Addenda etymologica zu den „Anmerkungen zu einigen mit An- beginnenden litauischen Gewässernamen und ihren außerbaltischen Verwandten“

66 Acta Linguistica Lithuanica XCI HARALD BICHLMEIER Sächsische Akademie der Wissenschaften zu Leipzig Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-0001-1677 Kutatási területek: névkutatás (toponímia), a germán nyelvek történeti fonológiája, indoeurópai nyelvészet, aljamiado szövegek. DOI: doi.org/10.35321/all91-03 ETYMOLOGIAI KIEGÉSZÍTÉSEK A „MEGJEGYZÉSEKHEZ NÉHÁNY ANKEZDETŰ LITVÁN VÍZ NÉVHEZ ÉS AZOK BALTIN KÍVÜLI ROKONOK“ A „Pastabos dėl kelių lietuvių vandenvardžių, prasidedančių An-, ir jų nebaltiškos kilmės giminaičių“ című tanulmány etimológiai kiegészítései JEGYZET Egy korábbi cikkben fikcióként vetették el a „víz” uridg. *en-/*on-“ gyököt. Következésképpen az olyan vízneveket, mint a lit. Anatà, Anýkštė, kísérletképpen az uridg. *h2en- ‘vizet merít’ gyök alapján magyarázták. Ez azonban először az anatóliaiban mutatható ki, és a gyök folytatóinak adatai a nyugati indogermán nyelvekben is ritkák, részben kétségesek. A tanulmányban most e gyökér egy további lehetséges folytatását mutatjuk be a nyugati indoeurópai nyelvekben, itt a germánban, ezáltal az a feltevés, miszerint a fent említett… a litván víznevekben éppen az uridg. gyökér *h2enzugrunde lieg, megerősödik. KULCSSZAVAK: balti hidronímia, kelta hidronímia, ‘óeurópai’ Hidronímia, fonotaktika. Cikkek / Articles 67 Addenda etymologica zu den „Anmerkungen zu einigen mit Anbeginnenden litauischen Gewässernamen und ihren außerbaltischen Verwandten“ ANNOTATION Egy korábbi cikk világossá tette, hogy a „PIE *en-/*onvíznévi gyök” fantazma. Emiatt az olyan vízneveket, mint a litván Anatà és Anýkštė, kísérleti jelleggel a PIE *h2en- ’(vizet) vontatni’ gyök alapján magyarázták. Ez a gyök azonban elsősorban az anatóliai nyelvekben folytatódik, míg e gyök nyugati indoeurópai nyelvekben való továbbélésének adatai ritkák, sőt részben kétségesek. A cikk egy másik alakot kínál, amely potenciálisan e gyök nyugati indoeurópai, pontosabban germán nyelvekbeli folytatása. Így az a feltevés, hogy a fent említett litván víznevek szintén tartalmazzák a PIE *h2eni gyököt, közvetetten alátámasztást nyer. KULCSSZAVAK: balti hidronímia, kelta hidronímia, „óeurópai” hidronímia, fonotaktika. 1. Számos korábbi cikkben, különösen pedig az „Anfanggal kezdődő litván víznevekről és balti nyelvcsaládon kívüli rokonaikról szóló megjegyzésekben” (az Acta Linguistica Lithuanica 84. számában = Bichlmeier 2021a) a következő tanulmány szerzője* számos németországi (pl. Inn, ókori Aenus) és ausztriai (pl. Enns, ókori/középkori Anisa, Anisus), de éppen úgy litvániai (pl. az Anatà1 dehidronimikus rétnevet, az Anýkštė folyónevet, az Anýkščiai folyónevet; vö. LVŽ I 88f., 102) és ukrajnai (Onut; a Dnyeszter/Dnistro egyik jobb oldali mellékfolyója) vízneveket is vizsgált abból a szempontból, hogy * A tanulmány két névtelen lektorának értékes megjegyzéseikért köszönettel tartozom és Megjegyzések. 1 A név morfológiailag nem tekinthető véglegesen tisztázottnak, leginkább talán egy ősbaltira vezethető vissza: *h2enoto; az időnként felvetett kapcsolatot a ‘kacsa’ szavával, vö. lit. ántis, óporosz antis < uridg. *h2enh2ti, valószínűleg el kell vetni; a baltiban a laringális ebben a helyzetben, tehát nem első szótagban, nem vokalizálódott. A ‘kacsa’ szavával való kapcsolat csak akkor lenne megállapítható, ha a szó ősbaltikumi reliktum lenne, ami azonban nagyon valószínűtlen. 2 Ez a név etimológiailag szintén nem tisztázott kielégítően, vö. Trubačëv 1968: 220, aki két lehetőséget említ: először egy thrák *ana-utus ‘víz nélkül’ vagy *ana-utus ‘a vízen’ összetételt (vö. Utus, Plinius Nat.hist. 3, 149), stb. (Detschew 1957: 349). Jóllehet egy olyan nyelv esetében, mint a thrák, a lexémák jelentésének hozzárendelése gyakran problematikus marad, még akkor is, ha az an(a)- előtag nyilvánvalóan a Kastellum Anasamus nevében is előfordul (Tabula Peutingeriana 8, 1: Anasamo), amely az Asamus folyó torkolatánál feküdt (Plinius, Nat.hist. 3, 149), mai bolgárul Osăm (vö. Detschew 1957: 30). Másodszor egy szláv *onutja > óegyházi szláv onušta ‘lábbeli, lábbeli-fajta’ stb. (ESJS 586) alapfeltevéséből indul ki, ami a folyók egyik, a Baltikumban is elterjedt elnevezési motívuma; vö. a litván folyónevet Kurpininkė, a lett mocsárnevet Kùrpītes-purvs a lit. kùrpė, lett. kupe ‘cipő’ (vö. Vanagas 1981: 174). Az utóbbi megoldás esetén tisztázatlan marad, hová tűnt a joggal feltételezett palatalizáció: a folyónak akkor ugyanis *Onuč(a) néven kellene szerepelnie. – Itt (hasonlóképpen, mint a régebbi német nyelvű szakirodalomban is, ha igen, melyik3. HARALD BICHLMEIER 68 Acta Linguistica Lithuanica XCI untersucht, ob zwischen ihnen etymologische Zusammenhänge bestehen – und E vizsgálat(ok) eredménye háromféle volt: egyrészt az, hogy a közép-európai nevek leginkább kelta eredetűek, és egy uridg. *pen- ‘mocsár, lassan folyó víz’ gyökre vezethetők vissza; másrészt az, hogy az onomasztikai szakirodalomban kísértő „*en-/*onvíznévi gyök” éppen fantazma (amelyet még az IEW 311. skk. sem említ), olyan szellem, amelyet Krahe kiengedett a palackból, és amely egyszerűen nem akar oda visszatérni: a gyök létezése mellett felhozott valamennyi lexéma értéktelen, mivel a köznevek esetében kivétel nélkül olyan kelta szavakról van szó, amelyek a hangváltozási törvények értelmében elveszíthették a szókezdő uridg. *p hangot, vagy olyan nevekről, amelyek egykor biztosan kelta népesség által lakott területről, illetve legalábbis esetleg bizonyos ideig kelta népesség által lakott területről származnak, így rájuk ugyanaz vonatkozik, mint a köznevekre. És még ha a gyököt modern módon uridg. *h1en(H)- alakban rekonstruálnánk is, a probléma akkor sem oldódna meg, mivel továbbra sincsenek olyan appellatívumok, amelyeket kizárólag az uridg. *h1en(H) alapján kellene etimologizálni. Harmadszor pedig megmutatkozott, hogy ebben az összefüggésben egy további gyök is szerepet játszhat, mégpedig az uridg. *h2en- ‘(vizet) meríteni’: ez a gyök elméletileg minden olyan név (és szemantikailag megfelelő appellatívum) alapjául szolgálhat, amelynek előalakja urkelt. *an- (< uridg. *h2en-), urgerm./urbalt./urslaw. *an- (< uridg. *h2en-/ *h2on-) vagy urkelt. *on- (< uridg. *h2on-) kezdetű volt. Harmadszor pedig megmutatkozott, hogy ebben az összefüggésben egy további gyök is szerepet játszhat, mégpedig az uridg. *h2en- ‘(vizet) meríteni’: ez a gyök elméletileg minden olyan név (és szemantikailag megfelelő appellatívum) alapjául szolgálhat, amelynek előalakja urkelt. *an- (< uridg. *h2en-), urgerm./urbalt./urslaw. *an- (< uridg. *h2en-/ *h2on-) vagy urkelt. *on- (< uridg. *h2on-) kezdetű volt. Harmadszor pedig megmutatkozott, hogy ebben az összefüggésben egy további gyök is szerepet játszhat, mégpedig az uridg. *h2en- ‘(vizet) meríteni’: ez a gyök elméletileg minden olyan név (és szemantikailag megfelelő appellatívum) alapjául szolgálhat, amelynek előalakja urkelt. *an- (< uridg. *h2en-), urgerm./urbalt./urslaw. *an- (< uridg. *h2en-/ *h2on-) vagy urkelt. *on- (< uridg. *h2on-) kezdetű volt. Harmadszor pedig megmutatkozott, hogy ebben az összefüggésben egy további gyök is szerepet játszhat, mégpedig az uridg. *h2en- ‘(vizet) meríteni’: ez a gyök elméletileg minden olyan név (és szemantikailag megfelelő appellatívum) alapjául szolgálhat, amelynek előalakja urkelt. *an- (< uridg. *h2en-), urgerm./urbalt./urslaw. *an- (< uridg. *h2en-/ *h2on-) vagy urkelt. *on- (< uridg. *h2on-) kezdetű volt. Harmadszor pedig megmutatkozott, hogy ebben az összefüggésben egy további gyök is szerepet játszhat, mégpedig az uridg. *h2en- ‘(vizet) meríteni’: ez a gyök elméletileg minden olyan név (és szemantikailag megfelelő appellatívum) alapjául szolgálhat, amelynek előalakja urkelt. *an- (< uridg. *h2en-), urgerm./urbalt./urslaw. *an- (< uridg. *h2en-/ *h2on-) vagy urkelt. *on- (< uridg. *h2on-) kezdetű volt. Harmadszor pedig megmutatkozott, hogy ebben az összefüggésben egy további gyök is szerepet játszhat, mégpedig az uridg. *h2en- ‘(vizet) meríteni’: ez a gyök elméletileg minden olyan név (és szemantikailag megfelelő appellatívum) alapjául szolgálhat, amelynek előalakja urkelt. *an- (< uridg. *h2en-), urgerm./urbalt./urslaw. *an- (< uridg. *h2en-/ *h2on-) vagy urkelt. *on- (< uridg. *h2on-) kezdetű volt. Harmadszor pedig megmutatkozott, hogy ebben az összefüggésben egy további gyök is szerepet játszhat, mégpedig az uridg. *h2en- ‘(vizet) meríteni’: ez a gyök elméletileg minden olyan név (és szemantikailag megfelelő appellatívum) alapjául szolgálhat, amelynek előalakja urkelt. *an- (< uridg. *h2en-), urgerm./urbalt./urslaw. *an- (< uridg. *h2en-/ *h2on-) vagy urkelt. *on- (< uridg. *h2on-) kezdetű volt. A bevezetőben említett nevek közül ez éppen az Enns/ Anisa, lit. Anatà, Anýkštė stb., valamint az ukrán Onut esetében áll fenn. Ennek során nem szabad túlságosan szem előtt tartani a szótárakban megadott gyökjelentést – Európa legrégebbi rétegeihez tartozó víznevek esetében az a fontos, hogy az alapul szolgáló gyök valami olyasmit jelentsen, aminek valamiképpen köze lehet a vízhez, illetve a vízfolyásokhoz. 2. Az egész érvelésben központi szerepet játszott a gall anam gl. glossza is, paludem, amely Endlicher több kéziratban fennmaradt (a legrégebbi csak Kr. u. 796-ra datálható) glosszárjából származik. E glosszár megbízhatóságát számos romlott szöveghely miatt természetesen egy archaikus, ősszláv kor előtti Literatur, wo freilich meist mit der ominösen „Wasserwurzel *en-/*on-“ operiert wird) eher von képződmény *h2en-ont-oausgegangen. 3 További tanulmányok, amelyekben a probléma részszempontjait tárgyalják, a következők: Bichlmeier 2010: 34. és köv. ; 2018; 2020: 27. és köv. ; 2021b; 2021c; 2023a: 50–52; 2023b: 56–59; Bichlmeier, Zimmer 2022: 59, lásd a megjegyzést. 30, 107. és köv. Cikkek / Articles 69 Addenda etymologica zu den „Anmerkungen zu einigen mit Anbeginnenden litauischen Gewässernamen und ihren außerbaltischen Verwandten“ nagyon eltérően ítélték meg. Oly szépen illeszkedik a gall. az *anā szemantikailag a uridg. gyökből képzett többi *pentövű köznévhez és névhez (ezért hozták létre „mindig is” a kapcsolatot), a hangalaki kérdés azonban továbbra is problematikus: ha nem történt valamiféle íráshiba vagy a végződés különleges hangfejlődése, akkor a szó a gall. Akk.Sg.-ja *anā-. Ez a forma akkor, ha a uridg. szóhoz tartozik, requires if it belongs to uridg. *pengehört, az őskelta egyik előformája. *ā- < előkelta. *p-ā-. Egy ilyen fejlődés ellentmond a fonotaktika minden szabályának, már az őskelta kor előtt. A *p-ākonnte tehát tulajdonképpen nem létezhetett, hanem inkább *pnāerként kellett megjelennie, majd ezt követően őskelta alakban. *(φ)naergeben müssen (genauer dazu s.u.)4. E dilemmából éppen az a feltevés kínált kiutat, hogy a szó alapjául uridg. *h2en-eh2- > előkelt. *anā- > őskelta *anāz alapjául. A probléma ez esetben természetesen az volt, hogy a gyök uridg. *h2e teljesen biztosan csak az anatóliaiban, a hettitában. ḫān-i/ḫan- „(vizet) meríteni”, amelyhez a DUGḫaneššar c. „merítőedény” származék is tartozik, előfordul5, emellett kevésbé biztosan/talán az örményben. hanem „kivesz/elvisz, kihoz, megragad”6, és talán az „etimológiailag szintén vitatott gör. ἄντλος m. „fenékvíz, fenékvíz (hajófenékben lévő víz)” (talán < *h2n-tlo- „amit kimeregetnek”?).”7 Így tehát a gall szó biztosan összekapcsolható a hettita szó-párral, bizonytalanul egy görög, kétségesen pedig egy örmény szóval. Szép lenne, és jelentősen alátámasztaná az etimológiát, ha ezenfelül még biztos kapcsolat is lenne a nyugati indogermán nyelvek egyik szavával. Ilyen kapcsolat valóban létezhetne: a nyugatgermánban van egy kis szócsoport, amely az ősgermán egy előzményét, a *unþī-, *unþiōf. ‘hullám, hab’ feltételezi; ezek a következők: ófelnémet und(e)a f. ‘hullám, árvíz’ (a 8. századtól adatolva, például az Abrogansban is), középfelnémet ünde, unde st./sw.f. ‘hullám, árvíz’, korai újfelnémet unde, ünde f. ‘árvíz, hab, hullám’8, óalszász ūthia, ūđia f. 4 ‘hullám, hullámzás’, vö. részletesen ehhez a problémához pl. Bichlmeier 2021a: 201. és köv. 5 Vö. HEG I 144. és köv., 148; EDHIL 281. és köv. 6 Vö. EDAIL 389, 636. és köv. ; ha nem < ősindogermán *senh2- (vö. ehhez a gyökhöz LIV² 532. és köv.). 7 Vö. GEW I 114 (régebbi, ma általánosan elutasított etimológiával az urindoeurópai alapú *semh2- „meríteni, schöpfen” (vö. ehhez a gyökhöz: LIV² 531); DÉLG 89, 1272 (továbbá etimológiával a görögből ἀν(α)- + uridg. *telh2- „felemelni” (vö. ezzel a gyökérrel kapcsolatban: LIV² 622. o. és köv.); EDG I 109 (kapcsolat a hettita ḫanigével). 8 Az ófelnémetben tanúsított némely formával azonos hangzású lat. unda f. ’hullám, hab’ teljesen távol marad; a hangzásazonosság és a gyakorlatilag azonos jelentés ellenére megvan benne HARALD BICHLMEIER 70 Acta Linguistica Lithuanica XCI és frk. unda fn. ’áramlás’, középalnémet onde, unde fn. ’folyam, áramlás’, óangol ýđ fn. ’hullám, áradás, tó, tenger’; óizlandi uðr, unnr fn. ’hullám, hab’, újizlandi unnur fn. ’uo.’9. ősgermán A *unþī-/*unþiō a történelem előtti germán nyelv elé helyezve. *(H)unt(i)ooder *(H)ut(i)ofort. Potenciálisan legalább a következő gyökök jöhetnek szóba alapként, illetve ezeket már fel is használták az etimologizálás során: Ha abból indulunk ki, hogy a *t a szuffixum része: 1) ősindoeurópai *h₂en- „(vizet) meríteni”, 2) urindogermán *h2/3en- „boltozódni”; ha *t a gyök része az: 3) ősindogermán *ned- ‘nedvesnek lenni/válni’ < ‘zúgni, dübörögni’. Az (anatóliai) irodalomban a 2) változatot részesítik előnyben, és rendszeresen kapcsolatba hozzák a hett. ḫua(n)ḫeššar n. ‘hullám’, ḫuanḫuanalaš ‘egy testrész’, pal. ḫuwanḫuwani- ‘mellkas’, kschr.luw. ḫūwanḫuwanala- ‘?’ szóval. E magyarázat szerint a germán alapnyelvi szó az indoeurópai alapnyelvi *h2/3un-t(i)oszóra vezethető vissza, így a ‘hullám’ a ‘(fel)duzzadt (víz)’ értelmezést kapja. Ez a megoldás azonban nem veszi figyelembe, hogy az indoeurópai alapnyelv hangtani szabályai szerint a feltételezett indoeurópai alapnyelvi előalak vokalizációja *h2/3-t()olauten kellett volna, ami következésképpen az ősgermánban *unþ(i)ōergeben kellett volna (vö. például az urindoeurópai *ĝ- „dolgozni” > ősgermán *urkin, gót waúrkjan „dolgozni”, urindoeurópai *lH- > ősgermán *ulin, gót wulan „áradni”). A legutóbb említett lexémák mellett azonban mindig állnak teljes fokú gyökkel rendelkező szóalakok is, amelyek elvileg elősegíthették a szókezdő *- megőrzését, míg az ilyen alakok a nyelv előtti ősgermán/ urindoeurópai *h2/3-t()onem ragadhatók meg, ám továbbra is fennáll az alapalak nem szabályos vokalizációjának problémája. A szakirodalomban elszórtan megtalálható az urindoeurópai *netgyökkel való összekapcsolás is, amely állítólag az urindoeurópai *ned- „nedvesnek lenni/válni” változata; ebben az esetben a nyelv előtti ősgermán állna fenn. *t-()ozugrunde. Mivel egy Wz. *netsonst nem ragadható meg, ezért egy ilyen gyök feltételezése teljesen ad hoc, ez a megoldás elvetendő. Az urgerm. *unþī-/ *unþiōszámára így a korai germán előtti *h2-t()ois feltehető, ami azonban szemantikailag problematikus, etimológiailag pedig egyáltalán nem kapcsolódik az ófelnémet unda, undea szavakhoz (vö. LatEW II 816ff. ; DÉLL 746; EDLIL 641). 9 Schützeichel 2012: 349; Starck, Wells 1971–1990: 667; Schützeichel, hrsg., 2004 X 173; MH II 1775; Götze 1920: 216; Baufeld 1996: 234; DW XXIV 433f. ; EDPG 560f. ; Tiefenbach 2010: 433; Berr 1971: 336 (s.v. sêo-ūđia); Lasch, Borchling 1928ff. III 205f. (unde¹); ONW s.v. unda; Hivatkozás: Verwijs, Verdam 1885–1941 III 539; V 306 (onde¹); VIII 851 (unde¹); Holthausen 1974: 413; Bosworth 1898: 1301; Toller 1921: 753; de Vries 1962–1977: 632, 635 (unnr³); Jóhannesson 1956: 129; Jónsson 1931: 577, 582f. (unnr⁴); Magnússon 1995: 1088 (unnur²) (a forrásokat a lábjegyzetben tematikus sorrendben adjuk meg). Tanulmányok / Articles 71 Addenda etymologica zu den „Anmerkungen zu einigen mit Anbeginnenden litauischen Gewässernamen und ihren außerbaltischen Verwandten“ ami szükségessé tenné az eltolást: „merítendő/ merített (Víz)’ > ‘áradás’ > ‘hullám’? Mindhárom javaslat ezenfelül hangsúlyozott gyenge fokú gyököt feltételez. Ez magyarázható a kezdetben végső hangsúlyos, és így a szó fejlődésének korai szakaszában a gyökben automatikusan gyenge fokúvá váló igei melléknév főnevesítésekor bekövetkező hangsúly-visszahúzással. Egyik magyarázat sem nélkülözheti a különleges feltevéseket. 3. Mi következik most ebből? Miután tehát a „*en-/*onvíznévi gyök” fikciónak bizonyult, még akkor is, ha azt megfelelő módon urindoeurópai *h1en(H)- alakban rekonstruálnánk, a balti és szláv nevek valószínű alapjaként így az ős-germán *h2en- ‘(vizet) meríteni’ marad. A folytató talán a kelta és talán a germán nyelvben található meg: a gall. anam és mir. an „víz, vizelet” szavak talán éppen ezen a gyökéren alapulnak, mivel e szavak hagyományos levezetése az uridg. *pennur gyökből csak a fonotaktikát illető külön feltevésekkel lehetséges. Az uridg. gyök létezésének egyik támaszát *h2en a nyugati indogermán nyelvterületen talán a germán is szolgáltatja: az ősgern. *unþī-, *unþiō- „hullám, hab” az uridg. *h2en alapján ellentmondásmentesen magyarázható (uridg. *h2-t[]ó- → előősgerm. *h2-t[]o- > ősger. *unþ[i]a-), miközben a magyarázatként egyébként előnyben részesített előalak az uridg. *h2/3-t()ozur indoeurópai alapnyelvi gyök. *h2/3en- ‘boltozódik’ a germánban hangtörvényesen ősgermán *unþ(i)a fejlődnie kellett volna, amit azonban a ténylegesen adatolt szóalakok nem tükröznek. Noha végső soron nincs döntő bizonyíték, az a tény, hogy mindenesetre tovább növekszik annak valószínűsége, hogy az indoeurópai alapnyelvi gyökér *h2en a nyugati indogermán nyelvterületen is jelen volt, közvetve arra utal, auch die Wahrscheinlichkeit wachsen, dass sie nicht nur dem österreichischen Gewässernamen Anisa/Enns, sondern auch den Gewässernamen ukrain. Onut und lit. Anatà, Anýkštė etc. zugrunde liegt. HARALD BICHLMEIER 72 Acta Linguistica Lithuanica XCI LITERATUR Baufeld Christa 1996: Kleines Frühneuhochdeutsches Wörterbuch. Lexik aus Dichtung und Fachliteratur des Frühneuhochdeutschen, Tübingen: Max Niemeyer Verlag. Berr Samuel 1971: An Etymological Glossary to the Old Saxon Heliand, European University Papers, Ser. 1: German language and literature, 33, Bern, Frankfurt: Herbert Lang & Co. Ltd. Bichlmeier Harald 2010: Bairisch-österreichische Ortsund Gewässernamen aus indogermanistischer Sicht. – Blätter für oberdeutsche Namenforschung 46, 3–63. Bichlmeier Harald 2018: Zum Namen des Inns: Bekanntes und Vergessenes. – Namenkundliche Informationen 109/110, 53–62. Bichlmeier Harald 2020: Forschungsbericht: Toponomastik der älteren Sprachschichten (Mittel-)Europas (Teil I): Wiesinger, Peter und Greule, Albrecht: Baiern und Romanen. Zum Verhältnis der frühmittelalterlichen Ethnien aus der Sicht der Sprachwissenschaft und Namenforschung. Narr Francke Attempto Verlag Tübingen, 2019. 250 Seiten. Gebunden 49,99 EUR. ISBN: 978-3-7720-8659-5. – Kratylos 65, 1–85. DOI: doi.org/10.29091/KRATYLOS/2020/1/1. Bichlmeier Harald 2021a: Anmerkungen zu einigen mit Anbeginnenden litauischen Gewässernamen und ihren außerbaltischen Verwandten. – Acta Linguistica Lithuanica 84, 190–219. DOI: doi.org/10.35321/all84-09. Bichlmeier Harald 2021b: Der Flussname Inn, Ockhams Rasiermesser und moderne Indogermanistik. – Zeitschrift für celtische Philologie 68, 15–38. Zugang: https:// www. degruyter. com/ document/doi/10.1515/zcph-2021-0003/html. DOI: doi.org/ 10.1515/ zcph-2021-0003. Bichlmeier Harald 2021c: On two ghost-roots in Baltic hydronomastics: PIE *(h1)lekand *en-/ *on-. – Akadēmiķa Jāņa Endzelīna 148. dzimšanas dienas atceres starptautiskā zinātniskā konference „Baltijas onīmi: no sendienām līdz mūsdienām”. Tēzes. / International Scientific Conference „Baltic onyms: from past to present” to commemorate the 148th anniversary of the academician Jānis Endzelīns. Abstracts, hrsg. von K. Mežapuķe, D. Strelēvica-Ošiņa, L. Balode, Rīga: Latvijas Universitāte Latviešu valodas institūts, 7–38. DOI: doi.org/10.22364/ ajeszk. 2021.bosm. Bichlmeier Harald 2023a: Indogermanistische Anmerkungen zum österreichischen Gewässernamen Enns. – Österreichische Namenforschung 49, 41–70. Bichlmeier Harald 2023b: Thoughts on modern methodology and ghost roots in ‘Old European’ and Baltic onomastics / Pārdomas par modernu metodoloģiju un spoku saknēm „seneiropiešu“ un baltu onomastikā. – Linguistica Lettica 31(2), 34–67. Zugang: https://lavi.lu.lv/wp-content/uploads/2024/05/Linguistica_Lettica_31.2-1.pdf. Straipsniai / Articles 73 Addenda etymologica zu den „Anmerkungen zu einigen mit Anbeginnenden litauischen Gewässernamen und ihren außerbaltischen Verwandten“ Bichlmeier Harald, Zimmer Stefan 2022: Die keltischen Flussnamen im deutschsprachigen Raum. Ein keltologisch-indogermanistischer Kommentar zum Deutschen Gewässernamenbuch, mit vier Karten von A. Dicklberger, Münchener Studien zur Sprachwissenschaft, Beiheft 32, Dettelbach: Verlag J. H. Röll. Bosworth Joseph 1898: An Anglo-Saxon Dictionary, ed. and enlarg. by T. N. Toller, Oxford: Oxford University Press. DÉLG – Chantraine Pierre. Dictionnaire étymologique de la langue grecque. Histoire des mots, nouvelle édition, Paris: Klincksieck, 2009. DÉLL – Ernout Alfred, Meillet Antoine. Dictionnaire étymologique de la langue latine: histoire des mots, retirage de la 4. éd. augm. d’additions et de corr. par J. André, Paris: Klincksieck, 2001. Detschew Dimiter 1957: Die thrakischen Sprachreste, Österreichische Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-Historische Klasse, Schriften der Balkankommission, Linguistische Abteilung, 14, Wien: in Kommission bei R. M. Rohrer. de Vries Jan 1962–1977: Altnordisches etymologisches Wörterbuch. 2, verbesserte Aufl., Leiden: Brill. EDG – Beekes Robert S. P. Etymological Dictionary of Greek, with the assist. of L. van Beek, Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series, 10, Leiden, Boston: Brill, 2010. EDAIL – Martirosyan Hrach. Etymological Dictionary of the Armenian Inherited Lexicon, Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series, 8, Leiden, Boston: Brill, 2010. EDHIL – Kloekhorst Alwin. Etymological Dictionary of the Hittite Inherited Lexicon, Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series, 5, Leiden, Boston: Brill, 2008. EDLIL – de Vaan Michiel. Etymological Dictionary of Latin and the other Italic Languages, Leiden Indo-European Etymological Dictionary Series, 7, Leiden, Boston: Brill, 2008. EDPG – Kroonen Guus. Etymological Dictionary of Proto-Germanic, Leiden IndoEuropean Etymological Dictionary Series, 11, Leiden, Boston: Brill, 2013. ESJS – Havlová Eva et al. Etymologický slovník jazyka staroslověnského 1–14, Praha: Academia, 1989–2008; 15–21, Brno: Tribun EU, 2010–2022. DW – Grimm Jacob, Grimm Wilhelm et al. Deutsches Wörterbuch, Bd. 1–16 (und Quellenverzeichnis, 1971), Leipzig: S. Hirzel, 1854–1954. [Nachdruck der Erstausgabe, Bd. 1–33, München: dtv 1999] HARALD BICHLMEIER 74 Acta Linguistica Lithuanica XCI GEW – Frisk Hjalmar. Görög etimológiai szótár, 3 köt., Indogermán Bibliothek: 2. sorozat, szótárak, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag, Götze Alfred 1920: Kora újfelnémet 1960–1972. glosszárium. Második, jelentősen bővített kiad., Kleine Texte für Vorlesungen und Übungen, 101, Bonn: A. Marcus und E. Weber’s Verlag. Holthausen Ferdinand 1974: Óangol HEG – Tischler Johann. Hethitisches etymologisches Glossar, mit Beiträgen von G. Neumann, E. Neu, Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft, 20, Innsbruck: Institut für Sprachwissenschaft der Universität Innsbruck, 1977–2016 etimológiai szótár, 3. változatlan kiad., Germanische Bibliothek, 2. sorozat: szótárak, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. IEW – Pokorny Julius. Indogermán etimológiai szótár 1, München, Bern: Francke, 1959. Jóhannesson Alexander 1956: Izlandi etimológiai szótár, Bern: Francke. Jónsson Finnur 1931: Lexikon poeticum antiquæ linguæ septentrionali / A norvég–izlandi skaldanyelv szótára, 2. kiadás, København: S. L. Mœllers nyomdája. Lasch Agathe, Borchling Conrad 1928ff. : Középalnémet kéziszótár, 3 kötet, Neumünster: Wachholtz. LatEW II – Walde Alois, Hoffmann Johann Baptist. Latin etimológiai szótár, 2 kötet, Indogermán Könyvtár: 1. osztály, Indogermán tankönyvek és kézikönyvek gyűjteménye, 2. sorozat, Szótárak, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag, 1930–1954. LIV² – Az indogermán igék lexikona, H. Rix irányításával, M. Kümmel, T. Zehnder, R. Lipp, B. Schirmer közreműködésével, Wiesbaden: Reichert, 2001. LVŽ I – Lietuvos vietovardžių žodynas 1 (A–B), szerkesztőbizottság: L. Balode, V. Blažek, G. Blažienė, V. Kardelis, A. Ragauskaitė, S. Temčinas, J. Udolph, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2008. Magnússon Ásgeir Blöndal 1995: Íslensk orđsifjabók 3., verb. Kiadás. Reykjavík: Az egyetem szótára. MH – Lexer Matthias. Középfelnémet kéziszótár. Egyidejűleg kiegészítésként és a Benecke–Müller–Zarncke-féle Középfelnémet szótár alfabetikus indexeként, 3 köt., Leipzig: S. Hirzel, 1872–1878.