Mapping Indo-European Anatomical Terminology II: Latvian gaļa ‘meat’

Straipsniai / Articles 27 VÁCLAV BLAŽEK Masaryk Egyetem ORCID-azonosító: orcid.org./0000-0002-6797-7188 Kutatási területek: balti és indoeurópai etimológia és névtan. DOI: doi.org/10.35321/all89-02 AZ INDOEURÓPAI ANATÓMIAI TERMINOLÓGIA FELTÉRKÉPEZÉSE II: LATVIAN GAĻA ‘MEAT’ Az indoeurópai anatómiai terminológia feltérképezése II: a lett gaļa ‘hús’ ANNOTÁCIÓ A jelen tanulmány a lett gaļa ‘hús, testi hús’ szót az indoeurópai anatómiai terminológia szempontjából elemzi, és azonosítja rokonait az óír gaile ‘gyomor’, a „para-phryg” γάλλια ‘belek’ szavakban, amelyek ugyanazzal a *-o- / *-eH2képzős származtatással jöttek létre, továbbá az ómacedón γόλα ‘belek’, a görög χολάδες ‘belsőségek, belek’, valamint a szláv *želǫdъkъ / *želǫdь(cь) ‘gyomor’ szavakban; ezek mind az aniṭ-típusú *gheltőből vagy annak apofonikus változataiból származtathatók. A szigeteki kelta *eχs-glasso-/ā- ‘gyomor’, ha levezethető a *eʰs-()(h)(H)-stH2o- ‘*()(h)(H)-ból kiálló’ alakból, azt jelenti, hogy a *()(h)(H)-nak egy másik belső szervhez kell tartoznia, valószínűleg az ‘epe, epé’-hez, amelynek a *helH3- ‘zöld, sárga’ gyökből levezethető megnevezése több indoeurópai ágban is adatolt. Az alternatív lehetőséget is tárgyaljuk, miszerint a γάλλια ‘belek’ görög eredetű. KULCSSZAVAK: lett, indoeurópai, anatómiai terminológia, szóalkotás, etimológia. ANOTÁCIÓ A tanulmány az indoeurópai anatómiai terminológia szempontjából elemzi a lett gaļa ‘hús’ szót, és meghatározza más nyelvekben található rokon megfelelőit: óír gaile ‘gyomor’, „frig” γάλλια ‘belek’ *-o-/-*-eH2képzővel, továbbá összekapcsolja az ómakedón γόλα ‘bélrendszer’, VÁCLAV BLAŽEK 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX görög χολάδες ‘belső részek, belek’ és a szláv *želǫdъkъ / *želǫdь(cь) ‘gyomor’ szavakkal – valamennyi megfelelő az ani *ghelar* gyökből vagy annak ablautváltozataiból származik. A szigeti kelta *eχs-glasso-/ā- ‘gyomor’, ha az *eʰs-()(h)(H)-stH2o- ‘a *()(h)(H)-ból kiemelkedő’ alakból származik, azt implikálja, hogy a *()(h)(H)-nak egy másik belső szervhez kell tartoznia, talán az ‘epéhez’, amelynek elnevezése a *helH3- ‘zöld, sárga’ gyökből származik, és amely több indoeurópai nyelvcsoportban is adatolt. Tárgyalja azt az alternatívát is, amely szerint a γάλλια ‘belek’ görög eredetűnek tekintendő. KULCSSZAVAK: lett, indoeurópai, anatómiai terminológia, szóalkotás, etimológia. 1. ADATOLTSÁG A lett gaļa f. ‘Fleisch (zum Essen bestimmt)’, azaz ‘hús, húsállomány (étkezési with such derivatives as the diminutive gaļīte, adjectives gaļaîns, gaļîgs ‘fleischig’, gaļuôts ‘fleischig, mollig, fett’, and the compound gaļêdis ‘Fleischfresser’ (ME I célra)’, 598; EH I 381–82), elszigetelten áll a balti nyelvek között, talán a ‘narewi’ fała kivételével, amelyet a lengyel mięso ‘hús, húsállomány’ szóval glosszáltak, ha a *gaļa emendáció helytálló (vö. Zinkevičius 1984: 12). 2. EDDIGI ETIMOLÓGIÁK A mai napig a következő etimológiai kísérletek születtek (kronológiai sorrendben): 2.1. Sommer (apud ME I 598) (kérdőjellel) valamiféle kapcsolatot feltételezett a szláv *golъ ‘csupasz’ szóval, és a ‘meztelen (hús)’ = ‘nyers (hús)’ metaforát javasolta. A balti nyelvekben a szláv *golъ ‘csupasz’ szóval rokon alakok azonosíthatók a litván gáldyti, gáldau, gáldžiau nyj. ‘törölni, dörzsölni, súrolni’, nugáldyti ‘letörölni, megtisztítani’, lett galdît ‘meghámozni’ alakokban, amelyek a kihalt *galyti ‘megnyúzni, meghámozni’ igéből képzett, -dyti képzős intenzív igét képviselnek (Smoczyński 2018: 307). Másfelől a szláv *golъ ‘csupasz’ szó nominális kognátumaként meg kell említeni a lett gàle ‘eine dünne Eisdecke, Glatteis’ szót; vö. az orosz góloť ‘Eisdecke’ (ME I 617; Pokorny 1959: 349). 2.2. Stuart E. Mann (1984–1987: 312) a lett gaļa szót a formailag megfelelő litván galià f. ‘hatalom, erő, jelentőség; egészség’, amely a galėti, galiù ‘képesnek lenni, boldogulni’ igéből képzett, -ā képzős, átlátszó deverbális absztrakt főnév; vö. lett galêt, -ẽju ‘befejezni, leküzdeni a nehézségeket, boldogulni, elviselni’ (Smoczyński 2018: 307–308: IE *gelH- ‘hatalomra, tekintélyre szert tenni’ – lásd LIV2 185–186). Holger Pedersent (1909: 51) követve Mann e jelentésbeli különbség alátámasztására próbált bizonyítékot találni, összehasonlítva a görög Tanulmányok / Cikkek 29 Mapping Indo-European Anatomical Terminology II: Latvian gaļa ‘meat’ κῖκυς f. ‘strength, power’ with Welsh cig ‘meat, flesh’; cf. further Middle Welsh (13. század) cic, ócornwalli chic gl. ‘caro’, közép-breton quic, breton kig (GPC), azonban a britton formák általánosan elfogadott rokon alakja, az óír cích f. ‘női mell’ (DIL C-182), arra utal, hogy e kelta etimon elsődleges jelentése meglehetősen távol állt az ‘erő’ jelentéstől (Matasović 2009: 204). 2.3. Konstantīns Karulis (1992: 285), az egyetlen, aki Zigmas Zinkevičius nyomán figyelembe vette a lehetséges ‘naréwi’ rokon alakot is, szintén feltételezett kapcsolatot a gaļa és a lett galêt, -ẽju ‘befejezni, leküzdeni a nehézségeket, boldogulni, elviselni’, továbbá a gals ‘vég, csúcs, tető’ és a dzet, dzeļu, dzêlu ‘szúrni, csípni, harapni, égetni’ között (ME I 541), amelyek megfelelnek a litván gãlas ‘vég, befejezés, lezárás; halál’ és gélti, gẽlia, glė ‘szúrni, megszúrni; (rovarok, vipera) csípése; ‘erősen szúrni, fájdalmat okozni’ (Smoczyński 2018: 327–328: IE *gelH- ‘átszúrni, fájdalmat okozni’ – lásd LIV 207). 3. ÚJ ETIMOLÓGIA A jelen tanulmány célja, hogy alternatív megoldást kínáljon, amely más indoeurópai ágak anatómiai terminusaival való összehasonlításon alapul. Emlékezzünk arra, hogy a lett nyelv megőrzött néhány, az indoeurópai alapnyelvből örökölt terminust, amelyeknek nincs folytatásuk más balti nyelvekben, például: a lett asins ‘vér’ (ME I 143; Pokorny 1959: 343). Számos ígéretes külső kognátum létezik: 3.1. Az óír gaile m. ‘gyomor; has, méh, belek’ (DIL G-22) a Patrizia De Bernardo Stempel (1987: 32, 50, 131; 1999: 208) szerint a proto-kelta *galo, továbbá *go, illetve Deborah Hayden és David Stifter (2022: § II.5, Zair 2012: 70–77, 89–93-ra hivatkozva) szerint *gHo alakból vezethető le. Julius Pokornyval (1959: 365) együtt de Bernardo Stempel a gaile szót a gelid ‘legel, fogyaszt’ igéből (DIL G-60) származtatja. August F. K. Fick (1881: 211) már korábban összekapcsolta a gelid szót a walesi gele ‘pióca’ szóval, továbbá az ófelnémet kela f. ‘torok, garat, nyelőcső, gége, garat; kopoltyúk’ szóval; a latin gula f. ‘torok, garat’ szóval; a szanszkrit galam szóval. ‘torok’; Örmény klanem ‘lenyelek’, aor. e-kowl; orosz goltáť ‘habzsolni’. E komparatívák láncolatát többé-kevésbé megőrizte Walde & Pokorny I 621; Walde & Hofmann I 625–626; Pokorny 1959: 365. Ma már általánosan elfogadott, hogy a szanszkrit gala- ‘torok’ az IE *gerH3- ‘habzsolni’ igéből származik (Pokorny 1959: 474; EWAI I 469–470, 476; Kümmel LIV 211). Az örmény klo/okowl, a latin gula és az orosz goltáť az and germán pedig root *gel- ‘to gulp, swallow’ by Martin Kümmel (LIV 192), but in Celtic a *g- kezdeti reflexét várnánk, nevezetesen *band VÁCLAV BLAŽEK 30 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX *kwilletve. Itt Ranko Matasović (2009: 145) a hihetőbb *gle- rekonstrukciót részesíti előnyben. Stefan Schumacher (2000: 57, 70; 2004: 271–272), őt követve Kümmel (LIV 217–218) és Nicholas Zair (2012: 188–189), az óír gelid ‘legel, elfogyaszt’ igét a gelt ‘legeltetés, táplálkozás’ jelentésű főnévvel kapcsolják össze, továbbá a ‘fű’ britton megnevezéseivel: ówalesi (9. század) guel, középés újwalesi gwellt m., cornwalli gwels id., óbreton gueltiocion gl. ‘fenosa’, a proto-kelta *gelgyököt rekonstruálva, ami az indoeurópai *gheltövet feltételezi, noha ez csak a keltára korlátozódna. Matasović (2009: 145) kétségeit fejezi ki egy ilyen gyök létezésével kapcsolatban. Tegyük hozzá, hogy a ‘fű’ britton szavának gyöke összeegyeztethető az óészaki vǫllr m. ‘síkság, mező, rét’ szóval (De Vries 1977: 673), a *walþuor *walnuelőalaktól függetlenül, továbbá a hettita wellu- ‘legelő, rét’ < *elnualakkal is (Kloekhorst 2008: 998). Az ófelnémet kela f. ‘torok, garat, nyelőcső, gége, garat; kopoltyúk’, az ó szász kelin összetett kelgirithi n. ‘élvezethajhászás’ szóval, a középalnémet kēle, az óalsófrank kela f. és a középalnémet kele együtt a proto-germán *kelōnreflexei (EWAhd V 451–454). Frisian kele, Old English ceole f. ‘throat, gullet; ravine, gorge; prow of a ship’ Létezik még egy eltérő képzői bővítést mutató változat is: ófelnémet kelur m. (i-tövű) ‘torok, garat, a nyakon lévő hájlebeny’, kelura f. (ōn-tövű), keluro m. (an-tövű) ‘hájlebeny, a nyakon lelógó bőrredő; palear’; ?Ószász kelur ‘palear’; Óangol ceolor m. ‘torok, garat’, amelyet általában a protogermán *keluzalakból származtatnak (EWAhd V 452, 464–465). Guus Kroonen (2013: 284) azonban ezt a rekonstrukciót *kelurōf.-ra módosította, ezáltal egyeztetve azt a *kelōnalakkal; mindkettő egy eredeti r/n-heteroklitikus paradigma tagja. Másfelől a *keluro/*kelōn levezetése egy látszólagos +gelH1 gyökből nem szükséges, mivel a *gel gyök teljesen kielégítő (vö. EWAhd V 452–453). Ez a protoalak összeegyeztethető a Matasović (2009: 145) által előnyben részesített kiterjesztett *gle- alakkal is; ugyanúgy összetartozik, mint a *ser- ‘futni, sietni’ (EWAI II 705–706) és a *sre- ‘folyni’ (LIV 588) igei gyökök, vagy a *der- ‘széttépni, szétpattanni’ és a *dre(H)- ‘levágni’ (LIV 119, 129), illetve a *dreH2- ‘futni’, *drem- ‘futni’, amelyek az elsődleges *dergyökre utalnak, szemben a *dre- ‘futni’ alakkal (LIV 127–129) stb. 3.1.1. Hayden és Stifter (2022) kibővítik a kelta adatokat, hozzáadva az óír eclas (oor ā-tövű) ‘gyomor’ szót (DIL E-40), valamint a modern ír eaglais ‘egy madár gyomra’ vagy ‘zúza’ jelentésű szót, britton megfelelőivel együtt: walesi glasog ‘baromfi zúzája, begye, veséje’, afu (g)las ‘zúza’, szó szerint ‘glas-máj’ (GPC); Ócornish glas gl. ‘stomachus’ (Campanile 1974: 49); Közép-breton elas ‘zúza’ (Catholicon; Vannetais), ‘máj’ (Liber Vocabulorum), modern breton elaz ‘zúza’ (Deshayes 2003: 212) < közös kelta *eχs-glasso-/ā- < *eʰs ‘ki, kifelé’ + *()(h)H-stH2o-. De Bernardo Stempel (2023: 19) azonban meggyőzően kimutatta, Straipsniai / Cikkek 31 Mapping Indo-European Anatomical Terminology II: Latvian gaļa ‘meat’ hogy a *CsC sorozat *CaLsC-n keresztül fejlődik, amely valószínűleg még megőrződött a keltibérben, majd a közös kelta maradványaiban metatézises *CLasC formává alakult. Ezért a közös kelta *eχs-glasso-/āis szintén levezethető az *eʰs + *g(h)-stH2oelemekből. Mindkét kelta anatómiai kifejezés, a *galo és az *eχs-glasso-/ā-, többé-kevésbé ugyanazt a belső szervet, a ‘gyomrot’ jelölte. A protoindoeurópai alakokra való visszavezetésüket elemezve — *g(h)(H)io- ‘a *g(h)(H)-hoz tartozó’ és *eʰs-()(h)(H)-stH2o- ‘a *()(h)(H)-ból kifelé’ — meglehetősen nehéz megérteni, hogyan lehetne mindkét képzésnek ugyanaz a jelentése, ha a *()(h)- ugyanazt jelentette. Az egyik lehetőség annak felvetése, hogy az *eʰs-()(h)(H)-stH2oalakban a *()(h)(H)- egy másik belső szervet jelölt. Jó jelölt a ‘gall, epe’, amely a *helH3- ‘zöld, sárga’ gyökből > avesztai zāram származtatható. ‘gall, epe’; Görög χόλος és χολή ‘gall; keserű gyűlölet, harag’, χολέρα ‘kolera, a gyomor olyan betegsége, amely hányást és hasmenést okoz’; Germán *gallam., *gallōnf. ‘gall, epe’ > óészaki gall n., óangol gealla m., óalszász, ófelnémet galla f. id. ; Balti *źulti- > litván tulžs, tulž „epe; ‘a májból származó sárgásbarna váladék’, lett žu(k)ts ‘epe’; Óegyházi szláv zlъčь id. (Pokorny 1959: 429; Beekes 2010: 1641–1642; Kroonen 2013: 165; Boček, ESJS XIX 1131; Smoczyński 2018: 1536). A kelta nyelvben nem látszik a *helH3- ‘zöld, sárga’ tő folytatója ‘epe, epé’ jelentésben; csupán a színnév található meg a walesi gell ‘sárga, barna, pej’, valamint a breton gell ‘barna’ alakban. Az az elképzelés, hogy ‘epe, epé’ jelentésű származéka a kelta *eχs-glasso-/ā- ‘egy epéből kiálló’ = ‘gyomor’ alakban rejtőzik, meglehetősen vonzó. Emiatt a kelta *eχs-glasso-/ā alakot a következő kutatásban nem vesszük figyelembe. 3.2. Hayden és Stifter (2022: § II.V) kiegészítik az összehasonlítási anyagot Alexandriai Hésychiosz lexikonjának két glosszájával, amelyet i. sz. 500 körül állítottak össze: 3.2.1. γόλα · ἔντερα. Μακεδόνες (Latte, Cunningham 2018: 516, γ-769; vö. Kallérisz 1954: 138–139, § 50 más értelmezésekről, nevezetesen †γόδα vagy †ϝόδα). 3.2.2. γάλλια · belek (Latte, Cunningham 2018: 485, γ-106). Ha nincs ethnicon, a görög eredetet implicit módon a hivatkozott szónak tulajdonították, de ez nem szigorú szabály. Például a δαλάγκαν · θάλασσαν glosszát (Latte, Cunningham 2018: 538, δ-148) makedónként azonosították (Schmidt 1867: 370), bármiféle etnikon nélkül. Tekintettel arra, hogy a γάλλια · ἔντερα glosszát a γάλλαρος· Φρυγιακὸν ὄνομα glossza előzi meg, a γάλλια szó ugyanilyen, azaz phryg eredetét is számításba lehet venni. Használjuk a „para-phryg” glottonimát. A „makedón” terminust itt az úgynevezett makedón glosszák nyelvének értelmében használjuk, ahol a β, δ, γ rendre a görög φ, θ, χ hangoknak felelnek meg. Ugyanez a szabály érvényesült a phrygben is (kivéve a palatalizáló környezetet, amikor a γ ζ-vé változik). A makedón és a phryg γ egyszerre az IE *g-/*- és *gh-/*hhangokat jelölhetné, míg a görög γ csak az VÁCLAV BLAŽEK 32 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX IE *g-/*- hangot tükrözi. Ez azt jelenti, hogy a makedón γόλα levezethető a *()ol(H)-eH2or *()hol(H)-eH2alakból, ha nom.sg.f. volt. De azonosítható nom.pl.ntr.-ként is, ami a nom.sg.ntr.-t implikálja. *γόλον. Nehezebb a γάλλια glossza elemzése. Figyelembe véve {talán} a phryg βαλλίον n. ‘phallus’, pl. βαλλία ‘privative parts’ [Herodas] adatot, a görög φαλλός m. ‘membrum virile’, φαλλίων [Suida] = φαλλοφόρος, περιφαλλία · πομπὴ Διονύσῳ τελουμένη τῶν φαλλῶν [Hesychius] alakokkal való kapcsolatuk perspektívájában (Beekes 2010: 197, 1550), valamint továbbá az óír ball ‘member, body-part’, német nyelvjárási bille ‘penis’ adatokkal együtt a γάλλια bulle ‘vulva’ etc., reflecting *bhno (Pokorny 1959: 120–121), it is possible to alakot *()neH2or *()hneH2 alakra vetíthetjük phryg eredete esetén, és *()eH2-2 vagy *()neH2alakra, ha görög eredetű volt. Természetesen a γάλλια nom.pl.ntr.-t is képviselhet. Ebben az esetben a nom. sg. a ()o-tövű *γάλλιον alakra kell rekonstruálni. Az analógiás nazális bővítmény azonosítható a latin hernia ‘repedés, sérv’ és haruspex ‘jós, aki az állati áldozatok belsőségeinek megvizsgálásából jósolta meg a jövőt’ szembeállításában (Walde & Hofmann I 643). Ez a nazális bővítménnyel ellátott *herH gyök jelenik meg a litván žarnà vagy žárna ‘vékonybél’, tsz. žárnos ‘belek, bélrendszer’, a lett zanas f.pl. ‘belek’, zarni m.pl. ‘belsőségek’; óészaki gǫrn f. ‘bél’, tsz. garnar ‘belsőségek’, óalszász mid-garni m. ‘arvina’ (Pokorny 1959: 443). 3.3. Ha a γάλλια glossza nem görög eredetű, hanem például A fríg (para-fríg) nyelvben a protónyelvi kezdőhang lehetett a hehezetes veláris *()h-. Ebben az esetben Hayden és Stifter (2022, § II.V) még hozzáteszik a görög χολάδες f.pl. ’belsőségek, belek’ [Iliász] (Beekes 2010: 1641), amely levezethető a *()hol-dalakból, valamint a szláv *želǫdъkъ m. ’gyomor’ > bolgár želắdăk; szlovák žaludok, cseh žaludek, felsőés alsólausz žołdk, lengyel żołądek; ukrán želúdok, egyházi szláv želudъkъ, orosz želúdok / *želǫdь(cь) > macedón želudec, szerbhorvát žèludac, szlovén želộdec; óorosz želudь, amely levezethető a *ghelondalakból (Vasmer I 416; Derksen 2008: 556; Snoj 2016: 889). Szükséges 3.4. A latin helluō, -ōnis m. ’falánk, tékozló’ [Terentius+], helluor ’falánkul eszem, felfalok’ [Cicero] lehetővé teszi, hogy az stress that the Slavic example excludes the initial palatal velar. itáliai kognátumra is gondoljunk, ha a *ghelno protóalakból és nem a *ghelso alakból származtatjuk, ahogyan Johann Knobloch (1973) gondolta. Csábító lehet egy elsődleges *hell(i)-vorus *„hasfaló” összetétel feltételezése, mint a carni-vorus „húsevő” [Plinius] esetében, vö. vorō „lenyelek, felfalok, elfogyasztok”, összevethető a görög γαστερο-πλήξ „falánk” [Eustathius Thesszalonikából] szóval, szó szerint „hasdörzsölő”. „hasdörzsölő”. A hipotetikus összetételből 1 Így Haas 1966: 159. 2 Vö. Görög καλός „szép, nemes, jó” [Iliász], boiótiai καλϝος uo., középfok καλλίων, felsőfok κάλιστος, továbbá κάλλος n. „szépség” [Iliász] (Beekes 2010: 626–27). Straipsniai / Tanulmányok 33 Mapping Indo-European Anatomical Terminology II: Latvian gaļa ‘meat’ a *hell(i)-vorus-ból a helluor deponens ige, végül pedig a helluō, -ōnis n-tövű főnév képződne. 4. A PROTOFORMA TÁRGYALÁSA Néhány példa a *gelgyökből, mások a *ghelgyökből származtathatók, a harmadik csoport pedig nem teszi lehetővé a *gelvagy *ghelközötti döntést. Mindkét gyök valószínűbb módon aniṭ, mint seṭ. Hasonlítsuk össze mindkét mintát a szóalkotás perspektívájában. 4.1. *gelgyök/-o-/-eH2- *-o-/-*-eH2- *-n-o-/-n-eH2- *-r-/-n- *gelGmc. *keluro/*kelōn- *golMc. γόλα Ltv. gaļa *g- OÍr. gaile ?Gr. γάλλια ?Gr. γάλλια 4.2. *ghel-gyök/toldalék *-o-/*-eH2- *-o-/-*-eH2-*-n-o-/*-n-eH2- *-n + o*-d-/*-ond- *ghel- ?Lat. helluō Szl. *želǫdъkъ & *želǫdь(cь) *gholMc. γόλα Ltv. gaļa Gr. χολάδες *gh- OIr. gaile ?PaPhr. gallia Rövidítések: germán, görög, latin, lett, {ókori} makedón, óír, páfrázis. Germán, görög, latin, lett, {ókori} makedón, óír, páfrázis. Germán, görög, latin, lett, {ókori} makedón, óír, páfrázis. Germán, görög, latin, lett, {ókori} makedón, óír, páfrázis. Germán, görög, latin, lett, {ókori} makedón, óír, páfrázis. Germán, görög, latin, lett, {ókori} makedón, óír, páfrázis. Germán, görög, latin, lett, {ókori} makedón, óír, páfrázis. Para-fríg, szláv. Szláv. 4.3. Megvitatás. Az óír gelid „legel, elfogyaszt” ige egyaránt tükrözheti a *gel és a *ghel tövet. The semantic connection of this verb with the organs of the alimentary canal, beginning of ‘throat’ or ‘gullet’ through ‘stomach’ to ‘intestines’ may be VÁCLAV BLAŽEK 34 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX összevetve a görög γαστήρ f. „has, nagy has, méh” [Iliász] és a γράω „rágok, eszem” ige, valamint a szanszkrit grásate „felfal” kapcsolatával, ami a görögben az elsődleges *γραστήρ alakot feltételezi (vö. Buck 1949: 253, § 4.46; Beekes 2010: 262, 286). Mindenesetre a *ghel gyökön alapuló forgatókönyv lehetővé teszi számunkra, hogy nagyobb számú anatómiai terminust magyarázzunk meg, és ezért ez a megoldás előnyösebb, függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e az óír gelid típusú igéből való elsődleges levezetést, vagy elismerjük-e a *ghel levezetetlen elsődleges főnevet az indoeurópai alapnyelvben. Másrészt, ha Hésychios γάλλια glosszája görög eredetű, akkor a *gel gyök visszatér a játékba, és a germán *keluro/*kelōn- „torok, garat” kompatibilis kognátummá válik. Ebben az esetben két gyökkel, a *gel és a *ghel tövekkel kell számolni, amelyek rendre az „emésztőcsatornát”, illetve a „gyomrot, beleket” jelölhették. A lett gaļa ‘hús, húsállomány’ és az óír gaile ‘gyomor; has, méh, belek’ mindkettőből levezethető. 5. SZEMANTIKAI MOTIVÁCIÓ A ‘hús’ és a has valamely belső szerve közötti szemantikai eltérés nem triviális, de afroázsiai példákkal szemléltethető (lásd Blažek 2020: 46–47, 90): (a) Északi kusita: beja fi’ m. ‘has, gyomor, belső rész’ (Hudson apud Blench) = f’i, fi’i m. ‘gyomor; interior’ (Roper) = f(i)’ h. ‘Belső, közép, gyomor, has’ (Reinisch) = fi, fe h. ‘Has(üreg), belső zsigerek’ (Almkvist); Keleti kusita: szomáli fiiʕ „has, szív, értelem, hangulat” (Reinisch); berber: (északi) Tazerwalt tifií/á/ú ‘Fleisch’ (Stumme), Semlal tifiyyi, Ntifa tifiy, Baamrani tifiyi; (nyugati) zenaga tfi’jji (Nicolas) ‘hús’. Csábító az egyiptomi ʕf3.t ‘húsdarab’ (WPS 437) hozzáadása. (b) Szemita *šiʔr- > akkád šīru(m) ‘hús; test; belsőségjóslat’ (AHw 1248), föníciai šʔr ‘hús, húsállomány’, ugariti šr ‘hús’, héber šəʔēr ‘hús, test’ (DUL 786; SED I 210–211). REFERENCES AHw – Akkadisches Handwörterbuch 1–3, unter Benutzung des lexikalischen Nachlasses von B. Meissner, bearb. von W. von Soden, Wiesbaden: Harrassowitz, 1965–1981. Beekes Robert S. P. 2010: Etymological Dictionary of Greek 1, with the assist. of L. van Beek, Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series, 10, Leiden, Boston: Brill. Straipsniai / Articles 35 Mapping Indo-European Anatomical Terminology II: Latvian gaļa ‘meat’ Blažek Václav 2020: An Excerpt from the Comparative and Etymological Dictionary of Beja: Anatomical Lexicon. – Folia Orientalia 57, 25–125. Available at: https:// journals.pan.pl/dlibra/show-content?id=117169. Buck Carl D. 1949: A Dictionary of Selected Synonyms in the Principal Indo-European Languages, Chicago, London: University of Chicago Press. Campanile Enrico 1974: Profilo etimologico del cornico antico, Biblioteca dell’Italia dialettale e di studi e saggi linguistici, 7, Pisa: Pacini. De Bernardo Stempel Patrizia 1987: Die Vertretung der indogermanischen liquiden und nasalen Sonanten im Keltischen, Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft, 54, Innsbruck: Institut für Sprachwissenschaft der Universität Innsbruck. De Bernardo Stempel Patrizia 1999: Nominale Wortbildung des älteren Irischen: Stammbildung und Derivation, der Reihe Buchreihe der Zeitschrift für celtische Philologie, 15, Tübingen: Niemeyer. De Bernardo Stempel Patrizia 2023: The Accents of Celtic: New Light on the Older and Oldest Stages, Heidelberg: Winter. Derksen Rick 2008: Etymological Dictionary of the Slavic Inherited Lexicon, Leiden, Boston: Brill. Deshayes Albert 2003: Dictionnaire étymologique du breton, Douarnenez: Le Chasse-Marée. De Vries Jan 1977: Altnordisches etymologisches Wörterbuch, 3rd ed., Leiden: Brill. DIL – Dictionary of the Irish Language, Based Mainly on Old and Middle Irish Materials, ed. by E. G. Quin, compact ed., Dublin: Royal Irish Academy, 1990. DUL – Del Olmo Lete Gregorio, Sanmartín Joaquín. A Dictionary of the Ugaritic Language in the Alphabetic Tradition, 2 vols, 2nd ed., Leiden, Boston: Brill, 2003. EH – Endzelīns Jānis, Hausenberga Edīte. Papildinājumi un labojumi K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai (= Ergänzungen und Berichtigungen zu K. Mühlenbachs Lettisch-Deutschem Wörterbuch) 1–2, Rīga: Kultūras fonda izdevums, 1934; Rīga: Grāmatuapgāds, 1946. ESJS XIX – Az óegyházi szláv nyelv etimológiai szótára 19, szerk. I. Janyšková, Brno: Tribun EU, 2018. EWAhd V – Az ófelnémet nyelv etimológiai szótára 5 (iba – luzzilo), R. Lühr vezetésével, kidolgozta H. Bichlmeier, M. Kozianka és R. Schuhmann közreműködésével. A. L. Lloyd közreműködésével. K. K. Purdytól, Göttingen, Zürich: Vandenhoeck & Ruprecht, 2014.