Metaforiniai terminai

Renata BALTRŪNAITĖ Kaunasi Vytautas Magnus Egyetem METAFORIKUS TERMINUSOK A mindennapi nyelv logikai hiányosságait metaforák használata fedi el. A logikusság és a metaforikusság a szöveg két, egymást kiegészítő aspektusa. V. Nalimovas A metafora a nyelvi kifejezés egyik leghatékonyabb eszköze, ezért már az ókor óta érdeklődés övezi. Arisztotelész ezt írta: „A metafora egy olyan szó átvitele, amely egy dolgot jelent, egy másik dologra; az átvitel történhet a nemről a fajra, a fajról a nemre, a fajról egy másik fajra, vagy analógia alapján”1. A metafora mai kutatása nem csupán a hagyomány folytatása; az iránta való érdeklődés egyre szélesebb területekre terjed ki: a filozófiára, a logikára, a pszichológiára, az irodalomtudományra, a képzőművészet-elméletre és a nyelvészet különböző ágaira. Az elmúlt évtizedekben a metafora fő kutatási területe a filológiából (a retorikából, a stilisztikából, az irodalomelméletből), ahol a költői metafora erényeit vizsgálták, áttevődött azokra a területekre, amelyek a gondolkodás, a megismerés és az észlelés kutatására irányulnak. A metafora nemcsak a művészi, hanem a tudományos nyelvben való elterjedése is arra irányította a kutatók figyelmét, hogy ne csupán szépirodalmi, hanem alkalmazott értékét is vizsgálják. Metafora nélkül nehezebb lenne megérteni a „láthatatlan világok” (az ember belső élete) szókincsét és az elvont fogalmakat. A metaforakutatás segít megérteni azt az anyagot, amelyből a szó jelentése felépül. Miután felismerték a metafora gondolkodásra gyakorolt hatását, arra a következtetésre jutottak, hogy a metafora nemcsak az objektum képzetét formálja, hanem a róla való gondolkodás módját és stílusát is meghatározza. Ezzel az iránnyal különösen sokat foglalkozott J. Lakoff és M. Johnson. 1 Aristotelis. Poetika. V., 1959. P. 74. 36 A metafora meghatározhatja a világról alkotott felfogásunkat és viselkedésünket. Az emberek már az ókor óta hajlamosak arra, hogy metaforikusan fogják fel és írják le a világot. A középkorban az univerzumot egységes létezőként képzelték el, amelyben mindennek meghatározott célja van. A 16–17. század első tudományos világmodellje szintén metaforikus volt: az univerzumot többé nem organizmusként, hanem mechanizmusként kezdték felfogni (az univerzum gép, az ember gép). Számos tudományos elméletet ma is bizonyos metaforákként vetnek fel. F. Saussure például azzal foglalkozott, hogyan lehet a nyelvet tudományos kutatás tárgyaként értelmezni és kezelni. Ahogyan Ivič írja, hogy ezzel kapcsolatos elképzeléseit élénkebben és szemléletesebben mutassa be, „leleményes párhuzamot vont a sakkjátékkal”2. A nyelvészetben A. Schleicher (a családfaelmélet), J. Schmidt (a hullámelmélet) és mások alkottak metaforikus párhuzamokat. N. Arutiunova szerint a hasonlóság felismerése a gyakorlati és a tudományos diskurzus közös ösztönzője a metaforák megalkotásának. Mindkét esetben a metafora csupán a gondolkodás kezdete. Az összehasonlítás nem öncélú. A fény hullámelméletét a fizikában nem azért dolgozták ki, hogy a fényt a hullámmal hasonlítsák össze. Miután egy gondolatot mérlegelésre felvetnek, a metafora gyakran „kialszik”. Csupán a tudományos kutatás eszköze, nem pedig eredménye3. A tanulmányban metaforikus terminusoknak azokat az átvitt jelentésű szavakat, illetve egy állandósult szókapcsolat olyan összetevőit nevezzük, amelyek átvitt jelentésükkel a tudomány, a technika, a művészet vagy a társadalmi élet más területének valamely speciális fogalmát jelölik. A metaforikus terminusok a nyelvi (lexikai, lexikalizálódott, elhalt, kihalt, nominativ) metaforák csoportjába tartoznak. A nyelvi metafora meghonosodik a nyelvben mint állandó elem, és gyakran elveszíti képszerűségét és kifejezőerejét. A tudományban az ilyen metafora az eredeti szó funkcióját tölti be: a tudományos objektumnak nincs más elnevezése. Ebben különbözik a tudományos metafora a költői metaforától. A metaforák megjelenése a tudományos stílusban, ahol a képszerűség és a kifejezőerő nem tartozik a tudományos nyelv legfontosabb általános jellemzői közé- 2 Ivič M. Lingvistikos kryptys. V., 1973. P. 127. 3 Арутюнова Н. Метафора и дискурс // Теория метафоры. Москва, 1990. С. 9. 37 A nyelvi sajátosságok szempontjából a funkcionális stílusok egymás közötti kapcsolatai és a nyelvre mint rendszerre általában gyakorolt hatásai is motiválhatják. E objektív jelenség lényege, hogy a tudományos stílus nem zárt, hanem nyitott rendszer, amelyre más stílusok is hatnak. A tudományos stílusba olyan elemek is bekerülhetnek, amelyek inkább más kommunikációs szférára jellemzők4. A metaforikus terminusok tudományos nyelvben való megjelenésének egy másik fontos oka az emlékezet terhelésének csökkentése, valamint a nyelvi eszközök korlátozott készlete. A nyelvi rendszerben nem célszerű minden egyes fogalmat – amelyek száma végtelen – teljesen különböző szóval kifejezni. A tudományos nyelvnek azonban olyan szavakra, terminusokra van szüksége, amelyeknek egyetlen meghatározott jelentésük van. A tudomány fejlődésével egyre több új terminusra van szükség; új területeket fedeznek fel és vizsgálnak, objektumaik megnevezésére pedig új szavakat alkotnak, vagy új jelentést adnak a már létezőknek. A metaforikus terminusok motivált szavak. Nemcsak megnevezik a kívánt dolgot, hanem jelzik annak más dologgal (vagy dolgokkal) való kapcsolatát, sőt akár a legfontosabb jellemzőit is leírják. A metafora informatív jellege tehát egy további ok, amiért a tudományos nyelvben elfogadott. A tudományos nyelvben, akárcsak bármely más funkcionális stílusban, a metafora nem öncélú, és nem is a szöveg dísze: információt közvetít, hatékonyan serkenti a gondolkodást és az olvasó képzeletét. A metaforikus terminus megalkotásakor a beszélő véleménye szerint legfontosabb, legtöbb információt hordozó jellemzőket választják ki. Amikor azonban maga a fogalom kellő szabadságot ad az elnevezés motivációjának megválasztásához, nem mindig a lényeges jegyek kapnak elsőbbséget. Az elnevezést meglehetősen véletlenszerű asszociációk vagy a szóalkotó élénk fantáziája is meghatározhatja, például: repülő csészealj, kanca farka (az angolból származó népies elnevezése a front előtti felhőknek) (meteor.), Arisztotelész lámpása (zool.), medvelegyek (Trehoptera) (zool.) stb. A metafora azért lehetséges a tudományos nyelvben, mert képes két fogalmat érzelmileg és logikailag összekapcsolni, lehetővé téve az egyik objektum nevének szemantikai átvitelét egy másik objektumra, és ezáltal új tartalommal ruházva fel az utóbbi elnevezését. 4 Калмыкова Е. О динамике метафоры в научном стиле // Филологические науки. 1974. No 2. С. 124. 38 A metaforikus terminusok tudományos nyelvben való megjelenésének motivációja alapján e terminusok több funkciója különíthető el: a nominativ (a tudományterület objektumának nincs más elnevezése), a kommunikatív (az objektumot megnevezik, és információt is közölnek róla), a megkülönböztető (különösen gyakori a rendszertani terminológiában, ahol az egyik fajtát el kell különíteni a másiktól), a heurisztikus (tudatosan létrehozott hasonlat, érzelmi benyomásból fakadó kép, amely az előterjesztett gondolat jobb megértését szolgálja), valamint a nyelvi gazdaságosság funkciója. A tudományos nyelvbe átvitt megnevezési egységként bekerülő új nyelvi szerkezetek sajátos, meghatározott jelleget öltenek, beépülnek a szokásos megismerő nyelvi tevékenység kontextusába, majd fokozatosan alkalmazkodnak, elveszítik élénk metaforikus színezetüket, és hagyományossá válnak. Az alkalmazkodás mértéke szerint a metaforikus terminusok három csoportját lehet elkülöníteni: 1. Teljesen adaptálódott terminusok. A tudományterületre átvitt jelentésű fogalomként bekerülő terminusok annyira beilleszkedhetnek az egész rendszerbe, hogy metaforikus színezetük gyakran annyira elhalványul, hogy már észre sem vesszük: a szónak korábban egészen más, nem terminológiai jelentése volt. Az ilyen metaforák elveszítették képszerűségüket, és csak egyfajta jelzésként, egy tudományos fogalom megnevezéseként értelmezhetők. Az egyik leginkább elhalványult metaforikus terminus a erő terminus. A köznyelvben ezt a szót „élőlények fizikai vagy szellemi képességeként” értelmezik. Az erő szót több tudományterület is átvette és terminologizálta. A közgazdaságtanban: munkaerő (valaminek az előállításához szükséges energia); a hadászatban: élőerő (katonák); a műszaki tudományokban: lóerő (ma már elavult, a gép teljesítményének mértékegysége); a fizikában: erő (az energia mint a hatás kiváltó oka). Az erő terminus a fizikában meglehetősen gyakori; ezzel a szóval különféle terminuskombinációk alkotódtak, például: súrlódási erő; határerő, vagy nyugalmi erő; nukleáris erő, erőlökés, erőtér stb. E terminuskapcsolatok sokaságából teljes adaptációjára és metaforikus színezetének elhalványulására lehet következtetni; elveszítette képszerűségét és érzelmi töltetét. A terminus már nem azonosítható a szó eredeti jelentésével, hanem a jelenség közvetlen megnevezéseként értelmezhető. 2. Részben adaptálódott terminusok. A metaforikus terminusok e csoportjába azok a terminusok tartoznak, amelyek meghonosodtak a tudományos nyelvben, 39 egy ideje már elfogadottak és használatosak egy adott tudományterületen, metaforikus kifejezésmódjuk azonban meglehetősen könnyen felismerhető, és megőrizte képszerűségét, valamint érzelmi töltetét. Egyes terminusok (például: sapka, korona, lépés) a terminologizálás során tesznek szert érzelmi-expresszív konnotációra, mások (például: vénasszonyok nyara, ördögmadarak, boszorkányseprű) viszont a terminologizálás következtében nem veszítik el azt, mert csak lexikai jelentésük változik meg, és terminológiai szemákkal gazdagodik. Igaz, a régóta használatos terminusok motivációja fokozatosan elhalványul, metaforikus színezetük azonban gyakran megmarad. 3. Alkalmi terminusok. Az ilyen típusú terminusok viszonylag ritkák a tudományos nyelvben, mivel a tudományos stílus követelményei korlátozzák az egyéni metaforikus terminusok használatát. A nyelvészet területén talán az amerikai nyelvészek munkáiban található a legtöbb egyéni metaforikus terminus, mert itt folyamatosan új elméletek születnek, amelyek gyakran rövid életűek, és az újabb eszmék hamar megdöntik őket; ezért a metaforikus terminusok is megőrzik egyediségüket és atipikus jellegüket. A metaforikus terminusok különleges jelentésükkel tűnnek ki a tudományos szövegben. Egy-egy szót nem véletlenszerűen választanak terminusnak, hanem bizonyos jelenségek vagy fogalmak hasonlósága alapján. Az ilyen terminusátvitelhez gyakran elegendő a külső hasonlóság: csak az számít, hogy az adott dolog (tulajdonság, jelenség) valamiképpen emlékeztessen egy másik dologra (tulajdonságra, jelenségre). Néha azonban szorosabb kapcsolat is van a megnevezett dolgok között. Ezért a metaforikus terminusok jelentésátviteli módjai két csoportba sorolhatók: 1. A terminus átvitele belső hasonlóság alapján, vagyis a funkció, a működési elv, magának a szerkezetnek vagy a tulajdonságoknak az alapján. Például azt az eszközt, amelynek a Föld vagy valamely más bolygó körül kellett keringenie, a funkcionális analógia alapján mesterséges holdnak nevezték el, azaz olyasminek, ami kísér, útitársnak. Ebbe a csoportba tartoznak azok a metaforikus terminusok is, amelyek az objektum valamely tulajdonságára utalnak. Például a nagy sűrűségű (a tengervízben elsüllyedő) és szilárdságú (amelyről a revolvergolyó lepattan) fát, faanyagot vasnyírnak (a koreai nyír szinonimája) nevezik. Itt a vas terminuselem olyan tulajdonságokra utal, amelyek 40 a nyírfát a vashoz közelíti5. A terminus jelentésátvitelének ez a módja a műszaki területek terminológiájára jellemző, mivel itt éppen a működési elv és a funkció fontos. 2. A terminus átvitele külső hasonlóság, azaz formai analógia alapján. A szó jelentésének ilyen módon történő átvitelekor nem szükséges olyan részletesen ismerni a jelenséget (tulajdonságot vagy tárgyat), mint a műszaki analógia esetében. Itt elegendő, ha az egyik jelenség (tulajdonság vagy tárgy) valamely másodlagos, esetleges jegye egybeesik egy másik jelenség (tulajdonság vagy tárgy) jegyével, vagy valamilyen hasonlóságot mutat vele. A terminológiában talán a legelterjedtebb az emberhez vagy tevékenységéhez kapcsolódó szavak jelentésének átvitele. Az állattani nevezéktanban különösen sok ilyen elnevezés található. Például: jeges búvár (Gavia immer): búvár „víz alatti munkát végző ember”; halászsas (Pandion haliaëtus): halász „1. halat fogó személy. 2. halárus”; kaszáspókok (Phalangida, Opiliones): kaszás „szénát kaszáló személy”; bütykös hattyú (Cygnus olor): néma „beszédképességét elvesztett ember”; szent íbisz (Threskiornius / aethiopicus): szent „erkölcsös, nemes, tiszteletre méltó” stb. Más tudományterületeken általában kerülik az emberi foglalkozás elnevezése alapján alkotott terminusokat, hogy elkerüljék az összetévesztést a közvetlen jelentéssel megnevezhető cselekvő és a megnevezés tárgya között. Bár olykor itt is előfordulnak hasonló terminusok, például a korábban említett fizikai terminus: műhold. Az átvitel alapja lehet egy tárgy (ember, állat vagy növény) különálló része is, amely külsőleg egy másik egész tárgyhoz hasonlít. Például: szállóigék (nyelv.), a vihar szeme (meteor.), farok (meteor.), nyelv (meteor.), test (fiz.), váll (fiz.), haj (fiz.), tő (nyelv.), gyökér (nyelv.), tüske (meteor.), korona (fiz.), kebel (fiz.) stb. A terminológiában a tárgy állatként vagy növényként is megnevezhető, például: rák (hópehely alakja), repülő kutyák (Pteropoidei), szitakötők (Odonata), csigahajtás, búgócsiga, szentjánosbogár stb. 5 Лотте Д. Основы построения научно-технической терминологии. Москва, 1961. С. 44. 41 A metaforikus terminusok egy részét a mindennapi élet területéről átvett elnevezések alkotják: ruházati és luxuscikkek, munkaeszközök, építészeti elemek, élelmiszerrel kapcsolatos fogalmak stb. Például: páncél, ujj, sapka, korona, ágyú, üllő, kereszt, repülő csészealj, kéreg, szemek, labda, kandalló, gyertya, dob, hangszalagok, átlátszósági ablak stb. A köznyelv elvont szavai is átkerülnek a terminológiába: pillanatige, ionoszférikus vihar, elektronikus lavina stb. A metaforikus terminusok érdekes csoportját alkotják az irodalmi-mitológiai alakok nevei, például: atlasz anat. „a hüllők, madarak és emlősök első nyakcsigolyája”, kimérák rendsz. „a porcos halak egyik alosztálya”, medúzák zool. „magányosan élő, harang- vagy ernyő alakú, szabadon úszó tengeri csalánozók”, szirének rendsz. „az emlősök egyik magasabb rendje” stb. R. Kocourek a metaforikus jelentésátvitel következő lehetséges eseteit sorolja fel: a) konkréttól konkréthoz: élettelentől élettelenhez, élettelentől élőhöz, élőtől élettelenhez; élőtől élőhöz (állatról emberre, állatról állatra stb.); b) konkréttól elvonthoz; c) elvonttól elvonthoz6. A metaforikus terminusok a metaforák motivációján keresztül értelmezhetők; ez bizonyos esetekben helyettesíti a terminus szakszerű meghatározását, és így gyengíti vagy szinte megszünteti a szó szerinti és a definíciós jelentés közötti különbségeket. Mindazonáltal az ilyen metaforák gyakrabban a terminusalkotás módját magyarázzák, mintsem jelentésüket határoznák meg. Rendszerint etimológiai magyarázatot adnak, de nem feltétlenül tárnak fel valamit a megnevezett dolog lényegéről. A metaforikus terminus jelentése igen távol kerülhet a szó eredeti jelentésétől. A szemantikai összhang törvénye miatt a nyelvben előfordul, hogy egy metaforikus terminus olyan szókapcsolati környezetet kíván meg, amely a jelentésátvitelhez kapcsolódik. Véleményünk szerint ez talán leggyakrabban akkor történik, 6 K o c o u r e k R. The status of English Metaphorical Terms // Applications and implications of current LSP research. Volume II. University of Bergen, 1994. P. 527. 42 amikor egy ilyen terminus nemcsak megnevezi a tárgyat, hanem jellemzi is, vagyis megadja annak fő ismérveit. Például a fizikában a metaforikus terminusok használatának ilyen eseteivel találkozunk: ... az erő elmozdítja a testet (IFŽ:8); ... örvényáramok (IFŽ:79); ... áram folyik (IFŽ:105); a mágneses erő gyenge (IFŽ:105); az atomok mikróörvényeket alkotva kapcsolódnak össze (IFŽ:7) stb. Két szó akkor egyeztethető össze szemantikailag, és akkor alkot helyes, értelmes szókapcsolatot, ha jelentésükben vannak közös vagy legalább hasonló szemantikai jegyek7. A stumti ige jelentésének magyarázata: „erőt kifejtve megpróbál elmozdítani, eltávolítani vagy továbbhajtani” (DŽ₃:740). A jėga főnév magyarázata: „energia mint a hatás kiváltó oka” (DŽ₃:267). Így a jėga (pa)stumia szókapcsolatban a metaforikus jėga terminus szemantikailag úgy kapcsolódik a pastumia igéhez, mint a cselekvő az általa végzett cselekvéshez. Következésképpen még a metaforikus terminus is megőrizheti azt a szemantikai összhangot, amelyet a valóság tényei határoznak meg. A tudományos szövegekben előfordul, hogy a jelentésátvitelre épülő teljes rendszer jön létre. Például A. Schleicher nyelvnek mint élő szervezetnek az elmélete olyan terminusok megalkotására hatott, mint a nyelvcsalád, kihalt (holt) nyelv. A családfa-elmélet alapján a nyelvtudományban olyan terminusok jelentek meg, mint: gyökér, egygyökerű szó, tő, fészek, fészkes módszer, szinkrón metszet stb. Így egyetlen alapmetaforára épülő teljes rendszer jön létre. Az ilyen metaforikus rendszerek terminusai más jelentésviszonyokba is bekerülnek, ahol metaforikus jellegük elhalványul: az elképzelés megmarad, a szemléletesség azonban eltűnik. A metaforikus terminusok többsége nem alkot ilyen rendszerszerű csoportokat; ezek a jelentésátvitel egyedi esetei, például: kapilláris „keskeny cső a hőmérőben” (nincsenek ilyen eszközök: véna, artéria, ér stb.); hangszalagok (a fonetikában a beszédszerveket nem írják le hangszerekként vagy azok részeiként: a nyelvet nem nevezik billentyűknek, az orrüreget dobnak, a tüdőt pedig fújtatónak) stb. Az ilyen metaforikus terminusoknak általában nincs szükségük arra a környezetre, amelyben a köznyelvi szavakat a terminologizálás előtt használták. 7 Jakaitienė E. Leksinė semantika. V., 1988. P. 70. 43 A különböző nyelvek és szakterületek terminusrendszereinek vizsgálata azt mutatja, hogy a metaforikus terminusalkotási mód meglehetősen elterjedt. Minél kevesebb nemzetközi terminust vesz át valamely terminológiai terület, annál több olyan terminus található benne, amelyet jelentésátvitellel alkottak8. Ennek ellenére gyakran úgy vélik, hogy tartózkodni kell a metaforikus terminusok nagy számban történő alkotásától, mert az ilyen terminusok nem kölcsönzik a tudományos stílusra jellemző komolyságot és hivatalosságot. Ez a nézet részben helytálló. Terminológiai szempontból az is fontos, hogy a származék vagy a kölcsönszó ne legyen nevetséges, vulgáris vagy félrevezető asszociációkat keltő. A tudományos nyelv és a terminológia történetében számos példát találunk arra, hogy az új szavak főként azért nem honosodtak meg, mert erős érzelmi-expresszív konnotációjuk volt9. A terminológiában a terminusalkotás metaforikus módja csak akkor alkalmazható, ha: 1) a különböző funkcionális stílusokhoz vagy terminológiai rendszerekhez tartozó fogalmak nem fedik át egymást, vagyis ha ugyanabban a tudományos szövegben a szót nem használják mindkét jelentésében; 2) az egyik terminológiai rendszerből a másikba metaforikusan átvitt terminust vagy annak elemét az adott rendszerben nem használják más jelentésben; 3) a terminus felépítése (szerkezete) nem tér el túlságosan a rendszer többi osztályozási terminusától. A híres orosz terminológus, D. Lotė a következő kritériumok figyelembevételét javasolja a tudományos és műszaki terminológiába metaforikusan átvitt új szavak vagy szókapcsolatok értékelésekor és megalkotásakor: 1) a terminusoknak kellő pontossággal kell jellemezniük a fogalmat, és nem szabad nem kívánatos asszociációkat kelteniük; 2) a metaforikus terminusok vagy részeik más terminusokkal együtt a szövegkörnyezetben nem alkothatnak ízléstelen és ügyetlen szókapcsolatokat, például: vas- 8 Лотте Д. Основы построения научно-технической терминологии. Москва, 1961. С. 50. 9 Gaivenis K. Lietuvių terminų vaizdingumo klausimu // Lietuvių kalbotyros klausimai: Lietuvių leksikos ir terminologijos problemos. V., 1991. T. 29. P. 28. 44 A vasúti terminológiában a kalnelio galva (голова горки) („rendezőpályaudvari gurítódomb feje”) elnevezés a „gurítódomb csúcsától a lejtő aljáig terjedő részre” vonatkozik. E „fej” felső része jóval magasabb, oroszul pedig горб горки (szó szerint „a gurítódomb púpja”), sőt ослиный горб („szamárpúp”) néven is nevezik (vö. fr. bosse des dane; ném. Eselrücken, Bückal; ang. cat’s back); litvánul a kalnelio ketera. elnevezés javasolt. 3) kerülni kell az ismétlődő metaforákat; 4) nem szabad túlzásba vinni az állatvilágból átvitt metaforikus jelentést, és aligha indokolt ilyen jelentésátvitelt különösen széles körben alkalmazni; 5) különösen körültekintően kell megítélni az „antropomorf” terminusokat, amelyeket olykor minden indok nélkül vesznek át10. A meteorológiában nem fogadták el az adata („hókristály alakja”) terminust, mivel a külső hasonlóság nem volt elegendő. Ezt a terminust később egy másik, pontosabb terminus, a spyglys. váltotta fel. Vagyis magát a terminusalkotás metaforikus módját nem vetették el; csupán a félrevezető asszociációt keltő alapszóról mondtak le, és olyan szót választottak, amely pontosabban utal az objektum lényegére. Hasonlóképpen értékelték át és alkották újra a technikai terminust: gaisrinė rankovė (=gaisrinė žarna). A litván terminológiában elvetették a közeli rokonságot jelölő szavak (anya, apa, lány stb.) tudományterületekre történő átvitelét, mivel ezek olyan tükörfordítások, amelyek nem felelnek meg a köznyelvi litván norma követelményeinek. Ezért a következőket javítják: dukterinis (=antrinis) atomas (fiz.); motininė (=pirminė) medžiaga (fiz.); motininė (=kilminė) uoliena (geol.). A jelentéstől való túlzott eltávolodás, az érzelmi-expresszív árnyalat és a túl gyenge asszociatív kapcsolat miatt a terminológiából néhány metaforikus terminust kivezettek, például: aklas (=neakytas) sūris (élelmiszeripar), kraujo indai (=kraujagyslės) (anat.), silkių karalius (=juostažuvė) (Regalecus glesne) (zool.), gatvės kišenė (=įgatvis) (út.), padas (=vagos dugnas) (mezőgazd.), piemuo (=elektrinis aptvaras) (mezőgazd.), šakutė (=kištukas) (technika) és így tovább. 10 Лотте Д. Основы построения научно-технической терминологии. Москва, 1961. С. 51. 45 A metaforikus terminusok vizsgálatának eredményei a következő következtetések levonását teszik lehetővé: 1. A metaforikus terminusok a tudományos nyelvben a funkcionális stílusok mint egységes nyelvi rendszer közötti kölcsönhatások, a nyelvi gazdaságosság, a használat kényelme, valamint a metafora informatív jellege következtében jelennek meg. 2. A metaforikus terminusok nominációs, kommunikatív, megkülönböztető, heurisztikus, valamint nyelvi gazdaságossági funkciót töltenek be. 3. A képszerűség mértéke szerint teljesen meghonosodott (elhalványult), részben meghonosodott (elhalványuló) és alkalmi (egyéni) metaforikus terminusokat különböztetünk meg. 4. A jelentésátvitel alapulhat műszaki analógián (a működési elv, a funkció vagy a szerkezet hasonlóságán), illetve formai analógián. 5. A metaforikus terminusok olyan szavakat vonhatnak be a tudományos nyelvbe, amelyeknek vannak közös szemantikai jegyeik, de gyakrabban az átvitt jelentés figyelmen kívül hagyásával, a tudományterület nem metaforikus szakszavaival együtt használatosak. 6. A metaforikus terminusok csak akkor fogadhatók el, ha pontosan írják le a fogalmat, nem keltenek nem kívánatos asszociációkat, a kontextusban más terminusokkal nem alkotnak szerencsétlen szókapcsolatokat, szerkezetük nem tér el túlságosan az adott rendszer többi terminusától, és maga a terminus vagy annak eleme ugyanabban a tudományos szövegben nem szerepel mindkét jelentésében. Beérkezett: 1998. 07. 03. Literatūra 1. Aristotelis. Poetika. V., 1959. 2. Gaivenis K. Lietuvių terminų vaizdingumo klausimu // Lietuvių kalbotyros klausimai: Lietuvių leksikos ir terminologijos problemos. V., 1991. T. 29. 3. Ivič M. Lingvistikos kryptys. V., 1973. 4. Jakaitienė E. Leksinė semantika. V., 1988. 5. Kocourek R. The status of English Metaphorical Terms // Applications and implications of current LSP research. Volume II. University of Bergen, 1994. 6. Арутюнова Н. Метафора и дискурс // Теория метафоры. Москва, 1990. 7. Калмыкова Е. О динамике метафоры в научном стиле // Филологические науки. 1974. No 2. Лотте Д. Основы построения научно-технической терминологии. Москва, 1961. 46 Sutrumpinimai DŽ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. III leid. / Vyr. red. St. Keinys. V., 1993. IFŽ – Oxlade Ch., Stockley C., Wertheim J. Iliustruotas fizikos žodynas. K., 1997. 47