Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban: régiók a földrajzi térben

Tér és Társadalom  1997 ■ 4: 85-104 KITEKINT Ő RÉGIÓK, REGIONÁLIS FOLYAMATOK A VILÁGGAZDASÁGBAN Régiók a földrajzi térben (Regions and Regional Development in the World Economy) BERNEK ÁGNES - SÜLI-ZAKAR ISTVÁN Globális és regionális folyamatok a világgazdaságban Tanulmányunk e részében arra keresünk választ, hogy a világgazdasági kutatásokban rendszeresen használt régió fogalom földrajzi értelemben elfogadható-e egyáltalán? Másképp megfogalmazva, több ország együttese régiónak nevezhet ő -e vagy sem? Ezen el ő zetes kérdésfeltevések alapját jelenti az a tény, hogy a földrajzban és a regionális tudományban a regionális térségi szintet az országhatáron belüli területekre (p1. országrészekre, gazdasági körzetekre, vagy kistérségekre) vonatkoztatják. Amennyiben az országhatárokat tekintjük a világgazdasági regionális folyamatok kiindulási alapjának, rendszerint ún. nagytérségi régiókról szoktunk beszélni (mint pl. kelet-közép-európai régió, a délkelet-ázsiai régió, vagy a nyugat-afrikai régió). A világgazdaságban e nagytérségi régiók igen fontos területi egységet képviselnek, hiszen a gazdasági integrációs folyamatok századunk végére feler ő södtek. Az Európai Unió, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (NAFTA) vagy akár a Délkelet-ázsiai Államok Szövetsége (ASEAN) is lényegében több, földrajzilag szomszédos állam területi integrációját eredményezi. Századunk végére nyilvánvaló, hogy a regionális integrációs folyamatok elválaszthatatlanok a világgazdaság egészének fejl ő dését ő l. Az 1960-as és az 1970es évtizedekben a világgazdaságot még rendszerint úgy értelmezték, mint az egyes államok küls ő , vagy más szóval nemzetközi kapcsolatainak összességét. A világgazdaság e megközelítése helyén való abból a szempontból, hogy a világgazdaság létrejöttének egyik alapfeltétele volt az egyes nemzetgazdaságok kialakulása. Az is egyértelm ű , hogy az államok hatékonyabb gazdasági m ű ködésük érdekében kapcsolatba léptek egymással. Azonban az 1990-es évtizedre már a világgazdaság legfontosabb folyamatai nem az egyes nemzetállamok szintjén valósulnak meg, az egyes államok közötti gazdasági tranzakciók egyre inkább háttérbe szorulnak a globális szint ű gazdasági folyamatokhoz képest. E globális gazdasági folyamatok közül az egyik legfontosabb a multinacionális vállalatok egyre növekv ő világgazdasági szerepe. A multinacionális vállalatok a teljes termelési folyamatot világméretekben valósítják meg és így nem az egyes Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. 86  Kitekint ő  TÉT 1997 ■ 4 nemzetállamok, hanem a világpiac a termelés meghatározó tényez ő je. A világméretekben megvalósuló termelés a fogyasztási szokások világméret ű hasonulásával jár együtt. A globális gazdasági rendszer irányába hat a pénz szerepének és fontosságának korábban sohasem tapasztalt növekedése. A pénzforgalommal foglalkozó intézmények (bankok és t ő zsdék) egész világra kiterjed ő hatása napjainkra rendkívüli mértékben feler ő södött. S ő t, jelenleg már a világ egészét átfogó pénzforgalomról beszélhetünk. A fokozódó globalitás harmadik fontos eleme - amely egyben az el ő z ő két globális tendencia alapját is képezi - a technológia és ezen belül is kiemelten az információs technológia napjainkban tapasztalható viharos gyorsaságú fejl ő dése. A XXI. század küszöbén a világgazdaság fogalmának jelent ő s átértékelésére van szükség. A jelenlegi világgazdaság egy világméret ű piacgazdaság kialakulása felé halad, amelyben a termelési folyamatok és az ezzel összefügg ő forgalmazási tevékenységek világszinten szervez ő dnek. Az áruk, a szolgáltatások, a termelési tényez ő k országhatároktól függetlenül áramlanak, a világméret ű piacgazdaság legfontosabb tényez ő je a világpiac. Napjainkban a világgazdaság meghatározó globalizációs folyamatai mellett a regionális tendenciák is meger ő södnek. Az 1990-es évtized regionalizmusa azonban alapvet ő en különbözik az 1950-60-as évtizedek regionális folyamataitól. A legfontosabb különbségek a következ ő k (Inotai 1994): • Jelenleg a nemzetközi kereskedelem sokkal liberálisabb, mint az 1950-es évtizedben. Az integrációs megállapodások célja már nem kizárólag az egymás közötti kereskedelem b ő vítése a vámok csökkentése révén. A kereskedelmi szférán túl az integrációs egyezmények a technológiák, a szolgáltatási tevékenységek szabad áramlására, a közös beruházások ösztönzésére is kiterjed. •A regionális integráció klasszikus elméletei szerint az integrációs folyamatok a közel hasonló fejlettség ű államok között a leghatékonyabbak. Ezzel szemben napjainkban a közepes fejlettség ű , kis terület ű országok gazdasági fejl ő désük zálogát valamely világgazdasági centrum-térséghez f ű z ő d ő , fokozódó integrációs kapcsolatokban látják. • Az 1980-as évtizedig az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi politikáját a multilateralizmusra való törekvés jellemezte. Az 1990-es évekt ő l az Európai Unió és a csendes-óceáni er ő tér integrációs törekvéseinek meger ő södésével felértékel ő dött az USA gazdaságpolitikájában az amerikai kontinens szerepe. Erre utal az is, hogy a földrész 34 országának részvételével 2005-ig - a tervek szerint - létre kívánják hozni az Amerikai Szabadkereskedelmi Övezetet (Free Trade Area of the Americas). Jelenleg már több mint 100 regionális integrációs megállapodást tartanak nyilván. Az er ő söd ő regionális tendenciáknak látszólag ellentmond, hogy e szerz ő dések - egyetlen egy kivétellel - csak szabadkereskedelmi megállapodásnak vagy preferenciális vámövezetnek tekinthet ő k. Vagyis az országok regionális együttm ű ködési törekvéseinek többsége az egymás közötti kereskedelem b ő vítésén alapul. A jöv ő re nézve, a szervez ő dések egy része kit ű zi; közös piac és gazdasági unió létrehozását. A regionális integrációs megállapodások legnagyobb részében azonban a tényleges gazdasági együttm ű ködés megteremtése még a távlati célok Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. TÉT 1997 ■ 4  Kitekint ő  87 között sem szerepel. S ő t, ezeknek a regionális integrációs megállapodásoknak is kevesebb, mint harmada m ű ködik valójában. Az egyetlen egy kivétel a fejlett európai országok tényleges integrációs tömörülése, az Európai Unió. Lorenz D. (1989, 1991, 1992) tanulmányaiban különbséget tesz a regionalizáció (regionalisation) és a regionalizmus (regionalism) folyamata között. A regionalizmus folyamatának hátterében viszonylag tartósan érvényesül ő földrajzi, kulturális és gazdasági tényez ő k összefügg ő rendszere áll. Eredményeként egyes államok közötti gazdasági és társadalmi kapcsolatok olyan mértékben er ő södhetnek fel, hogy ezen államok összessége világgazdasági szempontból közel egységes gazdasági területnek tekinthet ő . Véleményünk szerint a hangsúly a világgazdasági szempontból értelmezett egység alatt van; vagyis ez nem azt jelenti, hogy az egyes államok ténylegesen hasonlóak egymáshoz. Az el ő bbivel szemben a regionalizáció intézményi szinten irányított és szabályozott politikai folyamat. A földrajzilag egymáshoz többnyire közel lév ő államok kormányai olyan gazdaságpolitikát dolgoznak ki és támogatnak, amelyek révén elérhet ő , hogy ezen országok összessége kedvez ő bb világpiaci pozíciót érjen el. Jelenleg a magyar szóhasználat nem tesz különbséget e két folyamat között, s ő t a külföldi szakirodalom (Bhagwati 1990) többnyire a regionalizmus fogalmát használja, és mint a globális világgazdasági folyamatok - globalizmus - ellenpárját tünteti fel. Ugyanakkor egyértelm ű , hogy e két folyamat kapcsolatban áll egymással; egyfel ő l a regionalizmus "természetes" folyamatát a regionalizáció "intézményi" szint ű szabályozása el ő segítheti; másfel ő l a politikai szabályozás szükségessége csak akkor lép fel, ha a regionális folyamatok bizonyos szintet elértek és egyes területeken az országok egymás közötti kapcsolatai már korábban is er ő sek voltak. Itt kívánunk utalni rá, hogy Lorenz megfogalmazása a regionalizáció és a regionalizmus folyamatait illet ő en még er ő sen vitatott. Néhol csak a regionalizmust tekintik tényleges regionális folyamatnak, s regionalizáció alatt a tér felosztását értik, pl. az egyes államok kereskedelmi blokkokba történ ő besorolását. (Johnston RJ. 1994) Nemes Nagy J. (1997) a regionalizálódást folyamatnak, a regionalizmust eszmerendszernek tekinti, hasonlóan a globalizáció, globalizmus meghatározásához. A földrajztudomány szempontjából a lényegi problémát a regionális folyamatoknak kizárólag a regionális gazdasági szervezetek alapján történ ő értelmezésében látjuk. Ahogy Lorenz (1991) is utal rá, az ilyen jelleg ű megközelítés során a tér szerepének, szervez ő désének problematikája teljesen háttérbe szorul. Azonban el kell ismernünk, hogy a regionalizáció, regionalizmus földrajzi kutatásának - kiemelten empirikus jelleg ű kutatásának - terén nem lehetséges az elvonatkoztatás a regionális intézményi szervezetekt ő l. Ugyanis a nemzetközi szervezetek által kiadott statisztikai források a régiót alkotó államok egymás közötti kereskedelmének kutatását teszik lehet ő vé. A regionális kereskedelem alakulásában nyilvánvalóan visszatükröz ő dnek a regionális szint ű kereskedelem szabályozások eredményei. Bár a regionális integrációk kutatása fel ő l az egyik lényegi módszertani kérdés éppen az, hogy az egyes integrációk sikeressége mennyire mérhet ő kizárólag oly módon, hogy a tagországok összes kivitelén és behozatalán belül az intraés az extraregionális kereskedelem mekkora relatív jelent ő séggel bír. (Inotai 1980, 1981) Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. 88  Kitekint ő  TÉT 1997 ■ 4 Amelung (1990) a csendes-óceáni térséget alkotó államok egymás közötti, bilaterális kereskedelmi kapcsolataira vonatkozóan hierarchikus cluster-analízist végzett, megkísérelve a régió lehatárolását. Értelmezése szerint a régió fogalma: adott földrajzi területen lév ő , egymással szoros gazdasági együttm ű ködésben álló országok összessége, intézményesített integrációs szervez ő dések nélkül. Két f ő régió-típust különít el: a formális és a funkcionális régiót. A formális régió esetében az államok gazdasági együttm ű ködése alacsony szinten áll, vagyis az interregionális kapcsolatok nagysága jelent ő sen meghaladja az intraregionálisét. Míg funkcionálisnak tekinthet ő egy régió akkor, ha az országok külkereskedelmén belül a régión belüli kapcsolatok a meghatározó jelent ő ség ű ek. Földrajzi szempontból külön figyelmet érdemel, hogy az ázsiai-pacifikus régió térbeli fejl ő dését Christaller és Lösch által kidolgozott elméleti jelleg ű térszervez ő déssel hozza összefüggésbe: nevezetesen a központi hely (vagyis a centrum) és a vonzáskörzet (vagyis a periféria) kapcsolatrendszerének fejl ő désével. A világgazdasági értelemben vett, ún. nagytérségi régiók fejl ő dését, vagyis a regionalizmus folyamatát az alábbi tényez ő k segítik el ő : • Földrajzi közelség, földrajzi kontinuitás. A földrajzi közelség a szállítási költségeket csökkenti és elméletileg el ő segíti a kereskedelmi forgalom növekedését. (Linnemann 1966) • Gazdasági fejlettség magasabb és közel hasonló szintje. De viszonylag eltér ő gazdasági fejlettség esetén, a regionális indukció (Inotai 1981, a regionális indukció létének empirikus igazolása: McCarthy F.D., Taylor L., Talati C. 1987) - vagyis egy elmaradott gazdasági struktúra számára a környez ő fejlettebb országok gazdasági húzóhatása - csökkentheti a régió gazdasági differenciáltságát. Az el ő bbiek alapján a kedvez ő földrajzi helyzet fogalma egy magasabb fejlettség ű , dinamikusan növekv ő régióban való elhelyezkedéssel is azonosítható. •Történelmi kapcsolatok és hasonló társadalmi, kulturális háttér. • Intézményi szabályozás megteremtésének lehet ő sége és a kés ő bbiekben m ű ködésének hatékonysága. Mindez összefüggésben áll Lösch (1938) és Isard (1960) azon elméleteivel, amelyek a régió fejl ő dési fokozataival foglalkoznak: • A gazdasági fejlettség alacsony fokán Lösch megfogalmazásában az adott régiók nem is tekinthet ő k még valóságos gazdasági értelemben vett régióknak, csak piaci területeknek ("simple market areas"). Isard az izolált régió ("isolated region") fogalmában viszont arra utal, hogy a régió a világ többi részével nem folytat kereskedelmet. • A gazdasági fejl ő dés el ő rehaladásával Lösch szerint a régió átmeneti állapotban van, piaci területek hálózataként ("nets of simple market areas") értelmezhet ő . Isard kutatásaiban a régiót ezen fejl ő dési állapotában a növekv ő régió ("growing region") fogalmával illeti. •A gazdasági fejl ő dés magasabb szintjén a hálózat fogalma kerül el ő térbe a régió legmagasabb fejl ő dési fokozatának meghatározásakor. Lösch értelmezésében ez megfelel a piaci területek hálózataiból képz ő d ő rendszernek ("systems of nets"), a tulajdonképpeni régiónak. Isard a régiók közötti hálózat kifejezését használja "interregional network". Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. TÉT 1997 ■ 4  Kitekint ő  89 Nemzetközi kereskedelem - regionális kereskedelem A nemzetközi kereskedelem alakulása els ő dlegesen azzal áll összefüggésben, hogy a nemzetközi kereskedelem mennyiben tekinthet ő az szabad kereskedelemnek és/vagy mennyiben érvényesülnek a külkereskedelmi protekcionizmus különböz ő formái. Szabad-kereskedelemr ő l akkor beszélünk, ha a nemzetek közötti kereskedelem a természeti és társadalmi er ő források különböz ő ségén alapuló nemzetközi munkamegosztás és az ezzel szoros összefüggésben álló komparatív el ő nyök elve szerint bonyolódik le. A világgazdaságban a szabadkereskedelem tiszta elméleti formájában sohasem valósult, illetve valósul meg. A szabadkereskedelem és a protekcionizmus mindig is egymás mellett létezett, illetve létezik. A protekcionista gazdaságpolitika a hazai termel ő ket védi a külföldr ő l származó import árucikkek versenyét ő l. Minél több ország alkalmazza a protekcionista gazdaság-politikát, annál inkább elt ű nik a nemzetközi kereskedelem gazdasági hatékonyságot növel ő szerepe. A nemzetközi szakért ő k többségének véleménye szerint a nemzetközi kereskedelem sokkal nagyobb mértékben növekedhetne, ha az államok felhagynának a protekcionista gazdaságpolitikával. A nemzetközi szinten zajló integrálódási folyamatok els ő fokozatai lényegében mind a protekcionista kereskedelempolitikához kapcsolódnak. Ez teljesen érthet ő , ha arra gondolunk, hogy egy tényleges gazdasági-politikai integráció létrejötte csak hosszú évek, évtizedek alatt lehetséges. Az el ő zetes kapcsolatfelvételnek nyilván legegyszer ű bb és gazdaságilag is legindokoltabb formája az illet ő országok egymás közötti kereskedelmének b ő vítése. Így a regionális kereskedelemnek, vagyis az integráción belüli kereskedelemnek igen nagy jelent ő sége van. Rendszerint egy gazdasági integráció sikerességét azon mutató alapján ítélik meg, hogy a tagországok kereskedelmi kapcsolataik mekkora részét bonyolítják le az integráción belül. Az integráción belüli kereskedelmet intraregionális kereskedelemnek is nevezik. Az 1. táblázat a világ nagytérségeinek kereskedelmi áramlását szemlélteti. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) által kiadott statisztikai forrásokban intraregionális kereskedelemnek az egyes nagytérségeken belüli, míg interregionális kereskedelemnek az ezeken kívüli kereskedelmi folyamatokat tekintik. • A fejlett centrum-térséget magában foglaló nagytérségi régiók esetében - Észak-Amerika, Nyugat-Európa és Ázsia - az intraregionális kereskedelem a legfontosabb külgazdasági irány. Ugyanis a régión belüli kapcsolatok a világgazdaság fejlettségi színvonalának felelnek meg, s egyben biztosítják a világpiachoz való felzárkózást is. • A kolonialista, illetve a történelmi hagyományokra épül ő kereskedelmi blokkok léte igazolható. Latin-Amerika legfontosabb exportpiacai az észak-amerikai országok. A középés a kelet-európai országok és a FÁK tagállamai összes exportjuknak közel 60%-át Nyugat-Európába szállítják. Ugyanez a mutató Afrika esetében több mint 50%. Az utóbbi években Japán és az újonnan iparosodó, fejl ő d ő országok kereskedelmi területüket jelent ő sen b ő vítették, erre utal az is, hogy a közel-keleti régió k ő olajának legfontosabb felvev ő piaca már az ázsiai térség. Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. 90  Kitekint ő  TÉT 1997 1 4 1. TÁBLÁZAT Az intraés interregionális kereskedelem százalékos aránya az egyes régiók Összes exportjából (1996) (Proportion of Intraand Interregional Trade in the Total Export of Macroregions, 1996, %) ÉszakAmerika LatinAmerika NyugatEurópa K-Európa+ FÁK Afrika KözelKelet Ázsia Világ ÉszakAmerika 36,0 13,7 18,6 1,0 1,4 2,6 26,7 100,0 LatinAmerika 50,2 21,2 15,5 0,9 1,3 1,2 9,7 100,0 NyugatEurópa 7,6 2,4 68,3 4,9 2,7 2,6 11,5 100,0 KeletEurópa+ FÁK 4,9 2,5 56,9 18,7 1,5 2,7 12,8 100,0 Afrika 15,4 2,8 52,1 1,1 9,2 1,6 17,8 100,0 KözelKelet 11,1 2,1 21,3 0,8 3,5 7,4 53,8 100,0 Ázsia 23,1 2,3 16,2 1,1 1,5 2,6 53,2 100,0 Világ 18,4 5,1 42,1 3,3 2,2 2,7 26,2 100,0 Forrás: WTO - World Trade 1997. Vol. II. A továbbiakban a regionális kereskedelem elméleti kérdéseivel foglalkozunk és ezt az egyes államok külkereskedelmének relációs szerkezete fel ő l közelítjük meg. Kiemelten két szempontot vizsgálunk: egyrészt a gazdasági fejlettség különböz ő szintjein hogyan változik meg a külkereskedelem relációs szerkezete és ezen belül is a regionális kereskedelem jelent ő sége, másrészt a külkereskedelem térszervez ő désére milyen hatással van a földrajzi helyzet befolyásoló szerepe. Századunk végén az országok fejl ő désének kulcskérdésévé vált a világgazdasági viszonyokhoz való alkalmazkodás. Az eddigi világgazdasági kutatások teljes egészében alátámasztották, hogy tényleges gazdasági fejl ő dés csak a világgazdaságba, s így a világkereskedelembe való fokozódó integrációval valósítható meg. Így valamely ország számára az a külkereskedelmi irány a leghatékonyabb, amely egyben a világgazdasághoz való felzárkózásra is lehet ő séget kínál. Vagyis a külgazdasági kapcsolatokban azok az országok kerülnek el ő térbe, amelyek általános gazdasági fejlettségi szintje megfelel a világgazdaság fejlettségi színvonalának, vagy azt meghaladja. A nemzetközi kereskedelem relációs szerkezetére vonatkozó empirikus vizsgálatunk alapján a következ ő három szakaszból álló, nem-lineáris modellel vázolható fel a gazdasági fejl ő dés és a külkereskedelem térszervez ő désének alakulása (Bernek 1992, 1994). • A gazdasági fejlettség alacsonyabb fokán f ő ként önellátó gazdasági formák léteznek, a külkereskedelem volumene és nemzetgazdasági szerepe rendkívül csekély. A gazdasági szerkezet lényegi vonásaiból (f ő ként élelmiszertermel ő mez ő gazdaság és kézm ű ipar), valamint a technikai feltételekb ő l következ ő en a külkereskedelem nagyrészt a szomszédos országokkal bonyolódik le. Ez a Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. TÉT 1997 ■ 4  Kitekint ő  91 jelenlegi  világgazdaság  fogalomrendszerében  ugyan  regionális kereskedelemnek min ő sülne, de valójában nem más, mint bilaterális kereskedelmi kapcsolat. •A gazdasági fejlettség közepes szintjén a külkereskedelem abszolút és relatív értelemben vett nagysága jelent ő sen fokozódik. A nemzetközi kereskedelem Heckscher-Ohlin féle megközelítéséb ő l kiindulva (Ohlin 1981): a nemzetközi kereskedelem els ő sorban a tényez ő ellátottság, illetve az er ő forrásokkal való ellátottság különbségei alapján szervez ő dik. Az er ő források körébe egyaránt sorolhatók, természeti és humán tényez ő k is. Az egyes országok külkereskedelme szempontjából mindez azt jelenti, hogy kereskedelmi kapcsolataik els ő sorban globális és nem regionális szinten szervez ő dnek. • A gazdasági fejl ő dés magasabb fokán a nemzetközi kereskedelem szervez ő désének alapja a gyáriparon és a szolgáltatási szférán belüli méretek és termelési különbségek. A külkereskedelmi irány megválasztásában a gazdasági fejlettség hasonló szintje kerül el ő térbe (Linder 1961). Az iparágon belüli kereskedelem fontossága növekszik. A régión belüli kapcsolatok volumene és relatív jelent ő sége fokozódik. De az ekkor kialakuló regionális kereskedelmi kapcsolatok a globális világgazdasági szerepkör regionális leképez ő désének felelnek meg. E modellhez kapcsolódóan, a fejl ő d ő országokra vonatkozó kutatási eredményeink elméleti konzekvenciái a következ ő k: • A gyarmatosítási folyamat eredményeként a fejl ő d ő országok gazdasági struktúrája duális jelleg ű vé válik, s ezen a t ő kés, "modern", a közvetlenül világpiacra termel ő szektor és a prekapitalista, "tradicionális", önfenntartásra termel ő szektor egymásmellettiségét értjük. E dualista gazdasági szerkezet a külkereskedelem irányultságának alakulásában is megnyilvánul. A világpiaccal való kapcsolatot majdnem kizárólag a gyarmattartó országgal folytatott kereskedelem jelentette; míg szinte változatlan formában maradt fenn a tradicionális szektorhoz kapcsolódó, els ő sorban a környez ő országok felé irányuló hagyományos kereskedelem. Ebb ő l következ ő en a periférián belüli kapcsolatok kizárólag a régión belül bonyolódtak le. Nyilván a gyarmatosító országok által képviselt világpiac és az adott periférián belüli hosszú történelmi múltra visszatekint ő regionális piacok térben nem kapcsolódtak egymáshoz, s feltehet ő en egymástól teljesen függetlenül léteztek. • A XX. sz . közepét ő l formálódó egységes világgazdaság feltételrendszerei között, a politikailag függetlenné vált fejl ő di országok számára kizárólag a világgazdasági folyamatokhoz való felzárkózás biztosíthatja a tényleges gazdasági fejl ő dést. A fejlett ipari országok - különösen a volt gyarmattartó országok - külkereskedelmen belüli dominanciájának fennmaradása ezzel magyarázható. • Korunk világgazdaságának globális folyamatai arra utalnak, hogy a gazdasági fejl ő dés el ő rehaladásával - feltehet ő en egy adott gazdasági szinthez és gazdasági szerkezethez kapcsolhatóan - fokozódik a periférián belüli, els ő dlegesen az intraregionális jelleg ű kereskedelem. Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. 92  Kitekint ő  TÉT 1997 ■ 4 • A magasabb gazdasági fejlettség ű régióban való elhelyezkedés lehet ő séget kínál az elmaradottabb, a világgazdasághoz még csak kevésbé kapcsolódó országok számára is a gyorsabb ütem ű növekedésre és gazdasági fejl ő désre. • A globális világgazdasági hatás régión belüli kapcsolatok feletti dominanciáját véleményünk szerint alátámaszthatja az is, hogy a regionalitás szerepe feltételezhet ő en az importban nagyobb, mint az exportban. Egy adott ország világkereskedelmi szerepét az export szabja meg. Ezzel szemben a gazdasági fejl ő dés fenntartásához (s ezen belül is az exportra termel ő ágazatok termelési feltételeinek megteremtéséhez) elengedhetetlen árucikkek - nevezetesen az élelmiszerek és a ült ő anyagok - beszerzése regionális szintre helyez ő dhet át. Ezt indokolhatja a világpiaci árak gyakori változása, vagy a világgazdaságivilágpolitikai folyamatok által bekövetkezhet ő vásárlási problémák; általában véve függetlenedési tendencia a világpiactól az alap-árucikkek vonatkozásában. • A gazdasági fejlettség magasabb szintjén, a hagyományos regionális kapcsolatoktól eltér ő en, az adott ország nem els ő sorban a vele szomszédos országokkal kereskedik, s az intraregionális kereskedelem térben sokkal diverzifikáltabbá válik. A korábbi gazdasági fejlettségi szakasz er ő források különböz ő ségére alapozódó régión belüli kereskedelmét felváltja az "intraindustry" vagyis az "iparágon-belüli" - közel az egész régiót átfogó - kapcsolatrendszer. A földrajzi helyzet és a külkereskedelem térszervez ő dése közötti kapcsolat a gazdasági fejlettség különböz ő szintjein átértékel ő dik. A gazdasági fejl ő dés alacsonyabb fokán a földrajzi helyzet abszolút értelemben vett megközelítése az els ő dleges. A nem kielégít ő infrastrukturális feltételek mellett, a földrajzi közelség, a közös határ, a kereskedelmet el ő segít ő kedvez ő természetes útvonalak a külkereskedelem irányának megválasztásában dönt ő ek lehetnek. S talán még fokozottabb mértékben igaz ez a zárt ("land-locked") helyzet ű országokra vonatkoztatva. Az ilyen helyzet ű fejl ő d ő államok külkereskedelmének térbeli koncentrációs foka magasabb, mint a közel hasonló gazdasági fejlettség ű tengerparttal rendelkez ő fejl ő d ő országoké. A gazdasági fejl ő dés el ő rehaladásával a földrajzi tényez ő k jelent ő sége csökken, s így a korábban er ő sen koncentrált kereskedelem a világgazdaság mind nagyobb részére kiterjed. Véleményünk szerint magasabb gazdasági fejlettségi szinten a földrajzi helyzet relatív értelmezése lép el ő térbe, ennek két tényez ő jét vizsgáltuk: valamely világgazdasági er ő térhez való tartozást - vagyis fejlett ipari centrumhoz vagy centrumokhoz való közelséget - és egy adott régióban való elhelyezkedést. A valamely világgazdasági er ő térhez való tartozás tényét és ennek hatását a három kiemelt centrum-térséget - az Egyesült Államok, az EU és Japán - illet ő en elemeztük. Az USA szerepe els ő sorban a latin-amerikai régió azon országaiban fokozódott, amelyek földrajzilag is közel helyezkednek el. Általános érvény ű tendencia, hogy az EU jelent ő sége visszaesett a fejl ő d ő országok külkereskedelmében, így az afrikai és a közel-keleti országok esetében is. Japán gazdasági er ő terének sajátosságára utal, hogy az ázsiai országok Japántól való függése nem értelmezhet ő csupán a külkereskedelmi kapcsolatok alapján. Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. TÉT 1997 ■ 4  Kitekint ő  93 Az adott régióban való elhelyezkedés kapcsolatban áll az el ő bbi tényez ő vel. A regionális indukció tényére utal, hogy a világgazdaság legdinamikusabban fejl ő d ő térsége, az ázsiai régió esetében, mind az export, mind az import legfontosabb irányává az intraregionális kapcsolatok váltak. A regionális kereskedelem vonatkozásában ugyan lényegi tendenciák megállapíthatóak, de világgazdasági értelemben a regionális folyamatok és az ún. nagytérségi régiók csak relatív vonatkozásban határozhatóak meg. A regionális folyamatok átértékel ő d ő szerepe a jöv ő század világgazdaságában Napjaink világgazdaságában a globalitás szerepe egyre meghatározóbb. A közgazdaságtudomány általános felfogása szerint e globalizálódó világban a földrajzi helyzetnek immár lényeges szerepe nincs, s ő t egyesek már a "R51drajztudomány végét" jósolják. A világgazdasági folyamatok elméleti és empirikus vizsgálata alapján azonban igazolható, hogy a földrajzi helyzet befolyásoló szerepe a globális világpiac id ő szakában is érvényesül, de jelent ő sen átértékel ő dik. Kutatásaink alapján az "új földrajztudomány" legfontosabb elemei a világgazdaság térbeli szervez ő désének kutatását illet ő en a következ ő k: • A földrajzi helyzet relatív értelmezése az els ő dleges. De e relativitás már nem az egyes centrumokhoz való közelséget, hanem az adott földrajzi helyek elérhet ő ségét jelenti. Mivel a tényleges tér egyre inkább "virtuális" térré alakul, így az elérhet ő ség e "virtuális" térben való kapcsolatteremt ő lehet ő ségeket jelenti. • A globális világpiac id ő szakában a "földrajzi helyek hálózata" mellett a "térbeli áramlások hálózata" is létezik, s ő t egyre fontosabb szerephez jut. • A jelenlegi világgazdaság els ő dleges elemzési egységei már nem kizárólag az országok, hanem a világvárosok és a nagyvárosok rendszere. A nemzetek feletti gazdasági integrációs folyamatok mellett egyre fontosabb szerephez jutnak a szubnacionális szinten szervez ő d ő tényleges regionális folyamatok. Feltételezhet ő , hogy a jöv ő század világgazdasága egyrészt a globális szerepkört betölt ő világvárosok, másrészt a tényleges területi egységek, vagyis a régiók szintjén fog térben szervez ő dni. Régiók, regionális folyamatok Magyarországon A régió: magasan szervezett térstruktúra Magyarország regionális vizsgálata során 7 térszerkezeti szint elkülönítésére látnak lehet ő séget. Ezek a következ ő k; 1. országos 2. regionális (teljes érték ű regionális szint) 3. nagytérségi (részleges regionális szint) 4. kistérségi (városkörnyéki szint) 5. települési 6. lakókörzeti 7. háztartási Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. 100 Kitekint ő  TÉT 1997 ■ 4 A régió a globális és a lokális között elhelyezked ő mezoszint jelensége, az a transzmissziós terep, amelyen - mint sajátos sz ű r ő n - keresztül szüremlenek be, egyfel ő l a helyi adottságokba, viszonyokba a globális folyamatok hatásai, másfel ő l viszont a lokális folyamatok jelent ő s részben regionális szinten kumulálódnak, így épülve be a globális rendszerekbe (Tóth 1995). A régió dialektikus megközelítéséb ő l az is következik, hogy a régióknak létezik egy szintekb ő l felépül ő rendszere. Egy-egy régió maga is több alrégióból állhat - ahol a (szubrégiók) részben átfedik egymást - ugyanakkor adott szempont(ok)ból régiónak tekintett térség más néz ő pontból maga is egy nagyobb régió alrégiója lehet. Regionalizmus és regionalizáció Ahogy tanulmányunk els ő , világgazdasági fejezetében már utaltunk rá, Lorenz (1989, 1991, 1992) tanulmányaiban különbséget is tesz a regionalizáció (regionalisation) és a regionalizmus (regionalism) jelensége között. Magyarország esetében a regionalizmus földrajzi kutatásának terén nem lehetséges a teljeskör ű elvonatkoztatás a regionalizációtól, azaz a közigazgatásipolitikai-területi szervez ő désekt ő l. Az Európai Unió által kialakított "háromszint ű " statisztikai rendszer (pl. NUTS a közigazgatási egységekre épít, s a hazai igények is ezek kutatását kívánják meg t ő lük. Másrészt a megalapozott politikai döntések egységes és egyértelm ű számítási és nyilvántartási rendszert igényelnek. A regionalizáció el ő rehaladásához tehát Magyarországon is szükséges a makro-, a mezoés a mikrorégiók kritériumának világos meghatározása. A lényegi kapcsolódások alapján a regionalizmus els ő dlegesen horizontális integrációt, a regionalizáció dönt ő mértékben vertikális integrációt jelent. Ez a meghatározás azt emeli ki, hogy mindkét jelenség a földrajzi térben lejátszódó területi integráció, de bennük az alkotórészek összeszervez ő dése alapvet ő en különbözik. A regionalizáció nem egyenl ő felek alkujaként jön létre, s a (regionális) politikai hatalomból való eltér ő részesedést - s még demokratikus berendezkedések esetén is -, bizonyos alávetettséget tételez fel. (Ez Magyarországon is például a helyi és a megyei önkormányzatok "szintbeli" megkülönböztetését követeli meg.) A regionalizmus a meglév ő centrum-periféra kapcsolat ellenére (alapvet ő meghatározottságát illet ő en) horizontális integrációt jelent, tehát egyenjogúságot. A közös érdekek talaján lehet ő ség nyílik, hogy a települések, közösségek, gazdasági szervezetek, stb., stratégiai módon tervezzenek, éljenek együtt. A regionalizmus eredményeként olyan makroregionális földrajzi struktúra jön létre, mely a humán, az ökológiai, s az ökonómiai er ő források optimális hasznosítását teszi lehet ő vé. A szociális piacgazdaság kiépítésének a kezdetén járunk, s ma még úgy t ű nik, Magyarországon kevés tényez ő ösztönöz a térbeli (horizontális) integrációra, a regionális funkciók vállalására. A régióközpontoknak hazánkban közjogi privilégiumaik nincsenek, legfeljebb többletfeladataik (Enyedi 1993). Ezeket a jöv ő érdekében - akár anyagi áldozatok árán is - a régióközpontoknak mégis vállalni kell. Tapasztalataink szerint az önkormányzatok a horizontális, közös érdekeken nyugvó kapcsolattól, az együttm ű ködést ő l, az integrációtól ma még idegenkednek. Márpedig az együttm ű ködésre való készség és képesség a valódi önkormányzatiság Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. TÉT 1997 ■ 4  Kitekint ő  101 ismérve (Tóth 1994, Süli-Zakar 1994). Éppen ezért a jöv ő ben feltétlenül növelni kell a régión belüli együttm ű ködések jelent ő ségét, melyekben stratégiai szerephez jutnak majd a horizontális önkormányzati, a makroregionális és a nemzetközi kapcsolatok. Hazánk kis területéb ő l, népességéb ő l, s fejletlen gazdaságából adódóan nem látunk lehet ő séget 19 régió kialakulására, így nincs szükség 19 (teljeskör ű ) regionális centrumra sem. Az önkormányzati törvény alapján a települések mozgástere jelent ő sen növekedett, a törvény hiányosságai mégis sok esetben (regionális) dezintegrációra ösztönöztek, s az északkelet-magyarországi kutatások alapján reális a veszélye a mikronacionalizmusok (makroregionális egoizmusok) meger ő södésének, mint azt a „debreceniség", „szabolcsiság" példája igazolja (Süli-Zakar - Béres 1993). Tehát mind a regionalizmusra, mind a regionali7k.,ióra a folyamatosság jellemz ő , azonban erre az utóbbi esetében, történelmi távlatban a folyamat megszakítottsága a jellemz ő . (Az ország-, tartomány-, vagy megyehatárok esetenként igen tartósnak bizonyulnak.) A regionalizmusra a folyamatos változás, fejl ő dés-visszaesés a jellemz ő , de a regionalizmus folyamatosságában is bekövetkezhetnek gyors változások, ugrások. Ezeket kiválthatják új természeti-társadalmi-gazdasági folyamatok, rövid vagy hosszabb lefolyású események, de el ő idézhetik a változásokat küls ő és kényszer ű beavatkozások is (pl. pusztító árvíz, autópályaépítés, egyetemalapítás, új határmegvonás, stb.). Ezt a folyamatos változást jól szemléltetik a kelet-magyarországi fels ő fokú központokra négy id ő keresztmetszetben kiszámított vonzási er ő tér-változási vizsgálatok (3. ábra). A földrajzi térben az er ő terek - a fels ő fokú központok "vonzásának" megfelel ő en - állandóan a kiterjedés-összehúzódás, tehát a területi változás állapota jellemz ő (Papp 1981, Süli-Zakar 1994). Magyarországon a jöv ő ben feltétlenül növekedni fog az önkormányzatok földrajzi együttm ű ködésének, integrálódásának jelent ő sége, stratégiai szerephez jutnak a horizontális önkormányzati együttm ű ködések (kistérségek és településegyüttesek), illetve a makroregionális és a nemzetközi kapcsolatok (G. Fekete É. 1993, Süli-Zakar - Pfeil 1993). Eredményes regionális politikát a regionalizmus és a regionalizáció kiépítését ő l, a területés településfejlesztés összecsiszolódó-kiformálódó mechanizmusától, s az er ő söd ő magángazdaságok katalizátor-szerepét ő l várhatunk (Enyedi 1993). Egyre többen látják úgy, hogy a közigazgatás korszer ű södését feltételez ő államigazgatásiintézményi racionalizálási kísérletekt ő l nem várhatjuk a magyar regionális politika megjavulását (Nikodémus-Ruttkay 1993). A hatékony regionális politikához els ő sorban regionális hatókör ű (els ő sorban K+F) intézmények, területi kamarák, fejlesztési társaságok, térségi érdekeltség ű bankok, civil szervezetek "idecsábítása", letelepítése szükséges. Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. 102 Kitekint ő  TÉT 1997 ■ 4 3. ÁBRA Kelet-magyarországi fels ő fokú központok vonzási er ő tereinek változása 1930-1995 között Changes in the boundaries of city-regions in east-Hungary Jelmagyarázat: 1=1930; 2=1960; 3=1977; 4=1995. Forrás: Papp A. 1981. Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. TÉT 1997 ■ 4  Kitekint ő  103 Ugyanakkor a régiók és központjaik között kiélezett verseny alakul ki az innovációért, a jól fizet ő munkahelyekért, tehát a t ő ke megszerzéséért. Ehhez a versenyképes városnak (különösen a régió-központoknak) sajátos karakterrel, a t ő kepiacon is értékelhet ő el ő nyökkel, jól szervezett térségiés város-marketinggel kell rendelkeznie (Borvendég 1994). Nyugat-Európában a közösségek, a települések és a gazdaság m ű ködésénekversenyének "színtere" — ezt bizonyítja egyre több kutatási eredmény - ma már kevésbé a nemzeti határokkal körülzárt országterület, sokkal inkább az együttm ű ködés bázisán létrejöv ő -formálódó (esetleg több országhoz tartozó) régió. A jöv ő ben bizonyosan így lesz ez Kelet-Közép-Európában is. Irodalom Amelung T. (1990) Economic Regions in Asia Pacific: An Exercise in Regional Delimitation. Kiel Institute of World Economics, Kiel Working Papers, 409, Kiel. Amelung T. (1990) Explaining Regionalization of Trade in Asia Pacific: A Transaction Cost Approach. Kiel Institute of World Economics, Kiel Working Papers, 423, Kiel. Barta Gy. (1991) Az ipari térstruktúra. Magyar Tudomány 4. sz. 420-423. o. Berényi I (1992) Az alkalmazott szociálgeográfia elméleti és módszertani kérdései. Földrajzi Tanulmányok 22. Akadémiai Kiadó, Budapest 164 o. Berényi I. (1983) A településkörnyezet társadalomfbldrajzi vizsgálata. Földrajzi Értesít ő XXXII. 1. 37-48. o. Bernek Á. (1992) Pattems of Trade-Direction Relating to Developing Countries. Manuscript, Brighton. Bernek Á. (1994) A nemzetközi kereskedelem térszervez ő désének elméleti kérdései a fejl ő d ő országok külkereskedelmének empirikus vizsgálata alapján, Kézirat, Budapest 166.o. Bhagwati, J. (1990) The International Trading System. IDS Bulletin, Vol. 21. No. 1 . Blahó A. - Palánkai T. - Rostoványi Zs. (1989) Integrációs rendszerek a világgazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Borvendég B. (1994) Cuius Regio. Valóság XXXVII. évf. 1. sz. 46-53. o. Brand D. (1992): Regional Bloc Formation and World Trade. Intereconomics, Vol.27. No.6. Enyedi Gy. (szerk.) (1993) Társadalmi-területi egyenl ő tlenségek Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 383 o. Enyedi Gy. (1984) Az urbanizációs ciklus és a magyar településhálózat átalakulása. Értekezések, emlékezések. Akadémiai Kiadó, Budapest, 37. o. Enyedi Gy. (1994) Területfejlesztés, regionális átalakulás a posztszocialista Magyarországon. -Társadalmi Szemle IL. évf. 8-9 sz. 133-139. o. G. Fekete É. (1993) A kistérségi szövetségek szerepe a területfejlesztésben. - In: Kiút a válságból . II. Falukonferencia, MTA RKK Pécs, 225-230. o. Hanink D.M. (1989) An Extended Linder Model of International Trade. Economic Geography, Vol. 65. No.4. Hanink D.M. (1989) Introduction: Trade Theories, Scale and Structure. E.enornic Geography, Vol. 65. No.4. Inotai A. (1980) A regionális integrációk az új világgazdasági helyzetben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Inotai A. (1981) A fejl ő d ő országok közötti gazdasági kapcsolatok és az új világgazdasági helyzet. In: Bognár J. (szerk.) Tanulmányok az új világgazdasági rendr ő l. Akadémiai Kiadó, Budapest Inotai A. (1994) Az új regionalizmus a világgazdaságban. Külgazdaság, XXXVIII. évfolyam 1.sz. Isard W. (1960) Methods of Regional Analysis: an Introduction to Regional Sciences. The MI.T.Press, Cambridge, Mass. Johnston R.J. (ed.) (1994) The Dictionary of Human Geography Kovács Z.Á. (1996) Világgazdasági globalizáció és a nemzetközi kereskedelem átalakulása. Külgazdaság, XL. évfolyam 10. sz. Krugman P. (1990) Rethinking International Trade. The MIT. Press, Cambridge, Mass. Krugman P. (1991) Geography and Trade. Leuven University Press and MIT Press, Leuven, London Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p. 104 Kitekint ő  TÉT 1997 ■ 4 Lackó L. (1978) Települések vonzásterületének meghatározása egymásrahatási modell segítségével. Földrajzi Értesít ő XXVII. évf. 1. füzet 31-43. o. Linder S.B. (1961) An Essay on Trade and Transformation. John Wiley & Sons, New York. Linnemann H. (1966) An Econometric Study of Intemational Trade Flows. North-Holland Publishing Company, Amsterdam. Lorenz D. (1989) Trade in Manufactures, Newly Industrializing Economies and Regional Development in the World Economy. A European View. The Developing Economies, No.3. Lorenz D. (1989) Trends towards Regionalism in the World Economy. Intereconomics, Vol.24. No.2. Lorenz D. (1991) Regionalisation versus Regionalism - Problems of Change in the World Economy. Intereconomics, Vol.26. No. 1. Lorenz D. (1992) Economic Geography and the Political Economy of Regionalization: The Example of Western Europe. The American Economic Review, May. Lösch A. (1938) The Nature of Economic Regions. Southern Economic Journal, Vol.5. No. 1. McCarthy F.D. - 'faylor L. - Talati, C. (1987) Trade Pattems in Developing Countries. Journal of Development Economics, Vol. 27. No. 8. Nemes Nagy J. (1996) Centrumok és perifériák a piacgazdasági átmenetben. Földrajzi Közlemények CXX (XLIV). kötet, 1. sz. 31-48. o. Nemes Nagy J. (1997) Régiók, regionalizmus. EDUCATIO VI. évf. -ász. Nikodémus A. - Ruttkay É. (1993) A területi politika rövid távú mozgástere a piacgazdaságra való áttérés id ő szakában. - Comitatus, 9. sz. 3-10. o. Ohlin B. (1981) Interregionális és nemzetközi kereskedelem. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Pálné Kovács I. (1992):Gondolatok egy lehetséges folyamatról egy periféria f ő város születése: Lyon? Tér és Társadalom VI. évf. 3-4.sz. 291-293. o. Pálné Kovács I. (1994) A területfejlesztés kihívásai el ő tt az önkormányzati rendszer. In: Tér és közigazgatás (szerk: Csefkó F.). MTA RKK - Magyar Közigazgatási Intézet. Pécs, 30-44. o. Papp A. (1981) Debrecen vonzáskörzete. Alföldi Tanulmányok V. Békéscsaba, 177-203. o. Rechnitzer J. (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás (A térszerkezetet alakító innovációk). MTA RKK, Gy ő r, 208 o. Sárfalvi B. (1991) A világgazdaság növekedési pólusai. Földrajzi Közlemények, 3-4 sz. Süli-Zakar I. (1994) Regionalizmus és régió. In: Mátrai M. - Tóth J (szerk.) A középszint ű közigazgatás reformja Magyarországon 2. kötet - Térszerkezet-régió-vonzáskörzetek-kistérség, SzékesfehérvárPécs, 1994. 14-24. o. Süli-Zakar I.-Béres Cs. (1993) Hajdú-Bihar megye (A térbeli társadalmi-gazdasági fejl ő dés lehet ő ségei és problémái). Területfejlesztés 2. Debrecen, 282 o. Süli-Zakar I.-Pfeil E. (1993) Hajdú-Bihar megyei tapasztalatok a kistérségi szövetségek és társulások létrejöttér ő l. Comitatus III. évf. 10 szám. 39-17. o. Szentes T. (1981) Az elmaradottság f ő bb elméleti kérdései. In: Nyilas J. (szerk.) (1981) Korunk világgazdasága III. A fejl ő d ő országok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Todaro M.P. (1991) Economic Development in the Third World. Longman, London Tóth J. (szerk.) (1994) A Szolnoki Agglomeráció. MTA RKK, Pécs 289 0. Tóth J. (1988) Urbanizáció az Alföldön. Területi és Települési Kutatások 3. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988, 200. o. Tóth J. (1991) A demográfiai és migrációs viszonyok szignifikánsak. JUSS. IV. évf. 2. szám. Szeged, 25-3 I . o. Tóth L. (1994) Szubregionális európai agrár munkamegosztás és a magyar mez ő gazdaság jöv ő je. In.: Magyarország a XXI. szálad küszöbén. MTA Jöv ő kutatási Bizottsága, Budapest, 578-592. o. Tóth L. (1995) Globalizáció és regionalizáció. Szeged, 189 o. Vági G. (1982) Versengés a fejlesztési forrásokért. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 225 o. Winters L.A. (1991) International Economics. HarperCollinsAcademic, London Bernek Ágnes - Süli-Zakar István : Régiók, regionális folyamatok a világgazdaságban Tér és Társadalom 11. évf. 1997/4. 85-104. p.