Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida

Cikkek / Articles 77 SANDRALUKŠAITĖ-RAMONIENĖ Vilniausuniversitetas Kutatási területek: litván akcentológia, dialektológia, névkutatás, neveléstudomány. VYTAUTAS RINKEVIČIUS Vilniusi Egyetem ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0001-9451-5993 Kutatási területek: balti–szláv történeti akcentológia, a balti nyelvek összehasonlító grammatikája, porosz nyelvészet, lett nyelvészet. DOI: doi.org/10.35321/all91-04 A LITVÁN NYELV IGEKÉPZŐKÉPZŐS IGÉK -(I)UOTI AKCENTUÁLIS FEJLŐDÉSE A litván -(i)uoti igék hangsúlyozásának története ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a -(i)uoti képzős litván igék akcentuálódásának fejlődését vizsgálja, összevetve a mai nyelvjárások, a köznyelv és a hangsúlyjelekkel ellátott régi szövegek adatait a rekonstruált alapnyelvi állapottal. A mai nyelvben a -(i)uoti képzős származékokra a képző hangsúlya jellemző, a forrásokban említett nem képzői hangsúly esetei pedig e hangsúly fokozatos eltűnéséről és a képzői hangsúly megszilárdulásáról tanúskodnak. A nem képzői hangsúly eseteinek egy része megőrzött archaizmusnak tekinthető (pl. az 1. hangsúlyosztályú főnevekből képzett származékok), egy részük később alakult ki, pl. a lkuriuoti vagy batuoti típusú igék (a hosszan tartó cselekvés ikonikus funkcióját betöltő tőbeli cirkumflexussal). Ezt az utóbbi típust a nyelvjárásokban a hangsúlyozási típusok különösen nagy változatossága jellemzi; a tanulmány nagyobb részét ennek áttekintése teszi ki. A nyelvjárási terület nyugati részén (különösen Litvánia Kisrészén) a nem képzői hangsúly másféle igékben is lehetséges, pl. hangutánzó és más, expresszív igékben, germanizmusokban, valamint a -(i)oti képzős származékok átalakításaiban. SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 78 Acta Linguistica Lithuanica XCI KULCSSZAVAK: litván nyelv, történeti akcentológia, képzős igék, hangsúlytípus, akút, cirkumflexus, akcentuális dominancia, ikonikus funkció, metatónia. ANNOTATION The article deals with the accentuation history of Lithuanian verbs in -(i)uoti by comparingdatafrommoderndialects,thestandardlanguage,andaccentuatedoldtexts withthereconstructedstateofaffairsintheproto-language.InmodernLithuanian,verbs in -(i)uotiarecharacterizedbystressonthesuffix,whilevariousattestedcasesofnon-suffix stresstestifytothegradualdisappearanceofthistypeofaccentuationandtheestablishment a képző hangsúlyáról. A nem a képzőn lévő hangsúly egyes esetei archaizmusoknak tekinthetők (pl. az 1. hangsúlyparadigmájú főnevekből képzett származékok), míg mások későbbi eredetűek lehetnek, pl. a lkuriuoti és batuoti típusú igék (a gyökér cirkumflexusa az elnyújtott cselekvés ikonikus jelölőjeként). Az utóbbi típust a hangsúlytípusok nagyfokú nyelvjárási változatossága jellemzi, és a cikk nagy része ennek a változatosságnak a vizsgálatával foglalkozik. A nyelvjárások nyugati területén (különösen Litvánia Kis-Litvániának nevezett részén) a hangsúly nem a képzőn más igetípusokban is lehetséges, például hangutánzó és más expresszív igékben, germanizmusokban, illetve az -(i)oti képzős, újraalkotott igékben. KULCSSZAVAK: litván nyelv, történeti akcentológia, képzett igék, hangsúlytípus, akut, cirkumflexus, hangsúlydominancia, ikonikus funkció, metatónia. 1. BEVEZETÉS (A JELENLEGI ÁLLAPOT) § 1. A köznyelvi litván igék -(i)uoti képzője a domináns erős képzők osztályába tartozik1: származékaira általában a képző hangsúlya jellemző, függetlenül az ige képzési típusától, jelentésétől vagy az alapszó hangsúlyozásától, pl. kain-úo-ti (← káin-a 1), bals-úo-ti (← bas-as 4); raudon-úo-ti (← raudón-as 1/3), gyv-úo-ti (← gýv-as 3); važ-iúo-ti (← vèž-ti) stb. (vö. Stundžia 2014: 168). § 2. Kivételt legfeljebb egyes, a képző kibővített változataival rendelkező igék képeznek (többnyire -ul-iuoti, -ur-iuoti képzős deverbális igék), amelyek a jelenlegi normák szerint mind a képzőben, mind a tőben (az alapszó tövében) hangsúlyozhatók, pl. nyk-ul-iúo-ti / nỹk-ul-iuo-ti; lūk-ur-iúo-ti / lk-ur-iuo-ti; snyg-ur-iúo-ti / snỹg-ur-iuo-ti. A tőhangsúlyos változatban a tő akcentusa általában cirkumflexus – ez átvehető az alapszóból (pl. nỹk-uliuo-ti ← 1 A tanulmányban használt akcentológiai terminusokról lásd például: Rinkevičius 2010; 2015: 34, 47–52. nỹk-ti),metatoninis(pvz.,lk-uriuo-ti←láuk-ti)arnaujaiatsiradęspailgėjusiame balsyje (pvz., snỹg-uriuo-ti ← snìg-ti). Pavieniuose denominatyvuose, Cikkek / Articles 79 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida általában archaizmusokban, a tőszó gyökerének akútusa is megőrződhet, pl. varpuč-iúo-ti / várpuč-iuo-ti ← várput-is 1. A régebbi normatív munkákban (pl. Laigonaitė 1978: 792 vagy a DLKŽ korábbi kiadásaiban) az ilyen szavaknak csak a tövi hangsúlyát jelölték, a változatos hangsúlyozást pedig mindössze az utóbbi évtizedekben kodifikálták (a DLKŽ hetedik kiadásától kezdve3; vö. még a VLKK 2005. és 2013. évi ajánlásait), így egyértelműen látható a képzős hangsúly meghonosodásának tendenciája. 2. A NEM KÉPZŐS HANGSÚLY ARCHAIZMUSAI ÉS ERED ETÜK § 3. Nem lehet kétség afelől, hogy az ókorban a gyöki (pontosabban: a tőszó tövének) kirtis priesagos -(i)uoti vediniuose buvęs gerokai dažnesnis nei šiuolaikinėje kalboje. Például Mikalojus Daukša még így hangsúlyozta: apìjuok-uo-ti, ãšar-uo-ti, ˈmėlyn-uo-ti, pánč-iuo-ti, ˈraudon-uo-ti, talán vãkar-uo-ti4 is (vö. Skardžius 1935: 230kk. [1999: 266kk.])5. Frydrichas Kuršaitis litván–német szótárában (Kurschat 1883) még a következőket találjuk: áuks-uo-ti, áušč-iuo-ti, čiùlb-uo-ti, gsč-iuo-ti, páik-iuo-ti, páin-iuo-ti, pánč-iuo-ti, pl-iuo-ti, rùišč-iuo-ti, sódž-iuo-ti (azaz súodž-iuo-ti), týč-iuo-tis, vìng-iuo-ti, žiáuk(š)č-iuo-ti; bat-uo-ti, get-uo-ti, juõd-uo-ti, mag-uo-ti; áugal-uo-ti, býdel-iuo-ti, bter-iuo-ti, dárgan-uo-ti, bel-iuo-ti (és (h)vel-iuo-ti), gárban-uo-ti, príešgyn-iuo-ti, pder-iuo-ti, šérpet-uo-ti, kan-uo-ti; geton-uo-ti, gõmur-iuo-ti, grõmul-iuo-ti, mañgal-iuo-ti, magal-iuo-ti, mlyn-uo-ti, pỹpel-iuo-ti, pldur-iuo-ti, raũdon-uo-ti, skamal-iuo-ti, svabal-iuo-ti, viñzel-iuo-ti, vỹtur-iuo-ti (šalia výtur-iav-imas); ãšar-uo-ti, kãtur-iuo-ti (ir kãtul-iuo-ti), prãkait-uo-ti, prãvardž-iuo-ti, trãškan-uo-ti, vãkar-uo-ti, vãsar-uo-ti; čìvyr-uo-ti6, 2 Ir netgi Laigonaitė 2002: 105.  3 Kaikuriebuvęšakniniokirčioarchaizmai(pvz.,grúod-uo-ti)įnaujesniusDLKŽleidimusišvis neįtraukti. 4 Iš paliudytos būtojo laiko dalyvio formos priwkarawuſis (DP 61830) negalima spręsti, ar tai priesagos -uoti, ar -auti vedinys. 5 Iš M. Daukšos rašybos neaiški žodžių ˈpanč-iuo-ti, ˈmėlyn-uo-ti, ˈraudon-uo-ti šaknies priegaidė. Dėl pirmojo jų spėjamo akūto plg. pántis, pánčioti. Likusių dviejų priegaidė nėra tokia akivaizdi: bent jau mėlyn-uo-ti tarmėse paliudytas su abiem galimom priegaidėm (žr. §§ 19–20). 6 Greta čivyr-úo-ti (plg. § 31 ir 50 išnašą). SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 80 Acta Linguistica Lithuanica XCI grèvez-uo-ti, ìšgąsč-iuo-ti, kàbar-iuo-tis, kàkal-iuo-ti, kàmaš-uo-ti, kliùper-iuo-ti, lèket-uo-ti, màdar-uo-ti, mùster-iuo-ti, tàlaž-uo-ti7. Be jau minėtų (ir dar minėsimų § 15) pavyzdžių, LKŽ iš įvairių šaltinių taip pat liudija, pvz. : gýv-uo-ti ‘rėkauti gyvi gyvi (apie pempę)’, grúod-uo-ti, kárp-uo-ti, míel-uo-ti, mìlt-uo-ti, mýl-uo-ti, rm-uo-ti, snárgl-iuo-ti, spéig-uo-ti8, sp-uo-ti, tùlk-uo-ti, séil-iuo-ti, vj-uo-ti; jómark-uo-ti, pléiskan-iuoti9, šker-iuo-ti, šipel-iuo-ti; kel-iuo-ti; pùsryč-iuo-ti etc.10 § 4. Remiantis įprastais priesaginių žodžių kirčiavimo raidos baltų ir slavų kalbose dėsningumais, galima manyti, kad pradžioje šaknies (pamatinio kamieno) kirtis turėjęs būti būdingas vediniams iš pastoviojo kirčio (akcentiškai stipriųjų kamienų) pamatinių žodžių (pvz., vj-uo-ti ← vj-as 1), o priesagos kirtis – vediniams iš mobiliojo kirčio (silpnųjų kamienų) žodžių (pvz., kelm-úo-ti ← kélm-as 3). Kitais žodžiais tariant, priesaga -uo-ti, kaip ir kitos veiksmažodžių darybinės priesagos, kildintina iš baltų(-slavų) nedominacinių stipriųjų priesagų klasės. Vėliau vedinių kirčiavimo priklausomybės nuo pamatinių žodžių kirčiavimo principo nustota paisyti dėl universalios dominacinių (t. y. nulemiančių kirčiui dėl Saussure’o dėsnio nušokus iš neakūtinės šaknies į akūtinę priesagą (pvz., *paš-uo-ti > parš-úo-ti), neproporcingai išaugo atvejų su kirčiu priesagoje skaičius (plg. Dybo 1981: 201; Rinkevičius 2015: 47–52). A tárgyalt fejlődési forgatókönyv szerint a toldalék nélküli visuometvienodąvediniųkirčiavimą)priesagųįsigalėjimotendencijos,opriesaginiokirčiotipopasirinkimąapibendrinimuinulėmėtai,kaddalyježodžių hangsúly csak akutózus egyszótagú alapszárakban maradhatott fenn (pl. áuks-uo-ti), továbbá a többszótagú alapszárak nem végső szótagjában, a hangsúlyfajtától vagy a mennyiségtől függetlenül (pl. dárgan-uo-ti, ãšar-uo-ti, pùsryč-iuo-ti). A régi denominatívumokban ilyen elsődleges tő- (alapszár-) hangsúly csak az 1. hangsúlyparadigmájú (erős tövű) névszókból képzett származékokban lehetett lehetséges. 7 Vö. még Kuršaitis bizonytalan példáival (azaz szögletes zárójelben közölt példáival): [mérg-uo-ti; čiẽpč-iúo-ti (cźipcziju); svibal-iuo-ti, žaĩbar-iuo-ti]. 8 A megjelölt forrás nélkül az LKŽ-ben. 9 Sajtóhiba az LKŽe-ben: péiskaniuoti (vö. pléiskaniuoti LKŽ X 127). 10 A lista nem teljes. Csak előzetesen állítottuk össze az LKŽ -uoti végződésű szavainak áttekintése során, F. Kuršaitis litván–német szótárában adatolt -(i)uoti igék hangsúlyozását az LKŽ adataival ellenőrizve. A megfigyelt pontatlanságok közül itt például megemlíthető, hogy az LKŽ-ben szereplő žigliuoti (KI120, azaz Kurschat 1870: 120, s. v. aufspreizen) hibás – az eredeti forrásban valójában a žirgliúoti szerepel hangsúlyozva (cirkumflexussal, amelyet feltehetően tévedésből vettek át a Kuršaitis által ugyanitt említett žiglinti szinonimából). Vö. még az 50. jegyzetet. Tanulmányok / Articles 81 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida § 5. A forrásokban adatolt, a fent említett, toldalék nélküli hangsúlyú igék jelentős részének alapszavai valóban 1. hangsúlyparadigmájú névszók, pl. apìjuoka 1, ãšara 1, áuksas 1/3, dárganà 1/3a, grúodas 3/1, ìšgąstis 1 (az išgąstỹs 3b mellett), kárpa 1, míelas 3 (←1)11, mýlas 3 (← *1)12, mìltai 1, pántis 1, pléiskana 1, prãkaitas 3b/1, príešgyna 1, plis 1, pùsrytis 1 (a pusrytỹs 3b mellett), rmas 1, séil 1/3(/4), spéigas 1(/4), súodžiai 1, šérpeta(s) 1, trãškana (és tráiškana) 1, kanà 1/3a, vãkaras 3b/1, várputis 1, vjas 1, vìngis 1(/2). A színeket jelentő, 1. hangsúlyparadigmájú melléknevekből képzett származékokban megőrzött tőhangsúlyról lásd a § 23-at. Az ilyen, toldalék nélküli hangsúlyú igék egy része régi archaizmus lehet, amely a Saussure-törvény előtti időkből öröklődött, más részük pedig valamivel később, annak az általános szabályszerűségnek nem mondva ellent jöhetett létre, hogy a toldalék nélküli hangsúly csak akutózus egyszótagú alapszárakban és a többszótagú alapszárak nem végső szótagjában lehetséges. A felsorolt alapszavak némelyikének (pl. vãkaras) 1. hangsúlyparadigmája másodlagos is lehet13, és csak a nyelvjárások egy részében fordul elő (azonban éppen azokban, amelyekben a megfelelő, toldalék nélküli hangsúlyú ige is adatolt). Mindössze néhány ige alapszavának várható 1. hangsúlyparadigmája nincs szótárakban adatolva: snarglỹs 3/4, áugalas 3a, pravard 3b (vagy pravardas), skamalas 3b. 3. A KÉPZŐ NÉLKÜLI HANGSÚLY ÚJ ESETEI § 6. A tövül szolgáló névszók 1. hangsúlyozási osztályához kapcsolódó megőrzött archaizmusokon kívül a Saussure-törvény utáni korszakban a litván nyelvben számos új, képző nélküli hangsúlyú ige is keletkezett, gyakran a tő cirkumflexusával; hangsúlyozásukat már a tő hangsúlyértékétől eltérő okok határozták meg. Hangsúlyozásuk a mai vagy viszonylag újabb kori nyelvjárásokban igen változatos. Az ilyen igék több, egymástól jelentésükben, keletkezési körülményeikben és a hangsúlytípusok földrajzi eloszlásában különböző csoportja különíthető el: a) lkuriuoti típus; b) batuoti típus; 11 Vö. M. Daukša dat. sg. masc. míel-am alakját (lásd Skardžius 1936: 141 [1999: 105]) és a nem származéki melléknevekre jellemző, a mozgó hangsúly meghonosodására irányuló tendenciát (lásd Rinkevičius 2015: 39t.). 12 Vö. lett mĩļš, porosz nom. pl. mīlai, szláv *mlъ a. p. a. 13 A vãkaras szó nagy valószínűséggel régi mozgó hangsúlyú szónak tekinthető (vö. szláv *vȅčerъ a. p. c), ám a litván nyelvjárások nyugati területén, elsősorban Litvánia Kis részén (ahol a vãkar-uo-ti tőhangsúlyos ige adatolt), állandó hangsúlyú alakok, illetve a származékok tőhangsúly-erősségének jelei is előfordulnak, vö. vãkaras 1 (LKŽ: Trk), Friedrich Wilhelm Haack szótárának és nyelvtanának adv. (instr. pl.) Wákarais, F. Kuršaitis nom. pl. wãkaraĩ, verb. wãkar-au-ja alakját. SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 82 ActaLinguisticaLithuanicaXCI c) onomatopėjiniaiirpan.veiksmažodžiai; d) germanizmusok vagy germanizmusokból képzett származékok; e) -(i)oti képzős származékok átalakításai. A továbbiakban e csoportok mindegyikébe tartozó igék hangsúlyozásának eredetét, fejlődését és a nyelvjárásokban előforduló hangsúlytípusok változatosságát külön-külön tárgyaljuk. A legtöbb figyelmet a második (batuoti) típusnak szenteljük, amelyet a nyelvjárásokban a legnagyobb akcentusbeli változatosság jellemez. 3.1. A Lkuriuoti típus § 7. Az említett (lásd § 2) -ur-iuoti, -ul-iuoti típusú származékok, általában deverbális képzések, amelyek nem intenzív, folyamatos cselekvést vagy állapotot jelölnek (vö. LKG II 250kk.), és a tőben cirkumflexussal rendelkeznek (elsődlegessel, metatonikussal vagy magánhangzó-megnyúlás következtében kialakulttal), eredetük szerint azonos jelentésű -ur-ti, -ul-ti képzős származékokból kibővült alakoknak tekintendők (azaz lk-ur-iuo-ti ← lk-ur-ti). Az utóbbiakat néha denominatív eredetűnek tartják (pl. lk-ur-ti ← lūk-ur-ỹs 3b, vö. Skardžius 1943: 551), bár elméletileg a megfelelő névszók deverbális eredete sem lehetetlen. Az -ur-ti, -ul-ti képzős származékokból más bővített képzős alakok is létrejöhettek – ezekben szintén általában cirkumflexus található a tőben, vö. lk-ur-iau-ti, lk-ur-o-ti, lk-ur-io-ti, ˈlūk-ur-no-ti, lk-ur-nė-ti. § 8. A cirkumflexus (másképpen „folyamatos” intonáció, vö. Girdenis 2003: 273) és a magánhangzó megnyúlása az -ur-ti, -ul-ti képzős származékokban (vagy azok alapjául szolgáló névszókban) ikonikus funkciót tölt be: fokozza a megnyújtott, lassú cselekvés benyomását (vö. Stundžia 1985: 135). Ezen igékből a cirkumflexus (illetve a tőhangsúly és a magánhangzó megnyúlása) az összes említett bővített származékba is átkerült, azaz : láuk-ti → (lk-ur-į →) lk-ur-ti → lk-ur-iuo-ti, lk-ur-iau-ti etc. ; snìg-ti → (snỹg-ur-į →) snỹg-ur-ti → snỹg-ur-iuo-ti, snỹg-ur-o-ti etc. Az ellentétes folyamat a -ter-ti, -tel-ti képzős pillanatnyi jelentésű igékben és azok kibővített változataiban figyelhető meg, ahol a tő akútusa („hirtelen” intonációja) vagy rövid magánhangzója dominál, vö. snáus-ti → sns-tel-ti → sns-tel-ė-ti; tep-ti → tìmp-tel-ti → tìmp-tel-ė-ti; láuk-ti → lùk-tel-ti → lùk-tel-ė-ti. § 9. Az LKŽ és a nyelvjárási szótárak adatai szerint a tőhangsúly csaknem egész Litvániában előfordul, míg a képzői hangsúly csak keleti részén lehetséges (főként a keleti aukštaitis nyelvjárásokban, helyenként a nyugati vagy déli aukštaitis nyelvjárásokban is14) (lásd az 1. térképet). Még egyetlen beszédváltozatban is tanúsítható ugyanazon képző különböző származékainak eltérő hangsúlyozása, pl. plūd-uriuoti : lūk-uriúoti, snūd-uriúoti (LKŽ:  14 Apiepietųaukštaičiustrūkstaduomenų,bettokiežodžiaikaipPPAŽsnyguliótinetiesiogiaigalėtų liudytipriesaginiokirčiogalimybęir-uriuoti,-uliuotivediniuose.  Straipsniai / Articles 83 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida Srv);lk-uriuoti:snyg-uriúoti,snūd-uriúoti(VdškŽ);snaĩg-uriuoti:snyg-uriúoti (LKŽ: Ėr). 1. TÉRKÉP. A -ur(i)uoti, -uliuoti képzős származékok hangsúlyozása a litván nyelvjárásokban: • lūkuriúoti: LKŽ (Kur, Srv); • plūduriúoti: LKŽ (Lzd); ZnŽ (Grš); • snyguriúoti: LKŽ (Ut, Ob, Švnč, Ėr); VdškŽ; snyguliúoti: LKŽ (Mtl); • snūduriúoti: LKŽ (Srv); VdškŽ; snūduliúoti: LKŽ (Ad); • lkuriuoti: LKŽ (Grz, Alk, Skr); KzRŽ (KzR); ZnŽ (Nm, Lkč); VdškŽ; • plduriuoti: LKŽ (Skr, Nmk, Srv, Šll); K; Sch15; ŠVŽŽ (Ged, Lu); KrtnŽ; VaigŽ; KzRŽ (KzR); plduruoti: LKŽ (Ms, Užv, Rdn, Krš); Dūnž (Dr, Varp, Krš, Vds); • snỹguriuoti: LKŽ (Škn, Yl, Jrb, Dkš, Pv); KzRŽ (Bbr, KzR); KltŽ; snỹguruoti: LKŽ (Jž, Skp, Kp, Rš); KpŽ (Skp, Kp); snỹguliuoti: LKŽ (Bsg, Krok, Lkč; Alv, Mrs); ZnŽ (Lkč); • snduriuoti: LKŽ (Mžk, Krkl, Grk, Jrb, Dkš, Mrj, Krs, Dbk, Ds); KrtnŽ; VaigŽ; KzRŽ (Gvlt, KzR); snduruoti: LKŽ (Rdn); KpŽ (Kp, Ppl); snduliuoti: LKŽ (Plv; Ds). 15 Lásd Schleicher 1857: 171 (az írásból nem egyértelmű a hangsúly: plúduriavo). SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 84 Acta Linguistica Lithuanica XCI § 10. A mai nyelvben, amint említettük (lásd § 2), a képző hangsúlya egyre inkább meghonosodik. 3.2. Batuoti tipas 3.2.1.Bendraapžvalga § 11. A képző nélküli hangsúlyú -(i)uoti képzett igék valamennyi adatolt típusa közül kiemelkedik egy kompakt csoport, amelyet a szemantika és (legalábbis részben) a mių)šakniespriegaidės–cirkumflekso.Tai–vediniaiišspalvas(arpanašias kitasypatybes)reiškiančiųbūdvardžių,dažniausiaiturintysbūsenosdarybinę tarreikšmę, vagyis „olyannak vagy annak lenni, amilyet vagy amilyet az alapszó mond” jelentés egyesít (vö. DLKG 393)16, pl. bat-uo-ti ‘fehérnek lenni, fehérnek látszani’ ← melléknév bált-as. A tő cirkumflexusa lehet metatonikus (pl. bat-uo-ti ← bált-as), de át is öröklődhet az alapszóból (pl. get-uo-ti ← get-as). Úgy tűnik, hogy a rövid vagy pozicionális hosszúságú tőmagánhangzókkal rendelkező melléknevekből képzett alakok nem tartoznak ebbe a csoportba – valamennyi forrásban rendszerint képzőhangsúllyal adatolják őket17, vö. rud-úo-ti, rusv-úo-ti, žal-iúo-ti18, žal-úo-ti19. § 12. A lkuriuoti típusú képzett alakok esetétől eltérően ezekben az igékben a cirkumflexes tőhangsúly nem a képzési lánc köztes láncszemeiből öröklődött (vagyis láuk-ti → [lkur-į →] lkur-ti → lkur-iuo-ti), hanem már maguknak a 16 Másképpen fogalmazva: „az alapszóval kifejezett tulajdonság megnyilvánulását, folyamatként -uotivedinius(t.y.bált-as→bat-uo-ti),tadkitųpriesagųvediniuoseišspalvų pavadinimųnepasitaiko(plg.balt--ti,bált-in-ti)20. való létezését” jelölők (vö. LKG II 248). 17 Vö. ugyanabban a mondatban: sã·ko | pàpučæ· dú·mu· | tai‿ta‿pudrà pajuõduojæ | parudúojæ (ZnŽ: Br). 18 Csak az nem világos, mennyire megbízható az LKŽ által említett žãl-iuo-ti (BŽ; lásd Baronas 1932: 175, s. v. зеленть) hangsúlyozása. Ez akár hiperkorrekciós eset is lehet: a szótárban például a juõduoti is így van hangsúlyozva, noha a biržai Jonas Baronas nyelvjárásában a tőhangsúly egyébként nem várható (vö. §§ 17, 21 és a 3. térképet). 19 Valószínűleg csak a példák ritkasága miatt nincs az LKŽ-ben adat a tő hangsúlyozására a vizsgált típusú hosszú tövű igék egyik párjában sem, például a bėr-úo-ti (Rdm – mindössze egy hangsúlyos példa, ráadásul olyan nyelvjárásból, amelyben a képző hangsúlya teljesen várható, lásd § 21), palv-úo-ti (egyetlen hangsúlyos példa sincs). 20 F. Kuršaitis szögletes zárójelben megadott (tehát a szerző számára ismeretlen) [geton-au-ti] alakja valószínűleg mechanikusan, a mellette feltüntetett, azonos jelentésű geton-uo-ti alapján van hangsúlyozva. A ZnŽ mag-au-ti alakja valószínűleg a mag-uo-ti átdolgozása (ez utóbbi nincs meg a ZnŽ-ben). Cikkek / Articles 85 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida 3.2.2. Fejlődés a XX–XXI. században § 13. A vizsgált típusú igék tőhangsúlya a köznyelv kialakulásának kezdetén normatív volt. A XX–XXI. század különböző normatív munkái a tőhangsúly fokozatos eltűnését, illetve a képzőhangsúly megszilárdulását tükrözik. § 14. Pranas Skardžius 1936-os Bendrinės lietuvių kalbos kirčiavime című művében azt állította, hogy „a tőben, nem pedig a képzőben hangsúlyozandók […] a batuoti, juõduoti, maguoti, mlynuoti, raũdonuoti igék” (Skardžius 1999: 381, vö. még 379. o.), a példaszójegyzékbe pedig olyan igéket vett fel, mint a batuoti, getonuoti, juõduoti, maguoti, mlynuoti, pašuoti, pikuoti, raũdonuoti (391–421. o.). Alfonso Kalniaus, Zigmas Kuzmickis és Jurgis Talmantas Lietuvių kalbos rašybos vadovėlį su kirčiuotu žodynu című, hangsúlyos szótárt is tartalmazó helyesírási kézikönyvét recenzálva azt állította, hogy abban „nem megfelelő a hangsúlyozás: […] geltonúoti […]. Sokkal szélesebb körben használatos a hangsúlyozás, ezért a köznyelv számára megfelelőbb: […] getonuoti (vö. pikuoti, raũdonuoti stb.)” (Skardžius 1998: 660). Hasonlóképpen Kazimieras Būga is, amikor Jurgis Šlapelis (kupiškėn)21 1920–1922-es szótárfüzetét recenzálta, a benne használt pilkúoja alakot a köznyelv számára nem ajánlott keleti nyelvjárási formaként bírálta, amelynek „az írott nyelvben a pikuoja felel meg”. Būga szerint „[a]z írott nyelvben így ejtik: juõduoja, maguoja, batuoja, mlynuoja, raũdonuoja” (lásd Būga 1959: 144)22. § 15. A 20. század második felében megjelent első DLKŽ-kiadásokban már e típusú igék többségének kettős hangsúlyozása szerepel: gyökérhangsúlyos és képzőhangsúlyos (pl. batuoti / baltúoti), néhány ritkább ige esetében pedig – kizárólag képzőhangsúlyos (pl. gelsvúoti). Kettős hangsúlyozás esetén az első kiadásban (1954) előbb a gyökérhangsúlyos változat szerepel (vagyis batuoti / baltúoti), a másodikban (1972) pedig már a képzőhangsúlyos (vagyis baltúoti / batuoti)23. A harmadik kiadásban, amely egyben a me(1993)daugumosveiksmažodžiųnurodomasjautikpriesaginiskirtis(pvz., baltúoti,betvisdarpilkúoti/pikuoti),tuotarpunaujausiuoseleidimuose(prahetedik is, (2012) már minden igét képzőhangsúllyal hangsúlyoznak. Vö. a kodifikáció fejlődését: 21 Vö. Zinkevičius 1992: 317. 22 J. Šlapelis 1920–1922-es szótárfüzetének korlátozott terjedelme miatt a tárgyalt típusba tartozó ige csak egyszer fordul elő benne (pilkúoja), és ez is egy egészen más szó (akmenýnas) használati példájában. Šlapelis többi szótárában a megfelelő igecsoportok címszóalakjaiban kettős hangsúlyozás szerepel: batuoti / baltúoti; getonuoti / geltonúoti; juõduoti / juodúoti; raũdonuoti / raudonúoti (lásd Šlapelis 1921; 1929; 1940). 23 Emellett ismeretlen okokból a második kiadásban a gelsvuoti ige kettős hangsúlyozású, a juoduoti ige gyökérhangsúlyos alakjában pedig valamiért akut látható (valószínűleg sajtóhiba). SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 92 Acta Linguistica Lithuanica XCI • a gyökér cirkumflexszel jelölt hangsúlya (pl. get-on-uo-ti); • az alapszó hangsúlyának helye és az akut hangsúlyozás megőrzése a képzőben (pl. gelt-ón-uo-ti); • az alapszó hangsúlyának helye a képzőben megőrződik, de metatonikus cirkumflexszel (pl. gelt-õn-uo-ti). A hangsúlyozási típusok földrajzi eloszlása a 6–7. térképen látható. A nem képzőtlen melléknevekből képzett származékok esetéhez hasonlóan (lásd § 17), az ige képzőjének hangsúlya (gelton-úo-ti, raudon-úo-ti) inkább a nyelvjárási terület keleti részére jellemző, míg az alaptő hangsúlya a nyugatira. A nyugati terület északi részén (északi žemaičiai) megmarad az alapige tövének būdvardžiokirčiovieta(priesagoje-on-).Dalyješioploto(šiaurėje,šiaurėsvakaruose)išlaikomasirpriesagosakūtas(gelt-ón-uo-ti,raud-ón-uo-ti),kitojedahangsúlya (délen, délkeleten) – metatónia következik be (gelt-õn-uo-ti, raud-õn-uo-ti). A nyugati terület déli részén (déli žemaičiai, Kis-Litvánia, kauniškiai) az alapszóként szolgáló melléknév hangsúlyának helye nem marad meg – a gyökér hangsúlyos (get-on-uo-ti, raũdon-uo-ti). Egyes esetekben az alaptő hangsúlyát a keleti területen is tanúsítják (a keleti aukštaičiai nyelvjárásban). Nem teljesen világos, hogy itt (a hangsúlyváltakozás erős kiegyenlítődésének zónájában) mennyire megbízhatóan jegyezték fel a képző hanglejtését: gelt-õn-uo-ti (1x), de raud-ón-uo-ti (2x). A cirkumflexszel hangsúlyozott gyökér (get-on-uo-ti, raũd-on-uo-ti), akárcsak a nem képzőtlen melléknevekből képzett származékok esetében (lásd § 17), csak a 20. század első felének szerzői által készített munkákban szerepel, élőnyelvi példák nélkül. K. Būga ilyen hangsúlyozást említ szülővárosában, Dusetosban29 (ez nem egyezik a LKŽ-ben megadott Ds alak képzős hangsúlyozásával: išraudonãvo) és Anykščiuose30, A. Baranauskas pedig az R5 (vagyis a kupiškėnai) nyelvjárásban, amikor annak képviselője által írt költői szöveget hangsúlyozta31. 29 Būga 1959: 144 (raũdonuoja Ds), 480 (raũdonuoti Ds). 30 Būga 1959: 480 (getonuoti An). 31 „[…] Joù nʹabʹaliñksmūs wisi mʹadẽlei, Kàd gʹatonuoja żalì łapẽlei.” Bàe jawũ dkì wisì łoukẽlei. […] Urszułà Tamosziúnaicza. 1880. Łapkriczo 21. (Baranowski 1920: 438–439). Cikkek / Articles 93 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida 6. TÉRKÉP. A geltonuoti ige ige hangsúlyozása a litván nyelvjárásokban: • geltonúoti: LKŽ (Ėr, Jnšk, Pn; Dkš); KpŽ (Alz, Slm, PnmR, Plvn); VdškŽ; KltŽ; DvŽ (Sr, Šlt;); DrskŽ; PPAŽ (Mrc, Rud, Žr); LzŽ (Dnr); ZtŽ; • geltónuoti: ŠVŽŽ (Kdž, Ms, Nsm, Pal, Vin, Šek, Žbr); KrtnŽ; • getonuoti: LKŽ (Kt); K; KzRŽ (Gvlt); ZnŽ (Grš, Lkš, Žlt); KBūg (An); ABar (R5); • geltõnuoti: LKŽ (Als, KlvrŽ, Šts; Jnšk; Pl); DūnŽ (PvnR32, Vrp); Būga (Kv). 32 A két PvnR-eset közül vélhetően az egyiknek a PnmR rövidítéssel való lejegyzése (amelyet a DūnŽ rövidítésjegyzéke nem magyaráz) nagy valószínűséggel korrektúrahibának tekintendő. SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 94 Acta Linguistica Lithuanica XCI 7 TÉRKÉP. A raudonuoti ige hangsúlyozása a litván nyelvjárásokban: • raudonúoti: LKŽ (Ldk; Ds, Krd, Lel, Trgn; Dglš, Klt; Bd, Dbč, Lp, Smn, Vlk; Kli; Ėr, Lnkv, Rm; Bsg, Pc; Alk, Dkš, Šn, Srd); KpŽ (Skp, Slm, Šmn); VdškŽ; KltŽ; KBūg (Lkm); DvŽ (Dvr, Mc, Žž;); DrskŽ; PPAŽ (Kb, Mrc); LzŽ (Dnr, Psl); ZtŽ; DkšŽ; VaigŽ; • raudónuoti: LKŽ (Brs, Ggr, KlvrŽ, Lpl, Trk, Vgr, Vkš, Šts; Rš, Smal); ŠVŽŽ (Dauk, Drk, Ged, Kra, Kern, Kul, Med, Ms, Pal, Trkn, Šek, Vin, Že, Žbr); KrtnŽ; • raũdonuoti: LKŽ (Dov, Grg, Kl, Rt, Vž; Sg; Kv, Šv, Up; Nmk, Rs; Grl, Jrb, Skr; Grz; Smn); K; DkšŽ; KzRŽ (KzR); ZnŽ (Jnk, Grš, Lkš, Lkč, Snt, Slv, Žlt); KBūg (Ds); • raudõnuoti: LKŽ (Rdn; Krš, Užv); DūnŽ (Dr, Krš, PvnR). § 20. A ml-yn-as melléknév (és a ml-in-as, ml-en-as változatok) akútuszos tövű, amely a legtöbb nyelvjárásban hangsúlyos, azonban előfordul a toldalékra áthelyezett hangsúly is (vö. mėl-ýn-as DūnŽ: Pkš, Krš) – valószínűleg a gelt-ón-as, raud-ón-as analógiájára. A -uoti képzős alakok hangsúlyozása négyféle lehet: • az igei képző hangsúlya (mėlyn-úo-ti); • az alapszóként szolgáló melléknév hangsúlyának helye és a tőben lévő akut hangsúly megőrzése (ml-yn-uo-ti);  Straipsniai / Articles 95 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida • išlaikytapamatiniobūdvardžiokirčiovietašaknyje,betsumetatoniniu cirkumfleksu(ml-yn-uo-ti); • az alapszóként szolgáló melléknév hangsúlyának helye és a képzőben lévő akut hangsúly megőrzése (mėl-ýn-uo-ti) (azokban a nyelvjárásokban, amelyekben a mėlýnas melléknévi alak használatos). A hangsúlyozási típusok földrajzi eloszlását lásd a 8. térképen. Ahogyan a korábban tárgyalt képzett alakok esetében is, a -úo-ti képző hangsúlya (mėl-yn-úo-ti, mėl-in-úo-ti, mėl-en-úo-ti) a nyelvjárási terület keleti részére jellemző, míg az alapszó tövének hangsúlya a nyugati részre. Az alapszó tövének megőrzött akut hangsúlyát a gyökérben (ml-yn-uo-ti, ml-en-uo-ti) csak a nyugati terület legészakibb részén adatolták, a metatonikus cirkumflexet (ml-yn-uo-ti, ml-en-uo-ti) pedig a fennmaradó területen. Az alapszó tövének képzőhangsúlya (mėl-ýn-uo-ti) csak ott fordul elő, ahol a képzőhangsúlyos mėl-ýn-as melléknév is használatos, vagyis az alsó-litván nyelvjárások északkeleti sarkában (DūnŽ: Drv, Pkš). (Érdekes, hogy erre a területre jellemző az alapszó tövének képzőhangsúlya a gelt-õn-uo-ti, raud-õn-uo-ti igékben is, azonban a mėl-ýn-uo-ti esettel ellentétben bennük cirkumflexes metatónia megy végbe, lásd § 19). A keleti felsőlitván területen a gyökér metatonikus cirkumflexét (ml-yn-uo-ti) szintén csak K. Būga adatolja Dusetosban (vö. azonban LKŽ numėlynãvo Ds). SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 96 Acta Linguistica Lithuanica XCI 8. TÉRKÉP. A mėlynuoti ige és változatainak hangsúlyozása a litván nyelvjárásokban: • mėlynúoti: LKŽ (Ds, Lel, Mlt; Ėr, Lnkv; Prng; Vlk, Srj; Pc; Brš, Klvr); KpŽ (Pnd); VdškŽ; DvŽ (Dv, Mlk); DrskŽ; PPAŽ (Knv, Mrc); LzŽ (Dnr); ZtŽ; ZnŽ (Grš, Snt, Šk); mėlinúoti: DvŽ (Dv, Šlt); mėlenúoti: DūnŽ (Krš); • mlynuoti: ŠVŽŽ (Erk, Kra, Ms, Nsm); mlenuoti: ŠVŽŽ (Srpt); KBūg(Ms,Slnt); • mlynuoti: LKŽ (Ar, Jrb, Pgg, Skr, Smln, Vlk; Gs); K; KzRŽ (KzR); ZnŽ (Lkč, Lkš); KBūg (Ds); mlenuoti: LKŽ (Šts, Rdn; Gršl, End; Prk;Varn,Vds,Pvn);DūnŽ(Užv,Vkšn); • mėlýnuoti:DūnŽ(Dr,Pkš). § 21. Az összes tárgyalt ige hangsúlyozási képének összefoglalását a 9. térkép mutatja be, amelyből látható, hogy a színnevekből képzett -uoti képzős származékokra három fő akcentustípus jellemző, amelyek három meglehetősen világosan kirajzolódó földrajzi területen fordulnak elő: • keleti terület (főként a keleti és déli aukštaitis nyelvjárások) – az -uo-ti képző hangsúlya (balt-úo-ti, juod-úo-ti, marg-úo-ti, pilk-úo-ti; gelton-úo-ti, raudon-úo-ti, mėlyn-úo-ti); • Litvánia északnyugati sarka (a žemaitis nyelvjárások északi része) – az alapszótő hangsúlya és az alapszó akútusának megőrzése: a gyökérben Cikkek / Articles 97 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida (bált-uo-ti, júod-uo-ti, márg-uo-ti, pìlk-uo-ti) vagy a melléknévi képzőben (gelt-ón-uo-ti, raud-ón-uo-ti, mėlýn-uo-ti); • délnyugati terület (a žemaitiszek déli része, Kis-Litvánia, a kaunasi nyugati aukštaitiszek) – az alapszár hangsúlya és cirkumflexusa: metatonikus a tőben (bat-uo-ti, juõd-uo-ti, mag-uo-ti; pik-uo-ti; ml-yn-uo-ti) vagy a melléknévi képzőben (gelt-õn-uo-ti, raud-õn-uo-ti), valamint a tőben keletkezett, amikor a hangsúly a melléknévi képzőből a tőbe került át (get-on-uo-ti, raũd-on-uo-ti). A kijelölt területek határain belül átmeneti zónák lehetségesek eltérő hangsúlyozási típusokkal. Például mind az -uo-ti képző, mind a cirkumflexusos tő hangsúlya gyakori a kaunasi nyugati aukštaitiszek (feltehetően a šiauliaiak) nyelvjárásaiban, olykor mindkét változat ugyanabban a beszédváltozatban. A cirkumflexusos tőhangsúly korábbi, szélesebb körű elterjedésére a keleti területen a 20. század eleji forrásokban a keleti aukštaitiszeknél említett ilyen hangsúlyozási reliktumok utalnak (vö. a lkuriuoti típusú igehangsúlyozási džiųšaknieskirčiopaplitimąšiameareale,žr.§9).Pavieniaisatvejaispasitaiko irkitokiųsmulkiųnukrypimųnuoaptartosiosgeografinėsdistribucijos,bendro típusok elterjedési képét lényegében nem torzító szélesebb körű ... is). 9. TÉRKÉP. A színnevekből -uoti képzővel képzett származékok hangsúlyozása a litván nyelvjárásokban (összegzés) SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 98 ActaLinguisticaLithuanicaXCI § 22. Vedinių iš nepriesaginių cirkumfleksinės šaknies būdvardžių (gesvas, getas, raũsvas, mesvas, pikšvas etc.) a világosabb földrajzi eloszlás megállapításához a tanúsított anyag nem elegendő. Ahogy várható, a keleti területen vagy annak peremvidékén a képző hangsúlya adatolt (gelt-úo-ti Ds, rausv-úo-ti Šd), a délnyugatin pedig a cirkumflexusos tőé (getuoti K, Gs). Sajnos nem lehet egyértelműen megmondani, hogyan járnak el ebből a szempontból a leginkább releváns északnyugati, vagyis a hangsúlyos akutos tővel jellemzett területen. Minden adatolt példa átmeneti területről vagy olyan helységekből származik, ahol változatos hangsúlyozás lehetséges; vö. a képző hangsúlyát a gelsv-úo-ti (Šts33), a tőhangsúly mellett pedig a gesv-uo-ti (Als34, Pln), raũsv-uo-ti (Ggr) alakban. 3.2.4. A cirkumflexusos tőhangsúly eredete és fejlődése § 23. A Saussure-törvénnyel ellentétes cirkumflexusos tőhangsúly az akutos -(i)úo-ti képzős származékokban nem lehet régi. Hogy ez magának a litván nyelvnek késői jelensége, azt az is mutatja, hogy a lett nyelv analóg származékaiban semmiféle hasonló metatónia nyoma nem található, vö. la. bat-uô-t ← bats; mn-uô-t ← mns; sakan-uô-t ← sakans. Ezzel szemben a litván nyelvjárások északnyugati területén adatolt akutos tőhangsúly valószínűleg az 1. hangsúlyozási paradigmájú melléknevekből képzett származékokban megőrzött archaizmusnak tekintendő (vö. § 4). Az összes említett, színeket kifejező akutos tövű melléknévnél, amelyek korábbi hangsúlyozása meghatározható, rekonstruálható egy régebbi 1. hangsúlyozási paradigma: • bltas: vö. žem. nom. sg. fem. bált-a35, nom. pl. masc. bált-i36; nom. sg. pronom. bált-as-is37; adv. bált-ai38, 39; dial. bált-um-as; lett. bats; • júodas: vö. žem. nom. sg. fem. júod-a40, nom. pl. masc. júod-i41, adv. júod-ai42; júod-ym-ė 1, júod-ym-as 1, dial. júod-um-as; lett. subst. juõds ‘a gonosz, ördög’; 33 Vö. Šts: bat-uo-ti, ml-en-uo-ti; gelt-õn-uo-ti : júod-uo-ti, márg-uo-ti, raud-ón-uo-ti : pilk-úo-ti (lásd még § 27). 34 Vö. Als: gelt-õn-uo-ti : márg-uo-ti. 35 Girdenis 2008: 58 (112. jegyz. [bá.ltà]), 87 (239. jegyz.). 36 Girdenis 2012: 88 (189. jegyz. [bât]). 37 KrtnŽ; ŠVŽŽ. 38 Girdenis 2008: 58 (112. jegyz. [báltâ·]); 2012: 88 (189. jegyz. [báltâ·]); KrtnŽ: 38. 39 Vö. Būga 1961: 73.  40 LKŽ(Ms,KlvrŽ,Slnt);KrtnŽ;ŠVŽŽ.  41 Girdenis2008:73(išn.180[jọûd]),87(išn.244[j.ud]);2012:133(išn.378[jud]).  42 Girdenis2008:58(išn.112[judâ·]),73(išn.180[judâ·]);LKŽ(KlvrŽ).  Straipsniai / Articles 99 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida • pìlkas: vö. žem. nom. sg. fem. pìlk-a, nom. pl. masc. pìlk-i, adv. pìlk-ai43; • mlas → mlynas, mlinas, mlenas: vö. lett. mẽļš ‘kék, ibolyaszínű’, mns ‘fekete’. A get-, raũdcirkumflexusos tövek régi akcentusbeli értékét valamivel nehezebb rekonstruálni, azonban az ezeket tartalmazó geltónas, raudónas képzett melléknevek az általunk vizsgált északnyugat-litvániai területen szintén az 1. hangsúlytípushoz tartoznak (lásd LKA II 112. térkép). Így a geltón-uo-ti, raudón-uo-ti származékaik hangsúlyozása is szabályosnak tekinthető. § 24. A tő cirkumflexusa („folytonos” intonáció) feltehetőleg ikonikus funkciót betöltő képzési jelként keletkezett (vö. § 7). Ezzel kezdték jelölni az állapot jelentését (folyamatban lévő cselekvés, lásd § 11), amelyet valószínűleg szembeállítottak az állapotváltozás jelentésével (azaz „olyanná vagy azzá válni, amit/amelyet az alapszó kifejez”, vö. DLKG 390. skk.44) és/vagy a műveltető jelentéssel (azaz „azt vagy olyanná tenni, amit/amelyet az alapszó kifejez”, vö. DLKG 387. skk.45), pl. *bat-uo-ti ‘fehérnek lenni, fehérnek látszani’ : *bált-uo-ti ‘fehéredni’ és/vagy ‘fehéríteni’ (⇨ bat-uo-ti : balt-úo-ti). § 25. A mai nyelvjárásokban az összes lehetséges hangsúlytípus leginkább az állapot és az állapotváltozás jelentésében használatos. Ha a nyelvjárásban több különböző hangsúlytípus lehetséges, ezek többnyire már nem függnek a származék képzési jelentésétől, vö. : • batuoti : baltúoti ‘fehérnek lenni vagy látszani’ (ZnŽ: Grš), báltuoti ‘u. a.’ (ZnŽ: Slv); • juõduoti : juodúoti ‘feketének lenni, feketének látszani; valaminek feketének mozognia, hemzsegnie’ (ZnŽ: Lpl); pajuõduoti : pajuodúoti ‘feketévé válni, elsötétedni (és átkeltinereikšme:supykti,įniršti)’(ZnŽ:Grš); júoduoti‘būti,rodytisjuodam’ir‘juosti,juodyti’(ŠVŽŽ); • pikuoti ‘szürkének lenni, szürkének látszani’ és ‘szürkévé válni, őszülni’ (LKŽ: Grg); išpìlkuoti (LKŽ: Plt); išpilkúoti (LKŽ: Šts) ‘szürkévé válni’; • geltõnuoti‘geltonambūti,geltonamatrodyti’,pageltõnuoti‘pasidarytigeltonam’(LKŽ:Als); • raudónuoti ‘vörösnek lenni, vörösnek látszani’ és ‘elpirulni’ (ŠVŽŽ); • mlynuoti ‘kéknek lenni vagy kéknek látszani’ : pamlynuoti ‘kékké válni’ (ZnŽ: Lkč) • stb. § 26. A vizsgált igék okozó jelentésben meglehetősen ritkán adatoltak. Az LKŽ-ben rögzített egyetlen esetek a következők: marg-úo-ti (NdŽ, Ėr), gelton-úo-ti (NdŽ), raudon-úo-ti (NdŽ, Srd, Ėr), mėlyn-úo-ti (Ėr, Pc, Lnkv). Mindezekben 43 ŠVŽŽ; Girdenis 2008: 87 (244. jegyzet); NdŽ. 44 Vagy „a főszóval kifejezett tulajdonság megjelenésének” jelentéséhez (LKG II 249). 45 Vagy „a főszóval meghatározott tulajdonság valakinek vagy valaminek való biztosításának” jelentéséhez (LKG II 249). SANDRALUKŠAITĖ-RAMONIENĖ,VYTAUTASRINKEVIČIUS 100 ActaLinguisticaLithuanicaXCI esetekben csak a képző hangsúlya látható46. A keleti nyelvjárási területen e jelentésű igék hangsúlyozásuk tekintetében nem különböznek a más jelentésű igéktől, vö. : • margúoti ‘tarkává válni, tarkulni’ : pamargúoti ‘tarkává tenni, tarkítani’ (LKŽ: Ėr); • paraudonúoti ‘vörös színűvé válni’ : suraudonúoti ‘vörösre befesteni’ (LKŽ: Ėr). § 27. Kevés olyan esetben, amikor egy forrásban ugyanazon ige több, különböző jelentésű hangsúlyozási változata van adatolva, a cirkumflexes tőhangsúly általában az állapot, az ige képzőjének hangsúlya pedig az állapot változásának vagy a műveltető jelentésnek felel meg47, vö. : • juõduoti ‘feketének lenni, feketének látszani; valaminek feketének mozognia, nyüzsögnie’ : juodúoti ‘feketévé válni’ (ZnŽ: Snt48; vö. NdŽ is); • maguoti (= magaliuoti „váltakozó, színgazdag fényben ragyogni, tarka megjelenésűnek lenni”) : margúoti (= márginti „tarkává tenni, tarkára fesben,buntdurchwirken’),margúotis(=magti‘buntwerden,verschiedene Farbenannehmen’)(NdŽ); • pikuoti (és pilkúoti?49) ‘grau schimmern’ : pilkúoti (= pilkti ‘grau werden, angrauen’) (NdŽ); • getonuoti ‘gelb scheinen, gelb schimmern’ : geltonúoti (= geltóninti ‘gelb färben’) (NdŽ); • raũdonuoti ‘rot aussehen’ : raudonúoti ‘erröten, rot werden oder rot sein’ (DkšŽ). Ein interessanter Fall zeigt sich in Šatės (in der Kontaktzone der nordwestlichen und südwestlichen Areale), wo das Zustandsverb batuoti ‘weiß sein, weiß erscheinen’ mit metatonischem Zirkumflex belegt ist, während die Verben des Zustandswechsels einen bewahrten Akut (apsijúoduoti, užjúoduoti ‘schwarz werden’, pamárguoti ‘bunt werden, sich verfärben’) oder den Akzent des Suffixes (išpilkúoti ‘grau werden’) aufweisen. § 28. Der Zirkumflex der Wurzel als Kennzeichen der Zustandsbedeutung, der sowohl in seit altersher betonten akuten Wurzeln (d. h. in Ableitungen von Adjektiven der 1. Akzentklasse, z. B. báltas *1 → *bált-uo-ti ⇨ bat-uo-ti, vgl. § 4) als auch in zirkumflektierten 46 Außer vielleicht dem Beleg von raudonuoti im NdŽ, wo beide Akzentvarianten (raũdonuoti und raudonúoti) zusammen angegeben und alle drei Bedeutungen ohne Bezug zur Akzentuierung angeführt werden (anders als bei geltonuoti, juoduoti, marguoti und pilkuoti), doch handelt es sich dabei höchstwahrscheinlich lediglich um eine redaktionelle Ungenauigkeit. 47 Ein umgekehrter Fall zeigt sich allenfalls in den von A. Baranauskas aufgezeichneten literarischen Texten: Kàd gʹatonuoja żalì łapẽlei (Zustandswechsel) : Dõ gʹałtonúoja płótai kwiētẽlū (Zustand) (die Autorin beider Texte ist dieselbe Vertreterin des R5-Dialekts [Kupiškėnai] aus Pajuodupis, vgl. Anmerkung 31; die Akzentzeichen hat Baranauskas offenbar nach eigenem Ermessen gesetzt), siehe Baranowski 1920: 435, 439. 48 Vgl. jedoch pajuõduoti ‘schwarz werden, sich verdunkeln’ in derselben Mundart (ZnŽ: Snt). 49 Aus der Aufzeichnung im NdŽ ist nicht ersichtlich, ob die Aufzeichnung pilkúoti nur auf die Zustandswechseloder auch auf die Zustandsbedeutung anwendbar ist. Aufsätze / Articles 101 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida a tővekben: amelyek korábban a Saussure-törvény következtében elvesztették a hangsúlyukat (pl. getas *2 → *get-uo-ti > gelt-úo-ti ⇨ get-uo-ti vagy *geltónas 1 → *gelt-ón-uo-ti ⇨ get-on-uo-ti), esetleg pedig az eredetileg hangsúlytalanokban is, ha a származékokban a hangsúlyt az ige képzője kapta (vagyis getas *4 → *gelt-úo-ti ⇨ get-uo-ti; *geltónas 3 → *gelt-on-úo-ti ⇨ get-on-uo-ti, vö. § 19). § 29. Valószínűleg a litván nyelv használati területének valamely pontján keletkezett, majd a terület többi részén elterjedt jelenség a nyelvjárási areál északnyugati részét így sem érte el. Itt mindmáig fennmaradt a bált-as → bált-uo-ti és geltón-as → geltón-uo-ti típusú archaikus hangsúlyozás (talán a gelsv-as → gelsv-úo-ti szabályos hangsúlyozása is, bár ezt az adatok nem támasztják alá kellő bizonyossággal, lásd § 22). A délnyugati és északnyugati areál közötti átmeneti területen másodlagos eredetű képzések is lehetségesek, pl. a cirkumflex bevezetése nem a tőbe, hanem a régi hangsúly helyét megőrző melléknévi képzőbe (*geltón-uo-ti ⇨ gelt-õn-uo-ti), továbbá különböző hangsúlyozási típusok kombinációi ugyanabban a nyelvjárásban, az adott igétől és/vagy annak szóképzési jelentésétől függően (vö. Šts: bat-uo-ti, ml-en-uo-ti, gelt-õn-uo-ti : júod-uo-ti, márg-uo-ti, raud-ón-uo-ti : pilk-úo-ti; Als: márg-uo-ti : gelt-õn-uo-ti). Ezzel szemben a nyelvjárási areál keleti részén a cirkumflexes tőhangsúly az adott típusú igékben korábban valószínűleg elterjedtebb volt (akárcsak a lkuriuoti típusú származékok esetében, lásd § 9), ha nem is az egész területen, legalább a mainál nagyobb mértékben, ám korán (a lkuriuoti típusú származékoknál korábban) eltűnt. Az eltűnését feltehetően a -(i)uoti képzős származékok képzőhangsúlyának egyre erősebb dominanciája, valamint az állapotjelentésű igék elkülönítésének szükségessége okozta az būviokaitosir(ar)padaromosiosreikšmėsveiksmažodžiųišnykimas,pastarosiomisreikšmėmisįsigalėjuskitųpriesagųvediniams(pvz.,balt-t-i,bált-in-ti). Iš šio arealo. Ez a hangsúlyozás innen egész Litvániában elterjed, és napjainkra a köznyelvben egyetlen lehetségesként kodifikálták. 3.3. Egyéb esetek § 30. A tárgyalt két típuson kívül a -(i)uoti képzővel és nem a képzőn hangsúlyozott származékok különféle egyéb esetei is adatoltak; ezeket nem lehet olyan régi archaizmusoknak tekinteni, amelyek az alapszavak 1. hangsúlyozási osztályát tükrözik, rendszerint azonban nem mondanak ellent az örökölt szabályszerűségnek. Bennük általában akutussal jelölt tő van hangsúlyozva (egyszótagú alaptövekben), illetve a többszótagú alaptövek utolsó előtti szótagja. A tő (alaptő) hangsúlyát szinte mindig a litván nyelv nyugati nyelvjárási areáljában (főként Litvániában) adatolják, gyakran a képzőhangsúlyos változatok mellett. Ha a szavakat a keleti areálban is használják, ott rendszerint csak képzőhangsúlyuk van. SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 108 Acta Linguistica Lithuanica XCI Mst – Musteika (PPAŽ) Mtl – Meteliai, Lazdijų r. Mžk – Mažeikiai Nm – Kudirkos Naumiestis, Šakių r. Nmk – Nemakščiai, Raseinių járás Nsm – Nuosamai, Skuodasi járás (ŠVŽŽ) Nt – Notėnai, Skuodasi járás Ob – Obeliai, Rokiškisi járás Pal – Paluknė, Skuodasi járás (ŠVŽŽ) Pc – Pociūnėliai, Radviliškisi járás Pgg – Pagėgiai Pkš – Pakšteliai, Šiauliai járás (DūnŽ) Pl – Palėvenė, Kupiškis járás Pln – Plungė Plš – Palūšė, Ignalina járás Plt – Plateliai, Plungė járás Plv – Pilviškiai, Vilkaviškis járás Plvn – Panėvenėlė, Kupiškis járás Pn – Panevėžys Pnd – Pandėlys, Rokiškis járás PnmR – Panemunis, Rokiškis járás Ppl – Papilys, Biržai járás Prk – Priekulė, Klaipėda járás Prlg – Prialgava, Skuodas járás (ŠVŽŽ) Prng – Paringys, Ignalina járás Psl – Pasaliai, Vijos járás [Fehéroroszország] (LzŽ) Pš – Pašvitinys, Pakruojis járás Pv – Pivašiūnai, Alytus járás Cikkek / Articles 109 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida Pvn – Pavandenė, Kreis Telšiai PvnR – der östliche Teil der Umgebung von Pavandenė (Kreise Telšiai und Kelmė) (DūnŽ) Pžrl – Paežerėliai, Kreis Šakiai R5 – Mundart R. 5 (= Rytczai penktji) [Pfarre Kũpiszkio, Pfarre Skõpiszkio, Pfarre Czadasũ] (Baranowski 1920: 1–31) Rdm – Rudamina, Kreis Lazdijai Rdn – Raudėnai, Kreis Šiauliai Rk – Rokiškis Rm (1) – Ramygala, Kreis Panevėžys Rm (2) – Rimašiai, Poškonių apyl. k. (DvŽ; nepainiotina su LKŽ: Rm – Ramygala, Panevėžio r.) Rs – Raseiniai Rš – Rimšė, Ignalinos r. Rt – Rietavas, Plungės r. Rud – Rudnia, Varėnos r. Sg – Saugos, Šilutės r. Skp – Skapiškis, Kupiškio r. Skr – Skirsnemunė, Jurbarko járás Slm – Salamiestis, Kupiškio járás Slnt – Salantai, Kretingos járás Slv – Slavikai, Šakių járás Smal – Smalvos, Zarasų járás Smln – Smalininkai, Jurbarko járás Smn – Simnas, Alytaus járás Snt – Sintautai, Šakių járás Sr – Siaurimai, Poškonių apyl. k. (DvŽ; negal confundirse con LKŽ: Sr – Feliksas Sragys […]) Srd – Seredžius, Jurbarko r. Srj – Serijai, Lazdijų r. SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 110 Acta Linguistica Lithuanica XCI Srp – Serapinai, Kretingos r. (ŠVŽŽ) Šll – Šilalė Šlt – Šaltiniai, Dieveniškių apyl. k. (DvŽ) Srpt–Sriauptai,Skuodor.(ŠVŽŽ) Srv–Surviliškis,Kėdainiųr. Šd–Šeduva,Radviliškior. Šek–Šekai,Skuodor.(ŠVŽŽ) Šk–Šakiai Škn–Šakyna,Šiauliųr. Šmn – Šimonys, Kupiškio r. Šn – Šunskai, Marijampolės r. Šts – Šatės, Skuodo r. Šv – Švėkšna, Šilutės r. Švnč – Švenčionys Tl – Tešiai Trg – Tauragė Trgn – Tauragnai, Utenos r. Trk – Tirkšliai, Mažeikių r. Trkn – Truikinai, Skuodo r. Tvr – Tverečius, Ignalinos r. Up – Upyna, Šilalės r. Ut – Utena Užv – Užventis, Kelmė rajona Vab – Vabaliai, Skuodas rajona (ŠVŽŽ) Varn – Varniai, Telšiai rajona Vdk – Viduklė, Raseiniai rajona Vds – Vidsodis, Kelmė rajona (DūnŽ) Vgr – Vegeriai, Akmenė rajona Straipsniai / Cikkek 111 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida Vin – Vindeikiai, Skuodas rajona (ŠVŽŽ) Vj – Vajasiškis, Zarasai rajona Vkš–Viekšniai,Mažeikiųr. Vkšn–Viekšnaliai,Telšiųr.(DūnŽ) Vlk – Valkininkai, Varėna rajona Vlkv – Vilkaviškis Vrp – Varputėnai, Šiauliai járás (DūnŽ) VšR – Višakio Rūda, Marijampolėi járás Vvr – Veviržėnai, Klaipėdai járás Vž – Vėžaičiai, Klaipėdai járás Zrv – Zervynos (PPAŽ) Žbr – Žebrokai, Skuodasi járás (ŠVŽŽ) Že – Žemytė, Skuodasi járás (ŠVŽŽ) Žlt – Žaltynų kaimas és környéke (ZnŽ) Žr(1)–Žarėnai,Telšiųr. Žr(2)–Žiūrai(PPAŽ;nepainiotinasuLKŽ:Žr–Žarėnai,Telšiųr.) Žvr – Žvirgždaičiai, Šakių járás Žž – Žižmai, Dieveniškės környékének faluja (DvŽ; nem tévesztendő össze az LKŽ-vel: Žž – Žiežmariai, Kaišiadorių járás) JELMAGYARÁZAT >, < – fonetikai fejlődés ⇨, ⇦ – nem fonetikai fejlődés (analógia stb. okozta változás) →, ← – a képzés iránya SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 112 Acta Linguistica Lithuanica XCI FORRÁSOK ABar – Antanas Baranauskas nyelvjárási szövegei (lásd Baranowski 1920: 435, 439). BŽ – Jonas Baronas szótára (lásd Baronas 1932). KBūg – Kazimieras Būga írásai (lásd Būga 1959: 144, 488). DkšŽ – Daukšiai vidékének szótára, szerző: V. Labutis, Vilnius: Alma littera, 2002. a mai litván nyelv szótára/. DP – Mikolajus Daukša Postillája, 1599 (a példák idézése a következő alapján: DLKŽ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, įvairūs leidimai, e. variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: https://ekalba.lt/ Skardžius 1935). DrskŽ – Druskininkai nyelvjárásának szótára, szerzők: G. Naktinienė, A. Paulauskienė, V. Vitkauskas, Vilnius: Mokslas, 1988. DūnŽ – Az északkeleti dūnininkai nyelvjárási beszédek szótára, szerző: V. Vitkauskas, Vilnius: Mokslas, 1976. DvŽ – Dieveniškės nyelvjárási beszédének szótára 1–2, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2005–2010. J – Antanas Juška szótára és a kiadatlan rész kézirata (az LKŽ alapján idézve). K – Frydrich Kuršaitis szótárai (lásd Kurschat 1870–1874; 1883). KDonel – Kristijonas Donelaitis szövegei (az LKŽ szerint idézve). KltŽ – A Kaltanėnai nyelvjárásának szótára, szerző: A. Vilutytė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2008. KpŽ – A Kupiškis nyelvjárásának szótára 1–4, szerző: K. Vosylytė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2007–2014. KrtnŽ – A Kretinga nyelvjárásának szótára, szerző: J. Aleksandravičius, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2011. KzRŽ – A Kazlų Rūda nyelvjárásának szótára 1–2, szerző: A. Pupkis, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. LKŽ(e) – A litván nyelv szótára 1–20 (1941–2002), elektronikus változat, szerkesztőbizottság: G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, főszerkesztő: G. Naktinienė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2008 (frissített változat, 2018). Online elérhető: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas/. LzŽ – A Lazūnai nyelvjárásának szótára, szerzők: J. Petrauskas, A. Vidugiris, Vilnius: Mokslas, 1985. Cikkek / Articles 113 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida NdŽ – A litván írott nyelv szótára. Litván–német / A litván írott nyelv szótára. Litván–német rész 1–5, szerk. / összeáll. M. Niedermann, A. Senn, F. Brender, A. Salys, Heidelberg: Carl Winters Universitätsverlag, 1932–1965. PPAŽ – A déli déli aukštaitis nyelvjárások szótára 1–2, szerzők: A. Leskauskaitė, V. Ragaišienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2016–2019. R – Pilypas Ruigys szótára (lásd Ruhig 1747). Sch – August Schleicher munkái (lásd Schleicher 1857). ŠVŽŽ – Az északnyugati žemaitis nyelvjárás szótára 1–2, szerző: R. Vanagienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014–2015. VaigŽ – A mai Vaiguva nyelvjárás szótára, szerző: I. Švarcaitė, Vilnius: Versmė, 2023. VdškŽ – Vidiškiai nyelvjárásának szótára, szerzők: Ž. Markevičienė, A. Markevičius, Vilnius: Litván Oktológiai Egyetem, Litván Nyelvi Intézet, 2014. ZnŽ – A zanavykai nyelvjárásának szótára 1–3, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet, 2003–2006. LITERATŪRA Baranowski Anton 1920: Litauische Mundarten 1: Texte, Leipzig: Verlag von K.F.Koehler. BaronasJonas1932:Rusų–lietuvių žodynas,2-asleidimas,Kaunas:Sakalobendrovė. BūgaKazimieras1959:Rinktiniai raštai2,Vilnius:Valstybinėpolitinėsirmokslinės literatūrosleidykla. BūgaKazimieras1961:Rinktiniai raštai3,Vilnius:Valstybinėpolitinėsirmokslinės literatūrosleidykla. DLKG–Dabartinės lietuvių kalbos gramatika,red.V.Ambrazas,4-ojipataisytalaida, Vilnius:Moksloirenciklopedijųleidybosinstitutas,2006. DyboVladimirA.1981:Slavjanskaja akcentologija. Opyt rekonstrukcii sistemy akcentnych paradigm v praslavjanskom,Moskva:Nauka. GirdenisAleksas2003:Teoriniai lietuvių fonologijos pagrindai,Vilnius:Moksloir enciklopedijųleidybosinstitutas. GirdenisAleksas2008:Žemaičių dzūkai. Tekstai su komentarais,Vilnius:Moksloir enciklopedijųleidybosinstitutas. GirdenisAleksas2012:Šiaurės žemaičių Skuodo zona. Tekstai su komentarais,Vilnius: Vilniausuniversitetoleidykla. SANDRALUKŠAITĖ-RAMONIENĖ,VYTAUTASRINKEVIČIUS 114 ActaLinguisticaLithuanicaXCI KurschatFriedrich1870–1874:Deutsch-littauisches Wörterbuch1–2,Halle:Verlag derBuchhandlungdesWaisenhauses. KurschatFriedrich1883:Littauisch-deutsches Wörterbuch,Hallea.S.:Verlagder BuchhandlungdesWaisenhauses. LaigonaitėAdelė1978:Lietuvių kalbos akcentologija,Vilnius:Mokslas. LaigonaitėAdelė2002:Lietuvių kalbos akcentologija,Vilnius:Gimtasisžodis. LKAII–Lietuvių kalbos atlasas2:Fonetika,ats.red.K.Morkūnas,Vilnius:Mokslas, 1982. LKG II –Lietuvių kalbos gramatika 2: Morfologija, vyr. red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis,1971. Rinkevičius Vytautas 2010:Kaikurieteoriniaimorfologinėsakcentologijoskoncepcijosaspektai.–Baltistica56(1),9–43. Rinkevičius Vytautas 2015: Baltų ir slavų kalbų kirčiavimo istorija 1, Vilnius: Vilniausuniversitetas. Philipp Ruhig 1747: Littauisch-Deutsches und Deutsch-Littauisches Lexicon, [Königsberg:]J.H.Hartung. SchleicherAugust1857:Litauisches Lesebuch und Glossar,Prag:J.G.Calve’sche Verlagsbuchhandlung. SkardžiusPranas1935:Daukšos akcentologija,Kaunas:VDUHumanitariniųmokslųfakultetas. SkardžiusPranas1943:Lietuvių kalbos žodžių daryba,Vilnius:Lietuvosmokslųakademija,Lietuviųkalbosinstitutas. SkardžiusPranas1998:Raštai3,Vilnius:Moksloirenciklopedijųleidybosinstitutas. SkardžiusPranas1999:Raštai5,Vilnius:Moksloirenciklopedijųleidybosinstitutas. Stundžia Bonifacas 1985:Lietuvių bendrinės kalbos kirčiavimo sistema, Vilnius: Petroofsetas. StundžiaBonifacas2014:Bendrinės lietuvių kalbos akcentologija,Vilnius:Eugrimas. ŠlapelisJurgis1920–1922:Lietuvių kalbos žodynas, išverstas rusiškai, lenkiškai ir vokiškai,Vilnius:„Žaibo“spaustuvė. ŠlapelisJurgis1921:Lietuvių ir rusų kalbų žodynas,Vilnius:M.Šlapelienėsknygynas,„Žaibo“spaustuvė. ŠlapelisJurgis1929:Lenkiškas lietuvių kalbos žodynėlis,Vilnius:„Rucho“spaustuvė.  Straipsniai / Articles 115 Lietuvių kalbos veiksmažodžių su priesaga -(i)uoti kirčiavimo raida ŠlapelisJurgis1940:Kirčiuotas lenkiškas lietuvių kalbos žodynas,antrojilaida,Vilnius: M.ŠlapelienėsLietuviųKnygynas,spaustuvė„Raida“. VLKK2005:Valstybinėlietuviųkalboskomisija.RekomendacijaDėl kai kurių priesaginių veiksmažodžių kirčiavimo,2005m.gegužės5d.,Nr.R-8(k-15). VLKK2013:Valstybinėlietuviųkalboskomisija.ProtokolinisnutarimasDėl Valstybinės lietuvių kalbos komisijos 2005 m. gegužės 5 d. rekomendacijos Nr. R-8 (k-15) „Dėl kai kurių priesaginių veiksmažodžių kirčiavimo“ pakeitimo ir papildymo,2013m.spalio3d., PN-10. sz. (k-15.1). Zinkevičius Zigmas 1992: A litván nyelv története 5: A köznyelv felemelkedése, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. Zinkevičius Zigmas 1994: A litván nyelv dialektológiája, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. A litván -(i)uoti igék hangsúlyozásának története ÖSSZEFOGLALÁS A litván -(i)uoti igék hangsúlytörténetében a következő folyamatok figyelhetők meg: 1. A legkorábban rekonstruálható szakaszban az -(i)uoképző nemdomináns, erős képzőként működött: a hangsúly szempontjából immobilis szavakból képzett igékben a hangsúly a gyökéren (a képzés alapjául szolgáló tövön) volt, pl. vj-uo-ti ← vj-as 1. hangsúlyparadigma, míg a mobilis szavakból képzett igékben a képzőn, pl. kelm-úo-ti ← kélm-as 3. hangsúlyparadigma. 2. A nem akut, mozdulatlan szavakból (pontosabban olyan szavakból, amelyek tővégi szótagja nem akut, például a. p. 2 főnevekből) képzett igékben a hangsúly a gyökről (vagyis a képzési alap utolsó szótagjáról) a képzőre helyeződött át Saussure törvénye következtében, például *paš-uo-ti > parš-úo-ti (← paš-as a. p. 2), így a képzőn kívüli hangsúly lehetetlenné vált, kivéve a nem akut szavaikból képzett igéket (vagyis olyan szavakat, amelyeknek tővégi szótagja akut, illetve amelyek hangsúlyos, nem általánosított igékhez tartozó stem-finalsyllableregardlessoftone/quantity,e.g.a.p.1nouns). 3. Withthespreadofaccentualdominanceinderivatives,suffixstresscametobe szótaggal rendelkeznek, és Saussure törvénye után megőrizték képzőn kívüli hangsúlyukat). Ez az általánosítás a mai standard litván nyelvben már nagyrészt befejeződött, a modern nyelvjárásokban instancesofretainednon-suffixstressinverbsderivedfroma.p.1nounsareattestedin MikalojusDaukša’stexts,FriedrichKurschat’sdictionary,earlynormativedictionaries,and azonban... SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ, VYTAUTAS RINKEVIČIUS 116 Acta Linguistica Lithuanica XCI 4. A Saussure-törvény utáni időszakban új, hangsúlyos cirkumflexus tövű igék kezdtek megjelenni, amelyekben a cirkumflexus ikonikus funkciót töltött be: lassú, elnyújtott cselekvést vagy állapotot jelölt. Az ilyen igéknek két típusa volt, amelyeket rendre a lk-ur-iuo-ti és a bat-uo-ti példáz. 5. A lkuriuoti-típus az -(i)uoképzőnek az -ur-ti és -ul-ti végű igékre való kiterjesztésének eredménye; ezeket a gyökércirkumflexus jellemezte, amely csökkentett intenzitású duratív jelentést jelölt. A gyökércirkumflexus ezekből az igékből átkerült az -(i)uo-ti végű igékbe; Kelet-Litvánia nagy részén a képzőhangsúlyos alakok mellett is wellastoothersuffixalverbalformations(e.g.lkur-iau-tietc.).Accordingto20th-century sources,thiscircumflexrootstressissharedbyalmostallLithuaniandialects,albeit,in adatolt. 6. A batuoti-típusú igékben, azaz a színeket (és hasonló tulajdonságokat) jelölő melléknevekből képzett származékokban a gyökércirkumflexus valószínűleg az esszív igéknek a fientív és/vagy faktitív igéktől való megkülönböztetésének eszközeként alakult ki. Ez a hangsúlytípus (azaz a cirkumflexus gyökérhangsúly) főként a délnyugati nyelvjárásokban fordul elő. Északnyugat-Litvániában valószínűleg sohasem létezett, ott ugyanis az örökölt bált-uo-ti alak még használatban van, keleten viszont a 20. században szinte teljesen kiszorította a képzőhangsúly (azaz balt-úo-ti). 7. A 20. és 21. századi normatív művek tanúsága szerint mindkét igetípusban fokozatosan eltűnik a gyökércirkumflexusos hangsúly, és terjed a képzőhangsúly. A standard litvánban a batuoti-típusú igékben a nem képzőn lévő hangsúly teljesen eltűnt, a lkuriuoti-típusú igékben azonban még lehetséges. 8. A nyugat-litvániai nyelvjárásokban (különösen Litvánia Kisrészén) a nem képzőhangsúly más, újabb eredetű igékben is megjelenhet, általában anélkül, hogy megsértené azt az örökölt elvet, miszerint a hangsúly csak akut egyszótagú tövekben vagy az -(i)oti képzős, nem végső helyen átalakult igékben syllablesofmultisyllabicderivationalbases.Thesecanbeonomatopoeic(e.g. čìvyr-uo-ti) orotherwiseexpressiveverbs(e.g. tàlaž-uo-ti),recentGermanisms(e.g.býdel-iuo-ti),and lehetséges (pl. páin-iuo-ti). Beérkezett 2024. június 25-én SANDRA LUKŠAITĖ-RAMONIENĖ Baltisztikai Tanszék Vilniusi Egyetem Universiteto g. 5, LT-01131 Vilnius, Litvánia sandra.luksaite-r[email protected]tud.vu.lt sandralituanist[email protected]om VYTAUTAS RINKEVIČIUS Vilniusi Egyetem Baltisztikai Tanszék Vilniusi Egyetem Universiteto g. 5, LT-01131 Vilnius, Litvánia [email protected]