Prof. J. Dagys (1906.X.11 – 1993.I.31)

ŐKET EMLÉKEZNI FOGUNK J. Dagys professzor (1906.X.11 — 1993.1.31) Tavaly, életének betöltése után 86 elhunyt a híres botanikus, habilitált doktor, professzor, a Tudományos Akadémia levelező tagja. Jonas Dagys. Jo A kutatás tárgya igen széles körű volt: a növények fiziológiája és morfológiája, ir az élesztő növekedését serkentő anyagok, a fitoncidok, a Balti-tenger partvidéki növényeinek ökológiája, a litván botanika története, a növények könnyezése, a vitaminok és mikroelemek hatása az enzimek nų aktivitására, a klorofill mennyiségére és a fotoszintézis intenzitására ir a növények leveleiben. J. Dagys — professzora K. Regelis ir L. Vailionis tanítványa — fontos biológiai tudományos munkákat írt, sokat dolgozott a botanika szakembereinek képzésén, be emellett felsőoktatási tankönyveket és népszerű ismeretterjesztő könyvecskéket írt, számos recenziót készített, szerkesztette a (1938, „Litván botanikai szótár” 1. kötetét), a „Botanikai terminológiai szótárt” (1965), „Litvánia SZSZK flóráját” (1959—1980, 6 kötet) és egyéb kiadványokat. J. Dagio mint tudós-pedagógus ir hozzájárulása į A litván tudomány számára ne nemcsak a botanika, hanem a ir terminológia szempontjából is fontos. A professzor különösen nagy figyelmet fordított a litván botanika terminológiájára. Hosszú éveken át tagja volt a Botanikai Szótár Bizottságának (a háború előtt), később o pedig annak ir elnöke, a Terminológiai Tanács tagja a Tudományos Akadémia Elnöksége mellett. A tudományos nyelv tökéletesíne tésére jo irányuló erőfeszítéseiről nemcsak a szerkesztir ett botanikai terminológiai szótárak, hanem a cikkek, a tankönyvismertetések és a levelek is tanúskodnak. A Professzor iš jo tiszteletére közlünk néhány részletet a botanikai terminológiáról szóló cikkekből (a nyelvezetet nem javítottuk). J.G. Tudományos munkákat be írni terminológo ia nélkül lehetetlen, egészen addig, amíg Pabrėža előtt senki sem foglalkozott a botanikai terminusokkal litván nyelven. Ezért teljesen érthető J. Pabrėža panasza a „Taislius” 9. ([2], oldalán): „De ó, milyen nehéz dolog ilyen gyermekecskét kiadni olyan nyelven, amelyen eddig egyetlen žemaitisnak sem iš jutott eszébe, hogy erről a dologról írjon!” <> A „Taislius auguminis” nem a társadalom széles rétegeinek szól; a „žemaičiai ūkininkai” o (žemaitiai parasztgazdák) ir ma nem értenék ezt a könyvet, nem is beszélve az akkori jobbágyokról. Ez egy speciális, tisztán tudományos, tudományos o ne ismeretterjesztő mű; útmutatóként szolgálhatott a felsőoktatásban. 71 A bevezetés második része a következő címet viseli: „A növénytani rendszerezés ir szabályairól” („A botanikai terminusok ir rendszeréről”). Az első fejezetben Linné növényrendszerét mutatják be, kissé Sprengel nyomán kiegészítve. A taxonómiai K. egységekre a következő terminusokat használják: csoport (classis), rend (ordo), rend (genus), nemzetség (species) ir alfaj (varietas). Ma másképpen nevezik: osztály, rend, nemzetség, faj, ir változat. A „veislė” litvánul egészen mást jelent: ką emberi — szelekcióval létrehozott alfajt. A „skirtis” talán ir megfelelő kifejezés a faj megnevezésére, mivel a kereskedelemben a „rūšis” más jelentéssel bír. J. Pabrėža élete és ir munkássága// Jurgis Pabrėža (1771--1849). V., 1972. P. 15--16. Néhány Pabrėža által javasolt szemléletes kifejezés mindmáig fennmaradt a botanika szókincsében, pl.: murvalevél (bracteae), bibe (stigma), gyűrű (annulus), terlytelė (cyphella), hüvelytermés (siligua), hüvelyke (silicula), hólyag (utriculus) ir stb. A Kaunasi Egyetem Botanikai Tanszékének oktatói körülbelül eddig 1930 m. ir A virág alapvető részeit Pabrėžát követve bibeszálaknak (termőlevir eleknek) nevezték. (porzókat), azonban az antropomorfizmtų us terminusát később mo elvetették. Pabrėža írásaiban jų több ilyen antropomorfizmus található, például a nyelv ir (ligula), strajus (anthera). Ugyanott. P. 18. Általában véve, plébános úr. Fedoravičius munkájában rengeteg új növénynév található, de ezek inkább történelmi értékkel bírnak, és szemléletes példát jelentenek a kor tudományos irodalmában hiányzó szavak tų képzésének bemutatására. Így į tekintenek rájuk A Litván Nyelvi Szótár szerkesztősége, valamint az idén ir megjelenő Litván Botanikai Szótár szerkesztője is így tekintett rá, amikor a į šį szótárba iš Fedoravičius kéziratából csak a nemzetségneveket vette fel, szinonimákként. A sikertelen polonizmusokat egyáltalán nem vették fel. De azokban az időkben, amikor a litván irodalom olyan szegényes volt, nyelvét pedig barbarizmusok ir szennyezték, Fedoravičius növényneveinek gyűjteményét sok gondos munkát igénylő, nem rosszul elkészített műnek kell tekinteni. ir Különös, hogy Fedoravičius tisztelendő, jóllehet ismerőse volt a tisztelendőnek. su A. Pabrėža, noha nem jo herbáriumi anyagból merítette, mégsem kölcsönzött semmit iš Pabrėža nómenklatúráir jának terminológiájából. Ha egyes nevek megegyeznek, az ir csak azért van, mert egész Litvániában elterjedtek, vagy mindkét szerző által iš használt K. G. Hagen-féle J műből, a „Preussens Pflanzen“-ből származnak. Bár formailag mindkét szerző névjegyzéke hasonló, ugyanis mindkettő Linné rendszerét követve készült. Csak A. Pabrėža névjegyzékében kevesebb az idegen elem. Atya Juozapas Fedoravičius — Ilukšta ir A Zarasai vidék floristája: (1776—1860) // Természet. 1938. Sz. 3. P. 181. Összefoglalva prof. Vailionis tudományos munkáját ir jo Érdemeit illetően szeretném még hangsúlyozni, hogy jellegzetes litván tudós és a litván kultúra felemelője volt. Már említettem, hogy a témaválasztásban számára a litván jellegnek döntő jelentősége volt. Formai tekintve a professzor ir ugyanígy igyekezett példás litván maradni. ir Munkáit kizárólag litván tudományos folyóiratokban publikálta, ezért munkái a nemzetközi sajtó figyelmét alig keltették fel. jo ir Igaz, két nyugat-európai botanikustársasághoz tartozott: Société Botanique de France ir Deutsche Botanische Gesellschaft; de ez a tagság teljesen passzív volt, mivel a professzor sem e társaságok taggyűlésein nem vett részt, sem az általuk kiadott folyóiratokban nem írt. jų De A litván botanikusok aktuális kérdései mindig is foglalkoztatták. Mindenekelőtt a professzor nagy odaadással fáradozott a ir megfelelő, szabványosított litván botanikai terminológia ir és nómenklatúra megalkotásán. Ez prof. Vailionis erőfeszítése1926 m. inek köszönhetően szervezték meg a Litván Botanikai Szótár Bizottságát az említett ügy érdekében, bár maga a professzor állítása szerint a kezdeményezés dr. iš K. Griniusztól származott. Be prof. Vailionis professzor fáradozásai nélkül a Bizottság munkája nem terjedt volna ki ilyen széles körre, és nem haladt volna olyan iš gyorsan, mint ahogyan a valóságban történt. Prof. Vailionis egész lelkét beleadta a Botanikai Szótár létrehozásába: maga gyűjtötte az anyagot, munkatársakat hívott meg, iš saját pénzéből fizette az anyaggyűjtéssu sel kapcsolatos kiadásokat, engem, az asszisztensét, szerkesztési munka végzésével bízott meg, de maga minden pillanatban őszinte tanácsadója ir volt a szerkesztési munkának. Ir végül a hatalmas munkát tą azzal koronázta meg, hogy saját költségén kiadta a Litván Botanikai Szótár I egy részét. Igaz, ezzel súlyos adósságot vett a nyakába maga és családja számára. De ugyanakkor ezzel a művével prof. Vailionis halhatatlanná tette nevét Litvánia botanika történetében, mert ez a mű, amely nemcsak a nomenklatúráne t; hanem a növények földrajzi és ir ökológiai elterjedését, jelentőségét, valamint a mezőgazdasájų gban, az ir orvostudományban és más szükségletekben való ar alkalmazását is felöleli, még legalább néhány litván természettudós-generációt fog szolgálni. E szótár előkészít73 ésekor prof. Vailionis nagyon ügyes volt új szavak megalkotásában ott, ahol hiányoztak a növénynevek, amelyeket az élő nyelvből gyűjtöttek. iš Eközben, amikor a Szótár többi A bizottság tagjai gyakran hajlottak arra, hogy a népnyelvben névvel nem rendelkező növényeknek meghagyják a latin nevet, csupán litván végződést illesztve hozzá, prof. Vailionis csak su végső szükség esetén egyezett bele ebbe az utolsó megoldásba, amikor semmi megfelelőt nem sikerült kieszelni. Így prof. Vailionis számos sikeres növénynevet ajándékozott szótárunknak, mint például: maražolė (Tunica prolifera), puikūnas (Mimulus guttatus), šiaudenis (Anthericum ramosum) stb. ir Ir a növényanatómiai terminológiában prof. Vailionis makacsul védelmezett bizonyos litván szakkifejezéseket, például az akelė szót, nem értve egyet a más biológusok által megszokott celė használatával. Nagyon sajnálatos, hogy már nem működhet közre e szótárrész II (a növényanatómiai, ir morfológiai és élettani szakkifejez- — ések) jo előkészítésében; itt a kreatív munkának még tágabb tere nyílt volna. Liudas Vailionis (1886—1939) // Természet. 1939. 3. szám. P. 194-195. A mikroorganizmusokról szólva, amelyek a tanuló számára egy teljesen új világ képviselői, feltétlenül szükség van az ábrák szélesebb körű leírására. ir <...> Egyébként a Volvox ir és az Ulothrix ábrái fel ir vannak cserélve, meg vannak fordítva. Ezeknek a mikroorganizmusoknak litván ir neveket kellett volna kitalálni, vagy megkérdezni az idősebb kollégákat, legalább a litván ar átírást megadni: hogyan gi I osztály a tanuló ki fogja mondani a szót Vaucheria? A. Jakučionis. Természetrajzi I tankönyv reformált osztály számára. K., 1936. 110 p. — Rec. : J. Dagys: [Cím nélkül] // Természet. 1937. Sz. 2. P. 121. Készítette Jolanta GAIVENYTĖ Prof. L. Mulevičius ir történelmi 1993 m. terminológiája tavasszal, közvetlenül a szent Húsvétkor elhunyt a neves litván — történész, prof. habil. dr. L. Mulevičius. Eltávozott egy ir nagyra becsült, igen tisztességes ember į Hádész birodalmába, ahol, ŽukauskA. as költő szavaival élve: „Már semmi sem kezdődik, és semmi sem ér véget”… 74