J. Balčikonio kalbotyros terminų sandara ir savitumas

Ramunė ANDRIUŠKAITĖ Vilniusi Pedagógiai Egyetem J. BALČIKONIS NYELVÉSZETI TERMINUSAINAK SZERKEZETE ÉS SAJÁTOSSÁGA Idén van 115 éve annak, hogy megszületett az egyik legjelentősebb litván nyelvész, Juozas Balčikonis, aki a litván kultúrában lexikográfusként, pedagógusként, fordítóként, szerkesztőként és néprajzi gyűjtőként hagyott maradandó nyomot. Bár nyelvtudományi munkái közül egyetlen önálló kiadványt sem jelentetett meg, különféle cikkei, recenziói és ismertetései azonban bőségesen megtalálhatók a korabeli sajtóban. J. Balčikonis tevékenysége leginkább a nyelvi normák kialakításához és a nyelvműveléshez kapcsolódik. Nagy gondot fordított az anyanyelv helyességére, arra törekedett, hogy mind az írott, mind a beszélt nyelvet tökéletesítse, figyelemmel kísérte, hogyan beszélnek az iskolákban és a rádióban, valamint hogyan írnak a könyvekben és az újságokban. J. Balčikonis neve a legjelentősebb lexikográfusok között szerepel, mert nélküle elképzelhetetlen volna a nagy litván nyelv szótára. Ez a nyelvész sokat tett azért, hogy K. Būga összegyűjtött szócédulái ne vesszenek kárba, és az általa végzett lexikográfiai munkára támaszkodva megszervezte a „Litván nyelv szótára” összeállítását és kiadását. A nyelvi normák alakítójaként és oktatóként végzett munkája során, valamint a „Litván nyelv szótára” szerkesztőjeként a szavak gyűjtése és rendezése közben J. Balčikonis sokszor találkozott különféle szakterületek terminusaival, ezért a terminológia kérdéseivel is foglalkoznia kellett. Ezen a területen J. Balčikonis már fiatalon munkához látott. Voronyezsben J. Jablonskinak segített a matematikai és más szakterületi terminusok megalkotásában és rendezésében. 1925-ben megírta „A terminológiai bizottság munkájáról” című cikkét, amelyben védelmébe vette a régen átvett terminusokat. 1939-ben közzétette „Nyelvünk és a terminológia” című cikkét, amelyben a terminusok fejlődésének és alkotásának néhány kérdését ismertette; emellett több rövid írást is írt egyes terminusok használatáról. Számunkra J. Balčikonis nyelvészeti terminológiája ma is érdekes kutatási tárgy lehet. Szép, helyes nyelvhasználata kiváló példa napjaink nyelvészei és terminusalkotói számára. 59 Munkájának elkötelezett nyelvészként, részben pedig terminológusként J. Balčikonis arra törekedett, hogy műveiben pontosan válassza meg és használja a nyelvészeti terminusokat. Mivel a 20. század elején még folyt a köznyelvi litván kialakítása és normázása, és készültek a normatív litván nyelvtanok, a litván nyelvészeti terminológia sem volt még megszilárdult és következetes. A nyelvészek szabadon választhatták meg, milyen terminusokat használnak, és gyakran próbáltak újakat alkotni. A terminusoknak ez az ingadozása J. Balčikonis írásaiban is tükröződik. Különösen korai cikkeiben és recenzióiban gyakran vitázik kollégáival egy-egy nyelvészeti terminus célszerűségéről. J. Balčikonis nyelvészi tevékenysége hosszú időszakot ölel fel, 1918-tól 1968-ig, ezért munkáiban nyomon követhető a nyelvészeti terminusok kiválasztásának és meghonosodásának fejlődése. Műveiben sok olyan terminus található, amelyet ma is általánosan használnak, de számos régebbi változat is előfordul, amelyek érdekesek a terminológia története szempontjából. A nyelvészeti terminusok jelentős részét J. Jablonskis alkotta meg és honosította meg, J. Balčikonis pedig átvette őket. Noha nagy tisztelettel viseltetett idősebb kollégája tekintélye iránt, nem mindegyikkel értett egyet, és nem habozott új, saját terminusokat alkotni. Sokszínűsége miatt tehát J. Balčikonis nyelvészeti terminológiája érdekes és érdemes a kutatásra. Mivel J. Balčikonis nyelvi hagyatéka különféle időszaki kiadványokban szétszórtan található, jelenleg pedig egyetlen olyan kiadványunk van, amely életművének nagy részét egybegyűjti — J. Balčikonis „Válogatott írásai” —, ezért az itt vizsgált nyelvészeti terminusokat éppen ezekben kerestük. A két kötetben 1026 nyelvészeti terminust találtunk. Mivel J. Balčikonis nem egyetlen szakterület specialistája volt, a terminusok igen változatosak, és a nyelvészet csaknem minden ágához tartoznak. Az általa használt nyelvészeti terminusok legnagyobb részét a morfológiai terminusok teszik ki: arányuk 43,9%. A gyakoriság szerinti második helyen a szintaktikai terminusok állnak, 15,5%-kal. Ez nem meglepő, hiszen a morfológiát és a szintaxist tanították a legszélesebb körben, ráadásul ezek a nyelvtudomány legnagyobb ágai. Hozzátehetjük, hogy a nyelvben éppen e két területen fordul elő a legtöbb hiba, így J. Balčikonis nyelvi normák alakítójaként leggyakrabban ezekkel találkozott, és műveiben is ezekről értekezett. A morfológiai terminusok azért is különösen gyakoriak, mert a panevėžysi gimnázium tanulóinak szánt morfológiai órákon sok régebbi terminust használtak 60 olyan változatok, amelyek tovább bővítik a morfológiai terminusok amúgy is nagy rendszerét. A nyelvtudomány más területeivel a nyelvész ritkábban foglalkozott, azokat külön nem kutatta, ezért munkáiban az ilyen nyelvészeti terminusok is kevesebbszer fordulnak elő. J. Balčikonio „Rinktiniai raštai” című művében közel azonos arányban találhatók fonetikai (9,4%) és lexikológiai (9%) terminusok. A fonetika alapjait J. Balčikonis már az említett panevėžysi gimnáziumi előadásjegyzetekben kifejtette. A lexikológiát rendszeresen nem kutatta, de nagyon érdeklődött Litvánia régi helynevei iránt. Munkáiban viszonylag sok az általános nyelvészeti (7,5%) és az akcentológiai (6,3%) terminus, az összes többi terület terminusaiból pedig alig akad néhány tucat: a helyesírás és központozás terminusai 3,2%-ot, a dialektológia terminusai 2,8%-ot, a szóalkotás és a stilisztika terminusai pedig mindössze 1,2–1,2%-ot tesznek ki, mivel ezt a két nyelvészeti ágat még viszonylag kevéssé kutatták. A J. Balčikonis által használt nyelvészeti terminusok eredetüket tekintve is meglehetősen változatosak. Mint ismeretes, a terminusalkotásnak két módja van: az anyanyelv szókészleti forrásainak felhasználása és terminusok kölcsönzése idegen nyelvekből. Maga a nyelvtudomány mintha arra kötelezne bennünket, hogy lehetőleg saját nyelvünk eszközeivel boldoguljunk. Azonban, mint minden régi tudománynak, a nyelvészetnek is van bizonyos számú kölcsönzött nemzetközi terminusa. El kell ismerni, hogy J. Balčikonis igyekezett ezekből a lehető legkevesebbet használni. A litván terminusalkotás egyik módja az alapszavak vagy mellékjelentések terminologizálása. Ez szemantikai változásokkal jár: a terminologizált szó különleges, pontosan meghatározott jelentést kap. A terminologizált nyelvészeti terminusok száma általában is igen csekély, J. Balčikonis „Rinktiniai raštai” című művében pedig mindössze 4,5%. Ezek a nyelvészet alapvető fogalmai, amelyeket a köznyelv már ősidők óta használ, például: garsas I 401, kalba I 37, šneka I 233, vardas I 39, žodis II 39; ezeknek az alapszó szerinti jelentésük terminologizálódott. A más szójelentések terminologizálásával keletkezett terminusok közül megemlíthetők a következők: asmuo II 51, giminė I 182, laikas II 44, 1 A példák mellett szerepel a terminus előfordulási helye: római szám jelöli J. Balčikonio „Rinktiniai raštai” című művének kötetét, arab szám pedig az oldalt. A ct rövidítés azt jelzi, hogy a példa idézetben fordul elő. 61 laipsnis II 36, skaičius II 17; J. Balčikonis eredetibb terminusai közül pedig: būdas „nuosaka” II 47, kryptis „kreipinys” II 132, liemuo „kamienas” II 95, vaizdas „veikslas” II 51. A második módszer, amelyben a terminusalkotáshoz a saját szókészletet használják fel, a terminusok szóalkotási eszközökkel történő létrehozása. Ez a terminusalkotás legelterjedtebb módja. A nyelvészeti terminusok megalkotásához mind a négy szóalkotási módot igénybe veszik. St. Keinys megállapította, hogy a litván nyelvben különösen sok képzett terminus keletkezik2. Jóval kevesebb terminus alkotódik előtagokkal, végződésekkel és összetétellel. J. Balčikonis „Rinktiniai raštai” című művében 236 (23%) egy szóból álló nyelvészeti terminus szerepel. Nagy részük (60,7%) képzett szó. A képzővel alkotott származékok száma kétszerese az összes többiének: 64%. Leggyakrabban igékből képzik őket, például: derinimas II 94, valdymas II 97, jungtis II 107, linksniuote I 99, tarmė I 43, skolinys I 162, atitikmuo I 232, davininkas II 18, veiksnys I 261, neigtukas I 200. Kevesebb képzővel alkotott származékot képeztek főnevekből, például: dalelė I 39, kablelis II 131, įrankininkas I 40ct, galūnė II 12, garsynas II 194, aplinkybė II 105; melléknevekből pedig csak néhányat, például: veiksmažodiškumas II 113, bendratis I 101, aukštaičiai I 73. Bár a képzők és a végződések szerinti szóalkotás között sok hasonlóság van, a nyelvészeti terminológiában nagyon kevés, mindössze 10,6% a végződéssel képzett származék. Ezeket leggyakrabban igékből képezik, például: intarpas I 300, posakis I 140, priesaga I 95, nuosaka II 92, samazga II 122, pabaiga I 38ct, jungė II 98; háromszor kevesebbet főnevekből, például: balsis II 5, raidė II 4. A legtermékenyebb végződések az -a és az -is. A J. Balčikonis által használt előtagos származékok hat előtaggal jöttek létre: prie- (priebalsis II 65, priegaidė I 99, prielinksnis II 75, prieveiksmis II 73), pa- (padalyvis II 50, pavardė I 74), pro- (prokalbė I 232ct), pra- (pravardė I 137), po- (polinksnis I 301), ant- (antraštė I 201). Ezek az összes egy szóból álló terminus 8,4%-át teszik ki. Gyakoriság szerint a második helyen a nyelvészeti terminusok összetétele áll. J. Balčikonis nyelvészeti terminológiájában az összetett szavak aránya 15,5%. Két típusuk van: leíró és irányításos összetételek. A leíró összetételek rendelkezhetnek 2 Keinys St. Terminologijos abėcėlė. Vilnius, 1980. P. 70. 62 mindkét tag főnévi elem (asmenvardis I 267, veiksmavardis II 46, jausmažodis II 132, pusbalsis II 7, kamiengalis I 357), egy melléknévi és egy főnévi elemet (senkalbė I 231, slapyvardis I 266), illetve egy számnévi és egy főnévi elemet (dvibalsis II 6) tartalmaz. Alárendelő összetétel mindössze egy fordult elő (kalbotyra I 97). A litván nyelvészet számos új szavát neves litván nyelvészek alkották; e téren különösen sokat tett J. Jablonskis. Olyan új szavakat javasolt, mint a asmenavimas I 198, bendratis I 101, būdinys I 136, kreipinys II 132, ištiktukas I 300, padalyvis II 50, garsynas II 94, rašmuo I 186, veikslas I 300, veiksmavardis II 46. S. Daukantas nyelvészeti terminológiájából örökre fennmaradt a būdvardis II 16, daiktavardis II 28, linksnis II 39; K. Jauniustól a naujadaras I 46, pusbalsis II 7, jaustukas II 79. K. Būga elsőként kezdte használni a prieveiksmis II 93, skolinys I 162, tarmė I 43 és linksniuote I 99 terminusokat; A. Baranauskas a raidė II 4, rašyba I 86, sakinys II 89 és skaitvardis II 41 terminusokat. A litván nyelvészeti terminusok eredetét és történetét részletesen A. Balašaitis3 vizsgálta. A nemzetközi nyelvészeti terminusok többnyire a klasszikus – görög és latin – nyelvek alapján jöttek létre. Ennek oka, hogy régebben az európai nyelvek grammatikáit a görög és latin grammatikák mintájára írták, és azokban latin terminusokat használtak. Később a görög és latin szavak alapján újabb terminusokat is alkottak. J. Balčikonis 41 görög eredetű terminust használt, például: alfabetas II 244, apostrofas I 247, dialektas II 141, enklitikas I 316, etimologija I 40, filologija II 154, fonetika I 198, frazeologija I 107, gramatika II 4, hidronimas I 371, leksika I 198, metatezė I 382, onomastika I 352, ortoe pija I 201, semasiologija II 81, sintaksė II 81 és így tovább; továbbá 42 latin eredetű terminust, például: afiksas I 264, afrikata I 271, direktyvas I 394, geminata I 327, hibridas I 179, inesyvas I 394, infinit yvas II 85, intonacija II 82, konsonantizmas I 233, partikula I 333, predikacija II 313, sufiksas II 40, terminas I 43, vokalizmas I 232ct, atributyvinė funkcija I 316 és így tovább. Mindezek a terminusok 3 Žr. Balašaitis A. Lietuvių kalbotyros terminų istorija. Vilnius, 1961. (disert. rankr.) 63 kissé litvánosítottak, J. Balčikonis azonban nemcsak latin eredetű, hanem latin alakú terminusokat is használt, például: dativus absolutus I 309 (participiumos dativus), gradus comparativus II 144 (középfok), nomina actionis I 180 (cselekvésnevek), verbum transitivum I 182 (tárgyas ige). Igaz, az utóbbi terminusokat többnyire a litván megfelelőik mellett, pontosításként adják meg. Ez feltehetően szintén a latin tudományos nyelvként betöltött szerepének hagyományából eredő hatás. A más nyelvekből származó nemzetközi terminus viszonylag kevés van – alig egy-kettő; például a franciából került át a žargonas I 49, a németből pedig a šriftas II 265. A fent említett nemzetközi terminusok közül néhány hibrid terminusok képzésére szolgál. J. Balčikonis „Válogatott írásaiban” 123 ilyen terminus található. Az egyszavas hibridek száma igen csekély. Ezek többnyire latin és görög nyelvi tövekből állnak: akcentologija I 93, terminologija I 99. Jóval nagyobb részt tesznek ki a hibrid szókapcsolatok, azaz az összetett terminusok. Tíz ilyen terminus két különböző idegen eredetű szóból áll, és ebben a formában kölcsönözték más nyelvekből. Leggyakrabban görög és latin eredetű szavakat kapcsolnak össze, például: gramatinė forma (gr.) forma (lat.) II 88, sintaksės (gr.) terminas (lat.) II 111, sintaksinė funkcija I 316; egy-egy terminus francia és német eredetű szavakból áll – gotiškas šriftas I 234 –, illetve görög és olasz szavakból – gramatinis trafaretas II 111. A vegyes eredetű összetett terminusok többségében az egyik szó litván, a másik pedig nemzetközi. Ez a szerkezet arra utal, hogy nem kölcsönözték, hanem a litván nyelvészetben alkották őket. Összesen 113 ilyen terminust találtak, amelyek két csoportra oszthatók. Az első csoportba olyan hibrid összetett terminusok tartoznak, amelyek alaptagja idegen eredetű, a fajt fogalmat jelölő jelzőjük pedig litván, például: beasmenė forma II 139, daugskaitinė forma I 383, sangrąžinė forma I 351, asmenavimo sistema II 197, nuosakos kategorija II 18, kirčiavimo paradigma II 189, padalyvinė konstrukcija I 311, šaukiamoji intonacija II 13, kalbos norma I 315, lyginamoji fonetika I 323, pažymimasis artikelis I 156ct. A hibrid összetett terminusok második csoportját olyan szókapcsolatok alkotják, amelyeknek első tagja idegen eredetű. Ilyenkor általában 64 A nemzetközi terminus egy meghatározott grammatikai fogalom fajlagos sajátosságát jelöli, pl.: elvont szó I 118, akut hangsúly I 375, analitikus nyelv II 84, cirkumflex hangsúly I 375, fonetikai sajátosság II 197, grammatikai jelentés I 113, szintetikus nyelv II 84. Minden tudományágban vannak nemzetközi terminusok. Ezek a népek gazdasági, politikai és kulturális érintkezésének nyomai. A nemzetközi és a litván terminusok használata a szerző hajlamaitól függ, és kizárólag a szerző választása dönti el, hogy az egyes szavak mennyire terjednek el. A kölcsönszavak azonban olykor indokolatlanul kiszorítják a nyelvből a jó litván megfelelőket. J. Balčikonis jól értette a saját, litván szókincs értékét, hiszen műveiben kevés nemzetközi terminust használ (a terminológia 9%-a), és viszonylag ritkán. Néhány nemzetközi és litván terminuspár azonban szinonimaként használatos, pl.: alfabetas II 244 – abėcėlė II 4, infinitivas II 85 – bendratis I 101, dialektas II 141 – tarmė I 43, fleksija I 254 – galūnė II 12, lingvistika I 229 – kalbotyra I 97, neologizmas I 163 – naujadaras I 46, partikula I 333 – dalelytė I 103, sufiksas II 40 – priesaga I 95. J. Balčikonis által használt nyelvészeti terminusok legnagyobb részét a nyelvészeti fogalmak fajlagos sajátosságait megnevező kétszavas összetett terminusok alkotják – számuk 668 (65,11%). Két csoportra oszthatók: egyeztetett jelzős és vonzatot tartalmazó jelzős szerkezetekre. Az első csoport összetett terminusaiban a jelző leggyakrabban különféle melléknevekkel fejeződik ki: egyszerű melléknevekkel (szűk magánhangzó II 146, idegen szó I 103, ingadozó hangsúly I 233ct, közbevetett kormányzás II 98), névmási melléknevekkel (közös nem II 17, tiszta állítmány II 112), előtagképzős származékokkal (személytelen mondat I 261, semleges nem I 93), összetett melléknevekkel (egyszótagú szó I 385, szóvégi mássalhangzó II 10, kezdőhangsúlyos hosszúság I 40, azonos mondatrészű mondat II 120), különösen gyakran az -inis képzős melléknevekkel (melléknévi határozószó I 180, magánhangzós ragozás I 73, orrhangú magánhangzó II 6, bővített jelző I 39ct, főnévi név I 76, kijelentő mód I 361, sorszámnév II 41). Az összetett terminus egyeztetett jelzője viszonylag gyakran igenév: magyarázó szó I 109, kapcsoló magánhangzó I 226, felszólító mód I 276, vonzott tárgy II 98, pozitív jelentés II 135, 65 megerősítő határozó II 106, jóval ritkábban sorszámnevek, pl.: második fok I 39, negyedik ragozás II 18, első személy I 229, harmadik ragozás I 355. A kétszavas terminusok legritkább grammatikai típusa két főnév alanyesetű alakjából áll, pl.: nyugati aukštaitiai II 147, part menti žemaitiai II 145, másodlagos rész II 96. A vonzatot tartalmazó jelzős szerkezetek ritkábbak az egyeztetett jelzős szerkezeteknél. J. Balčikonis „Összegyűjtött írásaiban” feleannyi van belőlük, mint az első típusból. K. Gaivenis azt javasolja, hogy az ilyen összetett kétszavas terminusokat ne az alárendelt, hanem a fő tag alapján osszuk további alcsoportokra4, figyelembe véve, hogy a fő tag konkrét vagy elvont főnév-e (módhatározó II 106, a barátnő eszközhatározója II 86, nyelvi egység II 140, vonzó ige I 161, etimológiai szótár II 283, tővégi magánhangzó I 271, Zietela nyelvjárása I 363, nyelvcsoport I 231), az igék elvont főneve (melléknévképzés I 271, esetek használata I 42, nyelvjárás leírása II 159, magánhangzó-váltakozás I 298, egyeztetési viszony II 97, hangsúlyváltakozás I 100), ritkábban a melléknevek elvont főneve (magánhangzó-hosszúság I 180, a nyelv elevensége I 107, mássalhangzó-lágyság II 144, a hangsúly ingadozása I 233ct). A feleannyira kutatott forrásban 104 háromszavas terminust találtak (10,14%). Az őket alkotó szófajok szerint ezek a terminusok igen változatosak, és 19 típusuk különíthető el. A tagok közötti kapcsolatok alapján azonban csak három csoportra oszthatók5. 4 Gaivenis K. Dvižodžiai sudėtiniai terminai dabartinėje lietuvių kalboje // Lietuvių kalbotyros klausimai. Vilnius, 1975. T. 16. P. 60. 5 Gaivenytė J. Lietuviškų ir angliškų keturžodžių technikos struktūrų sugretinimas // Terminologija ir dabartis. Kaunas, 1997. P. 91–96. 66 Az első csoport háromszavas terminusainak jelzői a fő taghoz való beágyazás révén kapcsolódnak. A fő tag a középső jelzővel elsődleges szókapcsolatot alkot, ezt pedig egy másodlagos jelző határozza meg. Pl.: a beszédrész megkülönböztető jegye II 130, a nyelvi zárhangok összehasonlító sorának réshangja I 232. A második csoport háromszavas összetett terminusainak jelzői szintén beágyazás révén kapcsolódnak a fő taghoz, csakhogy a beágyazás iránya más. Az elsődleges szókapcsolat a két jelzői tag között jön létre. A második, főnévvel kifejezett tag irányítja az elsődleges, melléknévi tagot, az egész szókapcsolat pedig a fő, irányító tagot határozza meg. Pl.: hátulsó sorbeli magánhangzó I 395, nyugati aukštaitiai nyelvjárás I 233, a kijelentő mód alakja II 136, a folyamatban lévő cselekvés aspektusa II 51, cselekvő igenemű melléknévi igenév I 42ct, a cselekvés befejeződését kifejező ige I 377. A harmadik grammatikai séma összetett terminusai egy fő tagból – a jelzett szóból – és két hozzá tartozó, önálló jelzőből állnak. Pl.: mellékmondati határozói tagmondat II 125, mellékmondati állítmányi tagmondat II 124, jövő idejű összetett igeidő II 45, múlt idejű kísérleti igeidő II 49, összevont mellékmondat II 130, nyomatékosító névmási melléknév I 316 Ez a három terminustípus uralkodik a terminológiában. Más típusú összetett terminusok igen ritkák: 16 négyszavas és 2 ötszavas terminus fordul elő. 67 A nyelvészeti terminusok változatossága J. Balčikonio „Rinktiniuose raštuose” című művében igen nagy. Ez a kiadvány egész életművét tartalmazza. Ez idő alatt a litván nyelvtudomány sokat változott: a hagyományos irányzatokat továbbfejlesztették, új elméleteket és szabályokat dolgoztak ki, új szempontokat találtak a nyelv kutatásához; egyes terminusok elavultak, újakat alkottak, a régieket pedig tökéletesítették. Ezért a nyelvészeti terminológiában különféle pontatlanságok, terminusszinonimák és változatok találhatók. J. Balčikonis munkáiban ezek az összes használt nyelvészeti terminus mintegy 17%-át teszik ki. A terminológiaelméletben szokás a szinonimákat a terminológia hibájának, szükségtelen, sőt káros jelenségnek tekinteni; megkövetelik a terminusok, valamint részeik és tagjaik szinonímiájának megszüntetését, hogy minden fogalmat csupán egy terminus nevezzen meg6. A terminusok teljes szinonímiamentességét azonban nagyon nehéz elérni. Egy-egy terminus meghonosodása valamely tudományág rendszerében hosszú és bonyolult folyamat: szükség van az adott terület kutatóinak teljes egyetértésére, ez azonban csak lassan alakul ki. Ezért bármely tudományág fejlődésének minden szakaszában használatosak szinonim terminusok. J. Balčikonis nyelvészeti terminusainak nagy részét J. Jablonskistól vette át. Munkáiban kevés terminológiai pontatlanság található. Ezek a nyelvész hosszú munkásságából és a nyelvészeti terminológia kialakulásának hosszú időszakából adódnak. Amint azt a nyelvészeti terminusok eredetének tárgyalásakor említettük, a szinonimapárokat gyakran nemzetközi terminusok és azok litván megfelelői alkotják. A nemzetközi terminusok többsége régi és megszokott, gyakran használják őket a nyelvészeti munkákban a litván megfelelőkkel együtt (sufiksas II 40, predikacija II 313, lingvistika I 229). J. Balčikonis írásainak nyelvészeti terminusai közül csupán a partikula I 333 terminus használatos alig a mai litván terminológiában. Más a helyzet, ha a terminológiai rendszerben litván szinonimák működnek, amelyek egymás mellett való jelenléte sérti a terminológiai pontosság elvét, és zavart okozhat. Ha J. Balčikonis által használt nyelvészeti terminológiára oszthatatlan egészként tekintenénk, számos olyan terminust találnánk, amelyet több, eltérő kifejezésű szó jelöl. Azonban ez a megközelítés e nyelvész esetében téves volna. Sok ugyanazon nyelv- 6 Keinys St. Min. veik. P. 98. 68 A nyelvészeti fogalmat megnevező terminusokat nem lehet valódi szinonimáknak tekinteni, mert nem egy időben működtek a nyelvben. Nagy különbség van az általa az ötvenes évek előtt és után használt terminusok között. Az első időszak terminusainak egy része gyakorlatilag megegyezik J. Jablonskis korai nyelvészeti terminusaival, amelyeket később mind J. Jablonskis, mind J. Balčikonis munkáiban kiszorítottak a mai terminusok. Például vegyük a veiksmavardis II 46 terminust, amelyet később a bendratis I 136 terminus váltott fel. J. Balčikonis korábbi nyelvészeti munkáiban a veiksmavardžiu egyes ragozhatatlan igealakokat neveztek. J. Jablonskis a veiksmavardžiais kifejezéssel minden, ténylegesen igékből képzett alakot jelölt, kategóriájukba a melléknévi igeneveket, a határozói igeneveket és a fél-igei határozói igeneveket is beleértve. J. Balčikonis szűkebben értelmezte ezt a fogalmat, ezért korai terminológiájában a bendratis mellett csak két veiksmavardis található: a aplinkybinis veiksmavardis II 51 (később būdinys I 136) és a siekiamasis veiksmavardis II 58. Az utóbbit J. Jablonskis siekiamuoju sakymu nevezte, amíg mindkét elnevezést fel nem váltotta a kényelmesebb és elegánsabb siekí nys I 224 terminus. J. Balčikonis egy ideig a J. Jablonskistól átvett sakomasis būdas terminust is használta az igei módok megnevezésére. Ezt alkalmazta a fogalmak altípusainak megnevezésére is: liepiamasis būdas II 46, geidžiamasis būdas II 46, tariamasis būdas II 46; a mai tiesioginė nuosaka helyett pedig a reiškiamasis būdas II 45 elnevezést használta. A būdas szó túlságosan elvont. A mai terminus, a nuosaka, amelynek alapszava a nusakyti (‘elmondani’) ige, a beszédaktushoz kapcsolódik, ezért a nyelvészeti terminusrendszerben is megfelelőbb. Mindkét nyelvész számos más régebbi terminust is használt: liemuo I 95 (később kamienas II 12), įrankininkas I 40 (később įnagininkas I 100), didžioji arba svarbioji sakinio dalis II 96 (később pagrindinė), sąjunga II 76 (később jungtukas), dvigubas (később dvejybinis) naudininkas II 104 / galininkas II 104 / linksnis II 104. Az újabb terminusok közül némelyik pontosabb, mások viszont, mint az įrankininkas és az įnagininkas, jelentésük és kifejezőerejük tekintetében egyenértékűek. J. Balčikonis korai terminológiájának másik részét olyan terminusok alkotják, amelyeket csak ő használt, és talán ő is alkotott, bár később különféle okokból elvetették őket. Az igeaspektusokat ő így nevezte: 69 A vaizdas II51 terminust használta, az aspektusok típusait pedig sajátos módon, eltérően J. Jablonskistól, aki ugyanebben az időben már a mai terminusokat használta: einamojo veiksmo vaizdas II 51 és pabaigto veiksmo vaizdas II51. Jelentésükben nem különböznek a mai eigos és įvykio veiksla terminusoktól, és pontosan ugyanazokat a fogalmakat fejezik ki, mégis nehézkesek és kényelmetlenül használhatók. Talán emiatt, talán más okokból J. Balčikonis későbbi munkáiban elhagyta őket. A részeshatározói esetet is más szóval jelölte: davininkas II18. Ez a latin dativus terminus tükörfordítása, ráadásul az egyetlen esetnév, amely igéből képzett alapszóra épül; ezért megsértette a terminusképzés rendszerét, és később kiszorította a naudininko terminus. A nyelvész által használt más eredetibb terminusok közül megemlíthető a stovį II 46 (dalyvio rūši): veikiamasis stovis II 46 (veikiamoji rūšis I 302), kenčiamasis stovis II 46, kenčiamasis dalyvis II 47 (neveikiamoji rūšis, neveikiamasis dalyvis), továbbá a pabaigos laika II 63, bár később a būtasis laikas terminust használta; a betarpiškas valdymas II 98 és a tarpiškas valdymas II98 terminusokat (ma tiesioginis ir netiesioginis valdymas). Ez utóbbi két, a vonzatok típusait megnevező J. Balčikonis-féle terminus még a maiaknál is valamivel pontosabb. A tárgyalt, szinonimapárokat nem alkotó terminusokon kívül J. Balčikonis „Rinktiniuose raštuose” című gyűjteményes írásaiban több olyan terminus is található, amely szinonimának tekinthető, mert ugyanazt a fogalmat jelöli, és egy időben használták őket. Mindenekelőtt írásaiban váltakoznak a hangsúlytípusok elnevezései: pastovus kirtis I 95 – nekilnojamas kirtis I 383 – nešokinėjantis kirtis I 372, illetve ennek megfelelően nepastovus kirtis I 233 – kilnojamas kirtis I 202. Ezek nem egységesített, párhuzamosan használt terminusok. Több ilyen is akad, például: mišrusis dvgarsis I 366 – mišrusis dvibalsis I 394, perkeltinė prasmė I 361 – perkeltinė reikšmė I 198, prokalbė I 232 – senkalbė I 231, forma I 185 – lytis I 179, beformis žodis II 82 – belytis žodis I 40 (=nekaítomas žodis), savaiminis naudininkas I 276 – savarankiškas naudininkas I 260 (=subjekto naudininkas), literatūrinė kalba I 231 – bendrinė kalba I 105, išskirtinė kalbos dalis II 130 – izoliuotoji kalbos dalis II 130 (ezt a fogalmat J. Jablonskis nyelvtanaiban még sutrauktaisiais šalutiniais sakiniais néven is jelölték), pabrėžiamasis žodelis I 289 – pabrėžiamoji dalelė I 308. 70 A sajátosabb szinonimapárok közül megemlíthető a jungę II 98 – prielinksnį II 75, valamint a sangražinę dalelytę I 269 – sangražinis įvardis I 333. Érdekességük a jelentés váratlan szempontjaiban rejlik. J. Jablonskis a jungę terminust a jungtukas terminus egyik változataként alkotta meg, J. Balčikonis viszont a prielinksnio jelentésében használta. A visszaható képzőt, a -si elemet ma partikulaszónak nevezik, J. Jablonskis korábbi munkáiban viszont névmásnak tekintették (grįžtamasis išvardis). A régi szokást követve J. Balčikonis is néha įvardžiu nevezte. A terminusok jelentését illetően külön kell tárgyalni a J. Balčikonis által használt terminusok két csoportját: linksniuote I 99 – linksniavimo paradigma I 387 – linksniavimas II 18 – trečiasis linksniavimas II 18, asmenavimas II 198 – pirmasis asmenavimas I 355. A mai litván nyelvészetben a linksniuote és a linksniavimas terminusok két különböző fogalmat jelölnek: az esetragok szerinti ragozást, illetve a ragozási paradigmát. A nyelvész korai munkáiban azonban a linksniavimas és az asmenavimas a megfelelő ragozási paradigmát is jelentette. Emiatt ezek a terminusok kétértelműek voltak, ami jelentős kényelmetlenséget okozott. Külön csoportba sorolhatók azok a terminusok, amelyeknek J. Balčikonis írásaiban nincs szinonimájuk, de szinonimapárokat alkotnak a mai litván nyelvészeti terminológiai rendszer terminusaival. Ezek olyan szavak, amelyekkel a szerző sajátos módon nevezett meg különféle nyelvi jelenségeket. Az asszimiláción áteső mássalhangzókra a kétes mássalhangzó terminust használta II 11. Ma ezeket hasonult vagy asszimilálódott mássalhangzóknak neveznénk; ezek az elnevezések pontosabban fejezik ki a fogalom lényegét. A kétes mássalhangzó terminus csupán a tévedés lehetőségére utal. A tagadó partikulát a védő partikula terminussal nevezi meg I 39ct. Ez azért érdekes, mert műveiben a szó védeni régebbi jelentését vette alapul: „megakadályozni, tiltani”. A további említésre méltó terminusok: múltbeli kísérleti idő II 49 (ma összetett múlt idő), összekapcsolás II 109 (ma fokozatos hozzácsatolás), tartózkodás tárgyragja I 289 (ma időtartam tárgyragja), tranzitív ige II 100 (ma akkuzatívuszi ige), kiinduló összekapcsolás II 122 (ma következtető összekapcsolás). A tárgyaltakon kívül J. Balčikonis írásaiban olyan terminusok is előfordulnak, amelyek nemcsak szokatlan alakúak, hanem a mai nyelvészeti terminológiában egyáltalán nincs megfelelőjük. Néhány ilyen terminus, ki tudja, miért 71 A kal jelenségeit megnevező terminusokat nem maga J. Balčikonis használta. Ezek recenzióiban fordulnak elő, amelyekben azért bírálta kollégáit, mert gondatlanul alkottak meghatározásokat olyan nyelvi fogalmak számára, amelyek nem is léteznek. Például felhívta a figyelmet J. Murka tankönyvének olyan kétes terminusaira, mint keičiamasis žodis I 38ct, perdedamasis žodis I 38ct, puošiamasis žodis I 38ct, dalinis žodis I 38 ct. Bár J. Balčikonis gyanakvással és bizalmatlanul tekintett egyes nyelvészek azon kísérleteire, hogy új nyelvi fogalmakat vezessenek be, munkáiban is találkozhatunk a megszokottól eltérő értelmezésekkel. A Panevėžys-i gimnázium tanulói számára készített szintaxisjegyzeteiben a szokásos tarinio és veiksnio terminusok mellett megtalálható a psichologinio tarinio II 87 és a psichologinio veiksnio II 87 terminus is. Ezekkel J. Balčikonis az emberi tudatban a gondolat kialakulásakor végbemenő pszichikai folyamatokat próbálja megmagyarázni. Ez a nyelvtudomány meglehetősen új megközelítése, amely a pszichológia vagy a pszicholingvisztika tárgyköreihez közelíti azt. Ugyanezekben a jegyzetekben még két szokatlan terminus is szemet szúr: minkštoji balsė II 6 és kietoji balsė II 6. A lágyság és a keménység a mássalhangzók jellemző tulajdonsága, és kérdéses, hogy ezekkel a jegyekkel le lehet-e írni a magánhangzókat. E terminusok megadott meghatározásából arra következtethetünk, hogy J. Balčikonis a hátul képzett és az elöl képzett magánhangzókra gondolt, amelyek lágyítják vagy keményítik az előttük álló mássalhangzókat. Nyilvánvaló, hogy a magánhangzók az általuk betöltött funkció miatt kapták ezt az elnevezést. Ha a szerző e funkciókat kívánta hangsúlyozni, pontosabb lett volna talán a minkštinamosios és kietinamosios balsės terminust használni. Arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy J. Balčikonis ekkor még terminológiailag nem különböztette meg a hang és a betű elnevezéseit, hiszen a hangokat balsėmis nevezte. J. Balčikonis munkáiban ezenkívül olyan nyelvi kategóriatípusokat is megkülönböztetnek, amelyek a mai nyelvtudományban nem léteznek, például: traukos veiksmažodis I 161, sutaptinis sakinys II 83, vietininkas antrasis II 18. Ezeket a terminusokat J. Jablonskis is használta. A „második helyhatározói eset” lényegében a belső helyhatározót jelöli, J. Balčikonis szerint pedig olyan esetet, amely a kur? kérdésre felel. A sutaptinio sakinio terminusban a nyelvész már kételkedett – a szövegben kérdőjelet tett mellé. J. Jablonskis ezzel olyan összetett mondatokat nevezett meg, amelyeknek közös fő részük van, de egymással egybeeshetnek, és egyetlen mondattá válhatnak. 72 amely közös fő részből áll, de egybeeshetnek egymással, és egyetlen mondattá válhatnak7. A példákból azonban kitűnik, hogy egybeeső mondatoknak az azonos mondatrészeket tekintette. Ezért J. Balčikonis teljes joggal vonta kétségbe ezt a terminust, majd később elvetette. A szinonim terminusok mellett J. Balčikonis nyelvészeti terminusrendszerében hosszú távon meglehetősen sok terminusváltozat is fennmaradt, amelyek leggyakrabban eltérő képzőben vagy nyelvtani formában különböznek egymástól. E változatok egy részét a határozott és a határozatlan terminusalakok alkotják. Sok nyelvészeti terminus oppozíciós párt képez, és az általuk jelölt, egy másik jelenség tulajdonságával ellentétes sajátosságot összehasonlítással vagy szembeállítással emelik ki, ezért csak határozott alakban kellene állniuk, például: ilgas balsis I 325 (vö. ilgasis balsis II 7), ilga balsė I 40 (vö. ilgoji balsė), minkštas priebalsis I 357 (vö. minkštasis priebalsis I 395), moteriška giminė I 266 (vö. moteriškoji giminė I 300), rašoma kalba I 99 (vö. rašomoji kalba I 44), trečias asmuo I 183 (vö. trečiasis asmuo), trumpas balsis I 325 (vö. trumpasis balsis II 7), vyriška giminė I 325 (vö. vyriškoji giminė I 271). Egyes határozott terminusoknak képzős vagy más formájú szókapcsolattal alkotott változataik vannak, például: klasiškoji kalba II 152 – klasikinė kalba II 152, lyginamoji kalbotyra II 164 – lygin tinė kalbotyra II 165, savinamasis įvardis II 38 – savybinis įvardis I 236, paprastasis būdvardis I 302 – paprastinis būdvardis I 254, sujungiamasis sakinys I 373 – sujungtinis sakinys II 121. A terminusváltozatok egy másik csoportja azt mutatja, hogy a birtokos eset szinte mindig versengett a melléknevek vagy melléknévi igenevek egyéb alakjaival: vakarinių aukštaičių tarmė I 233 – vakarų aukštaičiai I 233, mažybinis veiksmažodis I 180 – mažybės veiksmažodis I 377, skiriamasis ženklas I 58 – skyriaus ženklas I 58, reikiamasis dalyvis II 273 – reikiamybės dalyvis II 273, minkštinamasis ženklelis I 186 – minkštumo ženklas I 220. Napjainkban ezekben az esetekben a birtokos esetű változatokat részesítik előnyben. Változatoknak tekinthetők az egy szóból, illetve szókapcsolatból álló terminusok is, például: vietos vardas I 73 – vietovardis I 107, neigia- 7 Jablonskis J. Rinktiniai raštai. – Vilnius, 1957. T.1. P. 539. 73 szócska II 134 – tagadószó I 200, kérdőjel II 291 – kérdőszó II 240. Az egyszavas terminusok sok szempontból kényelmesebbek. Nem mennek a jelentés pontosságának rovására, emellett megfelelnek a nyelvi gazdaságosság elvének. Ezért használják őket manapság a leggyakrabban. A terminusszinonimákhoz hasonlóan J. Balčikonis „Rinktiniuose raštuose” című művében is találhatók olyan terminusok, amelyeket nem lehet valódi változatoknak tekinteni, mivel nem egy időben használták őket. Egyes alakok régebbiek a többinél, és később kiszorították őket a tökéletesebb változatok, például: nemzetség II 17 – nem I 182, irány II 132 – megszólítás II 132, ellentétes mondat II 121 – szembeállító mondat II 121, óriási betű II 5 – nagybetű I 58, kis betű II 5 – kisbetű I 58, névmási melléknév I 134 – határozott melléknév I 315. Mindezek a szinonimák és változatok a litván nyelvészeti terminológia fejlődését tükrözik. Noha egy részük nem maradt fenn a nyelvben, a terminológiatörténet kutatói számára érdekesek. J. BALČIKONIS NYELVÉSZETI TERMINUSAINAK SZERKEZETE ÉS SAJÁTOSSÁGA Összefoglaló A tanulmány a Balčikonis „Rinktiniai raštai” („Válogatott művek”) című kötetében használt nyelvészeti terminusokkal foglalkozik. Több mint 1000 nyelvészeti terminust tárgyal eredetük, szerkezetük és szóalkotásuk szerint, továbbá áttekinti változatosságukat és a mai nyelvészet számára való időszerűségüket. A Balčikonis által használt nyelvészeti terminológia zömét kétszavas, a nyelvészet sajátos fogalmait megnevező terminusok alkotják. Egyszavas terminusokat ritkábban használt. A háromszavas terminusok feleannyian vannak, mint az egyszavasak. A Balčikonis műveiben más szerkezetű terminusok nagyon ritkák. Eredetük szerint a Balčikonis által használt nyelvészeti terminusok három típusba sorolhatók: 1) valamely szójelentés terminologizálásával létrehozott terminusok, 2) szóalkotással létrehozott terminusok, 3) más nyelvekből átvett terminusok. Az első típusba tartozó terminusok ritkák. Balčikonis terminológiájának zömét litván egyszavas származékok és összetett terminusok alkotják. Balčikonis leggyakrabban képzők segítségével alkotott új szavakat. Az összetételt ritkábban alkalmazta. Még kevesebb terminust alkotott végződések segítségével. Balčikonis terminológiájában a prefixálás is nagyon ritka volt. Az általa használt valamennyi nemzetközi terminus az átvételek közé tartozik. Többségük a görögből és a latinból származik. 74 A két- és háromszavas összetett terminusokat a szókapcsolat alkotóelemei közötti viszony alapján osztályozzák. Ramunė ANDRIUŠKAITĖ Vilniaus pedagoginis universitetas Litván Filológiai Kar Litván Nyelvészeti Tanszék T. Ševčenkos 31 LT–2009, Vilnius Beérkezett: 2000. 11. 02. 75