Ukrainian-Lithuanian Linguo-Cultural Parallels and Differences in Ethnonymy and Related Lexical Units

Acta Linguistica Lithuanica 2025, 93. kötet, 1–17. o. Tartalomjegyzék linkje / Turinio nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektroninis) Szerzői jog © 2025 Volodymyr Ponomarenko. A Litván Nyelv Intézete adta ki. Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztenek; ez a licenc korlátozás nélküli felhasználást, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármely médiumban, feltéve, hogy az eredeti szerzőt és forrást feltüntetik. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjeszthető, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátozás nélküli felhasználását, terjesztését és bármilyen adathordozón történő sokszorosítását, a szerző és a forrás megjelölésével. Beérkezett: / Gauta: 2025-10-20. Elfogadva: / Priimta: 2025-11-07. 1 UKRÁN–LITVÁN LINGVOKULTURÁLIS PÁRHUZAMOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK AZ ETNONIMÁK ÉS A KAPCSOLÓDÓ LEXIKAI EGYSÉGEK TERÉN Az ukrán és a litván nyelv lingvokulturális párhuzamai és különbségei az etnonímiában, valamint az ahhoz kapcsolódó lexikai egységekben VOLODYMYR PONOMARENKO Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia O. O. Potebnya Nyelvészeti Intézete E-mail: [email protected] ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0003-4106-5874 Kutatási területek: összehasonlító indoeurópai lexikológia, nyelvi kontaktus, etnolingvisztika. https://doi.org/10.35321/all93-07 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ ABSZTRAKT A tanulmány az etnonimiai és koronimiai lexika, valamint a kapcsolódó elemeket tartalmazó szókapcsolatok összehasonlító nyelvés kultúratudományi elemzését kínálja az ukrán és a litván nyelvben, továbbá más, elsősorban szomszédos, az európai nyelvi és kulturális térséghez tartozó nyelvek tényeit is figyelembe veszi. Különösen az etimológiával foglalkozik, amely mind a közös indoeurópai (elsősorban balti-szláv) vonásokról, mind a történeti különbségekről tanúskodik. A tanulmány emellett olyan szemantikai változásokat is vizsgál, mint a jelentésátvitel az etnikai nevekben, a nőnemű szóalakok és a kicsinyítő képzős alakok új jelentései, valamint más származékok. A releváns témák szemantikai szempontból többek között az etnicitást, a mindennapi élet realiáit, a természetet és egyebeket foglalják magukban. Kifejezéseket és átvitt értelmű fordulatokat is bemutat, amelyek jelentős része nyelvek közötti univerzálé: különböző (köztük terminológiai) lexikai egységek, amelyek olyan területeket fednek le, mint a tudomány, az orvostudomány, a sport, a háztartási berendezések és eszközök, a szerszámok és műszerek, az anyagok és alapanyagok, valamint az élelmiszerek. Az etnonimiai összetevőket tartalmazó frazeologizmusokat szintén vizsgálja. A tanulmány célja a szláv, balti és más, genetikailag rokon, az európai nyelvi és kulturális térséghez tartozó nyelvek bizonyos közös vonásainak, valamint a különböző nyelvi és kulturális érintkezésekből eredő eltéréseknek a bemutatása. 2 KULCSSZAVAK: etnonimák, choronimák, ukrán nyelv, litván nyelv, etimológia, nyelvi kontaktusok, szemantikai változás, frazeológia. ANNOTÁCIÓ A tanulmány az ukrán és a litván nyelv etnonim és koronim lexikai egységeinek, valamint a kapcsolódó elemeket tartalmazó szókapcsolatainak összehasonlító lingvokulturális elemzését mutatja be, továbbá más – elsősorban szomszédos – európai nyelvi és kulturális térségek nyelveire vonatkozó tényeket is ismertet. Mindenekelőtt az etimológiát vizsgálja, amely mind a közös indoeurópai (elsősorban balti–szláv) vonásokról, mind a történelmi különbségekről tanúskodik. A kutatás olyan szemantikai változásokat is vizsgál, mint az etnonimákban bekövetkező jelentésátvitel, valamint az új nőnemű szóalakok, a kicsinyítő képzős és más származékos alakok jelentése. A téma szemantikai szempontból aktuális területei közé tartozik az etnicitás, a mindennapi élet valósága, a természet és egyebek. Bemutat továbbá olyan kifejezéseket és átvitt értelmű fordulatokat, amelyek jelentős része nyelvek közötti univerzálékhoz tartozik: különböző lexikai egységeket (a terminológiát is beleértve), amelyek olyan területeket fednek le, mint a tudomány, az orvostudomány, a sport, a háztartási és egyéb felszerelések, eszközök és műszerek, anyagok és alapanyagok, valamint az élelmiszerek. Ugyanígy vizsgálják az etnonim komponenseket tartalmazó frazeologizmusokat is. A kutatás célja, hogy bemutasson bizonyos közös vonásokat, valamint a különböző nyelvi és kulturális kapcsolatokból eredő különbségeket a szláv, balti és az európai nyelvi-kulturális régió más, genetikailag rokon nyelveiben. KULCSSZAVAK: etnonimák, koronimák, ukrán nyelv, litván nyelv, etimológia, nyelvi kapcsolatok, szemantikai változás, frazeológia. 1. BEVEZETÉS Az etnonimikonok és choronimikonok a modern nyelvek szókincsén belül elkülönülő kategóriákat alkotnak. Ez olyan lényeges lexikai réteg, amely szorosan kapcsolódik az etnikai csoportok és területek létezésének történelmi és társadalmi-kulturális aspektusaihoz, valamint a nép mentalitásához. A szláv etnonimák kutatása például lehetővé tette a kutatók számára, hogy jelentős következtetéseket vonjanak le az indoeurópai nyelvek etnolingvisztikai elágazásával kapcsolatban (Taranec 2013: 16). Ez egyúttal szükségessé tette az etnonímia, valamint a choronímia összehasonlító vizsgálatát is. A balti és a szláv nyelvi anyag összehasonlítása különösen érdekes. Véleményünk szerint helyénvaló az elemzésbe más nyelvekből, elsősorban az európai nyelvi és kulturális térségben található szomszédos nyelvekből származó példákat is beépíteni. Az európai etnikai csoportok neveire, az etnonimikus származékokra, az etnonimikus és lényegüket tekintve közeli koronimikus összetevőket tartalmazó szókapcsolatokra, valamint a frazeológiai egységekre összpontosítunk, mivel (nyelvi és kulturális összefüggésben) az etnonimák és a legtöbb koronima közötti fogalmi kapcsolat nyilvánvalónak tűnik. Ezért e kutatás célja két, genealógiai értelemben különböző indoeurópai csoporthoz, nevezetesen a balti és a szláv csoporthoz tartozó nyelv tényszerű anyagának kulturális és történeti etnolingvisztikai szempontú leírása és összehasonlítása, egy sajátos (bár nem egyértelmű) „areális és tipológiai hasonlóság” példájaként (Nepokupnyj 1964: 162). Ebben az összefüggésben az ukrán és a litván nyelv megfelelő lexikai egységei nyelvés kultúratudományi szempontból jelzésértékűnek bizonyulnak, és az etnikai mentalitás bizonyos sajátosságait, valamint a nyelvi érintkezések következményeit tükrözik. Az alkalmazott elsődleges módszer az összehasonlító szemaziológiai, illetve bizonyos mértékig az etnolingvisztikai elemzés referenciális megközelítéssel, figyelembe véve az etnonimikus lexikai egységek szemantikai és stilisztikai többértelműségét. 3 2. ETIMOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK ÉS LEXIKAI-SZEMANTIKAI SZEMPONTOK 2.1. Kezdésként visszatérünk az etnonimák jól ismert etimológiai osztályozásához, amely két fő csoportra osztja őket: „elveszett kezdeti szemantikájú” ősi eredetű szavakra, valamint „megőrzött vagy másodlagosan kialakult etimológiájú” szavakra (Superanskaja 1978: 83). Ezért e kritérium alapján a litvánok önelnevezését az első csoportba kell sorolni (a lettek, belaruszok, csehek, macedónok, szlovének, horvátok, norvégok, dánok, angolok, olaszok, spanyolok, görögök, valamint a magyarok, észtek és finnek nevével együtt), míg az ukránok neve a (kisebb létszámú) második csoportba kerül (a lengyelek, bolgárok, szerbek, montenegróiak, izlandiak, svédek, németek, románok, franciák, portugálok, albánok, walesiek, írek és skótok önelnevezése). Érdemes megjegyezni, hogy a Litvánia, és ennek megfelelően a litvánok nevének eredetével kapcsolatos számos (számunkra ismert) etimológiai változat közül (Ponomarenko 2023: 24‒26) véleményünk szerint Simas Karaliūnas (1995: 55, stb.) javaslata, amelyet modern kutatók is támogatnak (vö. Dini, Subačius 2019: 104‒105), különös figyelmet érdemel. Emellett az ukrán nyelvészek, mindenekelőtt Anatolij Nepokupnyj (1994: 290; 1998: 88 stb.; vö. Skopnenko 2023: 32) tanulmányai is ezt támasztják alá. Az Ukr. українці (lit. ukrainiẽčiai) és a lit. lietùviai (ukr. литовці) feltehetően olyan tipikus endonimák közé tartoznak, amelyek az etnikai nevek többségét képviselik, vö. Ukr. чехи, lit. čèkai és Сz. csehek, ukr. bolgárok, lit. bolgãrai és bolg. българи stb. A litván kontextusban figyelembe kell vennünk az ukra nai ‘ukránok’ (az ukrán kettős alakhoz közelebbi) forma jelenlétét, és ennek megfelelően az ukra niškas ‘ukrán’ melléknevet is, a „standard”, azaz ukrainiẽčiai és ukrainiẽtiškas (LKŽe) alakokon kívül. A sajátosan litván lénkai (ukr. поляки, lengy. Polacy, lett poļi) feltehetően (keleti) szláv háttérből származik (Fraenkel 1962: 356; Smoczyński 2016: 896), és etimológiailag kapcsolatban áll az ukrán történeti лях szóval (ЕSUМ III 343–344), valamint egyes nem indoeurópai nyelvekben a kontaktuseredetű, kölcsönzött elnevezésekkel, mint a hun. lengyelek és gag. Lählär, amely ugyanahhoz az etimológiai fészekhez tartozik. Az alábbi táblázat modern lexikográfiai források alapján készült, és a rendezés elve főként területi. Táblázat. Európai népek: etnikai nevek Etnosz Nyelv Önelnevezés Ukrán elnevezés Litván elnevezés ukrainai Beloruszok Belorusz беларусы білоруси baltarusiai Oroszok Orosz русские росіяни rusai Bolgárok Bolgár Ukránok ukrán українці українці ukránok / българи болгари bulgarai Macedónok Macedón Македонци македонці makedoniečiai Szerbek Szerb Срби (Srbi) серби serbai 4 Montenegróiak Montenegrói ЦрногорBosnyákok Bosnyák Bošnjaci босняки боснійці /bosniai Horvátok Horvát Hrvati хорвати kroatai Szlovének Szlovén Slovenci словенці slovėnai Csehek Cseh Češi чехи čekai Szlovákok Szlovák Slováci словаки slovakai Lengyelek Lengyel Polacy поляки lenkai Litvánok Litván lietuviai литовці lietuviai Lettek Lett latvieši латиші / латвійці latviai Németek Német Holland (emberek) hollandok Nederlandehollandok rs нідерландці /nyderlandiečiai / olandai Deutsche німці vokiečiai Flamandok (nép) Holland Vlamingen фламандці flamandai Angolok (nép) Angol English англійці anglai Izlandiak Izlandi Íslendingar ісландці islandai Norvégok Norvég nordmenn норвежці norvegai Dánok Dán danskere данці / датчани Skótok / danai skót gael Albannaich шотландці škotai Svédok Svéd svenskar шведи švedai Írek (nép) Ír Éireannaigh ірландці ци чорногорці juodkalniečiai Olaszok Olasz italiani італійці italai airiai Walesiek Walesi Welsh Cymry валлійці valai / velsiečiai Románok Román români румуни rumunai Franciák (nép) Francia Français французи prancūzai Vallonok Francia Wallons валлони valonai Katalánok Katalán Catalans каталонці katalonai Spanyolok Spanyol Magyarok / españolmagyar magyarok мадяри (угорці) vengrai es іспанці ispanai Portugálok (nép) Portugál Portugueses португальці portugalai Görögök / hellének Görög Έλληνες греки graikai Albánok Albán shqiptar албанці аlbanai Magyarok Észtországiak Észt eestlased естонці estai Finnek Finn suomalaiset фіни suomiai 2.2. Arra is fel kell hívni a figyelmet a szemantikailag különös ukr. литвин szóra, amelynek nincs megfelelője a litván lexikában (kivéve a Litvinas vezetéknevet). Ismeretes, hogy ez az etnonima olyan vezetéknevekben tükröződik, mint az ukr. Литвин, Литвиненко, Литвинчук, bel. Літвінаў stb. (Motora, Nepokupnyj 1989: 50–51; Laučiūtė 2004: 72–73), és történetileg nemcsak a litvánokra, hanem a Polisszja területéről származó belaruszokra és ukránokra is használták (SUM 499; SUM IV 494), továbbá a rusz. литвин egy lengyelt is jelölhetett (Nepokupnyj 1994: 290). További sajátos példák a jiddisből átvett szavak, például az ukr. литвак(и) és 5 Litván. l tvakai, vö. Angol. A Litvaks (lásd Friedlander 1994: 243) historizmusok az askenázi zsidókra utaltak, akik a balti régióban és a szomszédos szláv területeken éltek. A múltban olyan gyűjtőneveket, mint az ukr. литва, széles körben használtak mind a litvánokra, mind a belaruszokra vonatkoztatva (ESUM III 245; vö. Hrinčenko 1908: 363). Az utóbbi forrásban az egyedülállóan becéző ukr. Литвонька. Az ukr. литва kapcsán történeti értelemben a balto-szláv nyelvi kapcsolatok neves ukrán kutatója feljegyezte az „utazó cirkuszosok” (akik a Litván Nagyfejedelemség területéről érkeztek) sajátos jelentést, amelyet többek között a Литва név „etnikai inflációja” okozott, mivel ezt a nevet a lettek, lengyelek, belaruszok és ukránok egy részére is kiterjesztették (Nepokupnyj 1994: 288–291). Az ukr. литва (valamint a bel. літва és a pol. litwa) egy másik történeti jelentése a vőfélyek társainak megnevezésére utal az esküvőn; ez az ukránok, belaruszok és lengyelek népdalai­ban tükröződik (Nepokupnyj 1998: 88–104). A keleti szláv etnonimikai lexikont több részleges szinonima jelenléte jellemzi, mint például az ukr. латиші ‘Lettország őslakosai, a tituláris nemzet’ és латвійці ‘Lettország állampolgárai’ (bel. латыши és латвийцы), vö. lit. lãtviai és lett. Latv. …а lotyšaisról… …és lett… … … lettek (ugyanakkor a lettben az egyes számban részben szinonim elnevezések is használatosak: latvietis és ritkábban latvis), valamint (egyfelől) lengyel Lotyši és (másfelől) bolgár латвийци, bosnyák Latvijci. A két összehasonlított nyelvben az európai etnikai csoportok exonymái általában megfelelnek a nyilvántartásnak, például ukrán албанці és litván albãnai (valószínűleg kaukázusi eredetű, vö. belarusz албанцы, lengyel Albańczycy, lett albāņi stb.). A különbségek sokatmondó példákban is megfigyelhetők, mint például az ukr. німці (bel. немцы, lengy. Niemcy stb.) és a lit. vókiečiai, valamint a lett. vācieši, amelyek rendre szláv (némi fenntartással), illetve feltehetően germán eredetűek. Meg kell azonban jegyezni, hogy léteznek alternatív kölcsönzött elnevezések is, mint például a lit. niẽmčius (Smoczyński 2016: 1119), pliùkas vagy germãnas (LKŽe). Az ukr. угорці (türk eredetű) és a kölcsönzött мадяри (magy. magyarok) önelnevezés egy másik észlelhető példa, vö. Lat. ungāri, valamint (némileg elavult és köznyelvi) maģāri, Bel. венгры és мадзьяры, Pol. Węgrzy és Madziarzy/Madziarowie, míg a litvánban A veñgrai a szláv nyelvekből származó ősi kölcsönzésnek tekinthető (vö. például LSorb. Hungory). Továbbá Ukr. фіни (skandináv eredetű, vö. Pol. Finowie, Ger. Finnen és más szláv, illetve germán nevek, valamint Hun. finnek) eltér a Lith. súomiai (átvett önelnevezés; vö. Fin. suomalaiset, Latv. somi, Est. soomlased) alaktól. Egy másik eset az etnonimák más nyelvekből, különösen a szlávból, balti és más nem szláv nyelvekben való nyomon követését érinti, vö. Ukr. білоруси (belaruszul беларусы, lengyelül Białorusini stb.) és lit. baltarùsiai, lettül baltkrievi; meg kell említeni továbbá a gùdai történelmi etnikai nevet is, amely állítólag germán eredetű (Karaliūnas 2004: 146–150; vö. Roback 1944: 104, ahol a német Gudde/Guddas ‘lengyel, litván vagy orosz’ jelentését úgy értelmezik, mint „nyilvánvalóan egy keleti (északi) szláv csúfneve”; vö. litván. nyelvj. báltgudis ‘belarusz’), vagy ukr. чорногорці (szerb Црногорци, belarusz чарнагорцы, lengyel Czarnogórcy stb.) és litván 6 juodkalniẽčiai (lett melnkalnieši, román muntenegrenii, görög Μαυροβούνιοι vagy török. Karadağlıak). 3. SZEMANTIKAI KITERJESZTÉS: ÖSSZEHASONLÍTÓ TERV A szemantikai átalakulások az etnonimák jellegzetes vonásai a konnotációk miatt, amelyek túlmutatnak az onomasztikai szféra határain. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk Andrej A. Beleckij, megbízható ukrán nyelvész elméletét (Beleckij 1972: 190–191), aki a tulajdonnevek, köztük az etnonimák szemantikájának fogalmához hozzáadta az individualizáció funkcióját. 3.1. Kezdjük az etnonimák átvitt jelentéseivel. Összehasonlítható, egymással szoros rokonságban nem álló nyelvek körülményei között nehéz nyomon követni a „paradigmatikus” párhuzamokat (az egyetlen kivételt a nemzetközi jellegű historizmusok jelentik, mint például az ukr. вандали vagy a lit. vandãlai), mivel a szemantikai kiterjesztést nyelven kívüli tényezők befolyásolják, és az etnikai sztereotípiák jelenlétével is összefügg. Bizonyos etnikai nevek átvitt jelentése inkább mindkét (főként köznyelvi) nyelvre jellemző, pl. Ukr. турок („török”) a „gyomos ember” régi regionális jelentésében, vagy француз („francia”): egyes régiókban egy zsidó eufemisztikus megnevezése, többnyire tréfásan (a szerző saját, a múlt század 60-as és 70-es évekbeli megfigyelései alapján); vö. litván vókietis „protestáns”, tu kas „nem keresztény” stb. (Butkus 1995: 223 és köv.). 3.2. Vannak továbbá jellegükben némileg eltérő, hasonló példák is, mint az ukrán (modern) німець „német gyártmányú motorkerékpár” vagy швед(ка) „svéd típusú csavarkulcs”; itt a nemzetiségi mellékneveket tartalmazó szókapcsolatok egyfajta főnevesülését állapíthatjuk meg. Egyes esetekben a jelentés terminológiai lehet: vö. (az angolból kölcsönzött) ukrán фін (egy sportvitorlás hajótípus) és a litván finn (a súomių etnonimával ellentétben). 3.3. A népnevek nőnemű szóalakjaira gyakran sajátos szemantikai átalakulások vonatkoznak; e tekintetben tipikus példák az ukr. литовка (˂ Литва), amely egyfajta kaszát jelöl: „nyilvánvalóan annak a területnek a nevére utal, ahonnan a hosszú, egyenes nyelű kasza elterjedt” (ЕSUМ III 248; Kregždys 2015: 150), valamint egy másik tárgy (ugyanezzel a névvel, a lengy. litewka (SJP IV 172) alapján, amely különböző európai nyelvekbe is bekerült): az első világháború idején viselt egyenruha (vagy zubbony) neve. Az ukr. летовка, amely a burgonya egyik fajtáját jelöli (ESUM III 227), feltehetően Litvániával áll kapcsolatban. Egy másik területet érint az ukr. esetében шведка (шведська піч, szó szerint: „svéd kályha”) „lakóhelyiségek számára készült téglakályha”, vö. Lit. švèdiška órkaitė. Az ilyen, meglehetősen koronimikus jellegű, gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó kifejezések általában meghatározott területekről származó reáliákat jelölnek, és elnevezéseik földrajzi eredetüket tükrözik. Például az araboknak köszönhetően az európaiak már régen megismerkedtek az egzotikus hajdinával és annak magvaival: vö. Fr. sarrasin, It. grano saracenóént azonban egyes szláv és balti nevek, különösen az ukr. гречка, belarusz. грэчка, lengyel. gryka (valamint litewka és tatarka, továbbá az ukr. татарка, vö. az olyan etnonimákkal, mint az ukr. грекиня | гречанка, a blr. грэчанка, a lengyel Greczynka), litván. (szláv eredetű) gr kis, gr kiai (Gritėnienė et al. 2022: 121), lett. A griķi (vö. a litván gra kė, a lett grieķu) feltehetően (mivel a „görög” 7 szeméma jelenléte hipotetikus) egy másik módra utal, ahogyan ugyanez a kultúra más területekre is eljutott (vö. továbbá az ukránból kölcsönzött román hrișcă, vö. greakă, nőnemű etnonim). A szó nőnemét a legtöbb esetben az eredeti főnév magyarázza, amely egy szókapcsolat elliptikus megrövidülése miatt kiveszett a használatból, mint az ukr. esetében. (köznyelvi) болгарка (a köszörűgép közkeletű elnevezése; első példányai a 60-as években érkeztek Bulgáriából); vö. azeri. bolqarka, üzb. bolgarka stb.). A litván esetében a bulgárkė (szlengelnevezés, szemben a nőnemű bulgãrė etnonimával), amelyet elektronikus források említenek, inkább szemantikai nyomon követésről van szó. Ugyanakkor az olyan reáliákat, mint az ukrán угорка (szilvafajta) vagy a фінка („finn kés”), litvánul vengrinė slyva, suomiškas peilis néven nevezik (Uo.: 513, 530). A megadott példák kontextusában megfigyelhetjük a choronimikus mellékneveket magukban foglaló főnévi csoportok bizonyos „univerzalizálódását”. Más etimológiai kérdésekről is vita folyik. Más tematikus területekre áttérve érdemes például megemlíteni egy jól ismert táncműfajt: (Eng.) polka. Egyes etimológusok (Václav Machek, Max Vasmer, Pavel Chernych) szerint cseh eredetű, és a több nyelvben használt neve nem kapcsolódik az etnonímiához, így a Pol. polka egy modern forrásban „tisztázatlan”-ként szerepel (Bańkowski 2000: 688). Az etnonimikus kapcsolatot az Ukrán nyelv etimológiai szótára állapítja meg, amely szerint az Ukr. полька (mint néhány más szláv elnevezés) „feltehetően lengyel közvetítéssel a csehből került át; Cz. polka a polka etnonima szemantikai módosulásának eredménye, továbbá „a cári elnyomás ellen küzdő Lengyelországgal való szolidaritás szimbóluma” (ESUM IV 506). Ezt bizonyos mértékig megerősítik a más nyelvekben nyomon követhető elnevezések is, köztük a litván. pòlka (DLKŽ1 606). Átlátható eset továbbá a polonéz elnevezése is: ez egy lengyel néptáncban gyökerező, Lengyelországból származó zenei műfaj, amely a 16. században Franciaországban és más európai országokban udvari tánccá vált; ezért az eredeti elnevezés francia volt, azaz Fr. polonaise, amelyet más nyelvekben (köztük szláv nyelvekben), sőt magában a lengyelben is átvettek, vö. Ukr. полонез, Bel. паланэз, Pol. polonez, Lith. polonéz. E típus egy másik példája az ukr. алеманда ‘német gyökerekből származó, a 16. századig visszanyúló francia udvari tánc’ és a lit. alemándė mint egyfajta tükörfordítás. Az érdeklődés kiterjed az idegen koronymákat tartalmazó összetételekre is, vö. ukr. падеспань és lit. padespãnas, amelyek a fr. pas d’Espagne szóból származnak; ez egy spanyol elemeket magában foglaló társastánc neve, amely a 19. század eleje óta ismert. Ezzel egyidejűleg, ukr. іспанський крок (fr. pas espagnol) a lovaglás egyik alapvető eleme. 3.4. A kicsinyítő alakok különös érdeklődésre tartanak számot. Morfológiailag és szemantikailag ekvivalensnek minősíthetjük őket: ukr. україночка és litvánul lietuváitė ‘litván lány’ (Lyberis 2005: 391), azonban jelentős szemantikai különbségek is meghatározhatók, ha például összevetjük az ukr. німчик és a litván vokietùkas szavakat, amelyek nemcsak kicsinyítő vagy becéző jelentéstől mentesek: az első szó negatív konnotációval bír (SUM V 425), míg a második esetben több átvitt jelentést is megfigyelhetünk, különösen az ‘ősi tánc’ és a ‘Rozites caperata gomba’ jelentést, amely más „népi” elnevezéseket is magában foglal: gudùkas vagy tu kas (LKŽe), vö. 8 néhány más nyelvbeli elnevezéssel: belaruszul турак, szerbül циганчић, Cr. сiganček vagy ciganin, Ger. Zigeuner. Nem kevésbé érdekes a litván népi használata. vokietùkas / vokiečiùkas ördögre vonatkozóan, vö. Lengyelország niemczyk (Roback 1944: 123). A pluralia tantum egyik példája egy növény közkeletű neve: Ukr. литвинчики (Hrinčenko 1908: 363), vagy смілка литовська (lat. Silene lithuanica), vö. Lit. lietùvinė nakt žiedė, lengyelül lepnica litewska. A grammatikai párhuzamosság és a szemantikai különbségek a különböző (bár genetikailag rokon) nyelvek morfoszemantikai eszközei történeti fejlődésének sajátosságáról tanúskodnak. 3.5. A relációs lexémák egy másik részét olyan nemzetközi szavak alkotják, amelyek történeti „tapasztalattal” rendelkeznek (a legtöbb nyelvbe, köztük a balti és a szláv nyelvekbe is kölcsönözve), és megőrzik a choronimák nyomait. Idézzük fel például az ukrán indigó és a lit. indigógáz (az etimológia görög), illetve a türkiz elnevezései a „török” jelentéskomponens alapján: vö. ukr. (elavult) туркус (Tymčenko 2003: 405), a fr. turquoise szóból származtatva (ESUM V 682), valamint lit. tu kis. A ruhanevek között például a következőket találjuk: ukr. далматика és lit. dalmãtika, vö. Fr. dalmatikai (NPL 1970: 284) vagy ol. dalmatika (Zingarelli 2005: 494), latinból származik. Hasonló elv szerint több kémiai elem mesterséges terminológiai neve is koronimiai alapon alakult ki, a felfedezés helyétől függően: ukr. polónium, germánium, francium, gallium, ruténium és Lith. lengyel, német, francia, gall, rutén. Célszerűnek tűnik megemlíteni azokat a botanikai neveket is, amelyek történetileg meghatározott földrajzi jellegűek, és amelyek átfednek bizonyos choronimikus szókapcsolatokkal, illetve azokból származnak, mint például az ukr. персик és a lit. pe sikas (ez a kínai kultúra Perzsián keresztül jutott el Európába), vö. lett. persiks, lengy. piersik stb. A zoonimákat olyan nevek képviselhetik, mint az ukr. pulyka, számos európai nyelvben szemantikai megfelelőkkel vagy hasonlóságokkal: összevethető a lengyel indyk, belarusz індык, francia dinde (a poule d’Inde elnevezés alapján), olasz gallo d’India, török hindi; vö. litván kalakùtas (Fraenkel 1962: 207). Az ilyen típusú nevek többsége bizonyos országokhoz vagy történelmi régiókhoz kapcsolódó állatfajtákat jelöl: vö. ukr. далматин és litvánul dalmat nas (lettül dalmācietis; lengyelül dalmatyńczyk, horvátul dalmatinac, angolul Dalmatian stb.). Néha egy másik származási területhez kapcsolódó név is elterjed, mint a francia spaniel ˂ ófrancia espaignol (NPL 1970: 284) esetében, vö. ukr. спанієль és litvánul spaniẽlis, valamint a lengyel, angol spaniel, lett spaniels stb. 3.6. A szókapcsolatok és a képletes kifejezések szintén azonosíthatók a koronimikus idiómák metaforikus deonimizációjának példáiként. A tematikus szakaszok az emberi tevékenység különböző területeit ölelik fel. 3.6.1. A rögzült szókapcsolatok jelentős része a (köz)nyelvi univerzálék kategóriájába tartozik. E kifejezések közül sok történelmi (különösen bibliai) eredetű. Napjainkban számos nyelvben képletesen használják őket: vö. ukrán egyiptomi fogság, bábeli torony és Lith. Egyiptom rabsága, Bábel tornya (Gritėnienė et al. 2022: 53). 3.6.2. Ki kell emelni, hogy léteznek olyan nemzetközi terminológiai elnevezések is, amelyek sajátos (az etnonimákhoz vagy koronimákhoz közel álló) jellegű összetevőket tartalmaznak: ukr. арабські числа és lit. arãbiški ska tmenys; ukr. турецьке сідло (anatómiai terminus) és lit. tu kiškas ba nas (ebben az esetben az ok csupán a külső hasonlóság). 9 3.6.3. Mint ismeretes, a botanikai elnevezések rendszerezésére bevezették a latin elnevezések nemzetközi rendszerét, és ezek között meglehetősen sok olyan, koronimikus összetevőket (általánosított jelentésekkel) tartalmazó példa található, amelyek a növény eredetére, illetve a különböző kultúrák megismerésének és asszimilációjának módjaira vonatkoznak: vö. ukr. lengyel búza (lat. Triticum polonicum) és litván lénkinis kvietỹs, ukrán kínai datolya és litván kniška datùlė (vö. lett Ķīnas datele, angol Chinese date), ukrán indiai kender (lat. Cannabis indica) és litván iñdinė kanãpė stb. A nyelvek közötti összehasonlítás azonban feltárhatja ugyanazon kultúrnövény nevének eltérő földrajzi vonatkozásait a nyelvekben, valamint bemutathatja az ugyanazon nyelven belüli terminológiai változatosságot is: vö. ukrán дуб австрійський (Lat. Quercus cerris) és Lith. tu kiškas žuolas, vö. Pol. dąb burgundzki, Latv. Austrijas ozols, Eng. Austrian / Turkish oak, Fr. Chêne lombard / de Bourgogne / de Turquie): ez a faj Délnyugat-Európában és Kis-Ázsiában fordul elő. Az egyik különösen tanulságos sorozatot az olyan nevek képviselik, mint az ukr. (változat) грецький горіх és litván gránátalma (Gritėnienė et al. 2022: 117); Hasonló elnevezéseket használnak a román nyelvben és más nyelvekben is, míg például írül ugyanazt a diót „gallnak” nevezik, „germánnak” is nevezhető (ahogyan a finnben is, ami egy ázsiai kultúra további, északi irányú vándorlására utal). Ennek a diónak a leggyakrabban használt ukrán neve a волоський, amely az ukránból származik. волох „román”, vö. Pol. orzech włoski, szó szerint „olasz dió” . Eddig az ilyen típusú általános nevekben a „nemzeti” szemantikai tartalom elmosódhat. Ugyanez vonatkozik az állatfajták azonosítására használt, koronymikus vonatkozásokat tartalmazó névszókapcsolatokra is: vö. Ukr. perzsa macska és lit. pe sų kat , lett. Persijas kaķis, pol. kot perski stb., ukr. német juhászkutya és lit. vókiečių av ganis (vö. bel. нямецкая аўчарка, pol. owczarek niemiecki, lett. vācu aitu suns, ang. German shepherd) vagy ukr. német dog és lit. vókiečių dògas (vö. ném. Deutsсhe Dogge, fehérorosz нямецкі дог, lengyel dog niemiecki, lett vācu dogs stb.). 3.6.4. A természeti jelenségek néhány hasonló szókapcsolatban is tükröződnek. litván iñdiška vãsara az angol Indian summer; tükörfordítása; nincs megalapozott magyarázat e név „etnikai” eredetére, amelyet más európai nyelvek átvettek vagy lemásoltak (vö. például a német Indian Summer vagy a szlovén Indiansko poletje), talán az európaiak által indiai területeken tapasztalt időjárás benyomását tükrözi. A legtöbb szláv nyelvnek (akárcsak a balti nyelveknek) megvannak a saját kifejezései, egyrészt más etnonim komponenssel (vö. bolgár циганско лято), másrészt anélkül: vö. ukrán бабине літо és lit. bóbų vãsara (LKŽe). 3.6.5. A choronymikus elemeket tartalmazó nemzetközi orvosi szókincs nagy részét betegségek nevei alkotják: vö. ukr. мальтійська (гібралтарська) гарячка (brucellosis, mediterrán eredetű) és lit. Máltos ka štligė vagy ukr. іспанський грип és lit. ispãniškasis gr pas, vö. Ukr. (köznyelvi) іспанка (SUM 408), stb. 3.6.6. Vizsgáljuk meg a sport és a rekreáció szféráit is. A rögzült terminológiai kifejezések néha más nyelvek hagyományos elnevezéseit is helyettesíthetik. Például a legtöbbjükben a „görög–római” kifejezés (inkább etnikai értelemben) a sportbirkózás klasszikus stílusának leírására használatos: vö. Ukr. görög-római birkózás (korábban klasszikus birkózás és Lith. gra kų-rom nų imtỹnės, stb. Hasonló a helyzet az olyan idiómákat illetően, mint az ukr. летючий голландець és litván. skrajójantis olándas némiképp eltérő, nemcsak azért, mert 16 Lyberis Antanas 2005: Litván–orosz szótár / Литовско–русский словарь [Litván–orosz szótár], szakmai szerkesztő V. Čekmonas, 4. kiadás, Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet. Motora Evhenija V., Nepokupnyj Anatolij P. 1989: Mižetnični zviazky v ukrajinskij antroponimiji XVII st. [Keresztetnikai csillagok a 17. századi ukrán antroponímiában], Кyiv: Naukova dumka, 59–63. Nebesky Richard 2001: Lonely Planet Phrasebook Guides: Közép-európai társalgási útikönyv, 2. kiadás, Melbourne: Lonely Planet Publications. Nepokupnyj Anatolij P. 1964: Arealnye aspekty balto-slavianskich jazykovych otnošenij [A balti–szláv nyelvi kapcsolatok areális aspektusai], Kiev: Naukova dumka. Nepokupnyj Anatolij P. 1994: Apeliatyv lytva v “Enejidi” I. P. Kotliarevskoho ta joho kulturnoistoryčna parallel u “Nesamovytomu Rolandi” L. Ariosto [A Litvánia megnevezés I. P. Kotljarevszkij „Aeneisében” és ennek kulturális-történeti párhuzama L. Ariosto „A féktelen Roland” című művében], Kyjiv: Naukova dumka, 288‒293. Nepokupnyj Anatolij P. 1998: Etnonim litva i nazvanie družiny ženicha v svadebnych pesniach Ukrainy, Belorusii i Polši [A Litvánia etnonimája és a vőlegény kíséretének megnevezése Ukrajna, Belarusz és Lengyelország lakodalmas énekeiben]. ‒ A régi írásbeliség és a folklór kölcsönhatása: a Litván Nagyfejedelemség kulturális tapasztalata, 6. köt., szerk. R. Repšienė, Vilnius: Litván Irodalmi és Folklór Intézet, 88–104. Nepokupnyj Anatolij, Taranenko Aušrelė 2004: Z Ukrajiny do Lytvy: ukrainsko–litovskij rozmovnik [Ukrajnából Litvániába: ukrán–litván társalgási útikönyv], Luck: Volinyi területi nyomda. NPL 1970: Nouveau Petit Larousse, szerk. É. Guillon et al., Playa: Pueblo y Educación ICL. Ponomarenko Volodymyr 2023: Doktor Nepokupnyj és Litvája [Dr. Nepokupny és Litvája]. ‒ Balto-Slavo-Germanica: nyelvi kapcsolatok szinkróniában és diakróniában: előadás-kivonatok gyűjteménye, Kijev: Dmytro Buraho Kiadóház, 22‒27. Roback Aaron A. 1944: A nemzetközi szidalmak (etnofaulizmusok) szótára: Kiegészítő tanulmánnyal az etnikai előítélet aspektusairól, Cambridge, Mass. : Sci-Art Publishers. SJP IV: Słownik języka polskiego [Lengyel nyelv szótára] 4: L–Ni, főszerkesztő W. Doroszewski, Warszawa: Wiedza Powszechna, 1962. Skopnenko Oleksandr 2023: Litva, Letuva, litoucy, lietuvisy, lytvyny, licvyny a modern belarusz nyelvhasználatban [Litvánia, Letuva, litovci, letuvysy, lytvyny, lytsvyny a modern belarusz nyelvhasználatban]. – Balto-Slavo-Germanica: nyelvi kapcsolatok szinkróniában és diakróniában: előadás-kivonatok gyűjteménye, Kijev: Dmytro Buraho Kiadóház, 28‒34. Smoczyński Wojciech 2016: Słownik etymologiczny języka litewskiego [A litván nyelv etimológiai szótára], második kiadás, kéziratként publikálva. Sohlman Interpreter No 2: angol, francia, német, orosz, W. J. Adams, London: Edward Hack. 17 SUM: Ukrán nyelv szótára [Az ukrán nyelv szótára], felelős szerk. szerk. V. V. Žajvoronok, Kijev: Prosvita, 2016. SUM IV: Ukrán nyelv szótára [Az ukrán nyelv szótára] 4: І‒М, főszerk. szerkesztőbizottság I. K. Bilodid, Kijev: Naukova dumka, 1973. SUM V: Ukrán nyelv szótára [Az ukrán nyelv szótára] 5: Н‒О, főszerk. szerk. I. K. Bilodid, Kijev: Naukova dumka, 1974. Superanskaja Aleksandra V. 1978: Emberek csoportmegjelölései a nyelv lexikai rendszerében. Köznév és tulajdonnév [Emberek csoportmegjelölései a nyelv lexikai rendszerében], Moszkva: Nauka, 59–83. Taranec Valentyn H. 2013: Ukránok – etnikum és nyelv [Ukránok ‒ etnikum és nyelv], Odesa: ORIDU NADU. Teixeira da Silva Jaime A. 2025: Nyelvészeti woke-izmus: a cigánylepke és az ázsiai ponty revizionizmusa, valamint az orosz saláta sorsa. ‒ Acta Linguistica Lithuanica 92, [1‒8]. DOI: https://doi.org/10.35321/all92-12. Tymčenko Evhen 2003: Anyagok a XV‒XVIII. századi írott és irodalmi ukrán nyelv szótárához [Anyagok a 15‒18. századi írott és irodalmi ukrán nyelv szótárához], Kyjiv, New York: VPTs „Litopys”. Webster’s 1973: Webster’s Seventh New Collegiate Dictionary: A Webster’s Third New International Dictionary alapján, Habana: Instituto Cubano del Libro. Zaikauskienė Dalia 2004: Új év ‒ új lapok. Šiuolaikinės patarlių raidos tendencijos [„Új év, friss levelek”: a közmondások fejlődésének modern tendenciái]. ‒ Tautosakos darbai 21(28), 127‒136. Zingarelli Nicola 2005: Az olasz nyelv szótára, Bologna: Zanichelli kiadó.