Mapping Indo-European Anatomical Terminology II: Latvian gaļa ‘meat’

VÁCLAV BLAŽEK Masaryk Egyetem ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-6797-7188 Kutatási területek: balti és indoeurópai etimológia és névtan. DOI: doi.org/10.35321/all89-02 AZ INDOEURÓPAI ANATÓMIAI TERMINOLÓGIA TÉRKÉPEZÉSE II: A LETT GAĻA „HÚS” Az indoeurópai anatómiai terminológia térképezése II: a lett gaļa „hús” ANNOTÁCIÓ A jelen tanulmány a lett gaļa „hús, húsállomány” szót az indoeurópai anatómiai terminológia szempontjából elemzi, és azonosítja rokonait az óír gaile „gyomor”, a „para-fríg” γάλλια „belek” szavakban, amelyek ugyanazzal a *-io-/*-ieH₂- képzéssel jöttek létre, továbbá az ómakedón γόλα „belek”, a görög χολάδες „belsőségek, belek” és a szláv *žěĺǫbъkъ / *žęĺǫb(cь) „gyomor” szavakban; ezek mind az anit-gyökből, a *gh'elor annak apofonikus változataiból származtathatók. A szigeti kelta *exs-glasso-/ā- „gyomor”, ha az *eǵʰegʰs-(ǵʰ)(h)l(H)-stH₂o- „a *(ǵʰ(h)l(H))-ből kiálló” alakból származtatható, arra utal, hogy a *(ǵʰ(h)l(H))-nak egy másik belső szervhez, valószínűleg az „epéhez, žöldéhez” kell tartoznia; ennek megnevezése a *ǵʰelh₃- „zöld, sárga” gyökből vezethető le, és több indoeurópai ágban adatolt. Tárgyaljuk azt az alternatívát is, amely szerint a γάλλια „belek” görög eredetű. KULCSSZAVAK: lett, indoeurópai, anatómiai terminológia, szóalkotás, etimológia. ANNOTÁCIÓ A tanulmány az indoeurópai anatómiai terminológia szempontjából elemzi a lett gaļa „hús” szót, és más nyelvekben rokon megfeleléseket állapít meg: az óír gaile „gyomor”, a „para-fríg” γάλλια „belek” szavakat a *-io-/-*–ieH₂- képzővel, majd az ómakedón γόλα „bélrendszer” szóval kapcsolja össze, Straipsniai / Articles 27 VÁCLAV BLAŽEK a görög žoladés „belsőségek, belek” és a szláv *želǫdkъ / *želdъ(n)(ь) „gyomor” szavakkal, amelyek mind az *gʰel anit-gyökből vagy annak apofonikus változataiból származtathatók. A szigeti kelta *exs-glasso- / ā- „gyomor”, ha az *eǵʰ s-(ǵʰ)l(H)-stH₂O- „az *ǵʰ(H)--ből kiemelkedő” alakból származik, azt implikálja, hogy az *ǵʰ(H)- egy másik belső szervhez, talán az „epéhez” tartozhatott; ennek neve a *ǵʰelH₃- „zöld, sárga” gyökből vezethető le, és több indoeurópai nyelvcsoportban adatolt. Tárgyaljuk azt az alternatívát is, amely szerint a γαλῆια „belek” görög eredetű. KULCSFONTOSSÁGÚ SZAVAK: lett, indoeurópai, anatómiai terminológia, szóalkotás, etimológia. 1. ADATOLÁS A lett gala nőnemű „Fleisch (zum Essen bestimmt)”, azaz „hús, húsállomány (étkezésre szánva)” szó olyan származékokkal, mint a kicsinyítő galīte, a galāns, galīgs „húsos” melléknevek, a gaļuōts „húsos, telt, kövér” és az összetett gaļēdis „húsevő” (ME I 598; EH I 381–82), elszigetelten áll a balti nyelvekben, talán a „narevi” faļa kivételével, amelyet a lengyel mięso „hús, húsállomány” szóval glosszáznak, ha a *gaļa emendáció megfelelő (vö. Zinkevičius 1984: 12). 2. KORÁBBI ETIMOLÓGIÁK Eddig a következő etimológiai kísérleteket fogalmazták meg (kronológiai sorrendben): 2.1. Sommer (apud ME I 598) kérdőjellel valamiféle kapcsolatot feltételezett a szláv *golb „csupasz” szóval, és a „meztelen (hús)” = „nyers (hús)” metaforát javasolta. A balti nyelvekben a szláv *golb „csupasz” szóval rokon alakok azonosíthatók a litván gālyti, gāldau, gāldžiau nyelvjárási „törölni, dörzsölni, súrolni”, nugālyti „letörölni, megtisztítani” és a lett galdīt „meghámozni” szavakban; ez utóbbi egy elveszett *galyti „megnyúzni, meghámozni” igéből képzett intenzív ige –dyti képzővel (Smoczyński 2018: 307). Másfelől a szláv *golb „csupasz” szó névszói rokona lehet a lett gàle „vékony jégréteg, síkos jég”; vö. az orosz gólot „jégréteg” (ME I 617; Pokorny 1959: 349). 2.2. Stuart E. Mann (1984–1987: 312) a lett gala szót a formailag megfelelő litván galià nőnemű „erő, hatalom, jelentőség; egészség” szóval kapcsolta össze; ez átlátszó, –iā– képzős deverbatív absztrakt főnév a galėti, galiù „képesnek lenni, boldogulni” igéből; vö. a lett galēt, –ēju „befejezni, nehézségeket leküzdeni, boldogulni, kitartani” (Smoczyński 2018: 307–308; IE *gelH– „hatalomra, tekintélyre szert tenni” – lásd LIV² 185–186). Holger Pedersen (1909: 51) nyomán Mann e szemantikai különbség alátámasztására a görög 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Mapping Indo-European Anatomical Terminology II: Latvian gala ‘meat’ χῖχυς nőnemű „erő, hatalom” szót a walesi cig „hús, húsállomány” szóval vetette össze; vö. továbbá a középwalesi (13th század) cic, az ócornwalli chic gl. „caro”, a középbreton quic és a breton kig szavakat (GPC); a britton alakok általánosan elfogadott rokona, az óír cíchl nőnemű „női mell” (DIL C-182) azonban arra utal, hogy e kelta etimon elsődleges jelentése meglehetősen távol állt az „erő” jelentéstől (Matasović 2009: 204). 2.3. Konstantīns Karulis (1992: 285), aki Zigmas Zinkevičius után egyedüliként vette figyelembe a lehetséges „narevi” rokont, szintén a gala és a lett galēt, –ēju „befejezni, nehézségeket leküzdeni, boldogulni, kitartani” közötti kapcsolatról elmélkedett, továbbá a gals „vég, csúcs, tető” és a dzelt, dzelu, dzelu „szúrni, csípni, harapni, égetni” szavakkal hozta kapcsolatba (ME I 541), amelyek a litván gãlas „vég, befejezés, lezárás; halál”, illetve gélti, gẽlia, gélė „szúrni, csípni; (rovarok, vipera) harapni; erősen szúrni, fájdalmat okozni” megfelelőinek felelnek meg (Smoczyński 2018: 327–328: IE *gʷelH– „átszúrni, fájdalmat okozni” – lásd LIV 207). 3. ÚJ ETIMOLÓGIA A jelen tanulmány alternatív megoldást kíván kínálni, más indoeurópai ágak anatómiai terminusaival való összevetés alapján. Emlékezzünk arra, hogy a lett néhány olyan, az indoeurópai alapnyelvből örökölt terminust őriz, amelynek más balti nyelvekben nincs folytatása, például a lett asins „vér” (ME I 143; Pokorny 1959: 343). Több ígéretes külső rokon akad: 3.1. Az óír gaile hímnemű „gyomor; has, anyaméh, belek” levezethető a protokelta *galio alakból, és tovább a *gl̥io alakból Patrizia De Bernardo Stempel (1987: 32, 50, 131; 1999: 208), illetve a *gl̥Hio alakból Deborah Hayden és David Stifter (2022: § II.5, Zair 2012: 70–77, 89–93 nyomán). Julius Pokornyval (1959: 365) együtt de Bernardo Stempel a gaile szót a gelid „legel, fogyaszt” igéből vezeti le (DIL G-60). August F. K. Fick (1881: 211) már korábban kapcsolatba hozta a gelid szót a walesi gele „pióca”, továbbá az ófelnémet kela nőnemű „torok, garat, nyelőcső, gége, garat; kopoltyú”; a latin gula nőnemű „torok, garat”; a szanszkrit gala– hímnemű „torok”; az örmény klanem „lenyelek”, aor. e–kowl; az orosz goltát’ „kortyol” szavakkal. Ezt az összehasonlítási láncot többé-kevésbé megőrizte Walde és Pokorny I 621; Walde és Hofmann I 625–626; Pokorny 1959: 365. Ma már általánosan elfogadott, hogy a szanszkrit gala– „torok” az IE *gʷelH₃ „kortyolni” igéből származik (Pokorny 1959: 474; EWAI I 469–470, 476; Kümmel LIV 211). Az örmény kłō/°kowl, a latin gula és az orosz goltát’ alakokat Martin Kümmel (LIV 192) a *gʷel- „kortyolni, nyelni” gyökből vezeti le, de a kelta és germán nyelvekben a *gʷ- kezdeti reflexe, nevezetesen a * Straipsniai / Articles 29 VÁCLAV BLAŽEK *kwu volna várható. Ranko Matasović (2009: 145) ehelyett a valószínűbb *gleu- rekonstrukciót részesíti előnyben. Stefan Schumacher (2000: 57, 70; 2004: 271–272), akit Kümmel (LIV 217–218) és Nicholas Zair (2012: 188–189) követ, az óír gelid „legel, fogyaszt” igét a gelt nőnemű „legelés, táplálkozás” főnévvel, majd a „fű” britton megnevezésével kapcsolja össze: ówalesi (9th század) guel, közép- és modern walesi gwellt hímnemű, cornwalli gwels ugyanaz, óbreton gueltiocion gl. „fenosa”, rekonstruálva a protokelta *gʷel- gyökeret, amely IE *gʷʰel--t feltételez, jóllehet ez csak a keltára korlátozódna. Matasović (2009: 145) kétségeit fejezi ki egy ilyen gyök létezésével kapcsolatban. Hozzátehetjük, hogy a „fű” britton szó gyökere összeegyeztethető az óészaki vǫllr hímnemű „sík, mező, rét” szóval (De Vries 1977: 673), a *walþu vagy *walnu- pro토formától függetlenül, továbbá a hettita wellu- „legelő, rét” szóval < *uelnu- (Kloekhorst 2008: 998). Az ófelnémet kela nőnemű „torok, garat, nyelőcső, gége, garat; kopoltyú”, az óalszász kel-lel a kelgirithi összetételben, amelynek jelentése semlegesnemű „falánkság”, a középalnémet kēle, az óalsófrank kela nőnemű, a középholland kele, az ófríz kele és az óangol ceole nőnemű „torok, garat; szakadék, szurdok; hajóorr” a protogermán *kēlōn- alakot tükrözik (EWAhd V 451–454). Létezik egy más képzőbővítést mutató változat is: ófelnémet kelur hímnemű (i-tövű) „torok, garat, nyaki toka”, kelura nőnemű (ō-tövű), keluro hímnemű (an-tövű) „toka, a nyakon lelógó bőrredő; lebernyeg”;?óalszász kelur „lebernyeg”; óangol ceolor hímnemű „torok, garat”, amelyet rendszerint a protogermán *keluz- alakból vezetnek le (EWAhd V 452, 464–465). Guus Kroonen (2013: 284) azonban ezt a rekonstrukciót *kelurō nőnemű alakra módosította, és ezáltal összeegyeztette a *kelōn- alakkal; mindkettő egy eredeti r/n-heteroklitikus paradigma tagja. Másfelől a *keluro/*kelōn levezetése egy látszólagos *gʷelH₁ gyökből nem szükséges, mivel a *gel gyök teljesen megfelelő (vö. EWAhd V 452–453). Ez a pro토forma összeegyeztethető a Matasović (2009: 145) által előnyben részesített bővített *gleu alakkal is; ugyanúgy tartoznak össze, mint a *ser- „futni, sietni” (EWAI II 705–706) és a *sreu- „folyni” (LIV 588), vagy a *der- „széttépni, széthasadni” és a *dreǵ(H)- „lefelé vágni” (LIV 119, 129), illetve a *dreH₂- „futni, *drem- „futni”, ami az elsődleges *der- gyökeret feltételezi, szemben a *dreu- „futni” alakkal (LIV 127–129) stb. 3.1.1. Hayden és Stifter (2022) kibővítik a kelta adatokat, hozzáadva az óír eclas (óír ā-tövű) „gyomor” szót (DIL E-40), a modern ír eaglais „madár gyomra” vagy „zúza” szót, britton megfelelőikkel együtt: walesi glasog „baromfi zúzája, begye, veséje”, afu (g)las „zúza”, szó szerint „glas-máj” (GPC); ócornwalli glas gl. „stomachus” (Campanile 1974: 49); középbreton elas „zúza” (Catholicon; Vannetais), „máj” (Liber Vocabulorum), modern breton elaz „zúza” (Deshayes 2003: 212) < közös kelta *exs-glasso- /ā- < *eǵʰs „ki” + *(ǵ̂)(h)lH-stH₂o-. De Bernardo Stempel (2023: 19) azonban meggyőzően kimutatta 30 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Mapping Indo-European Anatomical Terminology II: Latvian gala ‘meat’ hogy a *CL̥sC sorozat a *CaLsC alakon keresztül fejlődik, amely talán még megőrződött a keltibérben, a közös kelta maradványaiban pedig a metatézises *CLasC alakhoz. Ezért a közös kelta *exs-glasso-/ā a *eǵʰs + *gʷʰl̥-stH₂o-. alakból is levezethető. Mindkét kelta anatómiai terminus, a *galio és a *exs-glasso-/ā- nagyjából ugyanazt a belső szervet, a „gyomrot” jelölte. Az indoeurópai alapnyelvre való visszavetítésüket elemezve, a *gʷʰl̥(H)io- „a *gʷʰl̥(H)--hoz tartozó” és a *eǵʰs-s-(gʷʰl̥)(H)-stH₂o- „a *(gʷʰl̥)(H)--ből ki” alakokat, meglehetősen nehéz megérteni, hogy a két képzésnek ugyanaz lenne a jelentése, ha a *(ǵʷ)(h)l̥- ugyanazt jelentené. Az egyik lehetőség annak feltételezése, hogy a *(ǵʷ)(h)l̥(H)- a *eǵʰs-s-(gʷʰl̥)(H)-stH₂o alakban egy másik belső szervet jelölt. Jó jelölt az „epe, epesav”, amely a *ǵʰelh₃- „zöld, sárga” gyökből vezethető le > avesztai zāra hímnemű „epe”; görög χόλος és χολή „epe; keserű gyűlölet, harag”, χολέρα „kolera, a gyomor betegsége, amely hányást és hasmenést okoz”; germán *galla hímnemű, *gallōn nőnemű „epe” > óészaki gall semlegesnemű, óangol gealla hímnemű, óalszász és ófelnémet galla nőnemű ugyanaz; balti *žulti- > litván tulžìs, tulžẽ „epe; a máj sárgásbarna váladéka”, lett žũl(k)ts „epe”; óegyházi szláv z̑l̥čь ugyanaz (Pokorny 1959: 429; Beekes 2010: 1641–1642; Kroonen 2013: 165; Boček, ESJS XIX 1131; Smoczyński 2018: 1536). A keltában nincs nyilvánvaló folytatása a *ǵʰelh₃- „zöld, sárga” gyöknek „epe” értelemben, csak a színnév található meg a walesi gell „sárga, barna, pej” és a breton gell „barna” alakban. Az a gondolat, hogy ennek „epe” jelentésű származéka a kelta *exs-glasso-/ā- „egy epéből kiálló” = „gyomor” alakban rejtőzik, meglehetősen vonzó. Ezért a kelta *exs-glasso-/ā alakot a további vizsgálatban nem vesszük figyelembe. 3.2. Hayden és Stifter (2022: § II.V) kiegészítik az összehasonlítási anyagot Alexandriai Hészükhiosz mintegy Kr. u. 500 körül összeállított lexikonjának két glosszájával: 3.2.1. γόλα · ἔντερα. Μακεδόνες (Latte, Cunningham 2018: 516, γ-769; vö. Kalléris 1954: 138–139, § 50 más értelmezésekről, nevezetesen †γόδα vagy †ϝόδα). 3.2.2. γάλλια · ἔντερα (Latte, Cunningham 2018: 485, γ-106). Ha nincs etnikon, a görög eredetet hallgatólagosan a szóban forgó szóhoz rendelték, de ez nem szilárd szabály. Például a δαλάγχαν · θάλασσαν glosszát (Latte, Cunningham 2018: 538, δ-148) makedónként azonosították (Schmidt 1867: 370), etnikon nélkül is. Mivel a γάλλια · ἔντερα glosszát a γάλλαρος· Φρυγιακὸν ὄνομα „fríg név” glossza előzi meg, a γάλλια szó ugyanilyen, azaz fríg eredete is figyelembe vehető. Használjuk a „para-fríg” glottonimát. A „makedón” terminust itt az úgynevezett makedón glosszák nyelvének értelmében használjuk, amelyben a β, δ, γ a görög φ, θ, χ megfelelői. Ugyanez a szabály működött a frígben is (a palatalizáló környezetet kivéve, amikor a γ ζ-vé változik). A makedón és a fríg γ egyaránt az IE *g-/*ǵ̂- és *gʰ-/*ǵʰ- hangokat jelölhetné, míg a görög γ csak a Straipsniai / Articles 31 VÁCLAV BLAŽEK IE *g−/*ĝ− hangokat tükrözi. Ez azt jelenti, hogy a makedón γόλα levezethető a *(ĝ)ol(H)–eH₂− vagy a *(ĝ̂)hol(H)–eH₂− alakból, ha nőnemű egyes számú alanyeset volt. Azonban azonosítható semlegesnemű többes számú alanyesetként is, ami a *γόλ.ov semlegesnemű egyes számú alanyesetet feltételezi. Nehezebb a γάλια glossza elemzése. Ha figyelembe vesszük a {talán} fríg¹ βαλλίον semlegesnemű „phallus”, többes βαλλία „szeméremrészek” alakokat [Hérodasz], valamint ezek kapcsolatát a görög φαλλός hímnemű „hímvessző”, φαλλίων [Szuda] = φαλλοφόρος „falloszhordozó”, περιφαλλία · πομπὴ Διονύσω τελουμένη τῶν φαλλῶν [Hészükhiosz] szavakkal (Beekes 2010: 197, 1550), továbbá az óír ball „testrész, testrészlet”, a német nyelvjárási bille „pénisz”, bulle „szeméremtest” stb. alakokkal, amelyek a *bʰl̥nᵒ alakot tükrözik (Pokorny 1959: 120–121), a γάλια a *(ĝ)lnieH₂− vagy *(ĝ̂)lnieH₂− alakra vetíthető vissza fríg eredet esetén, és *(ĝ)lieH₂−² vagy *(ĝ̂)lnieH₂− alakra, ha görög eredetű. Természetesen a γάλια semlegesnemű többes számú alanyesetet is képviselhet. Ebben az esetben az egyes számú alanyesetet *γάλιον (i)o-tövűként kell rekonstruálni. Az analógiás nazális bővülés a latin hernia „sérv, hernia” és haruspex „jós, aki az állatáldozatok belsőségeinek vizsgálatából jósolta meg a jövőt” szavakban azonosítható (Walde és Hofmann I 643). Ez a *gʰerH− gyök nazális bővítéssel jelenik meg a litván žarnà vagy žárną „vékonybél”, többes žárnos „belek, bélrendszer”, a lett zar̃nas nőnemű többes „belek”, zarni hímnemű többes „belsőségek”; az óészaki gørn nőnemű „bél”, többes garnar „belsőségek”, az óalszász mid-garni hímnemű „arvina” alakban (Pokorny 1959: 443). 3.3. Ha a γάλια glossza nem görög eredetű, hanem például fríg (para-fríg), akkor az alapnyelvi kezdőhang az aspirált veláris *(ĝ̂)h− lehetett. Ehhez az esethez Hayden és Stifter (2022, § II.V) hozzáveszi a görög κολάδες nőnemű többes „belsőségek, belek” [Iliász] szót (Beekes 2010: 1641), amely levezethető a *(ĝʰ)hol−nd− alakból, valamint a szláv *žel̨dbъkъ hímnemű „gyomor” szót > bolgár želádak; szlovák žalúdok, cseh žaludek, felső- és alsó-szorb žołdk, lengyel żołądek; ukrán želúdok, egyházi orosz želudъkъ, orosz želúdok / *želǫbъ(cb) > macedón želudec, szerbhorvát želudac, szlovén želǫdec; óorosz želudь, amely a *gʰel−ond− alakból vezethető le (Vasmer I 416; Derksen 2008: 556; Snoj 2016: 889). Hangsúlyozni kell, hogy a szláv példa kizárja a palatális veláris kezdőhangot. 3.4. A latin helluō, –ōnis hímnemű „falánk, tékozló” [Terentius†], helluor „falánkul eszem, felfalom” [Cicero] lehetővé teszi az itáliai rokonra való gondolást is, ha a *gʰelnuᵒ protóformából és nem a *gʰelsuᵒ alakból származtatjuk, ahogy Johann Knobloch (1973) gondolta. Csábító egy elsődleges *hell(i)-vorus „hasfaló” összetétel feltételezése, a carni-vorus „húsevő” [Plinius] mintájára; vö. vorō „nyelek, felfalok, elfogyasztok”, amely összevethető a görög γαστερο-πλήξ „falánk” [Eustathius Thesszalonikából] szóval, szó szerint „hasdörzsölő”. A hipotetikus összetételből ¹ Vö. Haas 1966: 159. ² Vö. a görög καλός „szép, nemes, jó” [Iliász], boiótiai καλφος ugyanaz, középfok καλλίων, felsőfok κάλιστος, továbbá κάλλος semlegesnemű „szépség” [Iliász] (Beekes 2010: 626–27). 32 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Mapping Indo-European Anatomical Terminology II: Latvian gaļa ‘meat’ A *hell(i)-vorus összetételből képződött a deponens helluor ige, végül pedig az n-tövű helluō, -ōnis. főnév. 4. A PROTÓFORMA VITÁJA Egyes példák a *gel- gyökből, mások a *gʰel- gyökből vezethetők le, a harmadik csoport pedig nem teszi lehetővé a döntést a *gel és a *gʰel- között. Mindkét gyök valószínűbben anit, mint set. Hasonlítsuk össze a két mintázatot a szóalkotás szempontjából. 4.1. *gel− gyök/képző | *−o−/*−eH₂− | *−i̯o−/*−i̯eH₂− | *−n−i̯o−/*−n−i̯eH₂− | *−r−/*−n− *gel− | | | | Gmc. *keluro/*kelōn− *gol− | Mc. γόλα | Ltv. gala | | *gl̥− | | OIr. gaile?Gr. γάλλια |?Gr. γάλλια | 4.2. *gʰel− gyök/képző | *−o−/*−eH₂− | *−i̯o−/*−i̯eH₂− | *−n−i̯o−/*−n−i̯eH₂− | *−n + u° | *−nd−/*−ond− *gʰel− | | | |?Lat. helluō | Sl. *želǫdbъ & *želǫdъ (ch) *gʰol− | Mc. γόλα | Ltv. gaļa | | | Gr. χολάδες *gʰl̥− | | OIr. gaile |?PaPhr. γάλλια | | Rövidítések: Gmc. germán, Gr. görög, Lat. latin, Ltv. lett, Mc. {ó}makedón, OIr. óír, PaPhr. para-fríg, Sl. szláv. 4.3. Tárgyalás. Az óír gelid ‘legel, elfogyaszt’ ige egyaránt visszatükrözheti a *gel és a *gʰel-. Ezen ige és a tápcsatorna szervei közötti szemantikai kapcsolat, a ‘torok’ vagy ‘garat’ kezdeti jelentésétől a ‘gyomron’ át a ‘belekig’, lehet Straipsniai / Articles 33 VÁCLAV BLAŽEK összevethető a görög γαστήρ nőnemű „has, pocak, anyaméh” [Iliász] és a γράω „rágok, eszem”, a szanszkrit grásate „felfal” ige kapcsolatával, ami a görög esetében a *γαστήρ elsődleges alakot feltételezi (vö. Buck 1949: 253, § 4.46; Beekes 2010: 262, 286). Mindenesetre a *gʰel gyökön alapuló forgatókönyv lehetővé teszi nagyobb számú anatómiai terminus magyarázatát, ezért ez a megoldás előnyösebb, függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e az elsődleges levezetést egy óír gelid típusú igéből, vagy felismerjük-e a levezetetlen elsődleges *gʰel főnevet az indoeurópai alapnyelvben. Másfelől, ha Hészükhiosz γάλλια glosszája görög eredetű, a *gel gyök újra szerepet kap, és a germán *keluro/*kelōn- „torok, garat” kompatibilis rokon lesz. Ebben az esetben két gyökkel, a *gel és a *gʰel- gyökkel kell számolnunk, amelyek rendre a „tápcsatornát”, illetve a „gyomrot, beleket” jelölhették. A lett gaļa „hús, húsállomány” és az óír gaile „gyomor; has, anyaméh, belek” mindkettőből levezethető. 5. SZEMANTIKAI MOTIVÁCIÓ A „hús” és a has valamely belső szerve közötti szemantikai eltérés nem triviális, de afroázsiai példákkal szemléltethető (lásd Blažek 2020: 46–47, 90): (a) Északi kusita: beja fîʾ hímnemű „has, gyomor, belső rész” (Hudson apud Blench) = f i, fîʾi hímnemű „gyomor; belső rész” (Roper) = f(i)ʾ hímnemű „belső rész, közép, gyomor, has” (Reinisch) = fį, fe hímnemű „hasüreg, belső belek” (Almkvist); keleti kusita: szomáli fììʃ „has, szív, értelem, hangulat” (Reinisch); berber: (északi) tazerwalt tifí/á/ú „hús” (Stumme), semlal tifiyyi, ntifa tifiy, baamrani tifiyi; (nyugati) zenaga tfǝ iji (Nicolas) „hús”. Csábító az egyiptomi fꜣ.t „húsdarab” hozzáadása is (WPS 437). (b) Sémi *šir- > akkád šīru(m) „hús; test; a belsőségekből vett előjel” (AHw 1248), föníciai šʾr „hús, húsállomány”, ugariti šir „hús”, héber šəʾēr „hús, test” (DUL 786; SED I 210–211). REFERENCES AHw – Akkadisches Handwörterbuch 1–3, unter Benutzung des lexikalischen Nachlasses von B. Meissner, bearb. von W. von Soden, Wiesbaden: Harrassowitz, 1965–1981. Beekes Robert S. P. 2010: Etymological Dictionary of Greek 1, with the assist. of L. van Beek, Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series, 10, Leiden, Boston: Brill. 34 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Mapping Indo-European Anatomical Terminology II: Latvian gala ‘meat’ Blažek Václav 2020: An Excerpt from the Comparative and Etymological Dictionary of Beja: Anatomical Lexicon. – Folia Orientalia 57, 25–125. Available at: https://journals.pan.pl/dlibra/show-content?id=117169. Buck Carl D. 1949: A Dictionary of Selected Synonyms in the Principal Indo-European Languages, Chicago, London: University of Chicago Press. Campanile Enrico 1974: Profilo etimologico del cornico antico, Biblioteca dell’Italia dialettale e di studi e saggi linguistici, 7, Pisa: Pacini. De Bernardo Stempel Patrizia 1987: Die Vertretung der indogermanischen liquiden und nasalen Sonanten im Keltischen, Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft, 54, Innsbruck: Institut für Sprachwissenschaft der Universität Innsbruck. De Bernardo Stempel Patrizia 1999: Nominale Wortbildung des älteren Irischen: Stammbildung und Derivation, der Reihe Buchreihe der Zeitschrift für celtische Philologie, 15, Tübingen: Niemeyer. De Bernardo Stempel Patrizia 2023: The Accents of Celtic: New Light on the Older and Oldest Stages, Heidelberg: Winter. Derksen Rick 2008: Etymological Dictionary of the Slavic Inherited Lexicon, Leiden, Boston: Brill. Deshayes Albert 2003: Dictionnaire étymologique du breton, Douarnenez: Le Chasse-Marée. De Vries Jan 1977: Altnordisches etymologisches Wörterbuch, 3rd ed., Leiden: Brill. DIL – Dictionary of the Irish Language, Based Mainly on Old and Middle Irish Materials, ed. by E. G. Quin, compact ed., Dublin: Royal Irish Academy, 1990. DUL – Del Olmo Lete Gregorio, Sanmartín Joaquín. A Dictionary of the Ugaritic Language in the Alphabetic Tradition, 2 vols, 2nd ed., Leiden, Boston: Brill, 2003. EH – Endzelīns Jānis, Hausenberga Edīte. Papildinājumi un labojumi K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai (= Ergänzungen und Berichtigungen zu K. Mühlenbachs Lettisch-Deutschem Wörterbuch) 1–2, Rīga: Kultūras fonda izdevums, 1934; Rīga: Grāmatapgāds, 1946. ESJS XIX – Etymologický slovník jazyka staroslověnského 19, ed. by I. Janyšková, Brno: Tribun EU, 2018. EWAhd V – Etymologisches Wörterbuch des Althochdeutsch 5 (iba – luzzilo), unter der Leitung von R. Lühr, erarb. von H. Bichlmeier, M. Kozianka, R. Schuhmann mit Beiträg. von A. L. Lloyd unter Mitarb. von K. K. Purdy, Göttingen, Zürich: Vandenhoeck & Ruprecht, 2014. Straipsniai / Articles 35 VÁCLAV BLAŽEK EWAI – Mannfred Mayrhofer. Etymologisches Wörterbuch des Altindoarischen 1–3, Heidelberg: Winter, 1986–2001. Fick August K. F. 1881: Zur lehre vom griechischen β, hrsg. von A. Bezzenberger, Beiträge zur Kunde der indogermanischen Sprachen, 6, 210–215. GPC – Geiriadur Prifysgol Cymru: a dictionary of the Welsh language online, Cardiff: University of Wales, 1950f. Available at: https://welsh-dictionary.ac.uk/gpc/gpc.html. Haas Otto 1966: Die phrygischen Sprachdenkmäler, Linguistique balkanique, 10, Sofia: Académie Bulgare des Sciences. Hayden Deborah, Stifter David 2022: The Lexicography and Etymology of OIr. eclas. – North American Journal of Celtic Studies 6/2, 236–250. Kalléris Jean N. 1954: Les anciens Macédoniens. Étude linguistique et historique 1, Collection de l’Institut Français d’Athènes, 81, Athénes, xxvi–328. Karulis Konstantīns 1992: Latviešu etimoloģijas vārdnīca (= Dictionary of Latvian Etymology) 1–2, Rīga: Avots. Kloekhorst Alwin 2008: Etymological Dictionary of the Hittite Inherited Lexicon, Leiden: Brill. Knobloch Johann 1973: Lat. helluō, –ōnis m. ‘Prasser’. – Die Sprache 19, 63. Kroonen Guus 2013: Etymological Dictionary of Proto-Germanic, Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series, 11, Leiden, Boston: Brill. Latte Kurt, Cunningham Ian C. 2018: Hesychii Alexandrini Lexicon 1 (A–Δ), Sammlung griechischer und lateinischer Grammatiker, 11, Berlin, Boston: De Gruyter. LIV – Rix Helmut, Kümmel Martin, Zehnder Thomas, Lipp Reiner, Schirmer Brigitte. Lexikon der indogermanischen Verben. Die Wurzeln und ihre Primärstammbildungen, Wiesbaden: Reichert, 2001. Mann Stuart E. 1984–1987: An Indo-European Comparative Dictionary, Hamburg: Buske. Martirosyan Hrach 2010: Etymological Dictionary of the Armenian Inherited Lexicon, Leiden, Boston: Brill. Matasović Ranko 2009: Etymological Dictionary of Proto-Celtic, Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series, 9, Leiden, Boston: Brill. ME – Mühlenbach Karl. Lettisch-deutsches Wörterbuch 1–4, redigiert, ergänzt und fortgesetzt von J. Endzelin, Riga: Lettisches Bildungsministerium, 1923–1932. 36 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Mapping Indo-European Anatomical Terminology II: Latvian gala ‘meat’ Pedersen Holger 1909: Vergleichende Grammatik der keltischen Sprachen 1, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch 1, Bern, München: Francke. Schmidt Mauricius, ed., 1867: Heschychi Alexandrini Lexicon, Jena: Dufft. Schumacher Stefan 2000: The Historical Morphology of the Welsh Verbal Noun, Maynooth Studies in Celtic Linguistics, 4, Maynooth: Department of Old Irish, National University of Ireland. Schumacher Stefan 2004: Die keltischen Primärverben: ein vergleichendes, etymologisches und morphologisches Lexikon, unter Mitarb. von B. Schulze-Thulin, C. aan de Wiel, Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft, 110, Innsbruck: Institut für Sprachen und Literaturen der Universität Innsbruck. SED I – Militarev Aleksander, Kogan Leonid. Semitic Etymological Dictionary 1: Anatomy of Man and Animals, Münster: Ugarit-Verlag, 2000. Smoczyński Wojciech 2018: Lithuanian Etymological Dictionary, ed. by A. Holvoet, S. Young with the assist. of W. Browne, Berlin, Bern, Bruxelles, New York, Oxford, Warszawa, Wien: Lang. Snoj Marko 2016: Slovenski etimološki slovar, 3. izd., Ljubljana: Institut za slovenski jezik Frana Ramovša ZRC SAZU. Vasmer I – Vasmer Max. Ėtimologičeskij slovar’ russkogo jazyka 1, Moskva: Nauka, 1986 (Russian translation of O. N. Trubačev from the original Russisches etymologisches Wörterbuch 1, Heidelberg: Winter, 1950). Walde & Hofmann I – Walde Alois, Hofmann Johann B. Lateinisches etymologisches Wörterbuch 1 (A–L), Indogermanische Bibliothek: Abteilung 1, Reihe 2, Heidelberg: Winter, 1938. Walde & Pokorny I – Walde Alois. Vergleichendes Wörterbuch indogermanischen Sprachen 1, hrsg. J. Pokorny, Berlin, Leipzig: De Gruyter, 1927. WPS – Hannig Rainer, Vomberg Petra. Wortschatz der Pharaonen in Sachgruppen: Kulturhandbuch Ägyptens, Mainz: von Zabern, 1999. Zair Nicholas 2012: The Reflexes of the Proto-Indo-European Laryngeals in Celtic, Brill’s Studies in Indo-European Languages & Linguistics, 7, Leiden, Boston: Brill. Zinkevičius Zigmas 1984: Pol’sko-jatvjažskij slovarik? – Balto-Slavjanskie Issledovanija 1983, 3–29. Straipsniai / Articles 37 VÁCLAV BLAŽEK Acknowledgement: This contribution originated with the support of the Specific Research Fund at Masaryk University. I am grateful to John D. Bengtson for his correction of English and to an anonymous referee for valuable comments and corrections. Indoeuropiečių anatomijos terminijos kartografavimas II: latvių gala ‘mėsa’ SANTRAUKA Straipsnyje aptariama latvių kalbos žodžio gala ‘mėsa’ vidinė sandara, vediniai ir kilmė. Apibendrinus jau žinomas etimologijas, pasiūlomas naujas aiškinimas. Šis žodis patenka į kelių indoeuropiečių kalbų grupių anatomijos terminų rinkinį ir pavadina organą, priklausantį virškinamajam traktui nuo „gerklės“ iki „žarnų“. Diskusija apima istorines fonetikos, žodžių darybos ir semantinės tipologijos aspektus. Įteikta 2023 m. liepos 10 d. VÁCLAV BLAŽEK Department of Linguistics and Baltic Studies Masaryk University Nováka 1, CZ-60200 Brno [email protected] 38 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX