Prof. J. Dagys (1906.X.11 – 1993.I.31)

RÁJUK EMLÉKEZÜNK Prof. J. Dagys (1906.X.11 — 1993.I.31) Tavaly, 86 éves korában elhunyt a neves botanikus, habilitált doktor, professzor, a Tudományos Akadémia levelező tagja, Jonas Dagys. Kutatásainak tárgya rendkívül széles körű volt: a növények fiziológiája és morfológiája, az élesztők növekedését serkentő anyagok, a fitoncidok, a Balti-tenger partvidékének növényökológiája, a litván botanika története, a növények könnyezése, a vitaminok és mikroelemek hatása az enzimek aktivitására, a klorofiltartalomra és a fotoszintézis intenzitására a növények leveleiben. J. Dagys — K. Regelis és L. Vailionis professzorok tanítványa — fontos biológiai tudományos munkákat írt, sokat dolgozott botanikus szakemberek képzésén, emellett felsőoktatási tankönyveket és népszerű ismeretterjesztő füzeteket írt, számos művet lektorált, szerkesztette a „Litván botanikai szótárt” (1938, 1. rész), a „Botanikai terminológiai szótárt” (1965), a „Litván SZSZK flóráját” (1959—1980, 6 kötet) és más kiadványokat. J. Dagys tudósként és pedagógusként a litván tudományhoz való hozzájárulása nemcsak a botanika, hanem a terminológia számára is jelentős. A professzor különösen nagy figyelmet szentelt a litván botanikai terminológiának. Hosszú éveken át tagja volt a Botanikai Szótár Bizottságának (a háború előtt), később pedig annak elnöke, valamint a Tudományos Akadémia Elnöksége mellett működő Terminológiai Tanács tagja. A tudományos nyelv tökéletesítésére tett erőfeszítéseiről nemcsak az általa szerkesztett botanikai terminológiai szótárak tanúskodnak, hanem cikkei, tankönyvkritikái és levelei is. A professzor emlékének adózva néhány részletet közlünk a botanikai terminológiáról szóló írásaiból (a nyelvezetet nem javítottuk). J.G. Tudományos munkákat terminológia nélkül lehetetlen írni, Pabrėža előtt pedig senki sem foglalkozott a litván nyelvű botanikai terminusokkal. Ezért teljesen érthető J. Pabrėža panasza a „Taisliusban” ([2], 9. o.): „De jaj, milyen nehéz dolog ilyen gyermeket kiadni olyan nyelven, amelyen a žemaitisok közül eddig senki még csak gondolni sem gondolt arra, hogy ilyen dologról írjon!” <...> A „Taislius auguminis” nem a társadalom széles rétegeinek készült, és a „žemaitis földművesek” még ma sem értenék ezt a könyvet, nem is beszélve a korabeli jobbágyokról. Ez különleges, tisztán tudományos, nem pedig tudománynépszerűsítő mű; felsőoktatási tankönyvként is használható lett volna. 71 A bevezetés második része „A rendszerről és a botanikai terminusokról” címet viseli. Az első alfejezet Linnaeus növényrendszerét ismerteti, K. Sprengel alapján kissé kiegészítve. A taxonómiai egységek megnevezésére a következő terminusokat használja: osztály (classis), rend (ordo), nem (genus), faj (species) és változat (varietas). Ma ezeket másképpen nevezik: osztály, rend, nemzetség, faj és varietas. A litván nyelvben a „veislė” egészen mást jelent — emberi szelekcióval előállított változatot. A „skirtis” talán alkalmas terminus lehet a faj megnevezésére, mert a kereskedelemben a „rūšis” más jelentéssel bír. J. Pabrėžos gyvenimas ir darbai// Jurgis Pabrėža (1771--1849). V., 1972. P. 15--16. Pabrėža néhány szemléletesen kifejező terminusa mindmáig fennmaradt a botanikai szókincsben, például: murvalevél (bracteae), bibe (stigma), gyűrű (annulus), terlytėlė (cyphella), hüvely (siliqua), hüvelyke (silicula), tömlő (utriculus) és mások. A Kaunasi Egyetem Botanikai Tanszékének oktatói körülbelül 1930-ig a virág alapvető részeit is Pabrėžát követve motelėknek (termőknek) és vyrukoknak (porzóknak) nevezték, ám e terminusok antropomorfizmusa miatt később elvetették őket. Pabrėža írásaiban több ilyen antropomorfizmus is található, például: liežtuvis (ligula), strajus (anthera). Uo. 18. o. Általában véve Fedoravičius pap munkájában rengeteg új növénynév található, de ezeknek inkább történeti értékük van, és jól példázzák, hogyan igyekeztek az akkori tudományos irodalom hiányzó szavait bemutatni. Így tekint rájuk a Litván Nyelv Szótárának szerkesztősége, és így járt el az idén megjelenő Litván Botanikai Szótár szerkesztője is: Fedoravičius kéziratából csak a nemzetségneveket vette fel a szótárba, szinonimaként. A nem megfelelő polonizmusokat egyáltalán nem vették fel. Ám azokban az időkben, amikor a litván irodalom ilyen szegényes volt, a nyelvet pedig barbarizmusok szennyezték, Fedoravičius növénynévjegyzékét sok gondos munkát igénylő, jól sikerült alkotásnak kell tekinteni. Különös, hogy Fedoravičius pap, noha ismerte A. Pabrėža papot, sőt annak herbáriumi anyagából is kapott, mégsem kölcsönzött semmit Pabrėža nómenklatúrájából és terminológiájából. Ha néhány név egyezik is, az csak azért van, mert Litvánia-szerte elterjedtek, vagy mert mindkét szerző az általuk használt K. G. Hagen művéből vette őket 72 a „Preussens Pflanzen” című művét. Bár a két szerző névadása formai szempontból hasonló, hiszen mindketten a Linné-rendszert követték. A. Pabrėža névanyagában azonban kevesebb az idegen szó. Juozapas Fedoravičius pap — Ilūkštas és Zarasai vidékének flóristája (1776–1860) // Gamta. 1938. 3. sz. 181. o. Vailionis professzor tudományos munkáját és érdemeit összefoglalva szeretném még hangsúlyozni, hogy tipikus litván tudós és a litván kultúra előmozdítója volt. Már említettem, hogy a témaválasztásban a litván jelleg meghatározó jelentőségű volt számára. Ugyanígy formai szempontból is arra törekedett a professzor, hogy példamutató litván legyen, és az is maradjon. Munkáit kizárólag litván tudományos folyóiratokban publikálta, ezért írásai alig jutottak el a nemzetközi sajtóba. Igaz, két nyugat-európai botanikai társaságnak is tagja volt: a Société Botanique de France-nak és a Deutsche Botanische Gesellschaftnak; tagsága azonban teljesen passzív volt, hiszen sem e társaságok taggyűlésein nem vett részt, sem az általuk kiadott folyóiratokban nem publikált. A litván botanika időszerű kérdései azonban mindig foglalkoztatták. Mindenekelőtt nagy odaadással munkálkodott a megfelelő litván botanikai nómenklatúra és terminológia megalkotásán és egységesítésén. Vailionis professzor kezdeményezésére 1926-ban megalakult a Litván Botanikai Szótár Bizottsága e célból, bár – a professzor saját állítása szerint – az ötlet dr. K. Griniustól származott. Vailionis professzor gondoskodása nélkül a Bizottság munkája nem terjedt volna ki ilyen széles körre, és nem haladt volna olyan gyorsan, mint ahogyan valójában haladt. Vailionis professzor egész lelkét beleadta a Botanikai Szótár megalkotásába: maga gyűjtötte az anyagot, munkatársakat hívott, saját pénzéből fizette az anyaggyűjtéssel járó költségeket, engem, az asszisztensét szerkesztői munkával bízott meg, ugyanakkor maga is mindenkor őszinte tanácsadóként segítette a szerkesztést. Végül saját költségén kiadta a Litván Botanikai Szótár I. részét, ezzel koronázva meg ezt a hatalmas munkát. Igaz, ezzel súlyos adósságot vállalt magára és családjára. Ezzel az alkotással azonban Vailionis professzor beírta nevét a litván botanika történetébe, hiszen ez a mű nem csupán a nómenklatúrát foglalja magában, hanem a növények földrajzi és ökológiai elterjedését, jelentőségét és a mezőgazdaságban, az orvoslásban, illetve más területeken való felhasználását is; így még a litván természetkutatók több nemzedékét fogja szolgálni. E szótár 73 előkészítése során Vailionis professzor igen találékonyan alkotott új szavakat ott, ahol hiányoztak a népi nyelvhasználatból gyűjtött növénynevek. Míg a Szótárbizottság többi tagja gyakran hajlott arra, hogy a népnyelvben névvel nem rendelkező növények latin nevét hagyja meg, csupán litván végződéssel ellátva, Vailionis professzor csak végső szükség esetén fogadta el ezt a megoldást, amikor semmi megfelelő nem jutott eszébe. Így Vailionis professzor számos jól sikerült növénynevet ajándékozott szótárunknak, például marazolė (Tunica prolifera), puikūnas (Mimulus guttatus), šiaudenis (Anthericum ramosum) stb. A növényanatómiai terminológiában is makacsul védelmezett néhány litván szakkifejezést, például az akelė szót, és nem fogadta el a többi biológus által megszokott celė használatát. Nagy kár, hogy a szótár II. részének (a növényanatómiai, -morfológiai és -élettani terminusok) előkészítésében már nem működhet közre: alkotóerejének itt még tágabb tere nyílt volna. Liudas Vailionis (1886–1939) // Gamta. 1939. 3. sz. 194–195. o. A mikroorganizmusokról szólva, amelyek a tanuló számára egy teljesen új világ képviselői, feltétlenül részletesebb leírásokra és rajzokra van szükség. <...> Egyébként Volvox és Ulothrix rajzai fejjel lefelé vannak, és fel vannak cserélve. Ezeknek a mikroorganizmusoknak litván neveket is ki kellett volna találni, vagy megkérdezni az idősebb kollégákat, esetleg legalább litván átírást kellett volna adni: hogyan ejti ki egy első osztályos tanuló a Vaucheria szót? A. Jakučionis. Gamtos vadovėlis I reformuotai klasei. K., 1936. 110 p. – Rec.: J. Dagys: [Be pavadinimo] // Gamta. 1937. Nr. 2. P. 121. Összeállította: Jolanta GAIVENYTĖ Prof. L. Mulevičius és a történeti terminológia 1993 tavaszán, közvetlenül húsvét előtt elhunyt L. Mulevičius professzor, habilitált doktor, a neves litván történész. Egy tiszteletre méltó és nagyon becsületes ember távozott Hádész országába, ahol A. Žukauskas költő szavaival élve „már semmi sem kezdődik, és semmi sem ér véget”… 74