Užsienio terminologijos mokyklų apžvalga

A TERMINOLÓGIÁRÓL KÜLFÖLDRŐL A KÜLFÖLDI TERMINOLÓGIAI ISKOLÁK ÁTTEKINTÉSE A terminológia tudományos alapjait a 20. század negyedik évtizedében próbálták megteremteni. A terminológia iránti érdeklődés egyszerre több országban is felébredt: Ausztriában, Németországban, Oroszországban és Csehországban. Ezen országok tudósainak munkái alapján a terminológiának két iskolája különíthető el: a bécsi és az orosz. Ezen iskolák képviselői hasonló elveket vallanak; csupán abban különböznek, hogy az elmélet melyik részére fordítják a legnagyobb figyelmet. Három olyan megközelítés figyelhető meg, amelyek lényegében nem mondanak ellent egymásnak: ▪ A terminológia interdiszciplináris, de önálló tudomány. Az általános terminológiaelmélet azon a megközelítésen alapul, amely szerint a legfontosabb a fogalmak jellege, egymáshoz való viszonyuk, valamint a terminusok és a fogalmak közötti kapcsolatok. A fogalomtól a terminus felé haladó megközelítés különíti el egymástól a terminológia és a lexikográfia módszereit. ▪ A legnagyobb hangsúly a filozófiára, vagyis a fogalmi rendszerek logikai osztályozására kerül. ▪ A fő hangsúly a nyelvtudományon van, amely a terminológiát a nyelv szókészletének részeként, a szaknyelveket pedig a köznyelv alrendszereiként tekinti. A terminológiára a nyelvészet és a lexikográfia módszereit alkalmazzák (Felber 1984: 31; Cabré 1999: 7). A bécsi iskola E. Wüster osztrák tudós és mérnök munkásságára épül. 1931-ben a stuttgarti egyetemen megvédett „Internationale Sprachennormung in der Technik” („A műszaki nyelv nemzetközi szabványosítása”) című disszertációjáért doktori fokozatot kapott. Ugyanebben az évben a terminológiaelmélet alapjait ismertető munkáját kibővítve kiadták. 1935-ben a könyvet lefordították és kiadták a Szovjetunióban. Ebben a ma is időszerű munkában a terminológiát kommunikációs eszközként vizsgálja, elemezve a fogalmak jellegét, egymáshoz való viszonyukat, tulajdonságaikat, meghatározásaikat, a terminusalkotást, a fogalmak és terminusok szabványosítását, valamint nemzetközivé tételét. E. Wüster terminológiai kutatásainak eredménye az általános terminológiaelmélet. Ennek egyik fontos aspektusa a fogalmak és terminusok szabványosítása. 119 A második világháború után E. Wüster idejének nagy részét az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) terminológiai alapelveinek kidolgozására fordította. Szinte valamennyi dokumentum tervezetét maga készítette el. E. Wüster hosszú éveken át végzett munkájának eredménye mintegy 500 publikáció a terminológiáról, a terminusok szabványosításáról és dokumentálásáról, a transzliterációról, a szimbólumelméletről, a klasszifikációról, a tezauruszelméletről, az UDK-ról (Egyetemes Tizedes Osztályozás) stb. E. Wüster kollégája és követője, H. Felber a következő műveket tartja a legfontosabbaknak: „Internationale Vereinheitlichung von technischen Fachausdrücken” („A műszaki szakkifejezések nemzetközi egységesítése”) (1957), „Das Worten der Welt” („A világ megnevezése”) (1959), „Die Struktur der sprachlichen Begriffswelt und ihre Darstellung in Wörterbüchern” („A nyelvi fogalmi világ szerkezete és megjelenítése a szótárakban”) (1959), „Begriffs- und Themaklassifikationen. Unterschiede in ihrem Wesen und ihrer Anwendung” („Fogalmi és tematikus osztályozások. Lényegük és alkalmazásuk különbségei”) (1971), „Die Umkehrung einer Begriffsbeziehung und ihre Kennzeichnung in Wörterbüchern” („A fogalmi kapcsolat megfordítása és jelölése a szótárakban”) (1974) (Felber 1984: 34). E. Wüster elképzeléseit tömören saját, az általános terminológiaelmélet és terminográfia bevezetéseként készített munkája mutatja be, amelyet a Bécsi Egyetemen tartott terminológiai kurzus hallgatóinak szánt. Az „Einführung in die Allgemeine Terminologielehre und terminologische Lexikographie” („Bevezetés az általános terminológiaelméletbe és a terminológiai lexikográfiába”) E. Wüster halála után, 1979-ben jelent meg a „Schriftenreihe der Technischen Universität Wien” című kiadvány 8. köteteként. E. Wüsterről bővebben lásd: Terminologija 5, 126–129. A bécsi iskola gondolatait H. Felber, G. Budin, C. Galinski és W. Nedobity viszi tovább. Említésre méltó H. Felber „Terminology manual” („Terminológiai kézikönyv”) című oktatási segédanyaga (UNESCO, Paris, 1984). A bécsi iskola legjellemzőbb vonása a fogalmakra irányuló figyelem, valamint a terminológiai munka terminusok és fogalmak szabványosítására való összpontosítása. A terminológiai munkával itt főként az egyes szakterületek szakemberei foglalkoznak. Ezt az irányt követi a közép- és észak-európai országok többsége: Ausztria, Németország, Norvégia, Svédország és Dánia. Az orosz terminológiai iskola elméleti alapjainak kidolgozása a harmincas évek elején kezdődött- 120 ött. A terminológiai munka módszertanát az orosz terminológiai iskola úttörője, Dmitrij Lotté meglehetősen professzionálisan mutatta be. Mérnöki, nem pedig nyelvészeti végzettsége ellenére kellő hozzáértéssel vizsgálta a szaknyelvi lexika olyan nyelvi jelenségeit, mint a szinonímia, a poliszémia és a homonímia, a szóalkotás és a szókapcsolás, a lexikai formák különféle típusainak rövidítése, a lexémák és morfémák kölcsönzése és asszimilációja; meghatározta a terminológia rendezésének általános alapelveit, és megfogalmazta az „ideális” terminus legfontosabb követelményeit. D. Lotté, E. Drezén, G. Vinokur és A. Reformatszkij munkái alapozták meg az orosz terminológiát. 1933-ban megalakult a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Műszaki Terminológiai Bizottsága (Комиссия технической терминологии), később a Tudományos és Műszaki Terminológiai Bizottság, ma pedig a Tudományos Terminológiai Bizottság (Комитет научной терминологии), amelynek fő feladata a terminológiaelmélet és a terminológia rendezésének módszertana kidolgozása volt. A terminológia fejlődésének második szakasza a Szovjetunióban az ötvenes évek végén kezdődött, és a hetvenes évek végéig tartott. Ebben az időszakban a terminus státusát vizsgálták, amely heves vitákat váltott ki (A. Reformatszkij, L. Kapanadze és mások munkái); foglalkoztak továbbá a terminusok és a nómenklatúrai megnevezések viszonyával, a terminológia logikai aspektusaival és a terminusok fordításának kérdéseivel. Az orosz terminológia fejlődésének következő, a nyolcvanas és kilencvenes évtizedben zajló szakaszát a terminológiai munkák jelentős gyarapodása, a kutatások földrajzi kiterjedése, valamint regionális központok és terminológiai csoportok megjelenése jellemezte. A kutatások fő irányává az egyes terminusrendszerek csaknem szabványos strukturális-szemantikai leírása vált. A terminológiai központ továbbra is Moszkva maradt; a város több szervezetében is folyt terminológiai munka. A Tudományos és Műszaki Terminológiai Bizottság folytatta a D. Lotté által megkezdett kutatásokat. A Moszkvai Poligráfiai Intézetben T. Kandelaki kezdte meg az első speciális terminológiaelméleti kurzus előadását. Intenzív és sokoldalú terminológiai kutatások folytak a Moszkvai Állami Egyetem Filológiai Karán, ahol P. Denisov, V. Danilenko, V. Lejcsik, V. Prohorova, P. Veszelov és R. Cagolova dolgozott. Emellett itt alakult meg O. Ahmanova professzor terminológiai csoportja, amelyhez G. Agapova, N. Gvi 121 shiani, M. Glušко, S. Griniov és V. Nalepin tartozott, és megjelent az orosz iskola egyik első terminológiai tankönyve, a „Terminology: Theory and Method” („Terminológia: elmélet és módszer”). Ekkor jött létre a leningrádi terminológiai központ, amely leginkább a terminológia történeti kutatásaira (L. Kutina, F. Sorokoletov, E. Konovalova, E. Csupilina, A. Gerd), a terminográfiára (A. Gerd, A. Moiszejev, M. Antonova), valamint a nómenek vizsgálatára (L. Komolova) összpontosított. B. Golovin megalapította a gorkiji terminológiai csoportot. Tagjai R. Kobrin, V. Nemcsenko, K. Averbuch, L. Pekarszkaja, O. Makaricsina és mások voltak. A csoport sajátossága az volt, hogy szélesebb körben kezdte alkalmazni a nyelvészeti statisztikai módszereket, kereste a legelterjedtebb terminusalkotási modelleket, és vizsgálta a terminológiai kutatások automatizálásának problémáit stb. A Gorkiji Állami Egyetemen a nyolcvanas és kilencvenes években adták ki a „Термин и слово” („Terminus és szó”) című gyűjteményt, amelyben a terminus és a terminusrendszerek sajátosságairól, a terminusok tudományos szövegekben való működéséről, valamint a különböző nyelvek terminusainak összehasonlító vizsgálatáról szóló tanulmányokat közöltek. A gorkiji csoporttal egy időben jött létre a S. Ivanov és E. Anjuskina vezette voronyezsi csoport. Jelentős figyelmet fordított a terminográfia problémáira, a műszaki terminológiát vizsgálta, és széles körben alkalmazott statisztikai módszereket. A kilencvenes években a voronyezsi terminológusok kiadták az „Отраслевая терминология” („Ágazati terminológia”) című tudományos tanulmánykötetet. A kötetek az ágazati terminusok megalkotásával, működésével és fejlődésével kapcsolatos aktuális terminológiai problémákat tárgyalták. Omszkban és Cseljabinszkban is folytak terminológiai kutatások. Az L. Tkacseva vezette omszki terminológiai központ a terminológiai folyamatok nyelven kívüli tényezőit, a terminológiaalkotás szociolingvisztikai aspektusait, valamint a tudományos és műszaki terminusok ideologizálását vizsgálta. Az L. Skatova által alapított cseljabinszki terminológiai csoport az orosz terminológia onomasziológiai problémáival foglalkozik, évente konferenciákat rendez, és publikálja azok előadásait. A 20. század utolsó évtizedében a terminológiában minőségi ugrás figyelhető meg, amelyben nagy jelentőségük volt a már említett terminológiai csoportoknak és központoknak, valamint az általuk kiadott tudományos tanulmányköteteknek és 122 néhány további szervezet és az 1990-es évek után megjelent alapvető mű. A nagy terminológiai szabványosítási munkát az Összoroszországi Tudományos Kutatóintézet a Terminológia Osztályozásáért és Szabványosításáért, valamint a Minőségi Információért (Всероссийский научно-исследовательский институт классификации терминологии и информации по стандартизации и качеству) végzi, amely 1968 óta adja ki a „Научно-техническая терминология” („Tudományos és műszaki terminológia”) című tudományos-műszaki információs gyűjteményt. A gyűjtemény témaköre a 20. század utolsó évtizedének elején jelentősen kibővült, és felölelte a terminológia rendezésének és létrehozásának elméleti kérdéseit, az új tudományágakat, valamint az új terminusrendszerek kialakítását. A Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében működő, A. Superanskaja vezette terminológiai csoport alapvető monográfiákat készített: „Общая терминология: Вопросы теории” („Általános terminológia: elméleti kérdések”) (1989) és „Общая терминология: Терминологическая деятельность” („Általános terminológia: terminológiai tevékenység”) (1993). Ezekkel a művekkel a mennyiségről a minőségre, valamint a terminológia új elméleti szintjére helyeződött át a hangsúly. 1992-ben megalakult a V. Dubičinskij vezette Harkivi Lexikográfusok Társasága. A társaság tagjai különböző országok tudósai, akik a terminológia rendezésének és a lexikográfiának a problémáit vizsgálják. Tudományos konferenciákat és szemináriumokat szervez, amelyek anyagait a „Vocabulum et vocabularium” (1994–1998) című lexikológiai és lexikográfiai tanulmánykötetben teszi közzé, továbbá kiadja a „Lex” című tájékoztató hírlevelet. Az oroszországi terminológiai rendezés új szakaszát megerősítő jelentős esemény volt a V. Tatarinov kezdeményezésére 1993-ban megalapított Orosz Terminológusok Társasága (РоссТерм). A társaság fő feladatai: a terminológiai és terminográfiai kutatások koordinálása, tudományos konferenciák és szemináriumok szervezése, tanulmányok közzététele a társaság „Терминоведение” („Terminológia”, főszerkesztő: V. Tatarinov) című gyűjteményében, a külföldi terminusokkal fenntartott kapcsolatok ápolása stb. A társaság évente megrendezi a „Терминологические чтения РоссТерма” („RossTerm terminológiai felolvasások”) című nemzetközi tudományos konferenciákat, amelyek anyagai a „Терминоведение” („Terminológia”) (1994–1998) és a „Термино- 123 ведение и преподавание иностранных языков“ („Terminológia és az idegen nyelvek oktatása”) (1999) című gyűjteményben jelennek meg. A 20. század utolsó évtizedének legjelentősebb terminológiai eredményei közé sorolják V. Leičik és L. Besekirska „Терминоведение: предмет, методы, структура” („Terminológia: tárgy, módszerek, szerkezet”) (1998), valamint V. Tatarinov „Теория терминоведения. Т. 1. Теория термина: история и современное состояние” („A terminológiaelmélet. 1. kötet. A terminus elmélete: történet és jelenlegi állapot”) (1996) című monográfiáját. Ezek a rendkívül komoly elméleti munkák összegzik az elmúlt 30 év terminológiai kutatásainak eredményeit, bemutatják a terminus legfontosabb posztulátumait, a terminológiai kutatások fő irányait és módszereit, az aktuális problémákat, valamint a terminológia fejlesztésének feladatait. A terminológia számára fontosak S. Griniov gondolatai, amelyeket „Введение в терминоведение” („Bevezetés a terminológiába”) (1993) és „Исторический систематизированный словарь терминов терминоведения” („A terminológia terminusainak történeti rendszerező szótára”) (1998) című könyveiben fejtett ki. Ilyen szótár első alkalommal készült, 3245 terminust tartalmaz. A szerző szerint ez a szótár a terminológiának mint komplex tudományos alkalmazott diszciplínának a kellő érettségét mutatja. Aktuálisnak és ígéretesnek tűnik a terminusdefiníciók vizsgálata S. Šelov „Определение терминов и понятийная структура терминологии” („A terminusok meghatározása és a terminológia fogalmi szerkezete”) (1998) című monográfiájában. A mű olyan kérdéseket tárgyal új megközelítésben, mint a terminusok nyelvi természete, a terminusdefiníciók típusai, a terminológia fogalmi szerkezete stb. Az orosz iskola terminológiai kutatásainak 1972-ig kialakult fő irányait és módszereit V. Tatarinov két, chrestomathia jellegű kötetben rögzítette és mutatta be: „История отечественного терминоведения. Т. 2. Направления и методы терминологических исследований” („A hazai terminológia története. 2. kötet. A terminológiai kutatások irányai és módszerei”) (1995, 1999). Más terminológiai iskolák és központok. A prágai terminológiai központ a prágai funkcionális nyelvészeti iskolából fejlődött ki. A 20. század 30-as éveiben Csehországban a köznyelv elmélete fejlődött, vagyis a nemze- 124 a többfunkciós nyelv és stiláris differenciálódása, valamint a nyelvművelés elmélete, amely megalapozta a modern terminológiai tevékenységet Csehországban és Szlovákiában (Vančura, Kopecký, Čoda). A prágai terminológiai központ E. Wüster elképzeléseire is támaszkodott. Abból a nézetből indultak ki, hogy a tudomány nyelve, vagyis a szaknyelv funkcionális nyelv. A funkcionális nyelv legkisebb egysége a terminus. A terminológiai rendszer a fogalmi rendszert megnevező jelölések (designations) rendszere. A prágai nyelvészek négy stílust különböztettek meg: a szakmai, az esztétikai, az újságírói és a társalgási stílust. A szakmai stílust a köznyelv magjának tekintik. A terminus szakmai lexikai egység, valamint a nemzeti köznyelv szakmai funkcionális stílusának része. A nyelvi normák kodifikálhatók. Ez segít biztosítani a nyelv állandóságát. A terminológia kodifikálása a terminusok és a fogalmakat jelölő meghatározások terminológiai szótárakban és szabványokban való közreadása. Nagyobb figyelmet fordítottak a szabványosításra, mivel a szabványokat egy meghatározott intézmény készíti, ezért megbízhatóbbak és objektívebbek, mint az egyéni szerző által összeállított szótárak. A gyakorlati munka négy szempontját különböztetik meg: 1) tudományos és műszaki szövegek elemzése, 2) a nyelvművelés módszertanának alkalmazása (tudatosítás), 3) a megnevezéselmélet elveinek alkalmazása, beleértve a szóalkotás elméletét is, 4) logikai elvek alkalmazása a terminusok és fogalmak osztályozására (Felber 1984: 35–36). A fő hangsúly a szaknyelvek strukturális és funkcionális leírásán van, a szabványosítás pedig kiemelt figyelmet kap. Csehszlovákiában a terminológiai munkát főként a Csehszlovák Terminológiai Szabványügyi Bizottság végezte, amelynek munkáját a Cseh Nyelvi Intézet és a Szlovák Tudományos Akadémia irányította. A prágai iskola legjelentősebb képviselőjének L. Drozdot tartják. Említést érdemelnek a cseh és szlovák terminológusok munkái: L. Drozd „Deutsche Fach- und Wissenschaftssprache” („Német szaknyelv és tudományos nyelv”) című műve (W. Seibickével együtt, Wiesbaden, 1973), J. Horecký „Základné problémy terminológie” („A terminológia alapvető problémái”) című írása az „Aktuálne problémy lingvistickej terminológie” kötetben (Bratislava, 1976), B. Havránek „Terminologie” („Terminológia”) című írása az „Ottov slovník naučný nové doby. Dodatky VI. S. 1074” kötetben (Praha, 1943), valamint B. Poštolková, M. Roudný és A. Tejnor „O české terminologii” („A cseh terminológiáról”) című műve (Praha, 1983). 125 M. T. Cabré skiria keturis terminologijos raidos etapus: ištakų (1930–1960), kūrimosi (1960–1975), būmo (1975–1985) ir plėtros (1985 – iki šių dienų) (Cabré 1999: 5). Pirmuoju etapu didžiausią įtaką terminologijos raidai turėjo minėtos mokyklos, 20 a. VIII ir IX dešimtmečiais terminologinė veikla išplito Kanadoje, Prancūzijoje, Belgijoje, Skandinavijos šalyse, pastaruoju metu – ispaniškai ir portugališkai kalbančiose šalyse ir Japonijoje bei Kinijoje. Kanadában főként a különböző nyelvek terminusainak összevetésével, fordításával és képzésével, használatával és szabványosításával, valamint a terminológiai adatbankokkal kapcsolatos kérdésekre összpontosítanak. A terminusképzést is vizsgálta, és a neonimijos terminust az egyik legjelentősebb kanadai terminológus, G. Rondeau javasolta. Említést érdemel „Introduction à la terminologie” („Bevezetés a terminológiába”) című műve (Montreal, 1984). Sokat írt a terminológiáról A. Rey és R. Kocourek is. Kanadában és más francia nyelvű országokban a terminológiát illetően a hagyományos nyelvészeti megközelítésre helyezik a fő hangsúlyt; a terminológiai tevékenység gyakran a fordításra és a nyelvtervezésre irányul. 1979-ben a québeci Laval Egyetemen kutatóközpontot alapítottak „Groupe Interdisciplinaire de Recherche Scientifique et Appliquée en Terminologie” (GIRTERM) néven, amelyet G. Rondeau professzor vezetett. A terminológiai munka Skandináviában igen gyorsan fejlődik. A 20. század 70-es éveinek végén és a 80-as évek elején terminológiai központokat és nemzeti terminológiai adatbankokat hoztak létre. Az északi országokban a fő hangsúly az empirikus kutatásokon, E. Wüster módszereinek olyan területeken való alkalmazásán van, ahol korábban nem alkalmazták őket – például a jogban vagy a közgazdaságtanban –, valamint a terminológia oktatásán. A szabványosítást pragmatikusan közelítik meg: csak azt kell szabványosítani, ami szükséges és helyénvaló. Említést érdemel a H. Picht és J. Draskau által a Koppenhágai Közgazdasági Egyetemen összeállított terminológiai tankönyv, a „Terminology: an introduction” („Terminológia: bevezetés”) (Guildford, Surrey, 1986). Más európai országokban is folyik terminológiai munka. Németországban a fő figyelmet nem annyira önmagában a terminológiára, mint inkább a szaknyelvre fordították. A terminológiaelmélet a klasszifikációelmélettel és a tudásmérnökséggel párhuzamosan fejlődik. Említést érdemel L. Hoffmann, I. Dahlberg és K.-D. Schmitz munkássága. Nagy-Britanniában 126 hasonló irányban dolgozott J. C. Sager a Manchesteri Egyetemen. Legismertebb munkái az „English special languages. Principles and practice in science and technology” („Angol szaknyelvek. Alapelvek és gyakorlat a tudomány és a technika területén”) (D. Dungworth-szel és P. McDonalddal együtt, Wiesbaden, 1980), valamint az „A practical course in terminology processing” („Gyakorlati kurzus a terminológiai feldolgozásról”) (Amsterdam / Philadelphia, 1990). A terminológusok számára érdekesek lehetnek szomszédaink munkái: S. Gajda „Wprowadzenie do teorii terminu” („Bevezetés a terminus elméletébe”) (Opole, 1990) és V. Skujiņa „Latviešu terminoloģijas izstrādes principi” („A lett terminológia kidolgozásának alapelvei”) (Rīga, 1993). A terminológiai tevékenység az európai országokban igen kiterjedt és sokrétű. Számos országban nemzeti terminológiai központokat és terminológiai adatbankokat hoztak létre. 1996-ban Dániában megalakult az EAFT – European Association for Terminology (Európai Terminológiai Társaság). A terminológiai tevékenységet világméretekben fejlesztő szervezetek közül elsőként ötöt kell megemlíteni: Infoterm, TermNet, IITF, ISO TK/37 és GTW. Az Infoterm – International Information Centre for Terminology (Nemzetközi Terminológiai Információs Központ) – E. Wüster kezdeményezésére alakult meg 1971-ben. Célja a terminológia területén folytatott együttműködés támogatása, a megbízható és többfunkciós terminológia fejlesztése, a különböző országok terminológiai tevékenységéről szóló tájékoztatás, valamint a terminológiai szervezetek hálózatának kiépítése. A 20. század 70-es éveinek végén az UNESCO megbízta az Infotermet egy nemzetközi terminológiai hálózat tervének kidolgozásával. 1988-ban megalakult a TermNet. Feladatai közé tartozik a terminológiai munkát segítő szoftverek fejlesztése és terjesztése, kiadványok készítése és megjelentetése, valamint képzések szervezése. Jelenleg a TermNetnek 20 országból mintegy 50 tagja van. Az Infotermmel, a GTW-vel és az IITF-fel együtt ez a szervezet állítja össze és negyedévente adja ki a „TermNet News” („TermNet-hírek”) című folyóiratot, amely főként a terminológiai adatbankokkal, a terminológia oktatásával, a nyelvtervezéssel és a terminológia szabványosításával foglalkozik. A szervezet monográfiákat, bibliográfiákat és konferencia-előadásokat tartalmazó köteteket is kiad. Az IITF – Internationales Institut für Terminologieforschung (Nemzetközi Terminológiakutató Intézet) 1989-ben jött létre az Aust- 127 ... a törvényein alapuló nemzetközi egyesület. Az IITF 1990 óta félévente megjelenteti a „Terminology Science and Research” („Terminológiai tudomány és kutatás”) című folyóiratot, amely a terminológia különböző elméleti aspektusaival foglalkozik; emellett konferenciaköteteket és terminológiai szótárakat szerkeszt és ad ki, 1991 óta pedig az „IITF Series” monográfiasorozatot. A szóban forgó sorozatban a következő könyvek jelentek meg: H. Felber „Allgemeine Terminologielehre und Wissenstechnik. Theoretische Grundlagen” („A terminológia és az ismeretmérnökség általános elmélete”), U. Reinke „Der Austausch terminographischer Daten” („Terminográfiai adatok cseréje”), „Selected Readings in Russian Terminology” („Válogatott orosz terminológiai tanulmányok”), „International Conference on Terminology Science and Terminology Planning. IITF Workshop Theoretical Issues of Terminology Science” („Nemzetközi konferencia a terminológiai tudományról és a terminológiatervezésről. Az IITF terminológiai tudomány elméleti kérdéseivel foglalkozó műhelye”), B. Moschitz-Hagspiel „Die Sowjetische Schule der Terminologie (1931–1991)” („A szovjet terminológiai iskola”), P. Weissenhofer „Conceptology in Terminology Theory, Semantics and Word Formation” („A fogalomtan a terminológiaelméletben, a szemantikában és a szóalkotásban”), „Beiträge zur Terminologie und Wissenstechnik” („Tanulmányok a terminológiáról és az ismeretmérnökségről”), P. Sandrini „Terminologiearbeit im Recht. Deskriptiver begriffsorientierter Ansatz vom Standpunkt des Übersetzers” („Terminológiai munka a jog területén”), C. Laurén, J. Myking, H. Picht „Terminologie unter der Lupe” („Terminológiai vizsgálatok”). A 37. számú „Terminológia” műszaki bizottság E. Wüster kezdeményezésére 1936-ban alakult meg. A második világháború után tevékenységét az azonos nevű, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) keretében működő bizottság folytatta. Jelenleg három albizottsága működik, amelyek a terminológiai alapelveket és módszereket, a terminológiai szótárak szerkesztését, valamint a terminológia számítógépesítését szabályozó szabványokat készítik elő. A GTW – Gesellschaft für Terminologie und Wissenstransfer (Terminológiai és ismeretátadási társaság) 1986-ban, a német törvények alapján létrehozott nemzetközi egyesületként alakult azzal a céllal, hogy 1987-ben megrendezze az első terminológiai és ismeretmérnökségi (TKE) kongresszust. Erre a rendezvényre háromévente kerül sor, és a terminográfia számítógépesítésével foglalkozik. 128 Mivel kevés a terminológiának szentelt időszaki kiadvány, meg kell említeni a „John Benjamins Publishing Company” által 1994 óta évente kétszer kiadott „Terminology” („Terminológia”) című folyóiratot. Elméleti és gyakorlati terminológiai munkával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik; különös figyelmet szentel az új területeknek, például az adatok bemutatásának és továbbításának, az információs technológiáknak és a terminológiai adatbázisoknak. Számos cikk foglalkozik egyes szakterületek terminológiájával. LITERATŪRA Cabré M. T. Terminology: Theory, methods and applications, Amsterdam/ Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 1999. Felber H. Terminology manual, Paris: UNESCO, INFOTERM, 1984. Гринев С. В. Введение в терминоведение, Москва, 1993. Новодранова В. Ф. Терминологический взрыв в 90-ые годы XX в. – Научно-техническая терминология: научно-технический реферативный сборник. Вып. 1, Москва, 2000, 4–9. Суперанская А. В. Терминология XX века. – Ten pat, 37–38. Jolanta GAIVENYTĖ-BUTLER Albina AUKSORIŪTĖ Jolanta GAIVENYTĖ-BUTLER Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius E. paštas [email protected] Gauta 2001 09 25 Albina AUKSORIŪTĖ Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius E. paštas [email protected] 129