Pietų žemaičių varniškių savojo kalbos varianto vaizdinys: nominacijos ir vertinimai

Acta Linguistica Lithuanica 2026, 94. köt., 1–19. o. Tartalomra mutató hivatkozás / Contents link ISSN 2669-218X (elektronikus / online) Copyright © 2026 Diana Dambrauskienė. A Litván Nyelv Intézete kiadásában. Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztenek; e licenc korlátozás nélküli felhasználást, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármely médiumban, amennyiben az eredeti szerzőt és forrást feltüntetik. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, és a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjeszthető, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátlan felhasználását, terjesztését és többszörözését bármilyen adathordozón, a szerző és a forrás megjelölésével. Received: / Beérkezett: 2025-02-06. Elfogadva: / Beérkezett: 2026-04-09. 1 A DÉL-ŽEMAITIAI VARNIŠKIAI-IEK SAJÁT NYELVVÁLTOZATÁNAK KÉP: NOMINÁCIÓK ÉS ÉRTÉKELÉSEK A saját nyelvváltozatról alkotott percepciók a dél-zemaitiszek körében: Elnevezése és értékelése DIANA DAMBRAUSKIENĖ Litván Nyelvi Intézet E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-0346-8421 Kutatási területek: geolingvisztika, percepciós dialektológia, szociolingvisztika. https://doi.org/10.35321/all94-03 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ ANNOTÁCIÓ A geolingvisztika és a percepciós dialektológia módszertanára támaszkodva a tanulmány a dél-žemaitiszi varniškiai saját nyelvváltozatának megnevezéseit és értékeléseit elemzi. A saját nyelvváltozat felismerése a közösség egyszerű nyelvhasználó tagjának nyelvjárási kompetenciája (angl. dialect competence) és nyelvjárási képe (angl. dialect image) elemzésén alapul. A nyelvjárási kompetencia magában foglalja a nyelvváltozatra vagy annak használójára vonatkozó, a tudatalattiban kialakult sztereotipikus jellemzőket, a nyelvjárási képeket pedig a nyelvi jegyek sztereotipikus hasonlóságai és (vagy) különbségei határozzák meg. A vizsgálati személyek véleménye szerint a dél-žemaitiszi varniškiai fő és megkülönböztető sajátossága, a dūnininkavimas, csak a nyelvközösség legidősebb tagjainak beszédében jellemző; a fiatalok és más településekről beköltözöttek vagy a köznyelven (illetve azzal azonos felvidéki nyelvjárásban), vagy más žemaitiszi nyelvjárásokkal kevert nyelvváltozatban beszélnek. A legjellemzőbb sajátosságként, amely alapján felismerhető a saját nyelvváltozat, a szóvégek megrövidítését nevezik meg. A földrajzi (térbeli) távolságok a saját nyelvváltozat megnevezését befolyásoló egyik legfontosabb tényezőt jelentik: a varniškiaiak rendszerint vagy a lakóhelyük, vagy annak a közigazgatási, illetve önkormányzati központnak a nevét adják meg, ahová elvándorolnak. Mind az idősebb és legidősebb varniškiai nemzedék azon álláspontja, hogy a fiatalok nem beszélnek nyelvjárásban, mind pedig a fiatalabb nemzedékhez tartozó vizsgálati személyek saját nyelvváltozatának képét a köznyelvhez közelítő szemlélete jelezheti a žemaitiszi varniškiai nyelvjárási és köznyelvi változatának konvergenciáját, míg a jellemzések és megnevezések a nyelvjárási terület nyelvi heterogenitását mutathatják. KULCSSZAVAK: perceptuális dialektológia, nyelvi attitűdök, varniškiai déli žemaitiai, dūnininkai, saját nyelvi változat. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a Varniai déli zemaitiszi alnyelvjárásán belül a saját nyelvi változat megnevezéseire és percepcióira összpontosít, amelyeket geolingvisztikai és perceptuális dialektológiai módszertanok alkalmazásával elemez. A saját nyelvi változat felismerése a beszélőközösség hétköznapi tagjai által mutatott nyelvjárási kompetencia és nyelvjárási kép vizsgálatán alapul. A nyelvjárási kompetencia magában foglalja a nyelvi változatról és annak használójáról a tudatalattiban kialakult valamennyi sztereotipikus jellemzőt, míg a nyelvjárási képek a nyelvi sajátosságok közötti sztereotipikus hasonlóságokból és/vagy különbségekből erednek. 2 Az elemzett beszélők alapján a sztenderd litván uo vagy o hangjának ū-val való helyettesítése (dūnininkavimas), amely a varniai déli žemaitiai alnyelvjárásának fő és jellegzetes sajátossága, csak e beszédközösség legidősebb tagjainak nyelvében tükröződik. A fiatalabb nemzedékek és az ország más részeiről ide érkezett személyek nyelvhasználatát olyanként érzékelik, mint amely a sztenderd litvánnal (vagy az ahhoz kapcsolódó aukštaitiai nyelvjárással), illetve más žemaitiai alnyelvjárásokkal kevert változatot használ. A redukált végződések tekinthetők a legjellemzőbb olyan sajátosságnak, amely segít azonosítani a saját nyelvi változatot. A földrajzi (térbeli) távolság a saját nyelvi változat megnevezését befolyásoló egyik fő tényező. A varnai alkódialektus beszélői változatuknak jellemzően a lakóhelyük vagy az a közigazgatási (önkormányzati) központ neve alapján adnak nevet, ahová költöznek. A tanulmány azt is kimutatja, hogy a varnai alkódialektus idősebb és legidősebb generációinak beszélői úgy vélik, hogy a fiatalok nem használják a dialektust, miközben a fiatalabb generáció körében saját változatukról kialakult kép közelebb áll a standard litván nyelvhez. Mindkét megállapítás a varnai alkódialektuson belüli nyelvjárási és standard nyelvi konvergenciára utal, miközben a jellemzések és az elnevezések e nyelvjárási terület nyelvi heterogenitása felé mutatnak. KULCSSZAVAK: perceptuális dialektológia, nyelvi attitűdök, varniai déli žemaitiai alnyelvjárás, dūnininkai, saját nyelvi változat. 1. BEVEZETÉS Az egy évtizeddel ezelőtt újraértékelt nyelvjárási helyzet azt mutatta, hogy a varniškiai déli žemaitiai alnyelvjárás területe a Telšiai környékén kialakuló žemaitiai regiolektus övezetébe esik, ezért a helyi emberek nyelvét bizonyos stabilitásnak kell jellemeznie, amelyet mind a hagyományos nyelvjárás erőssége, mind a viszonylag stabil žemaitiai geolectusok határoznak 1 meg (az északi részen Plùngės, a délin – Tauragės) (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014b: 257, 260). Az adatok azt mutatták, hogy a közös regiólektust kialakító varniskiek a jövőben „északi szomszédaikhoz fognak hasonlítani” (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014b: 260). A hagyományos varniskieknek és a szomszédos északi žemaitisoknak (telšiaiaknak és kretingaiaknak) egyaránt vannak fonetikai hasonlóságaik és különbségeik. Az északi szomszédoktól – akárcsak a déli szomszédoktól, a raseiniaiaktól – a dūnininkas jelenség különbözteti meg őket: a hangsúlyos ie, uo kettőshangzók egyeztetése az [iː], [uː] monoftongusokkal vagy a [iːi ], [uːu ] diftongoidokkal (pl.: [²ˈʃʲ iːi n s] šienas; [²ˈjuː ks] juokas), a raseiniaiaktól pedig az an, am, en, em kettőshangzók [oˑn], [oˑm], [ɛˑn], [ɛˑm] / [ʊn], [ʊm], [ɛˑn], [ɛˑm] ejtése különbözteti meg őket (pl.: [¹ˈkʊnd], [¹ˈkoˑnd] kánda; [¹ˈbʊmb], [¹ˈboˑmb] bámba; [ɡʲiˑ¹ˈʋʲɛˑnʲtʲɪ ] gyvénti; [¹ˈpʲɛˑmʲpʲɪ ] pémpė) (Zinkevičius 1966: 13, 14, 85–86, 101–102, 503 (žemėl. Nr. 58, 67, 68), 505 (žemėl. Nr. 60), 512 (žemėl. Nr. 67, 68); 1994: 106–107; Girdenis 1970: 143–145; LKA II 77–78, 80, 83, 84, 86, 87, žemėl. Nr. 64, 65, 66, 68, 69, 70, 71; Bukantis 1984: 93–94; LKTCH 2004: 206, 222–223 ir kt.). A többi žemaitisszal közös megkülönböztető sajátosság a tő és a hangsúlyos végződés hosszú ė, o magánhangzóinak diftongizációja (pl. : [¹ˈdʲiɛtʲɪ ] d ti; [bʲiɛ¹ˈɡʲuɔtʲɪ ] bėgióti) (Zinkevičius 1966: 73, 74, 473 (žemėl. Nr. 28), 475 (žemėl. Nr. 30), 476 (žemėl. Nr. 31), 479 (žemėl. Nr. 34), 483 (žemėl. Nr. 38), 485 (žemėl. Nr. 40); 1994: 90; LKA II 45, 48, 51, 53, 56, 57, žemėl. Nr. 27, 33, 35, 39; LKA II 45, 48, 51, 54, 57, žemėl. 28., 31., 33., 36., 39. sz.; Salys 1992: 36; LKTCH 2004: 223 és mások. ). Az említett sajátosságokon kívül a varniškiai nyelvjárásra más fonetikai sajátosságok is jellemzők: a hangsúly általános visszahúzódása; a rövid u, i magánhangzók, valamint az ul, ur, il, ir hangkapcsolatok és az ui kettőshangzó első elemének nyíltabbá válása (pl.: bùvo [ˈbʊʋɑ], [ˈboˑʋɑ]; mškas [ˈmʲɪ ʃks], [ˈmʲeʃks]; pùlti [¹ˈpoˑlʲtʲe]; kùrti [¹ˈkʊrʲtʲɪ ], [¹ˈkoˑrʲtʲe]; g rtas [¹ˈɡʲɪ rʦ], [¹ˈɡʲeˑrʦ]; mu las [²ˈmʊɪˑls], [²ˈmoˑɪls]); a szóvégi magánhangzók megrövidülése (pl.: ka pas [²ˈkɑmˑps]); az ai, ei kettőshangzók monoftongizációja (pl.: výrai [¹ˈʋʲiː¹ˌrɑː]; raše [rɑ¹ˈʃʲɛː]); egyes alakokban a č, dž affrikáták helyett t, d mássalhangzók fordulnak elő (pl.: jáučio [¹ˈjæˑʊtʲɛ]; mẽdžio [ˈmʲɛˑdʲe], de jáučių [¹ˈjæˑʊʧʲu]; mẽdžių [ˈmʲɛˑʤʲu]) (Zinkevičius 1966: 32– 1 A geolektusoknak a hagyományos nyelvjárás alapján kialakult, heterogén, szigorú földrajzi határokkal nem rendelkező nyelvváltozatok tekintendők, regiolektusoknak pedig azok a nyelvváltozatok, amelyek a köznyelvnek a geolektus(oka)t és/vagy a regionális nyelvváltozatokat érő hatására jöttek létre (Hoppenbrouwers 1983: 1–25; Auer 2005: 7–42; Taeldeman 2010: 355–374; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014a: 41–44). Az északi žemaitis területen stabil geolektusok Skuõda, Maže kius, Krẽtinga és Plùngė körül alakulnak ki, a déli žemaitis területen pedig Taũragė körül; átmeneti geolektusok Kemė és Rasé inius körül találhatók (NTA 2014 (13., 14. sz. térkép); Mikulėnienė 2014: 20; Aliūkaitė, Mikulėnienė: 2014a: 260). 3 49, 64–66, 142–143, 447, 515–516, 518 (2. térkép, 70, 71, 73); 1994: 106, 110–111; LKA II 123–126, térkép 105., 106. sz.; LKTCH 2004: 200. sz. melléklet, 223–226 és egyebek) és egyebek. Az utóbbi években a változó szociokulturális és társadalmi-gazdasági környezet következtében (a különböző intézmények átszervezése és optimalizálása) a dél-žemaitisiek varniškiaii, vagyis a dūnininkaiak egyre mobilabbá válnak, társadalmi kapcsolataik pedig bővülnek. Ezzel együtt, vélhetően a helyi, a kutatásban saját nyelvváltozatnak nevezett nyelvváltozathoz való viszonyulásuk változásával nyelvi viselkedésük is változik (vö. Jaworski és mtsai 2004: 5; Garrett 2010: 19–36; Ramonienė 2022: 11–13 és egyebek). A perceptív dialektológia elvein alapuló nyelviattitűd-vizsgálatokat Litvánia különböző településein végezték (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016a; 2016b; Geržotaitė, Čepaitienė 2016; Aliūkaitė és mtsai 2017; 2020; Geržotaitė 2019a; 2019b; 2019c; Brazaitienė 2024 és egyebek). A dūnininkaiak nyelvjárási területén azonban a saját nyelvváltozattal kapcsolatos attitűdöket részletesen csak a dél-žemaitisiek raseiniškiai nyelvjárási területén vizsgálták; a varniškiaiak ebből a szempontból mindeddig nem 2 részesültek a kutatók nagyobb figyelmében. A raseiniai kutatások megerősítették, hogy mind az objektív (konvergencia és kiegyenlítődés), mind a szubjektív (az egyszerű nyelvhasználók attitűdjei) okok hatással vannak a nyelvi közösség tagjainak a helyi nyelvváltozattal kapcsolatos szemléletére: változik a hagyományos nyelvjárási jegyek nómenklatúrai értéke és megvalósulásuk (Dambrauskienė 2021: 107–124; vö. Hickey 2003: 351; Mikulėnienė 2020: 3 és mások). A raseiniaiak nyelvi helyzete, a „presztízsesebb” változatra való törekvés kezdeményezi a varniškiaiak eddig nem vizsgált, saját nyelvváltozatukkal 3 kapcsolatos attitűdjeinek felülvizsgálatát (Dambrauskienė 2020: 228; 2021: 77–79). A kutatás tárgya a déli žemaitiai varniškiaiak saját nyelvváltozatának megnevezése és értékelése. A cél a déli žemaitiai varniškiaiak saját nyelvváltozatának 4 megnevezései és értékelései feltárása. A cél elérése érdekében a következő feladatokat tűztük ki: 1) a vizsgálati alanyok metanyelvi megjegyzéseinek elemzése és a varniškiaiak saját nyelvváltozatának megnevezéseinek feltárása; 2) szubjektív extralingvisztikai adatok alapján a saját nyelvváltozatra jellemző jegyek meghatározása, valamint a saját nyelvváltozat értékeléseinek megállapítása; 3) a déli žemaitiai varniškiaiak tudatában megszilárdult helyi nyelvváltozat képének vizsgálata és a varniškiai nyelvjárás lehetséges nyelvi változási forgatókönyvének értékelése. A kutatás a 2025. január–február hónapjaiban a déli žemaitiai varniškiaiak területéről a tanulmány szerzője és a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának tudományos munkatársa, dr. Simona Vyniautaitė által gyűjtött és diktafonra rögzített empirikus anyagra támaszkodik, amely a Litván nyelvatlasz (LKA 1977; 1982; 1991; a továbbiakban – LKA) 11 5 pontjáról származik: Kurš nų (LKA 102), Va nių (LKA 191), Ùžvenčio (LKA 193), Tvẽrų (LKA 220a), Laũk uvos (LKA 254), Šv kšnos (LKA 285), Kv darnos (LKA 288), Ka tinėnų (LKA 290), Pajūrio (LKA 322), Šilãlės (LKA 323) és Žema čių Naũmiesčio (LKA 355), lásd az 1. ábrát. 2 A déli žemaitiai raseiniškiai kutatásairól bővebben lásd. Vaitmonienė 2017; Dambrauskienė 2020 ; 2021. 3 A tanulmányban a saját nyelvváltozat kifejezést választottuk, mivel jól tükrözi mind maguknak a vizsgált személyeknek, mind a lakóhelyükön használt nyelvváltozatnak a fogalmát. Ezt a kifejezést a déli žemaitiai raseiniškiai attitűdjeinek vizsgálatakor használtuk (lásd Dambrauskienė 2020; 2021: 77–81). A litván geolingvisztikai kutatásokban a helyi nyelvváltozat kifejezés használatos, amelynek az angolban a vernakuláris (angl. vernacular) felel meg (lásd Labov 1972a: 208–209, 222–224; 1972b: 87–91; Trudgill 1974: 17–19, 32–35; Chambers, Trudgill 1980: 3–6, 12–14 és mások). 4 A tanulmányban a nézet és az attitűdök terminusokat szinonimaként használjuk. 5 Mivel mindhárom LKA-kötetben megegyeznek a pontok számai, a tanulmány további részében e kiadvány köteteit már nem tüntetjük fel. 4 1. ábra. A déli žemaitiai varniškiai vizsgált LKA-pontjai (térképrészlet Aliūkaitė és mtsai. 2014: 143, 75. ábra) Összesen 44 vizsgálati alannyal készítettek interjút, az interjúk teljes időtartama – 22 óra 12 perc 23 másodperc. A nyelvi helyzet lehető legobjektívebb, valós időben történő vizsgálata érdekében a dél-zsémiai varniškiai területén a vizsgált mintára nem valószínűségi 6 mintavételi módszert alkalmaztak, azaz véletlenszerűen megszólított, a tudományos kutatásban való részvételbe beleegyező személyeket kérdeztek meg. Ezt egyrészt a vizsgált minta szociodemográfiai adatok szerinti egyenetlensége (lásd a táblázatot), másrészt a felvételek eltérő időtartama okozta. (lásd a 2. mellékletet). Táblázat. A vizsgált személyek szociodemográfiai adatainak jellemzése A vizsgált generációk személyek szerinti száma Nem Férfiak Nők 10 Fiatalabb generáció 2 8 19 Középső generáció 3 16 15 Idősebb generáció 3 12 44 Összesen 8 36 6 A nem valószínűségi mintavételi módszer akkor megfelelő, ha a vizsgált személyek mintája nem nagy, és a felmérés adatait feltáró (vagy kísérleti) kutatás során használják fel (bővebben lásd: Gaižauskaitė, Mikėnė 2014: 36–37). 5 A beszélgetések során rögzítették a vizsgált személyek metanyelvi megjegyzéseit (például a saját nyelvváltozatukkal kapcsolatos attitűdöket, a saját és más nyelvváltozatok értékelését stb.), szociodemográfiai jellemzőit (nem, életkor, lakóhely) stb. A vizsgált anyag 44 vizsgált személynek a saját nyelvváltozatáról és más nyelvváltozatokról tett metanyelvi megjegyzéseiből áll. A vizsgált személyek attitűdjeit a percepciós dialektológia módszertani 7 elvei alapján vizsgálták, pontosítva a saját nyelvváltozatuk érthetőségének, vonzerejének (szépségének) és helyességének értékelését elemző vizsgálattal. A vizsgált személyek életkora fontos az adatok nemzedékek szerinti összevetéséhez. 2. MÓDSZEREK ÉS MÓDSZERTANI MEGKÖZELÍTÉSEK E kutatás alapját a saját nyelvváltozat észlelésére és értékelésére vonatkozó empirikus adatok képezik, amelyeket a kérdőíves felmérés és a mélyinterjú (beszélgetés) módszerének kombinálásával gyűjtöttek. A beszélgetés és a kérdőíves felmérés kombinációja akkor célszerű, amikor nemcsak magáról a vizsgált személyről és annak attitűdjeiről kell különféle adatokat gyűjteni, hanem beszédét is rögzíteni, valamint a hangfelvételt nyelvi adatok regisztrálására és kutatására felhasználni (Aurrekoetxea, Ormaetxea 2006: 157–162; Schilling 2013: 66–133). A vizsgált személyekkel folytatott beszélgetésekhez a félig strukturált és mélyreható 8 jellegű interjú kombinációját alkalmazták (vö. Rupšienė 2007: 65; Kardelis 2017: 257 és az ott hivatkozott szakirodalom stb.). A vizsgált személyekkel folytatott beszélgetéseket a kérdőív strukturáltságának olyan módszertanával végezték, amelynek lényege a rugalmasság, vagyis bár a kérdőívet előre elkészítették, kérdéseit nem feltétlenül a kérdések sorrendjét vagy megfogalmazását követve használták, hanem figyelembe vették a vizsgált személy által kifejtett gondolatokat is. A kérdőívet a Lietuvių kalbos variantai tyrėjo ir paprastojo 9 kalbos bendruomenės nario perspektyvos című kollektív monográfia szerzői által kiválasztott, valamint az e tanulmányban elemzett kutatáshoz adaptált percepciós kérdőív kérdései alapján állították össze (lásd Aliūkaitė és mtsai 2020: 301–306) (lásd az 1. mellékletet). A kérdőíveket a beszélgetések során a felmérés lebonyolítói töltötték ki. Az ilyen anyaggyűjtési módszer a kvalitatív kutatás módszertanának megbízható, magas adatminőséget biztosító része (Gaižauskaitė, Mikėnė 2014: 61). A beszélgetés ellenőrzése pedig lehetővé teszi nyelvi adatok összegyűjtését a nyelvi adatok kvantitatív vizsgálatához (például a nyelvjárásiassági mutatók kiszámításához). A kérdőív kérdései objektív (a vizsgált személy lakóhelye, életkora, neme, iskolai végzettsége, mobilitása stb.) és szubjektív (geolingvisztikai kompetencia, a saját nyelvváltozattal kapcsolatos attitűdök, a saját nyelvváltozat értékelése) adatokat öleltek fel. Az objektív adatok feltárása érdekében a vizsgált személyek zárt kérdéseket kaptak, a szubjektív adatok gyűjtéséhez pedig nyitott kérdéseket és szemantikus differenciál értékelőskálát alkalmaztak. A nyitott kérdésekre adott válaszokkal a vizsgált személyek geolingvisztikai kompetenciáját és nyelvi attitűdjeit igyekeztek feltárni, a szemantikus differenciálskála adatai pedig lehetővé tették a saját nyelvváltozat érthetőségének, helyességének és vonzerejének értékelési pontszámait meghatározni, amelyek kiegészítették és pontosították a vizsgált 10 személyek attitűdjeit (lásd az 1. mellékletet). A geolingvisztikai kompetenciát a tudományos diskurzusban a közönséges nyelvhasználó azon képességeként határozzák meg, hogy felismerje a nyelvváltozatokat, és lokalizálja azokat a földrajzi, társadalmi és kulturális térben (Preston 1989: 4; 1999: xxiii–xxiv; Diercks 2002: 52–53; Aliūkaitė, A megjegyzéseket kódokkal jelölik, amelyek a vizsgált személyre vonatkozó információkat kódolják: lakóhely, életkor, nem és a ponton belüli sorszám (négy nagybetű – az LKA-pont nevének első betűi; az 1-es számjegy – 35 év alatti személy, 2 – 36–55 éves, 3 – 56 évnél idősebb; férfi – férfi, nő – nő; az utolsó számjegy – sorszám) például a kuršiai fiatalabb generációjának képviselőnője megjegyzésének kódja – KURŠ1_mot2). 7 8 A nyelvi adatok gyűjtésére szolgáló mélyreható, félig strukturált interjúkat rendszerint kvalitatív, szociolingvisztikai módszereken alapuló kutatásokban alkalmazzák; ezt a módszert például Litvánia szociolingvisztikai panorámájának, valamint a déli žemaitis raseiniai nyelvjárás horizontális és vertikális variabilitásának vizsgálatában alkalmazták (vö. Dambrauskienė 2021: 14; Ramonienė 2022: 15–18 és másutt) 9 A kérdőív strukturáltságának módszertanáról és a kvalitatív interjú egyéb formáiról bővebben lásd Gaižauskaitė, Valavičienė 2016: 18–22. 10 A szemantikai differenciálskála értékelő skálája szokásos a nyelvjárási változatok helyességének és vonzerejének értékelésére irányuló kutatásokban (bővebben lásd Preston 2013: 170). A szemantikai differenciálskála kutatásokban való használatáról bővebben lásd: Dikčius 2011: 59. 6 Mikulėnienė 2016a: 92 és köv.). A geolingvisztikai kompetencia kutatásai szempontjából különösen fontosak a nyelvi attitűdök vizsgálatai, amelyek feltárják az egyszerű nyelvhasználó által elképzelt nyelvváltozatok és azok használóinak szociokulturális identitása közötti összefüggéseket, valamint megmutatják, hogy a nyelvi variativitásra mind az ideológiailag konstruált dialektusképek, mind pedig a tudatalattiban kialakult, a nyelvváltozat sztereotipikus jellemzői hatással vannak (vö. Chambers, Trudgill 2004: 28; lásd még Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016b: 17–30; Geržotaitė 2019c: 1; Mikulėnienė 2019; Dambrauskienė 2021: 76 és köv.). A perceptív kutatások egyik legfontosabb komponensének a nyelvváltozat vonzerejének kritériumát tekintik, az egyszerű nyelvhasználó metanyelvi megjegyzései alapján pedig konceptualizálják a nyelvváltozat esztétikai értékét (Aliūkaitė 2007: 212–213 és az ott hivatkozott szakirodalom). A déli žemaičiai varniškiaiak saját nyelvváltozatukkal kapcsolatos attitűdjeit a perceptív dialektológia módszertanai alapján elemzik, amelyek „a nyelvi variativitás tág értelemben vett leltározásához, megértéséhez, értékeléséhez és a variativitás prognosztikai (változási és fejlődési) szemléletéhez további dimenziókat biztosítva, a nyelvi variativitás kutatásában fontos egységként legitimálják a változat képének kategóriáját” (A liūkaitė, Mikulėnienė 2016b: 18; vö. Inoue 1999: 157–158). A saját nyelvváltozat képét (képeit) az esztétikai értéket részletező érthetőségi, helyességi és vonzerőre vonatkozó értékelési pontszámok vizsgálata pontosítja (pontosítják). E tanulmány a geolingvisztika (regionális variativitás) módszertanára épülő, a perceptív dialektológia elveinek kutatásait folytatja. 3. A SAJÁT NYELVVÁLTOZAT NOMINÁCIÓI ÉS FOGALMA Elsőként arra kérték az adatközlőket, hogy nevezzék meg a lakóhelyükön használt nyelvváltozatot. A vizsgált személyek csaknem kétharmada (64%) saját nyelvváltozatának konkrét városvagy településnevekből képzett megnevezéseket adott, amelyek 3 csoportba sorolhatók: 1) a lakóhely nevével megnevezett nyelvváltozat; 2) a közigazgatási és/vagy önkormányzati központ nevével megnevezett nyelvváltozat, amely központba közszolgáltatások (például az önkormányzathoz, a települési elöljárósághoz), gazdasági okok (például üzletekbe, piacra), gyógykezelés vagy más okok miatt vándorolnak; ezt a továbbiakban közigazgatási területi helynévnek nevezzük; 3) kevert nyelvváltozat, lásd a 2. ábrát. 2. ábra. A saját nyelvváltozat megnevezéseinek megoszlása 7 A saját nyelvváltozatot leggyakrabban a lakóhely nevével a Varnių (LKA 191), Tvẽrų (LKA 220a) és Šilãlės (LKA 323) vizsgált személyei nevezik meg, pl.: helyiek – varniškiai (VARN2_mot4), tveriške (TVER2_mot1), Šilalės tarmė (ŠILA1_mot2), šilališkių kalba (ŠILA2_mot3), Šilalės tarmė, šilališkių tarmė (ŠILA2_mot5). Gyakran a lakóhely neve kiegészül 11 annak a közigazgatási területi helynek vagy helyeknek a nevével, ahová vándorolnak, pl.: varniškių į Plungę biški panaši (VARN2_vyr2); panaši į Telšių, gal tik žuodei skirias (VARN3_mot1), Varnių ir Telšių nesiskiria (VARN3_mot3); tveriškiai, laukuviškiai, varniškiai – vienodai šnek (TVER3_mot2); Tauragė, Šilutė – taip pat (ŠILA2_mot5). Pastarieji pavadinimai priskirtini 3-ajai nominacijų grupei. Tik su administracine teritorine vietove sietinas nominacijos dažniausiai suteikia Kurš nų (LKA 102), Kv darnos (LKA 288), Ka tinėnų ( LKA 290) ir Pajūrio (LKA 322) tiriamieji, pvz. : Šiaulių kalba (KURŠ1_vyr1); Vietinė tarmė <...> priskiriama Šiauliams (KURŠ3_vyr3), šilalietiška kalba (KVĖD2_vyr1), šilališkių kalba (KVĖD2_mot4), Šilalis krašto (KVĖD1_mot5); šilališkiai (KALT1_mot1); Šilalėi nyelvjárás, amely a Telšiai környéki beszédhez áll közel (KALT1_mot2); Šilalėi beszéd (KALT1_vyr4). A saját nyelvváltozatnak a lakóhely(ek) nevével való megnevezése azt a vizsgált személyekre jellemző beállítódást feltételezi, hogy a lakóhelyükön használt nyelvváltozatot csak az adott helyre jellemző nyelvi megnyilvánulás jellemzi. A közigazgatási területi hely nevével megnevezett saját nyelvváltozat vélhetően a járásközpontban vagy nagyobb városban használt, magasabb presztízsűnek tekintett nyelvváltozat képéhez kapcsolódik. A vegyes nominációs csoport elnevezései nemcsak a lakóhely és a közigazgatási területi hely saját nyelvváltozatának elnevezéseit kapcsolják össze, hanem azt is megmutatják, hogy a varniškiaii saját nyelvváltozatukat az azonosítják és (vagy) összehasonlítják a tudat alatt kialakult, presztízsesebb nyelvváltozattal, amelyet egy földrajzilag nem távoli helyen használnak. A „Hogyan jellemezné lakóhelyének nyelvét?” kérdésre adott válaszok 3 csoportba sorolhatók: 1) žemaiti / nyelvjárási / dūnininkai; 2) nem žemaiti / kevert és 3) nem nyelvjárási / irodalmi / köznyelvi. A nem žemaitiškos / kevert nyelvi csoport válaszai köztes változatot képeznek az 1. és a 3. csoport tarmiškas vs netarmiškas szembeállítása között. A vizsgált személyek csaknem kétharmada olyan válaszokat adott, amelyek nem sorolhatók egyetlen csoportba sem; ezeket a vizsgált személyek meglátásai határozták meg, amelyek generációk szerint differenciálják a 12 saját nyelvváltozatuk képét. Ha a tarmiškas és a kevert nyelv megnevezései százalékosan megközelítőleg egyenlően oszlottak meg (sorrendben 68 és 72%), akkor a netarmiškas nyelv az összes válasz kevesebb mint egynegyedét (23%) teszi ki. 13 Saját nyelvváltozatukat žemaitišku / tarmišku / dūnininkų nyelvként gyakrabban nevezik a fiatalabb és a középső generáció képviselői (sorrendben a válaszok 70%-a és 73%-a), nežemaitišku / kevert nyelvként pedig a középső és a legidősebb generáció (89% és 73%). A varniškiai fiatalok nem csekély részének (40%-ának) tudatában azonban saját nyelvváltozatuk nem tájnyelvi, vagyis közel áll a köznyelvhez, lásd a 3. ábrát. 11 A tanulmányban a vizsgált személyek metanyelvi megjegyzései a vizsgált személyek eredeti nyelvén vannak lejegyezve, és nem lettek javítva. 12 Például az UŽVE2_mot3 megjegyzés: Senieji, aštuoniasdešimtmečiai ir vyresni išlaike sava tarme, jaunesni – mišrūnai az 1. és a 3. csoportba sorolható. 13 A százalékokat az egyes csoportok válaszainak számából számították ki. 8 3. ábra. A saját nyelvváltozat jellemzései Figyelemre méltó, hogy bár a vizsgált személyek több mint kétharmada lakóhelyének nyelvét tájnyelvinek, žemaitiainak, dūnininkai nyelvnek nevezte, csaknem valamennyien (90 százalékuk) úgy vélik, hogy tájnyelven csak a helyi lakosok legidősebbjei beszélnek, például: : Tájnyelven legfeljebb a nagyon-nagyon öregek beszélnek, még az ötvenévesek, hatvanévesek sem mondják, hogy „dūna”, „pyns”. Kuršėnai – falu, mindenki így beszél (KURŠ1_vyr1); A nagyszülők néha azt mondják, hogy „dūnikes”, „pynuka”, a fiatalabbak már nem mondják így (KURŠ1_mot2); Tájnyelven, helyi beszédmódban már senki sem beszél. Itt senki sem érti a žemaitiai nyelvet, senki sem beszél rajta. Csak néhány idős ember, azok, akik 70–80 évesnél idősebbek. A fiatalok azt mondják, hogy szégyellnek zsémájtul beszélni, nem akarnak zsémájtok lenni (UŽVE3_mot2); Az idősebbek valamivel inkább zsémájtul beszélnek: elhagyják a szóvégeket, leharapják a szóvégeket, azt mondják: „vyna dūnas“ (egy kenyeret), a hangsúlyok mások, máshová helyezik őket. A fiatalok aukštaitisabban beszélnek, különösen azok, akik városokba költöznek; visszatérve aukštaitisabban beszélnek (LAUK2_mot1). A nem zsémájt / kevert nyelvváltozatokat 3 csoportba sorolják: 1) a köznyelvvel / irodalmi nyelvvel keveredő, illetve azzal azonosított aukštaitisai nyelvjárással keveredő változatok (a válaszok 62 százaléka); 2) az északi zsémájt nyelvjárási változatokkal keveredő változatok (a válaszok 23 százaléka); 3) mind a köznyelvvel, mind más zsémájt nyelvjárási változatokkal keveredő változatok (a válaszok 15 százaléka). Mindazonáltal e három csoportot összeköti a nem zsémájt / kevert nyelv észlelése, amelyet a saját nyelvváltozatnak a tudatalattiban megszilárdult „igazi“ zsémájt nyelvjárással való összehasonlítása határoz meg, például: a miénk kevert, néha zsémájtul beszélünk, néha nem zsémájtul, kissé zsémájtos, tört, egyszerű (KALT1_vyr4); Se ilyen, se olyan, nem tiszta, zsémájtnak nem nevezheted <...>. A köznyelvhez közel álló, de nem egészen (KURŠ3_vyr3) ; Az irodalmi nyelv átjár, legyőzi a tájszólásokat, a gyerekek az internetes térbe merültek, az iskolában tanulták meg. Mások szégyellik, az iskola a sajátját teszi. Talán nem divatos parasztos beszéd (LAUK2_mot4); Tisztán žemaitėi nyelven itt soha nem beszéltek, csak még vannak régi szavak. A žemaičiaiak közelében vagyunk. A telšiaiakkal összehasonlítva mi nem vagyunk žemaičiaiak. Ha nem žemaitėi nyelven beszélünk, akkor litvánul (ŠVĖK2_mot4); Normális litván nyelv, nem különleges, sem aukštaitiai, sem žemaitiai – litvánul beszélünk, egyszerű litvánul, egyre közelebb kerül a köznyelvhez (ŠILA2_mot3); Keverékek, kevertek, a klumpák vidékéről valók, kevertek – minden žemaitiai szavait használjuk, mindent átveszünk. Šilutėben is ugyanígy beszélnek (PAJŪ3_mot1); Egyszerű emberek vagyunk, így beszélünk – žemaitiaiul nem nagyon. A televízióban úgy beszélnek, mint Šilalėben. Ha žemaitiaiak vagyunk, akkor žemaitiaiul is kellene beszélnünk – žemaitiaiul nem beszélünk (ŠILA2_mot4). A vizsgált személyek a nyelvjárási változattal szemben álló nem nyelvjárási nyelvi változatot leggyakrabban a fiatalabb generáció képviselőihez és/vagy a műveltebb, valamint máshonnan visszatért lakosokhoz társítják, pl. : A fiatalok már nem beszélnek nyelvjárásban – mindenki aukštaitiai, irodalmi [nyelven beszél], a nyelvjárásról nem is akarnak hallani. A gyerekek közül csak egyesek beszélnek nyelvjárásban, mindenki irodalmi nyelven. A szülők is irodalmi nyelven beszélnek a gyerekekkel (TVER2_mot1); A fiatalok kevésbé beszélnek nyelvjárásban, inkább köznyelven, nem ritkán az angol nyelv hatása is érezhető – a mondatokat angolból fordítják. A nyelvjárás nem divatos (ŠVĖK1_mot3); A fiatalok aukštaitiaibb módon beszélnek, különösen azok, akik városokba költöznek, visszatérve aukštaitiaibb módon beszélnek 9 (LAUK2_mot1); A műveltek helyesebben, érthetőbben beszélnek, a műveletlenek másfajta szavakat használnak. Nem a žemaiti nyelv, amely hasonlít a köznyelvre. A fiatalok másképp beszélnek – gyorsan elhadarják. A fiú külföldről tért vissza, ugyanúgy beszél (ŽENA3_mot4). Ez a beállítottság korrelál a fiatalabb generáció képviselői által megfogalmazott jellemzésekkel: közülük százalékosan a legtöbben saját nyelvváltozatukat nem nyelvjárásinak (ŽENA1_mot3), irodalminak (ŽENA1_mot3) jellemezték. A saját nyelvváltozat értékeléseit összefoglalva arra a következtetésre juthatunk, hogy a varniškiaiiak meggyőződése szerint nyelvjárásban, vagyis dūnininkai módon már csak a legidősebb déli žemaiti varniškiaiiak beszélnek, míg a többiek, különösen a fiatal lakosok, valamint a más városokból visszatérők nyelve keveredik a köznyelvvel / irodalmi nyelvvel, illetve azonosítják vele a felvidéki nyelvjárást. Csak a nyelvjáráscsoport nyugati részén, a már csaknem teljesen eltűnt nyugati žemaitiak közelében fekvő Žema čių Naũmiestisben (355) állítja valamennyi vizsgált személy, hogy nyelvük az egyik leghelyesebb (ŽENA2_mot1), úgymond helyes (ŽENA1_mot2), irodalmi (ŽENA1_mot3), a köznyelvhez hasonló, csak 14 talán a végződéseket levesszük (ŽENA3_mot4). Mind az idősebb és legidősebb generáció vizsgált személyeinek az a beállítottsága, hogy a fiatalok nem beszélnek nyelvjárásban, mind pedig a fiatalabb generáció képviselőinek törekvése, hogy saját nyelvváltozatukat a nem nyelvjárási változattal azonosítsák, jelezheti a varniškiai nyelvjáráscsoport hagyományos változatának folyamatban lévő átalakulását – a legkönnyebben felismerhető jellegzetes nyelvjárási sajátosságok, különösen az ie, uo kettőshangzók egyeshangzósításának használatáról való lemondást. 4. A SAJÁT NYELVVÁLTOZAT ÉRTÉKELÉSEI A saját nyelvváltozatukra vonatkozó értékelések alapján a vizsgált személyek lakóhelyén használt nyelvváltozat értékeit három kategória szerint vizsgálták: 1) érthetőség; 2) helyesség és 3) szépség (vonzóság). Az adatokat hétfokú szemantikai differenciálskála segítségével gyűjtötték. A beszélgetés során a vizsgált személyeknek mindhárom kategóriát a legpozitívabbtól (7) a legnegatívabbig (1) kellett értékelniük. Az 5-től 7-ig terjedő értéket pozitívnak, a 4-est semlegesnek, az 1-től 3-ig terjedő értéket pedig negatívnak tekintik. A varniškiaiak csaknem mindegyike (93 százalék) úgy véli, hogy lakóhelyének nyelve mindenki számára könnyen érthető (lásd a 4. ábrát), mivel az érthetetlen nyelvet leggyakrabban szokatlan, sajátos jelentéssel bíró lexikai egységek használataként érzékelik, például: kemény szavakat nem használok – mindenki számára érthető (VARN3_mot3); köznyelven beszélek, mert úgy gondolom, hogy mások talán nem értenék meg, néha beleteszek néhány saját szót (UŽVE3_mot1); igazi žemaitisok... néhány szó nem világos (UŽVE3_mot2); A nyelvjárási szavak mások (LAUK2_mot1); a mi nyelvünk – mindenki számára érthető, kifejezőképességét tekintve a saját žemaitiškumságával a legkifejezőbb, sajátos szavaink nincsenek (LAU2_mot4); egy másik žemaitisszal nehéz megértetni magunkat, egyes szavaik mások (LAUK3_mot2); a nagyszülőknek, a szülőknek különleges, más szavaik voltak (gonkos, alkieruks), most már nem beszélünk így (ŠILA2_mot3). Csak az északnyugati žemaitiai kretingaiak nyelvjárási területének határához közel fekvő Tvẽrų városka (LKA 220a) vizsgálati alanyai vannak meggyőződve arról, hogy a lakóhelyükön használt nyelvváltozat más nyelvjárások képviselői számára nehezen érthető, pl.: a felvidékiek, a dzūkaiak – nagyon nehéz, eljőve fordítást kérnek (TVER2_mot1); a felvidékiek nem értik, azt mondják, hogy „lenyeljük a szóvégeket” (TVER2_mot3). 14 A nyugati žemaitiai alnyelvjárás sorsáról lásd Zinkevičius 1994: 123; Bukantis 2002: 12–13; 2007: 196; LKTCH 2004: 222 stb. Žemaičių Naũmiestis (355) kapcsán felmerült, hogy ezt az egész pontot a déli žemaičiai raseiniškiai nyelvjáráshoz kell sorolni, mivel a raseiniškiai és a varniškiai határvidékén élő Žemaičių Naũmiestis és környékének lakói a raseiniškiaihoz hasonlóan megőrzik az am, an, em, en kettőshangzókat (Janavičienė, Zinkevičius 1983: 102). Žemaičių Naũmiestis (LKA 355) a déli žemaičiai raseiniškiai nyelvjáráshoz van sorolva a XXI. a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai) című kiadványban közzétett térképen (Aliūkaitė és mtsai 2014: 143). Ugyanakkor ugyanennek a kiadványnak a 7. függelékében Žemaičių Naũmiestis (LKA 355) a déli žemaičiai varniškiai nyelvjárás optimalizált LKA-pontjainak jegyzékébe van bejegyezve (NTA 2014: 442). Mivel e nyelvjárás kutatása hiányos, mindmáig „Z. Zinkevičius és A. Girdenis nyelvjárási osztályozását követik” (PŽVmk 2017: 55). 16 Rupšienė Liudmila 2007: Kokybinių tyrimų duomenų rinkimo metodologija [A kvalitatív kutatási adatok gyűjtésének módszertana], Klaipėda: Klaipėdai Egyetem. Salys Antanas 1992: Raštai. Lietuvių kalbos tarmės [Írások. A litván nyelvjárások] 4, Róma: Lietuvių Katalikų Mokslo Akademija. Schilling Natalie 2013: Sociolinguistic Fieldwork, Cambridge: Cambridge University Press. Taeldeman Johan 2010: Linguistic Stability in a Language Space. – Language and Space. An International Handbook of Linguistic Variation 1: Theories and Methods, szerk. P. Auer, J. E. Schmidt, Berlin, New York: Walter de Gruyter, 355–374. Trudgill Peter 1974: Sociolinguistics: An Introduction, Harmondsworth: Penguin. Vaitmonienė Diana 2017: A litván nyelvjárások képei a dél-zemaitiai raseiniškiai-k mentális térképén [A litván nyelvjárások képe a dél-zemaitiai raseiniškiai fiatal és középkorú generációjának mentális térképén (PŽR (pietų žemaičių raseiniškiai)]. – Perspectives of Baltic Philology III. A balti világok apokalipszisei, Poznań: Wydawnictwo Rys, 345–365. Zinkevičius Zigmas 1966: Litván dialektológia [Litván dialektológia], Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 1994: A litván nyelv dialektológiája [A litván nyelv dialektológiája], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. MELLÉKLETEK 1. melléklet. A perceptív kérdőív kérdőívének példája, amelyet a cikk szerzője Aliūkaitė és mtsai 2020: 301–306 alapján állított össze 17 2. melléklet. Hangfelvételek nyilvántartása Sorsz. A sz. 1. LKA pont Vizsgált kódja vizsgált személy lakóhelye KURŠ1_vA felvétel időtartama yr1 Kuršėnai (102) Kuršėnai 1 óra 33 perc 16 mp. 2. KURŠ1_mot2 Kuršėnai 48 perc 47 mp. 3. KURŠ3_vyr3 Kuršėnai Užventis (193) 35 perc 43 mp. 4. UŽVE3_mot1 Junkilai 20 perc 53 mp. 5. UŽVE3_mot2 Junkilai 1 óra 52 perc 49 Laukuva (254) mp 6. UŽVE2_mot3 Užventis 2 perc 21 mp 7. 1 óra 9 perc 27 mp. LAUK2_mot1 Bilioniai 20 perc 46 mp 8. LAUK3_mot2 Bilioniai 9. LAUK3_vyr3 Bilioniai 18 10. LAUK2_mot4 Bilioniai 2 óra 6 Švėkšna (285) perc 33 mp. 11. ŠVĖK2_vyr1 Švėkšna 12 perc 43 mp. 12. ŠVĖK3_mot2 Švėkšna 22 perc 22 mp. 13. ŠVĖK1_mot3 Švėkšna 10 perc 40 mp. 14. ŠVĖK2_mot4 Švėkšna Šilalė (323) 29 30 perc 11 mp. 15. ŠVĖK3_mot5 Švėkšna 1 óra 27 perc 27 mp. 16. ŠILA3_mot1 Šilalė 18 perc 2 mp. 17. ŠILA1_mot2 Šilalė 18 perc 17 mp. 18. ŠILA2_mot3 perc 34 mp 21. ŠILA3_mot6 Šilalė 26. KVĖD1_mot5 Dirkintai Kvėdarna (288) 16 perc 6 mp. 19. ŠILA2_mot4 Šilalė 10 perc 53 mp. 20. ŠILA2_mot5 Šilalė 22. KVĖD2_vyr1 Kvėdarna 28 perc 16 mp. 23. Žemaičių Kvėdarna 31. PAJŪ3_mot1 Pajūris 38 KVĖD2_mot2 Kvėdarna 7 perc 27 mp. 24. KVĖD3_vyr3 Kvėdarna 13 perc 4 mp. 25. KVĖD2_mot4 Kvėdarna 27. KALT1_mot1 perc 29 mp 14 perc 32 mp Kaltinėnai (290) Pajūris (322) Kaltinėnai 20 perc 23 mp 28. KALT1_mot2 Kaltinėnai 20 perc 4 mp 29. KALT2_mNaumiestis (355) ot3 Kaltinėnai 21 perc 27 mp 30. KALT1_vyr4 Kaltinėnai 22 perc 39 mp 32. PAJŪ2_mot2 Pajūris 10 perc 15 mp 33. PAJŪ2_mot3 Varniai (191) Pajūris 7 perc 51 mp 34. 39. VARN2_vyr2 Varniai 28 perc 9 mp ŽENA2_mot1 Žemaičių Naumiestis 10 perc 6 mp 35. ŽENA1_mot2 Žemaičių Naumiestis 6 perc 54 mp 36. ŽENA1_mot3 Žemaičių Naumiestis 10 perc 26 mp 37. ŽENA3_mot4 Žemaičių Naumiestis 20 perc 27 mp 38. VARN3_mot1 Telšiai (Varniuose dolgozik) 27 perc 44 mp 40. VARN3_mot3 Pavandenė 24 perc 9 mp 41. VARN2_mot4 Varniai 46 perc 43 mp. 19 42. Tverai (220a) TVER2_mot1 Tverai 44 perc 3 mp 43. TVER3_mot2 Tverai 1 óra 40 perc 9 mp 44. TVER2_mot3 Tverai 21 perc 16 mp Összesen: 22 óra 12 perc 23 mp.