Matematikos terminų žodyno sulaukus

Kostas UŠPALIS A matematikai szakkifejezések szótárának megjelenése Ahhoz, hogy a litván nyelv is egyenrangú legyen a művelt és civilizált népek modern nyelveivel, nem elég, ha helyes, jól szabályozott köznyelvünk van – talán ez elegendő volt a század elején –, hanem helyes tudományos nyelvre is szükségünk van. A tudomány nyelve ugyanis ugyanaz a köznyelv, kiegészítve a tudományos terminológiával. Ezért nyelvünk életerejének és tekintélyének megőrzése érdekében (nem csupán a nyelvészeti szakemberek körében) gyorsabban kell szabályoznunk és egységesítenünk, valamint ott, ahol hiányzik, meg kell alkotnunk a litván tudományos terminológiát. A litván terminológiát hangsúlyozom, nem a nemzetközit, mert egyesek szerint nincs szükség litván szakkifejezések alkotására vagy szabályozására. Elég átvenni a nemzetközi (vagy még egyszerűbben: más nyelvekből származó) terminusokat, és litván végződéseket, illetve képzőket illeszteni hozzájuk. Így egyszerűbb és tudományosabb lesz (tegyük hozzá: Nyugatra is gyorsabban jutunk el). Ahhoz, hogy litván tudományos nyelvünk legyen, a terminusoknak minél nagyobb arányban valóban litvánnak kell lenniük. Ezért minden, a tudományok terminusairól szóló cikk vagy kiadvány, különösen pedig egy terminológiai szótár nagy érdeklődést kelt – kíváncsiak vagyunk, milyen újdonsággal járult hozzá tudományos nyelvünk fejlődéséhez. Régóta türelmetlenül vártuk a „Matematikai terminusok szótárának” (MTŽ) megjelenését. Bár a 15 évvel ezelőtt nyomtatásban megjelent „Fizikai terminusok szótára” (FTŽ) tartalmazza a fizikusok számára legszükségesebb matematikai terminusok némelyikét, ez nem elegendő. Tudjuk, hogy a matematikai terminológiai bizottság sok új litván terminust alkotott, vagy lecserélte a korábban használtakat, ezért szerettünk volna minél hamarabb megismerkedni velük. Nem készülök a szótár recenzióját megírni – nem éreztem magam hozzáértőnek. Csak néhány, a matematikában és a fizikában közös vagy hasonló terminusról szeretnék beszélni, és használatuk hasonlóságait, illetve különbségeit megvitatni. Néha hallani olyan kifogásokat, hogy miért használnak a fizikusok és a matematikusok eltérő terminusokat ugyanazon fogalmak jelölésére: reikšmė és vertė (lásd az FTŽ-t és az MTŽ-t). Hát nem tudnak megállapodni egyetlen közös terminusban? Azt szeretném válaszolni, hogy ezeket az eltérő terminusokat tudatosan használják, és itt nincs nézeteltérés. Egyetlen terminust csak akkor szabad használni, ha 27 a fogalmak azonosak (vagyis egy és ugyanazon fogalomról van szó). Ebben az esetben a reikšmė és a vertė terminusokat különböző fogalmak jelölésére használják. A matematikusok a reikšmė terminussal azt mondják meg, hogy milyen vagy milyen fajtájú számot (vagy más matematikai mennyiséget) jelent az adott jel, illetve mekkora az értéke. A fizikusok a vertė terminussal azt fejezik ki, hogy egy fizikai mennyiséget mennyire vagy milyen módon határoztak meg a választott (rendszerint nemzetközi) mértékegységrendszerben. Például egy fizikus azt mondja: „A szabadesés képletében a g mennyiség jelentése a szabadesési gyorsulás, értéke pedig 9,81 m/s²”, vagy: „A Planck-állandó h jelének jelentősége a fizikában igen nagy, az értéke viszont egészen kicsi (6,6·10⁻³⁴ J.s)”. Mindkét mennyiséget kísérleti úton határozták meg. Számos fizikai mennyiség elméleti úton is meghatározható – matematikai képletek vagy modellek segítségével kiszámítható. Néha valóban előfordul, hogy ugyanazokat a fogalmakat a tudomány szomszédos ágaiban eltérő terminusokkal jelölik. Ilyenkor már nehéz elkerülni a zavart. Erre példa a komponentas és a komponentė terminus használata a litván nyelvben. Mindkettő ugyanabból a latin szóból ered: componens (birtokos esetben: componentis). Aligha tekinthetők azonban nemzetközinek. Az angolok csak a component, a németek csak a Komponente alakot használják, a franciák egyiket sem, az oroszok pedig mindkettőt. Mindkettő valaminek (egy eszköznek, berendezésnek, vegyületnek vagy keveréknek) az összetevőjét jelenti. Az elsőt leggyakrabban műszaki szakemberek és vegyészek, a másodikat pedig matematikusok használják. A fizikusoknak gyakran ugyanabban a szövegben mindkét terminust használniuk kell. Például az elektromágnesesség elméletében a térerősséget az elektromágneses tér tenzora írja le, amelynek komponentai (összetevői) az elektromos térerősség és a mágneses térerősség (lásd az FTŽ-t). A fent említett tenzor komponentėi (szintén az összetevői) viszont az elektromos és a mágneses térerősség-vektorok komponentėi (MTŽ). Így azt kell mondanunk: komponenták komponentėi, vagy: a komponenták komponentėk. A zavar elkerülése végett gyakran mindkét terminus helyett a litván dedamoji szót használtuk, amelyet korábban a matematikusok is használtak a komponentė mellett. Az új MTŽ-ben most elhagyták a dedamosios terminust, és csak a komponentė maradt meg. Talán nem is alaptalanul. A fizikai terminológiai bizottság e kérdések megvitatásakor megjegyezte, hogy a litván nyelv valamennyi szótárában (még az iskolaiakban is) szerepel egy jól hangzó litván szó, a sąn- 28 das, amely éppen valaminek az összetevőjét jelenti, ezért azt javasolja, hogy terminusként használják a műszaki szakemberek, a vegyészek, a fizikusok és a matematikusok egyaránt a komponento ir komponentės helyett (vagy legalább mellettük, litván megfelelőként). Az ilyen rövid, jól hangzó terminus könnyen meghonosodik és gyorsan elterjed. A fizikusok és a matematikusok nem egyeztették a vaizdas és atvaizdas terminusok használatát. A mindennapi nyelvben nincs éles határ e fogalmak között. A fizikában a vaizdas rendszerint magát a tárgyat jelöli, míg az atvaizdas annak másolatát, amely akkor keletkezik, amikor a fény visszaverődik, vagy áthalad valamilyen optikai eszközön (lencsén, távcsövön, fényképezőgépen stb.). Az FTŽ összeállításakor, a Matematikai Terminológiai Bizottság képviselőivel folytatott egyeztetést követően, az atvaizdas terminust a csoportelmélet azon fogalmaira is alkalmazták, amelyek bizonyos csoportreprezentációkat jelölnek (oroszul: представление, angolul: representation). Ez azonban majdnem 20 évvel ezelőtt történt. Az MTŽ összeállításakor a matematikusok véleménye erről a terminusról, úgy látszik, megváltozott. Az MTŽ-ben a csoportok „atvaizdasai” most elkülönülnek az egyéb atvaizdis terminusoktól (oroszul: отображение, angolul: mapping). Ez mind a tartalom, mind a terminusok egyértelműsége szempontjából meglehetősen logikus lépés. Kár csupán, hogy ezt korábban, az FTŽ kiadása előtt nem tették meg. Most már jelentős erőfeszítésre lesz szükség, mire a fizikusok is átveszik ezeket a terminusokat. Továbbra sem világos, minek nevezzük a Tourier- és Laplace-képeket (transformantes), amelyekre a fizikusoknak nagy szükségük van, az MTŽ-ben azonban nem szerepelnek. Üdvözlendő a atvaizdas és a vaizdas elkülönítése is (oroszul: образ, angolul: image). Ezzel azonban nem minden esetben lehet egyetérteni. Például ha a tárgy tükörben látható visszaverődését veidrodiniu vaizdu-nak nevezik, akkor egyáltalán nem világos, hogy mi az atvaizdas. A fizikában a veidrodinis atvaizdas az atvaizdas alapvető példája. Aligha lehet ennek a terminusnak más jelentése a matematikában. Vannak olyan szavak, amelyek a tudomány különböző ágaiban terminusként használva eltérő jelentéssel bírnak. Például a modulis a fizikában valamilyen deformáció leírására (vagy mérésére) szolgál, a műszaki tudományokban egy berendezés vagy építmény bizonyos részét jelenti, a matematikában pedig (az MTŽ alapján úgy tűnik) további jelentései is vannak. Ezek egyike egy szám vagy más mennyiség abszolút nagysága. Csak az nem világos, miért szerepel külön-külön a a szám abszolút értéke és a szám modulusza terminus a két 29 azokban a fészkekben, amelyek között nincs hivatkozás. A fizikusok a modulus kifejezés többértelműségének elkerülése érdekében csak az abszolút számérték vagy az abszolút érték kifejezést használják, ha fizikai egységekkel mért dimenziós mennyiségről van szó. További kisebb bizonytalanságokat és következetlenségeket is meg lehet említeni, különösen az új terminusok kapcsán. Íme néhány példa. Mi a különbség a becslés és az érték, a reláció és a konnektivitás, a reziduum és a reziduum, a matematikusok szükséglete és a fizikusok felhasználása között (különösen, ha más nyelveken ugyanazok a megfelelőik)? Miért súlyozó tényező, de egy függvény (vagy görbe) súlypontja? (A fizikában a test súlya az az erő, amellyel a Föld vonzza a testet.) Miért állítják párhuzamba a litván eltolódás szót (amelyet a fizikusok nem használnak) az orosz перенос (fiz. переноса) és az angol translation (fiz. slinkimas) szóval? Az itt említett és nem említett következetlenségek kiküszöböléséhez, illetve a bizonytalanságok tisztázásához ismerni kellene mindezeknek a terminusoknak a meghatározásait, ez pedig már az értelmező szótárak feladata. Most kívánatos volna valamely matematikai vagy litván nyelvi kiadványban legalább a legbizonytalanabb, elsősorban az új terminusok meghatározását közölni. Úgy vélem, hasznos lenne a fizika és a matematika közös vagy hasonló terminusait, valamint használatukat a két terminológiai bizottság közös ülésein megvitatni, legalább meghívni a másik bizottság képviselőit az üléseinkre. Úgy tűnik, hogy a matematikai és a fizikai terminológiai bizottságok álláspontja kissé eltér a nemzetközi és a litván terminusok használatát illetően. Bár a matematikusok az MTŽ összeállításakor bátrabban alkottak és javasoltak több új litván terminust, mint a fizikusok az FTŽ készítésekor, mégis ritkábban részesítik előnyben a litván terminust a nemzetközivel szemben, mint a fizikusok. Ez különösen az összetett (fajtajelölő) terminusokra igaz. Sok esetben csak a nemzetközi terminust javasolják, noha létezik egy egészen jó litván megfelelője, amelyet talán már használnak is. Például nemzetközi mellékneveket (fajtajelölő jelzőket) adnak meg: hatékony, ekvivalens, globális, homogén, horizontális, lokális, maximális, minimális, specifikus, stacionárius, vertikális és így tovább, anélkül is, hogy melléjük tennék a litván megfelelőket (szinonimákat): hatásos, egyenértékű (egyenértékes), általános (vagy világméretű), homogén, vízszintes, helyi, legkisebb, saját tengelyű, állandó, függőleges stb. Néhány nemzetközi— 30 —szó a litván nyelvben parazita szerepet kezdett betölteni: kiszorítja, vagy már ki is szorította nyelvünkből a jó saját szavakat. Például elmondható, hogy a nemzetközi horizontális, vertikális már kiszorította a litván vízszintes, függőleges szavakat. A fiatalabb nemzedék már nem ismeri a jelentésüket, összekeveri őket a ferde, merőleges szavakkal, holott a háború előtt és még jó ideig utána ezeket a litván szavakat a közéletben és az iskolában is széles körben használták. Néhány nemzetközi terminust többértelműen használnak, pedig az egyértelműség a jó terminus legfontosabb tulajdonsága. Például az optimális szót a „legjobb”, „legkedvezőbb”, „legmegfelelőbb”, „legalkalmasabb” stb. jelentésben használják; a struktúra szót pedig (legalábbis a fizikusok) „felépítés”, „képződmény”, „összetétel”, „minta” jelentésben, holott minden szótárban csak a litván sandara szó szinonimájaként szerepel. A Fizikai Terminológiai Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy ha van jó litván terminus, akkor azt kell előnyben részesíteni a nemzetközivel szemben (vagy legalább a nemzetközivel párhuzamosan kell használni), különösen a népszerűsítő és iskolai szövegekben. Javasoljuk, hogy ezt az álláspontot mindenütt kövessék a matematikusok, valamint más tudományágak terminológiai munkatársai és használói is. 31