Jurgis Elisonas ir jo atminimo knyga

TERMINIJOS SMULKMENOS IR LEIDINIAI JURGIS ELISONAS ÉS EMLÉKKÖNYVE Az Ökológiai Intézet kiadta a neves tanár, közéleti személyiség és tevékeny természettudós, Jurgis Elisonas (1889–1946) emlékkönyvét1, egyfajta emlékművet annak a férfinak, aki a 20. század első felében sokat tevékenykedett és sokat véghez vitt. Számos tágabb vagy szűkebb tevékenységi területe között ma is jól látható egy széles, jelentősen előrehaladott terminológiai terület, még több mint fél évszázaddal azután is, hogy művelője meghalt. A nyelv ügyei és általában a nemzet szellemi életének kérdései iránt sem volt közömbös. Ezek a dolgok J. Elisonast érett korának egészében foglalkoztathatták. Így bőven akadnak indokok arra, hogy „Jurgis Elisonas” könyvét ne hagyjuk figyelmen kívül. Ráadásul gyorsan múlik az idő, és már nincs messze a könyv hősének 110. születési évfordulója. A 20. század elején tanulmányokat folytató sok fiatalemberhez hasonlóan J. Elisonas korán felismerte, hogy litván, nem szégyellte származását, és elhatározta, hogy Litvániáért dolgozik. D. Urbas, J. Elisonas egykori tanítványa a panevėžysi gimnáziumban és tanítóképző szemináriumban, felidézte M. Miškinis történetét arról, hogy valamikor 1913 körül, a vakáció végén, a rokiškisi vasútállomáson a daugavpilsi vonatra váró diákok csoportja mellett sétált J. Elisonas, a pétervári egyetem hallgatója, és litvánul kérdezte: „Fiúk, van-e köztetek litván?”, majd arra biztatta a jelentkezőket, hogy tanuljanak, olvassanak litván újságokat, írjanak azokba, megígérte, hogy meglátogatja őket, segít beindítani a tevékenységet, és ezt meg is tette2. Cselekvő ember volt, aki nagyra értékelte és tanította a közösséget, tanítványait és hallgatóit pedig arra szoktatta, hogy becsüljék a korábbi nemzedékek hagyatékát; maga folyamatosan dolgozott, másokat is munkára mozgósított a haza fejlődéséért – ilyen volt J. Elisonas. Rendkívül kreatív ember volt. Nem szűkítette, hanem folyton bővítette tevékenységének és tudományos munkájának területét. Képzett zoológusként nemcsak az érdekelte, 1 Jurgis Elisonas. 1889–1946 / Sud. A. Jakimavičius. Red. kolegija: J. Virbickas (pirm.) ir kt. V.: Baltic ECO leidybos centras, 1997. 126 p., 8 pav. p. 2 Urbas D. Mokytojas ir kraštotyrininkas // Jurgis Elisonas. 1889–1946. P. 24. 132 milyen állatok élnek, hol és hogyan élnek szülőföldjén, hanem az is, mit gondolnak róluk az emberek, és milyen állatok kerültek be a népi alkotásokba. Alapos kutatás után talán kiderülne, hogy J. Elisonas az állatfolklorisztika vagy a néprajzi zoológia valamelyik ágának úttörője volt. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy azon ritka, nem filológusok közé tartozott, akiknek munkái néprajzi és nyelvészeti tudományos kiadványokban is megjelentek („Tautoje ir žodyje”³, „Mūsų tautosakoje”⁴, „Tautosakos darbuose”⁵ és „Archivum Philologicum”⁶). Az ilyen munkákhoz szükséges anyag bőségesen rendelkezésére állt: tanítványai kérésre gyűjtötték és oktatás révén sajátították el, miközben maguk is a kulturális munka felé fordultak. Igazság szerint nemcsak neki – a tanítványok által összegyűjtött sokféle anyagot tudományos intézményeknek adták át. A Tudományos Könyvtárban ma J. Elisonas nagy kiterjedésű személyes levéltára is őrzik. Az első világháború után Litvániába visszatérve J. Elisonas szinte azonnal a természettudományok tanításának pályájára lépett, különösen a zoológiának szentelve magát. Munkásságának sajátossága, hogy nemcsak tanította tanítványait, hanem zoológiai tankönyveket is fordított és írt (1920, 1925, 1938 és 1940), gyűjtötte és rendszerezte e terület szakkifejezéseit, számos cikket közölt a vidék különféle állatairól, végül pedig 1932-ben megjelent háromkötetes könyve, a „Mūsų krašto žinduoliai”, amelyet olykor Litvánia állatainak enciklopédiájaként emlegetnek. 1919–1920-ban a sajtóban („Lietuvos mokykloje”, „Draugijoje”) megjelent J. Elisonas „Rövid zoológiai terminológiai…” című írása- 3 Elisonas J. Keletas folkloro dalykų apie mūsų krašto varles (Amphibia) // Tauta ir žodis. K., 1926. T. 4. P. 476–485. 4 Elisonas J. Ožio ceremonijos // Mūsų tautosaka. K., 1930. T. 2. P. 117–126; jo paties. Vilkas tautosakoje // Ten pat. P. 127; jo paties. Mūsų krašto ropliai (Reptilia) lietuvių folkloro šviesoje // Ten pat. K., 1931. T. 3. P. 81–177; jo paties. Mūsų krašto fauna lietuvių tautosakoje // Ten pat. K., 1932. T. 5. P. 3–231; jo paties. Dievas Senelis // Ten pat. K., 1935. T. 9. P. 3–352. 5 Elisonas J. Kaimečių pasisveikinimo ir etiketo formos // Tautosakos darbai. K., 1935. T. 1. P. 27–48; jo paties. Gamtos garsų pamėgdžiojimai lietuvių tautosakoje // Ten pat. K., 1939. T. 6. P. 238–351. 6 Elisonas J. Drapanų ir šiaip įvairių audeklinių arba odinių dalykų sąrašas // Archivum Philologicum. K., 1931. Kn. 2. P. 117–131; jo paties. Lietuvių sodiečių technikos žodyno mėginimas // Ten pat. K., 1932. Kn. 3. P. 125–167, su paveikslais. 133 jektas”, 1920-ban pedig Kaunasban jelent meg „A zoológiai rendszertani szakkifejezések kisszótára”, a szerző szavai szerint „a felsőbb iskolák tananyagához igazítva”. Ez az első nyomtatásban megjelent litván szakszótár ezen a területen; egyébként K. Būga kedvezően értékelte, és alkalmat adott neki arra, hogy befejezetlen recenziójában részletesebben kifejtse véleményét a terminológia egyes alapvető kérdéseiről (a terminusok forrásairól, a hangsúlyozásról)7. Nemsokára napvilágot láttak „A hüllők, vagyis csúszómászók (Reptilia) osztályának képviselői Litvániában és elnevezéseik” („Kosmos”, 1920/21. 1. füzet. 95–96. o.), „A békák (Amphibia) osztályának képviselői Litvániában és elnevezéseik” (Uo. 88–94. o.), „Mit jelent a gonė, gonys?” („Švietimo darbas”. 1921. 1/2. sz. 88–90. o.), „Pabrėža kiadatlan botanikai írásaiból” („Kosmos”. 1922/23. 1. füzet. 46–51. o.; 2. füzet. 183–186. o.; 3. füzet. 283–292. o.), „Oktatási-nevelési példák: kis anyag a geológiai és fizikai földrajzi szótárhoz” („Švietimo darbas”. 1923. 2. sz. 126–134. o.), „A biológia és az összehasonlító gerincesállat-anatómia (az emberét is beleértve) szakkifejezéseinek gyűjteménye” („Švietimo darbas”. 1924. 1. sz. 19–34. o.; 2. sz. 129–144. o.; 3. sz. 238–250. o.; 4. sz. 321–336. o.; 5. sz. 430–445. o.; 6. sz. 539–555. o.; 7. sz. 623–638. o.; 8. sz. 812–841. o.), „Néhány, Panevėžys megyében és a környező vidékeken a felhőkre használt elnevezés” („Švietimo darbas”. 1924. 8. sz. 714–719. o.), „Erdőink egy feltehetően kihalt állatának, a Gulo borealis Nilss. elnevezése” („Kosmos”. 1924. 2. füzet. 174–176. o.), „Hogyan nevezzük litvánul azt az embert, aki vadászik?” („Medžiotojas”. 1927. 1. sz. 9–10. o.), „Néhány költői állatelnevezés a beszélt litván nyelvből és a néphagyományból” („Švietimo darbas”. 1927. 1. sz. 25–29. o.; 2. sz. 121–133. o. Külön kiadványként is: Kaunas, 1927). A terminológia szempontjából fontosként itt ismét meg kell említenünk az elsőként említett két munkát, amelyek a Vytautas Magnus Egyetem Bölcsészettudományi Karának nyelvészeti kiadványában, az „Archivum Philologicum”-ban jelentek meg (lásd a hatodik jegyzetet). Végül a még életében megjelent utolsó cikkek egyike, „A litván nyelvű halászati szótár kísérlete” („Gimtasai kraštas”. 1943. 372–384. o.) szintén a terminológiának szentelt írás. R. Tolvaišaitė összeállította „J. Elisonas” 7 Lásd: Būga K. Rinktiniai raštai. V., 1961. T. 3. P. 783–786. 134 műveinek bibliográfiája8 alapján bizonyos számú terminológiai vagy ahhoz kapcsolódó munkája jelent meg. J. Elisonas azonban a megnevezés különféle kérdéseit más munkáiban is mérlegelte, vagy legalábbis érintette. Például „Vannak-e a litván vizekben a cetek (Cetacea) rendjének képviselői?” című cikkében („Gamta”. 1936. 3. sz. 189–190. o.) szembeszállt egyes zoológusok azon hajlamával, hogy az állatokat elnevezésük litvánosított latin (állítólag nemzetközi) alakjával nevezzék, és így csodálkozott: „Miért kell a szép, a mindennapi életben már meghonosodott litván cet- és fókaneveket valódi erdészeti szavakkal helyettesíteni: cetacėjai és pinipėdai?”9 Emellett valamennyi természettudományi munkája (könyvei, cikkei, közzétett anyaggyűjtései) fontos forrása a mai litván zoológiai terminológia kialakulásának. Az emlékkönyv áttekinti a J. Elisonas-hagyatékot is, amelyet jelenleg a Tudományos Akadémia könyvtárában őriznek (R. Tolvaišaitė „Jurgis Elisonas élete és tevékenysége” című cikkében és másutt). A hagyatékban jelentős terminológiai munkák is találhatók. Mindenekelőtt ezek közül említendő a „Litvánia faunája – ismeretek, bibliográfia és szótár” című kézikönyv (több tucat gépiratos kötet, összesen több mint 6000 lappal, valamint mintegy 100000 cédulával10). Lenyűgöző számok! Említik a nyomtatásra előkészített nagy terjedelmű munkát (vagy munkákat?) is, „Hazánk parazitái” (és/vagy? „Paraziták”) címmel11, amely fontos terminológiai forrás lehetne, továbbá a kéziratos halászati szótárt12 és a litvániai vizek halairól szóló munkát13. Ilyen terminológiai kérdések szerepelnek, és némelyiküket valamelyest meg is tárgyalják a „Jurgis Elisonas. 1889–1946” című könyvben. A kötet cikkeinek szerzői gyakran bemutatják J. Elisonas érdemeit a litván terminológia terén. Helyenként a zoológiai szakkifejezések megalkotójaként (3. o.), a litván zoológiai terminológia alapjainak megteremtőjeként (5. o.) tüntetik fel, bár ahogyan a könyvben közölt K. Gaivenis-cikkből, „J. Eli 8 Lásd: Jurgis Elisonas. 1889–1946. 97–109. o. 9 Idézet ugyanonnan. 61. o. 10 Uo. 14. o. 11 Uo. 14., 68. o. 12 Uo. 32., 75. o. 13 Uo. 32., 63. o. 135 „…zoológiai rendszertani terminológiája”, maga viszont talán viszonylag kevés terminust alkotott. Úgy tűnik, J. Elisonas által használt terminusok legfőbb forrása az egyszerű emberek élő nyelve, valamint a litván írásbeliség és a szótárak voltak. Az anyag gazdagsága és a források bemutatása már a „Zoologijos sistematikos terminų žodynėlis” [A zoológiai rendszertan terminusainak kisszótára] révén „igen kellemes benyomást” tett K. Būgára14. J. Elisonas hozzájárulását a litván terminológiához tehát mindenekelőtt alighanem nem néhány tucat vagy száz terminus megalkotása jelenti, hanem a teljes zoológiai terminusrendszernek a köznyelv alapjára építése. Ezek a gondolatok egyelőre csupán feltevések, amelyek abból fakadnak, ami mindeddig ismert. Kétségtelen, hogy J. Elisonas terminológiai tevékenysége alapos kutatásra érdemes. Akkor talán világosabban látszanának az érdemei mint terminusrendszer-alkotónak, nem pedig egyes szavak megalkotójának. Végül talán bátrabban állíthatnánk, hogy a terminusrendszer megteremtésével más képzett zoológusokkal együtt ő is lerakta a mai litván zoológiai terminológia (nem pusztán terminuskészlet) alapjait. A szóban forgó könyv nem terminológiai mű. Nem is annak szánták. A fent említettek miatt azonban kétségkívül fontos a litván terminológia története, nem csupán a zoológia és általában a litván tudomány története szempontjából. A könyvben szakterületük kiváló ismerői tárgyalják J. Elisonas zoológiai munkásságát (St. Biziulevičius és P. Zajančkauskas „Jurgis Elisonas – pedagogas zoologas” [Jurgis Elisonas – pedagógus zoológus] című tanulmánya, J. Prūsaitė „J. Elisono publikacijos apie Lietuvos žinduolių fauną” [J. Elisonas publikációi Litvánia emlősfaunájáról], J. Virbickas „J. Elisono publikacijos apie žuvis ir žuvininkystę” [J. Elisonas publikációi a halakról és a halgazdálkodásról], V. Stanevičius „J. Elisonas ir ornitologija” [J. Elisonas és az ornitológia], St. Biziulevičius „Parazitologijos žinių skleidėjas” [A parazitológiai ismeretek terjesztője]); szó esik J. Elisonasnak a zoológiai örökséghez való viszonyáról (A. Jakimavičius „J. Elisonas ir zoologijos mokslo istorija Lietuvoje” [J. Elisonas és a zoológia tudománytörténete Litvániában]), nem feledkeznek meg folklórkutató munkájáról sem (G. Radvilas „Jurgis Elisonas – tautosakininkas” [Jurgis Elisonas – folklorista]), és felidézik a helytörténettel, valamint a múzeumi munkával kapcsolatos törekvéseit is (L. Kaziukonis „J. Elisono nuopelnai Panevėžio kraštotyrai ir muziejininkystei” [J. Elisonas érdemei Panevėžys helytörténeti kutatásában és muzeológiájában]). Helyet kapott benne J. Elisonas egykori tanítványainak egy kis csokra is a panevėžysi gimnáziumokból és tanítóképző szemináriumból (D. Urbo filológus, V. Gudelis földrajztudós, A. Pečiukėnas biológus, N. Zvierevaitė, S. Pavilonis orvos), a Mezőgazdasági Akadémiáról (A. Stancevičius agronómus), valamint szülőföldjének… 14 Būga K. Min. veik. P. 784. 136 …egyik szomszédjának, A. Šilinisnek az emlékezései (egyébként V. Gudelis és S. Pavilonis maguk is eredményesen dolgoztak a terminológia területén. Tanáruk példája és az elvetett mag tehát e tekintetben is nagyszerű gyümölcsöt hozott). Ha ehhez hozzávesszük R. Tolvaišaitė és K. Gaivenis korábban említett tanulmányait, J. Elisonas fontosabb élet- és munkadátumainak jegyzékét (amelyben még sok a hiányosság; nem jó, hogy gyakran csak egy-egy munka kezdetének időpontját adja meg stb.), R. Tolvaišaitė összeállította „J. Elisono darbų bibliografija” [J. Elisonas műveinek bibliográfiája] című jegyzéket (abban pontatlan bibliográfiai adatok is előfordulnak, és kimaradtak belőle olyan munkák, amelyeket mintha épp itt, ebben a könyvben említenének: például J. Virbickas néhány, a 64. oldalon említett, halászatról szóló cikke, illetve G. Radvilas 88. oldalon említett, „Burtai, Panevėžio apskrityje, J. Elisono surinkti” [J. Elisonas által Panevėžys megyében gyűjtött varázslatok] című, 1925-ben a „Tautos ir žodis” III. kötetében megjelent munkája; de a leginkább az sajnálatos, hogy J. Elisonas kéziratai nem kerültek be ebbe a bibliográfiába), valamint A. Jakimavičius „Literatūra apie J. Elisoną” [J. Elisonasról szóló irodalom] című bibliográfiai mutatóját (ebben valamiért egyáltalán nem említenek számos olyan helyet, ahol J. Elisonast megemlítik, illetve tevékenységét nyelvészek tárgyalják, különösen a 20. századi nyelvtörténeti és terminológiai munkákban; összességében ez a mutató legfeljebb a természettudósok publikációit tükrözi részletesebben), akkor szinte már a szóban forgó könyv teljes tartalmát áttekintettük. Szinte, mert csak az előszó, a könyv helyett J. Elisonas életének és munkásságának angol nyelvű összefoglalója, valamint a névmutató maradt említetlenül. Tartalmát tekintve öröm volt olvasni ezt a könyvet. Az is örvendetes, hogy külön könyvvel tisztelegtek hazánk egy újabb jeles alakja, a híres tanár és iskolaigazgató előtt (akinek létezéséről a mai diákok talán nem is hallottak. Sajnos, sajnos…). Kellemetlen viszont, hogy a könyvben számos nyelvhelyességi hiba található, és általában is sok a szerkesztési hiányosság (J. Elisonas kéziratainak címeit nem ellenőrizték, egyes hely- és személynevek írásmódját nem egységesítették, pontatlan nyelvtörténeti adatokat hagytak benne stb.). Őszintén szólva ahhoz, hogy J. Elisonas előtt méltó módon tisztelegjenek, sokkal tapasztaltabb szerkesztőre lett volna szükség. Ez az írás nem törekszik sem arra, hogy bemutassa a könyvben talált nyelvhelyességi hibák teljes változatosságát, sem arra, hogy értékelje súlyosságukat vagy gyakoriságukat. Itt csupán arra szeretnénk felhívni a zoológusok figyelmét, hogy gyakran nem megfelelően használnak bizonyos, -inis, -ė képzővel alkotott mellékneveket. Először is, íme a könyv szerzőinek nyelvhasználatából oldalakon át összegyűjtött jellemző példák: zoologinės 137 knygos (5., 81. o.), zoologinė literatūra (12., 56., 61., 85. o.), zoologinio turinio straipsniai (12. o.), zoologinė sistematika (17. o.), zoologinė terminija (17. o.), zoologinės žinios (31. o., ugyanazon az oldalon a zoologijos žinios forma is szerepel), anatominiai terminai (42. o.), zoologiniai terminai (51. o.), zoologinės publikacijos (53. o.), ekologinės žinios (59. o.), faunistiniai darbai (63. o.), faunistinės naujienos (63. o.), faunistinės žinios (63. o.), ichtiologinė terminologija (64. o.), ornitologinis palikimas, ornitologinės publikacijos, ornitologinė literatūra (65. o.), gamtosauginės akcijos (66. o.), zoologinis klausimas (80. o.), zoologiniai vadovėliai (82. o.), zoologiniai rašiniai (83. o.), faunistinė literatūra (85. o.) stb. Mindenütt a sértetlen vagy meg nem rontott nyelvhasználatú litván ember habozás nélkül nem a ritkított betűkkel szedett melléknevet, hanem a megfelelő főnév birtokos esetét használná, vagyis azt mondaná és írná: zoologijos knygos, zoologijos sistematika (egyébként maguk a zoológusok is többnyire így használják!), zoologijos terminai, terminija, žinios, zoologijos klausimai, rašiniai, vadovėliai, anatomijos, ichtiologijos terminai (terminologija), ekologijos žinios, faunistikos darbai, naujienos, žinios, ornitologijos palikimas, publikacijos (skelb i niai), literatūra, gamtosaugos akcijos (renginiai) stb. Ezt a szerkesztőknek is észben kellene tartaniuk, de a tiszteletre valóban méltó zoológusoknak is. A könyvet J. Elisonasról, közeli hozzátartozóiról, valamint néhány könyve borítójáról vagy címlapjáról készült fénykép teszi elevenebbé. Ezáltal az olvasó közelebb kerül ehhez az emberhez, aki annyi jót tett Litvániáért és hazájáért, mintha megismerné őt. Ezt az írást – ahogyan R. Tolvaišaitė, a könyv első, „Jurgio Elisono gyvenimas ir veikla” [Jurgis Elisonas élete és munkássága] című tanulmányának szerzője is – Jurgis Elisonas síremlékének feliratával (epitáfiumával) szeretnénk befejezni, amely a németországi Wiesbaden temetőjében áll: Itt nyugszik a nagy litván, a természet barátja, aki életét a tudománynak és a hazának szentelte. Lelkét rét és mező vigasztalja, s a madarak, örök társai. Stasys KEINYS 138