Apie vargonų terminus

Rimantas GUČAS UAB Vilniusi orgonaműhely A ORGONATERMINUSOKRÓL Litván nyelven kevés írás született az orgonákról, és az sem régen. Talán az első, a témával ta foglalkozó írás 1909 m. J. Naujalio által kiadottme ir a szerkesztett „Vargonininkas” folyóiratban. A ir to vargonkészítő művelt ember, a nemzeti újjászületési mozgalom aktív résztvevője volt Jonas Garalevičius több (1871-1943) számban közölte a „Vargonai” című tanulmányát, amelyben a vargonok történetéről és felépítéséről ir közölt ismereteket. Tartalmi szempontból J. Garalevičius írása még kissé naiv, vannak benne hibák, bár egyes gondolatai ma is időszerűek. ir Mindazonáltal talán leginkább azt érdemes megjegyezni, hogy már az első bekezdésekben felhívta a figyelmet arra, hogy szükség van saját į terminológiára: „Szeretniš ém magasra kérni a tisztelt Az olvasók už nem tiszta litván nyelvvel találkoznak, amelyet az orgona leírásában kénytelenek leszünk használni. Az orgona nagyon bonyolult hangszer, amely több ezerféle alkatrésszel rendelkezik, és amelyeknek megfelelő szavait a litvánok még nem alkották meg; így kénytelenek leszünk az úgynevezett „internacionális- ”, vagyis más nyelvekből átvett, úgymond technikai szavakat használni“. ar iš (,,Vargonininkas“ 1909, sz. 2). Úgy tűnik, hogy a háború előtti Litvániában az orgonaterminológia rendezése terén nem történtek komolyabb lépések. Van azonban egy kissé más jellegű példa — A kavarskasi templom orgonája. Őket körülbelül 1925 m. Csehszlovákia Jan Tuček cége építette. Ezekben az orgonákban első és ir mindeddig egyetlen alkalommal próbálták a regisztereket litvánul elnevezni (Erdvės fleita a Hohlflote helyett, Lendrių fleita a Rohrflote helyett, Stirn. Ragelis — Gemshorn, fűzfa. Duda — Salicional ir pan.) vagy a nemzetközi elnevezéseket litván su végződéssel kell írni: Principalas, Burdonas, Subbasas (ahelyett, hogy Principal, Burdon, Subbass). Ebből a szempontból a kavarskasi orgona ir egyedülálló, ezért į felvették a műemlékek jegyzékébe. Róla/Róláról 1965 m. A Litván SZSZK Állami Konzervatóriumában munkába állt zenetudós Antanas Venckus (1934-1975) kezdeményezte a litván zenei terminológia rendezését. Sokat érintkezett az idősebb su nemzedékhez tartozó Antanas Krutulisszal, aki már (1887-1979), kiadott egy zenei „Rövid 63 szótárt; mindenfélek- (1960) ir éppen ösztönözte az utóbbit egy új szótári kiadvány no elkészítésére. Mivel a zenei közönség, különösen az előadók, konzervatív — ha nem mondhatjuk obskurantistának —, Venckus pedig, amikor A. komolyan foglalkozni kezdett a ir litván zenei terminusok rendezésével és megalkotásával, több gúnyos ellenállásba ütközött, mint jóindulatú kė segítségbe. ir Nagyjából ekkortájt A. Venckas kezdeményezésére megalakult a Zenei Terminológiai Bizottság. 1967 m. A Szépművészeti Múzeum színházi ir zenei osztályán megkezdték a litvániai orgonák nyilvántartását, és ir összeállították a legértékesebb műemléki orgonák jegyzékét. E célból külön „Orgonakérdőívet” nyomtattak. Ekkor meglehetősen élesen vetődött fel az orgonaterminológia kérdése, mert na — egészen más ir zsargonban — beszélni, mint írni. Iš Kezdetben azt tervezték, hogy a kérdőívet elküldik a járási műemlékvédőknek, hogy töltsék ki. Egyik pontja iš az orgona részeinek — terminológiája volt: kérdezzék meg a helyi orgonistát, hogyan nevezi az orgona részeit. A kérdőíveket azonban nem küldték szét. ir A templomokat járva és a helyi orgonistákkal beszélgetve szinte kivétel nélkül csak elferdített német terminusokat lehetett hallani, saját ar elnevezésekből pedig alig néhányat; — semmi érdekesebbet, hasznosabbat nem sikerült megtudni. o ir tų Az orgonisták többségének olyan csekély fogalma volt az orgonákról, hogy szakmai nyelv egyáltalán nem alakult ki. Ir Mindazonáltal néhány iš intelligensebb, orgonaépítéssel ir foglalkozó orgonistától sikerült egy-két hasznos terminust hallani. 1968. 12. 16-án megtartották a Zenei Terminológiai Bizottság ülését, amelyet az orgonaterminológia megvitatásának szenteltek. Jóváhagyták a már korábban használt szavak jelentős részét, továbbá néhány új terminust is javasoltak (griežykla, kelmas). Erről A „Kultūros baruose” című kiadványban információ jelent meg (1969). E terminusok egy részét az új A. Krutulio „Zenei terminusok (1975) szótárába”, valamint J. Kazlauskas könyvégą „A hangszerek ir partitúrája” (1975). Az orgona leírása az utóbbi könyvben a litván nyelven megjelentek közül az egyik legkövetkezetesebbnek és legprofesszionálisabbnak tekinthető. 1972-ben a Köztársasági Kulturális to Emlékek Restaurálási Trösztjénél orgonaműhelyt hoztak létre. Ekkor már egészen komolyan szükség lett a szakkifejezésekre, mert a gyártási folyamat során beszélni kellett egymással, valamint költségvetéseket és egyéb dokumentumokat is kellett írni az orgonák minden részéről és az alkatrészek alkatrészei64 ről. Mivel a munkába állók többsége korábban nem su találkozott orgonákkal, az újonnan javasolt litván szakkifejezéseket magától értetődőként, kétséget nem ir ébresztőként fogadták. Az addig megvitatott és ir jóváhagyott szakkifejezések még nem ölelték fel az orgona minden be részét, sőt némelyikük nem bizonyult kellően pontosnak. Mivel egyes részekre szándékosan nem javasoltak elnevezéseket, maguktól egyszerűbb litván szavak alakultak ki. Tréfából egyszer felcsendült a tájnyelvi rekecius szó, amelyet egy Dubingiaiból származó asztalos, P. Klimas O reketis, reketys, — ez már A „Dabartinės lietuvių kalbos (1993) žodyne” szereplő szó. Ezzel egy bizonyos orgonaalkatrész írható le. rą Ir Az orgonaterminológia további rendezése során érdemes lenne beszélgetni a su litván nyelv ismerőivel és a népi élet szakértőivel, akik emlékeztetnek bennünket az elfeledett litván szavakra. Nem szabad elfelejteni, hogy az orgona külső látványossága és jų összetettséir ge ellenére valójában iš nagyon egyszerűen érthető hangszer. ir Sok hasonló alkatrész megtalálható különféle építményekben, szerszámokban és a háztartásban. Ilyenek mindenféle sarokvasak, tengelyek, rudazatok, járatok, csatornák, ir skálák, emelők és emeltyűk, ir oszlopok, gerendák, hidacskák, rekeszek, tartók, tucatnyi, ha ir nem több száz egyéb ne alkatrész, amelyekhez egyáltalán nem kell valamilyen különleges terminust keresni, csak a különféle szerszámok és alkatrészek o megnevezésére már régóta használt helyes szavakat kell alkalmazni. Csak akarni kell rendet tenni. ir jų Sajnos éppen az akarat az, ami leggyakrabban to hiányzik mind az orgonaépítőkbir ől, mind pedig különösen az előadóművészekből. A régi, ir szabályos litván szavakat olykor még nevetséges, silány szavaknak is tartják, míg az ir idegen o eredetűeket — értelmesnir ek és hangzatosnak. Egyes zongoristák így bizonygatják, hogy a zongorázás csupán felszínes dolog, míg a szláv eredetű „grojimasz” már a teremtés aktusát tükrözi. Az orgonákban ir vannak sajátos dolgok, amelyek megnevezémi sére idegen eredetű szavakat — használnak: klavišai, pedalai, registrai, barkeriai (a feltaláló vezetéknevéről), pulpetai, rezonatoriai, žaluzės, menzūros, labiumai, traktūra stb. ir Ezek mind nemzetközi szavak, noha ez a nemzetköziség jų viszonylagos. Inkább azokban az országokban használják őket, ahol az orgonakultúra szorosabban kapcsolódik a német hagyományokhoz. su Ez — Középir KeletEurópa. Ide jų tartozik ir Litvánia, amely már az első orgona 1408-as megjelenésétől kezdve a német orgonaépítés hatáskörében volt. 65 A leghíresebbek A a. XVII–XVIII. század mesterei németek voltak J. Koppelmann, G. A. Zelle, M. Jansonas, A. G. Casparinis (az olaszosan hangzó vezetéknév ellenére). A XIX. a. században is tanultak, az orgonaalkatrészir eket stb. többnyire vásárolták. többnyire Németországban. Az említett J. Garalevičius szintén Németországban tanulta az orgonaépítő mesterséget. Németországban — B. A Štetinben, a Grüneberg-- műhelyben élt és dolgozott sok éven át. ir Általában mind az orgonaépítők, mind az előadók inkább azon nyelvek tų terminusait használták, amelyeken tanultak. Például Kaveckas K. gyakran használt francia terminusokat, Aleksandravičius pedig olaszokat Z. és hasonlókat. — ir A szovjet időkben a moszkvai iskola gyakorolt hatást, amely maga is kritikátlanul átvette a német orgonaesztétikát és -terminolóir giát. E tekintetben a Litván Zeneakadémiát még mindig a moszkvai iskola befolyásolja. Az orgonaterminusok másik része a — regiszternevek. Ugyanazt a ir regisztert a különböző hagyományokhoz, vidékekhez, korszakokhoz és mesterekhez tartozó orgonákban teljesen eltérően nevezhetik. Ir Fordítva: — ugyanazzal az ir elnevezéssel a különböző hagyományokhoz tartozó orgonákban különböző regisztereket nevezhetnek meg. A regiszternevekben tükröződhetnek a hangszín sajátosságai, a sípok formája, anyaga, ro hangmagassága, felépítése stb. ir A saját orgonahagyományokat kialakító nagy európai nemzetek létrehozták a regiszternevek saját ir rendszerét, bár ezek meglehetősen összefonódnak ir egymással. A régi idők orgonaépítői, valamint az autodidakta mesterek gyakran összekeverték a nevek használatát, és nyelvtani hibákat vétettek. Mindez jelentős információval szolgálhat a kutató számára. A régi litván orgonák regiszterneveinek egy része latin, illetve olasz eredetű, egy része német, ar továbbá vannak ellengyelesített formák is. Új orgonák készítésekor a litván orgonákra jellemző hagyományos regiszterneveket használjuk, nem litvanizálva, ugyanakkor lehetőség szerint jų kerülve a német vagy lengyel formákat. Általánosságban az orgonaterminusok elválaszthatatlanok egy nemzet, ország vagy vidék orgonakultúrájának hagyományaitól és örökségétől. ]} # malformed? Need valid. Wait. We need output valid JSON. Also preserve weird split Hogyan lehet például a francia orgonák fogalmait alkalmazni XVIII a. olyan litván orgonákra, amelyek építői a francia orgonákat sem hallani nem hallották, sem látni nem látták? O az, hogy a litván orgonahagyomány szorosan kapcsolódik a su némethez, korántsem jelenti azt, hogy ne lettek volna sajátos árnyalatai. Ezért ir 66 a terminusokat idővel, történelmünk és a fennmaradt hangszerek egyre jobb megismerésével pontosítani kell: az orgonaterminológiának tükröznie kell orgonaépítési hagyományunkat. Az orgonák szabályos leírása megtalálható V. Bičiūnas „A zenei akusztika alapjai” (1988) című művében, és a helyes litván terminológiát az Enciklopédiák Kiadójának kiadványaiban is betartották. Jelenleg egy új enciklopédikus zenei szótárat készítenek nyomdai kiadásra. Ebből az alkalomból a Zenei Terminológiai Bizottság megújította tevékenységét. Az egyik ülést az orgonával kapcsolatos terminusok megvitatásának is szentelték. Az ülést követően a „Muzikos baruose” című kiadványban (1996, 15–16. és 17. szám) megjelent A. Kalinauskas zenész „Az orgona” című cikke, amely nemcsak közvetlenül a hangszerhez kapcsolódó terminusokat közöl, hanem más fogalmakat is, amelyekre az orgonáról beszélve és írva szükség lehet. Például valamivel több mint egy évtizeddel ezelőtt az Enciklopédia Kiadónál vitába kellett bocsátkozni arról, miként kerül az orgona a templomba. A szerkesztőség által erőltetett „az orgonát felszerelte” kifejezés a szerző számára pontatlannak és mesterkéltnek tűnt. Prof. J. Pikčilingis, akitől segítséget kértek, elgondolkodott: „vajon hogyan mondta volna Vaižgantas?” Tehát az orgonákat elkészítik, elkészítésük után pedig felállítják őket a templomban, ahol aztán állnak. (A XIX. század közepéről származó felirat a Klykolių templomban: Wargonus dyrba Pons Mockiewicz su sunu sawa). Tehát az orgonaterminológia rendezése terén már ez-az megtörtént. Ezért kissé meglepett és elszomorított az új könyvecske — L. Digrio „Hogyan játsszunk orgonán” című műve, amelyet a Litván Zenészek Társasága és a Vallásos Zenei Központ adott ki 1998-ban. Ebben továbbra is mindenféle kopulációk használatát javasolják! valamint Schtraicher-eket, Waltze-okat és más német szavakat, amelyeket néha hibásan írtak le. Mintha még mindig J. Garalevičius kora lenne, mintha nem kerültek volna megvitatásra az orgonaterminológia kérdései, nem jelentek volna meg az ezekkel kapcsolatos publikációk, illetve nem létezne meglehetősen professzionális szakirodalom. A helyes terminusok jelentése is sok helyen teljesen eltorzult és összekeveredett. Ezért ezt a könyvecskét, különösen a hangszerrel foglalkozó oldalait, sajnos nem lehet ajánlani az orgona iránt érdeklődőknek. ' Kopuláció [lat. copulatio —egyesülés]: 1. „két egyed egyesülése a nemi aktus során” (Nemzetközi Szavak Szótára, 1985). 67 Semmiképpen sem állítható, hogy az orgonaterminológia már véglegesen rendezett. És most is, ahogy egyre nő a mesterek és az orgonajátékot oktató iskolák száma, felmerül a kommunikáció problémája, ezáltal pedig szükségessé válik az orgonaterminusok újbóli áttekintése. Beérkezett: 1999. 09. 27. AZ ORGONA SZAKKIFEJEZÉSEIRŐL Összefoglalás A litván orgonaszakkifejezések megalkotásának kérdése először 1909-ben merült fel a „Vargonininkas“ című litván zenei folyóiratban. A háború előtti Litvániában több kísérlet történt az orgona regisztereinek litván elnevezésére. 1967-ben megkezdődött a litvániai orgonák rendszeres nyilvántartása. Összeállították a műemléki orgonák jegyzékét. Ezzel egyidejűleg kísérletet tettek arra, hogy felkutassák az orgona hagyományos litván szakkifejezéseit. Csak kis számú ilyen kifejezést találtak, de 1968-ban a zenei szakkifejezések bizottsága megtárgyalta és jóváhagyta az orgona főbb litván szakkifejezéseit. Ezek a szakkifejezések meghonosodtak a szakirodalomban. 68