Profesorius Petras Avižonis – terminologas

Birutė BRIAUKIENĖ Kaunasi Vytautas Magnus Egyetem Petras Avižonis professzor – terminológus Petras Avižonis (1875–1939) – žymiausias XX a. pradžios lietuvių oftalmologas. Be tiesioginio gydytojo, mokslininko ir praktiko, darbo jis aktyviai prisidėjo prie bendrinės lietuvių kalbos kūrimo ir norminimo. P. Avižonis jautė pareigą rūpintis gimtosios kalbos reikalais. Jis kūrė lietuviškus medicinos terminus, dalyvavo Terminologijos komisijos darbe, priklausė Lietuvių kalbos draugijai (1), pats rodė taisyklingos lietuvių kalbos pavyzdį. P. Avižonis a litván nyelv történetébe a következő minőségében vonult be: 1) egy kis terjedelmű litván nyelvtan („Lietuviška gramatikėlė”, 1899. 64 p.) összeállítójaként; 2) litván orvosi szakkifejezések megalkotójaként; 3) az első világszínvonalú litván szembetegségi kézikönyv („Akių ligų vadovas”, 1939. 815 p., 1241 pav.) szerzőjeként. P. Avižonis ezeket a munkákat J. Jablonskinak, a köznyelvi litván nyelv atyjának, valamint J. Balčikonisnak, a litván nyelv ápolójának baráti támogatását folyamatosan érezve végezte. P. Avižonis felelősségteljes orvosi munkája mellett állandóan gondot fordított a köznyelvi litván nyelv megszilárdítására és a nyelvi kultúra fejlesztésére, érdeklődött a nyelvtudomány újdonságai iránt. Maga is jól tudta anyanyelvét, és írásaival a helyes litván nyelvhasználat példáját mutatta. Ezt kollégái is elismerték. Dr. K. Grinius 1922-ben, az orvosi és higiéniai ismeretek terjesztése céljából, közzétette a litván orvosi könyvek jegyzékét. E jegyzék „Szembetegségek” rovatában P. Avižonis következő három füzetét említették: 1. Dr-as P. Avižonis. Trachoma. Vilnius, 1909. 8 p.; 2. Dr-as P. Avižonis. Aklumas ir trachoma Lietuvoje. Vilnius, 1912. 12 p.; 3. Dr-as P. Avižonis. Kova su trachoma. Raseiniai, 1920. 11 p.; utánuk pedig K. Grinius megjegyzése állt: „Dr. P. Avižonis valamennyi nyomtatványa világosan és komolyan van megírva.” Például dr. A. L. Graičiūnas „Užkrečiamųjų-limpamųjų ligų plėtimo būdai ir kova su jomis” című füzete (Wilkes-Barre. 1912 m. 27 p.) mellett ez a K. Grinius-féle megjegyzés szerepelt: „a nyelvezete nehézkes” (3). 1920-ban megkezdték a „Medicina” című litván folyóirat kiadását. Az első- 111 szerkesztője dr. J. Staugaitis volt. A folyóiratban a kor legnevesebb orvosai közöltek eredeti cikkeket, referátumokat és beszámolókat: P. Avižonis professzor, J. Brundza dr., K. Grinius dr., V. Kairiūkštis dr., V. Kuzma docens, V. Lašas professzor, P. Mažylis docens, M. Nasvytis dr., J. Staugaitis dr., V. Tumėnienė dr., J. Žemgulys dr. és még sokan mások. Az itt közölt P. Avižonis-cikkek fontosak a litván orvosi terminológia fejlődésének megismeréséhez. P. Avižonis gyakran adott hangot elégedetlenségének a litván írásművek és az értelmiség nyelvhasználatának rossz minősége miatt. 1922-ben a „Medicina” folyóirat 3. számában P. Avižonis közzétette „Az állami orvosi fokozat megszerzéséhez szükséges vizsgák programjának kérdései” című cikkét. Abban azt írja, hogy a nem szakterületéhez tartozó tantárgyak programjaiban csak a nyelvezetet javította: „A program összeállításakor igyekeztem minél több emberi [természetes, közérthető] szakkifejezést megadni. E tekintetben J. Jablonskis rendkívül sokat segített; ezúton mondok neki szívből köszönetet. Minden szakkifejezés átment az ő bírálatán.” Egyes orvosi fogalmakra P. Avižonis akár több szakkifejezést is javasolt, például: vérvezető edények, vérkeringési edények és vérerek; az étel emészthetősége és emészthető volta; idegen tárgyak és idegen testek. Ezután P. Avižonis kifejti, hogy a „margojį šiltinę” és az „atokrintinę šiltinę” elnevezéseket falusi emberek találták ki: az elsőt egy Šakiai környéki suvalkijai asszony, a másodikat egy kupiškėnai katona. J. Jablonskis tanácsára hadd versengjenek ezek a kifejezések az orvosok alkotta elnevezésekkel, és maradjon használatban egyik vagy másik. P. Avižonis ezenkívül ebben a cikkben a „venerinės ligos” orvosi szakkifejezés használatát javasolja, nem pedig a „Veneros ligos” kifejezését, mivel Vénusz „egészen egészséges istennő” volt. A jogászok által használt „sužalojimai” kifejezés helyett J. Jablonskis a „pakenkimai” szakkifejezés használatát javasolta. Az „ūminė liga” orvosi kifejezés használatát azért javasolják, mert hirtelen halál következhet be akut betegség miatt. P. Avižonis itt arra is emlékeztet, hogy az értelmiségiek beszédben és írásban sok képtelenséget mondanak, és ha egy szó széles körben elterjedt, az még nem érv amellett, hogy jó szó. A professzor egyetért J. Jablonskis javaslatával is, hogy változtassanak meg néhány „embertelenül kovácsolt”, az orvosi nyelvben meghonosodott szakkifejezést (4). A Litván Egyetem tanácsa, amelynek P. Avižonis professzor is tagja volt, 1923. március 18-án úgy határozott, hogy megköveteli a Litván Egyetemre jelentkezőktől a litván nyelv ismeretét. Előírta, hogy azoknak, akik nem litván nyelvű középiskolát végeztek, le kell tenniük a litván nyelvi vizsgát 112 a litván iskolákban vagy magán az Egyetemen, a nyelvvizsgáló bizottság előtt tett vizsgát. A bizottság csak akkor ismeri el a hallgatóról, hogy kellően tud litvánul, ha folyékonyan beszél litvánul, és összefoglal egy litván nyelvű, a bizottság által kiválasztott tudományos cikket (2). P. Avižonis professzor nemcsak a hallgatóktól, hanem kollégáitól és családtagjaitól is megkövetelte a helyes nyelvhasználatot. Egy alkalommal, amikor opponensként vett részt egy professzor munkájának bírálatában, P. Avižonis rendkívül tudományos előadást tartott. Rámutatott nemcsak a disszertáció tudományos hiányosságaira, hanem a bibliográfiával kapcsolatban is kétségeinek adott hangot, sőt némelyik említett könyv létezését is megkérdőjelezte. Végül a disszertációban található központozási hibákra is felhívta a figyelmet. A hallgatókat kérdezve P. Avižonis rövid és pontos válaszokat követelt. „Dr. P. Avižonis ügyelt arra, hogy családtagjai helyesen beszéljenek. Ha meghallotta, hogy hibáztak, azonnal kijavította őket” – emlékszik vissza ma is menye, Angelė Avižonienė. Orvosként P. Avižonis Litvánia különböző vidékeiről érkező betegekkel találkozott. Különösen szeretett betegségeikről és panaszaikról szóló történeteikre figyelni, mert arra számított, hogy új szavakat, kifejezéseket vagy szakkifejezéseket hallhat. Különösen a szembetegségek terminusaira volt szüksége. Ha ritkább vagy érdekes szóra bukkant, P. Avižonis azonnal feljegyezte egy cédulára, ahogyan J. Jablonskis tanította. Már régebb óta gyűjtötte a szavakat. Az 1904-ben megjelent Juškų-szótár második részében P. Avižonist is megemlítették („Az utószóban”) a szótár összeállításában közvetlenül közreműködő 22 személy között. J. Balčikonis professzor 1940-ben, a „Lietuvių kalbos žodynas” kiadásakor, a 857 szógyűjtő között szintén megemlítette P. Avižonist, a Pasvalysból származó doktort. P. Avižonis legnagyobb érdeme a nyelv szolgálatában a litván orvosi terminológia gondozása volt. Mindenekelőtt a szem- és fülbetegségek terminusainak összeállítása foglalkoztatta. P. Avižonis már 1920-ban, a Katonai Egészségügyi Hivatalban dolgozva, részt vett a Terminológiai Bizottság munkájában. A bizottság aktív tagja volt, szorgalmasan járt az ülésekre, és saját véleménye volt nyelvi kérdésekben. Szükség esetén J. Jablonskisszal és J. Balčikonisszal konzultált. Az Oktatási Minisztérium azonban feloszlatta a J. Jablonskis vezette Terminológiai Bizottságot, és munkáját a Litván Egyetemre bízta. 1926. 12. 29-én megalakult az Egyetem Terminológiai Bizottsága, amelyben P. Avižonisnak, S. Šalkauskisnak és J. Balčikonisnak kellett volna dolgoznia. P. Avižonis nem értett egyet azzal, hogy az Oktatási Minisztérium meggondolatlanul felszámolta a régi 113 bizottságot, és kétségeinek adott hangot afelől, hogy az egyetemi karok érdekeltek lesznek-e a terminológia rendezésében és kialakításában; kijelentette, hogy J. Jablonskis, e terület egyetlen szakértője nélkül az ilyen munka egyáltalán nem lehetséges. Ezért 1927. 01. 06-án P. Avižonis professzor lemondott a Terminológiai Bizottságban betöltött tagságáról, és ezzel legalább erkölcsi támogatást nyújtott J. Jablonskisnak (5). 1925-ben a Kaunasi Orvosegyesületben J. Staugaitis dr. előadást tartott a litván orvosi terminológiáról. Kifejtette, hogy más szakmák képviselői rendezik saját szakterületük terminusait, csak az orvosok nem fogtak még hozzá ehhez, miközben a terminushiány mindennapos. Ezért elhatározták, hogy orvosi könyvekből és újságokból gyűjtenek terminusokat, majd átnézésre átadják az Állami Terminológiai Bizottságnak. Ezután a terminusokat a „Lietuvoje” és a „Medicinoje” című lapokban nyilvános bírálat és észrevételezés céljából közzéteszik. Később az Állami Terminológiai Bizottság ismét megvitatja, jóváhagyja és közzéteszi a terminusokat. Ekkor P. Avižonis javaslatot tett egy Orvosi Terminusgyűjtő Bizottság felállítására, amelyet meg is választottak. Elnökévé J. Staugaitis dr.-t, tagjaivá pedig J. Brundza dr.-t, a Kaunasi Orvosegyesület képviselőjét, valamint V. Lašas professzort, az Orvostudományi Kar képviselőjét választották. A Kaunasi Orvosegyesület pénzéből 100 litast különítettek el kis cédulák készítésére (6). Később a „Medicinoje” című lapban megjelent az Orvosi Terminológiai Bizottság alábbi cikke: „A saját orvosi terminusok szükségessége már régóta megérett. Van saját orvosi újságunk, orvosi iskolánk, Orvostudományi Karunk, ahol litván nyelven folyik az orvosképzés, saját orvosi terminusaink azonban nincsenek. Igaz, sok ilyen terminus van, talán túlságosan is sok, hiszen például egyetlen „cellula” legalább többféle megnevezéssel szerepel – ląstelė, narvelis, akutė –, de az olyan terminusokból, amelyeket mindenki elismer és elfogad, nincs túl sok. Tehát végre ki kell lábalnunk a terminusok jelenlegi káoszából: ki kell választanunk a most javasoltak közül a megfelelőbbet, és meg kell alkotnunk a még hiányzó terminusokat. Ezért a Terminológiai Bizottság arra kéri Litvánia valamennyi orvosát, hogy jegyezzék fel a már ismert és az újonnan hallott orvosi terminusokat, különösen a falusi emberektől hallottakat, és küldjék el őket a Terminológiai Bizottságnak. A terminusokat legjobb külön cédulákra írni, a latin és – lehetőleg – a német megnevezéssel együtt; kívánatos feltüntetni azt is, hogy az adott terminust melyik vidéken hallották” (7). A Terminológiai Bizottság következetesen arra törekedett, hogy célját a lehető leghamarabb elérje. 114 jó orvosi szakkifejezésekkel rendelkezni. Ezért a „Medicinos” folyóiratban rendszeresen jelentek meg az orvosi terminológia kérdéseivel foglalkozó cikkek. 1925-ben a „Medicinos” 9–10. számában jelent meg a Žagarėből származó orvos, M. Kuprevičia „Lastelė ar narvelis?” című cikke. Ebben arról ír, hogy az orvosi írásokban a „cellulát” többféleképpen nevezik – ląstele és narveliu. Akutė, akelė, akytė ritkán használatos. A szerző megindokolja véleményét, és azt javasolja, hogy csak a ląstelė kifejezést használják, ahogyan Elisonas, Brundza, Matulevičius és mások is teszik. P. Avižonis tehát felismerte, hogy szükség van litván orvosi szakkifejezésekre, és aktívan munkához látott ezen a területen. Első cikkeiben még előfordulnak ilyen orvosi kifejezések: čiepai (= skiepai), gydymo metodžiai (= metodai), kalbamosios gydytojo valandos (= gydytojo darbo valandos), ligonbutis (= ligoninė), objektyvinė būtis (= objektyvumas), tuberkulozas (= tuberkuliozė) és így tovább. Körülbelül az 1920-as évek végéig P. Avižonis munkáiban sok, litvánosított nemzetközi szót használt, főként a latin és görög nyelvből, mivel még nem talált hozzájuk litván orvosi megfelelőket, például: akkomodacija, atseparuojama oda, celė, ciliakūnis, divergent iški spinduliai, enukleuoti, evisceruoti, fissura, fokusas, iris, kripta, koloboma, konjunktyva, kornea, presbyopia, refrakcija, retina, skarifikacija, sklera és mások. Például P. Avižonis 1924-ben a „Medicinoje” ezt írta: Megfigyelték a szaruhártya hátsó endotheljét, a Hassal-Henkle-féle szemölcsöket az endothelben, a vérkeringést a parenchymás keratitis után a szaruhártya stromájában maradt erekben, a Descemet-hártya redőit és repedéseit, a szaruhártya időskori degenerációját (gerontoxon), a normális szemlencse nem folytonos zónáit, a felnőtt szemlencse embrionális varratait, a papilláris membrán fiziológiás maradványait, az iridocyclitisek precipitumait, a traumás üvegtest-előesést az elülső csarnokba stb. A litván nyelv akkori szabályozási folyamatát látva P. Avižonis javította és tökéletesítette írásaiban használt orvosi szakkifejezéseit. Addig változtatta őket, amíg – megítélése szerint – el nem érték a legtökéletesebb formájukat. Például: a szem fehérje – szemfehérje, 115 felső szemhéj – felső szemhéj, szempillák – szempillák, conjunctiva – conjunctiva – kötőhártya, elülső lap – elülső kamra – elülső kamra, pupilla – pupillácska – pupilla. Már az 1929-ben megjelent „Senatviškieji akių pakitimai” című cikkben is találunk számos P. Avižonis által alkotott kiváló orvosi szakkifejezést, például: gyslainė (chorioidea), odena (sclera), ragena (cornea), rainelė (iris), sniegulės (synchysis scintilans), stiklakūnis (corpus vitrum), šmšuliukai (muscae voluntantes), vyzdys (pupilla). Prof. P. Avižonis által alkotott orvosi szakkifejezések legnagyobb része azonban legértékesebb művében, az „Akių ligų vadovė”-ben (a továbbiakban: ALV) található. A tankönyv orvostanhallgatóknak és orvosoknak készült. A professzor egész életének gyakorlati tapasztalatait és útmutatásait foglalja magában. A mű értéke még ma is jelentős a szemészet és a nyelvtudomány számára. Az ALV jól szemlélteti a szemészeti és egyéb orvosi szakkifejezések változását és használatát. 1. Az ALV-ben leginkább litvánosított nemzetközi orvosi szakkifejezések szerepelnek. Többnyire magyarázat nélkül használják őket (a), vagy nemzetközi – latin és görög – orvosi kifejezésekkel (b), illetve litván megfelelőkkel (c) magyarázzák őket. Például: a) <...> a szem egyensúlyának zavara esetén decentralizált szemüveget adnak a prizmás korrekció helyett (ALV 66); Léteznek speciális kriokauterek (ALV 38); Ezeknek a képeknek az elvén alapul a keratoszkópia, az oftalmometria és a fakometria (ALV 68); <...> az üveg széleit leukoplaszttal, kollódiummal vagy mastisolummal a homlokhoz, az archoz és az orrhoz rögzítik (ALV 39); b) <...> megindul az epithelium regenerációja (ulcus regressivum) (ALV 339); kvarclámpa (ophthalmia electrica) (ALV 15); <...> a szembetegségek neuraszténiában fordulnak elő (asthenopia nervosa) (ALV 17); sebészeti diatermia (electrocoagulatio) (ALV 41); c) A szemüveg a képek fúzióját (binokuláris látást) elősegítő eszköz (ALV 58); A parazitás szemkárosodások ektogén fertőzés, vagyis fertőződés útján következnek be (ALV 15); Ametropia, távollátás (ALV 73); Myopia vagy rövidlátás (ALV 73); Emetropa (normális látású) szem (ALV 74); Erózió vagy horzsolás (ALV 377). 116 2. P. Avižonis valamivel kisebb mértékben használt nemzetközi orvosi terminusokat – főként latin és görög szavakat. Ezeket a tankönyv fejezeteinek, alfejezeteinek, bekezdéseinek és részeinek címében alkalmazta. A nemzetközi orvosi terminusok itt magyarázat nélkül (a), más nemzetközi szavakkal megmagyarázva (b), vagy litván megfelelőikkel megmagyarázva (c) szerepelnek. Például: a) A. Keratitis (ALV 335); B. Traumata cornea (ALV 375); 1. Corpus alienum cornea (ALV 375); 2. Erosio corneae (ALV 377); 3. Vulnus corneae (ALV 378); 4. Combustio corneae (ALV 379); 5. Contusio corneae (ALV 380); D. Pigmentatio corneae (ALV 385); E. Dystrophiae corneae (ALV 386); F. Ectasiae corneae (ALV 392); G. Tumores corneae (ALV 398); H. Anomaliae congenitae corneae (ALV 399); A. Nervus opticus (ALV 572); II. Neuritis nervi optici (ALV 580); A. Neuritis intraocularis s. papillitis (ALV 580); B. Pseudoneuritis (ALV 581); C. Neuritis retrobulbaris (ALV 581); a. Neuritis retrobulbaris acuta (ALV 582); b. Neuritis retrobulbaris chronica (ALV 584); b) Conjunctivitis scrophulosa (phlyctaenulosa) (ALV 303); Acne rosacea conjunctivae (rosacea-conjunctivitis) (ALV 312); Erythema exsudativum multiforme (herpes iris conjunctivae) (ALV 313); Suppuratio (ulceratio) (ALV 337); Keratitis tuberculosa (keratitis interstitialis tuberculosa) (ALV 361); Opacitas corneae zonularis (s. fascicularis) (ALV 391); c) Hemeralopia (tyúkvakság) (ALV 147); Nyctalopia (éjszakai vakság) (ALV 148); Opacitates cicatriceae corneae (heges szaruhártya-homályok) (ALV 380); Cataracta zonularis s. perinuclearis (réteges szürkehályog) (ALV 488); Iris, szivárványhártya (ALV 408). 117 Corpus ciliare, sugártest (ALV 411); Membrana limitans interna – szerkezet nélküli, homogén hártya (ALV 411). 3. A latinosított vagy nemzetközi orvosi szakkifejezéseknél ritkábban az ALV-ben P. Avižonis professzor litván orvosi szakkifejezéseket használt. Ezeket leggyakrabban latin és görög terminusokkal (a), valamivel ritkábban litván szavakkal (b), nagyon ritkán pedig német szavakkal (c) magyarázta és pontosította. Például: a) Lapos-domború (planconvex) és lapos-homorú (planconcav) lencsék (ALV 59); műszem (prothesis ocularis) (ALV 47); védőkötés, azaz monoculus (ALV 39); hideggel végzett égetés (cryotherapia) (ALV 38); a szemhéjak széli része (pars marginalis conjunctivae)... (ALV 249); erek (vasa ciliaria) (ALV 414); b) Háború idején a lyukacsos lemezekkel ellátott lyukas szemüvegek (rácsszemüvegek) helyettesíthetik <...> (ALV 62); borogatások (kompressziók) (ALV 26); homorú, vagyis konkáv lencsék (ALV 56); domború, vagyis konvex lencsék (ALV 54); c) Az ultraibolya sugarak elleni védelemre különböző sötétségű sárga (Fienzal), vöröses (euphos), sárgászöld (Hallauer) és színtelen (ultrasin) üvegek szolgálnak (ALV 59); kontaktüvegek, fúvott (Muller) vagy esztergált (Zeiss) kivitelben (ALV 61). A korábban használtakon kívül az ALV-ben számos, P. Avižonis által újonnan alkotott vagy kiválasztott orvosi szakkifejezést találunk, például: akilaukis, aklagimis, degint uvas, didžakumas, draikena, draikymas(is), drumstis, drumstėjimas, drumstynė, drumstumas, drumlėjimas, drumzlinumas, dvejėjimas, dvejinimasis, garintuvas, gyslainė, glaustiniai (fénysugarak), įdubieji, įgaubtiniai, išgaubtiniai, iškylieji (lencsék), juslė, juslumas, kaitintuvas, krumplynas, mažakumas, paž aida, plėtrėjimas, pragula, prakaitinimas, senažiūr umas, skleistiniai (fénysugarak), šviesolauža, šuteklis, tapnukas, tinklainė, tinklažiūris, tinklažiūr umas, toliniai (szemüvegek), traiškymas, traškana, trūki ažiūris, trūki ažiūr umas, tvarstas, tvartis, tvartumas, užkratas. Ezek a szakkifejezések nem egyszerre születtek. A szerző alkotta, javította, tökéletesítette és módosította őket, és ehhez sok időt, sőt pénzt is áldozott – a Medicinos fakultetas P. Avižonis professzor tiszteletdíjából (10.000 Lt) a javítások miatt a nyomdai veszteségek fedezésére mintegy 8.000 litát vont le (8). A „Szemészeti betegségek kézikönyve” a világ legjobb 118 szemészeti tankönyvekkel. Számunkra, litvánok számára, azért is értékes, mert a litván orvosi terminológiát a szerző egész életében alkotta és tökéletesítette. V. Lašas szavaival ez a pedagógiai és tudományos munka szintézise (9). P. Avižonis professzor nagy gondossággal és odaadással gyűjtötte az anyagot a „Szembetegségek kézikönyvéhez”, egyeztette az ábrákat, írta a könyvet, és ellenőrizte a nyomdai munkát. Mintha megérezte volna, hogy legnagyobb és utolsó műve emlékmű lesz, ezért tökéletesítésére sem munkát, sem időt, sem fáradságot nem sajnált (10). P. Avižonis azonban nem érhette meg, hogy lássa és örömét lelje könyvében. A szerző közvetlenül halála előtt adott utasításai alapján a mutatót, a receptek jegyzékét és a könyv tartalmát fia, Vytautas Avižonis, a Szemészeti Klinika vezetőasszisztense, orvos rendezte sajtó alá. Az Avižonis-féle szemészeti szakkifejezéseket más orvosi szakterületek is megirigyelhetik, mert ezek a terminusok megfelelően vannak megalkotva. Ennek az az oka, hogy P. Avižonis professzor terminológiájának legfontosabb forrása a népnyelv volt. Beérkezett: 1998. 10. 01. Literatūra 1. Zinkevičius Z. Lietuvių kalbos istorija. V., 1984. T. 5. P. 165. 2. Lietuvių kalbos mokėjimas // Medicina. 1923. Nr. 3–4. P. 183. 3. Grinius K. Medicinos ir higienos žinių popularizacija lietuvių tarpe // Medicina. 1922. Nr. 6. P. 315–325. 4. Avižonis P. Valstybinių egzaminų gydytojo laipsniui programos reikalų // Medicina. 1922. Nr. 3. P. 136–137. 5. Piročkinas A. Petras Avižonis // Mūsų kalba. 1975. Nr. 4. P. 61–66. 6. Staugaitis J. Lietuvių medicinos terminologijos reikalu // Medicina. 1925. Nr. 3–4. P. 273. 7. Susirūpinkime medicinos terminais // Medicina. 1925. Nr. 3–4. P. 129–130. 8. Puzinas J. Petras Avižonis. Čikaga, 1979. P. 205. 9. Lašas V. Med. dr. P. Avižonis kaip universiteto profesorius // Medicina. 1940. Nr. 4. P. 264–270. 10. Marcinkus J. A. a. prof. P. Avižonis okulistas–oftalmologas // Medicina. 1940. Nr. 4. P. 259–264. 119