghatározásakor nem lehet csupán a helyhatározói alakokra támaszkodni, mivel azok hangsúlyozása eltérhet a többi eset alakjainak hangsúlyozásától, vagyis nem mindig mutatja az akcentusbeli paradigmát. VILIJA RAGAIŠIENĖ 192 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX ugyanabban a nyelvjárásban az akcentusbeli aprašomi linksniuojamųjų žodžių vietininkų kirčiavimo polinkiai, pateikiamas változatokkal rendelkező alakok elterjedtségének térképe. Ennek a kutatásnak elsősorban a nyelvjárások hangsúlyozási tendenciái és az akcentuációs jelenségek változásai kutatói számára kell aktuálisnak lennie. Valószínűleg gyakorlati haszonnal is jár majd a tájszótárak készítői – a dialektológusok és lexikográfusok – Šaltiniai ir tiriamoji medžiaga. Straipsnyje nagrinėjami duomenys surinkti iš számára. A 20. század második felének – a 21. század elejének írott forrásai és a személyes cédulagyűjtemény. Az anyag alapját a 20. század 60–70-es évei képezik. az e nyelvjárási alcsoport nyelvi sajátosságainak leírásai3, a részletes tájszótárak (a Dél-déli aukštaitis nyelvjárási alcsoport beszédeinek kétrészes szótára, a druskininkai nyelvjárás szótára és a lengyelországi litván beszédek készülő to šnektos tekstai, Marcinkonių šnektos tekstai, Seirijų šnektos tekstai, Leipalingio szótárának cédulagyűjteménye), valamint a nyelvjárási szöveggyűjtemények (a Kučiūnai környéki szövegek, a Švendubrė környéki szövegek, a Lietuvių tarmių tekstai 1. Balatna (Varanavas), a Ramaškoniai beszéd szövegei és a lengyelországi litván beszédek szövegei) adatai. A kutatásba bekerültek a Lietuvių kalbos tarmės, a Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija című antológiában, valamint Žaneta Markevičienė Aukštaičių tarmių tekstai című kiadványának első részében közzétett dél-aukštaitis nyelvjárási szövegek adatai. Emellett a Lietuvių kalbos žodynasban, a dialektológusok munkáiban és a személyes cédulagyűjteményben talált, a vizsgált beszédekre vonatkozó adatokra is támaszkodik4. Az anyag az egész nyelvjárási alcsoport területéről rendelkezésre áll, de főként a délnyugati részről. A begyűjtött adatok összegzése alapján kijelenthető, hogy elegendőek a dél-aukštaitisi nyelvjárás lokatívuszi hangsúlyozási tendenciáinak vizsgálatához. Annál is inkább, mivel az írott források jól tükrözik a nyelvjárás akcentuációs sajátosságait. A vizsgált forrásokban 585 ragozható szó mintegy 3300 lokatívuszi alakját találtuk (lásd a táblázatot)5. Körülbelül a szavak felének alakjai többször vagy tucatnyiszor vannak rögzítve, a szavak egyötödének alakjai pedig csak egyszer vagy kétszer, vö. kráutuvė (1), kráutuvėj Dbč (PPŽ I 522), BltT 29, SrjT 170, LLŠT 104, Šlk (LLŠŽ K), Rdm, Vs, kráutuvėn DrskŽ 167, Dnv, Kb, Knv (PPŽ I 522), Nmn, Lzd (AukT 184, 196), KčT 165, 168, RamT 135, LpT 166, Dg, Al (LKŽ K), Bd, Rdm, Krkš, kráutuvėsa Mrc (PPŽ I 522), KčT 42, Spg (AukT 205), Krkš, kráutuvėse LpT 114, Šlvn, Vs / krautuvsa Šlk (LLŠŽ K)6, abesa Lš (AukT 224), atóstogosa Lš (AukT 220), 3 A kéziratokat a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őrzik. 4 A tudományos munkák közül a kutatásba a szerzők által lejegyzett vagy hangfelvételekből összegyűjtött adatokat vontuk be. 5 Ebbe a számba nem kerültek bele a gyakran használt, határozószósult illatívuszi alakok: laũkan / laukañ, óran / orañ, šónan / šonañ stb. Nem kerültek bele továbbá a forrásokban talált, határozószósult allatívuszi 6 A gyakran használt szavak lokatívuszi alakjai a beszédben egynél többször is adatolhatók. formos namópi, namepi, rudenióp ir kt. Cikkek / Articles 193 Vietininkų kirčiavimo polinkiai pietų aukštaičių šnektose brudynañ ‘piszokban, sárban’ KčT 362, kškoj ‘combban’ Rdm és másutt7 A feljegyzett használati esetek mintegy kétharmadát a főnevek helyhatározói esetei alkotják. Viszonylag gyakran használatosak ezen esetek alakjai a ktas, -à, koks, -ià / kókis, -ia, tàs, -à, toks, -ià / tókis, -ia névmások, valamint a prmas, -à, añtras, -à számnevek esetében is. A déli felső-aukštaitis nyelvjárásokban a helyhatározói alakok használati tendenciái eltérőek (lásd a táblázatot, vö. Leskauskaitė 2022: 23–24). Legnagyobb számban élettelen objektumokat jelölő főnevek egyes számú illatívuszi alakjait találtuk irány és hely kifejezésére (bővebben lásd ugyanott, 28–29). Az anyag több mint egyharmadát az egyes és többes számú inessivusi alakok alkotják. A déli felső-aukštaitis nyelvjárásokban a többes számú illatívusz meglehetősen ritkán használatos (lásd a táblázatot). A vizsgált anyag alapját a produktív a, a2, ā és ē LENTELĖ. Linksniuojamųjų žodžių vietininkų formų dažnis tőosztályba tartozó ragozható szavak helyhatározói alakjai képezik. Eset Szám Mennyiség Használati példák Inessivus Egyes szám 652 vežimùky, vidurỹ, antrõj / kaimynỹstėj(e), vežimùke / pirmamè, šitõj, antrojè, pirma / burnõj, daržè, šita Többes szám 583 akýsa, galvósa, gyvuliúosa, kraujúose / kraujuõs, mltuosa, sõduosa / sõduose / sõduos, jaunúosa, jaunósa, antrúosa, antrósa, keturesa, šitósa, šitúosa Illativus Egyes szám 1910 akiñ, káilin, kepalañ, mėšlynañ, vandeniñ, žiemõn, antrañ, antrõn, šitañ, šitõn Többes szám 145 paklõtysna, rañkosna, rugiúosna, šónuosna, senúosna, šitósna, šitúosna, tokiúosna, pirmósna, búlvėsna, durýsna, grkiuosna, tokiósna Összesen: 3290 A lejegyzett anyag megerősíti a dialektológusok által megállapított, a helyhatározói esetek formáinak nyelvjáráson belüli elterjedésében mutatkozó területi különbségeket (bővebben lásd: Leskauskaitė 2022: 28–30). Az egész területen az egyes számú illativusi alakok dominálnak, mellettük az inessivusi alakok használata nem egyenletesen elterjedt: a délnyugati nyelvjárásokban negyedrészt, a déli areában pedig az esetek mintegy hatodát teszik ki. A többes számú illativusi alakok, mondhatni, a terület délnyugati részén már nem használatosak, csak elszórtan találtak eseteket 7 A hangsúlyozás leírásakor a transzkripció nem releváns, ezért a példákat a standard litván nyelv írásjegyeivel közöljük (így elkerülhető ugyanazon szó és alakjainak többszöri, eltérő transzkripcióban való bemutatása). A helyhatározói alakok intonációi korrekció nélkül vannak feltüntetve. VILIJA RAGAIŠIENĖ 194 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX a déli areában ez a többes szám valamivel jobban megőrződött az északi és keleti nyelvjárásokban (vö. ugyanott, 29). A HELYHATÁROZÓI ALAKOK A HANGSÚLYOZÁS JELLEGE A déli aukštaitis területén a ragozható szavak helyhatározói alakjainak több mint felét ugyanazon hangsúlyozási modell szerint hangsúlyozzák, mint a többi eset alakjait – a tőben vagy a toldalékban, pl.: klpa (1), klpoj Kb (PPŽ I 494), Krkš, klpon Kb, Knv (PPŽ I 494), Rdm, Lzd, Vs, klpose Pns, Pvl (LLŠŽ K); mškas (4), miškè Knv, Dbč, Pvč (PPŽ I 662), Brč, Nmn, Lš (LKT 370, 382), Dsm (AukT 168), LpT 99, Ožk, Pns (LLŠŽ K), Bd, Rdm, Vs, Krkš, miškañ Knv, Pnč, Kpn, Zrv, Mrc, Dbč, Mst, Knvl, Kb, Mrd (PPŽ I 662–663), Br, Auk, Brč, Prl, Vs, Jvš, Lpl (LKT 361–388), Dsm (AukT 168), SrjT 189, ŠvT 145, Bd, Rdm, Lzd, Vs, Šlvn, Kpč, miškúosa Lš (LKŽe), Dbč, Kb, Kpn, Zrv (PPŽ I 663), KčT 195, ŠvT 90, Pns (PPŠŽ K), mišRamT 239, miškúos Lš (AukT 217), miškúosna kúose Kb, Knv, Pvč (PPŽ I 663), KčT 330, miškuosà Mrc (PPŽ I 663), miškuosè Mrc (LKŽe), Rud (PPŽ I 663) ir kt.8 A baritonok általában megtartják a tőhangsúlyt, pl.: krmas (1), krme Prl (LKŽ K), krman Vžn (LKT 378), Vs, Kpč, krmuosa Pvč, Knvl, Mrc (PPŽ I 528), KčT 349, RamT 117, krmuose Eg, Pns, Šlk (LLŠŽ K), Rdm, Lzd, krmuosna Rud (PPŽ I 528), RamT 166; rankà (2), rañkoj Mrc (PPŽ II 319), SrjT 123, Agr, Pns (LLŠŽ K), Mtl, rañkon Drsk, Lp, Mrk (LKŽe), Mrg, Dbn (PPŽ II 318), Kb (LKT 390), Lš (AukT 215), Agr (LLŠŽ K), Vlk, Trak (LKŽ K), Vs, Krkš, rañkosa Rdm, Spg, rañkose Krv, Pns (PPŠŽ K), rañkosna Ktv (LKT 359), Vvs (Leskauskaitė 2022: 29) és mások, az oxitonoknál pedig a hangsúly a végződésre esik, pl.: aks (4), akiñ Škl (LKT 389), Rdm, akýsa Mrc, Kš, Pvč, Kb, Dbč, Drž, Mrg (PPŽ I 7), akysà Pnč (PPŽ I 7), BltT 61, akýsna Pnr (LKT 360); galvà (3), galvõj SrjT Lš (AukT 216), ŠvT 80, MrcT 46, Eg, Ožk (LLŠŽ K), akýse Pnč (AukT 207), 205, 450), Rdm, kampañ DrskŽ 135, Mst, Dbč, Mrd, Rud, Mnč (PPŽ I 450), Pns, Šlk, Ožk Krv, Šlk, Pvl, Pns, Ožk, Žv (LLŠŽ K), Bd, Lzd, Vs, galvõn DrskŽ 92, ŠvT 149, Pns, Eg (LLŠŽ K), Krkš, Mtl, Rdm, galvósa Krkš; kapas (4), kampè Rud (PPŽ I (LLŠŽ K), Kpč, Vs, Lp, kampúosa DrskŽ 135, Mrc (PPŽ I 450) és mások. (vö. LKA III 54). A fennmaradó szavak (leggyakrabban – főnevek) helyhatározói eseteinek akcentuációja változó. Körülbelül egyharmaduk hangsúlyozása kettős, akárcsak a többi eset alakjaié, pl.: balà (2), bãloj Ožk, Šlk (LLŠŽ K), Bd, Lzd, bãlon Knv (PPŽ I 8 A szavak hangsúlyozási paradigmáinak meghatározásakor csak a déli aukštaitis nyelvjárás adataira támaszkodtunk. Straipsniai / Articles 195 Vietininkų kirčiavimo polinkiai pietų aukštaičių šnektose 95), Rdm, Mtl, bãlosa DrskŽ 27, Knv, Pvč (PPŽ I 95), ŠvT 90, Dvč (LLŠŽ K), bãlose Pns, Šlk (LLŠŽ K), Kpč, bãlosna DrskŽ 181 / balà (4), balõj Dg, Al (LKŽ K), balõn Rud (PPŽ I 95), balósa Dbn (PPŽ I 95), balosè Spg, dáiktas (3/1), daiktè Drsk, Srj (LKŽe), Plkn, Šlčn, Vng, Vlk (TA) / dáikte Mrc, Rod (LKŽe), Mcl, Kč (TA), daiktañ RamT 141, Agr, Šlk (LLŠŽ K), Rdm, Kpč / dáiktan Dbn (PPŽ I 165), Dg (AukT 178), Plkn (TA), Vs, Kpč, Drsk, daiktúosa Bd, Rdm, Krkš / dáiktuosa Vs; toks, -ià (4/3), tokia Prl, tokiõj Bd, tokiañ Knv, Mst (PPŽ II 616), Pns, Agr (LLŠŽ K), Rdm, Kpč, Lzd, Mtl, Spg, Al, Trak, tokiúosa Mtl, Kpč, tokiúosna Dnv (PPŽ II 615), Kpč / tókis, -ia (1), tókian Vlk, Dg, Trak (LKŽ K), Rdm, tókiuosa Vrn (LKŽ K). Egyes szavaknál csak a helyhatározói esetek alakjainak hangsúlyozása változó (a többi eset akcentuális változatait nem jegyezték fel). Gyakran nem minden helyhatározói alakot hangsúlyoznak kétféleképpen, hanem csak valamelyiket (az egyes vagy többes számú inessivust és/vagy az egyes számú illativust), vö. még kamarà (4) ’raktár’, kamarõj KčT 78, RamT 130, Vng (LKT 374), Agr (LLŠŽ K), Al, Prl (LKŽ K), Rdm, Vs, kamarõn Rud, Mst (PPŽ I 448), Šlk (LLŠŽ K), KčT 167, LpT 85, 164, Dg, Mrk, Trak (LKŽ K), Krkš, Kpč / kamãron LpT 164, Pns (LLŠŽ K), kamarósa Mrc (PPŽ I 448), penas (1), pene Bd, Rdm (LKŽ K), penan Kš, Mrc (PPŽ II 214), SrjT 114, Ilg (TA), Mtl, Kpč, Prl / pienañ Vs (LKT 381), Čvn (TA), Krkš. Analóg módon hajlamosak hangsúlyozni az akcentuációs variánsokkal rendelkező szavak helyhatározói alakjait is, pl.: púodas (1/3), púode Ožk, Pns (LLŠŽ K), KčT 177, SrjT 116, púodan Drskž 469, Knv, Mrg, Kš, Mst (PPŽ II 301), Spg (AukT 204), Agr (LLŠŽ K), Rdm, Kpč / puodañ DrskŽ 287, Mtl, púoduosa Žr (PPŽ II 302), KčT 223, Agr (LLŠŽ K), púoduosna DrskŽ 287 stb. Sok esetben e ragok elterjedtebbek a fő akcentuációs változat alakjai, pl.: virtùvė (2), virtùvėj RamT 106tt, Pns (LLŠŽ K), Rdm, virtùvėn DrskŽ 25, Mrc (PPŽ II 770), KčT 259, LpT 133, Prl, Trak (LKŽ K), Rdm, virtùvėse Ožk, Pns (LLŠŽ K) / vrtuvė (1), vrtuvėj Ožk (LLŠŽ K), vrtuvėn Kb, Knv, Dbn, Mrd, Rud (PPŽ II 770), ŠvT 103, vrtuvėsa Rdm. Például a régi baritonok kaktà (2/4) és kuprà (2/4) helyhatározói alakjaiban megszilárdult a tőhangsúly, vö. kãktoj Rdm, Knv (LKT 369, 383), Ožk (LLŠŽ K), kãkton DrskŽ 132, Lpl, Kpč, Dgr, Vvs, Auk (TA), Sn, Šlk (LLŠŽ K), Mtl, Srj, Vrn Knv, Grb, Kpn, Mrc (PPŽ I 441), Sem, Trak, Dsm, Srj (LKA III 54–55), Mcl, / kaktõn Sem, Trak, Dsm, Srj (LKA III 54–55), kùproj LLŠT 202, kùpron Kč, Vlk (TA), Rdm, Krkš, Vs, Kpč / kuprõn BltT 819. Figyelemre méltó, hogy a tárgyalt helyhatározói akcentuációs tendenciák mind a kétszótagú, mind a többszótagú szavakra jellemzők linksniuojamiesiems žodžiams. 9 E főnévi akcentuációs paradigmához való hozzárendelésükről lásd: Būga 1961: 73, 710; Zinkevičius 1975: 19; Ragaišienė 2010: 30 és az ott említett szakirodalmat. VILIJA RAGAIŠIENĖ 196 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX A singularis inessivus formáinak hangsúlyozási tendenciái. A vizsgált forrásokban ezekből a formákból viszonylag kevés található (a használati esetek mintegy 20 százaléka, lásd a táblázatot)10. A tőben és a toldalékban egyaránt hangsúlyozott inessivusi formákat viszonylag ritkán jegyzik fel, pl.: pradžià (4), pradžiõj / pradžiojè LpT 139, Rdm, Bd / prãdžioj Vs. Leggyakrabban különféleképpen hangsúlyozzák az akcentuális változatokkal rendelkező szavakat, pl.: skỹrius (2), skỹriuj Bd, Vs / skyriùs (4), skyriùj Ožk (LLŠŽ K), sodžiùs (4), sodžiu Pls (LKŽe), Šlk (LLŠŽ K) / sõdžius (2), sõdžiuj RamT 195, vasčius (2), vasčiuj / valsčiùs (4), valsčiùj Ožk (LLŠŽ K)11. Más hangsúlyozási tendenciák jellemzők az a-tövű, második és (vagy) negyedik hangsúlyozási osztályba tartozó inessivusi formákra, amelyek egyik változatát a tőben hangsúlyozzák, pl.: kiẽmas (4/2), kiemè Rud (PPŽ I 492), Lzd (AukT 198), Dgr (TA), Pns (LLŠŽ K), Krkš / °kiẽme12 Trak (LKŽ K), Pns (LLŠŽ K), Bd, miẽstas (2), miestè Žr (PPŽ II 652), LLŠT 149, Ožk, Pns, Sn (LLŠŽ K) / °miẽste DrskŽ 39, Pns (LLŠŽ K), Vs, sõdas (2/4), sodè SrjT 132, Agr, Pns (LLŠŽ K) / °sõde Knv (PPŽ II 421), Žln (AukT 171), Šlk (LLŠŽ K), Rdm, Lzd (Ragaišienė 2010: 209), šiẽnas (4), šienè Bd / °šiẽne Mcl (TA), atšlamas (4) ‘udvar’, atšlaimè Al (LKŽ K) / °atšlame RamT 143, malnas (2/4), malūnè Rud (PPŽ I 610), Pns (LLŠŽ K) / °malne Prl (LKŽ K), blidas (2) ‘tál’, bliūdè Agr, Ožk, Šlk (LLŠŽ K), Kpč, Krkš / °blide LLŠT 135, viẽdras (2) ‘vödör’, viedrè Mtl, Krkš / °viẽdre Onš (LKŽ K). A nyelvészeti szakirodalomban e főnevek egyes számú helyhatározói esetének (valamint az eszközhatározói és a többes számú tárgyeseti alakoknak) tőhangsúlyát a kezdőhangsúlyozási sia siejamas su morfonologiniu akcentinės paradigmos išlyginimu, t. y. dviejų típusok – a tövi és a toldalékhangsúlyos – modelljének kialakulásával hozzák összefüggésbe (részletesebben lásd Mikulėnienė 1996–1997: 60–61; Tuomienė 2005: 65–69; Urbanavičienė 2005: 106–107). A vizsgált formák kettős hangsúlya nemcsak a ragozott szavak paradigmájának a szláv nyelvek mintájára történő kiegyenlítési tendenciájával magyarázható. A közölt adatokból látható, hogy a tőben hangsúlyozott formákat nem csupán perifériásan jegyzik fel, és az egyes számú illativusi rinėse šnektose. Inesyvo formų dvejopas kirtis, kad ir netiesiogiai, gali būti susiformák hangsúlyozásával is összefüggnek (mindkét helyhatározói esetet egyaránt használják A krypčiai, tiek vietai reikšti), plg. blidas (2), °blide / bliūdè ir blidan / bliūdañ. hangsúly helyének és a szemantikai környezetnek az egybeesése az inessivus használatból való visszaszorulásának egyik oka lehet. 10 Például az önéletrajzi elbeszélésekben gyakran használt, élettelen tárgyakat jelölő, két szótagú u-tövű főneveknek csak néhány tucat alakját jegyezték fel, pl.: ámžiuj Mtl, pẽčiuj SrjT irány és hely. 140, Agr (LLŠŽ K), Krkš ir kt. Labiau paplitusios vienaskaitos iliatyvo formos, kuriomis reiškiama 11 Akcentuációjuk változatosságát ugyanazok a tényezők határozzák meg, mint más esetek alakjaiét (bővebben lásd: Ragaišienė 2010). 12 A ° jel a „nem paradigmatikus” alakot jelöli. Tanulmányok / Articles 197 Vietininkų kirčiavimo polinkiai pietų aukštaičių šnektose A tárgyalt szavak inesivusi akcentuációját az egyes szám többi esetalakjának domináns tőtőhangsúlya is befolyásolja, vö. šiẽnas, šiẽno, šiẽną, °šiẽnu, °šiẽne. Ezt megerősítik a második hangsúlyozási osztály -(i)ukas, -(i)ukė, -utė és -tuvė képzővel alkotott származékainak e ragozási esetben megfigyelhető hangsúlyozási tendenciái is. A déli aukštaitis nyelvterületen úgyszólván az inesivusi alakok általánosították a tőhangsúlyt, pl.: kvajynùke ‘fenyvesben’ Šlk (LLŠŽ K), namùke Trak (LKŽ K), smėliùke Mtl, vežimùke Lzd, Mtl, kamarùkėj(e) Al (LKŽ K), dėžùtėj(e) Dg (LKŽ K), Mtl, parduotùvėj(e) Rdm és mások, vö. a képzőn hangsúlyos illativusi alakokat: kvajynùkan, namùkan, vežimùkan, kamarùkėn, dėžùtėn, parduotùvėn13. A déli aukštaičiai terület északi peremvidékein, valamint a lengyelországi litván nyelvjárásokban az -ukas képzős származékok helyhatározói esetének akcentuációjára – ha közvetetten is – hatással lehetnek az a2 tőből kölcsönzött, -y grammatikai morfémával rendelkező alakok, vö. kambarùky (és kambarùki), vežimùky (és vežimùki) Pns (vö. Leskauskaitė 2022: 78). A tárgyalt ē tövű főnevek inessivusi tőhangsúlyának megszilárdulásához kedvező feltételeket teremtett a megrövidült (egy magánhangzós) alakok elterjedése, vö. rankùtė (2), rankutėjè / rankùtėje → rankùtėj Rdm. A terület délnyugati részén ritkán használt, „nem paradigmatikus” produktív ā és ē tövű inessivusi alakokat találtak, például: lepa (1), liepõj Bd, karūnà (2), karūnõj Vng, kálvė (1), kalvj KčT 87, klùmpė (1), klumpj Mtl, vastinė (1), vaistinj Krkš. Megjelenésüket elsősorban az e nyelvjárásokra jellemző akcentusbeli változatosságra és az oxitóniára való hajlammal magyarázták. Egyes esetekben a mellékhangsúlyt ugyanazon képzéstípus akcentuációjának analógiája is meghatározhatja, vö. durpinj, daržinj, vagy általánosulhat az egyes számú illativusi alakok uralkodó akcentusbeli modellje alapján, vö. bačkà (4) ‘hordó’, bačkõj LLŠT 143, Šlk (LLŠŽ K), Rdm / bãčkon Mrc (PPŽ I 91), lepa (1), lepoj / liepõj Bd, lepon / liepõn Pvč (PPŽ I 578), Bd. Megjegyzendő, hogy a megadott inessivusi alakok hangsúlyváltakozása közvetlenül öröklődik a kokie maži paukštukai Bd és Mūs liepõj bitės sėdi, medų ima Bd mondatokból. A rendelkezésre álló anyagból két bãčkoj SrjT 113, bačkõn Mrc, Rud (PPŽ I 91), KčT 166, RamT 235, SrjT 227tt / dolog látható. Először is, a kétféleképpen hangsúlyozott szavak esetében többnyire az elsődleges hangsúlyozási változat inessivusi alakjai elterjedtebbek, például: koks, -ià (4), kokia Al, Trak (LKŽ K), nesietinas su reikšmių neutralizacija – jos vartojamos vietai reikšti, plg. Lepoj Rdm, kokiõj Ožk, Pns (LLŠŽ K), Mtl, Spg, Vs / kókis, -ia (1), kókiam Bd, kókioj Onš (LKŽ K), pirkià (2/4), pikioj Mrc (PPŽ II 226), Dsm (AukT 166), RamT 129tt, Onš, Mrk (LKŽ K), Prl / pirkiõj RamT 157, Vlk (LKŽ K). Másodszor, a cirkumflexus tövű szavak e rag esetbeli alakjait hajlamosak állandóan hangsúlyozni, vagyis a tőhangsúlyt a baritonikus hangsúlyozási modell szerint általánosítani. 13 A dél-aukštaitis területen az -(i)ukė, -utė és -tuvė toldalékok egyes számú inessivusi alakjaiban általánosan használatosak a megrövidült formák. E rag eset kétmagánhangzós alakjait meglehetősen ritkán jegyzik fel változatokként. VILIJA RAGAIŠIENĖ 198 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Az egyes számú illativusi alakok hangsúlyozási tendenciái. A dél-aukštaitis nyelvjárásokban különösen gyakran használják az egyes számú illativus megrövidült alakjait az irány és a hely kifejezésére (ezek a használati esetek mintegy 58 százalékát teszik ki, lásd a táblázatot). A szavak megközelítőleg egyharmadának e rag esetbeli alakjai hangsúlyozási változatokkal rendelkeznek. Több mint a felüket kétféleképpen hangsúlyozzák, akárcsak más rag esetek alakjait, például: dùrpinė (1), dùrpinėn Žv (LLŠŽ K), Rdm, Lzd, Mtl / durpin (3a), durpinn Sn, Pns (LLŠŽ K)14, rastas (2/4), rastan Kb, Rud, Mrc (PPŽ II 314), Vrn (LKTCH 93), Pnč, Mrc (AukT 206, 227), ŠvT 119 / raistañ Rud (PPŽ II 314), raudónas, -à (3), raudonañ Rdm, Lzd, Kpč, Vs, raudonõn Kpč / raudónas, -a (1), raudónan Kb (TA), Vs, Rdm, raudónon Trak (TA). A produktív a, a1, ā és ē tövű szavak alakjainak hangsúlya változatosabb. A nem produktív i, u és u tövű főnevek másodlagos illativusi alakjaiból kevés került elő. Leggyakrabban a fő (nemritkán régebbi) változat paradigmája szerint hajlanak hangsúlyozni őket. Például a bariton tugus (2) / turgùs (4) illativusza csak a tőben hangsúlyos (46 használati esetet találtak)15. A két szótagú u tövű spiečiùs / spiẽčius és sodžiùs / sõdžius főnevek esetében a nyelvjárásban inkább a szóvégi hangsúlyozású spiečiuñ és sodžiuñ alakok terjedtek el (68-ból 53 eset). A hangsúlyváltozatokkal nem rendelkező szavak illativusi alakjainak kettős hangsúlya elsősorban analógiával magyarázható, vagyis összefüggésbe hozható a dél-aukštaitisi nyelvjárásokban megszilárdult állandó és szóvégi hangsúlyozási modellel, pl.: rãtas (2), rãtai, rãtan Prl (LKŽ K), Mtl / rata, ratañ ŠvT 9116, lángas (3), langañ DrskŽ 48, Grb, Rud, Mrc, Kš (PPŽ I 556), Pvl (LLŠŽ K), Rdm, Lzd, Mtl / lángan Kpč, Krkš, trobà (3), trobõn DrskŽ 419, Kb, Mrc, Mst (PPŽ II 629), Ndz, Lš (AukT 187, 218), SrjT 235, Dg, Nmn (LKŽ K) / tróbon Spg (AukT 204tt), kbiras (3b), kibirañ Srj, Trak (LKŽ K) / kbiran SrjT 21117 és mások. A rendelkezésre álló anyagból látható, hogy az analógián kívül a tárgyalt alakok hangsúlyozására más tényezők is hatással lehetnek: a szóvégi hangsúlyozású žemn Drsk, Rtn (LKŽe) alak, vö. žems Rtn, Kb, Mrk Drsk (LKŽe), Rtn (AukT 230), Pls (TA), öröklődhetett a régebbi nyelvállapotból (bővebben lásd Rinkevičius 2009: 90; Ragaišienė 2010: 90 és az ott említett niai. Be to, antriniai variantai gali būti atsiradę skirtingu metu. Daiktavardžio szakirodalmat). A bariton miẽstas és mókslas illativusának szóvégi hangsúlyát valószínűleg az a tendencia határozta meg, hogy a nyelvjárásokba újonnan bekerült szavakat a szóvégén hangsúlyozzák, vö. miẽstan Dbč, Drž, Rud, Mrc, Mst, Žr (PPŽ I 652), SrjT 146tt / miestañ Knv (PPŽ I 652), Pnč (AukT 212), Bd, Kpč, mókslan Vs / mokslañ DrskŽ 214, Kb (LKT 391), Nmn, 14 Vö. a szóvégén hangsúlyozott egyes számú alakot: durpinj Švn (AukT 193). 15 Plačiau apie žodžio turgus kirčiavimo paradigmų įvairavimą žr. Ragaišienė 2010: 107 ir ten minimą literatūrą. 16 Pietų aukštaičių plote kitų šio daiktavardžio daugiskaitos linksnių galūninio kirčiavimo formų nerasta. 17 Šaknies kirtį gali palaikyti skolinio viẽdras dažnai vartojamų formų viẽdran akcentuacija. Straipsniai / Articles 205 Vietininkų kirčiavimo polinkiai pietų aukštaičių šnektose IŠVADOS Atlikus pietų aukštaičių patarmės XX a. antrosios pusės – XXI a. pradžios šaltiniuose rastų linksniuojamųjų žodžių vietininkų kirčiavimo analizę darytinos šios išvados: 1. Pietų aukštaičių šnektose daugiau nei pusės linksniuojamųjų žodžių vietininkai kirčiuojami pagal vieną akcentinę paradigmą: baritonai – kamiene, oksitonai – galūnėje. A megmaradt határozói esetű formák hangsúlyozása változó. Körülbelül egyharmadukat kétféleképpen hangsúlyozzák, akárcsak a többi eset formáit. Egyes szavaknál csak a határozói esetű formák hangsúlyozása változik (a többi eset formáinak akcentuációs változatai nincsenek feltüntetve). A dél-aukštaitiai visų vietininkų, o vieno kurio (vienaskaitos ar daugiskaitos inesyvo ir (ar) vienyelvjárásokban nem ritkán kétféleképpen hangsúlyozzák a főnévi illatívuszi vardžių vienaskaitos iliatyvo formų kirčiavimas. 2. Linksniuojamųjų žodžių vietininkų formų kirčiavimas nulemtas ne vieformákat. Leginkább a produktív tövek főneveinek hangsúlyozása változik, aminek oka nem valamely egyedi tényező, hanem az egész rendszerük: 1) a többi eset hangsúlyának helye és/vagy a szóképzési típus hangsúlyozási analógiái; 2) a szemantika (a határozói esetű formákat ma a hely és az irány kifejezésére használják); 3) a ragozható szavak hangsúlyozási tendenciái a dél-aukštaitiai nyelvjárásban (az akcentuációs változatosság és az oxitónia). Az egyes számú illatívuszi formák akcentuációjára hatással lehet az a tendencia, hogy azokat in, an elöljárószóval és tárgyesettel álló elöljárós szerkezetekkel helyettesítsék, továbbá a kétmagánhangzós és a megrövidült (egymagánhangzós) grammatikai morfémákat tartalmazó formák korábbi versengése, stb. 3. A ragozható szavak kettős hangsúlyozású helyhatározói alakjai a déli aukštaitis nyelvjárási terület egészén elterjedtek. Ezekből az alakokból több található a terület délnyugati és déli részén. A rendelkezésre álló anyag azonban nem utal összefüggő területre, ahol a változatosság mint jelenség a szomszédos nyelvjárásokhoz képest a legintenzívebb. A ragozható szavak hangsúlybeli változatosságának központjaként számon tartott délnyugati déli aukštaitis területén a helyhatározói alakok hangsúlyozása nem különbözik a szomszédos nyelvjárásokétól. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Ambrazas Saulius 2010: A főnevek képzésének fejlődése 2. A litván nyelv névszói származékai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. AukT – Markevičienė Žaneta. Aukštaičių nyelvjárási szövegek 1, Vilnius: a Vilniusi Egyetem kiadója, 1999. BltT – Litván nyelvjárási szövegek 1. Balatna (Varanavas), szerk. E. Grinaveckienė, Vilnius: A Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1994. VILIJA RAGAIŠIENĖ 206 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Būga Kazimieras 1961: Rinktiniai raštai 3, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės irodalmi kiadó. DrskŽ – Naktinienė Gertrūda, Paulauskienė Aldona, Vitkauskas Vytautas. Druskininkai nyelvjárásának szótára, Vilnius: Mokslas, 1988. Karaciejūtė Vitalija 2013: A Varėna-vidéki beszéd főneveinek flexiós osztályai és hierarchiájuk: doktori disszertáció, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Kardelytė Jadvyga 1975: A Gervėčiai-nyelvjárás (fonetika és morfológia), Vilnius: Mintis. Kardelytė-Grinevičienė Daiva 2022: Versengő lokatív konstrukciók lietuviu-kalba/article/view/31440. jų vartosena rytų aukštaičių vilniškių ir pietų aukštaičių patarmėse: priežastys ir tendencijos. – Lietuvių kalba 17, 61–69. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/ Kazlauskas Jonas 1968: A litván nyelv történeti nyelvtana (hangsúlyozás, főnév, ige), Vilnius: Mintis. KčT – Leskauskaitė Asta. A Kučiūnai-vidék beszélt nyelvének szövegei, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2006. Leskauskaitė Asta 2016: A főnév, a névmás és az ige morfológiai struktúrái. – A litván nyelvjárások változása a XXI. század elején: A lengyelországi litvánok beszédváltozatai, szerzők: D. Mikulėnienė, A. Leskauskaitė, V. Ragaišienė, L. Geržotaitė, N. Birgelienė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 205–275. Leskauskaitė Asta 2022: A dél-aukštaitiai főnevek grammatikai kategóriái, Vilnius: A Litván Nyelv Intézete. LKA III – A litván nyelv atlasza 3: Morfológia, felelős szerkesztő: K. Morkūnas, Vilnius: 1977. Mokslas, LKT – A litván nyelvjárások: chrestomathia, összeállította: E. Grinaveckienė, A. Jonaitytė, K. Mor kūnas, B. Vanagienė, A. Vidugiris, Vilnius: Mintis, 1970. LKTCH – A litván nyelvjárások chrestomathiája, összeállította: R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: A Litván Nyelv Intézete, 2004. LKŽe – A litván nyelv szótára 1–20 (1941–2002), szerkesztőbizottság: G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, főszerkesztő: G. Naktinienė, elektronikus változat, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2008 (frissített változat, 2018). Hozzáférés az LKŽ K-hoz – A Litván internete: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas/. nyelv szótárának kartotékja, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. LLŠT – A lengyelországi litván nyelvjárások szövegei, szerk. A. Leskauskaitė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2021. Tanulmányok / Articles 207 Vietininkų kirčiavimo polinkiai pietų aukštaičių šnektose LLŠŽ K – A lengyelországi litván nyelvjárások szótárának kartotékja, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. LpT – A Leipalingis környéki települések szövegei, összeáll. A. Leskauskaitė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, titutas, 2018. Mikulėnienė Danguolė 1996–1997: A szláv nyelvek hatása a peremvidéki litván nyelvjárások hangstruktúrájára. – Linguistica Baltica 5–6, 57–67. Mikulėnienė Danguolė, Pakerys Antanas, Stundžia Bonifacas 2007: A köznyelvi litván nyelv kézikönyve, Vilnius: a Vilniusi Pedagógiai Egyetem kiadója. Morkūnas Kazys 1964: A többes számú inessivusi alakok történetéből a keleti aukštaitisi nyelvjárásokban. – Lietuvių kalbotyros klausimai 7, 145–152. MrcT – A Marcinkonys-i beszéd szövegei, szerk. A. Leskauskaitė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2009. Pakerys Antanas 1994: Akcentológia 1, Kaunas: Šviesa. PPŽ I – Leskauskaitė Asta, Ragaišienė Vilija. A déli déli aukštaitis nyelvjárások szótára 1, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2016. PPŽ II – Leskauskaitė Asta, Ragaišienė Vilija. A déli déli aukštaitis nyelvjárások szótára 2, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2019. Ragaišienė Vilija 2010: A ragozható szavak hangsúlyozási változatai a déli aukštaitis és a keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárásokban: doktori értekezés, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Ragaišienė Vilija 2012: A -(t)inis, -(t)inė képzős főnevek hangsúlyozási tendenciái a déli aukštaitis és a keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárásokban. – Žmogus ir žodis 14(1), 116–123. RamT – Tuomienė Nijolė. A Ramaškonių-i nyelvjárás szövegei, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2008. Rinkevičius Vytautas 2009: A porosz nyelv hangsúlyozási rendszere: doktori disszertáció, Vilnius: Vilniusi Egyetem. Rosinas Albertas 1995: A balti nyelvek névmásai: a morfológia fejlődése, Vilnius: Vilnius universiteto leidykla. Senkus Juozas 1960: A főnevek ragozásának jellemzői a kapsai és zanavykai nyelvjárásokban. – A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának munkái, A sorozat, 2(9), 157–171. Skardžius Pranas 1935: Daukša akcentológiája, Kaunas: V.D.U. Bölcsészettudományi Kar kiadványa. Skardžius Pranas 1943: A litván nyelv szóképzése, Vilnius. SrjT – Seirijų šnektos tekstai, sud. A. Leskauskaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2016. VILIJA RAGAIŠIENĖ 208 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Stundžia Bonifacas 1995: A köznyelvi litván nyelv hangsúlyozási rendszere, Vilnius: Vilniusi Egyetem. Stundžia Bonifacas 2009: A köznyelvi litván nyelv akcentológiája, Vilnius: Vilniaus ŠvT – universiteto leidykla. Švendubrė környékének szövegei, szerk. A. Leskauskaitė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2020. TA – A nyelvjárási archívum kéziratos forrásai, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Tuomienė Nijolė 2005: A Ramaškonių-nyelvjárás főneveinek ragozása: szociolingvisztikai kutatás: doktori disszertáció, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Vilnius: Tuomienė Nijolė 2010: Ramaškonių šnektos daiktavardis: sociolingvistinis tyrimas, Litván Nyelvi Intézet. Urbanavičienė Jolita 2005: A Svirkai nyelvjárás (keleti aukštaitiszként vilniusi nyelvjárás) fonológiai rendszere: vokalizmus és prozódia: doktori disszertáció, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Zinkevičius Zigmas 1966: A litván nyelv dialektológiája, Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 1975: A litván történeti akcentológiából. Az 1605. évi katekizmus hangsúlyozása, Vilnius: Vilniusi V. Kapsukas Kiadói Osztály. Zinkevičius Zigmas 1979: A hangsúly visszahúzódása és a hangsúlyozási paradigmák. – Kalbotyra 30(1), 90–93. Zinkevičius Zigmas 1980: A litván nyelv történeti grammatikája 1, Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 1996: A litván nyelv története, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. Zinkevičius Zigmas 2006: A litván nyelvjárások eredete, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. A HELYNEVEK RÖVIDÍTÉSEI Agr – Agukiai, Lénkija Al – Alytùs Dbn – Alv – Ãlovė, Auk – Aukštãdvaris, Trãkų r. Bd – Bdvietis, Lazdjų r. Blt – Balatnà, Brč – Bačiai, Lazdjai Br – Bačiai, Trãkai Čvn – Čivónys, Lazdjai Dbč – Dubčiai, Varėnõs r. Dubiniñkas, Varėnõs r. Alytaũs r. Dg – Daũgai Dgr – Daugirdškės, Trãkų r. Dnv – Dainavà, Varėnõs r. Fehéroroszország Drsk – Drùskininkai járás Drž – Daržẽliai, Varėna járás járás Dsm – Dùsmenys, Trãkai járás járás Dvč – Dvarčnai, Lengyelország Tanulmányok / Articles 209 Vietininkų kirčiavimo polinkiai pietų aukštaičių šnektose Eg – Eglnė, Lengyelország Gdl – Gudẽliai, Šalčininkai járás Ilg Grb – Grybaulià, Varėnõs r. – Ìlgininkai, Alytus járás Jvš – Jovašiai, Drùskininkai önkormányzat Kč – Kučinai, Lazdjai járás Kb – Kabẽliai, Varėna járás Knv – Kaniavà, Varėna járás Knvl – Kaniavlė, Varėna járás Kpč – Kãpčiamiestis, Lazdjai járás Kpn – Kapinškiai, Varėna járás Krkš – Krikštónys, Lazdjai járás Krv – Kreivnai, Ktv – Kietãviškės, Elektrnų sav. Lengyelország Kš – Kaštos, Varėna járás Lp – Léipalingis, Drùskininkai önkormányzat Lpl – Liplinai, Drùskininkų sav. Lš – Liškiavà, Varėnõs r. Lzd - Lazdjai Mcl – Macẽliai, Varėnõs r. Mlk – Málkava, Baltarùsija Mnč – Mánčiagirė, Varėnõs r. Mrc – Marcinkónys, Varėnõs r. Mrd – Mardasãvas, Varėnõs r. Mrg – Márgionys, Varėnõs r. Mrk – Merknė, Varėnõs r. Mrp – Marijámpolis, Vilniaus r. Mst – Musteikà, Varėnõs r. Mtl – Metelia, Lazdjų r. Ndz – Nedzngė, Varėnõs r. Nmn – Nemunáitis, Alytaũs r. Onš – Õnuškis, Trãkų r. Ožk – Ožkniai, Lenkija Plkn – Paluknỹs, Trãkų r. Pls – Pelesà, Baltarùsija Pnč – Panõčiai, Varėnõs r. Pnr - Paneria, Elektrnų r. Pns – Pùnskas, Lénkija Prl – Perlojà, Varėnõs r. Pvč – Puvõčiai, Varėnõs r. Pvl - Pievãliai, Lénkija Rdm – Rudaminà, Lazdjų r. Rod – Ram – Ramaškónys, Baltarùsija Ródūnia, Baltarùsija Rtn – Rãtnyčia, Varėnõs r. Rud – Rudnià, Varėnõs r. Sel – Seilinai, Lazdjų r. Sem – Semelškės, Trãkų r. Sn – Seina, Lénkija Spg – Sapiẽgiškiai, Lazdjų r. Srj – Seirjai, Lazdjų r. Škl – Šklriai, Varėnõs r. Šlčn – Šačininkai Šlk – Šlýnakiemis, Lénkija Šlvn – Šlavañtai, Lazdjų r. Švn – Šveñtežeris, Lazdjų r. Švnd – Švendùbrė, Drùskininkų sav. Trak – Trãkai Vlk – Valkiniñkai, Varėnõs r. Vng – Vingrnai, Lazdjų r. Vrn – Varėnà Vs – Veisieja, Lazdjų r. Vvs – Vevis, Elektrnų r. Zrv – Zervýnos, Varėnõs r. Žln – Žilina, Varėnõs r. Žr – Žiūra, Varėnõs r. Žv – Žvikẽliai, Lénkija VILIJA RAGAIŠIENĖ 210 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Accentuation Tendencies of Locative Cases in the Southern Aukštaitian Subdialects ÖSSZEFOGLALÁS Az adatok elemzése után nyilvánvalóvá vált, hogy a déli aukštaitisi nyelvjárásokban a ragozható szavak több mint fele következetes hangsúlyozási mintát mutat: a baritonok a szótövön, míg az oxitonok a végződésen kapják a hangsúlyt. A fennmaradó szavak helyhatározói esetű alakjainak hangsúlyozása azonban változékonyságot mutat. E szavak mintegy egyharmada kettős hangsúlyozási mintázatot mutat, hasonlóan más ragozott alakokhoz. Egyes szavak csak a helyhatározói esetek hangsúlyozásában variálódnak, más esetekben nem mutatva hasonló változatosságot. Emellett a déli aukštaitisi nyelvjárásokban gyakori, hogy az egyes vagy a többes számú illativusban (vagy mindkettőben) kettős hangsúlyozási minták fordulnak elő. A produktív tőtövű főnevek között az egyes számú illatívuszi alakok hangsúlyozása mutatja a legváltozatosabb mintázatokat ebben a paradigmában. A ragozható szavak helyhatározói eseteinek hangsúlyozását nem egyetlen ok, hanem tényezők összetett rendszere határozza meg: 1) más esetek hangsúlyozási helyének analógiái és/vagy a szóalkotási típus hangsúlyozási analógiája; 2) szemantika (a hely és az irány jelölésére ma használt helyhatározói esetek alakjai); 3) a déli aukštaitis nyelvjárás ragozható szavainak hangsúlyozási tendenciái (hangsúlyváltakozás és oxitonézis). Az egyes számú illatívuszi alakok hangsúlyozását több tényező is befolyásolhatja, többek között az a tendencia, hogy ezeket az in, an + tárgyeset elöljárós szerkezetekkel helyettesítsék, a kétmagánhangzós és a rövidített (egymagánhangzós) grammatikai morfémákat tartalmazó alakok korábbi versengése stb. A kettős hangsúlyozási mintákat mutató ragozható szavak helyhatározói esetének alakjai különösen elterjedtek a Déli-felföld régiójában. Ezeket az alakokat túlnyomórészt délnyugati és déli területeken figyelték meg gyakrabban, az esetek mintegy 60%-át téve ki. A rendelkezésre álló anyag azonban nem jelöl ki egyértelműen olyan területet, ahol a variabilitás mint jelenség a szomszédos nyelvjárásokhoz képest a legintenzívebb lenne. A déli aukštaitis nyelvjárás délnyugati területén, amelyet gyakran a ragozható szavak hangsúlyváltakozásának központjaként tartanak számon, a helyhatározói alakok hangsúlyozása nem különbözik jelentősen a szomszédos alnyelvjárásokétól. Beérkezett 2023. október 27-én. VILIJA RAGAIŠIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia vilija.rag[email protected]