„Aušrai“ 110 metų

Angelė KAULAKIENĖ „AZ AUŠRA 110 ÉVE“ A litván nemzeti újjászületés kezdetei a 19. század első feléhez kapcsolódnak. Már akkor a litván falu rendelkezett az etnikai sajátosság tudatával, amely a saját nyelvhez és kultúrához való erős kötődésben nyilvánult meg. A politikai nemzeti műveltség nagy iskoláját az 1857—1864 közötti események jelentették: a közelgő földreformról szóló beszédek, az 1861—1864. évi reform és az 1863—1864. évi felkelés'. A felkelés utáni tomboló reakció és a litván sajtó betiltása, amelynek nem volt párja a történelemben“, csapást mért a litván kultúrára, különösen pedig az írásbeliségre. Miután a reakció elfojtotta a litván szellemi kultúra fejlesztésének lehetőségeit, a nemzet a szakadék szélén állt. Ezért külföldi filológusok utaztak Litvániába, hogy összegyűjtsék a haldokló nyelv és a néphagyomány maradványait. A nemzeti újjászületés kis lángjai azonban tovább pislákoltak- *. Ezért súlyosan tévedett az 1882. évi orosz sajtó, amikor azt írta, hogy „a litván újság most lehetetlen dolog“*. A fiatal világi litván értelmiségiek saját újságjának kiadására vonatkozó tervét több éven át érlelték®. Ezért nem meglepő, hogy az említett orosz sajtónyilatkozat után alig egy évvel, 1883 márciusában megjelent a Nagy-Litvániának szánt első havi illegális litván folyóirat (újságnak nevezve), az „Aušra”, amelyet latin betűkkel nyomtattak. Az első számhoz a cikkek többségét J. Basanavičius doktor küldte be, aki az adott szám címlapján kiadóként van feltüntetve. Azonban már ebben a számban is vannak J. Mikšo által előkészített és szerkesztett cikkek. Más szóval, az „Aušrát” több szerkesztő készítette elő és adta ki. A kapott vagy saját maguk által írt cikkeket kiválogatták az „Aušra” számai számára, válaszokat írtak a szerkesztőséghez érkezett levelekre, amelyeket a „Gromatnyczia”, „Gromatu skardinė” rovatokban tettek közzé, felügyelték a nyomdai munkálatokat, és elvégezték az egész szám írásainak korrektúráját. Ilyen,,Aus- | Dainauskas J. Auszra ir jos gadyne//Lietuvių tautos praeitis. 1983. T.7. 649. o., * Merkys V. A litván illegális sajtó a kapitalizmus időszakában (1904-ig). V., 1978. P, "Vėbra R. Az „Aušra“ eszmei orientációja//„Aušra“ és a litván társadalmi mozgalom a 19. század végén. 3..274 V., 1988. P. 44 ‘Tonoc. 1882. Ho.134, C. I. “A J. Min. tev. P. 647--677. „Dainauskas ros“ szerkesztői négyen voltak —J. Mikšas, J. Šliūpas, M. Jankus, J. Andziulaitis. J. Basanavičius cikkeket küldött az „Aušra” számára, szerkesztette az 1–7. számokat, ő volt a lelke. Az „Aušra” széles körű elismerést vívott ki mind a litván, mind más nemzetek társadalmában. Ezt mutatja az a tény is, hogy a Szentpéterváron lengyel nyelven megjelenő „Kraj” című újság 1883--1887-ben nem kevesebb mint 29 tudósítást és cikket közölt, amelyekben az olvasót tájékoztatták az „Aušra” megjelenéséről, újonnan megjelent számairól, a cikkek tartalmáról stb.” Az „Aušra” első éveiben mindössze 69 előfizetője volt, közülük az Orosz Birodalomban —64. Amikor J. Šliūpas megérkezett a folyóirat szerkesztésére, 1884 elején 240 előfizető volt. Miután távozott a szerkesztői tisztségből, és J. Mikšas váltotta fel, az előfizetők száma ismét mintegy 70-re csökkent. Tačiau J. Šliūpas palaikė glaudžius ryšius su Maskvos, Peterburgo ir Žemaitijos lietuvių inteligentais, o J. Mikšo, kaip Mažosios Lietuvos gyventojo, galimybės buvo daug mažesnės“. Nors pats J. Mikšas laiške J. Basanavičiui rašė turėjęs 175 prenumeratorius, kai kurie iš jų buvo skolingi’. „Aušros“ platinimas ypač paspartėjo, atsiradus pirmosioms pasaulietinės spaudos platinimo organizacijoms". „Aušrai“ paplitus po visą Lietuvą, jos puslapiuose skelbtos atgimimo idėjos turėjo didelį poveikį visuomenei. Todėl, kaip nurodo R. Vėbra, „Aušrą“ visiškai pagrįstai galima vadinti lietuvių tautos gyvybės manifestu“. Kas gi buvo rašoma šiame manifeste? „Mūsų laikraštis, išeinantis tik kartą per mėnesį, tegul užima tą vietą, kuri dirvonais guli <...>. Trumpai tariant, mūsų laikraštis bus tik pasaulietiškas, pagal mūsų išteklius ir jėgas, atgabęs ir ir Žinios tik iš visuotinio mokslo. Teikdami skaitytojams savo žinias, labiausiai rūpinsimės paskleisti tarp brolių žinias apie savo giminės (tautos) senovės reikalus, taip pat apie mūsų, kaip o Lietuvių, šių laikų reikalus <->. Visa mūsų giminė (tauta) turėtų atminti ir ir pažinti praėjusį laiką, kurį yra gyvenusi šioje Lietuvos žemėje, ir visus laimingus ir ir nelaimingus atsitikimus, kurie vienaip ar ar kitaip padarė mūsų giminę tokią, kokią šiandien regime, pavedė tiems vargams, ir kuriuose ję mes gyvename <*>. * Varpas. 1903. Nr. 3. 25. o. " Vėbra R. min. tev. P. 45. „Merkys V. Litván parasztir ok sajtó 19 a. a végén az — 20 a. elején. V. 1982. P. 91. * Basanavičius J. Isz ,Auszros“ gyvenimo// Vienybė lietuvnįkų. 1903. Nr. 51. P. 606 "Merkys V. Lietuvos valstiečiai... P. 90--96 "| Vėbra R. Min. működik. P. 45. 53 A „Aušra” munkájáról tovább beszélve meg kell említenünk azt is, hogy nem feledkezünk meg mindenféle litván régi emlék és maradvány (ami megmaradt) gyűjtéséről és leírásáról, amelyekből megismerhető őseink élete, szokásai, erkölcsei és ősi hite. Ezért a dalok, mesék és más emlékek gyűjtői értékük és fontosságuk szerint újságunkban helyet kapnak munkáik számára. A régi múlt történetéről beszélve nem mulasztjuk el az alkalmat, hogy a felsoroltakban ne tanácskozzunk nemzetünk jelenkori ügyeiről. Hasznos tanítások és ismeretek, akár a természettudományból, akár 1sz a gazdálkodásból (agronómiából), akár az orvoslásból (gyógyászatból) stb., újságunk „Aušrájában” mindig helyet kapnak“ (1883, 1)". Bár az „Aušra” szerkesztői és szerzői változtak, J. Basanavičiusnak a következőkben kifejtett álláspontjai azonban A „Priekalboje” később is ir betartották. Be kétségtelenül a legtöbb cikket történelmi, kulturális és oktatási kérdésekről nyomtatták ki. Van néhány cikk, amely nyelvi kérdéseket is tárgyal. Többségük a litván családnevek, keresztnevek és litvániai helynevek vizsgálatával foglalkozik („Daukanto pravardė” (1885, 2-3), „Lietuviszkos pravardės” (1885, 9), „Lietuviszkuju kunigaikszcziu vardai” (1885, 7 —8), „Vardas senovės Lietuvos valdonu” (1885, 6), „Tikriejie vardai nekuriu vietu Lietuvoje” (1884, 10 —11),,egy-- egy pedig az etimológia (..Pradzia lietuviszkos kalbos” (1885, 4 —5), „Vokiszkasis ir lotyniszkasis Vokiecziu vardas” (1885, 10 —11), a lexika (,,Apie nekuriu žodžiu vartojimą” (1885, 6), „Keli lietuviszki žodžei” (1885, 7-8),, Kulti-trypti (1886, 2), valamint a helyesírás („Lietuviu raszliava” (1884, 1—2 —3) kérdéseit tárgyalja. Ezért az „Aušra” húszéves évfordulójának megemlékezésekor a „Varpe” teljes joggal írták, hogy az „Aušrának” „nemcsak a helyesírás, hanem a nyelv számára is utakat kellett törnie. Bár néhány litván könyv (Valančiausko és Daukanto művei) jó litván nyelven már megjelent, nehezen lehetett hozzájuk jutni, mások pedig egyáltalán nem ismerték őket. Ezért <-> a gondolatok kifejezéséhez elfogytak a szavak, és újakat kellett alkotniuk“. Különösen szembetűnő volt a terminusok hiánya a tudományos ismeretterjesztő cikkek szerzői számára. Igyekeztek a tudomány valamely területének ir dolgait a lehető legegyszerűbar ben és legérthetőbben tárgyalni, megmagyarázni a kölcsönzött terminusokat, és litván megfelelőket adni nekik. Íme, hogyan A. tárgyalja Kriščiukaitis * A zárójelben feltüntetett Az „Aušra” ir évfolyamának száma. Itt a szöveg ir máshol hiteles formában szerepel. A ir helyesírás és a központozás nem lett javítva. Ss, A mi helyesírásunk és nyelvünk (1883--1903)/Varpas. 1903. 3. szám. 60. o., 54 az aritmetikát, történelmet, földrajzot a „Matematikai földleírás“ című cikkben (1884, 5-6). „Sok tudomány van, ir amelyek mindegyiju ke valamiről tanít. Így van az aritmetika is; a számolást tanítja; a ji történelem már egészen más tudomány: benne megtaláljuk, hogyan élt egykor egy ilyen másfajta nemzetség, milyenek voltak a benne felmerülő nézeteltérések, milyen okból indított háborúkat ar (vainas); <>, Szintén a földről szóló ir tudomány; ezt a tudományt geográfiának nevezik, leírja a földet, ahogyan megmutatkozik, hol ji milyen emberek ir élnek és mivel foglalkoznir ak. A geográfia nem litván szó; litvánul mondva ez „a föld leírása” lesz. — Mindazonáltal a ar megfelelő terminus megalkotása és kiválasztása nem olyan egyszerű. A terminusok megalkotásának nehézségeiről az egyikben esik szó Az „Aušra” nyelvi cikkei (1885, 6). „Nyelvünket nemrég kezdték a tudományokhoz igazítani, így egyes litván szavakat még egyáltalán už nem megfelelően használnak; gyakran ismét olyan esetekkel ne találkozunk, hogy magában a ir nyelvben nehéz bármiféle szót találni a legelvontabb fogalmakra, ezért új szót su kell kitalálni, de ez a munka nem könnyű: nemegyszer megesik, hogy az ember olykor nagyon csúszós, csiszolatlan ir ir ne ir „szót kovácsol” <->“. Azonban azok a szerzők és szerkesztők, akiknek jobb nyelvérzékük, erősebb anyanyelvi ir érzékük volt, és ismerték az akkori nyelvészeti munkákat, sikerült su terminusokat alkottak, például: anglarūkszte „szénpor”, dirbtuve „műhely”, įstatas „törvény”, juodmena „fekete tárgy”, mokslavyris „tudós”, pervirszis „többlet”, pobūdis „jellem”, prieplūdis'* stb. ir Az említett cikk a terminológia ir kialakulásának egyik forrását jelöli meg. „Úgy látom, hogy nagyon hasznos volna, ha az ne olvasók az Aušrában ir közzétennék az emberek között újonnan felfedezett jó és szükséges szavakat, hozzátéve a magukét ir tartalékul- “. ju Ezt a forrást később terminológiánk teoretikusa, prof. St. Šalkauskis". Vagyis az „Aušra“ csak a mai litván ne irodalmi, illetve köznyelv fejlődése új szakaszának megalapozója"“, de a különböző tudományterületek terminológiájának, ir amelynek kezdetei már a „Keleivisben“ is felfedezhetők, fejlesztője. '* Vö. Dainauskas J. Uo. vö. P. 717--718. „Šalkauskis S. Írások. V., 2. köt. 1991. P. 24--3l. 6 Palionis J. A(z) Az „Aušra” szerepe a litván irodalmi nyelv történetében// „Aušra” ir litván társadalmi mozgalom a 19 a. végén. V., 1988. P. 189. 55