Kaip gyvuoja estų terminologija

UŽSIENIO VAGOS Tiu ERELT HOGYAN ÉL AZ ÉSZT TERMINOLÓGIA A függetlenségét visszanyert Észtországban szilárd jogi alapokat teremtettek az észt nyelv megőrzéséhez. 1988-ban az észtet államnyelvvé nyilvánították; az Észt Köztársaság állampolgárává válni kívánó nem észteknek is meg kell tanulniuk. Hangzatos szavakkal védik és magasztalják a nyelvet. Maguk az észtek azonban gyakran még azelőttinél is közömbösebben viszonyulnak saját nyelvi kultúrájukhoz. A megszállás éveiben az észt nyelvet szent kincsként őrizték, a független Észtországban viszont közönyösen kezdenek tekinteni rá. A nyelvi kultúra hanyatlása mindenütt érezhető – a sajtóban éppúgy, mint Tallinn utcáin (az új üzletemberek nyelvében!). A rájuk kényszerített orosz nyelv helyett most önként borulnak le az angol és a finn előtt. Az észt társadalomban egymásnak ellentmondó nézetek terjednek: egyesek szerint hagyni kell, hogy a nyelv a belső és külső tényezők hatására önállóan fejlődjön (Let your language alone!), mások viszont nyelvészek segítségét kérik, a szigorúbbak pedig még passzivitással is vádolják őket. A nyelvészek pedig a nyelv szabályozásakor mindent megtesznek, amit tudnak, sőt még valamivel többet is. Sajnos Észtországban mindig kevés volt a nyelvi normaalkotás szakembere. Az észt nemzet kicsi, de hiszen minden nyelv egyformán nagy. Azoknak a nyelvészeknek a számbavételéhez, akik egyéb feladataik mellett terminológiai munkát is végeznek, egy kéz ujjai is elegendők. A munka viszont rendkívül sok. A társadalom számos terület terminusait módosítja, pontosítja kifejezésüket és jelentésüket, és mindezt nagyon gyorsan szeretné megtenni. A szaknyelvre (Fachsprache) igen nagy hatással van az angol és a finn nyelv (a svéd és a német hatása csekély); vannak olyan területek is, amelyeket az észt nyelv kiszorulása fenyeget. Némely szakterületnek olyan képviselői is akadnak, akik azt hangoztatják, hogy „az egész világ tud angolul”, hát akkor minek fáradozzanak az észtek azon, hogy mindent a saját nyelvükön, észtül mondjanak el. Szerencsére az így vélekedők kisebbségben vannak. A múltban lerakott szilárd észt terminológiai alapok és a terminológia fejlesztésének elvei túlélték az oroszosítás időszakát (gondoljunk a legkisebb eltérések elvére – принцип минимальных расхождений), ezért feltehetően ellenállnak majd a gyors társadalmi-gazdasági változások nyomán napjainkban terjedő új nyelveknek is. 66 Különösen nagyok a gazdasági változások. Az észt gazdasági terminológia most kerül először az angol nyelv hatáskörébe. Hiszen 1940-ig német, az utóbbi 50 évben pedig orosz terminusok alapján alakították és rendezték. Az észt közmondást („Segíts magadon, és Isten is megsegít”) átfogalmazva Uno Mereste professzor, az Észt Bank igazgatótanácsának elnöke így szólt: „Közgazdászok, segítsetek magatokon, és a nyelvészek is segítenek nektek!” Sajnos a nyelvészek segítsége egyelőre viszonylag csekély, de maguk a közgazdászok eredményesen dolgoznak. 1992-ben jelent meg a tizennyolc szakember által összeállított, Uno Mereste szerkesztette „Angol–észt gazdasági terminológiai értelmező szótár” (észt–angol terminusmutatóval kiegészítve). A szótárt az Észt Gazdasági Vezetők Intézetének kiadója jelentette meg; az intézet a gazdasági nyelv fejlesztésének központjává vált. Ugyanitt jelent meg a munkagazdaságtan és a munkabérek terminusainak szótára, valamint elkészültek a könyvviteli és a kereskedelmi (marketing-) terminusok szótárai (mindhárom angol–észt nyelvű). Más szerzők kisebb terjedelmű gazdasági szójegyzékeket és angol vagy finn terminusokra épülő üzleti szótárakat is kiadtak. Sajnos némelyikük nagyon gyenge, a piaci szempontok, a sietség vagy egyszerűen a hozzá nem értés miatt. Jelenleg két nagy szótár készül komoly munkával: egy négynyelvű banki és egy ötnyelvű tőzsdei terminológiai szótár. A politika, az államigazgatás és a jog fogalmai, valamint terminusai alapvetően átalakulnak. Itt leggyakrabban az Észt Köztársaságban az 1930-as években kialakult terminológiát veszik alapul. Mivel azonban azóta fél évszázad telt el, ez valójában csupán kiindulópont. Számos terminust újra kell alkotni. Például a helyi önkormányzati szervek folyamatban lévő reformja időszerűvé tette az e területhez tartozó fogalmakat és terminusokat. A reform végrehajtásában Finnország nagy segítséget nyújt, ezért közös munkacsoportot hoztak létre, amely rögzíti a településpolitika, a gazdaság, a jog és a technika legfontosabb fogalmait és terminusait. Készül egy nagy jogi szótár, továbbá hamarosan meg kell jelennie a két ország szoros kapcsolatainak köszönhetően időszerű finn–észt jogi szójegyzéknek is. E szótárak összeállításában Rein Kull és Aime Vettik nyelvészek játszották a legfontosabb szerepet. Meg kell említeni az 1993-ban Tartuban megjelent, sajnos sikertelen „Angol–észt jogi szótárt” is. 67 A műszaki terminológia helyzete stabilabb. A műszaki szakemberek az Észt Tudományos Akadémia elnökségének támogatásával megalapították a Műszaki Nyelvi Központot. A központban többnyelvű, szűk szakterületre korlátozódó szójegyzékek összeállítását tervezik (például 1992-ben jelent meg a „Szabványosítás és tanúsítás” című szójegyzék). Emellett ezeket a szótárakat számítógépekre is felviszik. Ez a jövőben új, átfogóbb műszaki szótárak összeállítását segíti majd (eddig mindössze egy orosz–észt szótár jelent meg, 1975-ben). A számítógépek segítségével fokozatosan létrejön a műszaki terminusok adatbankja is. Az elmúlt két évtized többnyelvű terminológiai szótárak összeállítására irányuló hagyománya ma is él. A kis lélekszámú észt nép rendszerint külföldről veszi át a fogalmakat, ezért a terminológusoknak nemcsak a fogalmakat kell tisztázniuk, hanem azt is meg kell érteniük, hogyan fejezik ki őket más nyelveken. Több nyelv példái több ötletet adnak a saját terminusok megalkotásához, és végül a kölcsönzésnél is nagyobb választékot biztosítanak. A szótárak használói is igénylik a más nyelvű megfelelőket. 1991-ben jelent meg Ustus Agur, Vello Hanson és Rein Kull „Angol–orosz–észt számítástechnikai szótára”, 1992-ben Viktor Korrovits és Henn Käämbre „Észt–angol–orosz fizikai szótára”, ugyanebben az évben pedig Viktor Masing „Ökológiai terminológiai értelmező szótára”, észt–német–angol–orosz megfelelőkkel. 1993-ban Heido Ots kiadta az „Autózási szótárt” (az észt terminusok mellett német, angol és orosz terminusokat is közöl, a finn terminusok pedig külön füzetben szerepelnek), és így tovább. A nagyobb, még készülő munkák közül meg kell említeni a pedagógiai szótárt, amely öt nyelven (észtül, angolul, németül, oroszul és finnül) készül. Egyébként ugyanezen nyelvek terminusai a már említett jogi szótárban is megtalálhatók. A terminológusok másik célja, hogy a szótár olvasója ne csak megtalálja a keresett terminust, hanem némi információt is kapjon az általa jelölt fogalomról. A terminológiai szótáraknak – a speciális enciklopédiákat nem számítva – két fő típusa van. Az egyik típusba tartozó, értelmező szótárakban minden, a terminusjegyzékbe felvett terminust megmagyaráznak (ilyen az „Ökológiai terminológiai értelmező szótár”, valamint az „Enciklopédikus hajózási szótár”, amely hamarosan jelenik meg). A második típusú szótárakban megjegyzéseket vagy magyarázatokat (e tekintetben nagy az eltérés) csak egyes terminusokhoz fűznek- 68 … (igyekeznek felmérni az olvasók igényeit) – új fogalmakat határoznak meg, tisztázzák a tartalom határaival vagy terjedelmével kapcsolatos vitákat kiváltó fogalmakat, valamint a megváltozott vagy ritka terminusokkal jelölt fogalmakat stb. Ha a címszó kellően világosan megnevezi a fogalmat, nincs szükség magyarázatra. Így készültek az említett pedagógiai és jogi szótárak. Néha célszerű a magyarázatokat másképpen megadni. Például az „Autóipari szótárban” a terminusokat 25 fogalmi fejezetbe sorolták: A – gépkocsi, B – motor, C – forgattyús hajtómű, D – gázelosztás, <...> V – karbantartás és javítás, X – közlekedés, Y – út, vezetés, közúti forgalom, Z – általános gépjármű-technikai kérdések. Ezt öt nyelv betűrendes terminusmutatói követik. A szótárban kevés a szöveges magyarázat, de a fogalmakat nagyon jól szemléltetik az ábrák. A terminusokat általában észtül magyarázzák, mivel a szótárakat elsősorban az észteknek szánják. Ha várható, hogy a szótárt nemcsak észtek fogják használni, célszerű két (vagy több) azonos szótárrészt készíteni. Így állítják össze a finnekkel közösen készülő önkormányzati terminológiai szótárt is: az észt–finn részben észtül, a finn–észt részben pedig finnül magyaráznak. A demográfusok sajátos szótárt készítettek (még nem jelent meg). Kiindulásul egy nemzetközi szótárt vettek, amelynek szövege tíz nyelven áll rendelkezésre, a demográfiai fogalmakat pedig az adott tudományterület rendszerén belül magyarázzák. Az angol szöveget fordították észtre (szükség esetén természetesen a többi nyelv szövegét is figyelembe vették). A szótár észt részében az alaprészen, vagyis az észt szövegen kívül betűrendes angol–észt terminusmutató is található. Három-négy évre megszakadt a terminológiai szabványok kidolgozása. Úgy tűnt, egyik intézménynek sincs pénze erre a munkára. Vita folyik arról, hogy elvileg elfogadható-e a terminusok nyelvi egységként való szabványosítása. Az észt terminológusok úgy vélik, hogy a szabványok kis terjedelmű, gondosan összeállított szótárak szűk szakterületekről vagy fogalomkörökről, amelyekben a terminusok magyarázatokkal együtt szerepelnek. Ha a kidolgozás során sikerült közös álláspontra jutni, miért ne használhatnánk az egyeztetett terminusokat a hozzájuk rendelt, közösen elfogadott jelentésben? Hiszen a terminológia rendezetlensége nem jobb megoldás. Jó tehát, hogy a szünet után most megjelent hét korábban kidolgozott terminológiai szabvány, és új intézmények is érdeklődni kezdtek e munka iránt. Az Állami Szabványügyi Hivatal… 69 … állami szabványokat, köztük terminológiai szabványokat is kidolgoz. Az Észt Központi Ipari Szövetség az ISO-szabványok alapján ipari szabványokat állít össze — már megjelent a „Minőségügyi terminológia” című szabvány. A „Mainor” cég, amely szintén érdekelt az ipari szabványok kidolgozásában, már kiadta a „Vegyi szálak megnevezései” című kiadványt. Vannak további terminológiai szabványok kidolgozói is. A gyakorlati tevékenység eredményeit összegezve arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a terminológia fejlesztése továbbra is intenzíven folyik. Intenzíven, bár erre aligha számítanánk, ha arra gondolunk, hogy most mindenütt és mindenre pénzhiány van. Örvendetes, hogy új szakági terminológiai központok (a közgazdaság és a műszaki tudományok területén) jöttek létre; ezek szótárakat készítenek és adnak ki az ESM-mel együttműködve. Jelenleg még elegendő tapasztalt terminológiai szövegszerkesztő van, feltéve persze, hogy munkájukért díjazást tudnak kapni. Sajnos a szerkesztői állások egy részét megszüntették, elsősorban a fiatal szerkesztők kerültek hátrányos helyzetbe. Ennek a jövőben kedvezőtlen következményei lehetnek. Az elméleti kutatások helyzete még szomorúbb. Sem az Észt Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében1, sem más intézményekben nem foglalkozik senki a terminológia tudományos kutatásával. A nyelvi normalizálás szakemberei vagy a helyes nyelvhasználat szótárának összeállításával, vagy a tulajdonnevek és megnevezések rendezésével vannak elfoglalva. Az intézet és az egész Észt Tudományos Akadémia anyagi lehetőségei korlátozottak, de mindent meg kell tenni azért, hogy a terminológia elmélete és módszertana kutatási területként fennmaradjon. Ellenkező esetben a gyakorlati munka minőségét sem lehet megőrizni. Úgy tűnik, eljött az idő, amikor az észt terminológiának aktív fiatalokra van szüksége, akik kutatómunkájuk anyagi feltételeiről is gondoskodni tudnak. Néhány terminológiai téma azonban olyan fontos, hogy valamely alapítvány forrásaiból kellene finanszírozni őket. És még néhány hangzatos szó. Minden nép megalkotja saját nyelvét, és gondoskodik annak megőrzéséről és fejlesztéséről. Az észtekből sem hiányzik majd, bizonyára, az akarat és az erő ahhoz, hogy fejlesszék az észt szaknyelvet és terminológiát. Fordította Audronė Šalkauskaitė 1 E kiadvány nyomtatásakor az intézetből kivált az Észt Nyelvi Intézet (a szerkesztőség megjegyzése). 70