Pirmojo lietuviško fizikos vadovėlio 90-metis

Angelė KAULAKIENĖ AZ ELSŐ LITVÁN FIZIKATANKÖNYV 90. ÉVFORDULÓJA A litván fizikai terminológia kezdetei már a 19. század közepén fellelhetők, amikor a „Keleivis iš Karaliaučiaus broliams lietuvininkams žinias parnešęs” (1848–1880) című újságban olyan cikksorozat jelent meg, amely a XVIII. század vége és a XIX. század eleje legfontosabb fizikai felfedezéseit (elektromágneses indukció, az energiamegmaradás törvénye, a mágnesesség jelenségei stb.), valamint új berendezéseket és műszereket (gőzgép, telefon, távíró, hőmérő stb.) ismertette meg az olvasókkal. Az akkori fizika és technika szorosan összekapcsolódott. A fizikát a technika elméleti alapjának tekintették. Ezért a „Keleivis”, majd később az „Aušra” (1883–1886) népszerűsítő fizikai cikkei számos olyan terminust tartalmaztak, amelyek mind a fizika, mind a technika terminológiájába sorolhatók. Csak a XIX. század végén és a XX. század elején, az eredeti és fordításban megjelent litván fizikakönyvek megjelenésével beszélhetünk kizárólag a fizikai terminológia további fejlődéséről, amelyet részben e korszak három természettudomány-népszerűsítője határozott meg: Petras Vileišis, Juozas Adomaitis-Šernas és Jonas Šliūpas. Petras Vileišis (1851–1926), žinomas švietimo ir kultūros veikėjas, yra pirmojo lietuviško fizikos vadovėlio "Populariškas rankvedis fizikos" autorius. Rašydamas populiarinimo knygeles, jis pasirašinėdavo įvairiais slapyvardžiais: P. Neris, Nėris, Nerys, Ramojus, Giedrius, Gintautas, Svalė ar tik P.N., L., G. Kartais visai nepasirašydavo arba nurodydavo savo artimesnių draugų inicialus, pavyzdžiui, Vl.S. (Vladas Stulginskis)1. Juozas Vileišis aiškina, jog P. Vileišis taip darė, norėdamas parodyti rusų valdžiai, jog tos knygelės yra ne vieno, bet daugelio asmenų darbas2. 1 Aničas J. Petras Vileišis: 1851–1926. V., 1993. P. 104. 2 Vileišis J. Spaudos laisvė ir inž. Petras Vileišis. K., 1927. P. 8. 69 A „Populiariškas rankvedis fizikoz” című tankönyvet P. Nerio álnéven jegyezte3. A könyvet elküldte J. Šliūpasnak Amerikába, hogy kinyomtassa a „kézikönyvet”. J. Šliūpasnak azonban csak egy jelentéktelen, kezdetleges nyomdácskája volt, így nem tudta kiadni P. Vileišis könyvét; megelégedett azzal, hogy „Lietuviškasis balsas” című lapjában két részletet közölt belőle: „Balsas” (azaz hang) és „Šviesa”. Később P. Vileišis kézirata A. Milukas paphoz került, aki a pennsylvaniai Senandore-ban könyv- és folyóiratkiadót alapított „Dirva” néven. 1899-ben A. Milukas kiadta P. Vileišis „Populiariškas rankvedis fizikoz” című művét. A példányszám egy részéhez A. Milukas a címlap elé egy másik címet ragasztott, a következő bibliográfiai adatokkal: „Dirva” Nr. 2, kn. 9, balandis. „Populiariškas rankvedis fizikoz”. P. Nerio”. Így a könyv folyóiratszámmá vált. Később, 1905-ben P. Vileišis a helyesírást kissé javítva saját „Vilniaus žinios” nyomdájában újranyomtatta ezt a tankönyvet4. Vagyis idén emlékezünk a Litvániában nyomtatott első litván fizikakönyv 90. évfordulójára. P. Vileišis tankönyvét annak idején kedvezően fogadták. Íme, hogyan értékelte a „Tėvynė” című újság 1899-ben a „Populiariškas rankvedis fizikoz” című művet: „Ez egy fontos és hasznos könyvecske, sok képpel. Iskolai kézikönyvként is lehetne használni, de ha nincs litván tankönyv, akkor egyszerűen elolvashatja bárki, nagy hasznára válik”5. A „Vienybė Lietuvninkų” című újság 1899-ben szintén nemcsak örömmel üdvözölte a tankönyv megjelenését, hanem röviden ismertette a felépítését is. „Végre egyszer egy fizikakönyv is a kezünkbe került, bár rövid. Az olvasó ebből a könyvből megismerheti annak az erőnek legalább az egyszerű megnyilvánulásait, amely minden dologban jelen van. A könyv 5 fejezetre oszlik: az első fejezet a súlyról (nehézkedésről), a második a hőről, a harmadik a hangról, a negyedik a fényről, az ötödik pedig az elektromosságról szól. A könyv nagyon hasznos, és kívánatos volna, hogy mindenki…” 3 Populiariškas rankvedis fizikoz. Parašė P. Neris. V. "Vilniaus žinių" spaustuvė. 1905. – 100 p. 4 Petronis J. Petras Vileišis. V., 1992. P. 73–74. 5 Tėvynė. Havi újság. Az Amerikai Litvánok Egyesületének orgánuma. Plymouth, Pa, 1899, Nr. 5, P. 148. A részletek szövege a cikkben mindenütt eredeti formájában szerepel. 70 elolvassa, hogy megismerje azt az erőt, amely minden tárgyban rejlik6. Kétségtelen, hogy az akkori körülmények között valóban szépen kiadott, gazdagon illusztrált, tekintélyes, 100 oldalas terjedelmű, és hosszú ideig alighanem az egyetlen olyan könyv volt, amely sok fizikai jelenséget egyszerűen és érthetően magyarázott el. Íme például, hogyan magyarázza a párolgást és a hideget: "Töltsünk meg egy üvegedényt vízzel, és kezdjük forralni, ahogy mondani szoktuk. Egy idő múlva meghalljuk, hogy a víz sípolni kezd, zubogni kezd, az edény aljáról buborékok emelkednek fel, amelyek a felszínre érve kipukkadnak; ha a tüzet megszakítás nélkül jól tápláljuk, látni fogjuk, hogy ezek a buborékok egyre nagyobbak lesznek, végül pedig az egész víz hevesen mozogva forrni kezd, a gőz pedig, amelyet már korábban is kissé észrevehettünk, erősen gomolyogni kezd" (56. o.). "Úgy tűnik nekünk, hogy a hideg nem más, mint a meleg ellentéte. De vajon valóban így van-e? A nyár közepén, amikor a meleg 10 vagy 11°-ra csökken, mindenki panaszkodni kezd: ó, milyen hideg van ma. Késő őszi napon viszont, amikor a meleg néha eléri a 10 vagy 11°-ot, mindenki azt mondja: "Milyen meleg napocska"! Ebből látjuk, hogy ugyanazt a hőmérsékletet nyáron hidegnek, ősszel pedig melegnek nevezzük. A hideg tehát nem más, mint olyan meleg, amely nem elegendő ahhoz, hogy testünket kellőképpen felmelegítse" (51. o.). Ezekből a részletekből látható a szerző törekvése, hogy amennyire csak lehet, saját litván szavakat használjon. Ezért a tankönyv terminusainak többsége tájnyelvekből és régi írásokból származik (például: aidas 80, ašis 11, balsas 74, daiktas 63, debesiai 71, medega 3, sluoksnys 65, stipinas 13, šaltinis 44, šviesa 82, tirpimas 52, ukanga 71, žibantis 96 stb.), a fizikai terminológia előzményeiből, vagyis a „Keleivis” és az „Aušra” fizikai ismeretterjesztő cikkeiből, például: apvalumas 19 „térfogat”, pajėga 12 (pajėga 57) „erő”, naugės 82 „fémek”, svarbė 3 „súly” stb., vagy amelyeket maga P. Vileišis alkotott, például: atvedėjas 97 „villámhárító”, perleidėjas 94 „vezető” stb. Ezért 6 A litvánok egysége. Irodalmi, tudományos és politikai hetilap. Plymouth, Pa. USA, 1899. 7. sz. 205. o. 7 Žr. Populiariškas rankvedis fizykos. V. 1905. 71 P. Vileišis tankönyvének számos terminusa máig fennmaradt, például: aidas 80, vö. FTŽ8, dalelė 41, šviesos lūžimas 173, židinys 396 stb. Mindez azt mutatja, hogy a szerző számos terminust megfelelően tudott megválasztani. A tankönyvben szereplő 150 alapfogalom megnevezése közül 110 litván, és mindössze 40 kölcsönszó. Így a litván terminusok az említett megnevezések 73%-át, a kölcsönzöttek pedig 27%-át tették ki. A kölcsönzött terminusok többsége görög vagy latin eredetű, például: aerostatas 43, vö. gör. aer „levegő” és statos „álló”, elektra 92, vö. gör. elektron „borostyán”, molekula 21, vö. lat. moles „tömeg” és a -cula kicsinyítő képző, spektras 88, vö. lat. spectrum „képzet, kép”. Csak néhány terminus származik a franciából, a szláv nyelvekből vagy más nyelvekből, például: izoliatorius 94, vö. fr. isolateur „szigetelő”, syla 3, vö. or. cula, amelyet „erő” jelentésben csak egyszer használtak, például: könyvet veszek a kezembe; megtartásához kisebb vagy nagyobb erőre (sylos) van szükség, mégpedig annak nagyságától függően. Egyébként ilyen esetekben mindenütt a pajėga terminust használja. Úgy tűnik, P. Vileišis ismerte K. Obelaitis cikkét, amelyben kétségbe vonja, hogy célszerű-e az sylą az erő jelentésében használni9. Ráadásul a syla terminus csak zárójelben szerepel az erő szinonimájaként. A tankönyvben általában meglehetősen gyakran szerepel a kölcsönszó mellett a litván megfelelő is, vö. még diametras (skersinis) 49, gazas (dujos) 43, sfera (skritulys) 4 stb. Vagyis a tankönyv terminológiája – akárcsak általában a korabeli fizikai terminológia (itt a „Keleivis” és az „Aušra” fizikai ismeretterjesztő cikkeinek terminusaira gondolunk) – szilárd alapra, a litván szókincsre épült. A szavak képzési szempontból bizonyos képzési kategóriákba sorolhatók, amelyek alapján maguk a terminusok kategóriái is egyszerűen meghatározhatók. Ebben az esetben a cselekvések, tulajdonságok, jelenségek, tárgyak és dimenziók kategóriái különíthetők el; ezek bizonyos megnevezési sajátosságokhoz kapcsolódnak. Ezek egyike a fogalmak megnevezéseinek szinonimitása. Egy fogalmat rendszerint két, néha három egyszerű vagy összetett terminussal neveznek meg, amelyeket egymástól vessző vagy zárójel választ el. Leggyakrabban – ahogy már említettük – kölcsönszóról és annak litván megfelelőjéről van szó; vö. még linija (brėžis) 4, metalas (naugės) 45, stričkė (špulė, skri- 8 Fizikos terminų žodynas. V., 1979. – 677 p. 9 O b e l a i t i s K. Kalbos dalykai/ Varpas, 1892, Nr. 8, p. 114–115. 72 dinys) 11 stb. Előfordul, hogy két szinonimát az arba kötőszó kapcsol össze, például: drėgnumo matavimas arba higrometrija 69, šaltinis arba verdenė 27, vidurys arba centras 4 stb. Az ilyen szinonimapárok használatának forrását, úgy vélem, a „Keleivisben” kell keresnünk, vö. elektromagnetiški tolrašė arba telegrafai (1854, 14, 56)¹⁰, šilkinė puslė arba okulakė (1860, 47, 188), žaibinis pustas arba telegrafas (1865, 22, 88), valamint az „Aušrában”, vö. klystugnė arba žaltvykslė (1886, 1, 25), naugės arba metalai (1883, 10, 256) stb. A tankönyv terminusainak második sajátossága a kategóriákon átívelő többértelműség. Azoknak a fogalmaknak az elnevezéseire jellemző, amelyek olyan jegyeket foglalnak magukban, amelyek egyidejűleg két logikai kategóriához tartoznak. Ez leggyakrabban a tulajdonság és a mennyiség vagy a kvantitatív paraméter, ritkábban pedig a cselekvés és az eredmény logikai kategóriája. A tulajdonságot és a mennyiséget a tankönyvben a -umas képzővel alkotott származékok jelölik, például: visi daiktai, puldami uščio erdvėj, turi vienodą greitumą 19; <...> šiluma kiekviename daikte pereina nuo vienos dalelės į kitą su kitonišku dės kiekybės daliko greitumu 65. Tada visos linijos <...> bus stipinai vieno ilgumo 4 stb. Bár előfordul, hogy a -umas képzős származékok csak a kvantitatív paramétert, egy bizonyos térfogatot neveznek meg, például: jisai tada išspaus toki, kaip pats, vandens apvalumą, t.v. kubišką pėdą 17; <...> két testet úgy kell mérlegre tenni, hogy térfogatuk azonos legyen; legyen ez egy kvarta 15. Úgy tűnik, hogy P. Vileišis az apvalumas terminust kvantitatív paraméter, egy bizonyos térfogat jelentésében az „Aušrából” merítette, vö. liesa vopna nepadidina daugiaus savo apvalumo, kaip tiktai du kartu (1884, 10–11, 353), gipsinė tešla džiūdama nepadaugina savo apvalumo (1884, 12, 415) stb. A tulajdonságot és a mennyiséget vagy kvantitatív paramétert néha a -umas képzővel, illetve az -is végződéssel képzett alakok is megnevezik, például: cilindre vanduo turėtų pakilti lygiai ant jo aukščio, kaip jįsi aukštai stovi inde 26, <...> vanduo abiejuose induose lygiai pasiskirstys ir pakils iki vienam aukštumui 22 stb. E kategóriákon átívelő többértelműségtől csak később, a 20. század első évtizedeiben próbáltak megszabadulni. Ig. Končius professzor jegyzékében 10A zárójelben az újság megjelenésének éve, száma és oldala szerepel. 73 A „Terminai fizikos reikalams” című, a „Lietuva” újságban 1923–1924-ben megjelent jegyzékben az említett terminusokat így magyarázták: 1138. greitis, -čio – скорость (как величина), míg 1137. greitumas, -o – скорость (размер скорости), 305. ilgis, -io – длина (как величина), míg 306. ilgumas – длина (размер величины) stb. A tankönyv terminusainak harmadik sajátossága a nemfogalmak és fajfogalmak megkülönböztetése, például: daiktas: higroskopinis daiktas 70, kietasis daiktas 77, skystasis daiktas 76 vagy skėstimas 21–22, 43, 58; elektra: negatyviškoji elektra 93, pozityviškoji elektra 93, prigimtinė elektra 94; fontanas: prigimtinis fontanas 27, pramanytasis fontanas 27; garas: pasotintasis garas 62, persūdintasis garas 62, suspaustasis garas 62, vandens (vandeninis) garas 69; perleidėjas: gerieji perleidėjai 94, blogieji perleidėjai 94; pompa: čiulpiamoji pompa 40, stumiama pompa 39. Amint e példákból látható, az összetett terminusok fajspecifikus elemeként szereplő melléknevek és igenevek szinte mind (többségükben szenvedő, jelen idejű igenevek) határozott alakúak, néhány kivételtől eltekintve, például: pajėga (pa-jėga): išleidžianti pajėga 67, traukianti pajėga 12 stb. Vagyis a szerző már ekkor felismerte, hogy célszerű a fogalom megkülönböztető vagy fajspecifikus jegyét meghatározó melléknevek és igenevek határozott alakjait használni. Másfelől a szerző e szemléletére hatással lehettek a „Keleivisben” már használt terminusok: elektriškoji srovė (1851, 11, 43), galvaniškoji sūlė (1851, 13, 50), degantieji garai (1854, 13, 52), voltaiskoji baterija (1851, 11, 43) stb. Így tehát megállapítható, hogy a „Populiariškas rankvedys fizikos” című műben a terminológia szabályozásának bizonyos kezdeményei is megfigyelhetők. Először is, a nemzetközi terminusokhoz és jövevényszavakhoz igyekeztek litván megfelelőket találni, illetve a nemzetközi terminusok mellett litván terminusokat is megadni. Másodszor, a fajfogalmak többségét melléknevek vagy szenvedő, jelen idejű igenevek nevezik meg, mégpedig határozott alakban. A szabályozás e kezdeményei kétségtelenül a fizikai terminológia későbbi fejlődésére is hatással voltak. 74