Forma Chrikʃtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

Cikkek / Articles 39 ILJALEMEŠKIN Lietuviųkalbosinstitutas ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-7095-231X Kutatási irányok: baltisztika, szlavisztika, a balti népek régi irodalma és írásbelisége, folklór. DOI: doi.org/10.35321/all91-02 FORMA CHRIKʃTIMA (1559) FORMÁLIS SZEMPONTBÓL. M. MAŽVYDAS PAP AKROSZTICHON A Forma Chrikʃtima (1559) formai szempontból. M. Mažvydas pap akrosztichonja ANNOTÁCIÓ Palyginimasyrapagrindinistyrimoįrankis,tačiaupalyginamojopobūdžioprocedūraturibūtinuosekliaistratifikuota.Nagrinėjant1559metųakrostichą,privalomajįgretintisu: 1)kitaisMartynoMažvydoakrostichais;2)suankstesniaisakrostichais,atstovaujančiaistą pačiąraštijostradiciją;3)suidentiškomisirpanašiomiskombinatorinėspoetikospriemonėmis,kuriosbuvorealizuojamosplatesniameistoriniamekultūriniamekontekste.Taisavaimeapibrėžiabesiplečiančiuslyginamosiosanalizėslaukus:netiesioginėsraiškospriemonės panaudotos1547metųkatekizme,PranciškausSkorinosakrostichaiirakrostichai,kuriuos A XVI. században más európai országok értelmiségijei hagyták hátra. M. Mažvydas litvániai nemzeti jelentőségének ellenére az általa létrehozott akrosztichonok mindmáig nem képezték alapos (összehasonlító) kutatás tárgyát. A tanulmány célja az akrosztichon szerepének (formájának és tartalmának) feltárása az 1559-es Forma Chrikʃtima című kiadványban, a fordított forrásokkal való kölcsönhatásának bemutatása, valamint a P. Skorina akrosztichonjaival fennálló lehetséges (azonos jegyekben megmutatkozó) kapcsolatának kitapintása. KULCSSZAVAK: M. Mažvydas, P. Skorina, akrosztichon, Katekizmus, Forma Chrikʃtima, akathisztosz, paratextus. ILJA LEMEŠKIN 40 Acta Linguistica Lithuanica XCI ANNOTÁCIÓ Az összehasonlítás a kutatás fő eszköze, az összehasonlító eljárást azonban következetesen rétegezni kell. Az 1559-es akrosztichon vizsgálatakor össze kell vetnünk (1) Mažvydas más akrosztichonjaival; (2) ugyanazt az irodalmi hagyományt képviselő korábbi akrosztichonokkal; valamint (3) a kombinatorikus poétika azon azonos és hasonló eszközeivel, amelyek szélesebb történeti-kulturális összefüggésben valósultak meg. Ez önmagában kijelöli az összehasonlító elemzés táguló területeit: az 1547-es Katekizmusban alkalmazott közvetett kifejezőeszközöket, Francisc Scorina akrosztichonjait, valamint a XVI. században más országok európai értelmiségijei által létrehozott akrosztichonokat. M. Mažvydas litvániai nemzeti jelentőségének ellenére akrosztichonjai mindmáig nem képezték alapos (összehasonlító) kutatás tárgyát. A tanulmány célja az akrosztichon szerepének (formájának és content)oftheacrosticinthe1559publicationForma Chrikʃtima,torevealitsinteraction withthetranslatedsources,andtoidentifyapossibleconnection(intermsofidentical features)withtheacrosticsofP.Skorina.  KEYWORDS:M.Mažvydas,F.Skorina,acrostic,Catechism,Forma Chrikʃtima, tartalmának, valamint az akathisztosz és a paratextus szerepének) tisztázása. 1. M. MAŽVYDAS:EGYHÁZI KÖNYVEI ÉS AKROSZTICHONJAI A Corpus Mosuidianumot alkotják: magának M. Mažvydasnak nyomtatásra előkészített könyvei (1547; 1549; 1559), valamint a halála (†1563) után fennmaradt kéziratos források, amelyek ma számunkra Baltramiejaus Vilentas (1566; 1570) és Jonas Bretkūnas (1589) későbbi nyomtatványai alapján ismertek. M. Mažvydas hiteles kiadványainak első csoportjába az alábbi három ritka könyv tartozik: 1. [Martynas Mažvydas,] CATECHISMVSA PRAſty Sʒadei, Makſlas ſkaitima raſchta yr gieſmes del krikſcʒianiſtes bei del berneliu iaunu nauiey ſugulditas KARALIAVCZVI VIII. dena Meneſes Sauſia, Metu vßgimima Diewa. M. D. XLVII. [1547] Soli Deo gloria; 2. Martynas Mažvydas, Gieſme S. Ambraßeijaus, bey S. Auguſtina, kurę wadin: Te Deū laudamus. Su geſmemis ape iſch numiruſiu priekelima Ieſaus Chriſtaus, Iſchgulditas per M. Moſſuida Waitkuna [et]c. Ant naudos Ragaynes Baßnicʒey ir kitu etc. [Kolofon:] Iſchſpauſt Tanulmányok / Articles 41 Forma Chrikʃtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas Karalaucʒuy per Iana Weinreicha. XX diena meneſis Balandʒa. Metu Diewa. 1549; 3. [Martynas Mažvydas,] Forma Chrikſtima. Hogyan tartják a Baßnicʒast a Pruſu Hercegségben / és más országokban. Kinyomtattatott Karalaucʒusban Iona Daubman által / Krisztus M. D. L I X. [1559]. Az 1547. évi katekizmust és az 1559. évi agendát M. Mažvydas anonim művekként nyújtotta be (formázta meg). Fordítói és szerkesztői szerzőségét akrosztichonok segítségével tárta fel, ezért a szerzőt szögletes zárójelben jelölik. A második csoportba tartozik: 1.1. [Baltramiejus Vilentas,] Geſmes Chrikſcʒoniskas gedomas Baßnicʒoſu per Aduenta ir Kaledas ik Gramnicʒu. Iſch ſpauſtas Karalaucʒui nůg Iona Daubmana Metu Diewa / M. D. LXVI. [1566]; Metu Diewa / M. D. LXX. [1570] Soli Deo Gloria; iſch Wokiſchka ing Lietuwiſchka ließuwi / 1.2.[BaltramiejusVilentas,]GESMES Chrikſcʒoniſkas gedomas baßnicʒoſu per Welikas ir Sekminias ik Aduenta.IſchſpauſtasKaralaucʒui/nůgIonaDaubmana. per nekurius Plebonus Hercegiſtes Pruſu / pergulditas. Iſſpauſtas Karaliaucʒuie / per Iurgi 2. [Jonas Bretkūnas,] PARAPHRASIS, permanitina poteraus malda / per Martina Moſwida iſchgulditaįtrauktąįJonoBretkūnoleidinįGieſmes Duchaunas / Oſterbergera 1589. A kétkötetes Geſmes Chrikſcʒoniskas nyomdai előkészítését M. Mažvydas rokona – B. Vilentas – végezte. Egy másik örökölt kézirat alapján 1572-ben és/vagy 1574-ben saját unokatestvérének PARAPHRASISÁT is kiadhatta (e lehetséges kiadások példányaira mindeddig nem bukkantak); ebben az esetben Jonas Bretkūnas 1589-ben valószínűleg nem a szerző eredeti kéziratát, hanem B. Vilentas kiadványát használta fel. M. Mažvydas könyvgyűjteményéről szólva fontos szem előtt tartani, hogy a könyv (szöveg) finom műalkotás – műfaji szempontból szigorúan meghatározott, legmagasabb szintű nyelvi jel, amellyel a szerző az aktuális kommunikációs helyzetnek megfelelő módon és időben szólítja meg az olvasót. A szerző invenciója és tudta nélkül kiadott szöveg korántsem egyenlő a szerző által magával kiadott könyvvel, ezért mind az énekeskönyvet, mind a PARAPHRASIST B. Vilentas és J. Bretkūnas munkájának kell tekinteni. A Geſmes Chrikſcʒoniskas első kötetébe B. Vilentas a prakalLITVANICARVM című előszót foglalta bele. A MARTINVS MOSVID, GRATIAM & pacem â megfogalmazás, amely a bevezető szöveg címének végén áll, szorosan Mažvydas nevéhez köti a könyvet, azonban nem tudható, hogy ez nem csupán a kiadó megjegyzése-e, amelynek – és anonimnak kellett – lennie. M. Mažvydas bą REVERENDIS PASTORIBVS ET MINISTRIS ECCLESIARVM 1547-ben ugyanígy járt el, amikor elrejtette a megfelelő latin bevezető szöveg, a ILJA LEMEŠKIN 42 Acta Linguistica Lithuanica XCI Deo Patre, & D. N. Ieſu Chriſte, amelyet az előszó címének végén adtak meg, szorosan Mažvydas nevéhez köti a könyvet, azonban nem ismert, hogy ez nem csupán a kiadó, azaz és szükségképpen anonim személy kuriamtekotvarkytivelioniorankraštyną,inovacija.Šiprakalbagalėjo–o,mamegjegyzése-e. M. Mažvydas 1547-ben ugyanígy járt el, amikor elrejtette a megfelelő latin bevezető szöveg, a „Pastoribus et ministris ecclesiarum in Lituania gratiam et pacem” szerzőségét. Erre a középkori felfogás ösztönözte, amely kerülte az önmegnevezést, saját „csekély” nevének említését. Az énekeskönyv előszavának szerzője világosan mondja, hogy a könyv alkotójának neve nem ér fel a Teremtő nevével: hunc laborem meum non eo ſuſceptum, neq; ad id profuturum ut meo nomini famam aut celebritatem ullam conciliet (quippe quum neq; appeto, neq; és hűségesen magasztalja az egyetlen Mennyei ex tali re petendam eſſe ſcio) uerum enimuero ut gloria, laus & honor nominis ſolius Æterni Dei Patris & D. N. Ieſu Chriſti„šįdarbąašpadariaunetodėl,kadateityje jisatneštųmanovarduišlovęirišgarsėjimą(aišku,aštoirnetrokštu,iržinau, kadištokiodarbošitoirnereikiasiekti),betdėlto,kadlietuviųBažnyčiaįkvėpAtyaistent és a Mi Urunkat, ugyanakkor deklaratívan kerüli nevének emberek közötti JėzausKristausvardą...“(Koženiauskienė1990:76).M.Mažvydassąmoningai híressé tételét, és éppen ezért szerzőségét hajlik „régimódian” szerényen felfedni – egy bonyolult közvetett kifejezésmóddal, amelyet nem mindenki tudott észrevenni. Ez fontos kivetülés a katekizmusra is. A kiadó által az anonim előszóhoz ügyetlenül hozzáfűzött MARTINVS MOSVID ellentmond az 1547-es magatartásnak, lerombolja a világosan kifejtett álláspontot, miszerint Isten szolgájának az Énekeskönyvben vagy hasonló jellegű Műben nem illik dicsőítenie, vagyis függnie és PARAPHRASIS, permanitina poteraus malda. A viešinti,savovardo. Prieanoniminių,pagalM.Mažvydosampratą,leidiniųkategorijosgalėjo Martina Moſwida iſchguldita bővített sablonos megjegyzését banális kiadói megfontolásokból ugyanaz a B. Vilentas illeszthette a címhez. Ily módon a kiadó felfedte volna a birtokában lévő és közzétett kézirat eredetét. Hogy M. Mažvydas miként rendezte volna „saját kiadványát”, nem világos. B. Vilentas és J. Bretkūnas erőfeszítései révén az M. Mažvydas által összegyűjtött szövegek teljes értékű M. Mažvydas-könyvek (művek) benyomását keltik, azonban egy ilyen önkényes úr szolgája, aki csendben – anonimként – teljesíti kötelességét (feladatát, megbízását). pratanėrateisinga.Po1563metųMažvydąpublikavoneM.Mažvydas,bet B.VilentasirJ.Bretkūnas.Taijiedarėsavonuožiūra,todėlsvarstantautorinio prado(autoriausreprezentacijos)klausimąprivalomaremtisautentiškais1547, 1549ir1559metųspaudiniais. 1547metųkatekizmasir1559metųagendayrastambūsdogmatinioirpamokomojopobūdžiodarbai,skirti„bažnyčiųganytojamsirtarnams“.Jieatsiradovaldovo(bažnyčios)pageidavimuirvalstybėslėšomis.Kaipirderato- „Pastoribus et ministris ecclesiarum in Lituania gratiam et pacem” szerzőségét. Erre a középkori elv ösztönözte, amely kerülte az önmegnevezést, saját „csekély” nevének említését. Az énekeskönyv előszavának szerzője világosan mondja, hogy a könyv alkotójának neve nem mérhető a Teremtő nevéhez: hunc laborem meum non eo ſuſceptum, neq; Cikkek / Articles 43 Forma Chrikʃtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas Egészen más jellegű az 1549. évi alkalmi „Szent Ambrus éneke...”. Ez több ének kis gyűjteménye, amely M. Mažvydas akarata szerint konkrét plébánosok, vagyis mezővárosiak kívánságaira válaszol: Supratau klauſitoijus Diewa ſʒodʒa norincʒus tureti geſme tą kure wadin: Te Deum laudamus. Sőt, a „magánjellegű” könyvecske az Ant naudos Ragaynes Baſʒnicʒey céljára készült, és egy nemes személynek van ajánlva. Ezzel az alkalmi nyomtatvánnyal Ragainė kerület tisztviselője, Sebastijonas Perbantas alázatosságát kívánták biztosítani; neki kellett finanszíroznia a könyvecske kiadását is. Egy ilyen, ajánlóval és ajánlással rendelkező kiadvány műfaji és funkcionális rendeltetése miatt nem lehetett elvontan anonim. Taigigalimadarytiišvadą,kadM.Mažvydoknygoslinkstaprieanonimiškumo. 2. LEIDINIOFORMA CHRIKʃTIMAŠALTINIAI ÉS FELÉPÍTÉSE Az akrosztichon vizsgálatakor fontos elválasztóvonalat húzni a lefordított és a „saját”, „szerzői” szövegek között. Az utóbbiakhoz nemcsak az M. Mažvydas által beírt kisebb betoldások tartoznak (amelyek gyakran a fordítás gördülékenységének biztosítására születtek), illetve az általa alkotott nagyobb terjedelmű művek, hanem más személyek szövegrészei is (ide tartoznak például a bibliai idézetek), amelyek nem szerepeltek a fordítás eredetijében. Az M. Mažvydas által felhasznált forrásról az elsők között Jurgis Gerulis nyilvánította ki véleményét, aki 1922-ben az 1558. évi kiadványra (VD16 P 4787) hivatkozott: Kirchen Ordnung Wie es im Hertʒogthumb Preuſſen / beydes mit Lehr vnd Ceremonien / ſampt andern / ſo ʒu Frderung vnd Erhaltung des Predig= ampts / Chriſtlicher Zucht / vnd guter Ordnung / von nten / gehalten wird. Újra átnézve, kibővítve és közzétéve. ANNO CHRISTI M. D. LXIII. 25. Nouembris. Egyházi rendtartásunk második része. Von den Ceremonien / vnd Kirchengebreuchen (Gedruckt ʒu Knigsperg in Preuſſen / bey Johann Daubman. 1558) (Gerulis 1922: XIX). Később J. Gerulis véleményét Vaclovas Biržiška is megismételte (1960: 85). A meghonosodott nézet csak azután változott meg, hogy Christianas S. Stangas a Baltistica folyóiratban közzétette tömör tanulmányát „Dėl M. Mažvydo ‘Formos Chrikstima’ šaltinio“ címmel. 1976-ban, mivel már nem fért hozzá a Königsbergben vizsgált nyomtatott forrásokhoz, a norvég baltista – a háború előtt módszeresen összegyűjtött összehasonlító anyagra támaszkodva – szilárd következtetésre jutott: „A valódi forrás nem a német nyelvű Kirchen Ordnungʼas, amelyet soha nem valósítottak meg teljesen, hanem egy, a keresztelésről szóló külön fejezet a kiadványban, amely 1559-ben jelent meg (ugyanabban az évben, mint a „Forma Chrikstima“)“ (Stang 1976: 7). K. Stang kutatásainak jól megalapozott és teljesen egyértelmű eredményeit sajnos néhány kutató figyelmen kívül hagyta. ILJA LEMEŠKIN 44 ActaLinguisticaLithuanicaXCI Seną neteisingą atribuciją pakartojo ir prasta prielaida ją palydėjo Guido Michelini: „A 95–128. oldalon található szöveget [Forma Chrikʃtima – I. L.] németből fordították az 1558-as Kirchen Ordnung alapján (2. rész, 2a–10b. p.). Ez többnyire szó szerinti fordítás; a forrástól különösen a 118. oldalon és a 119. oldal elején tér el, ahol valószínűleg egy, a második világháború idején eltűnt kiadványra támaszkodtak (lásd Ch. Stang, „Dėl M. Mažvydo ‘Formos Chrikstima’ šaltinio“, Baltistica XII(1), 1976, 7–8. p.)“ (Michelini 2000: 157). Sajnálatos, hogy ez egy olyan könyvben történt, amelynek feladata a források precíz rendszerezése lett volna, vagyis a 2000-ben megjelent, képekkel ellátott „Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai“ című kiadványban. A szükségtelen zavart 2010-ben, az eredetik szövegkritikai összehasonlító elemzése alapján, Pietro Umberto Dini oszlatta el: „Valójában Mažvydas egyáltalán nem a Kirchenordnung szövegére támaszkodott – a Formą Chrikštymo című művet a német dern mehr / verfaſſet. Gedruckt leidinioForm der Tauff(1559)“;„TikrasisMažvydoFormos Chrikštymovertimo originalasyranevokiškasKirchenordnung(1558),betatskirasjoskyriausapie krikštijimąleidinysForm der Tauff,pasirodęs1559metais.Įtaiturėtųatsižvelgti Mažvydoraštųšaltiniųtyrėjai.AnalizuotiMažvydoFormą Chrikštymoremiantis1558metųKirchenordnungtekstunėrajokiopagrindo“(Dini2010:76,80). Taigi,rengiantknygąM.Mažvydasrėmėsileidiniu(VD16ZV21274)Form der Tauff. Wie die in der Kirchenordnung des Hertʒogthumbs Preuſ= ſen / vnd anʒu Knigsberg / durch Johann Daubman / Anno Christi / 1559 című műből fordította, a pontosság kedvéért azonban hangsúlyozni kell, hogy a Forma Chrikʃtima című kiadvány eredetének és összetételének tárgyalásakor nem egyetlen forrásról, hanem forrásokról kell beszélni. Az 1559-es Form der Tauff a fő, de nem az egyetlen szöveg, amelyet M. Mažvydas nyomtatásra előkészített könyvébe bevettek. A 19r foliótól kezdődik a Gieſme duchawna / ape muſu S. Chrikſchta ſuguldita nůg D. Mart: Luthera. Chriſt vnſer Herr ʒum Iordan kam. Ez Luther Márton rendkívül népszerű éneke (EKG 146, EG 202), amely a rendelkezésünkre álló adatok szerint először 1541-ben jelent meg egyleveles (in plano) kiadványként (ez nem maradt fenn). Később, 1543–1544-ben, az éneket Josef Klug Wittenbergben nyomtatta ki (VD16 G 849; VD16 G 850): Geiſtliche Lie der ʒu Wittemberg / Anno 1543. Warnung D. Mart. Luther. Viel falſcher Meiſter jtʒt Lieder tichten Sihe dich fur vnd lern ſie recht richten Wo Gott hin bawet ſein Kirch vnd ſein wort Da wil der Teufel ſein mit trug vnd motd (Gedruckt ʒu Wittemberg / Durch Joſeph Klug / Anno M. D. Liiij)1. Később, 1545-ben, az ének megjelent a lipcsei kiadó, Valentin Babst gyűjteményében (VD16 G 851), amelyet M. Luther utolsó saját énekeskönyv-kiadásának tartanak: Geyſtliche Lieder. Új előszóval / D. Mart. Luth. D. M. L. figyelmeztetése. Sok hamis mester ír most dalokat. Vigyázz, és tanuld meg őket helyesen megítélni. 1 VD16 G 850; online elérhető: https://digital.staatsbibliothek-berlin.de/ werkansicht?PPN=PPN817716122&PHYSID=PHYS_0087&DMDID=DMDLOG_0030.  Straipsniai / Articles 45 Forma Chrikʃtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas Wo Gott hin bawet ſein kirch vnd ſein wort Da wil der Teuffel ſein mit trug vnd mord. Leipʒig (Gedruckt ʒu Leipʒig durch Valentin Babſt in der Ritterstraſſen. 1545). M. Mažvydas írásainak eredetét vizsgálva G. Michelinis nem adta meg e Forma Chrikʃtima-rész forrását. Párhuzamként német szöveget és dallamot jelölt meg, amely állítólag az 1545-ös kiadásból származik: „M. Luther német szövege és dallama az 1545. évi Geistliche Lieder alapján szerepel, a 18. ének [= az 1561. évi kiadás 18. éneke]; vö. továbbá az 1561. évi Gsangbüchlein (2. rész, 15a–l6a. o.), az 1570. évi Kirchengesanng (36a–37a. o.) és az 1573. évi Kirchengesenge (397b–398b. o.). A szöveget Philippo Wackernagel antológiája (3. köt., 25–26. o.) és Martin Luthers Geistliche Lieder című, dallammal ellátott könyve (72–74. o.) újraközölte. <...> M. Luther német szövegének szó szerinti fordítása, csak az utolsó strófa került hozzáadásra. A dallam megfelel a német forrásnak” (Michelini 2000: 191). Ez utóbbi állítás a közölt dallammal együtt ismét zavart okozott. Nem ellenőrizték, hogy G. Michelini melyik forrásból vette a dallamot, de az nem egyezik az 1543–1544. és 1545. évi változattal. A negyedik ütemben eltérés van: 1543–1544 1545 1559 Michelini 2000: 192 Nustatytikonkretųšaltinį,kuriuo1559 metaisrėmėsiM.Mažvydas,yra sunku dėl teoriškai įmanomų vokiškų spausdintų šaltinių (išleistų 1543– 1559-ben) bősége egyrészt, másrészt az összehasonlító anyag hiánya miatt. A német szöveg a különböző kiadásokban stabilnak bizonyul, M. Mažvydas azonban könyvébe a német eredeti csupán egyetlen (első) sorát vette fel (Chriſt vnſer Herr ʒum Jordan kam). Ezenkívül M. Mažvydas közzétett fordítása nem tartalmaz központozási jeleket, amelyek segítenének azonosítani a forrást. Végül a szöveget kísérő kottavonalak sem sokat segítenek (hasznos volna, ha zenetudós hasonlítaná össze őket). Továbbra sem világos, miért részesítette G. Michelini a téves dallam megjelölése után látszólag előnyben Valentin Babst 1545. évi énekeskönyvét. Mivel nem bizonyítható, hogy M. Mažvydas konkrét wittenbergi, lipcsei vagy más kiadást tartott kéznél, a legrégebbi ismert (hozzáférhető), azonos ILJA LEMEŠKIN 46 Acta Linguistica Lithuanica XCI spausdintugiesmėsvariantu.DėlšiospriežastiesšaliaM.Mažvydovertimočia pateikiamagiesmėpagalJ.Klugo1544metųleidinį,kuriuo1545metaisnuoalaposan támaszkodott V. Babstra is: Geiſtliche Lieder zu Wittemberg. Wittenberg:JosefKlug,1544. Forma Chriſktima. Karaliaučius:JonasDaubmanas,1559. 42[r] [19r] Dvasinė giesmė A mi szent keresztségünkről Benne tömören Mi az? Ki ő? D. Mart: alapítottam? Amit hasznunkra [tett]? stb. Dr. Martynas Liuteris. S ij Kristus priėmė krikštą nuo Jono: /Dvasios giesmė= /wna / ape muſu S. Chrik= összefoglalva /chta ſuguldita nůg Luthera. Krisztus, a mi Urunk a Jordanas atėjo. [natos] Kristus atėjo prie Jordano: [natos] Amint Io Tewas akarta: Savo akaratą vykdydamas: C iij Te [42v] [19v] [natos] Kristus, mūsų Viešpats, prie Apie šv. Jono [natos] Nuplauti nuo nuodėmių: pagal bei tarnystę užbaigti / Jis norėjo vonią / kad krauju ir savo žaizdomis: [natos] [natos] Megszabadít minket a [natos]otta a keserű halált is / Saját [natos] Jordano stiprina mūsų krikštą: krikštą [natos] savo Tėvo valią /[natos] ir savo darbą mirties skandinimu įsteigti mums [natos] bűnöktől / Elpusztít= Straipsniai / 47 straipsnis Forma Chrikʃtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas Geiſtliche Lieder zu Wittemberg. Wittenberg:JosefKlug,1544. Forma Chriſktima. Karaliaučius:JonasDaubmanas,1559. 43[r] [20r] [natos] vérével és sebeivel / Ez [natos] Klauſik: [natos] versszak volt, amely „supraſk nu koſʒnas newes Leben” [kezdetű]. Kire jegyezze meg mindenki, / Mit kell hinnie / A keresztségből származó ifjakat meg Isten szól és akarja, hogy a víz legyen: (ffe. VndwaseinChriſtengleubenſol mégsem csupán közönséges víz: „Prieg szent igéje is vele van: „Jr ſchwents mérték nélkül. Ő itt a keresztelő. Ez a FiijSolchs [natos] „Dudams mums nauihe giwata” – ez egy hív Krisztus Istene, hallja és jól az embernek, amit Isten maga parancsol, kell óvni az eretnek seregtől. Krisztus „Bet ne eſt wiens wandů praſtas” – tas Diewsliepięngwandubus wandens eſt sʒodis ſchwen=ſſer.” Az ő Duchs eſt priedů=” gazdag Lélekkel, keresztelő valódi. TataiDiewsſchwieſeiiſchrei= ſke Weidaisirſʒodʒieispamoke CiiijDiewas ILJALEMEŠKIN 54 ActaLinguisticaLithuanicaXCI 1544 1559 3. Ezt világosan megmutatta nekünk /3. MitBildenvndmitWorten/ DesVatersſtimmanoffenbar/ Jordánnál hallotta. A Jordánnál kihirdette: eſt mans miels ſunus” – „Ez az én nagyon kegyes hozzám. Rátok bízlak hallgassátok, / Legyetek neki És teljesítsétek szavait. 4. Itt maga Isten gyönge emberi természetében. „Weide „Tatai Diews ſchwieſei iſchreiſke” – ott a Weidaisirſʒodʒieispamoke DiewasTewasbalſuſchauke „Das iſt mein lieber Son / Tews kalb / tas szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Ő titeket: / Hogy őt mindnyájan engedelmesek, / És kövessétek tanítását. Fia is áll, / 4. Isten Fia maga is itt volt / az ő ſʒmogiſtes ſawa” – A Szentlélek leszállt / „Atheiha ir Dwaſſe ſchwenta” – galamb apwilkta Das wir nicht ſollen ʒweiueln dran auff Erden /Bei prieg muſu ant ſwieta Ʒu Tanítványa Jézus Krisztusnak hívják /5. az egész világba tanítani /Mokinti liep Wennwirgetauffetwerden/ AlldreyPerſongetauffethan/ /Jog eſt pratapits’ del ghreka Bűnbánatra megkeresztelkedik /Kurs tik ir prieims alakjában öltött testet. Weidu Karwela /Taip tikekem ſtipra wiera Da mit bey vns wohnen ſich ergeben. Mindig élnetek kell. 5. Pons apostolus sʒuntʒ sʒawa Menjetek el wiſſa sʒwieta Hogy elveszett a bűnökben Kaipiaubuſimemechrikſta JogTraicemusapchrikſtiiha kell térnie. Todel tedara pakuta Aki hisz és chrikſta Az ezáltal üdvözül /Tas aptures iſchganima Újjászületett embernek Aki többé nem halhat meg /Kurs negal mennyek országát. Karališkojo Dievo. 6. nevezik /Nauiha bus sʒmů giwenima mirti ant amsʒa Örökölni fogja a Kas netiki šia didžiąja malone / Tas lieka savo nuodėmėse / Ir amžinai gyvens mirčiai / Giliai pragaro gelmėje. Tur saját szentsége /Io schwentibæ ghi /Nei wiſſi io darbai iem padæs Az nieka priegimts ghreks dara Amelyben Önmagának semmit sem képes segíteni. nuodėmėje / Ir yra pasmerktas amžinai peklas vgnie dekti Semmit sem segít negelbæs Minden cselekedete elveszett eredendő bűn semmissé teszi /Vſch született / Sʒmogaus darbus ir giwata Savas žmogus negelbsti niekuo. Straipsniai / Straipsniai 55 Forma Chrikʃtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas 1544 1559 7. A szem csupán a vizet látja /7. Muſu öntenek. Ant vaiko pilame: Tikėjimas Dvasią pažįsta šį Jėzaus Kristaus kraują. előtt vörös áradat / Jem wandů eſt /Diwnai Chriſtaus krauihu kroſitas Amely Ʒaisdu gidima Ádámtól örökölt /Swiets magunk is elkövettünk. Mums įgimta iš akis reg wandeni Amint az emberek vizet Dvasioje suteikia jėgą / Žmogus per Wernai ing Chriſtaus kraughi És Krisztus kraus raudonas Krisztus vérével festve minden kárt meggyógyít /Ant ſenu kurias gaun iſch Adoma És amelyet mi seno. 8. Dievui Tėvui šlovę dėkime Jr Jheſu Chriſtu garbinkem Bei Dwaſſe ſchwenta laupſinkem Wienam Diewui dekawokem Kurs iſtates eſt Chrikſchtima Ant ghreku aptʒiſtighima Bei amſʒina iſchganima Nůg Chriſtaus apſʒadeta Imk, būk amžina garbė. Ámen. Összehasonlításképpen mellékeljük M. Luther énekének szabad fordítását az új litván evangélikus énekeskönyv alapján (Krikščioniškos giesmės 2007: 311–312): 1. A folyóhoz eljött Krisztus, Melyet Jordánnak hívnak, Mert a kedves Krisztus azt akarta, Hogy János megkeresztelje Őt. Így a keresztséget megtisztulásunkra A bűnöktől hagyta, És lelkünket a pusztulástól Vérével, sebeivel Drágán váltott meg minket. 2. Ezért értsük meg jól, Mit jelent a Szent Keresztség, – Higgyünk benne szilárdan És kerüljük a gonosz utat. Mert a Szent Keresztség – az víz, ILJA LEMEŠKIN A mi igazi 56 ActaLinguisticaLithuanicaXCI Tačiauvanduonevienas– Šventasisžodisjausujuo, DvasiaŠventa,nesDievas– Keresztelőnk. 3. Így mutatta meg Isten láthatóan, És szavai felcsendültek, Kinyilatkoztatta a magas égből – És János hallotta Őt, Amikor mondta: „Ő az én Fiam, Szívből szeretem Őt, Őt rendeltem nektek, Hogy szeretettel tanítson – Fogadjátok el tanítását.” 4. Az Atyával együtt a keresztségben Teljes dicsőségével Meglátogatta őt a Szentlélek is Galamb alakjában. Higgyük ezt szívünkben, Tapasztaljuk lelkünkben, Hogy minket a Szentháromság keresztel meg, ŠventaDvasiaatgimdo, PašvęsdamamusDievui. 5. [hiányzik] 6. [hiányzik] 7. A szem csak vizet lát, Amelyet a kisgyermekre öntenek, A hit pedig az üdvösséget – A szent vér által elnyertet. A víz nem közönséges – Vér által megszentelt, Valóban lemossa a bűnöket, Az Ádám által elkezdetteket, A szívünkben lévőket. Cikkek / Articles 57 Forma Chrikʃtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas 8. Dicsőítsük Istent, az Atyát Bei Sūnų Jo brangiausią, Ir Šventą Dvasią liaupsinkim, A legforróbb hálaadással: Ő adta nekünk a Szent Keresztséget, Ő lemossa a bűnöket, Általa mindnyájan az üdvösséget Az örökkévalót elnyerjük, Dicsőség a legkedvesebb Istennek! Nagyon érdekes, hogy a Litván Evangélikus Lutheránus Egyház konzisztóriumának erőfeszítései révén előkészített énekkiadás Luther M. szövegének csaknem egyharmadát elhagyja (kihagyja az eredeti 5. és 6. versszakát), M. Luthert pedig M. Mažvydasként tünteti fel, vagyis magában foglalja az ő 1559-es áldását. Az M. Mažvydashoz fűződő kapcsolatát egykor az akrosztichon tárta fel, amelyet az ének mai „változata” figyelmen kívül hagy. Ezért a szöveg szerzőjeként csak M. Luther van megjelölve. Sajnos. Az 1544-es és 1559-es szövegek összehasonlítása azt mutatja, hogy M. Mažvydas következetesen követte az eredetit. Ez nemcsak a tartalom visszaadásának pontosságára, hanem a strófai szerkezetre is vonatkozik. A német eredeti és a litván darėdevynioseilutės.Giesmėspabaigojeduposmaisudarė18-apozicijų(raifordítás minden versszakát a [9 + 9] szótagolási séma alkotja, amely az akrosztichont is formálta. Miután M. Mažvydas úgy döntött, hogy a 6. és 7. versszakba beírja keresztés vezetéknevét, kombinatorikai kérdést kellett megoldania. Az utolsó versszakba szépen beleillett volna az 1547-ben használt latin névalak, a MASVIDIVS, a MARTINVS név azonban túl rövidnek bizonyult. Ez utóbbi miatt fel kellett volna bontani a német eredetiből átvett motyvuotosraidės,įsiterpusiospozicijojetarpvardoirpavardės,akrostichebūti strófai szerkezetet, ami nem volt lehetséges. A szerző más utat választott – a vezetéknév rövidebb alakját használta, és így kiegyenlítette a keresztnév és a vezetéknév terjedelmét: 1 2 34 5 6 7 8 9 M A R T I N V S M A S WJDA S Ily módon a személynevek után két pozíció (betű) maradt, amelyeket az akkori előírások szerint már szabályszerűen értelmezni lehetett interlineárisként santrumpą: MARTJNVSS MASWJDAS M MARTJNVSMASWJDASSM MARTJNVSMASWJDASSignaMus „[mi] Martynas Mažvydas áldást mondunk.” ILJALEMEŠKIN 58 Acta Linguistica Lithuanica XCI A Lithuanica című könyvben az SM rövidítést a verb. significare (SM = SignificaMus – Cappelli 1928: 354) kifejezéssel vetették össze, és szemantikailag az 1547. évi BI TP akrosztichonnal kapcsolták össze: Baccalaureus Iuris Titulum Posuit „a jogok baccalaureusa a kereszt jelét rátette“ (Lemeškin 2019: 364–365). Kollégám, Tomašas Hoskovecas, egyszerűbb magyarázatot javasolt (Hoskovec 2021: 127–128). Az SM rövidítés yrapres.pl.1.indic.formanuoverb.signare „kryžiausženkląuždėti;pasirašyti“,iškurio(išviduramžiųbažnytinėslotynųkalbos)kilęliet.žegnoti,ček.žehjelentése nati, lengyelül żegnać, németül segnen, óangolul segnian... Az akrosztichon állítmányának megfelelő rövidítést a megáldó verbális kifejezése fejti tovább, vagyis a kilencsoros áldóima, amelyet kiegészítő nyolcadik strófaként közöltek. Az akrosztichon szerkezete tehát a következő: MARTJNVS MASWJDAS S[igna]M[us] : [az áldóima szövege] „[a pap]4 Martynas Mažvydas megáldja: Diewui Tewui ſchlowe důkem Jr Jheſu Chriſtu garbinkem Bei Dwaſſe ſchwenta laupſinkem Wienam Diewui dekawokem Kurs iſtates eſt Chrikſchtima Ant ghreku aptʒiſtighima Bei amſʒina iſchganima Nůg Chriſtaus apſʒadeta Jem buk amſʒiua garba.“ Az 1547-ben keletkezett, szerény, az istenfélő névtelenségre törekvő szerző tekizmeiragendojeForma Chrikʃtimaelgiasivienodai.Irčia,irtenpagrindinį tekstąresp.vertimussupatospačiospaskirtiesautoriniaitekstai,panašiaisuszemantikailag és grammatikailag. Szigorúan a hazára irányuló epigráf és a verses előszó B[accalaureus]I[uris] MARTJNVS MASVJDJVS „a jogok baccalaureusa, Martynas Mažvydas“ akrosztichonja a Katekizmus elején. A Katekizmus végén, a kolofon helyén, a négy soros Skaititaiap invokációban közölt szerzői szöveg, illetve az első akrosztichon (az előszóból) folytatása található: BI TP : Baccalaureus Iuris Titulum Posuit „a jogok baccalaureusa a kereszt jelét rátette“. Az 1559. évi kiadványt viszont két sokatmondó epigráf nyitja, amelyek szintén Litvánia Nagyfejedelemségére és az olvasóra irányulnak (az egyik epigráf latinul és litvánul szerepel; ezt külön tárgyaljuk a következő 4 Ezt az információt nem verbalizálták, de a kontextusból egyértelmű, mivel nem akárki képes áldani, keresztet vetni. Tanulmányok / Articles 59 Forma Chrikʃtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas a tanulmányban5). A főszöveget a MARTJNVS MASWJDAS S[igna]M[us] akrosztichon zárja le: „Martynas Mažvydas áldást mond”, a megfelelő áldó szavakkal. Így az 1547-es és 1559-es kiadványokban ugyanaz a szerzői írásmód figyelhető meg: a könyvek elején az olvasóhoz fordul és bemutatkozik; a könyvek végén M. Mažvydas a kereszt jelével megjelöl és megáld, egy alkalommal pedig, miközben keresztet vet, nem felejt el hozzáfűzni egy rövid imát sem, a mindent lezáró AMEN-nel. 4. P. SKORINA ÉS M. MAŽVYDAS AKROSZTICHONOK P. Skorina és M. Mažvydas ugyanazt az LDK írásbeliségi hagyományát képviselik; mindketten – ki-ki más időben és eltérő hosszúságú ideig – Poroszország hercegét szolgálták, Albrechtet. M. Mažvydasnak ismernie és jól kellett ismernie a litván könyvnyomtatás úttörőjének munkáit, amelyekben az első litvániai akrosztichonok is előfordultak. M. Mažvydas potenciálisan ezekhez igazodhatott (kellett igazodnia), ezért értelmes egymás mellé állítani a rutén és a litván akrosztichonokat, valamint meghatározni közös jellemzőiket. A Siralmak könyvébe bejegyzett alfabetikus akrosztichonok (    (   1519)) és a Szent Péter és Pál akathisztoszában találhatók (         ), itt félretesszük, mivel más jellegűek. Összehasonlítás céljából csak a név szerintieket vettük figyelembe. A „Akatistgyűjteményben”, amely a Kis utazókönyv részét képezi, kettő található:     „Skorinaitis doktor, Pranciškus írta” (A Szent János evangélistához szóló akathisztosz –           ) ir     „Skorinaitis doktor, Pranciškus készítette” (A Jézus legédesebb nevéhez szóló akathisztosz –           ). A tanulmány a „Knygotyra” 2025. évi 84. kötetében jelenik meg. ILJA LEMEŠKIN 60 ActaLinguisticaLithuanicaXCI Pirmiejižodžiai„rašė“ir „darė“atitinka akatistųpenkisįvadinius versszakok. A következő szókapcsolatok:    és    a görög ábécé betűinek száma alapján az akathisztoszra jellemző 24 pozíciót foglalják magukban. 1559-ben M. Mažvydasnak ugyanazokat a problémákat kellett megoldania, amelyekkel P. Skorina már jóval korábban foglalkozott. A forma (a tér) korlátai miatt mindkét szerzőnek bizonyos szavak bizonyos alakjait kellett kiválasztania. M. Mažvydast két versszak 18 sora, P. Skorinát pedig 24 pozíció korlátozta. Amikor szükségessé vált a családnév lerövidítése, M. Mažvydas a rövidebb litván formát használta (MASWJDAS a MASVIDIVS helyett) (nem szükséges ebben a litván öntudat kitörését látni). P. Skorinának ellenkezőleg kellett eljárnia – „meg kellett nyújtania” személyneveit, hogy az akadémiai címmel együtt (amely teljes szóként,  alakban szerepel) 24 betűs, láncszerű fokozatú rövidítést (BI), nę.Todėlleidėjaslotynizuojasavovardą(),taippatpasirenkailgesnįrusėniškąkilmėvardį(),kurisstilistiškailotyniškamvarduinetinka. Normaliomis aplinkybėmis, t. y. nevaržomi akrostichų apimties rėmų, P.SkorinairM.Mažvydasbūtųpasirinkękitas,tinkamesnes,vartosenojeįprastas,nusistovėjusiasformas.GalimybęlaisvaiišplėstiakrostichąM.Mažvydas turėjo1547metaiseiliuotosprakalbospradžioje,kur,pradėjęsakrostichąnuo pirmostekstoraidės,jispavartojoįprastasirtarpusavyjegeraisuderintasakadevalamint a személynevek latin formáit (MARTJNVS MASVJDJVS) alkossák. Az akathisztoszokban és az agendában, a Forma Chrikʃtima című műben P. Skorinának és M. Mažvydasnak improvizálniuk kellett, és ki kellett békülniük a stilisztikai disszonanciával. Éppen ezt a benyomást keltette a rutén–latin és latin–litván nyelvek keveréke, az olvasó azonban tudta, hogy ez a kombinatorikus költészet magától értetődő és elfogadott tiszteletadása. P. Skorina és M. Mažvydas kombinatorikus művei szintaktikai szempontból közel állnak egymáshoz. Ez nem banális antroponimikus jelölés (amely elterjedtebb), amely a személynév nominativusi vagy genitivusi alakjával egy bizonyos személyre és a szöveg (mű) hovatartozására utalna. A név és a családnév az akadémiai fokozattal együtt (illetve a társadalmi státusra való utalással) olyan alanyként funkcionál, amelynek állítmánya van. Ez utóbbit olyan igék alkotják, amelyek az akrosztichonok keretein belül másodlagos, segédszerepet töltenek be. Ezt a mondatrészt M. Mažvydas a névalakjaihoz kapcsolódó rövidítésekkel fejezi ki; P. Skorina pedig további bevezető versszakokban teszi ugyanezt:      : … „Skorinaitis Pranciškus doktor írta: …”      : … „Skorinaitis Pranciškus doktor tette: …” Tanulmányok / Articles 61 Forma Chrikʃtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas BI MARTJNVS MASVJDJVS – BI [M.Masvjdius]TP „teisiųbakalaurasM.Mažvydas“„teisiųbakalauraskryžiausženkląuždėjo“ MARTJNVS MASWJDAS SM : ... „[pap] Martynas Mažvydas žegnoja: ...“ A hasonlóságot az is erősíti, hogy a kiadvány végén, az akrosztichon grammatikai középpontjának bővítménye helyén „közvetlen beszéd”, vagyis maguknak a szerzőknek az imája szerepel. P. Skorina akathisztoszaiban ez sokkal több helyet foglal el, mint M. Mažvydaséban, akinek M. Luther énekének strófaszerkezete által korlátozva kilenc sorba kellett beleférnie. Vö. például az akrosztichon és az ima kölcsönhatását P. Skorina Jézus legédesebb nevéhez című akathisztoszában:     :           b       b             b     b              b           b                    b     b             Az összehasonlító akrosztichonok állítmánya szemantikailag nem teljesen azonos („írta / tette” – „áldást oszt”), de ezt az írók társadalmi különbözősége határozza meg. P. Skorina magas fokú műveltséget elért világi személy volt, de nem pap. Az irodalmi munkára tehetséges lévén írhatott akathisztoszés egyéb imaszövegeket, de saját nevében nem áldhatta meg ezekkel az imákkal az embereket. P. Skorina akathisztoszaihoz közel áll M. Luther énekének tartalma is. Mindkettőben Keresztelő Jánosról, Jézus Jordánban történt megkereszteléséről és a keresztség fontosságáról esik szó. A művek műfaji jellegében különbségek mutatkoznak: P. Skorina a bizánci akathisztosz formájával dolgozott; M. Mažvydas egy népszerű, katekizmus jellegű német énekkel improvizált. Végül a kiadói dimenzióra is figyelmet kell fordítani. A Forma Chrikʃtima és az „Akatistynas” olyan kiadványok, amelyek címlapjai elhallgatják a szerkesztőkre (kiadókra) vonatkozó információkat. Mindkét könyvből hiányzik a kiadványt Šiątrūkstamąinformacijąreikėjosurasti,opažengęsXVIa.skaitytojastambuvopasiruošęs. lezáró kolofon is. Az „Akatistynas” végére illesztett akrosztichon kiadói jellegű. Ő arodoasmenį, kuris knygą „darė“. Kitamhimnui, įtrauktamtarpkitų ILJALEMEŠKIN 62 Acta Linguistica Lithuanica XCI az akathisztoszokat a könyv közepére helyezte; a  „írta” lexéma kiválasztására került sor, amely e konkrét, énekelt szövegnek és csak ennek a szerzőjére utalt. A könyv végi pozícióban olvasható akrosztichon a kiadvány kolofonjának funkcióját töltötte be és tölti be mindmáig. Emiatt, hogy észrevehető és látható legyen, egyedüliként jóval eltérő, metszett iniciálék felhasználásával szedték ki (Lemeškin 2023: 367–368). Az 1559-es kiadványban M. Mažvydas hasonlóképpen járt el: a Jézus megkereszteléséről szóló éneket kísérő akrosztichonnal (mintha az a kolofonban lenne) a végén feltárta a könyv előkészítésében szerzett érdemét. Az általa alkotott szöveget, amely a könyv (ének) végén 9 soros versszakok között volt felosztva, a gyakorlott olvasók szintén keresték és megtalálták. Így a (a terjedelmi korlátok miatt) vegyes és stilárisan össze nem illő nyelven írt P. Skorinaés M. Mažvydas-féle akrosztichonok között számos közös vonás található. Az első rutén és litván könyvek szerzői bináris mondatokban fordultak az olvasóhoz: „Skorinaitis doktor, Ferenc készítette”, „[pap] Martynas Mažvydas; az akrosztichonok megalkotásának módja žegnoja“.Pogramatiniocentroautoriaipridėjopapildinį,t.y.savųmaldų.Toks nem gyakori, mivel szerzőségük megjelölésekor elegendő volt a vezetékés keresztnév feltüntetése. Az akrosztichonok összevetése nagy tipológiai és strukturális-funkcionális hasonlóságot tár fel, ami arra ösztönöz, hogy feltételezzük: M. Mažvydas ismerte és felhasználta az LDK nyomtatásának előfutára által készített műveket. Az 1559-es kiadvány elemzése hasznos az 1547-es akrosztichonok kutatásában. Mind a katekizmus elején az Jųlyginamasistyrimasatskleidžiasantrumpųsvarbą.PastarąsiasM.Mažvydas akadémiai címet megjelölve használja a BI-t (P. Skorinához hasonlóan, akárcsak más művelt személyek), mind pedig a könyv végén található „Skaititaiap” invokációban: BI TP. Az 1547-ben és 1559-ben alkalmazott rövidítések jelentésük szerint szinonimák (T[itulum] P[osuit] „a kereszt jelét feltette” – S[igna]M[us] „keresztet vet”), de a leíró társadalmi státusára tekintettel választották őket: M. Mažvydas, mint a teológiai fokozatot még el nem ért königsbergi akadémiai hallgató, máshol szerzett akadémiai címét tünteti fel, és munkáját befejezve keresztjelet tesz. 1559metaisjaukaipvyriausiasisRagainėsapskritieskunigasjisžegnojažmonesirpalaimina juosatskira malda.Pirmasisakrostichasyra„studentiškas“, antrasis–„kunigo“. 1559metaisM.Mažvydoakrostichaspasižymiglaudžiasąveikasuantruoju A Forma Chrikʃtima fordítási forrásból származik. A szerző a fordítás pontosságának meistriškaiįpynėsavotekstąįM.Liuteriogiesmę.Akrostichotąsa–papildomą megsértése nélkül, a nyolcadik versszakot alkotó keresztvetést – amely oly jól megfelelt a fordított ének tartalmának, hogy idővel M. Luther művének elválaszthatatlan alkotóelemévé vált – beillesztette. Két fordítási forrás (1559-ben a „Form der Tauff”; M. Luther „Christ, unser Herr, zum Jordan kam” című éneke) alkotja az 1559-es kiadvány alapját, azonban a baltisták kiemelt figyelmére M. Mažvydas szerzői szövegei tarthatnak számot. Cikkek / Articles 63 Forma Chrikʃtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas Az akrosztichon és a jelen cikkben tárgyalt keresztvetés mellett M. Mažvydas könyvének epigráfjai külön kutatásra várnak. LITERATŪRA Biržiška Vaclovas 1960: Aleksandrynas: senųjų lietuvių rašytojų, rašiusių prieš 1865 m., biografijos, bibliografijos ir biobibliografijos 1: XVI–XVII amžiai,Čikaga:JAV LBKultūrosFondas. CappelliAdriano1928:Lexicon abbreviaturarum / Wörterbuch lateinischer und italienischer Abkürzungen,Leipzig:Weber. DiniPietro U.2010:MartynoMažvydoFormos Chrikštymo(1559)vertimooriginalas–Form der Tauff(1559).–Archivum lithuanicum12,71–82. GerulisJurgis1922:Mažvydas. Seniausieji lietuvių kalbos paminklai iki 1570 metams, Kaunas:Švietimoministerijosleidinys. HoskovecTomáš2021:Lithuanica aliter:visuminėsfilologijospritaikymaslituanistikoje.–Acta Linguistica Lithuanica85,117–140. KoženiauskienėRegina1990:XVI–XVIII amžiaus prakalbos ir dedikacijos,Vilnius: Mokslas,1990. Krikščioniškos giesmės 2007:Krikščioniškos giesmės, sud. L. Fetingis, Vilnius: LietuvosBiblijosDraugija. Lemeškin Ilja 2023: Проблемы изучения Малой подорожной книжки. Полемическийэкскурс[ProblemyizučenijaMalojpodorožnojknižki.Polemičeskij èkskurs].–Knygotyra80,343–385. LemeškinIlja2019:Lithuanica aliter,ser.Billēmai bhe ersinnimai,2,Vilnius:Lietuvių kalbosinstitutas. MicheliniGuido2000:Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai,Vilnius:Moksloirenciklopedijųleidybosinstitutas. StangChristianS.1976:DėlM.Mažvydo‘FormosChrikstima’šaltinio.–Baltistica 12(1),7–8. Schilling Johannes 2019: Magyarázatok. – Martin Luther. Geistliche Lieder, Lipcse: Evangelische Verlagsanstalt.