Terminų pragmatika

TERMINOLOGIJA IR DABARTIS Kazimieras GAIVENIS Litván Nyelvi Intézet A TERMINUSOK PRAGMATIKÁJA A pragmatika terminus (a jelek és használóik közötti kapcsolatok) elsősorban a szemantika (a jelek és a külvilág közötti kapcsolatok), valamint a szintaktika (a jelek egymás közötti kapcsolatai) terminusokhoz kötődik. Külföldi terminológusok ezt a terminust több ízben is használták, amikor a terminusok rendezésének különféle kérdéseiről beszéltek (Gajda 1990: 34, Cabré 1999: 27–222 és mások). Ebben a tanulmányban a pragmatika terminust a normatív terminusok státuszáról szólva használjuk, mivel sem a szó nem azonos a szóval, sem a terminus a terminussal. Például a népi terminológiát nem lehet azonosítani a tudományos terminológiával. A tudományos szövegekben olykor meglehetősen hosszú népi terminusszinonima-sorokat sorolnak fel, például: közönséges cickafark (Achillea millefolium L.) – balžiedės, balžiedis, gajutės, kraujanosė, kraujanosís, krauvauninkas, kruvinis, kruvinžolė, morklapėlis, nosrava, nostravos, nosravės, pelvuodegiai, pipirninkas, siauranosiai, srauzdė, sraujanosís, sraujanosė, sraujazolė, sraužolė, sravai, sravažolė, sravanosė, sravanosís, sravenis, sravinė žolė, sravžolė, sravožolė, srev as, srevanosís, srevžolė, sriaunanosiai, sruvanosiai, sruvažolė, straviklė, straviklis, stravyklas, strevžolė, strujažolė, šiaurole, štrausai (Lietuvos flora VI 96). Miért tüntetik fel ezeket a szinonimákat tudományos kiadványokban? Feltehetően több okból: 1) kiegészítő elnevezési forrásként (új növényfajok vagy akár nemzetségek elkülönítésekor a botanikusok ezeket a szinonimákat terminologizációs célokra használják); 2) a terminustörténet forrásaként (e szinonimák némelyikét a múltban ismert botanikusok használták) stb. A népi terminológia nagyon heterogén, barbarizmusok és erősen stilisztikailag konnotált szavak is találhatók benne. Ezért nem minden népi terminus alkalmas terminologizációra. Másfelől népi terminusokkal csak kevés tudományterület rendelkezik. Egyes szakemberek nagyon nem kedvelik a népi terminusokat, és pontatlannak tartják őket. Ez általában nem- 5 elfogadható álláspont. Minden egyes népi terminus tudományos terminológiára való alkalmasságát külön-külön kell értékelni, figyelembe véve a terminus működését, motiváltságát, szemantikáját, rendszerjellegét stb. A népi terminusok mellett egyes terminológiai területeken széles körben használnak még kétféle terminust: rendszeres és nem rendszeres (triviális) terminusokat. Például a kémiai terminológiában a nem rendszeres elnevezések leggyakrabban azt a nyersanyagot jelölik, amelyből a vegyületet előállították vagy kivonták (pl. almasav), az előállítás módját (pl. piroszőlősav), az előállítás helyét (pl. Beryno homok), a szerzőt (pl. Michler-keton) stb. (ChemŽ 8). Ezek az elnevezések régóta használatban vannak, könnyen megjegyezhetők és viszonylag rövidek. Ezzel szemben az IUPAC által jóváhagyott szabályok szerint alkotott rendszeres elnevezéseknek pontosan kell tükrözniük a vegyület szerkezeti képletét. Gyakran hosszabbak és bonyolultabbak. Például nem rendszeres terminus az ammónia, a rendszeres pedig a trihidrogén-nitrid; nem rendszeres a víz, rendszeres pedig a dihidrogén-oxid stb. A savak rendszeres elnevezései még bonyolultabbak. „Az oxosavak rendszeres elnevezéseiben megkülönböztetik a kationt (a hidrogénatomokat) és a nagyobb elektronegativitású részt (a savmaradékot vagy aniont). Az anion elnevezésében először az oxigénatomok (-okso-) számát adják meg (dioxo-, trioxo- stb.), majd a savmaradékot alkotó elemet az -át utótaggal. Az elnevezés után zárójelben feltüntetik az anion töltését” (ChemŽ 11). Például a nem rendszeres elnevezés a bórsav, a rendszeres pedig a trihidrogén-trioxoborát (3–); nem rendszeres a kénsav, a rendszeres pedig a dihidrogén-tetraoxoszulfát (2–) stb. A nem rendszeres elnevezéseket nem szabad normán kívülinek tekinteni. A terminológiai szótárakban a normán kívüli elnevezéseket rendszerint az ntk. (=nem ajánlott⟧) jelzéssel közlik. Ilyen lehet valaki által használt, de helytelen terminus, elavult vagy lecserélt terminus. Nehéz egyetérteni azokkal a szakemberekkel, akik úgy vélik, hogy a „hiba” és a „tiltott terminus” fogalma egyenértékű. E fogalmak között alárendeltségi viszony áll fenn: minden tiltott (lecserélt) terminus terminológiai hiba, de nem minden terminológiai hiba tiltott (lecserélt) terminus. A terminusok kétféleképpen avulhatnak el: természetes és mesterséges módon. A természetes módon elavuló terminusok historizmusokká, azaz olyan szavakká válnak, amelyek visszavonulnak a passzív 6 azért, mert eltűnnek azok a fogalmak, amelyeket megneveznek. Például historizmusokká váltak a ma már nem használt háztartási eszközök elnevezései: krivūlė, dalgiakirvis, piesta, vyžos stb. Idővel még a terminusok mikrorendszerei is elavulhatnak. Például ma már jelentőségüket vesztik a rokonsági viszonyokat kifejező terminusok, az ősi térfogat- és hosszmértékek, a kéz ujjainak elnevezései stb. Más a helyzet a mesterségesen elavulttá tett, vagyis valaki által betiltott terminusokkal és alakjaikkal. Például a Litván Állami Nyelvi Bizottság a terminusok ipoteka, ekslibris alakjait, valamint az arenda, bantas, blicas, planeris, salka terminusokat nem ajánlotta használatra. A szovjet uralom éveiben elavultnak nyilvánították az apskritis, gimnazija, seimas, viršaitis terminusokat stb. Ma ezek a szavak újjáéledtek, és ismét a legszélesebb körben használatosak. A terminológia használóit mindig foglalkoztatja a terminusok megbízhatósága. Ha a terminusok megfelelősége felől kételye támad, a használó vagy a vadinamasis „úgynevezett” szót használja, vagy zárójelben hozzáfűz egy vagy több, kétséges terminusszinonimát. Előfordul, hogy a szakemberek minden kertelés nélkül fejtik ki véleményüket, például: „A kserofitai, mezofitai, saprofitai terminusok helyett kserofilai, mezofilai, saprotrofai terminusokat kell használni” (Urbonas 1986: 53). A terminusok pragmatikája összefügg a terminusok pontosságával is, amelyet leggyakrabban az egyértelműséggel és a jelentés meghatározottságával azonosítanak. A terminusrendezés gyakorlati munkájában ezt nem könnyű elérni. A terminusok egyértelműsége a vélemények folyamatos ütköztetése révén fejlődik ki. A terminusok eltérő értelmezése akár évtizedekig is fennmaradhat. Például a facija geológiai terminus több mint 100 éve használatos, de mindmáig nincs nagyjából egységes meghatározása. Ráadásul ezt a terminust nemcsak a geológia, hanem a földrajz terminológiájában is használják, ahol értelmezése és meghatározása már kissé eltérő. Ugyanez elmondható a diskursas terminusról is (Hawthorn 1998: 72–75). A kultúrnövények és háziállatok terminológiájában a megnevezett fajta-megkülönböztető jegy a fajták keresztezéssel és szelekcióval történő gyors fejlesztése során gyakran szintén elveszíti eredeti jelentését. Például a žydrasis gvazdikas (Dianthus gratianpolitanus) ma már nemcsak kékes színben, hanem fehér, rózsaszín és piros színben is virágzik. Az ilyen terminusokat sem lehet pontatlannak tekinteni. 7 A szabványosított vagy az illetékes intézmények (például a Litván Állami Nyelvi Bizottság) által jóváhagyott terminusokat gyakran a legmagasabb színvonalú normatív terminusoknak tekintik. Természetesen tekinthetők annak, de két dolgot szem előtt kell tartani: 1) a terminológiai szabványok nem kötelező érvényűek, és 2) a kutatónak mindig rendelkeznie kell a terminusválasztás és az új szavak alkotásának szabadságával. E szabadság nélkül a tudományos haladás lehetetlen. Literatūra 1. Cabré 1999 – Cabré M. Teresa. Terminology. Theory, methods and application. Amsterdam / Philadelphia, 1999. 2. ChemŽ – Daukšas K., Barkauskas J., Daukšas V. ir kt. Chemijos terminų aiškinamasis žodynas. Vilnius, 1997. 3. Gajda 1990 – Gajda S. Wprowadzenie do teorii terminu. Opole, 1990. 4. Hawthorn 1998 – Hawthorn J. Moderniosios literatūros teorijos žinynas. Vilnius, 1998. 5. Lietuvos flora – Lietuvos TSR flora. Vilnius, 1980. T. 6. 6. Urbonas 1986 – Urbonas V. Grybai. Vilnius, 1986. PRAGMATICS OF TERMS Summary This article deals with such Lithuanian groups of terms as folk (and dialect) terms, as well as systemic and non-systemic terms. The norms of such terms are discussed. Non-standard terms in Lithuanian dictionaries of terms are marked by the reference ntk. However the concepts “klaida” (mistake) and “uždraustas terminas” (forbidden term) are not of equal value. The State Language Commision declares numerous terms to be forbiden, e. g. arenda, blicas, planerīs, salka etc. If the usage of a Lithuanian term in a text is questionable, it is usually marked by the word vadinamasis, which expresses the doubt. Kazimieras GALVENIS Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6 LT-2055, Vilnius Gauta 2000 10 31 8